Curriculum- első emeleti folyosó

-Terveim? Hm, hát vanni vannak, de nem ennyire mélyrehatóak, hogy mi leszek, ha nagy leszek... azok még csak olyan alakulóban lévő elképzelések. A terveim általában sokkal jobban behatároltak. *mosolyodik el, bizony* olyan tevei vannak csak, amik úgy egy éven belüliek, és nem a távoli jövőre vonatkoznak. Közben a névre bólogat, megjegyezte ám, és kezet ráz a lánnyal.*
-Szép név, Jasmine. Amúgy melyik házban vagy? *kérdezi kíváncsian pillantva a lányra, miután ő már gyorsan le is vázolta, hogy áll a családot illetően. A kérdést követően csak a táskára pillant, aztán vissza a lányra, és megrázza a fejét.*
-Hát nem éppen most, úgy három hete... egy hónapja. Csak a nővéremnél laktam, és ideje lenne legalább a cuccaimat átpakolni a szobámba. Egyébként meg hát konyítgatok hozzá, anyu is varázsló volt... bár muglik között nőttem fel, szóval úgy kicsit nehéz volt bármit is tanulni. És te? Pontosan honnan csöppentél ide?*kérdezi ismét csak kíváncsi pillantások közepette, és újabbat ránt a hátizsákon.*
-Öhh... merre tartasz? Csak mert ezzel fel kellene érnem még ma a szobámba, vagy elhúz? *szépen néz a lányra, szóval csak megkérdezte, mert ismerkedni van ám kedve, csak itt álldogálni nincs. *

-Például az, hogy átpakolok a szobámba, meg túlélem az elkövetkező egy hetet két szobatárs társaságában, a nővérem és a kígyói nélkül. Fura lesz.*pislog a lányra kissé szomorúan, mert hát neki ez most ilyen, nehéz megválni attól, amibe éppen , hogy beleszokott.*
-Bizonyára szép virág, elmondható, hogy találó a gazdájával.*mosolyodik el, végignézve a lányon, most azért minden ellenére jó kedve van, és ez látszik is, nem hallgat és nem piszkálódik, sőt. Közben figyel ám az elhangzó szavakra is, a házat illetően pedig bólogatni kezd,*
-Detto.*vágja rá, aztán már indul is lassan, most azért kevésbé vágva oda bakancsát a földhöz. Elég gyakran fordítja közben oldalra a fejét, sárga íriszeit a lányra függesztve.*
-Ahham. Bár egy hónapja ismerem csak, de azért egyre jobban kedvelem. Jó fej, amikor nem depis... de gondolom te is találkoztál vele. Mi a véleményed róla? Nem kell félni, nem mondom vissza, és egyébként se kedvelheti mindenki. Nem spicliskedem... én szeretem, de másként ismerem.*mosolyodik el, és ez tényleg így is van, ő nem tanárként ismeri csupán.*
-Nem rossz, mondhatod, majd egyszer tévedhetek még arra.*jegyzi meg egy széles mosollyal, sose lehet tudni, mi lesz még. *
-Jaah, akkor gyere. Majd megtalálom valahogy a szobát, mert még nem jártam ott, csak a szobatársakkal futottam itt-ott össze. *vonja meg picit a vállát, aztán el is hallgat pár pillanatra.*
-És itt hogy tetszik? *kérdezi kíváncsian, miközben lépked kissé előre görnyedve, hogy ne húzza el a hátizsák.*

- Nem rossz nem rossz.* feleli kuncogva igazi szép tervek, remélhetőleg meg is valósíthatók, nem lát benne semmi nehézséget, persze nem tudja milyen a fiú jelleme s stílusa, lehet nem fér meg egy szobában a másik kettővel. Ki tudja.
Ly szavaira elpirul, orcáját megint ellepik a piros kis foltok, mik annyira zavarják, sosem tudja eltitkolni zavarát. *
- Igazán kedves tőled.* nyögi ki végül, ritkán kerül ilyen helyzetbe, de sosem tudja hogyan reagáljon. Ez van, nem mindenki jártas e témában. A szó a házukra terelődik, bizony nem tudta volna megmondani hogy ő is cruorisba tartozik, de kellemes meglepetésként érte.*
- Mondjuk gondolhattam volna, mivel Sideris asszony a cruoris házvezetője.* bár lehet attól még más házba kerülni, de ezt nem tudja biztosan, vér nem válik vízzé alapon viszont nem. Ahogy elindulnak a hosszú folyosón próbálja tartani a lépést a fiú mellett, maga sokkal kisebbeket lép, de mégsem tűnik úgy hogy loholna mellette.*
- Hú....egy hónapja...az hogy lehet?* lehet olyanba üti kérdésével orrát amibe nem kellene de ha nem akar rá válaszolni úgysem fog. De azért érdekelné ez a dolog. Megkapja a kérdéseket min ici-picit elgondolkozik, de úgy sincs róla rossz véleménnyel úgyhogy hamar hallható is a válasz.*
- Kicsit ijesztő néha a tekintete de szerintem jó tanár. Olyan mintha mindig is körülvették volna az árnyak, de ez biztosan is így van...imádom az óráit.* lehet hogy a srác nem ezt várta de ő tényleg ezeket gondolja.*
- Én meg más oldaláról nem ismerem úgyhogy ez kölcsönös. * teszi hozzá, címének nem hiszi hogy nagy jelentősége lenne, mosolyogva pillant fel rá.*
- elmondom szívesen de engem ott többet nem találsz az biztos.* ha továbbra is kiváncsi rá elmondja neki, de ő oda egyszer fog visszamenni vagy csak látogatóba akkor is úgy ha apja távol lesz.*
- Majd megkeressük...más nem bekopogunk mindegyikbe.* jó kedve van mai is, mostanság egyre többször. Egyáltalán nem bánja hogy ide jött, sőt élete egyik legjobb döntsének bizonyult.*
- Jól érzem itt magam...sok minden tetszik itt de ha elkezdeném sorolni szerintem holnap reggelig hallgathatnád. Maga az elhelyezkedése, a nyugalma, titokzatossága, egyes emberek...a tanítás. Tényleg nincs vele bajom. Egyedül a hideggel birkózok meg nehezen...de szerencsére itt a tavasz. Téged mi szél hozott ide? Volt szerepe annak hogy a nővéred itt van vagy csupán véletlen találkozás? * lassan a folyosó végére is érnek, van még jó pár folyosó mire elérik a fiú szobáját, így közben azért folytatódik a tere-fere.*

Fagy

*Csak elmosolyodik, most erre már nincs amit mondania. A következő mondaton csak meglepődik kissé, egyértelmű, hogy Sideris a Cruo magisztere, csak éppen ő nincs oda meg vissza tőle, és nem tudja, hogy is jött ez ide. Ő csakis Fé miatt van itt, és azért nem tanul az Exortusban, mert az nem lenne túl jó senkinek sem, így is bajos az egész.*
-Hát.. féltestvérek vagyunk. Addig meg én sejtettem, hogy lehet testvérem, ő nem is tudta, hogy van más Liamhainon kívül is. Anyu meghalt, és akkor közölték, hogy a gyámom Új Zéland közelében él és tanít egy suliban. Ledöbbentem, azt se tudtam, mi van, mert muglik a rokonaim, erre kiderült, hogy anya tudta, hogy van testvérem, és így itt vagyok. Vicces volt először találkozni vele, és megbeszélni, hogy csak röpke hét év különbség van közöttünk, meg nem ismertük egymást... *válaszol, kifejtve az egészet. Ez egyébként sem titok, nincs amiért hallgasson vele, igazán örül, hogy nincs egyedül, nem rakták otthonba, nem muglik között él, hanem van egy nővére, aki még szereti is. *
-Egyforma szemünk van, ugyanolyan sárga, mint apunak is volt. De árnyak.. várj... te Siderisről beszélsz? Fé a tesóm, az Exis magiszter... *mosolyodik el, bizonyára összekavarodott egy kicsit, elvégre két magisztrájuk is van, de az árnyak... na azokkal az ő nővére nem foglalkozik, csakis mérgekkel, és rúnákkal.*
-Óh, értem. Hát akkor nem vagyok azzal egyedül, hogy van címem, de nem fogok soha ott lakni. Utálom Droghedát... de végül is ez egy jó hely itt, nekem tetszik.*néz szét kicsit, hiszen az a város neki egy rémálom, itt meg még csak nincs is egyedül.*
-Aha, értem. Hm.. nekem? Volt, igen nagy szerepe volt abban, hogy itt vagyok. Egyszerűen otthon beraktak volna simán egy nevelőintézetbe, gondoltam, megnézem, itt milyen az élet. Akkor nem számítottam rá, hogy még jóban is leszünk, de így még szuperebb. Nála laktam, mióta itt vagyok, meg mindig segít mindenben, és foglalkozhatok a kígyóival is, és úgy tök jó. Inkább miatta vagyok itt, semmint a suli miatt, de azért a fekete mágia is érdekel, úgy jól összejött minden. *válaszol, tényleg tudja értékelni a helyzetét, jobb, mint amit kapott volna, ha otthon marad.*

* Hát hogy hogy jött ide Sideris azt lassan már a lány sem tudja, úgy tűnik sikerült összekutyulnia elméjében a dolgokat, vagy azt akarta mondani hogy Fé de nem az csúszott ki, minden esetre azért maga szépen elmondta mi is gondol az árnymágia királynőjéről. ~ Hát szép össze vissza beszélek ~ gondolja fancsali képpel de közben hallgatja útitársát. Mikor a fiú elmeséli neki hogy hogy is találtak egymásra igazán meglepődik, bár a mai világban ez elég gyakori.*
- De hát akkor végül is happy end lett a vége még akkor is ha annyira nem érdekel a mágia. Végtére is jobb itt mint egy idegen családnál vagy otthonban. Azt nem tudjátok miért nem árulta el édesanyátok Fé - ha nem bánod - létezését? * tekint fel a fiúra, az ügyben kis hasonlóságot vél felfedezni a maga családjában, bár maga sem tudta miért volt titok anyja létezése.*
- Nálunk apám titkolta el előlem hogy anyám életben van....de hogy miért azt nem tudom.* felei sóhajtva mivel egyre többen kérdeznek családja felől, egyre könnyebben beszél róla, mindennemű gyűlölet nélkül. Pedig az ott lapul bensőjében, ha csak apjára gondol fortyog a dühtől, de egyre sikeresebben elnyomja.
A fiú közben tovább beszél s rájön hogy kicsit összekeverte a magiszterasszonyokat. Homlokon csapja magát majd elmosolyodik.*
- Nos igen kicsit félrebeszéltem. De akkor javítom is magam, testvéredhez még sajnos nem volt szerencsém, nem volt még egy órám se vele. De kíváncsian várom...a toxikológia igen csak érdekel.* így nem tud véleményt mondani a nőről, talán majd pár nap múlva hisz az órák folyamatosan jönnek s jönnek. A címválaszon elmosolyodik.*
- Akkor hagyhatjuk is a fenébe...a napkőhálóban megtalálsz itt jó három évig. A továbbiakat még nem tudom.* vonja meg a vállát, de az majd terhelje csak akkor lelkét most nem foglalkozik vele. *
- Nekem is tetszik itt...szintén jobban érzem magam itt mint otthon...* mosolyogós válasz volt ez sokat változott ittléte alatt, otthon egy befordult, depis leányzó volt, de mostanra mintha ez tovatűnt volna.*


FAGY

*Dora, igaz nem tudja hogyan, de betévedt az első emeleti folyosóra. Reggel amikor felébredt, az volt a legnagyobb gondja, hogy mit is reggelizzen. Most viszont ez az égető probléma eltörpült, a tény mellett, hogy nem tudja, hogy hogyan is került erre a kissé hátborzongató folyosóra.
A fáklyák hirtelen fellobannak, és Dora ajkait megkönnyebült sóhaj hagyja el. Hiszen felismerte, hogy ez az első emeleti folyosó. Gyorsan elindul a lépcsők irányába, álmodozva pillant rá a képekre, közben vidáman dúdolgat. Táskájában, most is egy könyv lapul a dementorokról, és már azt is eldöntötte, hogy ma reggel műzlit fog enni. Egy gyönyörű festmény mellett halad el, amikor egy gúnyos kacaj megállásra készteti. Lassan megfordul és tekintete a hang forrását keresi. Meg is találja, egy kép személyében. Szépen odasétál a képhez, kicsit előrehajol, úgy próbálja kibetűzni a nevet. Epifanes Profundum Fúria. Felpillant a képre, majd megint a címre. Nem vesz tudomást az erősödő kacajról.
- Ki vagy te?* Kérdezi nyersen a festmény. Dora nyugodtan felpillant a képre.*
- Theodora Hendrick.* Válaszolja, álmatagon.*
- Hendrick?Nem ismerős név. Biztos muglik a szüleid.* Rikácsolja a nő.*
- Nem kell mindenkit ismerned. És ha a mugli szülőkkel arra céloztál, hogy sárvárű vagyok, akkor igazad van.* Mondja, majd felegyenesedik, és egy szobrot kezd szemügyre venni.*

*Dora egy szobrot tanulmányoz elég szorgalmasan, csak azért,hogy ne kelljen a képekkel csevegnie. Nem veszi észre, ahogy újdonsült szobatársa közeledik felé. Amikor meghallja a köszönést, felegyenesedik és megfordul.*
-Szia Jas.* Válaszolja, és álmosan elmosolyodik. Látja, hogy a lány aránylag jobban van. Mármint külsőleg. Hogy mi történt tegnap, amitől a lány ennyire kiborult, nem kérdezi meg, mert biztos nehéz lehet beszélnie. Hiszen elég friss lehet a dolog.*
- Már jobban vagy?*Kérdezi azért. Megkedvelte Jas-t, és érdekli ha valami baja van. De azért nem akar konkrétan rákérdezni, mert végül is nincs hozzá semmi köze.*
-Igen. Beszélgettem az egyikkel.* Mutatott a Fúria irányába. Szórakozottan kitekint az ablakon, majd vissza fordul Jas-hez.*Tényleg nem túl kedvesek. Vagyis. Csak ő.* Vet egy álmos pillantást a festményre, aki csak néha ereszt meg egy-egy gúnyos mondatot.*

*Dora, elmosolyodik a válasz hallatán. Ma egy fekete tornacipő, és farmer , egy fehér hosszúújú és egy kigombolt fekete ing mellett döntött.*
-Nem baj. Ha rossz kedved van, senki nem várja el, hogy vidáman beszélgess.*Vigyorodik el, majd szórakozottan kinéz az ablakon. A mosoly lassan eltűnik arcáról.
-Nekem a családomról mondott kedveseket.* Vigyorodik el ismét. Pillantása Jas arcára vándorol.Majd nevetve megrázza a fejét.*Nem.Eszemben sincs komolyan venni.*Csodálkozva pislog párat, majd válaszol.*
-Nem. Igazából későn feküdtem le.*Felemeli a dementoros könyvet* Olvastam.* Mondja, majd ásít egy nagyot.*
-Hát úgy gondoltam, könnyű testedzéssel kezdek. Lesétálok a nagyterembe. De ez a tervem megbukott, amikor eltévedtem.* Motyogja hallkan.Lassan ő is odasétál a párkányhoz, és leül.Karkötőivel kezd játszani, és elgondolkodva pillant Jas-re.*
-És te mit terveztél?*Kérdezi, mosolyogva.*