Uszoda az óceán alatt

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-10-01, 11:43 pm

*Kissé elnevetem magam, s habár vagyok olyan lovag, hogy betörjem a fejem egy lány kedvéért, ezt most egyelőre nem közlöm a leányzóval.*
-Elém ugrott! Ne engem bánts!
*Élvezem az ápolásnak nem nevezhető vizsgálódást, nem tagadom, s a látványt is, amiben részesülök, azonban előveszem az úriember modoromoat, s figyelmeztetem rá, mielőtt ő maga venné észre és fejbevágna. Édes, ahogy belepirul a dologba, majd bebugyolálja magát.*
-Ugyan. Előfordul. *legyintek egyet, s el is hangzik a kívánságom, mert bizony ez a kis incidens nem gátol meg abban, hogy randira hívjam ezt a csini leányzót. Tekintetem kissé felragyog, amikor elfogadja, majd visszacsúszva a vízbe fel is vetek egy lehetőséget. Kíváncsian pillantok rá, s szomorú hangját hallva visszaúszok a medence széléhez, s szemmagasságba tolom magam.*
-Szeretnéd kipróbálni?
*Lugano vagyok, ez nekem nem jelent problémát, s ha ez a vágya, miért ne teljesíteném. Kissé csalódottan veszem tudomásul, hogy indulni készül, így én is elkezdek kikecmeregni a vízből.*
-Ez csak természetes.
*Egy mosollyal el is kezdem összeszedni a cuccaimat, s elindulok utána, ezzel megadva a választ, hogy természetesen vele tartok. Egyedül nem lenne túl szórakoztató úszni, így hát inkább én is felmegyek.*
-Ki az a Wapi?
*Vannak ebben a suliban fura dolgok, így azon már biztos nem fogok elcsodálkozni, hogyha ez a Wapi esetleg egy háromfejű giliszta. Mindennek ellenére bízom benne, hogy nem az, mert egy háromfejű gilivel nem valószínű, hogy túl közeli barátságba tudnék kerülni.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-10-01, 11:56 pm

- Aha, életre kelt, még be is veszem a végén. * csóválom meg fejem egy sóhaj kíséretében, na meg amúgy se bántom, éppen hogy megnézegetem fejét, nem-e lett valami nagyobb baja, de sehol egy karcolás, szóval remélhetőleg megmarad a fiú. Ez után egy kicsikét vicces, bár inkább kellemetlen helyzetbe sodrom magam, de gyorsan orvosolom is a problémát, ő pedig mint ha mi sem történt volna, mintha csak egy darab fa lenne, úgy reagálja le a helyzetet.. vagy netán annyi ilyesmi szituációban volt már, hogy meg sem kottyan neki egy pár új almácska. *
- Na kössz, de az engem nem boldogít, hogy mások is bénáznak. * játszom ismét a dulifulit, de most tényleg megváltozott idebent valami. Persze lehet, csak a fáradtság az oka, hogy elkezdek kombinálni, végül inkább le is teszem rossz szokásomról, és hagyom tovább folydogálni a társalgást, mely egészen jó irányba halad, leszámítva az emlékeket. A delfinek nézegetésére, s a velük való pancsolás lehetőségére azért most már kinyílnak csipáim, ezek szerint gazdag ez a fiú, és engem akar elcibálni egy ilyesféle programra? *
- Viccelsz? Napfény, nyílt tenger és delfinek.. azért nem lenne mindennapi élmény. Szerintem nincs olyan ember a Földön, aki nyugodt szívvel utasítaná vissza az ajánlatot. * csillannak meg máris szemeim, na meg amúgy is rendes srácnak tűnik, szóval csak nem lesz gáz abból, ha kicsit több időt töltök vele a kelleténél. Most viszont egyre inkább érzem, nekem itt vége a napnak, így felajánlom az indulás lehetőségét, még Wapit is megemlítve, de persze nem is tudja, ki az. *
- A famulusom, egy kaméleon. * magyarázom, miközben ő kikászálódik a vízből, s össze is kapja magát, így tehát már indulhatunk is kettecskén, felfelé. Az út a toronyig nem túl hosszú, a klubhelyiségben viszont most már megállok vele szemben, ideje elköszönnöm. *
- Köszönöm a vicces edzést, de most már úgy érzem, szükségem van egy forró fürdőre. Egyébként, örülök, hogy megismertelek, Chris. * döntöm oldalra buksim mosolyogva, majd cseppet lábujjhegyre állva nyomok egy puszit is arcára. Kap még egy aprócska mosolyt és egy kis integetést, én pedig hátat fordítva neki indulok meg a lány hálókörletek felé vezető lépcső irányába, melynek tetején még megtorpanok, hogy ismét rá nézhessek. *
- Aztán vigyázz a fejedre, el ne hagyd nekem, míg el nem viszel delfineket nézegetni. * kacsintok oda pajkosan, majd már nevetve tűnök is el a folyosón, hogy aztán szobámba érve kötelességeimnek is eleget tegyek: Wapi etetés, Wera fürdetés, Wera altatás. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-10-02, 12:15 am

*Kissé fancsali arcot vágok, mert hát tényleg nem én tehetek róla, én valahogy azt hittem, hosszabb ez a medence, de hát tévedni emberi dolog, ezt a sündisznócska is megmondta. Eközben a leányzó egy kicsit zavarbaejtő helyzetbe is kerül, amiben én igyekszem tapintatosan nem tudomást venni a dolgokról, hogy erről aztán ő mit gondol, az rejtély. Én nem fogom feszegetni ezt a dolgot. Ha elém akarja tárni azt, amije van, gondolom nem így akarja, de azért ha már így megesett a dolog...*
-Ugyan. Más elhagyja a felsőjét. Neked megmaradt legalább.
*Kissé elvigyorodom, s fel is vetek valamit, ami bizony érdekli is őt, s én vidoran nyugtázom a dolgot, hisz így már az is megvan, hogy hová vigyem el. Megnyugtat a gondolat, hogy nem kell puccba vágni sem magam.*
-Nincs akadálya.
*Már elfelé indulunk, amikor bizony kérdezősködni kezdek egy bizonyos Wapiról, akit én naivan háromfejű gilinek gondolok, de valami egészen más.*
-Aha... *Felelek bizonytalanul, mert halvány lila gőzöm sincs róla, hogy mi lehet az...habár...mintha Diana említette volna, hogy ilyen...varázsállat, vagy mi a szösz. Nem gondolná az ember, hogy ezek esznek is. Azt hittem, mannával táplálkoznak. El is indulunk felfelé a toronyba, de ez az út meglehetősen rövidnek bizonyul, de lehet, hogy csak számomra.*
-Én is nagyon örülök *mosolyodom el, majd kissé lejjebb hajtom a fejem, hogy annyira ne kelljen ágaskodnia. Kissé elnevetem magam a szavai hallatán.*
-Majd megpróbálom.
*Figyelem a leányzót, míg el nem tűnik teljesen, majd én is elindulok a szobámba, habár én még nem vagyok álmos, így valószínűleg rajzolgatni fogok leülni, miután letusolok és megszárítkozok.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-10-25, 5:55 pm

* A tegnapi Tiltott mágia nem volt az eddigi legjobb órám, amin részt vettem, változatlanul nem értek pár dolgot, hogy miért úgy történt, na meg pár emlék is eszembe ötlött, csak a kötelezők miatt.. így hát ki kéne szellőztetnem agyam valamelyest, természetesen mozognom kell kicsit, de most mégsem a kinti hűs levegőt választom, hanem inkább az uszodát veszem célba. Vállamon egy szürkés színű törölköző pihen, hajam kontyba fogva fejem tetején. Felül egy fehér póló, alul egy fekete passzos nadrág, lábaimon csak papucs, mindez alatt pedig egy fekete úszódressz pihen. Nara most nincs velem, nem láttam fontosnak, hogy felverjem délutáni legédesebb álmából, addig sem megy az agyamra az a drága cicus, így hát egyedül, pálcám nélkül kóválygok be a medence környékére, kérdőn pislogva körbe mindenfelé. Egy árva lélek sincs erre, annál jobb nekem, amúgy sem vágytam különösebben beszélgetésre, inkább az úszás miatt jöttem ténylegesen. A lányöltözőbe érve dobom le az egyik székre törölközőm, papucsom máris a szék alá kerül, majd idővel póló és nadrág nélkül, tehát csak az úszódresszben sétálok ki onnan. A medence végéig lépdelek, egy pillanatra még elmélázom, beszippantva orromon az enyhe klór szagát, majd egy fejessel csobbanok is a vízbe, s kezdek bele délutáni feszültséglevezető testedzésembe. Jól esik, ahogy a víz körülölel, megnyugtat, így hát jó pár hosszal kezdek, gyorsúszásban, elég kellemes tempót diktálva magamnak. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-10-25, 6:08 pm

* Ezen a napon nem csak Rose, hanem én is az uszodát választom elfoglaltságom jelélül, bár tény és való, hogy nem beszéltünk össze mégis egy helyre érkezünk, én valamivel később. Mikor belépek az uszodába kék szemeim egyből felmérik a terepet s mivel a víz jellegzetes, csobbanó hangja is segítségemre van így hát hamarjában ki is szúrom a medencében a női alakot. Lépteim közben gy üres székhez vezetnek miközben figyelemmel kísérem a másik gyors tempóját majd pulóverem, nadrágom és minden felesleges ruhadarabot levetek magamról mi felesleges az úszáshoz és közelebb sétálok a lépcsőkhöz. Elég nagy a medence ahhoz, hogy elférjünk benne ketten nem zavarva egymást én mégis megvárom míg fordul egyet és visszatér, közben én derékig gázolok a vízben.*
- Hy.* köszönök hangosan felhívva magamra a lány figyelmét mivel azt már látom, hogy nőnemű az illető. Ha méltóztatik rám figyelni akkor bizonyára meg is pillanthatom az ismerős arcot így mosolyodok el kissé féloldalasan.*
- Ááá szóval te vagy az. A kedvenc ellenségem.* nyugtázom szórakozottan, bár most nincs kedvem szócsatát vívni azért úgy gondolom ennyi még bőven belefér. Lefröcskölve magam szoktatom hozzá testem a víz hőmérsékletéhez majd sétálok beljebb picivel és merülök el nyakig a vízben.*
- Rég láttalak...* állapítom meg mivel bizonyára ő is tisztában van, kicsit talán hiányzott a folytonos utálkozás ami kapcsolatunkat jellemzi de azét szó mi szó megvoltam nélküle is.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-10-25, 6:17 pm

* Jól esik most ez a kis úszkálás, többször kéne lejárnom ide, hiszen kis idő elteltével azon kapom magam, csak és kizárólag légzésemre koncentrálok, hogy egyetlen csepp víz se jusson tüdőmbe még véletlenül se, ahelyett, hogy a sok rosszaságon kattogna agyam. Így hagyom magam mögött eleinte vad tempóban a hosszakat, dühből úszom, méregből, most aztán tényleg kijön belőlem minden, ám az egyik fordulónál kicsit kinyitom szemeim, s fentebb tolom buksim a vízből a kelleténél, így pillantok meg egy alakot a víz irányába közeledni, s ekkor már hallom is a köszönést. Nos, lévén, hogy fülem tele vízzel, egyelőre csak lassítok a tempón, majd végül meg is állok, s nagyokat szuszogva fordulok az immár nagyon is ismerős srác felé, mondókája hallatán pedig egy savanyó grimasz cikázik át arcomon. Nem épp a legjobb kedvemben kapott el, én pedig továbbra is fújtatva párat, s arcomból mind inkább törölgetve a vízcseppeket araszolok a közelébe lassan. *
- Nem veszem megtiszteltetésnek, ha nem haragszol. * válaszolok sóhajtva, ha már képes vagyok normálisan venni a levegőt, elég durva tempót futottam most, esélyes, hogy valami olimpiára is elég lett volna, hogy jó helyezést szerezzek. Na de attól, mert nem igen vagyok most a toppon, nem kell rögtön neki esnem, s amíg ő se teszi, nem fogok hepciáskodni. Lévén, hogy pálcám sincs nálam, az meg egy dolog, hogy a szám nagy, és puszta kézzel is ha megpróbálnám védeni magam, hát, az esélyeinket latolgatva nem biztos, hogy menne. *
- Bizony, régen. Még a végén azt fogom hinni, hiányoztam. * döntöm oldalra egy gonoszkás félmosollyal fejem, ám most már csak pár méterre vagyok tőle, talán kettőre állhatok meg előtte. * - De ha már így összefutottunk, mi újság veled? Alig látlak órákon. Na és Faith, megvan még? * érdeklődöm a lehető legnormálisabb hangnemben, kicsit kiemelkedve a vízből, lábaimra állok tehát, s csak simogatom ujjaimmal a víz felszínét, fekete tekintetem pedig az övét keresi. Most aztán igazán nem mondhatja, hogy nem próbálkozom az emberi kommunikációval. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-10-25, 6:33 pm

* Még nem tudom ki szeli a hosszakat ilyen vad tempóban mi a szemem elé tárul, így szokásomhoz híven lazán és kíváncsian sétálok a víz felé majd bele a vízbe s mikor eléggé közel jön ahhoz, hogy hangomat érzékelje köszönök is a lánynak kinek remek alakja van ezt rögtön észreveszem. Amint feje kikerül a vízből a testhez arc is párosul s bár kissé meglepődök azon, hogy Rose az, ennek bizony semmi jelét nem mutatom hanem egyből kapcsolva teszek megjegyzést. Szavaira fenntartom továbbra is mosolyom s enyhén megvonom erős vállam.*
- Nem, de annak is vehetnéd.* nem ragozom túl ezt a dolgot, hogy ő az egyetlen itt ki egy csípős mondatával, szavával rendszeresen kihoz a sodromból, nem fogok egyből ellenségesen nyitni, ki tudja, talán még valamelyest szót érthetünk. Bevizezve magam megyek aztán beljebb majd felé fordulva méregetem kérdésem közben ugyanis nem fogok csak úgy hátat fordítani neki és faképnél hagyni, bár az is meglehet, hogy ő ezt kívánja.*
- Azért túlzásokba ne essünk.* vigyorodom el szórakozottan.* - Nélküled is szereztem épp elég ellenséget.* volt ki betöltötte a lány helyét szóval nem unatkoztam nélküle sem mit csak magamnak köszönhetek de hát teszek rá, ilyen vagyok.*
- Ha tényleg érdekel akkor elmondom bár semmi szaftossal nem szolgálhatok.* kezdem óvatosabban, hisz tudom, hogy milyen a lány.* - A suli és Los Angeles közt ingáztam elég sokat, ami pedig az órákat illeti nem érdekelnek, megvagyok nélkülük is.* döntöm kissé oldalra a fejem miközben néha néha berogyasztom a térdem és nyakig merülök a vízben.*
- Nincs... szétmentünk egy jó ideje.* nem tudom helyesen tettem e, hogy megosztottam ezt vele de ez majd kiderül, bármikor szembeszállok vele úgy, mint régen.*
- Csoda, hogy elviselt eddig is mi? Ne kímélj...ne tartsd magadban.* csillannak meg szemeim mivel valami csípőset valami tövig hatoló szavakat várok tőle.*
- És neked? Megvan még a bikád vagy ott is válás lett a vége?* érdeklődöm viszont kíváncsian fürkészve sötét tekintetét.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-10-25, 6:50 pm

* Nem sokáig lehetek egyedül, s mint kiderül lassacskán, egy tényleg rég látott ismerős körvonalai bontakoznak ki előttem, s persze máris csevejbe kezdünk. Sosem bírtam a srácot, de nem igen vagy most kedvem még inkább hergelni magam, tehát próbálkozom, amíg lehet. Csak közlöm, nem igen hat meg az, hogy én vagyok az úgymond legfőbb ellensége, kicsit gyerekes a srác viselkedése, bár nem mintha mást szokhattam volna meg tőle pár találkozásunk során. Persze megjegyzem azt is, talán hiányolta társaságom, nem volt kivel utálkozós vitákat folytatnia, de válasza inkább őszintén lehangoló. Jómagam sem vagyok egy szent, valószínűleg éppen ezért nem vagyok vele sem a legjobban, de némi empátiát még érezhetek iránta. A sors fintora. *
- Legalább nekem nyugodt napjaim voltak akkor, ha már másoknak nem. * jegyzem tétova pillantásom hordozva végig arcán, semmi rosszat nem akarok én neki ezzel mondani, sőt, egy pillanatra tényleg, mintha meg is sajnálnám a srácot. Na de inkább érdeklődöm felőle még egy kicsit, beszéljen csak nyugodtan, tényleg kíváncsi vagyok, természetemből adódóan legalábbis, de mikor burkoltan közli, pletykás vagyok, legalábbis a "szaftos" jelzőből erre engedek következtetni, karjaim fonom össze melleim előtt, s egy hangtalan nevetés párosul mindehhez. *
- Ha nem érdekelne, nem kérdezném, éppen ezért édes mindegy, hogy mennyire izgalmas a sztori. * reagálom röviden, bólintva párat azokra, miket mond távollétét illetően, amiket pedig az órákra mond, hazudnék, ha azt mondanám, megleptek szavai. *
- Akkor csak a szokásos, értem. * összegzem magamban a rövid történetet, végül pedig Faith-re is rákérdezek, hiszen ismerem a leányzót, de annyira azért nem vagyok vele jóban, hogy minden magánéleti kis titkáról értesüljek. Ry válaszából viszont kiderül, nincsenek együtt, őszinte meglepettség látható arcomon, fekete szemeim is kérdőjelek sokaságát köpik magukból, ám csípős megjegyzése már kevésbé szívmelengető. *
- Eléggé félreismertél, ha azt hiszed, ezt gondolom most, szóval nem teszek neked szívességet, mivel kanyarban semmi ilyesmi nem jutott eszembe. Csak annyit tudok mondani, hogy sajnálom a történteket. * válaszom szerintem korrekt, s bár belül piszkálja a csőröm ez a pimaszkodó, provokatív viselkedés, mintha szándékosan akarná, hogy elpattanjon az agyam, de erre ma nem fog sor kerülni. *
- A bikám? Á, Nathaniel, igen meg. Most minden a legnagyobb rendben, és igyekszem csakis erre koncentrálni. * mosolygok egyet halványan, ebben semmi orrfennhordás nincs, tényleg a normális kerékvágásban halad most minden, és okom sincs aggodalomra, szeretjük egymást, ennyi a történet. *
- Bár azért a mi életünk sem fenékig tejfel. * sóhajtok egy aprót, számos dolog eszembe is jut most, de nem fogom itt kiönteni a lelkem, nem hinném, hogy Ry az, akivel mindezt meg kéne beszélnem. * - De hát ugye azért vannak az akadályok, hogy átjussunk rajtuk, és ezáltal erősödjünk. Talán te is megpróbálhatnád Faith-el. Mert ne haragudj, de nem úgy nézel ki, mint akit meghatott volna a szakítás, pedig szerettétek egymást. * tekintetem fürkészővé válik, tényleg jól esett most ez a kis úszás, lényegesen nyugisabban tudok most gondolkodni. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-10-25, 7:13 pm

* Minden rosszban van valami jó ám ezt magamba tartva bólintok csak aprót szavaira, legalább őt békén s nyugton hagytam ami másokra ez már koránt sem igaz. Lényemből fakadóan irtózik tőlem mindenki mit azért sajnálok, mert szerintem jó arc vagyok, csak itt vannak olyan egyének kiknek mániájuk a szabályok betartása, a hűvösség és tárásai így nem véletlen, hogy taszítjuk egymást. Érdeklődésére röviden felelgetek mivel koránt sem hiszem, hogy valóban érdekli az, hogy mi van velem, ez csak amolyan álca, apró jópofi mit egyenlőre nem veszek rossz néven, megadtam neki is az okot arra, hogy utáljon.*
- Most mondom, hogy semennyire sem szaftos.* pillantok rá nyugodtan, nem titkolok előle semmit, éltem az életem és semmi extra nem történt.*
- Hogy mondjam ezt másképp?* bukik ki belőlem, koránt sem vagyok annyira intelligens és bő szókincsű mint ő tehát a maga érdekében segíthet nekem megválaszolni ezt a dolgot, mert én ennél tisztábban nem tudom.*
- Jah.* bár volt, hogy életemhez tartozott az órára mászkálás, a házizás, de ez már elmúlt mint oly sok minden más is. Szó esik Faith-ről is kivel már nem vagyok együtt s talán eljött Rose számára az igazi alkalom a kárörvendésre mit hiába várok nem érkezik meg. Sőt...*
- Van okom azt feltételezni, hogy esetleg ez jól érint téged...Nem ismerlek.... csak annyit tudok rólad ami harcaink közben lecsurgott rólad szóval...* szó mi szó eléggé normális vagyok, mi meg is lep meg nem is, bár azért sejtem én, hogy a felszín alatt ott lapul az vékonyka húr mi egy két szóra akár elpattanhat, bár nekem most édes mindegy mit mond, lefog peregni rólam mivel nekem már semmi sem számít. Hogy vele és a palijával mi van azt hamarosan megtudhatom mire bólintok, mindig is hittem még én is, hogy ők sosem mennek szét amolyan példa kapcsolat az övék mit szerintem lehetetlen követni és utánozni. Apró sóhaja elárulja, hogy azért nincs minden rendben, mivel igazán nem tudok mit kezdeni, én pont nem az az ember vagyok ki tanácsot tud osztogatni egy lánynak sem az akitől meg is fogadná.*
- Bökd ki mi bánt hátha megkönnyebbülsz. Bár egy barom vagyok néha, mások dolgait nem szoktam egy harmadikkal megbeszélni.* a döntés adott tehát ha akarja meghallgatom, na de hamarosan vissza is kanyarintja a beszélgetést hozzám és exemhez mire megvonom a vállam.*
- Az én hajóm már elúszott... nem is a közelbe hanem a világ másik végére. Nem hiszem, hogy látni akarna, főleg nem azt, hogy próbálkozzam.* emelkedek ki a vízből és megyek kicsit közelebb hozzá, bár nem elé sétálok hanem mellé és le is vetem magam a legalsó lépcsőfokra.*
- Eljátszottam a bizalmát többször is, ő felajánlotta azt, hogy udvarolhatok neki hátha vissza tud fogadni, de nem éltem a lehetőséggel. Én és az udvarlás...* húzom el a szám s túrok bele vizes kezemmel még száraz tincseimbe. Egy-egy bókot még nem neveznék udvarlásnak s talán én is tudok olyat csak hát így nevén nevezve elég visszataszító számomra és régies. Nem is tudom mit képzeltem mikor megkörnyékeztem....az ő és az én világom taszítja egymást mit tűz a vizet.*
- Túl vagyok rajta. Nem fogok egy nő miatt szenvedni, szenvedtem eleget míg együtt voltunk.* persze ez így ebben a formában nem igaz és nem is a lány miatt szenvedtem de ezt egyenlőre nem magyarázom meg, jól van ez így ahogy van. Pár perc után azonban rá pillantva mosolyodom el.*
- Még a végén azt hiszem, hogy eltudunk beszélgetni egy két átok nélkül.* semmiféle hátsó szándék és köpködés nincs a szavaim mögött ez csupán egy megállapítás lenne részemről mi igen is meglepő.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-10-25, 7:36 pm

* Párbeszédünk hamar kezdetét veszi, s bár eleinte úgy érzem, nem kis feszültség az, ami kettőnk között van, mellesleg teljesen normális okokból, de talán ha próbálkozom némi önkontrollal, s elő veszem emberibb énem, ami általában nem nehéz, még juthatunk is valamire az átkokat leszámítva. S bár nem boldogít az, engem megkímélt, mások pedig pórul jártak, már ha volt olyan, két emberen múlik mindenféle, akármilyen kapcsolat, az pedig, hogy ő milyen, és kihez hogyan viszonyul, nem az én gondom. Persze azért furcsálltam, hogy hirtelen semerre sem tűnt fel szemeim előtt, épp ezért kezdek kérdezősködni. Az pedig, hogy nem lesz szaftos, amit hallok, egyenesen boldogít, bár azt sem igazán hinném, hogy kiteregetné előttem a dolgait, nem gondolnám, hogy olyan szinten állunk egymással, már legalábbis ami a bizalmat illeti. Így csak bólogatok párat, s némán hallgatom szavait, idő közben azért még Faith-el való kapcsolata is megfordul fejemben, ami talán jó beszédtéma lehet, hisz ha már összefutottunk, akkor beszélgessünk is, ennyire azért nem vagyok én se lehetetlen alak, s ezt közlöm is vele, számomra fura ez a szakítás, reakcióm pedig nagyon úgy néz ki, nem is várta. *
- Tényleg nem ismersz, maradjunk ennyiben. De hátha majd egyszer. * ejtek megy egy vigyort, s még mintha valami kacsintás féle is kerülne pofimra, persze nem jókedvből teszem mindezt, de egyre inkább úgy érzem, nyugodt vagyok, s talán neki is arra van most szüksége, hogy valaki normálisan álljon hozzá végre. Hát, ha ez kell, akkor itt vagyok, hallgatom, na meg ezzel be is bizonyítom neki, hogy félreismert. Nath is téma lesz, válaszolok is illedelmesen, de nem akaródzik sok mindent megosztani a sráccal, sem kapcsolatunkat illetően, sem pedig a saját házam tájékán történtekből, szó szerint véve. Ez persze fel is tűnik neki, mire fekete szemeim egy hosszú pillanatig merednek rá, majd végül egy nagyobb sóhajjal kezdek bele mondókámba. *
- A szüleim meghaltak. Röviden ennyi, ez minden bonyodalom forrása. De inkább hagyjuk is, épp azért vagyok itt, hogy ne gondoljak erre, azért jöttem le úszni is, meg minden. * hangom most nem igen határozott, s arcomon is láthatóvá válik a megtörtség, én sem lehetek a végletekig kemény, de most már legalább hallhatja, ami körülöttem zajlik. S épp kapóra is jön most Faith-el a viszonya, láthatóan segíteni szeretnék, vagy valami ilyesmi, így javaslok is valamit, majd pedig hosszas csöndbe burkolózom, csak hallgatom, miket mond a történtekről, félbe sem szakítom, csak kiülök most már én is a medence szélére, onnan pislogok felé, s bár ezt a szenvedős dolgot nem értem, de majd mondja, ha akarja, nem állok neki faggatózni. *
- Hát, pedig lehet, hogy megérte volna az erőfeszítéseket, de a te dolgod. Minden esetre szerintem nincs olyan probléma, ami nem megoldható. * vonom meg vállam, na igen, én már csak tudom. Szappanoperába illő, de volt már lehetőségem megtapasztalni a "míg a halál el nem választ" című sztorit is, sőt, rengeteg mást is, de nem vagyunk egyformák. Nem is firtatom tehát tovább ezt a témát, ha nem akar erről beszélni, nem fontos, megjegyzésére viszont csak halványan mosolyintom el magam, bólogatok is párat rá. *
- Igen, igazad van. És tudod, te sem vagy olyan nagyon borzalmas, csak türelem kell hozzád. * nem tudom, mennyire hatja meg a dolog, nem igen hiszem, hogy a nyakamba ugrik rögtön, de ha így gondolom, akkor így gondolom. Ezen szavakkal csusszanok viszont vissza a vízbe most, majd a medence felé mutogatok, úszni szándékozom ismét egyet, de most hátamra vetem magam, úgy akarnám magam mögött hagyni a hosszakat. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-10-25, 8:13 pm

* Elég sok minden kavarog most a fejemben így mikor mondhatni tárt karokkal várom gonoszkodó megjegyzéseit a porrá égett kapcsolatomat illetően meg kell lepődnöm, ugyanis semmi ilyesmit nem kapok, sőt még mintha őszintén sajnálna is. Talán beteg? Merül fel bennem a kérdés egy pillanat erejéig, hisz az a Rose akit én ismerek kapva kapott volna egy ilyen alkalmon. Tényleg nem ismerem és ő sem engem így csak bólintok, nem kezdek el nyáladzó, bizakodó szövegekbe, az nem én lennék és nem hinném, hogy ő erre vevő lenne. Szóval tehát felmerül Faith majd a fiúja is s hát látszik, érződik sóhajtásából, hogy valami nem kóser körülötte így felajánlom neki a lehetőséget arra, hogy ideiglenesen néma hallgatósága leszek.*
- Értve... tehát akkor ezért volt az irdatlan tempó. Csak úgy hasítottad a vizet karcsapásaiddal.* így már minden világos számomra így nem is erőltetem a témát, bármennyire is furcsa azért én is ember vagyok, érző lény mi olykor abszolúte nem jellemző rám, de hát most megértem, nekem is voltak bajaim, gondjaim minek nagyját most meg is osztom vele. Észre sem veszem de szinte kiszakad belőlem minden mi nyomta lelkem, nem beszéltem ilyesmiről otthon a haverjaimnak - ők sem vevők erre és én sem részükről - ott minden csak a haverokról a buliról és a fantáról szólt nem többről. Szép lányok kellemes társaságáról és minden tilos dologról. Ez kellett nekem, hogy újra önmagam legyen és ne egy érzelmileg befolyásolt nyámnyila kutya.*
- Lehet igazad van Rose, de én ilyen vagyok. Nem fogok pitizni egy lány kegyeiért. Ha akarja itt vagyok ha nem akarja akkor pá. Ennyi.* felelem elmélyülő hangnemben, azok az idők elmúltak és mivel ismerem a lányt, tudom milyen szenvedélyes természet, szóval biztosra veszem, hogy talált már magának mást. Ha erre gondolok akkor mindig szívembe mar a féltékenység de ebben a pár hétben sikerült elnyomnom magamban ezt az érzést, mivel ő nekem már csak egy ismerős...egy barát. Felőlem ennyi tellett most feleletnek így némi csönd után mosolyogva pillantok felé s jegyzem azt, hogy megdöbbentően nyugodtan elbeszélgetünk most.*
- Áh...még a végén elbízom magam.* nevetek fel a végére, hisz ezt nagy szónak veszem a lánytól szóval megjegyzem ezt a pár szavacskáját magamnak.*
- Egyenlőre sokak előtt titok, hogy valójában jó fej vagyok... na meg persze egoista.* fajul nevetésem egy vigyorrá.* - Kevesek tesznek azért, hogy megismerjenek valóban...* értek vele egyet teljes mértékben, aki nem veszi a fáradtságot nos az minden bizonnyal egy remek ellenséget és utálatost szerez magának szerény személyemben. Ahogy megindul a mély víz felé úgy rugaszkodok el én is s merülök a víz alá, jól esik kinyújtóztatni ezeket a tömény izmokat így hosszú kar és lábtempóval haladok a víz alatt míg nem elfogy a levegőm és felszínre jövök majd ismét le és ismét fel. Elvagyok így egy darabig s láthatóan az Infaltusos lány sincs másként, bár ez még édeskevés ahhoz, hogy kiadjam magamból az erőt. Rose közelébe érve enyhén megpöckölöm a vizet, hogy pár csepp érje arcát mit remélhetőleg nem vesz rossz néven s ha fülét nem tompítja a tömény víz akkor megszólalok ismét.*
- Mit gondolsz a fiú-lány barátságról? Szerinted létezik?* nem véletlenül teszem fel ezt a kérdést mivel van egy leányzó ki szó szerint hiányzik de az, hogy eddig nem keresett sok mindent elárul arról, hogy miként fogadta párja a kis "kapcsolatunkat". Szerintem teljes mértékben nincs ilyen hisz a vonzalom a kíváncsiság ott lappang körülöttünk ugyan akkor el is nyomható ha nagyon akarjuk de ez lényegében számomra igen csak bonyolult. Ha csak nem egy rusnya dög az egyik fél, ki szinte már taszít minket.... de ahhoz ki szólna hozzá? Vagy csak én vagyok ilyen?*

// Különböző testrészek miatti fájdalom végett FAGY //

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-11-09, 10:57 pm

*Valami borzalom, hogy mostanában nem megy normálisan a pihenés, de ahogy érzem a tél közeledtét, mintha a pihenés szükségletem is valamivel kevesebb lenne, na de sebaj. Így aztán miután kiengedtem Kronoszt, és elmentem vele SEolig, vissza fele eszembe jutott, hogy egy kis úszás nem ártana nekem se. Ha meg akarom őrizni a fizikális egyensúlyt néha tenni is kéne érte. Így miután szobámba össze szedtem a cuccaimat, ami nem áll másból mint egy szürke úszó térd nadrágból illetve egy fekete törölközőből, neki is lendülök az óceán alatti barlangrendszernek, ahol nemsokára megtalálva az uszodát be is lépek a terembe. Szerencsére hoztam magammal száraz göncöket is, méghozzá egy táskába, azokat pedig csak bedobva valamelyik öltözőbe végül aztán egy fejessel indítok a medencébe, s a víz alatt úszva egy ideig végül bizony keményen elkezdem úszni a magam hosszait. Kicsit lefáraszt az se baj, legalább tudok majd aludni egy jót.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-11-09, 11:06 pm

* Be kell vallanom magamnak is, hogy jól esett a Rose-al való beszélgetés és most felfelé menet még picit el is mosolyodom mindezen. Ahogy tekintetemet felemelem az egyik fordulóban úgy veszem észre Vladot ki egy táskával masírozik nem messze tőlem. A mosoly csak kiszélesedik képemen hisz neki köszönhetően igazán jól alakult a haloowen-i bál, így úgy ahogy vagyok tehát a mocskos fehér melegítőmben eredek utána, na nem futok mert abból elegem van mára s követem őt vissza a mélységbe. Nem detektívest akarok játszani csak hát jó lenne pár szót váltani vele józanul is, s bár lehet nem ez a legmegfelelőbb alkalom mivel tényleg még arcomon is ott trónolnak a sáros pöttyök ezekről elfeledkezve nyitok be nem sokkal később az uszodába. Nem rögtön mögötte térek be tehát volt ideje levetkőzni így mikor beteszem a lábam látom azt a bizonyos fejest, tehát lekéstem a találkáról már a vízben van mi mondjuk nekem sem ártana. Lassan a medence széléhez sétálok hova le is csücsülök kissé oldalra fordulva s nézem miként szeli a hosszokat. Egy idő után ez megelégelem s mint Ace Ventura úgy dugom bele kacsómat a vízbe és kezdem el pacskolni a tetejét, hogy érzékeltessem nincs egyedül. Persze a fordulónál ülök és mikor a közelben van akkor csinálom, különben tuti nem venné észre..*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-11-09, 11:23 pm

*Úgy tűnik csak a bothallásom, vagy valami más miatt, de nem veszem észre hogy követnek. Ilyen megtiszteltetésben ritkán van részem, na meg amúgy is le van foglalva az agyam egyébb gondolatokkal, amik teljesen más fele visznek el. Persze nem álomországba, de ahhoz eléggé magamba zárkózom a gondolataimmal, hogy a külvilág nagy részét kizárjam. Nemsokára már az uszodába beérve dobom le a cuccaimat, majd gondolkodás nélkül vetem bele magam a vízbe egy fejessel, ahol aztán jó pár percig meg sem állok a hosszok úszásával, hol víz felett hol pedig alatta. Így aztán azt se veszem észre amikor a másik benyit, egészen addig ameddig a fordulónál észre nem veszem a kezet a víz alatt, s kissé talán hirtelen felbukva a víz tetejére ismerem fel a parton Jas-t.*
-Huh szia... észre se vettem hogy nem vagyok egyedül... azt hiszem ez az úszás tényleg elvonja az ember figyelmét, mióta vagy itt?*kérdezem miközben kezeimmel megkapaszkodok a parton s kissé fellökve magam mellkasig rá is támaszkodok így félig még bent vagyok a vízben de beszélgetéshez kényelmes pózt vettem fel. Persze emlékszem a lányra, hiszen elég jól elvoltunk és tényleg jól alakult a Helloween buli. Végül aztán kiszúrom azt ami fura Jasmineen s kezemmel kissé az arca fele mutatva mosolyogva oldalra is döntöm a fejemet.*
-Az meg micsoda? Csak nem iszapcsatát vívtál valakivel? *kérdezem egy félmosollyal, persze puszta kíváncsiságból.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-11-09, 11:35 pm

* A medence szélén ücsörögve figyelem ahogy egyre inkább növekszik a megtett távok száma de aztán elunom a látványt s megpötykölöm a vizet hátha észreveszi s úgy tűnik ez meg is történik mivel hirtelen bukkan fel a feje a vízből.*
- Hali!* mosolyodom el kissé majd csak a nadrágomba törlöm a nedves kezemet végül pedig összekulcsolom az ölemben. Elhiszem, hogy nem vett észre én se tenném ha fordítva lenne a helyzet így csak megvonom a vállam s kissé arrébb csúszok, hogy feltudjon támaszkodni a szélére.*
- Nem gond, én sem figyelnék másra... tulajdonképpen még éppen elkaptam azt a csodást fejest mellyel indítottál. Úgy hogy egy ideje...* remélhetőleg ettől nem jön zavarba mivel nincs ebben szerintem semmi kivetni való így mikor az arcom felé piszkál reflexből húzom el picit fejem féltve szemem épségét.*
- Jah, hogy ezek?* kapok oda s mivel száraz a kezem el sem maszatolom.*
- Nem, nem vetemednék én ilyesmire ha mégis akkor azt biztos nem ruhában tenném.* mosolyodom el mivel azt bikiniben szokták a lányok mivel az úgy szexi. Mondjuk szerintem nem de hát ízlés kérdése.*
- Igazából csak futottam... nem mindenkinek megy az.* húzom el a szám picit majd felállok és kibújok a felsőmből így láthatja hogy mindenem tiszta sár. A pólóm nem így legalább az tiszta és szép fehér, a pulcsit csak a derekam köré csavarom és visszacsüccsenek.*
- Láttalak a lépcsőnél így gondoltam nem szalasztom el az alkalmat és követlek. Ki tudja mikor bukkantál volna fel a folyosókon mivel nem árultad el melyik szobában is laksz.* emlékszem még ám, hogy ez valahogy elmaradt szóval ezért vetemedem ilyen piszkosan is követni. Kicsit ugyan tartok, hogy változik a véleménye így rólam, de hát ez vagyok én.*
- Mindig ilyen későn jössz le ide mikor nincs egy árva lélek sem?* kérdezem mert bizony most csak mi vagyunk itt mit igazán nem is csodálok.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-11-10, 12:01 am

*Végül aztán észre veszem ám, hogy valaki van bent rajtam kívül, és ez a valaki nem más mint Jasmine, a szavakra csak egy félmosollyal bólintok.*
-Áh annyira azért nem volt csodás, lehetett volna jobb is de köszi.. néha kell egy kis kikapcsolódás, na meg nem vagyok valami fáradt szóval úgy gondoltam ideje lefárasztani magam, úszni meg szeretek is.*magyarázom el kissé hosszabban derűs hangon a dolgokat, végül aztán az arca felé mutatva, kapom vissza a kezemet, jelezve hogy nem akarok én semmi rosszat.*
-Bocsi nem akartam kinyomni semmit, amúgy gondoltam csak úgy feltűnt, és gondoltam szólok, nem mintha te ne tudnál róla legalábbis úgy gondolom.*felem felé továbbra is egy félmosollyal, végül azért kissé meglepődök a válaszon.*
-Miért merre futottál a mocsárba? Bocsi csak ezt így kissé nehéz elképzelni persze ha nincs kedved nem kell elmesélni. Ahogy látom biztos valami érdekes történhetett*felelem felé most már jókedvűen, na nem mintha kárörvendő lennék csupán csak maximum egy esést tudok elképzelni. Végül aztán kissé bűnbánóan húzom el a számat.*
-Na igen ez elmaradt... sajnos be kell hogy valljam ha hiszed ha nem de az állatok nem éppen az erősségem, és van hogy össze keverem a nevüket, nálam csak a folyosón a negyedik szoba..*látszik arcomon hogy most égek mint a boglya de hát ez van.*
-Viszont ha megmondod te merre majd megüzenem nem verlek át na?*kérdezem egy félmosollyal a kérdésre pedig csak aprón megrántom a vállam.*
-Igazából ritkán jövök le, na meg lehet éppen kapóra jön, ez a kis nyugi így legalább nem kell veszekedni a helyért a medencébe, és ha valamit elbaltázok nincs aki kinevet. Szóval nem vagyok antiszociális de jó így ahogy most van... te is kipróbálhatnád meglátod mennyire más..*mondom vigyorogva miközben kissé eldőlök a vizen de aztán ismét vissza térek a parthoz.*
-Na és? Valami terv estére vagy ilyesmi? CSak mert igazából nem vagyok álmos, és gondoltam ha te se kitalálhatunk valamit, úgy se nagyon tudok lógni erre felé senkivel lehet még jó is lenne.*mondom mosolyogva hiszen pia nélkül is kellemes társaságnak bizonyul a másik akkor meg miért ne?*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-11-10, 12:21 am

* Elég régóta vagyok itt mivel csak picivel később érkeztem, de még így elkaptam az ugrás pillanatát.*
- Az ajtóból elég jónak tűnt de ha te nem így gondolod akkor nem vitatkozom.* mosolyodom el szélesen.* - Nem vagyok a fejesugrások szakértője.* nem tudom, hogy mit csinál napközben de hogy én így este tíz tájékára igen csak elfáradok az tuti, mivel délelőttjeim nagy rézét tanulással és gyakorlással töltöm, délután pedig mászkálok mikor éppen mit, így van mitől kifáradnom rendesen. Ahogy az arcom felé nyúlkál úgy húzom azt el picit, én már rég megfeledkeztem azokról a kis pimaszokról mik felfröccsentek esés közben, nem csodálom ha furának tartja.*
- Áh semmi csak munkálkodik bennem a reflex. Tudom, hogy ott vannak még nem volt alkalmam lemosni magamról ezt a mocskot.* pirulok el kissé mert hát az egy dolog hogy Rose előtt így ücsörgök órák hosszat azért Vlad-al... az már más tészta.*
- Akár hogy is festek most Vlad nem vagyok olyan hülye, hogy a mocsárban fussak.* nevetek fel mert ez igen csak abszurd dolog lenne, még ha most így is festek.* - Nem vagyok büszke rá, de elmondom, cseppet sem olyan érdekes ez a sztori mint gondolnád...egyszerűen csak elmentem futni és párszor elestem, ezért nézek ki úgy ahogy. A lábaim néha ellenem vannak, ez van.* sóhajtok, én már ebbe rég beletörődtem nem tudok mit tenni ellene akármennyire is ciki. Viszont azért sem szalasztottam el az alkalmat mert nem árulta el a szobája nevét, ajkamba harapva kissé hallgatom mentegetőzését mi így egybevetve picit vicces.*
- Hát jó, mást úgy sem tudok tenni nem igaz? A napkő-hálóban lakom. De ha a tiedet sem tudod megjegyezni akkor az enyémmel bizti, hogy boldogulni fogsz?* döntöm kissé oldalra a fejem kuncogva, jó kérdés lesz az már biztos na de mivel egy két dolgot már tudok róla így nem is véletlenül kérdezem azt amit.*
- Reméltem, hogy nem vagy az...nem tűntél olyannak vasárnap se.. azt hiszem most kihagyom, csak bemocskolnám a vizet, azt meg ugye nem akarjuk. Sajna nincs nálam a varázstintám.* pedig jól jönne semeddig sem tartana megjárnom a szobám és az uszi közti távot.*
- A közeljövőre csak egy zuhanyt terveztem és átöltözést, de semmi különösebbet. Picit ugyan fáradt vagyok, de egy fürdő szerintem jót fog tenni. Hogy jó lesz e az a jövő zenéje, én ilyesmit nem tudok megígérni, de igyekszem normálisnak lenni.* vigyorodom el, nem mintha lökött tyúk lennék na de ebbe inkább bele se megyek.*
- Úszol még pár hosszt? Megvárom ám, most már ugyan mindegy mikor ejtődik meg az a fürdés.* pillantok bele sötét szemeibe, rajta áll nekem időm mint a tenger.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-11-10, 12:39 am

*A válaszra csak bólintok , végső soron tényleg nem akartam semmilyen orvtámadást végrehajtani a látóidegei ellen, de ahogy látom ezt ő se gondolta.*
-Nem baj akkor legalább tudhatjuk hogy jók azok a reflexek. Amúgy meg nem nevetlek ki emiatt.*mosolyodom el, hiszen ahogy látom tényleg történhetett egys más amitől ilyen "arcfestéket" kent magára. Végül azonban elmondja a nagy titkot, ami végső soron nem is az, ahogy ő is elmondta, de azért biztosan elég komikusan hatott.*
-Hát akkor vigyázzál, ebből a végén még lehet komolyabb sérülés is, főleg ha még azok a lábak is ellened dolgoznak.*szólalok meg kedvesen, hiszen ebből is érezheti hogy nem gúnyból mondom, nagyon ritkán szoktam ilyesmit tenni, és nem most szándékozom elkezdeni. A következő monológ azonban a hálókról már engem is nevetésre késztet, s így bizony magamat is kinevetem de való igaz megvannak a saját hülyeségeim is.*
-Majd igyekszem észben tartani, amúgy a saját részem inkább a figyelmetlenség mintsem a rövid emlékezet hiánya, szóval annyira még nincs oda az agyam hogy kavingtont kapjak karácsonyra.*felelem derűsen, hiszen nem veszem támadásnak amit mond, mert valóban feltételezheti ezek után hogy feledékeny vagyok. A következőket végig hallgatva azonban egy szónál kissé érdeklődőbben figyelek felé.*
-Hmm varázstinta? Az meg mire jó? Amúgy meg szerintem ennek a víznek majdnem mindegy nem hinném hogy nem szokták cserélni legalább naponta már ahányan megfordulunk benne.. Amúgy nem, nem vagyok még ha annak is tűnnék. Amúgy jó volt a vasárnap, én élveztem*mondom el a véleményemet, mosolyogva ami persze őszínte végül aztán ahogy hallom ő neki már az alváshoz van kedve készülődni.*
-Hát ha fáradt vagy akkor áttehetjük későbbre is.. gondoltam, megvártam volna míg lezuhanyzol, aztán elnézhettünk volna valamerre kajálni, vagy a szükség szobájába... elvégre ott elég sok mindent lehet csinálni és még a kastélyból se kell kimozdulni, persze csak ha lenne kedv..*mondom miközben egy kisebb lendülettel ki is jövök a vízből lerázva magamról azt.*
-Hát nem hinném hogy abba neked sok élvezet lenne, hogy én úszkálok, ezért is kérdeztem hogy mihez lenne kedv... *mondom szembe fordulva vele, az előbb úgy is mondtam pár dolgot ha fáradt akkor max hanyagoljuk ha nem akkor nem.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-11-14, 8:07 pm

*Nem hittem volna, hogy van itt valaki rajtam kívül, de ha már így alakult, akkor egy kis szórakozás soha nem árt, tehát közelebb is slisszolok hozzá, körmeimmel a falat érintve, ezzel idegelve még jobban és jobban a leányzót. Igen, imádom ezt, szeretem, hogyha a másik nem boldog és dühös, hogyha fel tudom hergelni és ahogy érzékelem, egyre könnyebben sikerül ezt elérnem és főleg nála.*
- Akkor örülök neki. *vetem oda röviden arra, hogy zavarja, majd már rá is kérdezek a halála elkerülésére. Nem értem, hogy miért írritálja ennyire, ki lehet bírni, el tudott volna menni mellettem akár szó nélkül, be az uszodába és akkor nem zavartam volna csodálatos köreit, de így, hogy idejött hozzám, úgy hiszem, hogy vagy túl nagy a szája, vagy pedig a társaságomra vágyik a kicsike.*
- Oh, ne bókolj kérlek! *mosolyodom el és már érinteném is meg, de ez nem jön össze, tehát jöhet a második ötlet, így kapom hát ki törölközőjét a kezei közül, de amikor nem kap érte - pedig én arra számítok ám titok -, csak kijelentem, hogy vele megyek, így fordulva is el tőle, de a visszakérdezésre, ismét rideg nevetésemtől kezd el visszhangozni a folyosó.*
- Te is élvezni fogod... közös úszás... *bár nincs rajtam fürdőnadrág, engem ez nem zavar és szerintem őt se fogja oly nagyon, ha meg mégis, hát így járt, nem tudok mit tenni ellene. Na jó, ez így nem igaz, ha akarnék tudnék, de miért? Élvezem, hogy végre ismét egy kis konfliktusba keveredtem és akkor már nem is hagyom olyan könnyedén kicsúszni a karmaim közül.*
- Nem kell senkinek se felhatalmaznia és fal ott is van. *kacsintok rá jókedvűen, bár nem látom gondolatait, de mégis ezek szerint egyre gondoltunk. A nevem is elárulom neki nagy kegyesen, hiszen akadtak olyanok is, akik csak harmadszori találkozáskor tudhatták meg, de amikor meghallom, hogy ő nem mondja el, felszisszenek és szívemhez kapok.*
- Uhh, ez fájt! Szóval titokban tartod, hát jó! *színpadias sóhaj, majd amikor el akarja venni a törölközőjét, csak hirtelen kapok keze után és szorítom meg kissé csuklóját is, fáj neki, ez meglehet, mivel nem vagyok oly gyengéd.*
- Á-á... majd ha megengedem. Addig meg ne nyúlkálj! *vetem oda neki és végül kinyitom az uszoda ajtaját, ahova előre is megyek, mert hát lehet, hogy nőké lenne az elsőbbség, de ő annyira nem hölgyike, tehát csak besétálok, majd ez után a medencéhez lépek, így nyújtva ki kezemet a víz felé, amelyben a törölköző is benne van.*
- Most pedig kérd szépen vagy eláztatom! *nézek bele szemeibe és láthatja is rajtam, hogy igazat mondok. Na meg, szerintem eddig is rájött már arra, hogy nem igazán hülyéskedem, tehát ha nem engedelmeskedik, ő jár rosszul és talán még mehet is be a vízbe, a törölközője után.*

//fagy//

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-11-22, 12:00 am

* Egyszerűen úgy érzem, besokalltam a mai nap után, így egy kis mozgás kellőképp rám fér. Gyakorlatilag széttanultam az agyam, Wapi sincs valami jól a tegnapi kis kalandunk után, jobbnak láttam tehát, ha egy az egyben magam mögött hagyom kis időre a problémáimat, s lejövök kicsit úszni egyet. Már odafent átvettem most sötétkék bikinim, mely igencsak sokat mutat, lábaimra egy papucsot húztam, felülre pedig egy nagyobb pólót, na meg ugye egy szürke törölköző is szükségeltetik az összképhez. Vörös tincseimet összefogom gubicsba, fejem tetejére, smink most nincs rajtam, csak elkenődne a vízben. Na de sebesen plattyogok le az óceán alatti barlangrendszerbe, dudorászok méghozzá, próbálom kiverni fejemből mindazt, amit már sikeresen megtanultam. Nos, nem tudom, ez mennyire jó taktika, de most ki kell kapcsolnom, ennyi. Ahogy leérek a klórszagú helységbe, az első szembe jövő székre lehajigálom cuccaim trehányul, papucsom az ülőalkalmatosság alá kerül, én pedig egy jó kis nekifutással zuhanok a medencébe, orrom persze befogom, hogy legalább oda ne menjen víz. Ahh, sikeresen lehűt most ez a hőmérséklet, na de nem csak pancsikolni akarok, így inkább úszom pár hosszat, méghozzá gyorsat, nem túl sebes tempóban, de azért mégiscsak lesz némi sportértéke a dolognak, úgy érzem. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-11-22, 12:12 am

*Azt hiszem, hogy bár tudat alatt, de pontosan ugyanazt érzem, amit az a vörös tünemény az uszodában, kit még csak látásból ismerek. Úgy érzem, elég volt ebből a napból, sőt, valahol túl sok is és ezt a stresszt, mely szinte már felemészt, le kéne vezetnem. Marcan sincs most velem, ő is sokat gyakorolt velem és egy kis repülésre vágyott, picit távol tőlem. Nem szoktunk veszekedni, tehát most se ezért kerül engem, csak hiányzik neki a szabadság. Az idő kezd lehűlni odakint, ő pedig ilyenkor érzi jól magát. Na de ideje hát nekem is tovább haladnom a fáklyákkal szegélyezett folyosón, így nyitok hát be az uszodába, ahol hamar megcsapja arcom a gőz és az orromba is szinte behatol ez az ismerős szag, de nem mozdul meg arcom, csak nyugodtan tekintek körbe, így szúrom hát ki a vízben a lányt, kin csak egy pillanatra nézek végig, így látva meg a tetoválásait, de végül csak elhaladok a medence mellett, talán észre sem vesz és a fiú öltözőbe lépek. Leveszem nadrágom, pulcsim, pólóm és cipőim, majd még a fekete törölköző is a fogasra kerül, én pedig a fekete színű boxeremben sétálok ki, kissé kócos üstökkel a medencéhez. Mégse vetkőzhetek le egy lány előtt, az nem lenne illő, én pedig azért tanultam egy kis etikettet, szóval ilyesmihez értek, úgy hiszem. *
- Estét! *köszönök rá cseppet mély hangomon, ahogy a lépcsők felé haladok, már ha észrevesz egyáltalán és feje sincs a víz alatt, de ahogy két lépcsőt lejjebb haladok, a következő pillanatban már a víz alá is kerülök, így úszom el egészen a lányig, ahol nagyjából egy méterrel előtte kerülök ismét a víz fölé. Dús, barna tincseim közé túrok ismét, így kócolva még jobban össze azokat, majd végül a lány felé biccentek egy aprót és nedves, csöpögős kezemet felé nyújtom, mely meglehetősen izmos, akár csak felső testem.*
- Raiden Carvex vagyok, a Cruoból! Bár évfolyamtársak vagyunk, de még nem ismerlek személyesen, ezért jobbnak láttam bemutatkozni. *mosolyodom el kissé, ezzel is mesélve el neki, hogy bizony emlékszem rá órákról, bár lehet, hogy ő én rám nem, de ez már az én bajom. Viszont ha elfogadja a kézfogást, ha nem, azt visszahúzom magam mellé egy idő után, majd további úszkálásba kezdek, így távolodva el kissé tőle, hiszen nem igazán megy nekem a társalgás, szóval nem is kezdeményezek további beszélgetést egyenlőre, még nem érzem úgy, hogy lenne mit mondanom, bár jégkék tekintetem néha a zöld szempár felé tekint.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-11-22, 12:26 am

* Menekülésem az uszodába egészen gyorsan történik, s pillanatok alatt vetem magam a hideg vízbe, ami bár lehet, hogy nem is az, csak én vagyok már agyban annyira készen, hogy így képzelem.. nem tudom, minden esetre mennyei ez a felüdülés, úszásba is kezdek azonnal, egyszerűen pörgök, teljesen meg vagyok már zakkanva és zavarodva, egy betűt nem akarok látni, egy varázsigét se akarok megtanulni most pár napig, szóval a következő órámig azt hiszem, egy hosszabb pihenőt tartok, s talán haza is látogatok majd az öcsihez. Ám jó pár gyors hossz után lassulni kezdek, így mellben rovom a hosszakat tovább, szemlélve az itteni berendezést is, s persze csak az érkező széles hátát látom már csak a fiú öltöző irányába. Ennyiből azért én se tudom megállapítani, ki ő, ám mikor már kifelé battyog onnan, s felé tekintgetek, azért nem kerüli el tekintetem nem kicsit tökéletes külseje, még egy aprót nyelek is, üdvözlésére pedig egy halvány mosollyal állok meg egy helyben, s taposom magam alatt a vizet. *
- Szebbet, tanulásmentesebbet ééééés legalább ilyen nyugalmasat még sokáig. * fejtem ki gondolataimat hangosan, zöld szemeim zavartalanul fürkészik arcát addig, míg oda nem ér elém, keze pedig lendül is, egy jó kis szónoklattal egyetemben. Pislogok párat, de szintén vizes kacsóm nagy kezébe téved, s rá is fogok, tehát megtörténik a kézfogás. S bár lány vagyok, és talán törékenynek és cukinak tűnhetek, mégis erős ez a kézfogás, belülről fakad, ez van. *
- Az én nevem Wera, örülök, hogy összefutottunk, bár sajnos nem igen dereng az arcod. ~ Jó hülye vagy.. egy ilyet elfelejteni. Hol hagytad a szemed? ~ * teszem hozzá csak gondolatban, buksim is félre döntöm, s vágok egy gondolkodós fejet, na de hamar elhúzza kezét, s meglepő a dolog, de mintha máris kerülné társaságom. Elég suta ez így, na de engem sem kell félteni, ha három lábam lenne, annyival állnék a sarkamon. *
- Hé, máris menekülsz előlem? Pedig még nem is ismersz, amivel mellesleg nagyot hagysz ki. * kezdek utána lubickolni vigyorgósan és belevalóan, mint általában, látom ám, hogy időnként felém pislog, szóval az is lehet, hogy csak némi kommunikációs nehézségek adódtak neki odabent. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-11-22, 12:38 am

*Nem igazán figyelem, hogy mennyire szúrja ki érkezésem vagy mennyire sem, mert őszintén szólva nem is érdekel a dolog. Úszni jöttem, nem pedig beszélgetni, ha azt akarnék akkor nem is tudom, hogy kit keresnék, de talán nem számít ez most, így hát átöltözöm, majd amikor ezzel megvagyok, vissza is térek a medencéhez, ahol azért köszöntöm ám a törékenynek látszó leányzót, kinek szavaira nem hogy nem mosolygok, de még a meghökkentő arckifejezésemet is elfelejtem, oly nagyot nézek elkerekedett szemeimmel.*
- Aham, neked is... ~ hát erre meg mégis mit kellene mondanom? ~ *teszem fel magamnak a nagy kérdést, és inkább kissé fejcsóválva lépek be a vízbe, majd merülök is alá, így érkezve meg a leányzó elé, kit nem nézek meg különösebben magamnak, hanem csak egyszerűen bemutatkozom neki, amit nem rest ám ő is viszonozni.*
- Miért örülsz neki? Még csak nem is ismersz... *döntöm cseppet meg a fejemet is, hiszen bár tudom, hogy ezt illik mondani, most mégis jogosnak vélem ezt a kérdést feltenni, hiszen nem tudom, mi öröm is származhat abból, hogy mi ketten most itt találkoztunk. *
- Amúgy nem gáz, ha nem dereng, annyira nem vagyok megjegyezhető, mint a famulusom. *egy apró mosoly át is fut helyes arcomon, de már tovább is állok, mivel egy kis bemelegítő úszással kezdek, utána pedig megdolgoztatom izmaim, ha ma már a tanulás foglalta el az egész időmet. Na de nem tudok ám nyugton maradni, mert ahogy érzékelem, Wera ma nagyon is társaságra vágyik, rosszkor jöttem ide, ezt már most érzem, de azért ahogy meghallom csilingelő hangját, már csak egy kis vízet fröcskölök vissza felé, hiszen tudom, hogy követ engem.*
- A menekülés nem szokásom... *állok is meg a medence széléhez érve, majd szépen felé is fordulok, hiszen szavai felkeltették ám az érdeklődésemet.*
- Nocsak, nagyot hagyok ki? Ezt mégis hogy érted kedves Wera? Ennyire remek ember lennél, esetleg barát? *vonom össze szemöldökömet is, mivel én nem igazán gondolok először arra, hogy rám akarna esetleg mászni, nehéz dolga lenne, az hót ziher, hiszen engem megtörni, szinte lehetetlen. Nem érdekelnek annyira a nők, én tanulni jöttem ide, nem pedig csajozni és egyenlőre nincs is olyan lány itt, akiért úgy érezném, hogy ezen változtatnom kéne, bár az idő úgy is mindent átalakít majd, de én nem sietek el semmit, tehát csak két kezemmel támaszkodom a medence szélébe, melynek hátam is nekidöntöm és kék szemeimmel piercinges arcát figyelem.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-11-22, 12:50 am

* Kis idő elteltével már kettecskén vagyunk jelen idelent, sejtve, hogy talán neki is hasonlóan nehéz napja volt mint nekem, elég sajátos módon üdvözlöm. Ez az arc, amit látok erre, hát, megmosolyogtat, az már biztos, de talán még mázlija is van, hogy a zizzentebb énem fogta ki, nem pedig azt, aki úton útfélen beleköt még a szép szóba is. Na de ezt ő nem tudhatja, nevem viszont elárulom neki, de hogy belekössön ebbe, azért nem gondoltam. *
- Nem, tényleg nem, viszont társaságkedvelő vagyok, ez pedig elég indok ahhoz, hogy örüljek bárkinek is. * csacsogom tovább, picit nyugisabb hangvételben, mint amilyenben az iménti köszönést lezavartam, további szavaira viszont ráncolom rendesen szemöldökeimet, hát, nekem a famulusa sem ugrik be így hirtelen, de ez vagyok én, semmi különösebb oka nincs annak, hogy rövid az agyam. Legyen hát igaza ebben is, ám ahogy azt látom, mintha menekülőre fogná, természetesen nem hagyom annyiban a dolgot, nem vagyok rámenős, azért az nem szokásom, csak ha a másik fél is vevő az ilyesmikre, egyszerűen megszerettem az ismerkedést, és nem is igen esik nehezemre. Utána iramodom tehát, kellemes tempóban, s bár egyelőre ridegnek tűnik a srác, ez a kis fröcskölés jelzi azt, hogy mégse menthetetlen esetről beszélünk mostanság. Egészen kievickélek mellé, a medence széléhez, s miközben beszél, ki is tornázom magam jó fél méterre tőle a partra, így már teljes valómban láthat, tetkóim is láthatóbbak, na meg formás alakom sem utolsó látvány, hasamon kifejezetten látszik, hogy nem vetem meg a néhai edzéseket sem, persze azért nem vagyok egy izmoktól duzzadó, undorító nőszemély. *
- Na nem, nem egóból mondtam, még mielőtt erre következtetnél, és szerintem erről is inkább az ismerőseim tudnának nyilatkozni, nem én. De valamit mondanom kellett, hogy ne hagyj itt, csak úgy. * mosolygom rá kedvesen, s bizony tényleg nem vagyok én nagyképű, sőt mi több, s most még az igazat is elárultam neki a dologgal kapcsolatban. * - És mesélj, Raiden, téged is a vizsgára készülés ösztökélt egy kis edzésre? * kérdezősködöm rögtön, közben lábaimmal óvatosan pancsolok a vízben, néha ki is emelve onnan lábujjaimat, aztán meg vissza le, mint a gyerekek. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2011-11-22, 12:59 am

*Bizonyára furának tart, ami már meg se lep, itt mindenki olyan életvidám és hát be kell ismernem magamnak, nem erre számítottam, amikor ide jöttem, a Mysterioba. Ez egy feketemágus képző, miért ennyire jókedvű itt az összes diák? Hát az eszem megáll olykor, ezért is akarom ott hagyni, na meg azért, mert úszni is szeretnék, de csak jön utánam a kicsike, nem is tudok mit tenni ez ellen, így hát megállok, az úszást még cseppet későbbre hagyva, majd már fel is teszem neki azokat a kérdéseket, amelyeket most jónak látom és közben végig zöld szemeibe nézek. Jó nekem ez így, ha kommunikálunk, nem fogok félrenézni, elég hülye dolog lenne.*
- Oh értem, szóval most unatkozol és társaságra vágyol. *mosolyodom is el hozzá, de ő hamar ki is mászik szépen a medencéből, így fordítom hát felé fejem és ösztönösen végigtekintek rajta, de igyekezve mindezt feltűnésmentesen megcsinálni és miután végignézem a lába ujjáig, tehát felmérve a tetoválásokat is, nem is maradok csendben, tehát még mielőtt ő érdeklődne, kezdem én.*
- Hogy-hogy ennyi tetkód van? Nem láttam még lányt, aki így összevarratta volna magát. *na nem mintha bajom lenne ezzel és talán látja szemeimen is, hogy nem undorodva nézek rá, inkább csak meglep ez az egész és újdonságnak találom, igazán vad dolognak és egyedinek is, egy olyan lánynak érzem már most, aki felvállalja saját magát.*
- Hmm, talált, süllyedt! Sokat tanultam, de hát ezért is jöttem ide, szóval nem panaszkodom, szeretem a mágiát, igen csak közel áll hozzám és kiskoromban eldöntöttem már, hogy a fekete mágia felé fogok húzni! De ezek szerint te szintén ugyanezen okból vagy itt! Akkor viszont miért nem úszol? *intek fejemmel a medence felé, így eresztem el annak szélét és hamarosan hátúszásba kezdek, így távolodva el a lánytól is idő közben... de azért néha rá nézek. Ha viszont elérem a medence másik oldalát, akkor már gyorsúszásban fordulok vissza a lány felé, hogy visszaérjek eredeti helyemre.*
- Mondd csak, téged melyik tantárgy érdekel a legjobban? *na igen, a suliról és a tanulásról, tehát a mágiáról remekül el tudok beszélgetni, de másról már kevésbé, mindenesetre idők kérdése mindez, még eddig senki se volt annyira kitartó velem szemben, hogy úgymond megszelidítsen.*

» Sayra játszótere az óceán alatt
» Titkos börtön a Mysterio alatt