Uszoda az óceán alatt

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-09, 5:19 pm

*Egy fiúhang szakítja ki a leányzót az elmélkedésből, melynek következtében elfelejtve, hogy ő most nem ágyon van, hanem vízben, s hirtelen felkapva lábait egy pillanatra elmerül, majd felbukkanva kitörli szemeiből a vizet és az ismeretlenre pillant.*
-Miért ne lennék jól? *Pillant rá kérdőn. Jó, persze nem a napbarnított színéről híres, de azért annyira nem sápadt, hogy haldoklónak tűnjön mások szemében. Vagy igen? No, de hát ha már így társasága akadt, akkor közelebb úszik a medence széléhez, hogy ne a közepéről ordibáljon már.*
-Ugyan miben? *Nevet fel kissé. Fura. Mostanában brutál módon illedelmes diákok kerülnek ide. Az első eresztésben ritkaság számba ment, ha valaki ilyen volt. Lehet, ők lesznek majd a pótlás. De azért annyira feszengeni nem kell. Egy könnyed mozdulattal belekapaszkodik a medence szélébe és leül a másik mellé, majd felé nyújtja kezét.*
-Illya. Elsős vagy igaz? *Persze az is lehet, hogy csak szégyellős, de általában a megilletődött elsősök ilyenek. Annyi biztos, hogy nem szaktársak, mert akkor bizony már látta volna legalább suhanni, vagy ilyesmi. Tulajdonképpen örül, hogy itt van és kiszakította a depressziós gondolataiból. Így legalább van valami, pontosabban valaki, akire figyelnie kell és az a valaki nem saját maga legalább. Viszont ez a medence szélén ücsörgés nem neki való. Egy medencében pancsolni kell. Vagy persze úszni, így ő vissza is csúszik a vízbe, majd hátrapillant, hogy az új fiú vele tart e.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-09, 5:35 pm

*Berögződéseimnek köszönhetően olyan kérdéseket is képes vagyok feltenni, ami számomra egyértelmű, másoknak értelmetlen, és ebből a későbbiekben rengeteg félreértés származhat. Ahogyan most is...*
- Áh, mindegy, nem érdekes, hagyjuk, csak... *legyintek egyet zavartan hadarva, míg szememet is leszegezem a medence szélére. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ostobának néz, ezért pillantásom most lassan feltéved, ám fejem még mindig lehajtva, és csillogó szemeim keresik tekintetét.* - Nálunk úszni szoktak. Azt hittem, valami probléma akad, hogy csak lebegsz. *bököm ki, majd hirtelen villan át fejemen egy gondolat, mire fanyar mosoly torzítja grimaszba kedves pofim.* - Még jó, hogy nem ugrottam be kimenteni téged, mint egy labrador. *horkanok fel, s bár zavarom nem ül el, elsősorban a kivételesen ostoba bemutatkozás, másodsorban a friss szituáció miatt, most végre fejemet is felszegem, hogy továbbra is szigorúan a másik szemébe nézzek. Tapintatlanság lenne felmérni a hölgyet, és a kíváncsiság nem indok.*
- Nálunk nem mindenki szereti a társaságot, főleg, ha ellenkező nemű. *adom meg a választ, míg egy picit rövid fekete tincseimbe túrok melléktevékenység gyanánt. Hát igen, egy vérbeli politikus finom válaszokkal operál, számomra a tanulnivaló a zavarkezelés, ami megnehezíti a folyamatot. Ekkor kászálódik ki mellém, mit tekintetemmel követek, és egy pillanatra engedve a csábításnak mérem végig a másikat, hogy aztán újra felkapjam tekintetemet.*
- Óh, milyen udvariatlan vagyok, nekem kellett volna kezdenem. *nyújtom felé azonnal kezemet, ahogy azt illik finoman megrázva.* - Conrad Dietrich... *nyitom nagyra számat a mondat végénél, a levegő is bent akad, s egyértelmű, hogy tovább folytatódna a bemutatkozás, ám kerekre nyílt tekintetem sok verziót elárulhat... így inkább becsukom számat, és elengedem a másik kezét.*
- Elsős vagyok, igen... hát te? *kérdezem, míg átvillan agyamon, hogy a vezetéknevét sem hallottam, sőt, egy furcsa kérdés is betolakszik fejembe, ami így átgondolva Werára is érvényes. Hogyan becézi ezeket a neveket az ember?*
- Elárulod a beceneved? *kérdezem halkan, míg távolodik, és kíváncsi tekintetemmel ereszkedem a vízbe mellmagasságig, majd hirtelen előre bukva csak talpam látszik már, ahogyan a vízbe csap, s a felszín alatt megközelítve a lányt bukkanok fel tőle vészesen közel, arcától pár centire, mire gyorsan hátrálok is egy lépést, miután kitörlöm szememből a vizet, és fekete tincseimet.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-09, 5:51 pm

*Kissé felkuncog. De legalább valaki aggódott érte, ez is egy új tapasztalat, majd felírja a naptárába, mint ünnepnap. A másik megnyugtatásául, valamint, hogy ne kelljen itt kiabálnia, közelebb is úszik a másikhoz, ha már így összeúsztak.*
-Fura helyen lakhatsz. *Gondolkozik el kissé, mert végülis... ki nem szereti az ellenkező nemű társaságot? Jó, persze neki ott van a szíve csücske, Ambrus, de azért na. Egészséges dolog ez? Kimászva a vízből megejti a bemutatkozást is, mert még nem ismeri a srácot. Egy legyintéssel elintézi az udvariatlanságot. Kit érdekel? Őt mindig zavarta, ha udvariasnak kellett lenni. Felesleges köröket fut olyankor az ember. No lám, és még a tippje is bejött.*
-Másodikos vagyok...másodszor. *fejezi be a mondatot kissé megsemmisülten, mert legyen bármilyen ciki a dolog, így is mindig fiatalabbnak nézik, erre nem akar mégegy lapáttal rátenni. Mindeközben visszaereszkedik a vízbe, s meglepetten fordul hátra amint Conrad újra hallatja hangját.*
-Hát öö...nem nagyon szoktak becézgetni, de ha ragaszkodsz hozzá, még lehetek Tökmag, vagy Törpilla. *Ez a kettő még azért előfordult, mint becenév, bár nem tudja, mennyire tekinthető ez annak. Kissé meglepetten pislog párat, amikor a fiú megjelenik mellette, de aztán magától odébb is megy, amit a leányzó meglehetősen díjaz. De végül aztán elvigyorodik ismét.*
-Még hogy nem szeretitek az ellenkező nemű társaságot. *Ezzel ő maga is lebukik a víz alá, majd néhány méterrel odébb bukkan fel, ezt megismételve pedig újra kiköt Conrad mellett.*
-Na és honnan jöttél, hogy ennyire szigorúan veszitek a dolgokat? *Nem figyelte meg annyira azt a törölközőt, hogy kiszúrja rajta a címert, így meglehetősen sok opció van a fejében amikből válogathat, hogy melyik okozza ezt a nagy szigorú, katonás viselkedést.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-09, 6:12 pm

*Sajnos egész viselkedésemről üvölt a "furcsa hely", ahonnan jöttem, de egyenlőre képtelen vagyok elszakadni bizonyos tanult viselkedésektől, amit a lány is észrevesz, de ami rosszabb, szóvá tesz, így hozva ismét zavarba engem, mellyel most felveszem a küzdelmet, így bár hirtelen ugrál el tekintetem pillantásáról jobbra-balra, mindig visszatalál, s végül megállapodik.*
- Igen. Határozottan, nem... mindennapi. *bólogatok szakadozottan, majd érdeklődésemre hirtelen ítélem el magamat, elvégre nem tudhattam, de kérdésem ez esetben udvariatlan. Kíváncsi tekintetemmel ismét kinyitom számat, hogy formáljam a szavakat, ám hang nem jön ki, csak kisvártatva.*
- Áh, hát ez... szörnyű. *jegyzem meg, majd hirtelen kapom fel fejemet.* - Mármint nem úgy szörnyű, hogy tudod, esetleg béna lennél, mert én nem ezt mondom, csak az évismétlés kellemetlen lehet, de neked bizonyára van indokod, bár nem mintha közöm volna hozzá, vagy kíváncsi lennék, vagy ezért kérdezném...*hadarok gyorsan magamat mentegetve, ám gyakorlatilag még nagy értelmetlenségbe keverve ezzel kettőnket. Hát igen, a jó öreg zavarkezelési problémák... elnyomják az emberben a finom válaszokat. Kérdésem puszta kíváncsiság, ám amint meghallom a lehetséges opciókat, csak bólintok egyet riadtan, viszont egyértelmű, hogy nem nekem kéne ezt használni.*
- Áh, hát azt hiszem megmaradok az Illya névnél, az... szép és különleges. *mondom, s számomra valóban az, elvégre ilyen névvel még nem találkoztam... ez persze nem azt jelenti, hogy nem elterjedt.* - Amiket felajánlottál, az inkább a barátodnak való, mert tudod, társadalmilag elterjedt elméletileg a szerelmesek körében a becézés, és... minek beszélek én erről. *kotrok odébb egy kis vizet némi szomorúsággal hangomban. Annyit beszélek, mind felesleges, amellett, hogy ostobának néznek miatta. Képtelen leszek beilleszkedni... Felbukkanásom teljesen véletlen, elvégre mint érzem a víz nem éppen vegyszerektől tiszta, így szemem csukva tartom, s a lemerülés előttről belőtt kép alapján tájékozódom.*
- Véletlen volt. *motyogom gyorsan, ezzel remélhetőleg elhagyva a témát, ám mint hamar kiderül, a következő beszélgetés elég kellemetlen lesz számomra. Mondatra nyitott szájjal nézek hátra, egészen a törölközőhöz, melyen a címer csak kis része látszik, hiszen össze van hajtva, majd pillantok vissza a lányra. Most biztosan ostobának néz... talán nem is hinné el, ha elmondanám honnan jöttem. Ha pedig igen, a családomat hoznám kelletlen helyzetbe, hogy ilyen fiút neveltek... na nem mintha gond lenne velem, egyszerűen furcsa számomra a hétköznapi emberek világa.*
- Öhm... nem, nem érdekes. *zárom le a témát, elvégre már a hazugság nyelvem hegyén van, még sem szeretnék ilyet tenni a másikkal. Hazudni bűn. Így viszont egy kis titokzatosság marad meg körülöttem, tehát jól kijönni a helyzetből... nem lehet. Arra persze nem gondolok, hogy mindez csak az én képzeletem szüleménye...*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-09, 6:29 pm

*A leányzó kissé felvonja szemöldökét, de mire Conrad a magyarázkodás végére ér, már majd megpukkad a nevetéstől. Majdnem be is borul a vízbe, de amikor sikerül abbahagynia, lazán hátbavágja a cruost.*
-Igen az. De lazíts már. Még senkit nem ettem meg. Még... *vigyorodik el kissé gonoszul, majd miután visszapottyan a vízbe immáron a másik társaságában, újabb hosszadalmas magyarázatot hallhat...hét tulajdonképpen egy totál értelmetlen dologról. De semmi gond, tudja ő már ezt kezelni. Hozott ki már a merevségből ennél rosszabbat is. És elég jó gyümölcse lett a dolognak.*
-A barátom sosem hív Tökmagnak. És nem is tenné. *Kacsint rá a másikra, majd ismét zavarba hozza a szegény kissrácot, aki puszta véletlenségből meglehetősen közel kerül hozzá.*
-Hát persze. *Vigyorodik el, s megajándékozza magát egy kis testmozgással, mielőtt még tovább folytatná a kis társalgást, ami valószínűleg csak számára ilyen szórakoztató. De neki még túlzottan is. Micsoda szégyellős emberek vannak manapság. Kérdésével nem jut előrébb, s kissé meg is hökken, elvégre az ő bácsikájánál kevés rosszabb lehet, de hát ő tudja.*
-Ha te mondod. *Kissé megelégelve ezt a brutál feszengést ismét lebukik a víz alá, s immáron a fiú vállaira támaszkodva bukkan fel, át is repülve a feje fölött egy bántóan hangos visítás kíséretében. Vihogva bukkan fel ismét.*
-Azt mondtad, ti úszni szoktatok. De nem úszol. *Újabb kört tesz a fiú körül. Hát igen, aki Illya társaságába keveredik, annak három lehetősége van. Vagy alkalmazkodik és lazít, vagy sikítva elszalad és a harmadik opció, hogy ártalmatlanná teszi. De az utolsó néha visszaüthet.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-09, 6:50 pm

*Általában senkivel szemben nem viselkedem így, de merevségem ez esetben érdekes módon üt vissza, míg női nemet megszégyenítően fecsegek, egyre inkább kellemetlen helyzetbe hozva magamat. Szavaira kissé felnevetek, és ezzel együtt egy adag feszültség is távozik belőlem.*
- Rendben... remélem engem sem fogsz. *mosolyodom már el, s ha már úszni jöttünk hamarosan a vízben kötünk ki, így kerül szóba még egy téma, mire már csak bólogatok kelletlensége miatt. Hiába nem hisz nekem, erre is csak egy zavart mosolyt kap, elvégre nem hazudok, s a szavaira is csak megkönnyebbülök, miszerint nem feszegeti tovább a témát. Következő akciója viszont kis meglepetés számomra, míg görnyedek meg kissé, mikor hozzám ér, ám nem az első hölgy aki ezt teszi, s bár még szokatlan, nem ér legelső erejével, ezért is hajolok csupán a vízfelszín fölé, hogy át tudjon ugorni engem.*
- Nahát, ez valami beavatási ceremónia volt? *csúszik ki számon a szarkasztikus megjegyzés, min magam is meglepődöm. Ilyenre is képes vagyok? Azonban nem veszem zokon mindezt, sőt, azt hiszem kezdek hozzászokni a közeghez, és az ismerkedés bármilyen rövid és esetlen volt, mégis oldódik bennem a feszültség. Talán a másik vidámságának köszönhetően...*
- Mondd, gyakran szoktál ilyeneket csinálni? Hogy... ütöd el az időt? *kérdezősködöm, s azt hiszem ismét előtérbe kerül kíváncsi énem, ami egy kis kalandra vágyik, s bár nem ismerem a lányt, vidámsága gyanakodásra adhat okot, miszerint tud pár érdekes kipróbálni valót.*
- Nem otthon vagyok. Veled beszélgetek. Ha itt hagynálak, az részemről tapintatlanság volna, így csak veled úszom. *közlöm vele halkan, elvégre számomra az illem így diktálja. Azonban ha a másik úszni szeretne, egy ötlet is felvetődik bennem, ami talán hasznomra is válhat.*
- Mondd, nem szeretnél versenyezni? A nyeremény mondjuk egy általunk megszabott feladat teljesítése legyen. Mit szólsz? *csillog szemem, és úgy érzem, a sajátom már itt lappang fejemben. Őszintén szólva, nem vagyok kíváncsi a másik esetleges ötletére. A meglepetés mindig jobb.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-09, 7:02 pm

*Csak egy gonosz kis mosolyt kap válaszul a fiú, hisz sosem lehet tudni, mikor kap rá a leányzó a kannibalizmusra. Lehet, épp most és akkor Conrad nagy slamasztikában lesz. de egyelőre még nincs abban, s a lányka megevés helyett csupán megtanul repülni a vállai segítségével, s vigyorogva nyugtázza, hogy valamit engedett az a feszült légkör.*
-Nem, de most, hogy így mondod, lehet, be kéne vezetnem. *Persze ahhoz mindig medencében kellene lennie, de ez már részletkérdés. A vigyor még szélesebben terül el arcán, amikor a fiú kicsit kíváncsiskodni is kezd.*
-Hát...nem...olyan gyakran nem ugrálok át embereket. Általában...hát öö...vagy bulizok, vagy olvasok... *Igen...ezzel össze is foglalta, hogy mivel üti el az idejét. Meg persze a szerelmével, de az logikus és abba úgyse vonná be a másikat. Kissé feljebb vándorolnak vékony szemöldökei. Tapintatlanság...ez egy medence. Hogy lehet tapintatlanság úszni egy medencében? Aztán ezt is elintézi egy fintorral és egy legyintéssel, majd kissé meghökkenve pillog a felhívásra.*
-Hát...amikor legutóbb ilyet játszottam, úgy kellett felöltöznöm, mint egy csaj...mármint...úgy rendesen. Úgyhogy ha megígéred, hogy ilyen kínokat nem kell többé kiállnom, akkor mehet. *Ennyire csak nem lesz szadista a diáktársa, hogy megint ennyire csajosnak kelljen lennie, így rákészülve a dologra ismét visszaúszik a medence széléhez, ahonnan el is kezdhetik azt a versenyt, ha a másik végre megígéri, hogy nem lesz olyan kegyetlen, mint annak idején Péter.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-09, 7:29 pm

*Valahogyan sikerül a lánynak oldani feszültségemet, vagy megérzi mi is kell nekem, vagy ösztönös reakció, de a vidámságának és cselekedetének köszönhetően nem teljesen, ám részben elszáll hirtelen megjelenő merevségem, mit az új helyzetnek köszönhetek.*
- Akkor remélem tartasz mellé beavató táncot és mulatozást. *felelem neki, elvégre a hivatalos beavatások általában ilyen menetrend szerint készülnek. Azonban ez egyre nyitottabb társalgást von maga után, mire érdeklődni is kezdek.*
- Áh, akkor ez megtiszteltetés. *mosolyodom el, míg hallgatom is, milyen tevékenységeket végez. Őszintén szólva utóbbi nem ismeretlen számomra, nem úgy, mint előbbi, ami fel is kelti kíváncsiságomat.*
- Bulizni? Hogyan szoktál bulizni? *teszem fel a számomra érdekes kérdést. Mi nálunk bálokat rendeznek, és svédasztalos lakomákat, illetve tűzijátékokat és utcai mulatságokat évente egyszer, az államalapítás miatt. Liechtenstein már csak ilyen. Azonban kétlem, hogy ez hasonló volna... Egy ötlettel is előhuzakodom, mire hallgatom is felvetését, és komolyan bólintok neki.*
- Nem hiszem, hogy ilyenre szorulnál, meg sem fordult a fejemben. *nyugatom meg szavakkal, majd elkezdek a medence végébe úszni, remélve, hogy a másik is követ. Tulajdonképpen gyakorlottnak vagyok mondható, de az ellenfelemet nem ismerem, ezért nem lehetek biztos a sikerben.*
- Bármilyen úszás megengedett. Egy hossz van, aki előbb beér, az nyer, jelezze felkiáltással. *nézek a másikra tisztázva a szabályokat, és gondolom mondanom sem kell, hogy sportszerűség elvárt. Ki tudja azonban, hogy a másik mit gondol erről. Meg is kapaszkodom a startvonalban, tekintetem a túlpartra szegezve, míg várom, hogy a másik is ugyan ezt tegye.*
- Háromra. Egy...kettő...három! *kiáltok fel a végén nagyot rúgva a medence végéből, hogy néhány méterre elsodródjak, majd a víz alatt folytassam levegővétellel, s csak utána bukkanjak a felszínre, hogy szabályos gyorsúszásban tempózzak vadul kézzel-lábbal. Sejtelmem sincs merre járhat a másik, így a kimenetel is kétes, ám ha előbb érek be, én kiáltok fel, ha pedig ő kiált előbb, akkor már tudható a végeredmény.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-09, 7:53 pm

*Igen, ez valóban nem egy rossz ötlet, hogy még beavató bulit is tartsanak, ám van vele egy kis bökkenő. Vagy talán nagy.*
-Ahhoz tudnom kéne táncolni. *Ezzel le is van tudva. Nem lesz tánc, habár még egy banzájt csaphatnak, ha Conrad ragaszkodik hozzá. Illya sosem maradna ki egy jó kis hepajból. Aprót bólint a másik szavaira. Ennél nagyobb megtiszteltetés is érhette volna, de ha örül neki, akkor nem mindegy?*
-Hát...a pkol szája clubban. Vagy néha a szükség szobájában valami jó zenével és jó piával. Meg néha még a tónál...de...ott már rég nem..*Kissé megrázza fejét a mondat végére, mert az már nem a buli kategória, annak ellenére, hogy az esetek többségében akkor is vedeltek.* -Meg van amikor csak úgy elücsörgünk a fogadóban. Ilyesmi. *Fura. Valaki nem tudja, hogy kell bulizni. Ezen sürgősen változtatni kell! Kurt Cobain is megmondta, hogy élni annyit tesz, hogy röhögünk a halálon és halálra röhögjük magunkat. És milyen igaza volt! Egy mosollyal nyugtázza, hogy nem akarják megint Barbie-nak öltöztetni, így ő is a medence széléhez úszik, s rajtra neki is lódul. Teljes erejéből tapossa a vizet, ám még így is, abban a pillanatban harsan Conrad kiáltása, amikor ő épp csak megérinti a falat. Prüszkölve emeli ki fejét a vízből, majd elmosolyodik.*
-Na? Mit óhajt az úr? *Kíváncsian pillant a világítóan zöld szemekbe. Sose látott még ilyen élénkzöld tekintetet. Egyszerre ijesztő és nagyon vagány.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-09, 8:03 pm

*Bár én nem tudhatom, a lány kissé félreérti szavaimat, hiszen nem saját elvárásaimról beszélek, csupán egy tényről, ami a beavatásokhoz kapcsolódik. Azért bólintok rá, s bár én otthon vagyok a táncok terén - ami az elegánsakat illeti -, mégis úgy hiszem, ilyen kategóriába nem éppen a keringő tartozik. Éppen ezért érdeklődöm szokásai felől, s elgondolkodva bólogatok kicsiket.*
- Értem. Biztos jól szoktad magad érezni... *akad fenn kicsit hangom, mintha félig kérdésként is lehetne értelmezni, ám ez egy feltételezés hivatott lenni. A következőkben már agyam, csak úgy mint Weránál ismét forgásba lendül, ahogyan tervezek, s hamarosan már a szabályokat is ismertetek, ám mivel ellenvetés nincs, a verseny megkezdődik, és pillanatokon belül már csak az úszás teszi ki életem perceit, ahogyan a célra koncentrálok. Győzni szeretnék, elvégre ez az indokom kérésemre, s lássunk csodát, meg is történik, a lány egy hajszállal marad le, és már kérdését is hallhatom, míg arcomból törlök ki a vizet és hajamat.*
- Ne... kérlek, ne uramozz. *rázom kicsit fejemet halkan, hiszen éppen ezért nem árulom el származásomat... nem szeretném, ha másképp tekintenének rám. Azonban egy mosoly is felszökök arcomra, míg tekintetemmel az övét keresem, kikönyökölve a medence szélére, s kissé elgondolkodom mosolygós hatásszünetet tartva.*
- Szeretném, ha megcsinálnánk együtt életed legnagyobb marhaságát, amit élveztél. *közlöm vele kíváncsian várva válaszát. Ez részemről merész... egyáltalán nem kizárt, hogy én nem fogom élvezni, már ha beleegyezik ajánlatomba. Természetesen furdal a kíváncsiság, és nem tudnám leellenőrizni, hogy igazat beszél-e, esetleg csak engem szeretne majd kellemetlen helyzetbe hozni, minden esetre kap a bizalmamból.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-09, 8:22 pm

*Ez meg milyen kérdés? Hát mi másért menne bulizni az ember, ha nem azért, hogy jól érezze magát? Persze az eddigiek alapján egyáltalán nem kizárt, hogy a másiknak gőze sincs az ilyesmiről. De ez nem fog sokáig így maradni.*
-Persze! És legközelebb te is jössz. *kacsint rá vidáman, majd megbeszélve a szabályokat, bele is kezdenek a nagy versenybe, melyet valahogy nem meglepően nem Illya nyer. A poénjára ezúttal nem vevőek, neki pedig meglepetten vándorol fel a szemöldöket majdnem haja tövéig, de ilyet szerencsére nem tud.*
-Ez egy poén volt... *közli végül kissé lemondóan, majd meg is hallja a feladatát, mely alaposan meghökkenti. Néhány pillanatig bambán pislog Conradra, majd kikönyököl a medence szélére. Nem épp a legjobb dologba tenyerelt bele szerencsétlen, még ha nem is tehet róla.*
-Gyanítom, hogy életem legnagyobb marhaságán már túl vagyok. Többszörösen is. Mégis milyen marhaságra gondoltál? *Tekintve, hogy mennyire szégyellős és merev a másik, gyanítja, hogy ami neki igazán durva lenne, az Illyánál még nem üti a mércét, de egy próbát lehet vele tenni. Végülis ebből is kerekedhet egy jó buli.*
-És azt mondod velem tartasz? Nem gondolod, hogy életveszélyes helyzetbe kevered magad? *mosolyodik el végül. Nem kell most a halál depi hangulat ide, főleg, ha valami csínyről van szó, amiben persze evidens, hogy rögtön benne van*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-09, 8:34 pm

*Különböző nézőpontunk miatt kissé félreérthetjük egymást, ám míg nem ölt zavaró méreteket, és esetleg nem vezet problémához, addig nem bánom. Legalább ismerkedünk a másik gondolkodás módjával. Szavai azonban meglepnek, így szalad fel szemöldököm is, egy zavart kis nevetéssel, mi azonnal elhal, amint észlelem a másik komolyságát.*
- Öhm... rendben. *bólintok neki, s szememben már látszik, hogy ezen tanakodom. Sosem szórakoztam még... úgy ahogyan ő, éppen ezért egy kis idegességgel tölt el a tudat, hogy ha minden igaz, meg fogok ismerkedni ezzel a szokással is. A verseny erejéig azonban halasztanám a szétszórtságot, elvégre koncentrálás szükséges hozzá, s eme elhatározásom meg is hozza gyümölcsét, elvégre előbb érek be mint Illya.*
- Áh, rendben. *bólogatok kissé zavartam. Miért nem értem, hogy humor? Mert engem valóban így szólítanak... hiszen herceg vagyok. Azonban a díj eltereli figyelmemet, így hallgatom a lány szavait figyelmesen, és kissé meg is rázom fejemet.*
- Bármire, amit élveztél. Jobban megfogalmazni nem tudom... valami, ami nem hétköznapi, inkább extrém, ha így jobban érthető. Werával például a 12 apostol sziklákról ugrottunk le. *magyarázom egy kicsit kedvesen, bíztatólagosan. Miért teszem mindezt? Ismét vágyom az adrenalinra, ráadásul remek ismerkedési lehetőség, és ezzel... a szabályszegéssel méginkább elszakadok a szüleim által fenntartott jellememtől.*
- Nem... amit élveztél, olyanra gondolok. Miért volna az életveszélyes? *pillantok a másikra, elvégre nem tartom őrültnek. Természetesen mindenhol ott van az életveszély, főleg egy ilyen helyen, ezzel tisztában vagyok, s csak ez állít meg attól, hogy megijedjek és visszakozzak. Azonban ezzel a gondolattal ki is ülök a partra, hogy onnan nézzek le.*
- Nos? Meglepetés lesz, vagy elárulod? *kérdezősködöm, s mivel sejtem, hogy nem egy medencében fog megtörténni az, amit a lány kieszel - már ha kieszeli, és idő közben nem lép vissza -, ezért is készülődök öltözéshez...*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-09, 8:48 pm

*Rendben...rendben...Minden rendben. No hát sebaj, most majd megtudja Conrad, hogy mi az a mi az! Nem sokan unatkoztak még a finn leányzó mellett és ő sem fog. Viszont a díj, amit a fiú megnyer kissé kifog a lánykán, hisz tulajdonképpen naponta csinál egetverő marhaságokat.*
-Attól, hogy élveztem, még nem jelenti azt, hogy nem is bántam meg. *Persze ha Conrad amellett, hogy szigorúan, de még burokban is nevelkedett, akkor gőze sem lehet erről és még hibáztatni sem lehet érte. Kissé elgondolkozva hallgatja a történetet Weráról. Gőze sincs, ki az és nem szeretne semmilyen szikláról leugrálni, de legalább eszébe juttatja, hogy vannak másféle marhaságok is, mint amikre ő gondol.*
-Hát...általában magamra vagyok inkább veszélyes, mint másokra. De nem vagyok százas. Szeretek belefejelni mindenbe. *Ezt lehet szó szerint is venni, meg átvitt értelemben is, mert így is és úgy is ugyanazt jelenti. Illya meggondolatlan, de tudni kell néha annak is lenni. Egy lendülettel kinyomja magát a medencéből, majd visszapillant a fiúra.*
-Egyelőre még magam sem tudom. De amint kitaláltam, indulunk. *Vidáman rákacsint a másikra, s fel is áll a medence mellett, mert bizony indulna.*
-Na, Conrad, én azt hiszem, hogy most megyek. De nem úszod meg se a hepajt, se a saját nyereményedet. Keresni foglak. *Azzal el is indul a saját törölközőjéért, s miután alaposan megtörölgeti magát, maga köré csavarja, aztán belebújva papucsába el is indul felfelé a szobájába.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-09, 9:01 pm

*A verseny után, mi feldob minket jól megérdemelt nyereményem kerül szóba, hogy részletesen kibeszéljük, elvégre nem lenne kifizetődő, ha félreértenénk egymást. Csúnyán is elsülhetne kérdésem...*
- Hm... hát megegyezhetünk abban, hogy olyanról szeretnék hallani, amit nem bántál meg. *adom meg a lehetőséget, elvégre nem kényszerítem olyanra, amit nem szeretne megtenni. Nyilván nekem sem lenne jó... még ha az élvezet szabályához ragaszkodunk is. Amint hallom saját értékelése is érdekes, viszont erre már részben elgondolkodom... talán nem olyan biztonságos mint Wera. De egész életemben biztonságban éltem, most itt az ideje, hogy valami merőben ellentétesbe kezdjek. Aki nem mer, nem nyer, talán éppen itt találom meg saját magamat, ezért a pillanatnyi kétség elhatározásba csap át szemeimben.*
- Nem gond... majd vigyázok rád. *jelentem ki, ezzel nyugtatgatva a másikat, még akkor is, ha ez valószínűleg a gyakorlatban másképp történik. Már felkészülök az indulásra, ám kissé csalódottságot hoz elő belőlem, hogy a lány egyenlőre nem huzakodik elő egyetlen ötlettel sem... ezek szerint vagy rengeteg van, vagy egy sincs.*
- Áh, rendben. *biccentek neki, míg jómagam is felállok, hallgatva további szavait, mik azért megnyugtatóak számomra. Tulajdonképpen nem kételkedem szavában, elvégre nincs rá okom, ezért is bólogatok serényen.*
- Akkor majd megtaláljuk egymást... esetleg baglyot használunk. *hagyom annyiban, és mikor elindul, egy integetéssel én is búcsúzom, ám nem indulok el az öltöző felé, hiszen ha a program változik, azt hiszem egyedül elúszkálhatok még a medencében. Amint elhagyja a lány a termet, így is történik.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-21, 12:43 am

*A szenvedélyes csókcsata után, megbomlott ruházatomban, szégyenérzettel a lelkemben bőgök, mire rákezd Lucius is. Nem tudok nem sírni azon, hogy ő sír, mert én is sírok, így még jobban elkezdek azon sírni, hogy ő is sír. Nos, ez az én formám, de átkerülök a zongorához, ahol összekaparom magamat, és egy új ötlettel előállva kihúzom a Lélek terméből, le az óceán alá be az uszodába.*
-Remélem nem vagy szégyellős, mivel nem hoztam bikinit.*Rákacsintok, és már le is kapom magamról a ruháimat, és maradok egy mélybordó csipkés melltartó-tanga kombinációban, így be is pattannék a medencébe, hogy ha nem éreznék perverz vágyat, hogy belökjem a fiút ruhástul, így meg is teszem. Ezek után ülök le a medence szélére, a lábamat lógatva a langyos vízbe.*
-Ha látnád, milyen vicces vagy így, vizes hajjal. Kifejezetten szexis.*Villantok rá egy széles mosoly, hogy lássa, hogy csak szívatom, majd egy picit lefröcskölöm a lábammal.*
-Amúgy sajnálom az előbbit, én nagyon ritkán vagyok ilyen. Bár ahogy gondolom, te sem vagy egy heves szerelmes természetű. Remélem ez azért nem nyomja rá a bélyegét az ismeretségünkre.*Mondom neki őszintén, majd hátrahajtom a fejemet, hogy érezzem a felfelé szálló párát, és egy picit ellazuljak az érzelem változások miatt keltette feszültségben.*
-És mesélj. Mikor érkeztél ide? Gondolom, még új vagy.*Villantok rá egy amolyan "üdvözlöm az újakat" mosolyt, amitől remélem, kicsit megnyugszik, és nem harapja le a fejemet.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-21, 1:09 am

*A Lélek termében túlfűtött lesz a hangulat, majd egyenest a könnyek tengerébe kerülnek, na nem az örömtől, hanem a szomorúságtól, de ennek is hamar vége, mert Serafina a zongorához ül és Lucius is követi, ezért a kedélyek megnyugszanak. Serafina közös döntése alapján az uszodába mennek, eleinte húzza a fiút, de a szobám kívül már normálisan mennek. Hamar ide is érnek és Serafina vetkőzni kezd.*
-Ne zavartasd magad, sőt szeretem az ingyen műsort! *mondja és maga is küzdeni kezd a medence szélénél a farmerral, aminek az övét sikerül kikapcsolni, meg bokáig letolni a gomb és a zipzár után bokáig letolni, amikor felnéz, hogy Serafina felé pillantson. Bár sikerül a lányt megnéznie, az gyorsan közeledik és be is löki a medencébe. Lucius elmerül, de szerencsére itt még nem mély annyira a víz, meg jól tud úszni. Most már a víz alatt marad, amíg a nadrágot lehúzza a cipővel és a zoknival, ez nem tart soká s az egészet egybefogva teszi ki, így egy fekete boxer és a szétgombolt ing van rajta, mikor feljön a medence szélére, ahol már a lány kaján vigyorral ül. Lucius kiszedi a hajat a szeméből, majd a másik szemébe néz elevenen, arcán egy vigyorral.*
-Te meg alsóneműben vagy az! De nincs mit sajnálnod, az a szoba mágiája volt, na meg az, ami valahol a tudatalattink kútjában lapul... *A fröcskölésre egy gonosz gondolat fogalmazódik meg a fejében, de a kezét védekezően tartja fel, mint valami nő, majd elneveti magát a szándékolt színészi megnyilvánulásra.*
-De annyira nem gondolod jól, temperamentumos vagyok a szerelemben, de nem abban, hogy azzal henteregjek, akinek éppen a nevét tudom csak. Nekem ahhoz több kell. *közli, majd egy új kérdés kerül elő.*
-igen, még nem rég, valamivel több, mint egy hete érkeztem. *válaszol, majd mivel Serafina nem állt le a fröcsköléses láblóbálással, egy alkalmas pillanatban elkapja a bokáját s könnyed mozdulattal rántja maga mellé a vízbe. Nem esik nehezére, mivel gyorsak a reflexei, meg elég erős is, ha elsőre nem feltétlenül látszik. Bár az ing a karjait takarja, a mellkasát már nem s azon látszik, hogy igenis van erre idő fordítva: hasán az izmok szépen kirajzolódnak, akárcsak a felsőbb részeken.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-21, 1:23 am

*A Lélek terme nem az a hely, amit ismerkedésre találtak ki, bár kitudja, talán lehet, hogy ez munkálkodott az agyukban, hogy egy picit megnehezítsék a diákjaik mindennapjait. Vajon hány szerelmes pár kapcsolata fuccsolt be itt a terem ereje miatt? Lehet, hogy valami látó varázslat segítségével nézegetik őket, mint valami műsort a kábeltévén. De rövidesen már az uszodánál vagyunk, ahol majdnem pucérra vetkőzve lököm bele a vízbe a fiúcskát. Én a medence szélére kerülök, onnan nézem végig a vetkőzős magánszámot.*
-Hmm Rufinus nem is volt rossz. Született chippendale vagy.*Kacsintok rá kajánul, várva, hogy vajon megbotránkozva-sikítva fut e ki az uszodából, vagy inkább valami visszavágással készül.*
-Tudom, tudom hogy a terem hibája, de úgy érzem, hogy okosabb is lehettem volna.*Sóhajtok egyet lemondóan, majd a pancsolás csak sima lábáztatássá szelídül, miközben nézem a legénykét. A tekintetem elég gyakran elidőzik a mellkasán, de mivel nem vagyok egy felszínes liba, így inkább a szemét kezdem nézni.*
-Nos, ez visszaüt a jó híremre Lucius, úgy hogy kérlek ezt ne hangoztasd. Én sem igazán vagyok az egy éjszakás kalandok híve, ami azt illeti. A tüzes viselkedésem egy szelíd lányt rejt.*Vonok vállat, hiszen ez így igaz, nem vagyok én olyan bátor, mint amilyennek mutatom magamat.*
-Szóval akkor még csak nem régen érkeztél. És mit gondolsz a suliról eddig?*Kérdezgetem kíváncsian még mindig, hátha többet is kiszedhetek belőle, bár eléggé zárkózott a fiú. De gondoltaimat maga a fiú töri meg, mikor lehúz magához, és most be is bizonyítom, hogy milyen szerény vagyok, hiszen mellé lépek tüzes, szikrázó szemmel, és a tenyeremet a mellkasának támasztom, aztán átfonom a nyakát majd... elkezdem lebirkózni a víz alá. Nem biztos, hogy sikerül, de azért megpróbálom. Nem adom fel egykönnyen, és a végén már a hajam töve is vizes.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-21, 1:46 am

*A Lélek termének lelki tornádója után az uszoda maga a nyugalom, és itt nincs mitől tartani, a hely már nem új Luciusnak. Bár társasággal még nem járt itt, mégis jónak ígérkezik a dolog. Olyannyira, hogy vetkőzés közben be is lökik a vízbe, ahol a hátráltató dolgoktól megszabadul, amihez a lány hozzá is fűz valamit.*
-Tudod gyakorlat. Részegen nehezebb feladat ez... De maradjunk a Luciusnál oké, Serafina kedves? Egyébként te is gyakorlottnak tűntél odakinn, még szégyellős se nagyon voltál... *vigyorodik el kajánul. Az, hogy kedves jelzőt odateszi, nála megszokott, majd minden lány neve előtt vagy után használja, ez nála megszokott.*
-Ami ott történt, az ott is marad.*legyint, ezzel két kérdést üt egy csapásra. Bár azért még egy gondolatot megoszt a második közléssel kapcsolatban, nem tudja megállni, hogy ne tegye.*
-Nem lehet hogy fordítva? A szerény külső alatt lapul a vadság, akár hamu alatt a parázs, ami a levegőre vár, hogy meggyulladjon. *a következő kérdés ignorálva lesz, egyrészt mert sablon, másrészt mert más elfoglaltság akad, hogy Serafina is a vízbe kerül. Lucius nem lepődik meg a közeledésen, már azért sem, mert a szemek fénye előre jelzi, hogy mi lesz. Tudja, hogy küzdelem veszi kezdetét, ezért a megfelelő helyzetben várja a másikat, aki nem tudja lenyomni, mert jól helyezi súlypontját és a fiú kihasználja pillanatnyi előnyét és erejét, meg tudja tenni, hogy Serafina térdeit egy gyors térdmozdulattal kiaknázza, a lány úgy érzi, mintha nem is lenne lába, mert jó idegeket kapott el, s keze már a térdek alatt is van, a lányt pedig felkapja, egyik karja a térdek alatt, másik a lány hátán tart, a lány meg amúgy is belé kapaszkodik.*
-Hát úgy látszik fogtam magamnak egy hattyút! Mit is tegyek vele? *és ehhez nagyon gondolkodó arcot vág, de tekintete Serafina szemeibe nevet, vidámságot és magabiztosságot sugároz.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-21, 2:03 am

*Az uszodát szeretem, imádok a vízben lenni, néha csak ilyenkor érzem magamat igazán elememben. Pláne a jó társasággal, ami adott is a helyzethez, így csak örülni tudok.*
-Részegen? Az meg mi?*Tettetek értetlenséget, bár elég nyilvánvaló, hogy nem vagyok egy ártatlan kis nyuszi.*
-Nem szeretek színészkedni. Nem az én stílusom. Tudod, ha valamilyen szégyenérzetem lett volna közben, akkor kimutattam volna, de ABBAN a pillanatban semmilyen sem volt.*Utalok arra, hogy most már szégyenkezem a viselkedésem miatt, de egy kézlegyintéssel el is zárom a témát, így a következő megjegyzésére sem reagálok.*
-Hát, nos lehet, hogy így van. Kideríthetnéd...*Nézek rá ártatlanul, bár a szememben ott lobog a tűz, a ki nem mondott folyatás. Csak a kíváncsiság űz, ha nem lennék oly lusta, már régen kipróbáltam volna a határait, de így csak üldögélek tovább, ám amikor beránt maga mellé a vízbe, meglepődve tapasztalom, hogy nem csak a víz alá akarom legyűrni. Nem gondoltam volna, hogy felkészülve vár, ám így van, és csak egy aprócska sikollyal nyugtázom, hogy a térdemet veszi célba, és le is terít a lábamról. A következő szituáció kicsit érdekesre sikerül, ám nem tudom, hogy direkt avagy véletlenül intézi így a legény, de mindenesetre elég közel kerülök hozzá. A kérdésre félredöntöm a fejemet, mintha én is gondolkodnék, de közben elégszer a szájára rebben a szemem.*
-Te sem hazudtolod meg magadat, Lucius. Ki gondolta, hogy a bárány külső mögött egy oroszlán személyisége lakozik...*Csak rajta áll, hogy hogyan tovább, de a szája nézése helyett inkább a szemét figyelem, kiolvasva belőle az érzelmeket, miközben jobban befészkelem magamat a karjába.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-21, 2:25 am

*Többnyire csak sportolni jön az uszodába, egyik hosszat ússza a másik után, aminek meg is van az eredménye. Most mégsem ez a céltevékenység, női társaságban épületesebb dolgokat is lehet csinálni, mondjuk diskurálni.*
-Vicces vagy. *jegyzi meg a részegséggel kapcsolatban, erre nem érdemes szavakat vesztegetni. A következőkre viszont van értelme.*
-lehet te nem, de mások igen és ez csapda lehet az életben. Ne magadból indulj ki, az sose vezet jóra... Az egyéniség felmérése és megítélése fontos. Egyénnel számolj, ne bábokkal, vagy ami rosszabb önmagaddal. Hidd el, nem vezet jóra. *A szégyenérzet meg le van tudva, mert utólag már sopánkodni kár, ahogy a dal is mondja.*
-És ha már kiderítettem? *nem is folytatja a mondatot. Bár a lány számra ő zárkózott, egy üvegfal, ez fordítva nem mondható el. Lucius számára minden ember egy könyv, szeret olvasgatni is bennük. Részekre szed és elemez, számol, kombinál. Ilyen az agya. Meg így védekezik. Viszont Serafinát berántja a vízbe, aki le akarja nyomni. Rossz döntés, mert a srác bizony fizikai téren harcra nevelődött és neveli magát. Könnyedén vesz fel számára előnyös helyzetet. A sikolynál azért felnevet.*
-Magam? Ki vagyok én? "Ős-tagadás
És ős-igen
Emésztő lánggal
Ég jég szívem." A bárány felfalja az oroszlánt, míg a hiéna mindkettőből lakmározik, a bagoly pedig csak lenézően lehunyja szemeit. Nem sztereotipizálhatsz... *nem folytatja, bár szívesen idézgetne még saját verséből, de fontosabb dolga is akad: megcsókolja Serafinát. Lágyan, de elég szenvedélyesen. Miért is ne tenné? Már nem olyan új a dolog, de most legalább őszinte, nem pedig egy szoba trükkje a dolog. Arról nem is beszélve, hogy a lány tekintete is támpont, míg az övé csak a benne lévő tűzről árulkodnak, semmi másról.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-21, 2:41 am

-Pedig önmagam megismerése sokkal fontosabb, mint mások kiismerése szerintem. Körülöttem bárki elárulhat, maradhatok magamban, de én mindig magammal leszek, minden színészkedés nélkül. Sohasem másokat nézek, hanem a saját viselkedésemet. Ha az megüti az erkölcsi mércémet, akkor nyertem.*Sokáig ízlelegetem azokat, amiket az előbb mondott, és remélem, jól ítélem meg a szónoklata lényegét, bár ha nem akkor így jártam, az eszemet és a véleményemet máskor is fitogtathatom. De most inkább a srácra figyelek, kíváncsian, hátha megismerem egy kicsit.*
-Hát akkor így jártam.*Vonom meg a vállamat, hiszen ha már rájött a titkomra, akkor nem tudok mit tenni vele, így mostantól bármikor tudni fogja, hogy mi jár a fejemben, ha csak rákacsintok vagy ha csak szimplán rámosolgok. Érezni fogja a különbséget. Ekkor ránt be a vízbe, és huppanok le mellé majd megpróbálkozom a vízibirkózással is, de a legvégén a karjában kötök ki. Nos, ez egy elég hirtelen fordulat a számomra, pláne az lep meg, hogy idézgetni kezd.*
-Ez gyönyörű volt.*Csak ennyit mondok, miközben lágy mosollyal simítom végig az arcát, és én is előrehajolok kicsit, hogy az ajkunk összeérjen. Még mindig simogatom az arcát, a másik kezemmel pedig hátul túrok a hajába, hogy még közelebb húzzam magamhoz.*
-Nos, Lucius, ez elég érdekes volt. Örülök, hogy megismertelek, de sajnos húznom kell aludni, ha holnap nem akarok egy hulla energia állapotával megegyezni.*Mondom a csók után, még egy futó mosolyt rávillantok, és kap egy szintén gyors puszit az ajkára, de aztán kint is vagyok a medencéből. Gyorsan összekapkodom a cuccaimat, és már az ajtónál járok, amikor hirtelen eszembe jut valami.*
-Nem szoktam ilyet mondani, de... ha van kedved, akkor üzenj bagollyal az exortus ház Orchidea hálójába, ha... van kedved folytatni a beszélgetést. Nem a smárolásra gondolok, csak egy kis beszélgetésre.*Hangsúlyozom ki a dolgot, és öltözés nélkül masírozok végig a folyosón, vizesen, fázva.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-21, 3:04 am

-Az önismeret fontosságát nem is vontam kétségbe, csak a környezeted ismerete nélkül önmagaddal nem sokat érsz... Bezárkózhatsz és bekattansz. De erről ennyit. *nem kíván tovább erről beszélgetni, gondoljon a másik amit akar. Aztán a másik megismerése is szóba kerül.*
-Sose tudhatod, de figyeld a szemem, mert csalok! *és kacsintok is egyet mellé. A másik Lucius érzései alapján jól megismerte őt, mármint nem belsőleg, hanem abból a szempontból, hogy itt bizony egy párnába rejtett kézigránátról van szó, pattanásig feszült üvegről. Nem becsüli alá, bár Lucius meg tudja lepni, így ránthatja a vízbe, hogy ott a birkózásból hamar valami moziba illő jelenetet faragjon, moziba nem illő dumával. Azt már nem teszi hozzá, hogy "és igaz is", arra, hogy szép volt, mert más elfoglaltság akad. A csók után leengedi a lány lábait lassan, de a derekát átöleli s a lány így búcsúzik el, majd a puszi után az ölelésnek is vége. Figyel a lányra, majd válaszol is.*
-Akkor nem kell messze menni, mert én az exortusban a Kobrában lakom. *és kacsintok is egyet mellé, majd a lány távozik, de nem öltözik, hanem vizesen és hirtelen. Lucius arra következtet, hogy sikerült valamit felkavarnia a leányzóban, bár még nem tudja, hogy mit. Ő maga is jól szórakozott, de ideje lassan távozni, így a leamortizált ingben, a vizes farmerban és cipőben visszaslattyog ázott kutya módjára a Kobra hálóba, mert a dél körüli összefutás belenyúlt így az estébe is, az idő elröpült.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-29, 2:57 pm

*Nem a kedvenc elfoglaltsága az úszás az exortusosnak, de most mégis kedve szottyan hozzá, így fogja a törölközőjét, a bikinijét, majd bátyja egyik régi fehér pólójában, és egy pamut rövidnadrágban, valamint papucsban lecsattog az Óceán alatti barlangrendszerbe, hogy aztán az uszodába menjen. A női öltöző az elsődleges célja, hogy felvehesse citromsárga bikinijét, és hogy felkontyolja hosszú, hullámos, barna haját. Ha mindezzel elkészült, ruháit beteszi egy szekrénybe, majd pedig kisétál a medencéhez. Leteszi fehér törölközőjét egy olyan helyre, ahol nem lesz vizes, majd a lépcsőhöz megy, leveszi a papucsát, és belesétál a vízbe. Nem akarja meghajtani magát, főleg, hogy csak kb egy órája végzett az ebédeléssel, szóval csak lazán ússza a hosszokat, néha gyorsúszásban, néha mellúszásban, de van, hogy háton lebeg, és lanyha csapásokkal hajtja magát. Nem gondol semmire, teljesen kikapcsolja az agyát, ami megmarad, az egy dal, amit délelőtt hallgatott, Jason Mraz-tól az I'm Yours.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-29, 3:05 pm

*Kicsit ki kell tisztítanom a fejemet, és erre egy úszás megfelelő lenne szerintem. Ilyenkor képes vagyok teljesen magam mögött hagyni a külvilágot, és mindent amin agyalnom kéne vagy bosszant, és még egészséges is, tehát tiszta szerencsém van. Nemsokára előhalászok egy fekete úszó shortot, amit aztán a vállamra csapva meg is indulok az uszoda felé. Utána talán még lenézek a városba is, talán leugrok egy kicsit a klubba társasági életet élni még magam sem tudom, de éppen ezért öltözetem illő már ahhoz hogy esetleg kimozdulhassak anélkül hogy vissza kéne mennem a szobámba. Egy fekete hasított bőrből készült nadrág van rajtam, ami alatt egy frissen boxolt bakancs is helyet foglal felsőmet pedig egy szintén éj fekete selyem ing takarja. Nem kirívó maximum csak tükrözi az életvitelemet és a stílusomat. Hajamat azonban nem kötöm össze, lévén nemsokára úgy is vizes lesz. Így jutok el az uszodába, ahova belépve észre is veszem hogy nem vagyok egyedül. Egy gyors pillantással mérem végig a másikat hogy rögzüljön az agyamba kivel is futottam össze, majd egyenesen az öltöző fele megyek ahol aztán hamarosan át is öltözök teljesen, kilépve pedig már a medence felé lépegetek lassú nyugodt léptekkel ki ki nyújtóztatva a tagjaimat. A lányt amúgy ismerem névről és látásból, hiszen egy évfolyamon tanulunk, bár sokkal többet nem tudok róla, de azért egy nyugodt félmosollyal rá is köszönök.*
-Szia... Hát te, ilyen kánikulába egy uszodában? Azt hittem ilyenkor az emberek mind elhúznak nyaralni.*szélesedik ki a mosoly az arcomon, miközben várva a választ egy gyors fejessel is indítok, ami után pár métert a víz alatt végig úszva nemsokára a medence egynegyedénél jövök a felszínre.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-29, 3:30 pm

*Kivételesen úszni támad kedve, néha rájön ez, hogy szívesen úszna pár hosszt, és mivel úgysincs dolga, ezért miért ne mehetne le az uszodába? Ki a tóhoz vagy a vízeséshez nincs kedve menni, ahhoz át kéne öltöznie, de a bő fehér póló és rövidnadrág neki pont jó viselet, szóval marad a medence az usziban. Shadow nem jön, hisz macskaféle lévén nem szereti a vizet túlságosan, meg szárnyai is vizesek lennének, amit szintén nem díjaz túlzottan, így az Amarillisz hálóban marad. Alinox ráérősen sétál le, aztán pedig nyugodt tempóban veszi át fürdőruháját, majd ugyanilyen lazán kezd el úszkálni. Nem számít arra, hogy bárki is betér ezen a kora délutánon az uszodába, így agyát teljesen kikapcsolja, nem nagyon gondol semmire. Épp háton úszik, a plafont bámulva, mikor egy hang szólítja meg, így rögtön abbahagyja a lebegést, és a fiúra néz, aki szólt hozzá.*
- Szia! Augusztusban terveztem ellátogatni haza, és a családdal menni nyaralni. És ahogy mondtad, kánikula van, és bár egy ideje itt vagyok, kanadai lévén nem mindig vagyok megbarátkozva ezzel a meleggel. *válaszol mosolyogva, majd figyeli, ahogy a fiú a vízbe ugrik, és mikor feljön, újra hozzászól.*
- Egyébként ugyanezt kérdezhetném én is tőled. Hogy-hogy nem nyaralsz? *érdeklődik kicsit, miközben néhányszor oldalra dönti a fejét, hogy a füléből a víz kijöjjön. Hangneme és viselkedése közvetlen, és bár csak látásból ismeri évfolyamtársát, de ő általában mindenkivel barátságos, természetesen csak addig, amíg hasonlóan viszonyulnak hozzá. Tisztában van vele, hogy vannak, akik nem kedvelik, kettőt kapásból fel tud sorolni az elsősök közül, de hát nem kell mindenkinek szeretnie a lányt.*
- Hogyhogy az uszodát választottad, és nem a tavat vagy a vízesést? *kérdezi tovább, és remélhetőleg nem zavarja ezzel a srácot, de ha igen, akkor úgyis szól. Alinox hanyatt fekszik a vízen, de füle nincs a víz alatt, így bármit mond Dorian, ő hallani fogja.*

» Sayra játszótere az óceán alatt
» Titkos börtön a Mysterio alatt