Uszoda az óceán alatt

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-29, 3:39 pm

*Nincs külön tervem, de feltalálom magamat, így az uszodába veszem az irányt, ahová megérkezvén, észre veszem, hogy már valaki más is jelen van. Természetesen nem zavar, bár tudok hűvös lenni, de azt azoknak tartogatom, akik megérdemlik, ez a lány pedig nem tartozik közéjük, legalábbis még.*
-Áh.. én sem éppen a meleg éghajlatról jöttem, igazából zavar is hogy tart ez a hőség, augusztusra szép időt jósoltak.*teszem hozzá egy apró vállrántással, miközben már le is ugrok, s nemsokára pár méterrel arrébb jövök a felszínre, de természetesen hallom amit Alinox mond.*
-A válasz egyszerű, ha akarok bárhova el tudok jutni, így konkrétan nyaralásra nincs szükségem, inkább maradok és gyakorlok itt, majd télen húzok talán el egy kisebb időre, akkor úgy is már lassan végzünk itt mindennel.*utalok arra, hogy vége van a három évnek, bizonyára jobban rá fogok érni utána, még akkor ish a tovább tanulok, mert hát ez a fő célom. Az uszodás kérdésre azonban nem kell sokáig várnia a válaszra, ugyanis ugyan azzal a pókerarccal elmosolyodom, miközben a mélyebb rész fele indulok el.*
-Tisztaság.. Ennyivel lehet jellemezni, azért egy uszoda mégis csak jobban tisztába van rakva, mint egy tó, és ezután még tervezem, hogy elmegyek valamerre, le a városba csellengeni, talán a klubba. A hínárszag pedig nem éppen megnyerő senki számára bár gondolom nő létedre ezt te is tudod.*mondom egy kisebb mosollyal, majd picit jobban nézegetni kezdem a másikat fejemet ide oda billentve.*
-Te vagy tanársegéd vagy elsőbe nem? A méregtanos...*kezdek bele, kicsit talán elgondolkozva bizonytalanul, hiszen őszíntén szólva teszek az elsősökre, de valamit mintha azért hallottam volna, így jöhet a következő kérdésem is.*
-Nem idegesítő néha azokat a kelekótyákat tanítani? Nekem tuti nem lenne hozzá elég türelmem.*mondom, bár igaz türelmes ember vagyok, megfelelő vérmérséklettel, de valahogy egyáltalán nem érzek magamba annyi türelmet és kitartást hogy egy csapat fiatal suhancnak vázoljak egy órát.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-29, 3:56 pm

*Nem számít társaságra az uszodában, ám a dolgok általában nem úgy alakulnak, ahogy az ember elképzeli előre, na nem mintha bánná, hogy összefut évfolyamtársával, szeret minél több embert megismerni, mondhatni kissé társaságfüggő a leányzó. Ejtenek néhány szót a nyaralásról, és Alinox is hallotta, hogy augusztusban jó idő lesz, ami remek, legalább kellemes nyaralásuk lesz majd. Hiányoznak már a szülei, na meg persze a bátyja, de majd sok időt töltenek együtt a közös vakáción. Na de most ne ezen járjon az agya, ha már társasága akadt, így tesz fel egy kérdést, vagyis hát kettőt Doriannak.*
- Abszolút egyetértek veled, de néha azért jó oda is elmenni, kicsit megmártózni, különösképp a vízesést szeretem, meg a mögötte levő kis barlang szerűséget. *osztja meg véleményét diáktársával, kit talán ez nem érdekel, de akarata ellenére is gazdagodott ezzel az információval. Mikor hallja a kérdést a tanársegédségről, bólint, majd hallgatja a következő érdeklődést.*
- Néha sikerül felhúzniuk, van egy-két diák, akik egyből hisztizni kezdenek, ha valami olyan van, ami nekik nem nyeri el a tetszésüket, de igyekszem türelmesen bánni velük. *feleli, és bár nem bánta meg, hogy jelentkezett a tanársegédi posztra, néha bizony el kell magában számolnia 10-ig.*
- A legutóbbi órámon az egyikük megpróbálta rám fújni a Fájdalom porát, puszta szórakozásból, kicsin múlt, hogy nem szállt rám a por, és nem kezdtem el szenvedni a csapat elsős előtt... Ki is küldtem óráról, de ezt bármikor fent tartom nekik, ha nem tetszik valami, el lehet menni... *mondja, és megrázza a fejét az emléken. Ha jól emlékszik, ő nem volt ilyen elsős korában, mindent megcsinált, még ha nem is tetszett neki, és nem állt neki beszólogatni a tanárnak-tanársegédnek, bár alapjáraton nem egy olyan fajta.*
- Te nem lennél tanársegéd... viszont kedvenc tárgyad csak van, amit ha más jellemed lenne, tanítanál nem? Vagy csak szimplán szereted... *érdeklődik, hogy kicsit jobban megismerje Dorian-t. Alinoxnak is vannak kedvelt, és kevésbé kedvelt órái minden évfolyamon, de ezzel szerinte mindenki így van.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-29, 4:10 pm

-Meglehet, csak nem minden esetben, amúgy azt a barlangot láttam már én is, már próbáltam is lefesteni.*mondom egy kisebb visszafogott mosollyal, bár tény hogy ez csak amolyan kedvtelés, de azért kikapcsolja az agyamat, és ez a fontos, na nem úgy mint az úszás amit most is művelek éppen, miközben Alinoxxal beszélgetek. Szóba jön hogy tanársegéd, hiszen ennyit azért tudok róla, na nem azért mert nyomoznék , vagy okom lenne rá, egyszerűen nekem is van fülem, és szemem.*
-HÁt páran még biztosan nem tanultak rendet, de a türelmesség nem mindig erény, ha emlékszel velünk se voltak kezesek mindig a tanárok ha olyan volt, márpedig még pofátlanokból is kevesebb volt.*rántom meg a válamat, ez az én véleményem, bár nem rendszabályoztam még meg senkit se itt, de ha egy kis elsős belém kötne, bizonyára megtanítanám neki hol a helye. Bár nem mutatom ki gyakran én is értek a mágiához, és van pár amit kiváltképp szeretek használni. Amikor azonban a Story-t hallom kissé elhúzom a számt, láthatja rajtam, hogy nem tetszik amit hallok.*
-Nem mondom nem semmik, ezek az elsősök, még könnyedén megúszta azzal, hogy kiküldted az óráról. Kíváncsi vagyok nálunk elsőbe ezt ki merte volna megtenni, én valahogy mindig is ódszkodtam attól hogy ujjat húzzak azzal az albínó csajjal... Lehet átvehetnél tőle egy két leckét óratartásból.*mondom miközben ajkaimon sejtelmes mosoly jelenik meg, természetesen nem szóltam le a lányt, de ahogy felmértem látszik rajta, hogy nem az a harcias fajta, hanem inkább a visszafogott. Szeretem vizslatni az emberi jellemet, hiszen ide elég sok fajta került a rosszaktól kezdve a jókig.*
-Hát nem.. éppen az ilyenek miatt nem, bár nem is magam miatt inkább ő miattuk, ha velem próbálták volna meg, tuti hogy minimum a gyengélkedőre küldöm.* morgom, de azért a mosoly ismét vissza tér az arcomra és megrántva a vállamat felelek is a lánynak.*
-Sok van amit szeretek, a halotti mágiát, vérmágiát, tiltott mágiát, pyromágiát harmadikban pedig szinte mindegyiket..*mondom megrántva a vállamat, majd az úszómedence vége felé nézve kicsit megcsóválom a fejemet.*
-Hogy megy a gyors úszás? Egy laza versenybe benne lennél?*krédezem elgondolkozva, hiszen jó hogy itt úszkálok kis téren, de egy picit megerőltető feladat is kéne, társsal pedig még jobb.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-29, 4:33 pm

- Lefesteni? Szoktál festeni? *akad meg a figyelme Alinoxnak ezen a szón, és kicsit le is ragad ennél.*
- Én rajzolni szerettem régen, mostanában nem rajzolok, meg túlzottan tehetségem sincs hozzá, de hobbinak unalmas napokra tökéletes. *teszi hozzá kissé elmosolyodva, majd a tanársegédi létről kezdenek el beszélgetni.*
- Én se vagyok rest olyan feladatokat és dolgokat kitalálni az órámra, ami nem épp leányálom, és épp ezen húzza fel magát egy-kettő. Nem mondom, hogy mindenki, mert vannak, akiken látni, hogy nem tetszik nekik túlságosan, de megcsinálják, és utána csendben vannak, de értelemszerűen akad ellenpélda is. *mondja, majd elmeséli a legutóbbi esetet, mikor az a srác kísérletet tett, hogy a Fájdalom porát ráfújja.*
- Megfordult a fejemben, hogy ellátom a baját, de általában nem vagyok az a fajta, aki egyből agresszív módon próbálja meg megoldani a dolgot, de biztos, hogy ha legközelebb megpróbál valami hasonlót, nem ússza meg. *jelenti ki határozottan, és tudja, milyen albínó csajról van szó, nem gondolja, hogy óratartásból leckét kéne vennie, ő úgy oktat, ahogy. Nem veszi magára a szavakat, ez abból is látszik, hogy tovább érdeklődik beszélgetőpartnere felől, aztán hallgatja, hogy a fiú mely tantárgyakat szereti.*
- Ezek közül a pyromágia az, amit úgy igazán kedvelek, de nincs bajom a többivel se, csak épp nem a kedvenceim. *mondja, bár nem volt kérdés, valamit mégis reagálni akart a dologra, de aztán témaváltás következik, egészen pontosan egy verseny felvetése.*
- Nem vagyok egy úszóbajnok, de olyan se, aki meghátrálna egy ilyen helyzetben, szóval benne vagyok. *vonja meg a vállát Alinox. Elég ritkán úszik, de a kondija jó, mert szokott futni járni, néha-néha elmegy a konditerembe is, szóval bár nincs tisztában azzal, Dorian mennyire úszik jól, avagy sem, de a medence széléhez megy, hogy onnan induljanak. *
- Egy hossz? *kérdezi fejét oldalra fordítva, majd ha a részletek fixálva lesznek, visszaszámol.*
- 3...2...1... Start! *kiáltja, majd a vízbe merül, lábával ellöki magát a faltól, és úszni kezd. Egyenletes karcsapásokat végez, nem nézi, Dorian merre van, előtte, mögötte, vagy épp mellette, arra koncentrál, hogy kihozza magából a legjobbat, és mikor célba ér, körülles, hogy nyert, vagy vesztett, majd pedig vesz pár mély levegőt, hogy légzése helyre álljon.*
- Hűha, jól esett kicsit meghúzni a tempót... Hoppá! *mondja mosolyogva, majd gyorsan bikini felsőjéhez kap, ami nyakba kötős, és a nagy versengés alatt kikötődhetett, és most épp szökni készült, de még időben megállította, így a fiú semmi olyat nem láthatott, amit nem kellett volna.*
- Nem is én lennék. *nevet fel kissé zavartan, miközben kiül a medence szélére, hogy erős csomót kössön a két pántból.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-29, 4:54 pm

-Ühüm amikor úgy kap el az ihlet akkor szoktam, tudod otthon ezzel töltöttem a legtöbb időmet, tájak emberek helyzetek lefestése..*mondom afféle felsorolásként, de nem ragadunk le sokáig a témánál , viszont azért még a rajzolgatós témára felelek.*
-Pedig az se rossz szórakozás.*rántom meg a vállamat, ezután viszont az elsősökről lesz szó, illetve arról hogy némelyik közülük milyen mentalitású, nem mondom amit hallottam az alapján nevezném bátran pofátlannak.*
-Mindenhol vannak olyanok akiknek semmi nem tetszik, ehhez hozzá kell szokni, amúgy ha megfordult akkor mért nem tetted meg? Hidd el jók néha az első dolgok amik az ember eszébe jutnak.*nevetem el magamat, elképzelve a szituációt én már biztos megkínoztam volna egy főbenjáró bűnnel az adott emberkét, holott egyáltalán nem is vagyok agresszív. Az órákról beszélve azonban mosolyom ismét kiszélesedik, kissé talán sejtelmesen is, miközben bólintok párat.*
-Hát igen, de te tudtommal nem is vagy Inflatusos, tudod mi vagyunk az a ház akikről azt hiszik hogy hogy a sajátunk helyett a hulláéval játszunk..*mondom persze, ez egyáltalán nem igaz, hiszen szerintem a házak között nincs annyira különbség, inkább csak mentalitásban, amiből a mi házunk sok negatív egoistát termel, de ez ellen nincs mit tenni, hiszen házunk nagy részét majdnem mind törzsgyökeres aranyvérűek alkotják akik között biztosan van pár hibbant. Én például nem sorolom oda magamat inkább csak felajánlok egy kis testmozgást.*
-Miért milyen a helyzet? Csak azt kérdeztem úszunk e egy versenyt, nem a véredet akarom.*húzódik ravasz mosolyra az ajkam majd a kérdésre bólintva neki is lendülök ahogy hallom hogy az egyhez érünk. Nem figyelem őt, de a víz sodrásából sejthetem hogy valahol előttem van. Úgy tűnik ez a csaj komolyan vette a dolgot nagyon talán jobban is mint én, így mire észbe kapnék ő már a hossz befejezésénél tart, én pedig néhány másodpercel később csatlakozok hozzá megrázva a fejemet, hogy hajam hátra kerüljön a helyére.*
-Fenébe is, ez jó volt... Ahhoz képest hogy nem vagy úszóbajnok elég jól csinálod..*mondom szinte oda se nézve, de a hoppá szóra valamiért automatikusan arra terelődik a pillantásom ezzel észre is véve hogy mi történt, bár nem látok semmit, de meglehet ha a lány nem kapott volna észbe más lenne a helyzet.*
-Bárkivel megesik... Ezért jó nekünk fiúknak, nincs sok minden amit takargatnunk kell, na meg nem is vagyunk szégyenlősek annyira a lányokkal ellentétben.*mondom kissé kifújva magamat mikzöben félig meddig kiemelkedek a vízből megkapaszkodva a medence szélébe hogy kifújjam magamat.*
-Nem szoktál kijárni szórakozni? Mittudom én a klubba? Csak mert én terveztem ilyesmit, gondoltam megihatnánk valamit..*mondom afféle ötletképpen amit vagy elfogad vagy nem, hiszen az ő döntése, nekem pedig csak egyszerű társasághiányom van.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-07-29, 5:32 pm

*Az uszodában fut össze egyik évfolyamtárával akivel beszélgetésbe is elegyedik, így térnek rá picit a művészeti témára, mert ő festeni szokott, Alinox pedig nagy ritkán rajzolni, de aztán lépnek tovább az elsősök témájára.*
- Na majd legközelebb. Egyébként nem vagyok az a türelmes típus alapjáraton, de órán megnő kicsit a türelmem, de nem lesz véges. *válaszol, majd arról esik szó, hogy mely tantárgyakat is kedveli egyikük, illetve másikuk.*
- Jól tudod, Exortusos vagyok... és engem nem szokott érdekelni, ki melyik házból való, mindenhol vannak jófej emberek, és kevésbé azok is. Nem szoktam látatlanul ítélkezni, szeretek utánajárni magam a dolgoknak, mielőtt véleményt alkotnék. *osztja meg álláspontját a leányzó, majd felvetődik egy kis versengés ötlete.*
- Hát olyan helyzet, hogy verseny. Maximalistának tartom magam, így mindig nyerni próbálok, vagy legalábbis kihozni magamból a legjobbat. *magyarázza meg, milyen helyzetre is gondolt, majd elindulnak, és egy idő után mindketten a célba érnek, és Alinox meglepődve tapasztalja, hogy ő nyert. Jól esett neki ez a kis gyorsított mozgás, és ahogy hallja, Doriannak is.*
- Úszóbajnok lét vagy sem, nem szeretek veszíteni. *mosolyodik el, majd egy "hoppá" kíséretében fogja meg szökni készülő bikini felsőjét, mit épp időben kap el, és kezd újra megkötni, immár a medence szélén ülve, mivel ha végez, kibontja haját, és kicsavarja belőle a vizet, és mivel dús haja van, ráadásul hosszú is, bőven jön ki belőle a víz.*
- Azért a fiúk között is ismertem olyat, aki szégyenlősebb volt, mint egyes lányok. Nem ment be a medencébe, csak pólóban. *mondja nevetve, és tényleg találkozott egy ilyen sráccal egyik nyaralásuk alkalmával.*
- Egyedül nem igazán szoktam eljárni, de ha van társaság, szívesen megyek ide-oda, így szívesen innék valamit, de nem olyan ruha van nálam, szóval nekem kell egy kis idő, míg felmegyek és átöltözök. *mondja, mert bár roppant kényelmes viselet a bő póló és a rövidnadrág, azért Mystral-ba mégse menne úgy el.*
- Most szeretnél menni? *kérdezi, mert ha nem, akkor marad még itt kint ücsörögve, lábát lóbálva, de ha igen, akkor kimászik a vízből, a törölközőjéhez lép, megtörölközik, majd a vizes fürdőruhára felvéve a cuccait elindul kifelé, de ha nem,*
- Találkozzunk az aulában mondjuk... 15 perc múlva! *mondja, majd ha ez Doriannak is megfelel, elhagyja az uszodát, és felcsattog a Keleti főtoronyba, ahol megtörli a haját, minek megszárítása sokáig tartana, meg ilyen melegben rosszul is lenne tőle, majd felvesz száraz ruhát, ami egy térd fölé érő farmerszoknya, és egy színes csíkos, pánt nélküli top. Lábára fehér szandit húz, majd haját megfésüli, mi kissé még vizes, de majd megszárad, végül elindul a találkozóhely felé. Talán kicsit késett, de ez remélhetőleg el lesz nézve neki. Nőből van, szóval ez elég indok a késésre.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-06, 1:34 pm

* Természetes, hogy ebben a melegben szerény személyem haldoklik.. nálunk otthon, a szigeten inkább az esős időjárás dominál, ami kissé hűvösebb is, mint ez a tikkasztó hőség, testem viszont még így is vízre vágyik, teljesen el vagyok pilledve ugyanis. S mivel ki nem merészkednék, egyrészt a hőség, másrészt pedig nem hinném, hogy a kinti víz a tisztaság és a fertőzésmentesség mintaképe.. így inkább a benti vizet, tehát az uszodát választom most. Hajam kiengedve libeg hullámos tincsekben utánam, felesleges kivasalni, úgyis azonnal elázik majd, amint vízbe kerülök. Arcomon most is ott van viszont a smink, amely teljesen vízálló, ennyire azért nézzek már ki jól, lássa mindenki, hogy továbbra is adok magamra. Felül egy fehér trikót viselek, alul egy fekete kis rövid nacit, lábaimon pedig papucs látható, s ruházatom alatt egyébként ott pihen már fekete bikinim is. Kezemben csak pálcám, és egy szürkés színű törölköző, így haladok lefelé az óceán alá, amerre már most nem kevés emlék az, ami fűz. Határozott léptekkel érek el végül célomig, ahová be is nyitva csodálom meg először a látványt, sok időm még nem volt rá, csupán csak hallottam néhány felsőbb évestől, hogy merre találom, de nem fogok itt ácsorogni azért, tehát máris a medence felé veszem az irányt. Egy jó bő méterrel előtte megállva teszem a földre a törölközőt, rá a pálcát is, s már ki is bújok papucsomból, valamit felsőmtől és a shorttól is megszabadulok rövid úton. Picit megigazgatva a pánt nélküli bikini felsőt lépdelek azonnal a víz irányába, hogy egy jól irányzott ugrással, tehát fejessel landoljak is a hűsítő folyadékban. Pár másodpercig csak kalimpálok odalent, majd felbukkan fejem levegőért egy pillanatra, és már meg is kezdem a tempózást, a medence egyik, majd másik vége felé, hisz ha már itt vagyok, amúgy is szép alakommal is törődhetem picit. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-06, 1:58 pm

*Nem rég érkeztem, de már letörték a kedvemet: hiába szereztem be a pálcámat pár napja egy kis zsebtolvajlást követően - mivel pénzem nincs -, ettől függetlenül hamar rá kellett jönnöm, hogy nem sokat kezdhetnék újdonsült társammal, ugyanis használni nem tudom. Ez némiképp elkeserít: naivan azt gondoltam, hogy ez a hely majd felemel, de a befektetett munkát nem vettem számításba... azaz akadálymentesnek hittem előrelépésemet, azonban mivel számomra idegen még ez a világ, így gyakorlatilag csak saját magamra hagyatkozhatom benne. Tehát tökéletesen nem történt semmi. Ugyan úgy küzdök az élettel mint eddig, azonban most már itt... jó ötlet volt mindez részedről Zaine! Gratulálok az ostoba fejednek! Ilyen gondolatok között tekergek az iskola falain belül - némileg önálló életre kelt lábaim segítségével, hiszen lélekben máshol járok, az utat csak tudat alatt követem -, mivel ilyenkor az egyetlen ami megnyugtat, ha hozzám, vagy nyugodtabb életemhez köthető tevékenységet művelek, jelen esetben a hőségre való tekintettel logikusan úszom. Mehetnék ki, jobban szeretem a vad vizeket, de kíváncsi volnék az uszodára, amiről nyilván tudok, elvégre kedvenceim közé tartozik. Néhány perc keresgélés után fel is fedezem a kellemesebb kivitelezésű ajtót, így tekintetem egy pillanatig rajta nyugtatva nyitok be, s mérem is fel a termet megtorpanva. Karba font kézzel bólogatva jelzem, hogy nem rossz... de nem is jó, lehetne nagyobb, lehetne szebb, pompázatosabb, akár varázslatosabb. Végül egyszerűen közelebb sétálok immár lazán magam mellé engedett kezekkel, de hiába látom az öltözőket, inkább az egyik padhoz érve dobom le vállamon heverő fehér törölközőmet, s mivel póló nincs rajtam - felesleges az uszodába indulva, főleg ilyen hőségben -, ezért csak szakad, szintén fehér tornacipőmet rúgom le lábamról, és övemet kicsatolva világoskék farmernadrágom is a földön landol. Nincs bemelegítés, nincs gondolkodás, csak amit én akarok, így észre sem véve, hogy más is van a medencében egyszerűen megiramodva ugrok bele nagy sebességgel, és csobbanok az ott úszkáló lány mellé, mint valami bomba, ezzel talán kizökkentve őt. Felszínre érve rázom meg tincseimet a vizet így tüntetve el róluk - esetleg a másik arcára, ha elég közel van hozzám -, s most tekintetem is a lányra téved, hiszen már nem tudom figyelmen kívül hagyni, de egy kihívó mosolyon kívül mást nem teszek, egyszerűen tempózni kezdek a túloldalra.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-06, 2:12 pm

* Gondoltam én, naiv leányzó, hogy majd egy kis nyugalom köszönt most rám, mert hát múltkor Serafinával egészen jól elbeszélgettünk, még közös célt is találtunk, melynek megvalósítására fogalmam sincs, mikor fog sor kerülni, de elég reményt adott a továbbiakhoz az a pár órányi emberséges viselkedés, az már tuti. Senkinek nem vallanám be, ez egyértelmű, sőt, le is tagadnám, hogy jól esett, amennyire most jól esik a testmozgás ebben a levegő hőmérsékletéhez képest igencsak hűs vízben. Fejem olykor felbukkan levegőért, majd újból ellepnek a lomha hullámok, melyeket én magam keverek karcsapásaimmal, ám pár nyugalmas hossz után, mikor éppen a víz alatt vagyok teljes testemmel, egy erősebb lökéshullámot érzékelek még így is, közvetlenül magam mellől. Egyértelműen elvesztem a fonalat, sőt, hirtelen azt is elfelejtem, levegőt sem szabadna vennem, hisz a víz alatt tartózkodom még, ám testem reakciója ösztönös, így még mielőtt levegőt nyelhetnék, víz kerül tüdőmbe. Erőteljes lábtempóval tolom fel magam a vízből, egyértelműen célba véve a medence szélét, mely egy méterre lehet tőlem csak, eközben pedig fuldoklásszerű köhögőrohammal küszködöm a sok-sok klóros vízcsepp végett, melyek totálisan rossz helyen vannak légcsövemben, és talán még lentebb is. Megkapaszkodva a medence szélében, jó pár erőteljesebb köhögés között túrom el arcomból hajamat is, kék szemeim pedig mérgesen szúrják ki a mosolygó arcot, mely már arrébb is tempózna. *
- Muszáj volt ezt, te idióta? Majdnem megfulladtam! * kiáltok rá, már amennyire hangosan tőlem telik ebben a helyzetben, de végül csak elcsuklik ismét hangom, hogy újabb köhögésbe kezdjek. Nem is akarok már úszni, inkább kitolom magam a medence szélére, szerencsére cuccaim is a közelben vannak itt, tehát ha tovább kekeckedik, pálcámat fogom segítségül hívni, ideje a sarkamra állnom. Meg sem figyelem őt, csak köhögök tovább, tényleg sok vizet nyeltem be, és ez nem volt túl szép tőle. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-06, 2:26 pm

*Unalmas perceim egy kis hozzám közel álló tevékenységre sarkallnak, így gondolkodva borzalmas helyzetemen keresem meg az uszodát, és lépek is be, hogy levetkőzve vessem magam a vízbe figyelmen kívül hagyva az ott lubickoló lányt. Mozdulatommal természetesen megzavarom, mire feljőve veszem észre őt, és apró mosollyal figyelgetem szenvedését. Egyáltalán nem hat meg. Kizárt, hogy bárkihez is odafussak segíteni: nekem sem segít senki, szeretem, ha mások átérzik helyzetem, ha csak szimbolikusan is. Túl fogja élni, látom rajta, ha van elég energiája kiúszni, és nem süllyed víz alá, semmi problémája nincs, csak egy kis köhécselés és probléma megoldva, azért indulok meg hátúszásban egy két kartempóval, elegánsan lassút, de nagyot csapva kezeimmel, míg lábam folyamatosan, de visszafogottan tapossa a vizet. Fejem kissé megemelem, ahogy távolodás közben figyelemmel kísérem a másik ténykedését, s mikor szavai eljutnak felém, lustán megállva maradok a víz felszínén megtartva magamat.*
- Drágám, ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye. *szúrok neki oda, de egyáltalán nem sért meg amit mond: ahhoz több kell, én komolyabb szavakon edződtem, így fel sem dühít a helyzet, sőt, szórakoztat, eképpen vizsgálgatom egy finom mosollyal csillogó szemeim társaságában.* - Sehol nincs kikötve, hogy nem lehet ugrani, és mivel ez nyilvános medence, számíthatnál társaságra. Ha nem tudod kontrollálni magadat a vízben, ne másra legyél dühös, ússz kintebb, hogy ne lehessen probléma. *folytatom, miközben nagyon jól tudom: csupán féligazság ami közlök, ugyanis tekintettel lehettem volna a másikra is, az illem így kívánja. Kár, hogy tökéletesen semmit nem adok az illemre.*
- Nem fogsz belehalni, ki is jutottál, úgyhogy nincs mire fel morogni kiskacsa, itt a gácsér, ha már ilyen szépen tartod magad, viselkedhetnél is hozzá méltóan. *vigyorodok el, ezzel célozva arra, hogy nem kell nekem a műbalhé: közel nem volt a fulladáshoz, akkor pedig nem muszáj túljátszani az egészet, ellenben pár csípőbillegtetést szívesen látnék tőle, most, hogy így láthatóan felmérem.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-06, 2:44 pm

* Csak egy ideig élvezhetem az uszoda ürességét, ugyanis úgy tűnik, egy újabb épeszűnek sikerül rám találnia. Tempózásom evidens, hogy abba marad, annyira belemerültem elfoglaltságomba, hogy nyilvánvalóan nem azt figyelem, ki óhajt bombaként zuhanni mellém a vízbe. Nyelem is a vizet rendesen, míg csak ki nem kerül buksim a víz fölé, én pedig a medence széléig nem keveredem, ahonnan azt hiszem, ittlétem óta legelőször jogosan ripakodom rá idézőjelben emlegetett támadómra.. számomra is furcsa a helyzet, de ez van. *
- Kacsa? Inkább ne is szólj hozzám. * emelem fel hangom is újra, hogy aztán már kimászva a vízből foglaljak helyet a szilárd talajnak nevezett zöld valamin. De mintha csak magamat hallanám, amiket mond, és ahogyan azokat a szavakat kiejti száján, teljességgel neki áll fentebb, holott itt most nagyon nem kéne megszólalnia se, vagy ha mégis, maximum egy bocsánatkérés lenne az, amit köpködhetne felém, nem pedig ezeket a kioktató szavakat, amelyek még így, fájdalmas kahuccsolásaim közben is felhúznak, egyre jobban és jobban. *
- Felfogod te, hogy mit beszélsz? Evidens, ha van itt valaki, kicsit odafigyelsz a másikra, nem pedig eljátszod a nagymenő balféket, akinek még fentebb is áll, holott valaki másnak okozott rosszat. Vegyél vissza öregem, mivel a drágád sem vagyok. * fújok rá dühösen, köhögésem közben már csappan, de persze ez most természetes, hogy húzódik, hiszen azért ha már víz nincs is bennem, az irritáló érzés fennmarad még egy darabig. Eleinte csak lassan csóválom fejem a hallottakra, de mikor már újból lekiskacsáz és bizonyos dolgokat el is várna tőlem, na nem.. azért nem leszek mindenki ribanca. *
- Hogy képzeled.. * vicsorgom fogaim között, majd hirtelen fordulok hátra, s markolok pálcámra, melyet felé is szegezek dühösen. * - Levicorpus! * irányítom felé pálcámat, minek hatására azt érezheti, mintha valami bokájánál fogva rántaná fel, és bizony ott is marad lógva így a levegőben a medence felett. *
- Nem fogok én úgy tenni, ahogyan te fütyülsz.. undorító vagy te is. Maradj csak így, talán valaki erre jön és leszed. * állok fel most már a medence széléről is, ő pedig még továbbra is fent lóg a levegőbe, én pedig szépen szedegetni kezdem a cuccaimat.. örüljön, hogy nem bántottam, lenne pár ötletem ugyanis, és bár tényleg megérdemelné, de nincs is értelme foglalkoznom vele, azt hiszem. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-06, 3:03 pm

*Az uszodába érve kavarom fel a kedélyeket saját nézőpontomból és gondolataimból kiindulva, így míg az okozott kárt mérem fel hűvös nyugalommal és részvétlenséggel, addig pár karcsapással távolodva szólok pár szót.*
- Mi a bajod a kacsával? A kacsa olyan édes. *vigyorgok, és őszintén nem bántásból használtam a szót, így szól a mondás. Ha rám mondanák, hogy kacsa, én nem sértődnék meg, persze ez én vagyok. Tovább beszélve azonban láthatóan felhúzom a másikat, mit már komolyan, de mégis egy kis halvány, szkeptikus mosollyal figyelek, hallgatva monológját.*
- Nem vagy a drágám, de én a te öreged vagyok. Érdekes. *fűzöm a szavakat szépen sorjában, villanó tekintettel, de továbbra is élvezem a helyzetet, egyáltalán nem idegesít. Azt hiszem megtanultam kezelni a stresszt, így több kell ahhoz, hogy felkavart érzelmi állapotba kerüljek.* - Tudod, bírom, mikor az emberek úgy tesznek, mintha ők maguk nem ilyenek lennének. Őszintén... mindenki csinált már ilyet, te még sosem? Mert én felvállalom ami vagyok. Nekem a többi álszentnek tűnik. *rántok vállat a vízben, ám amint látom is, további beszélgetésünk teljesen kihozza a sodrából, így nézem is lendülését, s mikor a pálca rám szegeződik, az ösztönös összerándulás helyett csak farkasszemet nézek vele. Még soha nem támadtak rám pálcával, egyértelműen nem tudom mire lehet képes, és a veszélyhelyzetet sem érzem. Pár pillanattal később azonban, éppen mikor szemöldökömet is felvonom a varázsigére, bokámnál érzem a rántást, tehát mivel az ég felé kerül lábam, egy pillanatra vízbe is kerülök hirtelen, majd úgy csüngök a levegőben mint egy gyümölcs a fán. Karjaim lelógnak, de rövid úton összefonom őket mellkasom előtt, úgy vigyorgok a másikra.*
- Hát sok mindennek neveztek már, de undorítónak még sosem. *paskolom meg kicsit izmosabb felsőtestemet. Egyáltalán nem aggódom, bizonyára majd leereszt, ha pedig nem teszi, valaki csak jön, addig maximum gravitációt meghazudtolva végzek felüléseket, mivel pálcám nincs nálam.*
- Tudod eléggé megsértődtél, holott ennyire nincs okod. Sokkal rosszabb dolgok is érnek majd téged az életben, ahogyan engem. Ezért nem hat meg, hogy fent lógok, bizonyos tekintetben nem is okos ötlet tőled. Ha leeresztenél, akkor zuhannék egy darabon a vízbe, és közel olyan élményem lenne, mint neked volt. Számomra ez a logikus. *magyarázok neki tovább hidegvérrel. Persze mostanra kezdem megérteni, hogy igen komolyan fejembe szállhat a vér, ha tovább lógok, de ettől nagyobb bajom nem keletkezhet, azonban okoskodni sosem árt...*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-06, 4:00 pm

~ Édes? Édes a te anyukád.. ~ * morgom csak magamban, ajkaim sem mozdulnak, így nem is hallhatja durcás szitkomat. Nem véletlenül nem mondom ki hangosan, nem bántom mások szüleit, szóval azért nálam is vannak bizonyos korlátok, de hogy a következőkre is csak legyintek egyet, még két köhintés között, az is biztos. Tényleg nem akarom, hogy hozzám szóljon, de csak nem fogadja meg a tanácsomat a továbbiakban, így hallhatom végtelenül nyugodt hangon szóló monológját, melyben burkoltan közöl néhány előítéletet másokkal szemben, magát felül helyezve.. picit mintha magamat hallanám ismét, a fölényeskedő viselkedése hasonló hajszálnyira az enyémhez, de mióta itt vagyok, történt egy s más ahhoz, hogy kicsit tisztábban kezdjem látni a dolgokat. *
- Én nem mondtam, hogy tökéletes vagyok.. viszont azt sem gondolom, hogy ne tudtál volna odafigyelni. Olyan nehéz azt? Nem kell tenni a szépet, csak odafigyelni, még mielőtt meggondolatlanul cselekszel. * pörölök vele még egy kicsit, s bár továbbra is egom az, ami irányít valamilyen szinten, tehát tisztában vagyok külsőmmel, képességeimmel és gusztustalannak titulálható jellememmel is, s talán tényleg túl fújtam ezt az egészet, de akkor is. Ha más nem, legalább azért figyeljen rám, mert nő vagyok. De ez sem hiszem, hogy meghatná, és őszintén kezd betelni a poharam is, szóval egy ügyes kis trükkel szépen fellógatom a víz felé, miközben még undorítónak is nevezem igen.. mert annak is tartom. *
- Hű de nagyra vagy a kockahasaddal, te. Mintha abban hordanád az eszed. * nézek végig rajta, s bár nem az esetem a srác, egy játéknak mégis elmenne, de most, hogy megtapasztalom a másik oldalról is az olyan viselkedést, amit olykor én is megengedek másokkal szemben magamnak, egyenesen kiábrándítónak tartom, hiába a helyes pofi. Próbálkozom nem is foglalkozni vele tovább, inkább cuccomnál matatok, de mivel az imént már kissé idegállapotba kerültem, hirtelen pördülök tengelyem körül felé újfent, pálcám kört ír le, és teste felé bökök is. *
- Fatum orbium. * küldök felé máris egy jókora árnygömböt, mely hasába talál be, csúnya sebet ejtve ott, mely nagy területű, s vérzik is, és hát persze tudom én, mennyire fáj.. de nem fordulok még el tőle, dühös tekintetem azt sugallja, mennyire elegem is van abból, senki nem képes hozzám normálisan viszonyulni. Vagy talán pont én vagyok a legfőbb bűnbak? * - Téged is fognak sokkal rosszabb dolgok érni az életben nálam, de azt, hogy mennyire volt okos döntés ne bíráld. Szerintem egyértelműen te vagy a rosszabb helyzetben, tehát akár bocsánatot is kérhetsz az előbbiért és kvittek vagyunk. Liberacorpus. * pottyantom bele végül a vízbe, mely nem biztos, hogy kellemes lesz számára, hisz a klóros víztömeg még marhatja is sebét, melyet frissen szerzett. Kivételesen szavaimból sem a fölényeskedés hallható, egyszerűen csak azt szeretném, kimondaná a varázsszót, aztán pedig talán még normálisan el is társaloghatunk. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-06, 4:29 pm

*Szeretek játszani a tűzzel, ezért is nem zavar, ha a másik idegállapotát borzolom félig jogosan, félig jogtalanul, elvégre mind a ketten bűnbakok vagyunk valamilyen szinten, de csak a másikat kiáltanánk ki annak. Számomra pont megfelelő ez a helyzet, eszemben sincs rendezni, elvégre szórakoztat, éppen ezért feleselek tovább. Sosem szoktam belegondolni a helyzetbe, csupán teszem ami jólesik logika nélkül. Erre természetesen rásegít, hogy mivel ismeretlen vagyok a világban, félelemérzetem sincs. Csupán legyintek a szavaira, inkább én beszélek tovább, de ennek köszönhetően hamarosan már fejjel lefele csüngök a levegőben, ami különösebben nem hat meg, ezért osztom tovább az észt.*
- Hát ha én ott hordom, akkor te is hasonló helyen. *vigyorodok el, ismét végigmérve. Egyáltalán nincs szándékomban közelebbről megismerni, csupán ilyen a természetem, elismerem ha valami szép, bár ennek nem mindenki örül... hiszen ezt is sajátos módon teszem. Hiába a nyugodt szó azonban, úgy látszik valami tovább ingerli, ezért varázsol ismét, s mivel egyáltalán nem utal rá semmi, hogy leengedne, ezért immár ösztönösen szabadulnék, de nem tudok, így a legjobb amit tehetek és meg is teszek, hogy fellendülök, mintha csak függőlegesen végezném a felülést, tehát csak szemem sarkából látom a felém repülő gömböt, amiről sejtelmem sincs micsoda, de természetesen elkerülni nem tudom, elvégre elmozdulni is képtelen vagyok. Felhúzódzkodásomnak eredményeképpen a becsapódás nem hasfalamat éri, hanem az éppen azt eltakaró vállamat, illetve lapocskámat közelebb a tarkómhoz, elvégre legelőször ott emelkedem meg. Égető érzés csap meg, fel is szisszenek, arcom - bár nem láthatja, hiszem most nem felé nézek -, grimaszba torzul, fogaimat pedig összeszorítom, míg erősen lezárom szemhéjamat is. Nem szólalok meg, de kezem ökölbe szorul, ahogyan a fájdalmat próbálom tompítani, nem sok sikerrel, de nem véletlen nincs félelem érzetem, úgy érzem minden lehetséges sérülést elszenvedtem már, ami természetesen nincs így, de ettől függetlenül jobban viselem a fájdalmat a megpróbáltatások miatt. A lány szavai jelentéktelenül, mégis idegesítően húznak el fülem mellett, most gurulok dühbe, és az érzelmi kicsapás segít abban, hogy felpattanó szemhéjam mögött villámokkal elsötétedő szemem sugallja: kezdem elveszteni a kontrollt. A következő pillanatban azonban a vízbe zuhanok, és a düh, amely kitörne belőlem mintha pofoncsapást szenvedne, úgy húzódik vissza, míg én süllyedek, én a kis levegővel, amit benntartok egy pillanatig ismét lehunyom szemeim fogam összeszorításával a maró érzés miatt, majd pár kartempóval a felszínre kerülök. Fájdalom nyilal a hátamba sebesülésemnél, így jóval lassabban, azt a kezem nem használva, de eltempózok a medence szélére, mibe először megkapaszkodva pihenek meg csöppet, aztán erőfeszítéssel kimászom, nekidöntve hátam a hűs csempének. Nagy levegővel hunyom le ismét szemem, mintha pihennék, majd kinyitva azt fókuszálok a másikra, arcomra pedig ráfagy a komolyság. Vészes merevséggel állok fel lassan, míg sebesülésemtől tétován, hiszen kicsit szédülök, de közelebb araszolok hozzá.*
- Ezek után várod te azt, hogy bocsánatot kérjek? Semmi olyat nem tettem, amiért ezt érdemeltem volna, te tartozol inkább nekem. *suttogom minden lépésnél halkabban, amint közelebb kerülök hozzá, már ha engedi, akkor szinte az arcába is belemászok. Undorítónak találom, hogy képtelen volt normálisan küzdeni, ez még az én szintemen is aluli.*
- Látom nagyra vagy a botoddal. Mi lenne, ha a nélkül kéne küzdeni? Örülnél, ha visszakézből pofoznám le a fejedet a helyéről? *kérdezek rá ismét, és egyáltalán nem érzem úgy, hogy ezzel én etikába rúgnék. Az ellenfél ellenfél, az ellenség ellenség, attól is, ha nő. Senki nem nézi egy küzdelemnél a nemeket.* - Mert engem pontosan nem érdekel, hogy nő vagy-e vagy sem, ha egy mozdulatlan célpontra lősz, aki védekezni sem képes. A nőket pont azért nem bántják fizikálisan a férfiak, mert nem lennének képes védekezni. Te fordított helyzetben erre nem vagy tekintettel, tehát a szabály... nem él. *fejtem ki, de egyelőre semmit nem teszek, csak mogorván nézek rá. Nem lépek közelebb, ha minden igaz így is nagyjából bőven kartávolságon belül lehetek, ami elég arra, hogyha a pálcáját akár csak megmozdítja, odakapjak, vagy akár ő bánja. Nekem nincs pálcám, de nincs is rá szükségem.*
- Tehát akkor... itt a lehetőséged, hogy bocsánatot kérj, és talán nem fojtalak vízbe. Mert, hogy most kvittek nem vagyunk, az biztos, még két kölcsönt is meg kell hálálnom. *morgok rá, és talán tényleg jobb lenne ha ezt most rendeznénk, bár magamat, és róla a kis idő alatt következtetést levonva ez nem fog megtörténni.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-06, 4:48 pm

* Tett tettet, szó pedig szót követ, nekem pedig már az is húzza az agyam sikeresen felfelé, hogy szimplán ismételten egy olyan helyzetbe keveredem, amikből most már tényleg elég lenne. A srác pedig talán rosszkor van rossz helyen, ez is közre játszhat, így hamarosan a levegőben csüng a víztömeg fölött, de újabb megjegyzésére csak fintorogva fordítom el pofim felőle, nem is tudom, inkább ne is nézegessen ha nem muszáj. Olyannyira bekattan valami szavait hallgatva agyamban, hogy bár távozni készülök, ehelyett inkább, nem hogy hagynám az egészet a fenébe, majd leszedi valaki.. nem. Miért is tenném? Lételemem a balhé, és most már csak azért is támadok rá. Kicsit sem bánom egyelőre mindezt, csupán csak elegem van és besokalltam, s titkon, legbelül valami azt súgja, reménykedjem abban, hogy sikerül elhajolnia a gömb elől, de a kis attrakciója csak annyira jó, máshol éri a nagy fájdalmakat okozó gömböcske. Erős, legalábbis lélekben biztosan, ha ennyire képes magában tartani fájdalmát, de lógni sem hagyom ezek után sokáig, tehát puff, hamarosan újból a vízben landol, miután pár szót szólok még hozzá. Nem kérdéses, hogy egom vezérel, de most már ez is csak bosszant, idegesít és nem is tudom.. ahogy csobban, én pedig figyelem a jelenetet, mintha lelassulna picit az én kicsi világom, míg kivergődi magát a medencéből, megpihen, s végül felém nem indul. Állom tekintetét, szavai pedig elmém egy eldugott csücske szerint jogosan hangoznak. *
- Ha odafigyeltél volna, mindez nem történik meg. * reagálom állva tekintetét, meg sem rezzenek arra sem, hogy egyre közelebb és közelebb ér hozzám, míg végül nem arca vészes közelségbe nem kerül az enyémhez. Nem, nem hátrálok meg.. sosem volt az a stílusom és nem is lesz. *
- Nagyon bunkó vagy. * súgom egy észrevétlen fejcsóválás közepette felé, tekintetem kihívó, és cseppet dühös még, de leginkább csak elkeseredett, úgy tűnik, nem vagyok mégsem a legjobb passzban ma, nem véletlenül vágytam arra, egyedül legyek. Most viszont ő követeli azt a bizonyos szócskát, de nincs kedvem ezt folytatni egyszerűen, szóval pár másodpercig még nézek szemeibe, majd nem félve a következményektől hajolok le a föld irányába, s teszem le cuccom ismét, hogy aztán lassan egyenesedve fel tekintsek szemeibe újra, majd lomha léptekkel próbálok mellette elhaladni, s háta mögé kerülni. Ha minden jól megy, így szemügyre is vehetem az általam okozott sérülést. *
- Nem tett neki túl jót a víz. * indítom mancsom háta irányába, miközben már a seb felé mutatok pálcámmal: * - Hippokrax. * ejtem ki a gyógyító igét is, s ha így alakul, ha hagyja mindezt, akkor ez talán felér egy bocsánatkéréssel is. De hogy tőlem ne várja szóban.. az is biztos. Nem tudom egyébiránt, mi ütött belém, de most úgy besokalltam, és elég volt a negatív hangvételű találkozásokból.. szóval ez most egy próba volt arra, megpróbáljam legalább ezt helyre tenni, amíg lehet. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-06, 5:08 pm

*Általában senki nem tud megriasztani, és ez most sincsen másképp, nekem ugyanis gyakorlatilag senkim és semmim sincs. Csak magam vagyok magamnak, így egyedül saját jellememre, tulajdonságaimra lehetek büszke, azokra, amiket tudok és nem vehetik el tőlem: ezért vagyok szinte törhetetlen jellem. Ha bárki betörne, akkor saját magamat is elveszteném. Így tehát egyértelműen nem adom fel sem szóban, sem fizikálisan a küzdelmet, mikor az érkezésem után fejjel lefelé kerülök, s utána bár próbálom kivédeni, de sikertelenségemből fakadóan a becsapódó árnygömb sem tör meg. Természetesen fáj, és sérülésem miatt kizárt, hogy azt a karomat komolyabban igénybe vegyem, őszintén szólva az egyetlen ami félelemet okoz bennem, hogy az égési sérülés megmarad, elvégre a gyógyítói rezidencián sem jártam soha, és nincs az a pénz, amiért elmennék, ha túlélhetem nélküle. Felcsapó haragomnak a vízbeejtés vet véget, mivel muszáj kijutnom levegőért, s ezt lassan és fájdalmasan, de meg is teszem, kijutva a medencéből, megpihenés után indulva a lány felé.*
- Ha nem lennél ilyen amilyen, mindez nem történik meg. Talán ha nincs elindító nincs ez, de nem én sebeztem meg saját magamat, ehhez te is kellesz. *hörgöm homályos hangon neki, s most tökéletesen figyelmen kívül hagyok mindent. Általában nem gondolkodom, de ha érvelésről van szó magam mellett, akkor képes vagyok megmozgatni az agyamat, de inkább arra hagyatkozom, amihez jobban értek: érzelmek, ösztönök. Szavait teljesen figyelmen kívül hagyom, csupán felhorkanok, mert kettőnk közül nem magamat érzem bunkónak sem tettekben sem szavakban, csupán szemtelennek, de én mindig ilyen voltam. Tovább beszélek, s mikor lehajolva teszi le tulajdonait, csak ugyan úgy mozdulatlanul állva, kissé fölé hajolva meredek rá dühvel kevert mogorván komoly tekintettel. Azonban meglepetésemre megkerül engem, de félig én is fordulok, így oldalról láthatja a sebemet, és kezem is ösztönszerűen szorul ökölbe, hogy védekezzek, ha arról van szó, de szavai nem sugallnak támadási szándékot. Megrándulva csöppet, de tűröm, hogy ismét ige hagyja el a száját, s az égető fájdalom ami húsomat mardossa hamarosan csökkenni kezd, és el is múlik nyom nélkül. Tétován nyúlok át vállamon ellentétes kezemmel, hogy a sebhez érjek, de csak a helyét tapinthatom, így pillantásom a másik tekintetét keresi, immár csupán komolyan.*
- Talán tanulnom kéne nekem is ilyet, hasznosnak tűnik. *jegyzem meg, s most már nem áll szándékomban bántani a lányt, de nyilván nem is kedvelem meg. Azt hiszem az úszás elég egyelőre számomra, ezért indulok meg a pár méterre lévő törölközőm irányába, és csapom is vállamra.*
- Miért csináltad? *teszem még fel a kérdést, elvégre nem lett volna kötelező meggyógyítania, azonban mindeközben rá sem nézek, csupán szárazra törlöm felsőtestem, és már nadrágomért is nyúlok, további öltözködés reményében.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-06, 5:27 pm

* Egyszerűen nem tetszik az a viselkedés, amit velem szemben produkál, ezért történik minden, ami történik most, végül pedig még egy támadó igét is alkalmazok, elég csúnya sebet ejtve ezzel testén. Töretlenül jogosnak érzem felháborodásom, de valahol már sajnálom is a srácot, valami emberi hang szólal meg bennem legbelül. Ez sem lesz mindennapos, már előre érzem, nem adhatom fel magam csak így, viszont tény, hogy elégtételt veszek most talán rajta titkon azért, ami velem történt eddig. Az igazamhoz ragaszkodva szólok hozzá néhány szót, miközben már felém tart, ezt talán elismerhetné ő is, hogy figyelni nem nagy cucc másokra.. de ő is csak vádaskodásból él, miért is várhatnám, hogy egyszer az életben tőlem is elnézést legyen kérve? Ó persze, hogy jogtalanok a cselekedeteim.. hogyne. *
- Neked is jól megy a büszkeséged gyakorlása, úgy látom. Egy picit kellett volna tekintettel lenned, nem beleugranod csak úgy a vízbe, mivel én még csak észre sem vettelek. Komolyan olyan nehéz tényleg figyelni másokra? És még bennem teng túl az egoizmus, miközben te viselkedtél pofátlanul, akár bevallod, akár nem. És szerintem belül ezt te is nagyon jól tudod. * sóhajtok egy mélyebbet is eközben, szavaim már-már kínlódva mondom ki, nem igaz, hogy nem jut el a kicsi agyáig, hogy miről beszélek. Nem vagyok szent én sem, nem is hozakodtam neki ezzel elő, viszont félni sem félek tőle, ha annyira nagy a szája, hát tépje le a fejem igen, nem érdekel már komolyan. De ahelyett, hogy én magam bocsánatot kérnék, nem igen hiszem, hogy bármiért is kéne egyébként, óvatos mozdulatokat téve kerülök mögé, úgy tűnik bár támadna, készenlétbe helyezi legalábbis végtagját, ám ez engem továbbra sem hat meg. Ahelyett, hogy újabb átkot küldenék rá, magam sem értem, de begyógyítom sebét, amely cselekedet után ténylegesen megérintem végül bőrét is, ahonnan a seb szépen elmúlt, és heg sem maradt utána igazán. *
- Talán igen. * hagyom annyiban tényközlését, majd vissza húzva ujjaimat figyelem csak, ahogy ellép tőlem, majd részemről újra kezeimbe kerülnek cuccaim, így figyelgetem meg most már a ténylegesen tetszetős külsőt, és helyes arcát is próbálom kifürkészni, de ha nem tekint felém, ez lehetetlen. Ekkor jut el tudatomig a kérdés is, melyre csak megrázva fejem indulok el a kijárat felé. *
- Te leszel az első, akivel közölni fogom, ha találtam rá némi értelmes magyarázatot. * mondok csak ennyit nem túl hangosan, miközben ténylegesen kifelé tartok erről a klórszagú helyről, s vissza se nézve rá teszem mindezt. Nem is köszönök el az ismeretlentől, egyszerűen csak kisétálok így ahogy vagyok az ajtón, s azt hiszem, ettől őszintébb választ nem is kaphatott volna, én magam sem tudom, miért hoztam helyre a ráadásul általam okozott sérülést. Kissé össze vagyok zavarodva tehát, nem is csoda, utam viszont egyenesen visszafelé vezet szobámba, ahol valószínűleg még kicsit pihenek óra előtt, na meg arra is rá kell még készülni.. így tűnök el kis időre ismét az emberek szeme elől. *

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-06, 5:41 pm

*Természetesen értem, hogy lehettem volna figyelmesebb, de ez nem tud érdekelni, csupán a saját igazamat hajtogatom, illetve próbálok rámutatni, hogy nem kezeli helyesen a helyzetet. Azt egy szóval nem mondtam, hogy semmiben nem vagyok hibás, mert ez nem lenne igaz, de ettől függetlenül élvezem a veszekedést és a helyzetet, még akkor is, mikor fejjel lefelé lógat a lány, s kedvem csak akkor csökken, mikor egy csúnya varázslatot bekapva szenvedek sérülést és zuhanok a vízbe, hogy kiküzdve magam érjek közelebb a lányhoz.*
- Talán. *morgok rá hirtelen felcsattanva.* - Csak akkor vettelek észre, mikor melléd érkeztem. *mondom neki, mikor közli, hogy ő bizony nem észlelt engem, és ezt én is csak kéve tettem meg. Immár tökéletesen hidegen hagy, ami elindította a vitát, inkább a végeredmény, azaz kizárólag a sebem érdekel, még azt sem veszem zokon, hogy levegőbe lógatott, sem a stílust amivel hozzám szól, elvégre én is hasonló hangot ütök meg. Vitánk közben azonban érdekes fordulat történik, így a lány valamilyen érthetetlen okból kifolyólag meggyógyítja sebemet, és őszintén szólva ez az, ami felkelti a kíváncsiságomat a varázsvilággal kapcsolatban, ez a kezdő lökés, mely a felismerés útján indíthat el. Óvatosan tapogatom sebem helyét, de érintése váratlanul ér, ezért finoman bele is remegek, azonban hamarosan ellépve mellőle kezdek szárítkozni, egy kérdéssel egyetemben. Válasza semmitmondó, olyan nőiesen értelmetlen, így ráncolom meg homlokomat felé tekintve, de végül nem mondok semmit, csak hagyom, hogy elinduljon kifelé. Nincs okom visszatartani, ennyi pont elég volt a találkozásunkból.*
- Viszlát kiskacsa. *szólalok fel hangosan, mikor az ajtónál tart, de hangnemem nem bántó, támadó, egy kis vidámság csillan benne, mivel kezd visszatérni életkedvem, hiszen tudatosul bennem: ezt is túléltem, ez is erősebbé tett. Az biztos, hogy a mágiából elég volt mára, ezért öltözködésem után a szobám lesz célpont, ahol el is pihenek egy kicsit, nem gondolva tovább a történtekre. Gyorsan túllépek rajta.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-23, 4:45 pm

*Nagyon meleg van, és svéd srác létemre nem is viselem túl jól az ilyen hőséget, szóval kaja után várok kicsit, majd lecaplatok az uszodába, famulusom is jön, de ő csak némán követ, és mikor leérünk az uszodába, akkor is csak leül az egyik száraz sarokban, és onnan szemlél engem. A fehér törölközőt, amit hoztam, ledobom az egyik padra, majd ott hagyom a papucsomat is, és a fehér pólót is leveszem, amit erre a kis időre felvettem, nem az én stílusom, hogy félmeztelenül mászkáljak az iskolában, bár nincs szégyellnivaló testem, mert izmos vagyok, de nem vagyok az a magamutogatós fajta, távol álljon ez tőlem. Öltözetem ezek után csak egy szürke, majdnem térdig érő fürdőnadrág, minek megkötöm a kötőjét, hogy ne csússzon le rólam, majd pedig a rajtkőre állok, és egy fejessel a vízbe csobbanok. A víz kellemes hőmérsékletű, pont jó, és egyből kissé lehűti a fülledt levegőtől felhevült testemet. Úszni kezdek, csak lazán gyorsúszásban, jól esik kicsit megmozgatni az izmaimat egy kis sportolással, és ami a legjobb, eközben még megizzadni se lehet.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-23, 5:10 pm

*Egyre melegebb van ráadásul minden kezd kiszáradni. Nem viselem túl jól a meleget nem nekem valók, nekem a 20-19 °C bőven elég. Ilyenkor hiányoznak a svéd hegyek, de nincs mit tenni valami hűsítő után kell nézni. Ma már kétszer zuhanyoztam, de érzem, hogy megint el kéne menni fürdeni. Azonban a fürdőszoba helyett a suli aljában lévő medence felé veszem az irányt. Belepattanok idei fürdőruhámba, majd egy elbűvölt táskával, papuccsal a lábamon Nagini kíséretében el is indulunk. A suli egyes folyosói hidegek főleg az óceán alatti barlang rendszer, ezért kész felüdülés most itt flangálni bikiniben. Nem vagyok szívbajos, alakomon nincsen semmi kivetni való, talán a finnyásabbaknak vagyok túl izmos, de ez nem érdekel. Belépve a terembe először a sarokba gubbasztó Don-t fedezem fel, akivel nem túl jó a viszonyunk, majd a vízben úszkáló Mackótestvért is kiszúrom.*
- Szia Bruno! *Köszöntöm hangosan, majd az egyik padra ledobálom a cuccomat, összefogom a hajam és a papucsból kibújva a medence felé veszem az irányt. Nem ugrok, bele csak szépen lassan belemerülök. Jól esik, ahogy a hideg körbevonja a bőrömet, meg amúgy is rajongok a vízért. Velem ellentétben famulusom azonban hatalmas felfordulást csinál. Nagini is szereti a vizet bár nem ebben az alakjában. Gyorsan átváltozik jegesmedvévé majd hangosan csobbanva a vízbe veti magát.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-23, 5:30 pm

*Hogy el tudjam viselni a meleget, az uszodába sétálok le a Déli főtoronyból, hogy ússzak kicsit a medencében. Don is jön, de ő nem víz rajongó, szóval ő nem jön be. Igazából nem tudom, rajong-e egyáltalán valamiért, eléggé magának való típus, de többnyire én is ilyen vagyok, szóval eltűrjük egymást, de azért bírom a famulust. A vízbe beleugorva úszni kezdek, de mikor meghallom a nevem, kiemelem a fejem a vízből, megrázom azt, majd a hang forrása felé nézek, és elmosolyodom.*
- Szia Mona! *köszönök a lánynak, majd laza mozdulatokkal elkezdek felé úszni. Nem tudom mi van most köztünk, vagy mi nincs, a szülinapi partim óta nem találkoztunk, de most úgyis kiderül. Most nem borultam ki annyira, mint anno a svédországi utunk után, rájöttem, hogy feleslegesen magyaráznám magamnak, hogy nem helyes, amit csináltunk, akkor és ott helyesnek éreztem, és ennyi. *
- Mizu? *kérdezem könnyed hangnemben, nem akarok én lenni az első, aki felhozza a legutóbbi találkozásunkat. Mielőtt válaszolhatna, megkapaszkodok a medence szélében, majd lábaimmal átfogom az övéit, és lehúzom őt a víz alá. Megkapaszkodni ugye nekem azért kellett, hogy én fent tudjak maradni, és ő ne tudjon lehúzni. Ha sikerül, ha nem, nevetni kezdek a reakcióján, ami ezt a cselekedetemet követi, de aztán hagyom, ha akar valamit válaszolni, akkor megteheti.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-23, 6:02 pm

*A nagy meleg elől az iskolában található medencébe menekülök famulusommal együtt. Mind a ketten szeretjük a vizet, bár cicám csak akkor, ha maci. Amikor besétálok a terembe kellemes meglepetés ér ugyan is bent találom Brunót, akivel ismételten rossz fát tettünk a tűzre, hogy szolidan fogalmazzak. Most nem viselte meg tettünk, mint legutóbb, aminek én külön örülök, de még így is szokatlan a helyzet. Nem tudom eldönteni mi, van köztünk. Az már biztos, hogy ez több barátságnál, de nem tudom, hogy ez elég volt e ahhoz, hogy neki kezdjünk egy kapcsolatnak vagy valami olyasmi. Az is lehet, hogy pillanatnyi fellángolás az egész. Hangosan odaköszönök neki, majd lepakolva én is a vízbe mászok. Miközben Bruno felém úszik hangos csobbanással Nagani macikám is a vízbe veti magát. Nekem már derékig ér í víz, de még nem távolodtam el a faltól, ott várom meg Brunót, aki azonnal gonosz merényletet követ el ellenem. Lábaival kiszedi alólam lábaimat így én elsüllyedek a víz alá. Szerencsére még ahhoz volt elég időm, hogy gyorsan levegőt vegyek. Kézzel próbálom kiszabadítani magamat, de nem járok sikerrel, ezért tovább kapálózók, majd a levegő kiengedésével, amik buborékként tőrnek felfelé jelzem, hogy felakarok állni. Ha elenged és végre a felszínre kerülök levegő vétel után nevetni kezdek.*
- Szemét dög vagy. *Bokszolok vigyorogva mellkasába, majd megkapaszkodom vállába és közelebb húzom magam hozzá. Már majdnem megcsókolom, amikor észbe kapok, hogy Ő lehet nem így gondolja. Ennek ellenére nem húzódom el. Ha nem kell neki a csókom akkor erről beszélnünk kell ha pedig elfogadja… akkor lesz, ami lesz.*

//Váratlan rokonok... megdermed a levegő//

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-24, 9:57 am

//olvadás//

*Az Óceán alatti barlangrendszerben található uszodában úszom a hosszokat, mikor egy ismerős hang szólít meg, és hamarosan már tempózok is a szöszi felé. Kb három hete láttam őt utoljára, mikor a szülinapomat ünnepeltük, és összegabalyodtunk, immár másodszorra. Nem vagyok tisztában azzal, hogy ez most mi, de idővel úgyis biztos kiderül. Viszont hogy ne rögtön ezzel kelljen foglalkoznunk, amolyan játékként lábaimmal lehúzom a víz alá, mint valami polip, de túl sokáig nem hagyom a víz alatt, elengedem, had jöjjön fel, és nevetni kezdek, de ő se vette rossz néven, mert Mona is nevet. Nem messze tőlünk Nagini, a lány famulusa jegesmedve alakjában úszkál, szemmel láthatóan élvezi a vizet, de most inkább a szőke leányzó köti le a figyelmemet, kitől megkapom a "szemét dög" jelzőt.*
- Meglehet, de nem is bírnál, ha jó fiú lennék. *mondom felszabadultan, jókedvem van, és ennek főként Mona az oka, de azért az idegesség kicsit jelen van, főleg a gyomromban. Nemsokára megkapaszkodik vállamban, és közel lendül hozzám, ajkaink majdnem összeérnek, kezem a derekára fonódik, de ekkor megáll, és ezt habozásnak vélem. Barna szemeim fel le cikáznak citrin tekintete és telt szája között, erős a késztetés, hogy megszüntessem közöttünk a távolságot, tényleg, de előtte talán beszélnünk kéne. Talán ezzel mindent elrontok, de megszólalok, hangon kissé bizonytalan.*
- Most akkor mi... mi van közöttünk? ... Sosem gondoltam volna egy évvel ezelőtt, de... vonzódom hozzád...teljesen...összezavarsz... *mondom, és szinte keresem a szavakat, csak hebegek-habogok, pedig nem szoktam. Most itt vagy közelebb kerülünk egymáshoz, vagy épp ellenkezőleg, eltávolodunk, én pedig a legjobb barátom nélkül maradok, amit nagyon nem szeretnék, de a pakliban benne van ez is.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-24, 10:20 am

*A meleg elől a legjobb menekülési út a víz, így én is egy medencébe menekülök. Még jó, hogy a suliban van medence, nem biztos, hogy ezért kimásztam volna a szigetre. Azonban nem csak ebből a szempontból volt jó döntés az uszoda. Leérve megpillantom Mackótestvért, akivel kb három hete nem találkoztam. Ismét megismétlődött köztünk a svédországi incidens, bár most egyikünk se úgy reagál, ahogy akkor. Én akkor és most sem érzem hibának, bár most sokkal jobban aggódom, hogy elveszítem, mert most már tuti biztos, hogy ez a kapcsolat nem lesz olyan, mint régen. Bruno most jobban elvan a gondolattal, mint legutóbb. Nem akadt ki, nem látom nála a megbánás jeleit, ami kicsit könnyít az aggodalmamon, de még így sem látok a fejébe.
Közelebb sétálok hozzá, leplezetlen mosollyal az arcomon. Akármi is lesz, örülök, hogy látom, jelen pillanatban földobja a kedvemet. Azonban nem bírja ki gonoszkodás nélkül, lábaival foglyul ejti az enyémet, majd a víz alá ránt pár pillanatig. Felszínre jövetelemkor egy frappáns hozzáillő jelzőt ragasztok rá két nevetés között.*
- Nem tehetek róla, hogy vonzom a rosszfiúkat. *Kúszik huncut mosoly az arcomra… ha Ő azt tudná. Alinox tudna mesélni, Ő nőből van, megosztom vele az ilyen kis titkokat, de Brunónak nem dicsekszem az ilyenekkel. Ezután döntök és lépésre kényszerítem barátomat. Nem szoktam rizsázni, ezért most is én csapok bele a dolgok közepébe. Közelebb húzom magam Brunóhoz és már majdnem csókot adok neki, amikor megállítom a folyamatot. Nem vagyok biztos, hogy Ő is szeretné, ezért meghagyom a választás lehetőségét számára miközben citrin szemem állát figyelik. Várok, hogy történjen valami, de amikor közeledés helyett megszólal, felszisszenek. Nem vagyok a szavak embere, de naná, hogy nekünk mindent meg kell beszélni… Bruno kevésbé, „durr bele” típus, mint én. Nem húzódom, el csak felemelem arcomat, hogy szemébe tudjak nézni miközben, figyelek arra is, amit mond.
Miközben beszél, arcomra egyre szélesebb mosoly ül ki. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nyíltan és gyorsan bevallja, hogy vonzódik hozzám.*
- Nem tudom, mi van köztünk és azt sem, hogy ebből az egészből mi fog kisülni. Az biztos, hogy ez több mint barátság és több van köztünk, mint rokonszenv. Nem fogom azt mondani, hogy ne találkozzunk egy ideig, és ha még utána is hiányoljuk, egymást vágjunk bele, mert nem biztos, hogy kibírnám…. Igazából nem tudom mi lenne a tökéletes megoldás, de én amondó vagyok csináljuk azt, ami jól esik és ha ez folytatódik vagy visszafordul akkor, majd ahhoz képest fogunk viselkedni, de ha van jobb ötleted szólj. *Dobok még egy ártatlan mosolyt a végére, majd ismét közel hajolok Bruno ajkaihoz.*
- Azt tudom, hogy amikor itt megállítottál és nem folytattad fájt. Úgyhogy én ezt most szeretném befejezni ha nincs ellenvetésed… *Mosolyodok el megint, majd ismét türelmesen várom a folytatást.*

Tárgy: Re: Uszoda az óceán alatt 2012-08-24, 10:59 am

*Az uszodában futok össze Monával, és ez eszembe juttatja legutóbbi találkozásunkat. Igen, most jobban viseltem az egészet, rájöttem, felesleges küzdenem az érzéssel, viszont ha úgy hozza a helyzet, hogy muszáj lesz, akkor tovább folytatom a harcot érzelmeimmel, olyanokkal, amikről nem gondoltam volna, hogy bennem megvannak, hisz túl sok szeretetet nem kaptam az élettő, de ez mindegy is. Hogy ne legyen túl komoly a találkozásunk kezdete, egy kicsit viccelődök vele, lehúzom a víz alá, és jót nevetünk az egészen, de aztán közelebb kerülünk egymáshoz, szinte már egy csók is elcsattan, de Mona megáll, én pedig hezitálni kezdek, és megszólalok. Nehéz, de elmondom, mit is érzek a lány iránt, ki mosolyogni kezd. Teljesen hülyének érzem magam, ahogy itt hebegek-habogok, és mikor abbahagyom, várom, hogy válaszoljon valamit, amitől kevésbé érzem majd kínosan magam.*
- Nekem ez így megfelelő. Carpe diem. *mondom, és kis mosoly kúszik az arcomra. Mikor Mona közli, hogy szeretné befejezni, amit elkezdett, és újra közel kerülnek ajkaink, most cselekszem, és nullára csökkentem a távolságot arcunk között, és szám az övére tapad. Furcsa ez így most, hisz akárhányszor összegabalyodtunk, ittasak voltunk, de most nem így van, és ez jó is így.*
- Ugye tudod, hogy tőlem túl sok romantikus dolgot nem várhatsz. *mosolyodom el, mikor eltávolodunk. Nem vagyok az a nyálas alkat, a természetem szinte teljesen olyan, mint régen, csak most egy kis változás kúszott be az életembe, ami nem feltétlenül rossz, sőt.*

» Sayra játszótere az óceán alatt
» Titkos börtön a Mysterio alatt