Nagyterem, étkező

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-30, 11:30 pm

*A kérdésemmel egy kicsit összezavartam a leányzót, nem ez volt a cél, de hát ezt is meg kell tudni, mert azt sem akarom, hogy holnap megcsókolom, de akkor pofont kapok cserébe.*
- Én is szeretnélek megismerni, de szerintem attól ez még maradhat így. Nem akarom, hogy vegyük meg nem történté, mert az úgy sem lehet. *Néha egy kis puszi bele fér, közben majd összemoss minket az idő vagy nem. Megbeszélünk egy utolsó keringőt, ami most sokkal lassabb és nyugodtam, mint az előző táncok bármelyike. Csendben vagyok, meg sem szólalok csak a Hana kérdez. Hagyom, hogy átgondolja, a dolgokat nem akarom sürgetni. Igaz ez nem szerelem, de még lehet az is. Ha nincs más, akkor befejezzük a keringőt, amit ismét egy kézcsókkal zárok.*
- Kellemes este volt és örülök, hogy veled tölthettem remélem sikerül döntésre jutnod. Nyugodtan megírhatod levélben is. Szabad? *Túrom bele kezemet hajába, és ha megengedi, akkor utoljára megcsókolom, de ha igen, ha nem végső cselekedetemként a fülébe súgom az utolsó mondatom.*
- Én szeretem a kalandokat. Jó éjt Krishana. *Köszönök el a leányzótól, majd elhagyom a termem, hogy eltegyem magam holnapra egy utolsó fohász kíséretében.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-30, 11:31 pm

-Ha nem kedvelnélek, tegnap nem ittam volna, csak leitattalak volna, aztán hazakísérlek és többé nem is kereslek. *táncolunk ezután, méghozzá a víz elemnél, és most már elég jól megy.
-Nocsak, látod a bál végére profi táncos leszel. *kacsintok a lányra, majd tovább bámulok a szemébe, a gondolatait fürkészve. Nagy belső csatát vívok és a bátrabbik felem győz, így finoman megcsókolom a lányt. Nagyon jól esik, kezdeném kicsit intenzívebben és érzelmesebben csinálni, amikor ő elhúzza magát. A hallottak alapján megértem, mi jár a fejében. Elengedem a lányt, közben a tekintetét fürkészem. Kigombolom az ingem legfelső gombját.*
~Na végre, egy kis levegőhöz jutok.~ *nem igazán tudom, most mit lépjek, ha még egyszer próbálom, elutasít valószínűleg, de elengedni nem akarom, kezdek többet érezni iránta. Döntöttem. Egy tincset hátrasimítok a füle mögé.*
-Gyönyörű vagy. *magamhoz húzom és átölelem.*
-Rendben, nem fogok erőszakoskodni, nem 'az' a célom. Természetesen tudok várni, ha ezt akarod, de tudd, hogy nagyon jól érzem magam veled, és nem hagyom annyiban a dolgot. Nem akarlak már most elveszíteni. De minél előbb szeretnék veled találkozni Serafina. *suttogom neki, miközben ölelem, majd nyomok egy puszit az arcára és elengedem. *
-Nos, akkor megengeded, hogy visszakísérjelek, végül is egy klubhelyiségbe megyünk?

//Nagyon jól megcsináltátok a bált, fantasztikus volt ez az ötlet, köszi mindent. Serafina, köszönöm az estét, jól éreztem magam.//

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-30, 11:43 pm

*Kicsit elgondolkodik a hallottakon, majd nyilván úgy dönt, hogy a fiúnak igaza van, hiszen bólint, majd ismét a táncra koncentrál.*-Ha így tettél volna, akkor valószínűleg ma sz*rul érezném magamat, de eljöttem volna mulatni, hogy lássad, nem érdekel a dolog.*
-Hihi, kitudja. Majd talán egyszer vehetnék még tőled táncórákat.*Mondja a lány, minden hátsógondolat nélkül, így feletkezik bele a srác gyönyörű szemeibe, miközben táncolnak. A végén kap egy puha csókot a szájára, mire minden porcikája válaszol, de inkább eltolja magától a fiút, némi józanságnak köszönhetően. A következő pillanatban átöleli Scott, így a lány hozzábújhat, és átkarolhatja a derekát, buksiját az izmos mellkason pihentetve. A megállapításra csak elmosolyodik, míg a következő mondatra már nem állhatja meg, így meg is szólal.*
-Ugye tudod, hogy ennél szebbet még nem mondtak nekem?*Pillant fel a fiúra csillogó sötét szemekkel. A puszira némi elektromosság halad végig a gerincén, de a kérdésre csak bólint, miszerint felmehetnek, így amikor elindulnak, jó párszor a fiúra pillant, hátha valamit le tud olvasni az arcáról.*

//Nekem személy szerint nagyon tetszett a bál, grat a kitaláláshoz. Neked Scott meg köszönöm az estét, élveztem. //

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-07-31, 12:21 am

*Az csók után pár kérdése merül fel Ambrusnak és jogosan, de ez összezavarja a leányzót, bár zavartságát nem csak ezek a kérdések miatt van.*
- Én sem vagyok ennek a híve, nem hiszek benne. *Nem tudja pontosan még, hogy mit is szeretne, de jól érezte magát eddig az este folyamán, és ez a kérdés úgy jött, mintha hideg vízzel leöntötték volna, így nem igazán tud mit felelni még. Az utolsó táncba beleegyezik, hisz nem állhatnak itt ítéletnapig kicsit megkövülten. A tánc szép lassúra sikerül, nem is beszélnek, Hana gondolkodik, Ambrus pedig nem zavarja, élvezik még utoljára, ami a ma estéből hátra van.*
- Én is jól éreztem magam, köszönöm a szép estét. Rendben, bár a személyes dolgokat, jobb szeretem személyesen intézni. *Feleli a lány egy halvány mosollyal az arcán, hisz elég udvarias Ambrus, hogy hagy időt a lánynak. Hagyja a lány, hogy az este folyamán utoljára megcsókolja a fiú, majd elköszön.*
- Jó éjt Ambrus! *A kijárat felé indul, majd a srác utolsó szavaira elmosolyodik, úgy tűnik sokkal több rejtőzik a felszín alatt, mint láttatni engedi a másik, és elhagyja a nagytermet a lány.*

//Köszi a bált, remek volt, jót szórakoztam. Very Happy

//

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-08-14, 3:57 pm

* Nagyjából tizenegyig aludhattam, rettenetesen jót sikerült pihenni. Elképzelhető, hogy valami altatót is nyomott a gyógyító a lötyimbe, s a délutáni adagom is itt pihen előttem az asztalon, tányérom mellett egy kis üvegcsében. Ebéd után, amit igen későre húztam el, meg is kell innom ezt az ocsmány, zöldes-sárgás trutyit. Ha nem érezném, hogy kicsit jobban vagyok tőle, s a seb is kezd szépen begyógyulni, tuti, hogy az első vécébe borítanám az egészet, ne is lássam, ne is érezzem ezt a borzasztó ízt. Óvatos mozdulatokkal szedem tele az előttem fekvő mélytányért egy jó adag gyümölcslevessel, mely jó hideg, s tele van finom cseresznyével meg sok-sok más gyümölccsel. Azt nem tudom, a következő fogás mi lesz, de van itt rántott hús, meg minden finomság, úgyhogy lesz miből válogatnom. Nyugodt ebédet terveztem, úgyhogy csak sandán hordozom végig tekintetem az étkezőn, remélem egy zavaró tényező sem fog közbe szólni, gondolva itt leginkább arra az idegesítő szöszire, tegnap estéről. Fura volt az egész találkozás, s mintha csak álmodtam volna az egészet, jól elkábultam utána a gyógyitaltól. Ez a leves viszont mennyei, nagyokat kanalazva belőle fogy is tányéromból lassacskán. Egyébként egy sötétkék póló van most rajtam, felkaromon csak úgy tapad, ki is emelve rendesen izmaim nagyságát. Alul egy farmer, lábaimon pedig tornacipő. Ogin sehol, fogalmam sincs, merre kószálhat a hisztis dögje, az este óta nem is láttam. *

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-08-14, 4:06 pm

*Az este számomra is csodálatosan telt, bár én magam még körbenéztem a kastélyban is kissé, na meg a mystrali klubba is betévedtem, így most picit még álmoskásan lépegetek be a nagyterembe. Egy fekete kis rövidnaci van most rajtam, mely szépen mutatni engedi csodás lábaimat, melyeken papucs található, hiszen ma nem terveztem nagy sétát - legalábbis egy ideig - és idbent remekül megfelel most nekem ez az öltözék. Felülre amúgy egy hófehér kis toppot húztam, pocakom is kilátszik, na meg szép kis derekam, akár csak vékony kezecskéim is. Szőke tincseim most is kibontva, egyenesen omlanak végig a hátamon és a vállaimon is, szemeim körül pedig csak vékonyka, feketés smink található. A kiegészítők természetesen most se maradtak el, nyaklánc, karkötő, ami csak kell. Viszont ahogy egyre beljebb sétálgatok a hatalmas teremben, úgy veszem ám észre Takítót és szemeim is rögtön felragyognak, miközben hamar ébredek fel, de útközben azért felkapok egy tejes-kávés bögrét, így lépve hát oda a nagyfiúhoz.*
- Nicsak, kit látnak szemeim, a nap hősét! Jobban vagy már? *csüccsenek is le mellé, nem zavartatva magam, amiért nem házam asztalánál ülök le és nemsokára már a fiú tányérját kezdem el tanulmányozni és húzom is el picit a számat.*
- Annyira nem vagyok leveses... *jelentem ki úgy, mintha érdekelné a dolog és már fogok is egy fehér tányért, merre egy kis rizst szedek, na meg két darab rántott húst és végül egy kis franciasalit is, majd tekintek oldalra újból.*
- Jó étvágyat! *és minden szó nélkül már eszegetni is kezdek, néha azért oldalra tekintve a szépfiúra, kinek igen csak jól áll ez a fölső, egyre büszkébbé tesz, hogy ő is jól néz ki, akár csak én, ilyenek hát az igazi Turner-ek.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-08-14, 4:14 pm

* Egy ideig sikerül is eszegetnem egyedül, ez a leves egyszerűen fantasztikus ízű, úgyhogy idővel szépen le is teszek a másodikról, ebből fogok még kanalazni tányéromba, ha elfogy. Épp egy rossz mozdulatot téve szabad kezemmel, mellyel pálcámat tolom arrébb az útból az asztalon, hogy felkönyököljek rá, nos, ekkor hallhatom meg a már ismerős hangot. Először nem nézek oda, csak sóhajtok egyet megadóan, majd csak ezután fordítom felé kékségeimet, s nézem is meg a szöszkét ebben a csini szerelésben. jó az összkép, tényleg jó, csak ne lenne hozzá ilyen nagyszájú modora, mindjárt jobb lenne nekem is. Biccentek egyet köszönés helyett, ennyi most az üdvözlés, majd pár kanál levet után meg is szólalok, kérdésére válaszolva. *
- Igen, egy fokkal. De még jobban lennék, ha ezt a szörnyűséget nem kéne meginnom napjában kétszer. * bökök az üvegcse felé, s most már ő is láthatja, mitől vagyok ilyen negatív. Persze kedvem lényegesen jobb, mint tegnap, és nem is akarok olyan szóváltásba keveredni vele, jobb a békesség alapon. *
- Pedig finom, nagyot hagysz ki, elhiheted. * válaszolom fintorgására, na de inkább kikanalazom a maradék levest is tányéromból, hogy egy újabb adaggal tölthessem meg, természetesen karimáig. *
- Neked is! * viszonzom kedves gesztusát, pár kanál leves elfogyasztása után pedig csak úgy felé sandítok, rágcsálva egy finom meggydarabot is. *
- Egész jól áll, mikor csöndben vagy. * jegyzem meg kedves, ám aprócska mosollyal szám szegletében, majd fejem megrázva térek vissza inkább a leveshez, nem zavartatva magam a társaság miatt. *

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-08-14, 4:23 pm

*Ahogy kiszúrom a kékszeműt, egyértelműen felé indulok, hiszen érzem, hogy ez a beszélgetés is lesz oly jó, mint a tegnapi, bár talán a morgolódós énjét most egy kis időre távol tartanám magamtól, a békesség kedvéért. Viszont mivel még korán van, legalábbis a számomra, így a kávé az első, majd pedig a kaja és amíg nem nyíl ki a csipám, tehát nem ébredek fel, bizony ténlyeg csendességbe burkolózom, miközben arról érdeklődöm, hogy is érzi magát.*
- Szerintem nem olyan vészes, csak lehúzod, aztán iszol rá valami tömény ízű italt, mint mondjuk egy kis paradicsomos löttyöt és már el is van nyomva. Próbáld csak ki! *bólogatok aprókat, miközben ránézésre meg is vizsgálom a gyógyító italt, de számomra se túl szimpatikus, így fejem el is fordítom felőle és inkább a saját tányéromban lévő étellel kezdek el foglalkozni.*
- Hmm, akkor adj egy kanálkával, mielőtt nekiállok az enyémnek és meglátjuk, hogy igazad van-e. *teszem végül még le a tiszta villámat, így hajolok cseppet közelebb Takhoz és nyitom ki számat is, amelybe a kanalat várom és a levest, miközben zöld szemeim a fiú arcát fürkészik elsősorban, hogy akkor most hiába várok vagy kapok az ételből. Na de ez után azért mégis csak a második mellett maradok és amikor meghallom a kis megjegyzést, csak elmosolyodom.*
- Addig élvezd ki, amíg eszek, mert utána nem szabadulsz. *vigyorodom el cseppet és a tejes kávét is iszogatom ehhez a kajához, ami nem annyira illik össze, de most nem zavartatom magam, jó nekem ez így.*
- Na, merre megyünk ma? *teszem fel a nagy kérdést, kíváncsian pislogva ismét a srácra úgy, mintha megbeszéltünk volna valami közös programot mára. * - Megmutathatnád a kastélyt vagy a szigetet! *ötletelgetek és a villa is egy kis ideig csak néz az ég felé, miközben ezen az egészen agyalok. Nincs kedvem egyedül lófrálni, tehát ha már ilyen szerencsésen ismét összehozott minket a sors, akkor nem fog megszabadulni tőlem még túl hamar, majd max ha ismét látom, hogy nem érzi jól magát.*
- Tudod, talán egy testőr neked se ártana, mert még ismét bajod lesz. *nevetek fel és mutatok is a sebére, amelyet most bár egy felső takar, én mégis sejtem, hogy azért az még elég érzékeny, hisz tegnap csúnyán nézett ki. Bájital ide vagy oda, a sebek azért nem gyógyulnak be rögtön.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-08-14, 4:35 pm

* Hogy kellemes lesz-e ez a társaság, vagy épp nem, azt majd meglátjuk, ettől függetlenül siránkozhatom picit a gyógyszeremről, melyet rögtön le is csap egy nagyon is okos dologgal, így vettem be délelőtt is, tehát nincs itt gond. *
- De csak ha ezt befejeztem. Majd töltök hozzá valami gyümölcslevet, állítólag keverni is lehet, de azt nem biztos, hogy ki akarom próbálni. * színészkedem picit egy olyasmi fejet vágva, mint aki épp hányni készül, na de inkább vissza térek levesemhez, melyet ahogy hallom és elnézem, meg is akar kóstolni. Ez a szájtátás először picit meglep, majd vigyorgásba vált át képem, egy keveset mintha még nevetnék is, s egy másik kanalat elvéve az egyik teríték mellől máris kóstoltatom vele a szerintem nagyon is ízletes levest. *
- Esküszöm, nem ismerek magamra. * jegyzem fejem csóválva, újra hozzá szólva pár szót * - Na, milyen? Ugye, hogy finom. * húzom fel egyik szemöldököm, másik pedig lentebb csusszan, így vannak egálban. Remélem azért, hogy nem kell megetetnem vele, akkor már tényleg nagyon kinevetném, bár felbosszantani nem tudna, jelen pillanatban, így egy jó alvás után sokkalta nyugodtabbnak érzem magam. És ehhez még a mennyei csend is párosul, mit meg is jegyzek neki, persze olyan választ kapva, mire igazán számítok, nem csalódva benne félnapos ismeretség után. *
- Azt valahogy gondoltam, hogy nem fogok. * sóhajtok szem forgatva, pár pillanatig kékségeimet rá szegezve, majd szépen tovább pusztítom ennivalómat. Kérdésére vállat vonok, különösképp meg sem lep a többes szám, s miután fel is szólít egy kis bemutatóra, nagyobbat nyelve nézek szemeibe. *
- Oké. Mire vagy kíváncsi? * egyezem bele, kivételesen nem menekülve a program elől. Oda szól azért még valamit sebesülésemmel kapcsolatban is, mire nevetős fejet vágva, majd utána újból elkomorodva nézek rá. *
- Megmondtam neked tegnap, ha szemtelenkedsz, megjárod. * közlöm vele nyugodtan, csak ne idegesítsen fel. Tányérom viszont szépen kiürül, s nem is szándékszom egyelőre újra tele pakolni azt, inkább csak lélekben rákészülök a gyógyital lehúzására. *

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-08-14, 4:43 pm

*Csak kissé felnevetek a nagy magyarázata közben, hiszen láthatóan elege van ebből az italból, amit meg is tudok érteni, hiszen általában az ilyen orvosok által felírt izék mind borzasztóak, de legalább hatásosak... jobb esetben. Na de most már tovább is folytatjuk a beszélgetésünket, így térünk át a levesre, amelyek velem ellenségek, de most mégis ráveszem magam, hogy megkóstoljam, csak nem fogok belehalni, tehát ajkaim ki is nyitom, úgy várva, hogy megízleljem az ételt.*
- Miért? *kérdezek még egy gyorsat, hiszen nem tudom, hogy miért nem ismer magára, de ha megkaptam a választ, ismét elhallgatok, így szedem le a kanálból a tartalmát, majd ízlelgetni is kezdem a finom gyümölcsöket és ez a kellemes, hűs íz is nagyon tetszetős.*
- Te, ez tényleg nem rossz! *jelentem ki határozottan, de azért most nem eszek többet, megmaradok a kávé és a második kombójánál, így fogyasztgatom az ételemet, majd már a délutánról faggatom, hisz nem ártana elmászkálni valahova. Remélem, hogy a papucs miatt nem bánom meg, de talán egy séta jól esne majd az ebéd után.*
- Mondjuk valami szép helyre. Biztos van a szomszédos szigeten valami kelleme zúg. Mutasd meg a kedvenc helyed, az érdekelne! *bizonyára van olyanja is, ha pedig nincs, majd nézünk egyet nekem. Az étel viszont nemsokára elfogy a tányéromból, ahogy a tejes kávé is, így öblítem le egy kis narancslével és teszek közben Tak felé is egy kis megjegyzést.*
- Én meg megmondtam neked tegnap, hogy ne fenyegess! Amúgy meg ha megjárom, hát állok elébe. *vonogatom vállaimat és végül kezembe veszem az italát is, amivel fel is kelek és szépen egyik kezemet ráteszem a vállára, így hajolok át elé.*
- Gyerünk, húzd le, aztán indulhatunk szöszi! *adom neki vissza a kis beszólást, mert ő is szőke ám, akár csak én, tehát le se tagadhatná... és igen, hasonlóság is van közöttünk, de talán ezt nem érzékeli, honnan is sejthetné, hogy van egy testvére? Viszont ha végre leküzdi a gyógyitalt, akkor talán meg is indulhatunk a révész felé, hiszen most kell még menni, amíg miénk az egész nap.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-08-14, 4:55 pm

* Az italt illetően, ez van, ezt kell szeretni, tehát muszáj leszek bevenni, ha jót akarok magamnak, bár igaz, ami igaz, a leves sokkal finomabb, menekülőútként is szolgál, és úgy tűnik neki is megjön hozzá a kedve. Egy kóstolót tehát engedek, magamra téve egy kis megjegyzést. *
- Mert csak. Mert ez nem én vagyok. * mutogatok a kanálra és rá felváltva, kicsit meg is zavarodva a helyzettől. Nem szoktam én csak úgy etetgetni senkit, és ezt ő is tudhatja, na meg érzékelheti is, hogy nem lehetek valami nagy csajozós típus, inkább a falakkal körbevett, megközelíthetetlen, morgós szőke herceg. Na de ahogy hallom, igazam volt, jó ízlésem van nekem kaják terén, máris felderül képem, így boldogan eszegetem tovább a levest. Persze program nélkül sem maradhatok mára, mindenre gondol ez a szépség, csak tudnám, miért tapad így rám, képtelenség, hogy ennyire érdekeljem. *
- Hát, én a hágóra szavazok, de ilyen szerelésben szerintem meg se próbáld. Majd összehozunk valami kellemes sétát odaát. * pillantok le papucsára és bökök is arrafelé kanalammal, nem lenne szerencsés ebben felmásznia. Nem hogy tele lenne vízhólyaggal, de egy ballépés és bokájának is annyi lenne. Nem hagyhatom annyiban azért pimaszkás viselkedését se, melyről egyre inkább azt érzem, tetszetős, jól is esik pörölni valakivel nekem is, na meg legalább nem unatkozom, és valaki velem is foglalkozik. De persze többet nem mondok, inkább csak elfogyasztom a levest, s csak figyelem kis akcióját, majd sóhajtva egyet veszem át tőle az üvegcsét. *
- Komolyan, úgy érzem, mintha az anyám lennél. * morgolódom kicsit, durcásan nézve rá, majd öntök előbb én is egy kis narancsot, s egyszuszra húzom le a lötyit, majd utána a gyümölcslevet is. *
- Pföjj, ezt soha többet. * fintorgok még párat, aztán fel is tápászkodom az asztaltól, egy szelet epres tortát véve kezembe még, meg persze a pálcámat is, így biccentek fejemmel az ajtó felé, s indulok is meg arra, közben a süti már félig számban. *
- Na indulás, szöszi. * szólok vissza mosolyogva, s ha minden jól megy, a révész helyén is van, és át is visz minket a túlpartra, ahol az erdő felé indulunk majd meg. *

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-08-30, 10:55 am

*Első éjszakám a Mysterio-ban szörnyű volt. Az ágy nagyon kényelmetlen, ráadásul néha nyikorog is, és még kicsi is. Nekem régen franciaágyam volt, helyette most ez szinte csak egy priccs. Remélem Gabe-nek valamivel jobb helye van.
Miután felkelek, lezuhanyzom, és hajamat is megmosom, majd törölközőbe csavarom magam, és megszárítom tincseimet. Ezek után a szekrényhez lépek, hol kiválasztom az öltözékem. Egy sötétlila nyakba kötős miniruha mellett döntök, mit fel is veszek, lábamra pedig azt a magassarkút veszem fel, amit tegnap is, szóval a lila-feketét. A fürdőszobában, ami tegyük hozzá rettentő kicsi az otthonihoz képest, kisminkelem a szememet. Először feketével kihúzom, majd a ruhához passzoló árnyalatban szemhéjfesték is kerül. Utoljára a szempilla marad, majd mikor az is kész, fújok magamra egy drága francia parfümből, és reggelizni indulok. Utolsó pillanatban eszembe jut, hogy egy táska is kéne, szóval egy feketét veszek elő a bőröndömből, hol ideiglenesen tárolom őket, mert a szekrénybe már nem fér. Belerakom a parfümöt, a pálcámat, zsebkendőt, egy kis sminkcuccot, tükröt, utóbbiakat vészesetre, és így megyek le a nagyterembe. Nem találkozok túl sok emberrel, amit azért furcsállok egy iskolában.
De nem töröm magam ezen, mikor az étkezőbe érek, az Inflatus ház asztalához megyek, és leülök. Egy tál müzli mellett döntök, elvégre vigyáznom kell az alakomra, mire oly büszke vagyok. Poharamba narancslé kerül, miről remélni tudom, hogy frissen facsart, hiszen abba van a sok vitamin. Miközben eszem, agyam azon kattog, amit tegnap mondott Demien, miszerint nem csak aranyvérűek járnak ebbe az iskolába. Az én szemszögemből egy a suli szégyenfoltja. Nem értem a magisztereket...*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-08-30, 11:11 am

*Már rég fent vagyok és fel is öltöztem egy rövid sötétlila topba, ami engedi megmutatni sárkányom és köldök piercingem valamint, egy rövid farmert, ami alá necc harisnyát vettem és egy hosszú szárú tornacipőt. Hajam, mint általában lenni szokott most is kiengedve lengedez körülöttem. Pálcám és tőröm a két combomra van erősítve, míg családi karkötőm a jobbomon pihen. Körmöm ki van festve, de nem akárhogyan. Bementem a mágiabörzébe, ahova új kiegészítők érkeztek és vettem magamnak egy varázslakkot, ami hangulatra változik. Most éppen még semmilyen színe sincsen, mert roppant világos, de amint megszárad, be fog színeződni. Már kezdi is felvenni alakját, mintha ligásodna, de most sötétül, végül egy kis vörös keveredik bele így éri el a bíbor színt, ami a különböző éhség jele legalább is a lap szerint, amit a zsebembe is csúsztatok. Ez pont így van, mert kopog a szemem az éhségtől, ezért is sietek le az étkezőbe, ahol már egy diák ül az Inflás asztalnál. Eddig még nem láttam ezért valószínűleg új. Nem szeretem az Inflásokat beképzeltek és oda vannak a vérvonalukért meg a rangjukért. Minden esetre udvariasan köszöntöm, majd a házam asztalához ülök, ahol válogatok magamnak húsmentes reggelit.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-08-30, 11:23 am

*Eléggé rangon alulinak találom a szobámat, de nincs mit tenni, ezt kell elfogadni. Zuhanyzás és öltözés után kilépek a hálómból, és az étkező felé veszem az irányt. Magabiztosan lépkedek be az üres nagyterembe a magassarkúmban, majd le is ülök az asztalhoz, hol müzlit kezdek enni. A felénél sem tartok még, mikor egy szőke lány sétál be, én pedig zöld tekintetemmel követem, merre megy, és bízom benne, hogy talán inflás. Sajnos nem ez történik, mert az Exortus asztalhoz ül le. Erről eszembe jut, hogy annak a háznak a feje egy ex-auror, mi számomra elég különös. Miért akarna egy auror pont egy feketemágus képzőben tanítani? Nem is töröm rajta a fejem, inkább visszaköszönök a lánynak, ki szintén köszöntött.*
- Szia! *mondom nemes egyszerűséggel. Nem fogok odamenni hozzá, mert megvan az esélye, hogy nem aranyvérű, hiszen a legtöbb tiszta vérű, az Mr. Cornwlade elmondása szerint az inflában van. Hosszú lábaimat keresztbe teszem, és úgy folytatom a reggelizést, közben az ajtó felé pillantgatok néha, hátha befut valaki az én házamból, esetleg a testvérem kel fel, és dönt úgy, hogy valamit enni kéne. Narancslé ivás alatt a szőke lányra nézek, és arra gondolok, milyen jó lenne tudni olvasni az emberek agyában, mert akkor megtudnám, milyen a származása, és felesleges, esetenként kellemetlen köröket úszhatnánk meg így.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-08-30, 11:40 am

*Reggeli körömfestés után az étkezőbe indulok, hogy csillapítsam éhségem, amit a körömlakkom is elárul, majd átszíneződik sötétszürkévé, mert egy kicsit zavar, hogy az inflás lány így méreget. Persze megszoktam, hogy megnéznek maguknak régebben fehér hajam miatt, most meg tetoválásom miatt, de nem is foglalkozom, ezzel helyette bal kezembe veszem a villát és falatozni kezdek, miközben a leányzót kezdem el figyelni. Kicsit talán feltűnően, de nem zavartatom magam. Szép, dús, lila tincses haja van, és amit látok a lányból az sem arra árulkodna, hogy szegény lenne. Alakja tökéletes és kisugárzása aranyvérről tanúskodik. Minden bizonnyal lenézne, ha tudná, félvér vagyok. Jobb kezemmel, melyen az ezüst címer van a hajamba túrok, így megcsillan rajta a napfény, ami ez fehér foltban a falon kezd el csillogni.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-08-30, 11:59 am

*Az étkezőben először egyedül vagyok, de aztán egy exos lány lép be, mit onnan tudok, hogy annak a háznak az asztalához ült le, ergo nem kell sok ész ennek kitalálásához. Köszönök, mert hát jómodorra azért tanított anyám, de mivel nem szól többet hozzám, ezért én is csendben folytatom a müzlim falatozását. Megfordul az agyamban, hogy megszólítom a szőke lányt, de mivel úgy vagyok vele, hogy akár sárvérű vagy félvér is lehet, ezért inkább a helyemen maradok. Bár azt nem veszem észre, hogy nézeget, de amikor valami csillan, arra felkapom a fejem. Jobb csuklóján kiszúrok egy ezüst családi címernek tűnő ábrát mintázó karkötőt. Gondolkodni kezdek, és én úgy tudom, hogy címerük csak a varázsló családoknak van. Ezek szerint talán aranyvérű lenne a lányka?*
- Hé te ott szőke hajjal! *kiáltok át neki, talán kicsit gonoszan, de ha megsértődik, az nem az én bajom lesz.*
- Nincsen kedved átülni ide? Beszélgethetnénk. *ajánlom fel nagylelkűen, mert nincsen kedvem unatkozni. Társasági ember vagyok, bár megválogatom, kivel állok szóba, szóval érezze magát megtisztelve a lányka, hogy megszólítottam, és ez is annak köszönhető, hogy aranyvérűnek gondolom.*
- Honnan van az a címer? Mit jelképez? *kérdezem a talán kicsit beugratós kérdést ha ideül, de ki kell derítenem, hogy ha egy nem tiszta vérű mágussal kezdtem beszélgetni.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-08-30, 12:16 pm

*Közösen figyelgetjük egymást a lánnyal, bár ő nem foglakozik velem olyan sokat, mint én ő vele. Nem is értem miért figyelem meg. Kezemmel hajamba túrók, hogy elhessegessem a gondolatot, ami visszaveri a fényt a falra, majd folytatnám a reggelizést, ha nem szólítana meg. Nem éppen a legkedvesebb köszönés, de ha már hozzám szólt, akkor odafigyelek rá.*
- Te ott, ha már ilyen szépen kérted. *Ha ezt a stílust fogja folytatni, akkor hamar tovább, állok ugyan is nem vagyok a kutyája vagy egyéb jószága, amihez így szólhat. Megfogom a tányérom és a poharam, majd felállok és átsétálok hozzá a saját asztalához. Fura itt ülni még nem hívott ide egy házabelije sem túl büszkék ők ahhoz. A következő kérdésre, viszont tudom, mire akar célozni. Más esetben nem tagadnám le származásomat ugyan is nincs benne, mit szégyellnem, de most ki akarok szúrni a leányzóval, ha már ilyen magasan, hordja az orrát akkor ideje, hogy koppanjon.*
- A családomtól örököltem. Évtizedek óta a száll ágról ágra, természetesen a megérdemeltek között. *Itt célzok az aranyvérűekre, persze ez nincs így. Hanem a varázsvért örököltek között adták körbe a címert.*
- Különböző misztikus lények vannak rajta úgy, mint hipogriff, pánikmadár, sellő, de van rajta lovagi vért, korona, inda és szöveg, ahogy annak lennie kell. *Remélem ezzel sikerült meggyőzni Miss beképzeltet.*
- Amúgy te honnan valósi vagy? *Csinálok úgy, mint aki gyanakszik, bár egy kicsit sem kételkedek származása felől. Leteszem tányérom és szembecsüccsenek vele.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-08-30, 12:27 pm

*A családi címerből mi megcsillan a kezén arra merek következtetni, hogy talán aranyvérű, ezért odahívom magamhoz. Ugyanolyan stílusban válaszol mint én, mi felháborít. Én arisztokrata családból származom, és nem fogom tűrni, hogy így beszéljenek velem. Én megtehetem, már csak a nevem miatt is, de velem nem.*
- Szóval aranyvérű vagy. Jó hallani. Tegnap a magiszteremtől megtudtam, mennyire elkorcsosult ez az iskola, hogy már sárvérűeket, félvéreket, és hasonlókat beengednek ide. Szégyen... *jegyzem meg kicsit felsőbbrendű hangnemben, miután mesélt a címeréről, mit meg is szemlélek. Érdekes, de túlságosan nem köt le, lényeg, hogy ettől tiszta vérű mágusnak tűnik. Remélem nem kamuzik, mert akkor ő jár rosszabbul.*
- Franciaországból jöttem tegnap, a bátyámmal együtt. Talán hallottál már a szüleimről. A vezetéknevem Teigneux. *mondom, bár ha exos, akkor nem biztos, hogy ismeri őket, elvégre szüleim démonológusok, és az talán távol áll attól a háztól, legalábbis amiket olvastam róla, azok alapján gondolom ezt.*
- Egyébként Naomi vagyok. És te? Ki vagy, merről jöttél? *kérdezem. Remélem, hogy nem valami nyomortelepről, mert nekem nem csak a vér számít ám, hanem a társadalmi rang is. Hogy nézne már ki, ha valami csóró emberrel beszélgetnék pont én?*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-08-30, 12:51 pm

*Kicsit sem szimpatikus így elsőre a lány, de talán ha túljutunk, a felszínességen megmutatkozik a lányból valami igazi is. Minden esetre addig maradjon a színjáték.*
- Én sem tudom hova jutott a világ. Kellene valami hatalmas szita, ami kirostálja a férgeket. *Itt persze nem a hozzám hasonlókra gondolok, hanem az ilyen undorító emberekre, akik azt hiszik bármivel is különbek másoknál. Ha annyira tiszte lenne a vére, akkor nem vörös lenne, és nem betegedne, lenne a valószínűleg belőlünk született vírusoktól. Legszívesebben a szeme közé köpnék, hogy undorító, rozsdás, barbi, de nem alacsonyodom le a szintjére. Megkérdezem, honnan szármázik, miből kiderül, hogy van még egy bátyja is. Remek még egy ilyen alakoskodó személy van az iskolában, akit elkerülhetek. *
- Sajnálom, de nem halottam róla. Az én családom méregkeverő, így valószínűleg te sem hallottál róla. Amúgy Monának hívnak, Mona Braxtonnak. *Mutatkozom be a varázsló családi vezetéknevemmel, hiszen az Orphant csak az árvaházban aggatták rám. *
- Svédországból jöttem, mint már említettem a Braxton rezidenciából, még decemberben. *Gondolkodom, mit kéne mondani, de inkább nem mondok neki semmit helyette a szokásos szöveg jön.*
- És te miért ezt az elfajzott iskolát választottad a többi előkelő helyett? *Emelem meg szépen ívelt szemöldököm, majd bekapok egy szelet paradicsomot.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-08-30, 1:00 pm

*Odahívom magamhoz a szőke lányt, remélve, hogy hasonló gondolkodású, mint én. Csevegünk egy kicsit a családi címerről, de én megunom a témát. Elmondom, honnan jöttem, és tőle is megérdeklődöm ugyanezt. Van egy olyan megérzésem, hogy sántít a lányka mondanivalója. Nem tűnik túl őszintének, és a féreg szónál is valahogy másként nézett. Le kéne kopnom, keresni valami jobb társaságot. Erre jó ürügy lehet majd az, hogy végeztem a reggelimmel.*
- Nem, tényleg nem hallottam még a Braxton-okról. *rázom meg fejemet, mitől tincseim kicsit repkednek.*
- Svédországban jó hideg lehet ott, legalábbis nagy részén. *közlöm, és megborzongok a gondolattól. Nem tudom nagyon elviselni a fagyot, ráadásul a vastag ruhák kövérítenek is. *
- Ó hát régen jó neve volt ennek az iskolának, a fene se tudta, hogy elkorcsosult már. *vonom meg a vállamat, és bekapom az utolsó falat müzlimet, majd megiszom a narancslevemet. *
- Most ha nem haragszol, elmegyek. Befejeztem a reggelit, és visszatérek házam klubhelyiségébe. *mondom elegáns hangnemben, hiszen a paraszt beszéd nem igazán az én asztalom, majd felállok.*
- Gondolom még találkozunk. Szia. *köszönök el tőle, és kitipegek. Furcsának tűnt nekem Mona, gyanítom, nem mond igazat, de ez majd idővel úgyis kiderül.*

//fagy//

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-09-22, 11:52 pm

//Olvadunk Gabriellel az uszodából//

*Nem számítok arra, hogy a kis vitás úszkálásunk után több időt szeretne velem tölteni, így természetesen pozitívan érint az, hogy még velem szeretne maradni egy kicsit, tehát magával hív egy kellemes kis vacsi elfogyasztására. Természetesen beleegyezek most mindebbe, hiszen egész szimpatikus, bár ezt jobb, hogyha nem tudja, még a végén elbízza magát... Tehát a gyors átöltözés után már meg is indulunk kifelé az uszodából és legnagyobb meglepetésemre még egy normális utat is találunk, amerre menni kell, tehát az eltévedést most meg tudjuk úszni sikeresen.*
- És mit szeretnél enni? Eléggé sovány vagy... *tekintek le a hasára, hiszen az ing nincs begombolva és már az előbb is láthattam vékony testét, amire nem ártana egy kis hús még. Nem nőből van, hogy annyira vékony legyen, én legalábbis így vélem. Na de az aulához végül megérkezünk, így egyenesen a nagyterem felé indulok, ahol be is nyitok, majd körbenézek. Mindenhol tele vannak az asztalok különféle finomságokkal, desszertekkel, fő ételekkel, mindennel, amit csak szem-száj megkívánhat, de én csak hirtelen kapom el a fiú kezét és kezdem el húzni az egyik nagyobb asztal felé.*
- Az exosok asztalához üljünk. *mosolygok rá huncutul, majd már el is eresztem ám, még mielőtt félreértené a dolgot, így hogyha nem ragaszkodik saját háza asztalához, akkor le is csüccsenünk és én bizony egy nagyobb tányérra két sült húst és egy kis krumplit szedek, amiket majd el is fogok kezdeni lakmározni.*
- Kérsz? *fogom meg az egyik kancsóban lévő narancslevet és hogyha Gabriel is kér belőle, akkor szívesen töltök az ő poharába is, majd ez után egy "jó étvágyat"-ot még mondok neki és végül nekilátok a vacsorámnak, néha a fiú felé sandítva.*
- Mesélsz magadról? *kérdezem meg végül, majd térek rá arra, ami annyira érdekelne.* - Mi történt a hátaddal? *na igen, nem bírom tovább magamban tartani a kérdést, tehát nagyon remélem, hogy nem fog itt hagyni... és válaszol is nekem minderre.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-09-23, 12:20 am

* Hamar kitalálnak a barlangokból, ami Gabrielt is jócskán meglepi tekintve, hogy egy olyan lánnyal van akinek lehet nem ártana egy GPS, ő maga meg még azt se tudja melyik bolygón van jelenleg. Hamarosan már elhagyják az alagsort is, és az Aulán átvágva a Nagyterembe érnek ahol már a hosszú, kígyózó asztaloknál temérdek diák jóízűen költi a vacsoráját. Van ott minden, sültek, rántott húsok, pörköltök, levesek, krumpli, zöldség köret, tészták, és desszertnek mindenféle puding, sütemény és mintha túró tortát is látna. A jó illatokat érezve azonnal fájdalmasan megkordul a gyomra. Most jött rá, hogy sokkal éhesebb mint azt gondolta. Ma még nem is evett semmit.
Ekkor Vixi megkérdezi, hogy mit szeretne enni, és csak úgy mellékesen megjegyzi, hogy milyen sovány. Gabriel elhúzza a száját, és összébb húzza félig még mindig vizes ingét. *
- Mintha anyámat hallanám. * jegyzi meg, majd magas fejhangon kezd beszélni, feltehetőleg az asszonyt utánozva. * - " Egyél még Gabriel, olyan kis soványka vagy, komolyan mondom, mintha sosem ettél volna egy falatot sem... kezdesz hasonlítani egy koldus likatróphoz... "
* Mikor befejezte a komédiát elgondolkozik a kérdésen is. *
- Még nem tudom mit akarok enni. Szerintem elég lesz az ami elém kerül.
* Ahogy beljebb mennek a teremben páran feléjük néznek, s ez felkelti a fiú figyelmét, de nyomban el is felejti ezt amikor Vixi érintését érzi a kezén. Meglepetten néz a lányra. Nem hitte volna, hogy egyszer magától akarna hozzá érni ez a lány. Bár már így is kellemesen csalódott benne. Vixi az exortusosokhoz invitálja, s mivel Gabriel amúgy sem találja tekintetével Daphnet, jelenlegi egyetlen ismerősét Vixin kívül, és ráadásul ő hívta el enni a lányt, így nem látja akadályát, hogy vele menjen. Leül hát a lány mellé, s ahogy előre bejelentette úgy is tesz. Azonnal maga elé húz mindent amit csak talál. Jó nagy adag rántott és sült húsok, sült és petrezselymes főtt burgonyával, egy kis paprikás csirke pörkölt mellé, meg valamiféle sötét vörös szósz, aminek már a látványától is lángba borul az ember szája. Mikor Vixi felajánlja neki a narancslevet, épp egy öklömnyi adag rántott húst próbál letuszkolni a torkán, így majdnem megfullad miközben válaszolni akar. *
- Köfönöm. * nyögi ki nagy nehezen a lány felé tolva poharát, majd egy iszonyatosan fájdalmas nyeléssel megszabadul a szájában lévő hatalmas adagtól.*
- Ne haragudj. Azt hittem éhen halok. * szabadkozik, majd kortyol is egyet a narancsléből. Magához vesz egy kis krumplit és a csípős szószba mártva belé harap. Ekkor hangzik el a kérdés. Gabriel pedig úgy tűnhet e meghatottságtól könnyezik hirtelen. Gyorsan iszik még egy kicsit a gyümölcsléből, majd Vixi felé fordul. *
- Pontosan mit akarsz tudni? * kérdezi óvatosan, s a lány ki is nyögi végül. Gabriel arca elsötétül. *
- Áh. * bámul a tányérjába. * - Gondolhattam volna...
~ Neki sem vagyok több egy érdekességnél... remek... ~ * gondolja, majd hatalmas sóhaj szakad fel belőle. *
- Mint látod... kicsit... * kezdene bele de nem tudja, hogyan is folytathatná. * - Úgy értem... történt egy s más. Nem nagy dolog... * mondja egészen halkan és egy iszonyatosan nagy adag paprikás csirkét nyom a szájába. Láthatólag eltökélte, hogy halálra eszi magát. Vagy csak simán étel általi fulladást akar okozni magának válasz helyett. *

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-09-23, 12:38 am

*A nagyteremhez legnagyobb meglepetésemre most simán sikerül oda találnunk, talán a belső ösztöneim vezetnek az étel felé, de ez most nem is számít, ugyanis benyitunk, majd az én orromat is nemsokára megcsapják a finom illatok, így nézek körbe, majd teszek is fel egy kérdést idő közben Gabrielnek.*
- Jól van na, csak nem tudta elkerülni a figyelmemet. *bököm ismét oldalba, mert már kezdem megszokni, hogy piszkáljam, valahogy szórakoztató és ő még hagyja is magát, legalábbis eddig úgy tűnik, hogy elég jól viseli, azaz hát visel el engem pontosabban. Amikor viszont a kifigurázott hangot hallom, kissé elnevetem magam, majd megcsóválom a fejemet és végül kezét megfogva kezdem el húzni az exosok asztala felé, egy pillanatra se foglalkozva azzal, hogy ki mit gondolhat most, szóval engem aztán hidegen hagy jelen pillanatban mások véleménye. Útközben azért eleresztem, ahogy érzem, hogy nem tiltakozik a jövés ellen és hamarosan már egymás mellé lecsüccsenve kezdünk el a tányérunkba pakolni, de az a mennyiség, amit Gabe magához pakol igazán csodálatra méltó és kissé elkerekedett szemekkel nézem a tettét.*
- Uhh, ez aztán a férfias adag. Elhatároztad, hogy egy nap alatt meg fogsz hízni? *cukkolom most én picit, átvéve az ő stílusát, hiszen ha már az előbb oly nagyon feltűnt a soványsága, akkor ez az egész most kapóra jön nekem. Töltök is magunknak egy kis italt, majd már eszegetni is kezdek, bár tény hogy ő megelőzött, de engem ez most jelen pillanatban nem zavar, csak teljes nyugalomban táplálkozom, azért néha felé fordulva.*
- Azért remélem nem éheztettek. *pillantok a szemeibe, majd kérem meg rá, hogy meséljen is picit magáról. Na igen, először is akad egy kellemetlen és igen csak kényes kérdésem, melyre lehet, hogy nem fogok választ kapni, de próbálkozni azt még lehet, így fordulok hát felé és a szavakra csak megrázom picit a fejem, melynek köszönhetően nedves tincseim egy része most a fiú vállát érinti.*
- Ne értsd félre, nem rosszból... csak érdekelne, hogy mi történt. *harapok ajkamba is kissé, hiszen nem most akarom megbántani vagy bármi, amikor kezd normalizálódni a beszélgetésünk, de lehet, hogy ezt már elrontottam, a fene se tudja.*
- Ezek szerint semmi közöm hozzá, értem én és bocsánat, nem akartam rosszat kérdezni. *fordulok inkább előre, kerülve hát a tekintetét, mert ezek szerint most bizony beszereztem nála egy fekete pontot, tehát nekem kéne feldobni valami témát.*
- Az én szüleim szerencsére együtt vannak... aranyvérű vagyok és Spanyolországból érkeztem ide. Testvérem az nincsen, inkább csak barátaim, akik nagyon hiányoznak, mert itt valahogy senkivel se alakul normálisan a kapcsolatom. Nem tudom, hogy miért, de itt mindenki olyan más és képtelen vagyok legalább egy normális barátot is szerezni. *sóhajtok egy picit, majd iszom is egy kortyot, így tekintek féloldalasan Gabe felé, tehát tereltem a témát magam felé, talán ezzel a morcizását elmulaszthatom és nem akarja halálra enni magát.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-09-23, 12:59 am

* A lány hirtelen közvetlenségét érezve Gabrielnek az az érzése támad, mintha nem is ma ismerte volna meg a lányt, hanem még együtt hintáztak volna valami mugli játszótéren az őskorban. Oldottabb is lesz a hangulata, ami nem is baj a medencében történtek után amire még mindig nem talált magyarázatot. Volt egy pillanat ami olyan furcsa volt...
Gabriel gondolatban megrázza a fejét, és megpróbál inkább a vacsorára koncentrálni, ami olyan most neki mint a sivatagnak az esős évszak. Mikor Vixi elkezd viccelődni a vacsora adagján, halvány mosollyal néz a lány felé. *
- Ha hiszed ha nem ez egy normál adagom. Na jó talán egy kicsit több, mert most meghalok éhen. * magyarázza. * - Nem vagyok egy hízós típus, anyám nem egy gyógyítóhoz vitt már miatta, de senki nem tudott semmit változtatni ezen. Mégis addig jártunk amíg az egyik gyógyító nem közölte anyámmal, hogy bolha ne akarjon elefánt gyereket. * vigyorodik el. * - Így hát annyit ehetek amennyit akarok... és próbálom másképp megnövelni a térfogatom. * fordul vissza az ételhez, s néhány percig semmi sem hangzik el csak a jóleső érzés van amit az étel nyújt számára. *
- Nem éheztettek. * nevet fel Gabriel amikor a lány közbe szúr még egy megjegyzést. * - Bár apámon nem múlott. De jómódú családból származom, gyakran nagy lakomákat is rendeztek odahaza. Volt mit enni.
* Aztán jön az a sötét téma ami sötét gondolatokat csal Gabriel fejébe. S legnagyobb meglepetésére reakcióját látva a lány nem kíváncsiskodott tovább, hanem szinte már már kínosan mentegetőzni kezdett. Akarva akaratlanul is mosolyt csalva ezzel a fiú arcára. Főképp amikor Vixi elkezd mesélni magáról, hogy terelje a témát. Egy darabig elhallgatja a lányt, majd az evőeszközei csörömpölve landolnak a tányéron. *
- Hát jó... * sóhajt fel amikor a lány befejezte a monológját. * - Az anyám és az apám együtt vannak. De az apám nem az igazi apám. Már házasok voltak amikor megcsalta apámat. Mikor megszülettem és egyre nőve nem hasonlítottam apámra, akkor derült ki az igazság. Elvileg aranyvérű lennék, de mivel nem tudom ki volt az apám, így ebben sem vagyok biztos. Anyám francia, apám, vagyis a nevelő apám angol, de Oroszországban dolgozik. * szándékosan nem említi a Russia M.W. Holdingot, mert akkor esetleg a lány rájöhetne, hogy nem csak, hogy jómódú, de piszkosul gazdagok is, és ezt igazán nem akarja senki orrára kötni. * - Walesben van a birtokunk, így onnan jöttem. Van egy húgom, aki a féltestvérem így. Apám pedig csak úgy szokott becézni kedvesen, hogy "A Fattyú". Nekem is csak otthon vannak barátaim, és igazából itt nem is akartam egyet sem, nem önszántamból jöttem, de azt hiszem már itt is maradok. És ami a hátamat illeti... legyen elég annyi, hogy "ez jár a fattyaknak".
* Mindezt olyan gyorsan mondta el, hogy ha Vixinek mindent sikerült felfognia az kész csoda. De Gabriel már nem is figyel a lányra. Kicsit rosszul érzi magát most ettől a túlzott őszinteségi rohamtól. Sosem volt takargatós típus, de talán kicsit sokat árult el magából. Így ismét a tányérja felé fordul, és elkezdi piszkálni villájával az egyik sültet. De úgy összeszorult a gyomra, hogy most nem lenne képes lenyelni. Ennek ellenére az arca nem tükröz semmiféle érzelmet. Olyan mintha nem is ember volna, csak egy hideg próbababa. *

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-09-23, 1:09 am

*Komolyan mondom, ilyen jellegű étel-adag mellet megfordul a fejemben, hogy esetleg éheztették a fiút, hogy rosszul bántak vele, de amikor hallom, hogy erről szó se volt, azért megkönnyebbülök ám belül, bár ezt igyekszem nem kimutatni, hisz valószínűleg nem akarja, hogy bárki is sajnálja. A pasik már csak ilyenek, tehát meghagyom abban az édes tudatban, hogy erről szó sincs, még akkor is, hogyha nagyon is van.*
- Áh értem így már, tehát egyszerűen ilyen az alakod. Én is szeretek enni és szerencsére hasonlóan szerencsés vagyok. *mesélek picit én magam is, majd az evés közben azért egy fura kérdésem is akad, amelyet talán nem az első találkozásunkkor kéne feltennem, de én mégis vagyok oly hülye, hogy elrontsam ezt a normális hangulatot, mely eddig annyira nem volt az kettőnk között, de hála az ételeknek el tudunk beszélgetni egymással teljesen normálisan. Ahogy érzékelem, viszont most hibáztam, így mentegetőzök, majd mesélek picit magamról is, tehát terelve a témát inkább magamra, mint sem rá, hiszen nem titok az én családom és mivel igen csak nemes vagyok és szintén gazdag, ezért nincs rejtegetnivalóm se. A jég viszont lassan megtörni látszik, így fordítom fejemet felé, de ahogy beszélni kezd, úgy lepődök meg egyre jobban, hiszen nem hittem volna, hogy ilyen kellemetlen élete volt, tehát csak sóhajtok egy picit, majd én magam is piszkálni kezdem a saját ételemet.*
- Igazán sajnálom Gabriel... *mondom halkan és mivel úgy veszem észre, hogy egyikünk se igazán akar most már enni, csak hirtelen fordulok felé és tekintek bele ezüstös szemeibe.*
- Van egy ötletem! Gyere velem... *döntöm meg picit a fejemet is, miközben kényelmesen felkelek és még egyet nyújtózom is, mivel igen csak tele a hasam és nem tagadom, álmosító is volt ez, de attól még a tervem végre szeretném hajtani.*
- Már ha még nincs eleged belőlem... mutatnék egy helyet. *teszem még hozzá mindezt, tehát sejtheti, hogy nem máshová invitálom, hanem tényleg van valami a háttérben. Szóval most már Gabe-en múlik, hogy jön-e vagy sem, én magam viszont a második emelet felé fogom venni az irányt, bár ha a srác nem jön, akkor talán mégse... ez rajta áll.*