Nagyterem, étkező

*Csak bólint, azért Ulixot és Briant nem eresztené össze ha lehet, még ha édesség szempontjából egyet is értenek azzal, hogy nem kell az, és nem étel az. Eiden már csak ilyen, szereti a csokit és szerinte rengeteg jó dolog van benne, jobb mint a rendes kaja.*
-Nem rád értettem, mármint, oké az amit úgyse lehet kimagyarázni.*Ebből már jól nem fog kijönni, megfigyelendő össze vissza beszél. Géb remek kommentárjai miatt képtelen rendesen gondolkodni, és sajnos így teljesen félreérthetővé válik minden mondata, kivéve ami nem.*
-A nem kedvelés az állatok részéről a halottak felé tanúsított ellenszenv és az emberek megszállva levésében keresendő. Érzik, ha az ember megszálló, így nem kedvelik őket. Kivételt képez, ha a megszálló kedvesebb az eredendőnél…vagy huzamosabb ideig van jelen. Karak ezért nem cincál szét engem, ellenben Gébet utálja…mármint a testvéremet és nem a kutyát.*Nem tudja, hogy ez most így érthető volt-e, vagy egyáltalán elhiszi e a lány. Elvégre nem mindennap állítják azt, hogy megszállók. Még a mágusvilágban sem egy mindennapi dolog ez.*
-Oh, akkor ti hiperszuper vérű mágusok vagytok. Királyság, én félig ilyen félig olyan, de maffia család sarja, úgy …három hete árva.*Csak hogy legyen viszonyítási alap, ő már senkire sem mérges, aki a családja egyébre meg igen, de azok vannak.*
-Brian? Nem, ő a…társam, a fiúm…igen, a fiúm.*Bájos mosoly. Szereti amikor burkoltan kérdeznek rá, és nem úgy hogy „bmeg, meleg vagy?” azért így mégiscsak kellemesebb. És, hogy mennyire imádja kimondani, hogy a társa. Csillog a szeme a mondatnál.*
-Sima cicára, most komolyan egy szárnyas oroszlán is hülyén nézne ki. Ilyen kis picurka kis dögre ami repkedne mint egy angyal.*Elképzelte, és nagyon vigyoroghatnékja van, amúgy annyira nem macska párti, de hát…mégiscsak aranyosak, és semmi brutálisat nem akar, legalábbis jelenleg.
Az ezek után következő dolgokra őszintén szólva számított. Géb fejéhez vágta a „LUUUUZER VAGY”, mondatát, és tűrte, hogy ráborítsanak, sok sok dolgot. Majd a lány szemébe néz és egy sóhaj.*
-Pff…tehát, visszatérve a borogatás előttre, igen, a tesóm egy észkombájn, és igen itt van, övé a test. Én amúgy nem szoktam lányokat ilyesmire kérni, fiúkat se ezzel a módszerrel.*Nem fejti ki, hogy gyakorlatilag esélyt sem ad a csók elkerülésére a …a Briannél, de bevált az! Míg Géb hülye ötlete miszerint KÉRDEZZE MEG…nem aratott nagy sikert.*
-Az orromba is gyümölcslé ment, szerzek valami édeset.*Feláll, lerázza magáról a cuccokat, majd egy csokitortával tér vissza, vigaszdíj igenis jár neki.*
-Van barátod?*Kérdi mosolyogva, mintha mi sem történt volna, Eiden elég gyorsan szokott túllendülni a dolgokon.*

//olvad//

-Igen ezzel azt akarom mondani, hogy ez itt egy megszállt test.*Persze a testvére, de akkor is, szeret logikusan gondolkodni. Ez itt ő is meg nem is, Géb is meg nem is, ez ők, Géb sem teljesen így nézne ki, van pár vonása ami Eiden miatt alakult ki, míg ha már majd nem lesznek egy testben nem fog látszani, de hogy mikor lesz az. Oh, bárcsak tudná ezt Eiden.*
-Ne sajnáld, amúgy sem voltam jóban velük. Nem is igen ismertem őket, úgyhogy igazándiból nem változott túl sokat a dolog, így hogy magamra maradtam.*Nem fejti ki, hogy a spanyol maffia jelenleg a fejére pályázik és ki akarják nyírni…öhm…ilyesmit nem mond, az nem közinfó.*
-Szerintem igen, a tűz miatt elég veszélyes lenne, meg a behízelgő cuki pofijával is, elterelné rólam Őgonoszságomról a figyelmet és daing mindenkit legyőznék! Vicceltem, egy szárnyas macska csupán cuki, és egyelőre nekem a famulus téma még nem időszerű.*Mindamellett eldöntötte, hogy igenis szárnyas tüzes ciccmict akar!.*
-Segáz, a helyedben én is leöntöttem volna magamat…nem, megszárad, amúgy is úgy hallottam a gyümölcslé jó a bőrnek. Persze hozok neked is.*Mosolyog vissza a lányra, majd akkor két szelet tortával érkezik vissza és ül le. Elég nagy rumli van körülötte, de igazán nem zavarja…fél percig. Utána elkezdi letakarítani a dolgokat, mert rendmániás és elviselhetetlen a rumli. Közben azért hallgatja a lányt.*
-Igen, az elég nagy gond lehet, ha nem egy házban vagytok. Hála az égnek Brian és én egy ház, és majdnem egy háló…oké, már igazándiból egy háló mert nála alszom, vagy ő nálam…sokkal jobb ha van melletted valaki.*Álmodozó tekintet. Imád a srác karjaiban elaludni, és hallgatni a szívverését, és az sem zavarja, hogy Karak néha ott van ahol ők.*
-Semmi gond, sokan nem hiszik el az egészet, a másik fele olyan mint te és kérdezget. Ez engem nem zavar, Gébet sem igazán. Igen, váltogatni szoktuk egymást. Általában napközben ő szokott császkálni, de egy ideje az ő egészsége és lelki egyensúlya is megbomlott, így csak néha dugja elő a képét így rám marad a test karbantartása, és tudásunk fejlesztése. És igen, hallom a hangját, néha látom is őt, belső síkon.*Mosolyodik el majd hátradől amikor a tortát kivégezte és rend is van.*
-Ha nagy leszek? Saját testet akarok, külön tőle. Szeretek így lenni, de félék az egybeolvadás veszélyétől. Önálló akarok lenni, önmagam…élő ha úgy tetszik. Hisz…én vagyok a halott fél.*Egy pff hang ami a teltségérzetet mutatja, majd tovább gondolkodik.*
-Amúgy semmi terv, valamelyikünk tovább viszi a családi kartelt, a másikunk meg bölcsen bólogat. Nekem elég, ha van testem, meg Brian…meg egy ház…sok szabadidő, és romantika.*A romantikus énjét. Imádná, ha csak ő és a szőke lenne és boldogak lennének. Ez minden, csak álom…távoli lehetetlen álom.*
-És te mi akarsz lenni? Főboszorkány, gyógyító, bérgyilkos vagy szende feleség?*Micsoda opciók.*

-Nem láttál még dühös cicát! Mondjuk én sem, de ha mondjuk kombinálom valamivel, akkor még haszna is lehet, vagy tényleg az édibédi tekintetével fog figyelmet elterelni.*Azért egy macska is veszélyes, mérettől független, bár az is igaz, hogy Eiden nem nagyon látott még macskát életében, úgyhogy nem tudja mennyire „ijesztő „ is az a jószág.*
-Valóban, de azért ne fürödj benne mert ragad mint a nyavalya.*Amúgy tényleg olvasott róla valami szaklapba (hiú dög), hogy jó a bőrnek a gyümölcslés dolog. Bár feltehetően nem ilyen gyümölcslére gondoltak az újság írói, de Eident különösebben nem zavarja a dolog, mármint, hogy ragadni fog, de nagyon.*
-Igen, mondhatni összeköltöztünk. A szobatársaink még nem mondták, hogy gáz ez, hogy egymás mellett találnak két srácot. Én meg Brian nélkül nem tudok rendesen aludni, ha nincs velem akkor inkább császkálok egész éjszaka. Géb viszont annyira nem örül ennek a kapcsolatnak. Van is baj amikor egy heteró és egy meleg lélek egy testbe szorul.*De még mekkora gond. Eiden és Géb elviselik egymás vonzalmának tárgyát, de azért egyik sem rajong a másikéért. Eiden nyert, ő létesített előbb kapcsolatot, így Géb…Géb várhat arra, hogy a tesó kiköltözzék a testéből.*
-Kellene valami semleges hely, ahol nem tűnik fel, hogy ott éjszakáztok és azért kényelmes. Roppant kellemes ölelgetésbe bele…ájulni.*Sajnálja a lányt, mert tudja, hogy ő ezt nem viselné el. Bár, sejtése szerint, ha saját teste lesz és beiskolázzák, nem oda kerül ahol most van…és akkor mi lesz? Vagy felülbírálják majd, hogy a tesókat nem szabad külön házba küldeni…vagy Gébet átküldi máshova!*
-Egyelőre nem nagyon, alkímia terén gondolkodom, nem lehet sokkal bonyolultabb mint egy famulus megalkotása, csupán itt adott a lélek, és emberről van szó…de az biztos tanári segítség nélkül nem fog menni, nincs akkora mágikus erőm.*Legalábbis jelenleg, hogy mi lesz itt, és mik kellenek majd hozzá, az még a jövő zenéje. De egyedül semmi esetre sem lesz képes erre, ha képes volna, akkor már megtette volna.
A hajborzolásra egy nagy mosoly, majd türelmesen hallgatja a lányt, mígnem egy rágcsáló zuhan az asztalra, és el is fut, amilyen gyorsan tud. Felvont szemöldökkel bámulja az egeret, majd a feltűnő madárra néz.*
-Nem szoktam megijedni ilyesmitől. Gébnek van egy kígyója azt is rágcsálókkal etetem. Valami csaj varázsolta oda neki, azt úgy vigyáz rá mint én a kutyára.*Kutya, aki ki van dögölve és a jelek szerint horkol!*
-Macska…mert dorombol, és még horkolni is tud, a leghülyébb kutyát vettem meg ami volt ez már biztos. Viszont most távozom, a futás kivett egy csomó erőt belőlem, és ideje megmosnom magamat. Meg a Tollpihe is visszajött. Örültem a találkozásnak, még tuti összefutunk.*Bájos mosoly, majd lassan feláll, lehajol a kutyáért és a karjaiba veszi, még egy utolsó mosoly és szépen felsétál a hálójába, ahol egy alapos zuhanyzás után eldől az ágyon és ugyan Brian nincs ott de így is gyorsan álomba ájul. Elfáradt.*

//olvadunk//

*Nem tudom, hogy minek kell így elhúzódni a közelemből, de mivel ilyen kis félősnek és visszahúzódónak tűnik a számomra, ezért nem is vagyok rest tenni felé egy kis megjegyzést, méghozzá egy csókról, de mint hallom, nem igazán vágyna rá alapba se, de most még csak meg se fordult ilyesmi a buksijában.*
- Örülök neki. *bólintok is rá, nincs ehhez most mit hozzáfűznöm, inkább tovább haladunk a témákban, így tudom meg, hogy ő Németországból származik, ő pedig azt, hogy mégis miért tűnök olyan furcsának a szemében, tehát elárulom neki a stílust, melyet képviselek.*
- Nem, nem igazán ez a lényege, de mint mondtam, majd utána nézel, ha érdekel. Ha pedig nem, akkor nem. *vonok vállat, engem aztán nem érdekel, de ha egy picit is kíváncsi természetű ez a fiú, akkor bíz meg fogja nézni ezt. Viszont most, így visszagondolva, pozitívként ér a felismerés, hogy normálisan reagálta le a tockosomat, nem akadt ki és meg se próbált elátkozni.*
- Az meglehet, de ez egy Feketemágus Képző, itt az ember nem számít semmi jóra. Mondjuk, akiket én ismerek, mind normálisak, nem is értem, hogy miért olyan a híre ennek a helynek, mint amilyen. *vágok egy furcsa, elgondolkodó képet, szépen ajkamba is harapok picit, majd aztán rá is térek arra, hogy elmászkálhatnánk valamerre, már ha ő is benne van és ahogy hallom a pozitív választ, még szélesebbé válik szép mosolyom. Nem akartam ma egész nap egyedül lenni, természetes, hogy örülök annak, hogy ez a fiú még egy ideig velem fog maradni.*
- Én most teljességgel rád bízom, döntsél te! *és ahogy felkel, majd kezét felém nyújtja, picit meglepődöm, úgy pislogok le a kezére, majd vissza a szemére és aztán végül újból a kezére és mancsom máris az övébe kerül, így kelek hát fel.*
- Pukedlizni azért nem fogok, de ahogy nézem, nemes lehetsz. *és már el is eresztem, mivel nem óhajtom ám megzavarni testi közelségemmel úgy, mint az előbb, mert mint érzékeltem, az ilyesmit nem igazán értékeli.*
- Frissebb hús? Mégis honnan veszed ezt? Mióta is vagy te itt? *lépek is szépen a kijárat felé, ha minden igaz, akkor ezzel a délceg fiatalemberrel együtt, de ahogy ismét rákérdez arra, hogy merre szeretnék menni, úgy állok meg, most már talán az aulában.*
- Van esetleg kedvenc helyed? Vagy egy olyan, ahova kellemes emlék köt? Mert akkor azt megnézném... így talán picit megismerhetlek majd. *igen, szándékomban áll, hogy nem csak magamról dumálok egész végig, tehát szőke tincseimbe még egyet beletúrok, így kócolva cseppet össze és már jókedvűen várakozok is, hogy akkor merre is induljunk el.*

-Jó ezt hallani.*Vigyorodik el ő maga is. Még fiatalok ilyenkor kell esztelennek lenni, és mindent kipróbálni, legalábbis Eiden szerint ennek most van itt az ideje. Mármint nem konkrétan most,hanem most amíg fiatal. Fenn a csókba felejtkezik, így nem siet túlzottan azon munkálkodni, hogy le kellene menni. Pláne, hogy fárad! De lassan elindulnak lefelé. Arra hogy annyit esz amennyit akar egy nagy mosoly. Bélpoklos, folyton elfelejt enni, de ha kaja van a közelben! Akkor rettegjen minden, ami ehető.*
-Tudom, ettől még elég szar volt.*Mivel letörölték a könnyeit így próbál nem új könnyeket termelni, majd elindulás. Nem mer rálépni a lábára, legalábbis teljes súllyal nem, ami miatt a járása amit eleve nem tud még rendesen koordinálni, kicsit még lassul. Amint beérnek a nagyterembe le is ül a legközelebbi helyre és onnan méri fel a kajakészletet.*
-Jól, nem állnák még rá teljes súllyal, de már nem lüktet annyira.*Egy mosoly majd feláll, és Briant is rángatja, mert a kajacipelés egyedül nem megy, úgyhogy mutogat mit szeretne. És amikor minden az asztalra kerül leül. Ha nem segít a fiú akkor megoldja maga, csak akkor lassabban. Minden esetre egy nagy tányér rizs kerül elé, rajta kagyló, és rákocska. Egy nagy pohár gyümölcslé, egy tányér ananászleves, egy nagyobbacska tányér mediterrán saláta, egy csoki torta szelet, egy gyümölcstorta szelet és két szem bonbon!*
-Neked is enned kéne, nem ér egyedül enni…*Ennek ellenére, ha eszik a másik, ha nem ő elkezd enni, a levessel amiben nagy ananászdarabok vannak, imádja! Majd a fiúra néz, elgondolkodik majd egy sóhaj.*
-Esélytelen az uszoda ma…kivéve ha a karjaidba akarnál felvinni a szobába. Fáradt vagyok, feltehetően ennyi kaja után meg gurulni fogok csak, és azt hiszem mára elég volt csupán a lépcsőzés. Majd holnap úszunk.*Igen még bólint is, hogy megerősítse szépen magában ezt. Ma már csak enni meg fürödni és aludni, meg ölelgetni a másikat. Ezt akarja. Már a másodiknál tart a tengeri herkentyűevésnél.*

-Remélem, hogy nem fog jobban fájni, még kicsit lüktet, és szerintem reggelre színes egyéniség leszek.*De reméli fájni nem fog már. Amúgy is könnyen színesedik, ha megverődik-ütődik valamije, úgyhogy már felkészült a borzalmas látványra ami reggel fogadni fogja amikor a bokáját stiröli majd.*
-Az nem jó, te is lépcsőztél, meg kellett volna éhezned.*Csak azt felejti el, hogy Brian hipp-hopp megtette volna a távot vagy ötvenszer mire Eiden kétszer felért!*
-Meg, a víz nem szokott elmenni. Mit eszek? Van benne kagyló, rák, polip, ez nem tudom mi.*Vonja meg a vállát miközben bekapja amit mutatott, az arcáról az olvasható le, hogy túl sok íze nem lehetett annak az egésznek. Az ízlését ért kritikánál felvonja a szemöldökét.*
-Bajod van az ízlésemmel? Amúgy nem szeretem a tengeri herkentyűket, csupán a legtöbb vitamin ezekben van, és ízük nem sok. Jelenleg az immunrendszerem a nulla közelében mozog, így sok fehérje és vitamin kell, ezért eszem…meg mert azt mondtad egyek rendesen. Én a tortáimmal is vígan elélnék. Ízlésem tágabb értelemben meg kifejezetten jó!*Jól tud választani ruhát(vennie kell, mert az a röpke 10 centi amivel magasabb, és amii miatt a válla is kicsit szélesebb, pont elég, hogy hülyén nézzen ki a ruháiban), társat is remekül választott, erre már rájött. Összeakadhatott volna egy Alexander kaliberű állattal is, míg Brian elég morgós de kezelhető. Lenéz a kutyára majd keres valami kutyának illőt és azt odaadja, had rágcsálja. És már a tortáknál tart!*
-Mellékesen a te ízlésed is fura. Eltűrsz engem…sőt szeretsz is, lehet beverted a fejedet amikor találkoztunk, és károsan hatott az agyadra.*Mosolyodik el, majd kicsit előre dől, hogy puszit nyomhasson a fiú arcára.*
-Menjünk fel! *Megette az egyik torta szeletet meg a másik háromnegyedét, és lassan feláll. Őrült lassú tempóba sétálnak fel, utána fürdés és Eiden azt se tudta megvárni, hogy Brian is végezzen a fürdéssel, az ágyon eldőlve bekómált, a lába meg szép színes lett!*

-Öhm…igen.*Lenéz a nyakában lévő aranyórára, felemeli megnézi hány óra majd egy fintor. Már megint nem sikerül időben ennie. No de akkor ebéd, és nem reggeli, elhanyagolható tény, hogy megint átugrott egy étkezést.*
-Tehát nem szereti az olvasó embereket…*Egy sóhaj, már félt, hogy valami sokkal rosszabb, érzi a hülye kisugárzást, vagy kiszúrja a melegeket, vagy ki tudja! Vagy csak fekete hajú fiúkat tép meg! De elkönyvelte magában, hogy ha valaha lesz famulusa, az nem madár lesz, ezekkel csak a gond van!*
-Már harmadikos, akkor te már végezni fogsz…az jó! Mármint, oké ez most rosszul jött ki.*Motyogja a végét. Kb. úgy hangzott mintha a fiú végzésének örülne mert így megszabadul tőle, de ez még a le vénezésnél is gázabb volt.*
-Khmm….tehát neked jó, mert végzel..jó, ebből sehogy sem fogok jól kijönni.*Egy grimasz miközben halad a másik mellett, egyelőre jobbnak tartja, ha kussol, akkor kevésbé tud sértegetni. Általában akkor beszél félre amikor zavarban van, de hát miért lenne zavarba?
Megy ahhoz az asztalhoz ahova mutatja a másik, egy tányérba rizst és valami kínai húsos-gyömölcsös akármit pakol rá, meg szerez magának egy szelet tortát. Édesség az sosem maradhat ki!*
-Jó étvágyat!*A kérdésen elgondolkozik, közben eszi a rizses trutyiját, majd pár falat után megszólal.*
-Hát, nem a legjobb az egészségem, így még ahhoz hogy mászkáljak gyenge vagyok. Így általában ha megyek is valahova megvárom, hogy Brian ráérjen, tudod, hogy ha kiájulnák akkor legyen valaki aki elkap. Amíg nem erősödöm meg addig a szobában tanulás a legmegfelelőbb nekem. Meg…nem tudom általában az emberek nem kedvelnek engem, bár még nem jöttem rá miért.*Bár lehet a másik már rájött, hála annak, hogy folyamatosan érdekes dolgokat mond a másik.*
-Ezek szerint te mindig mászkálni szoktál, meg ilyesmi…én még a szigetet sem ismerem túlzottan. Két hónapja vagyok itt de talán ha háromszor voltam kastélyon kívül akkor sokat mondok.*Na jó, lehet volt mondjuk ötször…*
-Így végzés előtt már tudod mi lesz belőled? Én egyelőre elég…határozatlan vagyok, bár az hiszem erre már rájöttél.*Újabb fintor. Túlzottan is határozatlan, kéri vissza a határozott énjét!*

*Jobbnak látom felvilágosítani a srácot arról, hogy bizony már dél felé járunk, tehát ha kajálni szeretne, szerintem nem ártana valami táplálóbb, ebédre jellemzőbb ételt ennie és ezt most vagy megfogadja vagy nem, nem tudom, nem is érdekel, hiszen semmit se tudok róla és az is lehet, hogy jó ideig megint nem látom majd. Megvagyok én azokkal az ismerősökkel, akik vannak nekem, bár Jasminet már nagyon szívesen látnám ismét viszont, akad bőven mit mesélnem annak a lánynak, sok minden történt velem azóta, amióta nem találkoztunk.*
- Fogalmazzunk úgy, hogy a folyosón olvasó embereket. *nevetek fel ismét, hát ez most csak valamiféle válasz volt tőlem, de mivel egyáltalán nem tudom tényekre alapozni szavaimat, így én nem tulajdonítok ennek különösebb jelentőséget, hogyha Eiden igen, akkor az már az ő sara. A koromra is rájöhet azok után, hogy elárulom neki, hogy mégis hányadikos vagyok, de amikor hallom a furcsa szavakat, melyek oly össze-visszásak és még kimagyarázni is próbálja magát, picit elvonom a szemöldököm, így időzik el tekintetem a fiatal arcon.*
- Sejtettem, hogy így érted és igen, jó, én is örülök neki. De mondd csak, miért érzem azt, hogy ideges vagy vagy esetleg zavarban vagy? Fura, hogy idegennel beszélgetsz vagy mi? *igen, rám aztán jellemző a kőkemény őszinteség, tehát amit gondolok, azt nem vagyok rest el is mondani a másiknak és ahogy érzékelem, ezt Eiden is hasonlóan teszi, mivel eddig is rögtön kibökte, hogyha volt valami. Megindulunk azért, így érkezünk is meg a nagyterembe.*
- Egyébként meg, még simán megbukhatok... de azért remélem, hogy erre nem kerül sor. *pillantok rá féloldalasan, majd szedünk mindketten a tányérunkba és ahogy látom, nem zavarja, hogy nem a saját háza asztalához csüccsen le, hanem az inflásokat bővíti most szerény személye. A kölcsönös jó étvágy kívánása után viszont már tovább érdeklődöm, így eszegetek jóízűen és mint hallom, lehet egy jóbarátja is.*
- Ő a rokonod vagy amolyan legjobb barát? *kérdezek is rá Brian-re, mivel nem, nem hinném, hogy van itt még valaki, aki a másik nemet szereti. Bár én mindkét nemet ugyanúgy kedvelem, de a meleg énem szépen rejtegetem, mert tudom, többen kinéznének miatta és Zoárddal amíg még nem teljesen okés minden, ez jól is van így. Ha esetleg ismét megkerül, akkor majd elgondolkodok a dolgokon.*
- Szerintem akkor neked nem ártana edzened valamit és immunerősítőket szedni. Én is elég vézna voltam, amikor ide kerültem, de azóta azért tettem róla, hogy változzak. *bele se merek gondolni, hogy mennyire másabb voltam, mind külsőleg, mind pedig belsőleg, de a lényeg, hogy most, amilyen vagyok, azzal én tökéletesen meg vagyok elégedve. Tudom, Zoárd annyira nincs, de hát ő neki sok mindenről más a véleménye, mint én nekem. *
- Elég sűrűn, szeretek kimozdulni és élni. Nem élet az, ha egy kastélyba van bezárva az ember. *nézek is körül, mert hát akármennyire is csodálatos ez a hely, mégis jól esik kimenni néha egy picit a szabadba és társalogni az emberekkel. Még egy falat hús és rizs, majd már el is gondolkodom Eiden következő kérdésén.*
- Igen, sikerült rájönnöm... és hogy mi lesz belőlem? Még nem igazán tudom, szerintem maradok itt még pár évet, mert lesz valami a végzősöknek, amolyan szakosodás... De hogy mire, azt még ne kérdezd, majd megnézem a választékot és döntök úgy. *pillantok ismét oldalra, majd ez után fel is kelek, elnézek jobbra, majd balra az asztalon és végül a bal oldalról egy kancsó limonádét kezdek el magamhoz lebegtetni. Jó messze van, tehát a pszichokinézisre most szükség van, így amikor a kancsó a kezembe kerül, a srácra nézek.*
- Tölthetek neked is vagy inkább nem kérsz? *ha kér, akkor töltök az előtte lévő üres pohárba, ha nem, akkor csak a magaméba, majd iszom is jó pár nagy kortyot és ez után folytatom az evést.*
- És te mit gondolsz? Mi lesz belőled, ha itt végzel? Tudom, hogy még messze van, de szoktak az elsősöknek is terveik lenni, okod lehetett, hogy ide jöttél tanulni. *az enyémet örülök, hogy elkerültük, tehát szépen most rá is irányítom a beszélgetést, én nem akarok most magamról beszélni.*

-Abból is van elég.*Mármint a folyosón olvasókból, Eiden látott már párat, úgyhogy úgy dönt, hogy nem veszi magára a madár unszimpátiáját. A fiú kérdésére, még jobban zavarba jön, majd egy nagy sóhaj után a másik szemébe néz.*
-Nem tudom, ez csak úgy jön…nem vagyok zavarba…csak összekuszálódott a fejem egy kicsit, és ilyenkor kimondom az első dolgot amit gondolok, de az meg általában sértés, és nem úgy gondolom, mint ahogy…és így meg próbálom helyrehozni…na mindegy, úgyse megy.*Egy sóhaj, maga sem tudja miért van zavarba, Briantől nem jön rá ez az idegesség, a gyógyítótól sem kapott frászt, de be kell ismernie Marcus az első ember akit látott a másik kettőn és beszélgetnek is, és most még szokja, hogy amit mond, azt a másik hallja is. Eddig megszokta, hogy azért annyira nagyon nem mondja ki a dolgait.*
-Brian? Ő…khm…a társam. A barátom…, ő…Ő.*A nagy Ő, legalábbis Eiden arcából arra lehet következtetni, hogy mindjárt elolvad, de még idejében rájött, hogy más is látja, így próbál fapofát vágni…nem nagy sikerrel.*
-Tudom, úszni akarok, csak még nem jutottam el addig, de tervben van, a futás kiesett az asztmám miatt…pedig szerettem futni, amíg még nem ment trapára a tüdőm. Ja, felírt egy csomó nyavalyát a doki, mást se fogok enni mint pirulákat, hot ziher, hogy jóllakom velük.*Bár ma még csak két félét kapott, ki tudja milyen bájitalok és egyebek jönnek a teljes vizsgálat után! Lehet ő sem akar róla tudni.*
-Oh köszönöm.*Elfogadja a limonádét, majd a kérdésen elkezd gondolkodni, mi lesz ha nagy lesz, HA nagy lesz.*
-Fogalmam sincs. Azért jöttem ide, mert menekültem, ez egy biztos hely volt, és még tanulhatok is. Tehát még nem tudom a gyógyítás és alkímia területén mozgom tudásilag, de fogalmam sincs…még annyira messze van. És az sem biztos hogy megérem. A tesómmal együtt jöttem, ő…ő már nem él…úgyhogy erősen kérdéses én megérem-e a végzést.*Megéri, mert hisz benne, hogy túléli. Géb meg nem akart élni. Befejezi az ebédet, majd a limonádés pohárral játszik. Láthatóan elgondolkodott, hogy mégis mi lesz vele most, hogy itt van, és senki sem tudja kicsoda!*

*Nekem úgy tűnik, hogy valami nincsen teljesen rendben Eiden-nél, ezért is kérdezek rá most minderre, majd ahogy hallom a szavait, úgy gondolkodom el egyre inkább annak a jelentésén.*
- Hát ha az megnyugtat, én eddig nem fogtam fel sértésnek a szavaid, nálam annál több kell. *egy bátorító mosoly, még mielőtt itt fog elsűllyedni nekem a fiú és végül meg is indulunk lefelé, így érkezünk meg a nagyterembe, hol az étkezés közben azért beszélgetünk is és hát, Brian is szóba jön. Nem gondolnám, hogy ők ketten egy párt alkotnak, így csak kíváncsiskodni kezdek, de amikor hallom, hogy ő bizony a társa Eiden-nek, láthatóan megdöbbenek.*
- Öhm, nem gáz ám, nekem is... barátom van. *igen, Zoárd a barátom, nem más, mert nagyon is fontos nekem, bár tény, hogy mi nem jutottunk még el bizonyos fokig a kapcsolatban, túl sok volt a feszültség, a gondok, de úgy hiszem, hogy mondhatom azt, hogy igenis, nekem is egy másik fiú a társam.*
- Én mindkét nem iránt érdeklődöm, bár... fiúknál csak Zoárd az, aki felkeltette a kíváncsiságomat és akihez közelebb kerültem, tehát nem is tudnám megmondani, de jó ez így. *igen, ő volt az, aki kirángatott abból az életből, amiben voltam, hogy mássá tett, akinek oly sok mindent köszönhetek. És hogy miért mondom el most mindezt Eiden-nek? Mert ő is elmondta nekem, láthatóan nem is szégyelve a dolgot és hát... lehet, hogy nekem sem kellene. Ciki, hogy régen is azt kértem Zozotól, hogy titkoljuk el a dolgot, tehát ha kérdezik se mondhat semmit és ez még talán mindig fennáll... nem tudom, de azt hiszem, hogy nekem illene változnom ezen a téren és talán most kezdtem el, hála egy elsős, szemüveges fiúnak. A szemei csillogása tényleg őszinte érzelmekről tanúskodik, már tudom, hogy mit látok Zozo szemeibe, ő is hasonlóan néz rám, mindig... mindenkor és kitart mellettem, akármennyire is gonosz vagyok vele szemben. *
- Szóval úszni... az úszás jó dolog, én is szeretek. *bólintok is rá, azt hiszem, hogy még mindig egy másik fiún jár az agyam, de próbálok ám visszatérni a jelenbe. Tehát jöhet a limonádé-vadászat, majd töltök is mindkettőnknek inni és amikor ez megvan, már tovább kérdezősködöm.*
- Sajnálom... én is itt voltam, amikor a szüleimet veszítettem el, szóval át tudom érezni. *tekintek rá bíztatóan, majd végül bólintok.* - Ezek szerint a toxicológia érdekel elsősorban... Idővel talán majd rájössz, hogy mihez is kezdj. *bólintok rá, mintha részben magamnak mondanám a szavakat, de aztán én magam is végzek az evéssel, így dőlök hátra egy kis időre. Körbenézek, de nem, egyik sütemény se olyan, amit annyira megkívánnék.*
- Na és most merre? Egy kis időm még van, ha gondolod, de ha dolgod van, azt is megértem. *tekintek is rá, tovább iszogatva az italomat, hogy egy korty se maradjon belőle.*