Nagyterem, étkező

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-11-28, 7:27 pm

*Uzsonna céljából lépeget az étkező felé a cruorises lányka. Öltözete a szokásos, legifjabb bátyjának kinőtt ingét viseli, alul farmer, és tornacipő látható rajta. Nyaka körül egy sál van, lazán megkötve a hűvösre való tekintettel. Haja egyenes, mint mindig, smink nincs rajta, nem is szokta festeni magát.
Ebben az öltözékben lép be tehát a nagyterembe, hol el is indul házának asztalához, és azt kell tapasztalnia, hogy már ülnek ott, így el is indul felé, és leül a vele szemben levő helyre.*
- Szia! Connie vagyok! *mutatkozik be barátságos mosollyal az arcán, és kezét nyújtja a másik felé, ami vagy el lesz fogadva, vagy nem, de ahogy húzza vissza jobbját, elveszi a kancsó narancslevet, és tölt magának, majd összedob gyorsan egy kenyérből, szalámiból, sajtból és paprikából álló szendvicset, mibe jóízűen beleharap.*
- Még sose láttalak itt. Új vagy, vagy csak szimplán elkerültük egymást eddig? *kezd el vele beszélgetni Cornelia. Kíváncsi, mennyire szociális hajlamú a másik, de hát egy úgyis perceken belül kiderül.*
- Egyébként jó étvágyat. *teszi hozzá gyorsan, mert látja a leányzó, hogy diáktársa bizony jól megpakolta a tányért, szóval biztos éhes volt már.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-11-28, 7:37 pm

*És meglepetésekből úgy gondolom, nincs hiány. Így mikor Tom jóízűen falatozik, nicsak egy tündérlány csöppen látómezejébe, és ül le vele szemben, majd be is mutatkozik, és jön a jól ismert kézfogás*
- Hello, Tom vagyok.
*Kedves bemutatkozás, és igen, a kézfogás el is lesz fogadva. Ha már narancslénél tartunk, kedves kis karakterünk is tölt magának egy pohárral, hogy legyen mivel leöblíteni azt a temérdek mennyiségű ételt. Hozzátenném, Tom nem kövér vagy valami, hanem sportos. És mivel sportos, ebből kifolyólag sokat sportol, vagyis sok energia kell, vagyis sok kaja. De térjünk vissza az előtte helyet foglaló szépséghez.*
- Nem dehogy, nem vagyok új, csak mondjuk úgy, nem épp a pedáns tanulás mintaképte vagyok, így ritkán járok órákra, meg úgy a klubhelyiségbe is.
*Válaszol kedvesen mosolyogva, és szépen folytatja tovább az evést. Hangsúlyozom, szépen, nem ahogy az előbb szó szerint tömte magába az ételt.*
- Köszi, neked is.
*Még egy kedves válasz, mivel Connie is nekilátott az étkezésnek egy szendvics formjában.*
- És egyébként mi a helyzet? Gondolom, te inkább megfordulsz az órákon és a többiek körében mint én, így hátha tudsz indormációval szolgálni szerény személyem irányába mind magadról, mind másokról. Mit szólsz?
*Kérdez két falási szünet között hamiskásan mosolyogva a lányra, majd iszik pár korty narancslevet, s csendben figyel, míg Connie válaszol.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-11-28, 8:04 pm

*Bár nem annyira éhes, de azért tudna enni, ezért is dönt úgy, hogy valami szendvicsfélét enni kéne, tehát a nagyterem felé lépdel kényelmes tempóban, majd be is lép, és mivel egy diáktársa már ül az asztalnál, így le is csüccsen vele szemben, és ráköszön, majd a bemutatkozás is megtörténik.*
- Örvendek Tom. *mosolyog, miközben inni tölt magának, majd perceken belül a szendvics is elkészül, mi meg is lesz kóstolva, és Conni elégtétellel nyugtázza magában, hogy finom lett, de hát egy ilyen egyszerű ételt nem is igazán lehetne elrontani. Mindenesetre jó étvágyat kíván Tomnak, majd nem akarja, hogy ha már egyszer megismerkedtek, akkor kukán üljenek, ezért megszólal újra.*
- Ahaa, értem. Hát én se vagyok gyakori látogatója az óráknak, de azért megtanulni általában megtanulom az anyagot, mert hát csak vizsgák jönnek nem sokára. *a hideg is kirázza ennek gondolatától a cruos lánykát. Igazából nem nagyon vizsgázott még, mert otthon nem járt iskolába, hol erre szükség lett volna, tekintve, hogy apja, valamint bátjyai tanították meg a dolgokra. Aprót felnevet, mikor hallja a fiú kicsit kacifántos megfogalmazását, de ez abszolút jóindulatú, szóval a nevetés nem gúnyolódó.*
- Hát, mit szeretnél pontosan tudni? *kérdezi mosolyogva, még egyet harapva a szendvicsből, mit alaposan megrág, majd kortyol egyet-kettőt a narancslevéből.*
- Az emberek úgy általánosságban mondhatni jófejek, ha jól emlékszem nem igazán találkoztam még azzal a tipikus taplófajtával, mióta itt vagyok, bár annyira régi motorosnak se mondanám magam. *feleli, aztán agyal, mit mondhatna magáról.*
- Magamról így első körben talán annyi, hogy hobbimhoz a fiúsabb dolgok tartoznak, pl foci, meg autók-motorok. Ha úgy van akkor olvasni is szoktam, de igazából az végső eset, mikor már nagyon nem tudok magammal mit kezdeni. Egyébként társasági embernek mondanám magam. *mondja el így nagy vonalakban, de ha valami majd még érdekli a srácot, akkor úgyis megkérdezi, elvégre van szája.*
- Na és te, hogy vagy ezekkel a dolgokkal? Úgy értem mik a hobbijaid? Merről jöttél? *kérdezi, és beleharap még egyet a szendvicsébe, minek így már a fele elfogyott.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-11-28, 8:22 pm

*Figyelmesen végighallgatja amit Connie mond, majd szépen lereagál mindent.*
- A vizsgákkal kapcsolatban, jó hogy szólsz, el is felejtettem, hogy nekünk olyan is van. Mondjuk, ez önnön hibám, amiért nem vagyok rendszeres látogatója az óráknak. De szerintem ne parázzmiattuk, nem nehezek, vagy legalábbis remélem.
*Pillant Conniera megnyugtatásként mondva mind ezt, meg úgy magának is. Szívás lenne, ha megint nem menne el vizsgázni, és harmadik évében is elsős lenne.*
- Taplófajta? Ilyennel még én se találkoztam, de ahogy szokták mondani, ahány ember, annyiféle szokás.
*Mosolyog kedvesen, majd nyammog tovább az előtte elhelyezett ételen, aminek a háromnegyedét már benyomta.*
- Fiúsabb sportok? Ez jó. Akkor hasonlítunk, mivel én is inkább sportolok, mint hogy a könyvem felett ücsörögjek egész nap. Ja, és bármilyen sport jöhet. Na jó, talán a műkorcsolya meg az ehhez hasonlók nem, de a többi oké azt hiszem.
*Néz a plafonra elgondolkodóan, majd megrántja vállát.*
- Én szingapúri vagyok. Kicsit messze van innen, de nem is baj. És te? Honnan valósi vagy?
*Ismét érdeklődő kérdés, közben iszogat pár korty narancslevet.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-11-28, 8:44 pm

- Bár ne lennének. *mondja mosolyogva a vizsgákra célozva.*
- Amúgy nem vagyok az a dolgokra ráparázós ember, szóval nem lesz gáz szerintem, max újra elsős leszek... *mondja, ami nem lenne azért olyan jó, tesói meg apja nem valószínű hogy ilyen lazán kezelnék a dolgot, mint ő.*
- Szerintem addig örüljünk... Én kifejezetten utálom az olyan személyiségeket, igyekszem is elkerülni őket, de sajnos minden közösségben vannak ilyenek, ez ellen nem tehet az ember. *vonja meg a vállát, de aztán már a hobbikról kezdenek el cseverészni, mikben mondhatni rokonlelkek.*
- Na, ez remek, akkor lesz majd közös témánk a jövőben is, ha ezen kívül majd még összefutunk valamikor. *mondja, és bekapja az utolsó falatot szendvicséből, mit leöblít poharában levő narancslével.*
- Én azokban a sportokban, amikhez mindkét kézre van szükség, sajnos nem vagyok jó, sőt, azokat igazából mellőznőm kell egy régebbi baleset miatt... *mondja, de ezt most nem fejti ki bővebben, nem szokta igazán reklámozni, hogy régebben mi történt apjának autószerelő műhelyében.*
- Hűha, Szingapúr... hát az tényleg nincs közel. Én Angliából jöttem ide. Az sincs olyan közel, de jöhettem volna messzebbről is. *feleli, miközben egyik lábát felhúzza a padra, ahol ül, mi talán illetlen, de ez van.*
- Van kedved lógni még valamerre? Vagy olyan vagy, mint a kisbabák, aki evés után büfizik aztán megy csicsikálni? *poénkodik vele kicsit, mit remélhetőleg a másik nem vesz sértésnek.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-11-28, 8:59 pm

*És sikeresen, miközben beszélgetnek, befejezi az étkezést. És mivel egy ifjú hölgy társaságában van, nem, nem fogja elböfögni magát, ha jól gondolom, még nem ott tartunk. Így csak a szája elé teszi a kezét, és magában böfög egy jót, majd kényelmesen hátradől a székén.*
- Az jó, ha nem vagy parázós, azt hiszem, ebben egyet értünk. A "kedves" pofákat én se tolerálom, így igazat adok, tényleg jó, hogy eddig eggyel sem futottunk össze.
*Bólogat nagyokat hozzáértően, miközben magyaráz, majd elneveti magát jókedven.*
- Kétkezi sportok mondjuk nagyon jók, de szerintem nem gond, hogy nem jeleskedsz bennük. Mindenkinek megvannak az előnyei és hátrányai.
*Mosolyog, majd ő pedig felteszi a lábát a másikra keresztben, mint ahogy tipikusan a pasik ülnek.*
- Anglia? *erre a szóra elfacsarodik a képe, de inkább megrázza és nem céloz semmire* biztos érdekes hely lehet. És nem, nem úgy csinálok, mint a babák. Azt hiszem, azt a kort már jóval kinőttem.
*Vigyorog, mint a vadalma, majd megint kortyol a narancsléből, ami szint úgy elfogyóban van.*

//És akkor most fagyunk határozattlan időre, mert kariknak menniük kell. Folyt.köv. valamikor. Very Happy

//

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-12-08, 9:33 pm

*A délután már jócskán belenyúlt az estébe és azért nem valami jó dolog üres gyomorral lefeküdni, így Abbie is feltűnik a nagyteremben. Eléggé bátortalanul merészkedik be, hiszen eddig egyetlen emberrel beszélt, a házából is a többieket csak látásból ismeri.
Ma is inkább a kényelem nyomott nagyobbat a latban, mint a külcsín, így viseletként fekete garbó, passzentos, világosszürke farmer és fekete bakancs látható rajta. Nem valami nőies öltözet, mégis láttatja alakját, ami nem mondható rossznak.
Megindul a háza asztala felé és középtájon helyet foglal. Tudniillik róla, hogy akár széksorban, akár padban valamilyen oknál fogva utál a szélén ülni. Már megszokásból tölti magának a töklevet és a gyümölcssaláta mellett dönt, estére csakis valami könnyűt. Félreértés ne essék, nem egészség-mániás, azt teszi (ez esetben eszi) ami jólesik.
De ahelyett, hogy nekiesne, unottan lekönyököl és csak tunkolja a gyümölcsdarabokat a villával. Talán még bűntudata is van a gondolat miatt, de kezdenek kissé unalmassá válni itt a dolgok. A tanév kezdete előtt érkezett, eddig a könyvtárban bújta a könyveket, akkor még olyan volt, mint a Paradicsomban, de akármennyire is hihetetlen, neki is szüksége lenne társaságra, csak hát ő nem igazán az a fajta, aki minden gátlás nélkül benyomul egy jó kis csapatba…*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-12-08, 9:51 pm

*A mai nap is ugyan olyan mint a többi, a nappali pihenés után, felkészülök az "éjszakai őrségre" elvégre ha a magiszterem elnézi nekem, hogy nem igen foglalkozok az új diákok fogadásával, legalább a magányos feladatokat lássam el. Való igaz nem vagyok az a társasági ember, nem is vagyok annak való, ha ezt nem nézné el, valószínűleg már nem lennék Sentinel, de úgy tűnik valamiért mégis csak szüksége lehet rám. Miután lezuhanyzok, egy fekete bőrnadrágot, hozzá illő pólót, és egy hosszú kabátot is húzok magamra, az ajtóban megállva pedig intve Samael felé, mindketten megindulunk a szobánkból. Azonban utunk nem tart túl sokáig, hiszen a lépcsőn lefele jövet, eszembe jut, hogy még nem is ettem ma, vagy ha igen nem túl sokat. Ahhoz hogy bírjam az éjszakát, pedig jó erőben kéne lenni, na meg amúgy se ártana. Így aztán egy gyors fordulattal, nyugodt tempóval lépem át az étkező küszöbét. Majd indulok meg az asztal felé, össze válogatni miből is álljon az esti kaja. Egy pár pillanatig mintha nem is venném észre, hogy nem egyedül vagyok a terembe, úgy válogatom ki a nekem kellő ételeket, mint szalámi zsemle, amit módszeresen fel is vágok. Az ételkészítés közben azonban Samael is hasznosítja magát, így járva körül szimatolva az asztalt, a párduc egyszer csak mindkét tapancsával feltápászkodva levesz egy talán borjúbordának nézhető húsdarabot, amit aztán egy pár percig húzva a földön nemsokára vadul cincálni is kezd. Na igen erre azért már oda figyelek, tudom hogy famulusom nem a nyugodtságáról híres, és ezek szerint még mindig vad. Kicsit el is mosolyodom ahogy figyelem, hiszen belül arra gondolok, hogy ez kell nekem, a vadsága és kíméletlensége amiért igazán jó társam lehet ez a famulus, bár kétség se fér hozzá lenne mit csiszolni rajta. Ahogy azonban figyelem látókörömbe így kerül be egy ismeretlen lány, így a mosoly szinte azonnal komor arckifejezéssé változik, én pedig csak ugyan ezzel a fizimiskával ülök le nem messze tőle.*
-Szép estét..*köszönök hűvös hangon, mint ahogy általában, miközben beleharapok az általam készített szendvicsbe, és kissé jobban meg is figyelem az ismeretlent, mivel az. Nem láttam még, bár annyira nem is fontos, bizonyára új lehet, vagy másik ház tagja, akikkel nem is nagyon foglalkozok, kivéve persze Mordana-t. Eközben azonban a húscafattá deformálódott étellel tovább harcol famulusom egyre közelebb kerülve a lányhoz. Azt hiszem ezen a ponton kéne már elég ijesztő lehet a látványa, kiváncsi lennék mit vált ki a másikból, de most megkímélem ettől.*
-Ha nem nyúlnak bele az ételében nem támad...*mondom a másik fele jelezve hogy lehet hogy egy vadállatnak tűnő famulus van mellette, de egyenlőre nincs mitől tartania.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-12-08, 10:11 pm

*Csak egy pillantással veszi tudomásul, hogy még valaki belép a terembe, úgy tűnik nem annyira szokatlan itt a random étkezés. Nos, egyszer-kétszer látta már, hogy a felsőbb éves diákok úgynevezett famulusokkal járkálnak. Még nem hallotta kimondva soha, de valószínűleg nem illendő őket állatoknak nevezni. Főleg nem az ilyen… Felfegyverzett félét, mint ez a kicsit sem szelídnek tűnő cicamica. Az érkező diák tőle nem messze ül le, üdvözli, Abigail viszonozza egy biccentéssel.*
-Üdv. *Végigméri a fiút és az jut eszébe, hogy őrá már jobban illik a sötét mágus jelző. Úgy átlagosan a diákokról nem az rí le, hogy ördögiek, de most látja a kivételt is. Vagy pont a többiek azok? Na mindegy, csak bele bonyolódna.
A párduc viszont kezd elmélyülni az étkezés élvezetiben és veszélyes közelségbe kerül a lányhoz. Ahogy a famulus közeledik, Abbie igyekszik megtartani az eddigi távolságot, oldalra csúszva a padon, a vacsoráját maga előtt tolva az asztalon, egészen addig, amíg végül szembekerül a fiúval. A megjegyzésre a famulus felé fordítja a fejét, elnézi egy darabig.*
-Köszi a figyelmeztetést. *Érkezik a válasz, majd, ha már váltottak pár szót, illene bemutatkozni.*
-Abigail Lennox vagyok. Az Inflatusból. Most érkeztem durván… egy hete. *Az asztal felett nyújtja a kezét a fiú felé.*
-És te? *Közben a szeme sarkából végig a famulust figyeli, amíg megvan közöttük az a bizonyos távolság, fölösleges a pánik.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-12-08, 10:34 pm

*Eleinte nem igen törődök a famulusommal, ám ahogy egyre jobban és vadabbul csócsálja azt a húst, kezdem azt hinni, hogy jobb lenne ha figyelnék rá, hiszen még mindig eléggé önértékű állat, és nem igen törődik vele, hogy éppen mit csinál, na mindegy van egy olyan érzésem, hogy ez a viselkedés famulusom vele járója, és olybá tűnik hogy az ismeretlen lányt is elbizonytalanítja. Na igen ez már jobban tetszik, nem mintha élvezném hogy félnének tőlem, vagy a famulusomtól, de néha megmosolyogtató dolog. Most azonban ezt magamba zárom, és arcomra fagyos komor kifejezést ültetek, ami nem is tűnik el egy jó darabig. Ahogy leülök, intézek azért pár szót a lány felé, hogy nem kell attól tartania, hogy a borda mellé még megkóstolja őt is Samael, hiszen azért csak úgy ritkán támad emberre. Az emberhús iránti élvezetet már leküzdötte, na nem mintha ha nem adnának rá okot nem támadna, de most jelenleg ez még nem történt meg. Ahogy azonban engem figyelnek, kezd kissé flusztráló lenni , így tekintetemet felé fordítva enyhén érdeklődő hűvös pillantást vetek felé.*
-Talán valami fura van rajtam?*kérdezem, mintha tényleg nem tudnám miért figyel, pedig van egy olyan érzésem, hogy a sötét külső vonhatta ide a figyelmét, nem vagyok egoista csak tudom jól hogy többen figyelnek emiatt. Minden esetre amikor leülök viszont jobban szóba is elegyedünk, a köszönetre pedig csak kurtán biccentek.*
-Láttam ahogy ránéztél, gondoltam szólok mielőtt elmenekülsz előle..*na igen ez már "kedvességnek" is felfogható nálam, na de a bemutatkozásnál enyhén furán pillantok rá.*
~Na igen... ahhoz képest hogy nem kérdeztem semmit, eléggé bele melegedett~*nem éppen az volt a tervem, hogy ismerkedek, de van egy olyan érzésem, hogy ma ezt mégse kerülhetem el kivéve ha felállok és elmegyek, amikor meghallom a ház nevét viszont tekintetem egy pillanatra enyhe elégedettséget színlel.*
-Áh szóval Inflatus. Én úgyszint..*mondom miközben kezem lassan megindul a másik felé, majd megfogva meg is rázom egy pillanatig, aztán elég gyorsan el is engedem letudva a kötelező protokollokat .*
-Mordred Wasimir, szintén Inflatus ház Sentinel..*mondom el a rangomat is, fejemmel pedig a lassan már jóllakott párduc fele mutatok.*
-Ő pedig Samael a famulusom.. Szóval ezek szerint gólya vagy, így év vége felé ez nem szokatlan, jó pár magad fajta megfordul erre fele, valaki marad, valaki feladja.. Téged mi motivál hogy itt vagy?*fura kérdés lehet tőlem, de viszonylag igencsak kevés Inflással találkozok, talán egy olyannal aki abba a házba tartozik mint én . Hangom még mindig hűvös nem engedve semmit a komorságából, csupán tekintetemen látszik némi érdeklődés.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-12-08, 11:00 pm

*Abbie enyhén szólva megütközik a fiú nem túl barátságos kijelentésén. Na igen, ez a hely nem egy Roxfort, nem puszi-pajti-pacsi csak a lényeg. Amúgy is miért várjon az ő hozzá állásától eltérőt? Hiszen ő is csak egy kicsit beszél hűvösen az emberekkel. Ezt a nyíltságot is biztos a sok egyedüllét hozta ki belőle. Máskor meg mit meg nem nem tenne azért, hogy békén hagyják végre. Milyen érdekes… Talán értékelnie kéne végre a társaságot. Azért az értetlen fintor átsuhan az arcán és mormog valami bocsánat féleséget.*
-A részemről addig rendben van, ameddig meg van ez a távolság. *Pillant a macskára. Talán már észrevette Mordred, de Abbie nem túl nagy állatbarát. A bemutatkozásra, arra, hogy egy házuk van, na meg a fiú pozíciójára biccent, tudomásul vette. Megfordul a fejében, hogy mégiscsak afféle fejessel van dolga, lehet nem itt kéne előadni a flegma stílust. Ahogy Mordred megemlíti, hogy nem mindenki bírja az itteni körülményeket, Abigail azonnal reagál rá.*
-Nekem nem áll szándékomban feladni. *Hangja mint a jég.* -Nos… Volt lehetőségem rájönni, hogy a… sötét mágia több lehetőséget kínál. Szerintem igazából nem is az a lényeg, hogy fekete vagy fehér… A fehér mágia annyira… behatárolt. Bizonyos elvi kérdések miatt ugyebár. Sajnos egyesek ezt a szabadelvűségemet nem kívánatosnak tartják. Ezért itt vagyok. *Keresi a megfelelő szavakat, fontos témáról van szó ugyebár. Beszéd közben a kezében lévő villát forgatja ujjai között, azt tanulmányozza. Végül felpillant a vele szemben ülőre, rávillant egy futó mosolyt, amit lehet nevezni kedvesnek, aranyosnak, esetleg becsvágyónak, gúnyosnak, mohónak…*
-Neked mi a véleményed erről? *Kérdezi kedélyes hangnemben. Mindig jókedve támad, ha szóba kerül a téma. Ezt eddig szinte mindenki úgy vette, hogy a lány nem tudja miről beszél, hiszen épp eszű ember nem vigyorog, ha a mágiának erről az ágáról beszél, de őt mégis felderíti, a szabadság… A villa még mindig ott forog a kezében.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-12-08, 11:27 pm

*Hát igen, engem lehet kedvelni, vagy elkerülni, valószínűleg a stílusom nem túl megnyerő, ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy nem sok ember rjong körül, de nekem az nem is kell. Inkább féljenek, vagy tartsanak távolságot, mint hogy túl sok ember próbáljon meg az ember bizalmába férkőzni. Az mindig veszélyes lehet, amit nem engedhetek meg magamnak. A bocsánat kérésre különösebb reakcióm nincsen, a famulusomat láthatólag nem érdekli a lány félelme, hiszen jórészt a hússal van elfoglalva amit lassan de biztosan azért be is fog pusztítani.*
-Szerintem ő is így van vele, nem sok embert bír meg sokáig a közelében, régebben belőlük evett.*rántom meg a vállamat, elvégre miért titkolnám, hogy egy vadállat valamilyen szinten a famulusom, legalább akkor tényleg lesz egy kis távolság tartás. Na de hűvös hangom és komorságom ellenére nem bunkózni akarok, egyszerűen csak magamat adom, és mindent ezzel ami velem jár. A többiek ismernek, persze ki-ki hogy majd bizonyára ő is megfog. Kicsit beszélek majd kérdezek is egy smást amire komor tekintettel, de azért érdeklődően hallgatom a válasz adást.*
-Azt hiszem valahol jó fele gondolkodsz aziránt ami a dolog szellemiségét érinti, de közel se lesz olyan könnyű mint hinnéd....*reagálok tömören, bár nekem mások a gondolataim, de úgy tűnik ez se marad túlságosan sokáig bennem , hiszen ki lesz kérve az én véleményem is.*
-Véleményem szerint nem az számít mit használunk, hanem az hogy mire... Arra hogy szolgáljunk vele valami olyat ami nem éri meg, vagy a saját céljainkat valósítsuk meg bármi áron. Nekem mindegy milyen mágus van előttem, követheti a fehér, vagy a fekete mágiát, ha olyannak találom bármelyiket gondolkodás nélkül megölöm, mindkét oldalon van néhány olyan aki nem érdemel rá a "mágus évre"*mondom miközben egy fura hideg mosolyt is ejtek, hangomba pedig nem kevés gúny is keveredik.*
-Ha nincs meg a testi és szellemi szabadság, fabatkát sem ér az élet. Akárcsak akkor is ha nem küzdünk eléggé, hogy valamit elérjünk, és ha ez nem jár szenvedéssel akkor igencsak gyenge célt választottunk......*csak ennyit mondok még hozzá, majd komor tekintetem a lányra vetül.*
-Szülők mi? Az "egyesek" szó nagyon sokat elárul.....*mondom mintha teljesen biztos lennék benne, de majd ő választ ad ha akar én csak össze fűzöm magam előtt a kezemet.*
-Az én szüleim világéletükben erre a pályára szántak, tudjuk mindannyian hogy ki mire hivatott, a gyengék elpusztulnak az erősek megmaradnak, én az utóbbiakhoz tartozom, na meg ha arany vérű vagyok úgy gondolom muszáj is oda tartoznom.*na igen nem áll messze tőlem az egoizmus, de azt hiszem van is mire, harmadik évem lesz lassan Sentinelként, eddig tantárgyakkal nem voltak problémáim, és túl nagy vereségeket se szenvedtem..*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-12-09, 12:14 am

~Belőlük… evett???~ *A lány számára kissé abszurd a gondolat, egy pillanatra meg is dermed és újra a lény felé sandít a szeme sarkából. El nem tudja képzelni, vajon kiket. Biztosan nem volt közük az iskolához. Valószínűleg történtek kis balesetek, emberekkel a környéken, akik senkinek nem hiányoznak. Valószínűleg.
Figyelme visszairányul Mordrede, hiszen kérdezett tőle, modortalan lenne nem odafigyelni. Komoly arccal, figyelmesen hallgatja, majd bólogat. Amikor szóba kerülnek a „varázslók, akik nem érdemlik meg a mágus nevet” Abbie szája sarka kissé megrándul. Nos, ez az egyik nagy dilemmája. Túl sok itt az aranyvérű, akik rögtön ítélnek. Belőle hiányzik az, ami sokaknak oly fontos, de szerinte csak giccs. Épp ezért kell bizonyítania. Részben. Azért reméli, a fiú nem a varázsló vérre értette, amit mondott, miért is értette volna arra? Abigail nem szól közbe, majd csak a kérdésre válaszol.*
-Neeeem… *Ingatja a fejét sokatmondó mosollyal kísérve.* -A hivatalos közeg. Varázslótársadalmunk felszíne. *Újra vigyorra görbül a szája, gyerekes vagy nem, Abigail érez afféle büszkeséget, hogy bizony, ő már volt nem kívánatos személy a Minisztérium számára. Ha csak egy kicsit is.*
~Hát, önbizalomból biztos jelesre vizsgázott.~ *Természetesen ez is feltűnik Abbie-nek. Jól tippelt, aranyvérű a sentinel. Lesüti a szemét az asztallapra. Csak most tűnik fel, hogy nem valami karbantartott darab, tele van karistolással, benyomódásokkal. Szórakozottan végigsimít a felületen. A kis szünet után kimondja a kérdést, ami nem most fogalmazódott meg a fejében.*
-Annyit hallottam már erről… Sejtelmes célozgatásokat… Te is mondtad, hogy kihullanak a diákok. De pontosan mik történnek itt? Kínzások… Halálesetek, ilyesmik… *Kérdezi, akaratlanul is mosolyra görbül a szája, maga sem tudja, hogy viccnek szánta-e a kérdést, vagy komolynak, fogalma sincs, hogy mennyire lehetnek igazak azok a bizonyos pletykák.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-12-09, 12:52 am

*Nem igazán érdekel hogy ez titok e vagy sem, hiszen Samaelen látszik hogy nem mindig beszámítható. Szerencsére ezen már egy ideje fejlesztettünk, és most már bár ha nem is mindig engedelmes de remek társ lett, és valahol talán hiányozna is, ha mindig olyan engedelmes lenne. Ahogy azonban tovább beszélgetünk, úgy tűnik komolyabb témákba merülünk bele a lánnyal, a szavakból ítélve úgy tűnik, mégse a szülők, a varázsló társadalom ugyanis másra utal.*
-Hmm.. szóval ha nem a szüleid esetleg egy másik iskola. Melyik iskola, és Mi volt a vád?*kérdezem, hiszen nem nagyon lehet más, a lány elég idős biztos tanult mágiát, és valószínűleg nem véletlenül került ide, szóval szerintem jó fele járok, hangom még mindig ugyan olyan mint eddig, cseppet sem változott. Bár a mosolygást nem igen értem, de azért pár dolgot sikerült kivenni a mimikákból, varázslós dolognál a szájrándulás is, ami eléggé fura, de majd szóvá teszem maximum később, amikor azonban az aranyvér témánál lesüti a szemét, már kezd egyre bizonyosabbá válni a dolog a számomra. Nem vagyok olyan gonosz, hogy bántsak bárkit ok nélkül, de gondolom a lány is már észre vette rajtam, hogy vannak fenntartásaim. Engem így neveltek így nem is lehet mást várni tőlem.*
-Áh... azt hiszem kezdem érteni a dolgot... Szóval nem vagy tiszta vérű... talán félvér? Nem hinném hogy sárvérűeket be engednek az Inflatusra, eddig még nem tudok egy példát se mutatni ilyen esetre..*na igen a félvér se olyan mint az aranyvér, de még mindig jobb mintha valaki teljesen varázstalan. Egyenlőre viszont legalább úgy tűnik a lány nem nagyképű, így nincs okom arra hogy esetlegesen szemét legyek, pedig páran mondhatnának meséket, hogy mire vagyok képes. A kérdésre egyszerűen csak oldalra döntöm a fejem, miközben hűvös tekintetemmel figyelem a másikat, s pár pillanaton belül beszélni is kezdek.*
-Valakik túl gyengék ahhoz hogy végig menjenek a három évfolyamon, és kitartás hiánya miatt elhagyják az iskolát, megint mások pedig rejtélyes körülmények között hallnak meg. Tudod történnek itt olyan dolgok amire nincs mindig magyarázat... Különös dolgok, jelenségek a diákok itt olyasmivel találkoznak amire hogy is mondják??*gondolkozok el egy pillanatig keresve a megfelelő szavakat.*
-Olyan dolgok amikre reális választ nehéz lenne adni, nem csak az iskola, de a környező vidék is fura, és veszélyes. Kínzások az iskola történetében akkor voltak mielőtt víz alá süllyed volna illetve talán pár hétig a Hellrain időszakban, bár az órák durvák, de a mostani magiszterek nem kínoznak ok nélkül, és nem hallottam róla hogy bárki megölt volna bárkit, de jobb vigyázni velük, egyikről se tudod milyen pontosan..*mosolyodok el egy pillanatra, majd felsóhajtva folytatom.*
-Itt van a Cruoris ház feje, a nő kívülről megközelíthetetlen jégfal eddigi talákozásaink alkalmával se tudok róla többet mint amennyit két éve tudtam amikor megjöttem, ugyan ez igaz a magiszterünkre is, aki közelebbi kapcsolatot csak a nevelt fiával ápol, illetve Mr Fenrisre attól eltekintve, hogy róla tudjuk hogy ő egy Ex Auror, de itt bebizonyította hogy belevaló fickó.. mindháromnak megvannak a maga titkai, és az óráikon előfordul hogy sérülések következhetnek be... *láthatólag nem igen hatnak meg a rideg tények.*
-Miért te milyennek képzelted el ezt a helyet, gondolom olvastál valamicskét a történelméről nemde?*kérdezek vissza, hiszen nem tudni, hogy mennyit tud az itteni dolgokról.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2011-12-09, 1:26 am

*A fiúra néz, majd kis hezitálás után kiböki:*
-Roxfort. Nem felelt meg nekik az érdeklődési köröm. *Nyílvánvaló mire céloz, hiszen végülis itt van, ebben az iskolában.* -Már csak egy ürügy kellett és kész. Azt hiszem, valami… eltűnést akartak rám kenni. Ha nem jön a levél a Mysterioból, hogy felvettek, akkor már a pálcám nem lenne egy darabban és most ott ücsörögnék a fotelban és tévét néznék. *Megvetés, utálat hallható a hangjából és viszolygás arra a gondolatra, hogy „mi lett volna ha”. A lány nem túl biztos abban, hogy Mordred pontosan értette, hogy miről is beszélt a végén. Annyit biztosan lekövetkeztetett, hogy valamiféle mugli tevékenységről volt szó. Nos, a származása leplezését még jobban kell gyakorolnia, lebukott. A tényre dacos pillantást lövell a fiú felé, várva a negatív reakciót, de az csak nem jön.*
-Az anyám boszorkány. Az apám… at nem ismerem. *Közli akkor már a sentinellel a teljes igazságot, bár az utolsó mondat kicsit elharapottra sikerül, ha a fiú rákérdez, Abigail valószínűleg terelni fogja a témát.*
-De szerintem a varázslót a tettei és a teljesítménye teszi. *Motyogja, mint amikor a kisgyerek veszi a hatalmas bátorságot, hogy közölje a véleményét a nagy, erős felnőttel.*
-Hellrain? Az micsoda? *Nem túl illedelmes, de közbevág a rövidke kérdéssel, hiszen ezt még eddig nem hallotta. Azután végighallgatja Mordred mondandóját.*
-Értem. Majd vigyázok.
*A magiszeterek jellemzésére csak bólogat, várható volt, hiszen ez már egy sokkal keményebb és sötétebb világ.*
-Azt gondoltam, hogy nem játszótérre jöttem… *Néz őszintén a sentinelre, azért ennyire egyáltalán nem naiv. Csak néha. Egy kicsit. Ő tanulni jött ide, nem barátkozni, még csak jobb lesz, ha társaságban lesz, de az már csak melléktermék.*

//fagyasztás//

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-01-17, 10:18 pm

*A családomnál jobb témát is el tudnék viselni, de hát egyszer ezen is át kell rágnom magamat és meg kell beszélnem valakivel, így hát amikor ezt vitatjuk, csak kissé elmosolyodom Zoárd kiakadásán, mely szerint biztos, hogy nem szégyenkeznének én miattam.*
- Ne légy ilyen, nem tudhatod, hogy ők milyenek. *pillantok bele szemeibe és bár hallom, hogy győzködni szeretne, mégse sikerül ez most neki túlságosan, de én erre már nem reagálok semmit, nem látom sok értelmét, csak tovább lépünk, egészen addig, amíg fel nem ajánlja nekem, hogy elkísérne. Régen kaptam volna rögtön az alkalmon, de most nem érzem úgy, hogy mindenképpen szükségem van rá, amikor még vigyáznom is kéne, nehogy baja essen. Oké, én vagyok túl aggódó, ő meg számomra túl törékeny és értékes, egyértelműen nekem kell észném lennem ilyen helyzeteknél.*
- Amennyire nem akartam ide jönni annak idején, most már annyira szeretem. *mosolyodom el és kezdek el mesélni ez után arról, ami történt itt, a Mysterioban, míg ő távol volt. Érdekesnek mondható mindez, de a kérdése oly felesleges, nem tudok én mindent, még csak sentinel se vagyok, akiket talán beavattak a magiszterek a dolgokba.*
- Jó kérdés, de rossz embertől kérdezed. Fogalmam sincs. *tárom szét kezeimet, majd még egy kis figyelmeztetés is elhangzik ám tőlem, ami az ő épségével kapcsolatos, de szavaira csak felciccenek, nem is tudok hirtelen mit mondani, de tekintetem mindent elárul, tehát hogy mennyire is hiányozna nekem.*
- Ezzel ne élj vissza! *förmedek rá, de nem túl durván, majd inkább rátérek arra, hogy nem ártana enni is valamit, itt a vacsoraidő, szóval nagyon is megéheztem. *
- Stopp? *kérdezek vissza menet közben, miközben az ajtó felé masírozunk, majd ahogy hallom a kérdését, úgy nevetek fel.*
- Ereklyetanból éppen a zsupszkulcskészítést tanultuk, azért érkeztem úgy. Azt próbálgattam, hogy mennyire lett jó. *magyarázom neki, majd kezemmel az ajtó felé is intek, jelezve, hogy akkor indulunk. Most viszont a konyha mellett el is haladunk és az auláig megyünk, ahol a nagyterem lesz a cél. Nincs kedvem mindig a konyhába menni, oda emlékek kötnek, tehát jobb lesz most a társaságban. Be is megyünk az étkezőbe, melyben azért akad pár diák, de ösztönösen fejemmel az Inflások asztala felé intek, nem akarok máshová ülni.*
- Akkor kakaó? *kérdezem és fel is kapok egyet, majd szépen a fiú felé nyújtom, miközben én egy kis brassóit veszek magam elé, majd nemsokára lecsüccsenve azt kezdem el eszegetni, de fél szemem Zozot fürkészi, de mégse szólok most hozzá, nem igazán tudom, hogy mit kéne mondanom neki, még mindig fura nekem, hogy ennyi ideig nem láttam, most pedig itt ülünk, egymás mellett.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-01-17, 10:50 pm

*Furcsa nekem ez a nagy pesszimizmus a családját illetően, de hát ő tudja. Én csak igyekszem a dolog pozitív oldalát megmutatni, meg persze szeretném, ha nem lenne olyan magányos, még ha engem el is utasít perpill. Persze gyökeresen nem tudom megváltoztatni a nézeteit, ami lemondó válaszából is kitűnik, így azt hiszem, akár át is ugorhatjuk ezt a témát. Sajnos a következő próbálkozásommal sem járok több sikerrel.*
- A sentinelekkel épp nem vagyok túl jó viszonyban, szóval úgy látszik, tudatlan maradok.* vonom meg a vállam, majd mikor rám förmed, csibészesen elmosolyodok, mivel érezni rajta, hogy csak félig gondolja komolyan az összeszidást. *
- Jól áll a szigorú tanárbácsi szerep. Kin gyakoroltad?* kérdezem és tényleg komolyan gondolom, bár azért annyira nem csípem hogy épp rajtam éli ki a tehetségét, de hát minden joga megvan hozzá, így aztán nem is szólok egy árva szót sem.*
- Uhh. Ha nekem egyszer összejön majd órán, tuti elmegyek a Kanári szigetekre és vissza se jövök órára. Ennyi jutalmat megérdemlek! * jelentem ki határozottan, miközben megkönnyebbülten elindulok a lépcsőkön Marcus oldalán. Valahogy sosem rajongtam a zsupszkulcsos utazásért.
Mikor beérünk a nagyterembe, kissé lemaradva követem a fiút az inflások asztala felé, elvégre nem vagyok gyakori vendég az asztaluknál, de a Marcus kezében gőzölgő kakaó mindjárt kellemesebbé teszi a gondolatot, hogy egy csapat idegen diák között költsem el a vacsorámat. Még jó, hogy elég hosszú az asztal, így mindenki beszélgethet a saját csip-csup ügyeiről anélkül, hogy a másikat zavarná vele.*
- Mondd csak, van már terved a suli utánra? Mert nemsokára végzel.* kérdezem, mikor már kezd hosszúra nyúlni a csend. Elég frusztráló érzés, hogy fél szemmel engem vizslat, de nem szól semmit, én meg nem vagyok valami tehetséges gondolatolvasó, így csak magamban esz a penész. Végül sikerül előrukkolnom egy egész jó témával, mert összeszorul a szívem a gondolatra, hogy nekem még két évet itt kell porosodnom, ő meg talán addigra már messze jár. Na igen, a megbukás nem éppen kifizetődő üzlet.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-01-17, 11:03 pm

*Nem szeretném, hogyha a bajt keresné, csak azért, hogy rá találjak valahol és utána minden a régi legyen közöttünk, tehát ne éljen már vissza a helyzettel, mert igen csak morci leszek. Figyelgetem is őt, de a szavaira igen csak meghökkenek, nem szoktak nekem ilyet mondani. Tényleg megváltoztam volna? Én nem érzem, csak sodródtam az árral... *
- Nem vagyok tanárbácsi! *nem is válaszolok a kérdésére, mert tök nagy marhaságnak tartom, nem gyakorlok én senkin semmit, szóval hagyjon már ezzel békén. Inkább megindulunk az étkező felé és amikor kifejti, hogy ő bizony hova menne és hogy ott is maradna, csak kissé felnevetek.*
- Szerintem Ms. Valbraith simán utánad menne és a copfodnál fogva rángatna vissza a Mysterioba. *vigyorodom el és hamarosan meg is érkezünk a nagyterembe, ahol az Inflatus ház asztalánál helyet is foglalunk és már át is adom neki a kakaót, miközben én nagyban a brassóit tömöm magamba. Csend van, ami picit feszélyez engem is, de mégse én akarom megtörni most ezt, tehát csak nyugodtan eszegetem tovább és nemsokára már csak pár falat marad, amikor Zoárd fel is tesz egy nagyon jó kérdést.*
- Tudod, úgy hallottam, hogy a három év után lehetőség nyílik itt bizonyos képzésekre, tehát itt maradok és tovább tanulok. Lehet, hogy többfajta mágiaágba is belekóstolok, végülis, ráérek itt maradni, tehát tanulni fogok. *egy kis szünetet tartok szavaim között, majd végül elvigyorodom és picit oldalba is bököm a könyökömmel.* - Tehát ne örülj, nem szabadulsz meg év végén tőlem. *kacsintok rá és végül magamba tömöm a maradék ételt és nemsokára már egy pohár hideg vízet húzok le.*
- Huhh, jól laktam! *szerintem mostanra már csak végzett a kakaóval, ha pedig nem, akkor marad, mert nekem még dolgom akad, így kelek fel nemsokára és igazítom meg kócos tincseimet is.*
- Én viszont most megyek! Ha nem veszel el ismét, akkor néha majd fussunk össze, na szia! *szorítom meg picit vállát, majd végül egy apró mosolyra még futja tőlem és nemsokára már el is hagyom a termet, lábaim segítségével, tehát nem használok most zsupszkulcsot a célomhoz.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-01-17, 11:24 pm

*Ha nem is keresem a bajt, az úgyis megtalál, bár semmi hátsó szándékom nincs a vámpírokkal kapcsolatban. Kíváncsi vagyok rájuk, ennyi, nem akarom a hős fiúcskát játszani, meg aztán valószínűleg nem is lenne rá alkalmam, mivel nem hiszem, hogy a magiszterek hagynák, hogy szabadon leöldössenek minket, tehát nincsenek fenntartásaim az üggyel kapcsolatban.
Úgy tűnik azonban, hogy Marcus nincs humoránál, így a továbbiakban igyekszem visszafogni magam, de hát engem is meg lehet érteni valamilyen szinten. Fél évig mással sem érintkeztem, csak két tagbaszakadt testőrrel, meg néha Rob is meglátogatott, de még ha a földkerekség összes pasija állt volna is sorba az ajtóm előtt, az sem érhetne fel egyetlen beszélgetéssel sem, amit az inflás fiúval tölthetek el. Így még idejében észbe kapok, nem engedem, hogy elszaladjon velem a ló, pedig mindennél jobban vágyom rá, hogy megérinthessem, hiszen amint beérünk az étkezőbe, egymás mellé telepedünk le, szóval csak egy icipicit kellene odébb csúsztatnom a könyökömet. Persze nem akarok öngólt rúgni, meg aztán nem vagyok teljesen ostoba: pontosan tudom, hogy miért nyargaltunk el a konyha mellett, és miért választottuk inkább a népesebb Nagytermet.*
- Ilyenkor jövök rá, hogy milyen zöldfülű vagyok. Na de lesz ez még így se! * hörpintem fel az utolsó korty kakaómat, majd töltök még, és célba veszem a süteményes tálat, csak hogy lefoglaljam valamivel a kezeimet. * - Azért én mégiscsak örülnék. * jegyzem meg porcukros bajusszal, majd valamivel könnyedebben hozzáfűzöm:* - Nagy szerencséd, hogy nem vagyok annyira csikis, mert akkor ez most rajtunk landolt volna.* bökök a teli bögre gőzölgő kakaóra, ami a ruhán barna, a bőrön élénkpiros foltot hagy, ami nem túl jó párosítás.*
- Rendben, akkor majd igyekszem jó időben jó helyen lenni, te meg gyakorolj sokat ereklyetanra.* Figyelem, míg feltápászkodik, összeborzolja megcsonkított tincseit, majd megszorítja a vállamat is, mintegy haveri üdvözlésként. Futólag a kézfejére teszem a kezem, finoman visszaszorítok, mert csak azért sem bírom ki, de aztán hagyom, hadd menjen. * - Szép estét! *köszönök még, majd ha eltűnik az ajtóban, visszafordulok a sütistálhoz, azzal a szent elhatározással, hogy most aztán elpusztítom mindet az utolsó morzsáig.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-03-03, 9:45 pm

//olvadunk Elisa-val a Gyógyítói rezidenciáról//

*Kellemes meglepetésként ér, mikor Elisa megjelenik a gyógyítói rezidencián, ám úgy tűnik, nehezen dolgozza fel azt, hogy leszúrt, mert a vodkásüveget is hozza magával, amit azonban én kiveszek a kezéből és félrerakom kicsit. Nem ítélem el, tudom, hogy nehéz neki.*
- Én mindenben segítek majd, erős lány vagy, és tudom, hogy menni fog, és hamarosan minden a régi lesz. *mosolygok rá biztatóan, és végigsimítok szép arcán. Magamhoz ölelem, ő pedig belesimul az ölelésbe, mi bármilyen gyógyszernél hatásosabb a fájdalomra. Lehet ez minden nyálasan hangzik, de ő az első olyan barátnőm, aki ilyen érzést tud belőlem kiváltani, pedig aztán nem tartom magam puhánynak, de van egy romantikusabb oldalam is. Kis szó esik Louisról, aki emlegetett szamárként megjelenik, mögötte a gyógyítóval.*
- Nézd a dolog jó oldalát, legalább szabadulok innen. *mosolygok Elisa morgolódására, amit bár halkan mond, azért én meghallom. Egy rövid vizsgálat után "szabad lábra helyeznek", így felállok, bár egy kicsit megszédülök.*
- Persze, minden oké, csak kb 24 órája, hogy fekszem, így érthető a megszédülés. Egyébként meg se szólalj, te se állsz éppen egyenesen. *cukkolom egy kicsit, és nyomok egy puszit a homlokára. Meginvitálom, hogy vacsorázzon velem a nagyteremben, mibe bele is megy, így indulunk el egymásba karolva, mögöttünk a famulusommal. Az öreg bácsikás beszólásra jót nevetek, de egyébként tényleg hasonlóképp nézhetünk ki. No nem mintha érdekelne túlzottan a mások véleménye.*
- Oh köszönöm. Nekem mondanom se kell, mindig csinos és szép vagy, nem véletlenül tetszettél meg anno a korcsolyapályán. *felelem a dicséretére mosolyogva. Beérve a nagyterembe leülünk, és immár elengedem, hogy mindketten tudjunk rendesen enni.*
- Ulix amúgy merre kószál? Nem emlékszem, hogy láttalak-e valaha a famulusod nélkül. *kérdezem körbenézve, mert ha jól látom, a bagoly nincs itt, ellentétben Louis-al, aki az asztal alá, a lábunkhoz kuporodik, sőt, pofátlanul még a lábamra is ráfekszik.*
- Nono nagyfiú tudd ám hol a helyed. *nevetek fel, és kihúzom a lábaimat a kutya alól, persze nem durván, szeretem a famulusomat, és játékként fogja fel ő is az egészet, mivel újra feláll, és újra a cipőimen helyezkedik el, de én már ezt csak hagyom, elvégre nem zavar, nem egy elefántot teremtettem.*
- Most hogy lassan itt a jó idő, nincs kedved kiruccanni valahova az egyik hétvégén? A teleport szobával könnyen eljuthatunk akárhova, mit szólsz? Hova mennél szívesen? *teszem fel a kérdést, miközben kiszedek magamnak rántott húst és krumplipürét a tányéromra.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-03-03, 10:15 pm

*Kissé fél mikor belép a gyógyítóhoz, de a fogadtatása szerencsére igen csak kedves és nem úgy tűnik, mintha a srác dühös lenne rá.*
- Köszönöm. Nem is tudom, mihez kezdenék nélküled.*motyogja a fiú vállának, miközben olyan közel simul hozzá, amennyire csak lehet. Hallgatja a másik szívverését, s ez igencsak megnyugtatja. Szereti őt, ehhez most már kétség sem fér. Szívesen maradna még ebben a helyzetben, de a gyógyító érkezése azt jelenti, hogy fel kell kelnie, amit nem áll meg morgolódás nélkül.*
- Ott a pont.*bólint, majd azonnal barátja segítségére siet, mikor megszédül. Kicsit aggodalmaskodik is, de a válasz valamennyire kielégíti, mivel többet nem szólal meg, inkább örömmel simul oda a másikhoz, hogy ilyen formát eljussanak a nagyteremhez.*
- Oké, oké. Többet nem akadékoskodom.*nyújtja ki a nyelvét. Persze ezen ígéretét úgy se tudja majd túl sokáig betartani, de erről Patricknak nem kell tudnia. Egyébként járásuk elég érdekes, de valami csoda folytán csak eljutnak a teremhez, ahol aztán mindketten leülnek, hogy kényelmesen ehessenek.*
- Általában nem is szoktunk külön lenni, de most megkértem, hogy nélkülem vadásszon. Jobban szerettelek volna téged látni és persze beszélni veled a tudodmiről.*felel a kérdésre. Bár van egy olyan sejtése, hogy madara hamarosan beszáguld a kastélyba, hogy eldicsekedhessen a mai gusztustalan fogásával is.*
- Na mi az, már ő se hallgat rád?!*kuncog, ahogy végignézi a kutya manőverét, aki a felszólítást követően ugyanúgy visszahelyezkedik a másik lábára, mit sem törődve gazdája szövegelésével.*
- Dehogy nincs, veled meg aztán pláne.*bólogat lelkesen. A kérdés hallatán kissé elgondolkozik, majd eszébe jut az a hely, amiről legutóbb szó esett.*
- Mit szólnál ahhoz a vidám..vidámparkhoz?*mondja ki a nevet pár próbálkozás után.* - Szórakoztató dolognak hangzik, bár nem tudom, még sose voltam ott.*pirul el kicsit zavarában. Nem tudja, hogy mennyire ismert ez a hely, de azt azért érzi, hogy furcsa lehet, hogy nem ismeri. De nem tehet róla, még senki se vitte el oda.*
- És mikorra tervezed a kirándulást?*érdeklődik teljesen bezsongva. Dehát ki ne örülne annak, hogy eltölthet egy kis idő a barátjával, valami különleges helyen. Időközben egyébként ő is kapar néhány falat krumplit a tányérjára, bár nem nagyon eszegeti, inkább csak turkálja az ételt.*
- Jó étvágyat!*motyogja, s a szájába emel egy villányi falatot, amin egy darabig elnyammog, közben pedig a tányéron maradt adaggal játszik.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-03-03, 10:42 pm

*Jó, hogy Elisa-val sikerült megbeszélnünk a leszúrós dolgot, remélem, most már tényleg ő is megkönnyebbül, és elfogadja a helyzetet, hogy megtörtént.*
- Ezen felesleges gondolokodnod. *mosolyodom el, hiszen nincs a hosszútávú terveim között az, hogy elhagynám a leányzót, remélem nem kiabáltam el a dolgot. Na de megérkezik a gyógyító, ki utamra bocsát, így míg én a sok fekvés utáni felállás miatt szédülök kicsit, úgy Elisa a vodka miatt, de csak eljutunk a nagyteremig.*
- Ajánlom is, hogy ne akadékoskodjon, Miss Varlock, ön járna rosszabbul. *viccelődöm út közben, aztán helyet foglalva az étkezőben kis közjátékot folytatunk le famulusommal.*
- Hát látod, ez az én sorsom, nem hallgat rám senki. *mondom szomorúságot színlelve.*
- Ja értem. Remélem nem fog emiatt megorrolni rám. *mosolygok az Ulix felől érdeklődött kérdésemre adott feleletre válaszolva. Két falatt között megkérdezem, van-e kedve kiruccanni majd valamelyik nap, és szerencsére belemegy.*
- Hm beszéltünk volna egy konkrét vidámparkról? *kérdezem, mert lehet, hogy bár nekem most nem ugrik be, de lehet, említettem anno.*
- Mit szólnál egyébként Disneylandhez? Szereted a meséket? *teszem fel a kérdést. Lelkem mélyén úgy érzem, örök gyerek vagyok, ki tudja, talán barátnőm is így van ezzel.*
- Hm nem tudom, majd ha szép tavaszias időnk lesz. Akár jövő hétrn, vagy utána, majd meglátjuk. *gondolkodok, kár, hogy nem vagyok időjós, hogy megmondjam, mikor lesz jó időnk.*
- Jó étvágyat neked is. *bólogatok, és belekóstolok a rántott húsba, mi elég forró, nemrég készülhetett, épp ezért sikeresen le is forrázom a nyelvemet. Felnevetek bénaságomon, és kezembe veszem a vodkásüveget, amit látok ám, hogy Elisa elhozott a gyengélkedőről, és belekortyolok.*
- A fájdalom ellen tökéletes, és legalább hasonló spicces állapotba kerülök majd, mint te. *mondom nevetve, majd kortyolok még egyet, és viszateszem az üveget az asztalra.*
- Amúgy ha már az utazásról volt szó, sok helyen voltál már életed során? *érdeklődöm, mert ezt a kis információt még nem tudom róla szerintem.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-03-03, 11:08 pm

*Szerencsére mindent rendesen megtárgyalnak, így a jövőben ezzel talán már nem lesz gond, legalábbis a megemésztéssel biztosan. Ahogy hallja a fiú szavait elmosolyodik, hiszen ebből az jön le, hogy nem csak amolyan hosszabb kalandocska a számára, hanem komolyan gondolja az egészet. Na de csak megindulnak a Nagyterem felé, bár járásuk hagy némi kívánnivalót maga után.*
- Milyen szörnyű sors, teljesen el vagyok nyomva.*szipog elkeseredést színlelve, de azért vigyorog ám rendesen. A famulus és gazdája közötti rövidke párharcot látva be is szól persze, a reakció hallatán pedig felnevet.*
- Még a végén megsajnállak.*ingatja a fejét és később arról is beszámol, hogy Ulix milyen okból nincs vele. A fiú szavai hallatán csak megcsóválja a fejét, jelezve, hogy erről szó sincs.*
- Hát lehet, hogy konkrétról nem, de az biztos, hogy szó volt róla.*mondja határozottan, hiszen emlékszik, hogy olyasmit terveztek megnézni, amit ő még egyszer se látogatott.*
- Az, az a híres vidámpark igaz? Egyébként nem láttam túl sok mesét, de azokat szeretem, szóval támogatom az ötletet.*bólogat lelkesen és persze rákérdez az időpontra, de konkrétumot még nem találnak ki, így tulajdonképpen bármikor mehetnek.*
- Akkor igyál csak. Még én se láttalak téged részeget és kíváncsi vagyok.*mosolyog, jelzésértékűen a srác orra alá nyomva az üveget. Neki meg már amúgy se lenne szerencsét tovább innia, tehát jó is, ha a fiú termeli be a maradékot.*
- Annyira nem. Franciaországban, Angliában, Írországban voltam többet, illetve Svájcban egy napot.*rántja meg a vállát. A családja nem az a tipikus kirándulós bagázs, egyedül meg nyilván nem volt kedve utazgatni.*
- És te sokfelé jártál már?*kérdez vissza, mert ő is kíváncsi a válaszra. Ezután pedig eltolja maga elől a tányért és elgondolkozik azon, mit is enne szívesen.*
- Valami édesség kéne.*motyogja, de mielőtt kigondolhatná, hogy mi is, megjelenik az asztalon egy kisebb választék. Kedvenc tortája láttán aztán felcsillan a szeme és azonnal magához is vesz egy nagyobb adagot.*
- Egy falatot?*érdeklődik nem törődve azzal, hogy a fiú épp egészen mást eszik. Ő amúgy is előszeretettel keveri az édeset a sóssal, ez is egyike furcsa szokásainak.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-03-03, 11:34 pm

*Jót nevetek beszélgetésünkön, ami az alatt zajlik, amíg a nagyterembe érünk.*
- De gondolom túl elfoglalt vagy, hogy sajnálni tudj. *mosolyodom el ismét. Jó kedvem van, ehhez kétség sem fér. Felvetem egy ruccanás ötletét, és egy vidámparkról esik szó, mit szerintem nem konkretizáltunk ezidáig, de felvetem Disneylandet, mint egy alternatívát.*
- Igen, elég híres. *bólogatok. Picit furcsa, hogy Elisa nem látott sok mesét, de ami dolgokat tudok már a családjáról, így később belegondolva talán még se annyira különös. Úgy látszik, nagyon elgondolkodhattam egy pillanatra, mert nem veszem észre, hogy a hús még gőzölög, olyan forró, így sikeresen meg is égetem a nyelvem, mire fájdalomcsillapítóként a vodkába kortyolok bele.*
- Hehe... Amúgy én jól bírom a piát, sok kell ahhoz, hogy én ténylegesen részeg legyek. *mondom csak úgy mellékesen. Régen a haverok között is én voltam az egyik, aki a legkésőbb került padlóra az italtól. Mikor az orrom alá lesz nyomva az üveg, egyefene, még egy jó nagyot kortyolok, és ahogy a pia lecsúszik a torkomon, az jólesően marja végig belsőmet. Tovább folytatom a vacsorázást, miközben szó esik az eddigi utazásokról.*
- Európában nem igazán voltam még, egyszer voltam Angliában, de töbnyire Amerikán belül utazgattunk apáimmal. *mondom kis gondolkodás után. Elisa előtt a következő pillanatban torta jelenik meg, miből kínál is felém egy falatot.*
- Köszi nem kérek, bár nagyon finomnak néz ki, nem szívesen keverném a rántott húst a tortával. *utasítom el udvariasan, mert bár nem tartom magam túlzottan finnyásnak, de ezt az ízkombinációt most inkább kihagynám.*
- Kicsit bizarr az étkezési szokásod, de így szeretlek. *mosolyodok el, és közelebb hajolva adok egy puszit barátnőm arcára, de aztán hagyom enni, és én is befejezem lassan a húst meg a krumplit. Leöblítem egy kis vodkával, aztán gondolok egyet, és a poharamba töltöm az alkoholt, rátöltök narancslét, így csinálva vodka-narancsot magamnak.*
- Te is kérsz? *kérdezem, mert ha igen, akkor neki is keverek ilyet. Picit vicces, hogy az iskola falain belül alkoholizálunk, de hát ha körbenézek, sehol egy magiszter vagy más, aki előtt bajba kerülhetünk.*
- Az normális, hogy az előző napot szinte végigpihentem, de most mégis fáradt vagyok? *kérdezem, és elnyomok magamban egy ásítást.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-03-03, 11:58 pm

- Ahogy mondod. A kezem is tele.*mutatja fel a villát, amit most mindkét kezével egyszerre markolászik. Még ő is nehezen hiszi el, de a fiúval töltött idő alatt teljesen visszaszerezte a jókedvét, ami meg is látszik rajta.*
- Akkor lessük meg azt.*mondja ki a végszót. Tényleg szeretné megnézni milyen is lehet, bár talán kissé elveszett lenne a sok mesefigura között, de így jár az, akinek túl komoly szülők jutottak.*
- Ezen ne múljék. Akad még ott ahonnan ez jött.*mosolyog és azért közelebb tolja az üveget. A fiú érti is a célzást és nagyon kortyol belőle. Elisa egy darabig fél szemmel nézi, hátha lát valami változást, de kis idő után megunja, hogy nem történik semmi és inkább a beszélgetésre koncentrál.*
- Amerikában még sose voltam. Egyszer elnézhetnénk oda is.*dünnyögi elgondolkozva. Persze nem kötelező, csak hirtelen ötletként veti fel. Közben arra is rájön, hogy most inkább édességet enne, s azonnal magához kaparintja az asztalon megjelenő habos kis csodát.*
- Nem tudod mit hagysz ki.*mondja két falat között, arra azért ügyelve, hogy épp ne legyen a szájában semmi, mikor beszél.*
- És nem tudsz te még semmit.*eregeti ki a nyelvét vidáman, majd a puszi után folytatja az étkezést. Hamar be is termeli a szeletet, s visszafogja magát, így nem vetődik rá a következőre, inkább bólint a kérdésre.*
- Igen, de vodkát nem kérek hozzá. Még így se biztos, hogy eljutok az ágyamig.*nyújt egy felkapott poharat a narancsleves bödön alá, s Patrick remélhetően önt is neki, hogy aztán elégedetten kortyolgathassa a nedűt.*
- Igen normális, még gyógyulgatnod kell. Szóval irány az ágy.*pattan fel ellentmondást nem tűrően, hogy aztán meg kelljen kapaszkodnia a fiú vállában, máskülönben hanyatt vágódna. De ha már úgyis ott a keze úgy tesz, mintha csak fel szeretné segíteni barátját.*
- Elkísérlek ameddig lehet.*ez nem kérdés, kijelentés. S bármi is lesz a reakció ő akkor is ezt fogja tenni, tehát a srácnak nincs választási lehetősége, kénytelen a lánnyal tartani, míg az le nem rakja őt az exosok folyosóján.*
- Tudod örülök, hogy megbeszéltük ezt az egészet és hogy végül minden rendben van.*bújik oda a fiúhoz, miután ő is feláll, mert remélhetőleg ezt teszi. S ebben az esetben együtt indulhatnak ki a Nagyteremből.*