Nagyterem, étkező

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-05-22, 7:16 pm

*Fura, hogy valakitől azt hallom, hogy nem a hatalomra vágyik, hanem egy egyszerű, normális, átlagos boszorkány szeretne lenni. Bár eddig nem értettem, hogy miért, azt hiszem, hogy kezdem felfogni, Athalie tényleg más, de oka is van rá, így hát nem is firtatom ezen szavait, hanem a vérfarkasokról érdeklődöm tőle.*
- Sárkányok... úgy látnék egyszer egyet. *merengek is el, ahogy a lány említi azokat a csodálatos lényeket, de azért figyelek ám arra, amit mesél és most már azt is tudom, hogy egy vérfarkas lehet teljesen normális is, legalábbis akkor, amikor nincs telihold. A barátos témát említve nem jutunk előrébb, nem akar maga mellé senkit, ami az ő döntése, én nem akarom rábeszélni.*
- Majd meglátod idővel. *úgyis ő tudja, hogy megtetszik-e neki valaki vagy sem, az ő élete, ahogy az is, hogy elpazarolja-e vagy sem. Én se feltétlen akartam párt szerezni magamnak, de hát Tarkh-al nem számoltam, ő nekem a mindent jelenti és nem is bánom, hogy így alakult a kapcsolatunk.*
- Szerintem szép lány vagy... Tudod, én se néztem ki mindig így. A családom elég szegény, így a bátyáim cuccaiba jártam... és hát sminket se használtam soha, de Tarkh segített egy kicsit és támogatott, így hát nőiesebb lettem. Persze a régi énem nem adtam fel, de azért jól esik szépnek és csinosnak lenni. *pirulok is bele a mondandómba, de tovább nem fogok itt fecsegni neki, meglehet, hogy nem is érdekli igazán az, amit mondok neki.*
- Piromán? A tüzet én is szeretem. *kuncogok fel picit, majd kerítek egy kis italt és mivel Athalie is kér, így először az ő poharát töltöm tele, majd pedig a sajátomat is, így végül lassan meg is iszogatom az enyémet.*
- Igazán nincs mit. *biccentek is felé, de ahogy hallom, nyugodtan távozhatnék... Elgondolkodom ezen, majd végül vállat vonok.*
- A könyvtárba szeretnék felmenni, tanulni egy picit, de pár percem még van. *azért egy zöldalmát még felkapok, amit majd magammal viszek a második emeletre is, majd ha Athalie is végzett, akkor ha minden igaz, a nagytermet vele együtt fogom elhagyni és a főfolyosón válunk el egymástól - hacsak nem jön velem tanulni a könyvtárba -, én pedig meg sem állok a másodikig, ahol valószínűleg estig elleszek.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-05-22, 7:45 pm

*Szerinte a hatalom csak egy ideig tud érdekes lenni, egy idő után bele lehet unni abba is. Viszont ha már áttértek a farkasokra, akkor röviden mesél Kalle-ről, aki a maga módján ember, bár lehet ebben közrejátszik az is, hogy rendes családból származik és gyerekként harapta meg egy farkas, megnevelni még éppen volt ideje a szüleinek. *
- Még sose láttam én sem, csak képen, az az igazság. *jegyzi meg a sárkányokat illetően, hiszen saját házi rezervátumuk azért mégsincs és ilyen lényeket macerás lenne tartani. *
- Persze. *bólogat, bár azért ő továbbra is makacsul nem akar senkit, ha rajta múlik, de azért még lehet meggondolja, ha valakinek eléggé meggyőző érvei akadnának. Idővel tényleg kiderül, mi is lesz. *
- Kösz. Ezt még nem mondták... valahogy eddig mindenki csak azon lepődött meg, hogy elsőre fiúnak néztek, leszámítva ha szoknyában jelentem meg valahol. Úgy azért nehezebb volt. *kissé megvonja a vállát, de azért egy félmosolyt is megejt. Eszébe jutott még a kép is, ami meglepődött, amikor megszólalt, hogy jé, lány, nem beszélve másokról. *
- Az jó. *mosdolyodik el, ezek szerint Ginger már a második ember az ismerősei közül, aki szereti a tüzet. Vagyis, ha Merát is számolja, akkor három, de az a lány külön kategória. Az italt közben megköszöni, majd igyekszik befejezni az evést, de azért közli, hogy nem kell ám megvárni. Tele szájjal nehezen ugyan, de elmosolyodik mégis a válaszra. *
- Ühm... azt hiszem, oda ma nem megyek. Jó lenne megírni a házimat árnymágiából, de majd holnap. De mehetünk is. *mondja, miután most már az utolsó falatot is kivégezte végre, és akkor a főfolyósóig együtt megy Gingerrel, aztán onnan a szobájukat veszi célba, és elmerül az olvasásban mára. A házi ráér még, ahogy minden egyéb is egyelőre skandináv mitológia mellett. *

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-05-28, 9:52 am

* Az álmosság csöppnyi jele sem látszik rajtam ebben a kora reggeli órában, igazán kipihentem magam és a kedvem is jó, most hogy végre sikerült Electraval beszélgetnem picit így hát úgy érzem, hogy ismét minden a legnagyobb rendben. Korán kelő típus vagyok így nem is oly hihetetlen jelenlétem a kastély folyosóin, most éppen a nagyterem felé tartok, hogy megreggelizzem és elkezdődhessen ez a hétfői napom. Hogy ezután mit csinálok azt még nem tudom de ezt lesz időm eldönteni evés közben s mivel egyedül, Fortuna nélkül indultam el így egymagam lépek be az étkezőbe egy farmerban és egy fekete, hosszú ujjú felsőben. Hajam szabadon mint mindig és egyetlen ékszert sem viselek ahogy arcomon sincs egy cseppnyi smink sem, én így érzem jól magam, nem szükséges több rétegnyi vakolat rám, így is szépnek érzem magam. Az ételekkel megrakott asztalokhoz lépek hol egy mélyebb tálat veszek magamhoz melybe müzlit töltök s rá egy kis tejet, majd már jöhet a kanál is és a helyfoglalás. Nem igazán szokott érdekelni hova ülök így van ez ma is, így a hozzám legközelebbi asztalhoz telepszem le mi történetesen az Infaltus ház sora, de hát korán van még, alig vagyunk a helyiségben, na meg nem hiszem, hogy bárkit is érdekelne, hogy hol ülök. Pálcám mint mindig most is nálam van, a nélkül sehova sem megyek immáron több hónapja de mivel boszorkány vagyok, azt hiszem ez így is van rendjén. Lassan neki is kezdek az evésnek s közben gondolataimat is szabadjára engedem így néha picit el is mélázok egy pontot lesve mit igazából nem is látok s a kanál is megáll a kezemben.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-05-28, 10:19 am

*Reggel van, de ide a hasam iszonyatosan korog mivel tegnap csak félmaroknyi epret ettem, a kutyám bezzeg jól van lakva. Nem sajnálom tőle hisz én nem mentem el a szigeten enni és itt sem ettem semmit, mert olyan álmos voltam. Mivel elviselhetetlenül korog a gyomrom muszáj ennem valamit. Felkellek és megmosakodok. Nem viszem túlzásban, de azért nem is macskamosdást csinálok. Mikor kész vagyok felnézek a tükörbe. Azt hiszem Bloody Mary néz vissza rám így, hát inkább kisietek a fürdőből és elkezdem keresni a fésűt ami még tegnap ott volt az ágyamon. Nagy nehezen meg találom a táskámba. Gyorsan megfésülködő és fel öltözök. Felveszek egy térdnadrágot és hozzá egy fekete alapon piros szöveges rövid ujjút. Ránézek a kutyámra ki békésen szunyókál és mivel nincs szívem felkelteni kimegyek a szobából egyenesen le a nagy terembe. Szinte kihalt a folyósok, bár értem is. És is szívesen húznám még a lóbőrt, de hát éhes vagyok.*
~Remélem igaz az hogy aki korán kell aranyat lel. Vagy legalább is valami kaját...~*gondolkodok egészen az auláig. Mikor majd leérek az én szerencsémre, dobok is egy hátast az utolsó lépcsőfokon. Nem fáj semmim csak ettől felébredek egy kicsit jobban. Bemegyek a nagyterembe és rögtön kémleni kezdem az ételeket. Elvesszek egy nagy tálat és rá teszek két nagy pirítóst. Az egyiket meg kennem vajjal és arra teszek is egy-pár szalámit és sajt szeletet. A másikat megkennem baracklekvárral. Így indulok a házam asztalához. Leülök a szókot helyemre és észre veszem, hogy nem csak én vagyok ma reggel éhes.*
-Jó reggelt és jó étvágyat! Nem csak én keltem ma korán?*kérdezem és bele harapok a lekváros pirítóba.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-05-28, 10:35 am

* Elmerengve fogyasztom egészséges reggelimet mikor is léptek zajára leszek figyelmes. Nem nézek oda hisz ez egy étkező, a diákok jönnek-mennek így hát biztos vagyok benne, hogy egy korombeli nebuló jött étkezni. Újabb falat kerül ajkaim közé mikor is valaki a közelemben letelepszik és köszönt. Barna szemeim a hang irányába fordulnak s miután eltűntetem egy nyelés kíséretében a falatot kedvesen elmosolyodom.*
- Viszont kívánom!* hangzik illedelmes feleletem majd pedig mosolyom fenntartva figyelem az ismeretlen lányt mivel a jókívánságok után nem marad csendben, de ezt nem bánom.*
- Általában nem alszom bele a délelőttbe, ilyenkorra már a reggelin is túlvagyok.* ma picit azért elhúzódott az öltözködés és zuhanyzás de hát ennyi még számomra is belefér.*
- Te is ilyen típus vagy?* érdeklődöm viszont majd pedig bemutatkozom, ha már így alakult hogy együtt reggelizem valakivel akkor hát szerintem ismerjük meg a másik nevét.*
- Josephine vagyok a Cruoris házból. Te?* nem láttam még ebben biztos vagyok mert ezt a piros, igen csak feltűnő, természetellenes hajat nem feledtem volna így hát biztosra veszem, hogy most találkozunk először. Természetesen nem ítélkezem a külső alapján, ha neki így tetszik a frizurája akkor én ezt elfogadom, bár meglehet a saját véleményem mit egyenlőre megtartok magamnak.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-05-28, 10:58 am

*Mivel nem igazán tudok aludni az éhességtől lejövök reggelizni. Fel is fegyverkezek rögtön két pirítóssal és már el is foglalom szokót helyemet. Mivel nem messze tőlem ül egy lány, elég jó hangulatban vagyok ahhoz, hogy beszélgessek vele, fel téve hogy válaszol-e. Nagyon úgy néz ki, hogy lesz egy beszélő partnerem reggelinél aminek igazán örülök. Mikor válaszol a kérdésemre egy kicsit elgondolkozok azon hogy is lehet ilyenkor már végezni a reggelivel. Tudom hogy lehet mert általában -ha reggelizek- ilyenkor teszem, de azért furcsállom egy csöppet.*
-Hát én nem kellek olyan korán mit te, de kilenc előtt mindig fent vagyok. Bár ez attól is függ mikor fekszek le... Elégé szeretek estén ként olvasni.*Életemben egyszer keltem fel későn, de akkor sem volt délután, mikor felébredtem.*
-Ezek szerint te szereted, úgy eltölteni a napodat, hogy csinálsz valami hasznosat is. Nálam ez kimerül a kastély felfedezésénél és a tanulásnál.*Sóhajtók egyet, mert igaz elég sokat vagyok a Seol szigeten is, de inkább csak barangolni megyek oda. Bár e tegnapi látogatás elég érdekes volt. Mikor mondja hogy Cruoris házból való nem lepődök meg rajta, hisz mindenki odaül ahova akar. DE én jobban szeretek itt ülni a megszokott helyemen.*
-Ashi az Inflatus házból. Gondolom, nem gondoltad volna.*Vigyorgok rá rókavigyorommal majd eszek mégy egy falatót.*
-Josephine mióta jársz ide?*kérdezem a lánytól érdeklődve miután lenyeltem a falatót.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-05-28, 11:14 am

* Társaságom akad reggeli közben mit nem bánok hisz szeretek beszélgetni, ismerkedni ma meg kifejezetten jókedvem van, mivel semmi borús s nyomasztó teher nem nehezedik törékeny kis vállaimra. A jókívánságok után az ébredés és lustálkodás kerül szóba, tény és való, hogy nem húzom a lóbört délig de én otthon így szoktam meg.*
- Persze, ez attól is függ.* de mivel nem vagyok egy éjszakai bagoly így hát én rendszerint időben ágyba kerülök mégha egy könyvvel is a kezemben.* - Ezzel én is így vagyok... miket szeretsz olvasni?* tudakolózom picit ha már egy közös pont akadt is már a beszélgetés elején.Természetesen közben a müzlimről sem feledkezem meg, igaz kihűlni nem fog hisz alapjáraton hidegen szeretem, de éhes vagyok így hát közben falatozom. Jó következtetét von le szavaimból így hát szerényes elmosolyodm ahogy belekavarok az ételembe mit pillantásommal követek de aztán ismét rajta állapodnak meg barnaságaim.*
- Ez így van, szeretek olyat tenni mi kedvemre való és hasznos is, szerintem túl rövid az élet ahhoz, hogy semmittevéssel töltsük.* viszont szavai arra engednek következtetni, hogy idén érkezett diák de ebben nem lehetek biztos így hát rákérdezek.*
- Jól sejtem, hogy elsős vagy?* nem tesz semmit ha ez így van mivel nem kifejezetten másodikosokkal óhajtok sót váltani.* - És hogy tetszik a sziget? Találtál már valami kedvre valót?* ezután be is mutatkozom, hogy a piros tincsek gazdáját nevén tudjam nevezni s mivel számomra ismeretlen erdetű a neve - mi persze manapság már nem meglepő - tovább érdeklődöm vele kapcsolatban.*
- Honnan érkeztél Ashi? Milyen származású vagy?* helyesbítek mert jönni bárhonnan lehet, nem feltétlen az a szülőhazánk. Mivel nem közvetlen egymás mellett vagy egymással szemben ülünk így felállok s arrébb csúsztatom tálkámat pontosan a lánnal szemközti széken foglalva helyet.*
- Azt hiszem így mégis csak kényelmesebb.* mosolygok rá s talán ezt ő sem bánja de aztán folytatom a reggelizést és a válaszadást.*
- Egy éve és pár hete...másodikos vagyok s remélem jövőre már harmadikos leszek.* bár nem látszik de igen határozottan tudom, hogy bizony én még egyszer nem leszek másod évfolyamos hisz mindent megteszek annak érdekében, hogy jó tanuló legyek.*
- Hogy tetszenek az órák? Nem mindennapiak az biztos...* nekem újdonság volt az e fajta tanítás s bár nincs ellenemre néha bizony elborzasztanak a magiszterek feladatai de így válunk majdnak jó mágussá hisz az érzelmek nem befolyásolhatnak minket lépten nyomon, a cél érdekében meg kell tenni a szükséges lépéseket akármilyen kegyetlenek és undorítóak is.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-05-28, 11:50 am

*Reggelizés közben szóba egyedek az egyik lánnyal aki majd, hogy nem mellettem ül. Mivel én kezdeményezem a beszélgetést nem is bánom, hogy találok valakit kivel beszélhetek. Szerencsére nem az a fajta lány ki elküld melegebb éghajlatra, mert csak megmertem szólítani. Ennek tiszta szívből örülök, hisz már volt ilyen mágussal dolgom. Elkezdünk beszélgetni ki milyen korán kell, igaz én nem kellek túlságosan korán, de már ilyenkor kint vagyok az ágyból, esetleg meg is reggelizve. Bár tudom, hogy a reggeli a legfontosabb étkezés én aligha szoktam betartani. Általában reggelente nem vagyok éhes kivéve a mait, hisz csak azért keltem fel mert majd kilyukadt a gyomrom. De úgy látszik ezzel most perpillanat egyedül vagyok, hisz a lány elég korán kell állítása szerint, de találunk egy közös pontot a könyvek.*
-Hát általában krímit szeretek olvasni, de akciótól kezdve drámáig mindent olvasok. Mostani nagy kedvencem a Halhatatlan-sorozat. Neked milyen könyvek tetszenek?*kérdezek vissza mosolyogva majd bele harapók a lekváros pirítósomba. Mivel felváltva eszem a két kenyeret elég érdekes, de finom ízt kapok. jól tippeltem meg, hogy szereti hasznosan eltölteni az idejét, sajna én még mindig eltudok tévedni, ezért inkább a kastély felfedezésével töltöm időmet meg a tanulással, de igaza kell adnom neki, hisz az élet tényleg túl rövid ahhoz, hogy állandóan csak lustálkodjunk és ne csináljunk semmit.*
-Igazad van. Az élet tényleg túl rövid. Meg abban is igazad van, hogy új vagyok itt vagyis annyira már nem új. Áprilisban jöttem. Nekem tetszik a sziget és szeretek is barangolni Tequila, kutyámmal. *Regélek neki, de közben be-bekapok egy falatott. Mikor a származásomra kérdez egy kicsit elmosolyodok, mert nem fogok neki tiszta választ adni.*
-Angliából származók. Bár nem angol a nevem...* Mosolygok és inkább bekapok egy falatott mint hogy én mondjam el honnan való a nevem. Ha érdekli rá kérdez, ha nem akkor nem.*
-És te honnan jöttél, ide immáron kicsit több mit egy éve?*Lehet, hogy a neve alapján ki tudnám következtetni, de sajna nem értek a nevekhez. Az órás kérdésbe kicsit belepirulok és inkább a tányéromnak válaszolok.*
-Öhm... Még csak egy órán voltam... A többiről lekéstem... De az az óra tetszett... És tényleg nem minden napi volt, de azért szerintem jók lehetnek a többi óra is. Neked van kedvenc órád?* Kérdezem kíváncsian aztán eszembe jut még valami.*
-Neked van állatod?*Nem tudom pontosan hogy jutót eszembe, de azért meg kérdeztem.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-05-28, 12:24 pm

* Az étkező egy jó hely ahhoz, hogy társaságba elegyedjünk ha ismerkedni szeretnénk vagy magányosak vagyunk s bár rám jelenleg egyik sem jellemző mégis szóba elegyedek egy ismeretlen lánnyal kivel máris akad egy közös témánk, mégpedig a könyvek.*
- A krimik izgalmasak, én is szeretem őket olvasni... Amit említesz azt viszont nem ismerem. Érdemes belenéznem?* gondolom ha az egyik kedvence na e mivel visszájára fordítja a kérdést így kissé elgondolkodom.*
- Eléggé nyitott vagyok a könyvek terén így bármit szívesen elolvasok akár többször is. Verseket, novellákat... regényeket. Szóval mindenevő vagyok.* nincs is kifejezett kedvencem ez által na de szóba kerül az élet tartalmas eltöltése is így kiderül, hogy ő a kutyájával érkezett a Mysterioba.*
- Hát azért az még új...* pillantok rá kedves mosolyom közepedte majd pedig ideje lenne elejét venni a bemutatkozásnak is ha már ilyen jól elbeszélgetünk így kiderül hogy az Infaltus házba jár. Származása talány számomra mivel én a neve alapján Kelet felé gondolkodnék de hát minek is törjem magam e miatt így rákérdezek.*
- Nem gondoltam volna...* alakul át pillantásom meglepetté.* - Akkor miért az Ashi?* kíváncsi vagyok, hogy szülei miért ezt aa nevet választották az Angel mellé s ha nem titok akkor reményeim szerint ez ki is fog derülni. Viszont közelebb ülök hozzá, mivel nem közvetlen egymás előtt ücörögtünk így aztán kényelmesebb lesz a beszélgetés is. Kérdezgetem az órákról mivel nem igazán szkványosak mire a reakcióját látva igen kíváncsi leszek.*
- Lekésted?* ez igazán meglepő hisz késő délután kezdődnek az órák, szerintem remek időpont de ezek szerint nem mindenkinek.* - Van több is... a Spirituális ismeretek és az Elemi mágiába tartozó tananyagok. E két irányban szeretnék majd a jövőben is szakosodni.* ez már biztos így hát meg is osztom ezt a lánnyal, nem hiszem, hogy eltérek céljaimtól miket már kiskoromban kitűztem magam elé így hát ehhez is tartom magam.*
- Neked van esetleg már olyan anyag ami kiemelkedik a többi közül? Eddig is a mágia világában nőttél fel?* több dolog is kiderülhet ebből a kérdésből számomra már ha persze válaszol, közben a kanalazást is befejezem mert elfogyott az adagom így hát kényelmesen hátradőlök mivel nem áll szándékomban menni, egész jól alakul ez a beszélgetés.*
- Van egy famulusom kit Fortunanak hívnak. Nem tudom mennyit tudsz esetleg ezekről az állatokról...* hagyom nyitva szavaim hátha újdonság ez még a számára.*
- De ide egyedül érkeztem, szóval csak ő van.* nem bánom egyáltalán mivel igen jó barátokká váltunk már születésétől fogva, támaszkodhatom rá ha szükségem van rá. Egy tincset a fülem mögé tűrök s kissé oldalra döntött buksival figyelem a lány falatozását s mivel még aligha mondhatnám azt, hogy ismerem így több tucat kérdés fogalmazódik meg bennem.*
- Miért a Mysterioba jöttél Fekete mágiát tanulni? Egyáltalán mi vonzz benne, hogy kerültél te avagy a családod kapcsolatba vele? Csak annyit amennyit jónak látsz.* mosolyodom el mivel ezen pár perces ismeretség alatt nem hiszem hogy teljes mértékben megbízna bennem mi jól is van, de hát nem tudhatom ki mögött milyen múlt áll így úgy gondoltam megemlítem neki, hogy ha tabu témára evezek akkor nem sértődök meg ha nem beszél róla.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-05-28, 1:12 pm

*Reggelizés közben elkezdek beszélgetni egy lánnyal és rögtön találunk egy közös témát a könyveket. Kiderül, hogy ő is szereti a krimiket, ahogy én is.*
-Egy közös pont. Amúgy én csak ajánlani tudom a könyv sorozatot. Az első kötetnek Evermore vagyis Mindörökké a címe. Nekem nagyon tetszik, második részből például valamit meg is tudtam a kék holdról. De ez egy szerelmi történet elég érdekesen alakulnak ott is a dolgok.*Mesélem közben végig pásztázom a tekintetemmel az egész termet, mely lassan kezd megtelni álmos diákokkal. Aztán arra kerül a sor hányadikos és mióta van itt.*
-Hát igen, de még rá egy hete került hozzám a kutyám. Ördögi egy teremtés. Azért szeretem, mert jól kijövünk.*Mosolyogva gondolok az álomszuszék kutyámra ki képes egész nap aludni. A bemutatkozást is meg ejtjük ha már itt vagyunk és meg is lepődik hogy Angol vagyok, de ezen csak mosolygok és úgy felelek a kérdésre.*
-Hát pontosan nem tudom, miért kaptam ezt a nevet valószínűleg azért mert már akkor tudták hogy szeretni fogom az állatokat... Japán eredetű és jelentése mancs. Amúgy konkrétan nem kérdeztem meg sohasem tőlük, mert nem érdekkelt. Ez van ezt kell szeretni. *Én szeretem is a nevemet, nem túl sok embernek van még ilyen neve. A másik válaszomra is meglepődik és én inkább betömöm a maradék kajámat és csak az után válaszolók neki.*
-Hát izé eltévedtem... De azért mindig kérdezősködök, hogy mi volt az órán... Hm... Érdekes legalább te már tudod mi érdekkel.* Mosolygok rá és elgondolkozok a kérdésén. Közben meg is szabadítom a számat a morzsáktól.*
-Nincs. Varázslók közt bár egy évet varázstalanok közt is éltem... Nem volt az sem rossz. Lettek jó barátaim. *Akik nem tudják hogy én ki vagyok..., de ez már csak részlet kérdése. Inkább eltűnődök hogy vajon ó hol nőtt fel, de soha sem lehet biztosra menni.*
-És veled mi a helyzet?* Kérdezem és eszembe jut, hogy még egy másik kérdésre sem felelt, lehet hogy, direkt lehet hogy véletlen, de azért azt is meg kérdezem.*
- Lehet hogy nem kérdeztem meg, vagy direkt nem felettél, de te honnan származol. Nem muszáj ha nem akarod, hisz nem erőszak a disznótor.*Mosolygok rá és már és a famulusos témán gondolkozok.*
-Nehéz meg csinálni, vagyis... áh.. hülyén fogalmazok, nehéz volt "létre" hozni a famulust?*kérdezem és még mindig tudom, hogy hülyén fogalmaztam, de ennél jobban nem tudom körül írni amit meg szeretnék tudni. A kérdéseire szépen sorban válaszolók is.*
-Egyrészt igen meg tesómat meg keresni, vagyis itt szerezni tapasztalatokat majd későbbi esetben felhasználva meg találni a nővéremet. Én kerültem úgymond kapcsolatban ott ahol előzőleg dolgoztam mert az ottani mágusok csak erről az iskoláról beszéltek és tudták hogy én is fekete mágus családból származok, bár azt még mindig nem tudom, honnan... A családom meg szerintem most tudja meg hogy itt tanulok, bár csak enne örülnek... Na most ugyan ezek a kérdések vissza is, de ha nem akarsz nem kell válaszolni rájuk. Amúgy ha szabad tudnom neked milyen a családod nélküli élet...*Na az utolsó mondatot újból rosszul fogalmaztam meg, de a lényegét érti. Remélem nem lesz baj hogy nyersen fogalmazta és nem sértődik meg.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-05-28, 1:37 pm

* Az említett könyv nem rémlik nekem tehát biztos hogy nem olvastam így megjegyzem a könyv címét és érdeklődve hallgatom mi a véleménye róla. Szeretek olvasni tehát azt hiszem meglesz a következő darab is mi elfoglal egy kis időre na de ezen kívül a kutyák és állatok is szóba kerülnek és a lány neve is.*
- Akkor jól sejtetettem, hogy honnan is ered a neved. Ezek a szülők néha kifürkészhetetlenek.* mosolyodom el falatozva a müzlimet de ahogy tovább beszélgetünk a tanórák is szóba kerülnek mivle kíváncsi vagyok, hogy neki miként tetszik azok menete így hát kiderül, hogy nem túl sok órán járt eddig csupán csak egyen mert állandóan lekéste őket.*
- Értem... Egy idő után már gond nélkül eltalálsz a termekhez, nem túl bonyolult a járás.* de legalább pótol és ez jó dolog s mivel érdekli, hogy nekem melyek a kedvenc tanaim így hát felsorolom őket és azt is elárulom neki, hogy mely irányba fogok szakosodni.*
- Úgy érzem mindig is tudtam. Igazán ezekből vagyok jó.* felelem arcoskodás nélkül, mert hát ennyi ágazaból azért talán mindenkinek van mi jobban megy, otthon pedig ezeket nyomta meg nagymamám, már ameddig volt ereje ezeket bemutatni és az alapokat megtanítani. Amint hallom neki még nincs elképzelése a jövőt illetően mivel élt muglik közt mit el sem tudok képzelni, mivel engem mindig is körül vett a mágia így hát tovább fűzöm a szót e témában.*
- Nem volt furcsa köztük élni? El sem tudom képzelni milyen lehet nem használni a mágiát...* tűnődök el ezen s úgy tűnik közben egy kérdést is eleresztek a fülem mellett mire mosolyogva megrázom a fejem.*
- Nem, dehogy nem titok csak úgy tűnik túlságosan is elmerengtem a muglik közt való életben. Én Horvátországból érkeztem, családom igen neves otthonomban és a környező országokban mivel sok rendezvényre vagyunk hivatalosak, mivel egy segélyszervezetben is tevénykedünk a családi vállalkozás mellett.* mesélek picit családomról hisz ez nem titok. Igaz furcsa lehet, hogy vérbeli fekete mágusok vagyunk és jócélt is szolgálunk de azt hiszem a kettő nem zárja ki egymást s végtére is valamelyest a számlánkra írandó, hogy a sok kegyetlen tett mellett némi jót is alkossunk. Hogy neki miköze a fekete mágiához s miért ide jött tanulni arról érdeklődöm, figyelmesen hallgatom szavait miközben hajam is a fülemmögé tűröm, de amint hallom mélyrehatóan sosem tanulmányozta családja történetét.*
- Szóval csak úgy szó nélkül jöttél ide? És a nővéredről lehet tudni valamit vagy csak úgy felszívódott?* sajnálatos, ha nálunk ilyen helyzet fordulna elő addig nem nyugodna a család míg élve avagy holtan elő nem kerítenék egy vérüket, mindne követ megmozgatnának annak érdekében, hogy megtalálják egy vérüket. És ez így is van jól. A kérdésre sóhajtok, bizony nekem eleinte nagyon nehéz vfolt nem tudni őket magam mellett de hát fel kell nőnöm egyszer s azt hiszem ez időközben meg is történt.*
- Mindig gondolok rájuk és minden percben hiányoznak. De meg kellett tanulnom nélkülük élni s azt hiszem ez többé kevésbé sikerül is. De ha nagyon látni akarom őket akkor a Teleport szobát használom, bár igyekszem nem olyan sűrűn.* nem pironkodok amiért ilyen családcentrikus vagyok, én ilyen környezetben nevelkedtem így hát fontos nekem az, hogy szeretteim jólétéről bármikor megbizonyosodhassak s ha szükségem van rájuk elérhessem.*
- Te hogy viseled?* érdeklődöm viszont majd pillantásom a tálamra esik s pszichokinézissel szépen a levegőbe is lebegtetem, hogy aztán a mosatlan edényeknek fenntartott helyre "repítsem" s ha a lány is végez időközben akkor az övét is.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-05-28, 2:14 pm

-Hát igen. Nem mindig lehet kiismerni őket...*Nem fűzök inkább a témához több mondatót nem szeretnék olyat mondani a családomról, amit később talán megbánnák. Így inkább falom tovább a pirítósokat felváltva. Mikor az órákra kerül a sor elhatározom magam, hogy meg vizsgálom a tányéromat legalább is szemmel. Csak egy órán voltam, de igyekszem pótolni a mulasztásokat. S remélem, hogy a lánynak igaza lesz és egy kis idő múlva már csukot szemmel is eltalálok minden, hova.*
-Te be mernéd vállalni, hogy csukot szemmel keres meg valamit itt az iskolában. Vagyis nem félnél attól hogy óra esel?*Kérdezem és megdörzsölöm a hátam, ahol bevertem az előbb. Kikötünk a mugli életnél amit meg is csodál egy kicsit, jobban mondva meglepődik egy kicsit.*
-Nem nehéz, persze akkor is varázsoltam, csak titokba hogy a többiek ne vegyék észre. Bár a muglik igen jól fel találják magukat varázslás nélkül. Néha jobban mint a mágusok, de nem mennék el az ottani fogorvoshoz, már csak azért mert hallottam elég szép történeteket róla... amit inkább nem részleteznék...* Mondom és megfogom a számat. Kiderül honnan származik és hogy egy kicsit ironikus a családja vagyis inkább tetszik a családja, hogy azért segítenek is. Sajna az én családom nem ilyen segítő kész. Közben szó kerül hogy ki miért jött az isibe.*
-Hát Ez elég érdekes, mert úgy 14 évesen hagytam el a családom vagyis úgymond hogy anyukámat és apukámat, 15 éves koromig összes család tagomnál laktam és után éltem egyedül a muglikkal. Hát a nővéremet meg...*kicsit el hal a hangom, de ha bele kezdtem végig is mondom.*- valószínűleg elrabolták. Ott voltam mikor ez történt csak még nagyon fiatal is voltam és arra emlékszek hogy egy köpenyes valami tartotta a kezébe. A családom azt mondja, hogy muglik voltak. De az nem ember volt... Na de majd meg találom és kiderül, hogy mi történt.*Mesélek szinte lángoló szemekkel, ami miatt egy kicsit örültnek is nézhet, de ide járnak érdekes embere. Mikor végig hallgatom, amit mond elmosolyodok, hogy tényleg rendes családból származik. Kicsit sajnálom, hogy felhoztam a témát, de csak nem lesz komoly baja ha a családjáról kérdezem.*
-Azt hisze elmondtam, hogy viselem, de azért egy csöppet hiányoznak, de nem szeretnék újabb vitákat ezért nem megyek haza.*Mondom és tényleg ez akadályoz meg abban hogy haza menyek. Sajna ez nem fog változni.*
-Szeretsz sportolni?*Kérdezem és remélem nem zavarom meg a téma váltásommal.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-05-28, 2:35 pm

* Ashi többnyire leskéte az óráit ezért sem volt jelen az elsős tanórákon na de nem vagyok pesszimista, hiszem, hogy idővel könnyűszerrel eljut ahová csak akar. Ezzel kapcsolatban viszont van egy kérdése mit be kell vallanom magamnak nem igazán értek, így hát egy értetlen grimasz is az arcomra kúszik.*
- Ha keresek valamit élből nem csukom be a szemem tehát így el sem esek. De ha elesnék felállok és tovább megyek... nem szabad, hogy a félelem befolyásoljon és azért maradj le dolgokról. Az ismeretlen mindig is kiszámíthatatlan, ha elesel kellj fel, porold le magad és menj tovább! Az élet már csak ilyen, tele buktatókkal és akadályokkal.* lehet picit el is térek a témától de észre sem veszem így hát haladunk tovább a bszélgetésben. Ahogy kiderül, hogy muglik között is élet azt én egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy milyen, de amint hallom ő titokban azért gyakorolta a varázslást mi nyugtató egy aranyvérű mágus számára, kinek jelent is valamit az amit birtokol.*
- Én nem tudom mit hallottál de nem is akarom hallani.* rázom meg a fejem mosolyogva.* - Amúgy is számunkra annyi lehetőség áll fent, biztos vagyok benne, hogy nem mugli embereket keresnék fel ha valami bajom lenne.* erre valók a gyógyítók s mivel ismerek kettőt is így hát eszemben sincs máshoz fordulni. Az étkem közben elfogy de én nem pattanok fel mivel Ashi kellemes társaság így tovább csevegünk míg ő falatozik így kerülnek szóba családjaink kik teljesen különbözőek így néha arcomról is eltűnik a mosoly ahogy hallgatom szavait miután én elmeséltem neki pár dolgot.*
- Furcsa hallani más miként is viszonyul a családjához, miként is élnek vagy éltek... Nálunk mindenki családcentrikus még a három fivérem is úgy hogy elég nehéz elképzelnem azt, hogy milyen lehet nálatok...* döntöm kissé oldalra a fejem ahogy karjaim is keresztezem mellkasom előtt. Nem elzárkózom előle csak így kényelmes s közben a nővérével kapcsolatban is megejtek pár szót, elmesélem, hogy mi miként is tennénk ha egy családtagunk eltűnne. Látva a lány reakcióját sajnálkova felsóhajtok s megcsóválom a fejem.*
- Bízom benne, hogy nem lesz túl késő...* pillantásom reményteli ezt láthatja is hisz mir ekijárja itt a sulit az minimum három év, az meg bizony sok idő, sőt... egy nap, egy óra vagy csupán egy perc is az lehet. Mivel befejeztük a reggelit így egy kis varázslás segítségével lebegtetem az üres edényeket el az asztaltól, Spirituális ismeretekből sosem volt gondom így hát most sem s mire a lány felteszi az újabb kérdését már tekintetem az övével találkozik.*
- Nincs ellenemre de a rendszeresség ezen a területen valahogy elmarad az életemben. Néha kimegyek futni a szigetre és egy kis tornával átmozgatom a testem de nem túl gyakran...Inkább tanulok vagy sétálok.* az alakomon ez nem látszik hisz tökéletes, szerencsére az elfogyasztott ételekre sem kell odafigyelnem így nem sokat kell törődnöm a sportolással mi kétség kívül egészséges de hát én sem vagyok tökéletes. Viszont az idő igen csak elszaladt s még ki szeretnék menni sötétedés előtt a szigetre így felállok az asztaltól.*
- Örültem a találkozásnak Ashi, de ha nem bánod most magadra hagylak mert fel kell mennem Fortunaért. Kimegyünk sétálni a szigetre.* magyarázom meg neki mi nem lenne szükséges de én ilyen vagyok.*
- Remélem találkozunk a közeljövőben, jó volt veled beszélgetni. Szia!* mosolyodom el kedvesen s intek is de aztán már fordulok is az ajtó irányába, hogy felsétáljak a Déli főtoronyban lévő szobámba a famulusomért.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-05-28, 3:03 pm

*Érdekes Josephine reagálása a kérdésemre, de ez az én hibám is, minden esete egyet értek azzal, hogyha elesünk fel kell állnunk. Nem számít hányszor hisz csak az veszít aki meg sem próbálja.*
-Hát igen, ha nem állsz fel véged, de szerencsére én az a típus vagyok aki kinyújtja a nyelvét annak ki elgáncsolta és megint megpróbálja. Ha újból valaki elgáncsol és ugyan az a személy max sípcsonton rúgom...*Ez rám vall, ha kétszer egy más után történik valami azt általában megtorlom. Persze vannak olyan esetek ahol inkább meg húzom a nyakam és inkább csak felállok. "Mesélek" neki egy mugli gyógyított kiről elég érdekes történeteket, hallottam szerencsére nem is érdeki. Ez körülbelül olyan, hogy az ember nem akarja tudni miből van a virsli, de mégis rákérdez. A családról is kerül egy kis szó mi miatt főleg én beszéltem és sikeresen el is varázsoltam az arcáról a mosolyt, de tudom, hogy nem lesz késő mikor meg találom.*
-Jó lehet nálatok, régen nálunk is ilyen volt csak elég rossz hatással lett ez a eltűnés... *mosolygok rá. Egyszer eltudom képzelni milyen boldog családból származik. A jó kívánságot el fogadóm, mert az mindig is kell. A kérdésemre válaszol, de utána már megy is.*
-Én is örültem. Szia!*Intek búcsút majd lassan én is fel megyek a kutyámért.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-02, 5:59 pm

-Hát csak nevetett szerintem egy elmebeteg, ki megszökött az Új-Zélandi diliházból és most valahonnan szerzet egy pálcát és mindenkit megtámad, ami csak él vagy mozog. Bár az is meg eshet, hogy több száz éve hibernálta magát és erre a "nagy" zajra felébredt és megtámadott, hogy maradjak csendben... Bár nem tűnt olyannak ki épp holdkórosnak lenne. De az is meg eshet hogy egy vámpír meg ölte a feleségét amitől teljesen összezavarodott és mindenkiben a vámpírt látja vagy csak nem akar boldog embert látni és ezért támadott meg. Az is el képzelhető, hogy... hupsz ismét elszaladt velem a ló bocsi...* Szorítom a számra mutató-, középső ujjamat. Nem szabad tőlem ilyeneket kérdezni, mert akkor én tényleg válaszolok és azok mind ilyen mese szerűek. Lehet hogy szereztem még egy rajongott Az eperszedőnek aminek szívből örülök, mert nekem igen csak tetszik. Visszasüllyesztem a táskámba a könyvet majd az időjárásról kezdünk el beszélgetni. Kiderül, hogy Fruzsi jobban szeretni a kiszámítható időt mint ami most van. Bár szerintem most sokan vannak evvel így, legalább is én még így vagyok vele. Hirtelen téma váltás során megtudtam hogy nem vagyok bolond csak a hónapom az minek igen csak örülök hisz senki sem akar bolond lenni. Fruzsi felvet egy nagyon jó ötletet minek hála elindulunk a nagyterem felé. Közben kibeszéljük hogy kinek mi a terve a nyárra és találtunk is rögtön két közös nevezőt. A tanulást és a strandot.*
-Balatonra fogsz menni strandolni?*kérdezem és közben remélem nem túl hülye a megfogalmazásom. Valami tenger parti városba akarok majd menni, e az is lehet hogy vissza megyek a többiekhez egy darabig meddig jó hullámos a tenger ez majd kiderül. Kibeszéljük az is hogy ki mit akar enni vagyis én csak magamba gondolom. És is valami gyümölcs levest fogok enni, de többet nem hiszem, annyira nem vagyok éhes hogy többet egyek. Hamar leérünk és már megyünk is az exos asztalhoz.*
-Miért lenne baj? Nekem aztán nembaj csak ne nézzenek ki hogy ide ülök le.*Mondom és lehuppanok Fruzsival szembe majd mikor végzet én is szedek magamnak levest és elkezdem enni. Majd hirtelen megszólalok*
-Jó étvágya!*kicsit belepirulok hogy megfeledkeztem erről, e most már ez van. Majd lassan eszek.*
-Hát nincs konkrét tervem. El leszek és kész tanulok majd szerintem ki megyek még a mai nap folyamán, bár ez nem biztos. Neked van már terved?*kérdezem és közben újból kanalazom a levest.*
-Hogy van mostanában Roxy?*kérdezem mert érdekkel hogy teszik lenni a kis kedvence.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-02, 6:35 pm

*Egy darabig pislogva meredek a lányra a szavak hatása alatt maradva, míg végül halkan felnevetek a képtelen ötletek miatt, a bocsánat kérés hallatán meg legyintek egy aprót még mindig kuncogva.*
- Elég fantáziadús gondolatok.*vigyorodok el és kezdeti, szokásos szégyenlősségemnek már nyoma sincs. Aminek fő oka, hogy Ashit már kezdem megismerni és rendes lánynak tűnik, így nem látom értelmét annak, hogy túlzottan óvatos legyek miatta. Na meg az ilyen beszólások után egyértelműen oldódik az ember.
A beszélgetés folyik tovább, de kezdem azt érezni, hogy kilyukad a gyomrom, ha nem tömöm meg valami ehetővel, így fel is vetem ötletnek és szerencsére pozitív reakciót kapok rá, tehát meg is indulhatunk a nagyterem felé.*
- Ó ismered? Igen elég valószínű, hogy azt is meglátogatom. Nem tudom, nem lenne kedved eljönni velem?*pislogok felé végül. Egy ideje már gondolkozok azon, hogy megkérdezem, mert hát elég jóban vagyunk, szóval a barátaim közé sorolom, így örülnék neki, ha megnézné az otthonom és megismerné a rokonaimat. Úgy tudom nem zavarják a muglik, így talán nem mond nemet.*
- Gondolom akad, aki utál más asztalnál enni.*rántom meg a vállam, már a merőkanállal a kezemben és szedek is tányéromba belőle, majd visszaülök, s a kanalat megfogva enni kezdek. A leves kissé édes és nagyon hideg, tehát pont olyan amilyennek lennie kell, így élvezettek folytatom az étkezést.*
- Ó ne haragudj, teljesen kiment a fejemből. Neked is jó étvágyat.*kapom fel fejem hirtelen, minek hatására kis híján magamra öntöm a levest. Szégyen, hogy elfeledkeztem erről, de most már nincs mit tenni, ezért hát enyhén pirulva bocsánatkérően mosolygok, mielőtt ismételten visszafordulnék az ebédemhez.*
- Nem nagyon. Szerintem ebéd után visszamegyek a szobába megnézni mi van Rockyval, utána meg olvasok.*rántom meg a vállam. Nincs konkrét tervem, de ezek az ötletek jól hangzanak, így valószínűleg ezzel fogom tölteni a nap hátralévő részét.*
- Remekül, egész szépen megnőtt és már mondhatni tökéletesen szót fogad.*felelek mosolyogva. Nem tudom most mit csinálhat, bár sejtésem szerint épp azon van, hogy megrágja valamelyik ruhadarabomat vagy befeküdjön az ágyamba és ott folytassa a délutáni szunyát.*
- És a kutyusoddal mi a helyzet?*kérdezek vissza, nem simán udvariasságból, hanem azért is mert tényleg kíváncsi vagyok rá, hogy mi a helyzet a kis állatkával, bár gondolom semmi baja, hiszen Ashi biztosan rendesen gondját viseli.*
- Mi van abban?*bökök a lány melletti kancsóra, ami túl messze van ahhoz, hogy elérjem és ráfeküdni az asztalra meg nem szeretnék.* - Ha almalé, akkor ide tudod adni?*érdeklődök tőle és nagyon remélem, hogy tényleg az van benne és nem kell tovább kutatnom utána.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-02, 7:21 pm

*Na már megint alkot a fantáziám, bár ez most egész jókor jön mert így jobban feltudunk oldódni mint vízben a pezsgő tabletta. Mosolyogva bólintok majd elindulunk a nagyterem felé enni valamit. Elkezdünk beszélni hogy ki mit fog csinálni a nyáron.*
-Ismerem, vagyis Jártam egyszer talán kétszer Magyarországon, de nem igazán ismerem annyira, de ha jól tudom a Balaton az Európa egyik legnagyobb tava. Ha nem baj akkor szívesen elmegyek.*Mosolygok rá ez nálam már majdnem azt jelenti hogy köszönöm elmegyek, de mivel nem tudom hogyan lesz ez az egész nyár nem mondok biztosat. Én csak már ilyen vagyok, de azért szívesen elmennék hozzá hisz kitudja milyen helyekre jutunk el. Mikor leülünk az aszathoz és elkezdünk levest szedni. Sikeresen mind ketten meg feledkezünk a jó kívánságról így utólag nyögjük be és kicsit bele is pirulunk. Nevetésbe török ki, de inkább elkezdek enni, mert igen finom lett a leves. Egypár falat után meg érdeklődöm a vadász görénye hogylétét. Szerencsére jól tetszik lenni. Miben nem is kételkedtem egy cseppet sem hisz Fruzsi biztos jól gondozza.*
-Hát a kutyám egész jól van már elég jól hallgat is rám, de azért elég eleven is. Szerintem nőt egy kicsit. Bár lehet hogy súlyra csak mert elég nehéz lett a kis drága. * Mosolygok rá majd meg nézem az említett kancsót melybe bele is szagolok. Almalé szaga van ezért oda nyújtom a lánynak.*
-Almalé ahogy érzem. Parancsolj.*Adom oda majd mikor végzek felállok. és megnyújtogatom a tagjaimat.*
-Hát elnézést, de nekem meg kell néznek az én kis drága Tequilámat. Remélem nem tépte szét a párnát meddig nem voltam ott. Fel jössz vagy maradsz itt.*Ha nem jön akkor elköszönök és megyek fel ha jön akkor együtt megyünk egy darabig majd én elmegyek a szobámba és felébresztem az alvó kutyámat.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-02, 7:44 pm

- Persze, hogy nem gond, azért is kérdeztem.*mosolygok rá és látszik is rajtam, hogy örülök neki, hogy nem utasított vissza rögtön. Azt pedig hogy majd mikor megyünk, még lesz időnk bőven kitalálni, egyelőre az is elég, hogy tudom lenne hozzá kedve. Végül megérkezünk a nagyteremhez is, ahogy elkezdjük az ebédet, de a beszélgetés továbbra se marad abba, így jutunk el háziállatainkhoz.*
- Még kölyök, szerintem sokáig így lesz még. De még mindig jobb egy eleven kutya, mint egy túl komoly.*rántom meg a vállam. Szerintem fontos, hogy játékos legyen, hiszen még gyerek és így legalább kezdeni lehet vele valamit. A nem jó, ha egész nap a sarokban ül és nem hajlandó semmit se csinálni. A felém nyújtott kancsót kis erőlködés után elveszem, majd én is megszaglászom azért, de valóban almalének tűnik, így tele is töltöm poharamat, amit meg is döntök.*
- Szerintem én is megyek. Egy pillanat.*dünnyögöm még, miközben magamhoz veszek néhány szelet süteményt, majd biccentek, hogy tőlem aztán mehetünk, s ha Ashi is elindul, akkor mellette haladva indulok meg a lépcsők felé. Egy ideig nyilván együtt megyünk, de mivel más-más házban vagyunk, így hamarosan elválnak útjaink. Én egy intés után szépen megindulok saját tornyom felé, majd egyenesen a hálóm felé veszem az irányt, hogy megnézzem mi van kis kedvencemmel, s utána valószínűleg az ágyra ücsörögve folytatom megkezdett könyvem olvasását.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-25, 6:52 pm

*Teljesen fel voltam készülve hogy ma lesz óra és bedobom magam, de a magsizterek elfoglalt emberek és sajnos elmaradt, de hát ez van nincs ezzel különösebben gond csak, hogy akkor most mit kezdjek magammal? Ugyan az óra egy óra múlva kezdődött volna csak, de addig megfürödtem volna és vacsoráztam volna is, de most, hogy így ráérek akár ki is találhatnék valamit. Más esetben biztos Alinoxot nyaggadtnám, hogy menjünk sétálni, de visszanézett családjához, ezért most egyedül vagyok és már amúgy is megterveztem, hogy leugrok enni, ezért fürdés után le is nézek az étkezőbe, hogy harapjak, valamit más nem utána kitalálok valami programot úgy is fiatal még a nap, hisz az éjszaka hátra van.
Nagini most nem tart velem így egyedül baktatok le házam tornyából az aulába ahonnan az étkező felé veszem az irányt. Belépve a nagy szárnya ajtókon megpillantom a nagy semmit. Nincs senki a helységben pusztán pár házi manó volt itt egészen addig, amíg meg nem jelentem. Mit, azt már megszokhattuk étkezések idején mindig meg van pakolva az asztal mindenféle jóval, így nyugodtan ki tudom szolgálni magam. Mivel vegetáriánus vagyok, és amúgy sincs most nagy étvágyam, ezért csak zöldséges tésztát szedek, ami mellé limonádét töltök.
Megjelenésem amúgy szokványos. Derékig érő szőke hajam kibontva terül szét hátamon. Fekete fehérpacás trikó van rajtam fekete rövid farmerral, amelyiken ismét megtalálható pár lánc. Csuklómon a családi címerem van miközben villámmal az ételt turkálom.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-25, 7:11 pm

*Hétfő. A tegnapi nap nagy meglepetés volt számomra, hiszen bár jó hírt kaptam, mégis gonoszkás tálalásban, ráadásul igen későn feküdhettem le, ami szintén késői keléssel jár együtt. Azt hiszem, immáron kötelezettségem van, így nem ártana hallgatni Gingerre, mikor a szoba rendezését kérte, hiszen ha a saját házam táján képes vagyok rendet tartani, akkor máshol is. Éppen ezért a reggeli elmarad, gyakorlatilag az egész délutánomat azzal töltöm, hogy a környékemen pakolok, így helyrepofozva szobámat. Azonban elérkezettnek látom az időt, hogy a fárasztó munka után végre pótoljam a kiadott energiát, étel bevitellel, hiszen miután eszem szándékomban áll tanulni indulni, éppen ezért veszem most az irányt immár tiszta hálómból a klubbhelyiségen keresztül lefelé a nagyterembe, hogy éhségem csillapítsam. Ráérős, mégis elegánsan ruganyos léptekkel haladok, zsebembe csúsztatott kézzel, öltözékem most sem tér el a szokottól, ám fekete bőrcipőhöz most kivételesen kék farmer társul, felülre pedig egy sima, fehér inget párosítok, felső három gombját kigombolva, ujjait könyékig tűrve. Az övemen lógó pálca mellet, bal csuklómon órám fénylik, illetve ujjaimon teleportgyűrűm, valamint jobb kézfejemen a családi pecsétgyűrű, s a medálom most meztelen mellkasomon fekszik, mivel a gombolás hanyagsága láttatni engedi felsőtestem egy kis részét. Különleges módon most először megtalálható szívem fölé tűzve jelvényem is, ami hirdeti a kitüntetést. Halkan dudorászva lépek át a nagyterem ajtaján, és egy pillanatra összeráncolt homlokkal konstatálom, hogy majdnem üres... lévén, hogy egyetlen személy tartózkodik itt, akinek most kivételesen nem a vörös, hanem a hosszú, szőke fürtjei keltik fel érdeklődésemet. Egy pillanatnyi gondolkodás után, mely megtorpanással társul, felé veszem az irányt, immár rajta tartva a szemem, és mikor lassan elsétálok mellette, felmérem a tányérján elhelyezkedő ételt.*
- Hat ez nem valami taplalo... *szólalok meg minden köszönés nélkül, mégsem érzem most bunkónak magam, nekem alapjáraton ilyen a jellemem... mikor kedvem tartja adok egyes dolgokra, mikor nem, akkor hanyagolom. Ekkor szúr szemet a címeres karkötő, ami ismét megállásra kényszerít.*
- Az a cimer... csaladi? *érdeklődöm meg megállva mellette, így ha elfordítja a fejét, kényelmesen társaloghat velem, de leülni egyenlőre nem szándékozom. Kíváncsiságomat is csupán szőkesége élesztette fel, hiszen rögtön kismillió szőke nős vicc ugrik be fejembe, így bár nem mondom ki, ajkam pimasz mosolyra húzódik, míg őt szemlélem, és tekintetem olykor-olykor hajára ugrál, így sejtetve, vajon mire gondolok.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-25, 7:42 pm

*Unalmas üldögélek az étteremben egy újabb házin agyalva, ha már nem lesz megtartva az óra. Nincs, kedvem nagyon enni inkább csak muszájból teszem, ezért is turkálom csak az elém pakolt tésztát. Hallom, hogy valaki bejön az étkezőbe fel is pillantok az illetőre, de nem ismerem, ezért ismét visszafordulok tányéromba, de nem kell aggódnom, mert a srác megszólít.*
- Az lenne más napokon. *Tolom el magamtól a tányért, mert nem tudok belőle többet enni. Maximum, ha máskor megint megéhezek újra lejövök enni. A srác maga nem kelti fel az érdeklődésem inkább csak akcentusa zavarja a fülem.*
- Nem, ez a címer családi. *Hangsúlyozom az Á-t. Valószínűleg ez bukóságnak számít, de a mai tűzeset után nincsen kedvem több emberhez. Ott az emberekből nagyon elegem lett főleg a sipítozó anyuci után.*
- A Braxton vérvonal jelképe. Nem hiszem, hogy sokat mond. Amúgy sem jelent semmit, főleg így család nélkül. *Fordulok ki a székkel, mert idegesít, hogy ez az ismeretlen idegen a maga rossz benyomásával mögém áll. Nem tűnik szimpatikusnak a srác vagy, ahogy ma már Valgrad mondta nem lopta a szívembe magát. Az a szem, ahogy viszont méreget, egyáltalán nem tetszik, és ha jól kiveszem, akkor valószínűleg hajszínemmel lehet problémája.*
- Töröld le azt az ostoba vigyort a képedről és áruld el, hogy mi bajod van velem. Vagy tudod mit? Mi lenne, ha egyszerűen arrébb sétálnál? *Támaszkodom neki az asztalnak. Tudom, hogy az lenne a legegyszerűbb, ha én mennék el, de az túl egyszerű és nem tudnék belekötni.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-27, 5:29 pm

//Olvad Conraddal//

*Ha már a szülői levelezésről mesélek Conradnak, akkor nem fogom eltitkolni azt sem, hogy miért is jobb, hogyha tudnak mindig rólam a szüleim. Voltak bizonyos halálesetek, így pedig megbizonyosodhatnak róla, hogy nincs semmi bajom és hogy teljesen jól érzem magam még mindig. Már lassan két éve, hogy ide járok és bár történtek velem negatív dolgok is, összességében nagyon is jól vagyok.*
- Ühüm. Tudod, a Mysterio régen nem véletlenül sűllyedt az óceán alá és mivel feketemágusokat tanít ki, sok az ellenség is, így előfordulnak a támadások és a csapdák is az intézményben vagy akár azon kívül, ezek pedig haláleseteket hoznak. *magyarázom is el a fiúnak, remélve, hogy nem fogom elrémíteni ettől a helytől, mivel tényleg nem áll szándékomban, az a lényeg, hogy jól érezze magát, de mégse éljen hazugságban. Még Josh-ról is ejtek pár szót, de szerencsére nem érdeklődik tovább, tehát meg is érkezhetünk nemsokára az étkezőbe is. *
- A fiúk többség nem tud, szóval nem szégyen. *jegyzem még meg halkan, de mégis mosolyogva és azért az érdeklődésének is eleget teszek. Nem tudom, hogy mire kíváncsi, de mesélek a helyről pár apróságot, olyasmiket, amiket mindenki tudhat.*
- Igen, előfordul, de nem mindig és sokszor azokon, akik önként jelentkeznek vagy akik az órákon nem tudnak viselkedni. A tanárok általában őket nézik ki. Miért, félsz, hogy egyszer téged fognak kihívni? *kíváncsiskodom is a sráctól, majd nemsokára már tényleg beérünk a terembe, így nézek körbe a megpakolt asztalokon és ahogy hallom, ő is a Cruoris házba jár.*
- És örülsz, hogy a cruoba kerültél vagy másik volt a cél? Esetleg mindegy volt? *kérdezek tőle még egy kicsit, miközben megpakoljuk a tányérjainkat és azokkal helyet is foglalunk. Én a szendviccsel bajlódom, így keresek egy kenyeret, mely jó messze van, de magamhoz lebegtetem és ez után már vajazom is, majd jöhet a szalámi, a saját és a zöldségek is és végül már a kölcsönös jó étvágyat kívánás után neki is állhatunk az étkezésnek. Egy ideig ez csendesen megy, de amikor újból érdeklődik tőlem Conrad, elgondolkodva hümmögök picit.*
- Hát, akadnak olyanok, akik lenézik a nem tiszta vérű embereket és biztosan vannak ilyen szokások még, de most nem jut eszembe. *pillantok is a zöld szemekbe, majd vállat vonok.* - De ne foglalkozz mindezzel, érezd jól magad és ne érdekeljen, hogy ki mit gondol. *bíztatóan rámosolygok és ez egyébként saját tapasztalat. Régen túl sokat foglalkoztam azzal, hogy ki mit fog gondolni bizonyos lépéseim után, de mára tudom, hogy ezen túl kell lépni, önmagunknak kell lennünk.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-27, 5:50 pm

*Érdeklődésemnek köszönhetően bővebb információt is hallhatok hamarosan az iskoláról, mely némiképp felkavar, ám egyben meg is nyugtat, hiszen jó ezen adatok birtokosának lenni, mivel ezek után így tervezem lépéseimet. Feltűnik azonban természetesen, hogy milyen jól informált lánnyal van dolgom, így egy elismerő pillantást is bezsebelhet részemről, hiába elvárható tőle az ilyesfajta jellemvonás, lévén, hogy felsőbb éves.*
- Hm... úgy nézlek, mint aki sokat tud. Bár biztosan azért, mert felsőbb éves vagy. Sok haláleset történt? *kérdezek azért rá, mivel ez érdekel, hiszen nem mindegy, hogy rendszeres, vagy csupán kivételes alkalom, mikor valaki itt leheli ki életét. Tovább haladva azonban más témák is felmerülnek, így hiába nyugtat a lány, hogy ez természetes az én nememnél, én csak makacsul fejet rázok. Egyáltalán nem főzhettem magamra, hercegként gyakorlatilag megtiltották, tehát itt az ideje, hogy megfordítsam a szemléletet...*
- Én meg akarok tanulni. A mesterszakácsok nagy része férfi, így nem mondhatni, hogy nincs tehetsége hozzá a nememnek. *jelentem tehát ki határozottan a lányra nézve, ám hiába eme megindulás, ha az ember problémákba ütközik, így gondolkodom el kissé elszontyolodva.* - Bár szakácskönyvekből lehetséges, hogy nem lesz élvezetes. Nincs ki megtanítson. *sóhajtok fel. Természetesen ha van kitől, akkor tovább is érdeklődöm, így kapok némileg megnyugtató választ az órák menetéről, mire láthatóan felengedek hálás tekintettel.*
- Igen... hogy nem tudok teljesíteni, vagy kellemetlen lesz. *ismerem be szemlesütve, míg tovább ballagunk, s most kivételesen a lány felől érkezik egy kérdés, melyre elgondolkodom, ám nem kifejezetten hosszan, hiszen a válasz a nyelvemen van.*
- Nekem mindegy, nem tudom miért kerültem ide, a lázadás volt a cél.. *hopsz, ki is csúszott valami, amit eddig titkoltam, de mivel képtelen az emberekkel bánni, így a titkolózás sem az erényem, ám szerintem ez nem feltétlen negatívum... Végül célba érkezünk, így kezdhetek el én is étkezni, ahogyan azt terveztük, s bár az illem ellenkezőleg követeli, én mégis beszélgetésre használnám fel ezt az időt.*
- Hogyan illeszkedjek be, ha nem érdekel az emberek véleménye? *kérdezem magamtól is, amolyan költői kérdésként, elvégre valószínűleg saját hibámból, de nem értem a lány mondandójának lényegét, így várok hát magyarázatra.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-27, 6:00 pm

*Kissé sokallom a kérdéseit, de egyáltalán nem zavarnak, hiszen szívesen segítek neki, válaszolok a kérdéseire, mivel újként valószínűleg én magam is ilyen lennék. Tehát elmondom neki azt, amit tudok, de mégis úgy, hogy azért el ne ijesszem, szóval bizonyos dolgokról talán még nem kell tudnia, majd szépen lassan rájön mindenre, de egyelőre érezze itt jól magát.*
- Volt idő, amikor sok, de manapság minden rendben van, furcsa is. És igen, bizonyára azért tudok sok mindent, mert amióta az iskola ismét a felszínen van, én ide járok. *bólintok is rá a szavaira, majd magunk mögött hagyjuk ezt a témát és szóba is jön a főzés. Szerintem nem ciki, hogyha egy fiú nem tud főzni, sőt, tök átlagos, de ahogy hallom, ő neki kicsit másabbak az elképzelései, így pislogok rá kíváncsian, majd fejemet is megdöntve hallom, hogy tényleg mennyire szeretné.*
- Mindenhez nem értek, de ha gondolod, egy-két dolgot megtaníthatok neked, ha szeretnéd. *nem akarom rá erőltetni a társaságomat, a világért sem, de hogyha segíthetek, hát miért ne? Nem csak párbajozásban kell segíteni egymásnak, hanem ilyen apró dolgokban is, én így hiszem. A tanórák is szóba jönnek, majd ez után ismét én kérdezek, így hallom meg, hogy lázadni akart.*
- Te? Egy picit sem tűnsz lázadónak, már bocsi. Mégis mi ellen lázadtál? *kíváncsiskodom továbbra is, de a szenyok már elkészültek, tehát ideje enni is, így én nagyban rágcsálok is, miközben a válaszát hallgatom.*
- Tudod, én eléggé szeleburdi és örökmozgó voltam... vagyok és nem viselkedtem úgy, ahogy mások. Magamat adtam, nem érdekelt, hogy kinek szimpatikus ez vagy sem és akik akartak, elfogadtak így. Sok barátom van, szóval szerintem ez jó taktika. Légy önmagad és ha ez valakinek nem tetszik, hát ne foglalkozz vele. *bólintok is hozzá és tényleg igen csak lelkesen beszélek, tehát talán hallgat majd rám, bár ha nem, akkor nem, tényleg ő dönti el, én biztosan nem fogom számon kérni rajta, hogy most önmaga-e vagy egy megjátszott ember. Én vagyok oly naív, hogy hiszek az emberek őszinteségében.*
- És valamelyik mágiaág jobban érdekel, mint a többi? *biztosan tudja, hogy miket fog itt tanulni majd az évek során, kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen fiúnak, mint ő, mik az erősségei.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-27, 6:15 pm

*Jómagam sosem érzékelem, hogy mennyit szabad és mit nem, hiszen kijelenthetjük, hogy bizony elzárt környezetben nőttem fel, ott, ahol minden a szám íze szerint történt. Ha kérdeztem, mindenki ugrott csak azért, hogy válaszolhasson, és ha néha napján kimozdultam egy-egy ünnepre, fogadásra vagy diplomáciai útra, akkor is herceghez méltóan viselkedtek velem. Természetesen így előbb utóbb egy szépen és precízen nevelt utód lettem, s ma már egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy valóban ez lennék én... a nevelés meghatároz, ám önmagam szeretnék lenni. Éppen ezért kérdezek annyit, s örülök, hogy van aki felel.*
- Ez... megnyugtató. Lefogadom láttál egy s mást, ha ennyi ideje itt vagy. *mosolygom rá, ám belül sokkal többet gondolok. Ha ez az aranyos lány sem tört meg és kibírta, nekem már csak a nemek béli különbség miatt is ki kell tartanom. Megeshet, hogy határozatlannak, esetlennek tűnök, ám vannak témák, amikben makacskodom, ilyen a lázadás is, ami most éppen a főzésben nyilvánul meg. Egyáltalán nem azért említem meg, hogy rávegyem bármire is a másikat kihasználva segítőkészségét, így ajánlatát nagyokat pislogva, de szívesen fogadom.*
- Hát... ez remek lenne. Melyik... melyik hálóban kereshetlek? *kérdezek rá rögtön, hogy ha idővel betartja a lány az ígéretét, hol is találhatnám meg. Szóba kerül ám természetesen titkos vágyam a lázadás, ám szavaira csupán megcsóválom fejemet.*
- Ne külsőről ítélj. Amennyiben éppen emberek között vagyok, nem tudom, hogy viselkedhetnék úgy... ahogyan azt én tenném. Ahol én nevelkedtem, elvárások szerint nőttem fel, egy herceg nem lehet akármilyen! Ezért nem érzem azt, hogy valóban én volnék az, akit most látsz... tehát magamat keresem... a lázadással. *fejtem ki, szépen elfecsegve ismételten egy titkomat, mely csak itt számít annak, számomra azonban természetesen jön nyelvemre. Észre sem veszem mindezt egyenlőre, ha a lány sem teszi szóvá, így keveredünk az ételekhez, ahol tovább folytatódik a beszélgetés.*
- Azt hiszem, értem amit mondasz. Ez jó ötlet. *bólogatok elgondolkodva, majd jómagam is egy darabon tovább étkezem, hiszen ezért vagyunk itt, ám érkezik egy kérdés, melyre szemöldökömet is összevonom, úgy rágom meg a választ.*
- Nem hiszem, hogy kialakult a véleményem... azt tudom, hogy a halotti mágia egyáltalán nem, de például a jelmágia, és a misztikus lények ismerete egész élvezetes, és a spirituális ismeretek is érdekes. *felelem, s már majdnem folytatnám az étkezést, mikor eszembe ötlik, hogy felsős tantárgyakról nem is hallottam, így pillantok vissza Michelle-re kérdőn.* - Te hogy állsz a tieiddel? *teszem fel szóban is a kérdést, hogy egyértelmű legyen, míg lassan étkem végefelé járok, tehát amint válaszolt már be is fejezem, és egy kis itallal öblítek.*