Nagyterem, étkező

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-06, 2:31 pm

*A fehér nadrág immár tiszta, hála a leányzónak és famulusának, aki igazán ügyesen súgott. Megköszönöm a segítséget és elvigyorodom, mikor a bögre a másik oldalra kerül az asztalnak. Mivel már nincs ok parázni és nincs is semmi probléma, a beszélgetés tovább folytatódhat és folyatódik is természetesen, hiszen senki sem szeret tök csendben enni. Én legalábbis biztos nem, úgyhogy tökre örülök, hogy társaságom lett, akivel elcseveghetem az időt, amíg a csirke kisebb-nagyobb falatokban a gyomromba vándorol. Mordana kerül szóba és Elisa megjegyzi, hogy szerinte elég csendes leányzó. No igen, én is ezt hallottam róla, de kétségkívül kellemesen elbeszélgettünk a szobában. Azért ellenőrzöm, hogy nem áll-e a hátam mögött a lány, hiszen gyakorlatilag egyszerűen kibeszélem őt. Persze nem gonoszan, aljas módon, de hogyha azt vesszük ez is egy fajta kibeszélés. Mikor megjegyzem, hogy tanársegéd volt és hogy lehet, hogy megkérem, tanítson majd engem is, Elisa megjegyzi, hogy tényleg jó tanár volt. Felcsillan a szemem, hiszen most jut eszembe, hogy Elisa másodéves itt a Mysterioban.*
- Ó, téged akkor ezek szerint tanított? Nahát! *lelkendezek csillogó szemmel, de egy kis szomorúságot is felfedezhet benne a lány, hiszen én is örültem volna, hogyha Mordana tanít. no nem mintha Alinox nem lenne jó tanár, mert ő is remekül tartotta az órákat, de azért mégiscsak más lenne Mordanaval tanulni. Sebaj, így jártam, miért nem jöttem egy évvel ezelőtt. Rákérdezek Elisánál, hogy melyek a favorit tárgyai és meg is kapom a válaszokat, mire elnevetem magam.*
- Toxicológia? De hát Te Inflatusos vagy. *nevetem el magam, bár tudom, hogy a házak nincsenek annyira szorosan elkülönülve és persze aki x házas, az kedvelheti az y ház tárgyait is. -
- Bár a Jelmágia nekem is tetszik. Imádom a varázsjeleket, rúnákat meg ilyesmiket. Alig várom már, hogy nekem is legyen egy famulusom. *nézek kedvtelve a madárra, majd Elisára mosolygok. *
- Káoszmágia. Az durva lehet, de iszonyat jól hangzik. *vigyorodom el ismét és kicsit el is gondolkozom, miközben egy újabb falatot tolok a számba. A husi egész szépen fogy és persze a gyomrom is kezd egyre jobban tele lenni. Vacsoráig nem lesz egy szavam sem, az biztos. A jókívánságra elnevetem magam, hiszen tényleg kicsit lemaradt a leányzó, de sebaj.*
- Köszi szépen. Jobb későn, mint soha! *kacsintok vidáman a lányra nevetve és folytatom az evést. *
- Voltam persze. Nem szeretek lógni és úgy tudom, hogy itt annyira nem is szeretik. De tetszenek! Tényleg. Tuti élvezni fogom őket. *válaszolok lelkesen a lánynak. Érdekes, hogy az otthoni tanulásokat annyira nem élveztem. *

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-06, 2:59 pm

*Szóba kerül Mordana is, aki tanította is múlt évben, így közli, hogy véleménye szint a lány egy remek tanár, s bátran lehet tőle segítséget kérni.*
- Igen, még tavaly.*legalábbis egy ideig, hiszen egy hosszabb időre kénytelen volt elhagyni az iskolát, na de ezt most nem fogja a másik orrára kötni. Egyébként abban jelenleg nincs teljesen képben, hogy most ki tanítja az adott órát, de véleménye szerint ő se lehet rossz, ha a magiszterek engedélyezték neki.*
- Nos igen, akik ismernek nagyjából már tudják, hogy nem vagyok épp egy tipikus inflás.*nevet fel. S még csak nem is hazudik, hiszen hidegrázása van a hallottaktól és úgy általában a legtöbb tárgytól, ami a házához tartozik. Ilyenkor erőteljesen el szokott gondolkozni, hogy vajon mért pont ide került, s ugyan rájönnie még nem sikerült, de valami oka biztosan van.*
- Nos igen, néhány tárgy nekem is tetszik, már jó előre. Kíváncsi vagyok, hogy milyenek lesznek.*elmélkedik el egy kicsit. De hamar visszatér a valóságba, hiszen a harmadik még odébb van, addig ezt az évet kéne túlélnie. Ráadásul a vizsgákkal is meg kell majd birkóznia, ami nem lesz könnyű, de azért nyilvánvalóan megoldható lesz. Időközben aztán arra is rájön, hogy még nem kívánt jó étvágyat, tehát kicsit későn ugyan, de azért ezt is megteszi.*
- A nagy részül jó szokott lenni. Vannak durvábbak is, de még azokat is izgalmasnak nevezném.*mosolyodik el. Ő személy szerint szeret órára járni, s a gyakorlati részek ugyan nem minden esetben a kedvencei, de arra remek lehetőséget nyújtanak, hogy rendesem megtanulja az adott varázslatot. Ezután a maradék kakaót is megissza*
- Tele vagyok. Ez finom volt.*törli meg a száját és nyújtózkodik is egy kicsit. S ugyan semmi kedve még menni, de a mai napra még tervezett pár apróságot, tehát kissé kelletlenül ugyan, de Katherinához fordul.*
- Még van egy kis dolgom, szóval én megyek is. Jössz te is?*érdeklődik még, s mivel a lány valószínűleg igent mond, így mindketten felállnak, s együtt mennek egy darabig, úgy félúton válnak külön, hogy aztán mindenki mehessen a saját dolgára. Így Elisa visszatér a szobájába, hogy befejezze a megkezdett tanulást.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-09, 3:35 pm

-Igen, sokban hasonlít hozzám… én is ilyen cuki vagyok.*Bájos pofit vág az egészhez, majd elvigyorodik. Tudja jól, hogy egoista kis dög ő maga is, de hát, joga van hozzá, ha nem lenne ennyire akaratos, és hasonló, akkor esélye sem lenne Gébbel szemben.*
-Oh, múltkor is ott volt amikor ott voltam, meg előtte is ott volt amikor ott voltam…és este volt. De jó, megjegyzem este vadászik.*Emlékszik még az asztalra állásos jelenetre, meg arra is, hogy Brian keze is este sérült meg, meg ilyenek, tehát nem felejt el dolgokat. A kutyával egyelőre nem tud szimpatizálni.*
-Sajnálom, hogy körülöttem mindenkit így hívnak…a tesómmal ne foglalkozz…majd lehiggad, megszokja a dolgokat…minden esetre a testszerzésre ráállok, ha ez megnyugtat. Biztosabb nem egy testben maradnunk.*Még egy Géb féle támadást nem biztos hogy túlélne, vagy ha mégis, azokat a károkat már a kutya sem tudná korrigálni.*
-Igen, jól áll, de…Ő háklis a hajára, mert …a haj sokat számít…ha tehetném még rövidebbre vágnám, ez a hossz az ami semmire se jó.*Mert nem elég hosszú, hogy össze tudja fogni, és nem elég rövid ahhoz, hogy ne lógjon folyton a képébe.*
-Igen, lemegyek enni…kötekedek csak tudod…*Egy csók, csak hogy ne vegye magára a srác a kötekedést, mert felesleges. Eiden mindenkivel kötekedik, Briannel meg főleg. Valahogy imádja a másik agyát húzni. A kutya remekül tűri, hogy Briannél legyen, nyalogatja a kezét, csak azért is alapon, és bájos pofit vág.*
-Bocsánat, a hajam sokáig tart így rendbe rakni. Ne nézzél így rám, mi nem tetszik?*A felvont szemöldök láttán ugyanis az az érzése, hogy valami nem klaffol rajta, az meg nem lenne túl jó dolog. Pedig a hajráfot akkor se fogja levenni.*
-Nagyterem, valami tartalmas kaja kellene, amivel kihúzom estig. A francia megjegyezte, hogy a csoki nem tartozik tartalmas kaják közé. Egyszer nem vagy mellettem, és máris belekötnek az étkezési szokásaimba…ne, nehogy megjegyezd, hogy igaza van, mert nincs. A csoki remek dolog.*Csak nem a legegészségesebb, de az már mindegy. Lefelé haladnak, majd ki, végül erre-arra hogy végül odaérjenek a nagyteremhez. A kiskutya a lépcsőkön mondjuk, egészen érdekesen bukdácsol le, de Eiden nem segít neki, ha segítene, sose tanulna meg közlekedni.*
-Én megtanítanám, de nem hallgat rám, és mint antiállattartó, sajnos nincs hozzá tapasztalatom sem, de itt vagy te… kihasznállak.*Egy futó puszi, csak hogy nehogy mérgesek legyenek rá, vagy esetleg megsértődjenek. Nem kihasználja… csak részben. Amikor megérkeznek, megint kezet mos, mert miért is ne, tehát ezt még a nagyterem előtt megtette, mert hát nem kell kutyusos kézzel enni.
Az étel választás már meghaladja a képességeit, így vagy öt percig nézi a kajákat, hogy eldöntse mit akar a hasába tömni, végül szerzett egy nagy pohár eperlét(mert finom), forró húslevest (mert meleg, és mert teli van zöldséggel, azt meg szereti), és végül rizs, rajta gombás-húsos szmötyi, ahogy ő fogalmazná meg, és mindezt lepakolva a helyükre leül, kutyának a „maradsz, nem mozogsz” parancsot adja, hát azok a könyörgő szemek.*
-Kinézi a kaját a számból, éltél te már ilyet? Úgyse kapsz bélpoklos jószág, te már ettél. Jó étvágyat Brian.*Mosolyog rá a másikra, majd a levesnek neki is áll, amúgy tipikusan olyan húsleves amiben hús az nincs, ellenben sok tészta, rengeteg répa, és zöldség úszkál benne. Brian legalább nem kell hogy aggódjon. Eiden, ha egyszer eszik akkor általában sokat!*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-09, 4:16 pm

- Ja persze, az.*forgatja meg a szemét egy kicsit. S ugyan továbbra is ellágyul az aranyos arckifejezés láttán, de legalább nem dől be a látszatnak. Tudja, hogy milyen akaratos kölyökkel van dolga, de tulajdonképpen annyira nem bánja.*
- Nem azt mondtam, hogy sosincs ott, de általában vadászik. Bár viszonylag későn szokott indulni.*magyarázza. Tudja, hogy Eiden nem kedveli a kutyát, s ez nem is valószínű, hogy változni fog, de azért attól nem kéne tartania, hogy megeszi, mikor bedugja az orrát a szobába.*
- Nem olyan egyszerű, ha beleszól a dolgaimba.*morran fel, utalva a legutóbbi fenyegetőzésre.* - Így sincs semmi baj veled, de igen, megnyugtat.*mosolyog rá. Egyszerűbb lenne, ha külön testben élnének, s nem kéne azon aggódni, hogy Géb mikor jelenik meg és kattan be.*
- Nem fog belehalni, majd megnő. Hát mondanám, hogy akkor vágd rövidebbre, de nem biztos, hogy tovább kéne hergelni a bátyád.*s ha már úgyis a hajról van szó, akkor kinyúl és végigsimít a tincseken. Neki tetszik röviden és hosszan is, bár ez a köztes megoldás néha elég kényelmetlen lehet. A szavakra már nem mond semmi, de a csók bőven elég neki ahhoz, hogy megbocsásson a kötekedésért, amit tulajdonképpen már fel se vesz. Hamar hozzászokik a dolgokhoz, szóval egyik fülén be a másikon meg ki. A kutyával is egész jól elszórakozik, bár a megjelenő srác láttán megemeli a szemöldökét.*
- Hagyhattad volna, ahogy volt. A hajpánt, olyan lányos vagy tőle.*nem bántásból mondja, de tényleg így van, s mivel ezt nem szereti, feláll és a srác mellé lépve kikapja a hajából a nem tetsző tárgyat, s úgy áll, hogy még véletlenül se vehesse vissza tőle.*
- Ki ez a francia?*újabb szemöldökrángatás. Nem tudja kiről van szó, de véleménye szerint túl sokszor szerepelt már a mai beszélgetésben, így előjött egy kis féltékenység, amit igyekszik jól titkolni.* - Csokit vacsoráztál?*fordul felé szigorú pillantással, mikor sikerül felfognia a mondat értelmét.*
- Igenis igaza van, az édesség nem rendes kaja és még csak jó íze sincs.*mondjuk ez már csak az ő véleménye, lévén nem szeret semmit, ami édes. De ezen ellenérzés ide vagy oda, a csoki akkor se jó főétkezésnek, s ezen gondolatából nem ad alább.*
- Mert túl kedves vagy, így nem lehet megtanítani egy állatot. Szóval rám marad az oktatás? Tegyelek a gatyámba.*sóhajt kicsit, s a futó puszival nem elégedett, így megáll, hogy majd magához húzza és kicsivel hosszabban csókolja meg. Ezzel végezvén ismételten megindul, s amint megérkeznek helyet foglal, majd néhány perc alatt kiválasztja az ebedet, ami tört krumpliból és valami húsból áll, poharába pedig colát öntöget.*
- Ne törődj vele. Jó étvágyat.*viszonozza a mosolyt, majd összedarabolja a húst, s csak akkor kezd el enni, mikor már nincs szüksége a késre, csak a villára. Elégedetten rágcsálja szájába tömött falatokat, míg néhányszor Eiden felé pislog, aki egész szépen felpakolt, tehát enni fog rendesen, ami jó dolog.*
- Mit tervezel mára?*kíváncsiskodik, s míg a választ várja folytatja az evést. Néhány falat után megtörli a száját és az italt kezdi kortyolgatni.* - Karak.*szól a mögötte ülő állatnak, s hátra se nézve nyújt oda egy szelet húst. A kutya kiveszi a kezéből, majd szúrós pillantást küld kisebb fajtársára és nyammogni kezd az ételen.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-09, 4:44 pm

-Gúnyt érzek a hangodban.*Sóhajt, amúgy rájött, hogy Brian amilyen hülye néha, annyira jó megfigyelő máskor. Tehát tudja jól, hogy Eiden sem angyal bármilyen cuki arcot is képes vágni mindenhez, és bármennyire mézesmázosan is tud beszélni. Ennek ellenére Eiden eléri mindig amit akar.*
-Beleszól a dolgaidba? Nem is meséltél, hogy mit motyogott neked az a flúgos, vagy…már aludtam amikor mondtad. A külön test sokkal kellemesebb lenne, bár nem tudom tetszenék-e neked egyáltalán.*Ő úgy gondolja, hogy Gébtől teljesen elüt tehát nem is fog rá hasonlítani, Brian meg őt szokta meg, fogalma sincsen, hogy a srác többször is látta őt, mint akkor nap fényképen.*
-Lányos? Bocs, nélküle a képembe omlik az egész.*És tényleg amint elvették a hajából a hajráfot az egész előrecsúszik és az arcában van.*
-Kérem vissza, vagy találj ki valamit, mert így nem látok semmit sem…*A kezével tűri hátra, de ugyanúgy előre jön amint elengedi, és kissé dohog tőle, utál nem látni, elég baja van a haja nélkül is.*
-Luka, vagy valami ilyesmi. Neeem, nem csokit vacsoráztam…az az ebédem volt…este…utána visszajöttünk a révésszel és ettem rendesen, anyuci…*Haj, de nem szereti, ha kikérdezősdit játszanak és még ki is oktatják.*
-Brian, az édesség rendes kaja és finom is, te vagy édességellenes, amit én elfogadok, mert legalább nem eszed el előlem a csokimat…*Gáz lenne, ha túlzottan édesszájú lenne a másik, mert akkor veszekedhetnének a csokin is, amit Eiden imád. Bár általában megkínál bárkit, az más hogy grimaszol, ha elfogadja valaki.*
-Uh, megkaptam, „túl kedves vagy” ezt meg kell jegyeznem, ezt még nem használtad rám jelzőként. De igen…rád marad, mert te…jobban értesz hozzá.*Hát ha a futó puszi nem volt elég, akkor csók, hosszan. Szereti ezt, bár nem tudja az iskolában mennyire elfogadott egy ő féle kapcsolat, így nem akarná Briant kellemetlen helyzetbe hozni, azzal, hogy éppen rajta csüng az ajkain.*
-Ja ne törődjek vele, nem rád néz nagy boci szemekkel.*De azért próbál tényleg nem a kutyára nézni. Minden esetre a levest mind megette, majd a másodikat is eszegeti, úgy tűnik feltankolja magát.*
-Nem tudom, semmit igazán a kutyanevelésen kívül. Pihennem kell, még mindig túlzottan gyorsan fáradok. Szerzek valami édeset is, mindjárt jövök.*Bájos mosoly, majd hőkövető kutyával megy és szerez egy szelet csokitortát, fél útnál tart amikor megtorpan, a kutya meg elkezd vicsorogni.*
-Szakadj le rólam az istenit, egy napig sem lehet nyugtom, miért kell folyton a …pff. Menj a francba Géb.*A kutya még mindig vicsorogva figyeli a gazdit, a jelek szerint megvan az ok miért nem szereti Géb a kutyát. Mert az Eidenhez idomult, röpke egy nap alatt, és Gébet érzékeli betolakodónak. Újabb lépést tesz meg, majd csörömpölés jelzi, hogy a kezében tartott tányér földet ért és széttört, a keze meg remeg, de nagyon…*
-A franc esne beléd, te szemét!*Érdekes Eident magában beszélve látni ez tény, majd egy fél percig semmi, végül lenéz a kutyára és egy fintor.*
-Tünés vakarcs, sicc. Oh…miért is nem lepődöm meg, Mr. Valentine.*Dohogás, átlép a tányér romjain és leül a sráccal szemben.*
-Oh…itt a dög is, már két kutya van hát ez remek. Rég láttalak, hogy van a kezed, reméltem lerohad.*A kedvesség mintapéldánya Mr. Perez.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-09, 5:25 pm

- Remek megfigyelés.*horkant fel. Lehet, hogy nem túl okos, s ritkán használja a fejét gondolkozásra, de a megfigyelésben jó. Na nem mintha nagyon meg kellett volna erőltetnie magát, hogy rájöjjön milyen valójában a másik.*
- Nem mondtam, eléggé bosszantott anélkül is, hogy még el is meséljem.*kis sóhaj, majd egy mosoly.* - Nem hinném, hogy probléma lenne. Már, ha szükség lesz rám azután is, hogy saját testet kapsz.*elégszer láttam már a srác valódi kinézetét, s úgy is pont annyira tetszik neki, mint most, talán valamivel jobban is. De abban már kevésbé biztos, hogy Eiden továbbra is vele akar-e maradni, miután eléri a célját.*
- Igen az, lányos.*feleli, s már nyúl is oda, hogy kivegye a hajából a ráfot, mire az egész lobonc a másik arcába omlik. Halk kuncogást hallat, de a kérésre megrázza a fejét.*
- Nem akarom.*mormogja, de végül csak visszaadja, hogy megelőzze a kezdődő duzzogást. Nincs most kedve ahhoz, hogy utána békítenie kelljen egy hajpánt miatt, így inkább hagyja, hogy visszakerüljön a hajába, bár összehúzott szemekkel figyeli egy ideig a másik külsejét.*
- Ebédre se csokit kellene enni. Megáll az eszem.*masszírozza meg az orrnyergét kicsit. És már csak azért is tovább akadékoskodik, ennyi öröm neki is jár. A csokinak meg amúgy is ellene van, tehát még az gyümölcsevést is jobban támogatná.*
- Nem, nem az. Na ja, az édességeidhez biztos nem nyúlok.*kicsit elhúzza a száját a gondolatra. Ő ugyan a közelébe se megy semmi ilyesminek, szóval az az egy biztos, hogy nem fogja megdézsmálni a srác készleteit. Ő elvan a cigijével és az italaival.*
- Sértésnek mondtam. Rendben, majd kezdek vele valamit, talán nem teljesen reménytelen.*futó pillantást küld a kutya felé, majd sóhajt egy aprót, mikor meglátja miként lépeget mögöttük. Már előre biztos benne, hogy rengeteg türelmet kell majd összekaparnia hozzá. A szájra puszi pedig nem elég neki, inkább csókot szeretne, amit nagy örömére meg is kap. Az pedig, hogy ki mit gondol róla, nem igazán érdekli, tehát annyira nem figyel arra, hogy egyedül legyenek. Végül a nagyterembe is megérkeznek, ahol a leücsörgés után mindketten elkezdenek enni.*
- Édeset, hát persze.*motyogja és inkább beletemetkezik saját tányérjába. Na de a morgást hallva felpillant és aggódón figyeli a srácot, aki veszekedni kezd, s nyilván nem a kutyával. Felpattan, mikor a tányér földet ér, s már indulna is felé, mikor hallja, hogy ismételten beszél, bár közel sem az, akivel lejött.*
- Perez.*szeme összeszűkül, arca elsötétedik. Ez a szokásos reakciója a tesóra, akkor is ha rágondol, ha beszélnek róla, illetve természetesen abban az esetben is, ha épp leül vele szemben. Tekintetét le se véve a másiktól ereszkedik vissza a székre ő is.*
- Nyugi Karak!*szól rá a famulusra, aki gazdája hangulatváltozását érzékelve morogni kezd. Ezúttal hallgat a srácra, így visszaereszkedik a földre és folytatja az odadobott húscafat rágcsálását, bár néha néha felpillant, hogy megnézze mi történik.*
- Milyen kellemetlen meglepetés. El kell keserítselek, remekül van.*gúnyos hangfekvés, majd a hozzá tartozó félmosoly is megjelenik. A tányért eltolja maga elől, az étvágya már messze jár, így teljesen esélytelen, hogy egyen még valamit.*
- Minek bújtál elő? Maradhattál volna ott, ahol eddig voltál.*fonja keresztbe a karjait és dől hátra a széken. Szeme továbbra is villog, bár most közel sem olyan dühös, mint legutóbb volt, így nincs olyan késztetése, hogy átugorva az asztalt, nekimenjen, legalábbis egyelőre.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-09, 5:49 pm

-Miért ne lenne szükségem rád, ha már önálló testem lesz? Nem értelek Brian. A kettő nincs összefüggésben. A test az élethez kell, te, te meg nekem kellesz. Az után is.*És komolyan gondolja, ha nem így lenne, akkor valóban otthagyta volna a srácot az éjszaka után, vagy amikor egyszerű megoldásként vázolták neki, hogy” jobb lenne ha…” akár akkor is megsértődve leléphetett volna, ehelyett itt van, úgy ahogy.*
-És az baj? Mármint ha lányos egy kicsit a külsőm? Én nem érzem hátránynak.*De még mennyire hogy nem, nem igazán férfias amúgy sem, az hogy még ezzel is ront az összhatáson, hát istenem.*
-Tudom, hogy sértésnek mondtad, de nem tud meghatni.*Nem lehet őt olyan könnyen sértegetni. Nem ő ahhoz túl egoista, hogy mindent magára vegyen, még a direkt sértéseket is. Kivétel, ha a halálát, életét, vagy kapcsolatát érinti a dolog. Akkor harap.
Az ebédet már befejezte, amikor még egy kis édeset akart, hát…az a földön van, és ő meg valahol ott ahol nem akart lenni. Géb a Perezre egy pislogással válaszol.*
-Ő is Perez, úgyhogy ez nem annyira jó megnevezés. Tudod a nevem, használd.*Bájos pofit vág. Amúgy érdemes őket megfigyelni, kettejüket, mind a kettőnek van egy gyermeki és egy bunkó énje, csak az alanyok mások akiken ezt-azt kiélnek.*
-Csak nem zavarok? Olyan gonosz vagy Brian. Jogomban áll létezni, bocs, hogy az über romantikus délutánodat elrontom. Tehát a kezed jól van, mily kár.*Egy sóhaj, nem mintha neki jó lenne attól, hogy a srácnak rossz, de nem kedveli ez nyílt titok.*
-Valamit nem értek Brian, miért nem küldöd el? Le lehet rázni Eident is, és akkor nem piszkálnál, és nem utálnálak annyira. Bármikor feltűnök, kit látok? Téged…*Széttárja a karját majd a kutyára néz.*
-Meg a vakarcsot, őszintén minek kellett egy kutyát vennie? Mindegy, azt hittem megfogadod a tanácsom, és leszakadsz az öcsémről. De, nem úgy tűnsz, mint aki ezt bölcsen megfogadná.*Kezével dobol az asztalon majd egy gúnyos mosoly.*
-Tudod ő egy roppant romantikus alkat, pedig utálja a romantikus dolgokat, de az, elhiteti, hogy van értelme annak, hogy szenved, mert boldog lehet veled. Most komolyan, nem nevetséges ez? Még megölni sem érdemes, vicces látni ahogy szenved…*Mintha direkt hergelné a másikat. Ami amúgy nem véletlen, direkte hergeli, mert van egy elmélete.*
-Nem ütnél meg véletlen sem, mert még neki fájna…idegesítő lehet.*Bájos mosoly, azért amúgy felkészül arra, hogy elverik, már csak azért is mert Brian türelme is határos, és pont most világított rá, hogy kínozza azt akit szeret, és lehülyézte őket…*

//fagyasztás//

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-09, 8:00 pm

//olvad//

*A szavakra csak bólogat, bízik benne és szereti őt, tehát megviselné a tény, ha csak úgy magára hagyná, ezért is készül fel minden eshetőségre, csak hogy ne érje meglepetésként.*
- Tulajdonképpen nem baj.*méri végig újra. Mindig is volt egy kis lányos beütése, s ugyan a hajráffal már egy kicsit túlzás, de bármit meg lehet szokni, ha nagyon akarja, s annyira talán nem is borzasztó a helyzet.*
- Hiába próbálkozok.*sóhajt kicsit, elkeseredettet játszva. Hiába nem megy neki ez a sértegetés mostanság, pontosabban ez így nem teljesen igaz, bárkit a porig tud alázni, ha arról van szó, de ez Eidennél valamiért nem működik. Persze, ha épp nem gondolkozik, akkor meg tudja sérteni őt is, de akaratán kívül ilyet tenni, nem olyan kellemes. Közben az ebédhez is hozzákezdenek, de csak az adagja feléig jut el, mikor megjelenik Géb, akinek különös tehetsége van ahhoz, hogy elvegye az étvágyát.*
- Nem érdekel, úgy szólítalak, ahogy akarlak.*morran fel, s kis kutakodás után előveszi a cigijét és az asztalra dobja, majd kivesz belőle egy szálat, amit azonnal meggyújt, s füstöt letüdőzve pillant a másikra. Biztos benne, hogy szüksége lesz a megnyugtató nikotinra az elkövetkezendő időben.*
- Ha már így kérdezed, igen, zavarsz. Nagyszerűen alkalmas arra a karom, hogy kitekerjem a nyakad.*sziszegi, miközben újra beleszív a cigibe, a füstöt pedig az orrán fújja ki. Utálja a srácot, de még mennyire és nem tesz jót az idegeinek, hogy már megint itt van.*
- Miből gondolod, hogy érdekel, ha utálsz? Nem vagy vele egyedül és a többiekkel ellentétben, te nem jelentesz veszélyt. Egyszerűen csak szar az időzítésed, arról meg nem én tehetek. És, ha kicsit gondolkodnál, akkor rájöhetnél, mért nem zavarom el.*a másikra néz, majd elnyomja a csikket, csak hogy egy újabb szálra gyújtson. A szavakra elhúzza a száját, de egyelőre még viszonylag nyugodt.*
- Talán azért, hogy legyen egy értelmes lény is körülötte és ne csak te. Hát tévedtél, nem lehet mindig az, amit te akarsz. Nem tudnál egy kicsivel normálisabb lenni? Beszéld meg vele, hogy mit akarsz, egyszerűbb lenne, mint engem bosszantani.*nem nagyon hisz benne, hogy a sráccal lehetséges lenne normálisan társalogni, de azért megpróbálja, hátha. Viszont amikor Géb újra beszélni kezd, már látja, hogy ebből minden lesz, csak értelmes dumálás nem, keze megrándul, majd egyszerűen végigsöpör az asztalon, jó pár tányért, poharat és evőeszközt verve le, amik csattanva érnek földet.*
- Direkt dühítesz igaz? Mit akarsz elérni ezzel?*ökölbe szorított, enyhén remegő kezét az asztalra helyezi, míg a másikkal újra cseréli az ismételten elszívott cigarettát. Szeme villog és arcára olyan kifejezés úszik, ami jelzi, hogy nem bírja már sokáig.*
- Biztos vagy benne?*megemeli a szemöldökét, majd kifújja a füstöt és a srácra pillant. Valóban nem tenné meg, most még nem, de még eddig se sikerült levezetnie a feszültségét senkin, így az egyre gyűlő frusztráció jóval hamarabb kicsapja biztosítékot, mint normális esetben tenné.*
- Ha Eiden megsérül, esetleg meghal, akkor megöllek. Szenvedni fogsz, úgy, ahogy még sosem.*áll fel, az asztalra támaszkodva és a pillantás, amivel Gébre néz azt ígéri, hogy megteszi, s nem fogja érdekelni a következmény. Majd kifújja a levegőt, ezzel nyugtatva magát valamennyire, s így ül vissza a székre és fonja keresztbe karjait a mellkasán.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-09, 8:33 pm

*Rámosolyog Brianre amikor végre valahára egyetért azzal, vagy legalábbis látszólag egyetért, hogy a hajráf marad. Muszáj, nem dísznek van a hajába, és hát istenem, ha egyszer amúgy sem fiús, akkor ez már tényleg tökéletesen mindegy. Arra, hogy a fiú hiába sértegeti bólogat, bizony, sajnos ahhoz nem elég kifinomultan csinálja a direkt piszkálódó sértegetős dolgait. Eiden az ilyet úgyse veszi magára sosem.*
-Alkalmas rá Brian, de nem tennéd meg. Annyira átlátszó vagy. Nem bántanál, mert neki baja esik, de azt hogy baja essen nem tudod megakadályozni, mert nem egy síkon vagyunk. Hu, nagyon frusztrált lehetsz ettől.*Figyeli, ahogy minden a földre kerül. Igazándiból nem foglalkozik ilyesmivel mert nem árt neki, ahogy végignéz Brianen a srác sem fog. Míg egy testen osztoznak Eidennel nem. Az hogy ha sikerül szétválni itt mekkora verekedés lesz, az megint más kérdés.*
-Tudod, tudom miért nem zavarod el, és pont ez zavar. Nem tetszik nekem ez a kis bimbózó szerelem. Gusztustalanok vagytok, de tényleg, ha még Eiden lány lenne, ami nem, ő teljesen férfi…akkor hagyján, de így…blööö*Fintorodik el, hát, nem azaz elfogadó típus a melegeket eleve nem kedveli, és hát…amikor ő van beállítva melegnek, Eiden miatt, hát persze hogy ideges.*
-Megbeszéltem vele, átdumcsiztuk és a képembe röhögött, majd azt mondta „NEM, menj a fenébe”…úgy vélem ő az aki direkt hergel, élvezi biztos amit ezért kap. *Bájos pofit vág, és sajnos igaza van részben. Eiden direkt dacol vele, direkt nem foglalkozik a kéréseivel, direkt utálja, és stb.*
-Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem emelsz kezet a testre, a lelket nem tudod bánni, tehát tehetetlen vagy. Nem kezdeményezel se párbajt se verekedést, mert tudod, hogy az ütések neki fájnának. Ismersz, tudod, hogy hagynám szenvedni.*Farkasszemet néz a másikkal és mosolyog. Átkozott önelégült mosollyal.*
-Huha, most megijedtem, a megsérülést mégis hogy akarod behajtani rajtam? Az, ha az édes pofiját kicsit megsértettem annak számít? Upsz, akkor most félnem kell, jaj mi lesz…*Még mindig vigyorog, egészen addig, míg Gabriel (a kutya), nem harap a lábába.*
-Menj a francba te vakarcs. Szakadj le a lábamról.*Megragadja a kutyát úgy hogy ne tudja megharapni, majd felemeli és elfintorodik.*
-Vigyázz a hülye kutyájára, mert még sírni fog, hogy nincs meg, én meg belefujtom egy tál vízbe ha nem szakad le rólam.*Azzal a kutyát Brian felé dobja, azt vagy elkapja, vagy nagyot fog nyekkenni szegény pára.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-09, 9:16 pm

- Ne fogadj rá, ha nem is most, de egyszer megteszem.*amíg egy testben vannak kénytelen lesz visszafogni magát, így olyasmiken kell kiélnie a dühét, mint a fal vagy az edények, esetleg egy másik diák. Amennyiben viszont sikerül szétválniuk Géb biztosan megtudja, hogy milyen is az, amikor teljes erejéből megy neki valakinek.*
- Tudod mi a te bajod? Az, hogy senkit nem érdekelsz, nincsenek barátaid, mindenki magasról tesz a fejedre. És egyszerűen féltékeny vagy, mert Eidennel törődik valaki. Egyébként meg, semmi baj nincs velünk.*kis sóhaj, újabb cigi a szájban és már tüdőzi le a füstöt, ami nyugtatja valamennyire, bár közel sem eléggé, így az asztalon nyugvó keze még mindig elég erőteljesen remeg.*
- Hazudsz! Mért akarna már direkt szenvedni?*felpattan és akkorát csak az asztalra, hogy a még épségben maradt eszközök megugranak. Szeme szinte lángol és már majdnem úgy vicsorog, mint Karak szokott. Úgy tűnik a türelme ebben a pillanatban foszlik semmivé.*
- Mert egy gyáva kis senki vagy. De biztos vagy benne, hogy a lelkedet nem tudom bántani?*pillant felé, sziszegve félhalkan mondja ki a szavakat. Ez persze nem igaz, nem tudná bántani, legalábbis még sose hallott ilyesmiről, de ha az kell, akkor utána fog nézni, egy kis kutatás még nem ártott meg senkinek. A szavak hallatán újabb adag edény találkozik a padlóval, öklét pedig teljes erőből az asztalba vágja. Már egész testében remeg, úgy véli ideje lenne lelépni, mielőtt olyat tesz, amit megbán.*
- Bolond vagy?*lép arrébb, hogy éppen, hogy csak, de elkapja a kutyát. Akit aztán lerak a földre és az időközben felálló és erősen morgó famulusára pillant.*
- Fogd és vidd vissza a szobába, majd Eiden visszakapja, ha ez itt eltűnik végre.*fejével Géb felé bök, majd végignézi, ahogy Karak óvatosan megragadja a kiskutyát, persze csak, ha az hagyja neki és egy utolsó dühös pillantást vetve a dobálózóra elhagyja a nagytermet.*
- El se hiszem, hogy az elején az gondoltam, hogy te vagy a normálisabb testvér.*dünnyögi, miközben megkerüli az asztalt és az arcán nem sok jó ígérő mosollyal lép a srác mellé. Hátsó felével az asztalnak dől és onnan vigyorog rá.*
- Ugyan megverni nem szándékozlak, de megoldhatjuk másképp, hogy ne akarj megjelenni a közelemben.*közelebb hajol, hogy a szemük egy vonalba kerüljön és onnan mosolyog a képébe. Közben azért arra fel van készülve, hogy a srác megüti vagy hasonlók, így bármelyik pillanatban kész arra, hogy elkapja a felé lendülő végtagokat.* - Eident akarom, most.*teszi még hozzá, veszélyesen halk hangon. S eldönti, hogy nem mozdul onnan, amíg meg nem kapja, amit szeretne.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-09, 9:38 pm

-Addig tartalékolod az dühöd míg külön nem válunk? Eltarthat hónapokig, akár évekig is.*A fejtegetésre, ami a baját taglalja, nyel egyet, de amúgy nem mutatja ki mit gondol. Brian érzékeny pontra tapintott. Gébnek nincsenek barátai, senki sem szerette sosem, csak a testvére. Eljöttek a világ végére, a szüleik hirtelen kipurcantak, a család ellenük van, és Eiden barátkozik, és nem akarja senki megölni, Géb barátkozna, de mindenki semmibe veszi, vagy meg akarja fujtani. Féltékeny a testvérére, mert az mindent megkap, holott nem lenne rá joga. Míg ő aki teljes mértékben él és virul, semmit sem kap. És még Eiden is semmibe veszi.*
-Ha nem akarna, akkor beletörődne a kérésembe. De nem, makacsul hisz a szerelemben.*Szinte fröcsög a gúnytól a mondata, egyszerűen nem érti a testvérét és a jelek szerint még nem is akarja megérteni. Talán egyszer a csökönyös fejébe valaki beleveri, talán egy lány, hogy milyen szeretni és szeretve lenni, és akkor megérti Eiden miért is vállal minden fájdalmat ezért az egészért.*
-Hüm…aha, nem tudsz ártani a lelkemnek. Ő tud, próbálkozik, de gyenge, te meg még csak meg sem közelíted azt a szintet, hogy féljek tőled.*És sarokba van szorítva Brian, mert ha véletlen segítséget is kérne, magiszterektől vagy magisztráktól, Eident pusztítanák el, és nem Gébet, hisz ő a „fölös” lélek esetükben.
Arra, hogy bolond-e nem válaszol, a kutya amúgy a repkedéstől annyira megijedt, hogy fel sem fogta hogy a másik kutya felkapta és elvitte, feltehetően majd Brian szobájába fog nyüszíteni a gazdi után, ha addigra felfogja, hogy már máshol vannak.*
-Fúj ne közelíts, menj innen. Gusztustalan vagy…*Pedig Brian nem tett semmit csak közeledett és máris kirázta a hideg, a háta a falnak csapódott majd egy fintor, végül a test elernyed és ha nem kapják el akkor el is dől, körülbelül öt perc a szokott villanásig, és Eiden eléggé megviselt arcáig.*
-Upsz, szia szöszke…kérhetek valami édeset, meg valamit inni, meg egy kis meleget, fázom egy cseppet.*Motyogja a srácnak, látszik, hogy már megint nem a top életérzés buzog benne.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-09, 10:21 pm

- Ha addig tartalékolnám beleőrülnék. Szóval nem, de még így is marad elég ahhoz, hogy kedvem legyen agyonverni téged.*és valóban így van, főleg, hogy már a neve említésére is felmegy benne a pumpa. A fejtegetése pedig úgy tűnik, hogy igen szépen sikerült, s beletenyerelt egy olyan pontba, ami láthatóan fáj a másiknak. Nem érdekli különösképpen, véleménye szerint Gabriel az oka annak, hogy nincsenek barátai, ha próbálkozna, biztosan akadna valaki, aki nem nézi levegőnek, akár kedveli is.*
- Talán kipróbálhatnád te is, jó dolog, ha szeretnek.*nem gondolta volna, hogy valaha ilyesmit fog mondani, de jelenleg így érzi. S azzal ugyan nincs kibékülve, hogy a srác miatta szenved, ezzel minél gyorsabban kezdenie kell majd valamit, de ha épp mellette van, akkor boldogabb, mint amilyen eddig volt, egész élete során.*
- Jóval erősebb, mint te.*morran fel. Lehet, hogy legyőzni nem tudja, de erősebb, nem fizikailag vagy erőügyileg, hanem lélekbe. Bár ez így elég érdekesen hangzik, hiszen egy szellemről van szó. Az pedig szintén eleve elvetélt ötlet, hogy megkérje a magiszterét, hogy irtsa ki Gébet, egyrészt mert övé a test, s Eiden a betolakodó, másrészt pedig a fiú biztosan kiakadna, ha a bátyja eltűnne. Karak után néz, mikor kirobog a kutyával a szájában, reméli, hogy famulusa elég türelmes lesz és nem eszi meg a kölyköt, ha esetleg elkezd visítani gazdája hiányától. Ezután új ötletének kipróbálásaként megkerüli az asztalt és olyan közel hajol Gébhez, hogy az már zavaró legyen.*
- Csak nem gondolod, hogy arrébb fogok menni?*vigyorog rá és közelebb kúszik egy kicsit. Apró, megkönnyebbült sóhaj, mikor a test elernyed, s természetesen megtartja, ezzel megakadályozva, hogy koppanjon a padlón.*
- Zseniális vagyok.*dicséri meg saját magát, miközben azt várja, hogy a testbe ismét beköltözzön valaki, aki reményei szerint Eiden lesz. És nem is kell csalódnia, hiszen alig öt perccel később megérkezik, akire várt.*
- Szia. Itt a kabát, ha még fáznál szólj.*veszi le az említett ruhadarabot, s miután ráadja a srácra elvonul, hogy hozzon egy szeletet, abból a tortából, amiből az előző a földön kötött ki. Visszafelé pedig egy kancsó italt is felkap, amit kiönt egy pohárba és a fiú kezébe adja, a sütit meg lerakja elé az asztalra, majd a poharat kicseréli egy villára és leül a szomszédos székre.*
- Megmaradsz?*érdeklődik, azt látja, hogy nincs jól, de azt azért szeretné tudni, hogy mennyire van rosszul. Majd eszébe jut a kutyás incidenst, így az esetleges aggódást elkerülve közli, hogy merre van.*
- Igaz is, a kutyád a szobámban van. Nincs semmi baja, majd megkapod, ha felmentünk.*ígéri mosolyogva. Az meg nem teszi hozzá, hogy Karakkal van kettesben, illetve azt is elhallgatja, hogy a dobálózás miatt kellett eltüntetni az útból.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-09, 10:39 pm

-Nagy a szád.*Nem hiszi, hogy akkor az lesz a legfőbb gondja a másiknak, hogy elverje. Meg nem is biztos abban, hogy Eiden hagyná, hogy bántsák. Érettségi szintben amúgy Eiden sokkal érettebb gondolkodó, mint a tesója ezért is vannak néha viták dolgokról, hogy ki mit miért nem ért. De Géb szerinte, ha különválnak, Brian legfontosabb dolga Eiden lesz, és nem az hogy megverje őt.*
-Aha biztos, majd kipróbálom, mondjuk nehéz ha elhíresztelik rólam, hogy meleg vagyok…*Azért ez tény, Eiden nem titkolja nemi vonzódásának körét, és hát a diákság nagy része nem igazán gondol bele ebbe az abszurd dologban, amiben a két srác él.*
-Gondolod, hogy jóval erősebb, mint én? Mire alapozod ezt?*Az úgy érdekelné, miből gondolja Brian, hogy Eiden az erősebb. Még, ha valójában, ha egy kicsit reálisan gondolkodna Eiden akkor tényleg esélye lenne erősebbnek lenni, csak hát a szerelem elvakítja és legyengíti, bár ugyanannyira erőt is ad neki, hogy elviseljen bármit.*
-De, tűnj innen…*És itt kikapcsolt. Sajnos az intimitás és a túl közeli édes mézesmázos dolgokat nem komálja, így menekül az ellen. Feltehetően egy csókba bele is pusztulna, így inkább lelép, magára hagyva a testet, kezdjen vele azt a srác amit akar.*
-Talán elég lesz.*Kicsit náthás fejet vág, és kissé be van kómálva, de jól összehúzza maga körül a kabátot, és így már talán jobb. Amint kap inni iszik is, majd a sütit kezdi el szétvagdosni a villájával, majd apró falatokat eszegetni belőle.*
-Meg, de lehet megint kihasználom a kádadat, sokat segít egy fürdő, jó forró, csak előbb rakjunk majd bele valami nyugtató tusfürdőt vagy valami.*Motyogja maga elé, majd még egy tortácska majd még egy, a kutyára felnéz, majd egy grimasz.*
-Géb felhúzta, beleharapott a lábamba…a lábába, mindegy a lábunkba. Akkor jó, ha semmi baja, szegényke össze lehet zavarodva.*Egy kicsit mereng ezen majd Brianre kezd bámulni.*
-Veled minden okés? Azt látom hogy fellhúzott.*Ja igen, közben nézelődött és mintha kissé romos lenne a környékük. Majd amikor elfogyott a torta, és az innivaló is, újra a fiúra néz.*
-Menjünk fel jó, nem kell vinned, megállok a lábamon…azt hiszem.*Feláll, majd egy kissé mint aki be van rúgva.*
-Oké…fognod kell mert nem megy a koordináció.*ha a srác segít akkor egyenesbe áll, majd körbenéz. Tekintete a tortákon áll meg, majd egy mély sóhaj.*
-Lehet vihetnénk fel még tortát…sajnálom, éhes vagyok, édesre, mire felérünk tuti megint éhes leszek. El fogok hízni….nem fogok úgy már tetszeni neked? Mert akkor inkább nem eszek.*Mondjuk jelenleg a bordái kilátszanak, tehát nem ártana a hízás. Azok a nagy és csillogó szemei, ahogy a tortára néz, csak nehogy Brian féltékeny legyen holmi édességre!*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-09, 11:18 pm

*Erre már inkább nem mond semmit, bár az is igaz, hogy valószínűleg nem ez lesz az első dolga, ha Eiden esetleg saját testet szerez, de annyi biztos, hogy bele fogja iktatni a napjába, hogy megmutassa, milyen érzés igazán szenvedni. Ha meg a tesó nagyon tiltakozna, akkor egyszerűen nem árulja el neki, hogy mire készül, de abból, hogy egyszer úgy istenesen bemos Gébnek, nem enged.*
- Minek vészmadárkodsz?*horkant fel. Na nem mintha ő nem lenne eredendően pesszimista, de jelenleg még ez a hozzáállás is bosszantja. Mindenesetre, lehet, hogy kéne valami barátféle Gabrielnek, hogy egy kicsit lehiggadjon és békén hagyja őket a spontán megjelenéseivel.*
- Majd rájössz magadtól.*mosolyog rá úgy, mint aki nagyon tud valami okosat. Tulajdonképpen vannak sejtései, de annyira még nem kifinomultak ezek a gondolatok, hogy bárkinek értelmesen elő tudja adni, tehát inkább meg se próbálja. Bár abban akkor is biztos, hogy Eiden képes lenne legyőzni a bátyát, ha kicsit értelmesebben átlátná a helyzetet.*
- Eszemben sincs.*ajkán a levakarhatatlan vigyor, ami jelzi, hogy fölényben érzi magát és hát ez jelenleg így is van. S hamarosan ki is derül, hogy a terve működött, hiszen megjelenik a kevésbé bosszantó testvér, akire ráadja a kabátját, majd elmegy, hogy megszerezze a kért dolgokat.*
- Nincs nyugtató tusfürdőm, csak alkohollal tudok szolgálni vagy sima tusfürdővel.*nem is érti miből gondolja, hogy rendelkezik valami ilyen puccos és nőies dologgal. Bőven elég neki egy sima szappan vagy valami, ami eltávolítja a felesleges koszt.*
- Ó, egész jól képben vagy. Csak megrémült, de amúgy egyben van.*gondolatban még hozzáteszi, hogy remélem, de ezt hangosan nyilván nem fogja kimondani. S amúgy se hiszi, hogy Karak megtámadta volna a kiskutyát, maximum ideges egy kicsit miatta és morog rá.*
- Egy egészen kicsikét.*dünnyögi, miközben ő is körbepillant és elhúzza a száját, ahogy meglátja a rumlit. Lehetőleg minél gyorsabban el kell innen tűnniük, hogy ne foghassák rá, hogy már megint rombol. A szavakra bólint, bár arra, hogy nem kell a segítsége kissé felvonja a szemöldökét, kevéssé hiszi, hogy ez így lenne, de nem nyúl utána addig, míg Eiden nem kéri. Akkor viszont átfogja a derekát és megtartja.*
- Szóval jobban kell az édesség, mint én.*játszik sértődöttet, de azért mosolyog, s már veszi is elő a pálcáját, amit a kérdéses süteményekre fog.* - Mobiliarbus!*pöccint a majdnem teljesen egész torta felé, amit aztán maga elé lebegtet.*
- Egyél csak, majd lemozgod. Na gyere.*indul meg felvéve azt a tempót, amit Eiden is kényelmesen tartani tud, s az édességet maga előtt lebegtetve halad felfelé. Az út sokkal tovább tart, mint normális esetben szokott, de türelmesen lépeget előre és inkább nem kötözködik.*
- Megint bántott?*kérdezi úgy félúton. Ugyan a választ már ő is tudja, de inkább tőle szeretné hallani, amúgy is megfogadta, hogy nem figyel arra, amit Géb magyaráz. Persze ezalatt se áll meg, hanem lassú tempóban ugyan, de folyamatosan lépked, így már a folyosón haladnak.*
- Már mindjárt ott vagyunk.*dünnyögi, mielőtt kimondaná a jelszót és a süti belebegtetése után a srácot is besegíti a klubhelyiségbe, ahonnan már csak néhány lépcsőt kell megmászniuk, hogy végre megérkezzenek a szobához.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-13, 12:15 am

*Az utóbbi pár napban nem ment túl jól az alvás, hogy úgy mondjam a legkevésbé sem. Folyton felriadok valamire, bevillanások, képek, hangulatok, hangok, de alighogy felpattannak a szemeim és zihálva rántom le magamról a takarót.. a mozdulatsor végére az éberség kimossa fejemből a lidércnyomás emlékeit. Nem marad más utánuk, csak a gerincem vonalán végigcsorduló hideg verejték és az a nyomasztó érzés a gyomrom tájékán. Ilyenkor még az azóta meggyógyított vállam is újra sajogni kezd, mintha ismét eltört volna.
Csoda hát, hogy miután feladtam a hiábavaló kísérleteket a visszaalvásra, a hálóöltözetet fekete farmerre - mostanáig nem igazán hordtam, holott tudtam, van ilyen darab a ruhatáramban, most azonban megjött hozzá a kedvem -, és egyszerű fekete pólóra, arra pedig, hogy mégse fagyjak azért meg, rávettem egy kényelmesebb zakót. Mit csinál az ember, mikor éjjel kidobja az ágy, és elindulhat arra, amerre csak szeretne? Természetesen eszik. Legalábbis én biztosan megéheztem, megszomjaztam, már azért is, mert el tudom képzelni, a szervezetem vízkészletének jelentős részét sikerült kiizzadni az elmúlt órákban. Hülyeség, sosem voltak problémáim az alvással. A végén még úgy végzem, mint azok az ideggyenge idióták, akiknek bájitalok vagy mugli tabletták kellenek az elalváshoz. Nevetséges, varázstalanok által kotyvasztott ki tudja milyen ópiumszármazékot pedig kizárt dolog, hogy a számba vegyek és még le is nyeljek.
Lefelé menet egy lélekkel sem találkozom, érdekes, az ember azt gondolná, ha már nincs konkrét kijárási tilalom, ezt a diákok ki is használják. Én kihasználnám. Azt is teszem, tessék. Ehelyett még a szobánkban is mindenki húzza a lóbőrt, bár lehet felébresztettem őket a motozásommal, de kit érdekel. Cipőm tompán koppan a folyosó kövein, ahogy átszelem a távolságot a lépcső és a nagyterem ajtaja közt. Belépve találomra odasétálok valamelyik asztalhoz, amely közel esik a bejárathoz - nincs kilóméterhiányom, hogy a kelleténél többet futkározzak -, a felsorakoztatott ételek közt válogatok. Kevesebb a választék, gondolnak az éjszakai baglyokra, de logikusan nem készülnek ilyen időpontra olyan mennyiséggel, mint mondjuk csúcsidőben.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-13, 12:33 am

*Ugyan elég későre jár már, s igaz, hogy ilyenkor nem szokott ébren lenni, de most valamiért tökéletesen éber és semmi kedve aludni. Így szokásától eltérően famulusával tart az éjszakai körútján, már órák óta a szigeten van és kezd elfáradni és megéhezni a sok rohangálásban, így ötletét követően visszaindulnak a kastélyba. Halkan dúdolva huppan a csónakba és az éneklést a révész szúrós pillantásának láttán se hagyja abba. Ulix a túlparton csatlakozik hozzá és a szájában lógó patkánnyal együtt a lány vállára ül, aki fintorog ugyan, de nem szól semmit.*
- Átöltözök, a nagyteremben találkozunk.*int a madár felé, aki egy kis bólintás után berepül a terembe, ahol egyből kiszúrja a vacsorázó srácot az asztalnál, közvetlenül előtte egy tálnyi szőlővel.*
- Remélem nem zavar, ha idejövök enni.*repül a tál mellé, az ismeretlenre pillantva, majd a választ meg se várva esik neki a gyümölcsnek. A lány pedig időközben megérkezik a klubhelyiség elé, a jelszó elmondása után felrobog a szobába, ahol szakadt farmerét és kabátját, combközépig érő, fekete, fűzős ruhára és azonos színű, magassarkú félcipőre cseréli, valamint egy rövid kabátot is magára kap. Haja teljesen kisimítva omlik a hátára, ujján a teleportgyűrű, így ismételten pillanatok alatt megteszi a távot és már a nagyteremben áll, közvetlenül az asztalnál ülő srác mellett.*
- Mi az Ulix, barátkozol?*kuncog meglátva a közelben ülő madarát, aki csőrében egy szem szőlővel néz fel, majd bólint és nem törődik többet gazdájával.*
- Bocsi a zavarásért. Elisaveta Varlock vagyok, inflatusos.*teszi még hozzá, ezúttal elhagyva sentinel jelzőt, bár a kabátjára akasztott jelvényből ez könnyen megállapítható. Egyébként nem rémlik neki a fiú, tehát csak új lehet, legalábbis véleménye szerint.*
- Baj lenne, ha csatlakoznék hozzá?*érdeklődik pusztán udvariasságból, mivel már ül is le, tányérjára pakol egy adag rizst és sülthúst, majd jólnevelten, késsel és villával falatozni kezd.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-13, 1:07 am

*Elvileg egészségtelen ilyen későn olajos ételeket enni, mint ahogy egyébként semmit sem igazán ajánlott.. Ez esetben a fish and chips miatt a pokolban fogok elégni. Vagy csak a szervezetem nem fogja megköszönni nekem, bár emiatt nem aggódom, masszív gyomrom van, nem háborog puszta rendhagyó időpontok miatt. Szedek egy viszonylag átlagosnak nevezhető adagot a tányéromra, töltök magamnak a tökléből is. Reggel fáradt leszek és kimerült, tudom jól. Ahogy azt is, hogy mindennek ellenére sem lennék képes ismét álomba merülni egy jó ideig, s csak a plafont bámulhatnám órákig, hallgatva a többiek egyenletes szuszogását. Valaki morogni is szokott álmában, de sosem vettem a fáradtságot arra, hogy megfigyeljem, melyik ágy felül érkezik a hang. Furcsa, mióta rosszul lettem az erdőben, nem vagyok valami jó formában. Lehet meg kéne nézetni magam a gyengélkedőn? Milyen indokkal? Azóta nem tört rám hányinger, sem ájulás.. egyedül ez a nyomorult alvászavar, ami idegesít.
Hirtelen egy hangra leszek figyelmes. Annyira elmerültem volna a gondolataimban, hogy nem vettem észre, mikor valaki bejött? Homlokom ráncolva pillantok körbe, és ekkor látom meg a baglyot, amint épp nem messze tőlem letelepszik az asztalon. Elképesztően remek, legszívesebben lekergetném róla, állatnak nincs helye az asztalnál, legalábbis így vélem. Csak azért nem teszek semmit, sőt, megzabolázva arcizmaimat jelét sem mutatom nemtetszésemnek, mert láthatóan... pontosabban hallhatóan mágikus lényről van szó. Alighanem egy famulus. A gazdája nélkül?*
- Csak tessék, jut is, marad is.. *Ezek szerint szőlőt ma már nem eszek, nem mintha terveztem volna, de egy madár után nem fogom ugyanazt a tányért használni, ki tudja mi volt a csőrében előtte. Aztán megérkezik a gondolatban már emlegetett szamár is. Egy azért meglehetősen csinos "szamár", meg kell jegyezni.*
- Nem zavarsz. *Végre egy mondat, amit teljesen őszintén mondatok, bár a bagoly sem vészes, lehetne kotnyelesebb és irritálóbb is. Felfüggesztem az étkezést addig, míg én is bemutatkozom, viszonyozva a kötelező illendőségi köröket.*
- Mikael Hargreaves, szintén inflatus. Egyébként baj lenne, határozottan, ha csak hozzá csatlakoznál, miután ilyen szépen bemutatkoztunk. *Szám cinkos mosolyra húzódik, miközben kifordítom a szavait, de épp arra hivatott a gesztus, hogy elvegye ennek a sértő élét, elvégre nem megbántani akarom. Amíg nem ad rá okot.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-13, 1:32 am

*Hiába van már borzasztó késő, most valahogy semmi kedve lefeküdni, így elveivel ellentétben követi Ulixot a szigetre és kissé undorodva figyeli, ahogy rövid időn belül a harmadik rágcsálót tépi darabokra és eszi is meg, rendkívül elégedetten. Viszont a sors fintorának hála ő is megéhezik, így egy kis kitérő után, immáron átöltözve teleportál a nagyterembe. Nem kell sokat kutakodnia madara után, hiszen egyből kiszúrja, az asztalnál ülő sráccal egyetemben.*
- Remek.*arcára barátságos mosoly siklik, majd már mutatkozik is be és egy rövid kérdés után leereszkedik a székre, magához véve néhány szimpatikus fogást. A másik nevére csak bólogat, a szavak hallatán pedig elvigyorodik.*
- Ez esetben, hozzád is örömmel csatlakozok.*kacsint egyet. Nem sértődik meg, nem szokása. Ráadásul az itt töltött idő alatt, volt lehetősége arra, hogy majdnem az összes idejáró diákfajtát megismerje, a bunkótól kezdve a kedvesig, mindenféléhez volt szerencséje, így egy ilyen aprócska beszólást már fel se vesz. Pláne, hogy a bántó él is hiányzik belőle.*
- Mi tartott ennyi ideig? Azt hittem megőszülök. Kérsz szőlőt?*száll be a beszélgetésbe a madár is. Egy utolsó falatot még lenyel, mielőtt közelebb reppenne gazdája tányérjához, hogy megszemlélje, mit eszik.*
- Bocs, siettem. És nem kérek, egyébként is, mondtam már, hogy ne egyél bele a tálakba.*pillant szigorúan a tollasra, majd sóhajt egyet. Teljesen feleslegesen jártatja a száját, tudja jól, Ulix nem igazán szokott figyelni rá, abban a hitben él, hogy mindent jobban tud. Famulusával viszont bármikor vitázhat, így ismét a sráchoz fordul.*
- Még nem láttalak erre. Mostanában érkeztél?*kíváncsiskodik. Biztos benne, hogy nem másodikos, tehát a másik két évfolyamba tartozhat, bár van egy olyan sanda gyanúja, hogy elsős lehet a srác.*
- Ó, kicsit későn ugyan, de jó étvágyat.*emeli meg villáját kissé, mielőtt a kés segítségével egy adag rizst piszkálna rá, amit bekap, majd a szájában lévő körethez hamarosan egy szelet hús is csatlakozik. Lehet, hogy nem egészséges hajnal környékén ilyesmiket enni, de nem érdekli, a genetikával amúgy is jól járt, így nem nagyon hízik semmitől.*

//fagy//

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-17, 10:27 pm

-Nem úgy gondoltam. Persze, hogy nem vagy testes, de a madár, csak kitalálta valami miatt, hogy edzened kell.*Bájos, és engesztelő mosoly. Géb már fogja a fejét, az öccse teljesen analfabéta abban a tekintetben, hogy hogyan kell nem sértegetni. Esélytelen lenne egy flörtbe ez már biztos. Bár így legalább Géb szórakozik magában.*
-Kinek képzelem magam? HÁT nem te leszel aki jó modorra fog oktatni, Tollpihe.*Arra, hogy színváltós is a madár és hideget hoz (légkondi!) nem mond semmit, a jelek szerint nem valami ijedős fából faragták Eident, túl sokat tapasztalt ahhoz, hogy holmi jegesedő csőrike fenyegetésére adjon…legalábbis egyelőre.*
-Nem törődöm vele, csak egy madár…mit csinálna velem? Lefagyaszt, vagy lyukat dumál a fejembe, vagy megcsíp? Nem félek tőle…semmi.*Arra, hogy mit motyogott, a semmi a legjobb válasz. Nem a lánynak szólt, és ugyan külső szemlélő nem tudja eldönteni akkor kihez,de van kihez!
Ugyan a kutya nem válaszol arra, hogy tud-e dorombolni, de bemutatja, a simogatás után bizony morgolódik, olyan jóleső pofit vágva „dorombol”*
-Szerintem nem rossz ez a cucc vacsorához sem. Miért, hogy nézek?*Még mindig az a nagyon bájos kis tekintet, amivel példának okáért Briant is sok-sok dologra képes rávenni, annak ellenére, hogy a srác állítja, nem hatja meg az ilyen nézés. A nagyterem uticélra bólint, majd feláll a lány segítségével, a kutyát a földre rakja, menjen csak az a saját lábán, van neki négy is! Majd a vállára veszi a válltáskát és mennek is felfelé. A nagyteremben lepakol először oda, ahol a lány enni óhajt, majd szerez magának ennivalót. Egy nagy tányér gyümölcslevest, és egy nagy tál salátát. Futás után semmi nehezet nem akar enni.*
-Mardirból érkeztem. Te? Én vérbeli spanyol vagyok, ebből a temperamentum és a tollpihe ellenesség. Nem komáljuk a madarakat, max. kajának de úgy se nagyon. Legalábbis a családom. Amúgy…más állatot se szeretek. Gabriel kivétel.*Bök a kutyára aki ott szuszog szépen a lábánál.*
-Hogyhogy madár lett a famulusod? Mármint…Brian a nagyon közeli barátomnak kutyája van. Ilyen batár nagy, az hasznosabbnak tűnik ha gáz van…tollpihe mit tud? Kikaparni a szemem?*Néz a madárra ha az is jött velük. Majd elkezdi a levest enni.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-17, 11:01 pm

- Reméltem is, hogy nem gondolod így, nem nagyon hízok, ebben szerencsém van. Csak az a baja, hogy képes vagyok egész nap édességgel tömni a fejem.*megrántja a vállát. Egyébként nem sértődött meg, ritkán szokott és csak akkor, hogy valaki borzasztóan sértő dolgot mond, ez pedig nem tartozott abba a kategóriába. Amúgy is tudja, hogy remekül néz ki, tehát nincs is semmi probléma.*
- Te kis! Elisa, nem kellett volna már megátkoznod? Tanultál egy halom új átkot, gyakorold rajta!*pillant gazdája felé, miután érzékeli, hogy a jeges manővere nem érte el a kívánt hatást, más harcban használható képessége meg nem igazán akad, így kénytelen feladni a dolgot és lányhoz fordulni.*
- Hagyd már. Egyébként pedig, mi bajod a tollpihével? Aranyos név.*vigyorog madarára, aki ezzel végképp eldönti, hogy most duzzogni fog, így átszárnyal a lehető legmesszebb lévő sarokba és onnan mered a többiekre.*
- Nem csak egy madár, annál kicsivel több.*pillant a fiúra, s ugyan nem szereti, ha lenézik a famulusát, de most Ulix hibája, hogy belekötött a másikba, tehát nem fog belefolyni a vitába, legalábbis addig nem, míg nem kezdik kikaparni egymás szemét. S mivel a kutyát is rásózzák, így vele szórakozik, míg a srác átöltözik, a kérdésbe pedig beleegyezik, amúgy is kezd éhes lenni.*
- Ez egy melegítő.*olyan fejjel néz, mintha ez a tény önmagában elég indok lenne.* - Nem terveztem, hogy bárhova megyek innen, szóval nincs váltóruhám. Eredeti elgondolás szerint rögtön a hálómba érkeztem volna.*megrántja a vállát, már mindegy. A kellemes társaság amúgy is bőven kárpótolja azért, hogyha esetleg összefut valaki ismerőssel.*
- Mint egy kölyökkutya.*feleli némi gondolkozás után. Majd felhúzza a srácot és már mennek is a nagyterem felé. Egyenesen a saját háza asztalát célozza meg, nem törődve azzal, hogy a fiú esetleg nem szándékozik ott enni.*
- Angliából, de Franciaországban születtem és Írországban is éltem egy ideig. Bonyolult a családi hátterem és nem nagyon bírják egymást hosszú távon elviselni a rokonaim.*ahogy ő se bírja velük túl sokáig, főleg, hogy teljesen már értékrenddel rendelkezik, mint a többiek. S ez azután se változott, hogy bedugták ide, reménykedvén abban, hogy gonosz sötétvarázsló lesz belőle.*
- Állatfóbia? Nem lehet túl jó dolog, én személy szerint imádom őket.*simít végig a fehér tollakon. Egyébként neki aztán mindegy, hogy micsoda, ha nem lepkéből van, akkor remekül kijön az állatokkal.*
- Elegem van belőle. Megyek vadászni!*szúrós pillantást küld a fiú felé, majd elrugaszkodik a lány válláról és eltűnik a nagyterem tetőszerkezete felé, hogy egy megfelelő méretű rést találva eltűnhessen az éjszakában.*
- Valahogy ez tűnt a leginkább hozzám illőnek és nem vagyok az a nagyon harcimádó típus, szóval pont jól jön. Ő se igazán küzdelemre van, inkább tanácsot ad, segít, hogy mikor milyen igét használjak és tulajdonképpen a családom is pótolja.*nem mintha nem lenne neki, de elég kevés haszna van belőlük, leginkább csak arra jók, hogy felidegesítsék az ostobaságaikkal.*
- Egy kutya? Nos ő biztosan az a "ha hozzám szólsz, kitépem a májad" típus. Nem mintha bántani akarnám, szóval ne vedd magadra.*megrántja a vállát, majd kis nyújtózkodás után magához von egy kancsót, annak tartalmát a pohárba löttyinti és míg megpróbál valami ehetőt és szerezni magának, azt kortyolgatja.*
- És te gondolkoztál már a famulusos témán? Van valami ötleted vagy terved?*kíváncsiskodik kicsit, ha már úgyis ennél a témánál vannak, s mivel sikeresen kiválaszt egy adag gyümölcssalátát az italról áttér arra, s egy ideig csöndben rágcsálja a vegyes mindenfélét, néhány furcsaságnál azért elhúzza a száját, így hamarosan a tányér tartalmának nagy része a mellette lévő szalvétán hever.*

//fagy//

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-18, 3:09 pm

//Olvad Electra//

-Szerintem valahogy megtalálnám, de nem hinném hogy túl messzire elmerészkedik, ahhoz még nyuszi..*mosolyodik el, túlzottan nem fél attól, hogy kis kedvence világgá ment volna, főleg mivel a famulusok nem arról híresek hogy elszöknek a gazdájuktól, ez bizonyára mágikusan is valahogy blokkovla lehet. Az órákról csevegve, a válaszra csak finoman megemelkednek azok a vállak, és a lány még oldalra is dönti kicsit a fejét, úgy felel.*
-Meg valószínűleg akkor még mindig elsős is lennél, de nem így történt.*fejezi be nyugodt barátságos hangon, de többet nem fordít erre a témára, így is túltárgyalták már. A famulust viszont meg kéne találni, hiszen Dareia se akar éjnek idejéig itt keresgélni, van annál sokkal fontosabb dolga is, na meg az idő hamar megy. Így ötletelnek tovább, az evéses dologra viszont ismételten csak vállrántással és egy apró sunyi mosollyal felel.*
-Nem is tudod mennyire haspók.*nevet fel, s már be is nyit az étkezőbe, ahol nemsokára meg is találja kis kedvencét, amint éppen úgy tűnik most már egész jóllakottan fetreng, össze kenve saját magát, meg úgy mindent ami körülötte van. Bár annyira vidámnak nem tűnik ettől DAreia, de belül azért mosolyog magában kicsit a dolgon.*
-Ha nem akarunk itt vesztegelni pucolással akkor biztos, bár nemtudom ezért jár e valami büntetés, de mindegy legalább te is maradsz mert a bűntársam vagy.*nevet fel Electra felé, miközben figyeli a lányt, és a saját famulusát.*
-Csak vigyázz nehogy téged is össze kenjen..*próbálja vissza tartani a nevethetnékét, bár a megszólításra Lestat csupán komótosan ásít egyet, miközben kinyújtózkodva bele is vájja karmait az asztalba, ezzel szép csíkot húzva majd Electrat kezdi el szemlélni kissé közelebb is menve hozzá az asztalon. Na de a másik famulus megérkezésére nem számított, így az oldalra bökésnél kissé elnyúlva esik oldalra, de persze neki csak most kezdődik a játék. Feltápászkodva viszonozza a kedvességet, mancsával finoman meglegyintve a másik famulus pofiját, aminek hatására az is kicsit piszkos lesz..*
-Na jó elég - elég! Hagyjátok abba*nevet fel miközben felnyalábolja a kedvencét az asztalról majd ELectra felé néz.*
-Gyanítom a tied nem csinált még ilyesmiket mi? Na merre menjünk, mert innen jó lenne eltűnni mihamarább.*kér ötletet a lánytól, bár ha nem lesz, valószínűleg saját kútfőből ki fog találni valamit.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-18, 3:30 pm

*Sok mindenről folyik a szó a két lány között, így említik meg a diákok igen kedvelt témáinak egyikét, a tantárgyakat és a tanulást. A szavakra csak mosolyogva bólint, igen, ez valószínűleg így lenne. Nem örülne neki túlságosan, hisz akkor nem lenne famulusa, de valahogy csak megbirkózott volna a dologgal. Közben elkezdik keresni a másik lány famulusát, aki elcsatangolt valamerre, de valószínűleg még a kastélyban van, mivel nem szereti a vizet.*
- Ha itt van, akkor mindjárt meglátom, szerintem.*feleli, és igaza is lesz, mert amint belépnek az étkezőbe, megpillantják a bomba robbantotta területre hasonlító asztalt, és a rajta fekvő famulust.*
- Szerintem a manók elintézik. Bár van egy olyan érzésem, hogy nem fognak kedvelni minket túlzottan.*nevet fel, majd már közelebb is megy a másik famulushoz. Hallja a figyelmeztetést, amire csak legyint. Ha már ilyen édes ez a Lestat, akkor megéri. Mosolyogva figyeli a famulus ténykedését, az ásítástól a karmolászáson keresztül egészen addig, míg Barti is megérkezik. A kis vadmacska oldalba böki a másikat, és amikor az oldalra dől, elégedetten nyávog egyet. Aztán visszakapja az arcába, de csak finoman, és koszos is lesz egy kicsit, bár ezt nem látja, csak érzi. Ekkor Barti odalépked az asztalon lévő mindenféle ételmaradékba, tocsog benne egy kicsit, majd odaugrik Lestathoz, hogy összekenje a bundáját. Jól érzi magát, akár órákig is képes lenne az asztal tetején a maradékok között ellenni, persze csak úgy, hogyha a másik famulus is maradna birkózni. De a gazdáiknak ez nem igazán tetszik, így Lestat már fel is emelkedik az asztalról Dareia által. Electra felnevet a jelenetet látva, majd mikor Lestat fel lesz véve, ő is kézbe veszi saját famulusát.*
- Nem igazán. Bár azért voltak dolgai.*nevet fel, amint eszébe jut a legönzőbb cselekedet, amit Barti művelt, ami azonban így utólag már csak vicces.*
- Hm, szerintem húzzunk innen, aztán majd menekülés közben kitaláljuk.*és ha ebben benne van a lány, már el is hagyja kezében Bartival az étkezőt, és lassú léptekkel kezd el sétálni a főfolyosón. Majd fejével a másik famulusa felé int.*
- Le kéne csutakolni, nem? A végén egymáshoz ragadtok.*mondja mosolyogva. Közben érzi, hogy Barti tappancsai már a kezén matatnak. Kicsit igazít a famuluson, hogy letörölhesse a krém maradékát a karjáról, de közben azért fél szemét a másik lányon tartja, hogy ne maradjon le semmiről.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-18, 3:46 pm

*Nemsokára azért megkerül a kis fenevad Dareia legnagyobb örömére, legalább azért mert már nem kell keresnie őt egész nap. Fura hogy ezek a lények mennyire el képesek tűnni, ezérti s nem árt ha ismeri őket az ember.*
-És? Szerintem náluk eléggé mindegy hogy kedvelnek e vagy sem, úgy is mogorva mind..*nevet fel hiszen eddig nem találkozott mosolygós házimanóval, bár lehet csak az ő családi birtokán voltak talán túl hűvösek, de mindegy is, nem akar össze találkozni velük, így a két famulus "csatáját" megszakítva fel is nyalábolja ksi kedvencét, s most már csak azt kéne kitalálni hogy merre menjenek. Édes volt nézni őket, de valahogy most nem érett meg rá az idő, hogy tovább csodálhassa, már csak azért is mert később lenne más dolga is. ELectra szavaira csak mosolyogva figyel, végül aztán fejét oldalra döntve felel is.*
-EL tudom képzelni. Amúgy miféle dolgai?*kérdezi mosolyogva, miközben lábával segít kinyitni maga előtt az ajtót, s már megy is kifelé a folyosóra, ha minden jól megy talán nem is egyedül.*
~Ennek tuti fürdés lesz a vége~*néz le a mellkasán elterpeszkedő kis famulusra aki már szépen össze piszkolta az ő ruháját is. Szerencsére ez a lány nem olyan kényes, ruházatot illetően. Úgy is van neki még a ruhatárában, egy kis kosz meg nem minden.*
-Nem lenne egy utolsó ötlet csak kérdés, hogy merre.. VAlami ötlet?*kérdezi miközben nyugodt léptekkel rójja tovább a folyosót, végül aztán felvillan az a bizonyos villanykörte a feje fölött, így gondolván akár tálalhatja is az ötletet Electra felé.*
-Te.. A belső kertbe én emlékszem rosszul vagy tényleg van egy patak? Azt hiszem meg is lesz a tökéletes hely..*mondja egy félmosollyal, amire csak famulusa kissé keserves nyávogását vívja ki, de úgy tűnik a lányka ebben a dologban most rettenthetetlen.*
-Te akartad magadnak drágám.. De ahogy látom lesz sorstársad*néz kissé titokzatos pillantással Electra famulusa felé, aki szintén maszatos, talán azt se ártana megtisztítani, főleg hogy ha ez a cucc a bundába ragad eléggé rossz lehet.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-18, 9:41 pm

//Olvadás//

-De az miért baj? Mármint általában én is édességen élek, Brian ezt mondjuk utálja…szerinte az nem kaja.*Sokat beszél Brianről, mintha a srác a fejébe ette volna magát, és minden gondolatában benne lenne. És nem tévedés, Eiden valóban folyamatosan a szőkére gondol, néha maga sem akarja beismerni, de amikor egy napig nem látja tiszta letargia lesz úrrá rajta, és bámulja az ajtót várva, hogy a szőke herceg felbukkanjon. Géb meg sóhajtozik, a szentimentális öccsén.*
-Ha te mondod.*Számára Ulix nem más mint egy tollcsomó, és ebben legalább egyetért a bátyjával. A madár egy teljesen felesleges dolog, pláne ha még beszél is. Meg is egyezett Gébbel, ha valaha lesz famulusuk, nem madár lesz és nem fog beszélni!*
-Tudom, hogy az egy melegítő…de csak a Nagyterembe megyünk, nem estélyre, vagy puccos helyre. Én egy csomószor vagyok melegítőben.*Mondjuk ide hozott váltó göncöt, mert tudja jól, hogy totál bele fog izzadni mindenbe, tehát kénytelen átöltözni, de amúgy nem szokta zavartatni magát. A melegítő is remek ruhadarab, és legalább kényelmes, a lány meg még csak bele se izzadt túlzottan, tekintve, hogy alig „futkorászott”.*
-Tehát úgy nézek mint Gabriel? Akkor rossz hatással van rám a kutyus, nem szoktam cukin nézni, csak ha valami…valami mocskos jár a fejemben.*Most pedig semmi ilyesmi nincs a fejecskéjében. A lány ugyanis azzal a ténnyel, hogy nőből van, máris elvesztette a zsákmány státuszt, meg hát…Brian lebeg lelki szemecskéi előtt a srácnak.*
-Nem, azt nem mondanám, hogy állatfóbia. Inkább úgy mondanám, az állatok tudnak olyat amit az emberek nem, így általában engem nem kedvelnek, ebből adódóan ellenségesek velem szemben, és én csak viszonzom e kellemes hozzáállást. Amúgy látod, kutymuttyal tökéletesen elvagyok, aki ilyen cukorfalat azokkal nincs, meg ő…lelkileg közel áll hozzám. Lélekdoktor.*Néz az ebre. Szerinte a kutya valóban lélekdoktor. Valamikor régen olvasott róluk, állatok melyek lelki köteléket hoznak létre egy-egy emberrel és azokat ha kell megvédik, vagy gyógyítják. A kutya Eident választotta, és az ő „lélekdoktora” lett.*
-A családod pótolja? Ennyire rossz lenne a családod? Mármint a madarad eléggé egó.*Nézi a madarat, ahogy elreppen szépen. Nem mond rá semmit, ha valamit el kell tűrnie akkor már inkább Karakot.*
-Hát van benne valami, nem túl kedves mindig…de még nem láttam igazán dühösnek…Brian cuki…a kutyája…az annyira nem, de Gabriel, ellensúlyozza, ha mind a kettő ott van elég cukik együtt.*Gabriel névnél a kutyára bök. Jobban belegondolva Karak is tökéletesen aranyos amikor a kiskutya ott van a közelben.*
-Még annyira nem gondolkoztam, vannak égetőbb problémáim, mint egy famulus. De a madár, és beszéd dolgot mindenképpen kihúzom a listáról. Talán egy macska, szárnyakkal és tűzzel…az menő és cuki lenne…a tesóm gekkot akar…az mondjuk szárnyakkal írtó gáz lenne.*Most ezt vizualizálta, és bevigyorgott a salátájával a villáján. A macska holmi szárnyakkal, az aranyos…csak ne dumáljon! *
-Tudod a tesóm és én nagyon közel állunk egymáshoz, közelebb mint gondolnád, ő felvetette azt az apróságot, hogy…ööö egy pillanat.*Vigyorogva meditál egy kicsit, míg végighallgatja a tesó remekbeszabott ötletét.*
-Tehát azt kérdi, lennél-e szíves megcsókolni engem. Úgy véli, ha egy lány megcsókolna rájönnék, hogy jobb mint ha egy srác csinál ilyet…de nekem nem tetszik ez az ötlet…nem kedvelem az ilyen kísérleteket, amúgy se csókoltam meg még egy lányt sem,…pláne fél óra ismeretség után….Ne háborodj fel, és utasíts el…*Bájos mosoly. Amúgy reményei szerint eme „remek” ötlet a lánynak sem tetszik.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-04-18, 10:18 pm

- Ne tőlem kérdezd, én remekül megvagyok vele, de Ulix egyetértene ezzel a Briannel.*kis sóhaj. Véleménye szerint tökéletesen meg lehet élni édességevéssel is, de famulusa nem osztja ezen véleményét, tehát megragad minden egyes alkalmat arra, hogy ezt gazdájával is közölje. A szavakra már csak biccent egyet, mondjuk megérti, hogy a tollas nem mindig tűnhet hasznosnak a külső szemlélő számára, valójában viszont rengeteget segít neki. S annak ellenére, hogy elég gyakran idegesíti fel, ha újra kezdhetné, akkor is őt teremtené meg magának.*
- Jó, de nem szoktam melegítőbe rohangálni.*megrántja vállát. Nem mintha nagyon ki akarna öltözni holmi nagyterembe menéshez, de a sportruházat nem éppen a megszokott viselete. Jobb szereti a falatnyi szoknyákat és toppokat.*
- Igen, elég hasonlóan. Hogy mi? Na jó, ezt hiszem, most úgy teszek, mintha ezt nem hallottam volna.*kissé megrándul a szemöldöke, de nem akar ilyesmi kiakadni, s mivel nem tud a másik hajlamairól, így saját magára érti a beszólást, s ez érthető okokból nem igazán nyeri el a tetszését.*
- Szóval ösztönösen nem kedvelnek. Tudod, hogy miért?*kíváncsiskodik kicsit. Valahol olvasott valami hasonlóról, de nem biztos benne, hogy mi is volt az, amit abban a könyvben leírtak. Azt viszont tudja, hogy a bőröndje aljában kallódhat, tehát alkalomadtán majd megnézi, hogy jól emlékszik-e. Kivéve persze, ha most kielégítő választ kap.*
- Nos igen, elég érdekesek. Ulix hozzájuk képest szelíd és aranyos. Tudod az összes rokonom tipikus aranyvérű, mugli gyűlölő feketemágus, én meg eléggé különbözök tőlük, tehát nehezen értjük meg egymást.*nem tűnik szomorúnak, nem kifejezetten érdekli a dolog, már egész jól hozzászokott. És amúgy se tervezi, hogy valaha visszatér az angliai kúriába, így nincs is értelme túlzottan sokat foglalkozni a famíliával.*
- Cuki? Nem akarok tolakodó lenni, de ez a srác csak egy sima barát?*kíváncsi pillantást küld a fiú felé. Tényleg nem szándéka a magánéletében vájkálni, de a megnevezés és az, hogy elég gyakran szóba kerül érdekes gondolatokat ébreszt benne, így nem bírja megállni, hogy rá ne kérdezzen. Bár legalább nem mondja a srác képébe azt, ami éppen az eszében van, hanem próbál finomabban fogalmazni.*
- Szárnyas macska? És sima cicára gondoltál vagy valami nagymacskára? Egyébként jól hangzik, nekem is van egy, tűz és szárnyak nélkül. Még tavaly kaptam az egyik órán, azóta viszont szépen kigömbölyödött és megnőtt.*mesélget kicsit és arcára apró mosoly költözik, ahogy eszébe jut a kis állatka, aki feltehetőleg épp azzal van elfoglalva, hogy megtalálja az elrejtett tápot a szobában.*
- A tesód? Itt van valahol?*érdeklődve pillant körbe, de nem lát senkit, így vissza is fordul.* - Minden oké?*emeli meg szemöldökét kicsit, mikor feltűnik neki a másik érdekes vigyora. Na de a meglepődést pillanatnyi düh váltja fel, ahogy hallja a szavakat.*
- Hogy mondod? Szóval ezt szeretnéd?*összehúzott szem és kérdő pillantás, miközben a fiú felé közeledik, de pár centire tőle megáll, majd kinyúl és a közelben lévő gyümölcsleves kancsót felemelve a srác fejére önti annak teljes tartalmát és a másik előtt lévő salátát is az ölébe borítja.* - Nem igazán értem, hogy miről beszélsz és lehet, hogy ez csak egy fura vicc, de nem tetszik.*még egy utolsó szúrós pillantást küld a fiúra és újabb kancsót szerez magának, az abban lévő ital viszont már a poharában köt ki. Kortyol belőle egyet és csak ezután fordul vissza.*
- Javaslom, hogy néha vegyél vissza, a többség ennél durvábban reagált volna.*apró kis tanácsot ad csupán, majd ezzel lezártnak tekintve a kis incidenst, folytatja saját vacsorája belapátolását.*