Nagyterem, étkező

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-27, 6:25 pm

*Ha szeretné, hát mesélek neki, bár nem tudom, hogy mennyire fog tetszeni az, amit hall vagy sem, de próbálok őszinte és nyílt maradni vele szemben. Így amikor hallom a végén a megállapítást, csak rábólintok, de mást nem fűzök hozzá, inkább hagyom elillanni a témát, szerintem elég volt a halottakról való megemlékezés, nem mondok mást. A főzés viszont már kellemesebb, így mosolyodom el, mikor hallom, hogy mennyire is szeretne megtanulni az ételekkel bánni és már fel is ajánlom segítségem, hogyha esetleg úgy alakul, tényleg segítenék neki.*
- A Holdkőben lakom, bár nem mindig tartózkodom ott. Szóval ha nem találsz, üzenj egy bagollyal. *elég sokszor mászkálok, de ez szerintem nem meglepő Conrad számára és mivel itt a nyár, szeretnék Josh-al is most már minél több időt tölteni, de bizonyára összehozzuk majd a főzést, hiszen most is már beszélgetünk egy ideje, ennyi idő alatt simán elkészül valami finomság is. De hogy vajon miképp lázad vagy miért, azt is szeretném megtudni, így nemsokára ki is derül a számomra, hogy nagyon is úrias ez a fiú, mert valamiféle herceg, de engem ez nem ijeszt el, mert bár nem vagyok gazdag és úri lány, mégis jól élünk és kellemes környezetben. A szüleim szeretnének keményebbnek látni, de mára már szerintem beletörődtek abba, hogy hiába küldtek ide, hogy kegyetlenebbé válja, ez soha nem fog sikerülni.*
- Idővel bizonyára meg fogod találni önmagad, csak arra figyelj, hogy magadat add, ami belülről jön, ne pedig a tanítást kövesd. *tanácsolom is neki, majd ez után már a tantárgyak felől érdeklődöm, hiszen fogalmam sincs, hogy egy herceget mi érinthet. Meglepő, hogy pont az elméleti dolgokat sorolja fel, így mosolyodom is el, majd döntöm meg fejem. Az ételből már nekem sincs sok, így tényleg elfogy minden a beszélgetésünk közben és egy kis narancslét is iszom rá a végén.*
- Azért szerintem az árnymágia is tetszeni fog neked. Az én évfolyamomban anno mindenki szerette. *mesélek egy picit még, de ekkor kapom vissza a kérdést, így gondolkodom el jól láthatóan.*
- Az Inflatus tárgyai nekem túl haláliak és kegyetlenek, így azokat én kizártam már tavaly is... ahogy az elsőben is max a jelmágiát tartottam nekem valónak. Idén a házunk tárgyai, tehát az ereklyetan és a metamorf mágia tetszik és ezen kívül még a pusztítástan... a defenzív-offenzív mágia pedig olykor tetszetős, máskor kegyetlen, szóval az olyan kétes még. *remélem, hogy kielégítő választ adtam a fiúnak, most viszont úgy érzem, hogy ideje lenne távoznom, hiszen a házik is várnak és talán még Josht is elkaphatom valamerre.*
- Viszont ha most nem haragszol meg, akkor én távozom, mert akad még egy kis dolgom. Akkor ha kellek, megtalálsz, örültem, Conrad! *mosolygok is rá, majd már fel is pattanok és egy banánt felkapva menet közben el is hagyom a nagytermet. Remélem, hogy nem fog bunkónak tartani, de hát tényleg akad még dolgom mára.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-27, 6:34 pm

*Nehezen ismerkedem, így mikor beszélgetés közben egy közös téma is felmerül, mi már kellemesebb, örömmel fogadom felajánlását, s jobban belegondolva, így talán a későbbiekben majd szerezhetek egy barátot, ami igen kellemes kilátás, főként, hogy nem bővelkedem bennük.*
- Rendben, engem a Jupiter hálóban találsz, de ha elkerüljük egymást, akkor a bagoly megteszi. *egyezem bele, majd pedig a beszélgetés továbbhaladtával egyre többet és többet árulok el, s egyes dolgok úgy csúsznak ki a számon, hogy fel sem fogom mit mondok, ám mivel a lány sem hozza szóba, kis botlásom titok marad előttem. Nagyokat bólogatok szavaira, ami az önkeresést illeti, s próbálom jól eszembe vésni, míg fantáziám már elvándorol azon gondolkodva, vajon hogyan is néz majd ki az új Conrad, illetve hogyan találok rá. Még nem ismerjük egymást, bár így is meglepően sok, számomra személyes témát említettünk, de az általánosabbak sem maradnak el, így hallhatom meg, milyen tárgyakkal is foglalkoznak a felsőbb évesek, s őszintén szólva egy-két tárgy neve félelmetesebb, más pedig kíváncsiságot kelt bennem, így mosolyogva próbálom saját magam kitalálni, mi mit takarhat. Hamarosan azonban elérkezünk az étkezés végéhez is, s mivel egy ideje együtt töltjük időnket, így természetesen nem haragszom meg, mikor a lány távozni készül.*
- Én is örültem Michelle, viszlát! *köszönök el tőle, míg egy darabig helyemen ücsörgök, és további gyümölcsökkel, édességekkel szemezgetek, hogy vajon mi lesz a következő fogás, s csak ezután hagyom el a nagytermet.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-27, 6:57 pm

//Olvadunk Monával.//

*Egyszerűen sétálok a nagyterembe, főleg embereket keresve, ha már új munkám lett, talán szét kéne nézni egy kicsit, de legnagyobb meglepetésemre a helyiség majdnem üres, kivéve egyetlen szőke foltot, kinek szerencsétlenségére ki is szemelem őt, hogy a csalódottságomat rajta vezessem le. Ráérősen sétálok el mellette, a szokásos öltözékemben, ráérősen, egy ravasz vigyorral képemen, így szólítom meg, mire sajátos választ kapok, amint nézem, hogy eltolja a tányért. Egy pillanatig csupán állok, majd hirtelen ötlettől vezérelve kapom fel villáját, és az asztal fölé hajolva kóstolom meg az ételt, ügyelve rá, hogy kellőképpen undorodó arckifejezést vágjak.*
- Uzsaaaszni! *húzom el számat fennhangon, oroszul kifejtve röviden és velősen véleményemet, mit természetesen nem érthet a lány, ám ha kicsit is ért az arcmimikához, könnyedén kitalálhatja véleményemet.* - Ez jobb napokon sem taplalo, vegetarianus etel... *kapom fel a közelben lévő poharat, hogy gyorsan töltsek bele egy kis gyümölcslevet, arra sem figyelve, hogy mozdulat közben jó adag landol belőle az asztalon, hiszen nemsokára felkapva öblítek egyet, s ilyen módon időm is van rá, hogy megszemléljem a lányt, kinek családi címere rögtön szemet szúr, lévén, hogy rajtam is található hasonló... Feleletére azonban kissé felvonom a szemöldökömet, ám mivel engem ezzel nehézkesen lehet megbántani, így ez most sem történik meg.*
- Mit ázol itt nekem? Faj valamid? *kérdezek vissza élesen egy vigyor kíséretében, ami a bevitt találatot jelenti, bár talán felesleges előre örülnöm... Azonban normális választ is kapok, mely érdeklődésemet felkelti, így pillantok a lányra, most már az asztalra ülve.*
- Hogy-hogy csalad nelkül? *billentem kissé félre fejemet, lévén, hogy az én családom sincsen már meg, ahogy az övé sem, ha jól értelmezem a szavakat... természetesen megeshet, hogy tévedek, ám ez lenne az első közös pontunk, s nem volna jó, ha kiderülne, hogy fantomra lendülök. Nem tud azonban nem szemet szúrni a lány egész lénye, főleg haja színe, így vigyorgok rá, amit észre is vesz, ám a felszólítás ellenére méginkább nagyobb lesz a mosoly arcomon, és szemeimben is kihívás csillog.*
- Nincs veled gondom szöszi. Söt, ahogy ohajtod, de elötte engedd meg, hogy hozzad meltoan bucsuzzam. *hajolok meg kissé, fel is állva az asztaltól, hátrálva néhány lépést, míg színpadias mozdulatot teszek, míg torkomat is megköszörülöm, és egyenesen a másik szemébe nézek, egy pillanatnyi hatásszünetet tartva.*
- Két szöke nö utazik a buszon, ahol párás az ablak. Az egyik nö ket pontot rajzol az ablakra és azt mondja: Itt fogok kinezni. Mire a masik letörli a ket pontot: Te itt nem nezel ki! *mondom tökéletesen elmesélve a viccet, ott hangsúlyozva ahol kell, még rá is játszva mozdulatokkal, így röhögök fel a végén, és várom a másik reakcióját. Érdekes menet lesz...*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-27, 7:28 pm

*Nem igaz, hogy az emberre mindig akkor találnak rá az idegesítő személyek, amikor rossz kedve van. A sors iróniája, hogy ezt ma én se ússzam meg. Éppen a tányéromat kotorászom unottan, amikor egy kotnyeles kölyök kezd el velem kötekedni. Máskor nem venném fel ezeket az értelmetlen beszólásokat, de ma nem tudom elengedni őket a fülem mellett. Próbálom azért megőrizni higgadtságomat, de úgy tűnik direkt arra játszik, hogy felhergeljen.*
- Nem kérdeztem a véleményed. *Sziszegem a fogam közt grimaszba torzult arcát megpillantva. Különösebben nem érdekel, hogy a vegetáriánus ételt fikázza, tegye, az ő választása én a húst nem bírnám megenni.*
- Ettem már ennél rosszabbat is. *Fordulok ki az asztaltól, hogy ne a hátam mögött legyen ez a kellemetlenkedő figura. Ettől az alaktól még a tenyerem is viszketni kezd. Régen ütöttem már meg valakit úgy igazán…. lehet, hogy ma van a nosztalgiázás pillanata? Sárga szeme végig méri alakját megnézve az esélyeket. *
~Így első ránézésre magasabbnak tűnik a srác 5-10 centivel tuti nagyobb nálam, de nem tűnik erősebbnek. Nyüzügének se mondanám, mert látszik rajta, hogy mozog, de izmosabb vagyok nála az holt biztos. Mágia szinten is magasabb szinten állok elsős vagy másodikas lehet bár inkább elsősnek tippelem, mert ha másodikas lenne, akkor ismerném legalább az arcát, de ha tévedek se nagy gond több tapasztalattal rendelkezem, mint Ő. Amúgy is, ha köztünk párbaj kezdődik, azt nem varázspálcával akarom elintézni. ~
*Morfondírozok magamban miközben a feltett kérdésekre is válaszolok bár igen csak kelletlenül. Egyáltalán nem tetszik az a stílus, amit használ, és különösen irritál akcentusos hanghordozása.*
- Úgy, hogy nincsen. Vagy esetleg ez nem szerepelt a szótárban? *Pillantok rá szúrósan. Nem túl bonyolult mondatot raktam össze, ezét még talán Ő is képes felfogni. Tekintetemet le sem veszem, róla végig figyelem minden rezdülését folyamatosan elemezve a srácot bár egyre kevésbé tetszik, amit látok. Természetesen kiszúrom, hogy folyamatosan a hajamat méricskéli, ezért inkább távozásra kérem, mielőtt rossz fába üti a fejszéjét, de úgy tűnik későn. Nagyon későn. Már amikor a behízelgő elköszönését kezdi, akkor ökölbe rándul bal kezem, majd ezt követi a jobb is.*
- Dirty gris! *Pattanok fel a székről sziszegve fogaim között a két svéd szót, majd neki esek. Sokat tűrtem már tőle, de az, hogy a hajszínem miatt nézzen le, na, nem. Ezt nem nyelem le. Mérgesen pattanok fel a székről balkezemet automatikusan emelve, hogy beverjem a képét. Bokszolós mivoltomnak hála jó nagyot kap a fejére, ha betalál, viszont ha védekezik, akkor azt próbálom kijátszani. A ringben tanultam pár cselt és ezeket kiszúrni más nem a védelemre emelet kezébe csapok egy hatalmasat.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-27, 7:45 pm

*Őszintén szólva se én nem ártottam neki, se ő nekem, mégis megtalálom, így kezdek beszélgetésbe, s hamarosan már lassan, de biztosan kezdem kihozni a sodrából, legalábbis válasza ezt mutatja, mikor az ételkóstolót tartom.*
- Tudod szöszke, a demokracia lenyege, hogy mindenki elmondhatja a velemenyet, akkor is ha mas nem kivancsi ra, vagy akkor is, ha nem erdemli meg ezt a jogot. *okítom nagyokat bólogatva egy vigyorral képemen, mintha egy kisgyerekhez gügyögnék. Hm... Nil-nek igaza volt, nem bírom megállni bizonyos helyzetekben, hogy ne fogjam magam vissza, még akkor sem, ha egyáltalán nem biztos, hogy meg tudom védeni magamat.*
- Micsodat? *kapok a mondaton, még mindig az étel témánál, ám ez inkább csak üres terelés, hogy ne érezzen feltétlen minden szavam mögött provokációt. Ahogyan így beszélgetünk, pillantásunk összetéved és sejtem mire készül, mégsem veszem komolyan, hiszen egyenlőre megmozdulás nem történik a részéről, mégis, mosolyom talán súghat neki, hogy elfogadom a kihívást. Azonban hamarosan olyan mondat is megüti a fülemet, ami érdeklődésemet igazán felkelti, így válaszára csak türelmetlenül megrázom fejemet.*
- Hagyd most ezt. Elvesztetted öket? *kérdezem az eddigiektől elütő, szokatlanul komoly hangnemben. Azonban ez a kis kitérő nem tántorít el célomtól, így folytatom tovább az incselkedést színpadias távozással egybekötve, ám a viccet alig tudom végigmondani, mire felpattan a másik is, egyértelműen támadó szándékkal.*
- Dirty gris? Nem Dirty pigs? Kotyjataaa! *kontrázom én is oroszul, ám a következő pillanatban ökle találja el arcomat, így tántorodom meg kissé, pár lépést hátrálva, s orromba fájdalom nyilal, míg a következő ütés elől reflexszerűen hajolok el, csak úgy, mintha szúrnának, hiszen a vívást is gyakoroltam párszor. Nem szándékozom azonban itt kerülgetni őt védekezésre emelt kezekkel, így teleportgyűrűmet használva az asztal túloldalára, a lánytól úgy tíz méterre teleportálok, s onnan vigyorgom rá, míg vérző orromat törlöm meg.*
- Huuuuu, ez az! Kis vadmacska! Azt azert ne vard, hogy visszaüssek, rendben? Nöt nem ütök! *vigyorgom rá, figyelve minden mozdulatát, ám nem teszek agresszív megmozdulást, orrom dédelgetéséből rájöhet, hogy tovább nem feszíteném a húrt, ha pedig mégsem... akkor meglátjuk, hogy hogyan reagál.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-27, 8:10 pm

~Most tényleg azt hiszi, hogy csak így tök nyugodtan beleköthet másokba? ~ *Fordul meg fejemben a gondolat. Hát csak higgye, de én nem az a személy vagyok, aki csak úgy hagyja, hogy kötekedjenek vele.*
- És ha én a diktatúrára szavazok? *Teszem, fel a nagy kérdést miközben érzem, hogy gerincemen végig fut egy kis energia löket. Nem, ez koránt sem hidegrázás pusztán az agresszióm készíti fel testemet a hamarosan bekövetkező támadásra. Érzem tenyeremben, hogy egyre jobban bizsereg azért, hogy megüssön valamit. Lehet, hogy nem ennek a mocsoknak a képét fogom bezúzni, de az tuti, hogy még ma valamit megütök. A kajámat pedig csak nyugodtan fikázza.*
- Úgy tűnik a demokrácia most mellém áll ugyan is jogom van hallgatni. *Vágog pici elégedett vigyort az előbbi felhorkanásom előtt. Persze, majd pont neki fogom eldalolni, hogy az árvaházból jöttem. Nem, nem adok több indokot a kezébe, hogy rám támadjon vele ám hirtelen váltása egy percre megzavar. Érdeklődésében nem látok rossz szándékot ám még is óvatos maradok, de erre a kérdésre normálisan válaszolok bár most már én is eldöntött fejjel mérem végig újra. Különös, hogy pont ezen a kérdésen akadt fenn.*
- Igen. *Felelek hűvösen, de határozottan miközben kihúzom magam.*
- Miért érdekel ez téged ennyire? *Mondom ki a fejemben visszhangzó kérdést, ami csak nem hagy nyugodni hiába irritál, ez a kis vakarcs ennyire ám jó dolgában tényleg nem tudja, mit csináljon, ezért tovább hergel engem, így távozásra intem. A száját viszont nem bírja befogni, így utoljára bedob még egy szőke nős viccet, amivel nálam betelik a pohár. Előre lendülök, majd gyakorlott balkezemmel arcába bokszolok, és ahogy érzem eltörtem az orrát vagy csak sikerült jól megzúznom a képét. A következő ütésem sajnos nem talál, így megszakad, a sorozat ám mielőtt újra neki futnék a kis gyagyás már is tova lesz. Szerencsétlenségemre nem ment messzire csak a hátam mögé varázsolódott.*
- Worm ! *Sziszegem ismét a fogam közt a mondatot miközben felegyenesedem. Szememmel a köztünk lévő távolságot mérlegem, hogy milyen gyorsan tudnám megtenni a távot, de minden bizonnyal megint tovatűnne.*
- Persze ha harca kerül, a sor megfutamodsz. Arrogáns gris. *Ismétlem meg a szót direkt az ő kedvéért, hogy hallja, hogy az nem pig.*
- Svédül van tudatlankám. *Dobom hátra szőke hajamat csak, hogy szekálhassam vele. Vérző orrát látva viszont elégedett vagyok teljesítményemmel, ami gonosz mosolyomon és sárga szemem csillogásából ki is találhat a ruszki.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-27, 8:25 pm

*Úgy érzem, kötekedésben verhetetlen volnék. Hiába válaszolnak, és csipkelődnek, nekem mindig valami a nyelvemre ugrik, hogy feleseljek, s általában nehezen ütnek ki ebből a lendületből, ez pedig most sincsen másképp.*
- Akkor az oroszokra szavazol egyertelmüen, ebben mi vagyunk a verhetetlenek, es mivel kettönk közül en vagyok orosz, en nyertem. Tehat en leszek a diktator, te pedig az alattvalo. *adom meg tenyérbemászóan tudálékosan a választ a másiknak a levakarhatatlan vigyorral együtt. Hirtelen azonban jön egy jobb verbális találat is a lánytól, melyre csupán egy pillanatig játszom tovább a komolyt, aztán pedig hangosan kacagok fel, szemet egy másodpercre becsukva, a plafon felé is tekintve.*
- Aldom az eget, hogy vegre elhallgatsz! *feleselem, ám belül piszkál, hogy nem hajlandó felelni, csupán részlegesen, amit teljesen normálisan hallgatok végig, és még egy kérdés is érkezik felőle, melyre gondolkodás nélkül válaszolok.*
- Mert nekem sincs csaladom. *felelem tehát, viszont ez a kis közjáték nem állít meg attól, hogy megtörténjen a baj, így esik nekem a lány, egy kis sérülést is okozva, ami majd' mindennaposnak számít, hiszen nem ő az első akinek ökle arcomba talál. Teleportgyűrűm azonban megment, így vizsgálgatom máshonnan az ismeretlen szöszit.*
- Worm? Mint kukac? Hat ez gyerekes, nem gondolod? *kacarászom tovább, mire ismét beszédbe lendül, ami egy kézmozdulatot vonzz maga után, történetesen jobb kézfejemet mozgatom úgy, mint a kacsa intimebb felét, így jelezve, hogy annyit beszél, mint amennyit a kacsa feneke jár.*
- Ez ostoban hangzik! Az oroszban van tartas, az orosz ijesztö! Ez meg olyan, mintha pigset mondanal, es annak meg ertelme is van. *csóválom meg a fejemet, miközben természetesen orrommal is foglalatoskodom, így kapom elő pálcámat, hogy sebesülésemre szegezzem, viszont remélhetőleg ez nem kelt félelmet a lányba, hogy ő is ugyan ezt tegye...*
- Hippokrax! *mondom ki halkan és határozottan mire lassan, de biztosan gyógyulni kezd az orrom, s kisvártatva, míg a lány szavait hallgatom, a maradék vért is letörlöm arcomról, úgy nézek rá már higgadtan.*
- Nem, de nem fogok megütni egy nöt. Ne is kerd. Akkor sem, ha ö tamad. *adom meg a választ hűvösen, s pálcámmal együtt kezem zsebembe kerül, ahogy közelebb araszolok az asztalhoz, hogy leüljek.*
- Gyere! Csak vicceltem. *intek fejemmel, hogy nyugodtan leülhet, már ha szeretne még, mivel mint ahogy kívülről is látszik, felvettem normális formámat, ugyanis a jelvény megköveteli, ami ott díszeleg mellkasomon. Innentől kezdve meglátjuk, mennyire megy a társalgás, már ha nem viharzik el a lány.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-27, 8:52 pm

*Ez a csávó komolyan kikészít. Nem vagyok indulatos típus, de neki pillanatok alatt sikerült kiborítania. Elképesztő mekkora pofátlan és arrogáns személyeket fúj felém a szél… csak, hogy szépen fejezzem ki magam.*
- Azt csak szeretnéd. *Persze, hogy pont neki legyek az alattvalója. Hajtsak fejet és még lábat is csókoljak, ha Ő azt szeretné. Inkább ölöm meg magam, minthogy bármiféle alázatot is tanúsítsak iránta. Legszívesebben most darabokra zúznám a mellettem lévő asztalt, de nem lehet így próbálok magamra egy kis nyugalmat erőltetni, de csak nem hagy a ruszki és tovább feszegeti elpattanni készülő idegszálamat, bár felhoz egy kevésbé provokáló témát ám az még is kevés ahhoz, hogy a köztünk lévő feszültség megszűnjön. Gyorsan, még egyszer végig pörgetem fejemben a lehetőségeket, majd döntök és beverem a képét, de hiába, mert nem sikerült kiütnöm a nyeregből ugyan is vérző orral is jártatja száját.*
- Féreg, nem kukac. *Világosítom fel, ha már minden áron kötekedni akar. Most tényleg azt gondolja, nem használom tökéletesen az anyanyelvem? Már maga a feltételezés is sértő az örökös javítgatása meg bosszantó. Az utána következő monológra pedig rá sem hederítek, csak megforgatom szemeimet, viszont a pálca elővételére azonnal reagálok.*
- Magico reversio. *Célzok pálcájára, és ha minden stimmel és beelőztem, akkor nem tudja meggyógyítani az orrát, ha nem és elkéstem, akkor meg csak a továbbiakban nem tudja használni a pálcát ugyan is blokkolva lett. Vagy is ez így nem pontos. Ha támad, akkor saját magát éri az átok, ha védekezik, akkor viszont a pajzs rám száll. Szerencsére a pálcán nem látszik semmi és ha Tarkh most nem varázsol, akkor rá sem fog jönni mi történik kivéve, ha megkérdezi.*
- Én meg nem használom ki a helyzetem. *Ugyan az Ő esetében eltudnám képzelni azt a szituációt, hogy még a mentőben is ütöm, de ha nem harcol rendesen, akkor én sem állok ki ellene.*
- Kösz, de inkább itt maradok. *Eszem ágában sincs, közelebb menni hozzá tartsuk, meg a tisztes 3 métert akkor nem lehet gond. Szememet tovább sem veszem, le róla figyelem mit tesz és próbálom kitalálni, hogy miért, de ha most jól látom, akkor a helyére kattant a srác agya, mert normálisan kezd el viselkedni.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-27, 9:17 pm

*Szó szót követ, ugyanis hamarosan tettlegességig fajul csipkelődésünk, hiába ejtünk meg egy-két érdekesebb témát, mindez nem elég ahhoz, hogy a kitörő indulatokat fékezzük. Nem véletlen nyertem azonban versenyen, s nyereményem természetesen használatba is veszem, ahogy odébb teleportálva osszam tovább az észt, ám mikor orromat gyógyítanám, hasztalan próbálkozom.*
- Mi a...? *döbbenek is meg, ám hallom az igét, mely elhagyja a lány száját, így nézek rá kérdőn, s hamar összeáll a kép, hiszen eszes gyerek vagyok, egyértelműen hatása kell legyen a másik által használt igének is, így teszek pár lépést gyanakodva.*
- Mit csinaltal? *kérdezem orrom veret törölgetve, azonban hamar sejtem, hogy most előnybe került a másik, így mivel kiélveztem a helyzetet, és egyébként sem állt szándékomban ok nélkül teljesen kikészíteni a másikat, invitálom is, amire azonban nemet mond. Egy zsebkendő is előkerül a zsebemből, s úgy döntök, inkább a normális megoldáshoz folyamodok, mintsem kiverjem a balhét.*
- Nagyszerü, akkor kvittek vagyunk. Egyebkent nem tudom mitöl felsz, mondtam, hogy nem ütlek meg. *rázom a fejemet elutasítására, míg jómagam szétnézek az ételek között, és egy szebb almát kinézve kapom fel, hogy beleharapjak, míg hátrébb engedem a fejemet, orromat elszorítva, hogy elállítsam a vérzést.*
- Jo nagyot ütsz, ütöttek mar meg masok, szinten lany, es be kell vallanom, kemenyebbnek tünt mint te, de hozzad kepest cirogatott. Hogy csinaltad? *kérdezek rá, ugyanis ez számomra kérdéses, hiszen amint láttam a technikája is igen szép volt, ráadásul ha ott maradok, akkor akár a földre is küldhetett.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-27, 9:44 pm

*Szerintem én már az elején is egyértelmű jeleit adtam annak, hogy nincsen jó kedvem és nem vagyok vevő a hülye poénjaira, de ha nem figyel, akkor így járt. Lehetőséget is adtam, hogy nyugodtan és sértetlenül távozzon, de nem élt a helyzettel, sőt kihasználta. Ő kereste a bajt akkor most magkapta. Öklömmel gyakorlott mozdulattal verem be a képét, ami sikeresen be is talál. Ugyan a harc itt véget is ér, mert az orosz tartja, a tisztes távolságot még sem ússza meg ilyen könnyen.
Pálcáját előveszi, hogy begyógyítsa az orrát, de én kihasználom a helyzetet és egy gyors varázslattal blokkolom a pálcát, hogy ne tudjon varázsolni. Kérdő tekintete láttán csak sötét mosoly kúszik, arcomra miközben szememet az Övébe mélyesztem. Hamar összerakja a képet, de ahogy hallom nem akar a saját magára hallgatni. Végül is, ha másra sem hallgat miért pont magának higgyen?*
- Varázslásra képtelenné tettem a pálcádat. Zároltam. *Szélesedik ki mosolyom elégedetten. Figyelmem továbbra sem lankad hátha még is úgy dönt, hogy pálcájáért bosszút áll, ám úgy tűnik, jobbnak látja nem feszíteni tovább a húrt.*
- Nem félek tőled. Erősebb vagyok nálad. Nem azért rántottam pálcát, hogy rád támadjak hanem, hogy megleckéztesselek. Ugyan is a pálcádat csak én tudom feloldani hiába áll mögötted az egyik ház magisztere. *Mutatok rá a sentineli jelvényre. Ugyan állításom nem teljesen igaz, mert ha elveszik a pálcámat, akkor a varázslatot meg tudják szüntetni, de én ezt miért is mondanám el neki? Had parázzon egy kicsit. Legalább is én titokban azt tenném, ha az én pálcámat kéne a kukába dobni. Mára viszont elég volt a harcból én is levezettem a feszültségemet, így közelebb lépek hozzá, de amikor elérem, a kétméteres hatótávot megállok.*
- Ha megengeded. *Bökök pálcámmal az orra felé, és ha megengedi, akkor egy egyszerű Hipporax-szal rendbe rakom az orrát.*
- Köszönöm. Bokszot tanultam. Ez volt a hobbim. Versenyszinten űztem. *Pörgetem meg ujjaim közt ezüstszínű pálcámat, majd a helyére teszem.*
- Vállból és felsőtestből ütök nem csak felkarból, ahogy azt mások tennék. *Vonom meg vállamat, majd helyet foglalok az asztalon és onnan méregetem tovább az oroszt.*
- És te hogy csináltad az utazást? *Pillantok, vissza rá miközben ujjammal vonok egy vonalat magam előtt ezzel is jelezve, hogy egyik helyről hirtelen a másikra tűnt.*
- Mellesleg Mona vagyok az Exoból. *Egy pillanatig elgondolkodom azon, hogy kezet nyújtok neki, de inkább nem teszem, csak nyugodtan ücsörgök tovább a helyemen.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-28, 1:41 pm

*Az óra inkább már délutánt mutat, mint reggelt, de azért elindulok, hogy valamit a pocakomba tömjek, reggeli gyanánt, vagy inkább már uzsonnaként. Nem is tudom, hogy miért megyek, igazság szerint nem is vagyok éhes, plusz poénként még fogyózom is. Az elmúlt időszakban felszedtem magamra egy kis felesleget, no nem annyit, hogy kövérnek tűnjek, de már kezd idegesíteni, így vagyok rendszeres látogatója a konditeremnek. Nos de most kis kockás-csőrikés kollekciómban, kiegészítve egy nyuszis mamusszal, mászkálok az iskolában, keresve az étkezőt még az álom ködén keresztül. Végül is rábukkanok, nincs is az annyira eldugva! Az ajtó mögött finomságok várnak, így lököm be azt, és le is telepszek közép tájon. Magamhoz veszem a zöldséges tálat, melyből kiválasztom a paprika-paradicsom-uborka hármast, és még egy kis tejfölt is becserkészek. Így kezdem el összekutyulni ezt a négy összetevőt, hátha valami ínycsiklandozó dolog sül ki belőle, amivel még az éhségemet is el tudom ütni.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-28, 1:49 pm

*Egy kicsit elhúzódott az utam Mystralban, de a lényeg, hogy most ismét az iskolában vagyok és úgy érzem, hogy nagyon ideje lenne megebédelnem. Öltözékem hozzám illő, tehát egy fekete, hosszú nadrág van rajtam, lábaimon bőrcipő és felül pedig egy rövid ujjú, szintén fekete színű ing, melynek csak a legfelső gombja van kigombolva a nagy melegre való tekintettel. Kezeimen bőrből készült alkarvédőt viselek, ékszer pedig jelen pillanatban nincs rajtam. Ha viszont valaki jobb felkaromat megnézi, az ing alól picit kilátszik a tetoválásom is, de így még nem lehet kivenni, hogy pontosan mit is ábrázolhat. Hosszú, fekete hajam kibontva omlik végig a hátamon és mint valami sötét herceg, olyan benyomást kelthetek. A famulusomat kint hagytam, ő az erdőben vadászik valamire, de mivel nem szándékozom mindenhova magammal hozni, ezért szerintem ez így nagyon is természetes. Könnyeden lököm be magam előtt az étkező ajtaját, majd már körül is nézek, de mintha nem látnék, úgy indulok meg automatikusan az Inflatus ház asztala felé, de mégis, pár lépés és megtorpanok, majd a furcsa öltözet felé nézek, lassan tekintve végig a lányon, de a nyuszis mamusz kivisz az észből, mint aki nem hisz annak, amit lát, így rázom meg a fejem, túrok bele hajamba is és szépen irányt is váltok, ezt látnom kell közelebbről is azt hiszem.*
- Öhm, elnézést, de... *lépek is oda az ismeretlen leányzó mögé, még egyszer felmérve ezt a viseletet, majd egyik kezemmel a szomszédos szék támlájába kapaszkodom meg.*
- Szóval még soha senkit se láttam így megjelenni egy hivatalos helyen, ahol bárki láthatja. Te... mégis ezt komolyan gondolod? *nem vagyok bunkó, tényleg pusztán csak kíváncsiságból kérdezek rá erre az egészre, így nézek a másik szemeibe - már ha hajlandó rám nézni -, és most furcsa mód még a bemutatkozásról is megfeledkezem jelen pillanatban, annyira ledöbbent ez az egész, mely szinte csak a filmekben van. De hogy egy Feketemágus képzőben? Áh, biztos valami baj van a csajjal.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-28, 2:04 pm

*Így déltájban már mindenki az ebédét fogyasztja, én viszont becserkészek egy salátának valót, így kotyvasztok valamit, ami leöntve a tejföllel elég gusztustalanul néz ki. De azért fogyókúrás és finom. És elüti az étvágyamat. Magányos reggeli-ebédelésem közepette szétnézek a teremben, ismerősök után kutatva, de az exos asztalnál senki sem ül. Hát az inflásoknál és a cruoris asztalánál más a helyzet. Nagyot sóhajtok, mivel csak kevés ismerősöm van mind a két házból. Leginkább a saját "fajtámat" kedvelem, mi nem vagyunk annyira sötétek. Hirtelen kitárul az ajtó, és ahogy belép a szintén sötét gyerek, csak az a gondolat úszik keresztül rajtam, hogy Inflatus. Talán nem is tévednék, amikor hirtelen megtorpan és elindul felém. Összehúzom a szemöldökömet, hiszen nem ismerem, ha jól gondolom, még nem is láttam sohasem azelőtt. De azért mosolyogva fogadom, kíváncsian, de egyben gyanakvóan is. A kis monológra ledöbbenek, nem gondoltam, hogy ezért jött oda hozzám. De ahogy én is végigmérem, és körbe tekintek a teremben, rájövök, hogy rajtam kívül, ha valaki pizsamában van is, annak max pók vagy valami hozzá hasonló van a pólóján.*
-Öhm... szeretek kiríni a tömegből. Amúgy igen, igazad van, komolyan gondoltam. De igazad van, most már nem kellene pizsiben mászkálnom. Gondolom te sem így szoktál lejönni reggelizni, Pókemberes szerkóban, ugye? *Sóhajtok egyet lemondóan, hogy ismét legyőztek. De aztán egy lehengerlő mosolyt küldök a srác felé, és ki is nyújtom a kezemet.*
-Serafina vagyok. És te?*Nézek kíváncsian a fekete srácra, hátha bemutatkozik. Ha igen, ha nem, arra a székre mutatok, amit az imént még fogott, jelezve, hogy ha van kedve, akkor leülhet mellém is és nem muszáj a fekete haverjaival elfogyasztani a jövendőbeli ebédjét.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-28, 2:12 pm

*Nem szándékozok senkivel se beszélgetést kezdeményezni, de ahogy kiszúrom ezt a furcsa szerelést, hát nem tudom megállni, hogy oda ne menjek a lányhoz, ugyanis tény és való, hogy figyelemfelkeltő a kinézete, bár talán ez direkt van így. Felé megyek hát, majd kicsivel mellette meg is támaszkodom, de úgy, hogy az ne legyen zavaró a számára és igen furcsán, de megszólítom. Őszintén szólva mindenre számítok, tehát hogy haragudni fog rám vagy itt hagy rögtön, esetleg oltogatni próbál, de e helyett szavai teljesen normálisak és már hallom is, hogy ő ilyen.*
- Már dél is elmúlott, szóval szerintem tényleg ideje lenne felöltöznöd, de hát a te dolgod, nekem nem sok közöm van hozzá. *mosolyodom is el kedvesen és ez után jön az én pizsamámmal - ami egyébként nincsen -, és egy kis nevetésre sarkall ennek hatására.*
- Én boxerben alszom, tehát nem fogsz pókemberes szerelésben látni. Egyébként se lenne az én stílusom. *döntöm is meg picit a fejem, majd figyelem is, ahogy jobban felém fordul és kis kacsóját is kinyújtja, én pedig lágyan megfogva azt picit meg is rázom.*
- Gabriel Teigneux vagyok, az Inflatus házból! *biccentek is felé, hiszen számomra így illendő a bemutatkozás és mivel érzékelem, hogy szívesen maradna furcsa társaságomban, így nem is ellenkezek, csak gyorsan körbenézek és nemsokára egy kis grill hússal és petrezselymes krumplival a tányéromon térek vissza a lányhoz, hogy kihúzva a széket mellé ülhessek.*
- Ezek szerint nem zavarlak. Jó étvágyat! *pillantok a tányérja felé, de ekkor össze is vonom szemöldököm.* - Öhm, ez mind elég lesz? Még biztosan nőni fogsz, szerintem egyél valami táplálóbbat, mint mondjuk én. *mutatok saját étkem felé, amit nemsokára már fogyasztani is kezdek, tehát szépen felvágom a húst, majd már eszegetek is, de fél szemem a fura teremtésen tartom.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-28, 2:30 pm

*Magányomat egy ifjú legény zavarja meg, na nem mintha zavarna. Már rég beszélgettem bárkivel is, így még egy troll társaságának is örülnék. De így legalább nem fenyeget az a veszély, hogy étvágygerjesztőnek találnak a sok finomság ellenére, így meg is könnyebbülhetek akár. De a fiú a szerelésemet nézegeti, de nem bunkó vagy ellenséges megjegyzéseket tesz rá, inkább csodálkozóakat. Nos, akkor én sem így állok hozzá.*
-Nem rég ébredtem, és nem gondoltam, hogy akárkinek is szemet szúrhatna, hogy mennyire nem vagyok illedelmesen felöltözve. De hát tévedtem.*Mutatok a srácra, és viszonozom a kis mosolyt, ami az ő arcán is játszik. Felvetem az ő pizsamáját, és mivel nem számítok válaszra, kicsit meg is lepődöm, hogy elmondja esti viseletét.*
-Hömm... nem is tűntél Pókemberes fazonnak. Nem is tudom, hogy miből gondoltam. Pedig szerintem neked jól állna.*Vigyorgok rá egyet, bár látom rajta, hogy nem egy tréfarépa, így nem is biztos, hogy az én alig-alig létező humoromnak bedőlne. Bánja patvar! Megtörténik a bemutatkozás, majd miután rájöttem, hogy én se a vezetéknevemet se a házamat nem mondtam, csak egy kicsit jövök zavarba, majd rögtön utána is teszem.*
-Én exos vagyok. Örülök, hogy megismertelek!*Mivel látszik rajta, hogy igen nemes lelkületű ifjú titán, így inkább én is felemelkedem az ő szintjére, és igyekszek minél udvariasabb lenni. Aztán hellyel kínálom, hátha leül, és legnagyobb örömemre meg is teszi. Én már újra a fejemet tömöm, így mikor jó étvágyat kíván, meg kell várnom, ameddig nyelek egyet, és csak utána nézek újra a srácra.*
-Neked is.*Újabb villa a számba a kajámból, és miközben eszem, figyelem, hogy ő mit is választott. A grill láttán még a szemem is majd kiesik, majd mikor felhozza, hogy ehetnék olyat, mint ő, csak megrázom a fejemet.*
-Köszi, de elég kell hogy legyen. Most muszáj picit fogynom, tudod nyár van, és ilyenkor sokszor kimegyek a tóhoz, hogy ússzak egyet. Rossz szokás.*Vonom meg a vállamat, ahogy tovább eszek. Nem is tudom, hogy mit kérdezhetnék tőle, ezért újra végiggondolom eddigi beszélgetésünket, és csak azután kezdek el érdeklődni.*
-Te szeretsz úszni? Vagy bármilyen sportot űzöl?*Még egy falat a szájba, és minden figyelmem immáron az övé.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-28, 2:41 pm

*Nem vagyok túl jó társaság, ezzel tisztában vagyok, de talán idővel majd alakulok én is, hiszen ideje lenne több embert is megismernem és esetleg eljárni ide-oda, lazulni, bár nem ezért vagyok itt, hanem a tanulás érdekel. Most mégis, teszek egy ici-pici lépést az ismerkedés felé és ahogy érzékelem, annyira nem csinálhatom rosszul, mivel se elküldve nem leszek, se leszólva, hanem be is indul a beszélgetésünk.*
- Hát igazából a te dolgod, hogy miképp öltözöl fel. Remélem nem gond, hogy megjegyeztem. *nézek is bele a szemeibe, majd végül az én esti pizsamámról érdeklődik, mely már alapba furcsa, hiszen nem vagyunk 10 évesek, de ha már így szóba jön, felelek hát neki és kissé fel is nevetek a reakciója hallatán.*
- Kössz, inkább kihagynám, te pedig ne is képzelj el olyan szerelésben. *csóválom is meg a fejemet, majd kiderül a számomra az is, hogy nem egy házba járunk. Engem ez igazán nem zavar, bár nagyon is érdekelne, hogy milyen is Serafina vére, mégse fogok még rákérdezni erre, ugyanis sejtem, hogy a válasz nem feltétlen tetszene nekem. Kiválasztok több fajta finomságot, majd amikor a tányér eléggé megtelik, már le is ülök a lányka mellé, így kívánok neki jó étvágyat és végül eszegetni is kezdek. Nem szokásom a másik étkét figyelgetni, de most mégis arra téved tekintetem, ezért is jegyzem meg, hogy talán valami laktatóbb étellel kellene jól laknia, nem pedig csupa nyuszi-kajával. *
- Szerintem az enyémet is megkívántad, látom rajtad. *vágok is egy kis darabot a húsból és szépen a lány salátájába ejtem, ezzel jelezve, hogy egyen csak.*
- Fogynod? Neked? *nézek is végig rajta, majd az oldalához nyúlok és picit meg is csípem, végül ismét feltekintek az arcára.* - Már bocs, de én semmi felesleget nem látok rajtad. Szóval szerintem verd ki a fejedből és egyél normálisan. Ha pedig valakinek nem tetszel, akkor azzal nem kell foglalkozni, ne koplalj már. *csóválom meg a fejemet picit mérgesen, mert nem szeretem az ilyen lányokat, akik elég vékonyak és még mindig a fogyókúrán jár az eszük.*
- Egyébként igen, szeretek úszni, de nem sportszerűen és más sportot se űzök, mégse utasítom vissza. Mondanám, hogy ússzunk egyet, de kaja után nem biztos, hogy sok kedvem lesz hozzá. *gondolkodom is el hangosan és mivel a testem nem egy vézna és nem is túl nagy, így sejtheti, hogy azért normális kondiban vagyok, bár azért izompacsirtának se nevezhetnének.*
- És te mit tervezel ebéd utánra? Mész vissza aludni vagy esetleg csinálsz is valamit? *kíváncsiskodom is tovább, majd ha már így elbeszélgetünk, mégis csak felteszek egy újabb kérdést.*
- Amúgy te hányadikos vagy? *ránézésre nem tudom megállapítani, ebbe soha nem voltam jó, így hát a szavak embere leszek és ami érdekel, hát megkérdezem.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-28, 2:47 pm

//Olvadunk - Mona.//

*Óh, figyelembe veszem én a jeleket, sőt, direkt leselkedem rájuk, hiszen innen tudhatom, hogy mennyire is sikeres akcióm, lévén, hogy imádok késélen táncolni, legyen bármilyen is a körülmény. Most azonban úgy látszik, érdekes emberbe akadtam, ugyanis bár rám támad, ahogyan azt talán, vagy talán nem érdemlem meg, teleportálásomnak hála elkapni képtelen, ám cserébe egy igen érdekes támadást hajt végre rajtam, illetve ahogy később értelmezem, a pálcámon.*
- Nagyszerü, ilyet eddig soha senki nem csinalt. Akkor old fel legyszives, mert szüksegem van ra! *közlöm vele óhajomat, ugyanis annak ellenére, hogy láthatóan nem használja ki helyzetét - egyenlőre -, kényelmetlenebb szituáció számomra, hiszen egyrészt vissza kell magam fognom, hogy teljesítse kérésemet, másrészt bármikor ismét támadhat, én pedig kizárólag menekülni tudnék. Belül háborgok csak azonban, ha valami megéri, tudom magam kontrollálni, ahogy arra apám tanított, így kívülről igen higgadtnak látszom, míg tovább folytatom a beszélgetést, húzva az időt.*
- Nem hiszem, hogy erösebb vagy nalam fizikailag. En ferfi vagyok, aki eppen edzesprogramot hajt vegre a mindennapokban, te pedig nö. Az egyetlen elönyöd a technikai föleny. *rázom a fejemet, ugyanis így gondolom, hiszen mióta Ginger megemlítette, hogy jó lenne, ha kissé megerőltetném magam, úgy is teszek, ahogy kívánta. Amennyiben a szöszi nem rendelkezne ilyen tudással, fizikailag valószínűleg legyűrném... szerintem.*
- Egyebkent mind a ketten tudjuk, ha parancsba kapod a hazvezetötöl, fel kell oldanod. Nem mellesleg szüksegem van ra, tovabbi höstettek vegrehajtasahoz. *pillantok rá hűvösen, hiszen ez az igazság, még ha az utóbbi mondat túlzásnak számít is. Valószínűleg nyugodalmamnak hála a másik is közelebb araszol, és bökését kétkedve fogadom ugyan, de mivel nem látok rajta rossz szándékot, egyszerűen bólintok, mire rendbe is rakja orromat.*
- Szpasziba. Miert csinaltad? *kérdezek rá, lévén, hogy számomra érthetetlen, miért kellett ezzel neki fáradnia, mikor én magam is el tudtam volna végezni... ha lenne mivel. Nem tudok azonban nem megjegyzést tenni másra is, így derül ki, honnan is szedte elő ezeket az ütéseket.*
- Erdekes hobbi. Mutasd a palcad! *bökök arra, mikor ujjai között pörgeti, ám tenyeremet nem nyújtom ki, hiszen kezemben alma van, és csupán megszemlélni akarom övét, mivel nekem ez mániáim közé tartozik, és az ezüstös csillogás felkelti figyelmem. Kérdés is elhangzik tőle, mire ravaszul mosolyodom el, egy pillanatig csöndben maradva, majd kézfejemet felemelve mutatom meg gyűrűmet, egy kicsit meg is rázva ujjamat, hogy jól lássa, ez a tárgy a ludas.*
- Nyertem. *közlöm vele röviden, hogy honnan származik, mielőtt még esetleg a kérdést kapnám meg, ám meglepetésemre hamarosan egy bemutatkozás is érkezik, méghozzá kéznyújtás nélkül, mit észreveszek, ám helyzetem miatt nem jegyzek meg.*
- Mona? Mona mi? En Aristarkh vagyok. Aristarkh Yermolaevics Zhukov. *mutatkozom be lezseren, míg a feleletre várok. Gyűlölöm, ha valaki nem mondja el teljes nevét, hiszen ez így illik... ámbár lehet, okkal teszi.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-28, 3:12 pm

*Így reggel kicsit fáradtan nem forog annyira az agyam és lehet, hogy kellemetlen megjegyzéseket fogok tenni, de majd szól Gabriel, ha valami nem tetszik neki vagy ha megbántom. Bár gondolom, azt látnám, ha megbántanám, amolyan szókimondó típusnak tűnik, bár lehet, hogy tévedek.*
-Tudom, hogy az én dolgom. De amúgy nem gond.*Mosolygok rá kedvesen, hogy lássa, valóban nem haragszom érte. Az ő pizsamája kerül terítékre, amit látom, nem igazán csíp, no de ez van. Egy kicsit félrehajtom a fejemet, hogy így űzzem ki onnan a Pókember pizsamás srácot, és bólintok, jelezve, hogy oké, már kikergettem a fejemből ezt a képet. Mikor a reggeli-ebédemre tesz megjegyzést, és látom rajta hogy rájött, milyen ínycsiklandozónak tartom az ebédjét, átrak egy kis darabot a tányéromba. Nyelek egyet, hogy ne kezdjen el csöpögni a nyálam, majd óvatosan a villámra tűzöm, mint valami érdekes projektet. Aztán meg is érzem a csípést, mire ugrok egyet, és ránézek picit szigorúan.*
-Csikis vagyok, úgy hogy kérlek, hanyagold ezt a mozdulatot, hogy ha nem akarod, hogy az egész iskola a röhögésemtől zengjen.*Vetítem elő a nem éppen kedvező jövőt, de már vissza is tér az arcomra a régi jókedvem, és vigyorgok, mint a tejbe tök. De aztán ismét megbabonázva figyelem a husit, de természetesen közben még Gabrielre is figyelek. A monológja végén csak bólintok, és bekapom a falatot. Íz bombák robbannak a számban, és becsukom a szememet, úgy élvezem ki őket.*
-Ohh... ohh... Ez marha finom.*Végre kinyitom a szememet, és ránézek a srácra.*
-Köszi. El nem tudod képzelni, mióta nem ettem normális kaját.*Sóhajtok egyet, és félre is tolom a tányéromat, hogy egy kis levest kanalazzak a másikba. Gomba leves, amit imádok.*
-Ki nem néztem volna belőled, hogy szeretsz úszni, már bocs.*Nézek rá tényleg bocsánatkérően. Hmm, a tapintatosságot még gyakorolnom kell, az biztos. De a lehetőséget még megfontolom magamban, hogy elmenne szívesen úszni, végül is bólintok, hogy egyetértek, nem lenne jó kaja után.*
-Majd valamikor talán összefutunk még a tónál vagy az uszodában.*Mosolygok rá, miközben újabb adag leves kerül a tányéromra.*
-Kóstold meg ezt a levest, valami isteni.*Ajánlom neki, miközben elgondolkodom a kérdésén.*-Hmm szerintem elmegyek a könyvtárba valami izgalmas könyvért és talán elmegyek valahova, ahol olvashatok. Mondjuk átmegyek Mystral-ba a parkba, vagy a játszótérre.*Mondjuk a játszótér rossz emlékeket idéz bennem, amikor találkoztam a vámpírral. El is felejtettem, és amikor újra átélem azt a borzalmat, egy picit összerándulok, és el is tűnik az arcomról a jókedv, de aztán újra mosolygok.*
-És neked, van valami határozott elképzelésed a további napodról?*Dobom vissza a kérdést, hátha megkapom rá a választ. De aztán újra ő érdeklődik felőlem, ami egy picit kellemetlenül érint, valószínűleg nem tudja, hogy ingatag talajra tévedt.*
-Ööö... nem annyi, mint amennyinek lennem kellene.*Válaszolok óvatosan, de mivel ő eddig valószínűleg végig őszinte volt, megvonom a vállamat, és ráemelem a tekintetemet.*
-Elsős vagyok.* Mondom az igazságnak megfelelően, és még egy kis levest lapátolok a számba.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-28, 3:28 pm

*Ha már ennyire nézi a kajámat, akkor nem is vagyok rest adni neki egy kis darabot - természetesen olyan helyről, ahol még nem érintettem az ételt -, hátha meghozom a kedvét, hogy egyen belőle egy kicsikét. Mint érzékelem, szemez ám az étellel és a villára is felkerül a kis darab hús, mégis, én egy picit bezavarok, így csípem meg az oldalát, megnézve, hogy vajon mennyi felesleg is van Serafinán, mégsem érzem úgy, hogy tényleg erre a salátára kellene fanyalodnia.*
- Oh, azt nem szeretném, de majd talán egyszer kihasználom a lehetőséget. *kacsintok is rá játékosan, de azért eleresztem és végül figyelemmel kísérem, ahogy végre a hús megérkezik a szájába és az arcán látszik, hogy ízlik ám neki és nemsokára ezt szavakkal is közli.*
- Igen, az, én is hasonlóan érzek. *és eszek is tovább, elég szép falatokat, mivel nagyon is éhes vagyok, de azért figyelek ám beszélgetőpartneremre is.*
- Hát itt a lehetőség, mint látod, tele ez a hatalmas asztal, válassz valami finomat. *ahogy nézem, csak a kezdő löket kell neki, a bíztatás már annyira nem, ugyanis hamarosan már egy tányér leveset eszeget, mi pedig már az úszásra is térünk rád.*
- Nem gond, pedig tényleg szeretek. És hát igen, meglehet, hogy majd összefutunk, soha nem lehet tudni. *gondolok is vissza egy régebbi találkozásra, amikor Ashival futottam össze az uszodában. Érdekes találkozás volt, de a lányt azóta se láttam. Az ételem viszont szépen fogy, így miután a tányérom üres, kényelmesen hátra is dőlök, de a kínálásra csak kezemmel jelzem, hogy elég volt.*
- Én jól laktam és amúgy is, a levest nálunk előbb szokás enni, mint a főételt. De majd a jövőben megkóstolom. *bólintok is rá és ez után már a mai napi terveiről érdeklődöm. Ahogy hallom, neki a könyvtár lesz a cél, aztán az olvasás, tehát biztosan nem hasonlít az enyémekhez.*
- Én szerintem tanulni fogok, mivel akad mit bőségesen. De megvárom, amíg megeszed az ebédet. *utalok is rá, hogy nem lépek le rögtön, tehát egy pár percet talán még élvezhetjük egymás társaságát. De ahogy hirtelen olvad le arcáról a mosoly, összevonom szemöldököm és kezem lágyan a másik vállára teszem.*
- Hé, valami gond van? *kérdezek is rá kedvesen, de persze nem muszáj felelnie, csak ha meg szeretné osztani velem a dolgokat. Viszont így, a beszélgetés közbe eszembe jut, hogy még csak azt se tudom, vajon hányadik évfolyamra jár, de amikor a kis bevezető jön, már sejtem, hogy bukhatott.*
- Talán idén sikerülni fog, nem szégyen. *nekem az lenne, de most mégse mondhatom ezt, inkább azt felelem, amit ő hallani akar, nem pedig az őszinte véleményem. Kezemmel eleresztem, majd egy kis ásványvizet töltök és azt iszogatom, miközben a lány még eszik, ez a kis szieszta amúgy is elkél most kaja után.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-28, 3:49 pm

*Mivel kaptam az ebédjéből, ezért úgy gondolom, csak megkóstolom már. Nos, nem döntöttem rosszul, mivel isteni a grill, meg is mondom neki. Bár valószínűleg nem azért választotta, mert tudta róla, hogy nagyon ergya.*
-Oké. De akkor készülj füldugókkal is.*Rávigyorgok, majd végül is leves után nézek. Neki köszönhetem, hogy újra normálisan eszek, nem pedig úgy, mint valami beteg galamb.*
-Hát igen. Majd valamikor.*Én is a gondolataimba merülök, mint ahogy ő, csak nem biztos, hogy ugyanarra gondolok, mivel az én agyam inkább már az estig eldöntendő időn jár, nem pedig a jelenen. Rábukkanok eközben a gombás levesre, és meg is kóstolom. Finom, bár nem annyira, mint az ő grillhúsa, de azért elég jó. Meg is kínálom, ám jelzi, hogy itt a vége az ebédjének. Tudom, hogy hamarosan be is fejeződik a beszélgetésünk, és mivel látom rajta, hogy már az udvariasság tartja csak itt, ezért még gyorsan bekanalazom a levesemet, miközben beszélgetünk.*
-Nálunk is, de mivel ez laktató, úgy gondoltam, hogy inkább megpróbálkozom egy kis levessel.*Nyalom meg a számszélét, jelezve, hogy ez hihetetlenül finom volt. De már eszek is tovább, közben azért még mindig figyelek rá. Így térünk rá a mai nap rendjére, és én el is mondom az elkövetkező történéseket és az övére is rákérdezek utána.*
-Tanulni nekem sem ártana. De majd holnap elkezdem, bár nem hiszem, hogy rá fogom tudni venni magamat.*Sóhajtok egyet lemondóan jelezve, hogy reménytelen eset vagyok. Majd mikor pont azt mondja, hogy még megvár, leteszem a kanalamat, és bólintok, jelezve, hogy készen vagyok. De közben eszembe jut, hogy a játszótérre nem kellene mennem, mire elszáll a természetemből fakadó jókedvem.*
-Semmi komoly, csak eszembe jutott egy kellemetlen élményem.*Feszült mosolyt villantok rá, és máris a régi vagyok, mintha mi sem történt volna. De aztán másik kellemetlen témát dob fel, ám ez most inkább szégyent generál bennem.*
-Jaj, nem arról van szó, hogy megbuktam, hanem el sem mentem.*Mondom neki picit szomorúan, majd megvonom a vállamat, mintha nem lenne fontos. Ám látom rajta, hogy csak a kedvemért mondta azt, hogy nem szégyen, így mikor elkezdek nyújtózkodni-felállni, egy pillanatra megérintem a vállát.*
-Köszönöm a beszélgetést és örülök, hogy megismertelek. További szép napot és jó tanulást.*Rámosolygok, majd a levessel eltelve felmegyek a szobába, hogy normálisan felöltözködjek.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-06-28, 4:20 pm

*Kíváncsi lennék, hogy vajon mennyire is csiklandós, de nem pont itt és nem pont étkezés közben fogom ezt kipróbálni, így természetesen vissza is húzom a kezem, nem zavarva ezzel a leányzót és inkább tovább étkezünk, mivel végre ő is hajlandó normális ételt is enni. A leves kínálatát viszont most visszautasítom, ugyanis nem szokásom a második után elfogyasztani ezt az ételt és amúgy is, jól laktam és elég is volt.*
- Te nagyon jól is tetted, a lényeg az, hogy a salátán kívül ettél valami mást is. *bólintok is rá, majd a mai nap további programja kerül előtérbe és mivel Serafina a könyvtárat fogja kiválasztani, majd pedig olvasni szándékozik, így egyértelművé válik a számomra, hogy el fogunk válni, de ha már itt vagyok, természetesen megvárom, amíg ő is végez, nem fogok csak úgy lelépni, elég furán jönne ki.*
- Miért ne tudnád? Szerintem ülj neki és menni fog. *bíztatom is egy picit, de a kérdésre nem muszáj ám felelnie, ezt csak úgy feltettem, mivel nem hiszem el, hogy egy buta lánnyal ülnék most itt. Valami viszont bántja, ezt tisztán látom rajta, de mivel nem akar róla beszélni - bizonyára semmi közöm sincs hozzá -, ezért nem is kérdezek rá, csak aprót bólintok és keresek még egy témát, de hát az se az igazi...*
- Akkor viszont nem értelek, hogy miért nem mentél el. *vonom össze szemöldökömet ismételten, mivel ez elég furcsa egy hozzáállás, de hát ő tudja. Na de végzett, tehát ideje távozni, így én magam is felkelek, miután megittam az italom maradékát és végül együtt lépünk ki az aulába, ahol már el is köszönök a másiktól.*
- Hasonlóan örültem, szia! *biccentek is felé, majd elnézem, ahogy felfelé halad és én magam is így teszek, csak én nem a keleti torony felé megyek, hanem nyugatra.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-07-16, 10:51 pm

*Az spirituális ismeretek óra után Lucius nem tért vissza egyből a szobájába, egy kis bóklászás mellett döntött s ami azt illeti, eléggé meg is éhezett, így a nagyterembe ment, hogy némi élelmet vegyen magához. Most itt üldögél egymaga. Az ajtóhoz közel telepedett le egy kényelmes székbe s hamar választott eledelt is: tekintettel az esti órára, csak pirítóst fogyaszt, ami meg van vajazva, meleg tea kíséretében.*
~Nem lenne rossz egy kis rum is na teába.~ *gondolja, míg egy pirítóst majszol, már a harmadikat. Elhízni nem fog, ettől meg pláne nem, de a gyomrát legalább megtölti és nincs éhség érzete. Táskája mellette pihen a földön, viszont előtte egy füzet fekszik, barna, puha bőr kötésű, aminek lapjai négyzetrácsosak, s bizonyos időközönként ebbe ír szavakat, vagy épp satíroz, egy szóval: alkot.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-07-16, 10:59 pm

*Nem érzem jól magam, már napok óta aggaszt ez az egész, hogy még mindig nem megyek ki éjszakánként, mert félek... igen, félek az éjszaka teremtményétől, hogy ismét rám talál és a hálójában kötök ki. Jelen pillanatban viszont testem már nem bírja tovább az étel nélküliséget, egész nap nem ettem semmit és tegnap se tudom már, hogy mikor jutottam étekhez, így lassan indulok el, lefelé a nyugati toronyból, hogy az aulán átvágva a nagyterembe mehessek. Csak nyugodtan tekintek végig a sorok között, fel se fogva igazán, hogy melyik is az Inflatus ház asztala. Ha valaki rám néz, láthatja, hogy arcom falfehér és testem is remeg kissé... Egyébként egy fekete, térdig érő szoknya van rajtam, csinos, hosszú szárú bakanccsal és fűzős felsővel, ezüstös szemeim körül pedig fekete smink található, hosszú hajam pedig kibontva, szépen omlik végig a hátamon. *
~ Ne... még egy kicsit bírd ki. ~ *testemre gondolok, semmi másra, de érzem, ahogy elveszítem magam felett az irányítást, lábaim megcsuklanak és végül térdre rogyok a kemény kövön. Két kis tenyerem a padlóra kerül, fejem lehajtom, így remegek tovább, fel kéne állnom, de szégyen ez nekem, hogy idáig jutottam, mindezt miért? Mert gyáva vagyok... *
~ Kelj fel Aideen... kelj fel! ~ *próbálok, de lábaim nem mozdulnak, nem akarnak engedelmeskedni nekem, felnézni pedig nem merek, félek a tekintetektől, hogy miképp néznek majd le. Jó lesz még egy picit itt maradni.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-07-16, 11:12 pm

*Az óra után némi étkezés mellett dönt Lucius s épp ezért a nagyterembe baktat, hogy étkezzen. A menü estére pirítós teával. Épp a harmadikat fejezte be, amikor egy leány érkezik a terembe, amire Lucius fel is néz, majd a füzete felé fordul, még pár szót lefirkál macskakaparás írása segítségével. Aztán ismét felnéz s azt kell észlelnie, hogy a lányka elég rossz bőrben van.*
~Szegény! Meg kéne kérdeznem jól van-e...~ *gondolja, míg a lányt nézi, aki egyébként egész megnyerő jelenség lenne, ha nem lenne ilyen szánni való helyzetben. A dolog odáig megy, hogy a másik rosszulléte fokozódik s már ájuláshoz közelít, vagy valami ilyesmihez, épp ezért Lucius már tolja is hátra a széket és fel is áll, közben a nála lévő szalvétába megtörli kezét, de száját már csak rohanás közben tudja, mert mikor látja a másikat összerogyni, azonnal odasiet, nem törődve semmivel. A szalvétát közben összegyűrve zsebre vágja.*
-Jól vagy? Mit segítsek? *kérdi aggódva, közben lágyan Aideen vállára teszi balját. Ha kell, segít neki felállni, vagy amiben a másik segítségét kéri. Tekintetében is megvillan az aggódás, de valamelyest nyugalmat sugároz magából, nem csak meleg barna szemei, de egész megjelenése, most nem rideg feketében van, a homokszín ing és nadrág sokkal barátságosabb. Persze fekete ruhadarab kötelező, így egy fekete nyakkendőt azért felkötött. Mindazonáltal cselekvésre készen várja a lány válaszát, közben végig fut az agyába, hogy hová is vigye, vagy mit tegyen, ha netán az eszméletét vesztené.*

Tárgy: Re: Nagyterem, étkező 2012-07-16, 11:18 pm

*Nem bírom már, testem feladja a küzdelmet és bár agyam azt akarná, hogy szenvedjen meg mindazért, amit engedtem egy férfinek, nem tehetem, nem végezhetem így, a szüleim mit szólnának? Biztosan forognak a sírjukban, én pedig többre tartom őket, tehát próbálok erőt meríteni, fel se nézve senkire se, egészen addig, amíg egy puha kéz a vállamra nem kerül. Testem megremeg, hirtelen emelem fel fejemet, így fekete hajzuhatagom egy részre a másik kezére hull, ezüstös szemeim pedig a barna szempárra tévednek. Mivel fűző van rajtam, így vállam teljesen szabad, mezítelen, ő pedig... hozzám ért. Hirtelen húzódom el, majd próbálom összeszedni magam, de képtelen vagyok felkelni.*
- Én... én csak... nem vagyok túl jól. *motyogom halkan, majd hogy nem suttogva, de aztán felsóhajtok és végül erőt veszek magamon, hogy túllépjek azon, hogy nem bírom mások érintését és lassan két kis kezem a másik felé nyújtom.*
- Segítenél? Csak egy székig, utána már boldogulok. *nézek is rá kérlelően, mert azt hiszem, hogy most itt gyengének mutatkozom és muszáj mindezt megtennem, hogy ne legyen nagyobb bajom, így ha megteszi ezt, csak felkelek rá támaszkodva és nem törődve piros térdeimmel próbálok meg eljutni a legközelebbi székig.*
- Annyira szégyellem, hogy így találkoztunk. Köszönöm! *biccentek is felé és most egy lágy, halvány mosoly is végigfut csinos pofimon, majd pedig a nevem is elárulom ám neki, hiszen ennyit megérdemel.*
- Aideen Garadexnek hívnak. És Téged? *kérdezek is rá a nevére, miközben azért kezeimmel megtámaszkodom az asztalba, még mindig szédülök, ennem kéne, de valahogy, a gyomrom nem akar semmit se befogadni, szemeim nem akarják látni az ételt, pedig tudom, muszáj lesz.*