Nagyterem, étkező

-Akkor jó…*Aprócska mosoly, majd egy hümmögés. Tényleg nem igazán akarna megbántani senkit sem, de a kommunikáció mint olyasmi, az manapság nem megy neki valami fényesen. Briannel sem, nem csak mással. Néha ütköznek a dolgok itt-ott és néha elgondolkodik, hogy hallgatnia kellene.*
-Oh.*A megdöbbent arcnál ugyanis rájött, hogy talán nem a legbölcsebb kitárulkozni, de ő sosem titkolta, hogy a fiúk jobban érdeklik, pont ezért a fiúkkal képtelen normálisan kommunikálni, mert a perverz fejében csúnya dolgok szoktak lejátszódni, bár manapság Brian az egyetlen aki ilyesmiket idéz elő benne, ellenben nem vak! És szereti nézni a többi férfiút is!
-Ebben azt hiszem, hasonlítasz Brianhez, ő sem tipikusan meleg.*Tudja, érzi, meg hát a fiú mondta is neki, hogy ő az első srác akit vonzónak talált. Persze lehet a többi nem volt elég rámenős a szőkénél.*
-Jó csak eddig volt egy kis vízgondom. Túlzottan is vonzott a víz, hogy fulladjak bele, úgyhogy elég veszélyes lett volna, most nem tudom változott-e valamit ez vagy sem.*Elképzelése szerint igen, biztosan, elvégre annyi minden történt és változott, hogy igazándiból ez is nyugodtan másként lehet.*
-Hiányzik a bátyám, a szüleim nem annyira, bár ők is most haltak meg.*Most, hogy így belegondol, hirtelen nagyon egyedül maradt. Brian maradt csak neki, meg egy csomó ellenlábas.*
-Felmegyek a toronyba, Brian már biztos felkelt, és biztos aggódik értem. Túl sokszor vagyok rosszul így aggódik amikor nincs mellettem, és nem tud megóvni. Mániája, hogy mindentől meg kell védenie… mondjuk általában ez teljesen jogos.*Vigyorodik el, majd lassan feláll, megint kezébe veszi a könyvét, meg a táska is visszakerül a vállára.*
-Örültem a találkozásnak Marcus. Még biztos összefutunk.*Aranyos már-már cuki mosoly, miközben elköszön majd fordul és szép lassan felsétál a hálójába.*

*Meglep azért egy picit, hogy milyen kicsi is a világ, tehát hogy Eiden is éppen olyan srác, aki a fiúkhoz vonzódik. Én magam nem érzem ezt annyira így, csak Zoárd váltott ki eddig bármit is belőlem és szerintem ez örökre így is miatt, de talán ezért is bízhatna meg bennem. Bár a lányok felé érdeklődöm, de tudom, hogy hol is van az a bizonyos határ. Amikor viszont hallom, hogy hasonlítok Brian-re, picit meglepődöm, így aprókat pislogok is a srácra.*
- Ez most meglepett, azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen. *mondom is ki hangosan a gondolataimat, de inkább megcsóválom a fejem, tovább kéne lépni ezen a témán, szóval most már a sport és az úszás jön szóba, így hallgatom kíváncsian, hogy mi is a gondja ezzel a témával is. Hát, elég szerencsétlen egy srác, de talán idővel változik majd.*
- Szerintem ne add fel és menni fog! Soha, semmit se szabad feladni. *szorítom is meg egy rövid időre a vállát, majd eleresztem és végül szóba hozom a szüleimet is. Mint hallom, neki is halott az egész családja és ezek szerint hasonlíthatunk egymásra, ugyanis nekem is csak Zoárd maradt. Ígérte, hogy eljön velem Angliába, de hát... azóta se került még erre sor, se arra, hogy én eljussak vele Magyarországra. Nem is tudom, hogy lesz-e még erre remény, de belül nagyon is reménykedem.*
- Rendben, menj csak nyugodtan és hát, akkor további szép napot! És igen, biztosan összefutunk. *biccentek is neki, majd szépen én magam is felkelek, hogy akkor már egy ideig együtt haladhassunk, de én személy szerint nyugat felé fogok indulni az aulából, hogy az Inflatus ház klubhelyiségébe menjek, mivel most már egyedül nincs is igazán kedvem mászkálni, talán nem ártana a tanulást is előtérbe helyeznem.*

-Értem, hát a te társaságodnak jobban szoktam örülni, mint Karaknak, bár tény megvan a varázsa amikor rémálomból felriadva a képembe liheg…azt hiszem akkor is kilenget a pulzusszámom.*Jól van még sötét volt és egy nagy kutya liheget a képébe, biztos érdekelte, hogy miért mozog annyira a srác amikor elméletben alszik!*
-Megtömsz? Igen érdekes lenne, nehéz elképzelnem ahogy ülök és te megtömsz, elég abszurd.*Azért próbálja, de sehogy sem tudja elképzelni, mert feltehetően a srácra borítaná a kaját, ha megpróbálná etetni! Tud ő egyedül is enni, nem kell segítség, csak általában elfelejt enni. De az óra be lett állítva, hogy más nem hangot adjon ha már ideje van az evésnek.*
-Vízesés? Van vízesés itt a közelben? És én még nem is voltam ott…oh, vízesés…* A jelek szerint eléggé felvillanyozza a tény, hogy van lefelé száguldó víz valahol elérhető közelségben.*
-Még sosem láttam vízesést…csak képen, az annyira nem izgi képen, de biztos csodás…*Álmodozó tekintet amiből Gébre tett megjegyzés szakítja ki, végigmér a töpszlin, majd próbál visszaemlékezni hogy mit mondott az eladó.*
-Ja mondta, hogy egy nagy dög válik belőle, de még nem vészes. Még csak a térdemig ér, de folyton tömi a fejét, és folyton szaladgál. Irigylem a dinamikusan sok erejét. De még mindig olyan cuki szemeket mereszt rám, nézz rá!*Mutat a kutyakölyökre, aki tényleg totál édes pofit vágva eldobta magát Eiden előtt, hogy has vakarást kapjon. Eiden szerint egy részben tuti macska volt a kutya!
Amikor a Nagyterembe érnek, lassan odapakolja az ebédjét az asztalra, egy tányér húsleves, és egy kis rizs, párolt zöldség, és pár natur szelet. Semmi egyéb, de neki elég. Ugyan egy ideig nézett az édesség felé, de végül inkább két almát pakolt még oda magához.*
-Jó étvágyat!*Mondja majd, lassan elkezd eszegetni.*

//fagyunk//

*Csak bólint, valóban nem a top álmai közt van az, hogy Karakkal lóg egész éjszaka, de túlélte, ugyan majdnem szívrohamot kapott, de az nem a kutya hibája, hisz tök kedvesen érdeklődött Eiden állapota felől és feltehetően a buksijában nem jött le, hogy rémálom után sötét szobában meglátva a másiknak még rosszabb lesz.*
-Nem, neeem, megy egyedül is az evés.*Amikor persze nem felejti el, bár tény biztos megvan a varázsa amikor a másik szó szerint lenyomja a torkodon a kaját, de ilyen apró tapasztalati hiányosságait nem akarja minden áron bepótolni.*
-Alig várom…és olyan nagy? Meg…meg hűs meg…áh mindegy, meglátom majd.*Mert már megint kezd túl lelkes lenni az sem annyira jó az egészségének, így inkább meggyőzi magát, hogy nyugi, megebédel és látni fogja, úgyhogy azt a kis időt kibírja már.*
-Oh, persze, az almalé finom…tortával? Nem igazán engedi az orvos, és így is szélsőségesek az értékeim, nem akarok direkt rossz értéket csak mert szeretem a tortát.*Nagy szemekkel néz a torták felé majd megrázza a fejét és tüntetőleg az almaevésre koncentrál. Függő, és nagyon látszik rajta, hogy azért tényleg nem jó kedvéből csinálja ezt a süti, édesség megvonást.
Csendesen hallgatja végig a fiút, a gondolkodásról, a stresszről, az utazásról, miközben lassan elnyammogja a két almát és egy nagy pohár hideg vizet is megivott, majd egy sóhaj.*
-Szeretek utazni, és szívesen megyek veled bárhova. De hova gondoltad? Mármint…és hogyan? Hivatalosan nem utazhatok mert, mert hát nem létezem. Hoppanálni meg nem tudok. Bár a papírokhoz csak egy fotó kellene rólam.*A többit megoldaná, mert a tesóét tudja használni. Minden ugyanaz a név, a születési adatok, csak a kinézet teljesen más.*
-Menjünk…*Lassan feláll, a táskájával együtt a kaják felé sétál, majd pár gyümölcsöt beledobál. Jó lesz az délutánra! De ő menne, kinn is meg tudják beszélni ezt, és már tényleg nyomassza ez a kastélybeli levegő. Ideje lenne egy kis friss levegőt szívnia. Úgyhogy, ha a fiú is egyetért akkor irányba is állnak és megy mellette szépen.*

*Veszekedés miatt hagyja abba az olvasást, és hamarosan beszélgetésbe is elegyedik Thalie-val, kivel egyszer találkozott már Árnymágia órán, és ha úgy nézzük, most megújították rövid ismerettségüket egy újabb bemutatkozással. Kis csevely után a nagyterem felé indulnak el, közben pedig érdeklődik, min is akadt ki annyira az a nő a festményen.*
- Áá értem... hát nem is a Mysterio lenne, ha nem történnének furcsa dolgok... *nevet fel, de csak röviden. Ő még nem került összetűzés be semmilyen illusztrációval eddigi élete során, de ki tudja, lehet, hogy holnap már ő perlekedik a nővel, kivel az előbb Athalie-nak gyűlt meg a baja. A következő másodpercek egyikében feltűnik Connie-nak, hogy diáktársa a könyvére szegezi a tekintetét, ís ha nem látná rendese, a vörös hajú leányzó kicsit elforgatja a könyvet. szabaddá téve az írót és a címet feltűntető borítót.*
- Még nem értem a végére, de jó kis olvasmány, tetszik nagyon. Nem szeretem azokat a tipikus lányos nyálregényeket, de gondolom ez látszik is rajtam... Tényleg beteg a főszereplő, de én is bírom. Ha ide járt volna, le merném fogadni, hogy az Inflatusba osztották volna be... *gondolkozik el hangosan. Ezzel az utolsó kijelentésével nem leszólni akarta a Nyugati főtorony lakóit, csak úgy hallotta, ott vannak ilyenféle alakok, de nem ismer túl sok inflást. Nemsokára egyébként megérkeznek a nagyterembe, hol le is ülnek az egyik asztalhoz. Connie a desszerteket kezdi szemlélni, és egy habos, csokipudingos piskótát tesz egy kistányérra, majd egy villát keres magának.*
- Jó étvágyat! *mondja, amennyiben Thalie is vesz maga elé ennivalót. Belekóstol a sütibe, ami elég finom, de szomjas lesz tőle, szóval tölt magának a poharába gyümölcslevet.*
- Egyébként merről érkeztél a Mysterio-ba? Mert most beugrott, hogy mintha órán említetted volna, hogy nem rég jöttél... *kérdezi, miután lenyeli a falatot, majd míg a válaszra vár, újabb sütirész kerül a villájára, majd a szájába.*

*Immár a nagyterembe tart a két elsős cruorises diáklány, és közben Connie könyvéről, pontosabban annak gyilkos főhőséről kezdenek el beszélgetni.*
- Hm, az első benyomásom alapján nem küldenélek az Inflába, de még szinte nem is ismerlek... *gondolkozik el hangosan, majd hallgatja a könyvajánlót. Picit elgondolkozik, de aztán megrázza a fejét.*
- Azt hiszem, nem hallottam még róla, de megjegyzem, és utána járok, mert szeretem az ilyesfajta könyveket, köszi a tippet! *mosolyog rá a másikra kicsit, majd igyekszik elraktározni memóriájában a címet.*
- Sok könyvet szoktál olvasni? *teszi felé még a kérdést, ha már úgyis ennél a témánál vannak. Ő maga nem olvasott eddigi életében olyan hű de sok könyvet, mert otthon segítenie kellett apjának, vagy a ház körül, vagy a műhelyben, és ha olvasott is, akkor is könyvtári könyvet, mert a pénzük másra ment el, ami az olvasmányoknál sokkal fontosabb volt. Időközben egyébknt beérnek a nagyterembe, hol mindketten nekiállnak enni, majd Cornelia arról kérdezi Athalie-t, honnan jött.*
- Angliában, Bristolban születtem és nőttem fel. Szeretem azt a helyet. *tesz hozzá még egy mondatot, noha nem volt kérdés. Az utolsó falatot kapja be a sütiből, mikor egy kérdés érkezik hozzá, így kénytelen ujjával mutatni Thalie-nak, hogy várjon kicsit. Lenyeli, iszik kicsit, aztán válaszol.*
- Kicsivel több, mint fél éve itt vagyok már, de nem igazán szoktam számolni... *feleli megvonva a vállát. Nem kérdezi meg, hisz tudja, diáktársa az újonnan érkezett diákok táborát erősíti.*
- Mit szeretsz csinálni szabadidődben? *kérdezi, hiszen külsőre stílusuk szinte megegyezik, a könyvekben is hasonló az ízlésük, a hobbijuk is esetleg hasonló. Közben választ magának egy gyümölcsös sütit, és azt kezdi el eszegetni.*

- Hát, vannak érdekes emberek errefelé, meg úgy mindenhol... *jegyzi meg, de aztán hagyja ezt a témát, és a könyvekről kezdenek beszélni. Thalie ajánlj egy könyvet, mit Connie meg is jegyez magának, hogy majd nézzen utána.*
- A jó könyveket érdemes is többször elolvasni. *bólogat Cornelia, majd falatozni kezd a nagyteremben, miközben azt tárgyalják ki, ki merről jött és mikor érkezett.*
- Én se jártam még Izlandon, meg igazából segol se Bristolon kívül. *mondja, és bár szívesen látná a világot, ő szeretett otthon lenni.*
- Hát, a fél év még mindig semmi a harmadikosokhoz képest, akik értelemszerűen három éve már itt vannak... *rántja meg a vállát, majd a hobbijáról kérdezi a másik cruost.*
- Hűha, nem igazán találkoztam még ilyennel, akinek a gyújtogatás lett volna a hobbija, meg a pusztítás... érdekes, és egyben izgalmas... *mondja, és ezzel felkelti az érdeklődését a lány, no nem félreérthető módon, hanem személyiségileg.*
- Én a fiús hobbik rajongója vagyok. Autók, motorok, gördeszkázás, de olvasni is szeretek, meg a zenét is bírom... és a túrázással sincs bajom. *feleli a visszadobott labdára, és befejezi gyümölcsös süteményét, majd a poharából kiissza a maradék innivalóját.*
- Ha nem haragszol, én most felmegyek a szobámba, mostanában kéne írnom az otthoniaknak, és a könyvet is be szeretném fejezni. *mondja, és készülődni kezd.*
- Örültem a találkozásnak Thalie, szerintem még összefutunk, hisz ugyanaz a ház, ugyanaz az évfolyam. Szia! *köszön el a másiktól Cornelia, majd ezek után felveszi a könyvét, és a Holdkő hálóba baktat.*

-Tehát csak a munkádkor csíped ki magad, ejnye.*Vigyorog a másikra. Eiden szeret jól kinézni, és szereti nézni a többi embert is, ha azok jól néznek ki. Ellenkező esetben persze annyira nagyon nem. Brian mondjuk akkor a legszebb amikor semmit nem húz fel…! De az privát öltözék.*
-Mert kölyök…szerintem teljesen normális, mint egy kölyökkutya.*Von vállat és figyeli a kutyát, aki a jelek szerint imád madarakat kergetni. Tény Géb nem vadász jellem, és mindent csinál a madárral és egyébbel csak nem vadássza őket le. Eljátszik velük. A kaját azt Eidentől szerzi be. Kényelmes házi kutya.*
-Nem hiszem, hogy ennyire átlátszó lennél, inkább úgy mondanám, hogyha valaki heteken át összevan zárva veled, és még egy ágyban is alszik veled, és ismeri minden apró rezdülésed, akkor ilyesmiket eléggé ki tud találni.*köhint egyet…tehát nem az van, hogy a fiú átlátszó,inkább egy túlzottan ráérő fiúval van összezárva aki meg elméleti és logikai ember, tehát remek megfigyelő.*
-Látom rajtad amikor hazudsz, vagy próbálod gyors ütembe elterelni a figyelmem egy témáról, máshogy áll a szemed, és akkor is amikor dühös vagy de nem akarod kimutatni. A napokban kifejezetten feszült voltál, habár mosolyogtál néha, de a testtartásod és ahogy kötözted a cuccokat a madarakra azt mutatta, hogy legszívesebben kidobnád őket az ablakon. Mert a dühöd olyasmire irányul ami ellen semmit sem tudsz tenni. Mert nem lehet leverni rajta.*Tehát a feszültség forrása Eiden volt, de őt veri az ég eléggé, nem kell plusz verőlegény.*
-Igen, memorizálom a recepteket. Nem igaz Brian…tanulok…de majdnem minden házim vagy órai anyagom gyakorlati, namármost…varázsolni nem varázsolhatok egyelőre, tehát buktam az egészet. Az elméletet meg mindenbe tudom.*Tehát az elméletet bemagolta, azzal nincs gond, hála a fotószerű emlékezetének, relatíve mindent feltud idézni hol olvasott, mit jelent hogyan kell elvégezni. Csak gyakorlati alapja nincsen egyelőre. A következő kérdésnél totálisan elpirul (legalább lett színe!) majd köhint.*
-Szeretek…hosszú távra tervezni.*Néz a másikra csillogó szemekkel. Ő teljes mértékben míg tervez azt a fiúval tervezi. Semmilyen olyan terve nincsen amiben Brian ne szerepelne. Bár az is igaz nem igazán vannak a jövőt illetően tervei, csak a ragaszkodás a fiúhoz.*
-Áh tehát téged is taszít az a dolog.*Hát legalább nem kell félnie, hogy Brian egy sötét pillanatában az együttlétből kínzásfélét csinál. Bár…elég abszurdum lenne. De azért megnyugtató, hogy ilyen kilengése a fiúnak sincsen. Minden esetre csendben van míg beérnek és mereng a dolgon. Azon, hogy tényleg 5 napjuk van-e még ebből a borzalomból. Majd egy pillanatra felnéz a fiúra.*
-Velem voltál előtte este, boldog voltam, és szerettelek…Géb, azt akarta ez mindig így legyen…*Majd újra az ölében lévő kezeit kezdi el bambulni, és amikor beparkolnak felsóhajt. Nincs olyan születésnapja ami nem halállal vegyülne, azért ez…elég morbid.*
-Jó lesz az amiben nincs szálka.*Megköszöni a halat, a gyümölcslét, meg valami salátát…hát ő ezzel ellesz egy ideig az biztos! Már csak azért is mert nem tud, nem akar gyorsan enni, és habár a hal nem nagy, meg semmi sem sok, de azért percekig képes ellenni az ivással is, nemhogy az evéssel. Felnéz a tányérjából és rámosolyog Brianre.*
-Örülök, hogy eszel, rég láttalak enni.*Mondjuk ez fordítva is igaz. Nagyon apró falatokban gyűri le az ebédjét, majd hátradől a székben és ejtőzik, jól van lakva!*
-Azért borzalmas hogy egy kis hal, egy saláta és egy gyümölcslé egy órámba került. Nem is tudom mikor voltam ennyire teli.*Vigyorog a másikra, miközben megmozgatja a lábait ültében.*
-Oh…ha nem jövünk le a gyógyítóhoz neked kell megtornásztatni engem, …bevállalod? Tök muris dolog….csak vigyázni kell, nehogy kicsit erősebben mozduljon valami, mert akkor eltörik…a dokinő szerint a csontjaim eléggé…törékenyek, de ez változni fog! Azt mondta ne aggódjak, más nem mágiával megtudja őket erősíteni…azért jobban szeretném, ha kálcium erősítené meg és nem mágia…*Azért mégiscsak jobban örülne, ha nem lenne állandó mágiának kitéve. Nem az hogy viszolyog tőle, de az kb. olyan mintha gépek tartanák életben, a tüdejét így is mágia fogja segíteni.*

-Nem kell változtatnod rajta, csak ha azt akarod, hogy ÉN ne tudjam mi jár abban a szöszke fejedbe. De ismersz, úgyis kombinálok általában.*Eident amúgy könnyű „kiismerni”, bár annyira mégsem, de a fiú rájöhetett, hogy Eiden roppant elméleti ember, tehát azzal nincs gond, a megfigyelés és levezetéssel sem voltak sosem gondok, csupán azzal néha, ha az emberek több dolgot csinálnak egyszerre, ugyanis nem tudja a figyelmét megosztani két dolognál több között. Általában rajzolás közben szokta Briant figyelni, akkor nem feltűnő.*
-Igenis apuci, összeszedem magam a vizsgákig.*Vigyorog rá a másikra. Kikéri magának kioktatni és figyelmeztetni nem kell. Tisztában van a hiányosságaival. Az hogy tesz is érte-e vagy sem, az meg nála hangulat kérdése. De így is egy évvel a fiú mögött jár, nem akarna nagyon lemaradni, mert egy évet még csak-csak kilehet bírni úgy, hogy Brian már végzett, de mondjuk a közelben van…de többet nem kellemes. Nem szeret pirulni, már csak azért is mert eleve a zavarát képtelen kezelni meg azokat a nézéseket amiket ilyenkor kap. De nem tehet róla! Ő tényleg egy örökkévalóságra tervezte Brian mellett maradni, és nem iskolaszerelemnek. Bár ez idő kérdése, ki tudja mennyire képesek hosszú távon elviselni egymást, bár az is igaz, Brian Eiden árnyoldalát ismerte elsőnek meg, most már lassan megismeri Eiden jó oldalát is.*
-Eddig csövön táplálkoztam…ellenben veled, aki meg majdnem sehogy sem. Leposzkultál…tudom ÉN ne beszéljek.*Volt vagy hatvanegynehány kiló indulásnak, most alig éri el a negyvenet. Eszeget lassan de biztosan, sajnálja, elhiszi hogy unalmas dolog az asztalnál ülni és bámulni ahogy ő eszik,de nem akar és nem tud gyorsabban enni!*
-Teljesen rád merem bízni magam…ne morogj, nem feltételeztem hogy eltöröd a lábam, de ne feledd, holmi támaszkodástól szilánkosra tört a csuklóm múltkor…az de gáz volt.*Hát vicces csók volt ami egy kéztöréssel járt. Kapcsolatuk legpocsékabb csókja!!*
-Persze időlegesen nem gáz…de ha minden életfunkcióm csupán mágia, kételkedni fogok benne, hogy valójában élek-e.*Grimaszol, ezért nem szereti a mágia dolgot. Persze remek dolog, bármit elérhetnek vele, de nem akar kiszolgáltatva lenni holmi mágiának.*
-Nem, már jól laktam, és fel is mehetünk. Karak szerinted hagyná, hogy én fésüljem ki a szőrét? Vagy azt csak te csinálhatod?*Nem teljesen akarja kifésülni a kutya szőrét, erejéből erre nem is futna, de pár mozdulat menne, és ha nem rágják le a kezét akkor még pozitív élmény is!*
-gyümölcsöt vigyünk fel, meg rostos gyümölcslét, és vihetnénk fel még, hümm mit akarok majd vacsiiizni…teli hassal erre nehéz gondolni.*Vigyorodik el, kb. háromhete először van az hogy kaján akár csak mereng is, a reggeli „halat kéne enni”-n kívül. Végignéz a kajákon, gurul az asztal mellett, Géb a nyomában, majd megáll és méregeti a tálon lévő finomságokat.*
-Vigyünk fel salátát és ilyen csirkefalatkákat, meg…pudingot…nagyon rég ettem pudingot.*Úgy tűnik rágerjedt a puding témára, mert csodálja azt a gyönyörűséget. Ha Brian segít összecsomagolni mindent, akkor az ölébe rakja a kajásdobozkákat és mehetnek is felfelé nyomukba a kutyákkal.*
-A pudingot se szereted? Mármint az nem über édes, tehát…akár szeretheted is…oh…azt mondta a dokinő, hogy igyak vörösbort mármint nem most, hanem jövőhéten a mumusnapjaim után, hogy a vérképződést segítse…vidám napok lesznek.*Tekintve Eiden antialkoholista szervezetét egy pohárka lehet nagyon vidámmá fogja varázsolni.*