A főfolyosó

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-29, 8:05 pm

*Olyan szép ez a padló. Ahogy csillog és fénylik, azt az érzést kelti bennem, hogyha bárki is rálépne a folyosóra menten hanyatt esne, úgy csúszhat. De tényleg nincs jobb dolgom, mint a padló simaságát megtárgyalni magamban? Hol van már a kísérőm? Ebben a pillanatban meg is kapom a választ a kérdésemre, mert úgy megrémülök azon, hogy valaki a nevemet kiáltja, ráadásul egész félelmetes hangon, hogy hirtelen felállok. De a padló csúszóssága még mindig téma a fejemben, hirtelen megijedek, hisz lehet elcsúszom és egy furcsa mozdulatot írok le a levegőben, de gyorsan kihúzom magam. Ebben a pillanatban meg is érkezik elém.*
- Igen uram. Ezio Montodoro. Új diák vagyok. *Mondom neki megszeppenve, egy kicsit ijesztő ez a katonás hozzáállása, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen alakot küldenek elém. De a neve... nem is tudom, inkább maradok az uram megszólításnál. Kitudja mit tesz velem, hogyha rosszul ejtem a nevét.*
~ Lehet el is zavar.~ *Rémülök meg a gondolattól, de nem, nem lehet ilyen gonosz figura. Bár a kinézete alapján katonának tűnik. Kicsit apámra emlékeztet, aki mindig elvárta a fegyelmet és a rendet tőlem. Hát most ez a sentinel sem fog bennem csalódni, úgy viselkedem, hogy ne lásson meg bennem semmiféle félelmet.*
- A táskámat tudom hozni, köszönöm. *Egy kis mosolyt küldök felé, hogy oldjam a feszültséget, remélem hatni fog.* - Olaszországból érkeztem, Rómából. *Zárom le ennyivel a témát, hisz mi többet mondhatnék neki, nem úgy tűnik, hogy érdekelné. Csupán csak kedvességből kérdezhette. Biccent a fejével, hogy indulás van, én pedig tüstént a nyomába eredek és már ketten ballagunk felfelé a lépcsőn egy új világ felé.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-08-07, 10:36 am

*Hosszú és fárasztó utat tettem meg, hogy ideérjek, és most, végre itt vagyok. Amint belépek az ajtón, az első amin megakad a szemem, az a gótikus stílusban épült mennyezet. Elég világos az aula, hisz még reggel van. Körbenézek, majd amikor lepillantok a padlóra, meglátom benne saját arcképem. Kicsit elhúzom a szám, hisz a kikötőben fújó széltől, a hajam össze-vissza áll, és a félvállas, rózsaszín felsőm is elég furcsán néz ki rajtam. Megigazítom őket, és a pólómat addig lehúzom, hogy szoknyámat majdnem eltakarja, épp csak az alja látszik. Rózsaszín, üveg magassarkúmat nagyon megviselte az utazás, így most én is alig ismerek rá.*
~ Remélem nem kell sokáig várnom, hisz a tegnap délutánt, és az egész éjszakát végig utaztam, alig aludtam, és még éhes is vagyok.~ *Miközben gondolkozom lekuporodom a bőröndjeimre, és tovább viszgálom a cipőmet. Előveszek a zsebkendőt, és próbálom megtisztítani, de nem járok túl nagy sikerrel.*
~ Azért megpróbáltam.~* Gondolom magamban, majd a körmeimet veszem szemügyre. Rózsaszín pillangóim is félig eltűntek róla, és a fehér francia lakk is lepattogott. Nem épp így képzeltem a megérdezést, elég viharvertnek tűnhetek, pedig mindent megtettem, hogy jól nézzek ki. Az az öteletem támad, hogy miközben várakozok, kiigazítom én, de eszembe jut, hogy hátha itt is van manikűrös, inkább várok holnapig. A hasam hangosan korog egyet, így alig várom, hogy végre jöjjenek értem. *

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-08-07, 10:54 am

*Az ágyban lustálkodik, mellette ott heverészik Shadow is, ki szinte lelöki az ágyról, olyan nagy, de hamarosan úgyis ki kéne kelnie. Pár perc múlva egy bagoly reppen be a nyitott ablakon, és Alinox hasára pottyant egy levelet, majd távozik.*
~Hm, ki küldhet nekem ilyenkor levelet?~ *gondolkozik el magában a leányzó, majd felbontja a borítékot, és mire a végére ér, arcára mosoly kerül.*
- Képzeld Shadow, ma lesz az első beosztásom! *ujjong kicsit a tigrisnek, majd kipattan az ágyból, és gyorsan összekészülődik. Farmerszoknyát húz, mi kicsivel térde fölé ér, fehér, virágmintás topot, lábára pedig papucs kerül. A fürdőszobában megfésüli hullámos tincseit, egy gyors fogmosás, pár fújás a parfümből, aztán már iparkodik is ki az Amarillisz hálóból. A famulusa nem jön vele, most ő inkább még lustálkodna, így Alinox egyedül lépked le a főfolyosóra, miközben a kis sentineli jelvény is ruhájára kerül. Picit izgul, mivel ez az első beosztása, hiába régebb óta sentinel, de hát ennek is el kellett jönnie egyszer. Mikor leér az aulába, hamarosan meg is pillantja a bőröndjein ücsörgő lányt, kihez barátságos mosollyal közeledik.*
- Szia! Alinox Ingren vagyok, az Exortus ház sentinele, én fogom megmutatni a szobád. *mutatkozik be, és kezét nyújtja az elsős diák felé, mi ha meg lesz rázva, ha nem, végül visszakerül teste mellé.*
- Hogy utaztál? *kérdezi kedvesen Alinox, hisz nem tudhatja, milyen messziről jött a leányzó, és milyenek voltak az utazási körülményei, és egy kis csevej is belefér, mielőtt a lány belekezd néhány információ elmesélésébe.*
- Közben ha nincs más kérdés, el is indulhatunk. *mondja a sentinel leányzó, és néhány lépést tesz a lépcsők irányába, hogy onnan majd a Keleti főtorony folyosója felé induljanak el.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-08-07, 11:05 am

*Miközben még mindig körmeimet nézegetem, és azon elmélkedem, hogy valaki ki tudja e majd igazítani őket, lépteket hallok. Mikor felpillantok, egy lányt látok meg aki szintén szoknyát visel mint én, és felém tart. Remélem, hogy értem jött, és végre tudok pihenni.*
- Szia, Én Yoko Sato vagyok, egy új diák. Lesznek szobatársaim is? * Érdeklődöm, majd nyújtom én is a kezem, és dobok egy mosolyt a sentinel felé. Nagyon csinosan van öltözve, és a körmei is rendben vannak, ezért mégjobban reménykedem, hogy van itt manikűrös is.*
- Hát, szerintem a ruháim elárulják. Nem igazán viselték jól a sok repülőutat, ahogy én sem. * Ismét a lányra mosolygok, majd amikor azt mondja, hogy el is indulhatunk, megnyugszom, hisz igen, értem jött, így fel is pattanok a bőröndjeimről, és elindulok Alinox után. *

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-08-18, 7:06 pm

*Sajnálatos módon a hazatérésem egy kis időre szünetel, de most már egyre biztosabb vagyok benne, hogy Lucius el fog vinni apánk sírjához és végre én is leróhatom a tiszteletemet. Nem is tudom, hogy mit érzek mostanában, kissé szét vagyok csúszva, ismét előtört belőlem a gyász és nem tudom, hogy jól döntöttem-e annak idején, teljesen elbizonytalanodtam. Jelen pillanatban is lefelé sétálok, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejem, de még az is lehet, hogy a kastély falain belül maradok, nem tudom, de majd eldől, ahogy az aulába érek, ugyanis még van addig néhány lépcső, van időm kiagyalni. Kócos tincseimbe túrok menet közben, majd az utolsó lépcsőfordulóhoz érve jégkék tekintetemmel végigtekintek a jelen pillanatban üresen tátongó hatalmas termen. Halk sóhaj hagyja el ajkaimat, majd megszaporázva lépteimet érek le a jéghideg kőre, melynek hűvösségét nem érzékelem fekete sportcipőmnek hála. Bár jó idő van, én mégis hosszú, fekete nadrágot viselek és felül pedig egy szintén fekete színű, rövid ujjú felsőt, mely picikét rá is tapad a felső testemre. Nem érdekel, hogy kiemeljem a testem, nem szokásom az ilyesmi, de most ezt kaptam kézhez és jó is ez. A nyakamban ott lóg a szokásos medál, szemeim fáradtságról, kialvatlanságról árulkodnak, de egyébként semmi furcsa nincs rajtam és Marcan sincs jelen pillanatban a társaságomban.*
~ Na és most hova? ~ *igen, az a helyzet, hogy még mindig nem döntöttem, így csak lassan indulok meg a kijárat felé, hogy a kikötőbe üljek ki egy picikét, de pár lépés után lassítok, mégse vagyok biztos a dolgomban, igazából teljesen mindegy, hogy hová visznek majd a lábaim.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-08-18, 7:20 pm

* Szinte egész napom a mozgolódással telt, délelőtti futkorászás, aztán meg fürdőzés Ashival a vízesésnél. Jól is esett mindez, szépen eltelt ez a nap is, az ebédet is letudtam, és a délutáni alvásomon is bőven túl vagyok már, miután most a konyhában ténykedtem egy picit: vacsora gyanánt összedobtam magamnak egy tál tejberizst. De mivel tányérom tartalma is véges, így elpakolva és mosogatva magam után, teli pocakkal slisszolok ki jókedvűen a nyugis helységből, mert hogy igen, egyedül voltam, s természetesen az aulát célzom be, arra felé tudom elhagyni csak a kastélyt. Úgy gondoltam, talán jól esne még egy adag séta, odaát a városban, emberek között lenni, vagy rajzolgatni, vagy nem tudom, mindegy, csak valamit csinálni. Lassan el is érem a lépcsősort, mely kivezet a főfolyosóra az alagsorból, s mihelyt meglátom pirosra égett pofimat a tükröződő padlózaton, azonnal rá helyezem a foltocskákra hideg tenyereimet, kicsit hűsítve pár másodpercig ezzel a bőrpírt. De evidens, hogy bár magamat is nézegetem a padlóban, olyan szép ez a hely, mégis körbe tekintek itt, ahová érkeztem, a főfolyosón, melynek egy része teljesen üresnek látszik, ám amikor a kijárat felé pillantok, egy nagyon is ismerős alakot szúrok ki, kinek jelenléte egy pillanatra megtorpanásra késztet. Na nem negatív ez a dolog kicsit sem, ugyanakkor automatikusan görcsbe rándul egy picit gyomrom, s lassan eresztem le kezeimet amúgy is piros pofimról. *
~ Most hogy kéne hozzá viszonyulnom a múltkori után? Az óta nem is találkoztunk. ~ * röppen fel a gondolat agyamban, majd picit igazítva úszástól kócos és aranyosan hullámos tincseimen köszörülöm meg a torkom, s indulok végül felé. *
- Szia jégember, rég láttalak. * slattyogok is oda hozzá papucsaimban mosolyogva, meg is állva előtte, már ha felém fordul. Nem akarom letámadni se, meg semmi, így csak egy puszit nyomok egyik arcára, majd ismét kék szemeit keresem zöldségeimmel. * - Elég nyomottnak tűnsz, minden rendben veled? Jól vagy? * nézem most már meg jobban a kialvatlan arcot, na meg el-elkalandozik tekintetem teste más irányába is, ahj, túl tökéletes, a franc egye meg. Viszont ha ő rám pillant, hajam ugye kócos, és most sötétebb vörös is, mint volt, de nekem így is tetszik, arcom piros, láthatóan leégtem a napon, ahogyan vállaim és mellkasom, valamint hátam is ilyen picikét, de a tetkók azért még megvannak. Ujjatlan fekete felsőt viselek, mely lefelé picit bővül, s a vége alatt bújik szintén fekete rövidnacim, így lábikóim is láthatóak. Csak nézek helyes arcára, mely most tényleg olyan nagyon nyomott, ám még így is mondhatni tökéletes. *

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-08-18, 7:35 pm

*Lépteim mintha egyre lassulnának, nem vagyok mégse biztos benne, hogy ki szeretnék menni, talán kiszellőztethetném a fejem a bagolyházba is, onnan belátnám a tájat és bizonyára jó is lenne. Megállok, majd végül lassan megfordulok, így tekintve el a lépcsők felé, de ekkor a papucsos léptek zaja is elér hozzám, így szúrom ki a zöld szemeket, majd a csodás alakot és a vörös tincseket, amik még mindig annyira tetszenek, mégis: képtelen vagyok mosolyogni. Csak nézek rá, ahogy felém tart és amikor meghallom a köszöntést, hogy miképp becéz, mégis csak sikerül kicsikarnom magamból egy pici, vérszegény mosolyt.*
- Szia! Igen, rég, de remélem, hogy ezt nem szemrehányásnak szánod. *vonom össze picikét szemöldökömet is, majd nem mozdulok, úgy figyelem, hogy mit szeretne és nemsokára már ajka puha arcomhoz ér, mely a meleg ellenére is most hűs, mintha tényleg jégből lennék, pedig nem, van bennem azért más is. Magam sem tudom, hogy hányadán állunk a lánnyal, de valahogy nem is gondolkodtam el eddig rajta, majd alakul, ami alakul, soha nem volt kedvem tervezgetni egy kapcsolatot, talán nem is vagyok rá alkalmas.*
- Nem mondhatnám, hogy túl jól, de majd jobban leszek. Te viszont csúnyán leégtél, miért nem figyelsz jobban? *hangom cseppet megrovó is lehet a számára, de hűs kezem felemelve puha arcára teszem, tehát tenyerembe szinte bele is fér fél arca, így simítok végig hüvelykujjammal is rajta, majd eresztem is el most már és szemeim is kedvesebben csillognak, mint eddig.*
- És te hogy vagy? Merre tartasz? *kérdezek is rá, a lényeg az, hogy egyelőre ne rólam legyen szó, az majd ráér később is, mivel sejtem, hogy nekem is beszélnem kell majd és talán az a múltkori incidens is szóba jön majd, de majd meglátjuk, Wera néha kiszámíthatatlan.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-08-18, 7:51 pm

* Csupán csak egy vacsi levezető séta az, amire vágyom most, na meg az, hogy legyen valami nyüzsgés körülöttem, ki tudja, talán még a klubba is belesnék, nem tudom, csak azt, hogy ki innen. De ahogy felérek, társaságom akad, méghozzá egy olyan ember személyében, akivel igen érdekes a viszonyunk, már ha lehet ezt annak nevezni. Nem is fogom kikerülni egyértelműen, így picit hezitálok, lassítom az oda érkezést, miközben már azon is filozom, hogy mit kéne mondanom, csinálnom.. na de mindegy, majd spontán, talán jobb is, ha nem beszélünk erről, majd lesz valami, vagy idővel felhozza valamelyikünk úgyis. Köszöntöm is tehát, aranyosan mosolyogva méghozzá, s bár picit frusztráló ez a semmitmondóan mogorva tekintet, de vélhetően nem nekem szól, ahogyan nem, nem volt se célzó értékű se semmilyen más jellegű megjegyzésem. *
- Nem, dehogy volt ez szemrehányó, vagy legalábbis nem annak szántam, csak valamivel nyitni kell. * pirulok is bele picit, bár az alapvető pirosság mellett ez már észre sem vehető, bár igen kellemetlen ez az égő érzés, de azért egy puszit még kap, ez pont nem fog megakadályozni, s ahogy érzékelem, ő is állja a dolgot. Ez már pozitív, azt hiszem, ha nem akarná, nyilván nem is engedte volna, ellenben érzékelem, és látom is, hogy nincs a legjobban. Természetesen hárít, sőt mi több, máris rám tereli a szót.. menekül, nem akar beszélni. Sosem fog megváltozni? *
- Remélem.. és ha kellene két fül, akkor elérsz. * ajánlom fel megpiszkálva valójában füleimet is hajam takarásában, hátha még egy mosolyt ki tudok csikarni belőle, de a kis megjegyzésére csak megvonom a vállam, s lehunyt szemmel élvezem hideg kezeit pofimon, no meg a kis cirógatást is. * - Jujj, ez nagyon jó. Amúgy fene sem gondolta, nem is éreztem a vízben, sem a parton, hogy ennyire süt a Nap. Ennyibe meg nem halok bele, majd szépen bebarnul. * látom meg mindenben a jót, ez csak természetes, végül pedig fel is pattannak szemeim, mikor már elereszt, újabb kérdése ismét csak terelés, ennyire már átlátok a dolgokon.. ám ha ezt akarja játszani, ámen. *
- Mystralba indultam, kell egy kis nyüzsi. Mármint séta, meg emberek.. meg nem is tudom. Igazából csomó mindent lenne kedvem csinálni, meg mindenfelé elmenni. Tudod, hogy benne van a lábamban a menőke, állandó jelleggel. * döntöm meg picit csacsogva fejem is, édesen mosolyogva felé, végül az ajtó irányába bökve vörös üstökömmel, és el is pillantok arra. * - Van kedved jönni? * bököm meg picit hasánál ujjaimmal, de nem durván, épp csak hozzá érek, az ilyesmikről nem tudok leszokni, közvetlen vagyok, ez van. Innentől pedig már rajta múlik, velem tart-e, vagy sem, s ha nemet mond, hát egyedül kelek át a túlpartra.. picit rossz érzés lenne, de túlélném, minden bizonnyal. *

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-08-18, 8:00 pm

*Nem igazán vagyok kíváncsi az emberekre és akárkit nem is viselek el társaságomnak a mai napon, de Wera más, ő azért már közelebb került hozzám, közelebb, mint a Mysterioban bárki. Igen, ezt most már elmondhatom, mivel annyira kitartó, képtelen feladni azt, hogy megismerjen, nem is értem, hogy mit eszik bennem, de ez tetszik nekem, hogy ennyire szeretne engem, mert hát aznap a vízesésnél ez nyilvánvalóvá vált, ahogy az is, hogy én nekem is tetszik ez a vörös szépség. Viszont nem fogok mindent elmondani csak úgy, az nem én lennék, bár tudom, hogy a kitartóságnak is vannak határai, annak pedig nem örülnék, ha más csapná le a kezemből és bár néha sok, ez vele jár, úgy hiszem.*
- Áh értem. Egy "örülök, hogy látlak" is megfelelt volna. *döntöm meg picikét a fejemet is, de ez után már meg is kapom a puszimat is és végül mesélhetek arról is, hogy mi van velem... azaz mesélhetnék, ha szeretnék, de nem akarok, így terelem a témát, de a reakciója oly édes, hogy valóban nem bírom megállni mosolygás nélkül.*
- Nem tudom, hogy mennyire kellene, de majd még átgondolom és köszönöm! *biccentek is kedvesen, majd kezem puha, vörös és égő arcához ér, mely bizonyára fáj neki, de ez sem szegi kedvét, csak a pozitívat látja benne, az örök optimista... Én miért nem tudok így élni? *
- Igen, majd biztosan jobb lesz. Kend le valamivel és utána már nem fog fájni. *jegyzem még meg, majd eleresztem és már rá is kérdezek arra, hogy merre tart, de amikor a nyüzsgést mesélgeti, láthatóan elhúzom a számat, nem akartam oda menni, de ha így alakul, akkor végülis, talán kibírom egy kis ideig.*
- Az emberekhez nincs sok, de a te társaságod miatt megyek, de nem ígérem, hogy túl sokáig maradok. *adom is be a derekamat, majd végül mellé szegődök, kitárom előtte az ajtót és miután kisétált, én is követem a kikötőbe, majd mivel a révész itt tartózkodik, be is ülök mellé a csónakba, remélhetőleg Werával együtt.*
- Fagyizzunk vagy valami máshoz van kedved? *kíváncsiskodom egy kicsikét, miközben kezeimmel a csónak szélében támaszkodom meg, de szemeim a lánykát fürkészik.*
- Nem voltál semerre se a nyáron? *jut eszembe még egy kérdés, mivel mégse kérdezhetek rá arra, hogy vajon kivel ment el valahova, így meg kideríthetem a dolgokat, persze csak finoman úgy, hogy ne jöjjön rá kérdésem lényegére. Mondjuk... amúgy is érdekel, hogy mit csinált és hogy mi van vele.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-08-23, 2:11 pm

*Apró de határozott léptekkel egy meglehetősen furcsa megjelenésű lány lép be az épületbe. Sötétkék alapon rózsaszín virágmintás yukatát visel, derekán szintén rózsaszín széles övvel. Jobb kezében ott a pálcája, amivel nagy és nehéz bőröndjét lebegteti. Valószínűleg az egész lány elférne a ládában. A folyosó közepén lerakja a pálcát pedig az övébe csúsztatja. Halványan elmosolyodik az arcát fedő vastag festékréteg mögött. Bárkiben felvetődhet a kérdés, hogy egy 21. századi boszorkány miért jár gésának öltözve. A válasz egyszerű. Miért ne? Naruminak a jelmez egyszerre jelent teljes biztonságot és egy kis lehetőséget, hogy kitűnjön a tömegből. hiszen függetlenül attól, hogy mit rejt a szíve, azért mégis egy tizenhat éves lányka, aki szeretne kitűnni a tömegből. És erre van amikor az egyszerű szépség nem elég. Az első pillanatban elnyeri tetszését a hatalmas épület, gótikus méltóságával. Körbepillant és embereket keres, valakit aki segít neki eligazodni ebben az ismeretlen világban.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-08-23, 2:21 pm

* A tegnap estém bár nem pontosan úgy alakult, ahogyan terveztem, ugyanakkor mégis boldog vagyok most belül, mely az arcomon elterülő idióta vigyorból is lerí, hisz azt hiszem, minden rendben lesz most már Dorával, és ez valami fantasztikus. De sajnos nem tölthetem vele a mai napot sem teljes egészében, mivel sentineli kötelességeimnek is eleget kell tegyek, s ahogyan a magiszterem által küldött levél is tartalmazza, ma egy új diákunk érkezik, akinek nem ártana a segítségére sietnem. *
~ Na vajon mi van a kis orosszal? ~ * fogom is kezembe a levelet ezen gondolatok közepette, majd szépen vissza is helyezem éjjeli szekrényemre, ha már elolvastam, és még mielőtt elindulhatnék, pár percet tud várni a leányzó egészen biztosan, egy gyors zuhany még beleférhet. Vizesen bandukolok ki kis idővel később a zuhany alól, durva párafüggönyt húzva magam után, na de törölközés, s egy pár gönc magamra húzását követően még belebújok szakadt tornacipőmbe, mely tökéletesen illik fekete trikómhoz és szintén agyonnyaggatott farmeremhez. Hajam kibontottam zuhany után, ezzel nem lesz gond, s a kis borosta is maradhat, de még kell pálcám, és a levél is természetesen, ezek nélkül egy tapodtat sem, ahogy Tocho nélkül sem mennék, ám a kis famulus most ki tudja, merre jár, talán becsajozott az éjjel, hisz tegnap délután óta nem is láttam. Ideje lenne viszont indulnom lassan, így kocogó tempóban hagyom el a Déli főtornyot, lefelé, az aula felé véve az irányt, hogy még út közben egyszer átfuthassam a levelet is, első sorban a nevet kéne megjegyeznem ugyebár. Hamarosan már a legutolsó lépcsőforduló tetején állapodom meg, ahol kifújva magam lesek le lopva a főfolyosóra, s a látvány, ami fogad, egyszerre meglepő, megmosolyogtató és különös. *
- Váó, nem gondoltam, hogy egy igazi gésa érkezik ma hozzánk. * hallhatja hangomat is a leányzó, külsejével össze tudom passzintani neve eredetét, és ha leértem hozzá, még egyszer végig futtatom ruházatán tekintetem, és kezem is felé lendül. *
- Én Axel vagyok, a Cruosok egyik sentinele, te pedig ha a magiszterünk nem tévedett, akkor Narumi, ugye? Én fogom megmutatni a szobád. * szólok hozzá így, közben pedig ha elfogadta jobbom, a bemutatkozás is kiteljesedhet. Nem sokáig szorongatom azért, inkább csak elő húzva pálcám bökök fejemmel a lépcsők irányába. *
- Ha gondolod, indulhatunk is, a csomagodat pedig bízd ide. * vigyorgom felé úgy, ahogyan szoktam, idétlenül és pimasz módon, de hogy ennyivel ne legyen letudva a találkozás, egy apró dolgot indítványozom is neki. * - Közben pedig ha van valami kérdésed, bátran tedd csak fel, vagy akár mesélhetek is, nem tudom, mennyire vagy informált a sulival kapcsolatban. * hallhatja még hangom, miközben remélhetőleg már el is indultunk arra, mindenestül, amerre mutattam neki, a bőrönd pedig most az én varázslatom által libben a levegőbe, amennyiben élt a lehetőséggel. *

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-08-23, 2:47 pm

*Narumi illedelmesen álldogál a folyosón, miközben a lépcsőket szuggerálja. valamelyiken érkeznie kell valakinek. Vagy ha nem, akkor kénytelen lesz magától elindulni és felfedezni az iskolát. Ám ezt megelőzendő egy fiú érkezik a lépcsőn, aki széles mosollyal és mindjárt egy kissé gúnyos megjegyzéssel fogadja. Nem mintha a kislányt bántaná, ha gésának nevezik. Hiszen ő maga választotta ezt a jelmezt és nem csak erre a napra. Bár a festéket hétköznap általában mellőzi ma szüksége volt erre a kis maszkra. Valamire ami elrejti majd, az esetleg fürkésző, túlságosan érdeklődő emberek elől. Kezet nyújt a leérkező srácnak. Bemutatkoznia nem kell, hiszen tudták már, hogy jön, így csak bólint, mikor a nevét hallja.*
- Örülök, hogy megismerhetlek. *mondja halkan, halványan mosolyogva. Mozdulatai, arckifejezése, az egész lénye olyan mesterkélt mint egy igazi gésáé. Ám mielőtt a fiú felemelné a csomagját előveszi övéből a pálcáját és saját kezébe veszi a dolgokat. Örül a segítségnek, de ezt meg tudja csinálni. legalább addig sem érzi magát teljesen kiszolgáltatottnak.*
- Nem sokat tudok, inkább mesélj. *hallatja lágy hangját, amiből egy kis tétovaság tűnhet ki. Tanaka Narumi el van veszve. Ritka, de annál jelentősebb esemény. Nehezére esik kérdezni, mert egyszerre lenne kíváncsi mindenre. Így inkább csak csöndben megy, amerre a fiú mutatja. *

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-08-27, 9:15 pm

*Végre ide is eljutott. Csendesen nyitja ki a kastély kaput, majd lép be a hatalmas, főfolyosónak tűnő helyiségbe. Úgy véli, ez egyfajta kezdőpontja az iskolának. Ruházata egy farmerből, bakancsból, fekete rövid ujjúból áll. Hátán egy nagy hátizsák, amolyan túrázáshoz használatos. Kék szemeivel kíváncsian méri fel a terepet, arcával ellentétben, ami inkább idegességet és nyugtalanságot sugall. Legbelül talán az is, de ezt soha nem ismerné be magának, így most egy helyben ácsorogva vár, hogy valaki vgre útba igazítsa. Pálcája farmerja hátsó zsebében pihen. Rövid barna haja a szokásos módon ápolt, de rendezetlen, hideg kék szemeivel pedig ellenséget keres maga körül. Nem szeret egy ismeretlen helyen egyedül kószálni, ez alól az erdők és az egyéb terepek a kivételek, de ez most nem az. Nagyot sóhajtva veszi le a hátáról a táskát, majd teszi le maga mellé a földre. Jobb dolga nem lévén kicsit elnéz erre-arra, amíg nem jön valaki. Így találhatnak rá az egyik lépcsőt fixírozva, hogy vajon arra mi is lehet.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-08-27, 9:31 pm

*A vacsorázásból visszatérve Alinox az ágyán egy levelet talál, mi azt tartalmazza, hogy jön egy új diák, kit be kell osztania. A leányzó örül, hogy ismét ő oszthat be, a múltkor nem volt semmi gáz Yoko-nál se, így talán az új fiúnál se lesz semmi probléma. Amint a levél végére ér, leteszi azt az ágyára, majd vet egy pillantást a tükörbe, hogy normálisan néz-e ki, majd mivel erről meggyőződik, már indul is le az aulába. Színes csíkos tunikát visel, mi kicsivel feneke alá ér le, lábán fekete cicanadrág, és egy citromsárga balerinacipő látható. Haja természetes hullámokban verdesi a hátát és vállát, nagyon büszke hajára, hisz már hullámos állapotban is leér a derekáig, eddig ezt csak akkor érte el, mikor ki volt vasalva. A felsőjén megtalálható a sentinelségét jelző kitűző is, mire roppant büszke. Leérve a főfolyosón meg is pillantja a srácot, kinél túl sok cucc nincs, egy hátizsák van csak nála, de hát nincs is ezzel semmi gond, nem érkezhet mindenki hatszáz bőrönddel. Alinox már távolabb felölti barátságos mosolyát, mi cseppet sem megjátszás, ő alapjáraton barátkozó és nyitott jellem.*
- Szia! Alinox Ingren vagyok, te pedig ha jól sejtem, Harper, igaz? *nyújt kezet a másik felé, amikor odaér hozzá. Tudja a nevét a fiúnak, hiszen a levélben szerepelt, szóval de mivel bemutatkozott, így ugyanannyi információt tudnak egymásról, eddig legalábbis.*
- Egyébként harmadikos tanuló vagyok, és az Exortus ház egyik sentinele, és azért küldtek, hogy megmutassam a szobádat, és meséljek kicsit a suliról. *szólal meg újra, és vesz egy mély levegőt, mert kicsit talán hadart, de annyira azért nem volt vészes. Nem szeretne semmit elszúrni, szóval kicsit talán érthető az idegessége, de ez hamarosan úgyis el fog múlni.*
- Ha érdeklődhetek, honnan érkeztél? Mennyit tudsz az iskoláról, a tantárgyakról, ilyesmikről? *kérdezi Harpert a leányzó, majd int a lépcsők felé, hogy akár indulhatnak is felfelé. Alinox megy elöl, hogy mutassa az utat, de nem túl nagy távolságban a fiútól, hogy bármikor oda tudjon fordulni hozzá, és hallják is tisztán egymás szavát.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-08-27, 9:49 pm

*Nézelődik, mikor a lépcsők felül mozgást észlel, így visszatér táskájához, onnan figyeli az ismeretlen lányt. Mert egy lány van előtte, neki kicsit furcsa ruhában, de ez nem lényeg. Nagyon csinos, és úgy tűnik, még barátságos is, majd mikor kiderül, hogy ő jött Harper elé, muszáj ezen mosolyognia. Pedig nem szokott, már nagyon régóta.*
- Igen, Harper Krevorien. *szólal meg kellemesen mély, de csendes hangján, aztán elfogadja a felé nyújtott kezet, és óvatosan megrázza, majd elengedi.* - Ennek örülök. Nem vagyok túl járatos ilyen téren, jól jön a segítség. *mondja, miközben figyelmesen hallgatja végig a lányt, majd felveszi hátizsákját a hátára, hogyha indulnak, azzal már ne kelljen vacillálnia.*
- Londonból jöttem, és sajnos nem tudok sokat. Ha megkérhetnélek, hogy világosíts fel… *pillant kérdőn a lányra, reméli, ezzel nem lesz gond. Elég távolságtartó a viselkedése, de ettől eltekintve udvarias és az is marad, ha minden jól alakul. Új neki még ez a helyzet, nem volt soha emberek között, vagy legalábbis nem ennyi ember között, mint amilyen a kastélyban lesz, így egy kissé feszengve figyeli Alinoxot. Közben elindulnak, így Harper követi a másikat felfelé a lépcsőn.*
- Szép neved van… Honnan valósi vagy, ha szabad kérdeznem? *kérdez udvariasan mély hangján, s ahogy haladnak, úgy figyeli meg a kastély minden egyes pontját, legalábbis amennyit lát eddig belőle.* - És milyen a kastély, a ház, ahova beosztottak. Milyenek az emberek? *kérdések özöne, de őt ez nem zavarja. Muszáj megismernie a környezetét, hogy tudjon majd alkalmazkodni. Anélkül nem fog menni, hogy ne tudna semmit.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-09-16, 1:10 pm

*Amikor apám szólt, hogy nemsokára egy Mysterio nevű intézményben fogok tanulni, nem hittem a fülemnek. Nem tudtam elképzelni, hogy véget ér számomra ez a rémálom, az itteni életem után kiszabadulhatok és valamilyen szinten magam lehetek. Számoltam a napokat, hogy még mennyi van vissza ahhoz, hogy megérkezhessek a szigetre és most, a mai napon végre eljött ez a pillanat is. Apám elhozott erre a Pokol nevű helyre, majd egy gyors búcsú után kísért el a révészhez is, ki előtt egy pillanatra ledermedtem, de mivel tudtam, hogy nem mutatkozhatom gyengének, így az instabil csónakba is hamar becsüccsentem, csomagjaimmal együtt, majd biccentettem apám felé és végül ott is hagytam őt a parton, magam pedig végre a Mysterio kikötőjéhez érhettem. Az öreg férfi normálisnak tűnik, bár szótlan, de engem ez egy percre se zavart az út folyamán, nem szándékozom ismerkedni és beszélgetni se, élem tovább az életem, tanulni fogok, hogy egyszer bosszút állhassak apámon mindazért, amit ellenem tett.*
~ Büszke leszel rám anya. ~ *tekintek le a bal kezemen lévő kicsinyke arany gyűrűre, mely tőle származik természetesen, majd amikor a parthoz érünk, most már teljesen, tehát a csónak széle is hozzáér a kövekhez, könnyedén pattanok ki belőle, majd pálcámat a csomagjaim felé irányítom és egy tárgylebegtető varázsigével már fel is emelkedik a két koromfekete színű bőrönd.*
- Viszlát! *köszönök is el illedelmesen, majd fekete szőrmés kabátomat megigazítom magamon és ez után már a bejárat felé is indulok. Egyébként jelen pillanatban az öltözetem teljesen fekete színű, de mégis elegáns, tehát hozzám méltó. Egy ruha van a kabát alatt, lábaimon pedig majdnem térdemig érő fekete csizmák, kevéske sarokkal, de mégis tesznek róla, hogy nagyobbnak tűnjek alap méretemnél. Nyakamban egy nyaklánc lóg, hozzá pedig a két páros fülbevaló található füleimben, egyéb ékszer viszont nincs rajtam. Zöld szemeimet fekete smink keretezi, szépen kiemelve a gyönyörű szempárt és hosszú, barna hajam pedig cseppet hullámosan omlik végig a hátamon, egészen derekamig. Ahogy a bejárathoz érek, kezem a kilincsre téved, majd ki is nyitom azt, ez után pedig gyakorlottan vezetem befelé bőröndjeimet, melyek a lépcsősor mellett foglalnak helyet. Az ajtót behúzom magam után, én pedig már körbe is nézek a számomra igen csak ismeretlennek tűnő, de mégis megszokott komorságú aulában.*
~ Nem nagyon különbözik az otthonitól. Könnyű lesz megszokni. ~ *viszont nem ülök le sehova se, nem illene, ugyanis tudtom szerint valaki érkezni fog elém és ahogy sejtem, bizonyára egy sentinel lesz az illető, nem hiszem, hogy a magiszter személyesen jönne ide hozzám, hogy bemutassa nekem az iskolát és segítsen az eligazodásban. Nyugodtan állok meg tehát a csomagjaim mellett, még kezemmel se érintve a korlátot és a pálcám jelen pillanatban a padló felé mutat, tehát nem fogok senkit se megtámadni. Szerencsére üres a hely, sehol egy kóborló diák, aki esetleg pont hozzám szeretne ide jönni társalogni, szóval eddig még nincsen probléma.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-09-16, 1:25 pm

*A folyosó üres, leszámítva a várakozó lányt, akinek bizonyára még új lehet az itteni környezet, viszont gondoltaival ellentétben, nem egy Sentinel hanem maga az Inflatus ház magisztere érkezik a fogadtatásra. Eleinte csak halk lépések vízhangját hallani a folyosón, majd nemsokára megjelenik Demien is. Ruházata teljesen hétköznapi, mégis sötét benyomást keltő színeket visel. Fekete nadrág, szintén hosszú ujjú fekete inggel, amit egy sötét éjkék talá is takar jelen pillanatban, melynek nyaki szegélyeit ezüstös varrat díszíti. A férfi pár pillanaton belül a lányhoz ér, sötét fürkésző tekintetének kereszttüzében természetesen Loren áll. Mikor oda ér, úgy két lépés távolságot tartva, megnézi magának háza új diákját, majd egy hűvös mosollyal ki is nyújtja a lány felé a kezét.*
-Üdvözlöm Ms Volmorick remélem kellemesen telt az útja. A nevem Demien Cornwlade, én vagyok a házvezetője, és azért jöttem, hogy megmutassam önnek a szobáját... *mondja nyugodt, ámde visszafogott hűvösséggel a hangjában. Különös hogy a lányt az apja direkt az ő házába akarta beiratni bár ezen a férfi egy cseppet sem csodálkozik, ismervén Stanislav-ot, és azt amit művel. Általában a tükör dönt a diákok sorsáról, ám a magiszter most mégis kivételezett, az apja iránti ismeretség miatt.*
-Úgy tudom az apja direkt ebbe a házba akarta önt. Magának mi a véleménye erről? Nem gondolt rá még, hogy esetleg mást válasszon?*kérdezi rejtélyes hangján, hiszen bár nem akarja elüldözni a lányt viszont annál jobban kíváncsi arra, hogy Loren miképpen áll a dologhoz.*
-Ha készen áll akkor talán indulhatunk is.*mondja, miután meghallgatta a lány válaszát, és ha minden jól megy , ezután el is indul vezetve őt, egészen a lépcsőkig, ami a nyugati főtorony folyosóira fogja vezetni a duót.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-09-16, 1:35 pm

*A türelem sokszor nagy erény és én szerencsére ezzel a jó tulajdonsággal rendelkezem, tehát egy pillanatra se zavar, hogy esetleg várnom kell az elém érkezőre. Pár perc után viszont már meghallom a léptek zaját, melyre oly nagyon figyeltem eddig, de amikor egy felnőtt férfi alakja jelenik meg előttem, bizony cseppet meglepődöm, de ez csak tekintetem apró villanásából látszik, semmi másból. A mosoly most elmarad, nem vagyok túl vidám lány, így csak biccentek a másik felé először, majd a felém nyújtott kézre tekintek és próbálva nem nagyon felmérni a sápadt, számomra még idegen arcot veszem át bal kezembe a pálcám, hogy ez után hideg jobb kezemet a magiszter kezébe csúsztathassam, kissé ráfogok, majd meg is rázom párszor.*
- Jó napot! Nagyon örvendek Mr. Cornwlade! *üdvözlöm is udvariasan, de kezem ez után már el is húzom a másiktól és bár a szavakat hallottam, nem óhajtok rá felelni. Nem tetszik a helyben, hogy pont egy óceán közepén van, hogy mindenütt víz vesz körül és hogy a révésszel kell közlekednem, tehát mielőbb be fogok szerezni egy seprűt, hogy ennyivel megkönnyítsem a dolgomat. Magamban és a repülési tudásomban jobban bízom, mint egy ismeretlen révészben és annak csónakjában. A pálca visszakerül a kezembe, én pedig tovább hallgatom a férfi szavait, miközben egyértelműen tudom, hogy hazudni fogok, méghozzá szemrebbenés nélkül, a másik tekintetébe nézve.*
- Nekem tökéletesen megfelel az az út, amit apám választott nekem. Bizonyára azért döntött így, mert ő is a nekromanciát részesíti előnyben és engem is ezen az úton tanított. *titokban viszont vágytam volna az Exortus házra is, hogy az elemeket tanuljam meg uralni elsődlegesen, ahogy azt anyám is tette, de tudom, hogy itt nincs választásom, de fecsegni nem fogok, főleg nem egy idegennek, tehát higgye csak azt Demien, hogy az ő házába szerettem volna én magam is bekerülni.*
- Remélem, hogy nem fogok csalódást okozni Önnek! *utalok itt a tanulásra és a teljesítményemre is. A pálcámmal ismét intek a csomagok felé, mivel indulni kellene, így azok kecsesen felemelkednek, én pedig már biccentek is a másik felé, hogy ez után lassan a lépcsőn haladva indulhassunk felfelé.*
- Mesélne nekem az iskola történelméről, Mr. Cornwlade? *természetesen utána olvastam már mindennek, de mégis csak más egy olyan tanártól hallani dolgokat, aki itt tanít és él már jó ideje és ahogy apám beszélt erről a férfiról, biztosan akad titka, amire talán lassan majd én is rájöhetek. Így hát zöld szemeim az arcára tévednek, de nem zavaróan, ez után pedig már folytatom is az utamat arra, amerre a másik vezet.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-09-27, 9:20 pm

*Mogorvaságom ma a szokottnál is nagyobb. Különösebb oka nincsen, néha egyszerűen megkörnyékez a mélabú, ahogyan életemen gondolkodom, és mikor a világra tekintek. Ilyenkor borúsabb a szemléletem, a kedvem, s a viselkedésemben is negatív változások állnak be az enyhe fokozattól kezdve az egészen komolyig. Ma szokásos esti körutamat teszem az iskolában, hiszen ez is feladatköröm része, és szabályszegőket keresek, hogy kitölthessem rajtuk dühömet, illetve segítségre szorulókat, akikről alkalomadtán megvonhatom támogatásomat. Öltözékem egyszerű fekete bőrcipőből áll, amihez fekete nadrág és ing társul, nyakkendővel. Látszik rajtam a rendezettség, elvégre ruházatom megfelelően van karbantartva, s egy-egy darabja sem olcsó. Kiegészítőként most kizárólag órámat és családi pecsétgyűrűmet viselem bal csuklómon, vele átellenben teleportgyűrűmet, és medálomat, mely nyakamból lóg ingem elé, továbbá övemen pálcám lóg, zsebemben pedig pénz. Amint az aulához érek, lassítok lépteimen, és zsebembe csúsztatott kézzel fürkészek körül a diákok között, elgondolkodva. A ruházatomhoz nem illik a konyha, főzni nem tudok, de a nagyteremhez pont annyira van kedvem, mint Mystralban vacsorázni.*
~ Ez a legnagyobb problémám, és még ezt sem tudom megoldani. ~ *morgolódom magamban, míg lapos tekintettel vizsgálom a közlekedőket, azt kutatva, hogy vajon kibe köthetek bele. Étel helyett az is megteszi.*
- Ah, bozhe moy! *sóhajtok fel tanácstalanságomban, így meglepő módon én nézhetek most úgy ki, mint aki segítségre szorul, vagy esetleg nem tudja hol van, és mihez kezdjen. Talán majd jön valaki, aki kisegít a problémából, de az is megeshet, hogy egyáltalán nem a tervem szerint alakul az este, és üres gyomorral megyek aludni valamilyen okból kifolyólag. Mogorvaságomnak most tökéletesen mindegy, de a türelmem fogy.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-09-27, 9:38 pm

*Lucius vág át a folyosón, a nagyterem felől. Ő evett, hiszen fontos a kiegyensúlyozottság. Meg egy jó vacsora epikuroszi örömeit nem veti meg és talán soha nem is fogja. Pláne a napi aktivitás után jól esik ez. A tanulás sivárságából kilépni ott a mozgás, a mozgás viszont energiát kíván, amihez étel kell, és elsősorban hús, sülve. Öltözéke teljesen egyszerű: sötétkék farmer, fekete hosszú ujjú felső, felette egy krémszín kordbársony zakóval. Ujján ott az ezüst gyűrűje, amibe a "Non omnis moriar" van vésve. Nyakában ezüst láncon lóg fasces medálja. Pálcája a zakóban van, na meg stilettoja is. Kezeit zsebre dugva sétál.*
~Merre menjek este?~ *kérdi magától. Ahogy így halad, Tarkh-ot pillantja meg.*
-Ahoj. *köszön rá s kezet is nyújt. Ismerős, nem hagyja köszönés nélkül, még ha utána esetleg tovább is megy. De ennyi jár a másiknak.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-09-27, 9:47 pm

*Egyelőre nyugodtan, nem kötekedve állok a főfolyosón, mely elvezethet engem a nagyteremig, illetve Mystralig, hogy valamelyik helyen csillapítsam éhségemet, ám ez hamar változhat, ha nem jutok ételhez, mivel az csak agresszívabbá tesz, amellett, hogy eleve mogorva a hangulatom. Gondolkodásom közben egyszerűen neki dőlök az egyik oszlopnak, zsebembe dugott kézzel, egyik bokámat másik előtt kulcsolva, s nyugodtan, de mégis vészjóslóan figyelem a diákokat.*
~ Kedvem lenne alkalmatlankodni... büntetni jogtalanul. Megérdemlik. ~ *hangzik fejemben a sötét gondolat, mely a világszemléletem ezen időszakában jelenik meg, elvégre mindenhez és mindenkihez negatívan állok hozzá. Muszáj levezetnem valahol a feszültséget, ami bennem van, egész testtartásom sugározza. Gondolkodásomból azonban egy hang ránt ki, én pedig dühödten kapom felé fejemet, s már nyitnám számat, hogy valami éleset mondjak, mikor meglátom Luciust. Visszahúzódó fiú, a maga kategóriájában okos, se nem túl érdekfeszítő számomra, se nem érdektelen, elvégre nem ápolok vele rossz kapcsolatot, még akkor sem, ha csak futólag ismerjük egymást. Dühöm csillapodik egy pillanatig, mialatt végigmérem gyorsan, s egy kis szünet után lendül feléje kezem, hogy férfias, de rövid kézfogásban részesítsem.*
- Lucius. *biccentek neki, majd pedig csönd áll be. Talán mondanom kéne valamit? Talán.* - Talan szlav hajosnak csaptal fel? *billentem kicsit félre a fejemet, köszönésére utalva, elvégre az ahoj eredetileg a szlávoknál használatos főként, illetve a hajókon, tengerészeknél. Természetesen nem érdekfeszítő téma, azonban egy kis érdeklődésnek megteszi, én pedig ez idő alatt is gondolkodhatom... nem is túl sokáig, ugyanis egy kérdés eszembe ötlik.*
- Mondd csak, jartal mar az etteremben Mystralban? Ha igen, jo hely? *kérdezősködöm, mert ez segíthet eldönteni sorsomat. Nincs kedvem a nagyteremhez, a konyha nevetséges volna, de ha a koszt nem jó a mystrali étteremben, akkor sajnos közösségre vagyok szorulva.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-09-27, 10:06 pm

*A vacsora végeztével Lucius a folyosóra megy, hogy valami újabb dolog után nézzen, valami esti programot találjon, mert szabadságot adott magának mára. Rá is fér éppenséggel.*
~Írnom kéne Lisnek, nem lenne rossz találkozni~ *Így ráérősen baktat a folyosón, zsebre tett kézzel, gondolataiba mélyedve, mikor egy ismerőst pillant meg, akinek köszön is s az viszonzásra kerül. A kézfogás hasonló jellegű részéről is.*
-Szláv őssel nem nagyon büszkélkedhetek, tudtommal legalábbis. *minimális az esélye tényleg, ahhoz túl nyugati. Rengeteg népcsoportot fel tudna sorolni, de az mind germán, vagy netán italicus lenne. Szláv egy sem. Érez a másikon némi világgyűlöletet, számára nem ismeretlen a dolog, így könnyen felismeri. Nem tud ezzel mit kezdeni, talán kizökkenti belőle a másikat, de lehet hogy most lett önkéntes céltábla. De kap egy kérdést, amire válaszol is.*
-Igen kiváló a konyhájuk szerintem. Ajánlani tudom. *már megfordult párszor ott, így tapasztalatból mondja. Aztán beugrik valami.*
-Ha gondolod, elugrok veled. *bár most evett, azért egy italt ott is meg tud inni, azzal semmi gond nem lenne. Meg talán jobb ismeretséget köthetne. Mindegy, a döntés a másik kezében van. A levél gondolatát meg elrakja későbbre, de semmiképp sem fog róla megfeledkezni.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-09-27, 10:14 pm

*Végül elmarad a saját döntés, így egyelőre nem vacsorázom sem a nagyteremben, sem pedig Mystralban, a konyháról nem is beszélve, ugyanis egy ismerős tűnik fel, aki engem köszöntve lép velem interakcióba. A figyelmem ezzel eltereli, s bár mogorvaságom megmarad, nem látok rá okot még, hogy rajta vezessem le, tehát viszonozom a magam módján kézfogását, majd pedig köszöntés után egy érdekes kérdést teszek fel neki.*
- Ah... ertem. Csak mert az ahoj a szlavok es hajosok köreben volt igen elterjedt. *magyarázom meg, hogy azért megértse érdeklődésemet is. Azonban egy másik kérdés is eszembe jut, tehát felteszem, mivel helyzethez illőbb, és talán segít hangulatomon, illetve döntésemben. Lucius készséggel válaszol, s mint látom határozottságából, valószínűleg tapasztalatból beszél, így egy halovány mosollyal újra biccentek, mégpedig akkor mikor felveti ötletét.*
- Remek volna... bar nem vagyok most a legjobb tarsasag. Nincs jo kedvem, egyszerüen. *vonok vállat, ezzel megelőzve a felesleges kérdést, ugyanis választ nem tudnék rá adni. Nincs kifejezett indoka dühömnek, talán kis problémák összessége, ami egyrészt nem tartozik a fiúra, másrészt nem mondanám még el neki, talán el sem tudnám. Azonban mivel megegyezünk, megindulok Mystral felé, az utat odáig én is tudom, de tovább...*
- Majd Mystraltól vezetned kell, mert nem tudom az utat. *jegyzem meg, felhívva erre a figyelmét, és remélhetőleg ez nem okoz gondot, elvégre elkísér. Gondolom van nála pénz, de ha nincs, egy italt megengedhetek magamnak. Lassú tempóval szedem hát magam előtt a métereket, nemigen nézve a másikra, inkább magam elé mereven.*
- Nos, meselj. Hogy s mint? Milyen az elet az iskolaban? *kérdezősködöm egyelőre nagy vonalakban, hogy meséljen amit szeretne, elvégre sentinelként fontosnak tartom, hogy meghallgassam a diákokat, még akkor is, ha nem a házam tagjai. Aztán rátérhetünk a konkrétabb, vagy személyesebb kérdésekre.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-09-30, 1:35 am

*Elég későre jár már, hisz éjfél is elmúlt már, de ez van, ha valaki olyan messziről érkezik, mint én. Új-Zélandhoz képest Amerika a világ egyik legtávolabbi pontján van, így hiába indultam el otthonról időben, csak most sikerült megérkeznem. Csendben ülök a csónakban, miközben a révésszel közeledünk a már távolról is hatalmas épület felé. Még így, a sötét éjszakában is tiszteletet parancsoló, és egy kicsit félelmetes is ez a kastély, Hosszú, vörös hajammal a szél játszik, aminek köszönhetően a hideg is végigfut testemen. Nem öltöztem fel eléggé, azt hittem, hogy hamarabb meg fogok érkezni, és hogy nem lesz ilyen hűvös. Bár az is lehet, hogy a hatalmas vízterület is rájátszik minderre. Bár a nálam lévő bőröndben bőven akad ruha, de ennyivel a cél előtt már nem akarok ezzel szórakozni, így inkább csak összébb húzom a fekete felsőmet magamon, eltakarva matt, sötétvörös toppom. Mivel a nyakamnál szorítom össze a felsőt, így a nyakláncom se látszik most. Szerencsére fél perc múlva már partot is ér a csónak, így már ki is kecmergek belőle. Alul egyébként egy fekete, szűk farmer van rajtam, kiemelve csinos és formás alakom, lábaimon pedig csizmaszerű cipő foglal helyet. Amint kiszálltam, a révész kiadja a csomagjaim, én pedig egy kis mosollyal biccentek neki.*
-Köszönöm szépen! További szép estét! *bőröndöm fogantyújára markolva fordulok meg, továbbra is összefogva felsőmet a mellkasom előtt, s egy pillanatra közelebbről is végigmérem az iskolát.*
~Hát csak megérkeztem. Kíváncsi leszek, milyen lesz itt.~ *egy apró sóhaj elhagyja ajkam, majd megindulok a hatalmas kapu felé, amit végül erőlködés nélkül sikerül kinyitnom. Az ajtó nyikorgása hangosan tölti meg a benti üres teret.*
~Sehol egy lélek. Biztos mindenki már alszik.~ *pillantok körbe, amint valamivel beljebb sétáltam. Nem csodálkozok igazából, hogy most egyedül vagyok, tényleg késő van, bár azért jobban örülnék, ha valaki lenne itt. De úgy tűnik, még a levélben írt fogadószemély sem érkezett meg. Remélem nem aludt el ő is. Mindenesetre amíg várok rá, bőröndömet az egyik fal mellé állítom, majd lassú léptekkel nézelődni kezdek, addig is elütöm valamivel az időt.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-09-30, 1:44 am

*Elérkezett hát ez a nap is, amikor el kell hagynom a családi fészket, hogy megkezdhessem a jövőmet a Mysterioban. A szüleim szerint nem fogom megbánni a dolgot, én pedig nagyon remélem, hogy igazuk lesz és tényleg jó helyem lesz itt, bár már most hiányoznak nekem. Kicsit tehát félve teszem meg az utat a révésszel a csónakba, ugyanis Seolra eljöttek velem, de idáig, az iskolai kikötőig már nem kísérhettek.*
- Szóval ez lenne a Mysterio! *nézek is végig a hatalmas monstrumon, miközben a révész láthatóan nem foglalkozik velem, de engem aztán nem bánt a dolog, inkább csak elhallgatok és csak akkor szólalok meg ismételten, amikor már kiszálltam a csónakból és az utazótáskám is a kikötő kövére került.*
- Köszönöm a segítségét, viszlát! *biccentek is felé kedvesen, még egy apró mosolyt is hozzáfűzve ehhez, de ő már a pipáját keresgéli, hogy rágyújtson. Halkan sóhajtok, majd vállamra teszem a nehéz táskát és ez után már meg is indulok a kapu felé, melyen belül remélhetőleg már várni fognak rám. Egyébként öltözetem picikét se nevezhető hétköznapiasnak, hogy úgy mondjam, eléggé kitűnök az emberek közül, főleg az egyik szememet eltakaró szemfedővel. Hosszú, barna hajam kibontva, a széltől picit kócosan omlik végig a hátamon és előre a vállaimra, testemet pedig a hideg elől egy fekete, derékig érő kabát védi. Hosszú, fekete nadrág van még rajtam és egy méregzöld színű pulóver a kabát alatt, kezeimen pedig szintén fekete színű alkarvérő pihen. Az összhatás hát... szerintem különc, sem mint tetszetős, de ez vagyok én. Kezemmel kitárom a bejárati ajtót, majd hamarosan az meg is nyikordul érkezésemre, mintha így köszöntene az öreg épület, melynek régies, de egyben mégis csodálatos illatát most szippanthatom be először. Már szeretem! Na de nem ácsoroghatok itt sokáig, így inkább beljebb sétálok, az ajtót pedig be is csukom magam mögött, így nézek körül a hatalmas aulában, most még észre se véve senki mást sem, csak a hellyel vagyok elfoglalva.*
- De gyönyörű! *mint azok a régi kastélyok, amelyek Írországban vannak. Lassan, szintve félve, hogy kárt teszek bármiben is megindulok előre, a festményeket, a falat, a lépcsőket nézve, melyek teljesen megigéznek és csak néhány lépés múlva szúrom ki az egyetlen itt tartózkodót, ki egy vörös hajú leányzó. Azonnal megdermedek, mint aki rosszat tett, majd picit megköszörülöm a torkomat - ösztönösen, nem figyelemfelhívás végett -, és halkan meg is szólalok.*
- Bocsáss meg, de... tudnál nekem segíteni? *kérdezek is rá és bár nincs sok erő most ezen szavaimban, igyekszem összeszedni magam és végül a másikhoz lépni, kinek öltözetét meg se nézem, nem vagyok én olyan, csak szép hajára és arcára figyelek.*
- Egyébként Leopold Worchester vagyok, de hívj csak Leonak. ~ Milyen hülyén hangzik már, hívj csak Leonak. ~ *gondolatban már el is húzom a számat, de hát ha egyszer így hívnak? Egyébként ránézésre is talán passzol hozzám a nevem, ezt szokták mondani. Kezem azért előre nyújtom és bár nem vagyok biztos benne, hogy a másik viszonozza a gesztust, én azért igyekszem higgadt maradni és egyetlen, zöld szememmel a másik arcát figyelni.*