A főfolyosó

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-06-21, 12:52 pm

*Kellemes a kinti hőmérséklet és már az idő is dél fele jár, amikor Ambrus útra kell. Gondolataiba merengve sétálgat a főfolyosón, amikor egy női hang szólítja meg. Napszemüvege mögött pislog párat értetlenül, mintha valaki most keltette volna fel, de gyorsan észbe kap és már is köszönti a vörös hajú ismerőst.*
- Üdvözlöm Miss Angel. *Veszi, le napszemüvegét mielőtt köszönne, majd felveszi vele a szemkontaktust, hogy ne legyen illetlen ezután a kutyushoz fordul, akinek szintén köszön.*
- Hello! És igen köszönöm. A rezidencián kiváló munkát végeztek az ápolók. *Hirtelen azt sem tudta mi történt korábban a lábával, ám szerencsére gyorsan ez is eszébe jut, hogy volt neki anno egy vonat balesete.*
- Meglepő, hogy Ön mikre nem emlékszik. Jószerint már magam is elfelejtettem, hogy gond volt vele. *Csukja össze szemüvege szárát, majd a pólójára akasztja, hogy ne legyen útban. Közben természetesen tovább haladnak, ezért ki is tárja a barátai ajtót, hogy rögtönzött két kísérője kényelmesen kimehessen rajta.*
- Szerencsére az egészségi állapotom rendben van, sőt ez az időjárás megerősít. Ön mit szól ehhez a hirtelen jött meleghez? *A fiútól nem idegen az udvarias kommunikálás és egy cseppet sem zavarja a lány társasága, sőt még örül is neki, így legalább nem kell megint kettesben lenniük Alasterrel, aki végszóra meg is érkezik.*
- Már azt hittem itt hagytál. *Nyújtja kezét a kék-fekete színekben pompázó hippogriff felé, aki fehér fejét bele is nyomja a fiú kezébe, majd huskykéra emlékeztető csapzott ideges szemét a két idegenre emeli.*
- Bemutatom Alastert. Ő az én famulusom és előre elnézésüket kérem nem túl barátságos jószág. *Ezt minden bizonnyal a jövevények is hamar kiszúrják, mert barátságtalanul méregeti őket és mintha szeméből még düh is sütne. A famulus büszkén húzza ki magát és 180 cm-es marmagasságával a az alig 167 cm-es fiú fölé tornyosul.*
- Szabad megkérdeznem merre tartanak? Esetleg Önökkel tarthatunk? *Fordul vissza a lány felé.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-06-21, 1:31 pm

*Késői kelés miatt elég komás is vagyok a hideg zuhanyig ami felfrissít. Így frissen indulunk lefelé. A meleg elégi kikészít, de ugyan akkor tetszik is hogy végre nincs hideg. Gyorsan leérünk. Tequila boldogan követ engem, reméli hogy valami hűvös helyre viszem, de sajnos most csalódnia kell, mivel én most kifelé tarok. Ekkor megláttok egy alakot akit valahonnan ismerős is. Közelebb érve már tudom is hogy kicsoda. Rá is köszönöm, majd egy csöppet meg is lepődök hogy is válaszol, mert hát elég rég nem láttam és már teljesen elfelejtetem hogy szeret magázódni. Kicsi mosoly jelenik meg az arcomon ami gyorsan el is tűnik. *
-Örülök hogy jól van. Nincs ellenem a meleg, csak este ne szeretem mikor tőle nem lehet aludni. Bár ahogy kitudom venni a szavaiból ön nagyon is szereti.* Mosolyodik el, mert legalább valaki élvezi ezt a meleget. Haladunk tovább majd nem sokára ki is érünk ahol egy griff is van. Elmosolyodok Ambrus szavain majd a griffre nézek miközben meghajlok.*
-Örvendek Alaster.* Mosolyogók rá tiszta szívemből hátha bejön és nem fog megutálni. Tequila is felméri, hogy a griff nála sokkal erősebb ezért ő is meghajol.*
-Ugyan semmi baj.*mosolygok a fiúra.*A griffek büszke lények. Jól kell velük bánni bár szerintem ezt nem önnek kellene mondanom.*Mondom majd a következő kérdésre végkép nem számolók mi meg is látszik az arcomon.*
-Hát jó formán a szigetre szándékozok menni, de ott hova nem tudom talán valami vízhez. Egyébkén miért is nem tarthatnak velem? Amúgy is rosszul fogalmaztam én tarthatok-e önökkel...*gabalyodok bele, de azért meg jeleni egy kis mosoly az arcomon.*
-Egyébként ön hova akar menni ? *kérdezem, miközben megsimogatom a kutyám buksiját.*
-Szert úszni?*Teszek fel még egy kérdést amit múltkor ha meg is válaszolt el felejtettem.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-06-21, 2:12 pm

*Éppen sétára indul a fiúcska figyelem elterelés képen, amikor összefut Ashival és házi kedvencével, akik pedig Alasterrel ismerkedhetnek meg.*
- Nyugodtan tegezzen, kisasszony miattam ne zavartassa magát és igen, szeretem a meleget. Igazából egyik időjárási viszonnyal sincs problémát, de ezt a fajta meleget igazán kedvelem. *Ezek után köszönti is társát, aki kint várakozott rá, majd illendően bemutatja, hisz Alaster igen büszke fajtából való. Igen csak meglepődik a fiatalember, hogy ez a két személy meghajol az Ő famulusa ellen. Meglepetten járatja a szemét ide-oda hármójuk között, majd a két ismerős között, de nem tudja hova tenni a helyzetet, minden esetre úgy tűnik Alasternek ez bejött, mert nem csattogtatja élénksárga csőrét a kutya felé, ahogy azt máskor tenné, ugyan is semmilyen másik jószágot nem tűr meg maga mellett.*
- Igen, a griffek is azok, de ez hippogriff. Griffje Hecaténak van. Lehet, hogy ismeri is tanársegéd, és ha jól emlékszem rítusmágiát oktat. A griffnek oroszlán a másik fele, míg a hippogriffnek ló. Mit tud Ön ezekről a varázslényekről? *kelti fel Ambrus érdeklődését ez a téma, nem véletlenül, hisz kedvenc varázslényeiről van szó.
Mivel nincs, jobb dolga a két srácnak felajánlja, hogy elkíséri a hölgyet, amerre szeretné, ami úgy tűnik, meglepi Ashit.*
- Hagyja csak értem. A lényeg az, hogy nagyon szívesen elkísérem a szigetre valami vízhez. *Kuncog egy kicsit a fiú. Nem akarja kinevetni a lányt, de viccesnek találja, hogy belekeveredett a magázódó formába.*
- Nem volt tercem, egyszerűen csak sétálni indultam és igen, szeretek úszni, bár jelenleg nincs nálam fürdőalkalmatosság. Megkérhettem, hogy várjon meg, míg hozok? *Áll meg a molón, majd ha igen lesz, a válasz int Alasternek, aki leereszkedik, hogy gazdája felkapaszkodhasson rá. Miután Ambrus felült rá elkezd futni, majd kitárja zafírkék és fekete színekben pompázó szárnyait. A déli főtorony felé veszik az irányt, ahol Ambrus a megfelelő ablakon bemászva elsiet szabályához, majd miután megához vette a szükséges eszközöket kistáskával a hátán visszamászik famulusára, majd visszatérnek az Inflás leányzóhoz.*
- Köszönöm türelmét. Már indulhatunk is. *Pattan le könnyedén az állatról, majd a lány mellett sétálva el is indulnak a szivárványtóhoz.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-06-21, 9:13 pm

*Végre eljött a megfelelő pillanat. Már nagyon vártam a közös nyaralást Lukával. Hawaiira megyünk. Ott még nem voltam, no, nem mintha túl sok helyen jártam már volna, sőt… tavaly a listát Raiden nyitotta meg, aki Egyiptomba vitt. Milyen jó is volt az. Most, viszont ideje idekoncentrálnom. Mit hagytam ki? Már elpakoltam egy halom cipőt, ruhát egy szatyornyi kiegészítőt, fürdőruhát…. igazából szerintem minden megvan, mert szinte a szekrényem teljesen üres, sőt kijelenthetem, hogy a szobát kiürítettem, de büszke vagyok magamra, mert így is elfértem egy válltáskába. Bizony ám ráadásul egy fekete fehér csillagos tatyóba. Igazából nem volt bonyolult csak minden bele kellett gyömöszölnöm. Luke hozta nekem, amikor áradoztam arról, hogy megyek nyaralni és nem tudom, mit vigyek, mert úgy érzem, mindenre szükségem van. Hát ő ezt nagyon könnyen megoldotta ugyan is a táska telepakolhatatlan. Fogalmam sincs hova lesz az a sok cucc, amit belepakolok, de ez így űber király. Esküszöm a legjobb ajándék, amit nő valaha kaphat. Fogalmam sincs hány napra vagy csak egy éjszakára megyünk, de mindent elraktam, sőt fel is készültem, mert még egy sátrat is pakoltam. Ugyan ez sem mugli sátor, hanem elvarázsolt, de ha nem lesz, szállásunk vagy éppen nem akarunk bérelni, akkor tökéletes alvó hely lesz, minden esetre ez is benne van az én kis szütyőmben. Már csak az a legnagyobb gondom, hogy Naginit magammal hozzam-e. Le még biztos lekísér, de szerintem nem hozom, magammal még a végén baja esik, bár nagyon hiányozni fogom nekik.
Gyorsan magamhoz veszem még az előre elkészített zsupszkulscot, aminek nincsen, maghatározva úti célja én azt Lukára bízom. Átdobom nyakamon a táska pántját, magamhoz ölelem famulusomat és a főfolyosóra sietek, ahol találkozom, majd az inflás diákkal.
Bakancsom klappog a lépcsőkön, de hogy kedvezzek, a francia fiúnak most miniszoknya van, rajtam természetesen a nagylyukú necc harisnya természetesen rajtam van. Nagyon meleg van, amit már kevésbé bírok elviselni téli lányként, ezért egy sima egyszerű sárgafürdőruha felső van rajtam póló helyett. Nem vagyok, szégyenlős minek is lennék, hisz tökéletesen meg vagyok elégedve alakommal.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-06-21, 9:34 pm

*Vidáman dudorászva készülődök az utazásra, ruhát nem szükséges pakolnom, hiszen minden cuccomat már előre elküldtem a külön nekem lefoglalt lakosztályba, így most csupán annyi a dolgom, hogy kifogástalan külsőt varázsoljak magamnak a találkozáshoz. Hiába van kegyetlenül meleg, engem nem kifejezetten zavar, sőt jobban szeretem ezt az időjárást, mint a telet, így egy cseppnyi izzadtság nem sok, annyit se lehet felfedezni tökéletes, hibátlan bőrömön. Persze azért az alapos zuhanyzás és hajmosás nem maradhat el, ahogy a hajszárítás és tincseim megfelelő helyre való beállítása se.
Ezután a megmaradt ruhadarabjaimra vetem magam, hogy kiválasszam a megfelelőt és jó negyed óra múlva immáron felöltözve illegetem magam a tükör előtt, lábamra szoros nadrág simul, minek szárát, hosszú, fekete bakancsomba tűrtem. Felül szürke, ujjatlan pólót viselek, valami kiismerhetetlen mintával az elején. Még egyszer megnézem minden tökéletes-e, majd kezembe veszem a csomagomat, mi csak néhány apróságot tartalmaz és már megyek is lefelé, hogy ne várassam a leányzót egy percig se. Sietősen haladok a főfolyosó felé és már messziről kiszúrom Monát, kit alaposan végig is mérek mielőtt a háta mögé lépnék és finoman belefújva fülébe átkarolnám és magamhoz húznám.*
- Remélem nem vártál sokáig Bel Ami.*mosolygok rá, bár ezt még mindig nem láthatja, hiszen háttal áll nekem. Ezen viszont változtatni kell, így egy finom simítás után megfogom csuklóját és pörgetek rajta egyet, hogy végre velem szemben álljon.*
- Készen állsz a fűszoknyára?*kacsintok rá és arcomról le se lehetne vakarni a vidám tekintetet, hiszen már alig várom, hogy abban az öltözékben riszálja magát, bár meg kell hagyni, hogy így is kifogástalanul fest.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-06-21, 9:52 pm

*Érzelmes búcsút veszek Naginitől, akit még lent is magamhoz ölelgetek, miközben várom a francia srácot, aki nemsokára meg is érkezik. Megjelenése, mint mindig most is tökéletes, bár én ezt még nem látom, mert el vagyok foglalva cicussommal, így Luka könnyedén lopakodik mögém. Érintése nem ijeszt meg helyette kis áramok futnak végig bőröm belülről megbizseregtetve.*
- Még csak most jött. *Mosolygok én is, hisz Luka közelben le sem hervad a mosoly az arcomról. Jól érzem magam vele és örülök, hogy elutazhatok vele nyaralni. Közben Nagini kiugrik kezemből magunkra hagyva minket. Gondolom vissza ballagott a szobánkba, hisz mi már elbúcsúztunk. Természetesen nem állok ellen Luka érintésének, így könnyű szerrel fordít meg, hogy most már én is szemügyre vehessem udvarlóm… udvarlóm? Vajon Luka tényleg az lenne? Sárga szemeimet az övébe fúrom, ami szerencsére az óta sem változott. Gyönyörű kék szemei vannak, amik mindig megmozgatnak bennem valamit. Ujjammal végig simítok, álla vonalán körberajzolva ajka alsó vonalát miután meghallom a kérdést.*
- Természetesen, hisz megígértem, de kókuszdió melltartót nem veszek fel. *Nyújtom rá ki nyelvemet. Ehhez a feltételhez ragaszkodom, és úgy sem tud róla meggyőzni. Vagy ha meg is próbál, könnyedén lebeszélem majd róla. *
- Remélem te is felkészültél a tűztáncra. Én hősöm. *Alélok el karjaiba kezem alól felpillantva ismét azokba a kék íriszekbe. Gyönyörű tiszta kék, ami mindig a csillogó svéd havas tájat juttatja eszembe, ahogy a hegyek visszaverik a napfényt.*
- Hogyan képzelted az odajutást? Esetleg segíthetek? *Pillantok rá kérdőn, majd egyet hátralépve a táskámba kezdek el turkálni ahonnan hamarosan elő is szedek egy aprócska tenyerembe elférő faládát.*
- Ez egy zsupszkulcs és oda visz, ahova szeretnéd, csak akarnod kell. *Vigyorgok szélesen, hisz én már ilyet is tudok, bár biztos a fiú is megoldotta volna.*
- Hány napra is megyünk? *Sétálok hozzá közelebb, hogy puszit nyomjak az arcára.*
- Igazából semmit nem tudok, remélem, azért menet közben felvilágosítasz. *Kacsintok rá huncutul, majd derekába karolva felkészültem az utazásra.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-06-21, 10:27 pm

*Nekem szerencsére senkitől nem kell búcsút vennem, így ez se rontja kedvem egy picit se, tehát teljes boldogsággal indulok a találkozó helyre, a lehető legjobban sietve, hogy ne várakoztassam meg útitársamat. Mielőtt odamennék azért alaposan végigmérem, na de utána odalibegek és hátulról átölelem. Bólintok, mikor közli, hogy nem várt túl sokáig, majd magam felé fordítom és úgy teszem fel következő kérdésemet.*
- Dehogyisnem veszel, majd meghálálom.*kacsintok rá vidáman és közben azon jár az agyam, hogy mégis mivel tudom majd rávenni arra, hogy felvegye. Egyelőre semmi jó nem jut az eszembe, de biztos vagyok benne, hogy igen hamar kitalálok majd valamit és biztosan nem hagyom majd, hogy lebeszéljen a terveimről.*
- Abszolúte, még gyakoroltam is a csípőmozgást.*vigyorodok el és meg is rázom kicsit hátsómat, ami nem sikerül olyan tökéletesen, hiszem még mindig a leányzót ölelgetem, na de majd meglátja milyen remekül megy a dolog, ha a tényleges parázsjárást gyakorlom majd.*
- Gondoltam mehetnénk a teleportszobából, de így is jó.*veszem el a kulcsot, majd bólintok is a szavaira. Ezúttal nem vágom be a durcát, amiért azt feltételezte, hogy nem tudom mi ez és mire jó, hiszen nem akarom elrontani a hangulatot, mert egy rendkívül kellemes és nagyszerű kirándulást szeretnék.*
- Ameddig maradni szeretnél, nem gondoltam ki konkrét időpontot.*rántom meg a vállam. Visszajutni bármikor visszajutunk, tehát egyedül a leányzón múlik, hogy meddig tud majd elviselni engem. eközben pedig előre hajolok kicsit és magamhoz veszem a cuccait, hogy ne neki kelljen cipelnie.*
- Nos arra gondoltam, hogy lepakoljuk a holmidat a szobában, utána pedig szétnézünk a parton. A fűszoknyás, tűzön futós dolgot holnapra gondoltam.*ölelem át derekát én is, alaposan, de finoman szorítva magamhoz, majd a kulcsot megszorítva kicsit a célhelyre gondolok és már érzem is a húzást, ami után megérkezünk a megfelelő helyre, néhány percre a szállodától, mi tökéletesen látható.*
- Egy kisebb szállodát választottam, közel a parthoz. Remélem megteszi.*mosolygok Monára és kezét megfogva húzom magam után. Vannak itt páran, de egyáltalán nincs vészesen nagy tömeg, így kényelmesen eljutunk a bejáratig, hol azonnal letámad egy fiatal csomaghordó, ki el is veszi tőlem a holmikat, majd biccent és elindul a szoba felé.*
- Üdvözlöm Mademoiselle, Monsieur Dubois! A szobájuk készen áll, felkísérjem önöket?*lép közelebb az egyik portás, kezében mágneskártyát lobogtatva, amit az intésemet látva át is ad nekem és egy meghajlás kíséretében távozik. Én pedig átölelem Mona derekát és így terelgetem a megfelelő irányba, hogy minél hamarabb elérhessük a szobát, amihez odaérve kitárom az ajtót és előre engedem a leányzót.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-06-21, 10:51 pm

*Lucius érkezik az aulába a bejárati ajtón keresztül. Először lépi át a Mysterio küszöbét életében. Pár perce kászálódott ki csak a csónakból a szótlan révész mellől, akivel a hosszú és egyre sötétebb utat tette meg a vízen. Fokozatosan sötétedett s mostanra már egészen korom sötét lett, Lucius öltözéke is belesimult a környezetébe: fekete inget vett fekete farmernadrággal. Csak a nyakában lévő vékony ezüstláncon függő medál, ami egy fasces-t ábrázol töri meg a szurokszín öltözékét. Az ajtó kitárásához mindkét keze kellett, így a bőröndöt letette s most újra felemeli. Fekete, tértágított bőrönd, hogy a holmijai jól elférjenek és ne kelljen macerásan utaznia. Az aulában ismét kénytelen letenni, hogy becsukhassa maga mögött az ajtót. Ezt követőn néz szét igazán s nem is tudja mennyi idő telik azzal, hogy a nagy gótikus csarnokot szemléli, amely egészen lenyűgözi, magával ragadja. Nem kifejezetten tudja, mit kezdjen most magával, merre. Így hát tanácstalanul nézi a makulátlan padlót, a lépcsőket, mindent, amit csak képes tekintetével befogni*
~Oké, itt vagyok, most hogyan tovább? Valakinek nem kéne fogadni, vagy valami?~ *ilyen gondolatok cikáznak a fejében.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-06-21, 11:00 pm

*A mai nap iszonyú meleg van, ezt én is érzékelem, de spanyol származásom miatt szerencsére nem zavar annyira, mint sok más diáktársamat ez a hőség. Az íróasztalomnál ücsörgöm jelen pillanatban és éppen az egyik terramágia házin agyalok, amikor egy levél jelenik meg nem sokkal a könyököm mellett és ahogy ránézek, már azonnal tudom is, hogy mi van benne.*
~ Ezek szerint egy újabb diák, aki elé most nekem kell lemennem. ~ *kezembe veszem hát a levelet, majd végig is futom és tekintetem meg is akad a néven. Lucius... pont úgy hívják, mint a magiszterem. Akarva-akaratlan is mosoly jelenik meg szép arcomon, majd felkelek, így tolva ki a széket és végül nemsokára már a levelet az asztalon hagyva hagyom magam mögött a Dália hálót, ugyanis a világért se szeretném megvárakoztatni az új fiút. Az öltözékem ma is csinos, ahogy általában, tehát egy fekete miniszoknyát viselek, csinos, fekete színű, fűzős felsővel, melyek vékony alakomhoz és kreol bőrömhöz is tökéletesen passzolnak, lábaimon pedig most egy csinos magassarkú van. Az összképben eddig nincs semmi furcsa, de ha valaki a hátamat is meglátja, akkor bizony nagyot leshet, ugyanis egy elég méretes kard van benne a fekete tokban, melyet általában magamnál hordok. Barna hajamat kibontva, egyenesre fésülve hordom a mai napon és barna szemeimet is kevéske, feketés smink szegélyezi. Szeretek más színt is a feketén kívül, de ma valahogy mégis ehhez volt kedvem. Seinát a szobában hagytam, nem akarom a rozsomákkal megijeszteni az új srácot, így hát magam haladok lefelé, gyorsan szedve a fokokat és pár perc múlva már az aulához vezető hosszú lépcsősor tetején állok, onnan kémlelek lefelé és szúrom is ki a fiút.*
~ Megvagy! ~ *és már haladok is tovább, cipőm sarkának köszönhetően pedig halk kopogások jelzik érkezésem. A sentineli jelvényem most nincs rajtam, nem passzolt a ruhámhoz, de hát ez nem olyan nagy gond szerintem, csak hinni fog nekem, hogy miatta jöttem.*
- Szia! *köszönök is rá, amikor odaérek hozzá, majd lágyan elmosolyodva futtatom végig rajta tekintetem. Aranyos, igazán helyes srác, remélem, hogy jó fej is, tehát jobb kezemet már fel is nyújtom, itt az ideje bemutatkozni.*
- Vixilien Sandanez vagyok, az Exortus ház sentinele, de hívj csak Vixinek. Azért jöttem, hogy felkísérjelek egy szobába. *ha engedi, akkor meg is rázom a kezét, majd ez után eleresztem, úgy mutatok most már a felfelé vezető lépcsőkre.*
- A házunk a keleti toronyban van, szóval ha kinézelődted magad, akkor akár el is indulhatnánk. *lépek is egy bizonytalan lépést az adott irányba, majd ismét a srác felé tekintek azért, tehát nem szándékozom itt hagyni.*
- Egyébként hogy utaztál és merről érkeztél? *kíváncsiskodom is egy picikét, még mielőtt belekezdenék a nagy felvezető szövegbe, hogy mit hol talál és hogy mikről is fog tanulni. Remélem, hogy legalább egy kicsikét tájékozott és nem mindenről nekem kell majd mesélnem. Nem szeretem, hogyha valaki úgy jön ide, hogy semmit se tud.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-06-21, 11:24 pm

*Szerencsére nem kell sokat várnia ebben a kissé kilátástalan helyzetben, mert hamarost meg is hallja a közeledő kopogást, ami fenti irányból jön. Mivel ilyenkor csend van, nem nehéz ezt kiszúrni, s Lucius hamar meg is pillantja a lépcsőn lefelé jönni a lányt.*
~Végre valaki! Szerencsére nem tartott sokáig!~ *majd kis kétség is felmerül benne, hogy csak véletlenül fut most össze valakivel, de tulajdonképpen az se baj, mert arra a megállapításra jut, hogy akkor legalább útba igazítják. Miközben az agya dolgozik, a szeme se tétlen, diszkrét tekintettel méri végig a felé közelítőt megállapítva, hogy ha ő fogja, akkor bizony nagy szerencséje van, mármint ami a vizuális élményeket érinti. Kicsit idegesen túr a hajába jobbjával, mintha a füle mögé igazítana egy-két tincset, persze erről nincs szó, sötétbarna fürtjei kezelhetetlenek, kényük kedvük szerint állnak, és még ez is fésülés eredménye! De már a másik közel is ért s itt az ideje bemutatkozni.*
-Szia! Én pedig Lucius Rufinus, nagyon örvendek! Már csak azért is, mert ilyen csinos fogadóbizottságra nem számítottam.*elfogadja a Vixi kezét s közben rámosolyog a lányra, saját barna szemeit a másikéra függesztve. Jó szokása a szemkontaktus tartása, elvégre a szem a lélek tükre... Megjegyzése nem nyomulós szándékú, csak tényközlés. Meg úgy érzi a lányoknak is jár, ami az övék, a bók, a dicsérő szó.*
-Az igazán jó lesz!*állapítja meg arra a tényre, hogy most el lesz kalauzolva. A felszólításra csak bólint s meg is indulhatnak felfelé, baljában a bőrönddel. Érzi a súlyát meg is lendíti egy kicsit, nehogy itt felejtse, mert az ilyesmire hajlamos sajnos... Közben a kérdéseket sem hagyja válasz nélkül.*
-Köszi, jól utaztam, bár kicsit túl fülledt mostanság az idő, ez rá is nyomta az egészre a bélyegét... Egyébként Walesből, Angleseyből érkeztem ide.*ezt most nem részletezi, elvégre nem neki kell most a pódiumon állnia, az majd kicsit később lesz.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-02, 2:56 pm

* Sohasem volt erősségem a búcsúzkodás, a szüleim arra tanítottak, legyek mindig és minden körülmények között erős, ne hozzak szégyent a családom hírnevére. Egy Walsh nem ejthet könnyeket csupán azért, mert távol kerül az otthonától, éppen ezért a formalitásoknak hódolva, muszájból kaptam néhány anyai jó tanácsot, és egy apai ölelést is bezsebelhettem, de ennyi, semmi több. Zsupszkulccsal érkeztem Mystral kikötőjébe fekete bőröndömmel együtt, kék szemeim pedig napszemüvegem mögül tekintenek most körbe az ismeretlen terepen. Csak remélni tudom, az iskola inkább nekem való lesz, mint ez a nyüzsgő sziget, fura is, hogy az irtózatos hőség ellenére ennyi ember kerülget engem, és még csak észre sem vesznek, fel sem tűnik nekik, hogy valaki fontos megérkezett ide, sőt mi több, az egyik igen csak szakadt ruhába öltözött halász, vagy tudom is én, kicsoda, még nekem is ütközik. *
- Figyeljen már a lába elé, maga szerencsétlen! * förmedek rá durván, picit sem kedvesen, csak hogy nyomatékosítsam mérgem, még pálcám is markolászni kezdem kezemben, nem beszélve arról, szépen sminkelt szemeim villámokat szórnak idő közben orrom hegyére tolt napszemüvegem fölött. Durcásan porolom le magamról a nem létező koszt, mely nem is tapadt rám, finnyás arccal természetesen, nehogy már itt elkapjak valami leprát.. Csak visszamorran valamit még válla felett, én pedig dühösen mutatok pálcámmal végül csomagom felé, mely olyan nagyon nehéz, tehát mágiával szándékozom tovább cipelni. Idő közben kiszúrtam a révészt is, kiről beszéltek drága őseim, gyanakvó képpel sétálok oda ruganyos léptekkel fekete magas sarkúmban, bele lebegtetve bőröndöm a csónakba. *
- És mondja, ez kibírja a túloldalig? Elég rozogának néz ki. * közlöm teljesen természetes hangon az öreggel, s rúgom is oldalba picit sem óvatosan a hajócskát, így hívva fel magamra a figyelmet, ki erre felém pillant, nem új keletű, hogy fölényes tényközléseim szúrós tekintetet vált ki valakiből, de a fazon talán már edzett lehet. Be is pattanok végül mellé, és már indulhatunk is ebben a melegben, hogy nem túl hosszú idő után meg is érkezzünk a túlpartra, ahol kiszállva szabályosan bemenekülök a melegből a hűs falak közé, cipőm sarkai csak úgy koppannak a fényes kövön. Egész a lépcsőkig lebegtetem a bőröndöt, melynek tetejére lazán le is dobom magam, ha már az a földön van, s bőrnadrágba bújtatott lábaimra támaszkodva egyik kezemmel tolom fel szemeim elől fejem búbjáig napszemüvegem. Hosszú, fekete egyenes hajam igazgatom, valamint fekete testhez simuló, mély dekoltázst mutató trikóm is, nem beszélve gyűrűimről, azért nézzek már ki valahogy, s a bőrönd egy zsebéből még egy kis tükör is előkerül, na meg némi sminkcucc. Szét sem nézek egyelőre, bár a türelem nem tartozik az erényeim közé, így egyre inkább azt érzem, valaki jöhetne és megmutathatná az új lakhelyem. *

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-02, 3:15 pm

*A mai napra egy kis úszást terveztem a szomszédos szigeten, éppen ezért veszem fel jelen pillanatban vanília színű bikinimet, mely oly szépen idomul vékony, kecses testemhez. A kedvem még mindig nem az igazi, hiszen Noel miatt eléggé le vagyok törve, de igyekszem ezt a külvilág számára nem mutatni. Megfésülöm hosszú hajam, majd egy kis vízálló sminket teszek fel a szemeimre és végül a tükör elé állva nézek végig magamon. Ahogy látom, még mindig megfelelek a saját elvárásaimnak, így mintha egy mosoly futna végig pofimon, de amikor indulnék, egy levél jelenik meg az asztalon, így vonom össze szemöldökömet is kissé, majd odalépve bontom azt ki.*
- Ahj ne, már megint? *kezdem bánni ezt a sentinelséget, túl sok időmet emészti fel, de tudom, hogy kötelességet vállaltam, hogy segítek Mr. Fenrisnek, így nem is leszek rest normálisan felöltözni. Egy fekete rövidnadrágot húzok fel, melynek övéhez kötöm pálcámat és egy tőrömet is, felülre pedig egy vaj színű, nyakba akasztható felsőt, melynek hála hátam és pocim is kilátszik. Lecsüccsenve az ágyra kapom magamra a fekete magassarkúkat, majd végül már itt sem vagyok. Nem tudom még egyelőre, hogy milyen lesz a lány, akit fogadni fogok, de nagyon remélem, hogy hamar elintézzük a dolgokat és mehetek is utamra. A lépcsőket gyorsan szelem és teljesen egyedül, tehát famulusom nélkül érkezem meg az aulába vezető lépcsősorhoz, ahol letekintek és már a sminkelő leányzót is kiszúrom.*
- Üdv! *köszönök is neki, mögé lépve, de valószínűleg már felkeltettem magamra a figyelmét, hiszen a magassarkú kopogása eléggé feltűnő volt, ha más nem. Egy gyors pillantással nézek végig rajta és állapítom meg, hogy igen elegáns, tehát picit elmosolyodom és hogyha esetleg felkel, jobb kezemet felé nyújtom.*
- Vixilien Sandanez vagyok, az Exortus ház sentinele, de hívj csak Vixinek. Gondolom nem meglepő, hogy azért vagyok itt, hogy felkísérjelek a szobádba. *mondom is neki kedvesem és hogyha elfogadja a kezem, akkor kissé meg is rázom azt, majd a holmijára tekintek. *
- Segítsek lebegtetni vagy menni fog? *teszem is fel a nagy kérdést, de nem tudok teljesen vidám lenni és közlékeny, mégis próbálkozom a jó benyomás keltésére, hiszen ez azért fontos dolog.*
- Egyébként szerintem jó így a sminked, nem kell igazgatni. *kacsintok rá játékosan és végül fejemmel intek is felfelé, hogy a lépcsőkön kéne tovább haladnunk, így ha a lány is hajlandó rá, hogy kövessen, akkor meg is indulhatunk felfelé.*
- Na és hogy telt az utad? Mivel érkeztél? *nincs kedvem most alap információkkal traktálni, így inkább felőle érdeklődöm és bár arra is kíváncsi lennék, hogy hova valósi, mégse kérdezem most meg tőle, majd talán később, ha magától nem árulja el.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-02, 3:39 pm

* Egészen gyors, és szinte már-már instantnak mondható ez az érkezés az iskolához. Semmi szívhez szóló utolsó szavak, vagy jókívánságok, tehát csak a szokásos. Ám de a Mystralnak nevezett faluban, vagy városban, igazából lényegtelen információ, így ne is várja tőlem senki, hogy észben tartsam, máris fel kell találnom magam, hogy aztán egy mogorva úriembert cseppet felhúzva juthassak el végcélomig, a Mysterionak nevezett, feketemágus tanoncok melegágyáig. Egyelőre ténylegesen csak az érdekel, hogy beérhessek, s hogy rendbe szedhessem magam, elő is halászom hát pipere holmijaim egy adagját. Pár percet töltök csak így, bőröndömön ülve, a mögülem érkező kopogások és az üdvözlő szó pedig némi reményt nyújtanak számomra, nem feledkeztek el rólam az iskola vezetőségi tagjai: azt a kezem, melyben a tükröt tartom, kissé olyan irányba forgatom, amilyen szögből meg is figyelhetem titkon, aki felém közelít, de még mielőtt meglátná magát a tükörben, újból tovább folytatom amúgy is tökéletesen vörös akjaimon a rúzs színének megerősítését. Elém sétál idő közben, belekezdve némi bemutatkozásba, mire kék szemeim arcára tapadnak, kezeimet pedig csalódottan ölembe ejtem, még egy sóhajt is hallatok, mintha megzavart volna bármiben is, és kezdek is beszélni, köszönés nélkül. *
- Kezdtem azt hinni estig itt kell rostokolnom, szép kezdés lett volna az iskola részéről. * rejtek némi költői túlzást mondatomba, mert csak pár perce ülök még itt, na de felém nyújtott kezére pillantva teszem vissza ráérősen először bőröndömbe a kezemben lévő tárgyakat, még a cipzárt is lassan húzom be, így állok fel végül a bőröndről, s helyezem kezébe kezem, tehát ezzel megpecsételve úgymond a kötelező ismerkedést és az első benyomást. *
- Chloe Walsh. De gondolom már értesültél erről, ha az érkezésem sem volt titok. * fűzök nevemhez különös mosollyal egy kis megjegyzést, majd vissza húzva kezem biccentek nemet fejemmel, végső soron nemes vagyok, világ életemben kiszolgáltak, de egy pálcasuhintásba még én sem halok bele, bármennyire is meglepő. A bőrönd így utasításomra a levegőbe emelkedik, én pedig követem a lányt, méghozzá teljesen otthonosan, minden feszengés nélkül. Semmi izgalom nincs bennem, és dicséretét is eleresztem fülem mellett, számomra természetes az, hogy kiemelik a szépségem, tegyenek is így az emberek, lássák csak a tökélyt, amelyet képviselek. Következő érdeklődő kérdéseire viszont kelletlen hangnemre váltva reagálok, mintha a világ legnagyobb sértése volna ez. *
- Zsupszkulccsal Mystralig, a szüleim még csak a kapuig sem voltak hajlandóak elkísérni, onnan pedig a kedves révészetek volt szíves és cipelt át idáig. Elég ócska és kényelmetlen az a csónak, mit ne mondjak.. egy egész életnek tűnt, mire ide értünk ebben a melegben. * panaszkodom kissé sem nyafogós hangon, csak tényeket közlök, amire nem feltétlenül kell reagálnia. De egy dolog viszont igazán érdekel, egy nemesnek azt hiszem, kijár ennyi! *
- És mond csak.. Vixi. Ugye külön szoba is áll a diákok rendelkezésére, vagy választhatóak a szobatársak? Csak mert nem vagyok hajlandó akárkivel.. bárkivel megosztani a személyes teremet. * közlöm vele nyomatékosítva az "akárki" és a "bárki" szócskákat, természetesen követem továbbra is, bőröndöm végig előttem lebeg, és most kezdek csak szétnézegetni ebben a számomra nagyon is otthonosnak tűnő kastélyban. *

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-06, 2:23 pm

*Az évek múlnak és peregnek, akárcsak a homokszem egy homokórában. Nos, Isabella is rég járt errefelé, már alig ismeri fel az iskola tágas folyosóit. Csomagjai hosszasan elterülnek mellette, arcára pedig széles mosoly csúszik. Örül, hogy végre visszatérhetett. Rég volt már, amikor el kellett mennie, és nem is tudott nagyon elbúcsúzni, de örül, hogy újra az iskola padját koptathatja majd.*
- El sem hiszem, hogy újra itt vagyok... *sóhajt egy nagyot, majd hosszú szőke haját összefogja, és felemeli a csomagjait. Kicsit még bámészkodik, barátkozik a látvánnyal, hiszen már el is felejtette milyen volt itt. Mély levegőt szív, majd lassan kifújja. Nézi, ahogy a diákok fel alá mászkálnak, néhányan az ebédlő felől jöjjek, néhányan pedig pont oda tartanak, és persze Isabellában is motoszkál a gondolat, hogy ennie kellene valamit. A fehér felsője alatt nagyot korog a hasa, ami szintúgy azt jelzi, ideje ebédelnie.*
- Vajon jönni fog valaki aki segít felpakolni a cuccaimat, vagy itt fogok megöregedni egyedül. *motyogja magában, miközben a zsebében kezd el kutakodni az iratai, és az egyik barátnője fényképe után...*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-06, 2:45 pm

*Végre nyugodalmasan telt az éjszakám, s bár a tegnap esti mulatságtól kissé kótyagos vagyok, mégis úgy érzem, sikeresen teljesült gőzkieresztési tervem, így állapotom ellenére is a szokottnál vidámabb volnék - míg nem ütközök számomra megerőltető feladatba -, tehát ma reggel ágyamon elterülve próbálok a plafonra fókuszálni. Szemem csak homályos képet sugároz, míg a fejem egyenlőre tompán lüktet, és sajognak végtagjaim, azonban hirtelen nyilal fejembe egy dörömbölő érzés, amint elfordítva buksimat pillantom meg az órát, és próbálom értelmezni a mutatók által nyújtott információt. Pár perc alatt sikeresen továbbítom agyamnak az adatot, míg az értelmezi, és ennek megfelelően parancsot oszt ki, ráadásul egy kezdetleges, megszokott vésztervet is meglenget tervként előttem, azaz egy kiadós reggeli jövőképét. Lassan kelek fel, mire a szoba is meglódul, és én csapkodva a levegőt próbálom megállítani, majd mikor sikerül lelassítani, óvatosan, kissé esetlenül kászálódom ki ágyamból, elsőként hatalmasat esve, így zuhanva a földre.*
- Ah, cshort! *morgom a szőnyegbe, míg fejem is lecsuklik, hogy ott aludjak el helyben, ám egy nagy levegővétellel nyomom ki magam, és a különböző tárgyakat kapaszkodónak használva eljutok a fürdőbe is, ahol kellemetlen hideg zuhany vár rám. Morogva tűröm, hogy érzékeim a nagyjából megfelelő szintjére emelkedjenek, s vizes testtel kilépve kócolom össze fekete tincseimet, majd immár segítség nélkül sétálva át a szobába kapom fel az első ruhadarabokat, mik kezem ügyébe kerülnek, így kerül rám fekete sportcipőm, illetve rövidnadrágom, valamint szintén fekete atlétám, történetesen kifordítva. Már indulnék lefelé, mikor csillanásra leszek figyelmes, így éjjeliszekrényemhez érve markolom fel pálcámat, hogy övembe dugjam, majd pedig sentinel jelvényem, hogy ismét övemre tűzzem, illetve teleportgyűrűmet húzom jobb kézfejem középső ujjára, karkötőmet szintén jobb csuklómra, majd balomra órámat, és családi pecsétgyűrűmet, míg végül eljutok a nyakláncig is, mit esetlenül próbálok bekapcsolni, hogy mellkasomra fektethessem medálját. Egy nagy lélegzetvétellel hunyom be szememet, amint a főfolyosóra koncentrálok, s pillanatokon belül ott találom magam, előbb elindulva, mint pilláim kinyitva, így a következő másodpercben egyszerűen megbotlom az egyik csomagban, így esve hasra a többi közé.*
- Aah, vashu materi! *kiáltom, míg feltápászkodom, és villogó szemekkel keresem a tulajt magam körül forogva, hogy hamarosan meglássam a feltételezhető személyt, mégpedig egy általam ismeretlen lányt.*
- Ki vagy te? Miert itt vannak a csomagjaid? Hol van a sentinel? *dühöngök neki szokásos akcentusomban, igen csak mogorván, annak ellenére, hogy nem ő tehet róla, s mindeközben észre sem veszem, hogy saját jelvényem is megcsillan a napfényben...*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-06, 2:59 pm

*Szokatlan a nagy utazás után a hely, és miközben Is a barátnője fényképét nézi, egyre inkább tudatosul benne, hogy mennyire hiányzik neki. Nem szép dolog egy haláleset, és pláne nem, ha egy fiatal lányról van szó. A képet bámulva elmereng Is.*
- Vajon van valami értelme az életünknek? *Gondolatai cikáznak a fejében, mindaddig, amíg valaki bele nem botlik a csomagjaiba. Pillanatok alatt eldugja a lány a fényképet a zsebe legmélyébe, majd a fiúra tekint, és a dühös mondatokra hasonló hangnemet vesz fel.*
- Szerinted miért vannak itt a csomagjaim. Most érkeztem te zseni. Amúgy meg Isabella vagyok. A sentinel pedig nem érdekel. Nem új vagyok itt. Visszatérő. El kellett utaznom magánéleti problémák miatt. De neked nem tudom mi közöd van ehhez. Talán inkább jobban figyelned kellene hová lépsz. Ha valamit eltörtél kifizeted, ezt előre megmondom. *A lány sápadt arca kissé bevörösödik a dühtől, majd lassan visszanyeri a színét, és összébb húzza a csomagjait. *
- Remélem nem várod, hogy még én kérjek bocsánatot... *Hangja cinikusan cseng, majd lassan elindul a szobájához vezető út felé. Kezeibe veszi sötétkék színű csomagjait, majd lassú léptekkel elindul. Fehér pántos felsője szinte ragyog a napfényben. Mintha csak egy angyal lenne, de valójában a lány lelke inkább ördögi. Túl sok rossz történt vele, így már nehéz kedvesnek lennie...*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-06, 3:17 pm

*A nehéz ébredést nehéz készülődés követi, minek végére nagyjából emberien festhetek, ámbár mégis, az utaló jelek - nedves ruhák, kifordított felső, kócos tincsek -, könnyen feltűnhetnek az emberek számára. Amint így a semmiből tűnök fel, hamarosan majd a nyakamat töröm pár bőröndben, mire hangulatom miatt morogva pattanok fel vádaskodva.*
- Miröl beszelsz te lany? Ki kerdezte a neved, vagy hogy mi törtent eddig veled? *ütközöm meg dühösen morogva, míg arcom is grimaszba rándul, és mélykék szemeim most elsötétedve vizslatják a másikat, tekintetét keresve.* - Tudod, itt rengeteg ember jar fel ala, rakhattad volna masmerre is, nem pont itt kene megallni, hogy a többiek kerülgessenek, mig öfelsege mozdulni ohajt! *csattanok fel, majd egy dühödt morranással söpröm arrébb fekete tincseimet, míg mély lélegzetvétellel nyugtatom magamat, mialatt a csomagos lányt méregetem, ám csupán információnyerés céljából, hiszen van barátnőm.*
- Ne is almodj rola, hogy barmit is kifizetek, ez nem kijelölt csomagmegörzö, es nem osztok alamizsnat. *hörgöm gonoszul, öntelten, elvégre van miből megtenni ezt, s most kezemet zsebembe csúsztatva érzékelem, hogy valóban van nálam egy kis pénz, ami nyilván tegnapról maradt nadrágomban. Ráadásul a szőkéket nem kedvelem, meg van a tapasztalatom Monával... első körben inkább tudását mérlegelem, illetve azt latolgatom, vajon mennyi időt hagyott ki, és lenne-e esélyem ellene egy párbajban, bár ilyen állapotban nehezen hajthatnék végre komolyabb varázslatokat. Szavaira egy horkanással reagálok, majd ledermedve nézem ahogyan távozni készül csomagjaival együtt, ezzel nagy hibát követve el. Senki, senki nem kerülhet engem ki, mivel nem egy felesleges objektum vagyok, ami mellett csak úgy elsétálhat az ember.*
- Mobiliarbus! *kapom elő pálcámat a lány csomagjára szegezve, kiröptetve azt magam mellé, majd a folyosó túlvégén, minél távolabb a másiktól egy koppanással teszem le, hogy biztosan felfigyeljen rá a másik.*
- Egy szoke hívja a mentoket: Jojjenek gyorsan, a baratnom mindjart szülni fog, mar 10 perces fajasai vannak! Az elso gyereke? Kérdezi az ügyeletes. Erre a nö: Nem! Mondom, hogy én a baratnöje vagyok, maga barom! *röhögök fel saját viccemen, bízva benne, hogy a két szurkálódás megteszi hatását, és megállítja a másikat, elvégre nem tűnik egy nyugodt természetnek... meglátjuk, hogyan jövünk ki.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-06, 3:32 pm

*A fiú egyre inkább bosszantja Isabellát, aki most már nem teljesen nyugodt, és a fiú sem segít neki ebben. Ügyet se vet a fiú mondandójára, elmegy mellette, remélve, ezzel letudta az egész beszélgetést, de amikor a fiú varázslattal próbálja feltartóztatni, a lány teljesen begurul, és gyors léptekkel indul meg a fiú felé.*
- Na ide figyelj, velem ne szórakozz. Te kérdezted ki vagyok, akkor meg nehogy már neked álljon feljebb. Kinek hiszed magad? Nem kell nekem alamizsna, van pénzem, de amit te teszel tönkre azért vállald a felelősséget. Ne legyél már gyerek. *Kiabál a lány egyenesen a fiú arcába, miközben mutogat neki.*
- A cuccaimmal meg ne szórakozz!! Ne akarj kihozni a sodromból. Lehet jobb vagy varázslatok terén, de hidd el, nem vagyok gyenge lány, és örömmel osztogatom a pofonokat, ha belém kötnek... *Sziszegi, majd meglöki a srácot, és újra felkapja a cuccait, majd elindul dühösen. Léptei feszességén látszik, hogy a lányt nagyon felbosszantotta a srác, és ha tehetné, most itt helyben megfojtaná. Ahogy egyre távolodik, egyre nyugodtabbá válik, és gondolataiban megint a barátnőjére gondol. Újra kiveszi a zsebéből a képet, majd belegondol a halálesetbe. Igazságtalan, hogy ilyen fiatalon elragadta őt a halál..*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-06, 3:58 pm

*Alapvetően kerülöm a vidámságot, általában magamnak való, mogorva vagyok, és őszintén szólva állapotom nem javít a helyzeten, hiszen a szokottnál is könnyebben felhúzható volnék, ráadásul morcosságomnak köszönhetően elég negatív a világszemléletem ezen időkben. Hiába beszélek, a lány egyáltalán nem reagál, ami igazi dühöt vált ki belőlem, ráadásul tovább is áll, mit én egy gyors csomageltulajdonítással reagálok le, s viccet is mondok, hátha kihozom sodrából.*
- Sentinelnek kiscsillag. *morgom kérdésére összeszorított fogakkal, míg szemeit vizsgálgatom. Egyáltalán nem szimpatikus számomra a lány, és jelenlegi helyzetünk nem segít ezen. Ezt a viselkedést viszont nem tűröm, így mikor mutogatni kezd, egyetlen gyors mozdulattal kapom el karját és szorítom meg, míg magamhoz rántom.*
- Ugy viselkedem ahogy akarok, de nem türöm, hogy ne tudd hol a helyed. Senki nem kiabal veled, te megis orditasz. Fogd vissza magad. *sziszegem villámló szemekkel, dühtől kitáguló orrlyukakkal mint egy bika, s a következő pillanatban elengedem, ám ekkor következik a lökés, mi nem tántorít meg, mégis egy pillanatnyi megdöbbenést von maga után, majd pedig tovább nyomja bennem a pumpát, immár közel a vészes határhoz. Villámgyorsan szegezem rá pálcámat állapotom ellenére is, hiszen nem véletlen vagyok fogó játékos, és a varázslatok keménysége miatt sem kell aggódnom, elvégre nem megölni készülök a másikat.*
- Incarcerandus! *kiáltom, mire ha a másik nem védekezik igen gyorsan - amire lévén, hogy hátat fordít, kevés az esély -, akkor a kötözőártásnak hála egész testére szorosan csavarodnak a kötelek, lefogva őt, s ekkor csak nyugodtan sétálok előre.*
- Megütnel? Hajra. De tudnod kell, hogy nem fogok visszaütni, ellenben... *teleportálok most három méterrel hátrébb, még mindig a lány látószögében.* - Sok sikert ahhoz, hogy elkapj. *vigyorgom neki, majd egyszerűen leülök csomagjára, és onnan kezdem el némán szemlélni a másikat. Több mindent tehetnék, de úgy hiszem, itt az ideje, hogy a másik is reagáljon valamit.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-06, 4:10 pm

*A lány sose volt túl vészes eset. Úgy viszonyul máshoz, ahogy mások hozzá. Ha kell tündéri, ha kell viszont szörnyen magának való és mogorva. Hiába, a mai nap nem az ő napja, és jobb helyzetben, illetve ha a fiú kedvesebb lett volna, akkor talán még barátok is lehettek volna. De úgy látszik, ezt végleg eláshatják.*
- Engem nem érdekel, hogy mi vagy. Ugyanolyan a húsod, semmivel sem jobb a véred... Te is csak egy hétköznapi ember vagy. Egy titulus nem tesz téged jobbá nálam, vagy másnál...* Sziszegi, miközben az arca újra elvörösödik a dühtől, és homlokait idegesen ráncolja. Mimikáját a meglepetés oldja, mikor a fiú magához rántja Isabellát.*
- Mit...képzelsz magadról. Eressz el! Azonnal. *Ordít a fiúra, aki megpróbálja kicsit helyrerakni a szőkeséget.*
- Tudom, hogy hol a helyem, és nem éppen a szorításodban. Eressz. És ha akarod tudni, én se tűröm, hogy más kétballábas mivolta miatt én legyen a rossz... Ha a lábad elé néztél volna és nem mást okolnál azért, mert béna vagy, ez a vita nem is lett volna. *Hangja ezúttal lágy, és halk, szinte suttogó, de egyben mintha fenyegető is lenne. Dühe enged, mikor a fiú elengedi őt. Persze okkal löki meg a másikat Isabella. Ne csodálkozzon a fiú. Isabella már éppen szabadulna a további konfliktus elől, amikor megkötözve a földre puffan.*
- Áúú, a bokám. *Kiált fel, miközben vérben forgó szemekkel a srácra néz.*
- Ezt most hagyd abba. Unom már amit csinálsz. Kötözz ki, ez közel sem vicces. *Mondja, miközben próbálja nem nagyon mozgatni a bal bokáját, elvégre nem túl szerencsésen esett el.*
- Mondd, te mindenkivel ilyen felvágós vagy és önelégült? Semmi kedvem fogócskázni. Kinőttem már abból a korból. *Hangja ezúttal már nyugodt, látszik, hogy ő most már feladta ezt a harcot. Semmi kedve dühöngeni, mikor még éppen gyászol...*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-06, 4:29 pm

*Szebb napjaimon talán a racionális érvek mellett döntök, ám minden éremnek két oldala van, s most sajnos csak az enyémet óhajtom látni a másik ellenében. Valójában mind a ketten hibásak vagyunk, elvégre neki nem kéne olyan helyre csomagokat pakolni, ahol többen járnak-kelnek, ezzel akadályozva a forgalmat, én pedig figyelhettem volna jobban, és igazából mind a ketten feleslegesen felhúzzuk magunkat a történéseken. Így hamarosan egy szócsata alakul ki, s a másik érveit figyelmen kívül hagyva nyilvánítjuk üres locsogásnak egymás szavait, mire hamarosan a helyzet is forróbbá válik.*
- Miert? Aranyverü vagyok, te mi vagy? En nagy csalad sarja, ugyhogy azt hiszem, jobb vagyok mint te! Ezt pedig nem azert mondtam, hogy barmit is tegyek ellened, egyszerüen ezt kerdezted. *vetem vissza neki, ismételve őt egy picit reagálás terén, hiszen ahogyan én kérdeztem rá arra, hogy ő kicsoda, azt a lány is viszonozta. Amint azonban velem ordibál, egyszerűen kapom el karját közelebb rántva őt, és sziszegek neki, ám visszafogni nem képes magát.*
- Azt majd en eldöntöm, mikor engedlek el. Nem artana egy kerleket is belerakni a mondatba. *nézek szemeibe, ám természetesen további szavait is hallom, s bár igen erőteljesen ideges volnék, mégis szemforgatással tudatosítom a másikban, hogy pattogása mit sem ér ellenem, ezzel nem dühít tovább.* - Nem kellene a labam ele neznem, ha nem raknad rossz helyre a csomagokat! *kiáltok fel, s felvillan bennem a gondolat, hogy bizony teljesen értelmetlen témáról veszekszünk, éppen ezért elengedem, ám a másik nem nyugszik. Alapvetően nem szándékom tovább foglalkozni vele, mégis, lökésével elintézi, hogy ne nyilvánítsam kis, felesleges vitának mégsem, ami helyett jobb dolgom is volna. Pálcámat előkapva teszem hát rendbe a másikat, s fájdalmára csupán felnevetek egy gonosz kacajjal. Nem hat meg.*
- Ennyit birsz? Akkor minek jöttel vissza, ez nem neked valo hely! *vágom rá azonnal villogó szemekkel, kissé megfeszülve, míg előre hajolok cseppet, hogy tekintetem fúrjam a másikéba, és élvezettel nézzem, ahogyan tehetetlen.*
- Csak azokkal, akik megerdemlik. *vetem neki oda félvállról, míg a továbbiakon gondolkodom. Egyáltalán nincs szándékomban fájdalmat okozni a másiknak, illetve bántani - legalábbis míg nem tesz olyat, amiért ez a gondolatmenet ellenkezőjére fordul -, így nyugtatom magam néha-néha lehunyt szemmel, karba tett kézzel véve nagy levegőt.*
- Oh, kinöttel... a gyerekes veszekedesböl pedig nem. Azonban ha meg akarsz ütni, kenytelen leszel fogocskazni. *húzom fel orromat egy pimasz mosollyal, és kezemen is megcsillogtatom gyűrűmet, ezzel jelezve, hogy bizony teleportálásra is képes vagyok. Egyáltalán nem érzékelem, hogy helytelen amit teszek, haragom most elnyomja a racionális gondolkodásom, és kinézetemből a másik sem sejti eddig, miképp is zajlott a tegnap este, minek következtében kissé kótyagos volnék.*
- Nos... nezzük mi az a csomag, amit annyira feltesz. *villan vigyorom, s most lekászálódom bőröndjéről, hogy neki hátat fordítva próbáljam felnyitni azt, kissé pofátlan módon, hogy belekukkanthassak.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-06, 5:06 pm

*Tudja, hogy elkerülhető lenne a vita, de valahogy egyikőjük sem akarja ezt belátni, így csak egymást provokálják, és idegesítik. A lányban már lassan érlelődik a megnyugvás, vagy a megbocsátás, ugyanis már szíve szerint lepakolna és enne.*
~Kár volt visszajönnöm, ha azóta ilyen faragatlan idióták járnak ide. És persze egyből a visszajövetelem napján belebotlok egy ilyen eszement gyereknek.~ *Gondolatai cikáznak, majd a fiú mondja, hogy mégis kicsoda, micsoda ő.*
~Nagyszerű, egy beképzelt aranyvérű...~ *Forgatja a szemeit, majd elvigyorodik, és a fiúra néz.*
- Ki kérdezte? *Mosolya kivételesen kedvesebb, ám eléggé gúnyos. Talán a fiú is veszi az utalást, miszerint a lány a fiú viselkedését utánozza. Ha meg nem, hát így járt. Isabellát csak az kezdi el idegesíteni, amikor a fiú felsőbbrendűnek érezve magát lenézi őt, ami újabb ingerültséget vált ki a lányból.*
- Semmivel sem vagy jobb nálam. Ha megvágnak téged ugyanúgy vérzel, ha megbántanak ugyanúgy megsértődsz, és amint azt prezentáltad, ha felidegesítenek, ugyanúgy bepipulsz. Ugyanolyan vagy mint bármelyik más diák itt. Se több, se kevesebb. Maximum egocentrikusabb. * Kötekszik tovább a lány, és a fiú további mondandójára csak sziszeg, meg mocorog, és forgatja a szemét. Valahogy nem akar rá válaszolni. A csomagos megjegyzés veszi rá újabb válaszadásra.*
- Bocs, hogy nem tudtam jobban elpakolni. De te meg lehetnél sentinel létedre megértőbb, és normálisabb. *Suttogja, majd sóhajt egy nagyot, majd csak a fiú megjegyzésére válaszol, amikor ő a lányt megkötözi bűbájjal.*
- Bírok többet is, csak tudod, gyáva dolog egy lányt hátba támadni. De ez pont rád illik. Amúgy meg, ha nem lenne itt helyem, nem vettek volna fel.... *Mondja élcesen, majd megpróbálja előhúzni a pálcáját, ami egy idő után sikerül is. Több kevesebb fájdalom és horzsolás után. Miután sikerül előszednie a pálcáját, lehetőleg a kötél felé fordítja és elmondja a varázsigét.*
-Diffindo! *Azzal a kötél elszakad, és a lány is lassan kikászálódik a kötél fogságából. Persze ameddig a szabadulást próbálgatja, nem is igazán foglalkozik a fiú mondókájával, csak arra figyel fel, amikor a fiú elkezdi a csomagját magatni.*
- Mit képzelsz magadról? Vedd le róla a kezed. *Hadarja gyorsan, és már mondja is a varázsigét*
-Stupor! *Azzal reméli eltalálja a fiút, közben indul is a csomagjai felé, hogy biztonságban tarthassa azokat.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-06, 5:27 pm

*Hamarosan vitába keveredek egy lánnyal, s a túlreagálástól eltekintve jól kezelem. Elvégre még mindig nem kapott be olyan varázslatot, mint anno Rachel, és szándékomban sem áll ilyet tenni... úgy látszik, Nil monológja valamelyest hatott.*
- Te, ostoba. *vetem oda neki hidegen összeráncolt szemöldökkel, cseppet sem törődve azzal, hogy engem utánoz. Az ilyet is képes vagyok kellőképpen lereagálni, már amennyire én ítélem helyesnek... ami mások szemében már bunkóságnak tűnhet. Szóba kerül a származás, ahogy ilyenkor lenni szokott, ám szavaira csak szememet forgatom meg, és tátogva kezdem el őt affektálva utánozni.*
- Gratulalok, rajöttel, hogy en is ember vagyok. De nem mindegy milyen, azon belül is vannak fokozatok, es mig nem bizonyitod, hogy maskepp van, addig en ugy gondolom, fölötted allok. *morgom fogaim között, és természetesen nem kerüli el figyelmem, hogy nem válaszol a kérdésre, illetve inkább mintha terelné a szavakkal témánkat, nehogy egyenes választ kelljen adni, mire szemeim felcsillanása jelzi, hogy nem engedem el...* - Meg mindig nem valaszoltal a kerdesemre egyebkent, milyen a vered? *kérdezek hát rá konkrétan szemeibe nézve mosolytalan arcommal. Azonban úgy látszik, hogy kötelem segít valamelyest, hiszen a kezdeti morcogás után kezdi visszafogni magát a lány, így elismerően bólintok.*
- Nagyszerü, ez sokkal jobb. *felelem negédesen, ám azt felesleges várni, hogy tőlem is megtörténjen a bocsánat kérés, hiszen ezt sem érzem tökéletesnek... Természetesen akad még vitatéma bőven, amiket illik kibeszélni, ám remélhetőleg a lenyugvás útjára sodornak minket.*
- Nem az en problemam, ha az ellenseg hatat fordit. Ha az ellenfel lehetöseget ad, ki kell hasznalni. Itt senki nem a tisztessegröl hires, szokd meg. Ha masnak ezzel jössz, kiröhögnek. Örülj, hogy nem ütnek vissza, ennyi legalabb van bennem. *magyarázom neki orrom alatt dünnyögve, és gondolkodás közben felötlik bennem, hogy ideje lenne megkukkantani, mit rejt a féltve őrzött csomag. Azonban ténykedésem közben egy ige üti meg fülemet, melyre hátrapördülök, s pálcámat kezembe tartva szegezem a másikra, míg az felállva szúr oda egy mondatot nekem.*
- Protego! *védem ki a varázslatot, ám ha halkan suttogta volna a kiszabadulásához szükségeset, és nem pirít rám, valószínűleg nem fordultam volna meg, hogy védekezni próbáljak. Azonban erre már elmosolyodom, s mintha egy kis elismerés is szorulna belém, úgy biccentek.*
- Na ez mar valami! *szólok elismerően, és mivel valóban mutat valamit, ezért csomagjához engedem. Természetesen agyam értelmezte szavait, miszerint sentinelként kéne viselkednem, így pálcámat most el is rakom, ahogy a másikat figyelgessem az oszlopnak dőlve.*
- Melyik hazba tartozol? *kérdezem tőle, ám annak ellenére, hogy az ellenségeskedést beszüntetem, még mindig mogorván pislogva nézek a másikra, válaszát várva, míg a kérdések elöntik agyamat.*
- Mondd csak hanyadikos vagy? *érdeklődöm meg annak ellenére, hogy sejtem a választ. Kétlem, hogy felsőbb éves lenne, hiszen akkor nem sok esélyem volna, még akkor sem, ha egy ideje nem gyakorolt esetleg.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-07, 6:25 pm

//olvad//

*Már egyre jobban unja a lány a fiú viselkedését, és már szíve szerint a szobájában feküdne és pihenne. Már érlelődik a lányban, hogy inkább bocsánatot kér és otthagyja a fiút. Nem kevés türelem kell egy olyan természethez, mint amilyen a fiú.*
~Könyörgöm Istenem, szabadíts meg ettől az idiótától~ *gondolja Isabella, majd a fiú dühös szavaira ismét beszédre nyílnak a lány ajkai.*
- Én ostoba? Akkor te mi vagy, mert hogy nem egy észlény, az is biztos. *Morogja, majd mélyen a fiú szemébe néz a csillogó kék szemeivel.*
- Olyan apróságon vitatkozunk, amit egyszerűen szó nélkül hagyhatnánk, de te is csak kötekszel..* Hangja komoly, és ezúttal cseppet sem bántó, vagy cinikus. Arcára nyugodtság ül, mindaddig amíg a fiú ismételten a felsőbbrendűségről nem beszél. Isabella tekintete értetlenséget tükröz. Nem képes elfogadni a fiú látásmódját. Számára minden ember egyenlő.*
- Tudod, gondolhatsz bármit, akkor se leszel senkinél sem jobb. Minden ember egy és egyenlő. Egyéniség lehetsz, de az nem azt jelenti, hogy több avagy. A történelem teszi az embereket naggyá, és én valahogy még nem hallottam rólad, szóval ugyanolyan senki vagy mint én. *Suttogja egyenesen a fiú fülébe. Persze nem a fiú egóját kívánja lerombolni, csak szeretné ha a fiú is belátná, hogy attól nem lesz nagy, mert van egy sentinel kitüntetése.*
- A vérem pedig vörös és 0-ás. *Mondja a lány, majd mosoly fut az arcára. Igazából ő nem tartja fontosnak, hogy ki aranyvérű vagy ki nem az. A kötél fájdalmas sebet ejt a lányon, aki ezzel egyrészt nyugodtabbá, másrészt bosszúsabbá teszi Isabellt. Meglepi az is, hogy támadása nem sikerül, de örül, hogy a fiú már nem matat a cuccai közt.*
- Tudod,ha valaki hátat fordít, attól még rá lehet szólni. De úgy hiszem most kvittek vagyunk. *Mormolja majd odébb pakolja a csomagjait.*
- Kösz. *Suttogja és próbálja összeszedni magát. Hosszú szőke haját oldalra húzza és nyakán apró tetoválás lesz látható. Egy sas és egy farkas amint éppen egymásra támadnak. Látszik, hogy nem túl régi a tetkó. Isabella oda se néz a fiúra, csak sorban válaszol a kérdésekre.*
- Exortusba és elsős. Az első évben megbuktam. Nem sikerült minden vizsgán megjelennem és nem is lettek túl jók. Utána el kellett mennem az iskolából. Most tudtam csak visszatérni. * Mondja, majd ráné a fiúra és újra beszélni kezd.*
- És te? *Kérdezi, majd ráül az egyik bőröndre és a bokáját vizsgálja. Még mindig fáj neki.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-07, 7:07 pm

*Alapvetően nehezen viselem az ismeretlenek társaságát, illetve az embereket sem szívlelem, kivéve ha saját társadalmi körömből származnak, esetleg fontosak a számomra. Így természetesen a nem rég megismert lány is a kellemetlen kategóriába esik, hála tegnapi estémnek, illetve jellememnek, mi a szokottnál elviselhetetlenebb.*
- Nalad mar biztosan ertelmesebb vagyok. *vetem oda mogorván, ezzel lezárva a témát, és komoly, mégis visszakozó tekintetem lehet rá a példa, mennyire untat, dühít a szituáció, illetve mennyire értelmetlennek találom. A komoly szavak meglepnek, ez egyetlen másodpercre az arcomra is kiül, ám mimikám gúnyos mosolyba torkollik, amint végez mondandójával.*
- Aham, mert te nem azt teszed... hiba a komoly mondat kislany, ha a tartalom komolytalan. Nem csak en vagyok itt hibas. *szögezem le szemeibe villantva tekintetemet, s hamarosan egy olyan téma is felmerül, ami a veszekedések sztárvendége, történetesen ki jobb kinél... Érdekes álláspontom van apám nevelése óta, mit Nil részben csiszolt, illetve barátnőm Ginger. Véleményem szerint kulturális mivoltuk miatt képtelenek normálisan beilleszkedni, ráadásul a tiszta vér mindig szebb a törtnél. Természetesen finomítottam azért elképzelésemen, hiszen sentinel társam magyarázata óta azt ki bizonyít nem vetem meg. Ám Isabella nem tartozik közéjük.*
- Ez egy hülyeség. A törtenelmet az emberek irjak, megpedig a gyöztesek, ezt mindenki tudja. Igenis, tarsadalmi nezöpontbol jobb vagyok egy sarverünel, mert többet tudok. *makacskodom, figyelmen kívül hagyva más nézőpontokat és érveket. Természetesen ha egy sárvérű és aranyvérű jellemét vizsgálnánk, találhatnánk elütéseket az első javára, ám mégis úgy gondolom, itt elsősorban a mágia játssza a főszerepet, ahol is az aranyvérűek érzik otthon magukat.* - De ezt nem veled fogom megvitatni, ugy sem ertesz hozza. *nézem le a másikat, arra azonban a téma után kíváncsi volnék, milyen a származása, ellenben hiába teszem fel a kérdést, egyenes választ nem kapok rá, mire fel is horkanok kissé hitetlenül, elkapva fejem és tekintetem, mint aki nem hisz a fülének.*
- Ez annyira jellemzö. Nem teszem fel egyertelmüen a kerdest, ha ezt akartad. Velem nem jatszol, különben is tudom a valaszt. Csak egy sarverü viselkedik így. *sziszegem fogaim között igen megvető pillantást mérve a másikra egy jó adag dühvel. Pillantásom most a kötél okozta sebre téved, ám nem ítélem életveszélyesnek: nem szakad le a lába, így csupán megrázom a fejemet. Meggyógyítja, ha akarja... és tudja.*
- Lehet, es nem muszaj. *reagálok csak ennyit, utolsó megjegyzését figyelmen kívül hagyva. Egyetértek vele, kvittek vagyunk, ám ha ezt beismerném, az meghunyászkodás lenne, éppen ezért hallgatok mélyen, mint akit hidegen hagy... Pillantásom megakad a tetováláson, mikor az láthatóvá válik, ám nem tartom fontosnak... egy ilyen lány számára nyilván nincs jelentése. A veszekedés kezd számomra unalmassá válni, éppen ezért kérdezem a másikat, hátha tud valami értelmessel szolgálni, s valóban, pár dolog ki is derül...*
- Exortus... gondolhattam volna. Ilyen eredmenyre meg nem tudom miert vagy büszke... *nézek rá, majd el is fordulok tőle.* - Ide minden szemetet felvesznek... *dörmögöm orrom alatt halkan, míg figyelgetem a másikat, s kérdésére egy kis ideig nem válaszolok, hatásszünetet tartva, míg meredten vizslatom.*
- Cruoris. Elsös. *adom meg a rövid választ, majd szám gonosz mosolyra húzódik.* - Es nem bukott... *fűzöm hozzá élesen, majd pálcámat elő kapva, remélve, hogy a másik nem veszi fenyegetésnek szegezem a bőröndre, elvégre hamar megunom az egyhelyben ácsorgást, és minél távolabb van tőlem a lány, annál jobb.*
- Mobiliarbus! *ejtem ki az igét, mire a bőrönd felemelkedik, és elindulok az exortusosok tornya felé, fejemmel intve, hogy kövessen a másik - remélhetőleg az igét bevetve -, s talán nem szorul magyarázatra a helyzet.*
- Felkiserlek a toronyba, de a klubhelyisegbe nem tudok bemenni. A regi szobadra emlekszel? *érdeklődöm magam előtt vezetgetve bőröndjét, hátra-hátra pillantva, hogy vajon követ-e, amiben reménykedek, elvégre minél hamarabb szeretném magam mögött tudni... így a kötelességem is elvégzem.*