A főfolyosó

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-03-12, 8:10 pm

//NRT - Sean és Mihail - 2013.03.12.//

* Ismét egy tanóra.. méghozzá halotti mágia, megint. Mintha egy nap sem telt el volna azóta, elevenen él emlékeimben a magiszter képe, mikor is döntés elé állított minket: ölni, vagy nem. Hát, én nem tettem meg, képtelen voltam rá, és most se lennék képes, úgy hiszem, de ott kellene lennem, meg kell jelennem az órán, kíváncsiságom és tudásvágyam miatt is, hiába vagyok biztos abban, nem lesz köze az egyetemi szakomnak ehhez a tárgyhoz. Nem is vagyok biztos abban, hogy remekül fogok szerepelni a mai órán, de még mielőtt elérkezne a hét óra, egy kis sétára adom fejem a kastélyban. Feszült vagyok, nem is kicsit emiatt, s a gondterheltség ki is ül arcomra rendesen, nem tudok érzelemmentes maradni, nem megy egyáltalán. Hajam többnyire rendben van, sápadt képem nem túl egészséges színt mutat, a rajtam lévő ruha pedig jellemző belsőmre, mint mindig: a húszsoros ott figyel lábaimon, fekete nadrágom takarja a tetejét, így jóformán csak az acélbetétes orr látszik megfelelően. Felül egy fekete póló, efelett pedig hosszú, szintén sötét bőrdzsekim zárja a sort, egyik kezemben pálcám hordozom, lövőszerszámaim most nincsenek velem. Másik csuklómon lévő órámra lesve párszor konstatálom, az idő gyorsan szalad, az óra egyre csak közeleg, de még van időm lenyugodni. S ahogy így haladok előre, egész pontosan inkább lefelé, az aula irányába, az utolsó lépcsőfordulónál, mely a főfolyosóra vezet, ahonnan egyenes út nyílik a krematórium irányába, még lentebb, a kastély alá, sötét tekintetem automatikusan, gyorsan méri fel a környezetet, s ahogy magam mögött hagyom még jó pár lépcsőfokot, testem hirtelen merevedik meg a látottak miatt. Tisztában vagyok azzal, hogy famulusokból nem kevés van idebent, nem is tudok megbarátkozni velük, s egy darabig nem is tudok tova haladni, szemrebbenés nélkül figyelem a jelenetet, tehát a minden bizonnyal magának való srácot, meg az óriási tigrist.. kiben egyértelműen prédát látok, mint az összes többi szőrcsomóban idebent, de lábaim is megindulnak, leginkább elhaladnék mellettük, miközben jó pár keresetlen szót mormogok orrom alatt.. talán nem jut el a sráchoz, sem pedig az állathoz. *
- Csak tudnám, minek a lépcsőn kell ücsörögni.. és minek engednek ide ennyi állatot? Megveszik tőle az ember fia.. * morranok magamban, tényleg halkan, bár gyorsabb tempóra nem kapcsolok, s ha meg is hall valamelyikük, hát.. kellemetlen. Nem fogok szívbajt kapni attól sem, sem pedig egy kis szájkaratétól, ha úgy esik, csak el kell mondanom a véleményem, és ennyi. Az állatok nem ide valóak, hanem kintre, és arra, hogy a kezeim által pusztuljanak.. más funkciójuk nem igen van, tehát jó kör lesz még az is, hogy a saját ilyen lényemet létre kelljen hoznom. *

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-03-13, 12:12 pm

// NRT: Mihail és Sean - 2013.03.12. //

* Édes semmittevés... sokan örülnek ennek az állapotnak de én nem tartozom ebbe a kategóriába, mindig tettre kész vagyok és állandó magányomnak is hála rendszerint feltalálom magam,lévén mindig egyedül töltöm napjaim, ritka alkalmak egyike az mikor nem. A sok gyakorlás után már nem igen tudok mit kezdeni magammal, erős sajnos véges s mivel semmi fizikai sport nem vonz ma és nem is érdekel semmi sem a városban sem a sziget többi részén ahogy a kastély sem, így jobb híján a jelenlegi állapot maradt: ücsörögni a főfolyosóra vezető lépcsőfokon tigrisem társaságában. Nem vagyunk egy bizalom gerjesztő látvány így nem is áll le velünk trécselni senki - hála istennek - csak úgy vagyunk magunknak egészen addig míg hátam mögül léptek zaja nem jut el hozzánk mire a famulus felemeli kissé lusta fejét és az egyénre figyel kire én még egy pillantást sem pazarol egészen addig míg zsörtölődő morgását meg nem hallom.*
- Van valami probléma?* fordítom felé fejem, kék, hideg tekintetem emelve a srácra. Nyugodt vagyok s ez vagy árulkodó vagy sem, én nem a felpattanok és mellre szívott levegő bejűtésével, keménykedve intézem el dolgaim, hanem szépen csendben mi egy kicsit beteges beütésű.*
- Egyszer egy ilyen állat még megmentheti a nyavalyás életed.* fordulok el tőle tekintetem magam elé emelve majd kis idő múlva letekintek tigrisemre. Köszönhetek már neki sok mindent s az idő elteltével tényleg társakká váltunk, magányom egyhangúságát ő töri meg jelenlétével miért ugyan nem hálálkodom, de soha egy percig sem fordult meg fejemben, hogy nyűg lenne a hátamon, persze értelemszerűen nem is véletlenül nem Lirhil természettel áldottam meg. Persze nem én leszek az, ki jobb belátásra bírja, ha tetszik neki ha nem neki is lesz egy famulusa, persze az, hogy nincs igen csak árulkodó,, egy hisztis elsőssel hozott össze a sors minek láthatóan veszettül örülök, kezdem Lycoris szavait pártolni s átérezni azt, hogy mennyivel jobb a Campusban lakni hol engem az sem zavarna, ha teljesen egyedül lennék egy szakban, nem hozna fordulatot az életembe.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-03-14, 1:42 pm

//NRT - Sean és Mihail - 2013.03.12.//

* Nem gyengén vagyok most idegállapotban, egész nap ezen az órán kattogtam, mert ha most is.. nem, azt nem. Akkor egyszerűen kijövök onnan, és kész. Magamat szívatom csak meg vele, de lényegtelen, elvégre nem az én magiszterem tartja, és senkinek nem is tartozom elszámolni valóval: pótolok, ahogy kedvem tartja. S hogy kissé lenyugodjak, pár kör ebben a csodás intézményben nem olyan megerőltető, így érek le végül a főfolyosóra, ahol eddig igen határozott lépteim és haladásom egy olyan jelenség lassítja le és zavarja meg, ami számomra kissé sem tolerálható, legalábbis most nem tudok elsiklani emellett. Némi megjegyzés is elhagyja ajkaimat, méghozzá igen keresetlenül, végig sem gondolom, mit hadoválok össze nem létező bajszom alatt, ám ahogy szépen eloldalaznék a páros mellett, minden bizonnyal engem célzott meg szavaival a srác, melyek újabb megállásra késztetnek. *
- Nekem szóltál? * állok meg előttük, pár lépcsőfokkal lentebb, oldalasan, így emelem feléjük a srácéhoz hasonlóan, barátságtalan tekintetem, arcom vonásai pedig szinte meg is fagynak, ahogy ezt az idilli képet figyelem. Továbbra sem tartok az emberektől, amely tulajdonságom már nem egyszer sodort bajba ittlétem során, de nem ma fogom elkezdeni a nyavukkolást és behódolást, hiába is hadovál nekem a tigriséről, és az én.. létemről. *
- Ha olyan nyavalyás az én életem, akkor téged inkább ne is érdekeljen.. házon kívülre valóak, és haszontalanok, ez a véleményem. * morranok vissza cseppet sem kedvesen, bár kizártnak tartom, meghatják majd szavaim.. és talán nem is kéne szájalnom, pálcával nem vagyok olyan ügyes, mint az íjakkal, melyek nincsenek velem, így inkább szépen hátat is fordítok nekik, nem provokálva tovább őket, hogy haladhassak eltervezett utamon. Nos igen.. csodálatos az állatvilág, ugyanakkor nem így és nem ilyen formában, legalábbis számomra. Érdekelnek, és terveim között szerepel foglalkozni mindenféle lénnyel a későbbiekben, de az még arrébb van. És amúgy is.. hiszem, ha látom. *

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-03-15, 4:19 pm

// NRT: Mihail és Sean - 2013.03.12. //

* A zsörtölődő hang felhívja már az én figyelmem is mivel famulusom és rajtam kívül nincs jelen pillanatban a környéken senki tehát nyugodt, rideg tekintetem a hang irányába fordítom s körülbelül ugyan ilyen hangnemben is szólok az illetőhöz megtudakolva, hogy mi a problémája. Kérdésre kérdéssel fele s mivel ha abban a pillanatban el is haladt mellettünk valaki mikor szavaim intéztem felé az már nincs itt, így hát értelemszerűen ő maradt, de az is lehet csak az agyam akarja húzni kérdésével.*
- Hozzád. Mivel úgy tűnik neked okoz gondot, hogy a lépcső nem szabad teljes szélességében.* nem tudom mi a problémája mivel ez koránt sem valami szűk feljáró, igen széles és fölfelé menet keskenyedik de ott ahol mi ülünk sok vizet nem zavarhatunk. Mivel oly sokszor tett már jó szolgálatot tigrisem ezért egyértelműen a védelmére kelek, nem egyszerű állatokról van szó s némelyik nem zavar sok vizet, merő véletlenségből az enyém pont ilyen. Szavaimra visszafordul felém s miután megpaskolom Tigert felpillantok a fiúra ki fiatalabbnak tűnik nálam sokkal s lévén, hogy ez a véleménye egy famulusról igazolja sejtéseim miszerint elsős.*
- Tévedésben vagy ha azt hiszed érdekel. Meg arra, hogy jól lakjál velük mi? Ostoba vagy...* nem is foglalkoznék vele a továbbiakban mert tőlem aztán azt hisz s gondol az állatokról amit akar de mivel egy éppen jelen van s okos, tehát megérti az emberek szavát, úgy gondolja megleckézteti a fiút, egy pillanat alatt halványul el teste s ahogy a fiú tovább sétál úgy találhatja szembe magát az imént még lépcsőn heverésző tigrissel ki tipikusan úgy áll be mint aki menten zsákmányára veti magát mi egyenlőre ugyan még nem történik meg, csak morog. A látványra féloldalas, gúnyos mosoly jelenik meg arcomon s szépen elkényelmesedve dőlök kissé előre könyökeimet a térdeimre helyezve, úgy figyelve mit szól ehhez ez a cseppet sem állatpárti fazon mivel nem áll szándékomban közbelépni, megtudja védeni magát ez a behemót nagymacska.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-03-15, 5:29 pm

//NRT - Sean és Mihail - 2013.03.12.//

* Még csak nem rég hagytam el a tornyot, ahol mostanság tengetem szánalmas kis életem, de máris sikerül ismételten szóváltásba keverednem valakivel. Morgásom érdeklődő kérdést szül, mire én se vagyok rest máshogy reagálni, persze annyit még ér a dolog, hogy szemből is megfigyelhessem a kis párost, akik mint sokszor én másoknak, nekem vannak útban. *
- Mert hogy ez egy forgalmas hely. És csak azért, mert nekem van képem megszólalni, nem jelenti azt, mást nem zavar. * vonom meg vállam, de hát ez az én véleményem, nem feltétlenül kell egyet értenünk ezzel. Ám de hamarosan már arról makog itt, hogy igen is hasznos tagja a társadalomnak ez a tigris, sőt, tulajdonképpen minden ilyen jellegű élőlény mellett szólal fel, mely véleményt én nem igen osztok, sőt. Pökhendisége persze bosszant belül, s ahogy így a jóllakást említi, egy másodpercre megjátszva az elmélázást hallatom hangom flegmán ismét. *
- Az is egy opció. * nem, az ostobaságra nem igen fogok reagálni, csak fejem rázom meg kissé, hogy szépen hátat is fordíthassak nekik. Nem volna okos ötlet tovább húzni a srác agyát, nem is igen az állattól tartok, hanem inkább tőle, de amúgy meg annyira mindegy. Jöjjön nekem bármelyikük, végtére is, most kivételesen talán megérdemelném, ugyanakkor egy darabig nem történik semmi, pár métert még sikerül is előre haladnom. S már tényleg azt hiszem, nyugodtan ott hagyhatom őket, nincs további beszédem velük, olyasmi történik, mire cseppet sem számítok: hirtelen, halványabb színben jelenik meg előttem a nagymacska, támadó állást felvéve, s bizony morgása se túl hívogató. Lépteim ugyanakkor nem azonnal, de lassulnak, tekintetem lomhán fordítom hátra, ez tényleg ugyanaz az állat, mint ami az előbb még ott hevert a lépcsőn. S hogy érzek-e félelmet? Igen, mivel védtelen vagyok vele szemben. *
- Talán jobb is lenne, ha most cincálnál szét, lehetőleg még halotti mágia előtt. Csak szívességet tennél vele, nincs sok kedvem ott lenni. * pislogok az állat szemeibe, mert ha eddig értette, mit beszélek, minden bizonnyal most is fogja. De ha nekem esne se venném a szívemre.. így bár ő beállt, én nem fogok leragadni, szóval szépen igyekszem kikerülni őt, hogy véget vethessek ennek az egésznek. Ha van egy kis esze, úgyse adja meg azt az örömöt, kárt tegyen bennem. *

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-03-15, 6:36 pm

// NRT: Mihail és Sean - 2013.03.12. //

* Nem igazán érzem úgy, hogy útban lennék mivel elég széles ez a lépcsősor ahhoz, hogy mellettünk kényelmesen fel s alá mászkáljanak így mikor ezt szóvá teszi a srác rajta tartom tekintetem majd aztán el is fordulok tőle.*
- Jó nagy ha azt hiszed felállok az utadból.* egy pillanatig sem érdekel ha ténylegesen zavarom itt a többiek útját, jártam én is hasonlóan de szerintem ez az emberiség legkisebb gondja, hogy ki kell kerülnie valamit vagy valakit. Az állatokat és a famulusokat egyaránt haszontalannak tartja mi igen botor dolog hisz az életét is mentheti bármelyikről is legyen szó, nem szívesen van velük egy légtérben csak akkor ha a tányérján láthatja őket mi igen, bezzeg akkor nincs velük baja. Szavaira megtúráztatom szemeim és szemöldökeim egyaránt vágva egy grimaszt de nem áll szándékomban több időt s szót pazarolni rá, nem bírom az ilyen fennhéjázó alakokat, jobb is ha elmegy. A tigris viszont nem így gondolja, szavai sértették, így gyorsaságát latba véve kerül a fiú elé hol még halovány az alakja de másodpercek elteltével kezd visszatérni "színe" s morogva tartja fel őt. Mindezt jókedvvel nézem végig, én ilyen apróság miatt nem állok le balhénzi de ha Tigernek ez most jól esik hát tegyen amit akar. Ennek a számomra eddig még névtelen diáknak úgy tűnik csak kedvére játszana ha kárt tenne benne, amint szavaiból leszűröm nem igazán kedveli a halotti mágia órát, de hát ez nem egy leányképző, talán rossz helyre iratkozott be. A famulus hirtelen ugrik, így mancsa a fiú mellkasára kerül s borítja meg így a végeredmény nem más mint hogy a nehéz állat rajta támaszkodik. Mielőtt még bekapná fejét füttyentek egyet, jelezve, hogy nem kéne, így nem kap mást a srác csak egy jó adag nyalást az arcára merő kedvességből s lustán ott is hagyja aztán s visszatér hozzám.*
- Rossz falat lett volna hidd el nekem... rágós és keserű.* túrok bele nyakánál bundájába, megérdemelte volna ugyan, hogy egy kicsit megrágcsálja fennhordott képét de annyit nem ért volna számomra, hogy miatta keljen magyarázkodom, biztosan nem élte volna túl.*

//Hát köszi a jáccit, nem tudom szerintem itt the end is lehetne akár, de ha másként gondolod kiveszem az off-ot. Smile

Bár többször sztem nem lesz megállítva a fiúcska sem Sean sem a famulus részéről. Very Happy

//

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-03-16, 3:00 pm

//NRT - Sean és Mihail - 2013.03.12.//

* Igen, számomra határozottan útban vannak, s eleinte hiába nem beszélek hangosan, csak magamban jegyzem meg ezt az apróságot, végül mégis egy érdekes párbeszéd keveredik ki belőle. Nem reagálok ugyanakkor erre már semmit, mit kéne mondanom? Értelmetlennek tartom ezt az egészet, ami most itt lezajlik köztünk, s bár étekként az állatok is használhatóak, no meg más helyzetekben is, de az maradjon az én dolgom, úgy sem igen hiszem, hogy lenne kedvem magyarázkodni afelől, mit miért teszek, kizártnak tartom amúgy is, hogy érdekelné. Ám a tigris talán szívére vette mindazt, amit mondani véltem pár perccel ezelőtt, tehát egy kis parádézásba kezd: előbb halványan, majd egyre inkább színesebben áll meg előttem, így vicsorogva felém, mint ki épp prédáját cserkészi. *
- Kár érte, az előbb talán még izgalmasnak is találtalak. * mivel ez a halványodás minden bizonnyal utalhat valamire, és tudom is, mire, hisz akármennyire is fura az én viszonyom az állatokkal, famulust nekem is kell választanom, a jelmágia pedig nem egy nehéz tudomány, szerintem. Képben vagyok tehát, de ahogy ingerlem őt, nagyon nem úgy tűnik, el akar engedni maga elől, ezzel szemben inkább hirtelen terem nagy tappancsaival mellkasomon, minek köszönhetően én magam egy nyikkanással dőlök hátra a földön. Nem vagyok ám rest most már pálcámat se használni, a koppanás ugyan erős, amit produkálok a kemény padlón, fájdalmas és szédítő, ugyanakkor a pálca az állat gyomránál szúródik puha bundája közé.. én pedig belül rettegve várom a harapást, de nem némán, ajkam már szóra nyitom, ha van még egy utolsó kis reménysugár.. *
- Sectum.. * de az ige végül elharapásra kerül, hisz én is hallom a füttyentést, a tigris feje azonban közeledik, vészesen, és végül.. nyelve ocsmány módon szánt végig arcomon, majd ha már elég nyálas lettem, el is illan, vissza gazdájához, felszabadítva tüdőm végre, némi éltető oxigénhez juttatva azt. Pár másodpercnyi szuszogást követően lassan tápászkodom fel, arcom törölgetve bőrdzsekimmel fordítok nekik hátat, s morrantok még ennyit oda: *
- Rád férne egy kiadós fogmosás, cicus. * s tűnök is el máris az erre járók között, hogy végre a terem felé induljak. A szájalás az nagyon megy, bár most igen csak rizikós helyzetbe sodort mindez.. meg kell találnom az arany közepet a kettő között, s talán pálcámmal is ügyesebben kéne hadonásznom. De ez egyelőre a jövő zenéje, hiába remeg térdem még mindig, lelépek innen, dolgom van.. és talán most az egyszer megváltás lesz ez a halotti mágia, de soha többet. Ilyen helyzetbe nem kerülhetek még egyszer. *

//én is köszi a jáccit, szerintem maradhat így, kerek volt, és időben is jól vagyunk Very Happy

azért élveztem a rövidsége ellenére is, bár tény, hogy mégse volt a legjobb választás a két srác együtt xD//

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-03-17, 8:38 pm

//NRT: Viki és Slash, 2013. 03. 17. //

~ Új hely új emberek új élet. ~ *ezzel a gondolattal nyúlok a Mysterio bejárati ajtajának kilincséért egyik kezemben a gitárommal a másikban bőröndömmel. A hideg időjáráshoz képest elég lengén vagyok felöltözve mégsem fázom, fekete bőr nadrág a kedvenc bakancsommal párosítva amiből hátul szögek virítanak, a kabala pólóm amin a guns n roses tagjai szerepelnek és egy vékony fekete bőr dzseki . Göndör fekete hajam szétengedve omlik a vállamra, vörösre festett számmal rágógumi buborékot fújok. A fülembe fülhallgatókon át bömböl a zene ezért nem hallok semmi mást.*
-Aszta. Sokkal rosszabbra számítottam. * lépek be az Aulába ahol csak néhány diák tartózkodik de ők sem törődnek velem, inkább a dolgukat intézik amit nem is bánok. Az Aula elképesztően szép, amikor a padlóra nézek látom a magam tükörképét. Elindulok hát beljebb. Léptem nyugodtak, kimértek, nem sietek sehova. Első ami elvonja a figyelmemet az a terem gótikus stílusa.*
- Király. *beszélek magam majd egy újabb buborékot fújok. Mivel az út teljesen kifárasztott és amúgy sem tudom hova tovább, ezért leülök a folyosó közepén található lépcsőre és hátammal a lépcső korlátjának dőlök, lábammal pedig akaratlanul is a zene ritmusára kezdek dobolni.*
~ Korán jöttem volna? Na ilyen se volt még.~ * töprengek magamban miközben a plafont bámulom.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-03-17, 9:03 pm

//NRT: Viki és Slash, 2013. 03. 17. //

*A tegnapi utána a mai napom olyan semmilyen... Fel kell nekem azt dolgozni, elvégre mégiscsak megöltem valakit, akiről nem is tudtam semmit, bár tény, hogy részben megérdemelte, mégis azt a kérdést teszem fel magamnak, hogy megérdemelte-e? Ezen, és hasonló kérdéseken töprengek a szobámban, kényelmes ágyamon fekve, olykor-olykor rápillantva az órára, ugyanis ma várok valakit, elvileg egy új diák fog érkezni, akit nekem kell beosztanom a jövőbeli szobájába. Különösebben nem hat meg a dolog, bár ez lesz az első ilyen cselekedetem, mégis természetes dolognak tűnik, nem kell túl komolyan vennem, aztán nem lesz probléma. Az idő telik, ahogy a fejemben is pörögnek a gondolatok, de mennem kellene, szóval itt az ideje magamra húzni valami göncöket, méghozzá egy szakadt farmert, amit pengetőkkel megrakott övem tart a helyén, és mivel lazára veszem a stílust ma is, ezért csak egy fekete trikó kerül felülre, ami engedi teljes méretben szemügyre venni a tetoválásom, na meg az izmaimat is kiemeli, amikre mostanában nagyobb gondot fordítok. Felpillantok a falon lógó gitáromra, na meg az ágyam melletti erősítőre is, amik a tegnapi után még mindig ramaty állapotban vannak, szóval most jobban járok, hogyha itt hagyom őket, aztán majd a visszatérésem után kezdek velük valamit. Éjjeli szekrényemről elveszem a nyakláncom, ami szintén egy pengetőt formál, de csak menet közben akasztom a nyakamba. Végigsuhanok a hosszú folyosón, hogy a lépcsőkön leszambázva megérkezzek az aulába.*
~ Hm, bőrönd, akkor tuti, hogy ő az új csaj..és gitár, na akkor szimpi csaj is..~ *Szögezem le magamban az információt, miközben szépen lassan lehaladok mellette a lépcsőn, aztán szembefordulok vele, hogy üdvözölhessem.*
- Üdv, Slash Daniels vagyok, Inflás sentinel, gondolom te vagy az új diák.. *Merednek rá kék tekintetem, és megpillantom közben a fülhallgatóját is, hát azért remélem észrevehetően jelenek meg előtte. Kezet is nyújtok természetesen, amit ha elfogad, akkor fel is húznám a helyéről, ha engedi, mert a lépcső is hideg, és menni is kéne.*
- Mehetünk, vagy rejtettél el még néhány bőröndöt valahová? *Vonom fel piercinges szemöldököm kicsit mosolyogva, bár szerintem ez az egyetlen bőröndje, mégiscsak fura egy csajtól, hogy nem egy egész kamionnyi cucca van. Azt nem ajánlom fel, hogy segítek is cipekedni, annyira kedves azért nem vagyok, meg nem is az a dolgom, hanem inkább az, hogy elinduljunk végre felfelé.*
- Na akkor irány a Nyugati főtorony, ami egyébként az Inflások tanyája. A Déli a Cruorisé, míg a Keleti az Exortus ház birodalma. Ja, és a tanárokat, magisztereket az Északi főtoronyban találod. *Közlök is vele pár információt, már ha velem tart, miközben lépkedek fel a lépcsőkön, szépen lassan, mert azért annyira nem sietünk.*

Tárgy: A főfolyosó 2013-03-17, 9:54 pm

//NRT: Viki és Slash, 2013. 03. 17. //

*Nem igazán van ínyemre itt várakozni, de nincs más választásom ezért kényelembe helyezem magam a hideg lépcsőn. A plafont bámulom amikor valaki megáll előttem, ezért kihúzom a fülhallgatót a fülemből és az előttem álló fiúnak szentelem a figyelmemet.*
- Hali. Victoria Blody, de hívj csak Vikinek. Köszi. * rázok kezet Slashel miután felhúz a földről. Jobban megnézve ezt a Slash gyereket szimpatikusnak tűnik.*
- Még van három a bejárat előtt. *viccelődöm vele egy kicsit. Csak egy bőröndöt hoztam, a többit vagy majd később utánam küldik vagy veszek magamnak új göncöket, még nem döntöttem el. Felkapom a bőröndömet és a gitáromat, így indulok el Slash után felfelé a lépcsőn. A pengetőt a nyakában és az övén rögtön kiszúrtam ahogy a tetkóját is, ezért nem nehéz levonni hogy vagy gitározik vagy nagyon szeretne gitározni. *
- Csak nem gitározol? * kérdem meg tőle mosolyogva amikor utolérem. Mivel nem vagyok az a tipikus csöndes kislány még kérdezősködöm egy kicsit útközben.*
- Oké. *bár már tudtam ezeket az infókat, mert hát azért utána néztem az iskolának mielőtt idejöttem, mégsem szólok had beszéljen, hátha valami újat is megtudok.*
- És milyen a suli? * tudom hülye kérdés de nem igazán jut más az eszembe és semmi kedvem szó nélkül sétálgatni. Na de nem baj, legalább meg tudom mi a helyzet a suliban.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-03-22, 2:21 pm

//NRT játék Zayna és Demien között 2013.03.22.//

*Kellemesnek egyáltalán nem mondható napra ébredt a nagynénje lakásában. A csomagjai már halmokban kellene, hogy álljanak az ajtó előtt, de az utolsó pillanatban meggondolta magát és úgy döntött csak a szokásos utazásokhoz használt dolgait viszi magával és párral több ruhát. Így tehát csak egy nagyobb vállra vehető bőrönddel és a kézi táskájával indul neki az útnak. Gyorsan összeszedi magát, hisz a vonat indulásáig már alig van pár órája. Próbálja hozni a formáját és minden szépségével tündökölni akar az első napon.*
~Most nem hibázhatom. Ki tudja kikkel fogok találkozni? Talán egy jóképű sráccal is összefuthatok.~ *Ábrándozik, miközben szekrényéből előveszi egyik kedvenc kollekciójának darabjait. Felöltözik, majd a tükörben megvizsgálja, hogy minden úgy áll-e rajta, ahogy azt kell.*
~Ez az, így tökéletes lesz.~ *Mindig mosollyal indítja a napját, így ez most sem maradhat el. Ez ad neki önbizalmat és jókedvet. Ezután a fürdő felé lépked, ahol még egy kis smink. Tényleg csak kicsi. A kevesebb, néha több alapon. Ha ezzel is végzett az óráját keresi valamint a gyűrűjét, amit még édesanyjától kapott.*
-Úristen! Már ennyi az idő? Le fogom késni a járatot! *Aggodalmaskodik, majd gyors léptekkel leszalad a csigalépcsőn és a nénikéje után kiállt, aki azt ígérte neki, hogy itt lesz a búcsúzásnál.*
-Merre vagy? Nénikém! *Kiállt, de válasz nem érkezik.*
~Tudhattam volna. Sosincs mellettem senki, ha szükségem lenne rá.~ *Egy pillanatra elmereng és búsul, de nincs ideje. Kezébe vesz egy tollat az előszobai asztalkáról és egy rövidke üzenetet hagy a nagynénje számára, melyben közli vele, hogy elment az iskolába és amint módja lesz majd üzenni fog. A cetlit az ebédlő asztalára helyezi. Majd felhúzza térdig érő fekete magassarkú csizmáját, nyakába teker egy kellemesen meleg, arany színű sálat, a fejére húzza flitterekkel díszített sapkáját, mely alól elő-előbukkannak barnás fürtje és végül a derékban megkötős fekete kabát is rákerül.*
~Így már csak nem fogok megfagyni ebben a vacak egy időben.~ *Ezekkel a gondolatokkal hagyja el nénikéje lakását és indul útnak. Az utcán elismerő tekintetekkel néznek végig rajta az emberek. Ezt már megszokhatta. Csak nemesen lépked a járdákon és lassan megérkezik az állomásra, ahol a vonatja már benn áll. Fel is száll rá, megkeresi a helyét és kezdetét veszi az utazás valami új és ismeretlen felé.*
~Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi fog rám várni a mágusképzőben. Lesznek barátaim? Vajon ott is rajongani fognak értem? Esetleg hallotta már valaki a nevemet korábban?~ *Nagyon sok kérdés fogalmazódik meg benne, melyekre még nem tudja a választ, de reméli az útja végén minden egyszerűbbé és világosabbá válik. Az út egy kicsit unalmas és döcögős, így lassan el is szunnyad, majd az utolsó előtti megállóban ébred csak fel újból. Összeszedi a holmijait és a leszálláshoz készül. Ez azonban még nem a végleges úti célja helyszíne, innen még hajóra kell szállnia és csak úgy juthat a kikötőbe, majd a kastélyba.*
~Vajon kijön majd elém valaki a kikötőbe vagy magam kell hogy odataláljak a kastélyhoz?~ *Eközben egyik kezével még a vonathoz kapaszkodva, másikban a csomagjait cipelve leszáll róla és körbenéz.*
~Azt hiszem fel kell találjam magam és folytassam utam előre. Csak nem tűnhet el a szemem elől egy hajó.~ *Mivel a vonat tovább indul idő közben, így rövid tájékozódás után a kikötő irányába indul, amiről a nénikéje már korábban mesélt.*
~Azt mondta, ha jól emlékszem, hogy a vonat letesz az egyik oldalon a hajó pedig velem szemben fog állni.~ *Ez így is van, amint kiér az állomás területén kívülre egyből szembetűnik egy hatalmas utasszállító hajó.*
~Ez lesz az, már érzem. Ez visz engem Seol szigetére.~ *Az átszállás után már nincs kedve leülni, hisz annyira izgatott. Megáll a hajó alsó révészében egy ablak előtt. Elhúzza a függönyt és kifelé kukucskál. Az út viszonylag rövid és ideje is felébredni, így jobb is, ha nem ül le ismét. Amint megérkeznek a kikötőbe, még a hajóról azt keresi, hogy várja e valaki, mert csak ez a gondolat nyomasztja.*
~Remélem ha más nem, a révész segíteni fog nekem.~ *Az utcán sétálva a part mentén elnézelődik a boltok kirakatain és eközben majdnem el is esik. Sajnos olyan szerencsétlen, hogy talán még a bokáját is meghúzza, így a további lépések mind kellemetlen fájdalommal járnak.*
-Aucs! *Hagyja el a száját egy szenvedős kis szócska.*
~Miért épp most történik mindez velem? Nem hiszem el!~ *Bosszantja a dolog, hisz nem olyan ügyetlen ő, sőt! Lassan megérkezik a kikötőnek azon részében, ahol már a révész várja, vagy ha nem is várja, de épp itt van a parton.*
-Üdvözlöm, a Mysterio-t keresem. Tudna nekem segíteni? *Bízva a révészben beül a csónakjába és a kastély felé veszik az irányt. A csónakban ringatózva is azonban csak a bokáját tudja fájlalni. Kezével kicsit megmasszírozza a csizmán keresztül, majd a távolba nézelődik, figyeli a szemerkélő hóesést. Rövidesen megpillantja a kastély tornyait és ezután a révésszel kikötnek a túlparton.*
-Köszönöm a segítségét, további kellemes napot! *Még megvárja, hogy a csomagjait utána nyújtsák és csak így megy a bejárat felé. Persze csak lassan és óvatosan, nem akar tovább rontani az így sem túl fényes helyzetén.*
~Már csak abban bízom, hogy valakit küldenek elém és nem egyedül kell megkeresnek a szobám. - Segítség!~ *Aggodalmaskodik egy picit, de nincs mit tenni, előbb a kastély falai közé kell kerülnie. Odamegy tehát az ajtóhoz, lenyomja a kilincsét és behalad az aulába. Tesz pár lépést, de már sem ereje, sem kedve nincs továbbmenni, mert megpillantja a padlót és abban saját magát.*
~Ez aztán igen! Ez már tetszik.~*Itt kezd el újból mosolyogni, leveszi sapkáját és megigazítja frizuráját. Végül úgy dönt a sálat is a kezébe fogja. Így várakozik itt a folyosón, belemerülve saját maga szépségébe.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-03-22, 4:15 pm

//NRT játék Zayna és Demien 2013.03.22.//

*Az elmúlt időkben ismételten felkapott lett az iskola, és az ifjú növendékek között olybá tűnik megint többen célozzák meg ezt a fekete mágiát oktató intézményt. A mai nap is így történik ez, mikor a lábát először beteszi az aulába, az ifjú inflatusos diák, ki elé most nem egy Sentinel jön le hanem maga Demien. A férfi nem is késlekedik sokat, s a folyosó akusztikájának köszönhetően, nyugodt lépteinek hangjaira figyelhet fel a lány, s a a lépcső fele pillant, nemsokára észre veheti magas alakját is. Öltözete egyhangúan sötétnek mondható, egy fekete inget visel, hozzá illő szintén fekete nadrággal, lábán pedig bőrből készült félcipő látható. Haja egységesen hátra fésülve omlik el a vállán, tekintete pedig szinte azonnal kiszúrva az új jövevényt, hűvös, fürkésző tekintetét felé is irányítja. Nem telik bele pár másodperc, s a férfi nyugodt sétája véget ér, és úgy egy méterrel a lány előtt áll meg, végül pedig meg is szólal mély hangján.*
-Üdvözlöm. Ms Javuz ha nem tévedek..*kezd bele nyugodt hangon, miközben jobb kezét a másik felé nyújtja, természetesen csak üdvözlés céljából, de már folytatja is amit elkezdett.*
-A nevem Demien Cornwlade, az Inflatus ház vezetője. Gondolom értesült róla, hogy az én házamba került. Azért jöttem, hogy segítsek az eligazodásában, és megmutassam a szobáját.*Emeli sötét tekintetét a másikéra, miközben arcizmai egy cseppet sem rezdülnek meg. Különös és egyben talán ijesztő jelenség is lehet a férfi, amikor ilyen, ám nemsokára egy halvány mosoly megjelenik a szája bal szegletében, ami talán picit megtöri ezt a sötét, nyugtalanító hatást.*
-Gondolom hosszú út áll maga mögött, szóval ha nincs ellenére talán indulhatunk is. Ha valami kérdése lenne, tegye fel nyugodtan.*mondja, s ha a másik készen áll, el is indulhatnak, a lány leendő szobája felé, egyenesen fel azon a lépcsőn, amelyen a magiszter az előbb megjelent. A férfi azonban nem burkolódzik csendbe.*
-Nem árt tudnia, hogy ez a kastély elég nagy. Nem nehéz eltévedni, ami nem túl előnyös, főleg ha a saját hálóját nem találja meg. A kastélynak 4 főtornya van. A keleti főtorony az Exortus ház diákjaié, a déli a Cruorisé, a Nyugati pedig az Inflatus, tehát az ön házának is az otthona. Ha megjegyzi az irányokat nem olyan könnyű eltévedni, ha esetleg valamely tanárával, vagy velem szeretne szót váltani, akkor pedig az északi főtoronyban megtalál.*ad némi kis információt a lánynak, persze ha lesz kérdése, arra is válaszol, viszont most rajta a kérdés sora, hiszen azért ő is kíváncsi néhány dologra.*
-Mi késztette arra, hogy ezt az intézményt válassza, a sok varázslóképző közül? Elég messze vagyunk a külvilágtól, és nem mindenki örül a működésünknek..*enged meg magának ismételten egy mosolyt, hisz nem mondott el nagy titkot a lánynak, a Mysterio éppen a múltja miatt még mindig nem szívesen látott intézmény a világ előtt, talán mert félnek tőle, talán másért ki tudja. Időközben a lépcsőzés is véget ér, ugyanis a magiszter egy folyosóra fordul rá, ami egyenesen a nyugati főtorony felé vezet, remélhetőleg Numa bírja a tempót, bár tény, a magiszter nem megy túl lassan, de annyira utolérhetetlenül lassan se.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-03-23, 7:06 am

//NRT Zayna és Demien között 2013.03.22.//

*Mint minden nap ez is egy zűrös reggellel kezdődik. Előbb készülődés, aztán utazás. Kisebb nagyobb kalandok és egy valószínűsíthető bokaficam. Pont most, amikor nagyon is fontos lenne a jó megjelenés, amit Zayna sosem felejt otthon, nem is felejthetne. Az nem rá vall. Miután a vonatozás és hajókázás után a révésszel találkozik, már nem sok választja el egy új élettől. Már egészen a határán jár és ez a fordulópont egyre csak közeledik, ahogyan besétál a kastélyba. A kinti zordnak mondható időjárás kicsit megviseli. Arca enyhén kipirul, kezei fáznak. De amint beér az előcsarnokba és felfedezi, hogy milyen gyönyörű is a padlózat és annak burkolata, mint ha minden gondja-baja elmúlt volna. Csak mosolyogni tud miközben sapkáját és sálját leveszi és a kezében tartja.*
~Vajon az én szobámban is ilyen szép lesz a burkolat? ~ *Igen fontos számára, hogy olyan helyen éljen ami neki tetsző. Szinte csak így tudja magát jól érezni. Főleg, ha egy olyan nap után kell oda visszatérnie, mint például a mai is. Nem is vágyna másra, csak egy kellemes hangulatú szobára. Még mereng a tükörképében, mikor léptek zajára lesz figyelmes.*
~Ebédidőben valaki ... épp erre? Csak nem elém jönnek?~ *Megörül és fel is kapja fejét, majd a hang irányába fordul és a lépcsősor közepe körül megpillantja egy férfi körvonalait.*
~Csinos, csinos.~ *Mosolyodik el.*
~De vajon ki lehet ez? Mert hogy nem diák az biztos.~ *Várja, hogy a férfi elé érkezzen, majd épp mikor az üdvözlet elhangzik nyitja szóra száját Zayna is.*
-Szép jó napot kívánok! Kit tisztelhetek a személyében? *Hagyja el a kérdés a száját, és kicsit fel is kacag, mikor rádöbben, hogy valószínűleg semmit sem értettek egymás szavaiból.*
-Zayna Javuz vagyis Numa Zayna Javuz vagyok. Üdvözlöm. Önben kit tisztelhetek? *Mutatkozik be illedelmesen és teszi fel újból az előbbi kérdést. Majd a formaságok után, mikor a férfi a kezét nyújtja saját bemutatkozása után természetesen fogadja azt és így kezet rázva is üdvözlik egymást.*
-Örvendek. *Csak ennyit tud mondani, miközben az előbbi kissé kellemetlen helyzet miatt arcát enyhén oldalra fordítja és így néz a férfi mellkasának közepe tájára, aki a bemutatkozása után elmondja, hogy valójában kicsoda is.*
-Igen, ezt tudtam. Azt viszont nem, hogy ilyen jóképű. Nagyon szép a haja. *Jegyzi meg félhalkan, nem akar tolakodó lenni, mindössze kimondja amit gondol. Amúgy is sok helyes srác közt fordult már meg, van ehhez érzéke. Reméli, hogy a ház vezetője sem veszi ezt rossz néven.*
-Ezt jól gondolja. Valamint egy kisebb baleset is történt velem idejövet, de szót se róla. Induljunk, persze! *Megtisztelően bánnak vele, hisz maga a magisztere jött elé, hogy üdvözölje és megmutassa neki lakhelyét. Nem hinné, hogy sok diák mondhatja el ezt magáról. Épp erre számított, vagy legalább is ilyen színvonalú üdvözlésre. Ahogy lassan, kicsit sántikálva halad holmijaival a férfi után azon gondolkodik, vajon mit tudna tőle kérdezni, hisz most itt az alkalom, ki tudja mikor lesz ilyen legközelebb.*
~Talán az iskoláról és a szabályokról kellene kérdeznem? Vagy akkor túl komolynak gondol? Vagy arról, hogy honnan is tudta pontosan a nevem? Neeem, azt biztos nem tudja ... nem, nem lehet, hogy tudja, hogy modell vagyok. Nem ismerhet. Amúgy is, egy ilyen jóképű pasi megmaradt volna az emlékeim között.~ *Mélyül bele a gondolatokba, de végül muszáj ezt megtörnie egy kérdéssel.*
-Milyen tárgyakról fogunk hallani az ön óráin? Mit tanít? Egyáltalán, miért lett tanár? *Igazán kíváncsi a férfi motiváltságának okaira és most amúgy sem jut eszébe jobb kérdés. De a tanár sem fukarkodik szóban és kérdésekben, miközben felérnek a lépcső tetejére, ahol Zayna egy pillanatra megpihenteti lábát és megigazítja vállán a bőröndjét.*
-Köszönöm a tájékoztatót. Igyekszem hamar kiismerni magam és nem eltévedni. Bár, kezdetekben biztos nem lesz könnyű. * Szívesen fogadja az útmutatást és próbálja memorizálni is.*
~Tehát lássuk csak~ *Tesz pár lépést, de csak körbe-körbe jár, majd folytatja.*
~Kelet, Exortus. Dél, Cruoris. Nyugat a sajátom. Hmm, nyugat!!! Vésd az eszedbe! Tanárok és vezető: északra.~ *Ismételgeti magában az előbb elhangzottakat.*
-Értem, ha eltévednék valakitől csak meg tudom kérdezni, hogy mit merre találok. Vagy nem? *Pillant fel kérdően a férfire, aki türelmesen mondja a tudnivalókat.*
~Hányadjára hangozhat el ez a szájából? Ki tudja, lehet, hogy csak engem tisztelt meg ezzel?~ *Amint az információ szerzésnek vége, egy kérdést intéznek hozzá is, amin kicsit meglepődik elsőre, majd meg is áll és gondolkodóba esik. Nem szokta elsietni a válaszait, inkább kimért, mint sem hirtelen típus.*
-Nos, igazság szerint, mivel édesanyám elvesztettem, apám meg egy ... nem is jellemzem milyen alak. *Igazán nincs most kedve a családjáról nyilatkozni, de ennyit azért muszáj elmondania.*
-Tehát így csak magamra és a nénikémre, -aki felkarolt- számíthattam az eddigi életem során is. Tudja, szeretnék a magam lábára állni. *Ennél a megjegyzésnél egy halvány mosolyt enged meg, majd folytatja.*
~De hisz most is alig tudok ráállni és menni. Na meg, hogy megmutassam a világnak, ki is az a Zayna Javuz.~ *Fejezi be előbbi mondatát végül már csak gondolatban.*
-Ez volt a fő oka. Úgy gondoltam én is és a nagynéném is, hogy ez a legmegfelelőbb hely erre a célra. Pont az elszigeteltsége volt csábító és hogy biztos nem tömegképzés folyik, mint más helyeken. Remélem, hogy itt több figyelmet kaphat a személyes fejlődésem. *Fejti ki véleményét és gondolatait a kérdező számára. A beszélgetésük végére elérnek egy újabb folyosóhoz, ami Zayna számára egy kissé titokzatosan hat. Reméli, hogy már nincsenek messze a céltól és hamarosan leülhet valahová. Már nem bírja túl sokáig. Talán nagyobb a baj, mint gondolja és időközben meg is szomjazott.*
~A lábam! Nem hiszem el! Bízom benne, hogy ezt rajtam kívül senki nem vette észre.~ *A folyosón haladva több diáknak tűnő személy is elmegy mellettük, némelyikük biccent fejével feléjük, de van aki csak úgy, egy szó nélkül tovább halad.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-03-24, 10:24 pm

//NRT - Gareth és Sharlotte - 2013. 03. 24.//

* Spontán ember vagyok, ehhez híven most is csak egy hirtelen ötlettől vezérelve indulok el. Konkrét célom most sincs, de hogy valami változatosságot vigyek a sétába, megszokott öltözékemtől eltérő ruhadarabokat aggatok magamra. Fehér póló, egyszerű farmer, és fekete tűsarkú csizma. Ami viszont megmarad, az a bőrkabát. Pálcám nálam, hajam hanyagul felkötve, és kivételesen elég lassú tempóban indulok le a toronyból. Tanácstalanságom mostanra némilreg alábbhagy, bár konkrét uticél még nincs. Éppen ezért inkább egy pontból indulok, hátha jön valami ihlet. Viszonylag gyorsítva hhagyom már magam után a lépcsőfokokat, amiből rengeteg van, ezért olyan gyorsan nem érem el célomat. Először még túljutok az odavezető úton, bár ez lényegtelen. Én viszont még ezt is mosolyogva teszem. Csak félmosollyal meredek a semmibe, de aztán végülis kikötök a főfolyosón. Ide akartam eredetileg is jönni. Ez olyan kiindulópont, ahonnan bárhova mehetek. Jó, ez nagy hülyeség, de alapjában véve szeretem a hely stílusát, itt is elvagyok, ha kell. Jelen pillanatban pedezt látom a legjobb megoldásnak, hiszen az az ihlet mégsem jön. Az érkezéséig inkább úgy döntök leülök a lépcsőre, amit meg is teszek egy kisebb sóhaj keretében. Valahova az alsó fokok környékére, de be kell látnom ez nem segít az unalmamon. Legszívesebben hanyattvágnám magam, de az bizonyára fájna, így ettől eltekintek. Csak piszkálom a hajam és nézegetem a plafont. *

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-04-01, 9:03 pm

//NRT - Sharlotte és Gareth - 2013. 03. 24.//

*Mit is csinálhatna egy hozzám hasonló ifjú így vasárnap este, amikor a boltok talán zárva vannak, és a klubhoz sincs sok kedvem. Ma ilyen nyugis napom van, kicsit rendet raktam magam körül a szobámban, szóval most már helyén van az összes nyakkendőm, szépen sorban a szekrényben, akárcsak a zakóim, a hozzájuk passzoló inggel. Az óráimat is helyreraktam, kivéve egyet, egy modernebb, LED-es darabot, ami most is a bal karomon csüng, hiszen ez megy a fekete öltözékemhez, ami most egy hanyagabb, magasított szárú bőrcipőből áll, amibe be van tűrve a kicsit fényesebb anyagú farmerom. Egy családi jellel ellátott öv pedig arról gondoskodik, hogy a farmer és a betűrt ing a helyén maradjon, amit egyébként egy mellény fed, belsejében a pálcámmal, és persze a nyakkendőm. Így indulok kifelé a szobámból, mivel úgy érzem, egy kis séta, és a viszonylag szűk légtér utáni levegőváltozás jót tenne nekem, talán fel is pezsdítene egy kicsit. Sétám egyelőre nem céltalan bolyongás, mert az aulát tervezem meglátogatni elsőre, hisz az a hely, ahonnan minden indul, ahová belép először az ember, szóval ott kiderül, mit is fogok csinálni. A klubhelyiséget elhagyva végiglépkedek a hosszú folyosón, hogy végül újabb kanyarulatos lépcsők után betekintést nyerjek az aulába. Lassan megállok az ötödik lépcsőfokon, hogy onnan mérjem fel a terepet. Bizony, van mit felmérni, hiszen itt általában több diák megfordul, ilyenkor végeznek a vacsorával, meg ilyenek, de engem mégsem ők érdekelnek most, hanem az alsó lépcsőfokon ücsörgő diák, aki láthatóan rettenetesen unatkozik. Szép lassan teszek még lefele pár métert, mígnem elhaladok mellette, és egy gyors mozdulattal visszafordulok, egyenesen elé kerülve, így tekintek bele kékes szemeimmel az övéibe, megszakítva ezzel a bambulást.*
- Na, így jobb a kilátás? *Mosolyodok el, majd kezet is nyújtok neki bemutatkozásképp.* - Gareth Evans vagyok, és te? *Döntöm oldalra a fejem, majd a kezem is visszahúzom, ha megtörténik az a bizonyos kézfogás, ami a legtöbb bemutatkozás alkalmával megesik. *
- Csak nem unatkozol? Vagy vársz valakit? *Kérdezősködök tovább, ugyanis van pár ötletem, hogyan váltsam köddé az unalmát, meg összességében lehetnék nyomulósabb is, de most inkább nem, megmaradok kicsit visszafogottabb szinten, aztán tőle függ a dolog, hogy mennyire fogok kibontakozni.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-04-03, 12:01 am

//NRT - Vixi és Galina - 2013.04.02//

*Próbálom eltüntetni az arcomról a félelem minden árulkodó jelét, ahogy belépek. Feszült vagyok, az egészségesnél kicsit jobban tartok minden új helyzettől. Megkönnyebbülök mikor észreveszem, hogy a folyosó üres. Ez persze csak azt jelenti, hogy várnom kell. Egy egyszerű utazótáskát hoztam csak magammal; berámoltam volna a fél házunkat is, de persze a bátyámnak megint át kellett vennie az irányítást, és közölte, hogy felesleges annyi kacatot magammal hurcolnom. Bezzeg ha anyám még élne... Elfüstölgök magamban egy kicsit, majd végre rászánom magam, hogy a koromhoz méltóan viselkedjek és körbenézek. Oszlopok, lépcsők, semmi extra, mégis van az egészben valami, ami nem hagyja, hogy tovább kalandozzanak a gondolataim. A táskát ott hagyom a folyosó közepén, had képezzen némi útakadályt, és lassan körbesétálok. Szokásos világos farmer és kabát kombó van rajtam, amit nagyon szeretek, de nem bánnám, ha végre valami kényelmesebb ruhába bújhatnék. Ha nem jön értem valaki hamarosan, akkor akár itt is átöltözöm. Végül is, úgy tűnik ,hogy senki nem jár errefelé.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-04-03, 12:19 am

//NRT: Vixi és Galina - 2013.04.02.//

*Elég későre jár már, nem is tudom felfogni, hogy miért jó ezeknek az újaknak ilyenkor érkezni. Nekem is lenne ennél jobb dolgom, mondjuk Noellel lenni, aki most, hogy végre a Nap eltűnt az égboltról, ismét szabadon mászkálhat áldozatok után leselkedve. Bárcsak én lehetnék az áldozata… de nem, ma ez sajnos nem alakul így, tehát bele kell törődnöm sentineli kötelességembe, így megigazítom öltözetemet, majd pedig hosszú, barna tincseimet is kifésülöm és egy gyors sminkigazítást követően már itt sem vagyok. A sentineli jelvény most nincs nálam, csak elhiszi a lány, hogy én vagyok az, aki segít majd neki, ha pedig nem, akkor mehet panaszkodni Mr. Fenrisnek. Mindenesetre a fekete bőrcsizmám miatt minden lépésemet visszhangozza a folyosó, még szerencse, hogy magassarkút vettem fel, ez áll jól és passzol megjelenésemhez is. Egyébként a csizma száraiba fekete, testemhez simuló nadrágom alja van betűrve, felül pedig egy csinos, homok színű blúz található rajtam, mely tökéletesen simul karcsú derekamhoz. A pálcám azért a világosbarna övemhez van csatolva, illetve ami még meglepő lehet egy idegen számára, az a hatalmas kard, melyet hátamon viselek. Arcomon egyébként kevéske, csinos smink található, tehát kihúztam barna szemeimet is és mivel a ruházatom azért bőrömet is láttatni engedi, így a kreol szín is megmutathatja, hogy nem vagyok azért egy átlagos kinézetű lány. A külső viszont nem minden, én mindig is ezt mondtam és bár egyes emberek nagyon is emberinek és jólelkűnek tartanak, úgy érzem, hogy amióta egy vámpír a kedvesem, kezdek megváltozni. Gyors lépteimnek hála elég hamar érek le az aulába, ahol az utolsó lépcsősor előtt még megállok egy pillanatra, hogy gyors körbetekintés után szúrhassam ki a lányt, és ez után jöhetnek ismét a kopogó léptek, miközben felé tartok.*
- Szia! Ha minden igaz, akkor te vagy Galina, ugye? *kérdezek rá kíváncsian, na persze csak akkor, amikor már elé kerülök, mert nem fogok több méterről ordibálni. És mivel a csaj neve elég hosszú, így nem is jegyeztem meg az egészet. Mindenesetre jobb kezem felé nyújtom, majd egy kedves mosolyt is megejtek felé.*
- Én Vixilien Sandanez vagyok, de hívj csak Vixinek. Mr. Fenris küldött, hogy kísérjelek fel egy szobába. *mutatkozom is be neki, majd hamar a lány tudtára adom, hogy miért is vagyok most itt. Szerintem minden világos, tehát fejemmel már inthetek is a lépcsők felé.*
- Remélem nem vagy nagyon fáradt, mert még azért lépcsőznünk kell egy darabig. Az exosok klubhelyisége és szobái a keleti főtoronyban vannak. *itt viszont egy pillanatra megállok, majd ismét a lány arcára pillantok.* - Ha már itt tartunk, akkor még elárulok annyit, hogy a cruosok délen vannak, az inflások pedig nyugaton, ha pedig a magisztereket vagy a tanárokat keresed, akkor észak felé kell fordulnod. Amúgy ha bármi kérdésed van, csak szólj, azért vagyok itt, hogy ne legyenek gondjaid a későbbiekben. *viszont ha Galina is elindul, akkor azért lassan elkezdünk felfelé lépkedni a lépcsőkön, hogy legalább a toronyig feljussunk, de mivel nincs az olyan közel, így tovább kíváncsiskodom felőle.*
- Na és merről jöttél a suliba? *kérdezek is rá, hogy valami információt azért megtudhassak róla. Csak azért, mert a neve oroszos volt, még nem lehetek biztos abban, hogy Oroszországból is származik, tehát jobb kérdezni, mint hülyeséget mondani, sokan amúgy is érzékenyek a hovatartozásukra, én pedig nem szeretnék máris negatív benyomást kelteni a lányban.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-04-03, 12:47 am

//NRT - Vixi és Galina - 2013.04.02.//

*Elunom magam, legalább háromszor körbesétáltam már a bejárati ajtó és a lépcsők közti területet. Visszasétálok a táskámhoz és lehuppanok rá: ekkor persze azonnal meghallom az üvegroppanást. Ennyit erről. Felkelek újra, bár már teljesen mindegy; a cuccaimnak biztosan elűzhetetlen parfüm illat fogja körbelengeni egy darabig. Már éppen nekiindulnék magamtól is keresni valami portást vagy hasonlót, mikor meghallom a magas sarkak kopogását a kőpadlón. Hamar magára vonja a figyelmemet, főleg mert rajtunk kívül továbbra sincs élőlény a közelben. Nem akarok udvariatlannak tűnni, mégis meredten nézem, ahogy közelít felém. Nehéz nem nézni, tipikusan az a fajta nő, aki mellett sokan csak szürke kisegérnek érzik magukat. Szerencsémre megszólít, ugyanis ha rajtam múlna és nem őt küldték volna az üdvözlésemre, akkor még segítséget is elfelejtenék kérni tőle.*
- Galina Ivanova. *mutatkozok be egy gyors, erőteljes kézfogás kíséretében, bár nyilvánvalóan tudja, hogy ki vagyok.* - Nem vagyok fáradt. *kamuzom szinte azonnal, nem szeretném ha bárki azt gondolná, hogy még egy lépcsőt sem tudok megmászni. Ahogy Vixi a lépcsők felé fordul az én szemem a kardjára vándorol, és szinte megbűvölve követem őt, hogy aztán néhány lépés múlva visszaforduljak az ottfelejtett táskámért. Nem is én lettem volna. Ahogy haladunk a lépcsőn hallom, hogy a többi ház elhelyezkedését ismerteti, bár az én figyelmemet most éppen a pár csizma köti le. Életemben egyszer próbáltam magassarkúban közlekedni, utána soha többet. A lapos talp az én legjobb barátom. Felkapom a fejem, amikor olyan kérdést kapok, amire válaszolnom is kellene.*
- Jakutföld, Oroszország. *Töményen, velősen, most nem rizsázom túl a dolgokat. Kezdek komolyan elfáradni a lépcsőktől, ezért amíg van bennem szusz felteszem az engem leginkább foglalkoztató kérdést*
- Mikor lesznek órák? *muszáj egy kicsit megállnom, ezért ledobom a táskámat az egyik lépcsőfokra és úgy várom a választ. Tudom, hogy abszolút puhánynak tűnök, de nincs is mit szépíteni azon, hogy a hidegtűrésen kívül nem sok pozitívum létezik a képességeimet illetően.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-04-03, 11:54 pm

//NRT - Gareth és Sharlotte - 2013. 03. 24.//

* Igazán érdekfeszítő, hasznos tevékenységnek mondhatom, hogy bámulok ki mafamból és a hajammal babrálok. Egyikből se tanulok, nincs tanulság, se értelem, ha már itt tartunk, de ha unatkozok, még ez is jó, legalábbis szerintem. Kezdeti terveimhwez képest valljuk be, ez semmi, vagyis nagyon húz a negatív irányba. Viszont ha már itt vagyok elég jól körbetekingetek, mindent megnézek magamnak. Persze ezt üveges tekintetemmel, mintha homály lenne nekem a világ. Ez azonban nem igaz, közben egészen magamnál vagyok, csak épp itt ülő helyzetben be tudnék aludni. Aztán végül is kizökkent, ahogy egy fiú beáll elém, és a szemkontaktust sem kerüli, ráadásul kezdenményezi. Ez valamiért nekem regy kicsit furcsa a legelső pillanatban, de ez az érzés azonnal el is illan, és csak mosolyom marad, ahogy fel is állok a kézfogáshoz. Ez már mondjuk úgy reflex szinten rögzült dolog bennem. *
- Sokkal. * teszem azért hozzá, és nem is hazudok állításommal. Tényleg elég sokat javított a kilátáson, és most az itteni nézegetni valók között is az első helyen állhat. Persze ezt már nem kezdem el elmagyarázni, csak mosolygok tovább, majd vissza is ülök arra a helyre, ahol eddig vártam az Isteni szikrára. * - Sharlotte Johanson. * mutatkozok én is be. A következő kérdéseket hallva arcom ugyanazon állapotban marad természetesen, majd gondolataimat összeszedve próbálok válaszolni is. *
- Igazából unatkozok. Vagyis azt terveztem, hogy majd kitalálom mit csináljak, de eddig semmire sem mentem. * mondom egy pillanatra szomorkás tekintettel, de ez csak rájátszás. A hangsúly pedig az 'eddig'-en van. Imádok ismerkedni, vagyis igazából nem tudom ő mit akar. Lehet, hogy csak úgy idejött hozzám. Bár ezt is pont én mondom, aki egy hete kezdett csak igazán élni. Na de jobb később mint soha, ezesetben igaz. Közben perszre töretlenül nézek fel rá, de nem törekszem, hogy látatlanul mérjem végig. Meg kell hagyni, egész helyes. De miket is gondolok, totál meg vagyok zakkanva. Miért érdekelném. Azért attól még beszélgethetünk, aztán meglátjuk mi lesz. *
- Na és te mi járatban vagy erre? * kérdezek is vissza, kicsit másképp, rde lényegében ugyanarról. Vagyis tudni akarom, milyen céllal van itt, megy-e valahova, hasonlók. Nem csak felszínes kérdés ez, hogy bármi is történjen, tényleg foglalkoztat, de addig csak mosolygok és szépen nézek, ahogy szoktam. Vagyis egy kicsit másképp, de az alig lényeges. E mellett persze erősen elkezdek gondolkodni, mi lesz abban az esetben, ha a srác megy valamerre, én meg egyedül maradok, megint unatkozni. Felkészülök inkább, nem remélek túl sokat. *

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-04-04, 7:19 pm

//NRT - Sharlotte és Gareth - 2013. 03. 24.//

*Összességében értelmesen telt a nap eddigi része, de úgy érzem, nem fog nekem megártani egy kis kimozdulás a szoba falai közül, bár elég tágasnak mondhatók, nem elégszem meg ennyivel. Sokkal nagyobb térhez vagyok én szokva, otthon azért kicsit másabb körülmények uralkodnak, de ez van, megszokom. Azt viszont továbbra sem, hogy ne mozduljak ki, és nem feltétlenül szórakozásra gondolok, megteszi most jelen pillanatban egy séta is. Igen, ennél maradok, így indulok ki a szobámból, hogy végigballagjak a keleti főtorony folyosóján, végül pedig sok-sok lépcsőt magam mögött hagyva az aulába érkezzem. Nem sok az ismerős arc, ami érthető, új vagyok és ez a tény megmagyarázza a kis ismeretségi kört. Na meg egyébként is megválogatom a baráti köröm, nem állok le akárkivel, azért az a hírnévre is rosszul hat. Ez persze nem vonatkozik a lányokra, hisz egyet már ki is szemeltem magamnak, és stílusosan meg is jelenek előtte, egyből felkeltve az érdeklődését.*
- Azt gondoltam.. *Szavaim után újra kiül a mosoly az arcomra, de nem az a széles vigyor, hanem inkább határozottságot sugárzó mosolyról van szó. Tisztában vagyok a hirtelen létrejött helyzettel, miszerint tényleg tetszik neki amit lát, reakciói teljes mértékben ezt mutatják, de én egyelőre tartom a viselkedésem, csak egy picit jobban kihúzom magam.*
- Szép neved van, Sharlotte. *Jegyzem is meg kicsit oldalra döntve a fejem. Bár közhely, de ha egyszer bejövős duma...na meg segít memorizálni a nevet is, úgyhogy dupla hatás. Azért még rákérdezek, hogy miért is van itt, de az első feltételezésem bizonyul helyesnek.*
- Értem.. Pedig túl értékes ez az este ahhoz, hogy ne csináljunk semmit, nem gondolod? *Emelem meg szemöldökeim, kicsit sejtetően, mert azon ne múljon, tudok én segíteni az unalom elkerülésére, megvannak a módszereim. Leülni nem fogok mellette, mert akkor itt ragadnánk, abból meg semmi jó nem sülne ki, és unalmas is, szóval egyelőre maradok így, ezzel őt is ösztönözve, hogy valamerre indulni kéne.*
- Laza esti séta, tudod.. kiszellőztetem a fejem. *Vonom meg vállaim, és mélyesztem két kezem a zsebeimbe, majd félig hátat fordítok, mintha egy lépést is tennék, de ez csak a játék része, így hamar visszafordulok hozzá.*
- Tuti régebb óta vagy itt, mint én.. Nincs valami ötleted, hova mehetnék? Na meg te is jöhetnél, el lennénk valamivel.. Na mit szólsz? *Kacsintok rá egy mosollyal együtt, és egy kis türelmetlenséget is kifejezek a testbeszédemmel, mert tényleg menni akarok innen valamerre, de természetesen vele. Ez viszont nem azt jelenti, hogy körberajongom, csupán így próbálom ösztökélni arra, hogy gyorsan szedje össze a gondolatait az iskola helyeivel kapcsolatban.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-04-06, 12:24 pm

//NRT - Gareth és Sharlotte - 2013. 03. 24.//

* Először értelmetlen, mondhatni ok nélküli bolyongásomban semmit sem látok, de aztán talán mégis nyer valami értelmet. Úgy látszik mégis jó ötlet volt, hogy innen a kiinduló ponttól, vagyis helytől kezdjem el a sétát, még ha le is ragadtam. Így teszem jól, úgy érzem. A társaság pedig pont jól jön, úgy is valami ilyesmit akartam eredetileg. Érdekes a kezdés, de ezalatt nem azt értem, hogy rossz, hanem hogy jó, csak nekem furcsa, ami persze nem zavar. Jön a bemutatkozás is pillanatokon belül, mint szinte mindig. Ez még valami meglepőt tartogat számomra, vagyis bókot. Jé, hát ilyet nem vártam. De azért jól esik, persze, meg örülök is neki. *
- Köszi. * mosolygok tovább. Az a pillanatnyi zavar, amit érzek is tovaszáll már, egyáltalán mintha nem is lett volna. Aztán persze azt is megkérdezi, mit csinálok itt, és ez nagyjából természetes is. Ha beszélgetni akarok valakivel, én is először érdeklődök, hogy nincs-e valami különösebb oka hogy ott van, ahol. El is mondom, hogy csak úgy vagyok, nem tudom miért, az erre kapott válasz pedig már nem lep meg. Meg kellene, de már nem. Csak egyszerűen kifejezhetetlenül örülök és mosolygok. *
- De igazad van. * mondom kicsit más hangon, mint a megszokott. Ha ő igen, hát én is. Nem fogok elzárkózni, azt még véletlenül sem. Visszakérdezek azért, mert érdekel is, meg csak úgy, hogy mégis vele mi a helyzet, de aztán mint kiderül neki sincs különösebb terve, programja. Aztán egy mozdulattal megfordul és tesz egy lépést is, amire már komolyan azt hiszem, hogy akkor most itt hagy, de nem, mert vissza is fordul és kérdez. Én először pár egyszerű mozdulattal fel is állok, és mintha leporolnám magamat, olyasmit csinálok. Persze semmi értelme sincs, meg ne mis tudom miért, de csinálom. Aztán válaszolok is egy széles mosoly keretében pillanatokon belül. *
- Persze, megyek én szívesen. * lépek is mellé egy eleget sejtető pillantás keretében, és természetesen szemébe nézve. * - Akkor menjünk. Csak gyere. * vigyorgok tovább, ahogy el is indulok, de még mindig őt nézem. Ezt a helyet legalább ismerem annyira, hogy ne kelljen látnom, merre is megyek. Arról pedig fogalmam sincs, hogy tulajdonképpen hova fogunk menni, de a lépcső felé indulok, aztán majd kiderül. Ismerek pár helyet, mert szoktam már mostanában mászkálni, ha időm van, mindig, és valami csak eszembe jut, ahogy haladunk. *
- Amúgy mire gondoltál, hova mennél szívesen most? * érdeklődök aztán, ugyanúgy nézve rá, mint eddig, hogy legyen valami képem. Ha oda megyünk, ahova most én szeretnék, nem tudom az neki is tetszik-e. Bár, ki tudja. Azért érdekel, mert tényleg nem szeretném, ha esetleg nem jönne be neki a hely, ahová viszem, vagy valami. Jó társaságot látok benne, meg még ki tudja, mit, tehát nem akarom elrontani. *

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-04-07, 3:25 am

//NRT - Sharlotte és Gareth - 2013. 03. 24.//

*Tőlem megszokottan kezdem az ismerkedést, tehát nem rejtem véka alá az önbizalmam, mi valószínűleg tetszik neki, vagy csak visszahúzódó típus, mert nem tesz semmiféle megjegyzést rá. Én viszont teszek megjegyzést, pontosabban bókolok a nevét illetően, mi számomra olyan általános dolog, mint az evés, vagy hasonló dolgok, így a köszönetre is csak biccentek egyet mosolyogva, ahogy ő is teszi. Továbbá érdeklődök, hogy zavarok esetleg, vagy feldobhatom az estéjét, s szerencsére az utóbbi lép érvénybe, és ez így van az én esetemben is, úgyhogy ha jól fonódnak a szálak, okozhatunk egymásnak kellemes perceket.*
- Na látod..*Oh, csak nem benne van a kis játékban? Hát annál jobb, és könnyebb lesz az én dolgom, mivel én is megosztom vele, hogy nincs ötletem egyelőre a ma estére, pontosabban eddig nem volt. Még rájátszok a helyzetre egy hirtelen távozás szimulálásával, de még mielőtt utánam köszönne, visszafordulok, olyan "hátha tud segíteni" alapon, sőt, még el is invitálom valamerre, pontosabban amerre ő szeretne menni, nekem igazából mindegy, csak ne itt legyünk, túl semleges hely.*
- Na, remek, akkor nem lesz egyikünk sem egyedül. *Mosolyodok el arra a pillantásra amit kapok. Igen, sok dolgot le tudok szűrni egy-egy ilyen nézésből, és most azt, hogy neki is lenne kedve a kellemes időtöltéshez. Én követem őt, elvégre jobban kéne ismerje a helyet, mint én, hisz szinte most érkeztem. Még mindig tőle várom az ötletet a célunkhoz, így továbbra sem tudok hasznos információval szolgálni, de talán..*
- Valami olyan helyre, ahol nem zavar más. *Pillantok rá én is játékosan, ahogy ő is teszi olykor. Sejtheti, hogy terveim vannak vele, és remélem ezután sem ijeszti meg a stílusom, mert eddig sem riadt tőle vissza, hát most miért tenné? Amúgy sem vesztene semmit, csak nyerhetne, úgyhogy remélem valami remek helyre vezet engem.*
- Amúgy mindenkire így nézel a szép szemeiddel? *Kérdem meg egy mosollyal fűszerezve, hangom pedig határozott, nem pedig félénk. Most majd kiderül, hogy mennyire hatásosak nála a bókok, és hogyan fog rájuk reagálni. Elpirul esetleg, vagy félvállról veszi, de az is lehet, hogy rákontráz majd.*
- Elárulod, hogy hova megyünk, vagy meglepetés? *Teszem fel az újabb kérdést kíváncsian, mintha annyira érdekelne a helyszín. Na jó, kicsit mégis, mert nem árt képben lenni, mire készüljek fel addigra, mire odaérünk a sok lépcső után.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-04-07, 9:37 pm

//NRT játék: Zaine - Lis, 2013.04.07.//

*Nem vagyok ám sikeres abban, hogy arra találjak rá, akire szeretnék. Lis ezek közé az emberek közé tartozik, s mivel sikeresen felejtettem el a hálója nevét, nem tehetek mást, mint amikor időm engedi, utána kezdek el érdeklődni, vagy az iskolában, esetleg annak környékén bolyongva keresem őt. Nagyon idegesítő, hogy képtelen vagyok megtalálni, de most csak szerencsém lesz, a főfolyosót érintenie kell, ha enni akar, vagy az iskolából ki-be menni, itt rengeteg diák fordul meg. Ennek fejében kényelmes sétában érek le, s ha megéhezem, hát akkor majd enni térek, mert ez is esedékes lesz már, utána pedig esetleg egy kellemes futás az iskola környékén, levezetésnek. Persze nem magamban tervezem a napot, ellenben most olyan idő van, amikor esetleg mindenki megfordulhatna itt, és talán találkozom vele is, máskülönben valóban marad az egyedül kóborlás. A gond csak az, hogy nekem szükségem van az emberek társaságára, unom magamat egyedül, hiszen bár így is rengeteg dolgom lenne, őszintén szólva hiányolom a beszélgetést, az emberi jelenlétet és lazulást. Az, hogy rengeteg diák jár ide, nem jelenti azt, hogy nem érzem magam egyedül, és utálok szürke kisegér lenni. Pedig most is olyan vagyok, ahogy a főfolyosó kellős közepén álldogálok. Lyukas, fehér tornacipőm egy szakadt, sötét farmerban folytatódik, majd egy fehér póló kerül rám felül, és semmi több, se kiegészítő nincs rajtam, mert nincs rá pénzem, ebből kiindulva pedig pénz sincs nálam, egyedül a pálcám lóg fekete, nadrágomat tartó övemen. Soha nem voltam túl türelmetlen ember, most is viszonylag nyugodtan szemlélem az elhaladó embereket, de ha ez túl sokáig folytatódik, akkor kénytelen leszek étellel nyugtatni a gyomromat, vagy valamivel elűzni az időt, mondjuk varázslással, bár nem biztos, hogy az mindenkinek jó lesz. Tényleg ideérhetne már Lis, vagy valamilyen Inflást kéne megkérnem, hogy mondja el, melyik a hálója... szívás, hogy igazából Slasht ismerem csak.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-04-08, 5:56 pm

//NRT: Zaine és Lisbeth - 2013.04.07.//

*Eddig nagyon jól telik a nap. Régen élveztem már ennyire egy délutánt is, csak azért mert süt a nap. Olyan sok minden összejött és ez jó érzés. Ma Xeno sem kötekedős, viszont nehezen viseli jókedvem, így ma nincs annyit velem. Ez nem is baj, legalább nem lombozza le hangulatom. Kisütött a nap, bár kicsit még hűvös van. Tettem egy kellemes sétát a szigeten miközben Nightwish-t hallgatva ugrabugráltam. Jókedvemet öltözékemmel is kifejezem, hisz ma igencsak bolondosan nézek ki. A kék, a fekete és a piros színeiben sétálgatok, emberek figyelmét vonva magamra. Egyáltalán nem zavar, hogy megnéznek, jól érzem magam a bőrömben, viszont kicsit, najó nagyon megéheztem méghozzá nutellás, banános palacsintára. Szörnyes pulcsimban így meg is indulok az iskola felé. Természetesen most is kiöltöztem. Hosszú fekete hajam van jelen pillanatban illetve nagyon kék, természetesen csak a normális viszonylatokban, a mű, vízfesték kék, nekem nagyon nem jön be.
Így toppanok be a főfolyosóra. Az egész testem, hangulatom, ruházatom minden arról árulkodik, hogy mennyire jól érzem magam a bőrömben és jajj annak, aki ezt elrontja.*
- Szia Zaine! *Villantok egy 100 Wattos mosolyt. Ilyet szerintem még soha senki nem látott, mert nem nagyon szoktam ennyire mosolyogni. Most úgy érzem magam, mint egy napocska és jelen pillanatban próbálom a fiúra is ráragasztani fergeteges jókedvem.*
- Eszel velem palacsintát? *Szökkenek oda hozzá és tőlem nagyon-nagyon szokatlan módon megölelem, már ha hagyja, de ha nem engedi, akkor a haját borzolom össze. Mivel nem tudok egy helyben maradni, ezért a nyakamban lévő nyakláncot kezdem el babrálni, miközben várom a fiú válaszát, de jó lesz, ha igyekszik, mert lassan itt hagyom. Éhezek a palacsintámra.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2013-04-12, 12:27 pm

//NRT: Susan és Daphne – 2013.04.12.//

*Amikor ma kinyitottam a szemem tudtam, hogy ez a nap az én napom lesz, történjen ma bármi. Kortyolgatom a reggeli teámat és csak ülök a teraszon a kekszeket bámulva, amiket nem olyan régen anyukám hozott ki nekem, hogy ne induljak el éhen semerre. Persze hiába mondtam neki, hogy nem szoktam reggelizni, addig rágta a fülemet, hogy engedtem a kísértésnek és a finom édes kekszeknek. A nyugalmam csak az ébresztő zavarja meg, ami tudatosítja velem, hogy nincs idő a bámészkodásra, öltözni kell. Ma lesz a nap amikor “felnőtt” emberként kell egyedül a szüleimtől távol helyt állnom. Mától a Mysterio lesz az otthonom. Kócos vörös hajam lassan bontogatni kezdem, de kivételesen nem hagyom kiengedve, hanem fél oldalra fonom a hajam. Ami ahogy nézem a tükörben kivételesen elég jól is sikerül, bár nem egy fodrász csoda. Magamra kapom fekete kissé átlátszó felsőmet, bizakodva, hogy jó idő lesz. Kivételes esett, de egy világosabb barnás nadrágot is veszek fel ami nem valami jellemző rám, de valamiért ebbe a nadrágba mégis sikerült beleszeretni, mosolyogva nyugtázom, hogy ma nagyon kitettem magamért, igazán csini lettem. Ezzel a lelkesedéssel puszilom meg a kis családom tagjait és szinte rohanva mennék is ki az ajtón amikor anyukám megállít. Na igen, ő mindenre figyel így most is kiszúrta, hogy nem vettem fel a kabátom, így gyorsan bőr hatású kabátomat felkapom és persze a bőröndöm és már úton is vagyok. Az út persze hosszú és kissé fárasztó is de mivel minden új szinte egy pillanatnak tűnik, így észhez sem térek de már egy nagy folyosón találom magam. Akaratlanul is felsóhajtok és kiesnek a táskák a kezemből, hisz ez a hely még csodálatosabb mint amire számítottam. A mennyezet bámulatos, ha a többi hely is ilyen lesz akkor félő, hogy a gyönyörtől el is sírom magam, hisz ez lesz az otthonom. Bár azért kíváncsi lennék ki az a vakmerő aki takarít itt, hisz nem kevés munkája van ha már ennyire csillog- villog minden. Táskáimat és a jó modort elfeledve futok a lépcsőhöz és nézem meg közelebbről a két szobrot, ha pedig már eddig eljutottam ....nem állok meg és fellépek a lépcsőkön, hogy ott kinézhessek az ablakon,hogy meglássam mi vár még rám. *