A főfolyosó

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-07, 7:45 pm

*Isabella valójában sosem volt ennyire makacs és magának való, de valahogy az élet nem volt hozzá túl kegyes és így ő sem értékel annyira mindent. A saját életével sem túl elégedett. Mindig úgy érzi, hogy valamit elszúrtak a sorsában, valami nincs rendjén. Szíve is mindig belefacsarodik, amikor belegondol abba, hogy lehetett volna jobb élete is. Boldogabb, békésebb. Nos, és akkor talán ő is másképpen állna hozzá mindenhez. Talán nem került volna ide, ebbe az iskolába, talán átlagos lehetne, és talán nem bántaná annyira a tudat, hogy van varázsereje, a barátnője mégis halott. *
~ Mit ér az erő, ha nem védheünk meg bárkit akit szeretünk?~ *gondolkodik el, oda se figyelve a fiú szavaira. Valahogy az emlékek nem hagyják nyugodni, egyre inkább előtörnek, mikor a másik diákkal a rangról, felsőbbrendűségről beszélnek.*
- Szerintem hagyjuk ezt a vitát, hogy ki értelmesebb is ki jobb. *Mormolja az orra alatt, miközben a csomadjait pakolásza, és lefolyik egy könnycsepp az arcán. Gyengén remegni kezd, és szíve összerándul. Cikázik benne a gondolat., hogy lehet, hogy a fiú tényleg jobb nála, és hogy többet tud. Kicsit talán el is ismeri, hogy a származás sokat számít, de nem akarja bevallani magának. Küzd a gondolattal, végül mégis kimondja. *
- Jó, lehet tényleg jobb vagy nálam, lehet, hogy többet tudsz. Nem vagyok olyan jó mint te. Talán meg se közelítem a tudásod. De nem ugyanazt az életet éltük át. Talán tényleg nem itt a helyem. *Suttogja halkan és ismét megremeg egész testével, majd a fiúra néz a tiszta, kék szemeivel, és sóhajt egy nagyot, majd a lábát figyelmen kívül hagyva odamegy a sentinelhez, és egészen közel hajol hozzá, majd a tekintetét kémleli.*
- Ne ítélj el úgy, hogy nem is ismersz. Előbb ismerj meg, tudd meg a múltam, és csak azután alkoss rólam véleményt. Ne nézz le, amíg nem volt alkalmad legyőzni. De most hagyj végre lepakolni és gyászolni. *Hangja halk, alig hallható, tekintete pedig őszinte és komoly. Miután elmondja véleményét, tudomást se vesz a fiú ról mindaddig, amíg az elő nem húzza a pálcáját és nem segít Isabellának. A szöszi halk léptekkel követi a fekete hajú srácot, majd mellé érve apró mosolyra húzza a száját.*
- Köszönöm *Suttogja, majd egy lélegzetvétel után újra megszólal.*
- Én Isabella vagyok.Tudod sosem volt jó életem, semmiben sem voltam jó, de ha ez kell, hogy elismerj, hajlandó vagyok veled kiállni egy párbajra. Lehet, hogy nem győzök , de attól se félek, hogy kiálljak ellened. *mondja, majd ismét elő kapja barátnője képét. Szörnyen hiányzik neki a lány, és látszik, hogy ezt nehezen dolgozza fel. Hosszú haja a szemei elé omlik, majd ismét ejt egy pár könnyet. Léptei a fiú éhoz hasonlóan ütemesek, és halkan kopognak a folyosó padlóján .*
- Mellesleg téged hogy hívnak? *Szólal meg Is lágy, gyermeki hangon, kivételesen őszinte kedvességgel, majd eszébe jut, amit a sentinel mondott az eredményéről, és elgondolkodik. Tudja nagyon jól, hogy neki kevésaz esélye olyan jó eredményekre, elvégre, ő nem olyan vérbeli varázsló...*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-19, 12:51 pm

* Lassan lépek az épületbe, valahogy ez olyan végleges, ha beteszem a lábam. Noha már sejtettem a kikötőben is, hogy nem nagyon tudok vissza fordulni. A tomboló szél megtépázta rövid hajam, még jó, hogy nagyon nem tudott belekapaszkodni. Őrület, hogy jószerivel a nyár közepén lépek be az iskola kapuin, már akkor tudtam, hogy ez nagy kiba***s, amikor szóba hozták, de így... hogy itt kell dekkolnom. Olyan büntetés ez, amire nem szolgáltam rá, sejtem, hogy haragom előbb vagy utóbb, és inkább az, de csillapodni fog. Jelenleg azt, hiszem sosem leszek észnél eléggé. Közhelyeket hajtogatok magamba, fogadd el a sorsod, a düh nem jó tanácsadó, csak előre nézz, fogd meg a jó oldalát... blablabla. Mégis kedvem lenne vállamon cipelt fekete bőrtáskámat a lépcsőhöz vágni és hiszti rohamot kapni felett. Mégis magasra tartott fejje lépkedek, cipőm sarka kopog a patika tiszta köveken. Jól illek környezetbe fekete farmeromban és fekete szűreke keresztcsíkos ujjatlan felsőmben, itt amúgy is minden kissé sötét tónust képvisel.
Megtorpanok a lépcső tövében, hogy szemügyre vegyem az aulát, annak kidolgozottságát, noha szép, mégsem derülök jobb kedvre. Vágyakozva visszafelé indulnék, de mint már emlékeztettem maga, az ember fogadja el ami jön.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-19, 1:12 pm

*Őszintén szólva jobban nem is kezdődhetne a napom. Irónia. Tegnap este, illetve még ma hajnalban is Axel-al párbajoztam, s ennek én, ő, a környezet, és mások pihenése is kárát látta, arról nem beszélve, hogy árnygömbjének helye még mindig bal vállamon éktelenkedik. Az ember ilyenkor elvárná, hogy legalább a pihenés kijár neki, főleg ha hajnalban fekszik le, de nem, a Mysterio-ban ez hiú álom, ugyanis szundításomból az ablakom zörgetésre ráz fel. Apró csőr kopogtatja az üveget, s én lassan, lustán fordulok oldalamra, hogy fél szemmel mérjem fel a betolakodni kívánó baglyot.*
~ Hogy maradtál volna meg éjszakai állatnak... ~ *morgok magamba, de végül két kézzel nyomom fel magam egy kis sziszegés kíséretében sebemnek köszönhetően, hogy egy fekete térdnadrágban lépjek oda, s zajosan rántsam ki ablakomat, mire a madár egyszerűen beröppen, és ágyamra ülve ejti oda levelemet.*
- Hess innen madar, hess! *kapok felé, mire az sértődötten csíp bele ujjamba, s ismét felszisszenve lendítem számhoz, mialatt a bagoly mogorva csőrcsattogtatással kiszárnyal, kínosan ügyelve arra, hogy fejemet majdnem elüsse, és repülés közben még egy pár papírt is kisodorjon az ablakon. Ostoba teremtmények... ilyenkor zavarni egy oroszt. Mit várt? Végül a levelet is ügyesbajosan, de feltépem - szó szerint -, hogy olvasni kezdjem, s minden egyes sornál komorabb arcot öltsek. Nagyszerű... bár vállaltam. Hanyag mozdulattal dobom az ágyra papírom, hogy előkerítsem fekete futócipőm, illetve farmernadrágomat, s pólómat rajta vörössel családom címere hátul, míg elől a "Ruszki" felirat, s amint ezeket felrángatom magamra, már csak nyakláncom fektetem mellkasomra, bal csuklómra órámat, jobbra barátom által készített karkötőmet, illetve középső ujjamra teleportgyűrűmet, ellentétes kezemre pedig családi pecsétgyűrűmet húzom, továbbá övemre sentinel jelvényemet tűzöm pálcámmal együtt. Még egyszer beletúrok fekete tincseimbe, hogy láthassam sápadt bőrömmel keretezett kék szemem most sötéten és mogorván csillog akár csak arckifejezésem. Ásítva indulok le, míg nyújtózkodom, majd az ajtóban megtorpanok. Már képes vagyok varázsolni... nagyszerű. Így tehát becsukom szemem, ha egy másodpercre is, de az aulába érkezem kis késéssel odateleportálva, hogy rögtön szemügyre vegyem az új diákot. Nyilván ő az, mivel táska van nála, az öltözködésével egyenlőre nincs gond, ám hajviselete számomra furcsa, így kétes érzelmekkel sétálok elé, de arcom mogorvaságon kívül mást nem árul el.*
- Üdvözlet a Mysterio-ban. Aristarkh vagyok, Aristarkh Yermolaevics Zhukov. Gondolom te vagy az uj diak, teged foglak felkiserni a szobadba. *mondom mindezt olyan hangsúllyal, mint egy utaskísérő, míg kezeimet övemen pihentetem. Egyáltalán nem betanult szöveg, egyszerűen improvizálok az idegenvezetőket utánozva...*
- Nos... Ruta..., honnan jöttel? *túzok hajamba, míg csomagjára pillantok. Segítsek neki? Még ki kell dolgoznom egy tesztet az újak számára... csak a hecc kedvéért. Inkább hanyagolom, az időpont számomra megterhelő.*
- Egyebkent arra megyünk. *mutatok hátam mögé a lépcsőre.* - Ugyhogy ha mas nincs, akkor kövess. *morgom, majd neki hátat fordítva indulok el, s remélhetőleg ő is követ, ha pedig nem, akkor magára vessen. Ilyen hangulatban igen sötét világképem bármit megenged...*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-19, 1:41 pm

* Már magam sem tudom, hogy mik járnak a fejemben, talán nem is lényeges dolgok, talán csak dühöngök, de az is lehet, hogy máris a honvágyam kerít hatalmába. Korán van még nekem, az úton is többször elaludtam, látszik, hogy megvisel ez az idő. Elméláznék rajta menyire vagyok éhes, amikor a semmiből felbukkan egy srác, teljes testemmel felé fordulok, leveszem a lábam a lépcsőfokról, már majdnem felfelé indultam. Csak eligazodnék, vagy eltévednék, neeem, én nem tévedek el. *
- Üdv. * viszonozom a köszönést mély zengésű hangomon, mintha kicsit sok dohányt szívnék, bár csak kevésszer élek eme szenvedéllyel, amikor nagyon ideges vagyok, vagy ha megkívánja a helyzet. Csak biccentek új vagyok, ma a legújabb, de biztos nem a legfrissebb, vagy mit tudom én. Jah új vagyok, remélem maradok is, nem leszek sokáig, ezek a tervek, amiket nem én döntök el, sok döntésem van, de ez nem pont az. Díjazom, hogy a neven is tudja, nem szeretem ezeket a köröket, sem azt, hogy honnan jöttél így csak semmit mondóan a hátam mögé bökök.*
- A vízről. * naná, majd óceán, meg ilyesmi, csak víz, és csónak, meg révész, aki meglepően szótalannak bizonyult, hiba is faggattam, ígértem szépet jót, huncutat. Felszívom magam, megigazítom vállamon a mázsás táskát és a srác mögött útnak indulok.*
- Magasra megyünk? * a modern kastélyokban van lift, vagy mozgólépcső, erről az jut eszembe, hogy milyen városi liba lettem, hogy elkényelmesedtem, még jó, hogy el nem puhultam. Séta közben megszemlélem az idegenvezetőt, aki valószínű unja ezt a melót, hallatszik a hangján, jobb lenne ha lenne pár kártyája és azokat mutogatná fel, talán abban több az izgalom. Kastélybemutatásra nem is számítok, vagy csak amolyan filmesen: ez a terem szép, ez a terem is szép, ez a terem szép....*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-23, 12:36 pm

*Tegnap este jól kicsaptam a ház oldalát. A fejem hasogat a másnaposságtól, de máskor is túléltem, ezért ezzel most sem lesz másképp. Annyira részeg voltam estére, hogy nem tudtam visszavánszorogni a suliba, ezért a fogadóba béreltem egy szobát, ami nem volt rossz döntés, mert pár óra mulatozás után egy szexi macába futottam, aki szintén nem volt már józan állapotban. Mondanom se kell, hogy neki sem kellett kétszer mondani, hogy éjszakára csatlakozzon hozzám és hálószobám meghitt békéjéhez. Röviden az éjszakám jól sikerült túl éltem most azonban ideje, hogy a mellettem fekvő barnát itt hagyjam és hazatámolyogjak. Mivel még alszik és a szobát Ő használja ki a legtovább, ezért a szoba kifizetését rá hagyom. Egyáltalán nem érzem, etikátlannak pusztán csak ügyesen spórolok. Reggel kértem egy feketét, amit egy hajtásra lekísértem egy pohár vízzel, hogy könnyebb legyen elviselni a rosszul létet, majd cigizés közben a kikötő felé veszem az irányt, hogy a csónakos vagy, hogy is hívják, kitegyen a túloldalt. A reggeli szél jót tesz kómás fejemnek, de a napsütés bántja a szememet. Menet közben megmosom borostás arcom a tenger vízében. Zsebemből előkotrok egy rágót, amiből kettőt be is kapok, hogy elűzzem, az alkohol szagát bár pólóm még érződik a cigi füst, ami megmutatja, hogy este merre jártam. Kiszállva a csónakból most már a sulinál lekapom magamról a szürke felsőt, majd kezembe fogva sétálok be az aulába, ahol elégedetten nyújtózkodom egyet.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-23, 1:00 pm

*Kellemesen indul a reggelem, álmatlanul aludtam végig az éjszakát, így teljesen nyugodtan ébredtem. Lezuhanyoztam, kivasaltam a hajam, sminkeltem, majd felöltöztem, és most enni indulok, ami olyan reggeli-ebéd kombó, mert mivel későn keltem, így ez inkább utóbbi már talán. Öltözetem egy pánt nélküli sötétlila flitteres pamutból készült felső, mi éppen leér formás fenekem alá, lejjebb fekete cicanadrág és lila magassarkú cipő. Nálam van az öltözetemhez illő táska, benne minden női holmi, és pálca is. Hajam kibontva lóg, egyenes, lilás tincseim megcsillannak az ablakon besütő fényben. Az aulába leérve már sétálnék is be a nagyterembe, mikor orromat bűz csapja meg, és körbenézek, mi áramoltatja magából ezt a szagot. Néhány lépéssel odébb a főfolyosón már ki is szúrok egy félmeztelen srácot, aki mindennek a felelőse.*
- Őő tudod, hogy ez egy iskola, és nem egy hajléktalan szálló? *teszem fel a kérdést lenézően, miközben orrom előtt legyezgetek, hogy ne nagyon érezzem ezt a szagot. Nem gondolnám, hogy a velem szemben álló srác diák, hisz borostás az arca, és ömlik belőle az alkohol- és cigiszag, ami szinte már gyomorforgató, szinte az étvágyam is elment. Érzékeny az orrom az ilyenekre, nem ehhez vagyok hozzászokva, de azt azért csak nem tűrhetem, hogy holmi jöttmentek járkáljanak a Mysterio-n belül. Miközben valami magyarázatot várok, zöld szemeimet végigfuttatom a másikon. Fiatalnak tűnik, és talán még helyes is lenne, de hát ha valaki ennyire nem ad magára, az nagyon meg se érdemli a társaságomat. Kb egy méter a távolság közöttünk, nem fogok közelebb menni, épp eléggé érzem a jelenlétét innen is.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-23, 1:25 pm

*Kómásan indulok el a tegnapi buli után a fogadóból, hogy a suliban zuhanyt vegyek és kipihenjem, a másnaposság hátrányait bár én azt az elvet vallom, hogy kerüld, a másnaposságot maradj részeg! Megpróbálom magam kicsit rendbe szedni, míg az iskolába érek, de valljuk be a rágó és az arcmosás nem segít sokan a helyzeten, mert a piaszagot csak egy alapos zuhanyzás tudná tompítani. Engem különösebben nem is zavar, de úgy tűnik, akad a környékemen valaki, aki nem bírja a szagom.*
- Ja tudom bár a hajléktalan szállón szívesebben lennék. *Fordítom felemás színű tekintetemet a hang irányába és igen csak meglepődök, amikor egy igazi csinibabával találom szembe magam, egyedül azt bánom, hogy ilyen a modora, de az ilyen lányokat egyszerűen csak meg kell nevelni. Felnevetek a gondolatra, majd a csajszi felé kezdek el közeledni. Kihívás elfogadva.*
- Olyan szép arcod van... csak az a kár, hogy eltakarja, azaz irgalmatlan nagy lópofád. *Tartom ki tökéletesen a hatásszünetet, majd kócos hajamba túrok. Egyáltalán nem érdekel, hogy nem tetszik, neki a szagom tőlem lehet akármilyen kényes.*
- Ez egy ittas férfi szaga, akinek jó volt az éjszaka csinibaba. *Vonogatom meg szemöldököm, majd még közelebb lépek hozzá és ha tudok akkor csak egy lépés távolságot tartok meg, így már leheletemet is érezheti, ami erősen mentolos a két erős rágónak köszönhetően.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-23, 1:42 pm

*Jó napnak indult a mai, de egy szagos alak belerondít, útban a nagyterem felé. Felvilágosítom, hogy valószínűleg rossz helyen jár, mert ez egy iskola, és felvonom a szemöldököm a válaszán.*
- Hát akkor ajánlani tudom, hogy menj is oda. Senki se kényszerít, hogy itt maradj, nem valók ilyen diákok a Mysterio-ba. *mondom határozottan, de kissé elszörnyülködök, hogy ilyen züllött diákok is tagjai lehetnek a Mysterio közösségének. Hiába, romlik a világ... Mikor közeledni kezd, szépen lassan a táskámba csúsztatom a kezem, és megragadom pálcámat, és bármikor képes vagyok kirántani és varázsolni, ha olyat tesz vagy mond, ami nekem nem tetszik. Ez a következő percben meg is történik, és teljesen felháborodok a szavain.*
- Téged aztán nem tanítottak meg, hogy kell a lányokkal beszélni... tuskó. *mondom neki dühösen, és hátrébb lépek, ahogy közeledik, had higgye azt, hogy egy kis nebáncsvirág vagyok, aki nem tudná ellátni a baját. Tovább folytatja a szövegelést, ami talán másnak bejön, de bennem inkább undort kelt. Megelégelem ezt az egészet, szóval előhúzom a pálcámat, és megleckéztetem kicsit.*
~Scytichs! Scytichs! Scytichs!~ *ismételgetem magamban, miközben rajzolok egy kört a pálcámmal, egyenesen a velem szemben álló srác felé. Hamarosan érezheti, mit is varázsoltam, hiszen a tüdejében képződik egy vákuum, ami miatt fuldokolni kezd. Nem sajnálom egy cseppet se, sőt, ha felnéz, a szememben láthatja, hogy még direkt élvezem is, hogy kicsit móresre tanítom. Egy-másfél percig hagyom szenvedni, feje már lilul, és ekkor megszakítom a koncentrációt, így a levegő újra beáramolhat a fiú tüdejébe.*
- Nem ajánlatos szórakozni velem! Remélem megjegyezted! *mosolyodom el gúnyosan és kárörvendőn, és hátrébb lépek, onnan figyelve ennek a nagyképű ficsúrnak a reakcióját, és bár most kéne lelépnem, érdekel, hogy viseli a pofára ejtést diáktársam, aki valószínűleg nem ehhez van szokva.*

//fagyi//

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-23, 3:41 pm

//Olvad//

*Fantasztikus volt az este minden volt, ami kellett, pia, nők, szórakozás. Reggel a másnaposság természetesen jelen van, de már kezdek hozzászokni, már ha lehet olyat. Reggeli kávé és rágó után kicsit jobban is érzem magam bár tény, hogy jobb formám is van, pechemre pont ebben a pillanatban kap el egy dögös bombázó. Nem értékeli megjelenésem és a szagom, de különösebb kép nem is érdekel a véleménye.*
- Sajnos arra nem járkálnak ilyen dögös, hosszúcombú pipik mint te. *Szökik arcomra legbájosabb vigyorom, majd lépteimet a lilába bújtatott démon felé irányítom. Eléggé fel van vágva ahhoz a nyelve, hogy kellemesen elszórakozzak vele. Természetesen figyelem mozdulatait így az sem tereli el figyelmem, hogy a táskájába kotorászik. Paprikasprére vagy ilyesmire számítok, de ez nem hátráltat meg attól, hogy gonoszan beszóljak a gonosz szépségnek.*
- Jól felvágták a nyelved cicukám. Csak nem kígyónak készülsz? *Kérdezem, oldalra billentett fejjel miközben még mindig közeledek, hozzá bár most már lelassítom lépteimet. Nem zavar, hogy hátrál, pár lépést csak tegye, én akkor is számítok, valamiféle támadásra nem tűnik anyám asszony katonájának a bige. Meglepetésemre egy pálcát ránt elő, amivel azonnal kört is kezd el rajzolni. Fogalmam sincs, milyen hókuszpókuszra készül, nekem még pálcám sincsen, hogy megvédjem magam, ezért megpróbálom gyorsan átszelni köztünk a távolságot, hogy megmarkolhassam csuklóját, de a kis ribanc átka betalált, amitől nem kapok levegőt. Egy ideig még állva küzdök egy kis levegőért, de szervezetemből erősen fogy az oxigén, amitől térdre kényszerülök. Lábai előtt térdepelek, ami számomra teljesen megalázó. Nem térdelek le senki elé főleg nem egy nő elé, ezért kezeimmel kinyúlok és megragadom bokáit, amit egy határozott rántással magam felé húzok, had feküdjön ki Ő is előttem. Azonban ezzel elhasználtam minden maradék tartalékomat így most már csak igen csak lila a fejem. Ha ezt sikerült megvalósítanom, akkor a varázslat megtörik, így újra levegő jut a tüdőmbe sípolva, ha pedig nem akkor Ő enged, el mire szintén ez játszódik le. Köhécselni kezdek, majd amikor már végre kapok rendesen levegőt, dühös villámokat szóró tekintettel nézek rá, majd érdesen, de kipréselem magamból a szavakat.*
- Elkényeztetett ördögfajzat vagy mondhatom. *Próbálok lábra kecmeregni, amitől ugyan kicsit megszédülök persze ezt csak mind akkor, ha nem sikerült a másiknak kirántanom a lábát.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-23, 3:59 pm

*Sikeresen elrontja a jó napomat egy alkoholtól és cigarettától bűzlő srác, ki inkább hasonlít holmi hajléktalanra, mint egy diákra, de hát süllyed a színvonal, azt kell mondjam. Szeretem, ha bókolnak nekem, de ez itt olyan stílusban teszi, amit nem tudok értékelni, vagyis pozitívan semmiképp.*
- Jól jegyezd meg a látványt, mert ha így folytatod, nem sok ilyet fogsz már látni. *mondom, és igen, ezt veheti fenyegetésnek, belém ne kössön senki se. Következő szavai felhúznak annyira, hogy előrántom a pálcámat, és hamarosan már fojtó átokkal kínzom a fiút. Még épp időben csapott le az átok, mert érzékeltem, ahogy el akarta kapni a kezem, de hát előbb keljen fel, vagy minimum igyon kevesebbet. Fogy a levegője rendesen, és nekem élvezet nézni, ahogy lassan lehanyatlik a földre, egyenesen a lábam elé. Biztos vagyok benne, hogy ez megalázó neki, de nem érdekel, nekem tetszik, biztos nem nagyon fogja majd hangoztatni, hogy egy lány bánt el vele. Lenézek rá, így zöld szemeim hamar kiszúrják, hogy keze bokám felé nyúl, és én határozottan felemelem a jobb lábamat, és rálépek a kezére, nem érdekelve, mekkora fájdalmat okozok neki.*
- Azt hiszed, ilyen könnyű elbánni velem? Hát minek nézel te engem? *kérdezem, és felnevetek, ahogy az érzésre nagy valószínűséggel az arcára fájdalom ül ki. Várok egy ideig, mielőtt megszüntetném a fojtó átkot, és bár csábító lett volna itt helyben megölni őt, nem akarom vállalni a következményeket, amik esetlegesen járnának. Szavaira felnevetek, hangom gúnyos, és jót szórakozom azon, hogy szenved.*
- Vigyázz, mit mondasz, mert ez az elkényeztetett ördögfajzat még megpróbálna megölni... ne hidd, hogy nem tenném meg, és a világ utána jönne nekem egy szívességgel, hogy megszabadítottam azt egy ilyen féregtől, mint te... *mondom, és szinte undorral nézek rá. Hihetetlen, milyen emberek vannak, de hogy a Mysterio-ba is bekerült egy ilyen kéjenc... az számomra még mindig felfoghatatlan.*
- Most pedig azt ajánlom, gyorsan húzz el innen a szemem elől, mert a végén nem fog tetszeni, amit csinálok veled! *szólok oda neki komoly hangon, teszek néhány lépést hátrafelé, majd megfordulok, és elindulok a nagyterem irányába, mert bár kissé elment az étvágyam ettől az alaktól, de az egészségem szempontjából muszáj lenne enni valamit.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-23, 4:23 pm

*A szobám fele menet egy szépségbe botlok bele, akinek határozottan előkelői modora van. Valószínűleg neki csak a pénz és a vérvonal számít. Pénzzel éppenséggel szolgálhatok és az örökbe fogadott családom háttere is makulátlan, de az én vérem az nem neki tetszetős.*
- Ugyan, biztos fogok még nálad is szebb lányt látni bár magasra tetted a mércét. *Ül ki ismét csibészes mosoly az arcomra. Nem érzem fenyegetőnek azt amit mond, sőt inkább egyre jobban arra buzdít, hogy tegyek valamit a kicsikéért. Rögvest teszek is felé pár lépést mire hátrál, majd pálcát rántva varázsolni kezd. Egyáltalán nem érdekel a mágia, sőt tiltakozás képen még pálcám sincsen, bár azt hiszem Elvira tett valamelyik bőröndömbe egy dobozt, amiben pálca van, de azt mondta, hogy nem biztos, hogy az jó nekem. Hát igen ki kéne pakolni, de mindegy is, hisz az átok hatására nem tudok levegőt venni. Majd meg fulladok, de a kicsike élvezi, hogy kínozhat. A levegőhiány miatt térdem megbicsaklik, nem tud tovább megtartani így a leányzó elé térdelek, majd bokája felé nyúlok, de kiszúrja gyors mozdulatomat és a kezemre tapos mihez fájdalmas morgás és grimasz társul. Kérdésére nagyon szívesen válaszolnék, de még mindig fulladozok, ezért ezt a lehetőséget sajnos el kell halasztanom. Már kezdem elhinni, hogy a boszorkány tényleg meg fog fojtani, amikor elenged. Amikor végre meg tudok szólalni a magam fura módján, bókolok neki, amire fel is nevet.*
- Nem kételkedem abban, hogy karmaid is olyan élesek, mint a nyelved, de állok elébe. Minden pasi végzete egy gyönyörű nő az enyém miért ne lehetnél pont te? Ha már erre az istenverte helyre kell jönnöm, legalább hadd élvezem. *Jelenik meg arcomon ismét a ragadozó mosolyom, majd kezemet kezdem el dörzsölgetni ahova az előbb a csinibaba rálépett. Nem érdekel lekezelő stílusa főleg az nem, hogy ilyen undorral néz rám, sőt egyenesen élvezem.*
- Ahogy szeretnéd, de nem tűnők el teljesen, inkább megvárom, hogy te sétálj el elsőnek, hogy hátulról megnézhessem, hogyan riszálod formás farod. *Kacsintok rá, majd a hálókörletem felé veszem az irányt, de ahogy megígértem nem egyek el teljesen megvárom, míg az Ő alakja tűnik el, majd felrohanok a Sas hálóba, ahol villám fürdőt veszek. Új ruhákba bújva az ebédlő ajtóhoz rohanok és a falnak támaszkodva várom, hogy megjelenjen a démonkám és ha ez megtörténik, akkor lesből és váratlanul csapok le rá kezemmel megfogva az Ő kis kacsóit, hogy ne tudjon, annyira tiltakozni miközben testemmel az ajtóhoz szorítom.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-23, 4:46 pm

*Nagy sajnálatomra nem tudom nyugodtan elfogyasztani az ebédemet, mi több, el se jutok addig, mert belebotlok egy ápolatlan külsejű egyedbe, kivel egy kis összetűzésbe keveredek. Nem foglalkozom már szavaival, eléggé feldühített, így inkább a mágiához fordulok, és egy aranyos kis fojtó átokkal támadom meg a másikat, kinek még a nevét se tudom, de nem is érdekel, hogy őszinte legyek, remélem sose látom többet a képét. Mindenesetre most élvezem, ahogy a lábaim előtt fuldoklik, de az már kevésbé nyeri el a tetszésemet, hogy a bokámat próbálja meg kihúzni, meg is lesz a jutalma, ami a magassarkúm nyoma a kezén. Még annak örülhet, hogy nem a sarokrésszel tapostam, akkor talán az a tíz centi még át is fúródhatott volna a tenyerén, ami szintén nem hatott volna meg. Kegyetlen vagyok? Meglehet, de aki megérdemli, az kapja, amit kell. Egy idő után abbahagyom a fojtást, és megfenyegetem, ha így folytatja, megölöm, és ezt komolyan is gondolom. Szememet forgatom arra, amit a végzetről mond, de nem foglalkozom vele, inkább még egy utolsót szólok hozzá, aztán elindulok a nagyterembe. Magabiztosak a lépteim, érzem magamon a bámuló tekintetét, de nem érdekel, többet remélhetőleg úgyse lát, hát had élvezze a látványt, amit tökéletes testem nyújt. A nagyteremben leülök az inflások asztalához, és salátát szedek magamnak meg egy kis sült csirkemellet, mellé öntetet, inni pedig szénsavmentes víz. Nem sietem el az evést, had nyugodjanak le az indulataim, de egy idő után felállok, és kilépkedek a nagyteremből. Sikerült lenyugodnom, a fejemből igyekeztem száműzni azt a férget, és nagyjából ez sikerült is, ám újra felbukkan. Nem számítok rá, így mikor kilépek az étkezőből, váratlan hatás ér, egy fiútest passzíroz neki az ajtónak, és felnézve látom, hogy az előbbi kéjenc az. Átöltözött, nincs olyan borzalmas szaga, de még mindig hányingert kapok tőle, de inkább most már csak a személyisége miatt. Kezeim le lesznek fogva, a táskámat is kiejtem a kezemből sajnálatos módon, amiben viszont a pálcám van, de egyébként se tudnék varázsolni, hiszen elég határozottan tartja a kezeimet.*
- Nem volt elég, te féreg? Azonnal engedj el! *szemeim szikrákat szórnak, dühös vagyok, nem is kicsit, hogy így lesből támadt. Megpróbálom ellökni magamtól, de hiába, jóval magasabb és erősebb nálam. Amennyiben lábamat fel tudom emelni, úgy hirtelen és nagy erővel emelem fel térdem, és célzok egyenesen a golyóihoz, majd visszaeresztve a lábam, az övére lépek, de ügyelek, hogy a sarkam találja el a lábfejét. Valószínűleg lazább lesz a szorítása, talán el is enged, ebben az esetben pedig ellököm, felveszem a táskám a földről, előkotrom a pálcámat, és néhány lépéssel eltávolodok tőle.*
- Nem volt elég a fojtogatás? Szeretnél még tapasztalni egy kis fájdalmat? *szólok oda neki, és remélhetőleg tényleg sikerrel járt a kis magánakcióm, különben még mindig a szorítása között vagyok, és ki kell találnom egy B tervet.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-23, 5:08 pm

*Szerencsémre menet közben találkozom a főfolyosón egy csodaszép lánnyal, aki kevésbé díjazza megjelenésemet, természetesen engem, ez cseppet sem izgat. Tudom, hogy bunkó vagyok és? Én így érzem jól magam Ő meg attól érzi jól magát, hogy játszhatja az elkényeztetett, elérhetetlen és törhetetlen porcelánbabát. Ugyan varázserejét bevetve felém kerekedik, és majdnem megfojt, sőt ráadásnak még meg is tapos, de ettől én még nem adom fel, sőt agyam egyből kieszelte a turpisságot. Felemás szememmel kiélvezem, hogy riszál nekem egy kicsit, majd a körletbe sietek, ahol átöltözöm, hogy megújult külsővel vegyem le lábáról démonkámat.. Az ebédlő falának támaszkodva várom, hogy kijöjjön, ami szerencsére pár perc múlva be is következik. Mint egy cápa csapok le hirtelen áldozatomra. Kezét határozottan tartom miközben testemmel a falnak szorítom a nálam vagy 10 centivel kisebb lányt, persze csak magas sarkúban. Erősebb vagyok nála szóval nagyon még a mozgolódásra sincsen lehetősége. Észrevettem, hogy táskája le esett mellém, így azt arrébb rúgom mielőtt megint valami turpisságot követne el ellenem *
- Belőled sosem elég. Most én irányítok. *Veszem fel szikrázó szemeivel a szemkontaktust, majd végig követem nyaka vonalát egészen a mellrészig, ahol kicsit jobban megpihen tekintetem. Érzem, hogy mozgolódik, de hiába teljesen rá nehezedek, amitől Ő nőként nem tud magától egy könnyen eltaszítani. Most jön az amivel általában a nők ilyenkor próbálkoznak. Megpróbálnak a férfiak legérzékenyebb pontjára hagyni, de figyelek a tüneményre, így mikor az felemeli lábát, hogy lecsapjon, rám combommal elkapom és szorosan tartom, így most már kénytelen egy lábon állni, ami valószínűleg még nehezebb, de tartom így nem fog eldőlni.*
- Nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen tubicám. *Szökik elégedett mosoly az arcomra, majd ajkaimmal a nyakát kezdem el csókolgatni. Először csak puszit adok rá, majd csókot végül, hogy ne tudja letagadni, hogy valaki hozzá ért szívni kezdem a testrészt egészen addig, míg azon szép kis lila folt meg nem jelenik. Természetesen közben szorításom nem enyhül, sőt ha tovább mocorog, még erősebben szorítom meg és helyezem testére jobban súlyomat. Amikor tevékenységemmel végeztem felemelem fejem, majd megnézem magamnak alkotásom.*
- Csini, megy a hajad színéhez. *Vigyorgok elégedetten az arcába.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-23, 5:35 pm

*Nem tetszik a gyerek stílusa, akivel összefutok a folyosón, és ennek látszatot is adok, a Tiltott mágián tanult fojtó átokkal kicsit megleckéztetem, majd pedig ott hagyom, és a nagyterembe megyek, hogy végre ebédeljek. Az evés végeztével nyugodt szívvel lépek ki a nagyteremből, hol aztán orvtámadás ér, neki leszek szorítva az ajtónak, és mocorogni is nehéz. Ismét az a senkiházi van velem szemben, de be kell vallani, most ő van jobb helyzetben. Irányítani akar, és ezt közli is, de érzem is a határozott szorításán, miből természetesen próbálok szökni, így térdemmel becélzom férfiasságát, ám sikertelen az akcióm, mert combjaival összeszorítja a levegőben a lábaimat, így fél lábon egyensúlyozok, noha elesni nem fogok, mert tart a fiú.*
- Leállnál ezekkel a gagyi becézésekkel? Most komolyan, van akinek ez bejön? Szánalmas... *mondom, és egy lendülettel szemközt köpöm a srácot. Nem túl nőies dolog, de kb tényleg hányingert kapok tőle, és erre csak rátesz egy lapáttal, mikor a nyakamat kezdi csókolgatni, majd megáll egy helyen, és szívni kezdi. Más esetben talán élvezném az ilyenfajta érintést, de most mindenáron próbálok kitörni a szorításából, de ha jól sejtem, mindez reménytelen. Egy idő után elhúzza a fejét, és vigyorgó képpel tesz megjegyzést "művére".*
- Undorító vagy... *kiáltom dühösen, és bízom benne, hogy valaki meghallja, de nem fogok erre várni, hanem megpróbálkozok szabadulni. Mivel erősen tartja a jobb lábamat, és az ajtónak is passzíroz, így egy kísérletet teszek. Felemelem bal lábamat, így nincs min megállnom, de csak nem huppanok fenékre. Ha sikerül felemelnem, erőteljesen visszateszem a földre, vagyis hát egészen pontosan a hozzám közelebb levő lábfejét célzom be, méghozzá a sarkammal. Igen, ez lenne a B tervem, de van C és D is még, de azért bízom benne, hogy nem lesz szükség rájuk. Eddig is utáltam ezt a gyereket, de most még jobban, hogy a nyomát bőrömön hagyta egy lila folt képében. Ha egy kicsit is lazábbnak érzem a szorítását, akár a fájdalom miatt, akár más miatt, kísérletet teszek eltolni őt, és ha ez sikeres, akkor a táskámért nyúlok, amit bár arrébb rúgott, azért annyira messze mégse.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-23, 6:04 pm

*Még figyelem, ahogy a formás nőszemély elhagyja a folyosót, de nem húzom tovább az időt felsietek a szobámba ahol átöltözve az ajtónál lesben állva csapok le a leányzóra kit azonnal a falhoz is szorítok. Szorosan tartom, hogy ne nagyon tudjon mocorogni, ám azért nem adja olyan könnyen megát. Nem is baj szeretem a tüzes nőket. Tökön rúgással is próbálkozik, ami természetesen nem sikerül és résen vagyok.*
- Nekem tetszenek, de ha szeretnéd másképp hívlak, csak akkor áruld el a neved cicus. *Vigyorgok rá, de látom, hogy mire készül, túl sok nőt szorítottam már le így ahhoz, hogy ne tudjam egy-egy mozdulatból, hogy mi következik, ezért gyorsan a szájára tapasztom az enyémet. Tudom, hogy utálja az érintésem és én ezzel fogok most visszaélni.*
- Ahányszor megpróbálsz leköpni annyiszor foglak újra és újra megcsókolni, míg nem gondolok egyet és mást teszek. *Erősítem meg szavaimat azzal, hogy nyakát kezdem el csókolgatni, sőt, hogy tudják nem olyan ártatlan a leányzó még egy lila foltot is társítok mellé, ami ugyan nem mutat szépen hibátlan bőrén, de a célnak megfelel. Közben próbál kitörni, de minden hiába szorításom nem enged, csak erősödik. Vigyorogva térek vissza szemei vizsgálgatására. Élvezem, hogy tőlem a hányinger kerülgeti és, hogy ennyire viszolyog. Kiabáljon, csak az sem érdekel, már egy ideje nem jár erre senki. Ismét szabadulni próbál, amihez felemeli másik lábát. Természetesen ez azonnal feltűnik, mert ezáltal teste jobban az enyémnek feszül. Azonnal elengedem kezét, lábát, így már nem tartom tovább. Nem nézem, meg ahogy fenékre esik vagy jobb esetben megtartja magát hanem azonnal a falhoz rúgott táskáért megyek, amiből kiszedem a pálcát, majd a lány felé mutatom.*
- Obstructo. *Nem tudok túl sok varázslatot, de az alapok közül megjegyeztem párat. Mivel a pálca nem különleges és semmilyen bonyolult varázslatot nem hajtottam végre, így az engedelmeskedik akaratomnak, amitől ha minden igaz a lila szépség be is ájul és ha ez meg is történik akkor még egy igét veszek elő agyam egyik szegletéből.*
- Incarcerandus. *Ezzel az ájult be is van kötözve. Visszateszem a pálcát a táskába, majd azt és a lányt összeszedve sétálni kezdek keresni valahol valami helyet, ahová betérhetünk. Úgy tűnik valamerre nagyon eltévedtem, mert kb a második emeleten járhatok, amikor hirtelen a falon egy ajtó jelenik meg, ahova benyitva egy szobába találom magam, ahol egy ágyon é az éjjeli lámpán kívül nincs is más.*
- Klassz. *Lépek be, majd az ágyra fektetem a kicsikét, míg a táskát valahol az ajtó környékén hagyom.*

//fagy//

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-26, 8:01 pm

//olvad//

*Egy kellemetlen alakkal futok össze a nagyterembe tartva, kivel kis összetűzésem lesz, de aztán ott hagyom, megyek eredeti célomra, vagyis hogy egyek. Azonban mikor nyugodtan kifelé tartok, a srác a falhoz szorít, táskámat leejtem, miben a pálcám volt, szóval elég rossz helyzetbe kerülök, és még idegesít is a gyerek a hülye becenevekkel.*
- Nicole. *mondom kelletlenül. Természetesen nem ez a nevem, de teljesen komolyan adom elő, így nem sejtheti, hogy nem ez a nevem. Nem vagyok kíváncsi az ő nevére, nem ér annyit számomra, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy megpróbálom szemközt köpni. Ez a tervem azonban meg lesz hiúsítva, mert a fiú megcsókol, mire én összepréselem ajkaimat. Undorodom attól, ahogy hozzám ér, és mindenáron szabadulni próbálok, de mintha ez tüzelné fel, a nyakamat is puszilgatni kezdi, sőt, egy helyen még foltot is hagy. Egyik lábamat tartja, míg a másik még a földön áll, így ezt emelem fel, és teszek egy próbát arra, hogy a lábára tapossak, de a féregnek jó a reagálóképessége, mert hirtelen elenged a szorítás, én pedig nem túl kecsesen huppanok a fenekemre. Időm sincs nagyon reagálni, vagy egyáltalán felmérni, hogy merre is van ellenfelem, mert hallom a varázsigét, mi gyorsan betalál, így ájultan hanyatlok a padlóra. Mikor legközelebb magamhoz térek, rázkódást érzek, mire gyorsan nyitom ki zöld szemeimet. Kell pár másodperc, hogy felfogjam, mi is történik, és mikor rájövök, tekintetem megtelik haraggal és undorral.*
- Azonnal eressz el! *kiáltok neki oda indulatosan, és mocorogni kezdek, szabadulni próbálok, de kevés sikerrel, mert össze vagyok kötözve, és semmi éles nincs nálam, amivel el tudnám vágni az engem fogva tartó köteleket. Kicsit mellkasa felé dőlve próbálok meg beléharapni, ahol érem, lábammal, amennyire tudok rúgkapálok, hogy nehezebb dolga legyen. Persze sehol ilyenkor egy sentinel vagy magiszter, vagy más diák, biztos a szobájukban poshadnak, ahelyett hogy az ilyen senkiházikat keresnék. Na majd én megleckéztetem, csak kerüljön le rólam a kötözés! Felismerem a helyet, ahol épp a srác sétál, ez a második emelet, és sajnálatos módon megtalálja a Szükség szobáját is, hová belép, én pedig hamarosan huppanok az ágyon. Amíg ő a táskát rakja, addig én igyekszem legurulni az ágyról, és úgy mocorogni, hogy a kötelek lehulljanak rólam, időközben pedig próbálok közelebb kerülni a táskámhoz. Nem tudom mit tervez, de nem akarom megvárni.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-26, 9:33 pm

*Talán meglepi határozott kiállásom, de rengeteg diplomáciai tárgyaláson vettem részt: mesterien értek ahhoz, hogy eltereljem a figyelmet valódi személyiségemről, a visszahúzódó fiúról. Őszintén szólva nem mondanám, hogy teljesen ismerem magamat, és nem óhajtok változni, éppen ezért próbálkozom kitörni a börtönömből, és nyitni valami új, valami izgalmas felé, ezzel együtt megismervén az életet. Egy biccentéssel adok súlyt annak, hogy tudomásul veszem kedvenceit, de inkább nem bocsátkozom vitába, tekintve a helyzetet logikusabbnak látom, ha elhagyjuk a témát, s más üti fel a fejét, egészen pontosan egy randevú keretében.*
- Rendben. *billentem kissé oldalra a fejemet. Igazából most tudatosul bennem, hogy soha életemben nem voltam még randevún... Kiöltözni? Talán nekem is kell az a fél óra... Elmosolyodom megjegyzésére, s raktározom magamban az információt, majd pár tervet érintve kutyámmal együtt távozok, hogy a sarkon befordulva, ahol már nem láthat a lány, rohanni kezdjek felfelé értetlen szőrmókommal a karomban, majd mikor viháncolni kezd a sebességre és rázkódásra, egyszerűen le is engedem, és tovább futok, ám ezt a kutyus fogócskának értelmezi, és szobámig hősként kerget engem szinte már ugrándozva, majd amint megérkezünk oroszlánként veti rá magát a lábamra.*
- Hé... *rázom le a sértődött huskyt, ugyanis talán fogai kicsik, de harapása mégsem a legkellemesebb kölyök létére sem, valamint ahogyan látom, a gatyámat is szétszaggatja, így megfogva őt rakom odébb, hogy kényelmesen öltözhessek. Kutatóként túrom fel rendezett ruháimat, dobálva őket az ágyra, majd alaposan mérlegelve választok ki párat, és a fürdőbe rohanva gyorsan lezuhanyozom, egy kis hideg vízzel elárasztva magam, és arra kószáló kutyámat, ki riadtan távozik. Ezek után kerül csak rám egy fekete sportcipőm illetve térdnadrágom, valamint rövidujjú pólóm, mialatt a tükör előtt rendezgetem fekete tincseimet, illetve egy kis parfümöt is használok. Zsebembe pénz kerül, övemre pálcám, s most állatom nélkül indulok meg lefelé még időben az aulába, hogy elérhessem a találkozási pontot.*
- Tökéletes vagy. *köszöntöm, de látszik rajtam az izgalom, szemeim is csillognak, ahogy gyomrom kissé görcsben, de mikor felém nyújtja kezét, kizárólag az otthoni szokások miatt megértem, és hagyom had karoljon belém. Sosem volt kényszerkísérő helyett önkéntes... fel sem fogom mit is csinálok.*
- Gondoltam elnézhetnénk Hawaii-ra, Honolulu-ra. Mit gondolsz? Ott van tengerpart, kellemes az idő, főleg, hogy sötétedik nemsokára, és egy kis esti szórakozás is megteszi, biztosan találunk egy partra nyíló szórakozóhelyet zenével és koktélokkal. *ajánlom fel neki, s ha megfelel, akkor el is indulok a teleportszoba felé. Nocsak... eddig szinte semmiben nem különbözik a randevú a hivatalos bálokon kísérővel való megjelenéstől. Ezért nem esek még hasra, és ezért nem teszem az ostobát a lány előtt, mert felfedezem a párhuzamot és a helyzet egyszerűségét. Még. Aztán mikor a randira jellemzők is előjönnek... jaj neked Conrad, megint mibe keveredtél?*

//Fagyunk Monával.//

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-28, 10:21 pm

*Hopponálva érkezünk Seolra, de ahogy megérkezünk, le is rázom magamról mostohaanyám kezét. Utálom, ha hozzám ér. És amúgy is elég dühös vagyok, hogy Apa nem tudott elkísérni. Csak ő, ez az átkozott nő meg otthon maradhatott volna. Most is csak igazgatja még a cuccaimat, megnézi, hogy be van-e húzva a táskám, elrendezi fekete ruhám szoknya részét, mikor arrébb lépek, és dühösen meredek rá. Utálom. A fekete is neki szól, nem vettem volna fel, ha Apával jöhetek, de így ez maradt, csak hogy bosszantsam.
Meglátom a révészt, és egyből el is indulok felé, mire Lídia, mint valami madár, akinek morzsákat szórok követ, és segítene vinni a bőröndjeim, de mindannyiszor kilépek előle, és egyedül pakolok be a csónakba. Ő megölelne, ha hagynám, elmond pár sablon szöveget, hogy vigyázzak magamra, büszke rám, meg ilyenek, ennek ellenére én odavetek neki egy sziát, és már el is indulunk. Hála az égnek. Mikor egy idő után visszanézek, Lídia még mindig ott áll, int is felém, én pedig visszafordulok a kastély felé.
Ahogy haladunk egyre közelebb az iskolához úgy rázom le magamról a nő iránt érzett utálatomat és bosszúságomat. Így alakult, ez van.
Nézném még a hatalmas épületet, de már ki is kötünk, és én kis híján beleejtem a táskám a vízbe. Miután visszanyerem egyensúlyomat megfogom a cuccaim, és bemegyek a kapun. Így késő este jó lett volna valami kardigánt felvenni, de most már nem fogok turkálni a cuccaim között, jó vagyok így is, kibírom, míg kicsomagolom. Amúgy is jól esik egy picit a hűvös, libabőrös a karom, ahogy hajam csiklandozza az enyhe szélben, míg be nem lépek a főfolyosóra.
Nézem a hatalmas teret, a lépcsőket, és be kell vallanom, elég jól néz ki. Lerakom magam mellé mindkét táskám, és várok. Elvileg jönnie kell értem valakinek. Azt hiszem.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-28, 10:29 pm

*Jelen pillanatban semmi kedvem sincs lemenni az új diák elé, de úgy néz ki, hogy Sideris most rám sózta ezt a feladatot, pedig az a mitugrász orosz is biztosan ráér vagy megint a vodkájával van elfoglalva. Furcsa az a fiú, mit ne mondjak, nem vagyok túl pozitív véleménnyel róla, de talán ez idővel majd változni fog. Én viszont nem váratom meg túl sokáig Primet, hanem már le is sietek a lépcsőkön, miközben a sentineli jelvényemet éppen hófehér, ujjatlan felsőmre helyezem. Amúgy alul egy fekete nadrág van rajtam, szegecselt övvel és sportcipővel, hajam pedig egyenesen omlik végig a hátamon, néhány tincs pedig előre a vállaim fölött. Zöld szemeim körül kevéske, fekete smink van, tehát jó így az összkép, most pont megteszi, mert ez után szándékomban áll felkeresni Félixet, hiányzik az a srác, szóval természetes, hogy nem nézhetek ki akárhogy. Ahogy az utolsó lépcsőfordulóhoz érek, már meg is pillantom a másikat, méghozzá egy adag cuccal, tehát biztosan ő lesz az, így lesietek, majd már elé is állok.*
- Szia. Ha minden igaz, akkor te vagy Prim, ugye? *azért biztosra kéne menni, ezért is kérdezem meg, de már nyújtom is kezemet, hogy magam is bemutatkozhassam, ahogy azt illik.*
- Daphne Alucard vagyok, a Cruoris ház egyik sentinele. Azért jöttem, hogy felkísérjelek a szobádba. *meg is rázom a kacsóját - már ha nem leszek visszautasítva -, ez után pedig fejemmel intek felfelé, hogy arra kéne tovább mennünk.*
- Kívülről láthattad, hogy van négy hasonló tornyunk és egy fellegtorony. Nos, a fellegtoronyban a baglyok vannak, de négy toronyban pedig a három ház és a magiszterek. Északon találod a tanárokat, délen vagyunk mi, nyugaton az inflások, keleten pedig az exosok. *remélhetőleg eddig minden világos, szóval mi most a déli torony felé fogunk indulni, méghozzá én megyek is előre, de majd ha segítség kell, akkor szól, meglehet, hogy ért egy-két bűbájhoz, csak nem kellek mindenhez én.*
- Amúgy merről érkeztél? *teszek is fel neki egy kérdést, ugyanis nem csak a munkámat akarom végezni, hogyha már így alakult, meg is ismerkedhetnénk, talán jó fej a csajszi.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-28, 11:01 pm

*Nézelődöm, mikor egy elég feketébe öltözött csaj jelenik meg a lépcső tetején. Biztos vagyok benne, hogy értem jött, ezért előre lépek, nem várom meg, hogy oda érjen hozzám.*
- Ha minden igaz. *Bólintok, és megrázom a lány kezét. Első körben nem vonok le következtetéseket, este van, ő sem tűnik úgy, mint akinek sok kedve van engem kísérgetni, én is inkább lennék már a hálómban.
- Örülök! *Üdvözlöm én is, majd kimondom magamban újra a nevét, furcsán hangzik, legalább is számomra, de hát mindenki máshonnan jön, így van rendjén. Megeresztek felé egy mosolyt, lássuk, kivel állok szemben. Bár valószínű nem a toronyig vezető úton fog kiderülni, de mégis.
Hallgatom Daphne-t, ahogy sorolja, hogy mi merre található, de nem amint elmondja, el is felejtem, merre kéne mennem, ha a másik ház diákjait akarnám megkeresni.
Előveszem a pálcám, elmondom a tárgylebegtető bűbájt, és a sentinel után indulok. Remélem, hogy nem kell nagyon magasra menni, nem szeretek lépcsőzni, olyan természetellenes. Legalább is nekem.*
- Új-Zélandról. Voltál már ott? Tudtad, hogy eredetileg Aotearoa volt a neve? Legalább is a maorik így hívták. *Mesélem a lánynak, hátha érdekli. Ha nem, hát elfelejti, ahogy én, hogy mi van északon, délen, keleten és nyugaton.
Baktatok a lány után, közben figyelem, hogy merre megyünk. Meg kell jegyeznem, nem akarok eltévedni. Egyszer sem. Annál nem sok utálatosabb dolog van.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-29, 4:44 pm

*Egyelőre simán siklik csónakunk a kellemesen hullámzó vízen, szinte nosztalgikus érzésbe ringatva engem, felidézve saját ladikom dülöngélését odahaza, ám nem véletlen a szinte szó, ugyanis a nyílt vízen való sütkérezés ebben a melegben megüti az elviselhetetlen fokot számomra, minek következtében hiába az enyhe, sós fuvallat és a díszként szolgáló, akár keselyűknek is betudható felettünk köröző sirályhadosztály, mindez megakadályoz abban, hogy valóban kiélvezzem az utolsó hazámra emlékeztető perceket. Gyakorlatilag fekszem a lélekvesztőben, fejem alatt szakadt sporttáskám, illetve két karom, lábam pedig az ülésként szolgáló léceken pihentetem keresztben, míg dohányt rágva nyugodt, de mégis gonoszkás tekintettel felmérve a bizonyára helyzethez illően mogorva révészt azt latolgatva, vajon belelökjem-e a vízbe, illetve a környezetet, ami gondolataimat a jövőbe varázsolja. Nem volt más választásom, ha abból a koszfészekből ki akartam törni, és a legutóbbi eset után… egyenes út vezetett ide, ahol megtanulhatok kiemelkedni végre a szürke – illetve fekete – tömeg közül, és megmutathatom milyen az, ha én kapok hatalmat… Gondolataimból a csónak zökkenése ránt ki, ahogyan partot érünk, így sóhajtva tápászkodom fel lassan, vállamra lendítve táskámat, és nagyot rúgva a tákolmányon ugrok ki a partra, hogy visszafordulva köpjem ki a vízbe a számban található rágódohányt egy bunkó vigyorral. Nem vesztegetem az időt, hátat fordítva a méltatlankodó kísérőmnek már fel is nézek a kastélyra, s egy pillanat tétovázás után gyorsan és ruganyosan megindulva lépkedek a bejárat felé, majd benyitva állapodok meg egy lendületes dobással középre hajítva tulajdonomat, ezzel végigcsúsztatva a kövön.*
- Hello kicsim! *kiáltok félhangosan az épületnek, mialatt lenéző, de egyben kíváncsi tekintettel mérem végig a helyiséget, valamint talán egy kis remény is csillan szemeimben, elvégre a jövőt tekintve ez a lehető legjobb hely számomra. Lassítva tempómon kerülök csomagom mellé, majd huppanok is le rá, így várva valakire, mert bár soha nem érdekelt senki, megoldottam a magam problémáit, most mégis úgy érzem egy csöppnyi segítségre szorulok. Jó volna, ha sietnének, ugyanis ez az érzés nagyjából pár percig tart még, aztán a legény feléled bennem, és esetleg felfedező útra indulok. Amennyiben érkezik valaki, akkor hozományomon ülve találhat, s talán nagyot csodálkozhat, ugyanis egy szakadt, fehér tornacipőn és kék farmeron kívül nincs más rajtam, mivel pólóm a fejemen található mintegy kendőként rákötve, lelógatva végét vállaim mögé. Pontosan olyan vagyok amilyennek látszom: szegény, nemtörődöm és nagyfiú.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-29, 4:54 pm

*A mai napon ismét egy új diák érkezik, én pedig már megszokottan kezdek el készülődni, átfutva még egyszer az új jövevény nevét, majd már meg is indulok lefelé, hogy fogadhassam és felkísérhessem a szobájába. Nem tudom, hogy vajon miképp fog alakulni ez az egész, még mindig nem vagyok a legjobban, de legalább már nem pityergek és nem látom a világot se annyira borúsnak, talán kezdek továbblépni... igen, ez biztosan már a továbblépés jele. Magassarkú cipőmhöz mérten gyorsan szedem lefelé a lépcsőfokokat, így pár perccel a fiú érkezése után már meg is jelenek az aulába vezető lépcsősor tetején, teljes valómban, tehát fekete, magassarkú szandálomban, fekete, rövidke szoknyámban és egy ezüst színű, rövid ujjú blúzban, melynek felső két gombja ki is van gombolva, hála a melegnek. Bőröm kreol színű, mely szépen passzol hosszú, barna hajamhoz és csodálatos, barna szemeimhez, melyen most csak egy kevéske smink található. Ahogy lenézek, már ki is szúrom a másikat, de most, hogy így jobban megfigyelem... hát érdekes, hogy a fején hordja a felsőjét és így, félmeztelenül állít be, de nem tulajdonítok most neki túl sok értelmet, inkább megteszem az utolsó lépcsőket is, majd kopogó léptekkel már a fiú elé is indulok.*
- Szia. Te vagy Zaine? Én Vixi vagyok és az Exortus ház sentinele. *mutatkozom is be, egy kedves mosollyal arcomon és valószínűleg sejtheti, hogy nem díszből vagyok itt, hanem felkísérném a szobájába. De még mielőtt nagyon rá tudnék erre térni, a feje felé mutatok, miközben kíváncsian méregetem a turbánját.*
- Miért a fejeden hordod? Elég meleg van, az tény, de azért ennyire nem. *pislogok aprókat meglepetten, de aztán végül lassan visszavándorol szemem az arcára és a felső testét direkt kímélem, meg se nézem igazán, jobb lesz az úgy.*
- Öhm, ha készen állsz, akkor gyere, elég messze van a szobád és biztosan fáradt vagy. *már ha hosszú volt neki az út, de majd meglátjuk, én mindenesetre lassan megfordulok és a lépcsők felé indulok ismételten, hogy majd a keleti toronyba mehessünk, de azért hátrapillantok, hogy jön-e a másik, mert itt se kéne hagynom.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-29, 5:18 pm

*Pihentető, de mégis igen magas főfokon történő nosztalgikus utazásomnak hamarosan vége, minek után rám valló köszönéssel, és öltözékemmel ki is lépek a csónakból, hogy csomagommal együtt a kastély felé vegyem irányomat. Rengeteg érzés kavarog bennem egyszerre, legfőképp remény, kíváncsiság, egy kis nagyravágyás, így belépve szemlélem meg a helyiséget csitítva az érzelmi kavalkádot bennem, kényelmesen elhelyezkedve. A türelem nem erényem, azonban hamarosan léptek zajára leszek figyelmes, tehát tekintetemet felkapva egyenesedem ki felállva, s félrebillentett fejjel szépen végigmérve egy ravasz mosollyal a közeledőt várom meg azt.*
- Aloha Vixi! *köszöntöm őt egy finom mosollyal, míg közelebb is lépek csomagomat odarúgva lábai elé, és tekintetemet le sem véve szemeiről egy gyors puszit nyomok az arcára, vállammal érintve az övét, mintha kicsit hozzásimulnék, ám az egész nem tart pár másodpercnél többet. Kíváncsi vagyok mit reagál, ezért pillantásomban ott a játékosság mikor visszahajolok, és táskámat is vállamra lendítem.* - Valószínűleg én volnék. *hagyom rá, és már indulnék is a lépcső felé, azt gondolva, hogy majd felkísér, de szavaira pár lépés után megtorpanok, mivel úgy tűnik van pár megjegyzendő ténye számomra. Csak végignézek magamon, majd vállat rántok.*
- Akkor ma még nem voltál kinn. Én bírom a forróságot, Jamaicában alap, de ez a mostani elviselhetetlen. Szerintem veszek egy hideg zuhanyt is, legalább nem sütötte meg a fejemet, de ki tudja, lehet napszúrást is kaptam. *felelem neki, figyelembe sem véve, hogy esetleg a másik okkal jegyzi meg, mert zavarban érzi magát. Ha nagy a problémája, majd leveszi a fejemről és rám adja. Ennyire egyszerű.* - Gondolom egy ilyen puccos helyen a szobákhoz tartozik fürdő. *jegyzem még meg, szavaimban érdekes hangsúlykeverékkel, ami a csodálat, elvárás és egyben lenézésből tevődik össze. Ilyennek képzelem a kastélyokat, vágyom rá, de egyben megvetem. Mikor azonban a lány is elindul csak mellé lépve követem őt, fejemet forgatva felmérve a terepet.*
- Nem, nem mondhatni, hogy fáradt vagyok. Nincs sok cuccom, csak ledobom gyorsan, aztán már nem is dekkolok a szobában. *tervezgetek rá sem nézve Vixi-re, elvégre rengeteg helyiséget fedezhetek fel a közeli szigetről nem is beszélve, illetve néhány elintézendő feladat is akad...*
- Mondd csak a sentinel megjelölés kiküldött csinos lányokat jelöl? Mert akkor adhatnál egy névsort. *kérdezgetem mintha ez természetes volna. Talán félreérti a helyzetet, de nem szokásom kivágni a szememet csak azért, mert nem illik megjegyezni, vagy megnézni a másikat, és számomra ami a szívemen az a számon. Ez persze nem azt jelenti, hogy bármit is akarnék a lánytól, csupán természetesen viselkedem.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-29, 7:22 pm

*A hosszú, fárasztó út végre véget ér és megérkezem a kastélyhoz, majd utolsó erőfeszítésemmel kinyitom az ajtót és belépek a főfolyosóra. Kicsit sötét hely ugyan, de kellemes számomra, mintha most értem volna haza. Elmosolyodom, szétnézek, a padló szépen csillog, ez a hely elnyeri a tetszésemet, ami nagy szó mert elég kritikus lélek vagyok ám. A bőröndömet leteszem magam mellé, kicsit még megigazítom, hogy tökéletesen nézzen ki. És máris folytatom a bámészkodást, amíg várnom kell addig legalább elütöm az időt valamivel. Szép hely meg kell hagyni, de már felfal a kíváncsiság, hogy az egész iskolát bejárjam és csodálkozzak el szépségén.*
~ Máris imádom ezt a helyet.~ *Boldogan álldogálok egy helyben és tekintek minden felé, hátha meglátom azt a valakit aki értem jön. Tetszik ez a hely nagyon... de már látni akarom a többit. Úgy döntök mégis leülök, a bőröndömet az ölembe veszem és akár egy kisgyermek a játékát, én úgy szorongatom a táskát és dőlöngélek jobbra-balra, közben arra a megnyugtató dologra gondolva, hogy végre megérkeztem.*

Tárgy: Re: A főfolyosó 2012-07-29, 7:42 pm

*Mogorván battyogok lefelé a lépcsőn zsebembe süllyesztett kezeimmel, tekintetemmel az új diákot keresve. Szeretem kivenni a hétvégét, úgy érzem ez időre felment a hét ezen részre a kötelezettségeim alól, de Ms. Valbraith ezt másképp gondolja, ezért is kért meg levélben néhány perccel ez előtt, hogy kísérjem fel az újoncot. Természetesen megteszem, nem véletlen jelöltek ki erre a posztra, úgy érzem ez a minimum még akkor is, hogy hiába a második diák kinek elébe jövök, most sincs hangulatom hozzá, de ha már így alakult, akkor Gingerre hallgatva igénybe veszem saját testemet is szállítás terén, nehogy elpuhuljak, tehát sétálva érkezem a lépcső felől szépen lassan, mogorván és mereven, pillantásomat a másikon tartva.*
- Ezio Montedoro? *kiáltok már a lépcsősor tetejéről fennhangon és megjátszott, de hihető katonás hangsúllyal, mintha számon kérném a másikat. Semmi problémám nincs vele, bár elsőre gyerekesnek tűnik a dülöngélésével, szokásom, hogy mindenkit sajátos stílusban fogadok. Eddig nem érkezhetett rám panasz, mivel Ms. Valbraith ellenkező esetben talán nem bízott volna egynél több diákot rám... tehát a mostani fiú is túlesik a tűzkeresztségen.*
- Aristarkh Yermolaevics Zhukov vagyok, Aristarkh a hazad egyik sentinele. Azert jöttem, hogy felkiserjelek a szobadba. *adom is elő magamat komolyan fürkészve a másikat. Öltözékem is erről tanúskodik egyébként, mintha csak kiképzésen volnék ma fekete bakancshoz van kedvem egy katonai nadrággal és barnászöld pólóval, de természetesen családi címeres övcsatom nem maradhat el, amin a pálca is ott lóg, zsebeimben pedig egy kis pénz. Kiegészítőként található rajtam nyakékem, órám bal, karkötőm jobb csuklómon, míg teleportgyűrűm is alatta, ellenkező oldalon pedig családi pecsétgyűrűm.*
- Tudod hozni a csomagot, vagy segiteni kell? *bökök fejemmel a tulajdona felé, egy ravasz mosollyal, ugyanis nem áll szándékomban segíteni neki, maximum egy varázsigét közlök vele, ami segítségére lehet. Én már csak ilyen vagyok.*
- Merről érkeztél? *kérdezősködöm azért picit, és ezek után fejemmel is intek, hogy örülnék, ha követne, tehát ha megteszi, akkor elindulok felfelé a lépcsőn ráérősen, mert bár vasárnap van, nincs jobb teendőm.*