Ódon temető

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-06-27, 7:57 pm

*Amikor a fiú puzlóvere lángra kap, már kiáltja is a következő igét. Ami a korábban próbált varázslat. Kört formál gyorsan a pálcájával és már kiáltja is az igét.*
- Fatum orbium.
*Azonban a msáiks em tétlenkedik, árncsápokat idéz meg ellene. Abban biztos, hogy megölni nem akarja, ellenben az ájulás mint lehetőség, már felmerül benne. Éppen ezért gyorsan kell cselekednie. Az árnycsápok nagy sebességgel törnek feléje, ezért pálcjával gyorsna egy nagy méretű kört ír le majd kimondja az újabb igét.*
- Scutum.
*Az árnyak nekicsapódnak a pajzsnak a fiút hanyatt döntik, de apjzson átjutni nem tudnak. Félregurul előlük, amjd figyelmét és koncentrációját megosztva pálca nélküli technikára készül. Pszichokinetikus úton próbálja mozgásra kényszeríteni egy tárgyat. Mégpedig az ellenfele kezében lévő pálcát. eközben persze a pajzsa gyengül is, így folyamatosdan mozgásban kénytelen maradni. Arra elegendő csak, hogy amelyik vészes közelségbe kerül, azt visszaverje. Kezeivel nemt eszi nyilvánvalóvá mire készül. Végül megszünteti a pajzsot és midnen koncentrációval a pálcára összpontosít. Elméjében elnyomja a fájdalom és minden külső behatást érzékelő receptorokat, csak a pálca létezik a számára. Majd elképzeli azt az elméjében, annake rejével kinyúl és megragadja, majd megkísérli kitépni azt az ellenfele kezéből.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-06-27, 8:05 pm

*Azért amikor a srác elkiáltja az igéjét, még tud mozogni, és figyel is, méghozzá fokozatosan, így az árnygömb elől megint csak megmenekül, csupán most nem pajzsal hanem egyszerűen ellép a gömb útjából. Erre márszámított , és támad ő is . A srác viszont úgy tűnik használja a pajzsot ami úgy tűnik meg is védi az árnycsápoktól. Ezután viszont Nil is látja hogy valamin nagyon koncentrál, de reméli hogy azért Sverkir nem arra gondol hogy egy erővel markolt pálcát , csak úgy el tud venni pszichonikus erővel. Sebaj, a srác benne van a játékba, ha a fiú koncentrálni akar koncentráljon, ő aztán nem engedi el a pálcát, inkább lehajol egy kisebb kb fél tenyér méretű kavicsért*~ezt koncentráld be~*ha lenne kedve még mosolyogna is miközbe izomból elhajítja a srác homloka felé, a nem is olyan apró kődarabot, de a keze se tétlenkedik, egy apró kör és most jöhet megint egy kis tüzes gömb ha a srác elmozdul*
-Fatum orbium.*mondja ki továbbra is nyugodt hangszínnel, pedig élvezi a harcot , csupán nem érzi hogy bármi miatt is kétségbe kéne esnie, nem olyan fából faragták a kanadai fenegyereket, közben persze már készülődik a védekezésre is, hátha a másiknak még kedve van harcolni*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-06-27, 8:26 pm

*A felé repülő kődarabot nem láthatja, mert elméjében nem létezik más mint a pálca. Azt azonban érzi, hogy a pálca nem mozdul. Az elméje kivetőtje hirtelen elkezd vibrálni kásás képet közvetít agyának, ennek hatására koncentrációja megszakad és amikor visszanyeri a tudatát, már csak azt érzékeli, hogy zuhan. A fájdalom is ekkor hasít az elméjébe. És egy újabb kép. Ott ahol korábban még a teste volt egy árnygömb szeli át a levegőt.*
- Au. Ez szarul esett. KImondottan fájt. *Homlokát dörgöli ahova becsapódott akő. Valószínűleg ő elsz az egyszarvú, mert bőre a minimális izomzattal együtt felpúposodott, pár amennyire ki tudja venni nincsen törése.*
*És elméjében egy újabb gondolat foglamazódik meg, miközben a földön fekszik. A spirituális ismereteknek vajmi kevés értelme van. Nem egyenértékű a többivel, egyszerűen nincsen módja kihasználni a tanultakat, és ha használhatnáű is azáltal hogy gyengébb a többinél értelmetlenné válik, hogy vesztegesse rá az ember az erejét.*
- Pironito. *KIáltja a levegőbe, miközben pálcájával az ellenfele irányába mutat. A száraz növényzet, a korhadt fák, mind kiváló táptalajt adnak a tűznek. Amit korábban lőtt el, azóta is szép lánggal ég és kellmes fénnyel világítja be a teret, miközben feelingessé teszi aharcteret. A lángok azonban a kijárat felé kezdenek el kúszni.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-06-27, 8:45 pm

*Úgy tűnik a kő célba talált, az árnygömb nem sebaj, legalább megszakította koncentrációt, ő direkt nem akar ilyesmivel támadni, mert hasonlóan járna mint Sver, több koncentráció kell az ilyesmihez és Nil tudja hogy nincs benne akkora erő ami elég lenne ahhoz hogy elméjével csináljon ilyesmit. A srác varázslata ezúttal viszont a körülötte lévő növényzet egyre nagyobb lángokat kap, és jön még egy kis tűz. Hipp hipp hurrá, ez most valahol az oldalát találja, el és a srác kicsit fel is mordul, hiszen eléggé fáj , amikor az embert megégetik, főleg hogy most már a ruhája is szana szét van pörkölve*
-Legalább kvittek vagyunk*modnja a másik felé, miközben cucaiból az égett darabokat tépkedi ki, miközbe a másikra néz*
-Eh... tököm eldurran, ez a ruha is mehet a kukába*úgy tűnik hogy azért van pár égési folt is rajta, de a pálca most a lángra gyulladt területet veszi irányba*
-Aguamenti*mondja ki pár helyre remélve hogy azért sikerül valamelyest elcsitítani a tüzet, mert a végén még a falusiak fogják fejszenyélre tűzni a fejüket, ezután a srác felé indul meg, de el is megy mellette*
-Szerintem elég volt ennyi mára a játszadozásból*mondja kissé sötéten, egyikőjük se sérült meg komolyan, viszont a fél temetőt begyújthatták volna, ami azért már nagyobb baj. Így a srác tántorítatlanul szép lassú tempóba el is hagyja a temetőt, néha néha azért szitkozódva. Hogy menekül e? Nem igen, ahhoz elég lassan megy*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-06-27, 9:01 pm

- Hogy te miylen hangulatromboló ember vagy... *Mondja miközben a fiú oltja a tüzeket. Be is társulhatna mellé, de hát csak egy temetőről van szó. A köveknek nem árt. A hamuból új tűz éled... A tűzből új élet születik... A temetőre ráfért már igazán a frisstés. Eléggé kopár és kietlen volt a táj. A falusiak remélhetőleg nem fogjáka fejüket venni, ha meg mégis, hát akkor enyni volt. Akkor legfeljebb visszatér kísérteni. Aztán újabb táncba kezd. Tűzteremtő igét kiált folyamatosan. A temető legmagasabb épületének tetejéről szemléli az eseményeket A temető lángokban áll már, most mindenhol, ott is ahol eddig nem volt egy fia parázs sem. Csak egy utat hagyott szabadon magának, a visszavonuláshoz. Azonban nem akart még menni. Hosszasan figyelte a lángokat. Kiélvezte gyüönyörűségük, vad zabolázatlan táncukat. Régi emlékek élednek benne újjá. Azonban nem szomrúsággal töltik el. Csak emlékezéssel. Hosszan mereng a múlton, közben már minden lángol. Megunja a dolgot. Visszatér a való világba. A fiú a társa által korábban alkalmazott vízteremtő bűbájjal kezdi oltani a tüzeket amiket teremtett. Szerencséjére a felhők is gyülekeznek az égen. Mikor már csak füst marad és lángok nem, az eső nagy szemekben sűrűn sebesen kezd el esni. Nagyot sóhajtva elégedetten mászik le leshelyéről sé távozik a temetőből. A távolból hallani a falusiak hangjait és néhányan már a temető kapunál járnak. Ki tudja meglátta e őt valaki. a lángok fényében. Táncolva viháncolva távozik a helyszínről.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-07-04, 10:05 pm

*Jó ideje nem mozdult ki, csak maximum magisztere társaságát élvezhette rövid időkre, de most még is úgy érzi, hogy szüksége van egy kis mozgásra. Lehet, hogy nem is annyira neki, hanem a benne élő vérfarkasnak, de a lényeg az, hogy most bizony Seol szigetén sétál végig a hosszú ösvényen, meg sem állva a temetőig. Ott viszont a kapu előtt egy aprót sóhajt, majd átsétál rajta és elindul a sírok között, egyenesen a régiek felé, amelyek kövén már a nevek se látszanak. Hosszú, fekete nadrág van most rajta és egy fekete felső, mely fölött még egy fekete kabát is megtalálható. Nem fázik, egyszerűen most ilyen kedve volt, hogy normálisabban felöltözzön. Haja egyébként kócos, arca nagyon is fehér és szemei alatt fekete karikák találhatók. Kialvatlan és még mindig mérhetetlenül szomorú ez a fiú, ahogy egyre tovább sétál a kis kövek mellett, amelyeket meg is figyel fekete szemeivel. Gondolatai szülei körül járnak, akik nem feküdhetnek koporsókban, se temetőben, hanem testüket befedte a tűz vagy pedig az épület törmelékei. Már nem sír, egyszerűen úgy érzi, hogy nem menne neki, csupán csak néha sóhajt egy aprót és feltekint a csillagokkal teli égboltra.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-07-04, 10:18 pm

*Különös nap ez a mai. Olyan érzése van, mintha valaki követné őt. Amikor kilépett az iskola kapuin, szinte sunnyogva, nehogy meglássák, nehogy elkapják... Bár erre reális oka nincs.*
~De hát mi az ami reális ebben a világban?~ *Kérdezi magától, mélyet sóhajtva. A temető kapuja is nyikorogva nyílik. Elmosolyodik. Hányszor, de hányszor hallott már hasonló hangot... Felnéz az égre. Rengeteg csillag. Felhőnek nyoma sincs. Bár helye sem lenne. Végignéz a sírköveken. Nagyrészt már lekopott róluk a felirat, de azért még valami meg-megmaradt. Az egyiknél a vezetéknév egész tisztán kivehető.*
~Na nézd csak. Ez is egy Black volt.~ *Gondolja, bár a Black nem túl ritka név... Illetve ritkább, amikor nem álnévként használják. Tovább nézelődik, mikor hátulról pillant meg egy alakot. Magas, sötét, kócos, határozottan ismerős... Ám a pánik eluralkodik rajta, és nem veszi észre, kit is lát valójában. Rettegéssel a hangjában kérdez.*
-Ki..ki van ott?

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-07-04, 10:32 pm

*Nem igazán foglalkozik senkivel és semmivel, teljesen ki is zárja a külvilágot és lassan le is ül egy régi sírkőre, amely nem tudni, hogy kié, de őt nem is érdekli. Ahogy viszont lépteket hall, a levegőbe szimatol és már meg is érzi az ismert illatot, amelyhez egy kék hajú leány társul. Most nem tud elmosolyodni, pedig máskor örül Nana társaságának, de ahogy a kérdést hallja, csak egy aprót sóhajt. Nem fordul hátra, de hangja még is tisztán hallható az éjszakában.*
- Nathaniel Cornwlade... *hangzik a felelet. Igen, most már azt a vezetéknevet használja, hiszen Demien magához vette és meg is kérte, hogy ne a Cronfield-et használja mostantól és jobb lenne ezt mindenkivel tudatni. A fiú továbbra se fordul meg, hogy ha a lány szeretne csatlakozni hozzá, majd oda megy, de a srác most nincsen beszélgetős kedvében... Őszíntén szólva, azóta az éjszaka óta csak Demiennel beszélt, senki mással és neki jó is volt ez így és nem érzi most se hiányát a társalgásnak. Most már Rose-ra se tud úgy gondolni, egyszerűen üresnek érzi magát és feleslegesnek. Meghalt a szívének egy része és nem érzi most már úgy, hogy valaha is tudna boldog lenni, akárcsak régen. Nem tudja még, hogy ez milyen következményekkel is fog járni, időre van szüksége.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-07-04, 10:45 pm

*Meg is érkezik a felelet. De bár ne érkezett volna... Annyira rideg, szomorú és nyers, hogy valósággal mellbe vágja a törékeny lányt. Tudja már jól, hogy ki az, korholja is magát, hogy hagyta hogy eluralkodjon rajta a félelem, pedig olyan egyszerűen rájöhetett volna. Valami még sincs rendben.*
~Cornwlade? Be van szívva, vagy mi?~ *Óvatosan mellélépdel, érzi a fiúból áradó keserűséget. Ha nem is minden, de kezd összeállni néhány mozaik a képből.*
-Óh... *Egyebet nem is tud, és nem is akar mondani, csak gyengéden és félve simogatja meg a hátát a barátjának. De minimum ismerősének.*
~De Cornwlade? Miért pont ez? És olyan ismerős valahonnan... Mintha Josh említette volna. Talán az egyik magiszter neve? De akkor miért ezt használja? Csak nem magiszter lett belőle? Hát akkor nem egy buliban kéne ezt megünnepelni?~ *Gyorsan rájön, hogy az elmélete képtelen. Mélyet sóhajt.Tudja, hogy most nem szabad "mi történt" és hasonló kérdésekkel bombáznia. Az is félsiker, ha nem rázza le egyből a kezét. Megint feltekint az égre, mintha onnan várna segítséget. Érzi, hogy ez a következő mondata hullára nem fogja érdekelni Nath-et, de ezt az ürességgel teli csöndet sem bírja már.*
-Ma van a születésnapom. *Még egy félmosolyt is csal saját arcára.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-07-04, 11:03 pm

*A lány nem túl beszédes teremtés és ezzel a fiú nagyon is tisztában van, így most valahogy nem is zavarja, hogy összefutottak. Nana nem kérdez semmit, se a nevet illetően, se a fiú furcsa viselkedése miatt se, csupán csak odalép hozzá, majd kezével gyengéden simogatni kezdi Nath hátát, ami a fiút őszíntén meglepi, így szemein és arckifejezésén látszik, hogy mennyire elcsodálkozott ezen. A lányra tekint, majd egy hálás mosoly jelenik meg arcán és gyengéden megfogja a lány kezét és lehúzza maga mellé, ahol még van hely, hisz egy nagyobb sírkövet nézett ki magának a fiú.*
- Köszi. *nem mond ismét többet, csupán csak élvezi az éjszaka csöndjét és a nyugalmat, amit e hely áraszt magából. Amikor viszont a lány ismét megszólal, kissé meglepetten pillant rá és más alkalommal biztosan azt mondaná, hogy na ezt most azonnal meg kell ünnepelni, de most még se teszi ezt, csupán csak egy fáradt és kissé vérszegény mosoly fut át arcán.*
- Nocsak. Akkor boldog születésnapot Nana. *mondja kedvesen és egy hirtelen gondolattól vezérelve húzza magához a lányt, majd karolja át két kezével vékonyka derekát, fejét pedig a vállára hajtja. Jól esik neki is ez és tudja, hogy a másik se fogja félreérteni, hiszen csak barátok és elvileg Nana tisztában is van vele, hogy Nath-nek van valakije, akit mindenkinél jobban szeret.*
- Ha szeretnéd, valamikor megünnepelhetjük. *engedi el kissé, de csak annyira, hogy a szemeibe tudjon nézni és végül egy kósza kék tincset is kisimít a lány szemei elől, egyenesen a füle mögé, majd végül lassan kissé eltávolodik tőle, hogy most már ne ölelje magához, hanem csak ücsörögjenek tovább egymás mellett.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-07-04, 11:26 pm

*Most már egy őszintén elcsodálkozó szempár tekint rá, és ez jobban tetszik neki, mint az a hihetetlenül szomorú, életet megvető és nem kereső nézés. Erre teljesen elmosolyodik, és mint egy tükör, Nath arcán is megjelenik, bár az tele van hálával, amit Nana nem igazán ért. De van egy olyan érzése, hogy ezt most nem is kell annyira... Bár az előző megérzése se jött be. A kölyök megfogja a kezét, ő pedig készséggel ül le mellé. Élvezik a nyugalmat, jobb is ez a hely, mint bármely másik. Nincs bezártság, semmi ijesztő. Egyszer csak a fiú fogja magát és boldog szülinapot kíván neki.*
-Kössz. Te vagy az első. *Teszi még hozzá, bár hangjában cseppet sincs megbánás, vagy ilyesmi. Hülye is lesz nagy dobra verni, hogy megint eltelt egy év, és ő nem csinált semmi hasznosat... Aztán egyszer csak érzi, ahogy a nagy, erős karok elfelé húzzák, és átölelik a derekát, majd egy fej nehezedik a vállára. Nem restell ő is visszaölelni, hisz tudja, most olyan, mint a növénynél a karó, ami megtámasztja. Hagyja, hogy a másik teljes súlyával ránehezedjen, aztán a csend megint megtörik, amit ezúttal sem bán.*
-Igazából én ezzel szoktam megünnepelni. Kijövök a legközelebbi temetőbe, és mint valami részeg jár az agyamba a gondolat, hogy senkinek eszébe sincs a szülinapját egy ehhez hasonló helyen tölteni. *Nem tud elfojtani egy vigyort, pedig próbálkozik, de ha másból ne,m, a szeméből kiolvashatja Nath. Ugyanis egész közel hajol az arcához, kisimít egy szél által fújt tincset, aztán el is távolodik tőle. Úgy tűnik, kellő energiát adott már át. Gondolkozik. Lassan kimerül ez a téma, de nagy csöndet se akar, meg beletrafálni épp a lelkét nyúzó dologba. Kavarognak a fejében a gondolatok, de sajnos olyan gyorsan, hogy nem tud egy épkézláb ötletet összehozni.*
-Ömm...miért szereted a zöld szövegkiemelőt? *Jön össze valahogy. De egyből le is torkolja magát.*
-Úristen...bocs. Nem akarok ennyire gáz lenni. *Csalódottan néz most már csak lefelé, és azt kívánja, bár nyelné el az alatta elterülő föld...*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-07-04, 11:43 pm

*Mikor megtudja, hogy Nana ma ünnepli vagy csak ünnepelné a születésnapját, átöleli a lányt, aki viszonozza is ezt a gesztust. Bár fejét ráhajtja a lány vállára, még se nehezedik rá, az nem vallana Nath-re, csupán csak kis ideig ott marad, beszívva annak finom illatát, majd végül elereszti és a szemeibe tekint.*
- Az első? Nincsenek itt barátaid? *kérdi kissé meglepetten, hiszen aranyos és kedves ez a lány, legalábbis eddig erre jött rá a fiú és így meglepő ám a számára, hogy egyedül ő köszöntötte meg, hisz már éjszaka van.*
- Áh, szóval akkor most ünneplünk? Értem. *jegyzi meg szórakozottan és kis ideig ismét csöndbe burkolóznak és Nath meg se szólalna, de Nana ezt megtöri. Elég furcsa kérdéssel áll elő, így hát a srác fejét felé fordítja, majd pislog párat.*
- Hogy mi? *kérdi, hisz nem igazán érti, hogy most miről is lehet szó, de végül megrázza a fejét, ahogy látja, hogy a lány most bizony rá se néz. Lassan álla alá nyúl, majd maga felé fordítja, hogy nézzenek csak szépen egymás szemébe.*
- Te hogy tudsz mindig ilyen hülyeségeket mondani? *kérdezi meg teljesen komolyan és úgy tűnik, hogy kissé azért segített neki ez a társaság, mert most már mosolyog is, bár még mindig csak picikét.*
- Amúgy nem szeretem és nincs is szövegkiemelőm. *jegyzi még meg és el is ereszti a másikat, majd lassan felkel és kezeit zsebeibe sűllyeszti.*
- Nem járunk egyet? *kérdi és ha a lány vele tart, akkor elindul a sírok között, körbesétálva a temetőt, de persze belül.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-07-05, 12:09 am

-Hát,azért nem mondom, vannak jó fej emberek. De vannak kevésbé azok is...
~Itt elméjébe erősen befurakodik egy kép, méghozzá Ryanről... Nahát őt nem kedvelte meg, az tuti.~
-De még senkinek se mondtam, hogy ma van a szülinapom. *Teszi hozzá könnyedén.*
~Igen.Most ünnepelünk.~ *Ezt már nem mondja, mert kissé erőltetettnek érzi, bár a következő kérdés, amit kinyög, még ennél is butábban hat. Le is süllyeszti tekintetét, ám a mellette lévő gondoskodik róla, hogy ne nagyon tévedjen el a tekintete. Finoman hozzáér,és mélyen belenéz a szemekbe. Próbál, de mégse tud kiolvasni semmit.*
-Nem tudom. *Feleli nemes egyszerűséggel. Bár azért még sincs annyira elkeseredve, mert valahogy csak kicsalt belőle már folyamatos mosolygásokat, még ha ezek csak árnyékai is régi önmagának.*
-Én is utálom őket.De, menjünk. Megesznek a bogarak.*Elállt a szél, és most már vékony bőre teljesen védtelen. Jót is fog tenni neki amúgy is. Mikor föltápászkodik, nagyot nyújtózik, ropognak elgémberedett tagjai. Aztán követi a srácot, és eldönti, hogy ő most már nem szólal meg...*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-07-05, 12:15 am

- Persze, de ez mindenhol így van. *ért egyet a lánnyal, majd végül megtörténik az ölelés is és ez után a hosszú csend is. Olyan furcsa ez a lány, hiszen ahogy ismét a fiú hozzáér, semmi reakciója nincs, egyszerűen hagyja magát és még csak meg se próbál Nathanielre nyomulni. Szinte minden lány odavan érte és most furcsa, hogy valakihez normálisan hozzá lehet érni az nélkül, hogy a másik félreértené vagy másra gondolna vagy bármi és talán ezért is kezdi egyre jobban megkedvelni a szótlan és kissé szórakozott leányzót. Ahogy viszont felveti az ötletet, hogy menjenek vissza a kastélyba, lassan bólint és ő maga is felkel.*
- Oké, menjünk. Igazad van. *mosolyodik el halványan és hogy ha minden igaz, akkor együtt indulnak meg a kikötő felé, ahol a révész segítségével visszatérnek az iskolába. Ott a főfolyosón elválnak egymástól és mindenki megy a maga szobája felé.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-07-13, 10:35 pm

* Seol szigetén mászkál már megint, valahogy nem tud most a szobájában üldögélni. Nagyon melege van, és még a levél is betett neki. *
~ Szó nélkül lelépett? Végül is szólt... Csak nem személyesen... ~ * Ezek a gondolatok járnak a fejében. Természetesen Aysha-ra gondol ilyenkor, szívesen vele tartott volna. Ugyanakkor még van egy probléma ez mellett... Valahogy most nem figyel arra, hogy merre megy, most csak úgy bolyong, már a sötétben. Észre se vette, hogy ennyi ideje kint van. *
~ Valahogy ez nem a megszokott út. ~ * Gondolja magában, és már nagyon nem tud mit kezdeni magával. Kezével legyezi az arcát, hogy egy kicsit kavarja a levegőt, mert, hogy fülledt meleg van az is biztos. Nem bírja ezt az időjárást, és ezt lehet is rajta látni. Homlokát gyakran megtörli, miközben megy. Az egyik ilyennél is a zsepijébe temette az arcát, hogy az izzadságot letörölje róla, mikor neki megy egy kapunak. Meglepődve tántorog hátra, majd felnéz, és elrakja a zsepit a zsebébe. *
~ Temető?! Király... ~ * Húzza el a száját, de ha már itt van, akkor megnézi közelebbről. Beljebb lép, és közben a fejét ide-oda forgatja, majd megáll. Sóhajt egyet, és az egyik sírkövet kezdi el nézegetni. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-07-13, 10:49 pm

*Meleg nyári este van, és hát mit lehet ilyenkor tenni? Sétálni, és kiszellőztetni a fejünket. A lány is ilyen kis túrára indult, de sajnos mivelhogy nem ismeri a környéket, is csak ment amerre volt valami kis ösvény. Nincs túl sok ruha rajta, mindössze egy rövid farmersort, és egy fekete kivágott felső. Persze, mind a lány stílusának megfelelő karkötővel és egyebekkel. Sokáig bolyongott, végül egy kapura lett figyelmes. Természetesen nem tudta először, hogy hol is van, de hamar leesett neki, hogy ez egy temető. Kissé meg is borzongott, de szokásához híven nem törődött a dologgal. Fejjel a falnak. Minden egyes baklövés egy élmény is egyben*
~Na azért ha tudom nem papucsban indulok sétálni...~
*Motyogja maga elé, majd megpillant egy fiút, és halkan, nesztelenül mögéoson, végül hangosan felsikít, miközben megfogja a fiú vállát, aztán nevetésben tör ki, és már majdnem könnyezik a kacagástól*
-Ne haragudj, muszáj volt megtennem. Tudod a kísértés... Vagyis nem tudod...Nem vagy kísértet.
*Bolondozik, végül komorrá válik az arca, és nekidől az egyik sírkőnek*
-Isabella Bartolo vagyok, Exortus. És te?
*Kérdezi gúnyos hanglejtéssel, de amúgy viszonylag kedvesen.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-07-13, 10:56 pm

* Szép csendesen álldogál, és már eldöntené, hogy merre is menjen tovább, mikor a fülébe eget verő hangosan elkezdenek sikítani. Nem igazán tudja, hogy mi ez, lehet csak ennyire cseng a fül, de azért nem bízik a véletlenben. *
~ Mi a... Beszakad a dobhártyám... ~ * Húzza be a fejét, hogy tompítsa a sikítást, majd megfordul, hogy lássa az elkövetőt, végül felvonja a szemöldökét, mikor a másik magyarázkodni kezd. *
- Tudtommal nem vagyok kísértet. * Rántja meg a vállat, ez amolyan megjegyzés, mert már hallotta, hogy sokan azt hitték, hogy hallott, de azt hitte, már mindenkivel megbeszélte ezt a félreértést. Tekintetével végig követi a lányt, aki egy sírkőnek támaszkodik. Karjait a mellkasa előtt összefonja, majd ő is bemutatkozik. *
- Troy Clayton, szintén. * Nem mondja ki még egyszer a ház nevet, mert ha háztársak akkor fölösleges. Végig néz Is-en, nem látott még ilyen... Fura külsejű lányt. Sőt, ha jobban bele gondol még egyszer sem látta őt. *
- Te új vagy? * Kérdez rá végül, mert nem tudja eldönteni, de valószínűleg helyeselni fog Is. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-07-13, 11:09 pm

*Tudja, hogy idegeire megy a fiúnak. Lehet, hogy valami rejtett szenzorai vannak Isnek, de megérzi, ha valaki a legszívesebben elküldené őt a fenébe, és ez körülbelül olyan helyzet. Éppenhogy nekitámaszkodik a sírkőnek, már hallja is a fiú nevét, és érdekesen néz felé. Szemei kissé sötétté válnak, majd halk hangon megszólal*
-Tudom, hogy nem vagy kísértet... Ha az lennél hasraestem volna, mikor megfogtalak.
*Mondja cinikusan, majd figyeli a fiú bemutatkozását. Kissé furán kezd el ránézni, és gonosz mosoly jelenik meg a lány arcán.*
-Tee... nem sentinel vagy. Vagy hogy is hívják?
*Kérdezi félig mosolyogva, majd felegyenesedik, és közelebb lép a fiúhoz, majd végignézi az arcát, és úgy magát a fiút*
-Nem lesz nehéz megjegyezni az arcod. Jellegzetes.
*Jelenti ki, és meghallja a kérdést, amit szinte mindenkitől várna.*
-Igen új vagyok. Mindössze egy napos a suliban. Miért?

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-07-13, 11:18 pm

* Egészen jól el van, amíg nem lyukasztják ki a dobhártyáját, az biztos, hogy most minden megfordult a fejében, de hogy elküldjön valakit az azért nem. Még nem is ismeri, de ha tovább beszélgetnek még bármi lehet. A kérdésre, elnéz jobbra, majd vissza Is arcára. *
- Igen az vagyok. * Jelenti ki határozottan, most már tudja, hogy mi is a sentinel, és nem fog csak dadogni. Reméli, azért semmit nem szeretne tőle, mint sentinel mert akkor kénytelen a gyengeségét elmondani, hogy mégis miben szenved. Végül is, ha már az egész iskola tudja, akkor már annyira mindegy, hogy a lány is tudomást szerez erről. Viszont ez a hangnem nem igazán tetszik neki, de kivárja a végét, nem ül ki semmi ezzel kapcsolatos érzés az arcára. Mikor közelebb lépnek hozzá, mélyen belenéz Is szemeibe, majd felvonja az egyik szemöldökét a kijelentésre. *
- Jellegzetes? Miért? * Kicsit meglepődött arccal kérdezi, mert ő nem igazán tudja, hogy most pontosan mire is gondol a másik. Alig halhatóan sóhajt egyet, majd egy kérdést tesz fel, ami meghatározhatja a témákat. *
- Csak, mert még nem láttalak, pedig elvileg háztársak vagyunk. * Dönti oldalra a fejét, mert ez egyszerű válasz adás volt. Próbál a lánynak az arcán maradnia a tekintetének, de ahogy kinéz az valahogy megrémiszti. Inkább egy kérdéssel kezd megint, hátha eltereli a figyelmét Is-ről. *
- És eddig, hogy tetszik, így egy nap után a suli? * Próbál valami beszélgetést kezdeményezni, de ha nagyon nem hajlik rá Is, akkor nem tud vele mit kezdeni, talán majd kitalálja, hogy mi is a vágya a másiknak, vagy itt hagyja. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-07-13, 11:27 pm

*Persze nem akart drága sentineljében kárt tenni, messze álljon tőle, csak gondolta jó tréfa lenne valakit a temetőben megijeszteni. Az olyan muris, és... Ha jobban megijedt volna, akkor legalább lett volna mivel piszkálnia a fiút*
-Pont olyan vagy mint az a hisztérika tegnap este.
*Mondja, cseppet sem törődve azzal, hogy eddig mit is mondott a fiú. Csak a kérdésekre kapja fel csöppet a fejét, és félig elmosolyodik.*
-Az ajkaid vékonyak, az orrod kissé lányos, és a nézésed olyan mint a hisztérikának. Álmosképű...
*Szólja le a fiút, persze a gúny a hangjában csak az álarcának nyomatékosítására szolgál.*
-Nos, ezt én is tudtam. Elvégre én sem láttalak téged...
*Mondja felhúzott szemöldökkel, majd odébb áll egy magasabb sirkőhöz, és rátámaszkodik.*
-Állásod is....mint valami faszent.
*Gonoszkodik, majd a kérdésre gúnyos mosolyt vesz fel, és rápislog a fiúra..*
-Oh...nagyon tetszik. Reggel majdnem éhenhaltam, mert nem találtam az étkezőt, utána alig találtam meg a szobám, majdnem elkéstem óráról, mert kész labirintus a barlag, és idegességemben jöttem sétálni. Kielégítő válasz?

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-07-13, 11:41 pm

* Valahogy nem úgy sül el a találkozás, mint minden normális embernél, valahogy túlzásba viszi a viselkedését a lány. Ez mondjuk kevésbé zavarja, de ahogy beszél, az valami hihetetlen. Amilyen szöveget letud nyomni... Végül is ide nem a barátkozás, és a nyali-faliért jönnek, és ezt tiszteli is, akiben van kurázsi. *
- Hisztérika? * Érdeklődve figyel, kíváncsi, hogy kire gondol, mert ő valahogy mindig is a normális emberekkel találkozott, bár neki meg van a maga baráti köre, és ki tudja, hogy milyen diákok járnak még ide. Mikor a jellegzetességről kezd el neki beszélni Is, felvonja a szemöldökét. Végül végig néz magán, na még ilyet se mondtak neki, valószínűleg Is-nek az agyára ment a hajfesték. De nem törődik a kritizálásával, csak nyugodtan, ő amúgy is nyugodt természet, nem tudja semmivel sem felhúzni. *
- Te kérdeztél vissza, én csak elmondtam rá a választ. * Rántja meg a vállát, valahogy nem tudja érdekelni ez a hangnem. Nem fogja őt kikészíteni, ahhoz kicsit korábban kell felkelnie a lánynak. Végig néz Is-en, ahogy arrébb megy, és közben kötözködik. *
- Van ez így, ha nem tetszik ne nézz rám. * Válaszolja nyugodt hangon, ő aztán nem fogja magát felhúzni egy ilyen fruska miatt. De azért megpróbál valamennyire barátkozni, már amennyire engedi Is, és a fura stílusa. Nem vár túl sokat tőle, főleg, hogy tudja, hogy milyen iskolában vannak, csak ez most egy kicsit meglepte. Na, igen ahogy most belegondol, nem lehet mindenki kedvence, és sztárja. *
- Értem. Nekem végül is kielégítő válasz, bár ahogy elnézem, téged az utcáról szalajtottak. * Jegyzi meg a stílus, és a kinézet miatt. Az biztos, hogy nem lesz túl jóban vele, mert valahogy ez neki nem jön be. Igaz, nem várja el senkitől sem, hogy egyből a nyakába ugorjanak, de azért tiszteletről nem hallott? Ahogy forognak az agy kerekei, úgy néz végig még egyszer a lányon. Az biztos, hogy most nem fog megszólalni, mert a végén megint kritizálnák. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-07-13, 11:59 pm

*Próbálja a lehető legjobban húzni a fiút. Mint ahogy eddig mindenkit, Troy-t is teszteli Is. De valahol az idegesítése nem hat a srácra, ami miatt a fiú némileg szimpatikus lesz, de mikor néhány válaszát meghallja mégis úgy véli, hogy húzható a srác agya. *
~Azért van tartása.~
*Gondolja a lány, végül kedvesebb hangnemre vált.*
-Oh, csak egy lány a hálószobából...Panaszkodott, mert be mertem menni a szobába, és zavarta az a csöppnyi fény ami beáradt. Amúgy. Azt hittem jobban felkapod a vizet, de úgy tűnik te türelmes vagy.
*Mondja teljesen közömbös hangnemmel. Semmi gúny, semmi cinizmus. Nyugodtság*
-Nos akkor tiszta lap. Mielött félreérted, semmi bajom veled. Az, hogy húzom az agyad az más séma.
*Jelenti ki holt nyugodtan, majd meghallja Troy utolsó mondatát.*
-Utcáról??? Nem utcáról jöttem... Nem minden a személy otthonától függ. Befolyásoló tényező a környezet, és a család is... Attól még, hogy nekem más a modorom, nem vagyok utcakölyök...
*Jegyzi meg nyugodtan, cseppet sem csípkelődve*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-07-14, 12:10 am

* Nála nem nyerő ez az agy húzásos téma, valahogy túl nyugodt természet, és talán halál türelmes. Szóval erről le kell tennie a másiknak, vagy ha mégsem akkor tud ám ő is. *
- Azért ha végre elalszok, és felkeltenek azzal, hogy fény áramlik az arcomba, és se lennék túl kedves. * Válaszol teljesen higgadtan, nem húzza fel magát, mert nincs miért. Meg ahogy elnézi, és hallja, ez lenne a cél, hogy kikészítse, ami nem fog összejönni. *
- Nos, igen, tehát ha teljesen kiakarsz készíteni, az most nem fog összejönni. * Válaszol neki halkan, majd a következő kérdést azért megkérdő jelezi, mert nem érti, hogy miért érdemelte ki ezt. *
- És miért akarsz felhúzni? * Egy egyszerű kérdés hagyja el az ajkait, és reméli, hogy kap is rá választ. Ha nem akkor neki is meg vannak ám a módszerei, de azt még kicsit pihenteti. Nem nagyon szeret gonosz, udvariatlan, és gonosz lenni, de ha megkövetelik, és nincs más megoldás akkor igen is az lesz. Legfeljebb eltitkolja. Viszont valahogy nem tetszik neki a beszólás, de ez cseppet sem érdekli, mint eddig semmi sem. *
- Pedig nagyon úgy nézel ki... És valljuk be... Ezzel a stílussal nem fogod sokáig húzni. Előbb-utóbb mindenki agyára mész, és kicsinálnak. De ahogy elnézem szerintem előbb meg lesz. Végül is hamar vége lesz a szenvedésednek, csak nehogy megszívassanak. * Mond egy jó ajánlatot, bár nem tudja, hogy mennyire tudja a másik a szavaiból kiszedni, hogy mit is akar mondani. Igazából egy cseppet sem érdekli, kezeit viszont ismét maga mellé ejti, és úgy figyel a másikra. *
- A családi helyzetet elnézve... Szerintem nem igazán tanítottak meg a jó modorral. * Állapítja meg, ahogy végig néz újra a lányon. Még mondana mást is, de ezt csak akkor fogja megtenni, hogyha tényleg megköveteli a helyzet. *

// Fagy //

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-01, 12:32 pm

*Lassacskán delel az idő, mikor Isabella felkel. Nem pihent túl sokan, kissé nyűgös éjszakája volt a gyógyító rezidencián, ellátták, és ki is derült, hogy legfőképpen mi a baja, de hamar orvosolták is. Hát persze, mit akar? Nem evett, nem ivott, és kimerült a megerőltetésben, meg hát kapott egy kis náthát is. De persze ez sem akadályozza meg, hogy tanuljon, és nekiálljon házi feladatokat írni, na meg persze gyakoroljon. Most inkább úgy dönt, hogy az elmaradt varázslatokat pótolja be, de elötte sétál egyet. Persze pálcája nála van. Nem akar úgy járni, mint tegnap a lábtörlővel. Elég kaland volt neki. Ahogy kiér Is a temetőhöz, azonnal a pálcáját veszi elő. Árnypajzs, árnygömb varázslat. Hosszasan olvasgatja, és próbálja megjegyezni miközben kiül az egyik sírkőre. Persze tanult a dolgokból, most rétegesen felöltözött. Hosszú fekete csőnadrág van rajta, egy fekete testre simuló rövidújjú, és egy lila kockás pulcsi, aminek a cipzárja le van húzva.*
-Kellene valaki akivel gyakorolok.

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-01, 12:53 pm

*A tegnapi kis vizes kalandból szerencsére semmilyen baja nem lett, vidáman ébredt fel reggel. Reggelit szokásosan kihagyva indul újabb és újabb felfedezőútra, a kastélyt most hanyagolja, inkább egyből a sziget felé veszi az utat. Haját lazán leengedve hagyja, kényelmes nadrágot és pólót visel, a felsőrész mindkét ujján egy-egy gyönyörű fekete macska található. Útja során egy temetőhöz érkezik, kirázza a helytől a hideg, semmi kedve halottak sírjait nézegetni. Épp menne tovább, mikor ismerős arcot fedez fel az egyik sírkövön üldögélve. Lopakodva megy Is mögé, reméli, hogy nem veszi észre, majd megszólal, hátha ráhozza a lányra a frászt.*
- Mit olvasol?
*Kérdezi kedvesen, nem tűnik úgy, mintha azt akarta volna, hogy megijedjen, inkább csak egy sima érdeklődő kérdésnek látszhat, de belül egy mosollyal figyeli, hogy sikerült-e tevékenysége. Leül a lány mellé a sírkőre, és a könyvet figyeli.*