Ódon temető

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-01, 1:07 pm

*Nos a tegnapiak után jót tesz egy kis pihenés is, és az olvasgatás is, de hamar megzavarják a lányt. Háta mögé osonva Jane a szívrohamot hozza Isre, tehát mehet vissza a gyengélkedőre.*
-Olyan vagy...Direkt hoztad rám a szívrohamot? Amúgy árnymágiát. Gyakorolnom kéne. Benne vagy? Árnypajzs és árnygömb.
*Mondja a lány, majd Jane felé mutatja a jegyzeteket, amiket másról másolhatott le, hiszen olyan másoltan néz ki.*
-Tudod, mi ketten szerintem eléggé le vagyunk maradva az anyaggal, és nem ártana, ha kissé behoznánk. A karnak is több pontot tudnánk szerezni, és az olyan esetekben mint ami tegnap volt, jobban feltaláljuk magunkat. Bár ígyis jók voltunk szerintem...

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-01, 1:39 pm

- Olyan szemétnek ismersz engem? Nem, egyébként nem akartam rád hozni, egyszerűen annyira belemélyedtél az olvasásba, hogy nem vettél észre, pedig nem is jöttem annyira halkan. Árnymágia? Oké, úgyse sikerült még teljesen bepótolnom minden anyagot az egy hét alatt, mióta itt vagyok.
*Az első mondatot ártatlan szemekkel mondja, méghogy halálra akarja rémiszteni Is-t. Elveszi a lánytól a jegyzeteket, majd belemélyed az olvasásba, és amikor a végére ér, halványan biccent egyet. Végiggondolja magában, miről is olvasott, majd megszólal.*
- Szerintem te nem annyira, mint én, több mint fél évet kell bepótolnom, annyira nem könnyű. Nos, ha pontot szerzünk vele, akkor miért ne. Hogy gondoltad pontosan a gyakorlást?
*Kérdezi kíváncsian a lánytól.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-01, 1:47 pm

-Neeeem... te nem vagy olyan szemét.
*Mondja lágyan, kedves hangon, majd figyeli ahogy a lány elolvassa a dolgokat, és közben elgondolkozik. Körbenéz, majd feláll, és nekiáll fel-alá járkálni.*
-Én se sokkal régebb óta járok ide a suliba. Max 2 órával többen voltam mint te. *Szól lágy hangján, majd tüsszent egyet, és megdörzsöli a szemeit. Lehet valamire allergiás szegényke. ki tudja. Ahogy Jane kérdést tesz fel a lánynak, Is csak elmosolyodik.*
-Láttál már párbajszakkört? Ha nem nemgond, én sem. Amúgy látsz ott két varázsigét... Addig harcolunk az erdőben, ameddig egyikünk fel nem adja a lényeg. Az árnygömb és az árnypajzsot gyakorolnánk. Elolvastad, hogy mit ír a jegyzet. Az nyer, akinek sikerül a földre kényszerítenie a másikat. Tehát, ha a másik olyan helyzetben van, hogy esélytelen nyernie, feladja, és a másik nyert. Ennyi. Mit szólsz hozzá? Amúgy a földre kényszerítést ne szószerint értsd
*Mondja, és várja Jane válaszát*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-01, 2:49 pm

*Követi fejével a lány mozgását, ahogy egyre gyorsabban végzi ezt a cselekvést, kezd beszédülni tőle. Megrázza fejét, majd nyugodtan odaszól a lánynak, ha már ennyire ideges, amit nem ért, miért is, akkor már ne előtte végezzen testmozgást.*
- Hajlandó vagy abbahagyni a járkálást? Ahogy figyel téged az ember, egyből elszédül, olyan gyors vagy. Egyébként mikor érkeztél ide?
*Kérdezi kíváncsian, erről még nem beszéltek Isával. A tüsszentésre odakapja a tekintetét, szemeiben aggodalom csillan, nem akarja, hogy a lánynak bármi baja legyen a tegnapi kis vizes kalandjukból, még a végén neki kéne felcipelnie a gyengélkedőre.*
- Nem láttam még, viszont egyszer párbajoztam a testvéremmel. Rendben, csináljuk meg, de azért ne legyen szó szerint vérre menő. Ha látja valamelyikünk, hogy nem tud tovább harcolni, akkor befejeztük a harcot. Nem hiszem, hogy szeretnél a gyengélkedőre kerülni amiatt, mert megsérültél, ahogy amúgy én se szívesen mennék le.

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-01, 3:00 pm

*Kissé frusztráló lehet a fel-le járkálása, de csak mert már majdnem elzsibbadt a lába az ülésben is ilyekor járkálni szokott. Nem ideges, igazából nyugodt, csak szeret ilyenkor bolyongni.*
-Ööö... bocsi, nem akartam. Kilométer hiányom van. *Mondja és a kérdésre elkomolyodik* -Hmm... talán 2 héttel elöbb érkeztem, mint te.
*Fejezi ki magát, majd lecsüccsen. Nincs a lánynak komolyabb baja a náthánál. Kapott kaját, innivalót amíg gyengélkedett, és tádádám. Felépült, ez a végeredmény. Egy kis náthája van, de az majd elmúlik. Nem kell miatta aggódni.*
-Értem. Nem lesz vérre menő. Ha valaki nem bírja, akkor apró fényt varázsol a pálcája hegyére, és felemeli a pálcáját. Rendben?
*Szól, majd biccent a lánynak. Is sem akar visszafeküdni a rikítófehér kórterembe*
-Akkor én elindulok, elbújok, és utána te is elmész valamerre, és onnantól mindent bele. A lényeg, meg kell keresni a másikat, és legyőzni. Használható varázsigék, bármi, plusz az árnypajzs és árnygömb.
*Suttogja, és eltűnik a temető melletti erdős rész egyik bokrában, majd várja, hogy Jane is elinduljon.*

//nyitjogéééény xD//

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-02, 9:23 pm

*Lassan halad végig a folyosón, megakarja találni azt a fiút, amelyik sóbálvány átokkal támadott rá. Dühös ettől a gondolattól, és ökölbe is szorítja a kezét. Ha szembe jön vele egyből üt, és nem érdekli, hogy ki látta vagy esetleg ezért elbocsájtják. A fején minden átfut, hogy elsőnek, hogyan is kínozza meg az áldozatát, majd egy gonosz mosoly ül ki az arcára. Mivel ezen a folyosón nem talál senkit, egy sóhajtással felhagyja a keresést, és inkább kimegy a friss levegőre. Útját egyből a révészig folytatja, ahol beszáll a csónakba, és a túl parton egy darabig áll. Nem tudja, hogy most merre menjen így elindul valamerre. Sokat bolyong össze-vissza megy, már azt hiszi, hogy lesétált a térképről, amikor egy vaskapu felé közeledik. Elsőnek benéz rajta, majd akkor veszi észre, hogy egy temetőben van.*
~Király.~ *Egyből elfelejti a célját, és besétál a temetőbe. Körbe tekint minden felé, majd az egyik sírra leül. Neki dől a sírkőnek, és az egyik lábát kinyújtva teszi fel a sírra. Kezeit az ölébe helyezve, dönti hátra a fejét, és csukja be a szemét. Gonosz gondolatok forognak a fejében.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-02, 9:37 pm

*Ma van az a nap. Augusztus másodika. Ekkor döntött úgy az apja, hogy nem bírja tovább velük és lelépett. Aztán még az nap meg is halt. Nana szomorú. Varázstudományát az apjától örökölte, ha az anyján múlik, soha nem tudja meg, miért eredendően kék a haja. Nyikorog a vaskapu. A kék, virágos fűzőjét viseli fekete szoknyával és a csipke kesztyűjével. Belép. A szél belekap kékségébe, és kiszárítja a szemét, amitől alapból könnyes lesz. De nem sír, csak bevörösödik. Ahogy körbenéz, meglát egy ismerős alakot. Egy nem túl kedves ismerősét. Fáradtan sóhajt.*
~Jaj, már megint?~ *Nyafog. De még mindig él benne a remény, hogy ez a hely, a temető, ez a világon a legbiztonságosabb hely egy kicsit elvarázsolja társát is. Talán az lenne a legjobb, ha az apja mellé kerülne. Ezt meg is osztja Codyval.*
-Megtámadhatsz. Ígérem nem vágok vissza. *Közli tárgyilagosan és leheveredik a fűbe, majd várja az elkerülhetetlent.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-02, 9:45 pm

*Kezd megnyugodni, és a gonosz gondolatokat felváltja a semmi... Most kitisztul a feje, valahogy most semmire nem akar gondolni, bár az agya legmélyebb zugában még mindig ott van a srác, és a húzása. Elég sokat kapott mostanában, így lehet, hogy egy kicsit visszafogja magát, de ez persze csak felszínes lesz. Ahogy erre gondol egy apró mosoly húzódik az arcára, és amikor meghallja, hogy nyikorog a vaskapu, gyorsan letörli az arcáról a vigyort, és odakapja a fejét.*
~Már így sincs nyugtom. Csak ne jöjjön megint azzal, hogy aranyosan nézek, mert akkor itt hagyom.~ *Gondolja magában ezt a kis apróságot, de nem szól semmit, még köszönni sem hagyják, mert egyből egy igen csak érdekes mondattal kezdenek, amire felvonja a szemöldökét.*
-Nincs kedvem. *Rántja meg a vállát, mert csak ugyan nincs kedve megtámadni a másikat, most máson jár az agya, és a pálcáját se hozta magával, ha jól emlékszik az asztalán hagyta. Ahogy végig nézi, hogy leül a másik a fűbe, felvonja a szemöldökét.*
-Nocsak, mi lett veled? Persze csak ha szívesen megosztod velem. *A második mondatott egy kicsit gúnyosabban mondja, utalva arra, amikor a folyosón nem mondta el, hogy miről szól a dal. Kicsit előrébb hajol, hogy jól lássa a lány minden rezdülését.*
-Amúgy, szia nyuszimuszi. *Nem hagyja ki a köszönést sem, tehát amint az előző kérdésre válaszoltak, köszön is.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-02, 9:56 pm

*Igencsak meglepő választ kap az előző kijelentésére. Azt hitte, ezt nem fogja kihagyni, amikor a ad tálcán kínálja magát a sütőlappal. De úgy tűnik a vadész nem él vele. Ettől kicsit megnyugszik, bár nagyot néz.*
~Hát ezzel meg mi lett?~ *Gondolja csodálkozva, aztán arra, hogy talán mégis csak a temető. Aztán kap egy gúnyos mondatot, de nem tud vele foglalkozni. Csak a megelőző kérdésre válaszol, ha már úgyis érdekli.*
-Elhagyott az apám. Mindkét értelemben. *Céloz arra, hogy el is ment tőlük és meg is halt, bár ezt valószínűleg lefogja vágni Cody, tekintve hogy nem buta fiúról beszélünk. Aztán köszön neki azzal a régi becenévvel, amire most a lány őszintén elmosolyodik.*
-Néha ő is így hívott. De csak nagyon néha. Amúgy... Nana vagyok. *Fedi fel kilétét immár. Hát, kellett hozzá egy kis kaland, de úgy tűnik, nem volt eredménytelen. Ám már elege van, hogy róla folyik a téma, úgyhogy ő is kérdez.*
-Elvesztetted valakid? agy csak úgy itt vagy? *Hangjában most először nincs gúny, lekezelés, megvetés, csak puszta érdeklődés. Ám ez talán Coy számára rémisztőbb, mint amikor veszekednek,de most nem azért csinálja, hogy szekálja vele. Csak megviseli a maga fajta embereket, ha elveszíti az egyik legkedvesebb emberét a világon.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-02, 10:11 pm

*Lehet furának hangozhat, hogy nem akar támadni, de azt sem akarja bevallani, hogy nincs nála a pálcája, akkor túlságosan is ki lenne szolgáltatva. A kérdésére viszont egy kicsit másfajta választ kap, mint amire számított volna. Érti ő, hogy mit jelent, de valahogy nem azaz érzelgős fajta, így nem mond rá semmit, csak lehajtja a fejét. Majd inkább bepótolja, ami elmaradt az elején méghozzá a köszönés, de ezzel is csak visszatérnek a másik apjához.*
-Értem. Akkor nem hívlak így. *Végül is most tudja meg, hogy hogyan is hívják a lányt, így a becenévre már semmi szükség nincsen. Bár nem hiszi, hogy sokszor fogja a keresztnevén hívni a másikat, mivel a nyuszimuszi is csak azért volt, hogy bosszantsa Nana-t, de úgy látszik nem nagyon ért el vele semmit. A kérdésre felvonja a szemöldökét, és egy pillanatra elfordítja a fejét. Mivel nem egy érzelgős típus, így mikor Nana felé fordul, közömbös hangban mondja el a következőket, mintha ez tök természetes lenne.*
-A legjobb barátom, de igazából arról én tehettem. Végül is mindegy, régen volt. *Megrántja a vállát, nem akar most ezzel foglalkozni, mert akkor előjönnek a régi emlékek, amiket mindig is elpróbált rejteni a bunkó stílusával. De persze nem most fog megnyílni a másik előtt, így csak annyit mond, amennyit akar. A második kérdésre elgondolkozik, végül is... Sok minden miatt van most itt, de ha már nem a veszekedés lesz ebből az estéből, amit egy kicsit bán, mert szeret kötözködni, így normális hangnemben szól a lányhoz.*
-Vehetjük annak is, hogy csak úgy vagyok itt. Most járok itt először, gondoltam kiszellőztetem a fejem, és gonosz terveimet szövögetem. *Vallja be az itt létének az okát, de persze ez sem a teljes igazság, de még mindig úgy van vele, hogy csak annyit árul el, amennyit szeretne, legfeljebb tereli a témát.*
-Nem is vagy annyira szörnyű... De veszekedni jobban szeretek veled. *Fejti ki a véleményét, és igen, ami a szívén az a száján, nem nagyon tudja érdekelni, hogy ezzel kit bánt meg, csak egyszerűen túl őszinte típus.*
-És csak ezért jöttél ide, mert hiányzik az apukád? *Megpróbál most normálisan hozzá állni a dolgokhoz, de még mindig jobban áll neki a piszkálódás, és a bunkózás, mint a kedvesség. Ezért ne nagyon szokjon hozzá Nana.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-02, 10:47 pm

*Újra és újra ledöbbenti a fiú viselkedése. Megígéri neki, hogy többet nem hívja nyuszimuszinak. Úgy tűnik nem akarja, hogy az apját lássa benne és csalódjon.*
~Ez egy nagyon kedves gesztus volt.~ *Mondaná, de tudja, hogy ezzel inkább bosszantja a srácot, mintsem felderíti, úgyhogy inkább csöndben marad. Nem is gondolta volna, hogy valaha előhozza ezt ebből a gyerekből, noha érzi, hogy ez nem fog sokáig tartani. Ahogy kilépnek a temetőből, ez az egész olyan lesz, mintha meg sem történt volna. Leszámítva, hogy tudni fogja a nevét. Aztán bevallja neki, hogy lényegében megölte a legjobb barátját. Nem mondja, hogy idióta, felelőtlen, hogy nem marja a lelkiismeret, hogy nem érti, ez hogy történhetett mert az embernek vigyáznia kell a barátaira, stb. Nem. Csak egy rövid mondatot fűz hozzá.*
-Az attól függ, mi számít régnek. *De végül is szinte ez megsemmisül, mert Cody azt állítja, hogy csak úgy itt teng-leng. Bár a lány sejti, hogy nem így van, nem akarja elrontani a hangulatot. És meg is lesz ennek az eredménye. Azt mondják rá, hogy nem is olyan hárpia, de csípős a nyelve a vitákhoz. Ezt nem állja meg mosoly nélkül.*
-Ezt most bóknak veszem, ha nem haragszol. *Vigyorog, amibe Cody majd a következő alkalommal beleköthet. Aztán újra egy kérdésre válaszol.*
-Igen. Csak miatta. *Ugyan szereti a temetőket, de most ez hozta ide. Hazudni meg minek? Úgyis átlát rajta.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-02, 11:06 pm

*A becenevet valóban elhagyja, de csak azért mert már tudja a másik nevét. Persze ezt nem mondja ki hangosan elvégre nincsenek olyan szituációban, de szívesen veszekedne, hiszen azaz ő erőssége. De sajnos erről le kell mondania, ezért magában elhúzza a száját, és egyet szitkozódik is. Mindezzel akarja magát nyugtatni, és leállítani, mert azért nem lenne túl jó, ha megint egy sóbálvány átok találná el. Mivel idekint eléggé kellemetlen éjszakája lenne, nem mintha túlságosan le tudna hűlni az idő ezekben a kellemes nyári időkben, bár ki tudja, inkább nem akarja kipróbálni. Ezért sem nagyon piszkálódik, mert tudja, hogy nincs nála a pálca, és hiába tudna bárhova is elbújni, ha egyszer nem tud mivel támadni. Nos, most az egyszer kénytelen a fenekén maradni, és nyugton lenni, addig ameddig bír. Inkább a beszélgetésre koncentrál, ami eljut odáig, hogy mi történt a legjobb barátjával, legalábbis az a része, hogy kit veszített már el.*
-4 éve volt. *Csak ennyit mond a másik mondatára, nem ragozza tovább, nincs értelme. Meg amúgy sem akarja jobban beleavatni az életében, elvégre pár nappal ezelőtt felpofozta ő is. Majd ahogy Nana megfogalmazza az imént egy bókot mond neki, bár ebben sem jeleskedik, így csak vállat ránt.*
-Ahogy akarod. De nem fogsz tőlem sok ilyet hallani, szóval szerintem jegyezd fel. *Ad egy tippet a lánynak, majd egy nyilvánvaló kérdést tesz fel, amire szinte tudja a választ. Végül is mást nem tud kérdezni, nem szeret ismerkedni, és azt, hogy túl közel kerüljenek hozzá.*
-Na jó, nem tudok mit mondani, sem kérdezni. Valahogy nem vagyok jó az ilyenekben. *Aprót ránt a vállán megint. Ez a művelet egészen jól megy neki, de a bunkó stílusát jobban kedveli, de most tekintettel van a másikra, ami nem szokása. Gondolatban úgy is máshol jár, méghozzá a bosszún. Már csak azt kéne kitalálni, hogy hol, és mikor legyen. Na, meg persze, hogy mi. Ez a nagy kérdés, amin igazából töri a fejét, de már meg is van.*
~Először megkötözöm, ha pálcával jönne akkor elveszem tőle, és megkínzom. Addig fogom kínozni, amíg sírva nem könyörög, hogy hagyjam abba.~ *Képzeletben egy gonosz kacagás is elhagyja az ajkát, dehogy kívülről ne lássák, hogy mire gondol, ezért felveszi az angyali tekintetű "álarcát".*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-02, 11:52 pm

*Cody elég mélyen elgondolkozik, ezt észreveszi, úgyhogy nem is szólal meg. Elég vitájuk lesz még, nem kell most is ebből annak kerekednie. A fiú éveket mond. Az nem hosszú idő, de ezt már nem jegyzi meg. Ő se nagyon szeretne mondogatni a magáét, ám kap egy tippet, hogy jegyezze fel ezt a napot.*
~Jegyzi a halál. Elég nekem a fejem.~ *Gondolja, s megérkezik az is, hogy a másik se tud nagyon mit mondani, inkább visszasüllyed gyilkos gondolatai közé. Nana pedig úgy dönt, ennyi elég volt mára. Majd legközelebb folytatják ott, ahol abbahagyták, és az nem itt lesz.*
-Akkor megyek. *Tápászkodik fel. Kinyújtózik, így Cody akár legeltetheti a szemét vékony derekán és megemelkedő mellein. Aztán búcsút int, ám nem hagyja a bókot sem viszonzatlanul.*
-Hihetetlen egy fazon vagy. *Értheti úgy, ahogy akarja. Aztán kicsikorogtatja a vaskaput, és távozik az éjszakában.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-03, 12:14 am

*Kicsit elgondolkozik az tény, de figyel Nana-ra bármit is mond. Igaz, hogy közben nem a virágos réten jár az agya, hanem kicsit súlyosabb ügyön, de ez most nem igazán érdekli. Amikor közli a másikkal, hogy nem tud mit mondani, mert neki nagyon nem megy a barátkozás egyből bejelentik, hogy mennek. Erre leesik az álla, és kikerekednek a szemei, nem kicsit lepődött most meg. Becsukja a száját, és úgy néz ki végig látványosan a másikon, majd nyel egyet. Nem vall rá ez a tulajdonság, talán most a temető van rá ilyen hatással, de azt tudja, hogy ez nem neki való, így mihamarabb el kéne innen húznia.*
-Mi?! Máris? *Kicsit értetlen, hiszen most jött, és még csak nem is volt bunkó, hogy most itt hagyják. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, mikor elindul Nana a vaskapu felé, olyan dolgot tesz, amit még maga sem tud elhinni.*
-Ne menj. Maradj még. *Kéri meg a másikat, bár lehet, hogy eléggé furcsán hangozhatna főleg az ő szájából. Igaz most jobb lenne egyedül, de az meg túl unalmas lenne, na meg már besötétedett, és ha meg már itt tartanak, akkor még egy ajánlatot is tesz, hátha ez itt marasztalja a másikat.*
-Ha itt maradsz, később visszakísérlek. *Dönti oldalra a fejét, és beveti az angyali tekintetét, ami nem tűr ellentmondást. Reméli, hogy ez a lánynál is bejön, és itt marad még egy kicsit vele.*
-Vagy mi lenne ha elmennénk sétálni? *Fűzi hozzá gyorsan, majd leugrik a sírról, és egy lépést Nana felé tesz. Nem tud jobbat kitalálni, így még egy dolgot elmond magáról.*
-Tudod mivel nem vagyok itt túl régóta, így nem nagyon ismerek itt semmilyen helyet. Mit szólnál ha együtt felfedeznénk? *Kíváncsian tekint a másikra, és ha megnézné magát kívülről, elhányná magát. Ez valahogy nagyon nem tetszik neki, és újra a régi szeretne lenni, az a pimasz, kötözködő, bunkó egyéniség, akit felpofoztak, és átkot küldtek rá. Amikor az utolsóra gondol, agya elkezd füstölögni a dühtől.*

//fagy//

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-08, 9:45 pm

*Minden hirtelen történik. A tükör megreped a keze sebes lesz, s félig magát látja a tükör másik oldalán. Aztán az a törés és a látomás. Ahogy lángokban áll a római villa, a szülei odavesznek... Majd egyszeriben a temetőben találja magát, bár nehezen tudná megmondani, hogyan. De az egésznek még nincs vége. A tükörben látott alak áll felette, s nagyon is hasonlít rá. Azonban ő nem szolgál semmilyen magyarázattal. Egy utolsó, gúnyos mosolyt küld még a lány fele, majd elnyeli őt az este sötétje.* Várj!Kiált utána a lány, bár hangjából kevés érzelmet lehetne kiolvasni, s maga sem tudja, mit kezdene az idegennek ha mégis figyelne rá. Azonban utána siet, ha tud. Legalább azt tudja meg, hogy ki volt ő. Sajnos azonban nem sikerül utol érnie. Csüggedten áll meg a temető kapujában, majd elindul fölfele. Ráfér némi fürdés, hajmosás és elsősegély.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-19, 7:13 pm

* Nagyon melege van a kastélyban, és épp ezért jött ki Seol szigetére sétálni. Persze, ha nem tévedt volna el, és nem bolyong most. *
~ Hát, ez nagyszerű. ~ * Mérgelődik magában, majd elindul amerre utat talál. Végül egy vaskapunál áll meg, és ahogy körbe néz egy temetőt lát meg. *
~ Ez még annál is nagyszerűbb. ~ * Nem akart idejönni, így idegeskedik még egy kicsit. Ha már itt vagy, akkor meg is nézi, hogy ki halt meg, mivel úgy gondolja nem véletlenül van itt egy temető. Még az a szerencséje, hogy nem este van, így bemerészkedik. Ahogy jár odabent, kirázza a hideg, és hátra pillant, hogyha kell akkor tudja merre van a kijárat. *
~ Borzasztó. ~ * Persze nem jó kedvéből jött ide, így érthető a reakció. Nincs kedve most senkivel se találkozni. Most inkább el van magával, és itt legalább nincs füllesztő meleg. Körbe tekint, és az egyik meglátott pad felé veszi az irányt. Úgy gondolja elidőzik egy kicsit, addig is lehűl egy kicsit. Lábait keresztbe rakja, majd a karját, is összefonja a mellkasa előtt. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-19, 7:27 pm

*A lány nem rég érkezett meg Brazíliából, ahol édesanyjának segített kiválasztani a megfelelő házat. Végül egy három hálószobás, nagy nappalis, félkonyhás, fürdőszobás, kertes házat választottak. Míg ott volt addig át is költöztek, hiszen még az első napon sikerült dönteniük. Ám tegnap visszajött ismét az iskolába. Sűrű számára a nyár, így megy is tovább, most az egyik régi barátnőjéhez utazik Magyarországra nyaralni egy pár napra, tudja, hogy ezt nem jó szemmel nézik a tanárok, hogy ide-oda repked, de ha meghívják, nem utasítja vissza. A házi megvárja de, próbálja elkészíteni őket. Ma egy pihenőnapot tart, hiszen holnap utaznia kell. Úgy gondolja, kimegy a Seol sziget erdejébe. Ma ismét nagyon meleg van, így egy fehér rövidnadrágot visel, kockás fehér-piros felsővel. Az erdőbe ér, amikor látja a közelben bolyongó lányt, aki a közeli temetőben van. Arra felé veszi az irányt, és odamegy hozzá. Köszönti, majd megszemléli a sírokat.*
-Szia. Mi járatban erre?

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-19, 7:36 pm

* Azt hitte, hogy a temetőben egyedül lehet egy kicsit, nem is számított társaságra, így mikor belép és meghallja a köszöntést, meg a kérdést, kicsit megugrik. A szívéhez kapja a kezét, és lehunyja a szemét. Megpróbál magához térni, majd megfordul, és egy mosolyt erőltet az arcára. *
- Szia. * Csak ennyit bír kinyögni, majd elveszi a kezét a mellkasáról, és maga mellé ejti. A kérdésre megrántja a vállát. *
- Csak úgy idetévedtem. * A szíve még mindig nem a helyén van, jobban érzi, hogy kiugrik a torkán, de reméli, hogy hamar lenyugszik, mert eléggé kellemetlen érzés. *
- Amúgy Cassidy Clayton. * Nyújtja a kezét, mert még nem ismeri a lányt, legalábbis azt hiszi. Manapság egyre rosszabb a memóriája a név terén, de igyekszik. Mondjuk gondolt már arra, hogy egy névtáblát tesz magára, és megkér mindenkit, hogy kövesse a példáját, és akkor elhagyhatná a bemutatkozást. *
- Te, hogy hogy erre felé császkáltál? * Felvonja az egyik szemöldökét, nem tudja, hogy mégis mi jártaban van erre a másik, de reméli, hogy hamarosan kap rá választ. Elindul az egyik pad felé, közben a tekintetét rajta tartja. Mikor leül, akkor szólal meg, ha még nem ment utána. *
- Gyere ülj le. Elvégre kellemesebb beszélgetni úgy, hogyha ülünk. * Egy mosoly kerül ki az arcára, és közben a szíve is megnyugodott. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-19, 7:46 pm

*A lány is megijed a másik reakciójától, így hátrál pár lépést. Majd nyugodtan hallgatja végig, amit a lány mond.*
-Bocs, hogy megijesztettelek. Amúgy Magdalena Kristina vagyok, de nyugodtan becézhetsz. *Fogadja el a kéznyújtást. Majd felnéz az égre, ami csak néhol látszik ki a fák takarásától. Körülnéz, majd rápillant a szőkeségre, aki épp kérdez valamit, amire természetesen válaszol is.*
-Csak sétálgatok, mielőtt még elutaznék. *Mondja határozottan, majd hall valami hangot a bokorból, így kicsit összerezzen. Hátrál egy kicsit ismét, aztán válaszol csak.*
-Köszi, de most inkább nem, nem szeretnék zavarni. Tudom, hogy viselkedik az ember, ha magányra vágyik. Inkább elmegyek, sétálni egy kicsit, majd bepakolok. *Mondja kissé sértődötten a lány, de ez alig látszik rajta.* -Szóval én szerintem megyek is. Szia. További jó pihenést neked, ha gondolod később, amikor nem vagyok terhedre, beszélhetünk. *Mondja, majd lassan elindul ki az erdőből.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-19, 7:54 pm

* Azt nem látja, hogy Magdalena megijed, mivel neki háttal van, de végül is ez nem is olyan fontos. Megpróbál megnyugodni, majd amint megfordul a szabadkozásra megrázza a fejét. *
- Semmi gond. * Jelenti ki, majd egy mosoly is kikerül az arcára. A bemutatkozásnál megfogja a másik kezét, és egy kicsit meg is rázza, majd maga mellé vissza helyezi a kezét. Kérdez még egyet, majd elindul a pad felé. *
- Hova mész? * Kérdezi meglepődötten, mert nem tudta, hogy csak így el lehet menni, bár biztos szólt a magiszterének. Ezt elvégre nem tudhatja, amint helyet foglal, odahívja a másikat is. *
- Nem zavarsz tényleg. * Felvonja az egyik szemöldökét, mert ezt most nem érti, nem csinált semmi olyat, hogy éreztesse a lánnyal, hogy a terhére van. Kicsit ezen most meglepődik, és amikor elköszön bánatában elhúzza a száját. *
- Rendben, ahogy gondolod. Jó utazást, szia. * Azért egy mosoly még ki ül az arcára, majd a távozó alakot nézi. Amint elment, hátra dönti a fejét a padon, és lehunyja a szemét, hogy a hűvös szél kicsit átjárja az egész testét. Mikor megunta az egyedüllétet, sóhajtva feláll, és vissza megy a kastélyba. *

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-23, 11:34 pm

*Lehet, hogy nem sok diák jönne éppen ide, a temetőhöz, de Nath bizony most itt van. Viszont teste a szokásosnál melegebb és arca is sápadtabb. Ahogy feltekint a holdra, látja ám, hogy hamarosan beteljesedik, így csak sóhajt egyet, hiszen egy éjszaka ismét el kell tűnnie a kíváncsiskodó szemek elől. Most már mihamarabb meg szeretné tanulni az irányítását a farkas fölött, de ez sajnos nem ilyen egyszerű, főleg az ő számára, aki oly makacs és akaratos. Na de végül csak áthalad a temető bejáratánál és így a sírok között kezd el sétálni, a legrégebbiek felé haladva. Egy fekete, hosszú nadrágot visel ma egyébként és egy hozzá illő fekete ujjatlan felsőt. Jól áll neki, kiemeli izmos testét, amely még szebb lett, amióta rendesen edz is. És hogy van-e rajta még valami? Csak egy egyszerű medál, amelyben egy démon lakozik. Egyik halotti mágia órán nyerte el, bár nem büszke arra, hogy hogyan, de nem ő volt az egyetlen, aki részesült ilyesmiben. Na de végül úgy dönt, hogy megáll az egyik régi sírnál, kissé rá is ül és onnan figyeli a holdat, nem foglalkozva egy ideig senkivel és semmivel se.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-24, 12:03 am

*Kissé megborzong, ahogy kilép a a csónakból a partra, hűvös éjszakába, de ez nem akadály számára, hiszen nem azért hajókázott át a sulitól ide, hogy visszaforduljon. Nem is igazán érdekli, hogy merre viszi a lába, gondolatai a tegnap éjjel körül forognak, amikor is megesett az első találkozása a sátán kisöccsével, az utánozhatatlan Marcus Manet-val. Bosszúsan prüszköl maga elé, összébb húzza a vékony kabátját magán, ugyanis a lila ujjatlan topja nem sokat melegít rajta, a szoknyája alá pedig befúj a szél, hiába vastag harisnya fedi a lábait.*
- Csodás. *túr bele a hajába, majd majdnem átbukik egy kövön, mikor kicsit eszmél, hogy merre is van. Körbepillant és elképedve veszi tudomásul, hogy a temetőbe sikerült kikötnie. Fogszívva sétál beljebb a hantok tengerébe, nem sűrűn a háta mögé pislogva, mígnem egy alakot pillant meg az egyik sírkövön üldögélve. Hunyorogva szemléli a másikat, majd újabb döbbent pillanat múlve azonosítja be ki is a másik. Arcára zavart mosoly ül ki, aztán összeszedi magát és odasétál a fiúhoz, aki mintha sápdtabb lenne, mint múltkor, de lehet csak a holdfény teszi.*
- Szia, Nate. *kocogtatja meg a másik vállát, elmosolyodik, aztán kezeit felemelve "megadja magát".* - Oké, oké, tudom. Nath! *mondja, majd lehuppan a fiúval szemben az egyik fejfára.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-24, 12:22 am

*Nem számít ezen az éjszakán társaságra, hisz azért jött ide, a halottak közé, hogy nyugalomban legyen és elmélkedhessen az élet nagy dolgairól. Hiányzik már neki az ő egyetlen Rózija, de hát nincs mit tenni, ki kell néha bírnia nélküle, hiszen ő sentinel, elég sok dolga van. Megfordul a fejében, hogy esetleg szólhatna Demiennek, hogy vállalja ismét a rangot, de lehet, hogy már ne kéne. Nem igazán tudja, hogy mi lenne a legjobb, de ezek a gondolatok közepette éri vállát a kopogtatás. Furcsa, most nem is figyelt az ismerős illatra, így kissé meglepetten kapja hátra a fejét és látják meg fekete szemei a vörös szépséget.*
- Audrey, szia. *hallja ám a szavakat és ajka már gonosz mosolyra is húzódik, amikor meglátja a két kis kezet a levegőben, majd végül a normális nevét is hallja.*
- Na azért. *mosolya lassan kiszélesedik, majd ismét előre felé néz, hisz a lány vele szembe foglal helyet.*
- Mi járatban errefelé? Azt hittem, hogy ilyenkor csak nekem támad kedve ide jönni... *azét végigtekint a másikon, hiszen nézni azt szabad, akárhova is húz a szíve.*
- Furcsa, hogy most ide ültél hozzám, azt hittem, hogy nem kedvelsz. *dönti kissé oldalra a fejét, miközben bele is simít kócos hajtincseibe, majd végül feltűnik neki, hogy a lány talán fázhat.*
- Csak nem fázol ezen a nyári napon? *tudja ő, hogy azért van melege, mert nem teljesen ember, de azért csak nincs ennyire hideg. Vagy ő forrósodott fel annyira? *
- Nekem kifejezetten melegem van. *osztja meg ezt a másikkal, márcsak egy kis piszkálódás miatt is, miközben szemei továbbra is a szép arcot fürkészik.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-24, 1:29 am

- Nem tudtam aludni, az iskola folyosói pedig egy kicsit sem vonzottak, így kerültem ide. *feleli, lábait keresztezi egymáson, miközben karjait összefonja maga előtt. Tekintetét a másikra függeszti, aki szintén így tesz, ami nem is gond. Amíg a mindent a szemnek, semmit a kéznek elv szerint viseltetnek a másik irányába, nem lesz itt döccenő. Feltehetőleg amúgy sem lenne...*
- Mert nem is kedvellek, de ez nem zárja ki azt, hogy nem élvezném a társaságodat, Nath. *hajol kicsit előrébb, ajkán mosoly játszik, majd pillantását elszakítva a fiúról, inkább a hantoknak szenteli a figyelmét. Érdekes, de eddig a két alkalomból, mióta összeakadtak, kétszer hullák között diskuráltak. Mintha csak Nath-el együtt járna a kaszás vagy valami ahhoz hasonló. Egyáltalán... ki sem lóg innét a fiú, olybá fest a dolog, hogy idetartozik. Erre a gondolatra kissé megremeg, a hideg újra végigciterázik a gerincén és Nath kérdésére, a srác felé fordítja a fejét.*
- De. Tudod, így éjjelente, ha lehűl a levegő, nem árt egy pulcsi. *ereszt meg egy gúnyos sandítást, aztán most méri fel igazán a másik "ruházatát". Nos, nem mondható valami túlöltözöttnek a fiú, de ezt szavaival meg is magyarázza. Kifejezetten melege van. De hogy a fenébe? Audrey felkel a helyéről - igen, a sírkőről, béke poraira az alatta nyugvónak - és odalépked a sráchoz. Eléggé belemászik a privát szférájába, kezét Nath vállára teszi és hümmög egy sort.*
- Veszem észre. Külön minikazánt üzemeltetsz a testedben? Kétlem, hogy én hoztalak volna lázba. *vonja fel a szemöldökét, ajkán széles mosoly játszik, épp csak a glória nem gyúl ki a feje fölött. Végül vesz egy mély levegőt, megpaskolja a fiú vállát és arrébb lép.* - Tán valaki más miatt hevülsz. *mondjuk nehezen tudja elképzelni azt, hogy Nath a bőrös virslikre gerjedne, de egy kis piszkálódást megér a feltevés.*

Tárgy: Re: Ódon temető 2010-08-24, 1:43 am

*Amikor kérdezősködni kezd a másik felől, már meg is hallja, hogy még is hogy került ide, de erre nem reagál semmit, csak egy aprót bólint, jelezve, hogy érti ő. És bár a lány tetszetős kívülről, szépsége hozzá se férhet Rose-hoz, aki a legszebb nő a világon, legalábbis Nathaniel számára, de ezt nem fogja most megosztani Audreyel. Miért is tenné? Semmi köze sincs hozzá... *
- Szóval nem csípsz, de még is szeretsz körülöttem legyeskedni. Ez igazán... khm, hízelgő. *mondja jókedvűen, hiszen mulattatja ez a lány, akárcsak a múltkori beszélgetésük során is, amikor sikeresen megtanította valamire Audreyt. Na de végül a lány úgy tűnik, egy picit gondolkodóba esik és ha tudná, hogy mennyire igaza van. Nathaniel valóban ilyen helyen érzi jól magát, hisz már kétszer ő is megjárta a halált... na meg már nem egyszer volt azóta halálközeli élménye, szóval az ilyesmi meg se kottyan neki. Végül pedig az időjárás is szóba kerül, melyről különböző véleményeik vannak, ami nem meglepő, de ezt az exortusos diáklánynak nem kell ám tudnia, még csak az hiányzik.*
- Már akinek. *mosolya ismét megjelenik és nem igazán tudja ám meghatni ez a gúnyos nézés, igazán megszokta már és tényleg, semmit se vált ki belőle. Ahogy viszont a lány felé indul és elég közel ér hozzá, nem tágít, csak feltekint rá és már érzi is a kis kezet a vállán.*
- Tudod... az én testem alapba melegebb, mint az átlag embereké... *kezdi, de a további szavakra, amikor a másság kerül szóba vagy az, hogy esetleg ez a lány hozta lázba, szemei megvillannak és hirtelen oly gyorsasággal és erővel kapja el a lányt, amely nem emberi erő, így hát bal kezébe kerül a lány jobb keze és a másikkal is lefogja a másik vékony kacsót és bizony Audrey érezheti, ahogy háta egy hideg, nagy sírtáblának ütközik. Nath viszont csak lassan közelebb hajol hozzá és komoly tekintettel néz a szemeibe.*
- Ne szórakozz velem Audrey, mert azt nagyon nem szeretem. Szóval vagy megtanulsz normálisan beszélni velem vagy pedig megbánod. *lehet, hogy lány, de ez mit sem számít, főleg nála, aki már nem egy embert tett el láb alól. Az, hogy mással hogy beszél ez a kis vörös, az hidegen hagyja, de hogy szavai bizonyosságot nyerjenek, a két kezet még erősebben odanyomja a sírkőhöz és lassan lefelé kezdi húzni úgy, hogy kissé megnyúzza a lány bőrét, tehát felsértse és egy kis vért csikarjon ki belőle. Még mindig a szemeibe néz, nem tekint máshova és nem is ereszti a lányt, de a sebek nem mélyek, még is fájóak lehetnek, de most nem bántja tovább.*
- Megértetted? *kérdi most már úgy, hogy homloka lassan a lány homlokához ér, de nem tesz mást, csupán csak közelről figyeli tovább a lány arcát.*