Mysterio Feketemágus képző

Fórum alapú szerepjáték
 
HomePortalCalendarGy.I.K.KeresésRegisztrációBelépés
Keresés
 
 

Display results as :
 
Rechercher Advanced Search
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Keywords
Vezetőség
Latest topics
» Szobát szeretnék
Hétf. Ápr. 04 2016, 17:38 by Sideris Valbraith

» Mystral kikötője - A rév
Csüt. Aug. 14 2014, 13:51 by Wilhelm Jager

» Mystral parkja
Vas. Aug. 10 2014, 00:43 by Sophia Winterfors

» Karakterkép igénylés
Csüt. Júl. 31 2014, 12:39 by Annabella Cullins

» Az életre kelt szoba
Pént. Júl. 25 2014, 14:42 by Fekete Ambrus

» Titkok erdeje
Hétf. Júl. 21 2014, 21:54 by Naomi Teigneux

» Párizs
Hétf. Júl. 21 2014, 02:56 by Nil Moriarty

» Játékrahívás
Szomb. Júl. 19 2014, 21:12 by Sideris Valbraith

» The Devil Within
Szomb. Júl. 19 2014, 20:44 by Sideris Valbraith

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (22 fő) Pént. Jún. 29 2012, 19:26-kor volt itt.
December 2018
Hétf.KeddSzer.Csüt.Pént.Szomb.Vas.
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31      
CalendarCalendar
Statistics
Összesen 789 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Perselus Piton

Jelenleg összesen 167303 hozzászólás olvasható. in 1080 subjects
Másik oldalunk
Top posting users this week

Share | 
 

 Ódon temető

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 15 ... 26, 27, 28, 29  Next
SzerzőÜzenet
Athalie Rapace
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : kitartóan nemtörődöm
Hozzászólások száma : 512
Csatlakozás : 2012. Apr. 24.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : "Az, hogy senki sem számít rá, hogy megteszed, még nem jelenti azt, hogy képtelen vagy rá."

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Hétf. Jan. 14 2013, 01:03

//NRT: Athalie és Freya, 2013. 01. 13.//

*Még egy ideig támaszkodik a sírkőnek, amin egy bizonyos Scarlett Turner neve áll, alatta meg két évszám, miszerint alig tizenhét évet élt. Valahogy ilyenkor mindig eljut a miérteken keresztül oda, hogy ez akár ő is lehetne. Igazán tudja értékelni, hogy a nagybátyja megkereste azt az átoktörőt valahol a világ végén, és minden viszolygása ellenére beszélt vele, sőt megegyezést kötett vele, és talán életében először nem úgy, hogy ha nem töri meg az átkot, akkor kap néhányat ajándékba. Nagy dolog volt mindez a részéről, de a lényeg, hogy már ő is szabad, meg az unokahúgát sem súlytja az átok. Na igen, Sofia... kénytelen elmosolyodni, amikor eszébe jut a már másfél éves kis tökmag, aki imád a hajába csimpaszkodni, mindent összenyálaz, rengeteget kacag, felvidítva az egész környezetét, és őt meg úgy nevezi, hogy Tháj, mert a teljes neve túl nagy falat lenne egyből. Nézett is nagyokat az elején, hogy mi van, de azóta meg már csak mosolyog rajta, mint most is, közben maga elé bámul, ezért is rezzen össze azon, hogy megszólítják, közben meg tenyerébe csúsztatja a pálcáját már csak reflexből is, újabban rászokott, hogy a felsője ujjában tárolja a zsebe helyett. Kevesebb az esélye, hogy eltöri, és kéznél is van, ha szükség lenne rá. Nem szegezi semerre, csak ráfonja az ujjait, miközben hátrébb tolva a csuklyát az arcából oldalra pillant. A mosoly eltűnt az arcáról, inkább kíváncsi most. Megrázza a fejét, és végképp hátratolja azt a csuklyát, sőt, a sálat is elhúzza a szája elől.*
- Nem zavarsz, csak elbambultam és a frászt hoztad rám. Öööhh... én ezt úgy fogalmaznám, hogy láttalak. Lia vagyok, egész pontosan Athalie Rapace... és igen, a halotti mágia. *bólogat rá a végén visszafordulva a sírok felé, bemutatkozást követően, hogy ott látták egymást, de nem volt hajlandó ismerkedésbe bocsátkozni előtte, utána meg igyekezett a szobába visszatérni. A krematórium nem éppen kedvenc helye ebben az iskolában, már csak a hozzá fűződő kellemetlen emlékei miatt sem. Amúgy nem értinti cseppet sem mélyen a tárgy emlegetése, nekromanta családból jön, ahol gyakorlatilag ez veszi körül. Megvonva a vállát szusszant egyet, és a lány felé fordítja a fejét. *
- Itt talán a fene se gondolná, hogy alkalom adtán mennyire ártalmasak tudnak lenni. Talán még ők sem, de gondolom nem azért jöttél, hogy ezen töprengj. *jelenti ki, utalva az itt eltemetettekre, meg úgy általában a halottakra, majd megrázza a fejét csak úgy magának, inkább mégsem beszélgetne most erről, így el is hallgat egyelőre, szavai végeztével megejtve egy félmosolyt a másik felé, és közben visszacsúsztatja a pálcáját egyelőre a kabátja ujjába, kezeit meg újra zsebeibe mélyeszti. *
Vissza az elejére Go down
http://immanenciahurok.blogspot.ro/
Freya Andersen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 106
Csatlakozás : 2012. Dec. 27.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Kedd Jan. 15 2013, 23:07

//NRT: Athalie és Freya, 2013. 01. 13.//

*Gondolkodni jövök ki, elég ironikus helyre, viszont ahogyan látom, egyáltalán nem leszek egyedül. Miért ne ragadnám meg a lehetőséget az ismerkedésre, vagy arra, hogy egy, az órán részt is vevő emberrel, diák és évfolyamtársammal vitassam meg a témát? Emlékszem rá, hogy késett, és nem tett jó benyomást... de ettől függetlenül adhatok neki még esélyt bizonyítani. Talán hasznosságai felől is tanúságot tesz.*
- Nem akartalak megijeszteni. *billentem finoman mosolyogva fejemet félre. Nem veszem észre a pálcát kezében, annyira nem figyelem, sötét is van, bár talán a mozdulatra reagálnék, ha más volna a helyzet. Be is mutatkozik, ebből pedig gondolom nekem is viszonozni kéne ezt, tehát végül felé nyújtom kezemet, had rázza meg, ha elfogadja.*
- Freya Andersen. *mutatkozom be ahogyan ő, pedig alapvetően csak keresztnevet mondanék... nem kell mindenkinek tudni, hogy van testvérem is. Úgy látom ő is emlékezik a halotti mágiára... jó, hogy szóba hozza, így nem kell többet mondanom, és azt is kideríthetem, hogyan viszonyuljak hozzá, mi lenne vele szemben a jó taktika, annak érdekében, hogy kikutassam mit rejteget, és érdekes-e az számomra.*
- De igen. *felelek csöndesen, mert hasonlón gondolkodom, viszont nem ezen, és nem is akarom rögtön megosztani vele gondolataimat. Csak rám tartoznak, viszont egy fontos kérdés, ami még témához is illik, talán le is írja a lányt, s most aktuális. Kíváncsian teszem fel és keményen, mint aki tudni akarja.*
- Megölted? *tudakolom meg, mivel én miután végeztem a bűnössel összetörve rohantam el. Azóta mélyen temetem magamban az érzést, mivel én nem lehetek gyenge... de erre hosszú távon kell valamit majd találni, hogy megoldjam. Kíváncsi vagyok, más hogyan viszonyul ehhez... vagy máshoz. Ki derül, milyen téma kerül még fel.*
Vissza az elejére Go down
Athalie Rapace
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : kitartóan nemtörődöm
Hozzászólások száma : 512
Csatlakozás : 2012. Apr. 24.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : "Az, hogy senki sem számít rá, hogy megteszed, még nem jelenti azt, hogy képtelen vagy rá."

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Szer. Jan. 16 2013, 01:30

//NRT: Athalie és Freya, 2013. 01. 13.//

*Teljesen jól elvan ő egyedül, és ebben a kései órában egyáltalán nem számít társaságra, így kissé meglepődik. Szerencsére a pálcájára úgy tűnik, mégsem lesz szükség, de ez már amolyan reflexszerűen működik nála, hogy kézügyben tartja, ha felbukkan a közelében valaki, hamarosan azonban egy alig észrevehető mozdulattal vissza is csúsztatja a kabát ujjába, és elfeledkezik róla.*
- Áh... mindegy már. *rázza meg a fejét, és egy félmosollyal fordul a lány felé barátságosan, aztán ha bemutatkozott, kezet ráz a lánnyal. *
- Hm... szép neved van. A nagynéném is Freyya. *jegyzi meg most már elmosolyodva, miközben maga elé néz a legközelebbi sírkőre, most hirtelen eszébe jutott a nő, és az is, hogy lassan tényleg kezdett olyan lenni, mintha az anyja lenne, ő meg már nem bánja ezt cseppet sem, elvégre a másik, az igazi elhagyta, akárki akármit mond is. Szeretné hinni, hogy itt van valahol, csak már tudja, hogy nincs. Zsebeibe mélyeszti a kezeit, és vállai közé húzza a nyakát, hagyva, hogy a szél borzolja a haját, most valahogy nem érdekli az különösebben. Arra az igenre vállat von először, majd oldalra sandít szeme sarkából. *
- Csak nem az óra miatt? Az első év mindig ilyen, a halotti mágia meg különösképpen, azt hiszem. Most még mindenki lelkes, de majd meglátom, mi lesz két- három hónap múlva, amikor már nem csak holmi utolsó emlékek megnézése lesz műsoron. *jegyzi meg keserű mosollyal, még emlékszik néhány gyönyörű órára még Lilith-tel, de most, hogy Cornwalde van, nincsenek vérmes reményei azt illetően, hogy netán nem kell gyilkolni majd, sőt valahogy többre számít. Majd kiderül. A kérdés nem lepi meg. *
- Kellett volna? Úgyis meghalt, nem? *fordítja oldalra a fejét, miközben mindezt sztoikus nyugalommal mondja, túlvan már a kezdeti lelkesedésen, amikor meg akarta tapasztalni, milyen ez, most már csak akkor öl, ha rákényszerül. *
Vissza az elejére Go down
http://immanenciahurok.blogspot.ro/
Freya Andersen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 106
Csatlakozás : 2012. Dec. 27.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Csüt. Jan. 17 2013, 23:53

//NRT: Athalie és Freya, 2013. 01. 13.//

*Magányra vágyom én is, csak úgy, mint az akire rá is találok, de ha már így alakult a helyzet, akkor nem hagyom annyiban. Szeretek néha kicsit a "sorsra" támaszkodni, még ha nem is hiszek benne konkrétan, de eltünteti vállamról a terhet döntések tekintetében, akkor is, ha apró dolgokról van szó. Sok kicsi sokra megy, nekem ez is könnyebb. Meglepetésként ér azonban kijelentése a nevemről, fel is szökök szemöldököm.*
- Tényleg? A Freya norvég név... csak norvég. Talán ilyen származású a nagynénéd, és akkor... te is? *kérdezek rá finoman, mert az valóban jó volna, ha egy-két társat is találnék a hazámból. Ez érdekes, sokat dobhat a lány megítélésén, és talán még ajánlani is tud pár embert, aki nemzetemből származik és ide jár. Megeshet, hogy ismer már néhányat, bár esetleg ő is csak annyi ideje van itt, mint én...*
- De. *felelek, majd hallgatom is az elméletét. Érdekes, ezek szerint csak nőni fog a feszültség, agresszivitás és elhalálozás száma, ahogyan az erőnk és a varázslatok hasznossága. Ez jó, bár akkor készülnöm kell erre lelkileg, viszont nem mutatom ki, arcomon mint a márvány, úgy ül az udvarias mosoly, nem lehet mögé látni.*
- Úgy mondod, mintha nagyon tudnád, vagy ismernéd. Még te is most vagy csak elsős, nem? *vonom fel szemöldökömet, mert nincs kizárva, hogy mástól tudja, ismeri a következő anyagokat, bár így előnyre tesz szert, amit nem szívlelnék... Érdekel azonban még valami, így kérdezek rá, válasza azonban elgondolkodtat. Most jut csak eszembe, hogy valójában nem én ítélkeztem... nagy valószínűséggel így is, úgy is meghaltak volna, tehát lassan bólintok.*
- Nem mindegy, hogy kinek a keze által hal meg. *felelek ennyit, mert szerintem így van. Demien biztosan gondolkodás nélkül öli meg, nekem viszont nehéz volt, de nagyon hamar zárom le az egészet magamban... mint mindent, tehát már újra a keményfejű Freya vagyok, aki voltam.*
Vissza az elejére Go down
Athalie Rapace
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : kitartóan nemtörődöm
Hozzászólások száma : 512
Csatlakozás : 2012. Apr. 24.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : "Az, hogy senki sem számít rá, hogy megteszed, még nem jelenti azt, hogy képtelen vagy rá."

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Szomb. Jan. 19 2013, 00:39

//NRT: Athalie és Freya, 2013. 01. 13.//

*Kissé meglepi a nem várt társaság, de elég hamar túlteszi magát ezen, sőt féligmeddig még a lány jelenlétén is, aminek a hátterében a késői időpont és az ehhez társuló lassan ránehezedő fáradtság van főleg, ezért sem kifejezetten beszédes a szó szoros értelmében. Még mindig a sírkőnek támaszkodik, és csak időnként fordítja a fejét a másik felé, mint például akkor is, amikor az bemutatkozik. Ennek tiszteletére még kezet is fog, megjegyezve, hogy szép neve van, majd már a zsebébe mélyesztve megvonja a vállát arra, hogy csak norvég. *
- Hát, talán a felmenői között akadhat valahol norvég is, de konkrétan nem tudok róla, csak arról, hogy a svédek is használják ezt a nevet, végtére is a mitológiánk majdhogynem közös. Amúgy én izlandi vagyok. Te meg ezek szerint norvég, ha jól értettem? *kissé kérdő hangsúllyal mondja ki az utolsó mondatot, oldalra pillantva egy félmosoly kíséretében. A maga részéről nem szereti az ilyesfajta logikát, mert ebből az is levonható, hogy a béka zöld, tehát növény, de ám legyen. Nem jegyzi meg nyíltan mindezt, csak elmondja a tényállást a részéről. Bólint arra a félszóra, mintha előre tudta volna, hogy ez lesz a válasz, majd sóhajt egyet a kérdésre. *
- Fogjuk rá, bár ez ennyire nem egyszerű. Nem igazán volt alkalmam évfolyamot lépni, meg aztán, hogy Cornwlade mit fog tanítani, arról fogalmam sincs, de gondolom, hogy csak van valami éves tananyag és ha más módszerekkel is, de majdnem ugyanazt, mint Lilith a tavaly. *válaszolja, nincs amiért elhallgassa, hogy második éve van itt, csak a tavaly nem úgy alakultak a dolgai, ahogy várta. Majd idén bepótolja, ami kimaradt. Azon, hogy nem mindegy, hogy ki keze által halt meg a gyilkos, akinek a sorsát rábízták, majdhogynem felhorkan, de utolsó pillanatban visszafogja magát, csak a száját húzza el. *
- Szerintem az. Különben sem feltétlen akarom szétszabdalni a lelkem fölösleges gyilkosságokkal, lesz még úgy is elég alkalom, amikor ez lesz az egyetlen megoldás. *jegyzi meg kissé hidegen, csupán szeme sarkából pillantva a lányra, nem igazán van kedve erről csevegni, látta, milyenekké váltak a saját családtagjai, nem mostanában szeretne olyan lenni, még ha tud is könyörtelen lenni, ha úgy adódik, de nem akarna olyan lenni, mint az apja, aki gyakorlatilag egy szociopatával van egyszinten, ha érzésekről van szó. Mintha minden kihalt volna belőle.*
Vissza az elejére Go down
http://immanenciahurok.blogspot.ro/
Freya Andersen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 106
Csatlakozás : 2012. Dec. 27.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Szomb. Jan. 19 2013, 18:22

//NRT: Athalie és Freya, 2013. 01. 13.//

*Engem most nem zavar a társaság, ezért bátorkodom pár témát említeni, s persze van köztük olyan, amely egyáltalán nem személyes, de akad gondolatom, mely átfogóbb képet igényel. Érdeklődve hallgatom végig magyarázatát a nevekről, majd végül bólintok a kérdésére. Egyértelmű, hogy norvég vagyok, erre pedig büszke, de ez szavaimból is hallatszik. Inkább a lányról kérdezek, s mivel úgy érzem mondandójából, hogy magán kívüli okok miatt nem tudott évet teljesíteni, ezért nem nézek rá szúrós szemmel, de tudom a határokat, nem is kérdezek utána.*
- Lilith? Nem találkoztam még vele. Érdekes lehet, hogy már nem ő tanítja. Talán jobban jártunk egy magiszterrel. Nem gondolod? *vonom fel szemöldökömet, így próbálva információhoz jutni afelől, hogy vajon melyik tanárral jártunk jobban. Azért nekem egyáltalán nem mindegy... maximalista vagyok minden téren. Innen pedig már egyenes út az óra említése, viszont mosolyognom kell mondatán. Nem is látja, hogy magának mond ellent?*
- Látod? Magadnak is beismered, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy a te lelked sérül-e, vagy Demien öli meg szokásos módokon. Neki már nem árt, neked még árthat. Én a gyilkos, nem az áldozat szemszögéből vizsgálom, hogy ki öli meg. *magyarázom meg szavaimat, mert van egy olyan sejtésem, hogy félreérti. Ideiglenes csend telepszik rám, miközben pár nevet olvasok el a sírokon. Nocsak... elég fiatalok az évszámokból. Lehetséges volna, hogy...*
- Tudsz, az iskolában történt halálesetről? *bökök a sírkő felé fejemmel, majd egy újabb gondolat fogalmazódik meg bennem. Talán azért jött ide, mert nyugalomra vágyik, ahogy én, de nem is erre kérdezek rá, hanem egy személyesebbel jövök elő. Bizonyára kapok feleletet, talán nem sértem meg vele.*
- Van halottad? *pillantok végig a helyen, bár egyáltalán nem úgy látszik, mint aki sír felé igyekszik, vagy virágot hoz... tehát itt biztosan nincs. Megeshet, hogy ez elemi dolog, ilyen korra már mindenkinek van halott szerette, de nálam ez nincs így. Persze a múltat meg lehet kérdőjelezni, de én inkább nem teszem...*
Vissza az elejére Go down
Athalie Rapace
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : kitartóan nemtörődöm
Hozzászólások száma : 512
Csatlakozás : 2012. Apr. 24.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : "Az, hogy senki sem számít rá, hogy megteszed, még nem jelenti azt, hogy képtelen vagy rá."

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Vas. Jan. 20 2013, 18:24

//NRT: Athalie és Freya, 2013. 01. 13.//

*De mennyire, hogy egyértelmű a dolog, csak őt mindez különösebben nem érdekli, elvégre ez nála nem éppen fontos szempont. Azt, hogy miért elsős újra, most nem magyarázza túl, de valóban nem esetleges lustaságban keresendő a mögöttes ok, teljesen más természetű, a lényeg, hogy neki még ezen az áron is megérte.*
- Aha, Lilith. Ha minden igaz, most egyetemista, de nem tudom... és hogy jobban jártunk-e Cornwlade-el? Fogalmam sincs, se arról, hogy hogy tanít, se arról, hogy mit. A nagybátyám szerint érdemes figyelni rá is, de végül is melyik tanárra nem? *teszi fel a költői kérdést, hiszen ha az ember azért jött ide, hogy fekete mágiát tanuljon, akkor az a legegyszerűbb módja, hogy az órán figyel. Ezt már tapasztalatból tudja. Könyvekből tanulni kicsit nehezebb, főleg gyakorlati dolgokat.*
- Oké, rám nézve nem az, de az ő szempontjából teljesen mindegy volt, hogy Cornwlade nyírta-e ki, vagy én. Meghalt. Viszont az se érdekelne, ha nem halt volna meg, mert személyesen nekem nem ártott... *jelenti ki határozottan, és hogy most a gyilkos, vagy az áldozat szemszögéből mindegy-e vagy sem, hogy kiölte meg? Neki aztán édesmindegy, amíg őt békén hagyják vele, és nem elkerülhetetlen a dolog a gyilkolás. A kérdésre megrázza a fejét.*
- Nem... de biztos történt már. Ha jól tudom, akik itt nyugszanak, szinte mind diákok voltak. Na jó, ott... Aoifé Siobhain... ő magiszter volt, bár ha jól tudom, valami régi családi átok vitte el, vagy mi... *mutat két sorral odébb az egyik sírra. A nő, akinek a neve a sírkövön áll, most lenne huszonhét éves. Az apja ismerte, az iskoláról is tőle hallott először.*
- Itt nincs. Amúgy lassan már ésszerűbb az a kérdés, hogy van-e élő rokonom. Neked? *dobja vissza a kérdést egy kissé keserű sóhajt követően. Most éppen az apja van olyan állapotban, hogy bármikor meghalhat, de a többiek sem állnak jobban. Lassan elfogy a családja. A végén kiderül, ha jobban szétnéz, hogy erre is van valami átok a családi krónikában. *
Vissza az elejére Go down
http://immanenciahurok.blogspot.ro/
Freya Andersen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 106
Csatlakozás : 2012. Dec. 27.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Csüt. Jan. 24 2013, 15:25

//NRT: Athalie és Freya, 2013. 01. 13.//

*Bizony a tanulás kerül fel, mint téma, de ez egy iskolában, főleg az első évfolyamon egyáltalán nem meglepő. Kíváncsi vagyok, általában kutatok, s ha információ jön velem szembe, mindig vizsgálódok, a lehető legtöbbet hozva belőle ki. Még jó, hogy általánosságban senki nem ismer... pedig érdekes vagyok, de belülre egyelőre csak Mia lát. Talán így is marad.*
- A nagybátyád? Ő talán ért ezekhez, vagy miért pont ő? *vonom össze szemöldökömet, ezzel kérdezve arra, hogy vajon honnan tud ilyeneket a férfi... posztja van, kapcsolata? Persze nem tudhatom, milyen a lány családja, és miért pont a nagybátyát emlegeti. Apró, érdeklődő mosollyal hallgatom végig a szavait. Micsoda... naiv hozzáállás, mint akit semmi nem érdekel. Ez nem feltétlen tetszik.*
- Az ő szempontja senkit nem érdekel. Általában az ember magára gondol. Úgy meg nem lehet élni, hogy semmi nem érdekli az embert, semmin nem húzza fel magát, akármit lát is élete során... akkor minek volna? *teszem fel a költői kérdést, szemöldökömet is felhúzva az egyik oldalon, de nem nevelni akarok, csak a véleményemet mondom, s fejem, tekintetem elfordításából, mellyel a környezetet kutatom, azt is láthatja, hogy a témát sem óhajtom tovább tartani. Teszi azt, amihez kedve van.*
- Régi családi átok? Egy magisztert? Hogyne... Ki került a helyére? *mosolyodom el sokatmondóan, míg szemeibe pillantok cinkosan. Egy magiszter véleményem szerint, egyáltalán nincs korlátozva a családi átok terében, hiszen szinte korlátlan a hatalma... bár talán, ez kizárólag a gyermeki rajongásom szülte gondolat, amivel erejük nagysága felé fordulok.* - Azért érdekelne a története... vagy az iskoláé. Biztosan volt pár érdekes esemény, olyan is, amit titkolnak előlünk. Szerinted? *villan tekintetem ismét az övébe hirtelen, mert míg beszélek, addig a sír feliratát vizsgálom. Talán tud egy s mást, régebb óta van itt mint én, de esetleg nem elég régen... Azért érdekel még valami, de a válasz nem vált ki belőlem semmit, részvétlenül meredek rá, bár valahol mélyen a szemeim csillogásának alján, látható, hogy emésztem magamban a szavakat.*
- Nálunk mindenki él. *jelentem ki, pedig ez nem igaz, de az már az én titkom. Mia sem tud róla, ez a lány sem fog. Érdekes, bár talán a temető is közrejátszik, de erősen téma a halál, pedig általában nem látom a lányt nálunk, nem hiszem, hogy az Inflatus ház tagja. Akkor viszont...*
- Nem gondoltál arra, hogy jobban illik hozzád az én házam? Persze, ha más irányban érdeklődsz... akár tanulás, munka terén... *utalok, mivel nem fogok mindig kérdezni, de talán érti, hogy az érdekel, őt mi érdekli. Nekem őszintén szólva nincs konkrét tervem, hatalmat akarok, mindent és mindenkit irányítani, ehhez pedig úgy érem el a célom, ahogy akarom... én nem tudnék apám után céget vezetni.*
Vissza az elejére Go down
Athalie Rapace
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : kitartóan nemtörődöm
Hozzászólások száma : 512
Csatlakozás : 2012. Apr. 24.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : "Az, hogy senki sem számít rá, hogy megteszed, még nem jelenti azt, hogy képtelen vagy rá."

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Vas. Feb. 03 2013, 14:56

//NRT: Athalie és Freya, 2013. 01. 13.//

*Eredetileg csak a temető csendjére vágyott, de akadt társaság még itt is. Ha akadt, hát szociálizálni igyekszik, bár ez most korántsem legjobb pillanatainak egyike ebből a szempontból, viszont úgy igazából harapós kedvében sincs, éppen csak nem szenteli minden figyelmét ennek a beszélgetésnek. A kérdésre, hogy ki lenne a nagybátyja megvonja a vállát.*
- Mert nekem számít. *jegyzi meg félhangosan végül, némi késéssel, inkább magának, semmint Freyának, de lehet hallani, amit mond, és erősen megnyomta azt a nekem szócskát. Az, hogy miért számít, azt már inkább megtartja magának. Az, hogy semmi nem érdekelné, erős túlzás, inkább ebben a pillanatban most nem érdekli ez az egész. Ott azonban mégis felhorkan, hogy a másik szempontja nem érdekel senkit, ilyenkor nyílik ki a bicska a zsebében. Muszáj nagy levegőt vennie, hogy ne vágjon közbe, de még a holdfényben is látszik, hogy sápadtabb egy fokkal, és keserű az a mosoly, amit kierőltet magából. *
- Inkább azért állok bosszút, amiért érdemes is... *mondja, és még mindig ökölbe szorítja zsebében az ujjait, mint minden egyes alkalommal, amikor eszébe jut az apja. Egyre jobban körvonalazódik az a cél, amit maga elé tűzött, és egyre határozottabban tudja, hogy mit fog tenni, ha itt végzett, csak először tanulni kell, majd utána édes lesz a bosszú, ha eljött az ideje. Lassan száll el a fellobbanó dühe, addig is az egyik itt eltemetett egykori magiszterre terelődik a szó, és hát a kérdésre most nem bólint valami határozottan rá. *
- Ezt hallottam, a részleteket nem ismerem... és talán Fenris jött a helyére, de mintha előtte lett volna még valaki. Nem tudom... lehet. *rázza meg a fejét, fogalma sincs ezekről, és nem is az iskola története az egyes számú érdeklődési köre. A halottaival kapcsolatos kérdésre már némi cinizmussal válaszol, majd bólint a válaszra.*
- Hm... jó neked. *jegyzi meg úgy, hogy közben gyakorlatilag teljesen indiferens, mire is válaszolt. Oldalra pillant a nem éppen kérdésként megfogalmazott kérdésre, de érti a lényeget, és most már egy félmosoly is megjelenik az ajkain.*
- Az Inflatusra gondolsz? Nem te vagy az első, aki ezt mondja, de nem is tudom. Amikor megérkeztem, a Cruorisba osztottak be, amin még én is meglepődtem. Generációkra visszamenőleg szinte mindenki nekromanta a családomban, nekem is ugyanez volt szánva... de fura mód az árnymágia jobban érdekel minden egyébnél, bár még nincs róla fogalmam, hogy mit kezdek vele... *hogy nem tudná, mit kezdjen vele, az azért hazugság, de talán ez a válasz a legegyszerűbb további kérdezősködések elkerülésére a jövőt illetően. Amúgy meg csak tippel az inflatusra, de mivel az exortusba nem nagyon tenné senki sem, hát azzal nem is számol. Közben a zsebében kezd kotorászni. A cigizést már abbahagyta, de azért gyújtó még mindig akad nála, úgyhogy azt kezdi kattogtatni, amint sikerült előkotorni.*
- Neked már megvannak a terveid e téren? Egyébként kezd egyhangú lenni a temető, inni valamit? *kérdezi oldalra pillantva, miközben ellöki magát a sírkőtől, aminek támaszkodott, és Freya felé fordul, ujjával összecsapva éppen a gyűjtót, hogy kialudjon a lángja. *
Vissza az elejére Go down
http://immanenciahurok.blogspot.ro/
Freya Andersen
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 106
Csatlakozás : 2012. Dec. 27.

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Vas. Feb. 03 2013, 19:57

//NRT: Athalie és Freya, 2013. 01. 13.//

*Talán érdekes lehet, hogy pont én szeretnék szocializálódni, ismerkedni, de mivel minden embert hasznosságuk szerint mérek fel, nem meglepő, hogy meg akarom ismerni őt, ennek pedig egy módja, ha kérdezem, még ilyen furcsa helyen és időben is, s mivel elég normálisan válaszol, folytatom a megkezdett úton való haladást. Csak úgy kíváncsiságból, bármilyen remény nélkül tenném-e ezt? Nem. Szavaira bólintok, mert bár nekem tetsző felelet nem hangzik el, azzal nem tudok, és nem is akarok vitatkozni, hogy ki fontos neki: ez az ő magánügye. Elég érdekes a viselkedése egyes témáknál, de ez nem riaszt el.*
- Nézőpont kérdése, hogy mi éri meg. Neked is bizonyára van valami, ami után rohansz. *mondok neki csak ennyit, finoman felvonva egyik szemöldökömet. Persze kíváncsi vagyok rá, hogy mi az, de tolakodó lenne a kérdés, majd esetleg máskor, ha megéri a ráfordított időt, kiszedem belőle. A magiszterekről szerzett információ viszont érdekes, így bólintok is, s fejben jegyzetelem el, hogy ki az a magiszter és melyik az a ház, ahol folyamatosan csere van vezető terén. A halottakra már semmit nem mondok, ez nekem érzékeny téma, de mosolyba fagyott arcom nem árul el semmit, inkább engedem, hogy a tanulásra térjünk át.*
- Nem gond, ha nem tudod. Majd ahogy idősödsz, kialakul, segít a sok hatás ami ér, és a tárgyak... nekem is kell még idő. Nem szabad elsietni, aki rögtön tudja mit akar, talán át sem gondolja igazán. *biccentek kérdésére és gondolkodom el hangosan, de valóban így gondolom, tehát egy apró őszinte mosoly is játszik arcomon, míg csendesen ecsetelem véleményemet, így nyugtatva talán egy kicsit a másikat, nem sejtve, hogy neki erre nincs szüksége. A kérdésére már kapott választ, de azért ismételten a fejemet rázom, ahogyan ajánlatát is rágom magamban.*
- Még nem tudom... valami olyat, amit szívesen csinálok, az biztos, mert vagy az, vagy semmi. *jelentem ki, viszont úgy gondolom, hogy én nem vagyok most szomjas, és talán a lány sem szeretné a társaságomat még rengeteg ideig, ahogy kezd egyre sötétebb, később és hidegebb lenni. Inkább térnék vissza, viszont amennyiben támogatna az úton, az egy középső megoldás is lehetne.*
- Elég késő van, szerintem nem maradnék ki sokáig, tehát én az iskola felé venném az irányt. Persze te nyugodtan maradj, de ha velem tartasz, akkor beszélgethetünk az auláig. *ajánlom fel az ötletet, s én meg is indulok némi kíváncsi pillantást hagyva magam után, mert ha marad, vagy valóban a fogadóba menne, akkor most búcsúzunk el, ha pedig nem, akkor még talán beszélgethetünk a viszont úton, így várom, hogy mi a döntése, és vajon csatlakozik-e még hozzám egy ideig.*
Vissza az elejére Go down
Athalie Rapace
Diák Cruoris
Diák Cruoris
avatar

Jelige : kitartóan nemtörődöm
Hozzászólások száma : 512
Csatlakozás : 2012. Apr. 24.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Hematit háló
Üzenet : "Az, hogy senki sem számít rá, hogy megteszed, még nem jelenti azt, hogy képtelen vagy rá."

Rangok
Ház: Cruoris
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 1. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Szomb. Feb. 09 2013, 14:49

//NRT: Athalie és Freya, 2013. 01. 13.//

*Valóban furcsa a hely is, meg az idő is, végképp nem a szocializálódás céljával jár ki éppen ide, így inkább egykedvűen társalog, félig Freyára figyelve, félig meg belemerülve a gondolataiba. Utóbbiak némileg jobban lekötik, mint az, hogy mi is érdekli a másikat, főleg, hogy nem kissé ellenszenves, bár azt még nem döntötte el, hogy csak az, amit és ahogyan mond, vagy ő maga is. A megjegyzésre oldalra pillant, aztán megvonja a vállát. Túlzás, hogy rohanna, nem rohan ő semerre. Igazából azt sem bánja, hogyha azok a drága jótét lelkek a természetes szelekció eredményeként pusztulnának ki, és neki ebbe nem kellene beleavatkoznia, csak szeretné, hogy egy kicsit visszakapjanak abból, amit az apjával tettek. A bosszúval csak az egy baj van, hogy gyakorlatilag egy a végtelen felé tartó eseményláncot szül rendszerint. Az is felmerül benne, hogy egy jó kis átok nem ártana mindehhez azért ráadásnak, de ahhoz aztán még tényleg elég sokat kell tanulnia.*
- Valószínűleg. *jegyzi meg, egyetértően bólogatva pillanatnyilag a megjegyzésre. Annak mindenképpen örül, hogy egyebet is lát, mint halotti mágiát és nekromanciát, így legalább ő tudja eldönteni, mi érdekli, és nem mások teszik meg helyette ezt, hagyományok ide meg oda.*
- Ahamm. Az jó... *jelenti ki, nem túl bőbeszédűen, de ehhez most egyáltalán nem tud mit hozzáfűzni egy félmosolyon kívül, bár nem így gondolkodik most éppen, inkább azt tartja szem előtt, hogy olyan kell, amivel jobban érvényesül, na meg ugye az is fontos, mihez ért jobban. *
- Oh, oké... menj csak, nekem még van egy kis elintéznivalóm errefelé. Szia. *köszön el, ha már Freya az iskolába akar visszatérni. A maga részéről most nem csatlakozna, még egy kis idő kell a gondolataival, addig is megnéz közelebbről jó néhány sírt még lassú séta közben, mert egy helyben állva nem éppen van melege. Majd csak jóval később tér vissza a kastélyba. *


//köszönöm a játékot Smile //
Vissza az elejére Go down
http://immanenciahurok.blogspot.ro/
Nymphadora Giovanni
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Halálimádó nekromanta
Hozzászólások száma : 569
Csatlakozás : 2010. Dec. 24.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Midgard Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Szomb. Márc. 23 2013, 00:40

//NRT: Nymphadora és Mordred – 2013.03.22.//

*A temető kapuja halk nyikordulással tárul fel előttem, miközben én magamra húzva sötét csuklyámat lépem át küszöbét. Mindig is szerettem a halottak társaságát és bár egy ideje mintha elkezdtem volna megváltozni, és ez főleg kedvesemnek köszönhető, úgy érzem, hogy ideje megállítanom ezt a folyamatot, így céltudatosan sétálok végig a macskaköves úton, rátérve a hófehér talajra is ez után, így sétálok be a sírok közé, nem törődve a hó apró pelyheivel, melyek nemsokára fekete köpenyemet kezdik el díszíteni. Nem látszik túl sok belőlem, csak bakancsom a lábaimon, illetve ez a bizonyos köpeny, amelyet viselek, bár a szélnek hála néha vörös, rakoncátlan tincseim is elő törekednek rejtekükből, így adva egyfajta kontasztot a feketének és a fehérnek. Ez a három szín egybe annyira tökéletes, olyan túlvilági.. Nem lassítok, nem is állok meg sehol, mivel a cél még messze van, de egyre biztosabban magasodik elém a sötét épület, a csodálatos kripta, melynek külső falait torz emberi képek borítják, kereszt nincs rajta, az ajtaja pedig betörve, védtelenül enged magához bárkit, aki erre jár. Ismerős számomra ez a hely, nem egyszer fordultam meg itt és talán nem véletlenül jutok most is ide. Érzem, hogy valami nincs rendben az életemben, szeretnék magam lenni, átgondolni a dolgaimat és ez a hely tökéletes lesz erre, így amikor néhány percnyi séta után a kriptához érek, hófehér, csipkés kesztyűvel borított kezemmel lágyan végigsimítok a torz testeken, majd mintha piercinges ajkam is egy kicsinyke, csinos mosolyra húzódna. Az ilyen helyek mindig magukkal ragadnak, valahogy itt érzem magam igazán otthon, jó lesz betérni…*
Vissza az elejére Go down
Mordred Wasimir
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1139
Csatlakozás : 2009. Dec. 17.
Üzenet : "A éjszaka sötétsége lassan elhatalmasodott rajta és mint sötét árnyak, körülfonta testét. Rémítően gyönyörű lett tőle, mint egy bukott angyal."

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Tiltott mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Szomb. Márc. 23 2013, 00:53


//NRT: Nymphadora és Mordred – 2013.03.22.//

*Sokszor van szükségem magányra és csendre, erre pedig nem is tudok megfelelőbb helyet elképzelni, mint a Seoli temető. Régen jártam itt, pedig szeretem ezt a helyet. Megfog az a nyugodtság ami innen árad, s mikor az ember belép, szinte érezni a holtak leheletét. Néha úgy érzem megérint a hely szépsége, hiszen ez az ahol minden kezdet egyszer bezárul, mindannyian ide kerülünk a föld alá, ha nem tanuljuk meg uralni a halált. Vajon van örök élet, és megéri e? Fene tudja, egyenlőre viszont nem a halál, hanem az élet, azok közül is egy születőfélben lévő élet, foglalja le gondolataim nagy részét, még most is, miközben átlépem a temető kapuját, s kissé szorosabban húzom össze magamon kabátomat, miközben az a csipetnyi hideg az arcomba csap. Fekete hajam ide oda lengedezik a szélben, ám ez most nem zavar, a hozzám illő sötét eleganciával vagyok felöltözve. Egy fekete bőrnadrágot viselek, hozzá illő hosszú bokáig érő bőrkabátommal, lábamat pedig hosszúszárú fekete bőrbakancsom fedi. Miközben haladok befelé azonban egy ismerős alakot veszek észre a sírok között.*
~Nicsak... Vajon ő is gondolkodni jött ide?~*döntöm oldalra egy pillanatra a fejemet, miközben tekintetem élesen figyeli az alakot a kriptánál, miközben azon gondolkozom, szólítsam e meg. Szükségem van egyáltalán mások társaságára? Nem tudni de a múltra való tekintettel, azt hiszem bunkóság lenne szó nélkül elmenni így halk léptekkel indulok meg felé, az egyébként háta mögött lévő irányból. Nem lopakodok, egyszerűen csak nem szeretek nagy zajt csapni, de hogy ő meghallja e az érkezésemet, már csakis az ő figyelmétől függ. Ha elég közel érek hozzá, nemsokára hallhatja hűvös, ám valamiért mégis az átlaghoz mérten barátságosabb hangomat. Ha már a kriptában van bent, akkor ott, ugyanis követem*
-Szép hely, és veszélyes is, te is kiszellőzteted az agyadat?*kérdezem, miközben nyugodt mozdulattal fűzöm össze a karjaimat a mellkasom előtt, s háttam az egyik magasabb sírépítménynek döntve továbbra is fürkésző figyelemmel nézem a másikat.*
-Hogy smint? Régen futottunk össze*kérdezem, elvégre évekkel ezelőtt volt talán olyan beszélgetésünk ami négyszemközt folyt, s nem valami hivatalos rendezvény keretein belül, ennyi érdeklődés pedig tőlem is kitellhet, elvégre a múltban segített nekem a másik.*
Vissza az elejére Go down
Nymphadora Giovanni
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Halálimádó nekromanta
Hozzászólások száma : 569
Csatlakozás : 2010. Dec. 24.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Midgard Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Szomb. Márc. 23 2013, 18:59

//NRT: Nymphadora és Mordred – 2013.03.22.//

*Ahogy a csodálatos kripta falához érek, azon kezdek el tanakodni, hogy vajon bemenjek most vagy adjam-e meg a tiszteletet a helynek, esetleg mégis válasszak más úti célt? Fogalmam sincs, de annyira vonz, itt biztosan magam lehetek… legalábbis egészen mostanáig ezt hittem. Viszont a felém közeledő léptek zaja mást súg, hihetetlen, hogy az ember lányának nem lehet egy kis nyugta, de vajon ki tarthat most felém? Oh, nem fordulok még meg, egy ideig hagyom, hogy azt higgye az idegen, meglephet, hogy nem érzékelem lépteit, de amikor már elég közel kerül, akkor fordulok meg, egyenesen Mordred szemeibe nézve és bár ki nem mutatom arcomon, de őszintén meglep jelenléte. Mi már találkoztunk itt, néhány évvel ezelőtt és ez a fiú elég közel került hozzám egy időben. Úgy éreztem, barátok vagyunk, de valami megszakadt, így most már csak két ismerősként tekinthetünk egymásra, nem többként.*
- Szerettem volna, amíg meg nem jelentél. Szia Mordred, rég láttalak. *egy picikét azért el is mosolyodom szavaim közben, ezzel adva a fiú tudtára, hogy nem bántóak előbbi szavaim, egyszerűen csak az igazságot mondom, ami nem mindig kellemes, de legalább őszinte és a hazugság pora se fertőzte meg.*
- Igazából szerettem volna egy kicsit elgondolkodni az élet nagy dolgain és bemenni ebbe a kriptába. Nem tartasz velem? *döntöm oldalra a fejem, majd kezeimmel lassan a csuklyámhoz érek, amit le is húzok fejemről, így hosszú, vörös tincseim is szabadok lehetnek. Megindulok a kripta bejárata felé, majd a lefelé vezető lépcső előtt még Mordredre tekintek, kérdőn, hogy miként döntött, jön-e?*
- És te miért jöttél ma ide? *kérdezek rá én is jöttére, mert bár ismerem a fiút, mégse láttam már egy jó ideje a környéken mászkálni, mivel én elég sűrűn járkálok azért ide, szeretem ezt a helyet, akárki, akármit is gondoljon erről.*

Vissza az elejére Go down
Mordred Wasimir
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1139
Csatlakozás : 2009. Dec. 17.
Üzenet : "A éjszaka sötétsége lassan elhatalmasodott rajta és mint sötét árnyak, körülfonta testét. Rémítően gyönyörű lett tőle, mint egy bukott angyal."

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Tiltott mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Szomb. Márc. 23 2013, 23:45

//NRT: Nymphadora és Mordred – 2013.03.22.//

*Esti sétámon úgy tűnik a vörös hajú inflatusos leányzóba botlok. Meglepni engem is meglep a dolog lévén nem igazán beszélgettünk, vagy találkoztunk mióta is? Években mérendő ez az idő, de ez nem jelenti hogy nem köszönök rá ha nem látom, így indulok el felé, halk léptekkel. Célom nincs nem akarom meglepni egyszerűen nem csapok nagy zajt, így mikor elég közel kerülök meg is szólalok. Amikor megfordul, komor tekintetemet az arcára szegezem, s az elhangzott szavakra egy fanyarnak mondható mosoly is megjelenik az arcomon.*
-Úgy tűnik, én már csak olyan vagyok aki rosszkor jelenik meg rossz időbe. Családi vonás, de mégsem kérek érte bocsánatot, bár ha nagyon zavarok, talán odébb is állhatok.*intek fejemmel magam mellé, sosem volt erősségem, hogy ráerőszakolom magamat másokra ez most sem lenne másképpen..*
-Amúgy igen rég.*mondom picit elgondolkodó arccal, miközben hallgatom a másik szavait, melyből kiderül hogy ő is hasonlóképpen gondolkodni, meditálni jöhetett ide, az invitálás azonban arra enged következtetni, hogy nem kíván elhajtani, s mivel nem nevezhető rossznak a kapcsolatom vele, legalábbis én így érzem, ami azért nagy szó, miért mondanék nemet? *
-Végülis időm van rá.. Szóval az élet nagy dolgain gondolkozol, és azok mifélék? Csak tudnám miért vonz egy olyan hely ahol kis híján elvéreztél. Vagy valahol még hiányoznak a régi emlékek?*kérdezem hűvösen, kissé értetlen tekintettel, elvégre az emberek ritkán szeretik az olyan helyeket ahol majdnem meghaltak, bár tény lehet nem csak negatív emlékek vonzhatták ide, így már érthetőbb lenne a dolog. Minden esetre ha elindul én is vele tartok, közben pedig egy apró vállrántással, halk szóval felelek az engem ért kérdésekre.*
-Mondjuk úgy hogy én is nagy dolgokon gondolkozok akárcsak te. Az életemben elértem egy olyan pontra, amit talán egy éve el se képzeltem volna, és szeretem ezt a helyet ennyi..*emelem fel a pálcámat, majd miuán egy Lumost elmormolok, körbe is nézek ezen a hűvös, de valahol mégis szép helyen.*
-Miért jöttünk le? Elhagytál itt valamit, vagy csak annyira élvezed a holtak társaságát, hogy a lehető legközelebb akarsz hozzájuk kerülni?*kérdezem, teljesen normális hangon, tehát nem gúny szűlte kérdés ez inkább kíváncsiság.*
Vissza az elejére Go down
Nymphadora Giovanni
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Halálimádó nekromanta
Hozzászólások száma : 569
Csatlakozás : 2010. Dec. 24.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Midgard Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Vas. Márc. 24 2013, 14:58

//NRT: Nymphadora és Mordred – 2013.03.22.//

*Bár nem örülök a társaságnak, Mordred jelenléte mégis némileg könnyít ezen az egészen, hiszen kedvelem a fiút, és rég beszélgettünk úgy komolyan egymással. Annak idején még tetszett is, micsoda emlékek… de hát nem lehet tagadni, hogy van benne valami különleges, amely bizonyára már többeknek feltűnt. Mindenesetre beszélgetni kezdünk és bár a mosolyom azt jelentené, hogy nem zavar, láthatóan ezt félreértelmezi és nem érti úgy, ahogy kellene a dolgokat. Nem probléma, megmagyarázom akkor szavakkal.*
- Nem kell bocsánatot kérned, szívesen töltök egy kis időt a társaságodban. *jelentem is ki, miközben a másik tekintetét keresem. Nem hiszem, hogy órákon át beszélgetnénk, de egy kicsit talán mindkettőnknek jót fog tenni ez az egész, kikapcsolhatunk. Kár, hogy ilyen ritkán beszélgetünk normálisan, de az élet így hozta. Mindenesetre oka van annak, hogy ide jöttem, ezért is vetem fel az ötletet, hogyha van kedve, tartson velem a kriptába és nem is utasítja ezt el.*
- Axelen szeretnék gondolkodni. Olyan furcsa manapság és nem tudom, hogy mi történhetett vele… De azt hiszem, hogyha találkozunk, rákérdezek. *mondom is picit halkabban, magam elé meredve, mert zavar ez az egész. Talán már nem vagyok elég jó neki? Már nem szeret úgy, ahogy én őt? Fogalmam sincs, de ki fogom deríteni, hogy mi történt vele, mert bár eddig megértő voltam és nem hoztam fel semmit, most már nem szeretnék tovább várni. Viszont a fiú szavaira kissé meglepődöm, így kapom hirtelen felé a fejem.*
- Miféle kérdés ez? Dehogy hiányoznak, egyszerűen csak ide akartam jönni, nem Demetrius miatt. *jelentem is ki, mivel azon a férfin már rég nem jár az agyam. Szerencsére régen láttam és bár annak idején nagyon sok mindent megtettem, hogy vele lehessek, nem kellettem neki, visszautasított, folyamatosan. Én pedig nem fogok olyan után futni, akit nem érdeklek, talán így a legjobb mindenkinek és én is nagyon boldog vagyok Axellel. A lépcsőn lassan sétálok lefelé, a fiú pedig követ is engem, és mivel elég sötét van, nem vagyok rest pálcámat magam elé emelni.*
- Lumos. *teremtek egy kis fényt, de közben nem felejtek el a másik felől se érdeklődni.*
- Hmm, miféle pontra? Persze ha nem titok… érdekel, hogy mi van veled. *kérdezek rá kíváncsian és most már nemsokára kettőnk pálcája ad számunkra fényt. Háztársam kérdésére viszont még egyelőre nem felelek, mivel az egyik sír mellett egy lábat veszek észre és ahogy megkerülöm azt, egy halott férfi alakját látom kibontakozni.*
- Nocsak, mire bukkantunk. Szerinted mi történhetett vele? Nem látok így most rajta harapásnyomot, tehát talán nem az, mint anno velem. *vigyorodom is el kissé, mivel már régen volt, nem tekintek arra az emlékre tabu témaként, főleg nem Mordred előtt, ő teljesen részese volt a dolognak anno. *
- Egyébként még mindig csak azért vagyok itt, mert itt szeretnék lenni, mert most így döntöttem, nincs különösebb oka. *ismerem is be, majd bakancsom lábammal kissé meglököm a halottat, de láthatóan nem óhajt felkelni, tényleg kipurcant.*
- Na és te milyen szakon tanultál tovább? Gondolom egyetemista vagy. *fordulok is felé hirtelen és nem is méltatom több figyelemre a halottat. Úgy beszélgetek mellette, mintha itt se lenne, ennyire nem feszélyez a jelenléte…*

Vissza az elejére Go down
Mordred Wasimir
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1139
Csatlakozás : 2009. Dec. 17.
Üzenet : "A éjszaka sötétsége lassan elhatalmasodott rajta és mint sötét árnyak, körülfonta testét. Rémítően gyönyörű lett tőle, mint egy bukott angyal."

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Tiltott mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Vas. Márc. 24 2013, 15:45


//NRT: Nymphadora és Mordred – 2013.03.22.//

*Csak bólintok a szavaira, bár nem is állt szándékomban bocsánatot kérni, csupán csak ha nem akar most társaságot szívesen félre állok, de ez nincs így, ezért úgy tűnik egy kis időt még itt fogunk tölteni együtt. Minden esetre rákérdezek, miféle dolgokon gondolkozik, Nymphadora pedig nem rest elárulni, hogy a párjával lehet valami, illetve az ő viselkedésével, fura nem is tudtam hogy ezek ketten együtt járnak, látszik hogy kevés dologgal törődök ami nem a közvetlen közelembe zajlik. Tekintetemet egy pillanatra a másik fele irányítom, kissé meglepett kifejezéssel is.*
- A vasparipás kölyök? Nem is tudtam hogy együtt vagytok…*nézek rá, tekintetembe pedig némi kétely ül, hogy miért azt megtartom magamnak, na meg lehet nem lenne jó pont ha ilyen helyzetbe azzal jönnék hogy külső szemlélőként nem tudnám össze illeszteni a kettőt. Na mindegy is nem kívánok jobban belefolyni a dolgaiba, és szerintem ezt ő sem akarja. Inkább a régi emlékekre térek vissza, de úgy tűnik találgatásom helytelen és a lány nem gondolkozik már a vámpíron és a régen történteken.*
- Nem igazán kísértem figyelemmel a dolgokat, de régen elég sok kínt átéltél miatta. Ezért is mertem feltételezni hogy nem múlt el nyom nélkül..*Nem kérkedek a múltban történt dolgokkal, pusztán elmondom miért gondoltam azt amit. Nemsokára már lefelé tartunk a kriptában, tovább beszélgetve, s mikor hallom a kérdést, a félhomályban úszó teremről a lányra emelem pillantásomat miközben fejem egy cseppnyit oldalra is billen.*
- Mordanaval gyerekünk lesz.*mondom tömören, miközben komor ajkaim egy halvány mosolyba fordulnak, végül tovább lépdelve folytatom.*
- Most már csak kis idő van vissza, és szeretném elvenni is. Igazából már régóta tervezgetem, hisz úgy érzem a kapcsolatunk bőven megérett rá, és ezt a gyereket is jelnek tekintem, és a pénz nem akadály de fogalmam sincs ő hogy képzelné el a dolgot, szóval nagy össze jövetel vagy csendesen, kiket hívjunk el, szóval azt hiszem mégis csak meg kell vele beszélnem hogy közösen találjuk ki.*fejezem be a mondani valómat, hiszen nem hinném hogy én és a dolgaim annyira érdekelné a másikat, ekkor viszont fura dologra bukkanunk , pontosabban Nymphadora aki fel is hívja a figyelmemet a hullára.*
-Lehet ő volt az esti vacsora a vérszívóknak..*mondom kissé gunyoros nevetéssel, mely halkan visszaverődik az amúgy sötét terembe, de ahogy hallom a lány nem lát rajta harapás nyomot.*
- Talán, bár kérdés, hogy ezek az esze hagyottak nem e valami intim zónán keresztül szívták ki a vérét…*mondom fél mosollyal az arcomon miközben a másikra nézve, lehajolok és egyik ujjamat, az áldozat nyakához illesztem.*
- Kihűlt, szerencsétlen flótás, ha nem vámpírok tették, akkor lehet valakinek útban volt. A temető pedig amúgy is jó hely ha valakit el akarsz rejteni *felelem, s mivel a lány ittlétének kérdése tényleg nem más mint pusztán csak hogy itt akar lenni, nem firtatom a dolgot.*
-Aurorvadász szakirányon tanultam tovább, tudod vámpírvadász szakirány nem indult, szóval beérem a másik nagy ellenséggel.*mondom egy sötét mosollyal, miközben kiegyenesedve szembe fordulok a másikkal.*
-Bár tanultam már olyan varázslatokat, amit nem köszönne meg egyik nyomorult sem, szóval már nem tartok tőle hogy ha eggyel is harcba keverednék, nem tudnám megvédeni magam..*Na igen a magabiztosság még mindig nagy erényem, talán túlzottan is, bár ha Fenris prof utolsó óráját vesszük talán nem is alaptalan.*
-Körbe nézhetnénk, addig pedig mesélhetnél, te melyik szakirányon gondolkozol, a családod a nekromanták útját követi, te is azon az irányon akarsz tovább haladni?*kérdezem, hiszen mint látom, a lány még mindig nem veti meg a halál közelségét, de ezt ő tudja jobban.*

Vissza az elejére Go down
Nymphadora Giovanni
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Halálimádó nekromanta
Hozzászólások száma : 569
Csatlakozás : 2010. Dec. 24.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Midgard Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Vas. Márc. 24 2013, 17:00

//NRT: Nymphadora és Mordred – 2013.03.22.//

*Miután végre tisztázzuk, hogy nem zavar a srác és a társaságomban marad, meg is kezdődhet a beszélgetésünk, így hozom szóba azt, ami igazán bánt. Nem tudom, hogy mi történhetett, annyi kérdőjel van a fejemben, de mindenképpen szeretnék beszélgetni Axellel, hosszabban és nyugodtabb környezetben, talán még el is hívom magammal valahova, távol az itteni dolgoktól, ahol kettesben átbeszélhetünk mindent. Lehet, hogy szüksége van rám és nem vagyok rendesen mellette, így pedig érezhetné, hogy én tényleg itt vagyok neki. Furcsa, nem hittem volna, hogy ennyire megszeretem azok után, ahogy kezdődött a kettőnk viszonya. Terveim kigondolásából Mordred kérdése ébreszt fel, így pillantok felé és már biccentek is.*
- Igen, és már nekem is van ám motorom. *mosolyodom is el kedvesen, majd a megjegyzését hallva vállaimat vonogatom meg kissé.* - Pedig elég sokszor mozgunk együtt. De miért, szerinted furcsa? Mert pár éve tart már ez a kapcsolat. *teszem is fel kíváncsian a kérdést, érdeklődve pislogva Mordred irányába, majd hamarosan már a kriptára térünk rá és így jön szóba Demetrius is, múltam egyik résztvevője.*
- Nincsen semmi nyoma már annak, ami akkor itt történt. *felelem röviden, majd végül el is indulunk lefelé a lépcsőkön, be a sötétbe és most már én is érdeklődöm a fiú felől, hiszen nem sokat tudok róla, arról, hogy mit csinál mostanában, így amikor kiböki a választ, szabályosan megdermedek.*
- Hogy mi? Gyereked lesz? Hű, ezt… ezt nem gondoltam volna. Nem tartod még fiatalnak magad ehhez? *azt tudom, hogy ők nagyon jól megvannak egymással, de ez így még annyira gyors. Én el se tudom képzelni, hogy szüljek ebben a korban, még tanulunk, oly sok minden vár még ránk és szerintem Axelnek is gyors lenne a dolog, tehát nehezen tudom elképzelni azt, amit hallok, de a fiú már folytatja is.*
- Hát ez esetben sok boldogságot kívánok, biztos jó lesz együtt lenni most már teljesen azzal, akit szeretsz. Nem hittem volna Mordred, hogy ilyen hamar esküvőd és gyereked lesz, annyira másnak ismerlek. *igen, keménynek és ridegnek, nem pedig egy apának és szerelmes férjnek, de ezek szerint neki is van olyan oldala, amit nem mutat meg bárkinek, csakis egy személynek, és ez bizonyára így is van jól. Viszont erről a beszélgetésről most nem tudok többet kérdezni, mert ekkor kerül lábaim elé egy hulla, akit kissé megvizsgálva kezdek el figyelgetni, a fiú szavaira pedig csak elhúzom a számat.*
- Nem minden vámpír perverz. *fejtem is ki véleményem, majd végül biccentek arra, hogy bizonyára útban volt. Nekem végülis minden, csak érdekes, hogy itt van, de legalább még nem bűzlik, csak hideg. Lehet, hogy el kéne égetni vagy valami, de nem most, majd ha itt végeztünk és persze, ha nem felejtem el.*
- Te is aurorvadásznak tanulsz? Axel is… furcsa, hogy még nem láttalak a szakházban, mert párszor már megfordultam ott. *gondolkodom is el ezen, majd a hozzáfűzött mondatra már csak halkan sóhajtok.*
- Tovább léphetnél a múlton és elfelejthetnéd azt, amit a vámpírok iránt érzel. *jegyzem meg neki, de hát végülis azt csinál, amit csak szeretne, csak számomra kissé beteges ez a fajta ellenszenv.* - Mióta nem volt dolgod eggyel sem? *kérdezek még rá erre is, majd végül szembe is fordulok a fiúval, így gondolkodom el a kérdésén.*
- Igazából két szak jöhet szóba. Az egyik a Nekromanta szak, ahogy te is mondod, a másik pedig az Inflatus szak. Ez a kettő illik a leginkább hozzám és azok a tantárgyak is érdekelnek, szóval valamelyik közül az egyik lesz. *szerintem nem lepődik meg a válaszomon, hiszen ennyire már ismer, ahogy az előbbiekből is kiderült, de az biztos, hogy mindez illik hozzám, szóval nem fogok harciasabb vagy nyugodtabb dolgot választani, ha az egyszerűen nem érdekel.*
- De egyébként nem tudom, hogy mi lesz még a jövőben, a Mysterio után. Én nem vagyok ilyen magabiztos, mint te Mordanaval. Picit talán irígyellek is. *mosolyodom is el egy picikét, majd végül fel is csüccsenek a kőkoporsó tetejére, nem zavartatva magam, hogy esetleg akad bent valaki, aki a nyugalmat keresné, ha nem volnánk itt, az útjában.*

Vissza az elejére Go down
Mordred Wasimir
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1139
Csatlakozás : 2009. Dec. 17.
Üzenet : "A éjszaka sötétsége lassan elhatalmasodott rajta és mint sötét árnyak, körülfonta testét. Rémítően gyönyörű lett tőle, mint egy bukott angyal."

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Tiltott mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Vas. Márc. 24 2013, 18:28


//NRT: Nymphadora és Mordred – 2013.03.22.//

- Áh…. én nem vagyok oda az ilyen mugli masinákért.*jelenik meg egy halvány sötét mosoly az arcomon. Picit furcsállom, hogy ezek ketten egy pár, nem mintha annyira ismerném a srácot, vagy akár Nymphadora-t de külső szemlélőként nehezen hozom őket egy halmazba. Mindegy is, az elhangzottakra csupán bólintok amikor azonban a kérdés felmerül a másik felől, csak megrántom a vállaimat.*
- Igazából nem furcsa, csak valahogy nehéz titeket össze egyeztetni, másnak tűntök, szóval azt gondoltam olyas valakit választasz aki hasonló dolgokat szeret mint te, egyezik az érdeklődési körötök, bár tudom hogy nem ez dönt egy kapcsolatban . *Mondom megfontoltan, bár tudom hogy ez nem számít, mi is különbözünk Mordanaval, ő a mérgek és kísérletek megszállotja én pedig a tiltott és pusztító mágiákért élek , s halok. A lépcsőn lefelé azonban tovább beszélgetünk, s így árulom el, min jár az én agyam már egy jó ideje. Ahogy látom a másik arcán, meglepetést okoztak neki szavaim. Nem csodálom, hiszen valóban fiatalok vagyunk, de én továbbra is úgy érzem elég érettek is egyben a dologhoz.*
-Igen, Mordana szerint fiú lesz, és ami a koromat illeti, nem. Tudod az én családomban amúgy is korán házasodnak, és szülnek is egyben, a szüleim se voltak sokkal idősebbek mint én most mikor megszülettem. *felelem egy kisebb mosollyal, hiszen nem szégyellem, hiába voltak az én szüleim fiatalok, mégis úgy érzem jó szülők voltak, és azok még ma is.*
-Mordanaval pedig úgy érzem megérett rá a kapcsolatunk, nem tagadom néha volt hogy vitáztunk, de ennek ellenére se gondolnám soha hogy rajta kívül mást úgy tudnék szeretni mint őt. Akkor meg végülis mire várjunk ? Amit most érzek évek múltán se változna.*felelem egy gyengédebb mosollyal az arcomon, így talán már a másik is érti miért nem zavar ez a korai döntés. A gratulációra csak biccentek.*
-Köszönöm, és magam is így gondolom. Ami meg engem illet minden éremnek két oldala van, egyet amit a külvilág lát, és egy amit csak kevesen. Az is én vagyok akit ismersz, és az is amin nem gondolnám rólam..*felelem nyugodt hangon, hiszen ha nem ismerném mi az a jó, honnan tudhatnám mi a gonosz? Minden esetre ez a monológ megszakad mikor megtaláljuk a hullát.*
- Lehetséges, bár nekem már az is elég, hogy mások véréből táplálkoznak, te legalább nem akartál „megleckéztetni” mint Faith, az a vámpír teljesen elcsavarta a fejét.*Felelem picit mogorvább hangon, persze nem a lány felé szól e hangnem csak a téma iránt, amikor elárulom hogy melyik szakon mentem tovább azonban jön a következő megállapítás.*
-Hmm én tudtam hogy ő is ott van, de bevallom nem sokat tartózkodok a szakházba. Amikor tehetem Mordanaval vagyok és az otthonunkat tervezgetjük Írországban, szóval lehet ezért nem láttál..*rántom meg a vállamat, más oka nem lehet a dolognak, de most már legalább tudja, hogy én is ott vagyok. A vámpíros témára azonban még vissza térünk, s így az én tekintetem is elkomorul egy pillanatra, miközben a másik szemeibe nézek.*
- Ismersz olyan vámpírt, aki csak azért kedvel, mert magad vagy, olyat akinek nem kell a véred, vagy nem valamilyen hátsószándék vezérli? Egyszerűen kifejezve, találkoztál már olyan vámpírral ahol a kapcsolatotok nem kihasználáson és veszélyen alapul? Ezekben a lényekben nem lehet megbízni, veszélyeztetik a te, és a szeretteid életét is, én pedig nem fogok megbékélni egy olyan lénnyel amiből egy majdnem elintézte azt akit szeretek. Ezért nem lépek tovább ameddig a közvetlen környezetemben egy ilyen is tartózkodik*mondom mindvégig hűvös hangon a másik szemébe nézve. Nem haragszom rá, mert ő nem utálja őket, nem is vetem meg, de attól én még gyűlölöm őket.*
-Szerencsére régen volt afférom eggyel is. Legutoljára mikor volt az a kis csetepaté, és az a Demetrius átvette az önkéntes vámpírkirály helyet. Azóta alakult meg az a csehó is a város szélén..*mutatok hátra a hüvelykujjammal . A lány szavaira azonban egyáltalán nem lepődök meg, sőt valahol pont erre számítottam.*
-Illene hozzád mindkét szak. Rád nézve az ember egyáltalán nem lepődik meg hogy az Inflatusosok között a helyed..*igen ezt veheti dícséretnek is ami most kivételesen teljesen szívből is jön, ritkán szoktam ilyesmit, de hát a lány most rászolgált.*
-Nem kell hogy irigyelj, majd eljön a te időd is. Lehet most , lehet két év múlva nem tudni, a sorsunkat mi kovácsoljuk, de nem mindig látjuk előre mi lesz.*döntöm oldalra a fejemet, én most pozitív vagyok a jövőt illetően.*
Vissza az elejére Go down
Nymphadora Giovanni
Egyetemista Inflatus
Egyetemista Inflatus
avatar


Jelige : Halálimádó nekromanta
Hozzászólások száma : 569
Csatlakozás : 2010. Dec. 24.
Kor : 23
Tartózkodási hely : Midgard Háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Szomb. Márc. 30 2013, 14:20

//NRT: Nymphadora és Mordred – 2013.03.22.//

*Szívesen osztom meg Mordreddel, hogy én nekem is van ám párom, aki nem más, mint Axel. Jól sejtettem, kedvesem arról híresült el, hogy sűrűn mászkál motorja hátán, akár csak mostanában én magam is, bár tény, hogy akkor élvezem a legjobba na dolgot, hogyha ő is velem van.*
- Én se gondoltam volna, hogy meg fogom szeretni, de hát ez Axel hatása. *mosolyodom is el cseppet és amióta tudom, hogy ő is aranyvérű, azóta nem vetem meg ezeket a dolgait, bár továbbra se merem még elhozni magamhoz. Az túl gyors lenne… még mindig így érzem. Az én családom soha nem nézné el azt, hogy egy ilyen fiúval vagyok, mert ők is úgy vélekednének róla, ahogy azt én tettem először… de ki tudja, az is lehet, hogy én vagyok túl kemény hozzájuk. Na de most nem rajtuk akarok gondolkodni, hanem visszatérni a beszélgetéshez, így kérdezek rá háztársamnál arra, hogy furcsának találja-e a kapcsolatomat.*
- Tudod, magam se hittem volna soha, hogy mi együtt leszünk majd egyszer, annyira gyűlöltük a másikat, de látod, így alakult és én boldog vagyok. *mosolyodom is el kedvesen, majd már a kriptába tartva jön szóba a gyerek, illetve az esküvő is. Oly meglepő ez számomra, nem is tudok igazán úgy reagálni minderre, ahogy kellene, pedig szeretnék, de… hiszen egy idősek vagyunk majdnem, ő pedig már ilyeneket tervez?*
- Oh, értem… hát mások vagyunk. *felelek csak ennyit, és végül végig is hallgatom hosszabb mesélését arról, hogy teljesen biztos a döntésében. Jó, hogy ilyen magabiztos, szerintem jól meglesznek majd a jövőben is. Bár nem gondoltam volna ezt első ránézésre Mordredről, de ezek szerint ez is ő. Beszélgetésünket viszont a hulla szakítja félbe, aki a földön fekszik előttünk és mivel a vámpírok is az előbb szóba kerültek, ezért automatikusan arra gondolunk, na meg a régi emlék végett is, mire kissé hirtelen kapom fejem a fiú felé, ahogy Faith nevét említi.*
- Faith… igen, hallottam róla, hogy az a lány lett Demetrius párja, de nem tudom, hogy ezt hogyan érte el. Én nem kellettem neki, de ő igen, fogalmam sincs. *rázom is meg fejem, ezzel árulva el, hogy el lettem annak idején utasítva, de Faith nem, vajon mitől ilyen különleges ő Demerius számára? Lehet, hogy soha nem fogom megtudni. Nem szeretnék túl sokáig ezen gondolkodni, így jó is, hogy rátérünk az egyetemi szakokra, de azért az meglepő, hogy Mordredet még soha nem láttam az Aurorvadászok szakházában, de hamarosan kiderül, hogy miért is nem.*
- Írország szép hely, jó választás. *biccentek is egy aprót, majd a nagy vámpír gyűlölésre már nem bírom megállni, hogy ne tegyek pár szót, persze nem leszólás képen, egyszerűen érdekelne, hogy miért van ennyire elege belőlük. Végig is hallgatom a hosszú mondandót, ami után fejemet lágyan meg is csóválom.*
- Mordred, én csak Demetriust ismerem, másik vámpírral még eddig nem futottam össze, de szerintem mindez lehetséges, amit te nem hiszel el, tudod, más a hozzáállásunk, ennyi. Szerintem Faith se azért van vele, mert meg akar szabadulni a vérétől. *jegyzem is meg, de aztán végül halkan fel is sóhajtok, ahogy a Mordanat ért támadást hozza fel. Ezt már azért meg tudom érteni, tehát nem is mondok egyebet, ezt rá kell most hagynom.*
- De azóta legalább nyugtunk van, ezt te is érezheted és az a vámpír is halott már, aki bántotta a párodat. Szóval picit nyugodj le, itt amúgy se ölheted meg őket. *zárom is le ezzel remélhetőleg ezt a témát, majd most már én mesélek neki a szakokról, hogy mik között is gondolkodom, de egyelőre még nem döntöttem el, hogy melyik is lenne a legmegfelelőbb a számomra. *
- Tisztában vagyok vele, hogy hol van a helyem, de azért örülök, hogy te is így látod. *döntöm oldalra kissé a fejem, majd egy apró sóhaj és végül a lépcső fele indulok el ismét, elég volt ennyi a helyből, ideje ismét felmennünk a felszínre.*
- Szerintem én végeztem itt mára, menjünk vissza. *azért még menet közben kibököm, hogy irígy vagyok egy picikét, mivel nem tudom, hogy a mi kapcsolatunk Axellel mikor is fog eljutni idáig, de ahhoz a szülőket is bele kéne vonnunk valamilyen szinten. *
- Majd eldől, persze. *sétálok is fel a lépcsőn, ahol ismét megcsapja arcomat a hús, esti szél, hajam pedig ennek hála picit össze is kócolódik. *
- Én visszamegyek a Mysterioba, de örültem, hogy találkoztunk, jó volt ismét beszélgetni veled. Minden jót! *köszönök el a fiútól, mert úgy érzem, hogy nekem ennyi elég volt mára és nem hinném, hogy Mordred is túl sokáig maradna már itt. Nem érzem most már úgy, hogy túl hosszúnak kellene lennie a találkozásunknak, majd legközelebb, de az ilyen rövidke összefutások is nekem megérik, nem szeretném azt, hogy teljesen elidegenedjünk, nekem is szükségem van barátokra, mégha mi még nem is tartunk ott, talán egyszer, a jövőben.*

//Remélem nem baj, hogy zártam, de én szerintem ez így jó volt, szóval köszönöm a játékot. Smile //

Vissza az elejére Go down
Mordred Wasimir
TS Inflatus
TS Inflatus
avatar


Hozzászólások száma : 1139
Csatlakozás : 2009. Dec. 17.
Üzenet : "A éjszaka sötétsége lassan elhatalmasodott rajta és mint sötét árnyak, körülfonta testét. Rémítően gyönyörű lett tőle, mint egy bukott angyal."

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Tiltott mágia tanársegéd
Évfolyam: Egyetemista diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Szer. Ápr. 03 2013, 23:29

//NRT: Nymphadora és Mordred – 2013.03.22.//

-Áh.. szóval a társaságában egybe nem csak ő, de a mugli találmányok is vonzanak..*mondom egy fura mosollyal. S hogy miért fura? Nem tudhatja a másik hogy ezt negatívumból, vagy pozitívumból mondom, minden esetre engem nem érdekel az ilyesmi, de legalább már odáig eljutottam hogy másokat nem nézek le azért, mert más lenne a nézőpontjuk.*
-A legjobb dolgok váratlanul érkeznek. Örülj a jó dolgoknak, és használd ki*felelem az Axeles dologra, a második részt csupán csak a tisztánlátás kedvéért tettem oda, mindennek van árnyoldala, de tény ezzel most nem a kapcsolatra gondolok. A gyerekről és a házasságról is beszélgetünk, én úgy érzem megérettem rá, de ő épp az ellenkezője. A szavai azonban őszíntén megmosolyogtatnak, amihez pár szót hozzá is teszek a magam halk, és hűvös hangján.*
-Még szép... Ha még egy olyan ember létezne itt mint én , azonnal megölném. *szélesedik ki az a bizonyos mosoly az arcomon, hiszen örülök neki hogy itt mennyi különböző ember van. Némelyek jobban, némelyek kevésbé érdekesek, de ilyen a világ. Lent azonban találunk egy hullát, aki sikeresen közrejátszik az új téma megtalálásában, ami nem más mint a vámpírok. Gyűlölöm őket, ezt talán a másik is kiérezheti, és nem hinném hogy bármivel rá tudna venni, hogy megváltoztassam a véleményemet. Azonban szóba jön pár szóra Faith aki most ezzel a Demetriussal van együtt. Jól emlékszem mennyire védte azt a vámpírt, amikor beszélgettünk róluk, Nymphadora szavaira azonban csak megrántom a vállamat.*
-Talán a modora..*felelem egy sötét mosollyal, végül a lány felé fordulva, ugyan ezzel a sötét mosollyal kezdek mesélni, mielőtt azt hinné esetleg hogy rá céloztam valami rosszal.*
-Az a csaj nehezen tud uralkodni magán, tüzes jellem, ami egyben pozitívuma de véleményem szerint a gyengéje is. Amikor beszélgettünk és kinyílvánítottam a véleményemet, szerintem nem kellett volna sok, hogy össze ugorjunk, puszta szavak miatt..*felelem kissé mogorva hangnemben. Na igen ott picit csökkentünk egymás szemébe, na nem mintha annyira érdekelne az a lány, nagyon kevés ember van aki iránt egyáltalán képes vagyok érezni is valamit. Ezután elmondom miért nem láthatott a szakházban sokszor, s az ez utáni szavakra csak bólintok, nem hiszem hogy tovább kéne témázni róla. A vámpíros téma viszont már kezd idegesítő lenni, bár arcomon nem látszik hogy zavarna, vagy dühítene a téma*
-Azt nem is mondtam, hogy azért de Egy: Egy halottat szeretni természet ellenes, és rangon aluli is nem hinném hogy az ő vagy a te családod akár sok boldogságot kívánna egy ilyen nászhoz. KEttő: Mert ezek nem többek puszta halottaknál, azért mert tudnak gondolkozni, és megmaradt bennük egyes állati vagy elvétve egy egy emberi ösztön semmivel nem teszi emberibbé őket, az ilyeneket pedig ki kell írtani, mielőtt ők teszik ezt velünk. Kétlem hogy ha meglenne a számuk, egy percig is elgondolkozának rajta, hogy lerohannak e minket..*fonom karba a kezeimet, s nézek komor tekintettel a másik szemébe, pár pillanatig , végül csak oldalra döntöm a fejemet.*
-Mindegy, nem kell egyet értenünk, én se próbállak meggyőzni a magam igazáról, ha te se a tiedről mert az úgysem fog menni.*látszik az arcomon hogy hajthatatlan vagyok, és meg is említem Mordanat. Az ezt követő megjegyzésre viszont csak elhúzom a számat.*
-Igen halott, mert megöltem, és tudod nem kell mélyre néznem magamba, hogy azt mondjam minden percét élveztem, viszont abba igazad van hogy mostanság nyugtunk van tőlük és nem tehetek innen semmit. Még.*teszem hozzá egy pár centit közelebb hajolva a másikhoz, az arcát vizslatva. Végül csak biccentek a szavakra, ahogy arra is, hogy menni kéne. Magam is úgy érzem ideje tovább állni, így mikor felérünk és jön a búcsúzás én sem leszek rest.*
-Én is úgyszintén, és azt hiszem még találkozunk, talán nem hónapok múlva. Jóéjt.*köszönök el tőle, s mentemben hopponálok el a helyszínről, de hogy hová az az én dolgom.*

//Köszi én is a játszit Smile //
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Kedd Ápr. 16 2013, 23:48

//NRT: Ashi-Zaine, 2013.04.16.//

*Elég késő van, ám ez soha nem riaszt engem, most is szokásos edzésemet tartom, ami némi terepgyakorlat-ismeret, illetve normális edzés, főként futás. Az időpont nem zavar, hiszen reggel és este is tudni kell futni, akár magasan a nap és izzadok, akár pedig a hűvös sötétben fagyok meg. Itt ismerem a terepet, s bár nem szeretem a halotti mágiát és a hullákat, most a temetőbe vezet sebes léptem, nyomomban pedig famulusom, tehát egyedül sem vagyok, ő kísér, biztonságban érzem magam vele, tudok hozzá szólni, óv engem, főleg ilyen helyen, hiába nem történik semmi. Öltözékem egyszerű, a fehér, lyukas tornacipőmhöz most egy terepszínű nadrág tartozik, ami elég strapabíró, ezt övem tartja rajtam, felül pedig fehér pólómat, vastag, fekete pulóverem takarja, aminek csuklyája a fejembe van hajtva, de nem takarja el arcomat. Kiegészítő nincs rajtam, ahogy pénz se nálam, most is szakadt és piszkos néhol a ruhám, azonban én magam nem vagyok az, arcom frissen borotválva, barnásabb bőrömet a Hold világítja meg, míg zöld szememmel gyanakodva pásztázom a vidéket. Végül kifulladva állok meg a különös éji zajokkal, hűvös és suttogó szellővel tarkított sötét, félelmetes és ködös, hideg és havas temetőben. Az embernek olyan érzése támad, mintha figyelnék, mintha menekülnie kéne, mintha nem lenne biztonságban, támadás érhetné, különös erők sorakoznának a helyen. Gyanakodva méregetek hát körbe, érzékeim feszülnek, ahogy testem is, s kezembe óvatosan húzom ki pálcámat, de nem... nem futok, élvezem, hogy száguld ereimben az adrenalin, ám nincs mire szegeznem, egyszerűen a lábamhoz bújó famulusom fejét kezdem simogatni.*
- Nem kell félni, nincs itt semmi, csak b*szakodnak velünk a holtak. Ők már holtak, nem tehetnek semmit, csak nagy legények akarnak lenni. *lépek oda egy sírhoz, köpve egyet a földre, majd a neveket kezdem el vizsgálgatni. Érdekes, bár tény, hogy frászt kapnék, ha kiderülne, nem vagyok egyedül, vagy valaki most rám próbálna ijeszteni, mert magamat is nyugtatom ám ezen szavakkal, hiába nem igazak, és nem feltétlen tudnám magam védelmezni ellenük, sem pedig a képzeletembe törő halálok ellen, amiket itt élhetnék át... borzalmas volna.*
Vissza az elejére Go down
Ashi Angel
Diák Inflatus
Diák Inflatus
avatar

Hozzászólások száma : 2794
Csatlakozás : 2012. Apr. 04.
Kor : 21
Tartózkodási hely : Valhalla háló

Rangok
Ház: Inflatus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 2. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Vas. Ápr. 21 2013, 22:04

//NRT: Ashi-Zaine, 2013.04.16.//

*Zihálva állok meg egy fa tövében. Egy pár izzadság csepp kóborol a homlokon, melyeket egy gyors mozdulattal le is törölök. Felnézek a fára, s közben rendezem a légzésemet. Egy feketés árnyat keresek a levelek közt, mely az előbb jól megfuttatott. Veszek egy mély levegőt és felugrok a levegőbe. Jobb kezemmel megmarkolom a legközelebbi faágat. Bal kezem is követi a jobbomat majd felhúzom magam, óvatosan elindulok a macskám felé.*
-Te rosszcsont most meg vagy!* mondom és a puha szőrét elkezdem simogatni. Müzli rögtön jön hízelkedni, ahogy megérzi a simogatást, felmászik a nyakamba és elkezd dorombolni.*
-Hova hoztál engem?He?*nézek körül s egy kicsit megborzongok. Nincs bajom a temetőkkel, főleg akkor nincs ha nem találkozok Dixonnal. Megdöntöm a fejem, hogy a macskámra tudjak néz. A doromboló szörnyetegem elégedetten dörgöl a nyakamhoz a bundáját. Orromat felhúzom és szúrós tekintettel néz a macskára. Ekkor valami zajt vélek hallani.*
~Ki az az idióta barom, aki ilyenkor a temetőben rohangászik?~*pörölöm magamba az illetőt egy kis vigyorral. Kiderül, hogy ketten vannak mivel valakihez el kezd beszélni. Elkerekednek hirtelen a szem mikor felismerem a hang tulajdonosát. Óvatosan felállok a faágon s a felettem lévő ágba megkapaszkodok. Ügyelek arra, hogy ne csapjak nagy zajt miközben egyre előrébb mászok. Arcomon egy elégedett vigyor jelenik meg, mikor meglátom Zaine -t. Előveszem a pálcámat és óvatosan a fiú körvonala felé tartom.*
-Levicorpus *suttogom s ha a nem védekezik a másik telibe találja az átok és fejjel lefelé kezd el lógni. Leguggolok, ám ekkor elvesztem az egyensúlyérzékemet és megbillenek jobbra. Macskám a vállamba mélyeszti mind a tizennyolc körmét és elkezd nyávogni a fülembe. Hangos puffanással esek le a fáról. Mázlimra nem esek sírra csak egy kiásott gödörbe. Sikítva felugrok és eszeveszett kapkodás közepette kimászok. Szívemre szorítom a kezemet miközben hálát adok az égnek, hogy kijutottam. Szívem szerint a srác fejéhez vágnám, hogy ez is az ő hibája, de most úgy vagyok vele jobb a békeség.*
-De édes!*kiáltok fel mikor meglátom a famulusat, teljes egészébe. Ekkor ugrik a vállamra a cicám, aki a zuhanás következtében leugrott rólam, miután a fél vállamat magával vitte (legalább is a bőrt róla). Egyébként egy egyszerű térdig érő fekete farmerban vagyok melyhez egy úgy szint fekete póló jár, amin egy albínó macska fej virít, bár egy kicsit a bal vállán vérfoltos, legalábbis úgy érzem*
Vissza az elejére Go down
Zaine Warhurst
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Hozzászólások száma : 430
Csatlakozás : 2012. Jul. 29.

Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Hétf. Ápr. 22 2013, 22:10

//NRT: Ashi-Zaine, 2013.04.16.//

*A mai nap, főleg ilyen hangulatban nem számítok senkire, pontosan azért, mert a temető nem szolgál nagy tömeget ki, s itt inkább a holtaktól van félni való. Gondolkodva érek be edzésem közepén egy olyan részére a helynek, ahova nem szeretnék, s míg a sírokat vizsgálom, fel sem tűnik nekem, hogy valami mozgolódik mögöttem, nem úgy a famulusomnak, akinek természetesen jó a hallása, és a szaglása, észleli a lányt, sejti a szándékot is mögötte. Mozgolódni kezd, amit elsőre nem tudok mire vélni, hiába mered a lány felé, mire oda is fordulok, vagy egyáltalán sikerülne észre is vennem, a levegőbe lógok. Hirtelen fordul fel a világ, talán meg is rémülök, de szervezetem önállóan kapcsol túlélési üzemmódba, a pálca pedig kezemből bár a földre kerül, mert véletlen csúszik ki belőle, a pszichokinézis segítségével rögtön a kezembe repül, s már hadarom is az ellen átkot, szerencsémre, hiszen a lány ekkor zuhan a földre.*
- Liberacorpus! *irányítom magamra a pálcát, s bár nem érint jól fizikailag a hirtelen fordulás, fejemben érzem a vért, azért próbálok nem úgy földet érni, hogy magamat üssem meg, hanem bár nagyot koppanok, térdemre érkezem és kezemmel tompítom az esést. Szemem rögtön a támadót keresi, aki pont az esés miatt nem tud engem a varázslásban féken tartani, főleg azért, mert van nagyobb gondja is, hiszen Nesta úgy hiszi, védelemre szorulok. Villám gyorsan szeli át a teret a lány és köztem, majd egyszerűen ugrik rá és teríti le, agresszívan vicsorogva az arcába, s ha Ashi mozdulással próbálkozna, akkor bizony a vállába fog harapni, marcangolni kezdi a lányt, amennyiben viszont nyugodt marad, rám vár famulusom. Oda is sietek, s akár támad az állat akár nem, a lányra szegezve pálcámat szólalok meg.*
- Nesta, hagyd. Nem árthat. Bizonyára humorizálni próbált, az ő érdekében remélem... egyszer neki is lehet szerencséje. *nézek a lányra, mert nem akarok támadni, hiszen mikor őt látom meg, a düh szerte foszlik bennem, de nem azért, mert kedves lenne számomra, hanem azért, mert végre produkált valami értékelhetőt, mint ember. Anno is ez volt a gondom, hogy bármit tettem, ő az ostobát játszotta. Most talán fel fog nőni, és ez tetszik, ezért nem büntetem, itt mindenki magáért felel.*
- Ajánlom ne folytasd, mert te jársz rosszul. *zárom még le, s ha nem támad, felkelhet, illetve ha elrakja a pálcáját, akkor én is leeresztem enyémet - nem rakom el -, majd egy ideig még őt szemlélve fordítok neki hátat. Nincs több mondani valóm, ha szeretne, akkor majd magyaráz vagy szól. Ahhoz indok kell.*
Vissza az elejére Go down
Chloe Walsh
Diák Exortus
Diák Exortus
avatar

Jelige : Válogatós vadász
Hozzászólások száma : 289
Csatlakozás : 2012. Jul. 02.
Kor : 22
Tartózkodási hely : Fekete rózsa háló
Üzenet :
"Furcsa játéka a természetnek (...), hogy minden ragadozó szép."


Rangok
Ház: Exortus
Betöltött poszt: Diák
Évfolyam: 3. évfolyamos diák

TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   Pént. Május 31 2013, 22:20

//NRT - Chloe és Kenan - 2013.05.31.//

* Bár lassan sötétedni kezd itt is az a csodálatos égbolt, mégsem zavar engem ez az aprócska, akár negatívnak is mondható körülmény, és nem is gátol meg abban, hogy egy jó kis futás, így testmozgást követően a temetőbe látogassak el a mai este, ismételten. Nem tudom, miért szeretek oda járni annyira, talán ott lelem én is nyugalmam, ott lehetek önmagam, mindenféle színjátszás nélkül? Hiszen a halottaknak már nem kell megfelelni.. gyah, micsoda önsajnáló, hideg gondolatok. De mégis, pontosan így van ez. S mivel famulusomra is ráfér a túlsó sziget meglátogatása, némi vacsora reményében természetesen, így kezeimbe véve a szép viperát kúszik fel a drágaságom vállaimra, s egy karikát még ott is enged magának, úgy kapaszkodik meg véglegesen. Nem tartok attól, hogy megmar, vagy éppen megfojt, hisz ő az én teremtményem, s bár mérges, nem is picit, tőle csodálatosabbat és előkelőbbet nem is alakíthattam volna magam mellé. Szép pofimon egy halvány mosoly is átszalad, ahogy egy pillanatra gyönyörködni merek az állatban, ki sürgetően fordítja felém vörös szemeit, s sziszeg is egyet arcomba. *
- Jól van, értettem. Már megyünk is! * reagálok nyugodtan, hisz még mindig én vagyok a főnök, és ezzel ő is tökéletesen tisztában van. S mivel ahogy nézem magam, minden meglesz, még azért pálcám kapom fel a biztonság kedvéért, s már el is hagyom vele együtt a szobát, hogy a révész szolgálatait hasznomra hajtva kerüljek át rövidesen már Seolra. Amint kiszállok a csónakról, az állat lecsusszan vékonytestemről, melyet most csupa fekete gönc borít: vastagabb, cicanadrágszerű melegítő, futócipő, valamint egy jó meleg pulóver, alatta pedig egy póló, természetesen. Kezemben pálcámmal igazgatom meg hajam, mely lófarokban pihen fejem tetején, s sminktelen, jég kék szemeimmel tekintek a távozó famulus irányába. *
- A temetőnél találkozunk, Lucifer, ne feledd! * szólítom fel fennhangon őt, de ő már bele is veszik a sötétségbe, mely olyan nagyon vonzó most nekem is, de egy rövid nyújtás azért szükséges, mi után azonnal el is indulok, hogy normál tempómban, egy kisebb kitérővel indulhassak a temető irányába. Ez a cseppnyi kerülő úgy fél órára növekszik, minek végén el is érkezem a míves kapu elé, ahol lassítva tempómon próbálom rendszabályozni lélegzetvételeimet, és bizony a lenyújtás is meglesz, de egyelőre csak ácsorgom a halottak otthona előtt, térdeimre támasztott kezeimmel, így fújtatok pár egészségeset, és egyszerűen csak élvezem a nyugalmat, ami már most magával ragad.. na és persze olykor fel-feltekintek körbe, hogy tekintetem a továbbra is csellengő famulus után kutasson az erdő sötétjében. *
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Ódon temető   

Vissza az elejére Go down
 
Ódon temető
Vissza az elejére 
27 / 29 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 15 ... 26, 27, 28, 29  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Mysterio Feketemágus képző :: Seol sziget :: Iskolához tartozó területek-
Ugrás: