Félelmetes játszótér

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-11-18, 11:51 pm

* Bizony, a gally a vétkes, senki más, hisz ha az nem reccsen, Rosenak lehet tényleg nem tűnnek fel az őt figyelő szemek. Ám de valami úgy akarta, hogy megtörténjen az észrevétel, s bár Rose sincs teljesen magánál mostanság, azért mégis felderítő "körútra" indul az eleinte ismeretlen alak felé, akiről aztán kiderül, hogy a számára legismerősebb ember a földkerekségen. Számtalan kérdés, s egyre furábbnál furább érzések kavarognak benne, ahogy kihuny a kicsiny fénycsóva, ő maga pedig lassú léptekkel közelíti meg szerelmét. Mert igen, tudta ő, valahol mélyen, reménykedett, hogy visszakapja Nathet és ha nem is lesz minden a legjobb körülöttük, de ők ketten ott lesznek egymásnak, és csak az számít. Kérdésére nem kap választ egyelőre, szóbelit legalábbis nem, ám ahogy odaér elé, s megérinti a fiú arcát, mintha az annó összedőlt világ szépen lassan újjáépülne benne. A felé intézett kijelentésre pedig főként ilyesmi érzése támad. Mérhetetlen, visszafoghatatlan boldogság zúgul nyakába, mintha hidegvízzel locsolták volna meg, még a hideg is kirázza a gondolatra, s az így, piros pofijára odabiggyedő mosolyka elárulja, nem is bánatában sír, inkább kacagna örömében. Könnyeivel küszködve, egyre inkább szaporábban véve a levegőt figyeli a kezébe simuló arcot, mely a legkedvesebb számára mind közül. Ám Nath sem tétlenkedik, a kicsi kéz bizony meg lesz fogva, s annyira nem is kell huzigálni ezt a leányzót, megy ő magától is előre, közelebb és közelebb egyetlenéhez. Kap egy kedves bókot is, melyre csak egy szusszanásnyi mosoly és egy enyhe fejcsóválás a válasz, közben pedig kezei felcsusszannak az arcán lévő erős mancsokra, simogatva a kézfejet és az ujjakat, kiélvezve ténylegesne minden pillanatát is az érintkezésnek. Ám kezei végül áttérnek Nath nyakára, az őt ért érintésekbe viszont teljességgel beleborzong. Jó rég érzett már ilyet, s bizony kicsit úgy érzi, mintha ez lenne a legelső találkozásuk, legalábbis nagyjából akkor játszhatott szíve ilyen kis izgágát legutóbb. *
- Te is hiányoztál.. el sem tudom mondani, mennyire. * szólal meg halkan, fejét picit oldalra döntve, megcirógatva a fiú nyakát, engedve a húzásnak mindeközben persze. Szemeit már hunyja is lefelé, mosolyogva igyekszik ajkaival megtalálni Nath ajkait, végül pedig egy eleinte nyugodalmas, majd lassacskán igencsak szenvedélyessé, s kicsit erőszakossá is váló csókban forrnak össze. Rose csak úgy szorítja magához Nathet, átölelve annak nyakát, persze nem fulladásig, s bizony érzi derekánál a húzást, s az erőteljesebb érintést, ám nem zavarja, egyszerűen még mindig nem tudja felfogni, hogy Nath él, és itt van és remélhetőleg soha többé nem lesznek ilyen távol egymástól. Kezei egy pillanatra engednek a szorításon, lefelé vándorolnak a fedetlen, sebekkel teli felsőtestre, végül a kabát alatt ölelve át a fiút erősen, s ha a csóknak vége szakad, szépen bele is fúrja buksiját annak mellkasába, szuszogva ott egy picit, még mindig mámorosan, szórakozottan, most már teljességel csakis mosolyogva, mindenféle könnyezés nélkül pillantva fel az imádott szempárba egy apró, a mellkasra lehelt puszi után. *
- El sem hiszem, hogy itt vagy.. tudtam, hogy visszajössz, éreztem. * kis szünet, szinte pislogás nélkül pásztázza szemeivel az arcot, majd újra hallatja hangját kis ideig. *
- Jól vagy? * teszi fel a rövidke kérdést, ám ebben most minden kis aggodalma benne van, ami felgyülemlett ezalatt a jó, hosszú idő alatt. Be sem tud telni hirtelen sem az érzéssel, sem a látvánnyal, egyelőre fel kéne fognia, hogy ez a valóság, és nem álom, így ebből ne is akarjon most felébredni. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-11-19, 12:04 am

*Mikor végre oly közel érnek egymáshoz, hogy már meg tudják fogni egymást, Nath nem tétlenkedik, hiszen Rose az egyetlene, aki a világot jelenti a számára. Tudja, hogy hűséges volt hozzá, valahol mélyen érzi és a lány testén se érzi más pasi szagát, így nem lesz se ideges, se pedig mérges, hanem mérhetetlenül kedves és eleinte gyengéd is, miközben ő is beleborzong a lány érintésébe. De régen szerették már és most olyan jó éreznie ezeket az erős karokat, hogy már nem is vár tovább, magához is húzza a lányt és egy hosszabb ölelésben jutalmazza.*
- Hálás vagyok, hogy vártál rám. Megérte elmennem, de majd holnap mindent elmesélek. Ma inkább csak veled szeretnék lenni és megfeledkezni mindenről. *és már csókolja is a törékeny teremtést, miközben simogatják egymás testét, ahol csak érik. Hosszú ez a csók és valóban nagyon vad lesz, de Rose nem ellenkezik és így végül Nathaniel ismét kissé elgyengül és így simít végig a lányka oldalán, majd vándorol keze lejjebb, egyenesen a szép popsikhoz, melyhez már oly rég értek erős kezei. Ahogy viszont a csók véget ér, Rose bújik természetesen, ő pedig csak kezével gyengéden cirógatni kezdi a fejét és a hátát is, miközben hallja a további szavakat is és érzi is a puszit a mellkasán.*
- Megígértem. Na de gyere el onnan, büdös vagyok és piszkos. Előbb le kéne fürdenem, mielőtt így bújsz hozzám. *mosolyodik most már el lágyan és gyengéden picit el is tolja magától a lányt. Ahogy viszont a kérdést hallja, csak lassan bólint.*
- Most már igen. Bár vannak fájdalmaim, de majd begyógyulnak a sebek... el se tudnád képzelni, hogy mennyi minden történt velem. *itt kis szünetet tart, majd végül kezét a lány derekára csúsztatja és indulásra készteti.*
- Menjünk fel a szobámba, pihenjünk picit és holnap mindent elmondok. De egy fürdő most már tényleg jól esne. *itt viszont egy puszit lehel a lányka feje búbjára, miközben a révész felé vezeti Rose-t.*
- És te jól vagy? Ugye nem esett bajod, amíg nem voltam itt? *kérdi igen csak aggódva és szemei is folyamatosan figyelik a környéket, hiszen ha bárki bántani meri az ő Róziját, annak vége, de nyomban.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-11-19, 12:25 am

* Hitetlenkedve közelíti meg kedvesét, ám hamar annak karjaiban találja magát, semmit sem utasítva vissza a közeledésből, egyáltalán annak örül, hogy végre eljött ez a nap is, amikor már végre nem kell egyedül elaludnia, s azon gondolkoznia, mi lehet ezzel a fiúval. Ám Nath nem bír csöndben maradni a kis bók után sem, ami már magában mosolyra készteti a leányzót, magyarázva valamit a holnapról, meg hogy majd mesél, és hogy vele akar lenni, ám Rose agyához most minden info csigalassúsággal jut el, érthető okokból, természetesen, annak ellenére, hogy szinte minden szót egy bólintással konstatál. Ezután következik pedig a csók, ami bizony elég vadra sikerül, dehát érthető ez, hisz jó rég nem látták egymást, na meg az érzés, ami ugyan sosem múlt el Rose kicsi szívéből, most mégis mintha feltámadna, szóval hát az sem egy utolsó szempont. A csók végeztével csak belebújik az erős ölelésbe, s fenét sem érdekli, hogy mennyire büdös Nath vagy épp illatos, Rose legalábbis most marhára nem ezzel van elfoglalva, ennek fejében még egy puszi is illeti az izmos mellkast. A szavakat hallva viszont egy apró kacajt hallat, fejét csóválva pillantva fel a szép szempárba, nem foglalkozva most az ígérettel, s előbbi szavaival. Igen, meg lett ígérve, de hát azért nem könnyű Nathaniel barátnőjének lenni mindenféle aggodalom és társai nélkül. *
- Nem igazán érdekel, de ahogy óhajtod. * válaszol vigyorogva, szépen el is lépve picit tőle, de csak fél lépésnyit, hogy Nath ne érezze magát kényelmetlenül a továbbiakban a külsőségek miatt, ám azét minduntalan közel állva hozzá, s hozzá is érve a fiúhoz, ahogy éppen hozza a helyzet. Jön pedig egy érdeklődő kérdés is, mire természetesen nagyjából az a válasz érkezik, ami várható volt. Rose egy sóhajjal értékeli a rövid beszámolót, végül bólint egy picit, s ahogy derekánál érzi az erős kezet, rácsúsztatva sajátját, rákulcsolva vékony ujjait Nathére fogja az adást, s már lépdel is előre, ki a főutcára, természetesen a révész felé véve az irányt. *
- Semmi akadálya, én ráérek. * egyezik bele az esti programba. Majd pedig jön a visszakérdezés útközben, nem is lehetne kitérni a válasz elől. *
- Igen, minden rendben volt, vagyis hát relatív. De nem, nem lett semmi bajom. Sokat voltam otthon, nem tudtam itt lenni, majdhogynem egyedül. * magyarázza, s részéről bizony ennyi, az ő élete kevésbé sem édekes, mint kedveséé. A révészt sikeresen ott találják a kikötőben, aki mogorván ugyan, de vissza is szállítja őket a kastélyhoz, így meg is indulhatnak a Nyugati torony felé a fiatalok. Nem fogja nyaggatni Nathet, hogy meséljen, ráérnek még azzal, így hát csendben örömködve battyog mellette, minél közelebb maradva hozzá, amennyire csak teheti. *
- Amúgy mi ez a derekadon? * kérdi az ingre célozva, mikor már fent járnak a klubhelyiségben, mert hogy már kiszúrta az előbb, de most már, világosban jobban fel tudja mérni a fiú meggyötört ábrázatát, reménykedve abban, hogy nem valami csúnyaság lapul alatta, bár erre igencsak kevés az esély. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-12-04, 8:02 pm

// Olvad - Troy//

*Ahogy ücsörgünk a játszótéren a mászókán, szóba kerül a síelés, na meg a Párizsi út Diana-val. Nem is igazán tudtam, hogy együtt voltak, de persze nem csaptam volna ki a balhét, csak rosszul esik, hogy nem szólt Troy. Persze nem kell mindenről beszmáolnia és hamarosan le is nyugtatom magam, hiszen bízok mind Troy-ban, mind pedig Diana-ban. A síelésre mondo knéhány tippet, majd persze Troy észreveszi, hogy kicsit megváltozott a kedvem.*
- Nem, nem vagyok féltékeny *puszilom meg a srácot és kicsit közelebb bújok hozzá. Persze Troy pedig ezt csókba csúsztatja át, amit nagyon is élvezek és jól esik a fiú közelsége. A csók után Diana kerül szóba és kicsit kibeszéljük - ha lehet ezt annak nevezni - és Troy is elmondja a véleményét.*
- Mindenki idegesítő néha *jegyzem meg lágyan mosolyogva. Látom, hogy Troy egy kicsit kínosan érzi magát emiatt, mire elnevetem magam.*
- Ugye ez nem célzás volt? *kérdezem összevont szemöldökkel, de a szemem nevet és a fiú tudhatja, hogy csak poénnak gondoltam az egészet.*
- Csak rólam volt szó? Hűha, szóval kibeszéltetek? *kérdezem meg nevetve, hiszen ez azért jól esik, mert tudom, hogy Troy csak jót mondana rólam.*
- És Diana szerint hogy fogom viselni ezt, hogy együtt voltatok Párizsban? *kérdezem kíváncsian, csillogó szemmel, mert érdekes, hogy a lány mit is gondol rólam és a kapcsolatunkról. Troy is vidám, így örülök, hogy most mindkettőnknek jó kedve van. Szorosan magához ölel és én is hozzá bújok. Jól esik, hogy most itt van és habár kissé hideg van, nem fázom, mert össze vagyunk bújva. Troy fészeklődni kezd, majd az ölét mutatja nekem, hogy üljek bele. Felvonom a szemöldököm, de végül befészkelem magam Troy ölébe és átkarolom a nyakát, úgy nézek rá. Nézem az arcát, a szemét, a száját. Annyira csábító és édes. A válaszra kissé felvonom a szemöldökömet és úgy nézek a fiúra. Látszik, hogy elkomolyodom.*
- Hogy mi? *kérdezek vissza és eszembe jut az a szörnyű este, amikor Jal-lal veszekedtünk a Tanulószobában és azt mondta, hogy az Iskola k.rvája vagyok. Az emlék felhasít egy sebet a szívemen és sóhajtok egyet, lehunyva a szememet, hozzá bújva a fiúhoz.*
- Volt ilyen igen. De az a minden este és a sok fiú az gyakorlatilag 3 volt... *morgom a fiú mellkasába. Nem is értem, hogy mirért védem magam, hiszen vannak itt olyan leányzók, akik több pasival voltak együtt, mint én.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-12-04, 8:23 pm

* Síelni nem tud, de egyszer mindent meg kell tanulni, de azért Aysha-t is elhívja, hátha jön, még nem kapott választ, de gyorsan tovább is ugranak, és már arról van szó, hogy nagyon a szívén viselné, hogyha féltékeny lenne ezért a lány. Ahogy hallja nem féltékeny, amire egy puszit is kap, és ezt egy csókba viszi át. Szereti a csókját, és minél többször szeretné élvezni. Az ajkaik elválása után, megint Diana kerül szóba, de inkább csak az, hogy néha tud idegesítőeket mondani. A célzásos kérdést nem igazán érti, egy mosollyal az arcán kérdez. *
- Célzás, ugyan kire?
* Nem igazán érti, hogy kire is gondol Aysha, mert most nem célozgatott senkire. Bár most úgy is olyan vicces hangulatában van, hogy egy kicsit a hangjában is lehet hallani, hogy viccel. Párizs ismét szóba kerül, hogy mennyit aggodalmaskodott Diana. *
- Csak azt mondtam, amit te is tudsz, hogy imádlak.
* A nevetésre, elmosolyodik és tényleg az igazat mondja. A kérdésre, látványosan elgondolkozik, és az ég felé néz. *
- Nem szólsz semmit, mert megbízol bennem.
* Öleli magához egy kicsit jobban a lányt, és teljesen megfeledkezett, hogy nincsenek egyedül, hanem a tigris is ott van. Igazából nem is akar vele foglalkozni, csak a szerelmével. Át is ül a másik oldalára, és belehúzza a lányt az ölébe. Ő csak a másik szemét nézi, és egy kérdést is tesz fel, teljesen más milyet, amit eddig beszéltek. *
- Ezt hallottam.
* Néz bele egy kicsit félve a lány szemébe, hogy mit szól hozzá, ő nem ítéli el, amit el is mondott. Ahogy hozzábújik Aysha megsimogatja, és megpuszilja a fejét. Tudja, hogy most eléggé kellemetlen témába vágott bele. Nem akarta, csak tisztázni szerette volna, hogy igaz-e. *
- Engem nem zavar. Már rég volt, és én szeretlek ettől függetlenül is.
* Szólal meg gyermekies hangot, ahogy szokott, hogy a szerelmét jobb kedvre derítse. Lehet, hogy rosszkor jött ezzel elő, de ha később húzza, akkor lehet az lett volna a baj, végül is megbeszélték és ez a lényeg. *
- Imádlak.
* Egy szót mond ki határozottan, és őszintén, majd az egyik keze lecsúszik Aysha-nak arra a kezére amelyiken a gyűrű van. Elkezd a kis karikával szórakozni, kicsit lehúzza, majd vissza. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-12-04, 8:40 pm

*Nem sok kedvem van elmenni egy hideg, havas helyre. Utálom a telet és lehet, hogy Troy megharagszik ezért, de még inkább gondolkozom a dolgon és nem mondok egyelőre semmit. A féltékenység is szóba kerül, amire igazából csak annyit reagálok, hogy nem vagyok féltékeny és nem is szeretnék az lenni. Hiszen mi van abban, hogyha az egyik barátnőm és a párom elutaznak Párizsba? Semmi. És nem tartozik Troy elszámolással, hogy mikor hol és kivel van. A célzásra csak elnevetem magam, majd egy puszit nyomok a srác arcára. Az ölébe vesz és egy igen kényelmetlen kérdést, illetve állítást tesz fel, amire csak kicsit ideges leszek, majd Troyhoz bújok és igyekszem legyűrni a kellemetlen érzésemet Jal-lal kapcsolatban. De végül Troy megnyugtat, hogy őt nem zavarja, régen volt már és ő igy szeret, ahogy vagyok.*
- Ajánlom is *mosolyodom el, majd ismét lágyan megcsókolom, majd lassan felállok.*
- Gyere, menjünk vissza a kastélyba, kezdek fázni... *jegyzem meg és látszik, hogy most kicsit elment a kedvem mindenitől, deigyekszem mosolyogni.*
- Caius, hazaviszel minket? *szólok a tigris felé, aki felnéz rám, majd Troyra emeli kék szemét, várva, hogy a fiú hogy reagál, fel mer-e úlni a tigrisre.*
- Gyere! *kapom el Troy kezét és Caius felé húzom. Kérdés, hogy a fiú elég bátor-e.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-12-04, 8:54 pm

* Végül is majd kap választ a kérdésére, meg lehet, hogy nem is fognak sehova se menni, majd meglátják. Elvégre azért felesleges elutazni, hogy gipszben jöjjenek haza. Azért szeretné, hogyha Aysha tudná, hogy hol van, és kivel, mert nem akar megint eltűnni szó nélkül, hogy ráhozza a szívbajt. A célzásra nem kap választ, csak egy puszit, és erre el is mosolyodik. Ahogy hozzábújik, megnyugtatja simogatással, és puszikkal. A két szóra, megint elmosolyodik, és ahogy kapja a csókot, átviszi igazi csókba, és szenvedélyesre formálja. Tele olyan érzésekkel, amik most benne vannak, de leginkább a szerelemmel dúsítja. Bólint egyet, hogy menjenek vissza, hogyha Aysha fázik, akkor természetesen visszakíséri. A tigris szóba kerül, hogy vissza viszi-e őket, amire elkapja hátulról a lányt, és magához húzza. Egy kérdést súg a fülébe. *
- Mi lenne ha sétálnánk?
* Ahogy felrakja a kérdést, egy puszit nyom a másik nyakára. Tudja, hogy nagyon lehangolta ezzel a kis kínos kérdéssel, és ahogy a szemébe néz a tigris, úgy megfordítja a szerelmét is, majd a szemeibe néz. *
- Sajnálom, nem akartam elrontani a kedvedet.
* Tényleg így gondolja, és még szívesen maradna, elvégre nem szívesen, engedi el a lányt, bár a szükség szobájába mennek úgy is, és együtt alszanak, de azért jobb vele, így együtt lenni. Közel hajol hozzá, és egy apró puszit ad Aysha szájára. *
- Visszasétálsz velem? Vagy megvársz a szükség szobájában?
* Teszi fel a kérdést, mert ő biztos, hogy nem fog felülni Caius-ra, még csak az kéne, hogy óvatlan pillanatban ledobja a hátáról. Próbálja a gondolatait másfelé irányítani, de valahogy nem megy. Nem tud jót gondolni a tigrisről, hiszen ragadozó. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-12-04, 9:00 pm

* A kedvem tényleg kicsit elromlott és kedvem lenne bebújni egy meleg ágyba és végre elaludni. Fel is állok, és Caiushoz fordulok, aki felnéz és Troy-ra pillant. A fiú visszahúzza és a fülébe súgja, hogy sétálni akar. Sóhajtok egyet és mielőtt ő megfordítana, megfordulok magamtól.*
- Nem fog megenni és ledobni sem. Kérlek értsd meg, hogy Caius nem akar téged bántani, nem fog sötét estéken rád támadni a folyosón, nem repül majd be az ablakodon, hogy széttépjen, és nem belőled akar jól lakni *jegyzem meg kissé emeltebb hangon, majd csalódottan caius-ra pillantok.*
- Bocs Cai, várj meg a szobámban. Ma azt hiszem nem ott alszok *pislantok a tigrisre, aki csak bólint egyet, majd egy hosszú pillantást vet Troy-ra és szórakozásból rá morrant a fiúra, majd szárnyait kitárva felszáll és elszáll a kastély felé.*
-Menjünk...*motyogom kissé kedvetlenül, de Troy keze után nyúlok és összefűzöm az ujjainkat, majd a kastély felé megindulva hamarosan a szükség szobájában kötünk ki.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-12-04, 9:14 pm

* Most jobban örülne annak, hogyha sétálnának, így egy kérdést súg a fülébe, ami egy kicsit rosszul sül el. Végig hallgatja, amit a fejéhez vágnak, és nem érti, hogy most miért beszél vele így amikor semmit sem mondott, ami bántó lenne. Az emelt hangra lehajtja a fejét, és mikor végzett, akkor néz csak a másik szemébe, és a szemeiben tükröződnek a szomorúság jelei. *
- Én csak veled szeretnék sétálni. Sajnálom, ha ez gondot okoz.
* Mondja szomorúbb hangon, igaz, hogy megfordult minden a fejében, hogy mit csinálhat vele a tigris, de most tényleg tök kedvesen kérdezte meg, hogy miért nem sétálnak egyet. Amint Aysha az állatra tekint, ő is ezt teszi, és a morrantásra, egy kicsit közelebb lép a lányhoz. Úgy látja, hogy nem hatja meg a dolog, mert úgy beszél, mintha nem szeretne vele lenni. *
- Nem szeretném ha haragudnál rám.
* Végül megszólal, mielőtt elindulnának, és neki is elment már a kedve mindentől, pedig most nem is csinált semmit, amiért ezt a leszúrást érdemelte. Elengedi a lányt, és átkarolja, bár nem szeret így menni, de most jól esik neki. Egészen csöndben sétál mellette, bár szeretett volna még vele beszélgetni, bár a játszóteres móka nem úgy alakult, ahogy szerette volna. A szükség szobájáig nem is állnak meg, és úgy tűnik, hogy csendben is mennek egymás mellett. A szobánál előre engedi a lányt, és ha bebújt az ágyba, akkor hozzábújik. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-12-31, 4:52 pm

*Igen csak rám fér a pihenés. Ezért döntöttem úgy, hogy ezúttal nem a jól bevált tóhoz vagy vízeséshez megyek, hanem Mystral városán át a játszótérre igyekszem, ahol az első napom nagy részét töltöttem ideérkezésemkor, amikor a Mysterio falai között kezdtem el az iskolapadot koptatni. Öltözékem most is egyszerű: lefelé bővülő fekete nadrágom alatt egy vastag harisnya rejtőzik. Felül egy fekete hosszúujjú felsőt, azon egy fekete, csillámos mellényt, felette pedig a szokásos fekete, elöl cipzáras pulcsit viselek. Nem maradhat el a fekete, magassarkú csizmám sem, amelynek szára a nadrágom alatt rejtőzik. A játszótér most kihalt, hiszen ilyen hidegben senki sem olyan elvetemült, hogy hideg vassal és fával érintkezzen sokáig. Úgy látszik, én vagyok annyira elvetemült. Utam a hintához vezet. Ráülök a deszkára, amit kétoldalt egy-egy vaslánc tart, ámde nem hintázom, hanem csak ülök rajta. Nézem az általam hagyott lépésnyomokat a hóban, hiszen itt régóta már a madár sem jár. Merengek a gondolataimban, a tegnap estén, és az otthon töltött idők is eszembe jutnak.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-12-31, 5:02 pm

*A ma délelőttömet Mystralban töltöttem. Akartam venni valami Sandynek karácsonyra, de nem igazán találtam semmi értelmes ajándékot. Lehet, hogy most kihagyom az ajándékozást és majd jövőre veszek neki kettőt. Már igen csak éhes vagyok, hiszen nem ettem ma még semmit a reggelin kívül, de elhatározom, hogy elsétálok a parkba körülnézni egy kicsit, hiszen imádom azt a helyet. Bizonyára igen csak gyönyörűek lehetnek a fák, a havas táj és a kis, befagyott tó. Ahogy sétálok a fal mellett, nyikorgást hallok a játszótér felől. Biztos valaki hintázik. Igen csak érdekes, igy lassan arrafelé sétálok és meg is látom Sandy-t. Természetesen Lily is velem van, egy apró, fekete kis kabátka van rajta, hiszen az ilyen vékony szőrű kutyáknak kell valamiféle védelem igy télen, nehogy megfázzanak. Lily nagyon élvezi a havat és ide-oda ugrándozik a néhol térdig vagy épp bokáig érő hóban. Mosolyogva figyelem, majd mikor Lily eltűnik, kissé idegesen veszem észre, hogy bizony teleportált. Majd a játszótér felől ugatást hallok.*

*Lily valóban nagyon élvezi a havat és habár hideg, mégis tök vicces ez a rengeteg fehér hó. Ahogy a parkban sétál a kis páros, Lily megérzi Sandy szagát, így el is tűnik, a játszótérre teleportálva. Sandy frászt kaphat, hiszen Lily csak úgy a semmiből jelenik meg és a farkát csóválva odafut a lányhoz, majd körbeszaglássza a hintát és végül a lány térdére felállva megnyalja Sandy arcát, majd visszatér a földre és ugatni kezd, a játszótér bejáratához igyekezve, hogy Jake is észrevegye őt.*

*Természetesen hallom az ugatást és gyanítom, hogy honnan jön, így szinte futva sietek a játszótér felé, hiszen ki tudja, hogy mit vagy épp kit talált a kutyus. Meglátom Lilyt, aki bizony bőszen csóválja a farkát, majd a hintában Sandy-t is.*
- Szia Szívem! Hát Te? *köszöntöm a lányt, majd Lilyt igyekezve lenyugtatni, simogatni kezdem a fejét, úgy nézek a lányra kérdőn. El sem tudom képzelni, hogy mit csinálhat itt kint a hidegben a lány.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-12-31, 5:31 pm

*Bizony a játszótéren vagyok, ebben a nagy hidegben is. Kiengedett, egyenes hajamat a téli szellő ide-oda lobogtatja, de nem zavar. A hintában ülök, s a lábnyomokat figyelgetem, merengek éppen, amikor figyelmes leszek valamire. Mintha valaki teleportált volna. Így - engedve a kíváncsiságnak- a pillantásomat elveszem a földről, s meglátom Lilyt, az én Jakem dalmatáját. Igen aranyos jószág, szemlátomást megszeretett, akárcsak a gazdiját.*
-Hát szia, kis virágszálam! *Mondom, miután Lily tappancsait rámhelyezve adott egy nagy puszit- kutya módjára természetesen.*
-Hát merre van a gazdid, édes drága kutyuskám? *Imádom a kutyákat, ez látszik is. Nekem sem ártana valamilyen kedvenc, de egyenlőre elvagyok nélküle is. A kutyustól Jakeről kérdezősködök, amikor Lily futásnak indul, ugatva, hogy gazdájával közösen érkezzenek meg hozzám. Jake rögtön arról érdeklődik, mit csinálok én idekint ilyenkor.*
-Szia Egyetlenem! *Köszöntöm a kedvesemet, majd lassan odasétálva egy hosszú, de mégis lágy puszit lehelek ajkaira.*
-Az jutott eszembe, hogy csak akkor voltam itt, amikor az első napomat töltöttem itt, gondoltam, elnézek errefelé. *Nem mindent részletezek azért. Ezután leguggolok Lilyhez, hogy megsimogassam, aki még mindig a farkát csóválja örömében.*
-Na és Ti, mit csináltok errefelé? *Visszakérdezek, hiszen tényleg érdekel, mi dolga a kedvesemnek errefelé.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-12-31, 5:36 pm

*Lily bizony igen csak élvezi ezt a teleportálós dolgot, gyakran szokta megviccelni ezzel Jake-et is, habár a fiú ezt nem szereti annyira. De persze Lily-t ez nem érdekli annyira. Most Sandy szagát érezte meg, igy oda is teleportált és láss csodát, a leányzó tényleg ott van a játszótéren. Lily ad is neki egy lágy puszit, afféle nyelveset, majd ugatva kéri gazdiját, Jake-t, hogy menjen már oda, hiszen valaki várja. Amint Jake odaér, Lily ismét odaszalad Sandyhez, majd ismét a hóhoz tér vissza, ide-oda hemperegve és futkorászva benne.*

*Eközben természetesen megérkezem a játszótérre és meg is látom Sandy-t, akit kérdőre is vonok, hogy mit is csinál errefelé. Persze ez inkább kiváncsiság, mint kérdőre vonás és hamarosan meg is kapom a választ.*
- Áh, értem. Mi a városban vásárolgattunk egy kicsit, aztán elsétáltunk a parkba, végül pedig Lily ott hagyott. Szokása ez a teleportálgatás, de egyszer nagyon megbánja *vetek egy gonosz pillantást Lilyre, de persze hamarosan el is mosolyodom. A puszit természetesen viszonzom és örülök, hogy a lány nem sértődött meg rám a tegnapi vacsora után.*
- Van kedved visszajönni a kastélyba? Vagy még maradni szeretnél? *kérdezem a lányt és megfogom a kezét, összefűzve ujjainkat, ha engedi és kérdőn nézek a lány szemébe.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-12-31, 6:02 pm

-Vásárolgatás? Mit vettetek? *A kíváncsiság beszél belőlem. Persze a vásárlás téma a lányok kedvenc elfoglaltságának számít, ámbár számomra nem annyira fontos.*
-Ne nézz rá így, annyira aranyos! A teleportálgatás nem annyira nagy dolog. Ha szétszedi a szobádat, az már más. *Nevetem el magam, csitítgatva Jaket, hogy ne nehezteljen Lilyre.
A tegnap este történteket egész éjszaka, és még a mai merengésem közepette emésztgettem, és eszemben sincs Jaket okolni a visszautasításért, hiszen én voltam a hibás. Túl korán akartam. Ennyi. De beláttam már, hogy lehet, hogy én sem állnék rá készen, ezért hálás vagyok Jakenek, hogy nem az ösztöneire, tehát nem a nadrágjára hallgatott.
Jake megtudakolja, nem megyek -e vissza a kastélyba, vagy esetleg maradnék -e. Természetesen reagálok erre a feltett kérdésre.*
-Visszamehetünk, de csak egy feltétellel. *Titokzatos mosoly ük ki arcomra. Eközben hagyom, hogy a kedvesem megfogja a kezemet, s ujjainkat összekulcsolva. A feltétel kimondása előtt bociszemekkel nézek Jake szemébe.*
-Természetesen egy csók az ára. *Mosolyodom el. Ha megkapom a csókot, amit kérek, átkarolom a derekát a kedvesemnek, és közösen, Lilyvel együtt visszasétálunk a kastélyba.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-12-31, 6:22 pm

*A kérdésre kicsit meglepődök, de persze válaszolok rá, miért is ne válaszolnék rá? Persze, a hölgyeknél természetes az ilyen kérdés, nem is tudom, miért lepődtem meg ennyire.*
-Lilynek vettük néhány finomságot, meg nekem egy szövet nadrágot, egy cipőt és néhány könyvet *emelem fel a zacskót, ami igen csak nehéz, de persze férfi vagyok, kibírom és nem is vinnyogok miatta. Habár lehet, hogy Lilyé lesz a nemes feladat, hogy vigye vissza a kastélyba. Ő kicsit gyorsabb, mint én. Rákérdezek Sandynél, hogy visszajön-e Velem a kastélyba, mire egy kis feltételt szabd. Kezdek kicsit megijedni és gyanakodni, de mikor a lány kimondja azt a bizonyos feltételt, lágyan elnevetem magam, majd a derekánál fogva közelebb húzom magamhoz és egy szokatlanul forró csókot lehelek a lány ajkaira, amit vélhetőleg viszonoz is. Titokzatosan elmosolyodom, majd Lilyre nézek.*
- Gyere, ezt vidd fel a kastélyba kérlek! A szobámba találkozunk! *bocsátom útjára a kutyust, majd mi is követjük, a Révész segitségével visszasétálva a kastélyba.*

*Lily természetesen kicsit nehezen ugyan. de elszakad a hótól, és mellém siet. Elkapja a szájával a zacskót, majd ahogy megjelent Sandy előtt, úgy tűnik el ismét, hogy a szobában, talán valakire ráhozva a frászt, megjelenjen. Majd lefekszik az ágy elé és pihenni kezd, várva Jake-t.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-01-20, 9:46 pm

* Nem rég jött haza Pennsylvania-ból, azért nem tud örökre egyedül maradni, bár Ashley egészen jó társaságnak bizonyult, de neki most a suliban a helye, és nem otthon. Majd ha haza megy, biztos találkozik majd a lánnyal, de most a játszótéren üldögél, körülötte három üres sörös üveg, és épp a negyediket issza. A hintánál ül, a rúdnak döntve a hátát, egyik lábát felhúzva, és azon a keze amiben az üveg. Csak maga elé mered, és azon töpreng, hogy most mit kezdjen magával. Talán folytatnia kéne az olvasást, ha már eldöntötte végre, hogy mi érdekli, és mit csinálna szívesen. Csak egy gondja van, hogy nem akarja egyedül, hanem Aysha-t akarja maga mellé, így tudja nehéz az elkövetkezendő pár hét, de túl fogják élni, és akkor legalább eltudják könyvelni, hogy imádják egymást, hogy kitartottak. Egyet kortyol a sörből, majd feltekint az égre. Vagyis tekintene, ha nem koppant volna a feje, a rúdnak, mire odakapja a szabad kezét és dörzsölgetni kezdi. Nem is emlékezett arra, hogy ennyire közel van a rúd, na mindegy. Kicsit sajog neki, de elfog múlni. Még egyszer biztos, hogy nem kísérli meg, így eltekint a mászóka felé, és rengeteg emlék támadja meg, amire halványan el is mosolyodik. Újra iszik a sörből, majd finoman hátra dőlve, behunyja a szemét. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-01-20, 10:08 pm

*Az idő csodálatos, habár már igen sötét van, az eső nem esik, a hó sem és tényleg nincs hideg. Azért persze jól felöltözöm, hogy nehogy megfázzak vagy valami ilyesmi, mert semmi kedvem betegnek lenni. Általában a téli influenza el szokott kapni, de szerencsére még nem jött el ez az idő. amúgy az immunrendszerem igen erős, hála a folyamatos sportolásnak és a néha szedett vitaminoknak. Na meg persze a sok salátának, amit eszek. Elhatároztam, hogy ma este sétálok egy kicsit a városba. Az utam a Játszótér felé vezet. Nem is tudom, hogy miért visznek arra a lábaim, hiszen nem túl sok emlékem van onnan. Vagy ami van, az pedig mélyen el van temetve a szívem legsötétebb és legtitkosabb bugyraiba, így nem is jut eszembe semmi. Egy csinos, sárga kabát van rajtam, hogy ne fázzak, egy zöld sál, ami jól körbefogja a nyakamat, egy lila nadrágot viselek és természetesen egy hasonlóan színes, piros cipellő van a lábamon. Tiszta szivárványnak érzem magam, de minden el akarok kerülni, aminek kicsi köze is van a feketéhez. És azt hiszem, ez idáig ez sikerült is. Fülemben egy iPod, melyben egy zene szól. A játszótér igen csak üres és zajtalan, így tökéletesen hallatszik a hangom, ahogy éneklek a sötétben:
-"I am beautiful no matter what they say
Words can't bring me down
I am beautiful in every single way
Yes, words can't bring me down, oh no
So don't you bring me down today!" *nagyon szeretem a dalt és habár kicsit lassabb ritmusú a dolog, de most mégis élvezem. Lassú léptekkel érkezem meg a játszótérre, majd mikor meglátom Troy-t egy pillanatra lefagyok és el is hallgatok. A szívem hevesen kezd el dübörögni és azt sem tudom hol vagyok. De a fejemben egy hang kiált "Nem! Nem szabad emlékezni!". Sóhajtok egyet, majd kihúzom magam és nyugodt léptekkel, ugrándozva sétálok a hintához. Ráülök, majd lökni kezdem magam, miközben tovább folytatom a dalt, miközben szinte szállok az égbe.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-01-20, 10:22 pm

* Kicsit emlékezik a dolgokra, amiket nem bánt meg és örül is neki, hogy ezek az emlékek megvannak neki. Semmi pénzért nem változtatná meg az itt történt dolgokat, viszont ahogy lehunyja a szemét, egy dalt hall, ismerős hanggal. Legalábbis azt hiszi, mert lehet, hogy rosszul hall. *
~ Ismerem ezt a hangot. ~
* Nyitja ki az egyik szemét, hogy lássa valóban nem téved, de a lány, aki előtte terem nem az, akire gondolt. Vagy ha igen, egy kicsit megváltozott. Meg is van lepődve, rátekint a sörre, majd elmereng magában. *
~ Azt hiszem nem kéne többet innom. ~
* Oldalra tekint ahogy a hinta elhúz mellette, és próbálja beazonosítani a lányt. Tudja, hogy ismerős neki, de ez a virító cucc sehogy sem akar képbe jönni. Leteszi a sörös üveget, úgy hogy még véletlenül se lökjék fel, majd a rúdnak támaszkodva feltápászkodik, de a szemét nem veszi le a lányról. Azt furcsállja a legjobban, hogy nem is köszöntek neki, legalábbis ő nem hallotta. Odateszi a kezét, hogy egy kicsit leállítja a hintát, lehet, hogy ez nem túl udvarias, de a nem köszönés sem az. Remélhetőleg, mikor megáll a hinta, akkor ráfigyelnek. *
- Kiscicám?!
* Néz bele a másik szemébe, amit már nagyon ismer, szóval innen felismeri, de nem igazán tudja elhinni, amit lát. Nagyon ledöbbentette, és ezt lehet is rajta látni. Nincs berúgva, még csak becsípve sem, épp ezért nem tudja, hogy jól lát-e a szemének. Valami reagálás félét vár, hogy valóban Aysha, vagy összekeveri mással. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-01-20, 10:28 pm

*Valóban kissé rikító, színes cuccban jelenek meg. De valóban igyekszem elnyomni az összes emlékemet és habár teljesen érzelemmentes lettem, legalábbis a pasik felé, még mindig vigyorgok és ugrándozok ide-oda. Ezzel próbálom kompenzálni azt, hogy a szemeimben semmiféle élet nincs. Csak merednek előre és kész. A hintához sétálva hamarosan már a magasban szállok, folytatva az éneklést és tényleg nagyon élvezem, még a szememet is behunyom, hogy jobban élvezzem azt, hogy szállok és ahogy a szél belekap szőke hajamba. Szőke, igen valóban az. Merthogy kívül-belül átalakuláson vettem részt. Méghozzá igen csak nagy átalakuláson. Talán fel sem ismernek majd azok, akik eddig ismertek. Ismertek? A Régi Ayshát. De az Újat? Nos, ki tudja. Troy azonban - akit a legkevésbé, mégis a legjobban akartam látni - megállítja a hintát és egy becenévvel szólít meg. Lassan lelassítom a hintát a cipőmmel és felpislogok a fiúra.*
- Szervusz Troy! *köszöntöm a fiút mosolyogva, de a szemem még mindig szinte halott. Lassan felállok a hintából, majd az égre nézek, fürkészve a csillagokat.*
- Hát nem gyönyörű? *szólalok meg lagymatag, elgondolkodó hangon. Végül a zsebembe mélyesztem a kezemet és egy hirtelen mozdulattal egy zacskót kapok ki onnan.*
- Gumicukrot? *kérdezem a fiútól vigyorogva és az orra alá nyomom a zacskót, majd én is csórok egyet belőle. Ha lenyeltem, és Troy nem szólal meg, akkor ismét énekelni kezdek, miközben perdülök-fordulok egyet, egyet a játszótéren.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-01-20, 10:41 pm

* Megállítja a hintát, egy becenevet ejtve ki a száján, ahogy karácsony óta hívja a szerelmét. Pont neki való ez a név, legalábbis szerinte, bár most nem igazán úgy reagál, ahogy azt hitte. A köszöntésre, csak magában egy elég ostoba gondolat fordul meg. *
~ Átment volna az egész suli egy dimenzión, míg otthon voltam? ~
* Meglepődötten, gondolja végig, hogy mi is történhetett a szerelmével, mert ő baromira nem így hagyta itt, de most valahogy túl sok a szín rajta, és ez egyáltalán nem tetszik neki, de nem ad ennek hangot. Még a végén megbántaná, azt meg nem akarja. Először csak a tekintetével követi Aysha-t, majd utána is megy, és a kérdésre ő is felnéz az égre. Sóhajt egyet, majd egyet értően bólint egyet. Az orra alá nyomott gumicukros zacskóra egy halvány mosollyal az arcán megrázza a fejét, hogy most nem kér. Összevonja a szemöldökét, és úgy kérdez. *
- Kiscicám, veled mi történt?
* Néz végig rajta, egyáltalán nem így ismerte meg, és kezdi megijeszteni ez a változás. Egyrészt azért, mert nem tudja, hogy minek a következtében jött hirtelen ennyi szín a lány életében, másrészről, mert ahogy elnézi, nem is igazán foglalkozik vele, ami kicsit szíven üti. Ahogy felfelé jön a szemeivel, és újra a másik szemeibe néz, felteszi a nagy kérdést. *
- Mi ez a változás?
* Látszik a szemein, hogy megvan rémülve egy kicsit az újítástól, és attól, hogy semmibe veszik a jelenlétét. Végül is, jobb hogyha Aysha nem depressziós, de valahogy nagyon fura neki ez az állapot. Mintha nem is lenne magánál és a tekintetéből is ezt olvassa ki. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-01-20, 10:50 pm

*A hinta szépen, lassan megáll én pedig kipattanok belőle. Troy kérdésre nem igazán tudok mit válaszolni és azt hiszem, nem is akarok. Valahogy az érzelmeket most nem tudom feldolgozni és mindenkit vidámnak és mosolygósnak látok. Szomorúság? Ohh ugyan. Az micsoda? Egyszerűen "Vigyori" lettem és ezt tökéletesen élvezem. Az eget csodálom, majd gumicukrot nyomok Troy arca elé. Mosolyogva megrázza a fejét, amire én vigyorogva megvonom a vállam, majd bekapok egyet. Épp énekelnék tovább, mikor Troy kicsit közelebb sétál hozzám és ismét rákérdez, hogy mi történt velem. Megfogom a hajamat és egy tincset csippentek az ujjam közé.*
- Ja, hogy ez? Szőke! Tetszik? *simítom meg pajkosan a fiú arcát a tinccsel, majd ismét egy gumicukrot nyomok a fiú szájába. A zacskót Troy markába nyomom, egy "Egyél" felkiáltással, majd az egyik mászókához futok. Felugrok rá, majd lefelé lógva himbálódzni kezdek rajta.*
- Mintha szállnál *jegyzem meg nevetve. Kinyújtom mindkét kezemet Troy felé, jelezve neki, hogy örülnék ha megfogná a kezemet és együtt ringatóznánk a levegőben. Érdekes kérdés, de mindenképpen aranyos. Nem látom Troy-on, hogy meg lenne ijedve, azt sem veszem észre, hogy már több üveg sörön túl van és azt sem, hogy esetleg aggódik miattam. Nekem minden happy, minden király és minden csupa-csupa szivárvány! *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-01-20, 11:01 pm

* Látja, hogy gyakorlatilag semmi baja Aysha-nak, és ez kezdi megrémiszteni, hiszen azt hitte, hogy nem tud nélküle élni. Az első kérdésére nem kap választ, de nem hagyja annyiban, újra felteszi, csak máshogy fogalmaz. *
- Nem megszokott, de jól áll.
* Egy zavart mosoly, mert nem igazán tud rajta kiigazodni és azt sem, hogy miért tette. Nem is jut sok idő erre, mert már érzi is az arcán a másik selymes haját, mire végig fut rajta a hideg érzet, majd már tenné is fel a kérdést, mikor egy gumicukor megakadályozza. Elkezdi rágni, de már a kezébe is nyomják a zacskót, hogy egyen. Összevonja a szemöldökét és úgy fordul Aysha irányába, miközben hallja a hangját. Tiszta deja-vu érzése van ezzel, hogy most fejjel lefelé lóg. A kinyújtott kézre el is indul felé, berakja a zacskót a zsebébe, hogy ne legyen útban, majd megfogja mindkét kezét. *
- Miért festetted be a hajad? És mi ez a sok élénk szín? Mikor velem jártál nem hordtál ennyire színes ruhákat.
* Az utolsó mondatot, kicsit félve teszi fel, bár nem úgy viselkedik Aysha, mint aki még nem lenne túl rajta. Sőt, nagyon is úgy viselkedik, mint aki már túl van ezen az egész kapcsolaton. Egy darabig megfordul a fejében, hogy lehet nem fogják tudni folytatni ezt az egész együtt járásos dolgot, hogyha a lánynak ennyire könnyen megy a felejtés. *
- Na, és mivel ütötted el az időt?
* Céloz itt arra, hogy amíg ő Pennsylvania-ban volt, ő mit csinált, persze a hajfestésen, és a sok színes ruha megvételén kívül. Nem engedi el a lány kezét, mert nem akarja, csak választ az össze kérdésére. Azt hitte, hogyha visszajön, akkor tudnak normálisan beszélgetni, de nagyon nem úgy tűnik, mintha ez sikeres lesz. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-01-20, 11:13 pm

*Troy rákérdez, hogy mi történt velem, amire csak egy kérdéssel válaszolok, hogy nem tetszik? Szerintem igen is jól áll ez a sok színes ruha meg cucc. Persze mikor levettem a fekete ruháimat igen furcsa volt először, de nem sűrűn nézek tükörbe, mert a szőkeséget is meg kell még szoknom. De most itt vagyok a játszótéren Troy-jal, amibe beleremeg a szívem, de igyekszem nem felengedni a felszínre azt a sok eldugott emléket. Hamarosan a szőke hajtincs Troyhoz ér, majd a gumicukros zacskó a srác kezébe kerül és az ő keze pedig az enyémbe. Lassan kezdek el ringatózni és mikor Troy felteszi a kérdést, az utolsó mondatnál nagyot dobban a szívem. Ezt láthatja Troy is, hogy mintha pofon csapna a mondat. Lehunyom a szemem, összeszorítom a fogam és igyekszem visszatartani a sok feltörő emléket, a sok könnyet és fájdalmat. Majd sóhajtok egyet, leugrok a mászókáról és Troy szemébe nézek. Most először komolyom el és Troy sejtheti, hogy mitől. *
- Igyekszem valahogy túlélni ezt az időszakot Troy. Kérlek, ne nehezítsd meg nekem! *suttogom, mélyen a fiú szemébe nézve és most meg is csillan egy határtalan fájdalom a szememben. Majd mintha varázsütésre történne és mintha valami hályog nőne a szememen, egyszerűen ismét kihuny belőle a fény, majd a zacskóra nézek és fokozatosan vigyorodom el.*
- Kérsz még? *kérdezem és választ sem várva egy bájos mosolyt villantok Troy-ra, ami a szemem csillogása hiányában nem is annyira bájos és kiveszem a zacskót a kezéből.*
- Tudod, azért hiányoztál *szólalok meg váratlanul. Kissé fátyolos a hangom, de igyekszem nem kibukni és igyekszem elfojtani a dolgokat a fejemben és szívemben. Egy gyors puszit nyomok Troy arcára, majd ismét a hintához lépek és belecsüccsenek. A kérdésre, hogy mit is csináltam látványosan elgondolkodom.*
- Nem emlékszem... *válaszolom egyszerűen és valóban. Míg Troy otthon volt, addig én a szobámban és semmire nem emlékszem abból, hogy mit csináltam.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-01-20, 11:29 pm

* Fogalma sincs, hogy milyen érzelmek játszódhatnak le Aysha-ban, bár kívülről úgy tűnik, mintha tényleg túl lenne rajta. Ez ki is derül, hogy nem igaz, a mászókánál. Felfogta, hogy ezzel a viselkedéssel mit szeretne elnyomni magában, de nem is akarja elveszíteni, hogy esetleg másnak is megtetszik a lány, és összejönnek. Nem élné túl, de ezt most kiveri a fejéből, és a komoly válaszra csak kérdéssel felel. *
- De azért el fogsz velem bárhova jönni, ugye? És reménykedhetek, hogy nem zársz ki teljesen a szívedből?
* Néz bele mélyen a lány szemeibe, természetesen itt az újbóli összejövésre gondol. Ha már most komoly tud lenni, akkor elsüti a két kérdést, bár nem sokáig, mert a szemeire mintha valami hályog kerülne, és megint ugyan úgy viselkedik, mint eddig. Csak tudná, hogy miért hoz mindig rossz döntéseket. Ki is veszik a kezéből a zacskót, a kérdésre ismét megrázza a választ. Egészen mást kérne, de azt inkább nem mondja. Le is tekint a földre, majd vissza a lányra, mikor elhangzik a mondat, hogy hiányzott. Nem szól semmit, mert nem tud, hirtelen jön az arcra puszi, mire lehunyja a szemeit. Már elment rég Aysha, mikor alig hallhatóan megszólal. *
- Igen, te is nekem.
* Mintha nem is akarná, hogy meghallja a másik, nyitja ki a szemeit és megfordul a hinta felé. Odasétál egy kérdést feltéve, majd a válaszra összevonja a szemöldökét. Már oda is ért a hintához, és felveszi a sörös üveget, és úgy kérdez. *
- Hogyhogy nem emlékszel?
* Teszi fel a kérdést, értetlenül és belekortyol egyet a sörös üvegbe. Kezd szomjas lenni, és most nem alkoholra szomjazik. Egyszerű víz kéne neki. Azért issza tovább a sört, és a lány felé nyújtja, bár tudja, hogy nem szereti, de azért megkínálja. *
- Eljössz velem sétálni?
* Fordul egy kicsit a játszótér kijáratához, mert már megszokta, hogyha kitalálnak valamit, akkor egyből mennek is, de most nem abban a helyzetben vannak, így egy gyors visszafordulással, várja a választ. *

// Fagy //

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2011-01-21, 7:16 pm

*a kis megjegyzést Troy tovább feszegeti és szinte érzem, ahogy a szívemen épített kőburok repedezni kezd. De ezt nem fogom hagyni, így egyszerűen csak ennyit felelek:*
- Minden rajtad áll *suttogom, majd ismét visszaváltozom a kis, szeleburdi lánnyá és a régi Aysha teljesen eltűnik ma estére. Ezt Troy is észrevehette, hogy habár neki sikerült megtalálnia a kis rést az álcámban, azt is betömtem, így több hiba nem maradhat a szerkezetben. Hamarosan már ismét a hintában ücsörgök és lökni kezdem magam, de csak kicsit. Troy rákérdez, hogy mit csináltam, mióta utoljára találkoztunk. Egyszerű a válasz: Nem emlékszem. És hogy miért nem?*
- Nem tudom. Nem emlékszem semmire, csak hogy egyik reggel felkeltem és befestettem szőkére a hajam. De nekem nagyon tetszik. Olyan cuki! *nevetem el magam és dőlök hátra a hintán, kicsit kinyújtóztatva a lábaimat. A kérdésre felvillanyozva pattanok fel a hintából és lépek Troy mellé, majd belé karolok.*
- Persze. Imádok sétálni. Menjünk, gyere! *húzom a fiút ha nem mozdulna egyből, majd kifelé sétálva a park felé veszem az irányt, szinte irányítva Troy-t, hogy merre is menjünk.*