Félelmetes játszótér

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-04-25, 4:11 pm

*Hosszú, fárasztó napja volt a tegnapi, kiváltképp mert rengeteget utazott, bár egy szava sem lehet, hisz kényelmesen töltötte a lassan telő órákat. Rajzolgatott, zenét hallgatott vagy éppen az autós/motoros magazinokat bújta. Rájött negyed úton, hogy kevés dolgot hozott magával, mivel az út hátralévő idejét már csak alvással töltötte, s örült volna valami társaságnak, a kis hölgyecske nem akarta szórakoztatni. Érkezése után, megismerkedett kísérőjével, aki beosztotta, nem kis meglepetést okozva, mert egy vén-szutykos banyára gondolt kísérőjeként, nem pedig olyan lányra, aki lejött elé. Kapott szobát az estét pedig együtt töltötték. Nah nem úgy, mint ahogyan eleinte szerette volna. Félix imádja a nőket, főleg, ha szemrevaló, márpedig Daphni pontosan ilyen leányzó volt. Éjszakába nyúlóan ittak, táncoltak, s közelebb kerültek egymáshoz, bár az elején nem ment zökkenőmentesen minden. Végeredményben úgy érzi sikerült egy kicsit elcsavarni a fejét. Alig aludt néhány órát, ugyanis szobatársa borzalmas módon horkol, gondolkozott rajta, hogy kap egy dugót a szájába, hátha akkor elhallgat és tud aludni. Reggel megivott két erős kávét, azóta pedig a kastély körül és környékén csatangol, beült ide-oda, lába valahova a várostól kicsit kifelé vitte, ide… a pusztaságba. Kezében egy kislabdát szorongatva sétál, feltehetőleg a játszótér felé, melyet egyelőre még nem lát a bokrok miatt, de ahogy egyre közelebb ér, felfedezi, meg is indulva annak irányába. Földhöz vágja finoman párszor a labdát, amit, ahogy visszapattan elkap. Háromszor is megcsinálja, végül jól megcsavarva megküldi a játszótér felé. Szép ívesen repül, eléggé gyorsan ahhoz, hogy eltűnjön szeme elől. Félix megered, komótos kocogással fut a labda után, ami –remélhetőleg nem találva fejbe senkit- a hinta körül ér földet halk puffanással, belefúródva a homokba.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-04-25, 4:31 pm

*Miután végez aprócska, de annál kellemetlenebb kitérőjével az édességekhez, famulusát követve megindul néhány ijesztő, de igazán csendes és békés utcácskán, míg végül eljut a játszótérre, ami némi nézelődés után se mutat többet, mint amit az ilyenek szoktak normális esetben. Karak viszont remekül elszórakozik a néha átrohanó állatokkal, így letelepszik az egyik hintába és dohányzással múlatja az időt, rövidesen viszont borzasztóan elkezd unatkozni, így szemét is becsukja, tehát a megjelenő labda tökéletesen elkerüli a figyelmét. Nem úgy a hatalmas, fekete kutyának, aki szinte azonnal a homokba fúródó tárgy felé veti magát, alaposan belemélyesztve tűhegyes fogait és így viszi gazdája felé. Ott szépen az ölébe teszi szerzeményét, így próbálva felhívni magára a figyelmet. A srác kis sóhajjal nyitja ki szemeit és hajol előre, megsimogatva a puha fekete szőrt, majd lerázza ujjairól a ráragadt darabokat. Tavaszodik, ami egyet jelent a vedléssel, s ez famulusát se kerüli el, még szerencse, hogy könyökig feltűrt ujjú, fekete ingén nem nagyon látszódik meg semmi. Ez viszont nem mondható el szürkés farmerjéről, ami szépen bepiszkolódik a koszos játéknak hála. Szőke haja egyébként jelenleg kiengedve van, így előre hajlásnál szépen az arcába omlik, eltakarva azt, a külső szemlélő elől.*
- Mondtam, hogy ne szedj össze mindent.*küld szigorú pillantást a kutya felé, de az állat kérlelő tekintetét látva egy kis sóhajjal feláll, a zacskót a hintán hagyja és saját, rondácska, narancssárga labdáját előhalászva el is dobja azt, s nem szándékosan ugyan, de szépen eltalálja a játszótér felé futó fiút, akit egyelőre észre se vesz. S, hogy Felixnek ne legyen olyan egyszerű az élete, a játékot szorosan követi a hatalmas Kai Ken, akinek feltett szándéka a labda után vetni magát.*
- Ezzel meg mit kezdjek?*emeli meg szemöldökét kicsit, a kezében maradt tárgyat figyelve, amit egy kis vállrándítás kíséretében egyszerűen bevág a bokrok közé, nincs rá szüksége és amúgy se az öve, tehát nem érdekli, hogy mi lesz vele a jövőben.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-04-25, 4:51 pm

*Ki gondolta volna, hogyha eldobja a labdát, ilyen csúnyán végzi; egy rühes kutya szájában, kilyukasztva. Ezt még nem látja, mármint, hogy mi történik a labdával, mert a bokrok pont eltakarják a hintás részt, ezzel a srácot és a dögjét. Épp ott tart, hogy megáll, merre is szállt a labda, de végül úgy dönt, hogy majd odaérve vesz szemügyre labdáját. Ekkor viszont felé repül egy sárga, az övére egyáltalán nem hasonlító labda, ami vállon találja, de rögtön le is pattan s nem sokkal mellette ér földet. Félix felvont szemöldökkel néz abba az irányba, ahonnan a labdát látta szállni, ezzel észrevéve a felé rohanó állatot, aki az ugráshoz készülve majdnem ráesik, de a mi srácunk nem ostoba, értelemszerűen arrébb ugrik.*
- Hogy mi a jó ég… *Morog, mert egyáltalán nincs ínyére, hogy őt használják céltáblának, mivel nincsen rajta a piros-fehér céltábla, sem az, hogy „Lúzer”! Beletúr hajába, végignéz magán, aztán a kutyával és zsákmányával –a labdával- nem törődve újfent futásnak ered, szeme előtt ekkor tűnik fel a szőke hajú srác a hintában, aki bedobja hátra labdáját.*
- Hé, nem azért, de a bokorba te mászol érte! *Szól oda erőteljesebben, közelítve hozzá fokozottan lassítva tempóján, míg meg nem áll. Nem fog senki miatt bemászni egy dzsuvás bokorba csak azért, mert ő éppen behajította. Azt persze már nem teszi hozzá, hogy nem nagyon érdekli, de élvezettel nézné végig a helyzetet, ahogy a bokorba kényszerül.*
- Szóval, ha lennél szíves… *Kitárja bal karját a sráctól egészen a bokorig, arra van az út. Visszasüllyeszti kezét a zsebébe, várva hogy megmozduljon. Félix öltözéke, mint mindig most is tükrözi lazaságát, de van benne elegancia, jól látható módon, van mit a teje aprítania, hiszen ruháját nem a közeli turkálóban gyűjtötte össze, hanem a legmárkásabb cuccokat viseli. Fekete tornacsuka, sötétszürke, hasított farmernadrág, felül pedig az elmaradhatatlan fehér ingje, melynek felső három gombját nem gombolta be, így kivillan kigyúrt mellkasa és azon, a tetovált írás. Haját most csak elől zselézte be egy kissé, nem feltűnő módon. Zöld szemeivel méregeti a hosszú hajú, szőke srácot, mikor akar végre megmozdulni.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-04-25, 5:11 pm

*Nem törődve azzal, hogy esetleg eltalál valakit vagy valamit, oda se pillantva hajítja olyan messzire az apró labdát, amennyire csak tudja, majd elégedetten figyeli, egy kis ideig, az utána suhanó famulust. Tekintete viszont hamar átsiklik a felesleges játékra, amitől meg óhajt szabadulni, tehát egyszerűen bedobja a bokrok közé, ha esetleg keresné valaki, akkor az majd szépen bemászik érte, őt a továbbiakban nem izgatja a dolog. A szavakra aztán megemeli a szemöldökét és olyan pillantással mered az ismeretlen alakra, ami fájdalmas tapasztalatot ígér, ha nem vesz vissza az arcából, de villámgyorsan.*
- Hogy mondod?*kérdez vissza, megadva a lehetőséget a visszakozásra. Egyetlen személy van, akitől eltűri a parancsolgatást, nem szó nélkül persze, de azért viszonylag türelmesen, s az előtte álló srác bizony nem ez a személy.*
- Le fogja tépni a karod, ha így mutogatsz.*bök fejével a fiú háta mögé, ahol épp ebben a pillanatban bukkan fel famulusa, aki meglátva az ismeretlen alakot szépen elejti a labdát és ajkait felhúzva morogni és vicsorítani kezd, jelezve, hogy a szőke igazat beszél és bizony kellemetlen dolgok történnek majd itt, ha a másik nem vesz vissza a hirtelen mozdulatokból.*
- Szóval a te labdád dobáltam el, milyen kár.*ajkára gúnyos mosoly kúszik, mi mutatja, hogy még véletlenül se sajnálja az esetet, majd feláll és határozott léptekkel megindul felé. Nem volt szándékában bárkivel is kötözködni a nap folyamán, de a srác remek lehetőséget nyújt neki ahhoz, hogy leverje rajta azt a feszültséget, amit magában tart már egy ideje.*
- Segítek egy kicsit, arra van valahol.*mutat találomra az egyik bokor felé. Fogalma sincs róla, hogy tényleg ott van-e, de ez nem is érdekli túlzottan. Az egyetlen, amit most örömmel végignézne, az ahogy a másik fülét, farkát behúzva indul meg a mutatott irányba és a koszos növények között kutakszik a labdája után, mert, hogy ő be nem megy érte, az biztos. Szóval Félix vagy kihozza magának, vagy ottmarad.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-04-25, 5:27 pm

~Nagyszerű, sikerült megtalálni az ország egyetlen hülyéjét, aki tényleg azt hiszi majd ugatni fog nekem. Ugatni fog... a korcsával együtt, ha nem beszél emberi nyelven.~ *Annyira érdekli a szemöldökvonogatás és a tekintet, mint a dögje, aki mögötte vicsorog. Félix arcára gúnyos, bajt jósló mosoly ül ki, továbbra sem mozdulva lazára vett figurájából, egyszóval keze marad a zsebében, mert ő aztán nem tart holmi büdös, szőröző állattól.*
- Szépen, de ha gondolod, mondhatom másként is... vagy tán mutassam meg még egyszer, mert nem hogy süket, de még vak is vagy?! *Ívesen vágja vissza a képzeletbeli labdát, miközben hátrapillant a vicsorgó dögre.*
- Jah, hogy ő.. az ölebed? Félsz egyedül, hogy magadnál tartod? Nem mellékesen annyira szerencsétlen, hogy az előbb még a labdáját se kapta el… *Nincs itt semmiféle hirtelen mozdulat, mivel Félix olyan nyugodt, mint a nap. Végigméri a szőkét, aki épp felé közelít, de hát majd fél fejjel alacsonyabb nála, a testi adottságokat látva, pedig csak felkacag, nem fogja ő az idejét erre fecsérelni. Szimplán kikerüli, elfoglalva azt a hintát, ahonnan az előbb felállt.*
- Kössz de nem, tartsd meg magadnak, a blökidnek majd jó lesz… *Hátra sem pillant, minek is. Sajnos az a nagy helyzet, hogy Félix nem fog bunyót kezdeményezni, mert a kutyával nem viaskodik, a srác meg nem ér annyit, úgyhogy a többit lógva hagyja, de ha tovább ugrál a kölyök, még a végén monoklival mehet haza.*
~Lehet, szólni kéne neki, hogy menjen egy kicsit edzeni, mert elfolyik a végén, csak a szája nagy.. nah meg jó a kutya mögé bújni.~

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-04-25, 5:55 pm

- Vegyél vissza öcsi, mert, ha így folytatod nyelv nélkül maradsz.*húzza össze szemeit, sziszegve ejtve ki a szavakat. Ez a srác az utóbbi idők legidegesítőbb fazonja, ami azért nagy szó, ha figyelembe vesszünk néhány egyéb tényezőt. A szavak hallatára aztán famulusa, aki tökéletesen érti a lényeget, közelít néhány lépést és támadóállásba áll.*
- Ugyan, egyedül is könnyedén kitekerem a nyakad. Karak, ül!*teszi még hozzá, megelőzvén azt, hogy kutyája elhappolja előle a srácot, akinek agyonverése rendkívül remek programnak kezd tűnni. Így fel is áll, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy jól a fiú fölé magasodik, de meglepődésére ez nem túl sikeres művelet, hiszen kettőjük közül, ő az alacsonyabb. Persze eddig is tudta, hogy nem olyan, hű de magas ő, de ez most kicsit szíven ütötte. Gondolataiból viszont hamar kirángatja a tény, hogy úgy mennek el mellette, mintha ott se lenne.*
- Nincs szükségem a labdádra és pattanj ki a helyemről, amíg szépen mondom.*zavarja, hogy nem foglalkoznak vele, legalább egy kis visszavágást, vagy harcra tett kísérletet érdemelt volna. Így hát kénytelen lesz ő elkezdeni ezt az egészet, s ugyan megfordul a fejében, hogy simán nekiugrik a másiknak, de kissé feszélyezi a tény, hogy valamivel kisebb, mint ő.*
- Diffindo!*bök az előkapott pálcával a hinta egyik szára felé, ami remélhetőleg szépen le is szakad, s minden bizonnyal a földön köt ki, a benne ülő srác is. Brian pedig ráérősen vigyorogva megindul felé, miközben elégedetten figyeli az esésre mutatott reakciót.*
- Flamma Tacturus!*útközben pálcájával a bal kezére mutat, mire az kicsit felizzik, jelezve a sikeres műveletet, na de egyelőre nem szándékozik ezt felhasználni, így egyszerűen maga mellé engedi a karját, majd rakja el a pálcát és lépteit kissé megszaporázva folytatja útját a másik felé.*
- Remekül illik hozzá a földön csúszás. Szóval, maradj is ott.*lép mellé, továbbra is gúnyos félmosollyal. Jobb talpát pedig a másik mellkasára nyomja, s ha eddig ült akkor a földre taszítja, ha pedig feküdt, akkor egyszerűen csak rátámaszkodik és onnan küldözget szúrós pillantásokat a nagyszájú kis senkire. A pálcája egyébként továbbra is kéznél van, hogy használhassa, ha esetleg nagy szükség lenne rá, de első mentsvárként bal tenyerét is örömmel felhasználja majd.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-04-25, 6:19 pm

*Nem tudja megállni, hogy ne nevessen fel újra Brian szavain, mert lehet fenyegetni próbálják, egyáltalán nem veszi komolyan és szemmel láthatólag ez igen felzabolázza a másikat. Nem szándékosan teszi, csak miért foglalkozzon a kölyökkel, hogyha az csak sziszegni tud, mint egy kígyó?! Még jobban esik az a tény, hogy a kölyök valóban kölyök, magassága is erről tanúsítja. Felvont szemöldökkel nézi a kölyök ölebét, ravasz mosollyal arcán vonja meg vállát, picit talán tekintetével szuggerálhatja az állatot, hisz elsötétültek Félix világoszöld szemei, márpedig ez semmi jót nem ígér. Aztán beül a hintába, ami megint nem tetszik a másiknak. Hogy ennek semmi se jó, szörnyű.*
- Először is, nem vagyok az öcséd, másodsorban, ha szeretnéd megtartani az ölebed, akkor üljél szépen fel rá és iszkolj el, amíg tényleg nem kényszerítesz tettekre. Lehet, hogy nem hiszed, de ne várd meg… *Ekkor pedig leszakad alatta a hinta, amin éppen ül, ám –Brian minden erőlködése ellenére- sikerült megtartania magát, bár a földre huppan, mégsem a seggére, hanem kezeivel megtámaszkodik a homokban. Nem hagyja, hogy a földre taszítsák, főleg nem azt, hogy a mellkasára lépjen, mert eltöri a lábát, úgyhogy szimplán lelöki magáról a srácot és felpattan. Ingjét elkezdi felfele gyűrni szépen a karján, bár azon is erősen elgondolkozik, hogy inkább leveti, nem szeretné bemocskolni a gyerek vérével, mert éppen megtalálja majd úgy ütni, hogy eltöri az orrát.*
- Tudod, rossz emberbe kötöttél bele, én a helyedben nem tettem volna. Még gázabb, hogy kell a pálcád, na meg a blökid, hogy elbánj bárkivel is. Én nem fogok veled leállni hisztériázni csak, mert úgy tartja kedved, hogy megmutatod, hogyan tudod a pálcádat forgatni. Én más forgatok mindjárt… téged és a blökid az egyik fához, hogyha nem higgadsz le, de nagyon gyorsan… *Belül a nevetőgörcs kerülgetni, egyetlen pillanatra sem ijedt meg, fejében sem fordult meg a távozás lehetősége, bár tanácsolná szívesen a másiknak, csakhogy tényleg ne kelljen megütnie.*
- Férfi vagy? Akkor mutasd is meg… dobd el azt a sz*rt és állj ki… *Felizzott benne az inger arra, hogy pépessé verje, mert kezdi bökni a csőrét, hogy ennyire nem ért a szép szóból. Nem is érti honnan veszi a bátorságot, de ha lenne egy csöpp kis esze, inkább meghunyászkodna.*
~ Daph azt nem mondtad, hogy itt vannak hülye kölykök, akik tényleg az életükkel akarnak játszani.~ *Amióta látta a barátnőjét szénné égni, azóta Félixben megváltozott valami. Van egy nagyon rossz és sötét oldala, amit nem szívesen hoz felszínre, de ha már elsötétül a szeme –és az úgy is marad- akkor lehet készülni egy kemény ütközetre, mihez neki nincsen szüksége semmire, csak a puszta erejére. Nem véletlenül van ennyire kidolgozva a teste, nem véletlenül ilyen magas és az sem véletlen, hogy túl jók a reflexei.*
- Vélemény? *Adja meg az utolsó lehetőséget arra, hogy átgondolja helyzetét.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-04-25, 6:44 pm

*Eddig se volt épp türelmes és jókedvű, de a srác pillanatok alatt remekül felidegesítette, ez pedig nem jelent jót számára, nagyon nem. Gébnek hála az utóbbi időben szépen raktározza magában a felgyülemlett dühöt és feszültséget, amit most kezd felszínre hozni a a másik stílusa. Dühíti, ahogy beszél vele, arról nem is ejtve szót, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyva ellépdel mellette és még a helyét is elfoglalja.*
- Csak a szád jár, öcsi. Mért nem mutatod meg, mennyire vagy kemény?*pontosan tudja, hogy az utcán eltöltött évek nem múlnak el nyomtalanul, s annak ellenére, hogy utóbbi időben rendesen vesztett fizikai erejéből, azért most se egy törékeny virágszál, tehát, ha verekedésre kerül sor, akkor képes lesz megvédeni magát. A varázslatára aztán leszakad a hinta, de a várt reakciótól eltérően, a fiú nem dől el, s a lábát se helyezheti a kiszemelt pontra, mivel szépen fellökik. Ugyan sikerül megkapaszkodnia a hinta tartóoszlopába, tehát nem esik el, de nem sokon múlt a dolog és azt látja, hogy a másiknak tényleg van egy kis ereje. Felvont szemöldökkel figyeli a srácot, s pontosan tudja, hogy mit akar szimbolizálni a ruhagyűrögetés. Ugyan ő is levehetné, de nem akarja a testén lévő sebeket mutogatni.*
- Rosszul jársz, ha lebecsülsz.*csupán ennyit mond, a többire már nem igen tudna mit reagálni és tulajdonképpen nem is igazán akar. Jelenleg csupán egyetlen apróság jár a fejében, mégpedig az, hogy laposra verje a nagyképű anyaszomorítót. Mert, hogy nem fogja ennyiben hagyni a dolgot, az egyszer biztos.*
- Ahogy akarod, de ne várd, hogy kíméletes legyek.*a kérdésre már nem válaszol, egyszerűen lába mellé ejti a pálcát és nem vár, egy pillanatot se, már rugaszkodik is, s ahogy a fiú közelébe ér, fellendíti jobb öklét és arcot találja vele, ennyivel azonban nem elégszik meg, lábát megemelve szépen gyomorszájon térdeli a nagyszájú ficsúrt, majd leguggolva elkaszálja a lábait,s ha szerencséje van, akkor Félix minimum hanyatt vágódik. Ő pedig néhány lépést hátrál, de nem megy messzire, hanem továbbra is támadóállást felvéve várja, hogy a fiú is csináljon végre valamit, már, ha képes rá és nem csak a szája jár. Biztosítékként fenntartott kezét egyébként továbbra se használja fel, majd eljön annak is az ideje.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-04-25, 7:07 pm

*Vele ellentétben Félix nagyon is türelmes, nehezen lehet kihozni a sodrából, sőt mi több, ritkán megy el tettlegességig, az elmúlt fél évben csak egyszer bunyózott, akkor is ő került ki győztesként, pedig akkor hárman ugrottak neki, valamilyen hasonló szituáció után, mondván „rossz helyre tévedt”… Arcán töretlenül ott van a gunyoros mosoly, nem kacarászik, azon már túl van, és mert bár az előbbi atrocitást sikerült hárítania az már csöppet sem tetszik a számára, hogy a kölyök még mindig úgy ugrál, mint akit bevan sózva. Ha ennyire verekedni akar, Félixen nem fog múlni, figyelmeztette, nem is egyszer, úgyhogy mire várjon még? Bízott benne, hogy csak a szája nagy, ugyan Félix imád pofázni, ha kell, tényleg üt. Örömmel figyeli, ahogy az utolsó pillanatban megkapaszkodik, bár ne lett volna kapaszkodója, akkor már a földön lenne és élvezettel rúgna bele egy akkorát, hogy végleg a földön maradna görnyedezve.*
- Becsül a fészkes fene. Ez nem becslés, ténymegállapítás. Ne légy ostoba kölyök! *Felizzik sötétzöld szemének íriszi, még azért arra futja, hogy megcsóválja fejét, amikor megint provokálni próbálják.*
- Ne kímélj, gyere! *És már ekkor kapja is az öklöst jobbról, amit nem tud hárítani, mert meglepődik azon, hogy tényleg megindult és nem csak a pofája volt ekkora. Ez pedig kacagásra ösztönzi, ahogy szája széléhez nyúl, hogy a kibuggyanó vért letörölhesse, mert az ütéstől ráharapott az ajkára. Az viszont komoly problémát jelent, hogy Félix ettől az ütéstől meg sem tántorodott, ugyan ott áll, ahol az előbb. Izmai megfeszülnek, kezeit ökölbe szorítva védi a további támadást, amit Brian rámér, de szándékaival ellentétben a gyomrost igenis kivédi, hogy megiramodva felborítsa, a földre kényszerítve ezzel a vékonyka srácot. Nem nebáncsvirág, de annyira nincs jó fizikai erőbe, hogy Félix végletekig kigyúrt testét visszatartsa, így együtt borulnak a földre. Hasonló öklössel viszonozza előbbi „gesztusát”, de az övé feltehetőleg picivel erősebb, védeni nem tudja, kezeit leszorította lábaival, max csak akkor, ha kihúzza alóla. Rögtön felugrik, ruhájának grabancánál elől megfogja, felhúzza és hátravágja vagy másfél méterre, végigszántva ezzel a hinta melletti homokos talajt.*
- Hogyha rám uszítod a dögöd nem éled túl. *Üvölt rá fenyegetően. Direkt nem indul újra neki, remélve ebből is megértette, hogy vele nem packázhat. Baljával újra megtörli szája szélét, mert az még mindig vérzik.*
~Dögölnél meg te kölyök…~ *Szitkozódik magában, öklét fenntartva, ha épp jönnének felé.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-04-25, 7:34 pm

*Briant sok mindennek lehet nevezni, de türelmesnek nem igazán. Nem is csoda hát, hogy néhány szó után olyan szintre kerül, hogy legszívesebben megfojtaná a másikat egy kanálka vízben. A hintát ugyan sikeresen leveri, de a várt hatás elmarad, ráadásul kis híján hanyatt is vágódik, amire azért nem számított túlzottan.*
- Vigyázz a szádra, fogalmad sincs róla, hogy ki vagyok!*tényleg nem tudja, hogy honnan jött, mit élt át, s hogy az elmúlt évek után a fiú nem lesz több számára puszta szórakozásnál, legalábbis ő így véli. S mivel tényleg elege van az egészből, így anélkül, hogy belegondolna a kettőjük közötti különbségbe, eldobja a pálcáját és már ugrik is, hogy alaposan bemószeroljon a nagyszájúnak. Az ütése szépen célba is talál, de a remélt dőlés és egyebek elmaradnak, így enyhén dühösen mered maga elé egy kis ideig, na de utána újra mozdul, nem számít a kivédésre, s a súlykülönbségnek hála képtelen megakadályozni, hogy felborítsák. Feje oldalra bicsaklik az ütés hatására és szája sarkából megindul az elharapott nyelvéből származó vér. Próbál kiszabadulni, csuklóját csavargatja, de az nem mozdul, így lábát teljes erejéből felrántva rúgja meg a másikat. Mikor húzzák megy, mert muszáj neki, s nyögve siklik végig a talajon. Érzi, hogy háta nagyrészt megszabadult a bőrétől, ami lassan vérezni is kezd, majd apró köhögő rohamnak hála oldalra fordul és egy adag vért köp maga elé.*
- Pedig jobban járnál vele, de nem adom meg azt az örömöt, hogy fájdalommentesen átharapja a torkodat.*tápászkodik fel nagy nehezen, nem törődve az enyhe szédüléssel, s a belőle csöpögő vérrel se. Kissé megrázza magát, majd már rugaszkodik is el újra, de ökle helyett ezúttal bal tenyerét fekteti a másik mellkasára, amit a tüzes érintésnek hála szépen meg is éget. Majd lábát újra fellendítve ismételten megpróbálkozik a gyomorszájon rúgással.*
- Húzz vissza a kastélyba öcsi, még a végén lekésed az órát.*lép hátrébb és nyelvével lenyalja a száján végigcsordogáló meleg vért. Nem távolodik el túlzottan, eszébe se jut elmenekülni, ezt se azért mondta.*
- Egy ideig még itt leszek, gyere vissza bátran, ha van merszed hozzá.*vigyorog rá gúnyosan. Csillogó szemei mutatják, hogy mennyire élvezi a helyzetet. Rég találkozott már olyasvalakivel, aki meg tudta ütni, így nem csoda, hogy ezt a küzdelmet mindenképp be szándékozik fejezni. Tehát egy jó darabig nem mozdul majd innen, s csak akkor tér vissza a kastélyba, ha teljesen biztossá válik, hogy Félix gyáva és nem meri idedugni a képét.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-04-25, 7:49 pm

*Örömittas tekintettel nézi, ahogyan az ütése célba ér és hasonló módon, mint neki, szintén vér szökik szájából. Itt nem áll meg, felrántja és jó másfél méterre vágja el, ami neki kisebb súlyemelésnek felelne meg. Amíg a szerencsétlenül járt kölyök saját vérét köpködi, addig Félix felgyülemlett adrenalin többletét próbálja visszafogni, mert ha most meglódulna, nem tudná leállítani magát, hiába a tüzes cucc vagy bármi más, addig ütné, amíg lélegzik. Megölni pedig nem szándékszik, nem kívánja konkrét halálát, noha a gondolat csábítóan édes.*
- Megint csak a szád jár… *Arra már rájött, hogy nem szereti a kölyök, ha semmibe veszik a szavait, így ezt a taktikát folytatva üti le a labdát. Kissé meglepődik, hogy mindezek után talpra áll, lehet mégis több lenne benne? Fejében megfordul a gondolat, hogy addig kéne támadnia, amíg magatehetetlen, de mégsem teszi, ehelyett gonosz mosollyal figyeli, amint a vér csöpög belőle. A tenyeres cucc viszont némileg hátralöki, felsziszeg, mellkasához kapja kezét, melyet megnézve csupa vér. A gyomorszájas megint célt téveszt, nem adja magát ennyire könnyen.*
- Te utolsó, ganajtúró rohadék… Csak azért nem halsz meg, mert van annál jobb dolgom is, minthogy a te seggeden verjem szét, de ne félj… visszajövök én még és megemlegeted azt a percet, amikor belém kötöttél. Hallod? Jól jegyezd meg! *Odalép hozzá, jobbjával újra megragadva ruházatát, felkenve az oszlopra pedig elmosolyodik.*
- Fulladj bele a véredbe… de nehogy meglógj! *Elereszti, reméli rosszul esik és kitöri a lábát, de már futásnak is ered, hogy minél hamarabb letudja az órát. Visszajön, erre megesküszik, nem gyáva ő egy cseppet sem. A sérülés mely a mellkasán díszeleg pedig problémás, hiszen nincs ötlete, hogy mivel tünteti el onnan.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-05-02, 3:45 pm

*Meleg van, és bár a Mysterio falain belül azért kellemesen hűvös van, én mégis kivágyom a szabadba, így intek Louis-nak, és már indulunk is a révészhez. Átérve a túlpartra a játszótér felé veszem az irányt, ott nem igazán lógtam még. Remélhetőleg valami társaságom is akad, szívesen beszélgetnék valakivel. Öltözetem egyébként egy farmer halásznadrágból és egy kék atlétatrikóból áll, lábamon tornacipő van. A hajam kicsit kócos, néhányszor beletúrva igyekszem normálissá alakítani, több-kevesebb sikerrel.
Mikor odaérek a játszótérre, az egyik hintába huppanok bele, hol elkezdem kicsit lökni magam. Famulusom eközben szimatolva köröz a környéken, és találhatott valamit, mert félig eltűnik az egyik bokorban. Nem nézem meg mi az, bevallom, most lusta vagyok elcaplatni a játszótér másik végébe, így előveszem zsebemből az mp3-at, a füleseket bedugom, és zenét kezdek el hallgatni, miközben a nap szinte megsüt.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-05-02, 4:00 pm

*Hogy óra kezdés előtt mit csinálok? Naná, hogy kilógok a suliból, kell egy füzet, és egy toll sem ártana, ha lenne nálam. Ezért először utam a Penna varázsba vezet, majd visszafelé véve utamat a játszótéren kötök ki. Egyetlen társam aki velem tart, az én egyetlen drága famulusom, a hófehér magyar vizsla, Éjbenfekete Hógolyó. Hogy miért kapta ezt a nevet? Mert alakváltó "képességet" kapott, mikor vizsgáztam. És gyönyörű fríz ló lehet belőle, ha épp úgy tartja kedvem. Egyszerű farmernadrág, egy fekete top, és a már kicsit viseletes acélbetétes bakancsom látható rajtam. És persze egy fekete napszemüveg. A füzetet az oldalzsebbe rejtem, és körbenézek a játszótéren. Pillantásom megakad egy fiún, és mielőtt még Hógolyó megállíthatna felé indulok. Egy hintában ül a srác, ezért kicsit távolabb álok meg, és oldalra billentem a buksimat, hogy lássam, ha észre vesz. Ha ez sikeresen megtörténik, akkor kicsit mutogatok neki, hogy szedje ki a fülest a füléből. Ha ez is megtörténik, akkor már közelebb sétálok hozzá, és elmosolyodva nyújtom felé a kezem.*
-Szia. Zoey Fleming vagyok. Csatlakozhatok?*pillantok a másik hinta felé, majd vissza a srácra. Isten ments, hogy zavarjam.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-05-02, 4:14 pm

*A meleg ellenére én a szabadban vagyok, méghozzá a játszótér felé baktatok famulusommal, kin látszik, hogy élvezi a szép időt. Az említett helyen egy hintába telepedek le, hol elkezdek zenét hallgatni. Valami mix szól benne, mikor a napszemüvegemen keresztül -amit a tűző nap miatt vettem fel- meglátok egy alakot nem messze tőlem. Észreveszem, hogy mutogatja, szedjem ki a fülhallgatómat a fülemből, amit én egyébként is megtettem volna. A zenét leállítom, a zsebembe süllyesztem, de közben már jobb kezemet nyújtom a felém nyújtott kacsó felé.*
- Szia, Patrick Davis lennék. Ülj le nyugodtan, már vártalak... vagyis, hogy nem téged konkrétan, csak valakit, akivel beszélgetni tudok. *nevetek fel, mert kissé félreérthető lehetett elsőre amit mondtam, de hát csak kijavítottam magam. Louis észreveszi, hogy társaságom akadt, így közelebb fut hozzám, és megszemléli Zoey-t, és amennyiben a lány vizslája is a közelben van, így őt is megszaglássza kicsit, amolyan ismerkedésképpen.*
- Ő a famulusom, Louis. *mutatom be a skót juhászt is, mielőtt megsértődne, amiért kihagyom a társalgás ezen részéből.*
- Te is Mysterio-s vagy? *érdeklődök felé fordulva, miközben azért még mindig lököm magam a hintán.*
- Amúgy, mi járatban vagy errefelé? *kérdezem, csak hogy elinduljon a társalgásunk egy témán, aztán remélhetőleg megtaláljuk a közös hangot, és a beszélgetés gördülékeny lesz.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-05-02, 5:03 pm

*A srác kiveszi a fülhallgatót, és gyors bemutatkozás után rá mosolygok, főleg ahogy a neve utáni mondatot hallom.*
-Aha, értem...*motyogom zavartan, és helyet foglalok, bemutatja a famulusát, aki gyorsan megszaglász, és a kutyámmal is ismerkedésbe kezd. Így én is úgy döntött, hogy bemutatom a kedves kis társamat.*
-Az én famulusom Éjbenfekete Hógolyó.*mosolygok a srácra, és hintázni kezdek, majd az ég felé emelem a tekintetem.*
-Ja. Az inflatus házban tettem tiszteletem.*húzom el a számat egy pillanatra. Nagyon nehéz visszaszokni. De tudom, hogy muszáj, mert az idő halad tovább. Újabb kérdésére rápillantok, és nagyot sóhajtok.*
-Lenn voltam a városban, vettem egy füzetet, mert ma végre órát is kellene látogatnom.*bólogatok nagy serényen, majd visszadobom a labdát*
-Na és te? Óra előtt te is kicsit kikapcsolódsz?*kérdezek rá, hiszen kinek lenne kedve mindig a négy fal között lenni? Mert nekem ugyan nem. Tekintetem Hógolyóra téved, aki minden áron játszani szeretne a másik kutyával. Egy szemforgatást megengedek magamnak, majd fejem tetejére tolom a napszemüveget.*
-Te melyik házhoz tartozol?*pillantok újra a fiúra, és kicsit jobban belököm magam a hintával. Néha jó gyereknek lenni.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-05-02, 5:20 pm

*Túl sokat nem kell egyedül ücsörögve zenét hallgatni, mert megjelenik egy hozzám hasonló korú lány, kivel a bemutatkozás meg is történik, és leül a mellettem levő hintára. A famulusom is feltűnik a színen, kinek neve szintén el lesz árulva, majd megy is ismerkedni az újonnan érkezőkkel.*
- Éjbenfekete Hógolyó... érdekes név egy tök fehér vizslának... *gondolkozok el hangosan, miközben a leányzó kutyáját szemlélem, ki mellé most odacsapódik Louis is.*
- Ó, Inflatus? Nem ismered véletlen Elisaveta Varlock-ot? *teszem fel a kérdést csak úgy spontán. Jó lenne megismerni azokat, akiket Elisa is ismer, vagy jóban van velük, nem mintha szem előtt akarnám tartani, pusztán a kíváncsiság hajt. Rákérdezek, mi járatban van errefelé, és mikor hallom válaszát, a homlokomra csapok.*
- Teljesen kiment a fejemből, hogy ma óra van... még jó, hogy összefutottam veled. *mosolygok rá, és magamat kicsit lehordom, amiért elfelejtettem, hogy ma Rítusmágia óra van. Ez azért rossz, mert úgy terveztem, estéig kint leszek, de hát így hétre kénytelen vagyok visszamenni a suliba.*
- Hát, mint hallhattad, nem óra előtti kikapcsolódás, de valami olyasmi. Kicsit kimozdulni volt kedvem, és errefelé régen jártam, ezért választottam a Félelmetes játszótér nevezetű helyet, ami szerintem annyira nem is félelmetes, vagyis én nem igazán találtam itt okot a rettegésre, de ki tudja, lehet, hogy mindig rosszkor jöttem ide, a nyugis pillanatokban. *osztom meg elméletemet Zoey-val, kit remélhetőleg nem untatott a kis monológom, de hát ha igen, akkor majd szól, vagy valami. Amúgy én is észreveszem, hogy Éjbenfekete Hógolyó játszani Louissal, így mikor a skót juhász felém néz, mintegy engedélykérésként, én csak legyintek egyet a kezemmel, hogy menjen csak, ha akar. Nem is kell neki több, már futkározik is, minden bizonnyal a vizslával a nyomában.*
- Ó tényleg, azt elfelejtettem megemlíteni. Én Exortusos vagyok. *válaszolok kérdésére, és mivel ismét előbukkant a felhő mögül a nap, és a szemembe süt, így eddig kezemben lévő napszemüvegemet most újra felveszem.*
- Azt mondtad, hogy "végre órát is kéne látogatnod"... ezek szerint nem vagy az a tanulós, órára járós típus? *érdeklődöm, és bár lehet, hogy más van a dolog mögött, nem tudhatom, de úgyis kiderül remélhetőleg hamarosan.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-05-02, 5:45 pm

-Nem is sejted miért kapta ezt a nevet.*kacagom el magam, és elcsendesedve figyelem a két famulust, míg Patrick hangja újra magára nem vonja a figyelmem.*
-De ismerem, egyszer összefutottunk, de különösebb beszélgetésbe nem mentünk bele.*válaszolok készségesen a kérdésre, és arra is, hogy miért is járok pont ebben az időpontban erre. Ahogy a fiú a homlokára csap, egy pillanatra megállítom a hintát. De amint meghallom a reakciót megcsóválom a fejem, és újra hintázni kezdek.*
-Nekem is kimehetne az ilyen a fejemből.*nyugtatom meg, s hamis mosolyt villantok rá, a fiú tovább kezd magyarázni, mire csak bólintok.*
-Szerintem sem túl félelmetes, de hát ki tudja, azt mondják semmi sem biztos csak a halál.*magyarázom csak úgy magam elé a dolgokat. Aztán Hógolyó bele lendül, mintha neki annyira muszáj lenne a figyelem középpontjába lennie.*
-Egyszer igazán nyugton maradhatnál.*pirítok rá Hógolyóra, mire felkapja a fejét.*
-Neked meg nem kéne ennyit paráznod mindig.*kapom vissza a választ, mire elképedek, puff. Megint megkaptam tőle. Aztán se szó se beszéd már lohol a skótjuhász után. Így inkább visszafordulok a srác felé, aki végre kinyögi, hogy melyik házba osztották elsőben. Csak bólintok, hogy értem, de közben gondolataim messzire szállnak. Hogy hová? Még magam sem tudom, de inkább nem is akarom megtudni.*
-Nem, egyáltalán nem voltam az, épp hogy meglettek első végén a vizsgák, és egy évet így is halasztanom kellett sajnos.*magyarázom nagyon halkan a végét a dolognak. Kellemetlen egy téma, és nem igazán szeretném ha rákérdezne a fiú.*
-Visszatérve a sulira...*pillantok rá újra, és egy apró mosolyt varázsolok az arcomra.*
-Akkor elképzelhetőnek tarthatom, hogy te is jössz órára, és legalább egy "ismerős" emberke lesz ott velem?*teszem fel a kissé talán túl bonyolított kérdésemet, míg meg nem látom Hógolyót felém száguldani. Valamiért nem látok szándékot a megállásra, és ahogy összeszedném magam, hogy kitérjek a kis tornádó útjából, már rajtam is fekszik, én pedig a földön.*
-Ezt nem hiszen el!*csattanok fel azonnal, de kacagva megsimogatom a kutyus feje búbját.*
-Azt hiszem rendesen megtanítalak napozni.*liheg a képembe Hógolyó, mire megrázom a fejem, de nem sikerül abbahagyni a kacagást. Bocsánatkérőn pislogok a fiúra, és nagyon remélem, hogy nem fog agybajosnak nézni.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-05-02, 6:19 pm

- Nem, tényleg nem, és ha nem akarod, nem is muszáj elárulnod. *mondom mosolyogva. Kicsit fura ez a lány, de nem feltétlenül rossz értelemben. Minden esetre tovább folyik a társalgás, a házakról, és mikor kiderül, hogy inflás, rákérdezek, ismeri-e Elisát, amire igen a válasz, de mivel nem beszélgettek túl sokat, így akkor hanyagolom a témát.*
- Hehe, hát nem volt nehéz. Szinte bármin el tud kattogni az agyam, ami nem az órára járás, meg a tanulás. *nevetek fel, majd ejtek néhány szót a helyről.*
- No igen, bölcs meglátás. *bólogatok szavaira. Főleg itt igaz a mondás, amit Zoey említett, hiszen itt a Mysterio-ban szinte sorra történnek a különösebbnél különösebb dolgok. A továbbiakban csendben figyelem a rövid kis párbeszédet famulus és gazdája között.*
- Igen, úgy néz ki, jövök órára, ha már így eszembe juttattad... Nem szeretnék újra másodikos lenni, szóval néhány tanórára illene benéznem, ha nem is leszek pedáns, és gubbasztom végig az összeset. *felelek a kérdésére, majd felnevetek, mikor Zoey hála a famulusának a földre kerül. Jót derülök nevetésén, és nem nézem agybajosnak, inkább örülök, hogy tud nevetni saját magán is, és nem kezd el hisztizni. Ezek után hirtelen kapaszkodok meg a hinta láncában, mert egy barna szőrcsomag vetődik át a lábam alatt, ezzel elveszítve az egyensúlyomat, ami majdnem egy borulást eredményez.*
- Louis! *kiáltok rá famulusomra, aki az elkövető is egyben. A skót juhász megáll, és barna szemeivel bocsánatkérőn pislog rám. Én csak mosolyogva rázom meg a fejemet, és helyezkedek el újra a hintában.*
- Úgy látom, a két kutya nagyon elemében van... szerintem összebeszéltek, és szövetkeztek ellenünk... *nevetek fel újra, majd felállok, és kezemet nyújtom Zoey felé, felajánlva, hogy segítek neki felállni, de ha nincs szüksége rá, akkor visszahúzom jobbomat, és visszaülök a hintába.*
- Amúgy... szeretsz ide járni? *kérdezem, csak hogy folytatódjon a beszélgetés.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-05-02, 6:39 pm

-Majd inkább megmutatom, ha odáig fajulna a dolog.*hagyom annyiban a dolgot, hiszen úgy tervezem, hogy én lóháton vánszorgok vissza a suliba. Egy apró kérdés illet, mikor megemlítem a házamat, majd a választ követően tovább beszélgetünk, igazából jelentéktelen dolgokról, de hát minden így kezdődik. A helyről is szó esik, ha már itt vagyunk, mire csak kell valamit reagálnom, így történik, hogy egy kis "közmondást" csempészek a szavaim mögé. Majd rákérdezek arra is, hogy Patrick velem tart-e az órára, aminek igazából nagyon örülnék, mert nem tudom, hogy kik ismerhetnek fel, illetve hány új emberrel leszek egy helyen. Meg is kapom a választ, de reagálni már nincsen időm, mert Hógolyó egy az egyben belém száguld, én pedig hopp lepottyanva pislogok a mellkasomra telepedő kutyára. De mint észreveszem, nem csak engem támadtak meg, mert a másik famulus is arra hajt, hogy a gazdi napozni kényszerüljön, bár a fiú ügyesebben bizonyul mint én, mert ő a hintán tud maradni, velem ellentétben.*
-Kezdek én is biztos lenne ebben a feltevésben.*vigyorgok, mint a vadalma, majd ahogy a fiú felém nyújtja a kezét, Hógolyót eltolom magamtól, és megfogom a fiú kezét, hogy aztán felállhassak, és leporoljam magam.*
-Köszi.*mosolyodok el a segítségére, és ahogy leporoltam magam visszacsüccsentem én is a hintába, hogy aztán válaszolhassak a fiú kérdésére.*
-Fogjuk rá, hogy igen. De nem mindig érzem jól magam itt.*vallom be csendesen, majd előkapom a telefonom, hogy meglessem az időt rajta. Már nem sokáig élvezhetjük a csendes, famulusos békét, mert hamarosan indulni kell.*
-Te mikor kezdted a sulit? Hogy viseled a sok újdonságot?*érdekelt, hogy ő egyáltalán szeret-e ide járni, mert nem mindenki lehet egy véleményen.*
-Egyébként hamarosan indulnunk kell majd vissza, ha jól számolom, még egy órát lehetünk kinn, aztán irány a katedra elé.*húzom el a számat, hangot adva nem tetszésemnek.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-05-02, 7:12 pm

- Hát jó. *tudom le ennyivel famulusa nevének eredetét. Nem sértődök meg, ha nem mondja el, ez lehet magánügy is, nem vagyok egy olyan, aki mindent a szívére vesz. Az ismeretségünk kezdeti stádiumában járunk, így csak igen alap dolgokról beszélgetünk, de ha többször találkozunk, akkor biztosan jobban megismerjük majd egymást, mitől én nem zárkózok el. A következő percben Zoey a földre esik, ami vicces, egészen addig, amíg Louis nem dönt úgy, hogy én is kerüljek a fűbe. Szerencsére én meg tudom tartani magam, így nem dőlök hanyatt, ami mondjuk fájdalmas érkezés lett volna.*
- Louis szerintem örül, hogy kutya famulussal találkozott végre... ha jól emlékszem, eddig nem futottunk össze olyannal, akinek ilyen lett volna. *gondolkozok el, de aztán vagy nekem lyukas a memóriám, vagy tényleg nem volt még ilyenre alkalom. Felsegítem közben a leányzót a földről, ki vissza is ül a hintába, én pedig arról kérdezem, szeret-e itt lenni.*
- Ha nem túl személyes, miért nem érzed jól magad? *kérdezem, és ha akar válaszol rá, ha nem nem.*
- Én szeretek itt lenni. Az emberek többsége, akivel eddig összefutottam, tök normális, meg jófej, jókat tanulunk, és sok kalandban lehet részem, egyszóval bírom a Mysterio-t. *mondom, majd jön az újabb kérdés felém.*
- Őőő szeptemberben jöttem valamikor. Viszonylag könnyen alkalmazkodom, így hamar hozzászoktam a sulihoz, meg a környékhez... *gondolkodok el, és tényleg nem igazán jut eszembe bármiféle komolyabb probléma az ittlétemmel kapcsolatban. Hamarosan érkezik egy helyzetjelentés Zoey részéről, ami az idővel kapcsolatos, mire lebiggyesztem kicsit ajkamat.*
- Én azt hiszem, lassan elindulok visszafelé, mert még fel szeretnék ugrani a szobámba a cuccaimért, meg ha lesz időm, lezuhanyzom. *mondom, és felállok, magamhoz hívva Louis-t.*
- Te is jössz, vagy kicsit még maradsz? *teszem fel a kérdést, majd válaszának függvényében vagy egyedül indulok vissza a Mysterio-ba, vagy a lánnyal együtt, de a Keleti főtoronyba mindenképp felmegyek még óra előtt.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-05-02, 7:32 pm

*Famulus téma letudva, a földre esés megtörtént, mert Hógolyó miért is hagyna ki a játékból, mindig ezt csinálja lehetetlen helyzetbe hoz, aztán magában jót röhög a bénázásomon. Aztán meghallom Patrick kis elemzését, a famulus dologról.*
-Mi is most találkozunk először kutya famulussal.*válaszol helyettem Hógolyó, mire elvigyorodom, gondoltam, hogy tetszik neki is a helyzet, eddig volt közünk pókhoz, tigrishez, párduchoz, sólyomhoz... Egyszóval most a vizslám kiélhette végre magát. Csendben hallgatom a fiú válaszát arról, hogy szeret-e itt lenni, úgy tűnik neki jobban bejön a hely, mint nekem. Csak hogy átsiklottam egy apró kérdésen.*
-Hát. Nem igazán vagyok jó társaság, és nem mindig futok össze olyannal, akit megtűrnék magam mellett, vagy túl savanyúak a diákok, vagy nem jó pillanatban akadok rájuk.*válaszolok megkésve a kérdésre, majd kijelentem, hogy menni kéne. Patrick magához hívja a kutyusát, és én is eképpen teszek.*
-Megyek én is.*pattanok fel, és Hógolyóra pillantok.*
-A révészig lovagolhatunk ha van kedved.*ajánlom fel, és kutyusomra pillantok, aki csak egy bólintással jelzi, hogy készen áll egy kis alakváltásra. A következő pillanatban pedig már csodaszép fríz ló formájában pompázik előttünk.*
-Nos, most már érted miért Éjbenfekete Hógolyó?*kérdezek rá vigyorogva, és felpattanok famulusom, hátára.*
-Gyere, gyorsabb lesz.*nyújtom felé a kezem, remélvén elfogadja, és akkor a révészig lovagolhatunk egyet, hogy ott újra kutya formát öltsön az én kis kedvencem, és visszatérjünk a kastélyhoz.*
-Akkor órán találkozunk.*búcsúzom el már a lépcsőnél, és gyorsan felszaladok a szobámba, hogy kicsit rendbe szedjem magam óra előtt, aztán újra útnak indulok.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-05-17, 10:33 pm

*Bár jócskán besötétedett és már azt sem látom, hogy mi merre hány méter, de azért még maradok egy picit, hogy önnön fejemből sajátítsam el a kardforgatás művészetét. Így esik hát, hogy ezen a kései órán is, ha valaki erre jár, egy eszeveszetten hadonászó leányzót láthat a játszótéren, engem. Rövid nadrágot viselek meg pólót a hideg ellenére is, a lábamra pedig sportcipő feszül, hiszen én most gyakorlatilag sportolok. No de a karddal, amit éppen indulásom előtt éleztem meg, lesújtok az előttem levő bábura, amely egyre inkább úgy néz ki, mint valami első világháborús madárijesztő.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-05-17, 11:00 pm

*Elégedett vagyok. Múltkor kifejezetten jól sikerült a találkánk Aideen-el, és most először nem dühöngve váltunk el, sőt, még probléma se nagyon adódott, s bár nem beszéltünk át mindent, a legtöbb témát érintettük legalább annyira, hogy el lehessen halasztani a részletez kivesézést valamikorra. Így most nem állok a helyemen, ugyanis kétlem, hogy Őzikém kimerészkedik, valószínűleg őt ismerve ismét megijedt, vagy visszakozik, tehát nyugodtan róhatom az utcákat áldozat után kutatva. Sajnos nincs állandó vérbankom, szóval be kell érnem a muglikkal, és nagy ritkán egy-egy mágussal, azonban arra semmi garancia, hogy az illető aranyvérű. Lustán sétálok tehát keresztül most a főutcán, zsebembe süllyesztett kezekkel, ugyanis nincs gyomrom most holmi silány étekhez, legalább egy mágust szeretnék fogni, ami nem olyan egyszerű. Vadászhatnék ott, ahol Victoria javasolta, és most arra is tartok, ám ebben a pillanatban furcsa hangot hoz felém a durva szél, melyet képzett bérgyilkos létemre felismerek. Kardcsengés. Ez különös... azonnal le is térek az eddigi útvonalamról és arra felé veszem az irányt, hogy hamarosan kilyukadjak a sötétségben egy elhagyatott játszótéren, ahol meg is pillanthatom a hang forrását, mögötte kilépve a közeli fa árnyékában, melynek fél kézzel neki is támaszkodok. Távolabb állok tőle, de hogy biztosan ne pillanthasson meg, láthatatlanságba burkolózom, és úgy mérem fel a terepet, és próbálom szemmel tartani a hadonászó diák korú lányt... Nocsak... ha szerencsém van, talán az iskolába jár. El is rugaszkodom a fától, hogy halkan és lassan az áldozat felé vegyem az irányt, odaosonva mögé. Tapasztalatomnak hála, kétlem hogy felfigyel rám, ugyanis vigyázok, ő pedig éppen el van foglalva. Nem messze tőle, néhány méterre végül levetkőzöm a láthatatlanságot, és úgy állok oda, hogy a következő csapást kivédhessem - már ha még nem hagyta abba a csapkodást -, ugyanis késem most húzom ki övemre szegezett tokjából. Hosszú, edzett és fényes a penge, kifogástalan anyag, igazi kincs, ráadásul kellemesen elegáns darab. Ha számításaim pontosak, a lány annyit vehet észre, hogy a háta mögül valaki odasomfordált, és védi az egyik csapását.*
- Szép estét! *szólalok meg zengő hangon, miközben borostyán tekintetem végig a lányéba fúrom, de egyenlőre nem teszek mást, csak leengedem a kést tartó kezem, melyet még mindig nem csúsztatok helyére, hiszen a lány sem tette el az övét.*
- Biztos, hogy lakott területen kell az ilyet? *billentem félre kissé a fejemet egy féloldalas mosollyal, és bár hangom játékosan dorgáló, mégis, érezheti partnerem, hogy nem haragudtam meg, csupán beszélgetést kezdeményezek. Hiszen kilétemre semmi nem utal, ugyanis bőröm bár fehér és hideg, erre egyszerű magyarázatot tudok adni, ráadásul a hőfokot csak akkor érzékeli, ha hozzám ér. Öltözékem is egyszerű, egy fekete bőrcipő, valamint nadrág, illetve egy vörös ing társul most mindehhez, melynek ujjai fel vannak tűrve a csuklóm fölé kicsivel. Türelmesen várok, hátha kapok választ, vagy valami reakciót, amiből kideríthetem, miféle szerzettel van dolgom.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-05-17, 11:15 pm

*Ezt az estét is remek foglalatossággal töltöm természetesen, gyakorlom a vívást egy szegény szerencsétlen bábun, kint Mystral-ban. Mintha minden energiám a karomra összpontosulna, fáradhatatlanul csapok le újra és újra a kardommal, szétzúzva immár a bábu megmaradt fejét is. Így gurul el az, a fák közé, de engem nem is érdekel, nem veszem a fáradtságot, hogy utána menjek. Az egész éves harag, ami összegyűlt bennem, meg a feszültség meg a magány most összegyűlik, és úgy sújtok le ez egyszer, hogy majdnem félbe vágom a baba törzsét is. De inkább megállok, megtörlöm a homlokomat, és felfogom hosszú, hátamra omló sötét hajamat egy laza lófarokba. Újra a kardhoz nyúlok, de ezúttal mintha megváltozna a széljárás, és a következő pillanatban már acél csendül acélon. Bár én még nem régóta gyakorlom a kardforgatást, még így is sikerül kiszúrnom, hogy az új jövevény pengéje sokkal szebben van megmunkálva, mint az enyém, amit itt szereztem be, ebben a kis városban.*
-Szép estét neked is.* Viszonozom a köszöntést egy fejbólintással, majd leengedem a kardomat, mutatva, hogy nincs mitől félni. Bár az arcom még pirospozsgás a sok edzéstől meg a hidegtől, azért kezdem érezni, hogy mennyire hűvös a levegő, pláne most, hogy nem erőltetem meg magamat.*
-Ezt én is kérdezhetném tőled, hogy te miért járkálsz egy ilyen fegyverrel a kezedben lakott területen?* Bökök a szerszáma felé, majd lehajolok, hogy összeszedjem a maradványait a bábunak. Közben elgondolkozom, hogy talán nem volt a legjobb kezdés egy vadidegennel szemben, ezért inkább mosolyogva fölegyenesedem, kezemben egy nagy adag vattával.*
-Amúgy Serafina vagyok.*A hónom alá csapom a vattát, úgy nyújtok neki kezet, de ha megvolt a kézrázás, egy nagy zsákba gyömöszölöm áldozatomat, már ami megmaradt belőle.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-05-17, 11:29 pm

*Nincs miért távol maradnom a kifigyelt áldozattól, hiszen biztonságban vagyok képességeimnek hála, ha rájönne kivel van dolga, de nem tudhatja ki vagyok, és ha már a sors elémbe sodorta, mostantól vadnak minősül, akit nem engedhetek kicsúszni a kezeim közül. Láthatatlanul kezdek tehát közelebb osonni tehát egy kis terepszemle és megfigyelés után, s már észlelem is, hogy ebben a lányban bizony akad düh, amit képességem nélkül is megmondtam volna, ugyanis gyakorlatilag szét szedi a bábút. Oda érve azonban felfedem magam még mielőtt észre vehetne, és késemmel állítom meg a pengéjét, mely éles csattanással fogad szót, ugyanis jóval erősebb vagyok nála, tehát ki tudom tartani. Amint leereszti én is viszonozom, sőt még egy kérdés is röppen felé irányomból a köszöntés után. Számítok a visszakérdezésre, így el is mosolyodom cseppet, de nyugodtan válaszolok.*
- Most mondhatnám, hogy késárus vagyok, de nem vennéd be. Pont az olyan alakok miatt hordok kést, mint te. Ha párosítunk hozzád még egy kis agresszivitást, abból támadás jön ki, és jobb megvédeni magam. Nem igaz? *simítok most végig pengémen mutatóujjammal, míg tekintetem is az acélt figyeli, ám ezek után vissza is siklik pillantáson a lányra, s míg a késem a helyébe csúsztatom, azaz a tokjában, addig szemeim rátalálnak a bábúra is, melyeket most szed össze a lány.*
- Alapvetően ennyire szereted a végsőkig kaszabolni ellenfeledet, vagy ez most különleges alkalom? Mintha... egy kis dühöt éreztem volna a mozdulataidban. *beszélek továbbra is csevegő hangon, míg megvárom, hogy elkészüljön, s a felém nyújtott kezet is gondolkodás nélkül elfogadom, ám minden egyes mozdulatomból árulkodik egyfajta enyhe kimértség.*
- Azrael. *lehelem nevemet a sötétségbe halkan, míg egy villámgyors, de gonoszabb mosoly suhan át arcomon, alig egy másodpercig, s utána vonásaim a szokásos nyugodtságot öltik magukra.*
- Elég sok erre felé a korod béli fiatal. Mindegyik az iskolából van. Ám egyik sem hadonászik karddal, neked miért van erre szükséged? Vagy csak csupán... hobbi? *fűzöm valami furcsa dallamossággal egymás után a szavakat, míg a tőlünk pár méterre lévő csúszdához sétálok, kézfejemmel végigsimítva rajta egy darabon, majd neki is dőlök háttal, és karba tett kézzel nézek a lányra.*
- Eladó? *bökök a penge felé, ugyanis bár nincs megmunkálva annyira mint az enyém, mégis valami indok kell, hogy itt maradjak vele társalogni, és ha alkalom adódik rá, szeretek trófeákat gyűjteni...*