Félelmetes játszótér

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-10-22, 8:20 pm

-Ne higgy mindig a látszanak, tudod szerintem csak idő kérdése, míg vissza áll a régi rend. És úgy tűnik nem tudunk túl sokat tenni ellene.*mondja kissé elhúzva a száját, miközben haladnak tovább de a téma is vlátózik, így most a fiún a sor hogy kicsit nevessen.*
-HÁt igen, előnynek előny, amúgy meg egész szépen elbántál azokkal a csomagokkal*mondja kissé mosolyogva, bár nem figyelte annyira, csupán csak amennyire emlékszik*
-Hát valamit valamiért...*mondja, majd figyeli a lány bemutatóját, amire csak megcsóválja a fejét*
~Gyerek...~*nem mondja ki hangosan, csupán csak egy pillanatig a lány felé néz, majd ha ismét útra kel akkor már mehetnek is.*
-Szerintem lassan elválnak az útjaink.. szóval jó éjt , és minden jót majd, aztán sok sikert a vizsgákhoz*mondja, miután a révész átviszi őket a suliba, és ott ő elválva, a saját útjára indul*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-10-22, 8:34 pm

*Csak némán bólogat Varg szavaira, nemigen tud ehhez hozzászólni, mivel nem volt jelen a dolgok történtekor. Vidáman elvigyorodik, a csomagharcért kapott dicséretre, s pukedlizik is egyet. Egy darabig elmókázik, nevetgél, kiélvezi a szabad levegőt. Mi tagadás, hiányzott ez a lánynak a négy fal között a könyvekkel, majd Varg indulna a másik irányba.*
-Oksa. Menj csak, szép álmokat. A vizsgákon meg...hát majd igyekszem.*mosolyogva búcsút int a fiúnak, majd vidáman trappol tovább a maga útján, megcélozva hálókörletét, s azon belül a jó meleg ágyat, amiben már most tudja, hogy nagyon jót fog aludni így a hideg után.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-10-27, 8:32 pm

*Bár már besötétedett, ma tiszta az égbolt, s a Hold is egyre magasabban jár. Bár egy lámpa sincs a játszótéren, most az ezüstös fényben minden ragyogóan fürdik, így még az egyszerű emberi szem is remekül lát. Egy vörös hajú lányka lépked a játszótér kavicsán, zsebre dugott kézzel, miközben mosolyogva figyeli famulusát, akit nagyon is felvillanyoz a játszótér adta mozgástér, olyannyira, hogy néha kisebb fénycsóva is látható belőle, ahogy pár kósza láng fellobban az oceloton.*
-Óvatosan Bet, le ne égesd nekem a hálókat vagy a köteleket!*Figyelmeztetni az állatot kicsit, hiszen még eléggé szeleburdi meg ha kettesben vannak, szereti jól érezni magát, esténként viszont, lefekvés idején gyakorta hosszú dialógusokba bonyolódik Viával, bár nem bánja a lány, kissé otthonára s nagyanyjára emlékezteti a helyzet. Néha Betelgeuse-nak is kell a mozgás és a lazítás, így mért szólna ebbe bele, s most friss a levegő, neki is jót tesz a séta ennyi tanulás után. Az idő viszont hűvös, így már térdig érő, fekete csizmát visel, farmert, s elegáns, fekete nő, téli szövetkabátot, ferde gombolású nyakkal, s egy sötétlila sállal. Apró kezein fekete bőrkesztyűk, haja viszont kibontva omlik hátára és a vállaira. Orra kissé piros, akárcsak fülei a hidegtől, s szemei is enyhén csillog, ahogy a szél néha belefúj, könnyet csalva bele, persze nem szomorúságtól.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-10-27, 8:43 pm

*A mai este tökéletesen ígérkezik egy apróbb kis sétára Mystralban. Régen jártam már a városban és akkor is csak futólag néhány tanszert vásároltam a vizsgákhoz, na meg persze apró könyveket, hiszen aki ismer, az tudja, hogy mindig van nálam egy kis könyv, ami elfér a zsebembe. Lassan végzek a könyvtár könyveivel, így kénytelen leszek otthon körülnézni néhány apró könyvért. a mai sétámnak nincs célja, egyszerűen csak Mystral utcáin szeretnék kicsit sétálgatni, mégis lábaim - vagy talán szívem elhúz a játszótér felé és néhány lépés után már ott is állok a bejáratánál. Egy apró, lágy mosoly jelenik meg ajkaim körül, amik hamar el is tűnnek. Mostanában nem sokat mosolygok, habár emberek között sem sokat vagyok, de véleményem szerint ez csak a vizsga hatása. Na meg Sandy-é, de már túltettem magam a lányon és a karrieremre koncentrálva haladok előre a számomra kijelölt úton. Mint ahogy a játszótér felé vezető útra is rátértem és hamarosan meg is érkeztem. Egy fehér öltöny van rajtam, fekete cipővel, valamint egy hosszú, fekete szövetkabát, mely a lábszáramig ér le. Egy apró, fekete kalap is van a fejemen, valamint az én kezemen is bőrkesztyű foglalt helye, habár az enyém fehér színben pompázik. Úgy tűnik, hogy nálam ma a fehér szín dominál, ami igazából nem is baj, hiszen ebben az iskolában úgyis olyan sok "fekete ember" jár. Néha nem árt egy kis fényt vinni az iskola sötét falai közé. Ahogy körbenézek, apró fénycsóvákat látok meg a szürkületi fényben, hiszen a Park nem messze van innen, a lámpák idevilágítanak, de a fényük igen csekély. A lángcsóvákra felvonom a szemöldököm, majd előveszem pálcámat és egy Lumos-t suttogok el, minek következménye az apró fénygömb, ami meg is jelenik a pálcám végén. Ahogy beljebb sétálok a Játszótéren meglátok egy négylábú állatot, valamint vélhetőleg a gazdáját, egy számomra ismeretlen lányt. Habár az órákon láttam már, az arcát nem igazán látom a sötétben, így nem tudok, kihez van szerencsém. Remélem, hogy az állat nem fog megtámadni.*
~Hozzá kell szoknom, hogy lassan minden embernek lesz egy famulusa. Nem árt óvatosnak lenni!~*jegyzem meg magamban a dolgot, majd közelebb sétálok.*
- Jó estét Kisasszony! Remélem nem zavartam meg semmit *szólalok meg, majd ha Octavia felém fordul, akkor lágyan meghajolok és leveszem a kalapomat, hiszen így illik egy ifjú hölggyel szemben.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-10-27, 8:51 pm

*Egy idegen érkezik a játszótérre, de nem Via, hanem Bet veszi észre először aki meg is áll az egyik csúszda tetején, s zöld szemeivel a fiúra mered, s némán jelez a lánynak is aki megfordul. Bet is a fényt vette észre először nem a zajt, hiszen Jake léptei halkak, akár a tavaszi szellő. Meg is fordul a lány, s egy nagyon elegáns fiatalembert pillant meg. Különösen a kalapja s a fehér színválasztás tetszik neki, hiszen ő is vallja, túl sok a "sötét" figura a kastélyban, ő például lila párti, házától függetlenül is. Az idegen hamar közelebb lépked, mire az ocelot hamar a lány és közötte terem. Via csak felé pillant, s odalép mellé, kezét a famulus fejére téve. Le is szólítja őt a fiú. Modora jól neveltségről, s illemről árulkodik, így Via igyekszik ezt viszonozni, elvégre, őt is erre tanították.*
-Jó estét fiatalember!*Köszön ő is, majd megrázza a fejét.* - Ugyan, semmit. Csupán kis esti sétára indultunk, s itt kötöttünk ki. Ő a famulusom, Betelgeuse!*Mutatja be az ocelotot, aki érdeklődve pislog a srácra, hiszen sikerült elnyernie a lány tetszését modorával.*
- Szabad érdeklődni, Ön mi járatban erre?*Érdeklődik. Nem mutatkozik be, hiszen gyanítja hogy a fiú tudja, először a férfinek kell, így ennek fényében cselekszik ő is.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-10-27, 9:01 pm

*Lábaim és utam a Játszótér felé vezet, így hamarosan ott is leszek. Lépteim halkak, így tökéletesen hallom, hogy ki vagy mi van körülöttem. Habár jelen esetben a többes szám a tökéletesebb megnevezés, ugyanis ahogy belépek a játszótérre és pálcámon apró fény gyúlik egy gyakran használatos bűbáj segítségével, egy ocelotot valamint egy diáktársat pillantok meg. Habár nincs valami hatalmas fényesség, ennyit azért sikerül kivennem, hogy diáktárssal van dolgom, hiszen fiatalnak tűnik a lány és gyanítom, nem sok mystrali lakos sétáltat este ocelotot. Ez csak egy famulus lehet, ami igen elterjedt a vizsgaidőszak miatt az iskolában. Hamarosan nekem is meglesz a saját famulusom, habár még nem döntöttem el, hogy milyen is legyen és melyik állati fajt képviselje. De azt hiszem erre még ráérek, hiszen holnap lesz csak Jelmágia-vizsgám, így van rá még egy estém, hogy eldöntsem. Kész tervek még nincsenek a fejemben, de kezd már összeállni az állat jelleme és a kinézete is talán. De most nem én, és nem is az én famulusom a lényeg, hanem a játszótér, az esti séta, az ocelot és természetesen a hölgy, akivel utam során összehozott a sors. A famulus megvillantja zöld szemét és Octavia és közém ugrik. A lépéseket megszakítom, akik a lány felé vezetnek és hirtelen megtorpanok és egy kissé ijedt, ámbár nyugodt pillantást vetek az ocelotra és kihúzom magam, majd biccentek az állat felé. Tudom, hogy ezek az állatok emberi értelemmel bírnak, így egy biccentésből felfogják, hogy nem akarom bántani gazdájukat és remélhetőleg arrébb is állnak. Octavia hamarosan észrevesz és meg is indul felém, megsimítva az ocelot fejét, jelezve neki, hogy tényleg nem akarom bántani sem őt, sem a lányt. Illedelmesen, meghajolva, levéve fejemről a kalapot köszöntöm Octavia-t, majd meg is borzongok, hiszen elég hűvös van már, így a kalap rövid úton visszakerül a fejemre, remélve, hogy nem sértem meg vele a hölgyet. Octavia igen illedelmesen köszönt és felfigyelek a magázásra.*
~Talán ő is igen sok illemtan leckét kapott~*jegyzem meg magamban mosolyogva és el is fojtom a mosolyt, meg kiülni készül arcomra. Szürke szemem megcsillan, úgy nézek le Via szemébe. Végre egy hölgy, aki ugyanolyan jól van nevelve illemileg, mint én, így használhatom nála a tanultakat. Igen sok diák ódivatúnak néz a túlzott illemségem miatt, így kezdtem visszafogni belőle, de most legalább bepótolom az elmulasztottakat. *
- Örvendek a szerencsének. Jake Froster, Inflatus ház *mutatkozom be ismét meghajolva, lekapva kalapomat a fejemről és ha Octavia - és persze az ocelot - engedi, egy kézcsókot adok a hölgynek. A kérdésre ismét felegyenesedem, a kalap visszakerül a fejemre, majd az égre vetek egy pillantást. *
- Én is szokásos esti sétámat töltöttem. Esetleg csatlakozna hozzám, Kisasszony? *nyújtom karomat Octavia felé és egy apró mosolyt küldök a hölgynek.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-10-27, 9:20 pm

*Igazán illendőnek tartja a fiút, ahogy kalapot emel neki s ő viszont nem fukarkodik, hogy elmosolyodjon ezzel is kifejezve tetszését. Betelgeuse is vidáman lóbálja a farkát, s megbillenti füleit érdeklődve, majd Viára pillant, aki csak bólint, így az ocelot ellép a lány keze alól, s ha Jake engedi, megszagolja kicsit, hogy ezután már messzebbről is felismerje őt..*
Én is örvendek a szerencsének. Octavia Blackwood vagyok. Cruoris ház.* Mondja, s mikor Jake kézcsókkal akarja üdvözölni, el is fogadja, bár kissé zavarban hozzá teszi.*
-Elnézést a kesztyűért, de kissé hideg van már.*Szabadkozik. Hiába, meleg országból, a mediterrán fele tendáló Olaszországból érkezett, nem szereti annyira a hideget, habár most már jön a tél, a síszezon ideje. Mikor a fiú kinyújtja a karját, egy pillanatra megtorpan. Eszébe jut Dim, s hogy mit szólna vajon ehhez, bár ebben nincs semmi kivetni való, hiszen csak sétálnak, s ha mondjuk egy bálon kérné le a lányt a sráctól, akkor is valószínűleg így járna el. Ennél tisztább és illendőbb módot pedig keresve sem lehetne találni. Így végül a lány egy újabb mosollyal elfogadja a kinyújtott kezet, s belekarol a fiúba.*
- Megtisztel!*Mondja a fiúnak, majd fejével int Bet-nek, hogy jöjjön ő is. Követi is a párost az ocelot, bár ő jobbra balra kering körülöttük, igyekszik felfedezni a terepet, valami vadászható célpontot keresve.*
- Honnan érkezett? A modora arról árulkodik, Ön is nemesi családból jön, ha nem haragszik, hogy ezt így, nyiltan megjegyzem.*Elvégre nem akar csak úgy fecsegni de szavaiból kitűnik, hogy értékeli a fiú ezen tulajdonságát, s valóban kíváncsi is, meg valahol el kellene kezdeni a beszélgetés fonalát. Bár lehet a srácnak már van konkrét kérdése a lányhoz.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-10-27, 9:38 pm

*A játszótér, ahova ma este keveredtem, nem volt üres, aminek kifejezetten örülök, hiszen nincs jobb, mint egy esti séta keretében ismerkedni, vagy épp társalogni egy ismerőssel. Habár Octavia még nem számít ismerősnek, könnyen az lehet, hogyha ezt az estét együtt töltjük. Illedelmesen bemutatkozom és természetesen meglepődöm, mikor a leányzó is hasonlóan illedelmességgel jár el. Nálam ez roppant fontos tulajdonság egy emberben.*
~Talán ezért is ráz ki a hideg attól az idióta, faragatlan Ryantől~*jut eszembe egy apró gondolat, de hamar el is kergetem a fejemből a most épp nem ide tartozó gondolatokat, hiszen Ryan-t már elég régen nem láttam és igazából mióta elcsábította tőlem Jane-t, nem is láttam és nem is ártott nekem. És ha igaz amit Jane mondott, akkor mostanra már benőtt a feje lágya és megállapodott egy lány mellett. Kalapot emelve köszöntöm a hölgyet, ahogy illik. Természetesen igen sok illemtan leckét vettem, amíg magán tanuló voltam, de ahogy látom Octavia-tól sem vették el ezeket az alkalmakat és valószínű ő is egy igen nemesi családból származik. Mint ahogy itt szinte mindenki, kivéve néhány Exortusos-t. Talán ők azok, akik esetleg mugli szülők gyermeke, de az Inflatusosok között még nem találkoztam olyan emberrel, aki ne aranyvérű, vagy félvérű lenne. De persze ez nem is fontos, hiszen engem ez nem érdekel. Vannak akik szorosan ragaszkodnak az elvekhez, miszerint varázslatot, mágiát csak tiszta vérű családok sarjai tanulhatnának, de egy idő után elfogynának az aranyvérű családok és vérfertőzés jönne létre a világban. Na meg persze a varázslók száma is csökkenne, ami nem tenne jót se nekünk, se a mugliknak. Szerencsére ezek a nézetek ma már igen csekély réteget érintenek és a Mysterio vezetősége sem hajlik erre, hogy csak varázslók gyermekei tanulhatnak az iskolában. Régen azonban másként volt. Régen a három magiszter bizony csak aranyvérű diákokat vett fel ebbe az iskolába és kiírtották a muglik létezését az iskolából. Ma már szerencsére a félvérek is kapnak lehetőséget, amit én becsülök és díjazom. Soha nem voltam az a lázadó fajta és habár érzékeltetem nemesi származásomat, magam is aranyvérű vagyok, de csak másod ágról. A szüleim nem varázslók, a nagybátyám és az apai családom azonban igen. Érdekes egy dolog a családban, de néha megesik az ilyesmi, hogy kimarad egy generáció. Nem is tudok, hogy teljes értékű aranyvérűnek számítok-e, vagy sem. Természetesen gondolataimat visszakormányzom Octavia-ra és kísérőjére a famulusra és a kézcsók után megjegyzésre csak elmosolyodom.*
- Semmi probléma. Azt hiszem még jobb is így, hiszen nem tudom, a Kisasszonynak van-e párja *jegyzem meg egy titokzatos pillantással kísérve, hiszen köztudott, hogy a páros hölgyeknek nem illik kézcsókot adni a bőrre. De persze ez lehet, hogy csak nálunk van így, nem tudom, hogy Octavia ismeri-e az illemnek ezt az apró kis jegyzetét. Majd kihúzom magam és felnézek az égre.*
- Valóban igen hűvös van mostanság, de hát közeledik a tél, mint minden évben ilyenkor *fejtem ki a véleményemet az időjárással kapcsolatban és nem is érzem kínosnak azt, hogy erről beszélgetünk. A kérdésre közlöm, hogy esti sétámat töltöm és megkérdezem, hogy a Kisasszony csatlakozik-e, és karomat nyújtom felé. Hamarosan érezhetem a hölgy karját a sajátomon és el is indulunk a játszótér körüli apró utakon. Természetesen a famulus is ott köröz körülöttünk és néha figyelnem kell, hogy ne lépjek rá.*
- Játékos teremtés *követem tekintetemmel egy pillanatra az ocelotot, majd Octavia-ra pislantok. Egy kérdést is kapok, amire csak mosolyogva biccentek.*
- Angliából jöttem és igen, valóban egy nemesi család sarja vagyok. De ahogy látom, Ön is kapott illemtan leckéket *mosolyodom el, ismét kissé meghajtva fejemet a hölgy előtt.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-10-27, 10:06 pm

* Úgy tűnik a fiú a végletekig előzékeny vele, s ha most látná őket nagyanyja, biztosan odáig lenne az örömtől, hiszen igazi úriemberrel sodorta össze a mai este lágy szele itt, az elhagyatott játszótéren. Bár alapvetően az ő családja sem ragaszkodik a vérvonalbeli dolgokhoz, inkább az ősi vért igyekeznek őrizni. Erről árulkodik a lány kereszt neve is, régi, római családok késői utóda ő. Ezt ő maga is fontosnak tartja, bár inkább a hagyományok őrzése céljából, semmint hogy ezzel bárhol, bárkinek is felvágjon heccből, maximum akkor, ha előnyösebb lenne az adott helyzetben ennek a hangsúlyozása. Eddig azonban szerencsére nem került erre sor, s most sem szükséges, bár azt nem egészen érti, Dimitrijék miért is ragaszkodnak ennyire az aranyvérű vonalhoz, bár Viát ez annyira nem érinti, tekintve hogy ő az.
A fiú újabb előzékenységén elmosolyodik, bár tény, ő az illemtan eme részét nem ismeri, így ma is tanult valamit, s elismerően bólint a fiú fele. Tartása, gesztusai is szinte kiabálják, mennyire igazi angol nemes, egy igazi lord. Via kissé elpirul a megjegyzésen, s csak csendesen jegyzi meg.*
- Igazán köszönöm, hogy ezt figyelembe veszi, mert ez az eset jelenleg fenn áll, bár néhányan emiatt kissé furcsán néznek, tekintve, mennyire más helyekről érkeztünk, és kissé más jellemek is vagyunk.* Hát igen, Olaszország és Oroszország két külön világ, két mentalitás, két éghajlat, két vérmérséklet. Talán ez utóbbi, ami leginkább elüt kettejük között, bár Viában a legnagyobb visszatartó erő a saját gyávasága s konzervatívnak tartott személyisége. Utóbbi inkább valószínűleg saját gátlásaiból fakad, amiket még ő sem nagyon mert túllépni. Talán idővel, talán épp Dimitrij lesz, akivel mégis sikerül. Amennyiben lesz a fiúnak kellő türelme és kreativitása, hogy feloldja a lányt. De ez még a jövő zenéje, habár már így is sok minden kiderült a másikról néhány beszélgetés alatt.
Ekkor viszont az időjárásra terelődik a szó. Via is felpillant. Szép tiszta az idő, ettől is olyan csontig hatoló, viszont a csillagképek gyönyörűen látszanak az égen.*
-Én azért szeretem leginkább esténként, mert a téli égbolton látszik az Égi Vadász. Azt mondják, azért vna előtte a Göncöl, hogy átvigye az égbolt állatait az égen, megvédve őket a Vadásztól. Például a Hattyút.*Mutat az adott csillagok után, majd újra az Orion fele.*
- Betelgeuse is innen kapta a nevét, fenn, az Orion bal felső sarkában az a fényesebb nagy csillag a Betelgeuse, mellette, kicsit lejjebb a Bellatrix. Az a fényesebb alul pedig a Rigel. Az a három kicsi középen pedig azt mondják az Vadász öve, alatta lejjebb a pamacs pedig az Orion köd. *Magyarázza lelkesen, mutogatva közben. Bár nem egy asztrológus a lány, épp ez a kedvenc csillagképe, az Orion. Néhányat még ugyan felismer, de azért nem ezek alapján tájékozódik. Csak lépdel tovább a fiú oldalán s reméli, nem untatja ezzel halálra. Mellettük lépked Bet is, leginkább kisebb állatokra vadászva. Rá is pillant, mikor megjegyzi a fiú, mennyire játékos.*
-Igazából csak néha ilyen. Alapvetően nyugodt jellem, de mivel még sok minden új neki, tekintve, hogy tegnap vizsgáztam Jelmágiából, így ez a kezdeti csoda, amolyan 3 napig tartó. Biztos hosszabb lesz amúgy ennél, de esténként nem ilyen, ha nyugodt környezetben van. Még idő kell, míg magára talál.* kedvtelve nézegeti kicsit az ocelotot, majd tekintetét újra Jake fele fordítja, aki válaszol is nem rég feltett kérdésre, miszerint angol. Via halk Ohh! kíséretében bólint, hogy így már érthető, honnan is ez a lordhoz illő viselkedés és modor, s elismerősen biccen a fiú fele.*
-Gyönyörű helyről jött akkor. Bár még nem jártam ott, hallottam róla egy s mást. Én kicsit délebbről, Olaszország szívéből.*Hangján érződik, hogy mennyire szereti Rómát, mindig is az fog maradni az otthona, s ha egyszer majd meghal, ott szeretne örök nyugalomra és békére lelni, mint sok-sok felmenője, őse. Túlságosan is sok minden köti ahhoz a városhoz. A fiú utolsó mondatára is bólint, hogy így van.*
-A nevem valamennyire utal a származásomra, így mondhatni, kötelező elem volt ez is, különösen a nagyanyám figyelt erre oda, bár nem bánom. A tudás sosem jelenthet hátrányt, elfedhető, ha nem kívánatos, de megjátszani sosem lehet hogy van, ha valójában csak ürességről szól az egész.* Legalábbis ez az ő véleménye, így alapvetően cska jól jöhet, ha valaki neveltetéséből adódóan tud magasabb körökben is mozogni, ahol ezt megkívánja a protokoll.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-10-27, 10:21 pm

*Valóban igen csak előzékeny vagyok a hölggyel és habár nem tudom, hogy a hölgy aranyévrű-e vagy sem, az mindenképp lerí a nemesi családból számrazik a hölgy, ha nem is mágus családból. De persze, mint említettem ez nekem nem számít, hiszen én sem büszkélkedhetek teljes aranyvérű familiával. A kézcsókhoz egy apró illemet fűzök hozzá, amibe úgy tűnik,hogy bele is trafáltam, mert a leányzónak valóban van párja, ami egy fél másodpercre elszomorít, de mivel nem párt jöttem most keresni, így az újonnan szerzett ismerettségnek is rettentően örülök. Habár az idő kezd egyre hűvösebbé válni és kezdek én is fázni, azért egy apró sétára invitálom a lányt, ami esetleg a kastély felé is vezethet, ha már mindketten fázunk. A hölgy belém is karol és el is indulunk és szinte öntudatlanul is a kastélyt veszem célba. Hamarosan azonban a beszélgetés megindul és Octavia a csillagképekről kezd mesélni. Míg a lány a csillagképek legendájáról mesél, őt figyelem, majd felnézek az égre és tekintetemmel megkeresem az említett csillagképet.*
- Én is imádom a csillagokat. Gyakran ücsörögtem kint esténként a szabad ég alatt. Most már kicsit hűvös hozzá az idő... *jegyzem meg egy apró mosollyal az ajkam szegletében, majd rákanyarodok a Fő útra.*
- Ha nem haragszik, én a kastély felé veszm az irányt. Vele mtart a Kisasszony, vagy még marad...nak? *kérdezem Octavia-t, majd az ocelotra nézek, hozzá téve a többes számot a szóhoz.Közben kiderül, hogy az állat tegnap készüt el, így tényg nagyon új.*
- Gratulálok! Ezek szerint sikerüt a Kisasszony vizsgája *hajtok fejet ismét Octavia előtt, hódolatomat kifejezve. Szóba kerül a számrazás is és megtudom, hogy Octavia Olaszország szívéből származik.*
- Róma csodálatos hey, jártam már ott nem egyszer *jegyzem meg csak úgy mellékesen, és a névre ismét bólintok.*
- Ahogy a Jake is igen angolos név. Habár inkább amerikai *gondolkozom el egy pillanatra, végül legyintek. Hamarosan meg is érkezünk a Révészhez. A csónakba besegítem a hölgyet, majd a túlparton ki is segítem és ismét karomat nyújtva indulunk be a kastélyba. Az Aulába viszont elbúcsúzom.*
- Örültem a szerencsének, Kisasszony! *hajolok meg is kapom el ismét Octavia kezét egy búcsúcsókra, majd egy utolsó mosoly és egy Jó éjszakát kíséretében eltűnik az Inflatus torony felé vezető lépcsőn.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-10-28, 6:05 pm

* Feketébe burkolózott alak tűnik fel a kis faluban és úgy látszik céltalanul lézeng a főutcán, majd egyik kisutca után a másikba tart, míg végül egy ismeretlen helyen találja magát. Jane ma is korán kelt, bár későn feküdt,de nem esett nehezére felkelni. Miro tegnap előtt nála aludt és nagyon jó volt reggel a srác mellett ébrednie. Akármennyire is szeretné még maga előtt is titkolni,de valahol azért szeretné,ha a fiú végre komolyan venné,bár ennek elég kicsike esélyét látja. Ezekkel a gondolatokkal, na meg kezében egy hatalmas tábla csokoládéval sétálgat, miközben majszolja az édességet. Fekete szövetkabátot visel, farmerje és tornacipője látszik csak ki, a kabát alá húzott fehér fölső csaj sejthető, mivel alja kilóg a nem túl hosszú szövetkabát alól. Nyakán szintén fehér sál, haja laza lófarokba van kötve és tekintete lassan, lustán jár az ismerős és egyben ismeretlen házakon.
Ahogy befordul egy sarkon ismeretlen, számára teljesen érintetlen terepre téged és egy játszótéren találja magát. Elmosolyodik és az egyik hintához sétál, miközben a hidegtől fagyos kezére fekete kesztyűt erőltet. Megfogja a hinta egyik láncát és csak üldögél a kis szerkezetben, maga elé nézve, fejében egy dallammal. ~ What about now? What about today? What if you mean to me..~*dúdolgatja csak magának, alig hallhatóan, miközben az édesség, amit a kezében tart egyre csak fogy.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-10-28, 6:15 pm

*Ma elég későn keltem fel, de persze nem annyira, hogy ne iktathassak be egy délutáni sétát. Mai célpontom Mystral és annak felfedezése. Habár magát a boltokat már ismerem, magát a várost még nem annyira, így a kis utcákra specializálódom és hamarosan meg is érkezek a parkot véget szakító tavacskára. Elgondolkodva pislogok a vízre, majd lassan végigsétálva a partján egy apró kis játszótérre érkezek, ahol ekkor még nincs senki. Felülök a kis betonfalra, ami elhatárolja a tavat a kis úttól, és a játszóteret kezdem el figyelni. Érdekes hely lehet, hiszen egy apró kis sövény veszi körbe, így elkerítettnek tűnik. Hamarosan azonban léptek hangzanak fel és Jane jelenik meg kabátban, sálban, melegen öltözve és a hintához sétál, majd beleül és lökni kezdi magát, habár épp hogy megmozdul a hinta. Elmosolyodom, majd halkan leugrom a falról és átmászva a sövényen Jane mögé kerülök, majd befogom a szemét és egy puszit nyomok az arcára.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-10-28, 6:23 pm

* A játszótérre érve nem veszi észre,hogy nem ő az egyetlen, akinek ma sétálni és esetlegesen szórakozni van kedve, bár majdnem az ő kedvét is elvette a fogvacogtató hideg és, ha jobban belegondol sokkal kényelmesebb és nyugtatóbb lenne fent leni a klubhelyiségben és a hatalmas kandalló előtt ücsörögni esetleg egy könyvvel a kezében vagy talán társaságban. Sóhajt egy picit és le is telepedik a legközelebb eső hintára, majd ringatni kezdi magát és néha letör egy-egy darab finom csokoládé szilánkot a nagy táblából. Lassan eszegeti és közben maga elé néz, amikor hirtelen valaki mögé kerül és befogja a szemét. A lányka nem nagyon szereti ezt a fajta üdvözlést, de a srác parfümje megint elárulta, ezért csak elmosolyodik és kezeit óvatosan fejti le a szeméről.*
- Szia.*mondja alig hallhatóan és megköszörüli a torkát, hiszen a nagy hideg meg a száraz levegő eléggé rekedté tette. Elmosolyodik és lassan feláll. Szembe kerül a fiúval és megkínálja csokival.*
- Hogy vagy?*kérdezi mellékesen és megkerüli a hintát, hogy most ő nyomhasson Miro arcára egy ártatlan puszit. A srác érezheti, hogy a lánykának milyen hideg a nózija és láthatja, hogy kicsit ki is van pirulva, eléggé fázik, úgyhogy kesztyűs kezét Miro felé nyújtja és int a fiúnak.*
- Menjünk fel. Nagyon fázom.*vacogja belebújva sáljába és, ha minden igaz, akkor el is indulnak a kastély felé.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-10-28, 6:30 pm

*A játszótér igen érdekesnek helynek tűnik és még nem igazán jártam itt, vagy ha igen akkor valahogy kimaradt az emlékeimből, de biztos, hogy vissza fogok még ide jönni. És láss csodát, Jane is megjelenik, így már biztos, hogy elég izgalmas ez a hely. A lány hintázni kezd, én pedig hamarosan oda is settenkedek mögé és befogom a szemét, igy üdvözölve őt. Eszembe jut, hogy a vámpiros eset óta nem ijesztettem még meg és persze az is eszembe jut, hogy bizony Dimitrijjel beszéltük, hogy minek is öltözzünk a Halloween-i bálon. Egy puszival üdvözlöm a lányt, aki hamarosan feláll és megkinál csokival. Nemet intek, most semmi hangulatom ehhez (az User most tömött be egy tábla csokit), de a puszinak roppantmód örülök. Látom, hogy Jane eléggé vacog, igy elmosolyodom, majd közelebb húzom magamhoz, hátulról magamhoz húzom és dörzsölgetni kezdem a kezeit.*
- Miért nem öltözöl fel jobban, ha ennyire fázol? *kérdezem, majd lassan mellé lépek, elkapom a kezét és úgy indulunk be a kastélyba.*
- Amúgy köszi, jól vagyok. És Veled mi újság? *kérdezem érdeklődve.*
- Hallottál a Halloween-i partyról? Jössz, ugye? *kérdezek rá burkoltan arra, hogy velem tart-e.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-11-02, 2:28 pm

* Még mindig benne van a rémálom, de már kezd halványulni a kép. Hálát is ad az égnek, és ezzel a tudattal indul neki az útnak. Most céltudatosan megy, vagyis a játszótér felé tart. Ott tud, majd egy kicsit gondolkozni, hogy mi legyen a korcsolyázással, vagy épp hova utazzanak Diana-val. Ahogy betér a játszótérre leül a mászókára, és a gondolatai közé merül. Egész jó időnek tűnt, mikor kinézett az ablakon, ezért csak egy bőrkabát van rajta, ami most bőven elég neki. Hátradől, és az egyik kezét belecsúsztatja a farmerjének a zsebébe, a másikat, pedig a feje alá rakja. Egészen jó már a keze, tényleg hatott az a lötty. Habár még egy kicsit érzékeny, mintha beütötte volna, de az már nem vészes. Sóhajt egyet, majd le is hunyja a szemeit, és lélekben felkészül a korizásra, meg a síelésre. Eléggé fél mindkettőtől, mert egyiket sem tudja, de majd megtanul, elvégre mindent ki kell próbálni. *
~ Azt se tudom, hogy kell felvenni a sí lécet. Tiszta hülye vagyok, hogy ebbe belementem. ~
* Most tudatosul benne, hogy mire is vállalkozik, de csak van ott egy "tanuljunk meg síelni" oktatás totál kezdőknek. Mindenesetre ha nincs, akkor csak el les valakitől egy technikát. Mondjuk nem tudja, hogy melyik részre mennek, és egy nyelvet se beszél, de talán Diana, majd a segítségére lesz, és tolmácsol, mint Párizsban. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-11-02, 2:45 pm

*Ebéd után elhatároztam, hogy sétálok egyet. Természetesen Caius is velem tart, hiszen neki sem árt a friss levegő és tigris létére igen sok mozgásra van szüksége. Persze néha, mikor én tanulok, el szokott menni sétálni és futkározni egyet Seol szigetén, mégis most velem tart, mert ma még nem voltunk - és ő sem - sehol. Egy piros garbót, egy egyszerű farmert, egy magas sarkú cipőt és egy fekete, rövid kabátot veszek fel ma. // ruha //Most, hogy Caius velem tart, nem küszködök a Révésszel, hanem a tigris hátán repülünk át Seol szigetére, onnan pedig egyenesen Mystral felé tartunk. A Fő utcán végigsétálva a kirakatokat nézem és Caius is velem tart, hiszen ő is forgatja a fejét ide-oda.*
- Szép kis dolgok, mi? *kérdezem mosolyogva a tigristől és megsimítom ilyenkor is meleg bundáját, mire Caius csak morrant egyet, ami dorombolásnak fogható fel. Elnevetem magam, majd hamarosan a parkon keresztül a Játszótér felé veszem az irányt.*
- Gyere, megmutatom, hol jöttünk össze Troy-jal. Tetszeni fog! *jelentem ki mosolyogva, majd a játszótér felé sietek. Caius ismét morrant egyet, de ez most Troy-nak szól. Habár elfogadta a fiút, nem békélt meg vele és nem is szereti. Megállok és mélyen a világoskék szemekbe pillantok.*
- Hé! Próbálj meg viselkedni vele. Remélem, hogy már ő is megkedvelt Téged, de persze nem lehet tudni. Csak... Szeretném, ha kijönnétek egymással... *magyarázom a tigrisnek, akinek a szemén látom, hogy érti, de nem igazán kedvére való a téma. Kicsit el is szomorodom.*
- Jó, mindegy... *motyogom, majd kissé csüggedten ugyan, de tovább indulok a játszótér felé. Caius egy idő után követ és a lábamhoz dörgölőzik. Elmosolyodom és ismét megsimogatom, majd mikor belépünk a játszótérre, meglátom Troy-t.*
~O-ó!~*gondolom magamban, és ahogy Caiusra nézek, látom, hogy kihúzza magát és kissé megfeszül. Én azonban csak lecsitítom, majd Troy felé szaladok.*
- Troy, szia! *köszöntöm a fiút mosolyogva és ha engedi, egy csókot lehelek ajkaira.*
- Hogy van a kezed? Mit csinálsz egyedül itt kint? *kérdezem kiváncsian.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-11-02, 2:59 pm

* Behunyt szemmel fekszik a mászókánál, és a gondolataiba merül. A neve említésére, összevonja a szemöldökét, mert ismerős neki a hang. Fel is ül, és a lányra vezeti a tekintetét. A csókot természetesen viszonozza is, és amelyik keze a feje alatt volt, azzal átkarolja Aysha derekát. Ezzel egy kicsit ösztönözni akarja, hogy üljön le valahova. *
- Egész jól, már csak egy picit fáj.
* Húzza ki a kezét a zsebéből, majd elkezdi nézegetni. Látszóra semmi baja, de azt tudja, hogy még egy picit fáj neki, de nem zavarja. A kérdésre, hogy mit csinál, megrántja a vállát. *
- Gondolkozok.
* Tekintete a tigrisre vándorol, de mivel távol van tőle, ezért nem teszi szóvá, bár látszik rajta, hogy nem igazán tetszik neki, hogy ő is itt van. Még egy kicsit nézi, majd mosolyogva Aysha-ra néz. *
- Mit szólnál, ha elmennénk korizni, Diana-val? Nem tudom, hogy mikor ér rá, de majd megkérdezem.
* Dönti oldalra a fejét, és úgy néz a másik szemeibe. Nem tudja, hogy mennyire lenne kedve hármasban elmenni valahova, de csak nem lesz gond. Ha meg igen, akkor majd külön-külön, elmegy mindkét lánnyal, de azért jobban örülne a hármasnak is. Elvégre nem lehetnek mindig kettesben, így elnézve a tigrist is. Egy pillantás az állatra, hogy még mindig ugyan ott van-e, vagy már elmozdult. Majd Aysha-ra néz. *
- Hogy vagy?
* Ezt soha sem kérdezte meg még úgy igazán, de most érdeklődik a másik, hogy léte felől. Van más is, amit szeretne megosztani a lánnyal, de ezt inkább majd akkor mondja ha erre választ kapott. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-11-02, 3:12 pm

*Hamarosan megérkezünk a játszótérre, ahol mit látnak szemeim: Tory ücsörög a mászókán. Kissé összeszorul a gyomrom, hiszen Caius is itt van velem és nem tudom, hogy ez hogy fog Troy-ra hatni, de nagyon remélem, hogy nem folytatjuk a veszekedést ott, ahol abba hagytuk. Rettentő rosszul éreztem magam nemrég a temetőbe és a Fogadós éjszaka is megmarad a rossz emlékeim között. Soha nem fogom elfelejteni és nem is tudom, hogy miért veszekedtünk ezen a famulus dolgon, hiszen ha Troy vizsgázna, neki is lenne egy. De a srác nem vizsgázik, így hozzászólni valója sem lehet a dologhoz. De nagyon remélem, hogy nem lesz ebből probléma és Caius is nyugodtan tűri a dolgot, mert mikor odamegyek Troy-hoz, ő fogja magát és lefekszik az egyik bokor mellé, hogy még szem előtt legyek, de ne zavarjon meg minket. Mikor visszanézek rá, egy halk köszönöm-öt suttogok neki és végül minden figyelmemet Troy felé forditom. Örömmel, hatalmas mosollyal köszöntöm, hiszen már hiányzott a fiú, habár nem régen váltunk el. A csókot természetesen viszonozza, ami után megsimítom a fiú arcát és az ölelésére leülök mellé, mert érzem, hogy maga mellé húz, hogy üljek le. El is helyezkedek mellette és a srác kezére nézek, ami még mindig be van kötve. A válaszra, hogy mit csinál, kicsit felvonom a szemöldököm.*
- Meg ne ártson! *nevetem el magam és egy puszit nyomok Troy arcára, majd vigyorom lágy mosollyá fakul és kérdőn nézek a fiúra:*
- És szabad tudni, hogy min? *kérdezek rá a dologra kíváncsian, majd a korizásra elmosolyodom.*
- Dianaval? Persze, menjünk! Kedvelem a leányzót *mosolyodom el és habár nem tudom, hogyan és mikor került ilyen közeli kapcsolatba a lánnyal Troy, de nem is zavar. Megbizom Dianaban és eszembe sem jut, hogy esetleg szemet vetne Troy-ra. A kérdésre azonban ismét elnevetem magam.*
- Köszönöm nagyszerűen! *jelentem ki és próbálom nem észrevenni azt a sanda kis pillantást, amit Troy vetett Caiusra és azt sem, hogy az arcán megjelent egy kis fintor jele. Kezemmel lágyan elsimitom a fintort, majd mélyen Troy szemébe nézek:*
- Kérlek, próbáld meg elfogadni... *suttogom, hogy Caius ne hallja, de tudom, hogy macska fülei igen élesek, így az is lehet, hogy meghallotta, de most jelen pillanatban nem érdekel a dolog.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-11-02, 3:26 pm

* A kérdésre a válasz egyszerű, mire ki is nevetik. Ezt is megkapta, de nem fogja szóvá tenni, inkább a következő kérdésig hallgat. Ahogy elnézi a mosolyt nem is tud ellenállni neki, így mielőtt válaszolna, egy követelőző puszit nyom az ajkaira. *
- Hogy, hogyan is fogok síelni. Diana-val megyünk a hegyekbe egyet síelni, de igazából fogalmam sincs, hogy hogy mehettem bele, mert nem tudok. Életemben nem volt még a lábamon síléc.
* Néz maga elé, és el is húzza a száját. Nem titok, hogy most egy kicsit fél ettől, hogy kudarc lesz, de csak feltalálja magát. Ezzel nyugtatgatja magát, hogy nem lesz, majd semmi. A korizás is felmerült, egyfajta előgyakorlatnak, amit szívesen fogad a lány, és erre egy mosoly is kikerül az arcára. *
- Akkor jó, én is. Meg szerintem ő is minket.
* Válaszolja, mert látja, amit lát, bár azt még nem mondta el, hogy hogyan is aludtak, de amiről nem tud, az nem fáj, és nem is jelentékes a dolog. Fel is merül egy hogy lét kérdés, amire egy nevetés a válasz, és egy tömör mondat. Ebből nem tud mit kihámozni, de örül, hogyha semmi baja nincs, és minden rendben. A tigrist viszont még mindig utálja, és ezért a szemét is rajta rajtja, de úgy tűnik, hogy ez feltűnik Aysha-nak, és a fintort is lesimítja az arcáról. *
- Azt csinálom.
* Duzzog egy kicsit maga elé, de megpróbál most nem ezzel foglalkozni, így újra a lányra emeli a tekintetét. Valami motoszkál a fejében, amit most meg is oszt vele egy kérdés formájában. *
- Gondoltad volna, hogy összejövünk?
* Néz rá kérdőn, és folytatja is, ahogy körbe néz a játszótéren. Valahogy a tekintete mindig megakad a tigrisen, de nem szól semmit, csak amolyan ellenőrzésképp néz rá, hogy még mindig a helyén van-e. *
- Elég sok mindent hallottam, és mikor ide kijöttem, eszembe jutott, hogy hogyan is jöttünk össze.
* Nem akarja ezzel elrontani az egészet, de még mindig nem beszélték át azt, amit Miranda mondott Aysha-ról a csók után. Valahogy soha sem volt olyan alkalom, hogy ez szóba jöhessen. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-11-02, 3:41 pm

*A kis nevetést persze nem gondoltam komolyan, csak afféle szívatáskép, hiszen hogyha valaki magas labdát ad, azt le kell ütni. Legalábbis véleményem szerint. De szerencsére Troy nem sértődött meg, legalábbis remélem, habár nem szól egy szót sem, addig amíg fel nem teszem a kérdést. Hamarosan meg is tudom, hogy mi volt a nagy gondolkodás tárgya, és kicsit felvonom az egyik szemöldököm. Elkezdhetnék hisztizni, hogy mégis miért nem szólt nekem erről a srác, hogy Diana-val megy síelni, de végül is mindegy, hiszen szabad ember, bár azért reméltem, hogy ennyit megoszt velem. Kicsit le is görbül a szám, de igyekszem úgy tenni, hogy ne legyen feltűnő a dolog, így hamarosan vissza is nyerem a mosolygós pofimat.*
- Hát erről nem tudok nyilatkozni, mert még én sem síeltem, de nem hiszem, hogy olyan nagy ördöngösség lenne. Az egyensúlyról szól a dolog és ha tudsz mondjuk korcsolyázni, akkor akkora bajod nem lehet belőle*magyarázom meg a dolgot, habár tényleg nem értek annyira hozzá, minden esetre igyekszem szólni valamit a témához, hátha ezzel is segítek Troy-nak. A korcsolyázás is szóba kerül és habár Diana-ról van szó ismét, semmi gyanú nem merül fel bennem, egyszerűen csak rosszul esik a dolog, hogy későn tudtam meg a dolgot. De végül eszembe jut, hogy tegnap este nem sokat voltunk együtt a fiúval és nem is volt mellettem, mikor felébredtem, így valószínű, hogy tegnap este került megbeszélésre a dolog. Hamarosan elkergetem a furcsa, gonosz gondolatokat a fejem fölül és a szürke felhők is elúsznak felőlem, hiszen kicsit túlreagáltam a dolgot és nagyon remélem, hogy Troy ezt nem érzékelte. *
- Diana kedves lány, meg jó fej. Szerintem nincs is olyan ember, aki ne bírná *jegyzem meg mosolyogva, majd egy pajkos kérdés jut eszembe.*
- Tényleg, neki van párja? Régen találkoztam már vele, jó lesz egy kicsit nevetgélni vele így korizás közben *teszek fel egy ártatlannak tűnő kérdést és kicsit hozzá is teszek néhány információt mosolyogva, hogy ne a kérdés legyen a lényeg. Észreveszem az apró kis pillantást Caius felé és Troy-t elfogadásra kérem, aki duzzogva közli, hogy igyekszik elfogadni a tigrist. *
- Köszönöm Szívem! *mosolygok Troy-ra és egy lágy csókot lehelek az ajkaira. Troy ismét elgondolkodni látszik és már épp kérdezném, hogy min is gondolkodik ennyire, mikor egy dologra kérdez rá. Felvonom egyik szemöldökömet a kérdés hallatán. Majd én is kicsit elgondolkodom.*
- Nem is tudom. Reménykedtem benne *mosolyodom el, hiszen tényleg mikor közelebb kerültünk Troy-jal egymáshoz, már akkor belezúgtam és talán ez rontotta el az egész dolgot. Minden esetre rettenetesen boldog vagyok, hogy igy alakult. A következő mondatra a szívem hevesebben kezd verni és kicsit összeszorul a gyomrom.*
- Mire gondolsz? *kérdezek rá kissé félve.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-11-02, 4:13 pm

* Legelején nem is tűnik fel neki, hogy hangulatváltozáson megy át, mert jelen pillanatban nem őt nézi. Azért az ajkára kierőszakol egy puszit, és ahogy látja az arcát a mosolygásra, ő sem bírja megállni. Szemeiben is felcsillannak a szerelem fényei, majd a síelés kerül szóba. *
- Nem tudok. Épp ezért megyünk, hogy megtanuljunk valamennyire. Ha gondolod, és van kedved te is jöhetsz síelni, szerintem Diana-nak, nem lenne kifogása ellene.
* Azért már ismeri annyira a lányt, hogy tudja ez igen rosszul esik neki, így elhívja, mert örülne ha ő is velük bénázna, na meg miért ne tölthetnének együtt pár napot? Azt is észre veszi, hogy eléggé megváltozott a kedve a lánynak, így lehunyja a szemét, és kicsit közelebb csúszik hozzá. *
- Nehogy féltékeny legyél nekem. Csak te kellesz.
* Az ujjaival a lány állához nyúl, hogy felé fordítja a fejét, és egy érzéki csókot nyomjon az ajkaira. Reméli, hogy ezzel megnyugtatja, hogy már egy csomószor bebizonyította neki nem kell más. Az már más tészta, hogy mi volt Miranda-val, de azután is megbánta, és rájött ténylegesen, hogy nem érezné jól magát mással. Diana-ról is szó esik elvégre, vele vannak közös programjai, amibe most Aysha-t is belevonja. *
- Néha azért vannak idegesítő megszólalásai. Azért vannak egy páran, akiknek ez a fajta típus nem tetszik.
* Harapja be finoman az alsó ajkát, mert néha ő sem bírja a megszólalásait, de elviseli, mert alapjáraton, tényleg jó fej, és érdekes személyiség. Azt nem is említi meg, hogy eléggé érzékeny ponton találta el az este, mert nem fontos, azzal csak tovább növelné a féltékenységi rátát, amit nem akar. A pajkos kérdés feltételére, felvonja az egyik szemöldökét. *
- Nincs. Legalábbis nem említette, bár mikor mentünk Párizsba, akkor csak rólad volt szó, hogy hogyan fogod viselni, hogy együtt mentünk oda. Tényleg el is felejtettem mondani, de igazából nem is baj, mert akkor tudtad volna, hogy miért megyek. Mondjuk most már tudod is, mert ott van az ujjadon.
* Számol be vidáman az esetről, bár tudja, hogy nem mondta, és talán ez most rosszul is érinti Aysha-t. Át is karolja a hasánál, és hozzábújik. Mindkét lába ki van nyújtva, így talán kicsit kényelmesebb is ez az ölelés neki. Majd egy kissé kényesebb témába kezd bele, amit finoman be is vezet. Feláll, és átmászik a lány másik oldalára, majd magához húzz, hogy üljön bele az ölébe. Ha megvan, akkor át is karolja, hogy még közelebb húzza magához. Nem válaszol semmit a felvezetőre, mert nem is tud, inkább mondja a következő kérdést. Mivel az arcát Aysha-n pihenteti, így nem igazán figyel a reakcióira. *
- Hát, hogy elég gyorsan váltottál fiút minden alkalommal, egy-egy éjszaka után, ha érted ez alatt mire célzok.
* Kicsit félve kezd bele, mert nem tudja, hogy mennyire bántó a mondata, de gyorsan még hozzáfűz valamit, ami a részéről igaz is. Ha már a barátnője, akkor ideje róla mindent megtudni, a múlttal együtt. *
- Engem ez mondjuk nem érdekel, csak akkor legyünk tisztában egymással, meg a múlttal is, bár én egy kicsit nehezen mesélnék, de szerintem tudod, amit szeretnél.
* A hangjában is érződik, hogy nem ítéli el, bár legszívesebben feltenné azt a kérdést is, hogy akkor, hogy is volt Thomas-sal. Bár mondjuk az nagyon durva feltételezés lenne, hogyha megkérdezné, hogy a fiú is ilyen áldozata volt-e akkoriban. *

// Fagy //

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-11-18, 10:39 pm

* A mai nap is hasonlóan telt, mint az eddigiek: elmélkedés a vizsgákon, a szerettek hiánya, egy kis otthon lét, ami elég sűrűn bekövetkezik azóta, hogy kedvese nincs vele. Ám most mégis visszakívánkozott a kastélyba, itt kell lennie, és levegőre van szüksége, történjék bármi a sötét sikátorokban, utcákon, a gyér lámpafényben. Némán, kezét kabátja zsebébe mélyesztve baktat végig Mystral főutcáján, hogy aztán a már jól ismert célhoz érhessen, ami nem más, mint a játszótér. Sokszor tér el erre felé is, s bár éjszaka még frusztrálóbb ez a hely, mint nappal, és félelmetesebb is, Rose mégis nyugodtan érzi magát errefelé, messze Charlestól és embereitől, tehát a kastélytól. Pálcája azért egyik zsebébe szúrva, készenlétben várakozik, hátha szüksége lesz rá még az este, s most viszont egyedül van, hisz Nara sem kísérte el, bezárta a szeleburdi pumát szobájába, nem volt kedve az állat csacska lépéseire ügyelni lépten-nyomon. Így most már el is éri sietve a játszóteret, szétnéz, fekete szemei azonban a sötét hidegen kívül mást nem is láthatnak, leszámítva a nyikorgó, szél által mozgatott hintát, amit meg is céloz, s nemsoká már abban ücsörög. Kesztyűs kezeivel szépen belekapaszkodik a láncba, s lábaival, mint a kicsik kezdi magát hajtani, nem túl magasra, végül inkább lassítva a tempón, fejét hátra szegve, nézve a tiszta, csillagos eget, nagyokat szippantva a friss, hűs levegőből, tűnődve az élet nagy dolgain. Haja szép hosszúra nőtt az utóbbi időben, már csaknem derekáig ér, hosszú, kusza tincsei most kiengedve libegnek, engedve az őket fel-felkapó szellőknek. A fekete bőrdzseki alatt csak egy pólót visel, fekete nadrággal, s egy sima, koszos, elnyűtt tornacipővel, ami hasonlóan belsője széteséséről árulkodik, ahogyan fehér bőre és gondterhelt pofija is. Mára csak a remény maradt meg neki, hogy Nath valaha is visszatér, de ez van, keménynek kell lenni, az élet nem mindig fenékig tejfel, mondják ugyebár az okosok. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-11-18, 10:49 pm

*Jó ideig nem volt elég ereje arra, hogy visszatérjen a Mysterioba és bár minél előbb jönni akart, hogy végrehajtsa feladatát és hogy kedvesét is láthassa, több napon át csak aludt. Még mindig nincs túl jól, oldalán a sebek továbbra is igen csak csúnyák és bár arca szép és helyes, még mindig, kissé talán túl sápadt is, ami nem arról árulkodik, hogy túl jól lenne ez a fiú. A csontjai már nagyjából összeforrtak, tehát menni azt már tud és szerencsére a hoppanálás is megy neki, bár elég valószínű, hogy Charles már felfedezte itt létét, ami nem valami jó, hiszen vérdíjat tűzött ki Nath fejére. Még mindig emlékszik Gaiusra, aki bár már halott, de a fiú szemei előtt többször lejátszódott azóta, ahogy széttépte azt a vámpírt. Na de most csak a sötét utcán halad, egyenesen a játszótér felé, hiszen azon túl várja a kikötő, ahonnan majd a kastélyba juthat. Egyébként egy fekete nadrág van rajta, mely kissé megviselt, akár csak fekete inge is, amely most dereka köré van csavarva és egy fekete hosszú bőrkabát is van még rajta. Tehát ing nuku, így izmos, tökéletes teste szépen látható a kint levők számára, ahogy az is, hogy valamiféle sebet takarhat az az ing, mely még mindig csúnya, de majd a gyógyító talán tud valamit kezdeni vele, ha egyáltalán arra vetemedik a fiú, hogy felkeresi. Ahogy viszont a játszótérre ér, érzékeny orrát egy ismerős illat csapja meg és szívverése rögtön a duplájára nő.*
- Rose... *suttogja maga elé, miközben szemeit is lehunyja, hogy érezze az ismerős illatot. Vajon most mit gondolhat róla kedvese? Látni se akarja? Meglehet, de abba úgy se törődne bele a fiú. Így hát csak lassan, zsebre tett kezekkel közelíti meg a hintát és a lány előtt, úgy 10 méterre a sötétben megáll, onnan figyelve a törékeny, még mindig csodálatosan szép teremtést. Nem szól hozzá, csupán csak ott áll a sötétben, szinte egybeolvadva vele, akár csak egy szellem és nem bír betelni kedvese látványával és bár ez nem látszik rajta, szíve mélyén most rettenetesen boldog és alig bírja megállni, hogy oda ne menjen hozzá és fel ne kapja az ölébe, de mégse teszi, csupán csak vár, és pár perc múlva lassan hátrálni kezd.*
~ Nem akarom, hogy fájjon, ami történt. ~ *gondolja és így próbál halkan hátrafelé lépni, de mindez nem jön igazán össze, amikor egy gally reccsen a lábai alatt, így hirtelen kapja fel fejét és fekete szemei ismét a lányt fürkészik, hogy vajon észrevették-e vagy sem.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-11-18, 11:12 pm

* Gyerekes dolog ez a hinta-mánia, de a tiszta levegő legalább kifújja fejéből a nagy, csúnya ködöt, legalább egy kis időre, ha nem is napokra. Így hát hamar érkezik meg a jászótérre, nem figyelve a külvilágra sem, egyszerűen csak azzal foglalkozva, hogy ott ül, és nézegeti az eget, ami hasonló nyugalommal tölti el, mint maga csak a kintlét. Nem is gondolja egyelőre, hogy valaki figyeli a sötétből, s hogy az a valaki pontosan az a személy, aki mindennél jobban hiányzik most neki, akiért állandóan aggodalmaskodik, és akit a világon a legjobban szeret és a legfontosabb neki. Tudatlanul lógázza tehát tovább lábait, s pislog felfelé az égre, végül lehunyva szemeit szívja be a friss, üde levegőt, amikor is egy fura kis reccsenés töri meg a néma, hideg estét. Rose érzékei azért még jók, bár nem tökéletesek, de szemei szinte azonnal kipattannak, s a hang vélt irányába fordítva fejét lassítja le a hintát lábaival óvatosan érintve a koptatott földet. Hunyorogva, feszülten pislog a sötét bokrok felé, szíve azért attól, hogy kemény csaj ő, mivel most megijedt kicsit, hevesebben is ver az átlagnál. Még a hintában ülve, óvatosan nyúl egyik zsebe felé, melyben pálcája pihen. Rá is markol szépen, s lassan kihúzva zsebéből, fel is áll a hintából. *
- Van ott valaki? * hangzik el a kérdés szájából, s bizony egyszer már volt valami hasonló helyzetben, de most semmi kedve feleselgetni, sem semmi ilyesmi, s a pálcát is csak akkor fogja használni, ha nagyon szükséges. Eleresztve a hintát lépdel előre a sötétbe pár óvatos lépést, s mivel tényleg feketeség honol mindenfelé, csak az tűnik fel neki, hogy valami, a sötétebbnél is sötétebb alak ácsorog a bokrok enyhe takarásában, de ettől többet nem lát. Egy halk szusszanás után elmormol egy apró Lumost, mire pálcája végéből gyér fénycsóva csap fel előre. Nem olyan erős, mint kellene lennie, de Rose sincs a legjobb állapotban, így ereje telje sem most lesz. A hirtelen fény őt is vakítja picit, ám ahogy tovább lép előre, s immár a megviselt alak is látható lesz számára. S amint eljut tudatáig, kit lát maga előtt olyan meggyötörten, egyszerűen ott ahol van, megdermed. Álmodik? Káprázik a szeme? Ez hihetetlen, nem lehetséges. Vagy talán mégis? De hogyan? Sokféle kérdés fut át agyán, s bizony nagyon halkan ki is oltja hirtelen lámpává előlépett pálcája fényét, a pálcát pedig zsebre dugja, de továbbra sem mozdul előre, lábai tényleg földbe gyökereztek a nagy meglepetésre. *
- Nath.. káprázik a szemem.. vagy.. * motyogja elhaló hangon, szinte már hangtalanul suttogva minden egyes kis szót maga elé. Lábai lassan engedelmeskednek, s megrázva fejét, elhitetve agyával, hogy amit lát, az igaz, vagy csak képzelete szüleménye.. mindegy, de ha ennyit is Nathel lehet, hát ki fogja használni a lehetőséget, még ha tényleg csak egy illúzió ez az egész, akkor is. Lassan araszolgat a fiú felé, fejét néha-néha megrázva továbbra is, össze-összezárva kicsit könnyes szemeit, ez mindig érzékeny téma marad neki, akármi történjék. Látszik rajta, hogy nem hisz a szemének, ám valami mégis azt súgja, most elhiheti, talán idővel minden rendbe jön. Egészen Nathig battyog, megállva előtte fél méterrel, körülbelül. Szemei zavartan vándorolnak a fiú feje búbjától lába ujjáig mindenütt, végül egy újabb sóhaj szakad fel belőle. *
- Nath? * más egyelőre nem szivárog keresztül ajkain, ám egyik kezérl szépen leveszi a kesztyűt, s pár szipogás között óvatosan emeli a fiú arcához vékony ujjait. Tétovázik egy pillanatra, végül hozzáér a mindig meleg bőrhöz, s ez elég bizonyíték neki ahhoz, hogy fellélegezve simítson végig Nath arcán, visszafojtva elő-előbukkanó könnyeit. Ciki, hogy az ilyen helyzetekben eltörik a mécses, de azért ez megér nem egyörömkönnycseppet most. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2010-11-18, 11:25 pm

*Az a fránya gally elárulja, hogy Rose nincs egyedül és Nath is megdermed egy időre, hiszen most lebukott, de talán ez még nem ok arra, hogy észrevegyék. Viszont ahogy meghallja kedvese hangját, szíve szerint mosolyogva odafutna hozzá és átölelné, ez most mégse jön össze, csupán csak áll ott, jó messze a lánytól, aki idővel közeledni kezd felé. Nath teste szinte teljesen megfeszül most, ahogy várja azt a pillanatot, amikor a másik rájön, hogy kivel is futott össze ezen a magányos, sötét éjszakán. Még megfordul a fiú fejében, hogy talán el kellene mennie, minél messzebb innen, de nem mozdul, nem akar, hiszen majd belehalt abba is, hogy itt kellett hagynia az egyetlen embert, aki még fontos maradt a számára, hiszen a szülei és Demien is halott, neki már csak az ő Rózija maradt. A fény megjelenik a pálca végén és a fiú így már teljesen tisztán láthatja ezt a csodálatos teremtést és most már halványan el is mosolyodik, ahogy végigtekint rajta, minden egyes kis négyzetcentiméteren, mely mit sem változott, ahogy az érzések sem. Talán tényleg tökéletes párt alkottak ők ketten, mert még mindig vonzódik ehhez a lányhoz és annyira, de annyira akarja. Na de a lány megdermed most, majd a fény is eltűnik és végül jön a kérdés. Nath csak kinyitja a száját, de nem jön ki hang a torkán, úgy figyeli továbbra is a felé lépegető lányt, aki végül csak fél méterre áll meg tőle.*
- Én vagyok az Rose. *bólint rá kedvesen, majd érezve a puha bőrt az arcán, fejét kissé oldalra dönti, bele Rózi kezébe és el is mosolyodik, miközben szemei lecsukódnak, majd már ki is nyílnak. Ahj, megint ott vannak azok a szomorú könnycseppek, amelyek miatta vannak ott, de most már itt van és biztos benne, hogy nem is fog sehová máshová se lemenni. Gyengéden megfogja az őt simító kezet, majd így lép közelebb a másikhoz és eleresztve a lányt, két erős keze közé fogja a törékeny arcot.*
- Még mindig olyan csodálatos vagy, mint régen. *mondja kedvesen, majd se szó, se beszéd, elereszti az arcát és erősen magához vonja, átölelve derekát szorítja erősen, de még se úgy, hogy nagyon fájjon a másiknak, bár érezni biztosan érzi. Beszívja a finom illatot is most, hogy végre ismét közel lehet hozzá, majd egyik keze felsiklik a vékonyka háton, fel a tarkóig és lassan ismét eltávolodik a lánytól.*
- Hiányoztál! *böki ki végül, kissé rekedtes hangon, hiszen ő is picit elérzékenyült, de ezt még csak véletlenül se mutatná ám ki, inkább csak a lánykát még közelebb húzza magához, a tarkóját fogva természetesen, majd nem is rest megcsókolni a másikat. Egy szörnyetegnek érzi magát, hiszen itt hagyta ezt a csodálatos lányt, de most mégse képes megállítani magát, csókolni akarja, élvezni minden egyes pillanatot, amelyet most együtt tölthetnek, így hát gyengéden és lágyan indít, de végül vad és követelőző lesz ez a csók, akarja a másikat, nagyon és így derekát is még erősebben fogja, szinte most már fájón, ami neki is fáj, hiszen a törékeny test most sebes testéhez ér, de nem érdekli. Beszívja a lány ajkát, majd a nyelvét is, nem hagyva abba a huncut játékot, mely már tényleg kissé durva lesz, de most ez kell neki, szüksége van rá, hogy megnyugodjon belül és talán Rózi is meg tudja majd neki bocsátani ezt a hirtelen hévet.*