Félelmetes játszótér

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-05-17, 11:47 pm

*A dühöt remek leadni ezen a módon, vívás által. Soha nem gondoltam volna, hogy ezt a megoldást fogom választani, nem valami nőies megoldást, például a takarítást vagy egy sütemény szőnyegbe tiprását magassarkúval. De legalább ha már sikerül kinyírnom a bábut, legalább tudom, hogy legközelebb erősebb anyagból kell varrnom egyet vagy gumibabát beszerezni, bár az még sérülékenyebb. De hát végül is végszóra toppan be az idegen, aki rögtön le is rohan a kérdésével, és én visszapasszolom a labdát, csak hogy ne kelljen válaszolnom.*
-Hát, a késárus sztorit nyilván nem venném be. No de hogy én megtámadjak bárkit is... kérlek!*Nézek rá teljesen unottan, miközben minden erőmet beleadva elvágom a bábu törzsét, ami már így is csak pár szálon fityegett.*
-Amúgy is... ki félne egy ilyen gyönge, nebáncsvirág teremtéstől, mint amilyen én vagyok.*Rezegtetem meg a szempillámat, de közben meglendítem a kardot, és miközben az idegent nézem, belevágom a kardom a bábuba, majd ki is húzom, nem szeretem, ha beleragad. Később rángatni kell, hogy kijöjjön. De ahogy látom, hogy elrakja a kését, én is félre rakom az enyémet, ameddig bezsákmányolom lekaszabolt bábu-barátomat.*
-Öhm... ez egy fogós kérdés. De szerintem mindkettő. Általában szeretek vigyázni a bábumra, elég hosszú idő megint megvarrni.*Fintorgok egyet, ahogy azokra a varrással eltöltött estékre gondoltam, amelyek most újra fognak kezdődni.*
-Az én okomat már tudjuk a késő esti kint létre, de a tiédet még homály fedi.*Nézek fel rá, félig leeresztett szempillák alól. Kutatom a választ, hátha meglelem a sejtelmes arcban, a ki nem mondott kérdésre. Aztán megtörténik a bemutatkozás, majd ahogy én tovább pakolok, a fiatal ember nekitámaszkodik a csúszdának. Csak ekkor válaszolok neki az előzőleg feltett kérdésre.*
-Szórakozás, meg már elegem van, hogy mindig csak varázslattal védem meg magamat a támadóktól.*Vállat vonok meg aztán egyben fürkészően is nézek a srácra, hiszen furcsán tette fel a kérdést.*
-Úgy beszélsz, mint aki nem a Mysterióból jött, pedig te is határozottan különleges szerzet vagy, a beszéd stílusodból kiindulva.*Nézek rá kíváncsian, hova valós Azrael. Végre rálelek az utolsó darabra, de aztán eszembe jut az elgurult fej, és elkezdek bemászni a sövény alá. Csak akkor válaszolok, mikor már kiérek a bokor alól, a fejet pörgetve a kezemben. A kardomat felkapom, elkezdem dobálni, úgy saccolgatom az árát.*
-Miért... te, mint nagy kardos-pengés, mennyire taksálod?*Kíváncsi lennék az eredeti árára, mármint arra, hogy mennyit ér a valóságban.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-05-18, 12:05 am

*Szeretek hatásosan belépni, ami meg is történik, ám nem támadok, egyenlőre nem tudhatom kivel van dolgom, és nem éppen bizalomgerjesztő amit művel, főleg nem ekkora dühvel. Ezért beszélgetésbe is elegyedünk, hogy információkat próbáljak meg kihúzni belőle, és egyenlőre nem tűnik túl gyanakvónak, nem úgy mint az erdőben a másik lány, aki igen hamar rájött mindenre, és felsőbb éves volt. Ezek szerint a lány valószínűleg nem tud annyit, mint a másik... elméletből legalábbis kétlem.*
- Nem kifejezetten te. De sokan erőszakosak erre felé, főleg a kocsma környékén, és nekem mint új betelepülőnek vigyáznom kell. *adom is meg a választ egy félmollyal a lány reakciójára. Tovább folytatja amit elkezd, így kíváncsian figyelgetem is, de a társalgást nem hagyom abba.*
- Miért nem veszed őket? *kérdezek vissza rögtön, kissé felvont szemöldökkel, s most valóban a kíváncsiság szól belőlem.* - Vagy szereted varrni? Nehezen képzellek el a varrótű mellett. *csóválom meg a fejemet kissé, és össze is illesztem magam előtt az ujjaimat, egy kis háromszöget képezve így kezemmel, mintegy emberi mozdulat gyanánt. Ekkor azonban tovább érdeklődik a lány, még akkor is, ha kérdést nem tett fel, és szerencse, hogy betanultam már a hazudozást, tehát tökéletesen nyugodtan válaszolok körbe is fürkészve egy pillanatra a környéket.*
- Nem rég költöztünk ide a feleségemmel és a gyerekekkel. Gondoltam felmérem a terepet, a szomszédok beszéltek egy játszótérről a kicsinek, de azt hiszem inkább nem hozom el... félelmetes ez a hely. *borzongok is bele kicsit, ugyanis egyáltalán nem esik nehezemre tökéletesen megjátszani az érzelmeimet. Harmincas éveimben járok, így kinézetre egyértelműen hihető a mesém, hiszen ilyen korban már van az embernek gyereke. Csak nem nekem... Azonban most én jövök egy kérdéssel, és így bólintok nagyot, de mint hallom a lány is kinézett belőlem már egy s mást.*
- Aham... nos, csupán mint látod, érdeklődöm a hadviselés után minden téren, ezért gyűjtő is vagyok, főleg pengék terén, de a lőfegyvereket sem vetem meg. Lényeg, hogy szép legyen, vagy régi. *emelem szét kezeimet, mintegy magyarázva, hogy mit keresek itt, hiszen a többit már elmondtam a kérdése előtt, ám nem fejeztem még be a mesét.* - Ez olvasottsággal jár együtt, ami ilyen beszédkészséget szül. *vonok vállat, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, s immár kissé eltávolodva ugyan, de újra a pengére téved tekintetem, hogy afelől érdeklődjek.*
- Hm... mutasd csak! *lépek is közelebb kinyújtva kezemet, egy mosollyal az arcomon, s nem látom akadályát annak, hogy oda adja, de azért a biztonság kedvéért bebiztosítom magam.* - Szeretném kipróbálni. Sok függ a penge kiegyensúlyozottságától, a markolat illeszkedésétől, attól, hogy milyen éles... a többiről pedig mesélhetnél. Mikori kard ez? *kérdezősködöm tovább, és ha oda adja fél kézzel meg is forgatom előre hátra, párszor a magasba dobva, majd kissé eltávolodva a lánytól suhintok párat. Valóban látszik mozdulataimból a szakértelem, hiszen nem hazudtam a lánynak... gyűjtő vagyok.*
- Hetvenet megér. *nézek is rá, ugyanis szerintem ez egy elfogadható ár, de ha odaadta, akkor most vissza is nyújtom a pengét neki, hogy ismét karba tegyem szabad kezemet, úgy várakozva, hogy mit is szól.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-05-18, 12:23 am

*A sok edzés megtette a hatását, már érzem a karomban duzzadó erőt. Jól esett most ez a kis edzés, de lassan ideje lenne indulni, ezért pakolok össze mindent, de azért még én is fent tartom a társalgást, igyekezve udvariasnak látszani, ami úgy általában nem vagyok.*
-Igen, éppen ezért gyakorlok, hogy ha valami erőszakoskodó megtámadna, akkor egyetlen suhintással le tudjam vágni a fejét.* A kard után nyúlok, és be is mutatom a táskán, ami így széthasad, kifolyatva magából a vattát. Csak sóhajtok egyet, gyakran megesik. De azért nem akkora a lyuk, hogy a többi vattát ne viselné el, így tömöm még mindig a zsákot.*
-Nem vagyok elég gazdag ahhoz, hogy megengedhessem magamnak, márpedig imádom ezt a hobbit, és ami azt illeti, ha minden egyes alkalommal, amikor kardot fogok a kezembe, elnyiszálok egy bábut, az elég hamar anyagi csődbe juttatna.*Adom meg az egyszerű magyarázatot Azraelnek, és dolgom végeztével le is telepszem a zsákra, nekidőlve egy fának, onnan folytatom ezt az érdekes társalgást a bábumról és a dühömről.*
-Ja, meg valami őrült nőszemély vagdalkozik itt. A helyedben én sem hoznám el a gyerekemet. De amúgy egy apának ilyenkor nem a kisgyereke mellett lenne a helye?*Kérdezek pimaszul, de azért kedvesen érdeklődve. Kíváncsi vagyok a hapsira, most hogy kiderült, hogy családja van. Valahogy nem néztem volna ki belőle, hogy családapa és még férj is.*
-Én még csak most kezdtem ezt, szóval én még nem vagyok olyan profi ezen a téren, mint te. Bár biztos rengeteget gyakorolhattál.*Az olvasottságra csak bólintok egyet, majd mikor elkéri a kardomat, féltőn magamhoz szorítom. Nem áll szándékomban kiadni a kezemből, pláne azért nem, mert valami nagyon furcsa a hapsi körül, de még szerencse, hogy a nadrágomba, hátulról egy kiskés van dugva tokostól mindenestül. Mély sóhajtás közepette nyújtom át a kardomat,majd ámulva nézem a rögtönzött előadást.*
-Nos, jól gondoltam, remekül bánsz a karddal. Amúgy nem tudom, hogy milyen régi. Az árus, akitől vettem, azt mondta, hogy főnix tűzben edzett acél.*Nézek büszkén az én kardomra, majd mikor meghallom az árát, gondolkodóba esem. De aztán megrázom a fejemet.*
-Nem eladó.*Mondom ki kerek perec, de ahogy átvenném tőle a kardot, kicsúszik a kezemből és a penge végig csúszik a tenyeremen, vágást ejtve rajta. Hamarosan a sűrű, vörös vér is megjelenik.*
-A francba! Nincs egy zsepid?*Nézek rá kétségbeesve, nem nagyon bírom a vért.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-05-18, 12:40 am

*Abszolúte nem okoz nehézséget az improvizálás, hiszen már oly sokszor megterveztem előre a beszélgetést egyes esetekben, hogy a véremben van. Ilyen kis áldozatra nem szokás nagy készülődés, én sem tettem, csupán egy hatásos belépő után hazudok folyékonyan.*
- Jól teszed. Egyébként, ha jól sejtem, te pálcával is meg tudnád magad védeni. Szeretném beíratni a kölyköt. Mondd, hányadikos vagy? Te ajánlanád ezt az iskolát? Úgy hallottam durva... ugye azért bizton küldhetem ide tanulni a fiam? *vonom most aggódóan össze a szemöldökömet teljesen normálisan érdeklődve, de mégis olyan irányba terelve a témát, ami engem érdekel. A továbbiakra csak bólogatok, más utat kell keresnem a többi információ kiszedéséhez, hiszen a bábús téma nem vezet sehova, ellenben a másik...*
- Már alszik. *felelem mosolyogva, mintegy választ adva, de a lényeget mégis elkerülve. Elgondolkodva bólogatok neki ismét, mikor már a kard a téma, s bár nem szívesen adja, rámosolygok bátorítóan, s úgy tűnik meg is törik, így a penge a kezemben köt ki, míg felmérem. Azonban amit mondd, arra oda kapom a tekintetemet.*
- Nocsak... akkor... *kezdenék bele, míg visszaadom a kardot, ám ekkor hallom meg, hogy nem eladó, így kissé össze is vonom a szemöldököm, ám dühbe esni nincs időm, ugyanis a lány megvágja tenyerét, így tekintetem levillan kezére.*
- Van. De nincs rá szükség. *felelem röviden, ugyanis bár kibírnám, mégsem olyan rossz az illata, és nem tűnik túl veszélyesnek sem, tehát egy villámgyors mozdulattal, mely már ember feletti le is teperem a földre két csuklóját lefogva feje mellé, és gondolkodás nélkül harapok nyakába, hogy vérét vegyem. Azonnal érzem, hogy jobb mint a sárvér, de nem olyan minőségű, mint az aranyvér, így végülis nem rossz a vad, tehát abba sem hagyom a kortyolgatást, hanem bizony bőven veszek magamhoz a véréből, mely most annak ellenére, hogy nem a legjobb jól esik, így fel is morranok egy kissé, s immáron valószínűleg ő sem kapálózik mérgem miatt, ami lecsitítja. Kis idő múltán emelem csak el a fejemet nyakától, és véres ajkam szintén vörös ingembe törlöm.*
- Nocsak... csak nem félvér vagy? *egyenesedem fel, míg kezem megtalálja a kardot is, mely a földön hever, és vízszintesen nyakam mögé támasztva két kézzel fogom meg, mintha támaszkodnék rá.*
- Próbáljuk meg újra... elviszem százért. *bár el is vihetném a kardomat csak úgy, hiszen nincs több dolgom a bizonyára a hirtelen vérveszteség miatt gyenge lánnyal, még sem teszem, ugyanis hajlandó vagyok fizetni neki. Ez rajta is múlik.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-05-18, 12:56 am

*Élvezem a beszélgetést, rég társalogtam ilyen témákról, mint például a vívás, de azért még mindig érdekesebb, mint egyedül csücsülni a hálóban, és várni az ihletet, hogy mit is csinálhatnék ezen az estén.*
-Vannak érdekes fazonok, de a tanárok alapjáraton rendesek, és szerintem megéri ide beadni a gyerekeket.*Azt nem teszem hozzá, hogy legalábbis egy idő után megéri, mert még én is furcsán éreztem magamat 16 évesen a többiek között. Egy emlék élénken megmaradt, amikor Alexi elkapott az óceán alatti barlangrendszerben. Azóta sem kívánom az újra találkozást, bár ha más körülmények között találkoztunk volna, talán csíptem volna a kegyetlenségét meg a spirituszát. Elmosolyodom azon, hogy alszik a gyereke, de aztán elkérte egyetlen drágaságomat, a kardomat, és én át is adom neki, némi fenntartások mellett. Meg akarja venni, de én már akkor tudom, hogy nem adom oda, amikor elveszi tőlem. Mikor visszakapom, szerencsétlenül megvágom a kezemet, és le is huppanok, így mikor megkapom a választ, értetlenül nézek fel, de már meg is bánom, mert így telibekap a férfi, akiről hamarosan kiderül, hogy vámpír. Még mielőtt elkezdené szívni a véremet, már tudom, hogy hibát követtem el. Így minden erőmet megfeszítve küzdök, sőt még le is köpöm, hátha elenged. A késre gondolok a nadrágom hátuljában, de már nem is gondolok többé védekezésre, hiszen már nem fáj annyira. Ha nem a véremet szívná, még kifejezetten erotikus pillanat is lehetne, de sajnos nem az, így mikor leszáll rólam és a véremről kezd papolni, így csak bólintok egy gyengécskét.*
-Dögölj... meg.*Csak ennyit mondok, amikor az áráról kérdez a vészívó, sőt a kést előkapom a tokból, és egy gyors mozdulattal felé hajítom, hátha célt találok. Habár endorfinok szabadultak fel bennem, még mindig érzek némi dühöt ahhoz, hogy a kést elhajítsam, aztán a fához vonszolom magamat, ahol vattával állítom el a maradék vérzést is.*
-Te most... pénzt akarsz adni... a kardért, miután... kiszívtad a fél vérállományomat?*Kérdezem meglepődve, bár már alig vagyok ébren, hirtelen úgy elálmosodtam.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-05-18, 1:09 am

*Finoman húzom ki belőle azt amire kíváncsi vagyok, s bár az nem derül ki, hogy hányadikos, mert nem felel rá, nem fogom ismét megkérdezni, azzal csak felhívnám magamra a figyelmet, így bólintok egyet, hogy megértésemet jelezzem. További társalgás folyamán tudok meg ezt-azt, és még azt is lehetne mondani, hogy végre minden a terv szerint megy, és meg tudom amit kell, aztán kiszívom a vérét, mégsem sikerül, ugyanis elvágja a kezét, ami őszintén meglep először, hiszen nem bánt ügyetlenül a karddal, de hirtelen kell döntenem, és én a most mellett teszem le a voksom. Nem érdekel a lány reakciója, már leteperve veszem vérét, és hiába küzd, lévén, hogy vámpír vagyok, jóval erősebb vagyok egy kifejlett férfinál is, nem hogy egy diáklánynál, és bár felmordulok mikor leköp, nem reagálok először, ugyanis megtanultam figyelmen kívül hagyni az ilyet, mivel taktikailag nem lenne okos lépés, ha most adnám fel. Ez később történik meg, és le is törlöm nyálát magamról mikor kiegyenesedem, ám ezt megjegyeztem. Ekkor már látom a hirtelen mozdulatát, és reagálva minderre odébb is lendülök villámgyorsan, hogy elkerüljem a kést, ami így a játszó vár fájába fúródhat. Egy pillanat alatt termek ott, és vágom pofon a lányt igen csak erősen, s bár hozzám illene, hogy most egy jó darabig megkínzom, én mégsem teszem ezt, mert a kard leköti a figyelmem. Megvetésem jeleként a számban maradt kis vért visszaköpöm rá, és odébb sétálok egy darabon.*
- Hát ha nem, akkor nem. Tudod volt diák, akinek egyenként törtem ki az ujjait, és vízbe vetettem úgy, hogy megparancsoltam neki, hogy nem mozoghat, sőt, másokat felvágtam a késemmel bizonyos helyeken. Örülj hogy megúszod, és köszönd a kardodnak. *közlök néhány tényt, és sejtheti hogy igaz amit mondok, ugyanis megtörtént esetek. Nagyon szívesen itt maradnék még egy kicsit játszadozni a lánnyal, esetleg a saját kardjával szúrhatnám le, de igazság szerint unott vagyok most hozzá.*
- Ha legközelebb találkozunk, bepótoljuk ami most elmarad. *kacsintok rá, majd biccentve egyet elsuhanok a sötétségben a karddal együtt. Nem kérte a százast, így nem kapja meg, de ha legközelebb találkozhatunk bármikor visszavásárolhatja... hiszen a szobámban lesz a trófea.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-05-18, 1:20 am

*Sohasem gondoltam volna, hogy ezt az estét vámpír nasiként végzem, ám minden megeshet, de erre akkor sem számítottam. Mikor leteper, köpni-nyelni nem tudok, na köpni azért igen, ami láthatólag hidegen is hagyja, majd mikor végre abbahagyja, a késemmel próbálkozom, ám túl gyors. Erre majd még gyúrunk, hogy hogyan nyírjunk ki vámpírokat este, ha megtámadnak játszótéren. Csak szusszantással reagálok arra, hogy célt tévesztettem, majd elmászom a fáig, ahol a bábum van. Azaz csak annak is úgy a maradványa, ahogy nekem. A pofonra érzem, hogy felhasad az ajkam és újabb vércsepp indul el a szám széléből. Nem kellene többet elveszítenem, így inkább lenyalogatom. Majd jön a kölcsön kenyér visszajár, így kapom vissza a véremet.*
-Még sem lehettem olyan fincsi...*Törlöm le magamról a vért, és gyűlölködve nézek a vámpír után, akinek nem is olyan rég szívesen válaszolgattam a kérdéseire.*
-Ööö... zsír.*Csak ennyit tudok kinyögni, valahogy a véremmel együtt kiszállt az intellektus is a fejemből, majd mikor a viszontlátással fenyegetőzik és elmegy a kardommal, csak lefekszek aludni, nem érdekel se a hideg se semmi. A nyakamra még mindig vattát szorítok, és így esik ki jó pár óra az emlékezetemből.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-07-07, 1:20 am

*Sétálgatok Mystral utcáin, de mivel már éjfél van, talán el is múlt elégi kihalt az utcák, legalábbis azok melyeken most ép járok. Bár az is igaz hogy nem a centrumban vagyok hanem a város szélén. Ahogy baktatok az utcán felfelé nézek az égre és látom a csillagokat és a fogyó holdat. A holdat néha-néha egy kosza felhő eltakarja, de ettől függően fényesen világit. Hirtelen egy villám cikázik át az égen.*
~Egy, kettő, három...~*számolok magamig egészen harmincig, de még ekkor sem dörög. Felvonom a szemöldökömet és ugyanakkor a fekete rövid nacim zsebébe süllyesztem a kezeimet. Úgy szint fekete topot viselek, melyet már szinte elér a vörös hajam melyet nem vágattam le egy ideje. Lehet hogy most megnövesztem, de még nem döntöttem el. A lábamon megy egy fekete szandál van. Hirtelen egy szél meglebegteti a hajam t mely a szemembe kerül. Kisöpröm az arcomból a hajamat és ekkor látom, hogy már nincsenek épületek. Helyettük egy üres terület terül szét a szemem előtt.*
-Várjunk ha nincs itt semmi akkor mi nyikorog?*teszem fel a költői kérdést,melyre remélem nem kapok választ. Körbe nézek jobba és látom, hogy a bokrok sorfalt állnak. Kíváncsian közeledek feléjük majd találok egy ajtó szerű rést ahol mindenki befér. Így be is sétálok rajta és egy játszó tér kerül a szemem elé . Besétálok rajta, majd rögtön oda is a szaladok egy hintához mit egy hét éves kislány és már fel is ülök rá.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-07-07, 1:50 am

*Egész napomat arra szentelem hogy Ashi után kutatok. Mindig elkerülöm, és ez már kezd idegesíteni, mert itt van hátizsákomban a névnapi ajándéka. Mondjuk lehet hogy megharagszik rám, amiért tegnap volt, és mégis ma kap ajándékot, de tegnap intéztem el neki. Loholok körbe-körbe a kastélyban, s mikor már átfésülöm az egészet rászánom magamat hogy körül nézek a kastélyon kívül is. Rohanok a révészhez, akitől megtudakolom hogy nem látta e Ashit, és nagy szerencsémre épp egy 10 perce vitte őt a városba. Hálálkodva búcsúzok amikor átérünk és már futok is az utcán a laza kis öltözetemben. Oda megyek ahhoz a néhol elszórt emberhez, akivel találkozok, s érdeklődök hogy nem láttak e erre egy lányt, akinek olyan színű a haja mint egy piros traktornak, de sajnos hiba. Elkeseredve sétálok az utcán, ám egyszer csak véget ér. Nagy semmihez érek, amitől igen csak meglepődök. Ám valahonnan jön némi lépés hang, illetve nyikorgás, ami határozottan azt jelzi hogy van itt valaki, aki talán segít megtalálni a barátnőmet. Megyek is a hang irányába, ám ekkor egy nagfy bokor fallal találkozok, aminek van egy bejárata. Kevés bent a fény, de megkockáztatom, és belépek. Ám néhány lépés múlva meglátok egy sötét alakot a hintán, aki örült pedofilnak néz ki. Nem látom jól, csak azt hogy van ott valaki, aki hintázik, és aki alatt nyikorog a játék. Nagyon megijedek, s fel is sikítok, majd hátra vetődök. Amikor a földre érkezek, akkor látom meg másik szögből az illetőt, aki bizonyára megrémült egy hisztis hülye sikításától. Ám nem kell tovább keresgélnem mert végre meg van az akit keresek.*
-Jézusom Ashi! Te vagy az?! Anyám.....egész nap téged kereslek, erre itt rám hozod a szívbaj?! Hát szép...mondhatom. *nevetek a saját hülyeségemen, ám ekkor eszembe jut hogy miért jöttem. És ezért oda szaladok hozzá, és leveszem óvatosan a hátizsákom.*
-Tudom hogy tegnap volt, de kérlek nézd el nekem, mert őt szereztem be, ezért nem tudtam akkor oda adni. Tehát utólag is Boldog Névnapot! *mosolygok barátnőmre, és az arcára nyomok egy puszit. Az ölébe rakom a táskám hogy nyissa ki. *
-Műzli a neve. De persze elnevezheted másnak is, csak szerintem aranyos név neki. *mondom, majd várom hogy kinyissa a táskát, és meglássa az ajándékát. Ha van bátorsága lehúzni a cipzárt akkor egy kölyök
cica fog rá pislogni. *
-Remélem tetszik. *mosolygok kedvesen s várom a reakciót*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-07-07, 2:35 am

*Úgy döntök hogy ismét egy szúnyogos éjszakára indulok. Vagyis nem indulok mert már egy ideje lent vagyok a szigeten, de a kutyámat nem hozom el, mert mint mostanában mindig most is aludni szeretne.*
~Túl sokat alszik az a kutya és már nem is kicsit. Hát ha lesz rá alkalmam holnap minden képen megsétáltatom!~*határozom el magamba. Közben felfelé nézegetve baktatok az utcákon majd láttok egy szokatlan villámot vagyis nem szokatlan csak most meg lep, hogy nem volt neki hangja. Bár ennek van egy jó magyarázata az meg az hogy messze villámlott és a hangja nem jött át, erre a területre. Közben ki érek az utcákról és egy semmi közebére kerülök, de hamar rájövők, hogy itt van valami. Odasétálok a bokrokhoz hol be lehet jutni a kis területre. Mikor meglátom a hintát fülig érő szájjal rohanok oda, hogy majd felugorhassak rá. A hintára érkezek kecsesen, de kis híján leesek róla, mert egy szellő meglöki mielőtt a lábam érné az ülőkét. Szerencsre jó az egyen súlyom így nem vágódok hátra és el is kezdek hintázni állva majd mikor elég magasan vagyok hirtelen megfordulok és leülök rá. Így hintázok egy kicsit. Elgondolkozva nézem az eget. Valami zajt hallok így oda kanyarodik a tekintetem ahonnan hallom. Látom, hogy valaki bejön a bokrok közt. Nem ijedek meg, mert itt van nálam a pálcám. Egy másod perc múlva felsikít az illető melytől én elnevetem magamat, de csak halkan, majd villám gyorsan előveszem a pálcámat és az állam alá teszem majd egy varázsszót suttogók.*
-Lumus!*erős fény megvilágítja az arcomat, melytől még ijesztőbb lehetek. De mikor meg hallom hogy a nevemet mondja Carol megvárom hogy a levegőbe emelkedjek a legmagasabb pontig majd ki ugrok és lábujjhegyre érkezek ami rossz ötletnek tűnik.*
-Áú!! Halli Carol! Hát igen én már csak ilyen vagyok.* sétálok vissza a hintához majd felülök rá.*
-Amúgy miért kerestél?*vonom fel a szemöldökömet, mert általában megtalálnak ha keresnek és tudni szoktam hogy miért keresnek. Na de inkább meg várom hogy közelebb jön és mondja amit akar, majd utána beszélek én is. Miközben jön felém már tudom a szavaiból hogy mit szeretne, de nem szólok semmit meddig a lábamra nem teszi a táskáját.*
-Hé! Ez meleg. sütöttél? Várj az nem jó mert akkor nem élőlénynek mondanád. De nem valami veszett, dolog? * csipzárolóm ki. Ekkor valami furcsa dolog történik ami bent volt rögvest felugrik a vállamra és elkezd dorombolni.*
-Hehe! Édes vagy Müzli. Köszi Carol.*Majd utólag visszaadom immáron egy macskás puszit. Közben érzem hogy a cicus helyezkedik.*
-Hé! Előtte még megnéznélek!*Mondom majd finoman leveszem a vállamról és megnézem. Rókamosollyal mosolygok hol a cicára hol a Carolra. Édes kicsit macska néz rám aki épp meg akarja nyalni az arcomat. Mielőtt sikerülne neki vissza teszem a vállara.*
-Édes. Amúgy miújság? Történt valami izgalmas?*kérdezem tőle még az átlagos dolgokat, de nem sokára valami izgisebb témáról szeretnék beszélni vele, vagyis kérdezni tőle egy jó kis kérdést. Közben felélénkül a szél és a villámlások is gyorsabban jönnek.*
//alvás idő van, fagyunk//

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-07-07, 12:59 pm

//Lányok, máskor légyszi úgy kezdjetek játékba, hogyha legalább 3-3 hsz-t hallattok vagy összesen 5 db-ot írtok, mivel a fórum még mindig nem időn kívüli, ez így meg már majdnem annak számít. Smile

Látom, hogy késő volt, de hogyha tudjátok, hogy már nem lesztek sokáig, akkor ilyen rövid játékért ne kezdjetek bele!//

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-07-20, 10:15 pm

*Én sajnos már rég nem tudok ennyire pozitívan hozzáállni a kapcsolatokhoz, most már biztosan mindig bennem lesz, hogy én vagyok a hibás, hogy miattam lép le minden pasi és már csak ezzel fogok mindent elrontani, tudom én, elég paranoiás tudok lenni e téren. Viszont most ezt nem osztom meg Mathissal, nem érzem úgy, hogy kellene, hanem e helyett a lelkizés helyett inkább a mosdót célzom meg, ami oly könnyedén nem jön össze, hanem megszédülve pottyanok bele a fiú ölébe, ki el is kap, én pedig zavaromban össze-vissza kezdek el beszélni és magyarázkodni is.*
- Szóval te kedves és segítőkész vagy? *kérdezek rá mosolyogva, de aztán hagyom, hogy felkeljünk és a mosdóig is eljussunk, hol azért egy picit jobban is leszek, de igazából a friss levegő kéne ide vagy egy ágy, ahol aludhatok egy jót. Egy ideig még elvagyok a mosakodással, de aztán már meg is jelenek, így pillantom meg a vodkákat tartogató fiút, melyekre egy célzást is teszek ám.*
- De... én még nem ittam annyit és egy picit megkóstolnám. Vagy talán sajnálod? *kérdezek is rá kíváncsian és fel se fogom, hogy testemhez ér, csak lépkedem kifelé, mint valami jó kislány és amikor a friss levegőt megérzem, szemeim is picit lehunyom. Nem túl jó ötlet, ismét megszédülök, Mathis karjáért kapok, majd ismét kinyitom barnaságaimat és végül az égre meredek.*
- Nekem mindegy hova megyünk. *motyogom és most már el se engedve karolok bele, így hagyhatjuk magunk mögött a főutcát, nekem pedig Mathis jelen pillanatban egy stabil pont... A játszótérhez érve viszont az egyik mászókához megyek, ahol leülök az egyik vasra, majd fel is tekintek szépen a másikra.*
- Miért nem hagysz egyedül? Hiszen nem is ismersz. *kérdezek is rá kíváncsian, kezeimet ölembe ejtem, úgy pillantok fel a másik arcára, várva a válaszát, miközben próbálok egyre mélyebb levegőket venni, hogy jobban legyek, tényleg kavarog minden és ez így nem jó.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-07-20, 10:27 pm

* Nem firtatom tovább a dolgokat, majd mesél, ha akar, viszont a kis jelent, ami lejátszódik, még mielőtt végre elérhetne a mosdóig hagy némi kívánni valót maga után, de csak úgy pozitív értelemben véve. *
- Nézz csak rám. Maga a szőke herceg fehér lovon, mert ha lenne sárkány, azt is legyilkolnám. Na indulás! * válaszolok neki vigyorogva, hátha ezért is kapok egy kis mosolyt, azért ehhez értek, ahhoz, hogy kedves, rendes és normális legyek, ehhez még innom sem kell. Elsegítem tehát a mosdóig, ahol szépen össze is szedi magát kicsit, s bár gyanítom, neki jobban beütött az a majdnem üveg bor, mint nekem az egyetlen sör, szóval eszem ágában sincs tölcsért csinálni a szájából, hogy még a vodkámat is beigya. *
- Nem, egyáltalán nem sajnálom. De a piciből több lesz, aztán meg sok, és nem teheted ezt magaddal. * jelentem ki határozottan, bár tudom, ha lelépünk innen, mert azt tervezzük, én úgyis meghúzom ezt az üveget, és akkor már egy idő után nem tudok majd neki nemet mondani, hogy kapjon belőle, szóval.. szóval inkább arra sarkallom, haladjunk csak kifelé, így még rá is segítek a haladásra, odakint pedig már újra segítő kezet kell neki adnom, meg is támaszkodhat bennem, nem fogok eldőlni pehelysúlyától, és azt is hagyom, hogy belém karoljon, természetesen, miközben javaslok is egy számomra tetszetős helyet a továbbiakra. Szavaira bólintok csak, meg is indulunk most már arra felé, valószínűleg ez lesz a végcél, még a kastély előtt, amit hamarosan el is érünk, szóval elengedve őt figyelem, hová mászik, majd én ugyanannak a mászókának dőlök most, méghozzá mellé, de le nem ülök egyelőre. *
- Velem született fejlődési rendellenesség, hogy normálisan viszonyulok az emberekhez. És nem azért, de ittas vagy, valakinek vigyáznia kell rád, meg amúgy sem hagyhatom, hogy egy ilyen kedves és szép leányzó egyedül igyon.. izé, szomorú legyen. Nem áll jól. * mutatok rá a dologra vigyorogva, s keresem is zöld szemeimmel tekintetét bátran, majd az egyik üveget letéve magam elé kezdem bontogatni a másikat, és meg is húzom, cseppet megrázva a fejem utána, azért érzem, elég durva ez, pföjj. *
- De ha zavarok és inkább egyedül lennél, hát rendben. Végső soron, még pár rövid és én is matton leszek, na meg elsős vagyok, nem is biztos, hogy meg tudlak védeni, csak a szám nagy. * vigyorgok rá, majd még egy nagy korty, tudatom szerint dolgozik is az alkohol, gyomrom marja rendesen. * - Amúgy meg ha kérsz, vedd csak el. * lengetem meg orra előtt az üveget, nem hagyhatom, hogy szomorkodjon, a-a, azt tuti nem, na meg újra lazulni akarok, múltkor is elég jó volt, most sem lehet rosszabb. *

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-07-20, 10:40 pm

*Nem ismerem még, de már szimpatikus fiúnak ítélem meg, aki tényleg nagyon is kedves. Így amikor hallom a szavait, bizony halkan fel is nevetek, a pityergésem már rég elmúlt és azt hiszem, hogy ezért Mathisnak kell hálásnak lennem.*
- Szőke nem vagy, de herceg még lehetsz. *döntöm meg fejemet és végül felkelve indulok is meg a mosdó felé, hol egy kicsikét el is időzünk, majd végül azt magam mögött hagyva térek vissza a vodkákat fogó fiúhoz, így kérdezek is rá arra, hogy kaphatok-e az italból mire negatív választ kapok, és ez most fura, hiszen nem az egész üveget akartam ám lenyúlni.*
- Miért ne tehetném? Én senkinek se számítok, pedig egy ideje már itt tanulok. *sóhajtok is fel és talán Tom az, akinek jelenthetek valamit, de senki másnak nem és ez így nincs jól, nem akarok így élni és így itt maradni. Talán át kellene íratkoznom egy másik intézménybe, igen, talán az lenne a legjobb. Mivel a legcsodálatosabb dolog, amelyet a Mysterionak köszönhetek, az Seina, semmi más, de a famulusom a mindenemmé vált. Remélem, hogy jól van... Elhagyjuk a fogadót, majd a játszótérhez indulunk, ahol le is ülök, miközben Mathis állva dől neki a mászókának és ott teszem fel az újabb kérdésemet, melyre a választ hallva csak fejemet csóválom meg lágyan.*
- Nyugodtan vigyázhatsz rám, ha szeretnél, de a szomorúságom nehezen tűnik el, pedig annyira próbálkozom, hogy tovább lépjek, mégis, lehetetlen feladatnak érzem. *sóhajtok is fel kissé, majd végül az egyik üveg a földre kerül, a másik pedig Mathishoz, amire rá is húz nemsokára, én pedig kíváncsian fürkészem helyes pofiját.*
- Csak nem erős? *vigyorodom is el, hiszen a kemény fiún látszik ám, hogy bizonyára sok most neki az alkoholtartam. *
- Nem zavarsz, örülök, hogy itt vagy és nem vagyok egyedül... *ismerem is be, majd végül meg is tudom, hogy ő bizony még csak elsős.*
- Én másodikos vagyok, de jelen pillanatban szerintem egy varázsigére se tudnék koncentrálni... Szóval ugyanott vagyunk. *kezem végül felfelé emelkedik, hogy elvehessem Mathistól a vodkás üveget, hogyha már ennyire kínálja és bele is szagolok picit.*
- Lehet igazad van és nem kellene, de... most valahogy jól esik. *húzom is meg én is a vodkát, majd a hideg átfut testemen, annyira hirtelen ér ez és végül fejemet is jól megrázva emelem vissza eltorzult arccal a másiknak az italát.*
- Uhh, ez kemény. *végül le is mászom a mászókáról, így csüccsenek le annak tövébe, a puha fűbe, majd a fiú felsője után nyúlok és az ingét lágyan meg is húzom, ezzel késztetve rá, hogy üljön le mellém.*
- Mesélsz magadról? Eddig szinte csak rólam volt szó... te, ki vagy? És, honnan jöttél? *most értelmesebb kérdés nem jut eszembe, de majd Mathis is csak mesél magáról olyasmit, amiről nem gond, ha én is tudok. Tehát barna szemeim arcát fürkészik, miközben az üveget ismét meghúzom, ha átnyújtja és már adom is vissza.*

//fagy//

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-08-01, 6:30 pm

*Már egy ideje nem jártam az egyik kedvenc helyem, a játszótér közelében, hogy pontos legyek, azóta nem, hogy az a vámpír lecsapolt. Most is rossz szájízzel közeledek csak a hely felé, mivel ma nem tudtam mit csinálni, és a hágóhoz sem volt kedvem elmenni, így döntöttem a játszótér mellett, így kerülök hát én a révész hajójába, aztán át Mystralba, hogy onnan vegyem célba a játszóteret, amelyet még így, fényes nappal is baljós hangulat vesz körbe. De most én letelepszem egy padra, a hintával szemben, hogy megörökíthessem, művészi szemszögből. A ceruzámat gyorsan meg is hegyezem, aztán munkához látok, leginkább fekete lesz a rajzomon, a szürke minden árnyalata mellett. A hajamat munka közben feltűzöm egy csinos kis kontyba a buksim tetejére, lábaimat pedig magam alá húzom. Most nem öltöztem túl, egy bordó miniszoknya van rajtam, egy strandpapucs meg egy fehér ujjatlan póló. Nem divatbemutatóra igyekszem, ez látszik is a megjelenésemen, de most belemerülök a munkába és figyelek, hogy minél élethűbbre sikeredjen a művem.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-08-01, 6:42 pm

*Lucius a mai délutánra engedett magának egy kis pihenőt a délelőtti intenzív gyakorlás után, -elvégre az anyaggal is haladnia kell-, s miután meguzsonnázott a kötelező teával, átkel a révész segítségével Mystralba, ahol neki kezd bóklászni. Végül a sövényektől rejtett játszótéren köt ki, amit Serafina már ajánlott neki korábban s ez be is ugrik. A hely atmoszférája meg is fogja s mikor körülnéz, akkor látja meg az ominózus lányt a padon. Gonosz gondolata támad, amit egy kaján vigyorral nyugtáz. Puha gumitalpú cipőjében lopakodik hangtalanul a lány mögé, közben fém golyóstollát előhúzva zsebéből. Mikor a másik mögött van, hirtelen mozdulattal úgy tesz, mintha el a akarná vágni a lány torkát, aki hirtelen azt érezheti, hogy egy kar tartja meg a nyakát, egy másik kéz pedig valami hideg fémet szorít neki.*
-Meglepetés! *súgja Lucius a lány fülébe. Nincs kétsége felőle, hogy a frászt hozza a másikra. Jó orgyilkos lehetne, bár van is egy apró tapasztalata ilyesmiben. Egyébként fekete farmert hord, egy fekete rövid ujjúval s egy barna bőr válltáskával*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-08-01, 6:55 pm

*Mai nem létező teendőim után kicsit kiruccanok Mystralba rajzolgatni, és egyik kedvenc helyem, a játszótéren kötök ki, a hintával szemben, hogy pontosabb legyek. A hintát tartó faváz felvázolásra kerül, és már csak a hinta meg annak a lánca, valamint a háttér marad hátra, mikor valaki vagy valami semmiből nyakon ragad, mint valami baromfit, és fémet szorít a nyakamhoz. A hangot hirtelen nem ismerem fel, de szerencsém, hogy ez a támadás hátulról érkezik, így egy jól irányzott könyököléssel megküldöm a gyilkos hajlamú gyomorszáját. Ezzel a lendülettel leperdülök a padról hogy ha véletlenül még ezek után is próbálkozna, legalább ne legyek könnyű célpont. Ekkor veszem észre, hogy a támadó nem más, mint Lucius.*
-Ohh bocsi, remélem semmi komolyat nem ettél mostanában, mert nincs nálam zacskó.*Kérek tőle bocsánatot, nem tudhattam hogy ő az, de most már tudja, hogy igazi Jackei Chan vagyok ám. Szépen lassan megnyugszok, és már a szívem sem kalapál annyira, remélhetőleg nem kapok szívinfarktust, így lassan vissza ereszkedek a padra.*
-Nagyon megijesztettél. Mit szorítottál a nyakamnak?*Kérdezem kíváncsian, félredöntött fejjel, bár tőlem ezt már megszokhatta, így most remélem, hogy választ kapok, miközben lehajolok az időközben földre került vázlatfüzetemért.*
-Mi jót csináltál, amióta nem láttalak?*Küldök felé egy kedves mosolyt, miközben folytatom a művemet, amit sajnos sikerült összetaposnom, de annyira azért nem vészes.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-08-01, 7:06 pm

*A Mystralban eszközölt kiruccanása új fordulatot vesz, amikor a játszótéren ráakad Serafinára s magában úgy dönt, hogy megrémiszti kicsit a másikat. Nem is Lucius lenne, ha nem tenné. Van amikor csak beéri annyival, hogy mások mögé lopakodik és akkor szólal meg, amivel a frászt hozza az illetőre, most azonban tovább megy ennél a mesterkélt merénylettel. Viszont tudja, hogy ez kockázatos, így abban reménykedik, hogy nem varázslatot kap az arcába, hanem mondjuk valami fizikai támadást védekezésképp, mert azzal könnyebben tud valamit kezdeni, épp ezért feszes izomzattal fog neki a tevékenységnek s hasizmaira jobban ráfeszít, mert ez a leginkább támadásnak kitett terület. Kap is egy könyököst, de nem az elsőt életében, így egyszerűen csak elengedi a lányt és megáll egy kaján vigyorral az arcán, de kissé görnyedten, bár egy piros foltot leszámítva semmi baja nem lett, levegő meg nem volt a testében, ami beszorulhatott volna, mert kifújta.*
-Akkor elértem a célom. Egyébként egy toll volt csak, ha ez megnyugtat. *mutatja fel az eszközt.*
-Bár engem nem töltene el megnyugvással, mert ha végezni akartam volna veled, csak a tarkódba döftem volna. Meg se éreznéd, olyan gyorsan lenne vége... *apró kis mellékzönge, amit csevegő hangnemben jegyez meg.*
-Bocsi a rajz miatt. Most kezdheted majd elölről... *ezt viszont tényleg sajnálja, erre előbb is gondolhatott volna, de most már mindegy.*
-Nem sok semmit, ettem, ittam, mulattam, tanultam körül-belül ennyit. *mondja, mert nem kíván most részletekbe menni ebben a tekintetben.*
-És te? Hogy vagy mostanság?*kérdez vissza, mert a kérdés két oldalú. Meg volt egy ideje, hogy találkoztak, bár nem is oly rég.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-08-01, 7:28 pm

*Most a rajzolásba mélyedek, így nem veszem észre ismerős támadómat, csak amikor már a nyakamnak szorítja a "kését" így én megkönyökölöm a gyomorszáját, csak hogy legyen egy kellemes emléke rólam. De mikor rájövök, hogy Lucius az, kicsit lelkiismeret furdalásom van, hogy egy ismerőst ütöttem meg.*
-Most komolyan egy tolltól ijedtemben meg ennyire?*Szortyintok egyet, miközben lecsüccsenek, jelezve neki is, hogy tegyen így. Rég nem láttam, bár egyáltalán nem változott, de felmérem a veszteségeket vagy éppen a nyereségeket, amit ez idő alatt elszenvedett, de a stílusa nem változott.*
-Ez már nem az első alkalom, hogy nekem a halálnemekről beszélsz: kard, fulladás, alkoholos halál... remélem nem hagytam ki semmit. Most meg a golyóstoll! Háh áruld el a titkod, te biztos valami bérgyilkos voltál, mielőtt idejöttél?!*Nézek rá felhúzott, kérdő szemekkel. Bár ha az lett volna, nyilván nem árulja el, de remélem, hogy a szeméből azért ki tudom olvasni. A rajzomért történő bocsánatkérésre csak legyintek, és máris új oldalt kezdek, miközben felé fordulok.*
-Lerajzolhatlak?*Kérdezem, és ha igent mond akkor máris hozzá kezdek, először a szemeknél, de ha nemet, akkor egy előttünk növő virágot kezdek el felvázolni. Csak bólintok, hiszen én is kb ennyit csináltam, de azért töröm a fejemet, hogy valami érdekeset is mondhassak.*
-Megismertem egy új szobatársamat, és elmentem a misztikus lények ismeretére.*Veszem számba az elmúlt pár napot, és mivel semmi egyéb érdekeset nem találok, így meg is vonom a vállamat, jelezve, hogy ez minden.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-08-01, 7:48 pm

*Az ijesztés eléri a sikerét, a fém toll nagyon is élethű kés ilyen helyzetben, mert hideg és fémes, így nem lehet leszűrni, mit is szorítanak az ember nyakának. Viszont az önvédelmi reakció se marad ki a számításból, így Luciusnak nem esik különösebb bántódása. Majd a lány rákérdez, hogy egy tolltól ijedt-é meg ennyire s Lucius egy közlése után a másik rájöhet, hogy joggal ijedt meg.*
-Tudod rengeteg dolgot fel lehet használni a gyilkolásra. Nekem volt oly kedves a tanítóm és felhívta erre a figyelmem, meg adott tippeket is. *mondja magyarázatképp, közben mérlegel, hogy elmondjon-e egy bizalmasabb dolgot, de végül úgy dönt, hogy miért is ne, elvégre már ő is tud dolgokat a másikról.*
-Meg volt ilyen tapasztalatom. Tizenöt voltam, amikor először öltem. A nagyapám merénylőjét, hátulról, a tőrömmel egyenesen a tarkóján szúrtam meg. Éreztem ahogy a penge belül megcsikordult a koponyacsonton. Kemény volt.... Azóta se okádtam akkorát, talán az első berúgásomnál... *emlékszik vissza az esetre, miután a lány mellé ül a padra.*
-Hogy mi? Persze, ha akarsz... *bár nem érti, minek kéne őt lerajzolni, meg lassan zökkent vissza gondolataiból.*
-Azért ez is valami. Én sajna nem tudtam menni az órára, de hallottam, hogy izgalmas volt. Viszont a múltkor amikor találkoztunk, azt mondtad, lehet ez az utolsó napod. Nekem kis híján az lett, mert sikerült egy dimenziókapun keresztül egy kemény csatába és egy kissé szövevényes ügybe keverednem pár diáktársammal... *meséli, mert beugrott, hogy bizony akkor találkozott utoljára a lánnyal s azóta nem beszéltek.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-08-01, 8:01 pm

*Rajzolgatás a félelmetes játszótéren. Igen, ez a program ma este, és be is váltom magamnak tett ígéretemet, hiszen most itt trónolok egy padon, miközben drága jó Lucius az életet is kikergeti belőlem, úgy megijeszt.*
-Érdekes tanítóid lehettek, hallod-e. Miket tanultál így, magántanulóként?*Miközben kikérdezem a tanulmányairól, szétnézek a kis édenkertben, és látom, hogy már kezd besötétedni. Nem akarok sokáig maradni itt, hiszen nem tudhatom, hogy Azrael mikor jön, és Chloe-val még nem állunk készen a bosszúra, amelyet kifundáltunk ellene. A nagypapás sztorira csak kikerekedik a szemem, nem csak a tartalma miatt, hanem mert eddigi történetei még nem szóltak ennyire a magánéletéről, a viselt dolgairól. De most örülök, hogy megosztotta velem, így felhúzom a térdemet, és rátámasztom az államat.*
-Szóval akkor valóban nem kellemes érzés ölni. De hogy is mondtad... első?*Vonom fel a szemöldökömet, jelezve, hogy ezt úgy mondja, mintha minimum már százszor megtette volna, de inkább visszakanyarodom a rokonához.*
-De a nagyapád ugye túl élte?*Kérdezem, hogy ne csak az ölésről beszélgessünk, hanem valami jó is kiderüljön a témával kapcsolatban, például hogy túlélte a nagyapja. Megkérdezem tőle, hogy lerajzolhatom e, és látszik rajta, hogy nem érti, hogy miért, de azért megfogom a fejét, és tökéletes szögben beállítom. Csak az arcát szeretném, így jelzem neki, hogy mozoghat, csak a fejét hagyja egy helyben.*
-Ohh, hallottam arról az eseményről. És mondd csak, kivel csatároztatok?*Már a szemöldökét rajzolom neki, szerencsére rendelkezik olyannal, majd még egyszer megfaragom a ceruzát, hogy jobban fogjon, és folytatom a rajzolást.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-08-01, 8:17 pm

*A kedélyek visszaállnak a normálisra, mindenki megnyugszik, Lucius öröme is megvolt s már folyik is a beszélgetés.*
-Hát a normális tanulnivalók mellett, amit te is tanultál a suliban volt amiből kicsit többet. Például történelemre meg ilyesmire nagyobb figyelem lett fordítva. De emellett a vívást és a harcot is oktatótól tanultam, meg azt, hogyan is foglalkozzak az izomzatommal ez mind-mind szakértői segítség nélkül nem jó. *viszont ha ezt így kivesézte a fiú, már jön is egy apró személyes történet, aminek a részleteibe is kicsit belemegy.*
-Kellemes? De az valamennyire. Abban a pillanatban amikor megteszed, igen. Viszont az első után sokk éri az embert cseppet, főleg ha az áldozatod vére ott csorog a karodon, vagy ilyesmi. Igen, első, mert az élet hozhat bármi mást is még... *ezzel jelzi, hogy nem gyakori dolog ez nála, de fel van készülve arra, ha szükség lenne rá.*
-Ó nem, akkor már megkapta az átkot, így elkezdett vérezni s hiába jutott segítséghez, túl öreg volt már, hogy sikerüljön tovább életben tartani, így rövid otthoni haldoklás után meg is halt. Az öreg sose volt óvatos, sőt kifejezetten gőgös volt és kihívó világ életében a halállal szemben. *ezt is tárgyilagosan adja elő a fiú, mintha az időjárásról beszélne. Ő már csal ilyen és Serafina tudja miért is, a múltkor magyarázgatta a lánynak. Majd jön a kérdés s ő beleegyezik. A fejét nem mozgatja, ahogy kérik.*
-Hát először rossz oldalra kerültünk, a világuralomra törő mágust segítettük, de elég nagy csata volt, csak a túlélésre játszottunk, akik oda kerültünk. Aztán kiderült az igazság s végső elkeseredett küzdelemben a csapat csak legyűrte a kellemetlen mágust. De erre is mondtam, hogy hozhat ilyesmit az élet, sose lehet tudni. *magyarázza Lucius, a lehető legkevesebb fejmozgással, csak a száját mozgatja.*
-Régóta rajzolgatsz? *kérdezi, de a munkái felől még nem, először a mostani eredményére kíváncsi.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-08-01, 8:34 pm

-Akkor nagyon sokat olvashattál, ha ilyen szókincsre, kifejezésmódra meg tudásra tettél szert. De egy bizonyos szinten irigyellek, hogy nem jártál suliba. Nem volt könnyű boszorkányként.*Húzom el a számat az emlék hatására, hiszen valóban nem volt egy villásreggeli, amit átéltem abban az időszakban. Talán azért is vagyok tizennyolc évesen ilyen komolytalan, hiszen a velem egykorúak már azért érettebbek.*
-Vajon egy bérgyilkos mit érezhet, amikor megöl valakit? Szerintem vagy nincs lelke, vagy pedig igen jó a gyomra.*Gondolkodok hangosan, majd visszatérek a munkámhoz, de mivel összetapostam az előzőt, kezdhetek egy újat, vadonatúj alannyal együtt.*
-Sajnálom, nem tudtam. De ahogy elnézem, már túl tetted magadat rajta.*Mondom én is olyan fapofával, és olyan semleges hangon, mint ő, mert ha neki nem fontos a téma, akkor nem fogom firtatni.*
-Szerintem az él teljes életet, aki nem fél a haláltól, hanem úgy éli minden napját, hogy lehet az az utolsó.*Már csak ennyit tűzök hozzá úgy mellékesen a témához, hiszen a halál valóban nem egy olyan téma, amit két fiatalnak kellene ilyen szinten megvitatni, bár mi mindig kitérünk erre a topikra.*
-Na akkor izgalmas napod lehetett. És kik voltak ott?*Kérdezősködöm tovább, miközben rajzolom már a haját a feje búbjára, bár csak egy kis részletét, mivel a hangsúly az arcán van. De azért félresöpröm az egyik tincsét, mert így nem látom jól a halvány ráncokat. Kérdésére elmosolyodom, de nem pillantok fel a munkámból.*
-Egy ideje már. Talán mióta az édesanyám meghalt.*Ezt a kérdést még senki sem tette fel, pedig már nem egy ember látta a munkámat. Mély sóhajjal fordítom felé a füzetet, hogy lássa, hogyan sikerült.*
-Végeztem, ha érdekel, hogy hogy sikerült. Na hogy tetszel magamnak?*Leginkább a szemeit emeltem ki, azokra került a hangsúly, a többit csak úgy felskicceltem. A szája került a második helyre, utána a haja. Bár az összhatás tényleg jó lett, nem vagyok elégedett magammal.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-08-01, 9:16 pm

-Hát volt dolgom egy-két könyvvel, annyi biztos. *bólint beleegyezően. A biccentés a másik közlésnek is szól, meg tudja érteni azt, amit a másik mond.*
-Neki ez munka, nem foglalkozik vele. Az orvos is csak egy darab húst lát benned, de a rendőr, a bíró, mindenki, aki emberekkel foglalkozik. Van is erről egy regény, az Iván Iljics halála. Abban jó gondolatok vannak. *viszont ezzel kapcsolatban még egy kérdéskör felmerül, amiről beszélnek.*
-Igen, már volt egy ideje az eset. De ez az élet rendje, akkor se voltam magam alatt. De igazad van az élettel kapcsolatban. *majd csak legyint, hogy a téma ki lett merítve, most ennyit erről.*
-Főleg számomra ismeretlen felsőbb évesek. De volt ott azért egy-két ismerős is, mint Félix, meg Tarkh. De voltunk vagy tízen talán... *gondolkozik el, mert nem pont erre figyelt akkor, amikor ott volt. Majd a lány rajzolgat s nem szólnak, mert a csendnek is megvan az ideje és az is tud hasznos lenni.*
-Értem... hát gondolom kellett valami, hogy kezeld az egészet. *bólint, majd a rajz is kész s Lucius szembesül a saját képével... hát tükörbe se szeret nézni, de ez is fura.*
-Jól rajzolsz, de nem bírom a saját arcom. Viszont én éhes vagyok, menjünk vissza! *mondja s ha a lány dönt, akkor összeszedelőzködnek és vissza is mennek a Mysterioba.*

Tárgy: Re: Félelmetes játszótér 2012-08-01, 9:28 pm

-Ezt úgy mondod, mintha nők lennének a könyvek.*Mosolyodom el arra, hogy én hogyan értelmezem a könyvekkel való kapcsolatát, de végül is visszatérek a munkához, az utolsó simításokhoz.*
-Az azért nem ugyanaz. Nem kinyír, elveszi az életedet mondjuk egy rendőr, hanem csak másik vágányra tereli azt.*
-Hát végül így is felfoghatjuk a dolgot.*Vonom meg a vállamat, csak hogy már lezárjuk ezt a témát és kezdjünk, folytassunk, befejezzünk egy másikat.*
-Tarkh-ot én is ismerem. Nem csodálom, hogy ő ott volt.*Vigyorodom el, hiszen véleményem szerint elég kalandvágyó lehet az, aki képes kviddicsezni, bár kitudja, lehet hogy ez neki nem adrenalin bomba. Aztán befejezem az egész rajzolást, és meg is mutatom neki a végeredményt.. Csak bólintok, bár azt nem tudhatja, hogy nem az anyám miatt kezdtem el rajzolni, hanem az apám miatt. Az első rajzom egy pálinkás üveg volt. Nem véletlenül.*
-Köszi. Bár tudod, szerintem én még maradok egy kicsit, beugrom a fogadóba, most jól esne egy kis melegség.*Utalok az alkoholra, majd ha összekészültem, elköszönök tőle a fogadó előtt, és be is lépek, hogy egy kicsit jobb kedvre derüljek.*