Kviddicspálya

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-02-04, 8:36 pm

* Ambrust érzelmek hada önti el, amikor megpillantja kedvesét, de egy érzés mindenek fölött áll méghozzá a szerelem. Igen és ez már teljesen biztos. Szerelmes ebbe a nőbe, hisz csodálatos. Szíve egyre hevesebben kalapál, ahogy közelebb ér, de egyetlen kósza érintés, kacér tekintet és mintha el lenne sodorva. Szinte elveszik a kék íriszekben. Mintha évtizedek teltek volna el azóta, hogy nem találkoztak és ez most nagyon érezhető a magyar fiún.*
- Dehogynem, hisz egyetlen érintésed is elég, hogy megbabonázz. *Ez így nem teljesen igaz, hisz egy pillantással vagy akár nevetésével leveszi lábáról a lány. Mint például most is, ahogy édesen a karjába kuporodik, mint egy hízelgő kiscica, aki cirógatásra vágyik. Ambrus figyelmes a lány minden rezdülését figyeli, ezért keze el is kezdi simogatni a lányt, de ahogy egyre jobban belemerül, annál jobban fellobban benne a vágy a finn leány iránt.
Ennek tökéletes bizonyítéka a nyakra adó csók, ami elnyomja a lány édes kacaját és még édesebb sóhajjá változtatja. Ezt a fontos információt meg is osztja a szépséggel ki nem rest kihasználni, ezt a fűtött pillanatot, hogy saját maga részére billentse a játékot.*
- Hát azért, hogy megtartsam jó neveltségemet. Tönkreteszel te Nő! *Csókolja meg kedvesét forrón a fiú, majd nem bírva tovább ellenállni a késztetésnek leteperi a hölgyet, ki erre csak meglepően sikkant egyet. Kék szemei meglepetéssel vannak, tele úgy pillant, fel Ambrusra ki hagyja a csók után egy kis levegőhöz jutni, de sajnos az íriszekben nem csak ez bujkál. Ott van benne a bizonytalanság, ami első józanító pofonként hat a cruosra. Tenyere közben a lány combjára vándorol, amit a finn leányzó keze követ. Ismét egy ütés, hogy a fiú magához térjen, ami egyre jobban hatásos, de talán ezt a lány is felfedezheti a fiúcsillogó, de már csillapodó szemében.*
- Nem tudom. Ne haragudj! *Tér észre végre a fiú ki heves fejrázással mászik le a másikról, majd térdét felhúzza, alátámasztja kezét, mellyel arcát takarja. Megérkezett a hideg zuhany. Ambrusnak fogalma sincsen, mit tehetne, ezért csak tenyerébe temeti az arcát és úgy rázza tovább a fejét, majd nagy levegőt véve Illyara pillant.*
- Tényleg nagyon sajnálom. Nem akartalak bántani…*Lehet nem ez a legjobb szó rá, de jelen pillanatban ez is megteszi. Illya szemeibe pillant, amiben továbbra is ott a bizonytalanság, de most mintha egy kevés félelem is csillogna benne, amitől a fiú szíve összeszorul és ajkát gyötrelmes nyögés hagyja el.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-02-04, 8:53 pm

*Vidáman kacarászni kezd, majd mutatóujja hegyével végigsimít a fiú arcélén, szemeit pedig a sötét szempárba mélyeszti.*
-Akkor igazán elárulhatnád. *Nem kissé kíváncsi, bár ez a beszélgetés már egyre kevésbé szól arról, amiről eredetileg. Ez nem is igazán érdekli a leányzót, hisz úgyis jól érzi magát. Ambrus a beszélgetésen túl is felkorbácsolja a lányka vágyait, s könnyen beléfojt akár nevetést, akár szót, azonban ő sem rest. Már alaposan elraktározta, hogy mit kell felvennie, hogy a cruorises diáknak elálljon a lélegzete.*
-Én ugyan nem! *Nevetgél tovább, mindaddig, amíg a földön nem köt ki. A helyzet tetszik neki, a józan eszét azonban nem veszíti el. Vágyik a másikra, nem is kicsit, de több, mint valószínű, hogy Ambrus nemigen tudna tükörbe nézni, ha a saját elveit tagadná meg, s inkább kizökkenti. Néhány pillanatig csendesen követi tekintetével a másikat, ahogy eltávolodik, majd felkel, s odacsusszan a másikhoz, s felemeli fejét.*
-Semmi baj nincsen. Csak...nem akarom, hogy bármit is megbánj. Ebben a kapcsolatban bőven elég egy velejéig romlott ember. Én téged így szeretlek, nem pedig Illya Imbecairwen pasi-verziójaként. *Egy bátorító mosolyt villant a fiúra, majd egy apró puszit nyom arcára, miközben vékony karjaival magéhoz húzza, ha hagyja.*
-Neked fontos, amiben hiszel és én ezt hihetetlenül tisztelem. Nem akarom ezt összetörni. Ahhoz nekem túl sokat jelentesz. *Egy halk sóhaj is elhagyja a leányzó ajkait. Nehezebben mondja ki az, hogy mennyire szereti, mint bármit. Azonban úgy gondolja, hogy a másik megérdemli az őszinteségét. Kissé révetegen pillant fel az égre, s ujjai szórakozottan kikötnek szokás szerint a fiú hajában. Megnyugtatja, ha birizgálhatja a rövidke tincseket.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-02-04, 9:13 pm

*A beszélgetés itt még egész egyben, de mostantól minden elkanyarodik máshová. Nem is kellett hozzá más csak egy érintés pont, ahogy azt már az elején a fiú meg is mondta.*
- Inkább megmutatom. *Suttogja érzékien a lány fülébe, hogy a lányban is fellobbanjon az a heves szenvedély, ami pillanatok átjárja a keresztény férfit. Kezével a lányt kényezteti, miközben Ő folyamatosan folytatja kacér játékát végképp megbolondítva.* ~ˇÓ, dehogynem!~ *Válaszol gondolatban a fiú, de a lány mondatát nagyon egyszerűen megcáfolja méghozzá azzal, hogy kedvesét ledönti a lábáról. Azonban a lány nem hagyja, hogy a pillanat folytatódjon, sőt egyenesen mindent megtesz azért, hogy megtörje a fiú lelkesedését. Ez ugyan fáj Ambrusnak, de be kell, hogy lássa, a lánynak igaza van. Miután rá jött mit is követett el ön marcangolva legördül a lányról távolságot hagyva maguk között, hogy visszatérjen a józan esze, ami nem fog, hisz Illya szépen elküldte melegebb éghajlatra, de azért nem vészes a helyzet.*
- Nem vagy romlott. Ó ugyan, hogy lennél? Ha az lennél most nem mondanád, amit és jelenleg nem így lennék közel egymáshoz. *Feleli, Ambrus most már jobban bár még mindig bizsereg teste a lányé után. Úgy tűnik ezt Illya is észreveszi, mert karjába vonja a cruos diákot ki ellenállás nélkül enged a másiknak.*
- Köszönöm. *Suttogja a szavakat, majd a lány álla alá nyúlva megpuszilja homlokát.*
- Nagyon szeretlek. *Ez tökéletes hallatszik hangján is. Amikor a lány keze a fiú hajába túr Ambrus szemhéja leereszkedik és halk elégedett morgást hallhat.*
- Csodás teremtés vagy… *Hagyja függőben a mondatot és inkább összezárja ajkait. Nem akarja még jobban elszúrni a pillanatot, ezért csak csukott szemmel élvezi a cirógatást.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-02-04, 9:36 pm

*Pikáns játékuk eredményeként a fiatalok a földön kötnek ki, s nem kevésbé pikáns helyzetben tartózkodnak ott, ámde a lány megtöri a pillanatot. Vérzik a szíve, ahogy a másik eltávolodik tőle, s amíg meg nem találja a hangját, nem is követi őt. Akkor azonban odahúzódik a másikhoz, s magyarázatba kezd. A fiú szavaira felhúzza fél szemöldökét, majd a füvet kémlelve megszólal.*
-Sokmindent nem tudsz, amit nem is akarsz tudni. De te más vagy számomra, mint az életem többi része. Semmihez sem ragaszkodom úgy, mint hozzád. Az érzelem és a romlottság nem függ össze és nem zárják ki egymást. *Illya nem mintaéletű, nem is akar az lenni a jövőben sem, kivéve persze, ha Ambrus megkérné rá. Ha ő kérné, akkor még pulcsit kötni is megtanulna, bár nem biztos, hogy jó ötlet lenne. Mosolyogva fogadja a puszit, majd kissé felhős tekintettel pillant a másik szemeibe.*
-Én is szeretlek. *Ujjai mellé hamar odaszegődik a lányka pofija is, melyet félig beletemet Ambrus hajába, s onnan kémleli a messzeséget, melyet ilyen szögből a lelátó jelent mindössze, melyet gondolatai mögül nem is lát. Kissé zavartan felkuncog a megjegyzésen, majd elereszti a fiú kobakját, s lejjebb csúszva odafészkeli magát Ambrus vállára, s onnan pillog fel rá. Eközben sólyma visszatér, s kivételesen tiszteletben tartja teremtője magánéletét, így a pálya egyik legtávolabbi végében telepszik le, s csak egy rövidet cserrent üdvözlés gyanánt.*
-Rajtad kívül csak ő fontos nekem. Persze az más, de...mielőtt idejöttem, nem igazán kötődtem senkihez. Elpuhultam itt a suliban. *Kissé felmorran a megállapításon, mely nem alaptalan. Valahogy sokkal egyszerűbb volt az élete fontos személyek nélkül. A bonyolultság ellenére mégis örül, hogy a fiú mellette van, mert ehhez hasonló élménye sosem volt.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-02-04, 9:54 pm

*Fűtött délutánba veti magát bele a két diák, de előbb utóbb minden jónak vége, így ez a játék is befejeződik bár nagyobb drámával, mint kellene, de minden pár életébe kellenek ilyenek, de ahogy azt a sok bölcs is mondja, minden jóban van valami jó. Ez szerencsére most sincs másképp, így az egyensúly is megmarad.*
- Én mindent tudni akarok, ami veled kapcsolatos, de majd egyszer annak is eljön az ideje és elmeséled nekem. Minden ember életében vannak sötét árnyak, de nem az a lényeg, hogy akkor mit tettél, hanem azóta mi mindet viszel véghez, hogy azok a lények ne hatalmasodjanak el rajtad. *Ő ezt mindig is így gondolta és ez most sincs másképp. Nem fogja megváltoztatni érzéseit a lány sötét múltja, de ezt talán idővel a lány is felfedezi majd, bár az tény, hogy Ambrus sem úgy kezdi az ismerkedést, hogy miért is viseli a fekete acélból készült gyűrűt.
Azért a kettőjük magán pillanata sem lesz teljesen oda, hisz a lány folytatja a hízelgést, amit a cruos diák nagyon szívesen fogad, sőt egyre jobban élvez, de az idő is múlik, így a vacsorájukat elfogyasztva a famulusok is megérkeznek.*
- Nekem van még egy nagynéném, aki a fontos emberek listájára tehető. *Fűzi hozzá komolyan, majd egyik kezét a lány oldalára csúsztatja és elkezdi csikizni.*
- Szóval puhánykódunk? Akkor itt az ideje egy kis edzésnek. *Csikizi egyre jobban szerelmét a fiú, de közben Alaster is megérkezik, kinek patája leszállás közben dobog a földön, majd jól lakottan megrázza magát és felfújja tollait. Egy tollpihét a szél szárnyra kap, majd a játszó pár felé fújja egyenesen Illya homlokára.*
- Várj egy pillanatot. *Csippenti két ujja közé a fehér tollpihét, amely tökéletes kontraksztban áll a lány hajával. Ambrus szeme hirtelen megcsillan egy gondolatra.*
- Nincs tériszonyod ügye kedvesem? *Kérdezi felvont szemmel, majd talpra pattan. Kezét a lány felé nyújtja, hogy felhúzza, majd füttyent egyet Hippogriffjének ki azonnal oda is sétál hozzájuk.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-02-04, 10:14 pm

*Egy fintor jelenik meg a lány arcán. Nemigen tudja elképzelni, hogy megbékélne azzal a dologgal, amire ő célozgatott, de ezt nem valószínű, hogy megtudja valaha, mert nem szándékozik ezt elmesélni. Ezt az egyet soha. Vitatkozni azonban nem akar, így állat von. Ebben nem valószínű, hogy egyet fognak érteni valaha is, szóval jobb lezárni. Famulusa is visszatér, mely kihoz a lányból egy újabb megjegyzést. Mosolyogva pillant fel Ambrusra.*
-Tudom. Mondtad, amikor először találkoztunk. *Arra ugyan már nem emlékszik, hogy ő maga milyen sületlenségeket hordott össze, a másiknak azonban minden egyes szavára emlékszik. A csikiző ujjakat megérezve, röögtön felsikít és gurgulázni kezd a füvön össze-vissza kapálózva.*
-Neeee! Kérlek! Hagyd abba! Bármit megteszek, csak hagyd abba! *Nevetgélve visít a földön, amíg Alaster meg nem érkezik, meg a tolla. Meglepetten kancsalít fel homlokára, míg a másik el nem veszi a tollat, de azonnal ki is kapja a kezéből.*
-Kell nekem! *Két kézzel marokra fogja a pihét. Alaster Ambrushoz tartozik, így Alaster kósza toll épp annyit ér neki, mint a medál, amit kapott tőle, s mely azóta is a nyakában lóg mindig. Kissé meglepetten pillant fel a fiúra, majd megrázza fejét. Először nem esik le neki, hogy mi lehet a célja, de amikor sikerül feltápászkodnia, sikeresen leesik és koppan. Ambrus példáját követve a leányzó szájába dugja két ujját, s egy fülsértő füttyentéssel magához hívja Orceyiát. Nem tériszonyos, de nagyobb biztonságban érzi magát a madárral, bár nem valószínű, hogy el tudná kapni, ha leesne. A madár engedelmesen odareppen, majd Alastertől egy jó méterre egy helyben csapkod, várakozva a rep-leckére.*
-Felszállásra készen állok kapitány. *szalutál vidáman a leányzó, majd szorosan a fiúhoz húzódik, mert fogalma sincs, hogy kéne felmászni erre az óriási állatra.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-02-04, 10:30 pm

*Ebben ugyan nem fognak egyetérteni, de sok minden másban remélhetőleg nem tér el az ízlésük, ezért ezt a beszélgetést ismét pihenőre küldik, de hogy ne hagyja unatkozni szerelmét a fiú csikizni is kezdi párját, aki fel is visít.*
- Nem puhánykódunk, hanem bírjuk a kiképzést zöldfülű! * Szól rá a lányra dandártábornokosan, de a megérkező famulus, de inkább annak tolla megszakítja a játékot, amire Illya úgy csap le, mint a vércse meglepve a fiút.*
- Csak nem a hajadba fogod fonni? *Kérdezi felhúzott szemmel, bár tény, hogy kedvese úgy is irtó szexi lenne. Hirtelen ötlettől vezérelve Ambrus két lábra pattan segítő kezet nyújtva a Finn lánynak, majd Alasternek füttyentve egyet magához hívja a famulust. Illya is hasonló képen cselekszik fülrepesztően jelezve sólymának. A cruos diák hallókészüléke érzékeny a hangos szavakra, ezért ez a hang neki most nagyon is fáj. Kezét fülére tapasztva gördül, előre miközben magában szitkozódik. Erősen megfájdul ettől a feje, amitől most egy kicsit csillagokat lát. Famulusa nem nézve ezt jó szemmel, csőrével a lány felé kap, de nem bántja őt majd már is gazdája mellé áll védekezés képen. *
- Nincs semmi baj! *Nyúl oda azonnal a fiú mire a lény kicsit megnyugszik, bár még mindig morcosan méregeti az inflás, aki ha tesz, egy hirtelen mozdulatot igen csak pórul jár.*
- Rendben akkor lépj Alaster oldalához és a szárnya tövénél megkapaszkodva húzd fel magad. *Javasolja neki a fiú miután magához tér a fejfájásból, de ahogy az Inflás lány a hippogriff felé közeledik Alaster úgy mordul fel és szökken arrébb. Ő ugyan nem engedi a hátára a fekete hajú leányzót.*
- Úgy látom megharagudott rád. Ezek szerint még sem lesz repkedés. *Vakarja meg zavartan a fiú a fejét, hiszen famulusa most már neki se fogad szót hiába kérleli.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-02-04, 10:44 pm

*Úgy tűnik, könyörgése nem hat, így hát tehetetlenül tekereg a földön, próbálva kitérni az ujjak elől sikertelenül. Végül Alasternek köszönhetően megmenekül. A tollat rögtön el is kapja a másik kezéből, hgy megtartsa magának, s elszántan szorongatja, még akkor is, amikor a kérdés hallatán kitör belőle a nevetés.*
-Mi vagyok én? Törzsfőnök? *A tollat gondosan becsúsztatja kabátzsebébe, majd feltápászkodik, hogy "repülőre szálljon. Famulusa nélkül azonban biztos nem merne felszállni, így egy hagos füttyentéssel odahívja magához. Szeme sarkából kiszúrja a másik fájdalmas pillantását, azonban amikor a hippogriff is meglódul, a lány pálcája is előkerül, valamint famulusa is a lány feje fölé röppen, s ugyanazzal az ádáz tekintettel merednek rá, mint ahogy Ambrus famulusa őrájuk.*
-Ne haragudj életem, de elég nagy ez a pálya. *A bocsánatkérés többi része ráér, a pálcát még akkor sem teszi el, amikor a fiú már a hippogriff-mászásra próbálja oktatni. A megugrásra, s a megjegyzésre csak vállat von.*
-Én sem fogom őt a hátamra venni. *Kissé sértődötten hátat fordít. Ez is remek példája annak, hogy az állatok mennyire rémesen buták. Akinek egy kis esze van, az tudja, hogy szánt szándékkal sose ártana szerelmének. Végül kissé lágyabb arckifejezéssel Ambrushoz fordul.*
-Jól vagy azért? Ne haragudj, csak erre hallgat. *Egy apró puszit nyom a fiú arcéra bocsánatkérésképpen, majd int egyet a sólyomnak, hogy nem kell annyira rondán nézni, így a madár le is száll a vállára. Összenéznek famulus és teremtője majd mindketten valami fura arckifejezéssel bólintanak egyet.*
-Ideje lenne bemenni. Kezd hűvös lenni. *pillant a fiúra. Ugyan nem fázik, nem is nagyon szokott, de lehet, hogy hamarosan elkezdene, ha sokáig maradnának.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-02-04, 11:02 pm

*Hát ha a kedves elpuhult akkor nem árt valami erősítő tréning, amit a fiú csikizéssel el is kezd, de a lány egyből könyörgőre fogja bár valószínűleg nem ezt tanulta az élettől minden esetre a keresztényünknek eszében sincs abbahagyna játékát, hisz remekül szórakozik. Végül famulusa töri meg e remek eseményt sort egy tollpihével, amit a lány meg is kaparint magának.*
- Ugyan dehogy! A törzs sámánja vagy. *Vigyorog szélesen a fiú, hisz annak előbb megfelel a boszorkány, mint törzsfőnöknek. Ezután következik a mai napra tervezett program méghozzá egy kis röpködés, de a hangos füttyszó erős fájdalmat okoz a fiúnak, mert pont a füle mellett történik ez is. Alaster azonnal észleli, hogy nincs minden rendben gazdájával, ezért védelmezőn mellé is áll, de Illya se védtelen ketten együtt famulusával igazán remek párost alkotnak.*
- Lehetőleg ne szedjétek szét egymást. *Fül dörzsölve egyenesedik fel a magyar származású jelezve a hippogriffnek, hogy nincsen semmi gond. Hogy kisebb legyen, a feszültség úgy csinál, mintha mi sem történt volna, de a famulus megmakacsolta magát.*
- Nem is kell. Sajnálom, de Metrix jellemmel ruháztam fel. Egy ilyen lényhez nem is illik másmilyen. Eredj innen te szemtelen. *Csap Alaster fekete farára mire a famulus sértődötten futásnak ered, majd ismét szárnya kérve a kastély felé veszi az irányt, de nem megy oda helyette kanyart véve a tiltott rengetegbe száll le.*
- Persze nincsen, semmi gond csak legközelebb szólj, hogy előtte forduljak el. *Nyom puszit kedvese arcára, majd kezét megfogva a kastély felé veszik az irányt. Szerelmét a háza folyosójáig kíséri ugyan is Ő onnantól már nem mehet tovább.*
- Köszönöm neked ezt a fantasztikus délutánt. Remekül éreztem magam. Nagyon tudsz ám hiányozni az embernek. *Öleli meg utoljára párját.*
- Jó éjt, szép álmokat. Majd találkozunk még. *Engedi el párját, majd nézi elsétáló alakját. Miután a lány eltűnt szeme elől ő is a saját szobájába vonul, ahol az ablakból kihajolva füttyent egy hangosat famulusának, de csak miután kivette a hallókészüléket.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-02-04, 11:21 pm

*A lány ismét elneveti magát. Személy szerint se törzsfőnöknek, se sámánnak nem érzi magát és egyébként is túl falszínű ő ehhez. A betervezett repülés meghiúsul, köszönhetően az Illya-Orceyia kommunikációnak, melynek az eredménye kettő az egy ellen harci beállás. Végül aztán a pálcát leereszti Ambrus hangját hallva, de nem teszi el. Ki tudja, szükség lehet rá. Továbbra is összehúzott szemmel figyeli a hippogriffet, aki sértődötten elvonul, majd párjához fordul, akinek akaratán kívül fájdalmat okozott, s most marja rendesen a bűntudat, hisz ezt szeretné a legkevésbé.*
-Persze. Ne haragudj, csak tök kiment a fejemből. *Lévén, nemigen volt számára mérvadó, hogy a másiknak hallókészüléke van, könnyen meg is feledkezett róla. Számára ez ugyanúgy hozzátartozott, mint a haja, vagy más egyéb része. Az iskolába visszaindulva szorosan a másikhoz simul, s odafent mosolyogva bújik hozzá.*
-Te is, elhiheted. Te gonosz dandártábornok. *Vigyorodik el a leányzó, majd mutatóujjával megböki a fiú orrát, mielőtt még egy búcsúcsókot hintene ajkaira. Már indul is a klubhelyiség felé.*
-Álmodj Velem! *kacsint a fiúra, majd még egy csókra visszaszalad. Immáron tényleg elindul befelé, hogy elmerüljön egy könyvben késő éjszakáig.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-02-11, 12:42 am

*Picit megremegek puszijára és szavaira, de végül csak elmosolyodom és így próbálok meg tovább cseverészni és ez után már figyelem is, ahogy Tarkh és Mikaela tisztázzák egymás között ezt a bizonyos nézeteltérésüket. Csak elmosolyodom picit, így hallgatva csendben, majd végül az ajándékom is szóba jön, amiről már egyre jobban megtudnám, hogy mi is az.*
- Ahj, de mikor? *pislogok is fel rá, majd végül megbeszéljük, hogy az aulánál találkozunk. Tehát ideje elindulni, így mi az orosz fiúval a déli torony felé megyünk, ahol viszont már nem vagyok rest megölelni, szorosan hozzá is bújni és ahogy érzékelem, ő sincs ellenére a dolognak. Én is kettesben terveztem mindezt, de nem zavar a társaság, szívesen megismernék más embereket is, de később, este akár együtt is lehetnénk, jó lenne ismét hozzá bújva aludni, meg tudnám szokni.*
- Akkor este nálam vagy nálad. *mosolyodom el, de a nyakamat ért puszi után ismét átjár az a furcsa, csodálatos borzongás, azt hiszem, hogy kezdem megtapasztalni a vágyat, hogy milyen érzés is mindez. Úgy érzem, hogy egy pár vagyunk, de félek addig ilyen reményekben élni, amíg ezt nem konkretizáltuk le, így hát csak megcsókolom, nem túl hosszan, hiszen sietni kell, de ismét érezni akarom ezt a csodát, melybe ő vezetett be. Ahogy viszont véget ér mindez, csak felsietünk a szobáinkba, átöltözünk és ő már seprűvel együtt érkezik le hozzám, így nemsokára már az aulában is tudhatjuk magunkat. A szöszke lány kérdése viszont meglep, pedig teljesen logikus, így fordulok hát kérdőn Tarkh-hoz.*
- Hát én nem tudom... szerinted? *pislogok is rá, de azért talán nem szegi kedvünket az éjszaka, így hagyjuk el ezt a helyet, majd a révésszel együtt Seol szigetére megyünk és meg sem állunk a kviddicspályáig, ahol viszont eleresztem Tarkh-ot és Mikaelához lépek.*
- Gyere, megmutatom hol vannak a seprűk. *remélhetőleg a fiú addig feltalálja magát, így hát ha a lány benne van, együtt térünk be a kis szertárba, majd két szép állapotban lévő seprűt fogok meg, melyekből az egyiket a csajszinak nyújtom, én pedig a másikkal a kezemben sétálok ki, majd állok meg a mester előtt.*
- Hű de rég volt már... *vigyorgok rá, majd lábaim közé kapom és lassan elrugaszkodom, így kezdek el lebegni, de most nem megyek sehová se, megvárom, amíg ők is hasonló helyzetbe kerülnek, néha kérdőn, kíváncsian nézve a szöszire, mivel érdekel, hogy ő is úgy meglepődik-e majd, mint ahogy én is tettem.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-02-11, 1:02 am

*Nagyon tetszik, hogy ennyire türelmetlen a lány, bizonyára érdekli, csak nehogy az legyen a végén, hogy esetleg keveset nyújtok, mert túlságosan kíváncsivá tettem, és többre számított, de ezt a kis félelmem nem mutatom ki, csak huncutul mosolygok.*
- Türelem, van idönk. Amikor raersz, majd mehetünk is külföldre, es ott megkapod. *szögezem le, hogy tőle függ az időpont, nem tőlem, így amikor csak akar, szól és megyünk. Egy kicsit még társalgunk, éppen eleget, hogy izgatottá tegyük társaságunkat is, és már ki-ki a maga útjára indulva készülődik is. Mi Gingerrel egy kicsit elidőzünk, de hát a friss pároknál ez ezzel jár.*
- Nalad. Az en szobamba több srac is alszik. *mondom neki, hiszen nem akarom, hogy a szobatársaim kérdőre vonjanak, viszont nála jóval alkalmasabb, és szeretek is ott lenni. Gyors pakolászást követően, már az aulában találkozunk az újonnan megismert lánnyal, és már elő is lettem véve, mint a mester...*
- Nem a legjobb ötlet, de nem repülünk majd magasan, sem messzire. *jelentem ki, mert ha már én vagyok a férfi, nekem kell vigyázni a két hölgyre, és ezt komolyan is veszem, így neveltek, a repülés nem gyerekjáték. A pályán már sajnos Ginger is elereszt, amire még elkaphat egy sajnálkozó pillantást tőlem, de persze engedem, hogy a lányok is együtt legyenek egy picit, addig repülök egy-két bemelegítő kört, nem félek, tehát igen magasan száguldom, csak azért szúrhatnak ki, mert gyorsan mozgok, egyébként pedig sötét van, rajtam meg fekete ruha, tehát annyira nem látszódhatom. Nem hagyom magukra őket, le is suhanok melléjük mire megállapodnak egyhelyben, és vigyorral viszonozom vörike szavait.*
- Vedd a labad köze a seprüt, rugaszkodj el egy nagyon picit, es lebegj ugy, mint Ginger. Ne hajolj elöre, ne huzd fel a seprü elejet, mert akkor elindulsz vagy elöre gyorsitva, vagy utobbi esetben felfele. *fordulok is Mikaela felé, majd kicsit közelebb is reppenek, hogy megmutassam, hogy kell fogni a seprűt.* - Jol fogd meg a jarganyt, ugy ahogy en. *bíztatom, és addig még nem csinálok semmit, míg nem látom, hogy megtudja-e csinálni. Tekintetem Gingert keresi, és ha megtalálja a zöld szemeit, csak vigyorogva levillantom a kékségeim a fű felé, hátha érti mire célzok, mi történt itt, mikor legutóbb itt voltunk.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-02-11, 1:16 am

* Szerencsére nem kell sokáig várnom, nem sül rám a kabátom míg Aristarkh és Ginger megérkezik de mikor ez megtörténik én már nyitom is azt a nehéz ajtót, hogy minél előbb ott legyünk már ahol repülni kéne, de közben felmerül bennem a kérdés, hogy sötétben ez nem kacifántos e. Látva a lány arckifejezését a fiúra pillantok mivel úgy tűnik hármunk közül most ő a mester.*
- Hát jó... ha te mondod.* mosolyodom el mert hát mást nem tudok tenni csak bízni, hamarosan átérünk Seol szigetére hol őket követve jutok el magam is apályára mivel még sosem jártam erre felé. A pályára érve picit nézelődni kezdek hisz ilyet én még nem láttam csak mikor Ginger szól, hogy menjünk seprűért akkor "térek" magamhoz.*
- Okés... neked amúgy tetszik ez a repülés? Tök furán hangzik.* követem őt a szertárba, én nekem ez még mindig magas hogy hogy s mint megy de hát hamarosan szertefoszlatják majd kételyeimet az ügyet illetően. Sok sok seprű tárul szemünk elé, nem is tudom mi alapján kéne választanunk így hát nekem az tökéletes lesz amit a lány a kezembe nyom.*
- Köszi.* így térünk hát vissza a pályára hol a fiút nem lelem kékségeimmel ésGinger is hamarosan már a nyélre ül és lebegni kezd.*
- Aztaa... ezt te csinálod vagy a seprű?* nem kicsit ejt ámulatba a látvány és nem tudom, hogy én ezt hogy fogom megcsinálni na de jön a felmentő sereg Aristarkh személyében így megpróbálva minden apróságra figyelni teszem azt amit ő most és mutat így hamarosan már változtatok azon az idétlen pozíción melyben eddig álltam és a lábam köze veszem.*
- És ha pofára esem?* nézek rájuk mert azért ezt nem szeretném így hát szinte szög egyenes tartásban eresztem le lassan fenekem a nyélre de mielőtt még "ráülnék" azért tutira megyek.*
- Így jó?* kezeimmel szorosan fogom szépen egymás utánba majd ha pozitív választ kapok akkor leülök ha nem akkor változtatok és utána. Amint hozzáérek megmoccan a seprű mi váratlanul ér így picit elsikkantom magam majd újrapróbálkozva emelkedem fel picit de igen csak labilisan.*
- Húúúha.... neked könnyen ment Ginger?* érdeklődöm mert hát ki tudja mennyi ideig tanulta ezt.* - Hogy jutok előre? Nem fel a magasba csak előre...és az irányítás?* talán valami kézikönyvet meg kellett volna néznem mert így igen csak leterhelhetem szegényeket, de hát nah, nem akarom gerincem törni.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-02-11, 1:24 am

*Nagyon szeretném már tudni azt a bizonyos ajándékot, ezért is hozom most is szóba, hogy érdekelne ám, főleg, hogy már másnak is olyan szívesen híresztelgeti a dolgot.*
- Hát jó. Amúgy meg sokszor ráérek, szóval ne felejtsd el, mert amint megvagyok pár házival, már rángatlak is el. *csak hát a tanulás most ugyebár az első és nekem nehezebb is a dolgom, de nem fogom elfelejteni, főleg nem úgy, hogy mostanában minden gondolatom ez a fiú körül forog. Fel is érünk a klubhelyiségbe, ahol az éjszakát is eldöntjük, így mosolyodom el szavaira is.*
- Az enyémben meg több lány, de legyen. *öltöm ki felé játékosan a nyelvem, majd végül elkészülünk és nemsokára már az aulában is vagyunk, Mikaela társaságában. *
- Én szeretem a veszélyt. *vigyorodom el és huncutul Tarkh-ra pillantok, emlékezve még a szellemkastélyos beszélgetésünkre is, na de ideje most már kimenni a pályára is, így hát hamarosan ott kötünk ki, ahol eleresztem kedvesem és már Mikaelával lófrálok a seprűk felé, hogy beszerezzünk magunknak egyet-egyet és közben beszélgetünk is. Nem titkolom, szeretném megismerni, főleg, mert neki is újdonság mindez és talán még egy barátot is találhatok benne, főleg, hogy Tarkh-al is jól kijön, tehát nem lehet így ebből gond.*
- Nekem is furán hangzott eleinte, ne félj, de nagyon megtetszett. Nem is tudom, iszonyatosan jó, szinte teljesen felszabadulok a levegőben. *mesélgetek neki sugárzó tekintettel, majd végül be is érünk a szertárba, ahol én most állapot szerint fogok meg két seprűt, ugyanis a márkákhoz nem értek, addig még nem jutott el Tarkh a tanításomban, majd biccentek felé, hogy nincs mit. Na de a fűves téren már lábaim közé is kapom saját szerzeményem, így kezdek el lebegni, de a kérdés hallatán csak elgondolkodom.*
- Öhm, nem is tudom. Tarkh, ezt egy sima mugli is meg tudja csinálni? Szóval ha ilyen seprűre ül... *kíváncsian pislogok rá, hiszen eddig is tudtam, hogy repült, nem is ő lenne, ha itt ácsorgott volna ránk várni, így miután már mellettünk van, természetesen akkor kérdezek tőle. Viszont most már a tanítást hallgatom és figyelem is, mosolyogva természetesen, majd amikor tekintetem találkozik a kék szempárral és végül a fűvet is meglátom, láthatóan elpirulok és le is sütöm szememet. *
- Most oda figyelj. *bökök fejemmel Mikaela irányába, ki lassan lebegni kezd és már tőlem érdeklődik.*
- Őszintén szólva én majdnem nekimentem egy oszlopnak, de szerencsére megúsztam. Aztán majdnem leestem a seprűről, de az volt még csak az első repülésem. Ez lesz a második, de Tarkh remek tanár, ne félj. *pillantok a fiúra, majd a kérdést hallva inkább nem is én felelek, nem akarok beleszólni, ez most a mester reszortja, így hát lassan előre dőlök és meg is indulok, majd emelkedem is felfelé, lassan, óvatosan, de máris élvezem, ahogy hajamba kap a szél, így kiálltok fel, mintha most lennék életemben először szabad és már suhanok is az éjszakába, el valahogy tőlük, szinte fel se ismerve azt, hogy nem kéne így elcsatangolnom, mert bajom is lehet és hát velük jöttem ki, de valahogy itt, a levegőben repülve kikapcsol az agyam és csak azt teszem, amit a szívem diktál... repülök.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-02-11, 1:45 am

*Örülök neki, hogy nemsokára majd át is adhatom az ajándékát, szavaiból ez derül ki, azt viszont én döntöm el, hogy hol fogunk aludni, de csak megmosolygom amit mond, mert látom, hogy nem gondolja komolyan, és ez jól esik, ez azt jelenteni, hogy nem teljesen bizalmatlan velem szemben.*
- De engem csak egy erdekel közülük. *suttogom, de a nyelvnyújtásnál egy emlék jut eszembe, és szemem is felcsillan rá.* - Ne nyujtogasd a nyelved, es ne szemtelenkedj, mert még leharapom a vegen! *kapja most vissza a hónapokkal ezelőtti kis megszólalását, ami most igazán aktuális csak, remélem még ő is emlékszik rá. Persze végül eljutunk a célhoz is, tehát a pályára, ahol immáron az új lányt tanítgatom a repülésre.*
- Nem, varazstargy nem müködik sima muglinal, maximum megnezik. *intek nemet a fejemmel is, legalábbis én így tudom, aztán ilyet még élőben sosem láttam, sőt, még muglit sem nagyon... De már magyarázom is a dolgokat Mikaelának, hogy mit hogyan fogjon, mit csináljon és mit ne, s mivel szépen megérti a levegőbe is emelkedhet egy picit lebegni, de ott vagyok a közelében szorosan, hogy leszedjem, ha valami baj van. Tetszik, ahogy Ginger elpirul a néma célozgatásomra, lám, még mindig ilyen hatást váltok ki belőle, ez imponál. De valóban a másikkal is törődnöm kéne, így hallgatom végig a történetet, és mosolygok bólogatva, hogy feléje fordulva foglalkozhassam az oktatásával, de azért fél szememmel végigkísérem, ahogy Ginger tovasuhan, és meglepetten látom, hogy nagyon szépen megy ez neki. Talán tényleg tehetséges... így annyira nem féltem, csak nem esik baja, tehát most már teszem a dolgom is.*
- Egy kicsikét dölj elöre a seprün, de ne nagyon, csak eppen hogy, es akkor elindulsz elöre. Tartsd egyenesben, ne terj ki se balra, se jobbra, se felülre, el ne szalj le. Ha lassitani akarsz, egyenesedj fel, ha gyorsítani hajolj ra jobban. Rendben? *pillantok rá a szőkeségre, és figyelem hogy mit hogyan csinál, de mielőtt még megtehetné amiket mondtam, berepülök elé, és bemutatom lassan, hogy mit is mondtam most neki, tehát ha utánam csinálja, akkor választ kapott a kérdésére.*
- Nem kell elsietni, ha kirepülted magad, nyugodtan tarthatsz szünetet, mert megmutatnam a feljebbemelkedest is. *intézem még hozzá ezeket a szavakat, mellette suhanva, rajta tartva a szememet. Hiába, imádom, ha én oktatok.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-02-11, 1:58 am

* Ginger szavaira elmosolyodom igen szélesen hisz nincs ezzel egyedül csak hát nekem éppen nem mindegy az, hogy honnan érkezik a veszély na meg egy valamit rühellek, ha az arcommal történik valami. Ha már származásom nem nemesi s lelkemet is teljesen szétcincálták így egy dolog marad már csak nekem a szépségem mire nekem kell vigyáznom. Az út a pályáig nem túl hosszú így hát mikor odaérünk elmegyek a lánnyal a szertárba seprűér de közben persze kíváncsiskodom picit most, hogy így kettesben vagyunk, hogy ő mit gondol erről a repüléses dologról bár így, hogy már próbálta és látta és tapasztalata már gondolom teljesen meggyőzött.*
- Mindig is szerettem volna tudni milyen repülni de hát ugye ez hiú ábránd ott ahonnan én jövök. De kíváncsi vagyok már.* főként azért mert elképzelésem sincs a dolgot illetően így abban sincs sok sütnivalóm, hogy ez a halom seprű mitől különbözik egymástól így nekem tökéletesen megfelel az amit Ginger nyújt felém mit el is veszek, így térünk vissza a pályára, hol a srácnak hűlt helye van, de aztán hamarosan csatlakozik hozzánk. Amint a lány ráül és lebegni kezd eláll a szavaim hisz most végre megbizonyosodhatok arról, hogy ez valóban létezik de hogy ezt a seprű csinálja e avagy a lány vagy talán ők ketten együtt az nem tudom de kíváncsi lennék rá így a fiú felé figyelek, mert erre a lány sem tudja a választ.*
- Hm érdekes.* hümmögök magam elé majd már meg is kezdődik az oktatás és próbálok mindent jól megfigyelni, elsajátítani hisz ha lepottyanok vagy valamit rosszul csinálok az igen balul is elsülhet. Így menet közben azért rengeteg kérdés fogalmazódik meg bennem így sorra vetem is fel őket de mikor megpróbálok egy próbát tenni a lebegéssel eleinte félszegen markolászom a nyelet és nem igazán akaródzik a talajtól elrugaszkodnom de aztán csak megpróbálom és hát ez a csöppnyi kis siker nem kis örömmel tölt el. Azért megkérdezem már, hogy sorstársamnak ez hogy ment s bár eleinte komoran nézek csak rá aztán kínomban már inkább nevetni kezdek.*
- Hát ez nem valami biztató... de egyben vagy az a lényeg.* mosolyodom el majd figyelve elsuhanását sóhajtok fel.* - De jó neki.* na de én is ezt akarom így hát a fiúra figyelek, kedves tőle, hogy így segédkezik és bátorít így hát ismét próbálkozom mikor elém jön, tehát elrugaszkodom, kapaszkodom és husss. Repülök! Na nem úgy mint Aristarkh vagy Ginger de nincs a lábam a talajon s bár még bizonytalan vagyok azért ez nem semmi.*
- Húú ez kaffa! Am... nem kéne utána menned? Nehogy valami baja essen már... én addig tanulgatom azt amiket mondtál...de lehet picit feljebb is megyek.* nem tudom a siker elborítja agyam és már több mindent is akarok így hát kicsit előredőlök és meg is indulok egyenesen kb egy-két méterre a talaj felett míg végül fel nem emelem a nyelet így rohamosan megyek az ég felé.*
- Ajjaj....jujujuj....* nyomom vissza mert talán ez mégsem volt túl jó húzás, biztos valami baj volt. Tetszik ez a dolog, talán csak gyakorlat kérdése lesz ez is és nem sokára majd keresztbe-kassul fogok szállingózni Seol szigete felett. De jó is lesz az...*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-02-11, 2:06 am

*Nem is tudja, hogy nekem mennyire jól esnek most szavai, így mosolygom tovább, majd végül nyelvem is kinyújtom felé játékosan, amire egy kis beszólást kapok, mely olyan ismerős.*
- Nocsak Zhukov úr, lopja a szavajárásom? *kérdezek rá vigyorogva, de természetesen eszembe jutnak a régi emlékek, már hogy ne jutnának, de most már muszáj mennünk, majd később úgyis együtt fogunk aludni, de egyenlőre még nem vagyok fáradt, az óra se izzasztott meg annyira, mint ahogy hittem. Viszont ahogy megérkezünk a pályára, úgy ragadom el magammal egy kis időre a leányzót seprűt válogatni és mesélek is neki saját élményemről, mely szerint én nagyon is élvezem ezt a repkedéses dolgot.*
- Nyugi, számomra is az volt. Te amúgy honnan jöttél? Én amerikai vagyok. *kíváncsiskodom most egy kicsit, hiszen megtehetem, legalábbis úgy hiszem. Na de kiérünk Tarkh-hoz, ő viszont tanítás közben nem rest ám zavarba hozni és egyre inkább kezdem átérezni, milyen is lehet egy kapcsolatban lenni és picit félek is attól, hogy mit vár el tőlem, hiszen férfiből van, tapasztalata is van, bizonyára nem mindig csak aludni akar. És a legfélelmetesebb... hogy én sem. Kizárom inkább ezeket a gondolatokat a fejemből, majd szépen Mikaela felé fordulok inkább, kinek első élményemről mesélgetek, melyekben én voltam ám a hibás, hogy balul sültek el.*
- Hála Tarkh-nak... ha nincs itt, szerintem lezúgok. *húzom el a számat, majd inkább picit próbálkozom én is a szárnyaimmal, így hagyom magukra őket, teljesen megbízva Tarkh-ban, hiszen a múltkori után nem úgy érzem, hogy más kéne neki és a mai nap se erről tanuskodott. De azért pár kör után lassan lefelé indulok, de ekkor suhan el mellettem egy szőke üstök, így nézek utána.*
- Mikaela, megvagy? *kiálltok is fel, de végül felé irányítom a seprűmet, de mást nem tudok, mint mellette repkedni, mert hogy én hogyan fogok neki segíteni, az itt egy jó kérdés, tehát már az eget is kémlelem, ezt a feketeséget, hogy merre van a mi mesterünk.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-02-11, 2:30 am

*Kezdem egyre jobban érezni magam, nem tartom feleslegesnek a szöszit sem, nem kolonc, szívesen segítek neki is, csak úgy mint anno Gingernek is a repülésben, és a múltkori esetből tanulva előre kiokítom a lányt a legfontosabb dolgokról, mert sajnos mivel sötét van, egy mentőakció igen nehezen menne. Furcsa, hogy ilyen jól érzem magam, valahogy gondtalannak, ma jó óra volt, azzal vagyok akivel szeretnék, ráadásul úgy ahogy szeretnék, repülök is, és éppen barátkozunk, tehát nem akarom elszúrni az egészet. Bár Mikaela kicsit félénk, és ezt meg is értem, nem olyan ügyetlen, csak több óvatosság és magabiztosság kéne, mert azért egyszer-kétszer rám hozza a frászt a meglódulásaival, no meg azzal, hogy ugyan annyira félti magát mint én őt.*
- Nem esik baja, neztem öt, szepen repül. Figyelem, latni fogom ha baja van, de egyenlöre veled kell maradnom. *mosolyodom el, hiszen valóban ő a kezdő, Ginger sem valami gyakorlott, de ki tudja mi van ebben a lányban... hagyni szeretném egy kicsit egyedül repkedni. Viszont ahogy látom, Mikaela is megindul felfelé, meg is ijedek, így suhanunk el Ginger mellett is, de úgy veszem észre, egyenesbe tudja rakni a seprűt, tehát nem lesz itt gond, de azért közelebb repülök hozzá.*
- Megvagy? Le tudsz jönni? Kicsit gyors tempoban haladsz. Csak lassan, kicsit, nagyon kicsit döntsd elöre a nyelet, es akkor megindulsz lefele, de kapaszkodj. Ha nem erzed magad biztonsagban, rakd egyenesbe. *utasítom, és figyelgetem, hogy vajon meg tudja-e oldani a feladatot, már ha egyáltalán le akar jönni.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-02-11, 2:45 am

*A szertárbn picit beszélgetünk a lánnyal erről a repülésről majd az is szóba kerül,hogy ki honnan jött.*
- Én Finnországban születtem de Amerikából jöttem... az utóbbi években ott éltem leginkább szóval valamelyest én is az vagyok. Egy picit.* máris még egy közös vonás, kezdem úgy hinni hogy egész jól megleszünk ezzel a lánnyal legalábbis nekem eddig szimpatikus. A tanítás aztán kezdetét veszi s hát van itt minden kérem szépen, portyázó vámpírok, aszformáló vagy mi fene test és repkedés egy seprűvel, eddig ezekben nem hittem de most hogy Tarkh utasításait próbálgatom és hát látom is társaimat hiszek ebben és kezdem felfogni, hogy még rengeteg mindent nem tudok erről a világról. Próbálkozom egyre bátrabban így indulok neki egyenlőre csak előre, egyenesen de aztán gondolom picit feljebb is próbálkozhatnék minek eredménye az lesz, hogy bár nem derékszögben a földhöz mérten de megindulok az ég felé.*
~ Mit is mondott? Egyenesbe...igen, egyenesbe! ~* a nyelet le is nyomom így kerülök mondhatni normál helyzetbe s a már hallom is a lány kiáltás mire megpróbálom felé fordítani fejem. De vajon akkor is előre megyek ha nem oda figyelek?*
- Meeeg! Minden okés! Szuper!* kiáltom bele az éjszakába, még próbálgatom magam egy darabig így fel és le tartok igen csak nagy összevisszaságban s ahogy a srác hangját is meghallom úgy kiáltok oda neki is.*
- Megpróbálom! Akkor előre döntöm!* nem is tudom miért figyelmeztetem minden esetre már cselekszem is, így tartok szélsebesen a zöld gyep felé mit egyre inkább elkerekedő szemekkel figyelek s mivel teljes a blokkolás így hát a becsapódást sem tudom elkerülni, a nyél hegye beleáll a földbe én pedig repülök ismét pár métert s gurulva hempergek meg a füvön míg meg nem állok. Azt hiszem pár zúzódást sikerült beszerezni de hogy valami életjelet diktáljak ki magamból társaim felé így nehézkesen felülök és vad integetésbe kezdek.*
- Megvagyok! Semmi vész, minden oké!* fő a nyugalom bár több helyen is sajog a testem, minden esetre azt hiszem mára ennyi elég volt, nem ijedtem meg annyira, csak hát tudni kell hol a határ. Feltápászkodom és kihúzva a földből a seprűt kiáltok fel a repkedőknek.*
- Azt hiszem ennyi elég volt!!! Köszönöm a segítséget Tarkh! Most megyek, további jó szórakozást!* intek a lány felé is szép lassan meg is indulok a szertár felé, hogy visszavigyem a pacit, majd megindulok vissza a város felé, hogy aztán eljutva a révészig visszatérhessek a kastélyba. Jó kis móka volt, tetszett de hát elsőre ennyi bőven elég volt.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-02-11, 2:53 am

*Ahogy látom, most már rendben van a lány, így hát csak elmosolyodva figyelem őket tovább és most már úgy érzem, hogy ki is repkedtem magam. Viszont hiányzik Tarkh, hogy itt van velem és mással foglalkozik, így tekintetemmel őt keresem, akárhol is legyen, így fel se tűnik Mikaela becsapódása, csak akkor, amikor a hangokat lentről hallok, de az éjszakában túl sokat már nem látok.*
- Akkor jó! *kiálltok vissza, mert ha jól van, akkor tényleg nincsen itt probléma, viszont ahogy tovább beszél, jelezve, hogy köszöni, neki ennyi elég volt és nekünk jó szórakozást, úgy pislogok meglepetten utána, majd le is szállok a fűbe.*
- Hát, akkor örülök, hogy találkoztunk, szia! *ismerni még nem ismerem, tehát csak nyugodtan nézek utána, majd végül én is elteszem a helyére a seprűm és egy aprót ásítva sétálok vissza a pálya közepe felé, hogy Tarkh is kiszúrjon magának, majd ha megvan, akkor picit szomorúan pislogok szemeibe.*
- Most már tessék velem is foglalkozni. *hiányzik nah és nem vagyok én féltékeny, de azért egy pici figyelmet még szeretnék mára, de tényleg későre jár már, fogalmam sincs, hogy hány óra is lehet. *
- Szerintem mi is menjünk vissza, egy fürdő most jót tenne, aztán pedig az alvás... veled. *fogom is meg kezét kedvesen, így nézve rá ismét, picit hozzá is bújva, mert én akár itt helyben képes lennék elaludni, de valószínűleg együtt fogunk visszabotorkálni a Mysterioba.*
- Na mit szólsz? Szerintem ez az én sportom. *húzom is ki magam büszkén, pár néma perc után, ahogy a nemrég történt eseményeket gondolom át fejemben.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-02-11, 3:05 am

*Mivel azzal, hogy kihoztam, magamnak felelősséget vállaltam iránta, ezért természetes, hogy figyelgetem minden apró mozdulatát, nehogy baja essen miközben megnyílni próbálkozik, így suhanok is Mikaela nyomában és adom ki neki az utasítást. Nagyjából érti is, de nem teljesen, így bár nem töri össze magát becsapódik a földbe, és még akkor kellemesen megúszta... láttam már rosszabbat is. Villám gyorsan ott vagyok és felsegítem, hiszen nem akármilyen a seprűn, míg ez a vacak ami alatta van, megy egy kört, addig én hatot, tehát ezzel nincs is gond. Elég gyorsan távozik, így integetek utána.*
- Rendben, remelem jol erezted azert magad. Ha faj valamid, menj be az orvosiba meg! Szia! *köszönök is el egy apró tanáccsal, mert bár ha valóban akkora úriember lennék mint hinném akkor most én kísérném vissza, de van itt nekem valaki, akitől nem tudok és nem is akarok elszakadni, így ez most kimarad. Már meg is látom közeledni őt, Gingert, úgy futok oda hozzá, és zárom a karjaimba, mert nagyon hiányzott már. Szavaira csak halkan felnevetek, nem bántóan, de jól esik, hogy igényli a törődésem, így ha nincsen ellenére, kap is tőlem egy bűnbánó csókot.*
- Igenis kisasszony! *ölelem magamhoz, miközben további tervei kerülnek szóba. A fürdőzésnél bizony megakad rajta a tekintetem, de elmosolyodom a végére, megcirógatva a kezét.*
- Nagyon szepen repülsz. Fél szemem rajtad volt. *hangzik tőlem a dicséret, de ideje indulni, így nagy nehezen, de kibontakozom az ölelésből, és felkapva a seprűmet, már húzom is a lányt visszafelé a kastélyhoz.*
- Na es mondd csak, tetszik a seprüm? *érdeklődöm meg tőle csak úgy mellékesen, legalábbis ő így hallhatja, nekem azonban fontos mit is gondol.*
- Jo volt a mai nap, de most kezdödik csak igazan. *pillantok bele még a szemeibe, egy picit megszorítva a kezét, de közben haladok ám tempósan, mert minél előbb szeretném magunkat melegben tudni.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-04-17, 5:50 pm

*A tegnapig mozgás nem volt ínyére, s ugyan nem csinált túl sok mindent, de az izomláz így is megtalálta, ami pedig egyet jelent azzal, hogy napja nagy részét veszekedéssel töltötte.*
- Utálom az ostoba ötleteidet.*mormogja ezzel lezárva az órák óta folyó vitát, majd már dől is el az ágyban, hogy megejtse délutáni szunyáját, a sarokba pillantva viszont sokkal jobb ötlete támad. Így viszonylag remek hangulatban hagyja maga mögött a kastélyt, kivételesen még a teleport gyűrűt se hasznosítja, annak ellenére, hogy majd leszakad a lába, inkább elsétál a célhely felé. Farmert, vörös toppot és fekete pulcsit visel, haja felkötve, kezében pedig ott lóg a seprűje, ami mutatja, hogy mit is szándékozik csinálni a nap hátralévő részében. Ezúttal Ulix se morog, hiszen mozogni megy, még ha nem is olyan módon, amit a tollas elképzelt. Nem siet sehova, így beletelik egy kis időbe, mire végre eléri a kviddicspályát, s mikor végre odaér felpattan a seprűre, elrugaszkodik és nem sokkal később már száguld is. Famulusa nem tart vele, inkább leücsörög a nézőtér korlátjára és onnan figyelgeti gazdája hajmeresztő manővereit. A lány pedig remekül szórakozik és vigyorogva pörög, forog, zuhan és hasonlók. Mikor megunja a madárhoz lebeg és ott pihenget egy darabig, a tollassal társalogva, majd ismételten megcélozza az eget, hogy folytassa az eszetlen repkedést.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-04-17, 6:08 pm

*Egy kis testedzés van előrelátóban, ami pár hónapja már minden nap szerepel a teendők listáján. Ágyán ülve ujjaival számolja, mit tudna tenni így közeledve az este felé, bár azért ez még nem látszik, még világos van.*
~Futás... ááá, nem. Azt hanyagoljuk. Kondizni sincs kedvem. Valami játékos kéne.~*találgatja a lehetőségeket, minden lehetséges választást figyelembe véve. A falnak dől, lábait kinyújtja, és úgy próbál meg valami jó ötletet verni a fejébe. Aztán egy mosoly jelenik meg az arcán, ahogy eszébe jut, mit fog csinálni. Azonnal fel is kel, zsebre vágva pálcáját. Egyébként kék-fekete farmer van rajta, fekete pólóval. Pulcsit eddig nem vett fel, és most sem akar. Ékszer csak a karórája, meg a piercing, más semmi.*
- Jössz, Léna?*néz a famulus felé, aki épp az ablakon bámul ki, nagyon figyelve valamit. A tigris felé fordítja a fejét, egy amolyan "mi az?" kérdéssel a szemében.* - Kviddicspálya.*feleli a fel nem tett kérdésre, mire Léna csak fúj egyet, majd kelletlenül rábólint. Csak a saját hátsó szándékaitól vezérelve mond igent. Így ketten indulnak el a kviddicspálya felé. Tíz perc múlva már ott is vannak. Tekintetét körbejártatja a pályán, és a lelátón is, ahol megpillant egy ismerőst. Felemeli a fejét, így a másik ismerőst is megpillantja. Elmosolyodik, majd elsiet a raktárba egy seprűért. Neki nincs sajátja, mert nem igazán gyakran szokta űzni ezt a sportot, arra a pár alkalomra pedig nem akar venni egy sajátot. Közben Léna odasettenkedik a bagolyhoz, hogy pont a háta mögött legyen.*
- Mi újság, tollseprű?*kérdezi egy tigris-vigyorral a famulus. Ezzel a becenévvel nem a bagoly megbántására törekszik, nem akarja, hogy Ulix magára vegye. Közben a fiú is megtalálja a neki való seprűt, ami elég jó állapotban is van, és már a raktárnál felül rá, és felszáll a levegőbe. Közel repül a lányhoz, majd előveszi a pálcáját. Fél kézzel kapaszkodik, de ügyes, úgyhogy nem esik le.*
- Orchidessis.*a pálcából azonnal kiszökik egy csokor virág.*
- Virágot, kisasszony?*kérdi Elisától mosolyogva, már ha a lány közben észreveszi, hogy nincs egyedül.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-04-17, 6:28 pm

*Mivel a tegnapi futásszerű akármi nem igazán nyerte el a tetszését, de Ulix morgását se akarja hallgatni, így kénytelen valami más elfoglaltság után nézni. S a legjobb ötletnek még mindig a repülést tartja, amivel ugyan nem éget majd el túl sok kalóriát, de legalább élvezi a dolgot. Gondolatát pedig tett követi, így átöltözés után magához veszi a seprűjét és famulusával a vállán már el is indul a kviddicspálya felé. Ott se teketóriázik sokáig, hiszen nem a lelátón ücsörgés miatt vonszolta ki magát a kastélyból, így már ül is fel az eszközre, hogy bemelegítésként repüljön néhány kört, majd bemutassa milyen trükkökre képes. Nem nagyon néz lefelé, így elkerülik figyelmét az érkezők, nem úgy Ulixét, aki a hirtelen megszólítás hallatán kissé megdől a korláton.*
- Á, a csíkos cica, szevasz. Ne lopakodj így mögém. Képzeld, végre sikerült rávennem, hogy az evésen kívül mást is csináljon néha.*dicsekedik büszkén kihúzva magát, s tulajdonképpen joga is van hozzá, hiszen nem olyan egyszerű kirobbantani a leányzót lustasága mocsarából. Magyarán a famulus remek munkát végzett.*
- Te hogy vagy mostanság?*érdeklődik ő is, közelebb repülve a tigrishez, miközben kíváncsi pillantásokat küld felé. Bár gazdájáról se feledkezik meg, így néha odakapja a fejét, hogy meglesse minden rendben van a lánnyal. S mivel így van, rögtön vissza is fordul. Elisa pedig éppen ezt az időt választja arra, hogy észrevegye a közeledő srácot, így arcán hatalmas mosollyal állítja le a seprűt.*
- Megtisztel vele, uram.*hajol meg kicsit nevetve és átveszi a csokornyi virágot. Majd otthagyja a fiút addig, míg lehelyezi a növényeket a padra, de amint ezzel megvan, már száll is vissza, hogy ismételten lefékezzen előtte.*
- Mi a helyzet feléd?*érdeklődik kicsit, felvéve a már megismert közvetlen stílusát. Ahogy azt már múltkor megállapította a sráccal remekül el lehet beszélgetni, így nincs értelme, hogy eljátssza az öntelt aranyvérűt. S míg a választ várja elkezd kutakodni pulcsija zsebében.*
- Van kedved játszani egyet? Vagy csak repkedni jöttél?*érdeklődik, miközben vigyorogva felmutatja az apró aranyszínű labdát. Még gyerekkorában kapta a nagyapjától, s azóta is kincsként őrizgeti, hiszen ez volt az egyetlen használható ajándék, amivel a rokonsága valaha meglepte, pedig gazdag lányként, jó pár dolgot kapott már élete során.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-04-17, 6:44 pm

*Napi edzésnek most a kviddicset választja, úgyis olyan régóta ült már seprűn. Ha jól emlékszik - már pedig az ő memóriája jó -, akkor pár hónapja, az egyik elsős órán ült utoljára seprűre. Mikor pedig kiér a pályára, ismerősöket pillant meg. Ő elmegy egy seprűért, hogy a levegőben lévő ismerőst köszöntse, a tigris pedig a lelátón ücsörgő másikat közelíti meg.*
- Valakin gyakorolni kell. Gratulálok. Biztos sokat szenvedtél vele.*együttérző arc a tigristől, de aztán átvált egy vigyorba. Neki nem nagyon kell győzködni a gazdáját, hogy mozogjon már, mert eltunyul, csinálja ő anélkül is. Ebből a szempontból könnyű dolga van a sráccal.*
- Egész jól, bár nem sok kedvem volt idejönni. De már nem bánom, mert ti is ide jöttetek lopni az időt. És veled mi van?*érdeklődik kicsikét félre döntve a fejét a tigris. Ezt pedig azért teszi, hogy a bagoly mellett elnézve lássa, mit csinálnak a levegőben a fiatalok. A "fiatalok" pedig épp összetalálkoznak a levegőben.*
- Én úgy gondoltam, meg kéne venned. Virágárus lettem.*vigyorog, de azért nem akadályozza meg, hogy a virág eltűnjön a pálcája végéről. Végül is ez volt a célja, nem akart ő pénzt érte. Bár elég jó üzlet lenne a muglik között, bármikor csinálhatna virágot és eladhatná. Míg a lány leteszi a virágot a padra, a seprűn lebegve várja a visszatérését.*
- Csak a szokásos. Semmi változatosság. Kezd unalmas lenni.*mindezt olyan szenvedő arccal mondja, hogy már szinte sajnálni való.*
- És veled?*kérdés közben figyeli, mit vesz elő a lány a zsebéből, és mikor meglátja a tárgyat, kis mosoly jelenik meg az arcán.*
- Persze, játszunk. Aki először elkapja, kérhet valamit a másiktól. Bármit. Oké?*ha pedig oké, akkor felveszi a legjobb alapállást, hogy elindulhasson, amikor Elisa elengedi a kis labdát. Nem biztos a győzelméből, hiszen hónapok óta nem ült seprűn, de azért megtesz majd mindent. Az már más kérdés, hogy elég is lesz-e az a minden.*