Kviddicspálya

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-10, 9:52 pm

*Figyelmesen hallgatom a válaszokat, hisz én tettem fel a kérdéseket. Örömmel hallom hogy lányok is repülhetnek, mert már most megszerettem ezt a sportot, pedig még igazából nem is ismerem, esetleg csak elméletben. Lerakja a seprűjét, majd kinyitja ismét a ládát és előveszi a legnagyobbat, amely vörös színben pompázik. Oda dobja nekem, s én szerencsére figyelek is, így eltudom kapni. Megforgatom, jól megvizsgálom, majd ha kész vissza dobom neki. Tetszik hogy engem is bevon a fizikai ismertetésbe. Ám kicsit bizalmatlanul nézek a következő golyóra, ami számomra a legérdekesebb. Meg kapom az egyik ütőt, s érdeklődve nézem hogy mi fog kisülni belőle. Kiengedi a fekete golyót, amely a égbe repül majd egy pár pillanattal később már célba is veszi ideglenes tanítómat, ám az egyszerűen elüti. Megfigyelem hogy hogyan ütött, s megpróbálom én is felvenni azt a pozíciót, ám a próbálkozástól alig későn veszem észre hogy felém repül a golyó, de valami csoda folytán még is hatalmasat ütök bele, a labda kirepül a pályáról. Életemben nem ütöttem ekkorát, pedig fel se készültem rá. Valahogy reflexként jött. Persze könnyen lehet hogy csak újonci szerencse volt, de ki tudja.*
-Hupsz.... *nézek a labda után.* -Elég nagyot tud ütni ahogy észre veszem. Képes eltörni a csontot, hogy ha olyan távolságból illetve olyan erősen ütjük el? *érdeklődök, vissza térve, mert említette hogy hogy komolyabb sérülést is tud okozni, s lehet erre célzott. Néhány pillanattal később már szélsebesen száll is vissza a labda, s ismét a fiú felé száll, de ezúttal elkapja, s nagy nehezen visszarakja a helyére. Tetszik ez a golyó, mert olyan örökmozgó mint én.*
-A cikesz elkószálhat? Úgy értem van olyan amikor ki megy a pályán kívülre? Mert ha igen akkor eléggé ciki hogyha üldözni kell mindenhova, akár a kastély tornyai közé is. Nem tudom hogy örülnének e a magiszterek hogy ha ott száguldoznának a játékosok a cikeszt üldözve. *gondolok bele hogy milyen érdekes szituációk keletkezhetnének ebből.. Előveszi a golyót majd az a tenyeréből ki is röppen de elkapja, majd rajtam a sor. Megkapom, s a két tenyeremben szorongatom. Kis nyílást csinálok a két kezem között, s ott kukucskálok, ám de a labda kis száll, majdnem kiütve a szemem. Egy helyben áll előttem, s én egy heves mozdulattal elis próbálom kapni, de nem sikerül, mert kitér előlem. Ám a második neki futásra már jobban megy, majd mikor a kezemben tartom vissza adom. Csodálkozva nézem ahogy a seprű egyszer csak felszáll a kezébe, egyszerű parancsszóra, s elhatározom hogy nekem is muszáj kipróbálnom.*
-Fel! *mondom határozottan, s a seprű rögtön fel is röppen a kezembe. Kicsit megüti a tenyeremet de egyáltalán nem vészes. Inkább csak a határozottságát jelzi. Óvatosan felülök rá, majd elrugaszkodok. Tanácsára meg sem mozdulok, csak nézek rá kíváncsian hogy mi lesz a következő feladat. Elkezd izzadni a tenyerem, mert kicsit félek attól hogy mivan ha elkezdek száguldani véletlen, és nem találom a féket. *
-Már most tetszik. De hogyan kell irányítani? Mert jobb ha előtte megtudom mint hogy megint rögtönözzek. *nevetek rá jókedvűen, hisz valóban jól érzem magamat. *

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-10, 10:25 pm

*Ha tanításra adom a fejemet, akkor nyilván olyan témát választok, amiben tökéletesen otthon mozgok. Mivel anno csapatban is játszottam, országos szinten, ezért ez természetes, arról nem beszélve, hogy a véremben van, hiszen felmenőim között is rengeteg játékos volt, illetve kicsi korom óta űzöm ezt a sportot. Éppen ezért, mint egy tanársegéd, úgy építem fel, hogy érthető, remélhetőleg élvezetes és tematikus legyen, mindent áttekintve. Bevonom az ismétlésbe, hiszen egyszer már elmondtam neki, hogyan is működik az egész, de plusz információkat megosztva hagyom, had ismerkedjen a kviddics mibenlétével, és mosolyogva figyelem ahogyan élvezi. Természetesen beszéd közben a kvaffot is elkapom, illetve a grukót is figyelembe veszem, s mikor már készülök is a becsapódásra, mert azt hiszem, eltalálja a lányt, az félreüti.*
- Nahat... szep. *biccentek neki felmérve őt. Legnagyobb sajnálatomra kviddicsmeccseket nem rendeznek, ámbár tudtommal elég ember sincs hozzá, ráadásul bíró is hiányzik... Azonban egy kérdése is akad a lánynak, mire határozottan biccentek.*
- Eleg sok csontom tört mar bele, es seprüröl is zuhantam le. *Tovább ismerkedik a labdákkal, így figyelgetem, ahogyan a cikesszel is próbálkozik, ám úgy látszik, ehhez is van kérdése. Mosolyogva rázom a fejemet: képtelenség.*
- Nem, csak gondolj bele, esetleg meglatnanak minket a muglik... a cikesz csak a palyan belül mozog, ahogy a jatekosok is csak ott mozoghatnak. *adom meg a választ, ám a kérdés ennek ellenére igen okos, és ezt díjazom. Eljön azonban a seprűpróba ideje, így ültetem fel a lányt, s mint látom, nem okoz neki gondot, sem a felkapás, sem a lebegés.*
- Szep. Nos, a te seprüd igen közepkategorias, igy gyorsan utol erlek, de ha leesel, nehez lesz megmentenem teged, ugyhogy kapaszkodj nagyon erösen mindig. *figyelmeztetem ujjrázással, míg a kérdését is meghallgatom ezzel kapcsolatban. Eközben én is ráülök seprűmre, hogy elegánsan lebegni kezdjek, és gyorsan tegyek egy kört a lány körül.*
- Ha elörehajolsz gyorsitasz, a hatradöles a lassitas, mikor függöleges a testhelyzeted, akkor nem mozdul a seprü, csak lebeg. Amerre huzod az elejet, arra repül. Ha fel, akkor fel, ha le, le, ha jobbra, ha balra, mindig abban az iranyban. *mondom is, és szavaim közben az éppen aktuális részt mutatom be, tehát ide-oda húzogatva, néha aprót begyorsulva.*
- Nos, ha nincs mas hatra, egyenlöre földközelben maradjunk. Ne emelkedj fel, szerintem egy kicsit passzolgassuk a kvaffot. Arra kernelek, hogy mozogj a seprüvel, de magassagot ne emelj es ne csökkents. *mondom is, míg a dobozhoz repülve kapom ki a piros labdát, hogy átpasszoljam neki mozgás közben, kíváncsian várva, hogy elkapja-e, illetve visszaadja-e.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-10, 11:03 pm

*Miután elmeséli a történetét vázlatosan a repülésnek, és ismerteti a szabályokat is illetve a játék menetét külön-külön megismerkedünk a labdákkal. A kvaff visszadobásával nem akad semmi bajom, ám a gurkó majdnem eltalál, ám szerencsére az utolsó percben megütöm életem legnagyobb ütését, ami által ki is száll a pályáról, de nem sokkal később ismét visszatér, majd kisebb-nagyobb segítséggel ismét elfoglalja a helyét. A cikesszel elsőre meggyűlik a bajom, de másodszorra már nem fog ki rajtam. *
-De ahogy elnézem nem nagyon hatott meg. Mondjuk tudom milyen az amikor egy-két sérülés nem engedi hogy abba hagyd azt amit imádsz. Én is így voltam régen, illetve most. Csak én karatézok. *mesélem, mosolyogva. Érdekes hogy egy apró info rólam, nem is olyan amit titkolnom kéne, vagy valami, de mégis csak Luka-nak meséltem. Eléggé meglepődök ezen, de nem nagyon foglalkozok vele, mert sokkal jobban élvezem ezt a szitut. *
-Ja igen. Itt veszélyes.*bólintok mert valóban könnyen megláthatnak minket a muglik, ami nem túl jó dolog. Figyelmesen hallgatom a tanácsait, s ennek következményeként szorosan megmarkolom a seprűm, amitől még jobban elkezd izzadni a kezem, de letörlöm, s ismét ráfogok. Látom ahogy irányítja a seprűt és hogy valóban azokat kell csinálni amit ő elmondott. én is megpróbálom, ezért egyhangyányit előre hajlok, s elindulok szép lassan, ám de megyek 2 métert, s ismét csak állok. Viszont ekkor háttal vagyok a fiúnak, ezért eszembe jut valami amit lehet nem elsőre kéne kipróbálni, de megpróbálom, nagyon picit felhúzom a seprűmet és elhúzom jobbra, így kicsit bedőlve visszafordulok, s immár ismét szemben vagyok vele, majd visszamegyek közvetlen mellé. Nagyon dobog a szívem, de nevetve örülök annak hogy sikerült esés nélkül megúsznom a fordulást. Ám ekkor hallom hogy nem menjek se feljebb se lejjebb, ezért a továbbiakban ezt be is tartom. Előveszi a kvaffot, s tudom hogy dobni fogja felém. Felkészülök rá lelkileg, s megvárom amíg eldobja. Olyan távolságra dobja, amiután kell mennem, ezért nem tétlenkedek jobban előre dőlök mint az előbb, s így gyorsabban is megyek, ezáltal lehetőségem lett elkapni a labdát. Ismét csinálok egy olyan fordulást mint az előbb, de ezzel nem igazán szegem meg a kérését, hiszen csak annyira megyek kicsit feljebb hogy lendületből megtudjak fordulni. Ismét egy helyben lebegek, s kicsit remegő kézzel de elengedem a másik kezemmel is a seprűt ugyanis eddig az egyikkel fogtam a másikkal pedig a labdát magamhoz öleltem. mikor mind két kezemmel tartom a labdát egyszerűen visszadobom neki.*
//fagy//

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-11, 10:09 pm

//Olvad.//

*A kviddicspálya mégsem olyan elhagyatott, mint amilyennek gondoltam, legalábbis a jelek szerint járnak errefelé diákok, hiszen a srác is mellém repked a seprűnyélen és meg is szólít. A bemutatkozások után félénken felteszem a kérdést, hogy szerinte jó kommentátor lennék-e, és boldogan hallom a választ, hogy igen.*
-Ennyire nem csíped a muglikat?*Vonom fel a szemöldökömet, hitetlenkedve, hiszen ők is csak emberek. A szüleim 50%-a mugli, így nem nézem le őket, bár az apám nem sok tiszteletet érdemelne.*-Nem is tudom... a mugliknál a tehetségem kimagaslónak számítana, míg a varázslók világában inkább átlagos. Kérdem én... hol fizetnének meg jobba?*Nézek félszemmel, miközben meghúzom az üveget. Jól választottam a konyhában, ez valóban csodálatos üdítőital így a délutánra, főleg mert hideg.*
-Amúgy van másmilyen sport is a kviddicsen kívül a varázsvilágban?*Kérdezem, kérdések után kérdések, de remélem, hogy nem zavarja újdonsült ismerősömet, hiszen még a kajámat is megosztanám vele szívesen, de mikor visszautasítja, megvonom a vállamat.*
-Hát te tudod. De mire végzel, nem biztos, hogy marad már.*Rákacsintok, de azért félreteszek egy szendvicset meg egy üvegkólát egy kis sütivel, hogy megnyugtassam, marad még itt neki, ha végez. Aztán a könyvemre térünk, ami félre is lesz téve hamarosan, hogy a fiúra figyeljek.*
-De miért nem játszol? Biztos vannak a kastélyban olyan fiúk, akik szívesen járnának edzésre. Te lehetnél az oktatójuk.*Vigyorgok rá, bár nyilván hibbantnak tartja az ötletemet, de aztán meg én tartom annak az övét.*
-Ööö... még sohasem repültem, de ha megtanítanál azt megköszönném.*Mosolygok rá szégyenlősen, és bár azt nem mondom meg neki, hogy én a helyébe nem adnék seprű nyelet a kezembe, magabiztosan felállok, azt sem tudom, hogyan tovább, várom az utasítását.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-11, 10:30 pm

*Azt hiszem egy kis beszélgetés sosem árt meg, főleg újdonsült posztomban, így ismerkedéshez folyamodok, mit egyenlőre nem bánok, ugyanis igen jól eltársalgok a lánnyal, főleg, hogy olyan témákat érintünk, mik számomra kedvesek.*
- Nem szeretem a muglikat. De ugy gondolom, hogy a kviddics messze izgalmasabb, mint barmelyik masik mugli sport. *közlöm komolyan álláspontomat, majd következő szavai, mik még ehhez fűződnek kissé meglepnek, így félrebillentve fejemet gondolkodok egy pillanatig, majd megrázom buksim.*
- Honnan tudod, hogy kimagaslonak szamitana ott, itt pedig nem? Szerintem forditva van. Mi igazan ertekeljük a kommentarokat, elvegre a kviddicsben nem mindenki latja a jatekosokat vagy a törteneseket a magasban, ezert is becsüljük meg a tehetseges kommentatorokat. Mint te. *adom meg a választ biztatóan és diplomatikusan. Nekem ez a véleményem, természetesen nem fogom ráerőszakolni, de ez nem azt jelenti, hogy nem is próbálkozom marasztalni...* - Raadasul nem feltetlen a fizettseg a lenyeg. Hanem hogy elvezd. *teszem hozzá a számomra fontos információt, bár én könnyen beszélek egy hatalmas örökséggel a hátam mögött... mégis, ha dolgoznék, feltétlen olyan foglalatosságot választanék, amiben otthon érzem magam, és élvezem.*
- Nincs meg olyan popularis mint ez, es olyan izgalmas sem. Altalaban sakkoznak, vagy köpköveznek, de a kviddics elödjei mara nagyreszt eltüntek, ezert foglalkozik mindenki ezzel. *adom meg a választ tőlem legjobban telhetően. Azért az ételek csábítóak, így kacsintására el is vigyorodom, míg magamban nyugtázom, hogy félretesz nekem, tehát ha minden jól megy, se éhen, se szomjan nem maradok.*
- Oktattam mar. Szeretek oktatni. De sajnos nincs annyi erdeklödö a hazakban, hogy normalis csapatot lehessen összeallitani, igy pedig ertelemetlen. *rázom meg fejemet szomorúan. Ez a helyzet sajnos, a magiszterek sem rendezik meg, saját magunknak kéne szervezni... de ehhez mindenek előtt aktív tagok kellenének. Beleegyezése azonban felvidít, így el is vigyorodom, majd tekintetem levándorol a pályára.*
- Mondjuk kezdesnek gyere le a palya közepere, addig hozok neked seprüt. *mondom, azzal a választ meg sem várva szélsebesen suhanok el a szertár felé, hogy előtte leszállva kapjam a seprűt vállamra, és válasszak egy megfelelőt a lány számára is, valamint egy ládát is kezembe kapjak... Így ülök rá ismét seprűmre, fél kézzel a vállamon tartva egyiket, a másikkal a láda fogóját tartva a seprűnyelemmel együtt, hogy odaszáguldjak az idő közben bizonyára leérkező lányhoz. Amint odaérek melléje, a ládát a fűbe teszem, és a seprűjét is, enyémmel egyetemben.*
- A kviddics evszazadok alatt alakult ki, mire elnyerte több mas sportbol a vegleges formajat, elvegre a varazslok, akik a seprük korlatozottsaga miatt - amik megint fokozatosan fejlödtek -, elvezetböl is repülnek, mivel hosszabb tavokra mas szallitoezközt hasznalnak. *kezdek bele gyorsan áttekintve pár szóval, illetve utalva a repüléstörténetre, majd a fűbe térdelve nyitom ki a dobozt, hogy a másik is jól láthassa, míg felegyenesedve tartok egy kis szünetet.*
- A kviddicst seprünyelen jatszak a magasban repülve. Minden csapatban het jatekos van, a palyan ami ovalis alaku, vegeiben harom-harom karikaval, harom fajta labada, negy darabban repül. *kezdek bele gyorsan vázolva az alapokat, ami a pálya felépítését illeti, illetve a játékosok számát, valamint a golyókat. Azt hiszem, előbb az elméletivel kezdhetnénk, s utána jöhetne a gyakorlati.*
- Harom hajto van, akik a kvaffot szerzik meg, passzolgatjak, es probaljak meg taktikazva addobni valamelyik karikan, ezzel tiz pontot nyerve. Az örzö, ezt nem hagyja. *mutatok beszédem közben a legnagyobb, piros labdára, hogy gyorsan ki is kapjam, s egy laza mozdulattal dobjam Serafinának, had ízlelgesse a súlyát, fogását, majd egy intéssel vissza is kérem, hogy helyrerakjam.*
- A ket terelö a gurkokat igyekszik ütövel a masik csapat jatekosai fele terelni, ezzel serülest okozni, illetve sajat csapattagjaikat megvedeni a gurkotol. *mesélek tovább, így elővéve két ütőt, majd az egyiket átadva a lánynak nyitom ki a gurkó zárját, hogy felröppenhessen, s mikor felém száguld elpofozzam, mielőtt a lány felé veszi az irányt, akin múlik, hogy bekapja-e, vagy sem... Vagy így, vagy úgy, hogy elüti, s ismét engem vesz célba a gurkó, elfogom, és visszazárom.*
- A fogo pedig az aranycikeszre figyel. Akkor van vege a meccsenek, ha elkapja, ezzel szazötven pontot nyerve. *veszem elő most a legkisebb fürge aranylabdát, fel is emelve és elengedve, hogy gyors mozdulattal kapjam el párszor, elvégre fogó vagyok... természetesen a másiknak is átengedem, had próbálgassa, és ha végzett, helyrepakolom.*
- Kerdes? *pillantok felé, míg a seprűk mellé is lépek, odaintve, ezzel jelezve, hogy kezdődhet a repülés is hamarosan...*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-11, 10:54 pm

*Újdonsült barátom határozottan beszédesnek és őszintének bizonyul, aminek örülök is, legalább nyílt lapokkal játszunk. A kviddicsre meg a sportra terelődik a szó, amiről -lány lévén- nem sokat tudok. Ám igyekszem értelmes és kevésbé értelmes kérdésekkel bombázni diák társamat, aminek az eredménye egy csodás beszélgetés ezen a meleg júliusi délutánon.*
-Hát, amikor még Olaszországban éltem, én imádtam a focit. Mármint a sima, bőrlabdásat, nem azt, amit az izomagyúak játszanak a hosszúkás labdájukkal.*Nem is tudom, hogy érti-e, miről hablatyolok, így csak legyintek egyet, hogy nézze el nekem, néha képes és elmegy az eszem.*
-Kösz, ez komolyan jól esik, hogy bízol bennem. De mondjuk picit hülyén nézne ki női kommentátor. Nem gondolod? Legalábbis én eddig nem hallottam még nőt kommentálni egyetlen meccs alatt sem.*Vonom meg a vállamat, jelezve, hogy nem is igazán érdekelne, hogy ha találkoznék egy női kommentátorral. Azaz ő dolga, hogy mi a munkája, én se fel se le nem nézném érte.*
-Köpköveznek? Az meg mi a fészkes fene?* Kérdezem, miközben szép kis halmot csinálok a neki szánt kajákból, egy picit még többet is rakok oda neki, mint a fele, bár nyilván nem fog megharagudni érte, nekem meg nem gond.*
-Értem. És lányokban miért nem gondolkodsz? Lehet, hogy valami kemény vérű csajt érdekelne a téma.*Nézek rá elgondolkodva, még lehet, hogy én is benne lennék, bár az biztos, hogy még a legjobb indulattal sem számítok kemény vérű spinének. A következő kérdésre aztán izgalom fog el, még sohasem repültem, így mosolyogva sétálok lefelé, a pálya közepére, ott várom be Tarkh-ot. Ahogy megjelenik a másik seprűvel, grimaszolok egyet, de azért egy fejbólintással megköszönöm neki, hogy segít. Az első számú magyarázat végén ismét bólintok, jelezve, hogy vettem az infót, majd az elkövetkezőkben is figyelmes hallgató vagyok, ám amikor odadobja az első golyót, picit meglepődök, de reflexből utána nyúlok, és elkapom. Majd visszapasszolom neki, hogy elkaphassa, és amikor megkapom az ütőt, már tudom, hogy ennek nem lesz jó vége. Így mikor felém tart a labda, egy gyors mátrixos mozdulattal kitérek előle, hogy aztán újra Tarkh-ot vehesse célba, aki el is teszi azt. A cikesz, mivel elég gyors, nem akarom megkapni, de végül is elfogadom, és egy gyors mozdulattal utána nyúlok, és ez is visszakerül a helyére.*
-Ööö... nem igazán van kérdésem. De te honnan tudsz ennyit erről a sportról? Nyilván nem ma kezdted, de akkor hol? Játszottál már valahol?*Csak úgy özönlenek belőlem a kérdések, és még akkor is vigyorgok, amikor a seprű mellé lépek, és a srácra függesztem a tekintetemet, hogy na most hogyan tovább.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-11, 11:09 pm

*Egy kviddicspályán természetesen a sport kerül témába, s valahol meglepő, hogy a lányt is ennyire érdekli, ám ez számomra csak imponál, elvégre a kedvenc témáim egyike, ezért is válaszolgatok szorgosan, és kérdezgetek.*
- Tudom mire gondolsz, bar elöben nem lattam meg olyanokat. A baratnöm batyai jatszanak... amerikai focit. Majd ö elvisz egy meccsre egyszer. *mesélek egy kicsit magamról, s mivel Ginger is ott lesz, bármit megnézek. Főleg, hogy a kedvére próbálok tenni. Kételkedésére ismét a fejemet rázom.*
- Nem, szerintem izgalmas, es kihivas, hogy bizonyitanod kell a ferfiaknak. Szerintem nem gond, ha ilyennel probalkozol. Formabonto. *vonok vállat, elvégre tisztelem a nőket, és megvannak róluk az elképzeléseim, de a kviddics szívemhez nőtt, éppen ezért nem vagyok szigorú vele szemben. Amint hallom, nem minden szavam egyértelmű, így fejemet félrebillentve gondolkodom el vérén is, ám mivel szimpatikus, nem említem meg.*
- Van egy lyuk, es minel közelebb kell hozza lökni a köveket... vagy eppen a körböl kell kilökni a követ ugy, hogy a tieid benn maradnak. Ilyesmi. *mosolyodom el, ámbár túl sokat erről nem tudok, sosem vonzott. Azonban most érkezik az izgalmasabb rész, ahogyan pár perc múlva már a pályán mesélem a magyarázatokat, illetve figyelgetem a lányt, hogy érte-e mindent, s megmozdulásaira csak biccentek kissé, elvégre egyenlőre tehetségesnek mutatkozik.*
- Orszagos csapatban jatszottam, kiskoromban tanultam meg. *felelek neki vidoran, míg a seprűkhöz is közelebb kerülünk. Azért tetszetős, hogy ennyire látszik, képzett vagyok. Kezemet a seprű fölé teszem.*
- Fel! *hangzik az erélyes felszólítás, mire a seprű kezembe ugrik, és a lányra pillantva nézem, hogy sikerül-e neki. Amint ez megvan, jól láthatóan ülök rá a seprűre, hogy megszemlélhessen engem oldalról is.*
- Csak ülj ra, nagyon szorosan kapaszkodj. Rugaszkodj el kicsit, es lebegj. Amerre huzod a seprü nyelet, arra indul el. Ha bedölsz, gyorsit, ha kiegyenesedsz megall. *mondom az alapokat, és be is mutatom mindezt, míg körbe is repülöm, majd a kvaffot felkapva suhanok odébb, hogy átdobjam neki, háta el tudja kapni, s megvárjam míg visszadobja.*
- Szerintem probalgasd a repülest is közben, aztan esetleg robhatunk karikara. *mutatok a hátam mögé, és várom, hogy a másik is ajánljon valamit, vagy esetleg begyakorolja kicsit a repülést. Az én seprűm, mivel nem iskolai, nyilván gyorsabb, de azért nem szeretném, ha baja esne.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-11, 11:29 pm

-Akkor a barátnődnek jó ízlése van, az tényleg egy érdekes és jó sport.*Értek egyet a lánnyal -remélhetőleg tényleg lány, na nem mintha problémám lenne a melegekkel-, mivel a focit én is szeretem, bár nem értem, hogy ha ez a srác nem szereti a mugli sportokat a csaj miért cipelné el egy abszolút mugli meccsre? De inkább befogom azt a nagy számat, és figyelek a srácra.*
-Azt valahogy nem csípem, hogy ha egy férfi lenéz egy nőt. Attól olyan... gyenge lesz a jelleme.*Váltok témát hirtelen, hiszen ő is beleszőtte ezt a témát a mondanivalójába, hát akkor én miért ne vihetném tovább a fonalat? De mindenesetre rápislogok, mikor felhozza a kviddicsen kívül a többi sportot. Picit nekem mugli szagú, hiszen az első verzió hasonlít a golfhoz, de nem mondom ki, amit gondolok. De hogy vajon ki találta ki először és kik vették át! Nekem ez olyan, mint a "mi-volt-előbb:a-tyúk-vagy-a-tojás" dilemma. De legközelebb már csak a pályán szólalok meg, amikor is lebombázom a srácot kérdésekkel.*
-Ami azt illeti, nem vagyok valami jártas a varázsvilágban, lévén félvérű, úgy hogy most látok először kviddics játékost is, szóval te nekem olyan vagy, mintha... valami sztárral találkoztam volna.*Vigyorgok rá, hogy tovább is érezze a csodálkozást na meg az izgalmat.*
-Saját magadtól kezdtél el játszani, vagy azért oda kellett hatniuk a szüleidnek?*Kérdezgetem tovább. Általában én szoktam sokat beszélni, és nem pedig másokat beszéltetek, de most kifejezetten izgalmasnak és érdekesnek találom Tarkh-ot, ezért bombázom most le szegény gyermeket. Ezek után lépek a seprű mellé, és miután félszememet a fiún tartottam, hogy lássam, hogy és mit csinál, én is a seprűre pillantok.*
-Aranyos vagy... Fel!*Hát nem sikerül valami jól, mert orron csap, de nem igazán érdekel, miközben a nózimat fogom, megmarkolom a seprűt, úgy ahogy diáktársam, és derűsen rámosolygok, mutatva, hogy jól vagyok.*
-Ööö... oké.*Azzal rá is pattanok, és ahogy egy picit előre hajolok, érzem, hogy elindulok. Felemelkedek lassan, majd mintha egy paripán ülnék, előredőlök, úgy beijedek. De természetesen még gyorsabb lesz. Gyorsan kiegyenesedek, és amikor lepillantok, veszem észre, hogy eltávolodtam Tarkh-tól. Így visszafelé indulok, és lefékezek tőle pár méterre. Látom, hogy jön a labda, így rászorítok a lábammal a seprűre, hogy a kezem szabad legyen, és el is kapom a labdát, bár egy picit kilengek. Visszadobom neki, bár egy picit odébb megy. Remélem eltudja kapni.*
-Bocs. De felőlem oké. Még egy picit szokom, ha nem gond. Olyan öt perc és itt vagyok.*Kacsintok rá, majd egy-két próbakör után vissza is térek, jelezve, hogy készen állok a karikára.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-11, 11:50 pm

*Bólogatok szavaira. Minden téren szeretem felhozni a barátnőmet, hiába sárvérű, és ítélem el őket, és tartom Gingert kivételnek, hiába van meg a véleményem a témáról... ő különleges. Szeretek vele büszkélkedni.*
- Bizony. *hagyom rá, észre sem véve a fejében megfogalmazódó gondolatot, hiszen számomra egyértelmű, hogy egy párkapcsolat működése magában foglalja, hogy megnézzük a társunk kedvenceit akkor is, ha jómagunk nem vagyunk rá vevőek.. próba szerencse alapon. Szeretném őt boldoggá tenni.*
- En sem szeretem, ha nem bannak tisztelettel a nökkel. Mar persze azzal a fajtaval, aki megerdemli. *mondom, elvégre egy utcalányhoz nem kötelező hölgyszinten beszélni. Talán a másiknak úgy jöhet le, hogy nem kedvelem a nőket, pedig ez téves gondolat, annak ellenére is, hogy többekkel összeakadtam... Vixi, Rose, Mona... barátnőmről nem is beszélve. Azonban végre elérkezünk az izgalmasabb részhez, így meghallom ám kissé megdermedve az elejtett információt, de mivel egyértelműen tanulékony a lányka, nem jegyzem meg, egyelőre nem tartom negatívumnak.*
- Az voltam varazslo körökben is, a hazamban. *mosolygok, persze azért aláírást nem fogok osztogatni. Nem rám vall az önreklámozás, inkább csak tanígatni óhajtom, s válaszolgatok kérdéseire.*
- A batyam tanitott meg kiskoromban, mindig is erdekelt. *felelem, elvégre ez az egyetlen, amit a szüleim nem erőszakoltak rám... én szerettem, és most is viszem tovább ezt az énemet. Elérkezik a seprűhöz lépés ideje is, mire a lány száját kissé megdöbbentő szó hagyja el, így pillantok rá úgy, mint aki azt hiszi, félreérti őt.*
- Aranyos? *kérdezem, elvégre ez magyarázatra szorul. Ki, vagy mi, és miért? Érdekes... kissé megrándul a szám sarka amint a seprűt felveszi, de nem nevetem ki, az ilyen gyakran előfordul. Figyelemmel kísérem, míg próbálgatja a repülést, s mikor a passz is jön, gond nélkül suhanok odébb, hogy elkapjam, így nem várom meg, hanem vele száguldok, pár kört ráverve a gyorsabb seprű miatt.*
- Akkor karikak? Harom dobas a tied, aztan esetleg cserelhetünk. *mondom, elvégre a mai napra csak ennyit tervezek vele. Megtanulja az alapokat információk illetve seprűkezelés terén, valamint a kvaffal is gyakorol, de a gurkó és a cikesz más tészta... ahhoz jobb ügyesség kell, nem ereszteném rá első alkalommal.*
- Szerintem ma csak passzoljunk, a többihez nagyobb gyakorlas kene. Ha gondolod egyedül is kijöhetsz az egyszerü repüles is megteszi, de engem is elerhetsz, aztan ha gondolod, azokat is vehetjük majd masik alkalommal. *ajánlom is fel neki, míg a karikákhoz repülök, hogy várjam a dobását. Nem vagyok se hajtó, se őrző, se terelő, de úgyhiszem, hogy egy kezdő dobásait nem lesz nehéz kivédenem.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-12, 12:18 am

*Egy barátnős és mugli sportos után a nők lenézése kerül szóba, ami nálam igen érzékeny téma, de ahogy látom, ő is kábé úgy vélekedik a dologról, mint én, így úgy döntök, hogy határozottan kedves srác.*
-Ez csak természetes.*Bólintok rá a véleményére, majd a pálya a következő cél, így meg is tanulom a kviddics alapszabályait. Legalább valamicskét fogok érteni hozzá, ha valaha valakivel erre terelődne a téma. Ám nyilván még utána kell néznem a csapatoknak, hogy ezzel is szélesítsem a látókörömet és a tudásomat a sport terén.*
-Szerencséd, hogy neked van testvéred. Mit meg nem adnék egy öcsikéért.*Sóhajtok egyet, hiszen akkor nyilván máshogy alakult volna az életünk apámmal, de most már ezen kár is morfondíroznom, hiszen nem tehetek róla, hogy megöltem a testvéremet, majd az anyámat is. A szomorú emlékek hatása nem tart sokáig, már régen túl tettem magamat a múlton, így most egy mély sóhajtással koncentrálok a jelenre. Ha nem azt tenném, nyilván fel sem venném, hogy egy seprű orrba vágott, de miközben dörzsölgetem az orrnyergemet, válaszolok a kérdésére, így érkezhet meg a válasz Tarkh-hoz, tompított módban.*
-Nos, ha valamitől félek, vagy valami új dolgot próbálok ki, általában elkezdem becézgetni, hogy ne rontsam el. De ez esetben nem vált be.*Törődöm bele az elkerülhetetlen sorsomba, miszerint én örök bénaságra vagyok ítélve, de miután felszállok és teszek pár kört, rájövök, hogy lehet, hogy a repülésben nem is vagyok béna. ÉLvezettel nézem, ahogy egyre magasabbra repülök, majd mikor megkapom a labdát, vissza is passzolom rögtön, aztán a labda nyomába eredek, hogy megálljak a srác mellett, és aztán, ha minden jól megy, a karikák felé vegyük az irányt.*
-Természetesen. Köszi a felajánlást meg a tanítást is. Szerintem még igénybe fogom venni a társaságodat, természetesen miután normálisan tudok repkedni. Egyszer minimum kifogom használni a lehetőséget.*Vigyorgok rá nagyon élvezem ezt az egészet. Az első nyilván félre megy, jó pár méterrel, mire bocsánatkérően rámosolygok. A következő már közelebb, de még mindig elég távol.*
-Hallod... arra nem kapunk pontot, ha a karikán KÍVÜLRE megy a labda? Beletalálni könnyű, de mellé dobni... az valóságos művészet.*Hát, ha lehetne azért kapni, akkor én már megnyertem volna a meccset, ha ezért lehet pontot kapni, de most a harmadik is félre megy, és én mellé repülök, hogy helyet cserélhessünk.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-12, 12:33 am

*Több témában is egyezünk, ami felüdülés számomra, lévén, hogy kevés ember van, akivel kijövök. Reményeim szerint bővíthetem baráti körömet ezúttal egy lánnyal, elvégre sentinel lévén egyrészt muszáj lenne ismerkedni, másrészt pedig magányosnak érzem magma kissé, s ha a sport örök téma közöttünk, a következőkben is elszórakozhatunk. Nem válaszolok inkább a morfondírozására, lévén, hogy számomra a család téma igen érzékeny... megölték az összeset. Éppen ezért csak lehajtott fejjel nézem szomorkásan a füvet, mígnem elérkezünk a tanításhoz, gyakorláshoz, és a repüléshez. Amint fény derül a kérdésemre, kissé megnyugszom, hogy nem rám használta a jelzőt, hanem a seprűre, elvégre nekem barátnőm van, és nagyjából minden vagyok, csak nem aranyos... azonban szavaira bólogatva vigyorgok, hiszen ez a hozzáállás viszont... aranyos.*
- Rendben, akkor majd kereslek szemelyesen es bagollyal. Te is megteheted ugyan ezt, ha ugy erzed keszen allsz. *mosolyodom el barátságosan, mi tőlem szokatlan. Gond nélkül hárítok, elvégre a karikába alapból nem találna be, így a dolgom csak annyi, hogy mindig elkapjam lezuhanás előtt a kvaffot, visszadobva a másiknak.*
- Ne szomorodj el, most kezded. En sem vagyok valami jo benne, leginkabb fogo voltam. *rázom a fejemet, míg a helycsere is megkezdődik, s most én dobok rá. Álló helyzetből teszem mindezt, hogy könnyebb legyen a lány dolga, és sorra veszem mindegyik karikát, pontosan célozva, így ha nem védi ki - amire meg van az esélye, elvégre állok, nem dobok mozgásból, hogy gyorsuljon a labda -, akkor betalál, ám ellenkező esetben, illetve ebben az esetben is visszakérem mindig a kvaffot. Amint ezzel végzünk kissé közelebb is repülök felé.*
- Kezdetnek nem is rossz a repülest, azt kene kideritenünk majd biztosan, hogy mihez is van tehetseged, melyik poszthoz. *mondom, majd a föld felé is pillantok, elvégre azt hiszem a tanításnak itt vége egyenlőre a mai napon.* - Menjünk vissza, talan elvennek egy szendvicset is, de sajnos mennem kell, kis idöre jöhettem csak ki. Sentinel vagyok. Jaröröznöm kell. *hajtom le kissé fejemet, lévén, hogy ez is kötelezettségeim közé tartozik, így leindulva pakolom helyre a ládát, s gyorsan el is suhanok vele a szertárhoz, hogy helyre rakjam, miután a seprűt is elkérem, majd visszatérve pillantok az ételekre, és ha nem sértődik meg a lány, hogy mennem kell, el is fogadom.*
- Örültem, de mennem kell. Nemsokra talalkozunk. *mosolygok rá, s így vagy úgy, de ezek után muszáj távoznom. Jó volt ez a kis kikapcsolódás, újult erővel vethetem magam a feladataim közé.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-12, 12:49 am

*Egyre több pajtásra teszek szert, ám még sportról egyikkel sem beszélgettem. Vagy egyáltalán nem tartozik a hobbijuk közé, vagy csak egyszerűen engem nem tart egyikük sem elég értelmesnek a témához. Amikor látom, lehajtja a fejét, csak egy pillanatra érintem meg a vállát, hiszen látok egy pici részt az arcából, és az nem sok jót sejtet. Mikor nem érti, miért mondtam azt, hogy aranyos, elmagyarázom neki, és én is vigyorgok a saját hülyeségemen, de hát na, ilyen vagyok.*
-Az remek lenne. Szeretem a baglyokat, szóval azokat nyugodtan küldözgetheted hozzám.*Kacsintok rá, jelezve, hogy valószínűleg tényleg szívesen vennék egy baglyot, az olyan... misztikus lenne.*
-Nem szeretem, ha valami nem megy elsőre. Az olyan kudarcérzéssel telít el.*Sóhajtok egyet, majd végül is helyet csérélünk, így nekem is sikerül megcsillogtatni tehetségemet. Most, hogy áll, könnyen elkapom a labdákat, bár elég ingatagon ülök közben a paripámon.*
-Figyeld meg, majd abban lesz tehetségem, hogy a seprűvel neki menjek dolgoknak és lezuhanjak. Abban elsőosztályú vagyok.*Ezután elcuccolunk mindent, még a seprűt is viszi, legnagyobb szomorúságomra. De örömmel veszem a kis baráti mosolyokat, hiszen lehet, hogy most egy újabbra leltem Tarkh személyében.*
-Szia.*Búcsúzok el a sentineltől, és felmegyek a lelátóra egy picit olvasni.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-19, 11:58 pm

*A mai napom meglehetősen érdekesre sikeredett, már csak azért is mert részem volt egy balhéban és egy lánnyal való beszélgetésben is, a kettő pedig igen-igen távol áll egymástól, úgyhogy miért is ne tehetném ezt a napot még érdekesebbé? A hálóba visszaérve délutáni kiruccanásom után melyet a tónál ejtettem meg sok dolgot nem tudtam csinálni, mert szobatársam nem talált vissza estére sem szobájába, s egyedül meg elég uncsi, álmos meg még egyébként sem vagyok, ezért megfogtam seprűmet, hogy ellátogathassak a közeli Kviddicspályára, hogy kicsit röpködhessek, kiszellőztethessem fejem. Így találtam hát ide, na persze nem gyalog hanem seprűmet meglovagolva, de a pálya előtt pár méterrel leereszkedtem, hogy meglessem, van-e itt rajtam kívül még valaki.*
~Lehet nem olyan jó ötlet ez a mai kis repkedés. Még mindig szédülök, nem lenne jó dolog lefordulni a seprűről az egyik gurkó támadását követően, vagy saját magamtól.~ *Ezek a gondolatok közt közelítem meg a pályát, egyenesen a füves területre lépkedve, az öltözőre most nincs szükségem, persze a ládáért majd fel kell mennem, melyekben a labdák szunnyadnak. Otthon én voltam ebben a király s mióta itt vagyok lehetőségem sem volt rá, hogy repülgessek egy kicsit, nem is tudom miért, de eljött az idő. Körbenézek, kicsit fel is repülök, tiszteletkört leírva a pálya szélén végig, így szemügyre véve, hogy van-e esetleg valaki a lelátókon.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-20, 12:13 am

*Ma is eseménydús napom volt, főleg mozgás tekintetében, meg az este se telt kellemesen s ezt valamivel meg kell koronázni, épp ezért jöttem le a pályára, hogy ha repkedni lenne kedvem, megtehessem, bár egyelőre az üveg whiskey-m tartom kezelés alatt, még a végén a nyakamon marad ha megromlik, és ezt nem hagyom... Mindazonáltal lejön egy másik srác is, akit csak később veszek észre, már amikor fenn repked. Intek is neki, amikor felém néz lefele. Hátha lenéz, és akkor esetleg besegít az üveggel, mert benyomni se akarok, de a telt üveggel visszamenni se... De ő tudja, hogy mit csinál. Az öltözetem teljesen fekete: elegáns ing, öltönynadrág, bőrcipő. A nyakamban törtfehér selyemnyakkendő, az ing ujja pedig felgyűrve. Ha a srác leszáll, úgy bemutatkozok neki.*
-Szervusz! Lucius vagyok! *a kezem is nyújtom, meg fel is állok az ülőhelyről, hogy megtiszteljem. Ez így korrekt.*
-Csatlakozol? Van egy kis, akarom mondani van whiskey bőven. Scotch, már ha szereted, nem bírja mindenki... *kínálom felé a Johnny-s üveget.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-20, 12:24 am

*Épp a tiszteletkörömet teszem a pálya felett, a lelátok vonalában amikor lefelé tekingetek s a félhomályban megpillantok valakit, aki már feltehetőleg kiszúrt, mivel felém int. Bólintok felé, hogy észrevettem és mindjárt megyek is, de a körömet már befejezem, ha eljöttem idáig, s mikor ezzel megvagyok már megyek is felé zuhanórepülésben. Az utolsó pillanatban, másfél méterrel a föld felett visszarántom, lassítva pedig könnyedén rugaszkodom le róla, lábamat érvén a talaj kezembe veszem seprűmet.*
- Helló Lucius! Félix vagyok, üdv! *Elfogadom a kézfogást. ez már csak egy ilyen ismerkedős nap ezek szerint, bár jobb is, mintha újabb balhéra adnám fejemet, még egyet nem tudnék elviselni, így is kóválygok. Végignézek a srácon, baromi elegánsan fest, a suliban még nem is láttam ennyire kiöltözni senkit, legtöbbször én adok magamra ennyire, de ez most nekem is új.*
- Ünnepelni voltál vagy randizni? *Dobom is oda a kérdést, mert nehezen hiszem, hogy minden nap így járkáljon. Rajtam egyébként egy fehér ujjatlan póló, egy laza dzseki és egy szövetnadrág van, egy fekete edzőcipővel. Bár edzeni jöttem, az öltözékre most annyira nem mentem rá, nem gondoltam volna, hogy még ma ismerkedni fogok.*
- Oooh! *Harsányan felnevetek az üveget látva, s már nyúlok is felé, naná hogy csatlakozom, ilyet nem lehet visszautasítani. Ha átadja meg is húzom az üveget, jó néhány korty legurul, majd vissza is adom. Bennem pedig végigfut a jóleső borzongás, torkomban pedig a maró érzés. Ma még semmit sem ettem, a fejemre mért erős ütésnek köszönhetően még szédülök is, szóval tuti a berúgás.* - Kössz! Hogyhogy itt egyedül egy üveg whisky-vel? *Teszem is fel közben a kérdést, mert nem tűnik túl letörtnek, hogy a bánat miatt igyon egyedül.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-20, 12:42 am

*Az éjszakai sziesztám magánya hamar véget ér, amikor egy új ismerőst szerzek Félix személyében. A srác észrevesz és hamar le is száll, hogy a lelátón csatlakozzon hozzám. A belépő látványos végeredményben, így egy füttyentéssel díjazom is. Aztán bemutatkozunk és a kézfogás is megvan. Valószínűség szerint mindketten erősen, de nem túlzottan, nem szorongatósan rázunk kezet, hanem mint egyenlő felek. Legalábbis én erre törekszem.*
-Ma egyszerűen ilyen kedvem volt... bár volt ma női társaságom, de az spontán volt. Mondjuk szeretek néha nem klisésen öltözködni, valamivel feldobni a dolgot. *Félix öltözéke abszolút nem vált ki belőlem reakciót, elvégre edzeni jött és én amúgy sem öltözékről ítélek meg embereket, legfeljebb stílusról árulkodhat, de az se edzés esetén. Viszont örülök neki, hogy nem mond nemet, sőt örül az ajánlatnak, bár azt nem tudhatom, hogy neki kicsit jobban hat, de utána én is meghúzom. Valahogy ez a szesz már kevésbé hat rám.*
-Hát úgy voltam vele, hogy ma edzettem jócskán, így megérdemlek egy kis lazítást. Ezért kiültem ide egy kis hazaival. Azért pont a pályára, mert itt kevesebb veszély fenyeget, mint mondjuk az erdőben... minek tegyem ki ittasan magam veszélynek? A kastélyban meg snassz inni, hacsak nincs valami buli. De most már van, aki szesztestvér lehet.*az üveg középre is kerül, hogy bárki ihasson, amikor akar. Ezt követően azért én is teszek fel kérdést.*
És te? Miért ilyen későn jöttél játszani? Vagy ilyenkor az igazi? Én többnyire nappal játszogattam... *teszem hozzá. Én is kipróbáltam magam, és bár nem voltam a legjobb, azért hajtónak valamennyire beváltam. Iszok is egy kortyot a kérdés után.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-20, 1:02 am

*Hát hiába jöttem ki ily későn a pályára, nem sokat tudok a levegőben lenni, épp hogy a tisztelet körömet teszem már meg is pillantok egy ismeretlen egyént a lelátón. Végeredményben, bárhogy is nézzük társaságra vágytam, jóllehet most megadatik, s az edzésnek ugyan fújtak csöppet sem zavar, hogy abbamarad. Bármikor máskor tudom folytatni, még az sem kizárt hogy az illető tud röpködni, a kviddcshez is ért, tehát talán egyben találok egy új barátot és egy edzőtársat. Hogy mégse legyen azaz érzés, hogy feleslegesen hoztam ki a seprűt egy remek manőverrel veszem célba azt a kilátót ahol a srác ül, zuhanórepülésben indulok meg felé, amit a kellő magasságban rántok vissza. Ezt már milliószor begyakoroltam, volt ugyan belőle nem kevés balesetem, volt mikor szabály szerűen belecsapódtam a földbe, de így jár az, aki röpköd, én pedig élvezettel teszem, ennyi kijár. Bemutatkozunk, megtudom, hogy a ma esti beszélgetőtársamat Luciusnak hívják, öltözékét látva sanda gyanúm van rá, hogy randevún vagy ünnepélyen volt, csúnyán mellé lövök, amint hallom, sebaj.*
- Így már minden világos. *Vigyorgok rá, amint kezembe fogom az üveget, hogy meghúzhassam. Tisztában vagyok vele, hogy ennek nem lesz jó vége, tuti bukta lesz a vége, Kayoda pedig majd jót fog nevetni az éjszaka, de vállalom, amúgy is rég ittam már, főleg ha már az ital hazai cucc. Amint meghúzom végigfut bennem a borzongás, seprűmet magam mellé teszem, hogy ne zavarjon, amint helyet foglalok Lucius mellett, s fejemet felél fordítva hallgatom.*
- Ez is egy aspektus lehet, de teljesen igazad van, megértem. Én se mennék az erdőbe, a kastély unalmas, főleg ha inni kell, olyankor senki sincs, mintha üres lenne. Komolyan mondom, néha már úgy érzem a festményekben lakók is érdekesebbek... *Vezetem tovább az elgondolást, aztán elnézek a messzeségbe. Sokat nem látok, mert a fényben elvész a táj, amit a pálya körüli homályos fények adnak, de arra pont elég hogy a távolt elvakítsák. Jellemző.*
- Délelőtt volt egy incidensem, amiből hát, mondjuk úgy, nem éppen úgy jöttem ki ahogy én akartam... *Világítok rá a szomorú igazságra, de persze tovább vigyorgok, lehet beütött a pia? Kizárt, az túl korai lenne.* - Délután pedig egy szomorú szívet ápolgattam kisebb-nagyobb sikerrel, vagyis semennyi sikerrel mert közölte nem értek a szerelemhez pedig akkor ismert öt perce, érted te ezt? Nők, csajok! Isten sem bottal ver... *Csóválom fejemet, hogy újra az üveg felé nyúljak néhány frissítő kortyért.* - Aztán sehol nem volt senki, aludni meg még korai, tehát ide vetődtem, nem mondom rég edzettem, régen nagyon jól ment és megtaláltam a szekrényben a seprűt, jött a vad ötlet, hogy miért is ne. Így hát most itt vagyok, edzés helyett ugyan veled dumálok és iszogatok, de miért is ne... *Meghúzom az üveget, majd egyenest átadom Luciusnak hogy igyon ő is még egy kortyot.
- Tudsz kviddicsezni? *Eléggé magától értetődőnek tűnik a számomra, hogy megkérdezzem, ha már erről folyik a téma és a lelátón ücsörgünk, de ezzel nekem személy szerint lenne egy tervem, nem véletlen a kérdés.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-20, 1:22 am

*A mai nap jól sikerül szintén, társaságban se vagyok szegény ma, mert most, hogy késő estére kiültem a pályára iszogatni, összefutok egy még ismeretlen sráccal, akivel sikerül egész baráti hangot megütni elsőre, ami jó. Pláne, hogy mindketten beszéljük a nemzetközi nyelvet, az alkoholt, könnyebb az egész. Be is mutatkozunk s annak rendje és módja szerint az otthoni whiskeyvel kínálom. Megbeszéljük a ruhakérdést, aminek a végén csak bólintok egyet.*
-Mondasz valamit... de mi azért itt feldobjuk az életet, aztán majd a kastélyban is egyszer, ha úgy alakul. Frankó bulit lehetne csapni, bár a végén lehet valami vágóhídra emlékeztetne az egész hely... *hát igen, nem felejtem el, hogy itt épp nem a legártalmatlanabb emberek a diákok, elvégre csak sötétebb praktikákat gyakorlunk és ki tudja, kinek mi a buli? Aztán iszok, és figyelmesen hallgatom Félixet, aki kicsit komolyabb témát üt meg most.*
-Mindkettő nőügy volt legalább? Mármint a másodikat mondtad, az fix, hogy csaj volt... De nézd, náluk él a hármasszabály: másra gondol, mást tesz és mást mond. A legjobb szerintem, ha próbálsz megértő lenni, egy-két vigasztaló szót mondani, és saját véleménnyel ritkán előhozakodni... nekem csak bajom lett belőle, ha megmondtam a véleményem egy kérdésre... *megcsóválom a fejem, hogy az élet már csak ilyen. Nekem nincs ilyen téren sok problémám, mivel könnyen alkalmazkodom, tudok viszonyulni, bár nem vagyok empatikus, ösztönösen találom meg sok emberrel a hangot. Simulékony vagyok, ha úgy tetszik, persze ez nem jelenti azt, hogy jellemtelen lennék, csak okosan mutatok keveset magamból saját biztonságom érdekében.*
-Viszont a szorgalmad értékelem... *aztán jön az újabb ivás, amikor Félix nyújtja az üveget. Miért is utasítanám el?*
-Aha, valamennyire tudok, hajtónak váltam be, ha a haverokkal játszottunk, bár nem vagyok nagy fenomén. Te? Milyen poszton szoktál lenni?*teszem hozzá, mert gyors reflexeimre alapozok javarészt, ha játszom, az sok mindenre jó ám.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-20, 1:44 am

*Kezdődhetett volna a nap így is, mármint hogy Luciussal futok össze vagy hogy iszogatunk és jót beszélgetünk, mintsem hogy fejjel fussak a falnak, mert be kell látnom, a reggeli pontosan ilyen volt, de nem volt jó kedvem, le kellett vezetnem, és azok a furcsa levelek... nem hagynak nyugodni.*
- Én benne vagyok abszolút, bár sejtelmem sincs mi marad a kastélyból. Amilyen a társaság és a tantárgyakra sem lehet panasz, szerintem simán rommá égetnénk a helyet, minden zokszó nélkül, amihez egyetlen tanár se tudna sok mindent szólni. Tényleg meg kén csinálni, mármint a bulit, kell valami élet, valami szórakozás, fel kéne dobni az unalmas napokat. *Kezemet nyújtom felé, de most nem egyszerű kézfogásra, hanem amolyan lazább,kötetlenebb, haveribb dologra gondolok. Ezután kitérek a napomra, hogy miért is most jöttem csak edzeni, amihez hozzátartozik némi magyarázat, így jutunk el a balhéhoz meg a csajhoz.*
- Hát, mondhatjuk... nem úgy indult, ideges voltam és ne kérdezd miért, de baromira rühellem a famulusokat, mindegyiket, egytől egyik, persze a legelső esetem nem volt egy ilyennel vidám, s biztos ez is benne van, de a ma reggeli betette a mércét én pedig szó szerint nekirontottam egy ismeretlen, felsőbb éves srácnak, aki erre megátkozott és szó szerint nekem esett miután kiderült hogy a barátnőm az ő volt csaja vagy mit tudom én. Úgyhogy most az van, hogy nem kereshetem/közelíthetem meg Daphot 24 óráig, de ez holnap 2-kor lejár. *Kicsit hosszabbra nyúlik a történet, de jó beszélgetőtárs, s talán nem bánja, hogy kicsit bővebbre eresztem a dolgot.* - A csaj meg... ezaaz! Pontosan! *Csapok térdemre, hogy fején találta a szöget.*
- Sajnos elmondtam a véleményem, naná hogy nem tetszett neki, ezért is kaptam meg azt, hogy nem értek a szerelemhez, pedig ha tudnááá... a nőkkel csak a baj van, esküszöm. Ne kezdj ki velük, bár úgy érzem te is tudnál mesélni... *Pillantok rá kérdő tekintettel, de konkrétan nem kezdem faggatni. Magam részéről nem keresem annyira a balhékat, a mai volt az egyetlen kivétel, hogy tényleg magam mentem volna, a többinél pedig csak megtaláltak, ütni vagy kezdeményezni sosem szoktam, pálcát sem én rántok először, de jó erőben vagyok, még jó hogy megvédem magam, ha éppen arról van szó. Sosem szerettem a fellengzős, nagyot mondó, minden lében kanál embereket, sem azokat, akik megpróbálják megmutatni erejüket, de nincs mit. Nem mondom, a pálcát jól forgatom, de a varázsigékben nem vagyok olyan jártas, ennek ellenére a közelharcban vagy a vívásban, tör hajításban annál inkább, eddig kevés -egyetlen egy sem- ember győzött le. Ma megtanultam, mentálisan van mit fejlődnöm. Egyébiránt szeretem a társaságot, beszédes vagyok, legtöbbször jó humorú és igen, szeretem a csajoknak csapni a szelet, szeretik is, de ki ne szeretné? Ám azt nem preferálom, ha valaki kihasználja segítőkészségem vagy baráti közeledésem...*
- Nah az igazán jó, némi gyakorlással szerintem jó hajtót lehetne belőled kihozni. Én is otthon kezdtem a haverokkal. Én legtöbbször fogó vagy terelő vagyok, a fogó szerepe persze jobban bejön, de azért az őrzőt sem vetem meg, ha nincs rá ember. Igazából azért kérdem, mert gondolkoztam azon, hogy kéne edzéseket tartani, kéne pár ember... ez most jutott eszembe, szóval te lennél az első akit megkérdek, meg azt se tudom, hogy lenne-e rá jelentkező. A cél persze egy meccs lenne a házak közt, de annyira lusta a csapat, hogy erre kis esélyt látok, edzések viszont nem lennének rosszak... *Fejtem ki elképzelésemet, persze hosszas szövegelésem közben meg-meghúzom az italos üveget. Érzem is a hatását, ez beütött, egyelőre viszont még nem látszik rajtam, csak a szédülés kezd erősödni.*

//Fagyasztás!//

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-24, 9:35 pm

*Úgy dönt, már eleget volt a vízesésénél, s inkább a kvidics pályát közelíti meg. Még úgy sem járt erre, vagy legalábbis nem emlékszik, hogy volt itt valaha amióta az iskola területén tartózkodik. Így most nyugodt léptekkel battyog a pályához, s be is lép oda, majd körbenéz, s eltátott szájjal figyeli, hogy milyen hatalmas is ez a tákolmány. Magas lelátók, nagy pálya, három karika a pályák végén. Szokatlan még neki ez a dolog, soha eddig nem is repült életében, így úgy dönt, hogy a lelátókhoz veszi az irányt. Fel is megy az egyikre, majd onnan nézi meg magának a pályát. Így már sokkal jobban lát, bár már kezd esteledni, de ez nem zavarja. Leül az egyik padra, s zsebre tett kézzel figyel, hátha más is erre jár. Ha meg nem, akkor innen láthatja a csillagokat, s friss levegőt szívhat. Egyébként kopott, néhol szakadt farmert, bakancsot, felül egy fekete, hosszú ujjú pulóvert visel. Haja ismételten kócos, ráadásul már elég hosszú ahhoz, hogy a szemébe lógjon. Mondjuk, ez nem zavarja túlságosan, mert magasabb helyen ül, így a szél kifújja azt szemei elől. Most pedig csak figyel, hallgatja a csendet maga körül, s megpróbál kizárni minden gondolatot a fejéből.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-24, 10:00 pm

*A tegnapi napot életem legrosszabbjai közé sorolhatom, hiszen kegyetlen kínzás egy ember számára, mikor képtelen eldönteni, mikor álmodik, s mikor éber. Nehezen dolgozza fel elmém a kérdést, illetve a tényeket, ahogy az érzelmek szintén kavarognak bennem, s mivel nem birkózom meg velük, a meneküléssel egybekötött bizonyítékgyűjtést választom. Meg kell róla bizonyosodnom, hogy képes vagyok mindarra mint az előtt, a rémkép... vagy álom előtt, ezért is kapom most kezembe seprűmet, hátha kiszellőztethetem fejemet repülés közben. Öltözékemre nem fordítok nagy figyelmet, tehát egy sima fehér edzőcipő, kék farmer és fekete rövid ujjú található rajtam, de kiegészítőim otthon pihennek, ahogyan kócos tincseimet sem igazítom meg. Egyedül pálcám fityeg még övemen, s egy kis pénz zsebemben, elvégre sosem lehet tudni, de őszintén szólva, kissé szétszórt vagyok. Nem szeretnék gondolkodni, főleg nem a problémán, ezért az egyetlen gyűrűvel, mi kezemen található, a teleportgyűrűvel indulok meg, hogy pár másodpercen belül a kviddicspálya közepére érjek, s gondolkodás nélkül kapjam lábam közé a seprűt, és egy pillanatig lassan, majd előredőlve gyorsabban kezdjek el száguldani a póznák felé megkerülve őket, s pár kört leírva a pályában. Sejtelmem sincs egy ideig, hogy nem egymagam volnék, de mint sas, úgy pásztázom egy idő után magam alatt a helyeket, hogy ki is szúrjak valakit. Nincs kedvem foglalkozni vele, ilyen távolságból nem ismerem fel, ám ha szeretne valamit, majd megtalál, elvégre nem mozdulok el. Neki kell feljönnie ide, vagy megállítani, ha beszélgetni óhajt.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-24, 10:08 pm

*Érzi, hogy most jót tesz neki ez a kis magány, s itt figyelheti az eget és az előbújó csillagokat.*
~ Milyen régen figyeltem őket…~ *gondolja magában, miközben feltekint az égre. Így nem is veszi észre a pálya közepén feltűnő alakot, bár ilyen messziről, és ilyen látási viszonyok között nem is biztos, hogy felismerni. Ezért még egy ideig az eget bámulja, mikor a repülő alak magára vonja a figyelmét. Figyeli, hogy száll a levegőben, minden egyes mozdulatát, ahogy a seprűvel bánik.*
~ Csak nem Tarkh az?~ *fogalmazódik meg benne a kérdés elsőre, s szemöldökét ráncolva próbál meg fókuszálni az emberkére, aki időközben észrevette őt is, s most megállt a pálya felett, onnan néz le rá. Tom először nem tudja, mit tegyen, aztán úgy dönt, integet az idegennek. Baj csak nem lesz belőle. Majd tölcsért formál a kezével, s úgy kiabál oda.*
- Tarkh, te vagy az?! *ordítja el magát, s mivel körülöttük csend van, vagy legalábbis annyira csend van, hogy a fiú meghallhatja a kiáltását, majd vár, hogy mi erre a reakció. Ha nemet int az illető, akkor mindegy, ha meg barátja az, akkor nagyon is örül neki. Legalább most egy jó baráttal lesz együtt, már ha a fiú lejön a lelátókig, mivel ő nem tud repülni, főleg nem egy seprűn. Úgy hogy kivárja, hogy mi lesz.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-24, 10:16 pm

*Ma este egy hozzám méltó és rám jellemző tevékenységet választok gondolataim elfedése végett, miket a múltkori eset hoz elő belőlem heves agymunkával és érzelmekkel. Muszáj túllépnek rajta, így úgy döntök, hogy élem tovább az életemet, s majd kiderül, mi is történt anno... ezért nem változtatok, inkább próbálom elfeledni. Ehhez választok repülést első körbe, tehát felbukkanva a pályán melegítek be, mígnem észre nem veszek egy alakot a lelátón, s megállva figyelem egy darabig, ám éppen mikor indulnék felinteget, majd már hangját is meghallhatom.*
~ Tom... ~ *villan be, elvégre nyilván felismerem őt, tehát lejjebb is ereszkedek vele szemben, hogy láthasson, míg felmérem, találgatva mit is keres itt. Serafina is anno a lelátón kezdte s utána egy seprűn kötött ki...*
- Priviet Tom... *köszöntöm őt, ám nem csillog a szemem és a lelkesedés sem látszik rajtam, de mindez nem neki köszönhető, hanem inkább annak, hogy elfelejteni óhajtom a tegnapot, s ehhez kell elterelnem gondolataimat. Talán a srác segíthet.*
- Hogy-hogy itt ülsz? Mit csinalsz? *kérdezek is rá, lévén, hogy értelmét nem látom az ücsörgésnek, elvégre a csillagokat máshonnan is vizsgálhatja. Bár... az életben nem mindennek van értelme, főleg nem, ha az embereket vesszük. Nem ereszkedem le a seprűről, mivel imádok repülni, így feltett szándékom, hogy a másik is csatlakozzon hozzám egy figyelemelterelés erejéig.*
- Kijöttem kicsit repülni, nem csatlakozol? *invitálom hát, mivel az eredeti célom nem a beszélgetés, így ezt inkább csak a magasban tudnánk folytatni, mert nem változtatom meg célkitűzésemet. Muszáj repülnöm... és .... nem gondolkodhatok.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-24, 10:25 pm

*Nem sokáig marad egyedül a kviddics pályán, s mikor az ismeretlen megjelenik, először nem tudja hova tenni. Figyeli, ahogy bemelegít, majd megáll a pálya fölött nem is olyan messze. Bár tény és való, így nem lehet kivenni, hogy ki az, de Tom szerencsét próbál. Eddig csak Tarkhot ismeri, aki repülni szokott, így ő ugrik be neki elsőre, s nem is tétovázik sokat, tölcsért formál szája előtt, majd elkiáltja magát. Aztán vár, s úgy tűnik, tényleg Tarkh az, mert lejjebb ereszkedik hozzá.*
- Helló. *köszön is, viszont érzi, hogy Tarkh-kal nincs minden rendben. Nem csillognak úgy a szemei, ahogy szoktak, és mintha most a kinézetére sem figyelt volna oda. Persze így is normálisan néz ki, de mintha valami nem stimmelne, viszont nem tudja megmondani, mi az.*
- Csillagokat nézek. A vízeséstől jöttem át ide. *tény és való, máshonnan is lehetne nézni a csillagokat, de mivel a kviddics pálya közelebb van, mint a kastélyt, így ide jött nézelődni.*
- Hát ha megmutatod, hogy kell, akkor szívesen veled tartok. *bólint a kérésre, majd akkor lelépked a lelátóról, s belépve a szertárba, egy seprűt hoz ki onnan, majd visszasétál szobatársához, s kissé tétován néz fel a srácra.* - Most mit csináljak? *kiált fel hozzá, mert nem igazán tudja, hogy mit tegyen. Kissé tanácstalan ilyen téren, így csak fogja a seprűt és vár, hogy most mi lesz.*

Tárgy: Re: Kviddicspálya 2012-07-24, 10:42 pm

*Megeshet, hogy a sors keze, mert úgy véli, beszélnem kell valakivel a gondjaimról, de ha fogok is, akkor az nem Tom lesz. Semmi gondom nincs a sráccal, azonban úgy hiszem Gingernek előbb kell ezt megtudnia, és tanácsok terén inkább Nil-re támaszkodnék, benne még nem csalódtam. Repülésbe fojtom tehát a bánatomat, a gondolataimat és érzéseimet, megmakacsolom magamat és nem fogok beszélni róla... helyette inkább leereszkedek a sráchoz pár kör után, hogy köszöntsem is, s elsőre nincs kedvem hozzá, magam szeretnék lenni, de így illik, s mire megteszem, már tudom is, hogy segíthetne nekem. Nagy szerencsém, hogy eddig nem kapok megjegyzést tőle viselkedésemre, bár azt hiszem gyorsan el tudnám intézni a helyzetet.*
- Ah, de kis romantikus valaki. *vigyorodom el, de nem sértésnek szánom mindezt, csupán baráti piszkálódásnak. Nem beszélgetni jöttem viszont, hanem repülni, tehát már fel is vetem az ötletet, mire szerencsére igenlő választ kapok, s egy vigyorral megelőzve a másikat teleportálok seprűvel együtt a szertárba, hogy trehányul feltúrva kapjak el egy viszonylag Tom-hoz illő seprűt, majd teleportáljak vissza elé, a lelátó aljára, hiszen ezen idő alatt csak eddig juthatott.*
- Itt van ez... fogd a labad köze, szoritsd. Minel jobban hajolsz elöre annal gyorsabban repülsz, a seprünyellel tudod iranyitani. Probald ki. *mondom is, s figyelemmel kísérve őt lebegek mellette. Nem adok neki annyi információt, mint azt szoktam, kissé megfáradt vagyok, így ez most amolyan rögtön mélyvízbe dobás lesz.*
- Ajanlom gyorsan tanuld meg hasznalni. *küldök felé egy vigyort, s ismét eltűnök a szertárba, míg valóban jó volna, ha kitapasztalná a másik a repülés alapjait, ugyanis egy ütővel... és egy gurkóval térek vissza a pálya közepére, majd se szó se beszéd a fémgolyóra ütve egy hatalmasat az általam lóbált ütővel uszítom rá a golyót, s tartom is sakkban, azaz repülök az elszabadult golyó után, hogy célba vehessem újra és újra a másikat. Fogalmam sincs mi a következmény, terelőnek párszor álltam csak be, így profi lövésektől nem kell tartania, de szépen tudok célozni, elvégre gyakorlott vagyok. Kiderül mikor állok le...*