Étterem a város szélén

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2010-12-12, 9:22 pm

* Már venné le a másikról a kabátot, hogy lássa mi van rajta, mikor megszólják, így abba hagyja, de nem engedi el egy hamar. Egy puszit ad az ajkaira, majd a fülébe súgott mondatra válaszol. *
- Hmm... Lehet, hogy nem az étterembe kéne mennünk.
* Ugyan úgy suttogja a másik fülébe a választ, majd átkarolja a lány derekát, és magához húzva öleli meg. Egy csókot is nyom az ajkaira, miközben lecsúsznak a kezei a másik fenekére. Egy ötlet fogalmazódik meg benne, amit el is néz, úgy hogy titokzatosság csillan meg a szemeiben. *
- Milyen extrém lenne itt a lépcsőn.
* Néz körbe, hogy gonosz legyen, és hogy úgy tűnjön tényleg ki szeretné próbálni itt, ahol bárki megláthatja őket. Csak most engedi el a párját, és vezetve el is indulnak. Hamar el is jutunk Mystral-ba, és onnan már nincs messze az étterem, ahova készülnek. Ahogy leveszi a kabátot Aysha-ról, végig tekint rajta, mert nagyon is dögös ebben a ruhában, és ezt el is árulja neki. Nem igazán figyel másra, nem bírja levenni róla a szemét, így mikor húzni kezdik, akkor figyel fel, hogy már az asztalnál ülnek. Nem nézi meg az étlapot, helyette a másik lábait fürkészi a tekintetével. Még jó, hogy a terítő leér a földig, így nem látják, hogy mit csinálnak az asztal alatt, jobban szólva ő mit csinál. A két lábával közre fogja az előtte ülőnek az egyik lábát, és ha rátekintenek gonoszan elmosolyodik. Már minden összerakódott a fejében, és tudja, hogy Aysha látja, hogy mire gondol, és mit forgat a fejében. *
- Tanulni nem lehet úgy, hogyha nem nevetgélsz egy kicsit.
* Végül reagál az utolsó mondatra, mert az jutott el a tudatáig. Kinyitja az étlapot, és gyorsan végig nézi a kínálatot, majd megakad egynél, amit nagyon is szeret, és azt szeretne enni. Amint a pincér odajön hozzájuk, a lányra néz, hogy kérjen elsőnek, majd utána ő is mondja, hogy mit szeretne. *
- Egész jól néz ki ez az étterem.
* Néz körbe, de a lábával még mindig össze van kulcsolva a másik lába. Nem fogja elengedni, ha csak idők előtt rá nem szóltak. *

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2010-12-12, 9:35 pm

*Mikor megérkezünk az Étterembe, ami belülről ugyan olyan csinos, mint kívülről, Troy lesegíti a kabátomat és le is esik az álla és közli, hogy bizony igen csak szexi vagyok. Elnevetem magam, majd magam után húzom a fiút és leültetem az egyik asztalhoz.A menüt felveszem, de Troy nem igazán akar reagálni a dologra. Lefelé néz és hamar rájövök, hogy mit is kutat az asztal alatt, így pajkosan elmosolyodva berakom a lábaimat az asztal alá. De ekkor Troy is reagál és az egyik lábamra kulcsolja a lábát. Felsóhajtok egyet és megrázom a fejem egy mosollyal, ami azt üzeni a fiúnak, hogy Ne légy gyerekes!. Telepátiával meg is próbálkozom és kérdés, hogy eljut-e a fiúhoz, de úgy érzem, hogy igen közeli kapcsolatban vagyunk, hogy sikerüljön ez a kis gondolatátvitel. A pincér hamarosan odasétál hozzánk és leadom a rendelést, majd Troy is követ és a pincér eltűnik. A délutánról kezdek mesélni, mire a fiú csak egy mondatot fűz hozzá.*
- Hát nekem erről más a véleményem, de minden esetre így kicsit szórakoztatóbb volt *mosolyodom el és visszagondolok arra a néhány órára, amit együtt töltöttünk. A srác körbe néz és megjegyzi, hogy milyen csinos ez az étterem, amire biccentek egyet.*
- Igen, szerintem is. Jól néz ki, igen hangulatos *jegyzem meg és a kissé eldugott asztalokra nézek. Na persze a mien is eléggé eldugott. A terítés is igen ízléses és igen: tetszik ez a hely.*
- Talán jobb is, mint a fogadó *teszem hozzá és körbenézek. A pincér hamarosan meghozza az ételeket és egy üveg bort is. Tölt nekünk, majd mikor elmegy felemelem a poharamat és Troyra nézek.*
- Igyunk arra, hogy újra együtt vagyunk. Szeretlek! *nézek mélyen a fiú szemébe és lágyan elmosolyodom.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2010-12-12, 10:04 pm

* Az asztalhoz leülve, nem bírja levenni a szemeit a másik lábáról, aki behúzza az asztal alá. Erre egy mosoly jelenik meg az ajkain, majd már el is kapja a lábaival a másikét, mire tudja, hogy mit üzen neki, így csak suttogva válaszol. *
- Nem vagyok gyerekes, csak jól nézel ki.
* Még egy párszor úgy is elfogja mondani, de közben terelődik is a téma a délutánra. Csak nem hagyja magát meggyőzni, hogy nevetgélve viccesebb tanulni, mint az üres, csöndes szobában. *
- De jóval többet tudtál meg, mintha csendben magoltál volna.
* Ölti ki a nyelvét, bár nem akar veszekedni, és direkt vidám is a hangja. Az étteremre is megjegyez egy jelzőt, amire Aysha is helyesel. A tekintete visszavándorol a lány szemeire, majd csillogó szemekkel megszólal. *
- Te jobban nézel ki.
* Egy mosoly az arcán, ami eddig is ott volt, mert igen jó kedve van, így mai nap nem igazán lehet őt úgy látni, hogy nem mosolyog. Kivéve most, mikor megemlítik a fogadót, arra eltűnik ez az állapot. *
- Én nem akarok többet a fogadóba menni.
* Húzza el a száját, és el is fordítja a fejét, más felé. Nem akarja, hogy Aysha most ezzel rontja el a kedvét, de tényleg nem szeretne visszagondolni arra, ami ott történt. Közben ki is jön az ital, és felismeri a piros lötyit, amitől óvakodik a legutóbbi incidens miatt. *
- Bor?!
* Nyel egyet, amikor töltenek neki, és a pohár tartalmára néz. Kicsit fél, hogyha erről az italról van szó, hiszen ezzel mérgezték meg, így nem szívesen szeretné most ezt meginni. Helyette valami ünnepibb italra tesz fel egy kérdést. *
- Mi lenne hogyha pezsgőt innánk?
* Rémült tekintetével Aysha-ra pillant, hogy lássa tényleg nem szeretné meginni a bort, mert valami rossz történt, ami miatt kicsit fél a bortól. Ha beleegyezik a lány, akkor pezsgőt hozatnak, ha meg nem, akkor is csak legfeljebb ő iszik azt. A kijelentésre, egy halvány mosoly jelenik meg az ajkai szegletében. *
- Én is szeretlek.
* Beleiszik a pezsgőbe, és ahogy kihozzák nekik az ételeket biccent egyet a pincérnek, majd az előtte ülőre tekint. *
- Jó étvágyat.
* Küld egy mosolyt Aysha felé, majd neki kezd az evésnek. Lábával még mindig tartja a másikét, ha már az előzőből kiszabadult, akkor újra felveszi a helyzetet, ha meg nem akkor próbálja finoman közelebb húzni. *

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2010-12-12, 10:12 pm

*Az asztalhoz ülve egy kicsit helyezkedek, majd észreveszem, hogy Troy bizony a lábamat nézi, így gyorsan be is dugom a terítő és az asztal alá és egy pajkos vigyorral küldök neki egy gondolatot, amit úgy tűnik, hogy Troy meg is kap, hiszen válaszol rá. Én is közelebb hajolok hozzá kicsit és suttogva válaszolok:*
- Köszönöm és akkor engedd el a lábam! *kacsintok a fiúra, majd elnevetve magamat visszadőlök a székemhez. Hamarosan a tanulásról kezdünk el beszélgetni és mivel most nincs kedvem szócsatázni egy legyintéssel Troyra hagyom a dolgot és nevetni kezdek. Az étteremre is jut néhány csinos ki jelző, de a vége az, hogy én is jól nézek ki.*
- Köszönöm *biccentek ismét és köszönöm meg a már ki tudja hanyadik dícséretét. Jól esik ám, habár nem kifejezetten Troynek öltöztem ki, egyszerűen a vacsora miatt. Nem gondoltam volna, hogy ez az egyszerű kis ruha ilyen érzéseket hoz fel Troy-ból, de minden esetre azért örülök neki. A fogadót is megemlítem, mire Troy elhúzza a száját és közli, hogy nem akar többet oda menni. Elhiszem és megértem, hogy ezt mondja, így nem is erőltetem a témát, csak csöndben nézem a tányéromat. Hamarosan azonban meghozzák az ételeket és egy-egy pohár bort is töltenek nekünk. Már emelnm fel a poharamat, mikor meglátom Troy félelmét.*
- Hé Szivem! Mi a baj? *nyúlok át az asztalon és fogom meg a fiú kezét. Mág jó, hogy az asztal nem túl széles és igen közel vagyunk egymáshoz. Mikor Troy a pezsgőre kérdez, megértően bólintok egyet, habár a pezsgő kicsit hamarabb a fejünkbe száll, de sejtem, hogy nem fogjuk meginni az egész üveggel ketten. Meg is kapjuk az üveg pezsgőt és egy-egy pezsgő poharat is mellé. Ekkor mondom a tósztót, mire Troy is elmosolyodik és közli, hogy ő is szeret. Határtalan boldogság árad szét a testemben és ez látszik is rajtam, majd hamarosan az ételek is megérkeznek.*
- Jó étvágyat! *viszonzom a jó kívánságokat, majd enni kezdünk, miközben a lábam még mindig fogságban van.*
- Mond, neked ez így kényelmes? *kérdezem nevetve a fiútól, mielőtt bekapok egy darabka húst.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2010-12-12, 10:45 pm

* Amint meghallja a gondolatmenetet, válaszol is rá kicsit halkabban elvégre nem kell tudnia az egész étteremnek, hogy miről szól a beszélgetésük. A határozott kijelentésre elengedi a másik lábát, majd újra bókolni kezd. Igaz, nem az első, hogy mondja, de ha szép akkor persze, hogy percenként tudatja a másikkal. Ahogy kijön a bor, kicsit rémültebb lesz, ami Aysha-nak is feltűnik, majd a kérdésre a szemébe néz, és úgy mesél. *
- A borban volt a méreg, amit a pincércsaj belerakott a fogadóban.
* Mégis csak eltudja mesélni, hogy hogyan is volt a mérgezés, és hogy ki tette, bár tudja, hogy Aysha reakciója, valami olyasmi, hogy düh csillan meg a szemeiben. Végül is már eléggé jól ismeri a barátnőjét, hogy tudja mikor mire kell számítania. Ahogy megfogják a kezét, ő is ráteszi a másikéra, és elkezdi simogatni. A bor helyett pezsgő lesz, aminek örül, és meg is lesz a tószt, amire csak ugyan azt tudja mondani, mint a barátnője. Meg is érkezik az étel, és jó étvágyat kívánva, ismét elkapja a lábával a másikét, majd a kérdésre, egy gonosz mosoly húzódik az arcára. *
- Kényelmesebb lenne, ha alattam lennél.
* Vonogatja a szemöldökét, miközben az arcán van a gonosz mosoly. Nem engedi el a lábát, akkor sem, hanem helyette elkezdi ő is tovább enni az ételt. *

// Fagy //

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2010-12-14, 8:06 pm

//Olvad//

*Habár az étel még nem jön, de a bort már kihozzák az asztalhoz, mire Troy igen csak megijed és meredten pislog rám, kérve, hogy inkább pezsgőt igyunk. Kíváncsian és kissé aggódva nézek rá és kérdezem meg, hogy mi a baj, mire a fiú elmeséli, hogy bizony így, borral mérgezte meg a pincérhölgy a Fogadóban. A szememben tényleg düh csillan meg, majd felháborodottan szólalok meg:*
- Mit gondol az a kis csitri? Miért mérgezett meg? *kérdezek vissza még mindig felháborodva, majd csillogó szemeimet Troy-éba fúrom. Habár sejtem, hogy miért mégis jobb szeretném a fiútól hallani az okot. Már ha van oka... Hamarosan azonban meghozzák a peszgőt is, és a toszt is elhangzik, mire mind a ketten ugyan azt mondjuk, koccintunk, majd bele is kortyolok a pezsgőbe. Igen finom, édes pezsgő, aminek örülök, habár kicsit félek a pezsgőtől, mert az igen gyorsan a fejembe száll. Az ételt is kihozzák, ami igen csak jól néz ki és az illata is nagyon finom. Bele is szippantok, majd elmosolyodom.*
- Hmm. POnt olyan pompás, mint ez az egész hely *jegyzem meg mosolyogva, majd enni kezdünk, de Troy ismét kisajátítja a lábamat, mire nevetve kérdezek rá, hogy kényelmes-e így. Troy egy igen kis perverz megjegyzéssel válaszol, mire csak felvonom a szemöldököm.*
- Jaj Kérlek! Ha már ízléses étterembe hoztál, viselkedj úri ember módjára! ~és hagyd a szexet a vacsora után~*küldök ismét egy gondolatot a mondato után Troy fejébe és csábosan elmosolyodom, majd egy falat húst rakok a számba, figyelve Troy reakcióját.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2010-12-14, 8:32 pm

* A pezsgő jobb választás, mert a bortól nagyon is iszonyodik azóta az estétől, hogy megmérgezték. Az első kérdésre rátekint Aysha-ra, és egy váll rántással próbál rájönni az okra. *
- Hirtelen fellángoló szerelem irántam? Vagy csak annyira tetszek neki, hogy nem bírja, hogyha mással lát.
* Nyugodtan kérdez vissza, őt már nem érdekli ez az ügy, mert nem akar visszaemlékezni rá, de mikor rákérdeznek, úgy látszik hogy muszáj lesz, így vesz egy nagy levegőt, és neki kezd a történetbe. *
- Igazából nem engem akart megmérgezni, hanem Via-t. Tudod kicsit ki voltam bukva, mert nem tudtam neked, hogy elmondani, hogy kellesz nekem, amikor még szünet volt. És elmentünk Via-val a fogadóba kicsit beszélgetni. Először csak rám öntött egy pohár vizet, ami okot adott rá, hogy letapizzon. Aztán ez nem volt neki elég, mert kitalálta Via, hogy szívassuk meg azzal, hogy együtt vagyunk. Odahívta a lányt, hogy hozzon nekünk bort, mert ünnepelni akarunk. Erre hozott, de mérgezett volt, és én ittam belőle először. Utána már csak arra emlékeztem, hogy a gyengélkedőn ébredek, és mellettem alszik a gyógyító.
* Rántja meg a vállát, de le is esik neki egyből, hogy ez így egy kicsit félre érthető, így gyorsan ki is javítja. *
- Mármint az ágyam mellett egy fotelben. Mikor felébredtem, akkor végig vizsgált, hogy minden rendben van-e. Elmondta, hogy valami lassan ható, halálos idegméreg került a szervezetembe.
* Nagyjából el is meséli, hogy mi történt. Figyeli a lány reakcióját, hogy mikor kapott szívrohamot, és ha megbizonyosodik róla, hogy még nem jutott el idáig, akkor folytatja az evést. Mondjuk mindenféleképpen tovább enne, mintha mi sem történt volna, hiszen mikor mondta neki, kis híján elküldte a fenébe, hogy nem érdekli. Most sem kerít neki nagy feneket. El is űzi a gondolatokat az étel, ami már előttük van, így mikor Aysha megjegyez egy dolgot, csillogó szemekkel tekint rá. *
- Te még mindig jobb vagy.
* Egy mosoly, a más századik dicséretre, akkor sem fogja abba hagyni.
- De így legalább tudom, hogy az enyém vagy.
* Nem fogja elengedi a lábát, mert neki így jó. El is mosolyodik a mondatán, de persze most nem azt hangoztatja, hogy a tulajdona, mert ilyet nem is mondana a másikra, csak hogy megint együtt vannak, és járnak. *
- Sétálunk vacsi után? Tudom hideg van, de olyan jó sétálni... Sötétben...
* Érdeklődve kérdez rá, hogy talán egy séta még belefér Aysha idejébe, vagy nem. Végül is, úgy se tud máshogy eljutni a kastélyba, csak sétával, de azért próbálkozik. Az utolsó szót, csak úgy mellékesen megjegyzésképp mondja, egy gonoszkás vigyorral az arcán, azt üzenve, hogy sötétben bármi megtörténhet. *

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2010-12-14, 8:41 pm

*A pezsgő hamarosan meg is érkezik, és vissza is küldjük a bort, amiért kicsit bosszús lesz a pincér, de gyanítom, hogy itt is a "vendég az első" így nem is érdekel a fintora, amit vág. Koccintunk a pezsgővel, majd Troy elkezdi mesélni a mérgezéses dolgot. Arra, hogy Via azt találta ki, hogy tegyenek úgy, mintha együtt lenénnek, kicsit összevonom a szemöldököm.*
- És arra miért volt szükség? *egy apró kis féltékenység hallható ki a hangomból, de inkább a kíváncsiság a számot tevőbb dolog és érzés, hiszen valóban nem igazán értem, hogy Via, aki elvileg annyira hű de szupira szereti a párját, mit akart az én páromtól? Persze aggódom Troyért, de mivel már jól van, így annyira nem kerjtek neki nagy feneket és látom, hogy ő sem. De ezentúl ezt észben tartom és ha a fogadóba járok, azt hiszem csúnyán be fogok olvasni a hölgyeménynek, hogy jó lenne, ha leszállna a pasimról. Az ételt megdícsérem, mire Troy megdícsér engem. Erre csak mosolyogok és ismét biccentek egyet.*
- Köszönöm szépen *köszönöm meg nevetve, majd Troy kérdésre megcsóválom a fejem.*
- Hogyne, vissza a kastélyba *válaszolok vigyorogva, hiszen sejtem, hogy a fiú mire gondol, de még az ő kedvéért sem csinálnék semmi mást a hidegben, mint hogy hazasétáljunk. És remélem, hogy ezt ő is felfogja. Az étel hamarosan el is fogy és a srácra nézek, hogy akkor megyünk-e vagy sem.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2010-12-14, 8:59 pm

* Nem igazán nézi, hogy a pincér mit szól ahhoz, hogy mit kérnek, mikor ők fizetnek, és akkor már tényleg azt hozzák nekik, amit akarnak. Ezt a kis dolgot, igazán lehet teljesíteni, hiszen nem kértek eget verő dolgot. Közben a történetét is befejezi, mire Aysha féltékenykedik, bár nem tudja, hogy miért mert már rég volt, és igazából jelentéke nincs az ügynek. Azért egy mosollyal az arcán, hogy vette a kis féltékenységet a hangjában, megnyugtatja. *
- Hogy leszálljon rólam. Mert azt hittük, hogyha úgy állítjuk be, mintha járnánk, akkor békén hagy, de nem így történt. Szerintem féltékeny volt.
* Az utolsó mondat apró kis célzás a lányra is, hiszen most pont ugyanazt csinálja, bár nem mérgezi meg semmi pénzért, legalábbis ebben reménykedik. Azért nem akar belehalni a szerelembe, mert ez pont az lenne. Végül is nem foglalkozik már vele, és azt szeretné, ha Aysha is ugyanígy tenne. Közben még egy dicséret érkezik, amire egy köszönet a válasz. Nem is reagál nagyon, csak egy halvány mosolyt villant fel, majd eszik tovább, és végül a vacsora utáni programot kérdezi. A válaszra gonoszság csillan meg a szemeiben. *
- Csak nem félsz, hogy esetleg valami mást is csinálok veled?
* Egy apró titokzatos mosoly ül ki az arcára, és csillogó szemekkel néz a másik szemeibe. Az étel lassan el is fogy, majd ahogy látja Aysha-t, már menni szeretne, így int a pincérnek, a számláért, és mikor kihozzák a zsebébe nyúl, hogy kifizesse az ételt, és egy kis borravalót is adjon. A számlát a zsebébe csúsztatja, majd feláll az asztaltól, és a kabátért nyúl. Felkapja magára, majd Aysha felé nyújtja az övét, hogy felsegítse rá. Ha közelebb lép hozzá, hogy felvegye a kabátot, nem engedi még el, annyira átkarolja a lányt, hogy egy valamit a fülébe súgjon. *
- Mi lenne ha nem vennéd fel a kabátot, hogy egy kicsit nézhesselek?
* Hangja vidáman cseng, és ahogy a kérdést feltette a másik elé áll, és egy puszit nyom az ajkaira, majd, hogy kicsit pontosítson az előző kérdésén alig feltűnően letekint a lány dekoltázsára. *

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2010-12-14, 9:13 pm

*A mérgezéses sztori igen csak érdekesre sikeredik és egy kis féltékenység is belekerül, amit ugyan el akartam kerülni, mégis elgondolkodtató, hogy mit is akar Via az én páromtól. De hamarosan megkapom rá a választ, mire felvonom a szemöldököm.*
- Bébi, ez már velem sem jött be *jegyzem meg vigyorogva, majd megcsóválom a fejem és elhatározom: valamit csinálni fogok azzal a nyomorék pincérnővel. Ha kell, a szüleim egyik bérgyilkos társát állítom rá a nőre, hogy kinyírja. A két szép szememért biztos megcsinálnák. Csak anyáék ne tudják meg. Erre a gondolatra egy apró mosoly ül ki az arcomra, de hamar el is tűnik, remélve, hogy Troy nem is veszi észre. A vacsora utáni program egy kis séta, amire csak annyit mondok, hogy hogyan sétálunk vissza a kastélyba. Troy titokzatos modatára csak magabiztosan elmosolyodom.*
- Nem fogsz Te velem semmit csinálni ilyen hidegbe *szólok határozottan, jelezve a fiúnak, hogy ne is nagyon próbálkozzon, mert biztos, hogy megbánná. Hamarosan Troy kifizeti a számlát, majd felsegíti a kabátomat, és egy apró mondatot suttog a fülembe. Megfordulok és csábosan vigyorogva belebújok a kabátomba és gyorsan begombolom.*
- Szívem, tudod milyen hideg van oda kint? Nem akarom megfázni *nyomok egy puszit a srác arcár, majd vigyorogva a gonoszságomon elkapom a kezét és kifelé kezdem el húzni, hogy hamarosan már a fő utcán sétáljunk a kastély felé.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2010-12-25, 9:19 pm

*Azért Marcus is gondolt ám arra, hogy nincs valami kánikula odakint, így a kabát mellé még egy sálat is hozott, így hát most éppen azt tekeri magára, amikor megpillantja a kis vörös lánykát. Ajka rögtön mosolyra húzódik, mivel meglepő módon alig kellett várnia valamit, így hát csak megvárja, amíg Isleen odaér hozzá és végig is pillant rajta.*
- Látom felöltöztél. Akkor hát indulás. *a révész már ott van, így még pár lépést kell tenni a ladikjáig, ahova a fiú udvariasan be is segíti a lányt, majd becsüccsen mellé és pillanatok múlva már a Mystralban lévő kikötőben vannak, ahol ha kell, kisegíti a másikat, majd végigpillant a főutcán is.*
- Nos, ez lenne az a varázslóváros, ahol bármit megvehetsz. Ha viszont elhagyod, akkor még sok szép és érdekes helyre találhatsz rá. Van itt lovarda, vízesés, tó és kviddicspálya is, szóval majd nyugodtan nézz körül és ha gondolod, majd a vacsit is lesétálhatjuk. *javasolja, bár ez nem kötelező, csak hogyha olyan kedvük lesz. Most viszont csak megindul előre a főutcán, remélhetőleg a cruorises lány társaságában és meg sem áll a város szélén lévő étteremig, mely mögött már az erdő van, egy ösvénnyel a közepén. Nem túl barátságos, de a fiú már nem aggódik, került már bajba, de talán most nem lesz ilyen gondjuk, így hát kinyitja az ajtót a lány előtt, így jelzi is a csengő, hogy vendégek érkeztek, majd ha minden igaz, be is sétálnak a kellemesen meleg helységbe.*
- Nos, hová szeretnél ülni? *néz körbe, majd pedig a lépcsőre is, mely felfelé vezet, tehát ha szeretnének, akkor akár fel is mehetnek az emeletre, hogy ott foglaljanak helyet. Azért Marcus elkezdi kitekerni a sálat, majd kezében hagyja, amíg a lány eldönti, hogy melyik a legszimpatikusabb asztal a számára.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2010-12-25, 9:35 pm

*Marcus már a kikötőnél várja, Isleen reményei szerint talán nem olyan rég óta. Kint valóban sokkal hidegebb van, de a lány szereti a telet, főleg ha olyan igazi karácsonyos hangulatot is áraszt a táj. Bár sosem volt vallásos, azért a karácsony mindig azt jelentette számára, hogy összegyűlik a család, akkor még apja is hazajött, a fiúk is otthon voltak, sőt néha egy-egy barátjuk is átjött. Isleen ilyenkor egész nap bátyjai körül sertepertélt különböző ürügyek okán, hogy Ryuu közelében lehessen.
Marcus segítségével belép a csónakba és ott már próbál inkább nem bátyja legjobb barátjára gondolni, aki feltehetőleg most éppen náluk alszik, másnaposságát kipihenve, valamilyen karácsonyi buli után, ami nyilvánvalóan nem az anyja által tartott ünnepség volt.
A ladikban tényleg jobban fúj a szél, még a sapkáját is meg kell fognia, mivel a sok haja miatt nem akar a fején maradni, és ha fúj a szél, könnyen lerepülhet.
Marcusszal végül kiszállnak a csónakból és máris Mystral főutcáján találják magukat. Na, ez legalább egy picit ismerős neki, Marius ide hoppanált vele tegnap este, bár akkor még arra sem volt kedve, hogy körbenézzen, inkább csak beült a révész ladikjába. *
- Egészen hangulatos. *Utal a mindenféle karácsonyi díszre, ami most az ünnepek miatt a legtöbb épületen valamilyen formában látható.* - Itt csak varázslók laknak? *Érdeklődik tovább a fiútól, aki feltehetőleg ki tudja elégíteni kíváncsiságát, hiszen már egy évet előtte járt az iskolába.
Nézelődve figyeli a kirakatokat, melyek mellett elhaladnak. Nehezen tudja leplezni érdeklődését, amikor megpillant egy antik üzletet, a kirakatban jó pár könyvvel. Máris megjegyzi magának, hogy ide majd mindenképpen vissza kell jönnie egyedül. Végül aztán elérik a város szélén álló éttermet, melybe feltehetőleg igyekeztek. Marcus készségesen előre engedi, ő pedig kíváncsian szemléli a helyiséget, ami egészen hangulatosnak és kellemesnek ígérkezik. Az illatokra, amiket érez, még a gyomra is belekordul, jelezve, hogy jó ötlet volt elfogadnia azt a meghívást.*
- Oda az ablak mellé? *Kérdezi az egyik közeli szabad asztalra mutatva. Általában szeret az ablak mellett ülni, most meg azért is, hogy ha esetleg nem lesz témájuk Marcusszal, akkor nem kell csak csendben ennie, hanem nézheti közben a kinti utcát.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2010-12-25, 10:45 pm

*Nem telik bele sok időbe és a két fiatal nemsokára már Mystral utcáján sétálgat, ahol a fiú azért mond pár dolgot és furcsa mód ugyanarra gondol, mint amire a lány, tehát hogy vennie kell egy könyvet, történetesen egy exortusos lánynak, hiszen mivel egyikük se tud hol és kivel karácsonyozni, együtt fognak tölteni egy délutánt, így hát a könyvet beígérte neki ajándék gyanánt. Azért elhangzik a kérdés is, melyre a fiú csak bólint egy aprót.*
- Igen, én úgy tudom, tehát nyugodtan varázsolhatsz a szigeten. *magyarázza neki, hiszen tud róla, hogy elsős diák, így ki tudja, hogy vajon minden fontos információt elmondtak-e neki. Na de pillanatok múlva megérkeznek az étterembe, ahol a lány ki is választja a neki tetsző helyet, így hát Marcus csak felakasztja a fogasra a kabátját, melynek ujjába teszi a sálat és már helyet is foglal. A pincér is hamar megjön, majd az egyik étlapot a lánykának nyújtja, míg a másikat a fiúnak.*
- Nos, mit szeretnél enni? *kérdezi néha feltekintve a lányra, miközben ő is átvizsgálja a választékot és már mondja is, hogy mit szeretne, addig a vöröske még válogathat.*
- Pecsenyét szeretnék sült krumplival és uborka salátával és egy pohár narancs levet. *ha minden igaz, akkor el lesz tőle véve az étlap és a fiú csak összefűzi ujjait, amíg vár, hogy a lány is megrendelje a saját adagját, de néha kitekint az ablakon, ahol láthatóvá válik, hogy a hó is megered.*
- Szereted a telet? *bukik ki belőle a kérdés, hiszen ez nem olyan magán jellegű dolog és ebben talán nem titkolózik a másik.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2010-12-25, 10:59 pm

*Mivel Marcusnak is megfelelt az általa kiválaszott hely, így ahhoz az asztalhoz telepedik le. A kabátját a széke támlájára akasztja, táskáját pedig a szomszédos székre pakolja le, hogy kéznél legyen, ha valamire szüksége lenne.
Alig ülnek le, már megérkezik a pincér, aki egy étlapot tart eléje. Nem a gyors döntésképességéről híres – igazából semmiről sem híres. De a lényeg, hogy most nem akarja, hogy sokáig kelljen válogatnia, így csak átfutja az étlapot és olyat választ, ami általában minden étteremben megtalálható és nehéz elrontani.*
- Rántott sajtot kérek, héjában főtt burgonyával és tartármártást szeretnék hozzá… inni pedig… almalevet. *Aztán egy mosollyal a pincér felé, már nyújtja is az étlapot. Miután a pincér távozik, a fiúra is rámosolyog.*
- A tél a kedvenc évszakom, bár általában akkor szeretem, amikor hideg van és nagy havak. *Igazából azért szereti a nagy havakat, mert rengeteg emléke kapcsolódik a hógolyózáshoz bátyjaival, bár általában akkor csurom vizesen nem úszta meg. Az öccsével azonban normálisabban is lehetett játszani. Jobbára most már igaz, hogy kinőttek a játékokból, Isleen mégis szeret visszagondolni rájuk. Fontos neki a családja, még ha ezt velük nem is nagyon érezteti.*
- És neked melyik a kedvenc évszakod? *Kérdez ő is, egyrészt, hogy ne üljenek csendben, másrészt pedig még kíváncsi is, hogy a fiú vajon a napfényes nyarat vagy a hideg telet választaná szívesebben.*

//fagy//

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-01-04, 8:25 pm

*Már egész otthonosan mozog nemcsak a kastélyban, de a környékén is, beleértve a falut is. Persze az erdőben valószínűleg eltévedne, mivel nem kimondottan egy cserkész alkat, de ki az a hülye aki ilyen időben épp az erdő sűrűjében akarna bóklászni, mikor helyette beülhet egy hangulatosan kivilágított, családias, de egyúttal elegáns étterembe. Ennek megfelelően Zoárd így is tesz. Nem mintha a kastélyban rossz lenne a menü, de ma valami másra vágyik. Néha (na jó, lehetőleg kétnaponta ) szeret egy kicsit áldozni a kényelemnek, eleganciának, kiélvezve a legapróbb figyelmességet is, amivel jelen helyzetben a pincérhölgy ajándékozza meg, akitől meg is rendeli vacsoráját. Miután elé kerül pár szelet jókora rántott sajt, némi párolt zöldség, desszert gyanánt pedig sült alma, kiválasztja a felsorakoztatott evőeszköz kínálatból a megfelelőket, és komótosan nekilát falatozni, szigorúan vegetáriánus vacsorájának kiélvezve minden zamatát. Közben nagylelkűen megengedi, hogy öblös poharát félig megtöltsék illatos, kellően fűszeres vörösborral, melyből az apró falatkákhoz kortyolgat, nem elfelejtve, hogy kisujját eltartsa a pohár szárától.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-01-04, 8:35 pm

*Ma este egy kis kiruccanást terveztem a suliból. Hógolyómat nem hoztam, kell neki a pihenés. Gyorsan magamra kapkodtam a szigorú öltözékem, fekete szoknya, melynek pörög az alja, fekete pamut hosszú ujjú felső, egy fekete pulóver, az elmaradhatatlan acélbetétes, és a fekete földig érő kabát. A révésszel áthozattam magam Mystralba, és a város széle felé vettem az irányt. Emlékeztem, hogy van itt egy étterem, így arra sétáltam tovább. Csendesen beléptem, majd körülnéztem hátha látok ismerős alakot. Meg is pillantottam egy fura figurát, de először rendeltem magamnak egy kakaót.*
-Szép estét Zoárd.*köszöntem rá a fiúra.*
-Hogy érzed magad? Kiheverted a bulit?*kérdeztem kedvesen, remélvén nem zavarom Exortusos társamat.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-01-04, 8:51 pm

*Alig van ideje levadászni pár szem grillezett zöldbabot, máris feltűnik Zoey, hangosan üdvözölve az exortusos srácot, aki ilyettében elvéti a becserkészett borsószemet, ami gyorsan ki is használja a pillanatnyi megingást, hogy eliszkoljon a fiú villája elől.*
- Neked is hasonlókat!*bólogat nagyban, ám csak azután nézi meg, ki érkezett, miután sikeresen a villájára tűzi az egérutat nyert zöldséget, majd diadalittasan feltartva villáját, jóízűen meghammolja a falatot.* - Öhmmm. Leülsz? Egyedül nem valami jó vacsorázni.* fintorog, bár az iménti jelenet éles ellentétben áll szavaival. Hogy elterelje az esetlegesen meghökkent lány figyelmét, gyorsan felpattan, hogy az ifjú hölgy alá segítse a székét, természetesen a magáéval szemben, hacsak Zoey máshova nem kíván csüccsenni, elvégre főként négyszemélyes asztalok sorakoznak az étteremben.*
- Fogjuk rá. De legalább legközelebb már felkészülten fogom várni a másnapot.*fintorog egyet, amit nem a rubinvörösen csillogó bor fanyarsága követel meg, sokkal inkább a szilveszter hajnalt követő órákban jelentkező éles fejfájás, szédülés és hányinger nem éppen kellemes keveréke.* - Pedig nem is ittam annyit mint ti. Mondjuk te aztán nem vagy kispályás.* hümmög elismerően, amint visszagondol, milyen sebességgel kevergette Zoey a koktélokat.*
- Meddig maradtatok miután eljöttem? Egyáltalán volt aki összeszedjen titeket?* kérdezi egy kaján vigyorral a képén, majd figyelmét ismét a fincsi rántottsajtnak szenteli.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-01-04, 9:02 pm

*Zoárdnak is "kellemes" élményei vannak, csak elmosolyodtam rajta.*
-Ha megengeded csatlakoznék.*a fiú felpattant, majd hellyel kínált, igazi úri ember módjára.*
-Köszönöm.*néztem rá hálásan, mikor leültem Zoárddal szembe. Csendesen iszogattam a kakaómat, és figyeltem Zoárd szavait. A fiú szavaitól haloványan elpirultam, de elrejtettem a poharam mögé.*
-Csak figyelni kell, gyorsan meg lehet tanulni.*mosolyogtam, eztán kaptam egy kérdést, melyet a fiú kaján mosollyal zárt le.*
-Óóó... Ha tudnád mennyi segítségre lett volna szükségünk.*mondtam elképedve, majd újabb mosoly bukkant fel ajkaimon.*
-Nem sokkal utánad mentünk mi is. Illya egészen odáig volt. Másnap Viával találkoztam, szegényemet is padlóra vágtam az italkeverékkel. Pedig nagyon nem akartam. Na de nem is ez a lényeg.*magamban folytattam a gondolat menetemet, hogy hogy égetett be Hógolyó Via előtt, amikor lebuktatott, mert a lány Zoárdról kérdezett, én meg a srácon gondolkodtam. Hógolyóm meg úgy elszólta magát ahogy illik, még jó, hogy nincs itt.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-01-04, 9:24 pm

- Persze, nyugodtan.* feleli a vele szemben lévő érintetlen terítékre mutatva, amire azonban valószínűség szerint nem lesz szüksége a lánynak, mivel már vett magának egy bögre kakaót.*
- Mi ez a lightos italozás? Csak nem neked is megártott a sok alkohol?* vigyorog elégedetten a gőzölgő italt mustrálva, majd észbe kapva gyorsan hozzá teszi:* - Amúgy vacsoráztál már? Szívesen meghívlak valamire, ha gondolod...* nyújtja elébe az étlapot, hogy Zoeynak ne kelljen hátrafelé kulucskálnia a terméklista után.*
- Nekem minden kínai, ami a konyhaművészettel kapcsolatos.* mormogja nem túl lelkesen, mivel az ételek elkészítése rend szerint kudarcba fullad, amint Zoárd fakanalat ragad. Ugyan koktélt még sosem készített, de a röpködő üvegeket elnézve eme tudomány terén sem koronázná túl sok siker a fáradozásait.*
- Értem. Hmm. Viának pedig jót tett a kis varázsitalod. Bár az is lehet, hogy csak velem szokott morogni.* mélázik el egy picit, visszaemlékezve az oldott hangulatban telt estére, ami meglehetősen jól sikerült, eltekintve az apróbb baleseteket, mint például a pofára esést.*
- Akkor mi a lényeg?* kapja fel a fejét a különös végszóra, amit olyan hangsúly fűszerez, ami azt az érzést kelti Zoárdban, hogy itt aztán nagy titkok lappangnak, úgyhogy nem árt, ha faggatózik egy picit. Legfeljebb elutasítják, bár minden perccel egyre inkább furdalja az oldalát a kíváncsiság, hogy vajon min morfondírozhat magában ennyit a lány.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-01-04, 9:57 pm

-Lightos italozás?*kérdeztem kacagva, és megittam a kakaóm maradékát, majd a pincér felé fordultam, és súgtam neki valamit. Nem is olyan sokára előttem volt a kedvenc italom, a Hirtelen Halál. Gonosz mosolyra húztam a szám a szívószálat látván.*
-Még csak most kezdtem.*cuppantottam egyet a fiú felé, miközben hallgattam, hogy mit mond.*
-Köszönöm nem kérek semmit.*mosolyogtam Zoárdra kedvesen, alig ismer, így nem várhatom el, hogy meghívjon.*
-Viának jót tett?*kérdeztem vissza, de nem nagyon értettem. Aztán kérdés merül fel afelé, ahogy utolsó mondatomat befejeztem.*
-Hát a lényeg, hogy most már csak Illyaval kell beszélnem.*mondtam elferdítve a mondandómat. A f*ne se járatja le saját magát egy fiú előtt nulla tapasztalattal, hiszen egy pasim sem volt, miért pont ő legyen az első aki megtudja, hogy dereng valami érzelem iránta? Amúgy is még mindig azon pörög az agyam, hogy miért pont engem kért fel táncolni, holott ott volt Illya, és Via is, akik szerintem sokkal jobban néznek ki, mint én. El is hessegettem a gondolatot, nekem úgyse lesz pasim, meg most kezdődik az új év, szóval esélyem ismét nulla, minden éle érzelemre, egyszóval LECSÓ csupa nagybetűkkel. Csak néztem a fiú szemeibe, és próbáltam valami olyasmi arckifejezést ölteni, mintha nem gondolkoznék semmin. Eközben nyílt a bejárati ajtó, és beloholt rajta a famulusom. Hatalmasat csaptam a homlokomra, már csak Hógolyó hiányzott innen.*
-Sziasztok.*köszönt, mikor oda ért, majd mellém telepedett, sokat sejtő pillantást váltottam vele, hogy ha most megnyikkan, nagyon nagy baja lesz. Ő csak morrant egyet, és ránézett Zoárdra, cinkos pillantással. Meglöktem a lábammal ezzel kibillentve a koncentrálásból.*
-Zoárd mond csak,*tereltem az ő figyelmét is a fehér vizsláról.*
-Mesélnél kicsit magadról? Hiszen még csak nem is ismerjük egymást.*finomat kortyoltam az italomból, és furcsa sötétkék szemeimmel próbáltam megtartani beszélgetőtársam figyelmét, hogy ne a famulusomra figyeljen. Eközben egyik kezem Hógolyó fején nyugodott, egyszer csak égető érzést éreztem, elkaptam a kezem a kutya fejéről, és a hűvös poharat fogtam meg vele.*
~Hógolyó, csak érjünk haza!*gondoltam, és mérgesen néztem a kutyámra, aki önelégült mosolyt öltött.*
-Akkor sem tudsz elbújni azok elől, amit érzel.*mondta Hógolyó, és Zoárdra nézett újfent.*
-Mi lenne ha csöndben lennél egy adott pillanatig? Oké, hogy játékos vagy, de ne gázolj már bele mindenbe!*szűrtem a fogaim között, majd ismét bele ittam az italomba. Bizonyára most már nem fogom megúszni a kérdéseket. Ezekkel a gondolatokkal ittam meg a Hirtelen Halált, és úgy néztem magam elé üveges tekintettel.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-01-11, 9:35 pm

//olvad//

- Ó. Akkor nem is szóltam.* vet egy kétes pillantást a lány elé kerülő pohárra, majd nagyot nyelve mosolyra igazítja ajkait.* - Csak nem fogyókúrázunk?* teszi fel a kérdést, mikor a lány visszautasítja az ajánlatát. Még mindig a nyelve hegyén érzi Zoey kedvenc italának ízét, így el sem tuja képzelni, mi lehet az a nyomós ok, amiét az ifjú boszi csípőből visszautasítja a vacsit. ~ Pedig finoman főznek...~ vonja meg a vállát, miközben villájára tűz egy falatnyi rántott sajtot.*
- Úgy értem, velem mindig mogorva szokott lenni, most meg be sem húzott amiért a vállamra kaptam...*fürkészi Zoey arcvonásait, míg válaszol. Nem biztos, hogy jól hallotta, de mintha egy cseppnyi féltékenység csendült volna az imént a lány kérdéséből.*
- Remélhetőleg ő is túlélte az estét..*bólint egy aprót, ám figyelme a grillezett borsók és rántott gomba falatkák ízharmóniája körül forog éppen. Csak akkor kapja fel a fejét, mikor az asztal széle felől egy ismeretlen, mély orgánum köszönti.*
- Óhohó!!! Izé. Neked is szia.* pislog értetlenül hol a kutyára, hol a lányra, mivel nem tudja eldönteni, hogy valóban egy vizsla beszélt hozzá az imént, vagy csak Zoey ilyen tehetséges hasbeszélő. Miután meggyőződik róla, hogy az eb sem a vacsoráját, sem a csuklóját nem kívánja magáévá tenni, kétkedő pillantását diáktársára emeli.*
- Mit szeretnél pontosan megtudni? Elég sokminden belefér 16 évbe...*morfondírozik félhangosan, azon tűnődve, mit kössön a lány orrára, szóval a figyelemelterelés egész sikeresnek mondható.* - De nagy vonalakban Magyaroroszágon születtem, a szüleim az otthoni mágiaügyi minisztériumban dolgoznak, én meg...öhm szeretek kviddicsezni, bár nem nagyon van hozzá tehettségem. Ja és, orgonázom...* fűzi még hozzá, remélve, hogy ennyi elég lesz egyelőre. Nem szereti a magányos monológokat, úgyhogy gyorsan visszakérdez.*
- És te? Merre jártál eddig? Szeretsz utazni?*kortyol egyet a borból, hogy enyhítse a sok beszédtől porzó torka szárazságát.*
- Ööö.Valószínűleg semmi közöm hozzá, de szívesen segítek, ha valami baj van.* pislog óvatosan a kutyára, értetlenül szemlélve a kisebbfajta csetepatét, ami éppen kialakulófélben van kotnyeles háziállat és gazdi közt, bár a kiváltó okról még csak fogalma sincs. Egyelőre.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-01-11, 9:47 pm

-Biztosan túlélte az estét.*mosolyogtam Zoárdra, miközben azon agyaltam, hogy mit is mondhatnék. Eközben bejött Hógolyó is, és csípős megjegyzéseket váltottunk egymással. Zoárd érdekesen nézett, hogy a vizsla beszélt hozzá, ezen jóízűen felkacagtam.*
-Amúgy nem, nem fogyózok, csak most nem vagyok éhes. Tényleg ne haragudj, nem megbántani akarlak, csak most nincs étvágyam.*eközben intettem a pincérnek, hogy kérnék még egy italt, melyet nem is olyan sokára meg is kaptam. Lassan kortyoltam bele, miközben végig a fiút néztem. Ő lassan evett, majd megtudtam egy két dolgot róla is.*
-Orgonázol?*kaptam fel a fejem a szóra. Olyan szép hangszer. Elképzeltem, ahogy a fiú egy hatalmas orgona előtt ül, rögtön mosolyogni kezdtem, természetesen jó értelemben. A famulusom csak a fejét rázta. Élesen néztem rá, így szerencsére nem szólat meg.*
-Én Hollandiából jöttem, de igazából nem sok minden van amit mesélhetnék. Mondjuk azt, hogy egyke vagyok vaskalapos szülőkkel, akik mindentől féltettek, viszont kiválóan lovagolok. Bár azt is titokban csináltam mindig.*eresztettem meg egy halovány mosolyt is.*
-Röviden tömören ennyi. Hógolyó nevelésében nem igazán tudsz segíteni. Sajnos mindig bele kotyog mindenbe.*néztem le rosszallóan a famulusra. Még egy apró kortyot ittam az italból, újra felnéztem, és elvettem az étlapot, és nézegetni kezdtem, hátha mégis megkívánok valamit.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-01-16, 7:55 pm

// olvad//

*Úgy tűnik, a hölgy tényleg nem éhes, annál inkább szomjas, ennek ellenére rövidesen mégis elkezdi tanulmányozni az étlapot, bár a fiúnak olybá tűnik, mintha csak kezdeni akarna a kezeivel valamit.*
- Igen, általában így reagálnak az emberek, de én ezt szeretem. *fűzi még hozzá az orgonás témához, majd csendben végighallgatja a lány beszámolóját, ami elég gyanús neki, bár arra nem tudna magyarázatot találni, hogy miért hazudna neki Zoey. ~ De akkor is...Vaskalapos szülők?! ~ kételyeinek rövid tanakodás és belső vívódás után hangot is ad.*
- Pedig nem olyannak tűnsz, aki ki sem léphetett a babaszobából.* húzza huncut mosolyra ajkait, mikor felidézi a közös szilveszteren tapasztaltakat: profi koktélkeverést, pulton táncolást, miegymást.* - Be kell vallanom, a lovaglás nem annyira az erősségem. Egy ideig tanulgattam, de valamiért sosem sikerült összebarátkoznom a lovakkal.* fűszerezi meg a lány mondókáját saját tapasztalataival. Persze lehetséges, hogy túlságosan uralni akarta az állatot, semmint együttműködni vele, ezért is makacsolta meg mindig magát.*
- Hógolyó nevelésébe nem is szívesen szólnék bele, különösen, hogy egész illedelmesnek tűnik.*biccent oda a vizslának, amint kiejti a nevét. Ez most kivételesen nem jópofizás, hogy ne lafatyolja fel a vacsoráját, csupán egyszerű ténymegállapítás.* - Sokkal inkább neked segítenék, feltéve persze, hogy elmondod, mi a baj. Persze egy szakképzett ember biztos több tapasztalattal rendelkezik az érzelmi problémák terén, de lehet kezdésnek jó leszek én is. * mosolyog biztatóan a lányra, mivel alaposan félreérti a Hógyolyó nevelésére irányuló célzást. Mondjuk lehet neki se ártana egy szakember...*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-01-16, 8:06 pm

-Hát pedig próbáltak mindig bezárni.*csóváltam meg a fejem, főleg, hogy én átéltem, anyuék mindig, és mindenkitől féltettek, satöbbi. De igazából, valahogy mindig túljártam az eszükön.*
-Hát mondjuk azt, hogy rosszabb voltam, mint hat fiú együttvéve.*vigyorodtam el, eztán a fiú még megtoldotta pár mondattal a lovaglásos rész.*
-Érteni kell hozzájuk, és meg kell ismerni őket, hiszen ők is a társaink.*magyaráztam kedvesen, hiszen nem elég felülni a lóra, kommunikálni is tudni kell az állattal. De ki hogy éli meg.*
-Áh Hógolyót inkább hagyjuk, valahogy néha még én sem értem.*motyogtam, hiszen tudtam, hogy a famulus csak nekem akar segíteni, de a folytonos bele kotyogás nekem csak kínos lesz.*
-Ha elmondom mi a baj, akkor lehet kinevetsz...*kerekedett el a szemem, azonnal le is sütöttem a szemem, és újra az étlapba bújtam.*

Tárgy: Re: Étterem a város szélén 2011-01-16, 8:20 pm

- Velem pont fordítva bántak, de azért nálunk sem volt szabad a vásár. De ezt inkább hagyjuk is.* lapoz egyet, mivel a szülői házban eltöltött évek nem tartoznak nagyon a kedvnc beszédtémái közé. Sokkal jobban érdekli például a lovaglás, na meg annak az eshetősége, hogy ő is megtanuljon bánni az állatokkal, ne csak a kantárt ráncigálja.* - Aha. Szóval pont mint a famulusok.* húzza el a száját a "társ" szó hallatán. Úgy látszik, itt minden nőtől megkapja hogy micsoda érzéketlen tuskó, még ha Zoeytól burkolt formában is. De hát ez van. Ő nem tud kommunikálni sem a lovak, sem a vizslák, az ocelotok nyelvén meg pláne nem. De eddig is tudott enélkül élni, ezután is meglesz valahogy. Különben is, neki szolgák kellenek, azok nem beszélnek vissza, nem pattognak feleslegesen, miegymás. Ha annyira barátkozni akar, neki tökéletesen megfelelnek az emberek, mint ahogy azt a jelen helyzet is mutatja.*
- Már miért nevetnélek ki? Úgy látom, téged ez a valami elég mélyen érint, nem amolyan felületes lányprobléma, hogy "jaj letört a körmöm"* nyávogja el a fejhangon azt a bizonyos betört körmös részt, csak hogy ezzel is oldja némileg a kisasszony zavarát. Pirulni nemigen szokott, szóval már nagyon kíváncsi rá, mi lehet az, ami ennyire foglalkoztatja a lányt, hogy még az étlap mögé is bebújik, csak hogy időt nyerjen.* - Héé. Csak nem olyan szörnyű, hogy a világ végére bújj előle.* búgja békítő hangon. Egyik kezével kiveszi az étlapot a lány kezéből, a másikkal meg gyengéden felemeli a lány lehorgaszott fejét, hogy a szemébe nézhessen. Más körülmények között ezt kimondottan illetlenségnek titulálná, most azonban érzi, hogy már ott van Zoey nyelve hegyén a mondandója, úgyhogy csak adni kell neki egy pici lökést. Legalábbis reméli. Meg azt is, hogy miután hangtalanul lefekteti az étlapot a kiürült tányérja mellé, a lány nem veszi helyette célba a szalvéta csücskét, mert akkor kénytelen lenne azt is elszedni tőle.*

» Sorvus Sarnius - Ősi druida város