Belső kert

*Louis-t követve hamarosan a Belső kert füves talaján sétálgatok, majd famulusomnak hála rálelek Elisa-ra, aki az egyik padon ücsörög, és mikor odatelepszem mellé, és átkarolva magamhoz húznám, egy meglepő reakciót tapasztalok tőle. Felpattan mellőlem, mintha menekülne a csók elől, és ez természetesen megdöbbent. Arcomon is értetlen kifejezés látható minden bizonnyal, és nem is vagyok rest erre rákérdezni.*
- Mi a baj Elisa? *kérdezem tőle, mert arcát látva nincs minden rendben. Többféle érzelem is átfut pillanatok alatt a leányzó arcán, mit nem igazán tudok hova tenni egyelőre. Talán talált valaki mást, mialatt nem találkoztunk? Azért húzódott el tőlem? De akkor miért mondta volna, hogy hiányoztam neki? Teljesen értetlen vagyok, és ez meg is látszik rajtam. *
- Nem, minden a szokásos volt, viszont tőled az igazat szeretném hallani. *mondom komoly hangon. Szeretem ezt a lányt, és épp ezért elvárnám, hogy megtudjam, miért is viselkedik így.*
- Nem szeretném, ha a kapcsolatunk hazugságokra épülne... szóval... miért viselkedsz ilyen furcsán? Nem szoktad elutasítani, ha közeledek feléd, de az előbb mégis felpattantál a padról, mintha valaki megszúrt volna... *vázolom fel neki a helyzetet, és remélem, megtudom az okot, kapok valami magyarázatot.*
- Találkoztál valakivel, aki jobb, mint én? *teszem fel a számomra kissé fájó kérdést, és kicsit félek a választól, de tudni szeretném. Legszívesebben közelebb csúsznék hozzá a padon, elvégre újra leült, bár távolságtartó, de erőt veszek magamon, és maradok a helyemen, tekintetemet az övébe fúrva, és várok valamiféle választ.*

*Bár eleinte megörülök, hogy találkozom Elisa-val, azonban ez a találkozó érdekes fordulatot vesz, mire egyáltalán nem számítottam.*
- Én ráérek... *mosolyodok el halványan, de aztán ez el is tűnik, mert úgy látszik, a helyzet tényleg komoly. Arra kérem, hogy mondja el az igazságot, de kétségbeesettnek látszik, mi miatt sajnálom, de tudni akarom, mi folyik itt. Dühösnek látszik, mikor rákérdezek, hogy esetleg egy másik srác van-e a dologban.*
- Hát tudod, mikor az ember azt veszi észre, hogy a barátnője mintha megégették volna felpattan a padról, mikor az meg akarja csókolni, egyértelmű, hogy eszébe fog jutni az, hogy esetleg már nem kell a lánynak... *mondom kicsit idegesen, de nem vagyok mérges a lányra, hanem ez az egész helyzet az, ami bosszant. Elisa már a sírás szélén áll, és tényleg megölelném, de az talán nem lenne jó. A közeledős szavak hallatán ismét értetlen kifejezés ül az arcomra, és nem hagyom ennyiben a dolgot.*
- Elisa, már az is fáj, hogy nem vagy őszinte velem... Én nem hazudok neked, te meg itt titkolózol... szerinted ez hogy esik nekem? *kérdezem, és talán nyálasan hangzik mindez, de hát istenem, nekünk fiúknak is vannak érzelmeink, és nem mindig vagyunk azok a kemény macsók, mint aminek az idő nagy részében mutatjuk magunkat.*
- Elisa, kérlek mondd el, mi ez az egész... *kérem a szipogó lányt, kit rossz így látni. Ha tetszik neki, ha nem, elkezdek közelíteni felé, közelebb húzódok a padon, és ha felpattanna, akkor én is felállnék. Ki szeretném deríteni az igazat, mert fontos nekem a lány, és ha nem róla lenne szó, talán hagynám az egészet és most elsétálnék.*

*Remélem, sikerül kiszednem Elisa-ból az igazat, hogy miért ilyen távolságtartó velem szemben.*
- Oké, elhiszem, hogy nem egy másik srác van a dologban. *mondom őszintén, mert látva a lányt, látszik rajta, hogy valami másról van szó. Amikor felkerül a szó valamilyen Noelre, akkor újra kétkedni kezdek, ettől függetlenül közeledni kezdek a lány felé, ki ekkor belekezd a mesélésbe, én pedig nyugton maradok, és végighallgatom a sztoriját. Nem szólok közbe, de arcomról le lehet olvasni a döbbenetet. Azt hallottam, hogy vannak vámpírok a suli környékén, de ez így durva, hogy mire nem képesek.*
- Meg kell, hogy ölj?... Ez olyan, mint valami rossz akciófilm... *mondom, de nem csúszok hátrébb, maradok a helyemen.*
- Mit mondott pontosan? Nem emlékszel? Hátha tudunk találni valami kiskaput... *mondom bizakodva.*
- Nem szeretnék emiatt távol lenni tőled, mert szeretlek. *az utolsó szót hangsúlyosan mondom, talán nem mondtam még ki hangosan, de igen, úgy érzem, szerelmes vagyok Elisa-ba, épp ezért jött rosszkor Noel kis akciója, no nem mintha ez ilyen szituáció jöhetne jókor. Nem tudom, mit tehetnénk, meghalni természetesen nem szeretnék, viszont közel szeretnék lenni a lányhoz, ami azonban a jelek szerint az első verziót jelentené... Ördögi kör ez, miből talán nincs kiút...*
- De utálom most ezt a féreg Noel-t... *dörmögöm dühösen magam elé, és utálom ezt a helyzetet, látva Elisa tanácstalanságát és szomorúságát, és ugyanezt a tanácstalanságot érzem én is.*
~Bárcsak lenne valami mód, hogy kicselezzük annak a rohadék vámpírnak a parancsát...~ *sóhajtok magamban, miközben famulusomra tekintek, aki némán fekszik kicsit távolabb tőlünk, de minket figyelve.*

*Megkönnyebbülést érzek, mikor Elisa elárulja, nincs másik fiú, más miatt távolságtartó. A vámpíros sztori hallatán ledöbbenek, de eszem ágában sincs elrohanni, valami megoldást akarok erre találni. Számon kicsúszik időközben egy vallomás, amit eddig nem mondtam még Elisa-nak, és talán nem ez a legmegfelelőbb szituáció erre, de mégis úgy éreztem, jó, ha ezzel az inflatusos leányzó tisztában van. Elmosolyodom halványan, mikor Elisa-tól is meghallom ugyanazt, ugyanakkor szinte fizikailag fáj, hogy nem csókolhatom meg. Arra kérem, szóról szóra emlékezzen vissza, mit mondott neki Noel azon a bizonyos napon, és ő ezt meg is teszi, és megosztja velem.*
- Hmm... ravasz az biztos... elvárja, hogy szenvedj, vagyis szenvedjünk a csók hiánya miatt, vagy annak következménye miatt... *agyafúrt parancs, az tény.*
- Nem tudom, mit csináljunk, gondolkodok... *mondom, és kezemmel megtámasztom a fejem, könyökömet pedig a térdeimre rakom, így agyalva. Nemsokára Ulix szólal meg, mire én felemelem a fejem, mert akár be is válhat, amit mond.*
- Szerintem Ulixnak igaza van. Ha nem azt a parancsot adta, hogy ölj meg, csak hogy szúrj hasba, akkor azt tényleg túlélhetem... *milyen jó, hogy ilyen okos famulusa van Elisa-nak.*
- Nincs más megoldás, Elisa... belém kell szúrnod azt a kést. *bökök fejemmel a fegyvere felé, amit időközben azért kiszúrtam.*
- Bízom benned, képes vagy megcsinálni! *mondom biztató tekintettel, miközben én mindenre elszánt lettem. Nem szeretnék úgy élni tovább, hogy nem találkozom, nem érintkezem Elisa-val, viszont ő úgy tűnik, nagyon viszolyog a rá háruló feladattól. Nem mondok semmit, a meglepetés erejét használom ki. Egy másodperc töredéke alatt közelebb csusszanok a lányhoz, magamhoz húzom, és ajkaimat az övére tapasztom. Sejtem, mi fog következni, Elisa valószínűleg önkéntelenül is le fog szúrni, így behunyom a szemem, és várok. Elhúzódni nem nagyon tud, muszáj megtennie.*

*Na erre nem számítottam, hogy egy vámpír parancsa miatt nem akar a közelembe jönni Elisa, de meg is értem távolságtartásának érzelmi okait. Mindketten gondolkozni kezdünk, mit is tehetnénk, majd Ulixnak támad egy ötlete, mi az egyetlen megodásnak tűnik, vagyis, hogy a lánynak ténylegesen le kell szúrnia engem, aztán pedig meg kell próbálnia meggyógyítani. Bíztatom, hogy képes rá, és bízom is benne, de ő igen csak ellenkezik, mire én számítottam is, de én most bátor leszek, talán vakmerő is, így mielőtt meggondolhatnám magam, megcsókolom Elisa-t, ezzel elindítva a láncreakciót. Szememet lehunyva várom a szúrást, és hamarosan meg is érzem az éles fájdalmat a hasamba, hova a penge befúródott. Eszméletlenül fáj, meg is szédülök, és mikor lenézek, látom a folyó vért, mi a szúrt sebből távozik. Érzem, hogy gyengülök, és emiatt már dőlök is le a padról, de nem koppanok nagyot, hála Elisa-nak. Igyekszem eszméletemnél maradni, és erősnek lenni. Látásom azonban elhomályosul, de érzem, ahogy Elisa könnyei rám potyognak, és halványan hallom szavait, valamint Louis nyüszögését is mellettem. Ezek adnak erőt, hogy újra kinyissam a szemem, amit egy perce hunytam le körülbelül. Érzem, hogy gyógyul valamelyest a seb, de nem lesz elég szerintem a magnetizáció, ám annyira elkezdett összeforrni a seb, hogy a gyógyítóig eljussunk.*
- Kísérj el a gyógyítóhoz. *suttogom a szavakat, mert hangosabb beszédre nem futja, és remélem, Elisa meghallja. Elkezdek feltápászkodni, ami fájdalommal jár, így számat összeszorítom, de szisszenések elhagyják számat. Remélhetőleg Elisa segíteni fog, és miközben én kezemet a sebre szorítom, ami még mindig vérzik valamennyire, elindulok kifelé. Végtelen hosszúnak tűnik az út a gyógyítóig, ám ott mikor belépünk, azonnal a segítségünkre siet a gyógyító még ezen a kései órán is. Az egyik ágyra fekszem, kapok valami löttyöt, mitől valószínűleg rendbe jövök majd. Amennyiben a lány ott van mellettem, fejemet felé fordítom, és kábán a keze után kutatok, hogy megfogjam azt. Érzem, hogy hamarosan elalszom, de valamit még szeretnék mondani Elisa-nak.*
- Büszke vagyok rád, hogy megtetted, hangozzon ez bármennyire is hülyén... Tudnod kell, hogy nem haragszom rád, mielőtt ezt feltételeznéd... Szeretlek! *mondom kissé erőtlenül a szavakat, de talán megérti. A következő pillanatban elnyom az álom, és remélem, mire felébredek, a seb eltűnik. Nem így terveztem a mai napomat, hogy az éjszakát a gyengélkedőn töltöm, de hát nem is én lennék, ha minden mindig normális lenne.*

*Felfedező út, ez a ma esti program, habár még mindig nem rendezte és magyarázta ki a fürdő ajtaját sem, az is igaz mondjuk, hogy nem futott össze senkivel, aki kérte volna magyarázza el. Túlvan már az iskola egy század részének megnézésével, és hat könyv elolvasásával is végzett. Fogalma sincs merre kavarog éppen, és oda, hogyan is jutott, de ez annyira lényegtelen.
Teljesen hangtalan léptekkel halad előre, és lép be az ajtón, remélve, hogy itt is valami üres terem van, ami nem jó semmire sem, így teljes meglepetés számára a látvány. Növények, padok, kavicsos út, aránylag jó levegő, amibe dohányillat keveredik.*
~Ismerős ez a szag.~*Csendben becsukja az ajtót és próbál továbbra sem zajt csapni. Nem célja, hogy az esti sétáin összefusson emberekkel, és esetlegesen bájcsevegjen azokkal. Jobb szeret nem látszódni és megfigyelni, mint feltűnni. Talán ezért sétál főleg este…mármint Eiden, ilyenkor Géb a sok hülyesége miatt annyira fáradt, hogy nem igazán foglalkozik, hova csatangol a teste, csak annyit kér, hogy lehetőleg ágyban ébredjen, és lehetőleg a sajátjában, és ha még az is lehetséges akkor egyedül!
Amikor Briant meglátja, azaz önelégült mosoly terül el az arcán, ami semmi jót nem ígér. Osonást bemutatja, totál hangtalanra véve, szinte lábujjhegyen közlekedik. Úgy két méterre a célszemélytől megáll, körbenéz.*
~Nincs dög, hol hagyta a kutyát? Addig jó.~*Vállvonás majd a maradék két métert is megtette, és nemes egyszerűséggel kivette a fiú szájából a nikotin rudat, és úgy döntött az már az övé, úgyhogy egy mély slukk. A padon átlendül, lábai a padon, hátsója a háttámlán, és úgy mosolyog, bárgyú képpel a fiúra.*
-Szia …Brian? Ugye Brian? A memóriám sajnos nem az igazi. De emlékszem, te vagy aki szétbarmolta a fürdőajtót…Géb takaríthatott utánad. De nyugi, sem átkozni, sem verekedni, sem letámadni nem akarlak most. Ja ezt.*Felmutatja a cigisdobozt.*
-Ezt eltulajdonítom. De megverekedhetünk érte.*Bár őszintén viccesnek találná, egy doboz cigiért verekedni, az már elég ciki egy mágusiskolában. Ruházatát tekintve, fekete nadrág, fekete ing, fekete talár, és ezüst haját összekötötte lófarokba.*

-Mit művelsz? Most komolyan az ilyen kérdésektől mászok a falra. Vagy az emberek ostobák, vagy én vagyok túl okos.*Kiszólt az egója. Minden esetre a teljesen kézenfekvő, önmagukat megmagyarázó és válaszadó kérdéseket utálja. A „mit csinálsz” is ilyen, hiszen a másik pontosan látja!.*
-Si, Eiden szolgálatodra. A bugyutább felemet jobban bírod? Ő most alszik. Kicsit holdkorosok vagyunk, de azt hiszem ez a legkisebb gond velünk.*Bájos mosoly, majd el invitózzák a dobozt. Gondolt egy ellenvarázslatra, vagy arra, hogy vissza invitózza de annak annyi értelme lenne, mintha verekednének érte. Kinőtt már ebből az adok-kapok elveszem-visszaveszem-elveszem módiból. Úgyhogy csak megvonja a vállát, ha ez, hát ez, egyet úgyis szerzett.*
-Nyámnyila vagy, mindent a pálcáddal intézel el, ez annyira…gyerekes.*Nem varázslás ellenes, csupán Brian fizikai erőnlétét fikázza. Múltkor is simán le tudta fogni, holott a fiú idősebb nála, és elméletben okosabb és ügyesebb is. Gyakorlatban meg majdnem kiröhögte.*
-Erre? Sétáltam, miért te mi járatban erre fele? Oh, minek vennék, nem vagyok láncdohányos, ha mégis rá akarok gyújtani, akkor szerzek mástól.*Hát nem majd még pénzt is fog ilyen hülyeségekre költeni. Minden esetre a fiú elővigyázatossága egy cseppet mulattatja.*
-Félsz, irtózol tőlem Brian? Csak mert annyira kis elővigyázatos vagy, olyan „látok mindent, egy rossz mozdulat és leszedlek” féle. Olyan…kis cuki, ahogy ennyire félsz, hogy letámadlak, leteperlek és…hasonlók. Bár…*Kissé előre dől, közben a csikket elnyomja a padon. Brian arcához hajol és konkrétan az arcába mosolyog.*
-Nem is annyira alaptalan. Vagy csak tanultál az előző alkalomból? Ennyire rossz lehettem?*Sosem panaszkodtak még rá, bár az is igaz, eddig senkit nem kényszerített még csókra sem. Briant sem érti azóta sem, minek támadta le, biztos a hülye hormonok!*
-Bárhogy is, egy ajtóval jössz nekem. Amúgy hol hagytad a kutyád? Így ki véd meg tőlem?*Önelégült mosoly, mostmár visszatért amúgy előbbi helyére a támlán ücsörgéshez.*

-Mert szeretem más férfiak bacilusait a számba tudni…hülye kérdés volt ismerd be. Mellékesen, mert ilyen kedvem van.*Fintorodik el. Ilyesmire nem lenne kíváncsi. Amúgy kíváncsi természet, de apróságokon ő maga nem szokott fenn akadni. Pl. miért jobb neki egy teljesen jó cigi helyett az amit a másik a szájába tartott már. Egyéni perverzitása az ilyesmi.*
-Pedig Gébben nem sok szimpátiát kiváltó dolog van. Beszari, naiv, gyáva, és gyerekes. Olyan…kis talpnyali.*Ellentétben Eidennel. Aki minden csak nem ez, valahogy képtelen elfogadni, azt hogy Gébnek semmi nemesi tartása nincs, holott a neveltetéséből fakadóan kellene lennie. Ehelyett mindentől fél, menekül, és semmiért nem vállalja a felelősséget.*
-Azért mert ellustulsz, és eltunyulsz. Mindenért egy fadarabot lengetni.*Nem ismerné be, hogy ő erre képtelen. Jelen esetben sajnos a pálca Gébé, Gébhez idomult, és Eiden elütő személyisége pont elég hozzá, hogy ne működjön, ezért nem is próbálkozik a varázslással egyelőre. Szereznie kell egy pálcát, csak anyagilag nincs annyira nagyon elengedve, egyelőre.*
-Abban, ha kérek semmi móka nincsen. Nem akarok függeni a te kedvedtől, hogy adsz-e vagy sem. Egyszerűbb elvenni…*Mindent, és mindenkor. Ezt vallja, ami nem az övé, és kell azt elveszi, nemes egyszerűséggel és roppant mód nem érdekli, ha ez a másik félnek nem tetszik.*
-Dehogynem, cuki vagy. Ha látnád magad tudnád. Azaz arc amit vágsz néha…van benne valami édes.*Cukkolja Briant ez tény és való. Meg, hát ez a véleménye, bár sem az édes, sem a cuki nem annyira szava járása, de jelenleg nem jutott jobb eszébe.*
-Ha akarod megismételhetem lefogás nélkül, és akkor mondhatsz véleményt…valóban a lefogás talán egy kicsit túlzás volt…*Beismeri azt nem kellett volna. Lett volna elég ötlete, hogy vegye rá a dologra a fiút. Csak a gyengélkedő egy kicsit betett neki, és nem gondolkodott teljesen józanul akkor.*
-Én nem hibáztatom őt, biztos ijesztő volt a szituáció, de azért az ajtóért kár. Nincs szükséged védelemre? Itt vagy egy kattanttal egy .*Körbenéz majd vissza a srácra.*
-Üres kertben, én lehet nem lennék olyan nagyon-nagyon nyugodt. Persze esetem egyszerűbb, egy széparcúval vagyok aki nem túl veszélyes, nekem nincs mitől tartanom.*Most lehet egy kicsit beletaposott a másik egójába, de tény, nem tartja ellenfélnek, a kutyájától jobban fél.*
-Nem sok, Géb kiolvasott pár csöpögősen romantikus könyvet, meg császkáltunk. De egyelőre még elég ismeretlen a hely. Tervem?*A fiú felé fordul, eddig ugyanis a plafont bámulta.*
-Abban a kb. egy órában ami hátra van, vagy hajnalig? Nem is tudom, gondoltam lógok veled kettesben egy sötét kertben. Nincs jobb tervem, nem ismerek senkit sem igazán, és te vagy az első akivel már túlestem a „leteperlek, és szétrobbantod az ajtómat” szakaszon.*Vigyorog rá a fiúra. Egyértelmű, hogy nincs terve, azon kívül, hogy Briant ijesztgeti, vagy esetleg letámadja, vagy beszélget vele.*

-Valami? Hát Valami van benne…hülyeség az nagy adag van benne mondjuk.*Ha már Brian nem tudja megfogalmazni mi van Gébbel. Hülyeség, gyávaság, és Eiden. De a fiú összevissza mondataira nem tud rendesen reagálni, mert nem érti, mit akar a fiú. Azon kívül, hogy Gébet jobban kedveli.*
-Pedig kár lenne érted. A puhányok nem érdekesek.*Nem mert túl egyszerűek, és semmi kihívást nem jelentenek. Az, ha fizikailag is jó erőben lenne a fiú sokat javítana rajta. Már csak azért is, mert akkor holmi elsősök nem tudnák leteperni, és nem kellene ilyesmitől tartani. Bár az is igaz, hogy egy iskolában nem feltétlen az a legfőbb veszélyforrás, hogy a háztársad kikezd veled és lefog.*
-De…dehogynem.*Nem mondja ki megint, hogy cuki, de ez a gyerekes ellenkezés, a „de akkor se vagyok, ne mondjál már ilyet rám” igenis mulatatja, igenis aranyosnak véli a fiút, az akár hiszi ezt akár nem. Azon meg a másik úgysem tud változtatni, hogy mire gondol. Ezt már Nathanielnek is elmondta. A gondolatai az övé, abba senkinek nincsen beleszólása.*
-Naiv vagy…*Ellöki magát a padtól, és szembe áll a sráccal. Nem fogja le, mint kifejtette az túlzás volt múltkor. De, ha már ilyen határozott és kihívó a tekintet, ha már egyszer bíztatják rá…*
-Nem üthetsz meg, mert te mondtad.*Odahajol a fiúhoz és megcsókolja, hosszan, míg levegővel bírja, majd ellép tőle…kezében a cigisdobozzal. A tolvaj fajtáját. Kiszed egy szálat majd rágyújt, és kifújja a füstöt. Nem ül vissza, nem most nem akar leülni, a dobozt amúgy visszadobta a fiú ölébe.*
-Valóban nem tudom ki vagy, de ezen javíthatnánk. Beszélhetnél magadról, ha nem ijesztettelek el.*Kicsit gonoszkás mosoly.*
-Nem valószínű. Kétesélyes, vagy így reagál valaki mint te, és csak a sérülés mértéke változik, vagy őrülten jó éjszakám lett volna. Mindez benne volt a pakliba….de tény, még finomítanom kell az ismerkedős dolgaimon.*Húzza el a száját. Tény és való, eddigi partnerei, nem ellenkeztek, mert rangban feljebb állt. De itt? Itt mindenki valaki, és mind régebb óta van itt, és itt az, hogy Madrid neves családjának sarja vagy, az nem jelent semmit sem.*
-Velem beszélsz, tehát a kérdés ismételten bugyuta. Irányítom, amikor tudom, de nincs elég erőm, hogy végleg én legyek az úr…ezért Brian.*Bájos mosoly. A kérdés logikus de buta. Mert „miért nem te irányítasz” kérdés amikor eleve vele beszél olyan illogikus.*

//olvadás//

-Biztos túl kényelmes itt az élet, majd teszek róla, hogy ne tudj elpuhulni.*Édesen bájos mosoly. Vajon hogy tesz ellene? Vagy folyton piszkálja a másikat, ezzel elérve, hogy járjon kondiba, vagy totális ellenségnek áll be, és harcra kényszeríti a másikat. Bár azért rá kell jönnie Gabriel teste korántsem alkalmas fizikai összetűzésre. Kicsit nyeszlett, fel kell erősítenie, és mivel Géb roppant lusta, persze, hogy Eidenre marad a kondíciójavítás.*
-Én sosem tévedek…*Dehogynem, szokott, de ettől még Brian szerinte roppant naiv. A belemosolygás kicsit ugyan zavarja, de ezvan, a visszacsókolásra nem készült fel, így túlzottan meglepte, annyira, hogy kicsit lefagyott. Nem azért mert ellenére lenne, hanem azért mert Brianből nem néz ki ilyet. Meg miért tette egyáltalán a másik? Fél percig látszik a szemén, amikor már ellépet az a nagy kérdőjel, amit a csók okozott.*
-Kérdezz, válaszolok, ez olyan gyerekes….azt tudom, hogy Amerikából jöttél, hogy valaha jobb kondícióba voltál, és hogy van egy kutyád, meg egy ízléstelen labdád, és előszeretettel dobálózol vele akár a sötétben is. Azt is tudom, hogy másodéves vagy, és azt is, hogy semmi bajod a melegekkel, és sejtem te se vagy teljesen heteró. Akkor nem hagytad volna hogy megcsókoljalak, megint, és nem csókoltál volna vissza. Azt is tudom, hogy elég hangulatingadozó vagy, ami az agresszió és a barátságos, segíteni akarás között mozog, tekintve, hogy sokszor akartál bántani, de sose jött össze. Fene a jó szívedet.*Bájosan elmosolyodik miközben újabb slukk. Senki nem mondhatja, hogy nem figyel, ugyan nem lát és hall mindent ami Gébbel történik, de bizonyos tudásanyag azért átszivárog, és Gébbel ellentétben Eiden képes logikusan gondolkodni, és imád elméleteket gyártani.*
-De nem tudom miért vagy itt, mert sem a mágikus képességeid nem akkorák, hogy egy normál varázslóképzőből ide kellene kerülnöd, se nem tűnsz túl fekete mágusnak. Főleg ezekkel az édes szőke tincsekkel. És fizikailag sem vagy karban, amiből az jön le, hogy roppant ellustultál, tehát bármiért jöttél ide, az vagy nem időszerű, vagy nagyon távoli. Nagy terveid vannak? A világ leigázása, bosszúállás, vagy mi a terved? Persze csak a publikus része érdekel.*Kíváncsi ezt sosem tagadta, és Brianről bármi nagy horderejű dolgot nehéz elképzelnie.*
-Az én ismerkedési dolgaimon, igenis finomítani kell, semmi baj amúgy vele. Nem hiszed el, hogy találtam volna olyan fiút, akivel ezután ott összejöhettem volna egy éjszakára? Nem ismered a képességeimet, ha valamit nagyon-nagyon akarok, elérem. Mondjuk tény és való, hogy kicsit hátrányos dolog, hogy fiút keresek, pláne, hogy nem kapcsolatra.*Tehát nem akar bájologni egy meleg fiúval sem (nem meleggel sem), és nem is akar kapcsolatot. Összvissz testi igényeit óhajtja kielégíteni, se nem többet, se nem kevesebbet. És ahhoz elengedhetetlen a partner, jó esetben.*
-A családunk, olyan átlagos maffia család. Kattant szabályokkal, kattant szülőkkel. Miénk fél Madrid, tehát kellemesen kényelmes élete volt eddig Gébnek, csak hát én azzal nem voltam elégedett, úgyhogy itt vagyunk. Lesz ami lesz, majd csak jutunk valamire. Hátha tanulok valami használhatót, hogy vagy elnyomjam, vagy tovább lépjek, vagy új testet találjak magamnak. Tehát mostmár ismered úgy ahogy, hogy miért is vagyok itt. Amúgy tényleg teljesen átlagos a család, másfél gyerek pont elég nekik, sosem akartak többet, elriasztotta, anyámat a halvaszületés dolog…ami érthető is. Meg hát Géb se teljesen normális és egészséges. Elég ránézni.*Végigmutat magán. Ami szembetűnő, a feltűnő sápadtság, a soványság, és, jelenleg, hogy az arca idősebbnek tűnik 16-nál. Eiden szellemileg, és tudásilag, és tapasztalatilag is koravén…Géb nem, akkor kicsit normálisabb az arc amikor Géb ott van, de Eiden felnőttebb. Feltehetően a tény, hogy halott eléggé más felé vitte az „életét” mint a lökött tesóét.*
-Mit meséljek még a családomról? Kényelmes palotában lakunk, a szabályok szerint egész eddig nem találkoztam, csak a magántanáraimmal, meg a személyzettel, ezt kb. 6 ember ki is meríti. Nincs gondjuk a bi életmódommal, mert nem tudják, hogy egyáltalán bi, vagy akár meleg volnék. Jól tudok partnert választani.*Tekintve, hogy kb. hat ember közül választhatott, és abból csupán kettő volt korának megfelelő, nem nagyon tudott mellé nyúlni.*

-Majd megpróbálok annyira az idegeidre menni, hogy megpróbálj megverni…bár azt hiszem egyelőre esélytelen lenne, elfutnék mielőtt megütsz. Vagy átadom Gébnek a helyet, hogy őt püföld…csak vicceltem. Nem szívatom Őt a kelleténél jobban. Nem szokásom elmenekülni a felelősség elől, bármit is híresztel rólam.*Az más persze, hogy takarítani nem fog, mert nem érezte úgy, hogy az ajtó miatta tört be, tehát Gébre hárult, hogy feltakarítsa a romokat és magyarázkodjon.*
-Nem…de, lehet. Kicsit fura vagy. Nem szeretem a váratlan dolgokat, pláne, ha holmi csókért meg kellett küzdenem, és bumm kiderül, hogy szép szóval is elértem volna.*Megnyalja az ajkait, látszik rajta, hogy roppant elégedet t a dologgal, bár csókkal nem igazán lett kevésbé frusztrált, az ahhoz kevés.*
-Bandaháború…mit csinált szerencsétlen apád, hogy meg akartad ölni. És mit csinált a másik? Furák vagytok ti amerikaiak. Nem mintha rajtad kívül ismernék bárkit az óceánon túlról, de na.*Aprócska mosoly, végül is bandaháború náluk is van. Madrid alvilága három családra oszlik, és azok folyamatosan harcolnak egymással. Ezért is kellett eljönnie onnan, mostanában a kattant, gyenge csemetéken volt a sor, hogy likvidálják őket. Ide talán nem mászik el semelyik család.*
-Si, teljesen átlagos nemesi család, a normálist megkérdőjelezem, egyik ősöm sem mozog a reális és normális felfogású emberek halmazában. Mindnek van egy kis agybaja. Volt kitől örökölnöm.*Egy fanyar mosoly. Géb nyámnyila, hülyeségét ráfogja hogy az apjától örökölte, a teljesítményorientáltság, meg anyutól jött, de azt meg Eiden örökölte.*
-Pedig egyidősek vagyunk, azaz nem is Géb két órával öregebb lenne, ha én élnék. De mivel nem élek, így mondjuk, hogy egy korúak lennénk. A családban sok koravén volt, úgy tűnik ilyen génhibákat én örököltem, ami a lelkemre hatott, test híján. Meg hidd el, ha nem sok esélyed van kommunikálni az emberekkel, abba beleőszülsz.*A hajához ér majd egy fintor.*
-Beleezüstöződől, úgyis mondhatnám. Sokat öregít a testen ez a hajszín.*Tudni kell, a kinézetére mind a ketten roppant kényesek. Szeret Eiden jól kinézni, és Géb sem egy olyan ember akit nem érdekel a kinézete.*
-Nem tervezek míg egyik tervem nem valósul meg. Felesleges lenne terveket szőni, míg nem fejezem be az előző tervet. Míg bátyus útban van, addig semmi értelme gondolkodni.*Elnyomja a csikket a padon, majd megáll Brian előtt, a fiú állához ér, és felemeli a fejét, annyira, hogy szemtől szembe kerüljenek. Nyel egyet, majd egy sóhaj.*
-A fene esne a szőke tincseidbe…jobb ha megyek, mielőtt meggondolatlan leszek és olyasmire próbálnálak rávenni amire…*Mély sóhaj, kínlódik, és ezt utálja. A kínt az okozza, hogy sajnos Brian olyan külső adottságokkal bír ami, neki személy szerint bejön(mondjuk kevés dolog nem jön be neki…ez is valami génhiba lehet nála).*
-Megyek…*De még mindig a fiú arcát fogja és még mindig nem mozdult el, majd nyel egyet, és felsóhajt, elereszti a másikat és tesz egy lépést hátra, ami elég arra, hogy felbukjon egy kőbe. Tehát konkrétan elterült a földön.*

-Mondom, hogy puhány vagy. A kutyát rám uszítani nem nagy kunszt, de elkapni, az már nagyobb.*Bár ha sejtené, hogy el fog vágódni, akkor lehet nem emelné ki, milyen jól tud futni, de egyelőre nem sejti, hogy a földön fog kikötni, holmi kavicsok miatt.*
-Hát persze, sose tennél meg olyat amit nem akarsz. A szabad akarat is csak illúzió semmi más. Hidd el, mindenkit mindenre rá lehet venni. Csak a kellő rábeszélő erő és tehetség kell hozzá. * Azt ugyan nem állítja, hogy képes ő is bárkit bepalizni, és rávenni bármire, de tény, hogy bizonyos mértékig, már elsajátította ezt a dolgot, és előszeretettel használja is.*
-Roppant kellemetlen lehet, ha az áruló családon belül van, vagy barát. Én sosem árulom el, és szúrom hátba a barátaimat, sőt, meglepődnél Gébet sem. Habár meg akarok tőle szabadulni, de nem feltétlen a halál kimenetelű dologgal. Jobban örülnék alternatív megoldásoknak. Amolyan ő is éljen én is éljek dolog.*Nathaniel elültette ugyanis a magot az agyában. Külön testben élni, a másik halála nélkül. Tökéletes lenne, de egyelőre mint minden más, kivitelezhetetlen.*
-Érdekes, valóban…a buggyant ugyan jobb jelző, de kiegyezek az érdekesben is.*Piszkálják a haját, és ezt próbálja figyelmen kívül hagyni, ami lehetetlen, de próbálkozik. Arra csak bólint, hogy egyszerűbb kis tervektől a nagy felé haladni, és bölcs nem rögtön a világot megváltani.
A fiú mondatára egy sóhaj. Hazudni nem óhajt neki, miért hazudna amúgy is? Sosem hazudott, még akkor sem amikor az érdeke azt kívánta volna.*
-Úgy hiszem, erre már rég rájöttél Brian. Nem rángattalak volna a szobámba, ha nem tetszenél.*Szerinte annyira átlátszó volt, annyira nyíltan utalt a fiú adottságaira, és annyira nyíltan beismerte. És persze a távozás annyira nem egyszerű, pláne, ha a másikat bámulod és hátrafelé lépkedsz. A fiú mondatára egy grimasz.*
-Oh nem, hátrafelé menetben én is el tudok esni. Megvagyok, egészen kényelmes a plafont bámulni. Az alkohollal nem vagyok jó barátságban, de te ihatsz nyugodtan.*A felé nyújtott kézre néz majd lassan megfogja azt és nem mozdul.*
-De lehet a legbölcsebb az lenne ha távoznék, jelenleg alkohol nélkül is képtelen vagyok józanul gondolkodni.*Brian érezheti, hogy Eiden keze meleg, egészen addig, míg el nem ereszti inkább a fiú kezét és úgy bámul fel rá. Nem akar felállni, mert akkor megint elesne, innen meg ráér nézelődni.*
-Nincs egy vödör jéghideg vized? Hátha azt rám burítva rendbe jönnék…bár nem jó, tuti megfáznák.*Kihúzza a hajából a hajgumit és a csuklójára rakja. Felesleges összefognia a haját, úgyis olyan rakoncátlan, hogy szabadon szállt eddig is egy-egy tincs. Felpislog a másikra majd egy ártalmatlan, de annál aranyosabb mosoly.*