Belső kert

Tárgy: Re: Belső kert 2012-03-16, 4:18 pm

-Pedig igazán hasznos dolog, ha tudsz manipulálni másokat. Elhiteted velük, hogy ők akarják azt amit te akarsz, és te teszel nekik szívességet, amikor valójában pont az ellenkezője az igaz.*Ő képes erre, ha nagy a tét. Képes más hasába lyukat beszélni, és elhitetni egy almáról, hogy az barack.*
-Még nem tudom, de biztosan lehetséges, csak még utána kell olvasnom. Meg sokat kell tanulnom, meg ilyenek. Elmondani sem annyira egyszerű, akkor gondolhatod, hogy kivitelezni pláne nem. Szükségem lesz magiszterekre. De egyelőre egyet sem ismerek, és egyiknek sem ecsetelném a „megszálltam a bátyámat” dolgot…tudod a megszállott előnyben van, mindenki azt gondolja gonosznak aki megszállta…pedig nem is vagyok gonosz.*Talán kicsit akaratosabb, és okosabb…és erősebb, és hasonló. De nem gonoszabb. Szimpla maffia leszármazott, se több sem kevesebb.*
-Az egódnak, amit próbálok sárba tiporni…túl nagy egód van.*Nem akarja hergelni, de főleg csak azért mert a földön fekszik, és nincs kedve, hogy még bele is rúgjanak. Meg nem hazudik,a fiú csinos.*
-Fejbe vágsz…haha, nagyon-nagyon megijedtem. Nem vagy ijesztő egy cseppet sem, amúgy is el vagy tunyulva, szerintem nem tudnál bántani, úgy hogy az fájjon is. Tudod, olyan kis jótét lélek vagy.*Nem is olyan régen elemezte a fiút, és nem felejtette el,hogy azért Brian, hiába agresszív néha, de nem tudná bántani, feltehetően Géb miatt.*
-Fulladj meg!*Amúgy is kínlódik, és akkor még piszkálják is vele. Nem tehet róla, kikéri magának, ez teljesen természetes dolog, és nem kell vele szembesíteni. A medencére már nem mond semmit sem. Lenyugodni szeretne, ha lehetséges.*
-Még ilyenebbet is Brian.*Az aranyos és ártatlan tekintet általában annak a jele, hogy zavarban van. A zavar forrása, maga az esés volt,és az hogy nem tudott lelépni, és a test sem túlzottan szófogadó fajtából való.*
-Mondták már neked, hogy undok vagy? Élvezed, hogy szekálhatsz mi? Pff…*Morog az orra alatt, majd behunyja a szemét, és kitárja a kezeit, mint egy madár, a jobb csuklóján ott a tetoválás. Egy fekete szárnyú angyal, kaszával a kezében, jelenleg látszik is, mert az ing nem volt a kezénél begombolva.*
-Utálom amikor nem vagyok ura a testemnek…Géb testének, de mindegy.*Egy mély sóhaj, még mindig csukott szemmel. Inkább nem nyitja ki a szemét. Nem akar tudni a grimaszokról, sem az önelégült mosolyokról Brian arcán.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-03-16, 4:45 pm

- Hasznos dolog, igen az, de attól még nem szeretem az ilyesmit.*lehet, hogy néha jól jönne, de nem az a típus, aki használná. Tehetsége se nagyon van hozzá, meg nem is elég türelmes. Ettől függetlenül általában eléri, amit akar, más módszerrel, de eléri.*
- Nem lesz egyszerű menet.*utal a szétválasztódásra. Ez egy elég nagy cél, s valójában kissé lehetetlennek tűnik, de ha nem adja fel és küzd érte, akkor Eiden talán el is éri, amit akar.*
- Nem, valóban, nem vagy az.*bólint a gonoszságra. Eleinte ő is annak gondolta, de ha jobban belegondol a legkevésbé sem az. Más mint Géb, de nem rosszabb vagy jobb nála.*
- Pont tökéletes a méretű az egóm.*ez persze nem igaz, de neki így normális. Egyébként jelenleg nehéz lenne felidegesíteni, ahhoz túlságosan is jól szórakozik.*
- Jótét lélek a seggem.*morran fel, furcsa fintort vágva, de jókedvét, most ez a beszólás se szegheti. Főleg, hogy azért akad benne némi igazság, valóban nem szándékozik őt bántani, legalábbis túlságosan nem. Pláne, hogy most meglehetősen jól viselkedik. A beszólásra nem mond semmit, arckifejezése továbbra is igencsak elégedett. Ami viszont kissé betesz jókedvének, az az aranyos tekintet. Ilyen arccal a srác helyes, de még mennyire, s ha sokáig megtartja ezt a zavarban lévő kifejezését, akkor bizony nem ő lesz az egyetlen, akinek problémái vannak.*
- Igen, szokták. És egyértelműen élvezem, ráadásul meg is érdemled.*bosszú a legutóbbi találkozás miatt, amikor is ő volt a szenvedő fél. A mozdulat láttán kissé hátrább dől, hogy még véletlenül se kaszálja el a kitáruló kéz, amikor viszont észreveszi a tetoválást előre hajol és ujjai közé zárja a másik csuklóját, hogy alaposabban megszemlélhesse a jelet.*
- Ez?*pislant a fiú arcára, majd visszafordul és tanulmányozza a tetkót. Nem tudja, hogy mégis hogy kérdezzen rá, így csak ennyi csúszik kis a száján. A becsukódó szemet látva gonosz mosoly kúszik az ajkára, majd előre hajolva a fiú fülébe suttog.*
- Remélem jól szórakozol.*hangja valamivel mélyebb, mint lenni szokott, s gondosan ügyel arra, hogy lehelete végigcirógassa a másik bőrét. Ezután viszont úgy dönt elég a szívatásból, így visszahúzódik és ártatlan pillantásokat lövellve a srác felé a térdeire ereszkedik.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-03-16, 5:02 pm

-Nem lesz egyszerű, de én bizakodó vagyok. Szeretnék a magam ura lenni. És nem feltétlen kinyírni a tesómat.*Mert szereti Gébet. Annak ellenére, hogy kifejezetten idegesítik egymást néha, annak ellenére ők elválaszthatatlanok. És most nem szó szoros értelemben kell érteni. Ikrek és így nagyon sok mindent egyszerre tettek, még úgy is, hogy testileg csak egy test van. Lelki fejlődésük is aránylag egy ütemben zajlott, habár Eiden komolyabb lett, Géb meg lüke, de hát testvérek.*
-Mondod ezt te, szerintem néha őrülten beképzelt vagy.*Nyújtja ki a nyelvét a fiúra. Ez a gyerekes mód. A zavara teszi ezt vele, totálisan kezdi elveszíteni a kontrollt, sőt már rég elvesztette, ezért nem mozdul el a földről. Mosolyog, mert kínjába mást nem tud csinálni, sőt a mosolya a fiú felháborodására csak még aranyosabbá válik.*
-Már miért érdemelném meg? Nem csináltam ma semmi rosszat, hogy ilyesmivel büntessen az ég.*Mosolyodik el. Érzi hogy a fiú a kezéhez ért, de nem nyitja ki a szemét, nem, még mindig kerüli a megaláztatás azon módját amit a másik önelégült mosolya nyújtana neki.*
-Családi billog, a családunk jelképe…*Amúgy már kezdett lehiggadni, már a távozásra gondolt, amikor a fiú a fülébe suttog, ezzel a lenyugvást el is felejtheti. Egy mély sóhaj, majd kinyitja a szemeit, és nagy zöld szemeivel Brian arcát kezdi nézni.*
-Hiába nézel rám azokkal az ártatlan szemeiddel, gonosz vagy és élvezed, hogy kínozhatsz. Növeli az egód, hogy kínlódni látsz?*Újabb sóhaj, de amúgy mosolyog, a jelek szerint zavarja a fiú felsőbbrendűségi komplexusa, zavarja, hogy a teste reagál rá, pláne így, és minden zavarja. Csak próbál higgadt arcot vágni. Behunyja ismét a szemét és csak mosolyog. Ilyenkor olyan mint egy ártatlan, és kedves, gyámolításra szoruló ember. Az anyja szerint, hála a hosszú hajnak, amikor alszik, vagy úgy tesz mintha, akkor olyan mint egy lány. Mondjuk tény, hogy nem sok férfias vonással büszkélkedhet. Bármit mond Brian nem válaszol, úgy tesz mintha aludna. Nem alszik, de ezt a másiknak nem kell tudnia.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-03-16, 5:29 pm

*A szavak hallatán bólogat, de már nem fűz hozzá mást. Nyilvánvalóan nem tudja megérteni ezt a helyzetet, így nem is akar beleszólni, de azért reméli, hogy sikerül elérni a célt, anélkül, hogy ezzel kárt tennének magukban. Bár mindezt, nyilvánvalóan nem fogja hangosan kimondani.*
- Ahogy te is. És ne gyerekeskedj.*ingatja a fejét. Tulajdonképpen annyira most nem is zavarja a dolog, bár nem csípi a gyerekes dolgokat, viszont a srác alapjáraton nem ilyen, szóval inkább szórakoztatja, semmint idegesíti. Az egyre aranyosabb kifejezés viszont neki kezd betenni, így egy pillanatra félre néz, hogy valami igen csúnya dolgot képzeljen maga elé. A gondolatra aztán el is fintorodik, így lenyugodva fordul ismét vissza.*
- Ma nem.*véleménye szerint nem szükséges bővebben kifejteni a dolgot, Eiden amúgy is érti, ha nagyon akarja. Ezután a tetoválást észrevéve a csuklóját is megfogdossa, a válaszra pedig bólint, bár ezt a másik nyilvánvalóan nem érzékeli. Végül nem bírja ki, muszáj odahajolnia s a szenvedő fülébe susmorognia, hogy aztán ártatlanságot tettetve állja a pillantást.*
- Nem vagyok gonosz, de tény, hogy élvezem.*arcán továbbra is ott a levakarhatatlan vigyor, egészen addig, míg Eiden alvást nem kezd színlelni.*
- Hé el ne aludj itt nekem.*legszívesebben megbökdösné, de azért olyan mélyre még ő se süllyed. Az arckifejezés viszont nem tesz jót higgadtságának, így kénytelen megint behunyni a szemét és másra gondolni, de a helyes arc alattomosan beúszik a képbe, újra és újra.*
- A fenébe.*kapja kezét a szája elé és kicsit fel is szisszen. Arcára apró pír kúszik, mi jelzi, hogy ez most nem épp a legjobb szituáció számára. Viszont már úgyis mindegy, így alaposan megszemléli az előtte fekvő összes vonását. Az arca kissé lányosnak tűnik, ezenfelül kedvesnek és ártatlannak.*
- Milyen ironikus.*morran fel, hiszen ez egyáltalán nem illik a személyiségéhez. S mivel úgy hiszi, hogy alszik, biztos benne, hogy nincs vesztenivalója, tehát közelebb hajol hozzá, de arca előtt néhány centire megáll, majd lassan hozzáérinti az ajkait a másikéhoz. És ez az a pillanat, amikor feleszmél.*
- Mi a fenét csinálok?*hőköl hátra igen gyorsan, majd tenyerével eltakarja a szemeit és eldől a földön. Nem zavarja, hogy a lendület hatására hatalmasat koppan a feje, és szépen fájdogálni is kezd, egy kellemes kis púp megjelenését ígérve. Hiszen ennél most vannak sürgetőbb gondjai is. Például az, hogy elment a maradék józan esze.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-03-16, 5:52 pm

-Én sosem mondtam, hogy nem vagyok beképzelt.*Sosem állította az ellenkezőjét. Sőt tisztában van adottságaival, és azzal is, hogy ezekkel az adottságokkal mit lehet elérni. Az más kérdés, hogy Briannek nem kell erről tudnia.
A figyelmét viszont nem kerüli el a félrenézés, az, hogy kerüli, hogy rá nézzen. Nem hülye, és pontos elképzelései vannak arról miért teszi azt a fiú amit.*
- Örök életemre fel fogod emlegetni, hogy berángattalak, és letepertelek. Azóta sem csináltam ilyesmit. Jó fiú vagyok. *Valóban nem csinált ilyesmit, …mondjuk körülbelül három nap, ha eltelt azóta, tehát esélye sem volt azóta kikezdeni bárkivel is. Összesen Nathaniellel került össze de ő mintha félne a melegektől. De legalább beszélgetésre alkalmas.*
-De, gonosz vagy, a kisebbet szívatni, gonosz dolog.*Mondja ezt pont ő. De nem válaszol már a fiú felszólítására sem, egyrészt mert szeretne lenyugodni végre, de az úgy nem megy, hogy közben dumálnak, és bámulja az arcot amitől izgalomba jött. Elég nonszensz lenne. Így marad az alvás színlelése.
Nem mutatja, hogy hallotta volna a fiú „a fenébe” mondatát. A mosolya sem szélesedik ki, bár belül, csak úgy magában mintha nevetne. Amolyan bosszú édes bosszú, ha neki szar, legyen a másiknak is. Kissé ugyan meglepődik, amikor mozgást észlel a közelében, de még mindig nem reagál, csupán akkor amikor megérzi a másik ajkait. Ennyit a lenyugvás elméletről, Brian biztos direkt csinálja. Mire Eiden megnyugodna, addigra tuti, olajat önt a tűzre.*
-Ez egy jó kérdés Brian, mi a fenét csinálsz?*Lassan felül, majd lendül egyet és a fiún köt ki, kezei a fiú feje mellett, majd egy mély sóhaj.*
-Vagy utasíts el teljesen, és ne szívass, vagy ismerd be, hogy nem vagyok közömbös számodra.*Egy mély sóhaj majd lehajol a fiúhoz, és ha a másik hagyja akkor hosszan megcsókolja, ha nem akkor csak puszit ad a másik arcára.*
-Érdekelne mit látsz, amikor behunyod a szemed…gonosz vagyok tudom.*Bájosan ártatlan mosoly, miközben a kezeivel hátratűri a haját, összefogatja a hajgumival majd lenéz az alatta fekvőre.*
-Leöntselek egy vödör hideg vízzel?*Látszik rajta, hogy jól szórakozik…gonosz, nagyon-nagyon gonosz.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-03-16, 6:27 pm

*Nem tesz jót a lelkivilágának a szokatlanul aranyos kifejezés, bár egyelőre sikerül lehiggasztania magát annyira, hogy szenvedésének ne legyenek látható jelei.*
- Ahogy mondod. Ugyan, azóta alig telt el három nap, ennyi idő alatt nehéz lett volna.*húzza össze a szemét. Nem hinné, hogy ilyen rövidke idő alatt máris talált magának áldozatot, vagy legalábbis igencsak meglepődne, de aztán ki tudja, lehet ő téved.*
- Mondod te.*morogja, továbbra is viszonylag jókedvűen. Előnye viszont abban a pillanatban foszlik semmivé, hogy meglátja az alvó arcot. S mindez erősen csökkenti nyugodtságát, nem beszélve a képről, ami beúszik elé, akárhányszor próbálja elképzelni a lehiggadáshoz szükséges alanyt. Kezdi úgy érezni, hogy abszolút reménytelenül próbálkozik, s ha már semmi értelme, akkor mért hagyná ki a kínálkozó lehetőséget. Kissé kábán, mint aki nem tud magáról, hajol közelebb és érinti ajkait az alvóéhoz, de amint ráeszmél mit csinál, megrémül saját magától és erős zavarban tengődve elterül a földön.*
- Te mért nem alszol?*szisszen fel, majd halk sóhaj szakad ki belőle, ahogy a fiú ráül. Egy darabig nézi őt, a szavak hallatán viszont félrefordítja a fejét.*
- Nem fogom bevallani, még ha kényszerítesz akkor se. Egyébként meg enélkül is elég egyértelmű.*motyogja halkan, bár ahhoz elég ez a hangerő, hogy a felette ülő minden szavát tisztán értse. A csók ellen tiltakozik egy rövidke ideig, de végül minden, mindegy alapon visszacsókol, s mielőtt szétválnának végignyal a másik ajkain.*
- Egy szörnyeteg arcát.*ezúttal ő van zavarban, méghozzá nagyon. Teljesen kifordult magából és szó szerint a kukába vágta az elveit, az elmúlt pár percben, s mivel ez nem szokása, így nem is nagyon tudja kezelni a kialakult helyzetet.*
- Jól szórakozol igaz?*szúrós pillantásokat lövell a felette lévőre, de meg se próbálja lelökdösni magáról, legalábbis egyelőre semmiképp. Nem tetszik neki, hogy átverték, s ezt bizony nem hagyhatja ennyiben.*
- Azt hiszem, hogy rám férne. De..*itt kinyúl, s karjával megragadva a másik talárját lehúzza magához és az arcába vigyorog.* - Nem én vagyok az egyetlen, akinek kéne.*Nem csókolja meg, csak ujjaival simít végig az ajkakon, majd egy kicsit a nyakán is, de utána elengedi és hagyja, hogy visszaegyenesedjen.*
~ Tényleg szükségem lenne egy hideg zuhanyra. Extra hidegre.~*nem mondja ki hangosan, de azért tudja, hogy mire van szüksége és per pillanat ez a legelső vágya, vagyis nem, de a másikra inkább nem is gondol.*
- Tervezed, hogy még ma leszállsz rólam?*biccenti oldalra a fejét, már amennyire ez sikerül neki a földön feküdve. Tulajdonképpen nem zavarja a helyzet, de nem is segít rajta túl sokat, s gyanítja a másik fél is így van ezzel.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-03-16, 6:49 pm

-Az idő mit sem számít, ha akartam volna lett volna olyan akit leteperek, de jó fiú lettem.*Persze, egy másik világban talán jó. De itt egy roppant számító dög. És a számítását el is érte. Az volt a lényeg neki, hogy a másik is kínlódjon egy kicsit…nem is, nagyon-nagyon szenvedjen.*
-Nem is tudom, egy csávó meg akart csókolni, ez eléggé felébresztett.*Sajnos nem csak az alvás szimulációból ébredt fel, sajnos a teste egyre jobban kínozza. Utálja a beteljesületlen dolgokat. De ezt nem vallaná be, legalábbis most nem. Sem azt, hogy valójában nem aludt, csak nyugton akart lenni, öt percig, hogy végre legyen ereje felsétálni a hálójába, és…megoldani ott a helyzetet, magában, ha már nem talált hozzá partnert.*
-Egyértelmű, de hallani akarom. Beismertem, hogy tetszel nekem, miért olyan nehéz kimondani. Naaa.*Unszolja a másikat, majd csók, hosszú, nagyon nagyon hosszú, ami veszélyes rá nézve, mert ha cseppnyi önkontrollját elveszíti, akkor megint visszatérnek a leteperéshez.*
-Igen, kifejezetten jól szórakozom.*Vigyorog rá a fiúra, majd amikor közelebb húzza magához egy mély sóhaj.*
-Igen, a hidegzuhany nem lenne ártalmas dolog…gonosz vagy.*Nyel egyet, de nem egyenesedik fel, ott marad, hogy a fiú érezhesse a forró leheletét.*
-Leszállni? Öhm…persze…tervezem, nem most, de hamarosan, most túl labilis lenne a dolog és nem akarok megsérülni, sem megrúgni téged. Kár volna.*Nyel egyet majd kezeivel megtámassza magát a fiú mellkasán. Az látszik, hogy elsápadt, de borzalmasan.*
-Sajnálom Brian…túl…*A tekintete elhomályosul majd előrebukik. Elájult, a jelek szerint, így teljes testsúlya a fiúra nehezedik. A légzése normális, és amúgy nem látszik rajta, hogy baja lenne, csupán amolyan „adásszünet” ami hajnalok hajnalán nem is annyira elképzelhetetlen. Tíz percig volt öntudatlan, utána meg bámul Brianre, de mintha totál lenullázták volna az erejét, és le is higgadt, a teste meg erősen lehűlt.*
-Nem akarom, hogy Géb itt legyen, megijedne a szituációtól, csak ez így roppant kellemetlen.*Nem akarja, hogy a testvére egy számára teljesen ismeretlen szituációba csöppenjen, már csak azért is mert múltkor elrohant Brian elől. De akarattal, úgy hogy a másik fél is Akar ott lenni, nos megerőltető. Ez okozza a sápadtságot, a hőmérséklet csökkenést, a kábaságot, és Eiden gyomrában lévő erős fájdalmat, amit ugyan szóvá nem tesz, de az arcáról leolvasható, hogy hude nagyon nincs jól.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-03-16, 7:25 pm

- Mért is nem tudom ezt elhinni?*vonja fel szemöldökét kétkedő arcot vágva. Valahogy nem tudja elképzelni a másikat túlzott jófiúként. Pláne, hogy el van foglalva saját szenvedésével.*
- Bocs, nem is tudom, mi ütött belém.*igazat mond, egy időre valóban elszállt az agya, bár az is igaz, hogy most se próbálkozik túlzottan, hogy változtasson a kialakult helyzeten. Egyébként pedig nem Eiden az egyetlen, aki igencsak szenved ebben a szituációban, bár az is igaz, hogy Brian valamivel jobban bírja, vagy legalábbis kevésbé látszik meg rajta.*
- Rendben, nem vagy teljesen közömbös. Azt is mondhatnám, hogy tetszik, amit látok.*mondja ki végül, s arcára kis piros folt költözik, amit nem vesz jó néven, így el is fordul kicsit. A csók ellen viszont nem tiltakozik túlzottan, főleg, hogy még viszonozza is, ezzel tovább rongálva saját és a srác kontrollját is.*
- Csak annyira, amennyire te is.*mormog vissza, főleg, hogy nem számított a maradásra, így a helyzet dob rajta egyet, nem a jó irányba. S mivel kezd ám kényelmetlen lenni a dolog, felveti ötletnek, hogy mi lenne, ha sürgősen lepattanna róla.*
- A csuklómat már úgyis megrugdostad, de maradj csak.*rántja meg a vállát végül, pontosabban csak húzogatja a földön, ami nagyjából ugyanazt a látványt mutatja. Kissé meglepődik, ahogy a srác sápadni kezd, szemében pedig mintha egy kis aggodalom is megcsillanna.*
- Hé? Jól vagy? Fene.*mondja, mikor világossá válik a számára, hogy Eiden elájult. Nem nehéz meg ilyenek, de azért nem örül neki túlzottan, hogy egy eszméletlen alak fekszik rajta, főleg, hogy sejti, hogy kicsit ő is tehet róla, hogy ideáig fajultak a dolgok.*
- Túl sokáig próbáltál irányítani, nem igaz?*pillant rá, mikor ismét magához tér. Nem tetszik neki ez az egész, úgy véli, a srác nyugodtan említhette volna, hogy nem bírja már sokáig.* - Szarul nézel ki.*jegyzi meg könyörtelenül, s mivel biztos benne, hogy ezúttal megerőltetés nélkül is ő az erősebb kimászik alóla, bár eldőlni nem hagyja.*
- Most komolyan ez a fő problémád? Egyébként meg nincs már semmi szituáció, te lehiggadtál és én is kezdek. Nyugodtan engedd át neki.*sóhajt kicsit. Nyilván sejti, hogy ez így kellemetlen lesz, nem csak Gébnek, hanem neki is, de nem akarja látni a szenvedő arckifejezést.*
- Vagy ha nagyon nem akarod, akkor menj vissza a hálóba. Menne egyedül?*erősen kételkedik benne, de fogalma sincs róla, hogy mégis mi az amit tehetne. Nincs túlságosan otthon az ilyen helyzetekben.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-03-16, 7:43 pm

-Mert nem bízol bennem, aminek persze van alapja, de na, tényleg, kisangyal vagyok.*Persze, szarvakkal meg denevérszárnyakkal. Nem ő nem angyal, bár néha azért tud rendesen is viselkedni. Attól függ mi a célja.*
-Belehaltál, hogy kimondtad, szöszi? Tudod, nem csak a te egód vágyik arra, hogy kicsit hízelegjenek neki…sőt.*Be kell ismernie, hogy sokkalta ritkábban kap megerősítést valami pozitív dologról, mint negatívról. És azért van neki szíve, ha nem is mindig látszik, és igenis szereti hallani, hogy jó…szép meg hasonlók.*
-De én élvezem, nagyon. A csuklód…sajnálom de tényleg, reflex mozgás volt.*Emlékszik, és arra is, hogy tényleg önvédelem volt, nem jutott jobb eszébe, mint belerúgni a másik csuklójába. De akkor az remek ötletnek minősült.*
-Nem igazán…*Nem tudta már kifejteni, mit érez. Hát a hidegzuhanyt azt megkapta, kicsit erősebben mint azt szükségesnek érezte, és nem attól akitől várta. Géb ugyan nem tudta mibe tenyerelt bele, ugyanis Eiden ideig-óráig képes teljesen lezárni a másikat…ideig-óráig.
Amikor kinyitja a szemét, még erősen ködös minden, de a fájdalom érezhető, bár ennek hangot nem ad túlzottan. Nem az a nyafogós fajta.*
-Valami olyasmi. Oh ezt bóknak veszem.*Mosolyodik el. Jobb ha bóknak veszi, mintha el kezdene filózni rajta, hogy jesszus most szarul néz ki. Sejti, hogy most körülbelül egy rongybaba szintjén van.*
-Hát, azért gondolj bele Brian, hogy totálisan ismeretlen helyen térsz magadhoz, azzal a fiúval aki rád robbantotta a fürdő ajtaját. Szerintem elég…ijesztő…lenne. Felmenni…nem hiszem.*Egy mély sóhaj, miközben a gyomránál van a keze. Őrülten kellemetlen.*
-Kissé akaratos tud lenni….majd…beszélünk, később…*Újabb filmszakadás, ami nem tart tovább fél percnél, viszont verejtékben úszva, kicsit még mindig sápadtan néz fel…és sikít.*
-Te mit keresel itt!...Itt…nem tudom hol?*Ijedt tekintet, majd újra visszasápad.*
-Nem hallom…nem hallom Eiden hangját.*A jelek szerint ez nem megszokott és a jelek szerint ez megrémíti Gébet. Mindig szokta hallani, és most feltűnően csendet észlel, ami roppantul aggasztja.*
-Mit csináltál vele????*Sírás közben ordítja a fiú felé a szavakat. Sejtése szerint teljesen biztos, hogy Brian csinált valamit Eidennel és ezért tűnt el a fiú. Nem sejti, hogy Eiden csupán túlzottan is elfáradt, a fájdalom, az uralás, és egyéb nyalánkságok miatt, és egyszerűen arra sem maradt ereje, hogy Gébnek magyarázkodjon.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-03-16, 8:14 pm

-Hát persze, pont annyira, amennyire én is.*forgatja meg a szemét. Ő még véletlenül se sorolható ebbe a kategóriába, s Eiden legalább ilyen ördögi, ha nem még jobban. Szinte látni lehet a szarvait is.*
- Majdnem.*nyújtja ki a nyelvét, de annyira azért tényleg nem volt borzasztó, mint amire számított. Végül is nem szakadt be a plafon, nem nyelte el a föld és még sorolhatnám.*
- Nem baj.*legyint egyet. Ugyan szépen belilult utána, most már csak enyhe zöldes színben pompázik és nem is fáj. Tehát nem haragszik, bár akkor elég fájdalmas volt a találkozás a srác lábával.*
- Egyébként érdekelne, hogy mit akartál tenni a mellkasomnak nyomott pálcával.*hirtelen jut ez eszébe, tulajdonképpen nem akarta megkérdezni, de ha már a keze szóba került, akkor mért is ne ejthetnék útba ezt is. Meglepődik, meg is ijed, mikor Eiden ráájul, de az eszméletlenség csak rövid ideig tart, szerencsére. Bár hiába tér magához, továbbra is elég rosszul fest.*
- Igen az lenne, de így csak szenvedsz és nem érsz el vele semmit.*testvéri szeretet ide vagy oda ezt ostobaságnak tartja, főleg, hogy még arra sincs lehetőség, hogy a srác visszaérjen a szobába, mielőtt Géb felbukkan.*
- Mi? Ne tűnj el ilyen hirtelen. Mégis mit...*érdeklődné meg, hogy ugyan mit mondjon a feltűnő tesónak, de mielőtt befejezhetné az említett alak belevisít a fülébe. Reflexből kapja oda a kezeit és csusszan arrébb.*
- Ne csináld ezt! Megsüketülök.*próbálja átkiabálni a hangzavart, s közben a feltett kérdésekre is igyekszik választ adni.*
- A Belső kertben vagyunk és ha már említed én voltam itt először, utána jött ő, most meg te.*meséli el az este történéseit a lehető legrövidebbre sűrítve, s sikerül is egy mondattal elmondani a lényeget, a többet még mégse kéne elregélni.*
- Hogy?*egy kicsit meglepődik, nem gondolta volna, hogy normális, hogy ezek ketten beszélgetnek egymással. A mostani hallgatás okát sejti egyébként, s mondaná is, ha a srác nem kezdené leüvölteni a fejét.*
- Mi van? Szerinted mégis mi a fészkes fenét tettem volna vele? Ha kinyírtam volna, akkor te se élnél, szóval ne üvöltözz velem.*dühös, nem szereti, ha gyanúsítják, pláne, ha nem is követett el semmit. Na jó, ez így nem teljesen igaz, de lényegében nem az ő hibája, ami történt. Végül sóhajt egyet, hogy lehiggadjon.*
- Ne aggódj, valószínűleg csak elfáradt. Hamarosan újra levakarhatatlan lesz.*próbál mondani valami okosságot, s nagyon reméli, hogy nem fogja megkérdezni, hogy mitől is fáradt le annyira. Azt valahogy nincs kedve elmesélni.*
- De kitekerem a nyakát, amiért itt hagyott és most magyarázkodhatok.*mormogja a lehető leghalkabban. Legalább arra szánhatott volna egy kis időt, hogy közölje Gébbel, hogy nem szívódik fel vagy hasonló.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-03-16, 8:34 pm

-Valahogy úgy, sokban hasonlítunk szöszke.*Igaz ami igaz, egyikük sem szent, és egyikük sem normális. Tökéletesen hülyék, de azért mind a ketten tudnak gondolkodni. Eiden tudja jól,hogy Brian remek szövetséges lenne…ha nem akarna jelenleg kikezdeni vele. Bár ki tudja, rontani a kapcsolaton már ez se fog.*
-Öhm…nem tudom. Megsúgom, nekem nem engedelmeskedik a pálca. Csupán ijesztgetni tudok vele. Kiállás kérdése. Te is elhitted, hogy szétátkozlak ott helyben…*Mint mondta, szereti manipulálni az embereket, elhitetni olyan dolgokat ami nincs. Elhitetni, hogy tökéletesen ura mindennek, holott korántsem ez az igazság, sőt.*
-Dehogynem, kemény öt percet szerzek neked, hogy befogd a füled és kitalálj valamit. De biz isten, majd…meghálálom valamikor.*És ugyebár eltűnt, Géb meg beleordított a srác fülébe. Érdekes, még a hangjuk sem egyforma, van egy árnyalatnyi különbség. Most nem csak a sikítás és beszéd közti. Eiden sokkalta férfiasabb hanggal van megáldva, míg Géb hangja más, még a hangja is bizonytalanságot tükröz, ahogy egész jelleme.
Arra, hogy ne sikítson próbál csendben maradni, de a jelek szerint, a feszültség levezetés egyik módja nála az, ha sikít.*
-Te, ő…. Elhallgatott….és ez nem normális, ő nem szokott eltűnni, nem szokott egyedül hagyni.*Hüppög, majd a kérdésekre egy sóhaj. Mit tudja ő, hogy mivel ártott Brian, de valaki ártott a tesójának, mert az felszívódott. Géb mondataiból egyértelmű, a kistesó általában mindig ott van, és beszél hozzá, így természetes az ijedtség is.*
-Nem tudom, de eltűnt, és te itt vagy. Elfáradt? Nem szokott elfáradni, bár ha már megint kóricált…mégis miből gondolja, hogy egyedül visszatalálok a szobámba?*Nagy kérdő tekintet Brianre, majd elkezdi méregetni.*
-Te mindig ott vagy, ahol ő, már másodszor vagy ott ahol én, és ahol ő volt. És szőke vagy.*Nagy kikerekedett szemek majd nyel egyet.*
-Ugye nem támadt már megint le? *Körbenéz, semmi árulkodó jelet nem lát, sem dulakodás nyomát sem egyebet, talán kicsit laza a ruházata de ennyi.*
-Remélem nem, azt mondtam múltkor kerülj el, miért nem kerültél el? Eiden elveszti a fejét, ha beindul valakire, és alig lehet megállítani…*Újra végignéz a fiún, árulkodó nyomokat keres. Egy grimasz.*
-Rágyújtott vagy ……megint letámadott, és lesmárolt, fúúúúj.*Megborzong, ahogy ebbe belegondol. Érzi a nikotin erős ízét, és mindene dohányfüst szagú. A grimaszt az arcáról le se lehet mosni. A jelek szerint nem osztja Eiden ízlését.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-03-16, 9:01 pm

*A megállapítás hallatán bólint egyet. Van ebben némi igazság, hasonlóak ők ketten. Hasonló defektjeik vannak, de legalább nem ostobák. A legnagyobb különbség meg az, hogy Brian egyedül lakik a testében.*
- Ó, nos ezt nem hittem volna. Valóban úgy éreztem, hogy cafatokra átkozol.*pislog néhányat. És tényleg biztos volt benne, hogy ott helyben kipurcan, a srác tehetséges manipulatív, nagyon is.*
- Az a minimum. De minek fogjam be a fülem?*kérdezi, de mielőtt a másik válaszolhatna már el is tűnik. Viszont nem marad sokáig tudatlan, pillanatok alatt rájön, hogy mért is kellett volna engedelmeskednie. Igyekszik túlkiabálni a hangot, hogy elmondja, jó lenne abbahagyni, s Géb próbálkozik is vele, bár Brian füle még mindig erősen cseng.*
- Majd visszajön.*dünnyögi még mindig a fülére szorított kézzel. Tenyerét óvatosan emeli le róla, majd kihallgatva egy kis sóhajjal veszi tudomásul, hogy a kezdeti veszély már nincs jelen.*
- Hát valószínűleg elfáradt, biztos..khm...sok dolga volt.*köszörüli meg a torkát kicsit. Nem akar hazudni, de nem tudja, hogy mit is mondhatna tulajdonképpen.* - A visszajutást majd megoldjuk.*szusszant kicsit, remélve, hogy ezzel vége is ennek a kellemetlen, faggatózós beszélgetésnek, de szokás szerint tévedésben él.*
- Ezt most úgy mondod, mintha én rohangálnék utána.*felhúzott orr, sértődött pillantás.* - Mi a bajod azzal, hogy szőke vagyok?*biccenti oldalra a fejét kérdőn, mivel nem érti, miként is jutottak el a hajszínéig.*
- Nem, nem igazán.*tulajdonképpen nem hazudik, bár nem is ez a teljes igazság. Időközben aztán normálisan helyet foglal és lábait maga alá húzza.*
- Ahogy azt már mondtam én voltam itt előbb, ő jött oda hozzá. Elfutni meg csak nem fogok.*nem csak furán nézne ki, de még kínos is lenne. Az arcra kiülő grimasz viszont kicsit szíven üti, nem mintha érdekelné más véleménye, de rosszul esik neki, bár nem teljesen érti, hogy mért is van ez.*
- Nem történt semmi olyan, amit én nem akartam.*fordul el, hogy megkeresse a cigisdobozt, majd rá is gyújt természetesen, hogy háborgó idegeit lenyugtassa valamennyire.*
- Egyébként szia.*fújja ki a füstöt és közben pótolja az elmaradt köszönést. Majd csak ül és elgondolkozva pöckölgeti a cipőfűzőjét. Nem tudja, hogy mit mondjon, vagy tegyen, szóval inkább csendben van és nem szól semmit és Géb további reakcióit várja.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-03-16, 9:18 pm

-Hát igen, az ember előbb hisz a szemének, utána minden egyébnek. De psszt, ezt ne mond el senkinek. Tudod, legyen már valami előnyöm is.*Mármint, hogy Brian ne nagyon fecsegjen arról, hogy Eiden szívott, mert MÉG nincs olyan pálca ami neki engedelmeskedne. Bár az is igaz, Gébnek engedelmeskedik a pálca, így ő tud varázsolni, tehát aki ki akarja őket ismerni annak fel kell kötnie a gatyáját, pláne amikor Géb és Eiden nagyon egy felé tekingetnek. Tudnak ők összedolgozni is, sőt szoktak is, csak amióta itt vannak, Eiden vágyik egy kis szabadságra.
Sajnos annyi ereje már nem volt, hogy felvázolja, hogy ha nem fogja be a másik a fülét, akkor az fájni fog, és halláskárosulttá fog válni, mert Géb magas hangfrekvencián tud sikítani, és amikor fél, vagy megijed általában él is ezzel a remek tehetségével.*
-Majd visszajön, biztos elfáradt…olyan vagy. Te nem érzed át, hogy mit jelent az, ha az ember hirtelen csendben van. Mert te általában csendben éled az életed, de én nem, álmomban is beszél hozzám, általában mindig ott van, mindig segít, mindig mellettem áll. Őrülten ijesztő ez a csend.*Eiden amúgy pont ezért gondolkodott el, mi lesz Gébbel, ha Ő nem lesz? Mert, hogy akkor totál csend lesz a srác buksijába, és akkor még azzal sem hitegetheti magát, hogy visszajön.*
-Nos, az a bajom a szőkékkel, és hosszú hajúakkal, és szép arcúakkal, hogy Eiden beindul rájuk. Ez ilyen természetes vonzódás nála. Elég, ha szőke, vagy vörös, hosszú hajú, és férfiból van. Akkor elfelejt normálisan gondolkodni, és…és nem akarok egy nap melletted ébredni.*Grimaszol még mindig, semmi kedve sincsen Brian mellett ébredni, márpedig amikor sokszor van valaki mellett, és nem tudja miért, és hogy került oda az azt jelenti Eiden titkol előle valamit, és mivel titkol valamit, és a személy ugyanaz…nos bár Géb hülye…de ilyen téren vannak meredek tapasztalatai.*
-Oh, remek semmi olyan, amit TE nem akartál…ez most marhára megnyugtatott Brian. Őszintén, lesmárolt téged? Csak érdekel, meddig fajul az öcsém…nem Mégsem, nem érdekel, nem akarok róla tudni.*Látszik rajta, hogy meggondolta, és arra jutott, hogy az a legbölcsebb, ha Ő nem tud a dologról, bármiről is van szó. Ettől független a fiú mondata, inkább aggasztja, mintsem megnyugtatta volna.*
-Szia…*Még mindig csak ül, majd az órájára néz. Hajnali fél három, ilyenkor kinn lenni hülyeség, mély levegőt vesz majd Brianre néz.*
-Menjünk aludni, pihenni akarok, ő meg most úgyse fog visszajönni elmagyarázni. Az ágyamba akarok lenni, egyedül és aludni.*Reményei szerint egyértelmű volt. Egyedül nem talál vissza tehát a srácnak kell vezetnie fel. Ha nem, akkor elindul egyedül.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-03-16, 9:39 pm

- Nem vagyok az a pletykás típus, ez feltűnhetett volna már.*nyilván nem az lesz az első dolga, hogy kifecsegi a titkot, na meg nem mellesleg amúgy se lenne kinek. Ettől függetlenül nem gondolja, hogy Eiden teljesen tehetetlen lenne, annak ellenére, hogy varázslásra nem képes. S a kérdésére ugyan nem kapja meg a választ, helyette inkább megtapasztalja, így enyhén csengő füllel és nagyothallással ücsörög egy darabig.*
- Nem, valóban nem.*sóhajt kicsit. Igaza van Gébnek, fogalma sincs róla, hogy milyen lehet elveszíteni valakit, aki eddig folyton a fülébe duruzsolt. Ahogy azt se tudja elképzelni, hogy mi lesz a sráccal, ha sikerül Eiden terve és tényleg szétválnak.*
- Mintha én tehetnék a defektjeiről.*morogja. Kezdi idegesíteni a faggatózás, meg a feltételezés is. Egyébként pedig nem is mondott semmit, tehát el se árulhatta magát, így nem is érti, hogy mégis miként kerültek odáig, hogy ki, ki mellett nem akar ébredni. Na nem mintha ő olyan nagyon tervezné, hogy mellette keljen.*
- Nem történt semmi.*szótagolja kicsit megemelve hangját, hátha így sikerül megértetni a makacs mindenével. Ő most biztosan nem fog magyarázkodni, meg semmi, majd a másik Eiden elintézi, ha nagyon akarja. A szavakat hallva hihetetlen megkönnyebbülés árad végig a tagjain, így gondolkozás nélkül pattan is fel, hogy minél hamarabb indulhassanak.*
- Akkor nyomás.*nem kell magyarázni, érti ő, hogy egyedül nem fog visszatalálni, tehát kénytelenek együtt menni. Nagy valószínűséggel csendben, saját gondolataikba merülve teszik meg a visszafelé utat. A szobánál aztán elbúcsúzik, majd beveti magát a saját hálójába, ahol a szokásos esti teendők után bedől az ágyba és már alszik is.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-04-18, 4:08 pm

*Az étkezőben találják meg az elcsatangolt famulust, elég nagy rendetlenség közepette.*
- Hát nem tudom, én már láttam mosolygó manót. Van néhány, amelyik szereti, ha kedvesek vele. Legalábbis azok, amelyekkel találkoztam, szerették.*vonja meg mosolyogva a vállát, miközben felméri az itt esett károkat. Rendetlenség, ilyen állapotok uralkodnak azon az asztalrészen, ahol a kis famulus fekszik. Hamarosan odaér Barti is, és rövid kis csatába kezd a másikkal. A két lány azonban menne el, nehogy valaki a végén őket tegye felelőssé, és takarítaniuk kelljen. Miután Electra felveszi a kezébe a macskát, Dareia felé fordulva mosolyogva válaszol.*
- Hát például volt egy olyan, hogy óráról mentem vissza a szobámba, és ott találtam őt az ágyamon. Ez még nem lett volna baj. Csak annyi volt a probléma, hogy nem ez az édes cica feküdt ott...*mutatja fel Bartit.* -... hanem egy medve. Nem volt hajlandó lejönni, és a végén még nekem kellett másik ágyon aludnom.*ebből Dareia leszűrheti, hogy Barti egyik képessége az alakváltás, és hogy igencsak komisz dolgokra használja ezt a képességét. Elsődleges célja ugyanis ezzel az ágyfoglalással a lány bosszantása volt.*
- Nem igazán.*vonja meg tanácstalanul a vállát, miközben Dareia mellett lépked a főfolyosón. Mikor aztán meghallja az ötletet, mosolyogva bólogatni kezd.*
- Hát én nem tudom, de kideríthetjük.*feleli és megindul Dareia után, mert nem igazán tudja, merre is van az a belső kert.*
- Úgy van.*bólint és rámosolyog Bartira, aki ezeket a szavakat hallva csak nagy, csillogó szemekkel néz fel a lányra. Electra felnevet, és megrázza a fejét.*
- Nem úszod meg.*Barti erre csalódottan fordítja el a fejét. Közben megérkeznek a belső kerthez ahova belépve Barti már meg is próbálkozna a szökéssel. A lánynak minden ügyességére szüksége van, hogy megtartsa.*
- Nem, nem, most fürdeni fogsz. Nem is tudom, miért ódzkodsz a víztől. Pedig szereted.*közben odalépked a kis patakhoz, hogy abba lecsutakolja a kis vadmacskát. Pár perc múlva Electra teljesen elázott felsővel áll fel.*
- Hát ez kész! Ügyes vagy, Barti!*kiált oda a famulusnak, aki már a patakban lubickolva csapkodja ki a vizet a partra. Electra előveszi a pálcáját és magára irányítja a hegyét.*
- Aestus.*na most egy jó darabig egyáltalán nem fog fázni. Vigyorogva pillant újra Bartira, majd Dareia-ra.*
- Na, hogy haladsz?*és fel is méri, hogy halad a lány Lestattal, sikerült-e lesuvickolnia, vagy még mindig úszik a koszban a famulus.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-04-18, 4:27 pm

-Akkor ebben a témában többet láttál mint jómagam. Én nem szeretem őket velem az összes mogorva volt a maga manó módján.*ránt vállat elgondolkozva, de többet nem igen tud mondani, nincsenek nagyobb ismeretei. Időközben azért ő is rákérdez pár dologra, és amit a lány mond igencsak meg tudja mosolyogtatni.*
-Hát nem mondom, eléggé kellemetlen meglepetés lehet. Lestatnak szerencsére nincs ilyen képessége, a legkomiszabb képessége talán a hipnózis, bár információim szerint még nem viccelt meg vele senkit sem.*vigyorodik el, bár ki tudja nem volt mindig vele, lehet hogy kis kedvence nagyobb csirkefogó mint hinné*
-Hát akkor nézzük meg, én úgy tudom hogy van.*mondja nevetv, s ha minden igaz nemsokára megi s érkeznek a különös terembe, ami inkább természet közelibb, már csak a patakot kéne megkeresni, ami a lány emlékezeteiben ha nem is olyan erősen de azért ott van. Csak mosolyogva figyeli ahogy a másik megpróbálja a fürdetéssel, eprsze közben ő is neki lát, még egy kendőt is elővesz a hecc kedvéért, na meg valamivel utána meg is kéne törölni, törölközőt meg nem tart magánál.*
-Nem mondom harcias kis bestia..*néz a másikra aki ugyancsak megküzd a saját famulusával legalábbis úgy látszik, sőt a végére még be is lesz terítve vízzel.*
-Nem mondom van egy olyan érzésem hogy ma már neked se kell fürdeni.*nevet a lányra, hiszen eléggé viccesen fest, de persze DAreia se gúnyból neveti ki, csak egyszerűen jó kedve van. Közben az övé is izeg mozog ám, de a lány már megtanulta hogy fogja meg a jelenleg kissé hadonászó védekezően karmolászó famulust.*
-Hát valahogy boldogulok vele.. Hé nem karmolunk mert nem kapsz vacsorát, a végén még tényleg elhízol drágám.*mondja eleinte a lánynak majd szól rá a famulusára aki csak durcásan morranva de innentől már engedi hogy megmossák, sőt a végén még a szárítást is. Dareia azonban ezután feláll s a másik fele néz, miközben famulusát azért el nem engedné.*
-Na nem mondom ez is megvolt... szörnyű kis bestia tud lenni, de általában ez a fenyítés hat rá, próbáld ki te is.*vigyorodik el, majd az órájára nézve hirtelen a meglepődés árnyéka kúszik az arcára.*
-Hű... ennyire elszállt az idő? Lehet hogy viszont én lassan megyek, még lenne egy jó adag teendőm, bár szerintem neked se ártana egy ruha váltás.. A testfelmelegítés hatásos de csak egy óráig, bár addigra megszáradsz... Viszont én mindenképpen megyek.*mondja komolyabb hangon majd szembefordulva a másikkal biccent felé.*
-Nos akkor köszi szépen a segítséget, és ha minden igaz még úgy is össze futunk. Szia, és minden jót.*int még egyet a lánynak, és a famulusának, majd sietős léptekkel el is hagyja a termet.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-04-18, 4:42 pm

- Szegény manók, mindenki rosszat gondol róluk.*mondja szomorkás arccal, de hamarosan már egy mosoly kúszik fel az arcára, hiába, nem tudja visszafojtani a jókedvét, bár azért elég jó színész.*
- Az bizony. Még szerencse, hogy nem négyen vagyunk a szobában. Neked akkor szerencséd van, bár érhetnek meglepetések.*ki tudja, lehet, hogy egyszer egy dühös, kivont pálcás diák fogja felkeresni a lányt, hogy mégis mit művelt vele a famulus. Ez a lehetőség nem épp a legszívderítőbb, főleg akkor, jha belegondol, hogy ez vele is megeshet.*
- Oké.*vágja rá és már el is indulnak a belső kert felé, ahova belépve keresik meg a patakot, hogy lefürdessék famulusaikat.*
- Az hát.*válaszol, miközben a vízben próbálja tartani Bartit. Hosszabb válaszadásra se ideje, se levegője, a harc ezeket mind elszívja. Hamarosan viszont elengedi a vadmacskát, mert a felsője teljesen elázik, így miközben ő a pálcáját halássza elő, a kis bestia vígan lubickolhat. Pancsolni szeret, csak úgy látszik, fürödni nem.*
- Azért még egyszer megfürdök, ez nem épp a legjobb mód.*nevet vissza a lányra, miközben már meg is csinálja a testfelmelegítést.*
- Akkor ellesem a techinkádat.*hajol közelebb a lányhoz és karmolászó famulusához, hogy közelebbről megnézze, hogyan fogja Dareia Lestatot, hogy ne tudjon elszabadulni.*
- Oké, megfogadom. Legközelebb felhasználom.*nevet fel vidáman, miközben a patak azon részéhez fordul, ahol az ő kis famulusa lubickol éppen. Miközben épp a vízből halássza ki teljesen elázott famulusát, hallja meg a másik lány szavait. Felé fordul, hogy úgy köszönhessen el tőle.*
- Rendben. És szívesen, nem volt fáradtság és élvezetem is. Akkor szia.*int még egyet Dareiá-nak, majd amikor hallja az ajtó csukódását, visszafordul Barti felé, aki az előbb kihasználva figyelmetlenségét megint meglógott. Electra nagy sóhajjal készül fel a fogócskára. Mielőbb el akarja csípni a kis vadmacska grabancát, hogy visszatérhessen a szobájába.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-04-28, 8:05 pm

~Csudajó... ~*néz körbe a kertben, ahová éppen betévedt. Valami nyugalmas helyet keresett, bár igazából ma semmi nem érdekli különösebben. Bármit is csinálnak mások, bármit mondanak, az ma egyszerűen nem számít, sőt az sem, hogy ő mit mond, mert kit érdekel, mi lesz az eredménye. Nem mintha nagyon beszédes lenne ma. Az arcán eleve olyan kifejezés ül, hogy nem csak sugallja, egyértelműen közli, jobb békén hagyni. Bő fekete nadrágjában, acélbetétes bakancsaival- amit ránézésre a fene se tudja, hogy képes egyáltalán megemelni, nem hogy olyan tempóban csattogni a folyosón benne, amilyenben ő teszi- na és terepszínű pólójában egészen úgy néz ki, mint egy véznább fiú, de az okosak meg a tapasztaltak talán tudják, hogy a látszatból nem lehet megítélni, hogy mekkorát tud behúzni, ha felhúzzák. Haját egyszerűen összekötötte, ékszer meg egy szál sincs rajta. Hóna alatt egy könyvvel, kezében a pálcájával lép be a kertbe, és hangosan vágja be maga mögött az ajtót, kissé elhúzva a száját arra, hogy ez nem csikorog. Levágja magát az első padra, és féloldalasan fordulva az egyik lábát felhúzza maga mellé, majd zsebéből előkotorva egy csomag cigit, kihúz belőle egy szálat és rágyújt. Pár slukk után azonban erre simán ráun és kinyitja a könyvet, majd gonosz mosoly jelenik meg az arcán és kitépi az első lapot, összegyűri, és magasra feldobja. *
- Piroinito.*mondja ki a varázsigét, mire a papír hamarosan lángoló golyóvá változik. *
- Vingardium Leviosa.*hangzik el a következő varázsige is ajkáról és elégedetten szemléli, hogy a papír tulajdonképpen az orra előtt ég szénné, lebegve a levegőben. *

Vendég

*A pad közelében valahol ott csordogál a patakocska is, s abból az irányból most éppen kisebbfajta csobbanás hangja szűrődhet a nemrég beérkezett, idegen leányzóhoz. Ő maga már egy órája itt kóvályog ezúttal Giselle, a babája nélkül, s mindössze egyetlen szál fehér hálóinghez hasonló ruhában. Haja kócos; gyanús, hogy megérkezése előtt kelhetett ki az ágyból, s rögtön nekiindult a kastélynak, aztán itt ragadt. A csobbanás azt jelezte, hogy belefenekelt a vízbe, melyben éppen ácsorgott, s most a feje búbjáig vizes. Legalább a szemgolyójába jut egy kis víz, mielőtt összeaszik, mert még nem csepegtetett bele a ma reggeli gyógyszerből. Tüsszent egyet, miután valahogyan sikerült felállnia és elindul egyenest előre, szokás szerint nem mérlegelvén, hova fog kilyukadni. Így esik meg, hogy pár másodperc múlva ahhoz a padhoz ér, melyen a lapgyújtogatós lány éppen elvan magának. A tüzet, amíg tart, némán bámulja, megbűvölten, s mivel mezítláb van, nem valószínű, hogy túl sok zajt csapott volna. Ha mégis észrevették, nem zavartatja magát, csak a végén szólal meg csöpögve, végre ráemelve érdektelen pillantását a másik élőlényre*
-Csináld újra. *egyszerűen parancsoló, mégis közömbös a hangnem. Aki az ilyesmire érzékeny, megsértődhet rajta simán. Egyelőre még azon sem strapálja magát, hogy jobban megnézze az illetőt, csak annyit könyvel el agya egy elrejtett zugában, hogy ez itt feltehetően egy fiú, mert eléggé hasonlít egy fiúra. Ettől persze nem válik kötelezően is fiúvá a másik fél, csak ő ilyesfajta következtetéseken morfondírozik, mikor van egy kitöltetlen századmásodperce. Mindent összesítve ácsorog és csöpög, s közben várja vagy az újabb tűzbemutatót, vagy egy visszanyelvelést, bár utóbbit valószínűleg nem fogja eltűrni természeténél fogva*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-04-28, 8:48 pm

*Nem figyel a csobbanásra, mert most nem figyel semmire sem. Nagyon jól elszórakozik magában, először a cigivel, aztán a kitépett lappal, majd mivel amúgy is elbűvöli a tűz látványa minden egyes alkalommal, megismétli a műveletet, és most már tényleg az orra előtt ég porrá a lap, hogy szinte érzi, ahogy perzselnek azok a rövid életű lángok. A harmadik lap is hasonló sorsra jut, ám ezt még kicsit körbe is hordozza a levegőben pálcája segítségével, amitől kissé egy saját gyártmányú miniatűr magánüstökös illúzióját kelti, aztán megpillantja a lányt, és ismét kieül az arcára az iménti csodálat helyére az a megszokott közömbössége, és becsapja a könyvet, pálcáját meg visszacsúsztatja a helyére, és vállat vonva hátradől a padon, jobb kezét feje alá téve, baljával meg megfogja a cigit, kiveszi a szájából, és lelógatja a kezét a pad mellé, vészesen olyan irányokba lógatva, hogy félő, menten felgyúlt tőle valami. Noha szívesen megnézné, ahogy mondjuk a pad lángol, most kellemesebb rajta feküdni, úgyhogy inkább ismét a szájához emeli és hamarosan elkezd füstkarikákat fújni. Ki nem nyitná a száját, legalábbis nem szólásra ebben a percben, mert jobban lefoglalja az, hogy tökéletes karikákat alkosson. Végül hosszú percek után elnyomja a cigit a pad oldalán, és szeme sarkában mivel még mindig látja a lányt, ezért végre megszólal.*
- Egyéb óhaj? Nem gondoltam, hogy a jó tündérnek nézek ki... vagy elég fura mesékkel tömhették a fejed gyerekkorodban, ha mégis. *szólal meg nem túl kedvesen, de most, hogy keze ismét szabad, újabb lap harsan az ujjai alatt, gyűrődik, majd repül a magasba, és most fekve találja telibe a varázslatokkal, hogy aztán maga fölött lebegtesse ezt a csinos kis tűzlabdát, ám hirtelen meggondolja magát, és egy laza csuklómozdulattal a lány előtt állítja meg a hamvadó alkotást. *
- Nesze. *teszi hozzá, majd leereszti a kezét, amint ismét hamu lett a papírból. Hátha ez elég volt lekoptatni őt, és nem kell onnan felkelnie. *

Vendég

*Hosszú perceknek tűnik az az időintervallum, míg a választ, vagy éppen a tettet várja, mint derült égből az áldást. Nos, a válasszal nem is késik meg a -hang alapján most már- női egyed, ő viszont annál közömbösebb arcot vág, minél tovább hallgatja őt. Végül elfordul negyvenöt fokban teljes testével, mert a szemét mozgatni csak szinte képtelen. A szeme mozgási sugara úgy tizenöt fok, nem több.*
-A cigaretta nikotint tartalmaz. A nikotin felszabadultsági érzést okoz. A felszabadultság jókedvűvé tesz. Te pedig egy tökéletes troll vagy. *végre visszafordul a lány felé, merőn kezdi bámulni. A haja közben göndörödő, szőke csigákba áll be lassacskán így, félszáraz állapotban. Egy fiúval ilyen téren többet érne el bizonyára, de ezzel a lánnyal... idegesítő, ölni való. Ha lenne egy kése, élve hámozná le róla a bőrét és kidekorálná a hálórészét. Úgy látszik azonban, hogy trollszerű társában valami furcsa késztetés indulhatott útjának, mert mégis csak ímmel-ámmal ugyan, de teljesíti a kérését. Kimeredt szemeit végig a tűzgolyócskára tapasztja, mely valaha papír volt, most pedig nemsokára az orra alatt válik takaros hamuvá. Reszketeg sóhaj tör fel a mellkasából, az arcán elégedett mosoly szánkázik végig egy pillanat erejéig, végül ismét figyelemre kezdi méltatni a padon kinyúlt "leveli békát" .*
-A nyelved nem ismeri a "Tessék"-et? Kellemes dekoráció lenne a szobámba. *jegyzi meg egy félmosollyal egybekötve, miközben nekidől a legközelebbi stabil pontnak, egy újabb pad szélének, s onnan mereszti egyáltalán nem normális szemeit a lányra. Mintha ki akarná csalogatni a veséjét legalábbis.*
-Fekszik... Ez lesz az új neved. *halkan felnevet, őrült örömmel a taktusok közepette, de ez a megnyilvánulás is gyorsan elhal, amint leveti magát a padra, s ráhelyezi kezét a jobb combja felső részére. Odalenn rejtezik a pálcája biztonságosan, egy tokban, melynek kapcsát minden eshetőségre most oldotta meg. Minden eshetőség, hogy hátha karóba tudja mondjuk húzni valami csoda folytán ezt az idegesítő NŐT. Vajon miért is van velük ennyi gond? Egyáltalán nem olyan kezesbárányok, mint a férfiak.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-04-28, 9:23 pm

*Egykedvűen hallgatja a megjegyzést, majd megvonja a vállát, és lazán átveti egyik lábán a másikat, majd pedig oldalra tekintve végre megszólal, úgy, mintha ez valami nagy kegyesség lenne most tőle és valójában az is. Nincs beszélhetnéke. *
- És? Én egy tökéletesen felszabadult troll vagyok. *feleli elmosolyodva most azzal a tipikus mosolyával, amelyet inkább nem kíván senki sem látni, aztán ismételten visszafordul és belebámul a semmibe, de végül valamiért csak meggondolja magát és a lány orra elé röptet egy tűzgolyót, hátha ez elég lesz, hogy lekopjon. Sajnos, ez nem elég, úgy tűnik, sőt szöszike mintha elkezdene bevadulni, amit most kicsit sem díjaz. Elhúzza a száját, jelezve ezt, majd megszólal. *
- Talán kellene? Reklamálj esetleg az eddig tanáraimnál, ha valami nem tetszik. *továbbra sem érdekli az illemtan, és tényleg nem az volt az elsődleges, amire megtanították, egy ilyen nagyszájú lánytól meg nem fog beijedni, Ericnek mindig a kezen járt, nem a szája, és ahhoz van szokva. Fekszik? Na ez ismét szájhúzást eredményez ez a kijelentés, de nem lesz hisztis tőle. Még nem. *
- Rapace, világos? Vagy kipróbálom, hogy milyen az elevenen nyúzás... rajtad. *közben jobbjával a zsebében vájkál, és most csak úgy a szavai nyomatékosítása érdekében egy zsebkést húz ki onnan, aztán megforgatja az ujjai között. Azt nem kell tudni, hogy most csak fenyegetőzik, mert azért egy ilyenért lehet, sőt valószínű, hogy kirúgnák, ami még nem hiányzik. Ennek ellenére a fényes penge elég bizonyíték lehet, hogy gondolni komolyan gondolja a szavait.*

Vendég

*Fütyölni kezd szó szerint a trollos megjegyzésére adott válasz után ezzel is jelezvén, mennyire magasról tesz rá, mit mond Tomboy. Igazából, aki kívülről figyelné ezt a társalgást, jól szórakozhatna, hiszen két lány szóbeli civakodása általában mosolygásra készteti a férfiakat, de még a többi nő közül is sokakat, már akik elég intelligensek, hogy a vitákon mosolyogjanak.*
-És legalább olyan ronda is. *teszi hozzá a füttykoncert befejeztével. Már csak csakazértis alapon oda fordul és ráakasztja rezzenéstelen, creepy tekintetét a másikra. Úgy látszik, a csajnak nem esik le olyan hamar a tantusz, hogy nézhet akármilyen hú-de-félelmetes-vagyok stílusban, egy hozzá hasonló, gyógyszerkezelt pszichopatát nem hat meg vele.*
-Nem kell... csak velem szemben. Szegény agyad, hallom ahogy sorvadozik odabent az ostobaságodtól. Én sok mindent "hallok" ám. *azaz inkább képzeleg sokszor és azt hiszi, tud dolgokról, pedig valójában az agya szüleményei. Ezúttal csupán bosszantani óhajtja ezt a fruskát, aki szerinte annyira sem érdemes, hogy belerúgjon. Ám a név felkelti amúgy lanyha és kielégíthetetlen érdeklődését. Ismét csak oda kormányozza a fejét Agytröszt Troll felé.*
-Kicsi Rapace, vigyázz a szádra, vagy megtudod, milyen az, ha nem törik ki rögtön a nyakad akasztáskor. *elvigyorodik beteges élvezettel az arcán, de amúgy nem zavartatja magát ennél több megnyilvánulásra. Azért a név tényleg érdekes. Olyan, mint...*
-... mint Freyya hapsija. Az a széllel bélelt bolond igazgató... Eric Rapace. Fekszik, ismersz egy Eric Rapace-t, hm? *most már felkönyökölve néz a lányra és először a beszélgetés-találkozás alatt, pislog egy alig észrevehetőt.*

Tárgy: Re: Belső kert 2012-04-28, 9:52 pm

- Talán zavar? El is húzhatsz a búsba... szivességet tennél vele, szöszi. *nem, nem fordul arra, nem néz sehogy, csak kimondja, ami a nyelve hegyén van, és mindezt kellőképpen gúnyosan, sőt ez már a szarkazmustól csöpög. Nem akar ő bevágódni senkinél, mert azt is minek? Hogy lógjon valaki a nyakán? Egyedül szép az élet, ezt vallja és tartja is magát ehhez.*
- Csak nem hallucinálsz? Mondták már azt is hangok, hogy a zuhanórepülést ki kellene próbálnod mondjuk a harmadik emeletről? *kérdezi ugyanabban a stílusban, mint amit az imént felvett, aztán hamaropsan már a zsebkésével szórakozik, forgatva az ujjai között a pengét, és lassan felhúzza magát ülő helyzetbe, és a nyaktöréses megjegyzésre megvonja a vállát. Nem érdekli. Éppen azt nézi, hogy elég éles-e az a penge, amikor ismét elkereszteli a lány. Hirtelen megfogja a kés nyelét, és már repül is a kés, nem sokkal a szőkeség mellett zúg el, és beleáll a mögötte álló fába.*
- Rapace, b....meg, azt mondtam, hogy Rapace. Jaj, bocsánat... elfelejtettem, hogy valószínűleg van egy agysejted a beszédre, egy meg ahhoz, hogy két lábon járj és egy a légzésre, ezekből a gondolkodásra már nem futja. *dühös. Csak úgy villog a szeme, lehet, hogy komolyan kellene venni ilyen állapotában, mert ilyenkor nem nézi, hogy mi lesz a végeredmény. Igaz, hogy nem verte volna ki azzal a késsel a lány szemét, mert annál pontosabban tud célozni, de talán figyelmeztetésnek elég volt, hogy mellette zúgott el. *
- Különben is honnan ismered te Ericet? *kérdezi, miközben a könyvet a padon hagyva felpattan, és csak úgy csörtet a fáig, kirángatva a kéregből a pengét, majd figyelmesen kezdi vizsgálni, hogy ugye nem csorbult ki, emiatt is lelassul amíg visszaér a padig, de aztán számonkérően néz a lányra. Mégis honnan ismeri a nagybátyját. *

Vendég

-Lám csak, kinyílt a csipád, kisfiam? Úgy látszik, ami a melleidre kellett volna menjen, a nyelveden kötött ki többletben. Túl nagyra nőtt a szád és hosszabb a nyelved a kelleténél, anyukám. *sziszegi lassan, élvezetteljesen. A szemei szikráznak a vad boldogságtól és szinte kéjes élvezettől, amint felül. Hiszen itt egy potenciális, nyúzni való bárányka és remekül elszórakozik éppen a bosszantásával. Annyira meg nem hordja fenn az orrát, hogy a szöszizést felvegye bárkitől is. Főleg nem ettől a ganajtúró bogártól.*
-Nem, csak azt, hogy a bőröddel kellene kidíszítsem a szobámat. És, hogy a "lerí róla, hogy fiús lotyó" feliratot a homlokodra lehetne tetoválni. *fuvolázza mézes-mázos hangon, amitől a falra is lehetne mászni simán egy bosszanthatóbb embernek. Úgy látszik, ez a becenév fog maradni, mert amint felül, máris elsuhan mellette egy csodaszép zsebkés megkarcolva majdnem az arcát. Levitt legfeljebb egy-két szálat a hajából, de nem kár érte. Ha a szemei normálisan működnének, ezt most pislogás követte volna minimum, de így csak mered velük egyenest rá az undok kis béka Fekszikre, alias Rapace-ra, de egyebet egyelőre nem tesz. Azaz... végül úgy egy perc múltán mosolyra, majd egyenest vigyorra húzódik a szája, s jobb keze mutatóujját ismét beveszi a fogai közé harapdálás céljából, mint aki gondolkozik. A szidalmakat hagyja elzúgni a füle mellett totális nemtörődömséggel.*
-Rapace Rapace, az olyan idiótán hangzik. A Fekszik sokkal kutyusosabb. Te pedig remek kutya lennél, ha beidomítanálak. Mondd csak, nem akarsz az ölebem lenni, hm? Napi kétszer még moslékot is adnék neked. *erre már kitör belőle a kacagás és ismét végigdől a padon, hagyja, hogy rázza a nevetés jó két percen keresztül egy huzamban. Az alatt a lány kioperálhatja a zsebkését nyugodtan, mert ő aztán nem áll az útjába.*
-Közöd mi van hozzá? *válaszol mosolygós képpel. Két másodperc múlva ismét straight face-t vágva pillant rá a szemeiben marhának és alantasnak elkönyveltre.*
-Rapace a keresztanyám szeretője. Annak a lotyónak ezúttal egy igazi gerinctelen akadt a horgára. Pont összeillenek. *itt ismét kitör belőle egy rövid nevetéshullám, de gyorsan visszatér eredeti, közömbös állapotába, hogy újból a kiscsajt méregesse.*
-És te lennél az ő....? Mit számít? Fogyatékos banda a Rapace-féle. *idegesítően lenéző éppen, ami azt illeti, sőt a képe unalmat tükröz immáron.*

» Udvar és kert