A Krorun várrom

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-02, 9:58 pm

*Amikor csak lehet, elbüszkélkedem barátnőmmel, ugyanis szeretem őt, és bármikor szóban is megvédeném, de sejtelmem sincs arról, hogy miért tette fel a kérdést, vagy volt-e hátsószándéka, így teljesen normálisa felelek, és szavaira bólogatok egy kicsit.*
- Igen en is. *zárom le a témát ennyivel, s már tovább is terelődik a szó, mégpedig a vívásra, és magyarázatomat követően a lány bele is egyezik a kihívásba, így vidulok fel újra, hiszen már várom a találkozót.*
- Akkor majd... ö... kereslek. *mondom is, már gondolkodva azon, hogy talán előtte Vlad-tól kéne leckét vennem, nehogy csúfos vereséget szenvedjek. Meglepő számomra, hogy elhív engem is, ezért kicsúszik belőlem ez, és a visszakérdezésre kissé zavarba jövök, de gyorsan rendezem arcvonásaimat.*
- Csak... nem gondoltam, hogy szeretnel a tarsasagomban lenni. *felelek neki, ezzel hívva fel rá burkoltan a figyelmét, hogyha esetleg udvariasságból ajánlotta fel, akkor igazán nem haragszom meg, ha mégis meggondolja magát... na jó, talán egy kicsit rosszul érintene. Nem nevetek vele, csak egy kicsit felvont szemöldökkel nézem, de mikor lenyugszik, egy kis csönd után felelek is neki.*
- Egy arny volt. Ilyen hatalmas, sok csappal, es agressziv. Nem tudom, hogy megöltem-e. *vonok vállat, kissé el is merengve a dolgok, mivel bevillannak az emlékképek is, melyeket valahol tudat alatt látok csak, így elbambulok a lány mellett, de aztán gyorsan kirángatom magam ezekből a képzetekből, és a famulus után tekintek.*
- A famulusod nem jön? *bökök fejemmel oda, mivel aranyos kis állat, igazság szerint szívesen megsimogatnám, mivel rám mászni sem próbált, persze nincs ellenvetésem az ellen sem, ha egyedül szeretne maradni, vagy éppen minket kettesben hagyni. Ekkor jön azonban az igazi megdöbbenés, így szavaira én is megállok, annyira lefagyva, hogy eleinte nem is válaszolok, csak nézek.*
- De... nem bant teged? *döntöm meg kissé a fejem, és újabb kérdések tömkelege jut eszembe, s tekintetem is levándorol a lány nyakához, valamilyen harapásnyomot keresve, lehetőleg diszkréten, de mivel automatikus reakció, lehetséges, hogy észreveszi a másik is.* - Nem zavar, hogy csak este lathatod? *kérdezősködöm tovább, hiszen nekem ez a kapcsolat furcsa, és ekkor szűkül kicsit össze a szemem, hiszen tulajdonképpen akár azzal a vámpírral is alkothat párt, aki Gingert megtámadta...*
- Nem zavar, hogy esetleg diakokra tamadhat? Vagy ha masbol iszik? Marmint... szoval, tudod a nyaka, mert az elegge... na mindegy. *rázom is meg fejemet, hiszen nem tudhatom, hogy egyáltalán megharapja-e a lányt, de nyíltan nem teszem fel a kérdést, hogy nem érzi-e magát árulónak azért, mert az iskola ellenségeivel állt össze. Annyi kérdésem lenne még, nevezetesen olyan, is, hogy: nem zavar, hogy halott? De inkább nem teszem fel őket, nem szeretnék összetűzést, így magamban gondolkodom, míg tovább haladok a lány mellett.*
- Nem tehettem rola, hogy megtamadott! *jelentem ki neki, mikor pimaszkodik kissé, de nem haragszom a megjegyzésért, viszont ismét kíváncsi leszek, és hiába nem illik, én tovább kérdezősködök.* - Milyen szep emlekeket? Ott szoktal talakozni a baratoddal? *próbálok tippelgetni, mivel nem szívesen nevezem így, de tapintatlan sem akarok lenni. Bár... talán jogom lenne. Ki tudja... nehéz eldönteni. Inkább ejtem a témát, a biztonság kedvéért, s hamarosan meg is érkezünk az említett helyre, mikor is kezem önkényesen pálcámhoz nyúl, kissé megszorítva azt. Nem örülök a kérdésnek, ez látszik az arcomon is, de végül csak intek a fejemmel, és megindulok az alagsor felé.*
- Lumos! *suttogom, mire pálcám végén kis fény gyullad, és bár zavar, hogy a seprűm a kezemben van, a világért sem engedném el. Lassan haladok lefelé a lépcsőn, benyitva azon az ajtón, ahol legutóbb kimenekültem, de nem lépek be rögtön, csak előre dugom a pálcám, és belesek.*
- Ugy latom üres. De nem biztos. *lépek beljebb óvatosan, kissé körül is nézve, és a támadás nyomai még fellelhetőek, melyre rá is mutatok pálcámmal, hogy Vixi is lássa őket.*
- Meggyujtottam abban a tegelyben a fakat, es raboritottam. *mesélem el röviden a történetet, kissé körbe nézve a falakon, ahol csak úgy mint legutóbb, kínzó eszközök díszelegnek.*
- Szeretnel talalkozni a szörnnyel? *kérdezek rá most nyíltan erre, bár az is lehet, hogy a lányban is túlteng a kalandvágy, amiért igazán nem ítélem el, no és a közelébe nem is félek...*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-02, 10:32 pm

*Ha már annyira vívni szeretne velem, akkor nem fogom teljességgel visszautasítani, elég furán jönne ki, így beleegyezek, nem fogok ettől semmivel se kevesebb lenni.*
- Majd megoldjuk, biztosan összefutunk majd. *bólintok is rá, mivel érzem, hogy picit suta ez így, de ha annyira akar párbajozni, akkor létre is fog majd az jönni, biztosan tudunk majd még találkozni, bár legjobb barátok szerintem soha nem leszünk, főleg úgy, hogy nekem az a dolog nem igazán megy, eddig mindig befuccsolt, nagy szerencsétlenségemre.*
- Ami történt, az már megtörtént. A múlton pedig olykor jobb tovább lépni, talán most nem esünk egymásnak. *mosolyodom el, majd megállva Tarkh felé tekintek.* - De az is lehet, hogy el akarom nyerni most a bizalmad, elcsalni valahova és ott megkínozni és megbüntetni téged. *mondom teljesen komolyan, hiszen nem ismer, simán megtehetném, hogyha olyan csaj lennék, mint amilyenek itt sokan mások, de nem vagyok. Tovább is haladok és így derül fény arra, hogy egy árny támadta meg a srácot.*
- Azokról sose tudni, hogy mit akarnak, de gondolom a tűz segített. *tekintek is az orosz felé és közben Seina is leválik tőlünk, de nem marad túl messze, én ezt tudom, de a srác nem, ami nem is baj.*
- Nincs mindig a nyakamon, szóval nem jön. *felelek és jöhet is a következő téma, méghozzá a vámpírral kapcsolatban, amelyek oly sok kérdést szülnek Tarkh-ban, hogy meg is állok, úgy nézek bele komolyan a szemeibe és látom ám, hogy harapás után kutat.*
- Meg tudom gyógyítani magam és de, előfordult már, hogy bántott, de nem ez a lényeg. Ő egy vámpír, nem várható el tőle, hogy emberként viselkedjen, de én így szeretem és így fogadtam el. *magyarázom is a fiúnak, bár hogy ő ezt mennyire érti meg, arról fogalmam sincs.*
- Az éjszaka pedig nem gond, sentinel vagyok és sokat kell tanulnom is... Na meg, bármikor maradhatok vele nappal is, ő úgyse alszik. *mosolyodom is el, hiszen mi már megoldottuk az ilyesmit, amikor elvitt magához. Csodás napok voltak, megismételném szívesen, de tudom, hogy ez nem rajtam múlik.*
- Túl sokat kérdezel és az a helyzet, hogy nincs semmi közöd se hozzá, szóval elég lesz. *jelentem is ki neki most már határozottan, így a további kérdéseire választ se fog tőlem kapni. Elég volt a faggatózásból, én se kérdezek bele az ő magánéletébe, hogy vajon miket is csinálnak azzal a csajjal. Szóval remélhetőleg most már leszáll erről a témáról, így érkezünk is meg a kastélyba, ahova beérve már meg is gyújtom a fáklyákat és amíg Tarkh fényt csinál a pálcájával, én bal kezembe veszek egy fáklyát.*
- Ha bajba kerülsz, akkor a Lumos miatt nem tudsz majd varázsolni. Jobban járnál, ha fáklyát fognál te is. *pillantok rá és ezt a tanácsot jobb, hogyha megjegyzi, hiszen ez tényleg így van, két varázslatra nem képes egyszerre egy pálca sem. Tovább haladunk hát, lefelé a lépcsőn, egészen az alagsorba, ahol végül egy ajtót kinyitva már egy kínzókamrát is figyelhetünk meg. Számat szépen el is húzom, ahogy belépek, majd körbe is nézek és látom is a dulakodás nyomait.*
- Szerintem már tovább állt, nincs bezárva, a réseken át is tudna távozni. *pillantok a fiú felé, majd végül egy láncra nézek és csak ez után indulok el kifelé.*
- Dehogy szeretnék. Na menjünk innen, a hideg ráz az ilyen helyektől... *persze bizonyára már Noel is kínzott meg embereket, de én abba nem szeretnék most belegondolni, így inkább a felsőbb szintek felé lépkedek, hogy az egyik tornyot nézhessük meg.*
- Félsz itt? *kérdezek is rá, felé tekintve, majd ez után válaszolok meg egy kérdést, amit eddig nem tettem.* - Egyébként igen, azért is szép ez az emlék, mert sokszor találkoztunk már itt Noellel. *bár nem mindig volt kellemes az a találkozás, de ezt most nem kell tudnia a másiknak.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-02, 10:50 pm

*Mivel kapcsolatunk nem indult jól, így a múltkori találkozásunk is felkerül, és érdekes választ kapok, már éppen elmosolyodnék, mikor jön a hozzátétel, melyre pillanatok alatt elkomorodok, és mélyen a lány szemébe nézek.*
- Ez logikatlan. Mar itt megtehetted volna a famulusod segitsegevel, mikor leestem a seprüröl. Mellesleg sentinel vagy, ilyet nem tehetsz ok nelkül. Egyebkent pedig mar multkor is megtehetted volna, hiszen akkor tamadtam is, nem kellett volna magyarazkodnod. *rázom meg a fejem, és most lassan vigyorra áll a szám, úgy döntöm meg kissé a fejem, és felöltöm pimasz ábrázatomat is.*
- Amugy nem menne babam. Ha akarnek, egyetlen masodperc alatt tünnek el. *vonok vallat, és már tovább is indulok, s akár komolyan gondolta, akár nem, innentől kezdve nem fogom neki elárulni, hogyan is tűnhetnék el - hiszen a teleportgyűrűm kezemen van -, sőt, kissé szemmel is tartom. Feltételezésére csak bólintok egyet, és ekkor kerül előtérbe egy olyan téma, mely őszintén megdöbbent, de válaszait hallgatom is, kissé sötét tekintettel.*
- Erzekeny tema, ugye? Arra mar ra sem kerdezek, hogy mit tennel, ha kiderülne, hogy a legjobb baratodat bantotta. *pimaszkodom tovább, de ahogy kérte, abba is hagyom a kérdezősködést, mert őszintén szólva... annyira nem érdekel. Ezzel nem indult meg pozitív irányba szememben, de őt ez nyilván nem érdekli, bár én tudom, hogy a szerelem néha furcsa tud lenni. Nemsokára azonban a várromba is megérkezünk, ahol egy kis intés érkezik a lány felől.*
- Igen, de a masik kezemben a seprüm van. Ha a palcas kezembe faklyat veszek, akkor a palcat mar nem tarthatom, mert nem fogom lerakni a seprümet. *magyarázom neki, s nyilván egyértelmű, hogy eloltanám a fényt, ha úgy hozná a helyzet, hiszen nem ismeretlen számomra a mágia. Vállat vonok mikor a szörny kerül szóba, de következő szavaira már vigyorogva rá is tekintek.*
- Felsz? *kérdezek rá, míg utána indulok, és hamarosan vissza is kapom a kis kérdést, melyre először fejet rázok, de ismét nem tudok parancsolni logikus énemnek, hiszen ha nem magyaráznám meg, talán nem hinné el.*
- Barmikor eltünhetek, elrepülhetek, megvedhetem magam. Plusz itt vagy te is. Ha baj van, segitenel, csak ugy mint en neked. Te nem vagy olyan lany, aki itthagyja a masikat. *közlöm magabiztosan, bár nem ismerem, én úgy érzem, hogy ez így van, legalábbis eddigi viselkedése erre mutatott, ám az is megeshet, hogy tévedek. Ekkor kapok csak választ, de nem felelek rá, csupán bólintok, ugyanis nem szeretnék vitát, de újonnan megtudtam a vámpír nevét is...*
- Eleg ritkan latlak. Szeretsz egyedül lenni, vagy hogy-hogy nem a baratiaddal vagy most? Vagy esetleg... *szűkül ismét össze a szemem, körbetekintve egy kicsit, remélhetőleg ezzel jelezve, hogy a helyre és az időpontra kívánok utalni a lány számára. Kissé megszorítom pálcámat, és úgy nézek bele komoran Vixi szemébe.*
- Az ugye nem lehetseges, hogy te csaltal ide a baratodnak? *kérdezek rá egyértelműen, kissé ridegen is, ugyanis nemrég elsütött mondata még mindig a fülemben cseng. Kissé ellentétes személyiségnek tűnik...*

//Fagy.//

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-03, 6:44 pm

//olvadunk//

*Mivel nem bízik bennem, ez teljes mértékben érezhető, ezért fel is vetem neki, hogy meglehet, hogy csak azért hívom magammal a várromhoz, hogy az után rosszat akarjak neki. De amikor hallom, hogy szerinte ez nincs így, csak kíváncsian hallgatom végig a magyarázatát.*
- Ezek szerint te eddig azt hitted, hogy minden sentinel teljesen segítőkész és nem árthat a másiknak? Ez nincs így. *csóválom is meg a fejem és elég csak Mordredre gondolni, ő is elég kemény... és hát én nem tudom, hogy esetleg már ne lenne sentinel.*
- Egyébként pedig, ott jobban el tudlak rejteni, hogy senki se találjon rád és be tudunk zárkózni, hogy megkínozzalak és hogy senki se hallja a hangod. Itt, az erdőben könnyebben ide jöhetne bárki. *magyarázom is ezt még el neki és a könyvtáras esetre is ugyanaz él, ami az erdőre, ott is ránk lelhettek volna, ha akarnak. *
- Nem vagyok a babád! *jegyzem is meg neki most már ridegebben, majd Seina irányába tekintek.* - Ha eltűnnél, utánad tudnék menni... a famulusom tud teleportálni. *persze van egy mértéke, de mivel Tarkh elsős, fogalma se lehet róla, hogy pontosan meddig és hova tud menni, ahogy azt se, hogy képes-e a követésre, de én tehetnék róla, hogy követni tudjam a srácot. Viszont most nem mérgelődni akarok, így már kezdem úgy érezni eleinte, hogy normálisan el fogunk tudni beszélgetni, de ez még sincs így, ugyanis Noellel kapcsolatban eléggé sok minden merül felé.*
- Nincs itt legjobb barátom, sőt, szerintem barátom sincs... ők mind csak ismerősök. *ez így van. Régen még fontos volt Dorian, Gabe és Cain is, de egyikük se érdeklődik felőlem, így nem érzem barátságnak azt, ami közöttünk van és ha Noel meg akarja támadni őket, hát tegye, úgyis képes a gondolataimban olvasni, tehát tudhatja, hogy nekem már más nem számít itt, a Mysterioban. Idő közben a várromhoz is érkezünk, így gyújtok is be pár fáklyát, majd amikor a fényteremtő varázslattal indul előre a fiú, figyelmeztetőleg utána is szólok, de ahogy hallom, a seprű fontosabb, mint az élete. Nem is mondok semmit se a szavaira, csak fejet csóválok és nemsokára már a kínzókamránál is vagyunk, ahova benézek, de hamar ki is jövök onnan, a szemtelen kérdésnél pedig szemeim megvillannak.*
- Te nem tudod, hogy miket éltem már át, tehát kössz, nem vágyom ilyen helyre. *morgom is oda, mivel velem már történtek halálközeli élmények és bár így ki nem láncoltak még, remélem, hogy nem is fog erre sor kerülni. Elhagyjuk tehát az alagsort, majd felfelé haladunk, miközben én teszem fel ugyanezt a kérdést is.*
- Nem vagyok olyan lány? Hát... meglehet. *bólintok is rá, mivel ez így van és végül az ablakhoz érve mesélem le, hogy miért is kedves számomra ez a hely.*
- Már az előbb mondtam, nincsenek barátaim. *fordulok is meg, miután kibámultam az ablakon és szépen hátsómat az ablakpárkánynak döntöm, onnan hallgatom a srác szavait és kissé fel is nevetek.*
- Hát ha így van, hogy csak ezért jöttél velem, akkor úgyis ki fog derülni. De furcsa ez a feltételezés, az előbb még bíztál bennem. *nem is értem, hogy most ez hogy jött neki, de nyugodtan megmagyarázhatja. Na meg, nem igazán zavar, hogy a pálcáját fogdossa, erősebb vagyok nála, de nem óhajtom bántani, bár tény, hogy ő ezt nem tudhatja.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-03, 7:04 pm

*Egyáltalán nem gondolom úgy, hogy a sentinelek angyalok, sőt... ám eléggé irreálisnak érezném, ha olyat neveznének ki, aki lépten-nyomon agresszívan rátámad bárkire. Természetesen önvédelem, vagy egy kis leckéztetés belefér, azonban kétséges, hogy ne lenne-e ennek határa.*
- Nem, de elég logikatlannak hangzik, hogy egy kifejezetten agressziv, es többször ok nelkül tamado embert nevezzenek ki. Na, persze nem tudom, te ebbe a kategoriaba esel-e, es ha eddig jokislany voltal, akkor megeshet, hogy elneznek neked. De egyebkent ketlem, hogy az iskola bajkeveröi lennenek a peldamutato sentinelek. *vonok vállat, megmagyarázva neki, hogy ilyentől miért is nincs félelmem. Hümmögbe bólogatok szavaira, és államon is végigsimítok elgondolkodva, mikor kifejti, mivel ebben igaza van.*
- Ez igaz...igaz. Ellenben nem tudom mi a celod. Meg akarsz remiteni? Miert? Nem sikerült. Ha valoban erre palyaznal, javaslom hivj eletre egy elöholtat, es csapd le a fejet a demoni kezeddel, mint az a masik. Az hatasosabb. Egyebkent sem lenne ujdonsag a kinzas. *sóhajtok, fel az összes eszembe ötlő emléket egybesűrítve, egy kicsit ide-oda utalgatva. Tényleg, Vixi annyira egy kedves lánynak tűnik, hogy egyszerűen nem tudnám ezt kinézni belőle, bár ha jobban belegondolunk, akkor más is tűnt már kedvesnek...*
- Amugy pedig, ha ez lenne a celod, miert vartal ilyen sokat? Fel ev... hosszu idö. *pillantok ismét kíváncsian a szemébe, ám felhorkanására csak egy beleegyező mosolyra futja, mely akár gunyorosnak is elmehetne, de az amit mond, még inkább kíváncsivá tesz.*
- Ah... maris elarultad egy kepesseget. A klubbhelyisegbe szerintem nem tudsz vele bejönni. Vagy igen? Lenyegtelen. Eleg egy emberekkel teli helyre erni az iskolan belül, es nincs gond. *rázom ismét a fejem, de tényleg kíváncsi volnék, hogy vajon famulussal képes-e más házak klubbhelyiségébe teleportálni, mivel a lány nem a házam tagja. Következő szavaira megtorpanok ismét, úgy fürkészem egy kissé Vixit, valahol sajnálattal szemeimben.*
- Tudom, milyen mikor az embernek nincsenek baratai. Nekem is alig van... inkabb ismerösök. Az iskola elött pedig nem is volt. Bar a magany, es az albaratok megszokhatoak, megsem az igazi. *motyogom magam elé, hiszen nekem a birtokon belül ilyenben volt részem. Azt viszont elképzelni sem tudom, hogy a lánynak vajon miért nincsenek barátai, hiszen nem úgy látszik, mint aki okot ad ra.*
- De miert nincsenek barataid? Te nem vagy olyan kötekedö, mint en. Kedvesnek tünsz, mi akadalyozza meg a többieket, vagy teged a baratkozasban? *érdeklődöm továbbra is, s a továbbiakban már együtt fedezzük fel a sötét várromot, mely ismét egy kis kérdéspárbajt hoz elő belőlünk, úgy tekintek most a lányra.*
- De. Van sejtelmem. Itt mindenki, aki felsöbb eves, keresztülment rengeteg kalandon. Nem lehetett kellemes. Multkor is reszem volt egyben. *felelem neki komolyan, hiszen azért, mert valóban nem ismerem a történeteit, nem jelenti azt, hogy nem tudnám nagyjából belőni, hogy miken is ment keresztül. Újabban pedig fentebb folytatjuk a beszélgetést, s szavaira csak bólintok, hiszen úgy gondolom ahogyan ő, de a barát téma ismét előjön.*
- Nem is szeretnel? *kérdezek rá erre az ostobának tűnő kérdésre, de szerintem mindenki képes szerezni barátokat, ha nagyon szeretné. Még én is. Vixinek nem okozhat gondot, bár lehet, hogy hatalmasat tévedek. Ekkor ötlik fel bennem valami, melyet szóvá is teszek, de a lány reakcióiból lemérve nem lehetek veszélyben.*
- Igen, mert olyan veszely, ellen ami mindkettönket fenyegeti, az oldalamon harcolnal, de ha elökerülne a baratod, nem vagyok benne biztos, hogy mellettem allnal. Vagy tevedek? *logikázom tovább, hiszen nem ismerem a lányt, de ezek a zavarba ejtő kérdések talán elősegítik picit ezt a folyamatot, még ha nem is kellemesen. Elvégre talán kellemetlen... de mindenképp izgalmas kérdések.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-03, 7:15 pm

*Kezd az agyamra menni ez a fiú, így csak szememet forgatom meg picit, ahogy a sentinelekről dumál továbbra is, mivel nagyon okosnak érzi magát véleményem szerint.*
- Ha ennyire sok mindent tudsz a sentinelekről, akkor miért nem vagy az te magad is? *kérdezek is rá, majd szemeim picit összébb szűkülnek.* - Áh, azért, mert te velem ellentétben nagyon is bajkeverő vagy. *elég csak a könyvtári esetre gondolnom. Szóval fejemet is megcsóválom cseppet és végül kifejtem már azt is neki, hogy miért is vihetném a Kruron várhoz, de aztán jönnek az újabb kérdések, melyektől lassan már a falra mászom.*
- Nem tudom, hogy mire gondolsz vagy kire utalsz, de én már unom ezt az egészet, egyszerűen csak mondtam, nincs különösebb oka és nem származik abból se előnyöm, hogyha megijesztelek. *felelek, most már belefáradva ebbe az egészbe, majd a famulusom egyik képességének elárulásával mondom el azt is, hogy utána tudnék menni. Természetesen én ezt nem gondolom így, mivel ismerem Seina határait, de Tarkh-nak se kell mindent tudnia.*
- És? Miért baj, ha elárultam, hogy mit tud? Nem titok... és mint mondtam, nem akarlak bántani, szóval lépjünk már túl ezen. *nem felelek a klubhelyiséges dologra, mivel nem tudok bemenni és szerintem ez is elég egyértelmű, majd rájön magától is, ha már olyan kis okosnak gondolja magát.*
- Valahogy mindegyikben csalódom és egyik se bizonyul igaz barátnak, talán ezért. De majd idővel biztosan másképp lesz, ha pedig nem, hát ez van. *itt van nekem most már Noel, ő pedig tökéletesen elég, úgy érzem, hogy nem kell más. Ahogy megérkezünk a kínzókamrába, még bizonyos témák előtérbe kerülnek és bár megkérdezném, hogy vele mi történt, mégse teszem, mert nem akarom, hogy az enyémről is kérdezzen. Furán nézne ki, ha elárulnám, hogy egy incubus mit is tett velem, szóval nem, ezen tovább lépek, de arcom mégis eltorzul az elméktől, ahogy magáévá tett... *
- Mint mondtam, majd lesznek, ha eljön az ideje. *nézek még rá és végül felérve az egyik szobába az ablakhoz sétálok, hogy ismét Noelt vegyük előre, na meg azt, hogy vajon ki mellé is állnék, ha gond lenne.*
- Nem tévedsz, egyértelműen mellé állnék, ugyanis téged nem kedvellek. *odalépek az egyik kanapéhoz, lehúzom róla a takaró fóliát és végül nyugodtan le is dobom magam rá.*
- Mindig ennyit kérdezel? Csak mert sok mindenhez nincs közöd, mégis beleütöd az orrodat. *teszem fel azt a kérdést, amely már nagyon ki akart jönni belőlem és hát mást sikerrel járt.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-03, 7:31 pm

*Megeshet, hogy rosszul következtetek bizonyos témákban, esetleg tudásom hiányos, ám én mégis hangoztatom véleményemet, hiszen ha tévedek, akkor majd kijavítanak. Így fejlődik az ember, nem mellesleg beszélgetés alap is. Kérdésére viszont kissé megütközök, ami arcomra is kiül, tehát nem tudom titkolni meglepettségemet, melynek köszönhetően hirtelen meg sem tudok szólalni, csak szám marad tátva, és szemöldököm kissé összevonom.*
- Miert kerdezgeti tölem mindenki ezt? Talan ugy nezek ki, mint aki született sentinel, vagy abmbicioi vannak ilyen iranyban? En hatarozottan nem tudnek emberekkel foglalkozni. *rázom meg a fejem, s úgy hallom, a lány is egyetért ebben velem, melyre kissé elgondolkodom, ismét elnézve Vixi válla felett, úgy húzom el számat.* - Az voltam igen... mostanaban nem tamadtam ra senkire ok nelkül. Jezusom... talan kisse tol jofiu is vagyok. *veszem fel ironikus arcvonásaimat, majd tovább is állok egy komolyabb témára, melyet megvitatunk, s szavaira megadóan bólintok.*
- Hat rendben. Mondjuk akkor nem ertem, minek hoztad fel. *csóválom kissé fejemet, s hamarosan már a famulusról társalgunk, s elméletem pont nem talált, hiszen a lány nem tartozik a famulus képességeit titkolók közé.*
- Csak azert mondtam, mert sokan titkoljak. Azt hiszik, ellenük fogom hasznalni. Tudod itt van egy paranoias reteg szerintem... *forgatom meg szemeimet, nem lereagálva mondata lényegét, hiszen magamban elkönyveltem a valószínű sikertelenséget ilyen esetekben. Nemsokára azonban kellemesebb téma üti fel fejét a barátkozás körében, így nézek a lány szemébe megértően, hiszen azokhoz a történetekhez, melyek engem is érintettek valamilyen formában, nem vagyok érzéketlen.*
- Az nem lehet jo. En meg nem csalodtam... mert nem is voltak, de azt hiszem, a te eseted rosszabb. Viszont nem tudlak elkepzelni baratok nelkül, ugyhogy ha lehet egy tippem, biztosan lesz, vagy lesznek. *nyugtatom egy kicsit a lányt egész komolyan, mígnem ismét érdekesebb beszélgetés bontakozik ki közöttünk, mégpedig a vámpírokról, csak úgy, mint az előbb. Kérdés nélkül odasétálok a lány mellé,, seprűmet a kanapénak támasztva ülök le rá, kis hely távolságra a lánytól, s csak utána nézek rá.*
- Tudod, eleg mostoha helyzetben lennel akkor. Ha neki segitenel, akkor az iskola diakjat, azaz az iskolat arulnad el, ha pedig nekem, akkor a baratodat. Egyik sem jobb a masiknal. *meredek most már magam elé, úgy bújik ki végre a lányból is egy saját kérdés, melyet nem a beszélgetés szele hozott magával, ám sejtettem, hogy benne bujkál, de minden bizonnyal most látta elérkezettnek az időt a kibökésére, ennyi kérdés után.*
- Hm... nem, alapvetöen nem kerdezek ennyit, mert nem szokott erdekelni a masik, de te erdekes vagy. Egyebeknt pedig te eppen hogy keveset kerdezel, es ha ez igy maradna, es nem növelnem a kerdeseim szamat, csöndben mennek egymas mellet. *magyarázom meg neki, hogy miért is jár ennyit a szám, ugyanis alap esetben nem lennék senkire sem kíváncsi, viszont Vixivel van előéletünk, és nem egy titkot rejteget ez a lányka...*
- Szerinted kene gyurnom? *pillantok hirtelen ötlettől vezérelve felé, s minden bizonnyal nem okozhat számára gondot a kérdés megválaszolása, ugyanis rövid ujjúban vagyok.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-03, 7:42 pm

*Annyira kis okosnak képzeli magát, főleg a sentinelek dolgairól, mintha ő maga is az lenne, így hát egyértelműen felteszem a kérdést, de kissé irónikusnak szánva, ugyanis el nem tudnám őt is sentinelnek képzelni.*
- Más is kérdezte már? Egyébként igen, ambíciózusnak nézel ki, akinek vannak céljai és az ranggal jár. *bólintok is rá, mivel eddigi ismeretünk alapján én ezt tudnám mondani, de aztán kibököm ám azt is, hogy mivel bajkeverőnek tartom, ezért mégse lehetne sentinel.*
- Jófiú? Hát ezt csak te tudhatod. *vonok vállat, ugyanis tényleg nem tudok róla sokat, de ha ő így érzi, hát az már az ő dolga. Nekem nem lenne gondom azzal, hogyha normálisabb lenne, de eddig nem tűnik annak. Viszont már kezdem unni a kérdéseit, így hát tovább is lépünk bizonyos témákon és jöhet is a famulusom képessége, mivel számomra nem titok.*
- Igen, tudok róla, de nálam nem titok. *mosolyodom is el cseppet, majd sétálunk is tovább, de már picit bánom, hogy magammal hívtam, egyedül lehet, hogy jobban éreztem volna magam. A barátok szóba hozása se teszi jobbá ezt a kis találkozást, mivel én nem büszkélkedhetem itt igazán eggyel sem, Noel az, akiben megbízom, bár ő is olykor annyira ki tudja forgatni a szavaimat.*
- Nem kell bíztatnod, megvagyok, de tényleg. *pillantok bele szemeibe sokat mondóan, majd kis idő múlva már le is ülök a kanapéra, így árulva el azt is, hogyha itt lenne Noel, igenis mellé állnék, nem számít az, hogy sentinel vagyok, ez nem arról szólna.*
- Engem nem érdekelne, hogy az iskola diákja vagyok, azt mondhatnám, hogy rám parancsolt vagy befolyásolt... Hidd el, nekem hinnének, mivel én sentinel is vagyok, na meg segítőkész ember, te pedig még elég új vagy itt. *nem is tudom, hogy miért is mondok neki ilyeneket, főleg mivel tudom, hogy az igazságot se lenne nehéz kideríteni, de tehetnénk Tarkh-al is valamit, hogy ne árulhasson el, Noel biztosan megoldaná. Na de ideje érdeklődnöm is egy picit.*
- Talán azért nem kérdezek, mert nekem te kevésbé vagy érdekes és én néha szeretem a csöndet. *dőlök is hátra fejemmel és be is hunyom egy pillanatra a szemeimet, élvezve egy picikét azt a bizonyos csendet, amelyről az előbb szó volt, de amikor ismét kérdez, méghozzá a külsejével kapcsolatban, felvonom szemöldököm, úgy nézek rá most már.*
- Igen... szerintem rád férne. *nekem egy picit se tetszik, nincs benne semmi, ami megfoghat, de zavar ez a mostani énem, hogy ilyen bunkó vagyok, ez tényleg annyira idegen tőlem. Beletúrok barna tincseimbe, majd végül az ablak felé nézek.*
- Na jó, szerintem menjünk... *kelek is fel inkább, tényleg nincs sok értelme itt maradnunk, mert ha Noel esetleg mégis erre jár, fene tudja, hogy mit fog hinni és hogy mi fog történni és tényleg belül nem akarom, hogy baja essen a srácnak.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-03, 8:00 pm

*Bele sem gondoltam abba az érvbe, amivel most jön elő a lány, s egy pillanatra el is gondolkodom. Valóban ambiciózus vagyok, de közel sem ilyen irányban... a családom megmentése, és Oroszország maffia világa feletti hatalom átvétele a cél. Szerintem ez pont elég.*
- Igen. Nil kerdezte. Lehet, hogy annak tünök, az is vagyok... de mas iranyba. *nyomom meg a végét sokatmondóan, ám úgy látszik, a lány nemigen érti a célzást, mely inkább ironikus, így megcsóválom a fejem egy kis sóhajtással.*
- Vicceltem. *bököm ki, hogy tisztázzam azért, ugyais minden vagyok, csak nem jófiú. Azok unalmasok. Annyira ellentétes számomra a lány, hogy úgy hiszem, van egy normális énje, amit aznap éjszaka ismertem meg a könyvtárban, mikor nem támadsz vissza, és van egy sötét, ami érdekes dolgok kimondására készteti. Kérdés az, hogy mitől lett ilyen, de erre is van tippem. Vállat vonok azokra amit mond, ugyanis próbálkozom kissé kedves lenni, de ha neki sem ez, sem a bunkó énem nem tetszik, akkor nem tudok mit tenni, tovább nem próbálkozom. Szavai teljesen elkomorítanak, úgy nézek sötéten a szemébe.*
- Kepes lennel hazudni. Azoknak, akik megbiznak benned. Mit arul ez rolad el? *bökök felé fejemmel cseppet sem kedvesen, sőt, szavaimból süt az elítélés és a megvetés. Ez a lehető legaljasabb dolog, amit ember tehet. Akkor is, ha szeret valakit. Hiába jegyzem meg neki óvatosan, hogy érdekesnek tartom a személyiségét, rettentő tapintatlan választ kapok vissza, és ezzel sérti meg leginkább az egomat. Engem lehet szeretni, és gyűlölni, van aki elfogad, de nem törődik velem, de hogy valaki egyszerűen átlagosnak tartson... olyan még nem volt.*
- Bunko vagy, tudsz rola? Ha nem erdekellek, minek hivtal ide? Valoszinüleg ezert nincsenek barataid, mert vagy ilyen a szemelyiseged, hogy nem veszed eszre a probalkozast, es taszitasz mindenkit, vagy a baratod, Noel van rad ilyen hatassal. Nem csodalkoznek. Ez majdnem nekrofilia. *csóválom a fejemet végig a lány szemébe nézve, s már fel is pattanok a kanapéról. Válasza már teljesen hidegen hagy, ugyanis elásta magát a szememben, de főként azzal, hogy bárkit feláldozna azért, hogy a szerette, aki egyébként természetellenes, jól érezze magát.*
- Mr. Fenris szerintem nem tudja kit valasztott. Hozzam kepest te gonosz vagy. *morgok oda, s már seprűm is a kezemben van, úgy rázom meg a fejemet ismét, mikor elhív. Kizárt.*
- Azt hiszem, nem vagyok eleg erdekes tarsasag szamodra. Maradj egyedül, akkor senkinek nem artasz. Talan meg a baratod is felbukkan. Csalodas voltal. De van ilyen. Viszlat. *azzal már egyszerűen el is tűnök, kissé felpaprikázottan, a klubbhelyiségembe teleportálva, egyszerűen ledobva ágyra cuccaimat. Ismét kezdődik a sikertelenség sorozat a lányoknál. Vixi talán egy ómen.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-03, 8:16 pm

*Csak aprót bólintok a szavaira, mivel neki kell tudnia, hogy mit is szeretne elérni az életében és mit nem. Én soha nem akartam sentinel lenni, aztán mégis így alakult, de amikor Mr. Fenris előállt vele, mégse szerettem volna visszautasítani a dolgokat. A beszélgetésünk elég sok mindenről szól, de valahogy nem nevezhető normálisnak, folyamatosan taszítom a fiút és ezt én magam is érzékelem, de mégis, így látom a legjobbnak. Le is ülünk hát a kanapéra, hol elárulom azt is, hogy Noel mellé állnék, hogyha gond lenne, de amikor ő oly negatívan méreget, majd el is mondja a véleményét, már érzékelem, hogy mire gondol, de hát ez lettem én, ilyenné tettek úgy hiszem. Ha senkinek se kell az a kedves, aranyos lány, akit nyújtani tudok, ha mindenki ellök magától, akkor hát lehetek ilyen is, talán ez az énem nagyobb sikert fog aratni, mert már unom azt, hogy mindig eldobnak.*
- Tudod, itt, a Mysterioban, rengetegen hazudnak, sőt, még a magiszterek is. Tehát nem árul ez el mást rólam, minthogy ide való vagyok. *magyarázom is el, mivel tudok róla, hogy mennyi hazugság is járja át az iskola falait. Lehet, hogy ő érdekesnek tart, de nem tudom, hogy mire fel, így jelentem ki, hogy belőlem ő tényleg semmit se vált ki és amikor a bunkó énemmel jön, csak rábólintok.*
- Igen, tudok róla... Talán azért, hátha most majd normálisan kijövünk, de úgy néz ki, hogy nem. *felelem egyszerűen, majd tovább is hallgatom, de csak mosolyogva döntöm meg a fejemet cseppet.* - Tudod, senkinek se kellettem úgy, amilyen vagyok, hát akkor lehetek más is. És egyáltalán nem érdekel egy elsős véleménye arról, hogy milyen párkapcsolatban is élek, tehát igen, bunkó vagyok és leszek is, ez van, törődj bele. *nézek most már ridegen rá, mert tényleg úgy érzem, hogyha normális is lettem volna se jönnénk ki jól, már csak azért se, mert előítéletei vannak a vámpírokkal szemben és mivel Noel hozzám tartozik, én pedig hozzá, meg fogom őt védeni.*
- Gonosz? Nézz már magadba Tarkh, milyen intézménybe jöttél tanulni? Talán fehér mágiára számítottál és csupa jóságra? Akkor menj aurorképzőbe. *vetem még oda neki és végül már a többi nem is érdekel. Felőlem csalódhat, nem ismerem, nem hat meg, tehát intek is felé, majd végül felkelek és le is csörtetek a bejárathoz, hogy aztán Seinát keresse meg az erdőben. Tudom, hogy mindez nem volt szép, de a jóságot már kezdik teljesen kiölni belőlem, úgy hiszem, hogy nem is akarok senkit se közel engedni már magamhoz... elég nekem Noel.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-05, 3:35 pm

* Sűrű, sötét gomolyfelhők gyülekeznek egész nap az égen így ennek köszönhetően a nappal is szabadságot jelent számomra, ezért bátran hagyom el a kastélyt és veszem az irányt Seol szigete felé, azon is belül egyenlőre a főutca irányába. Egy ideig nyugodtan sétálgatok az emberek közt kik közül talán csak egy picit tűnök ki de amint a város széle felé haladok úgy válok egyre ingerlékenyebbé. Hogy miért is? Szomjas vagyok, szomjúzom a vérre mire már oly régóta vágyom, nem bírok tovább várni Vixilienre kivel az elmúlt időszakban nem találkoztunk, mi csak tovább tetézi ingerlékenységem. Ahogy a kertes házakhoz érek megpillantok egy felém tartó fiatal nőt, nem túl szép, nem is az ízlésem de a célnak tökéletesen meg fog felelni. Szemének láthatatlan gyorsasággal közelítem meg s ragadom el az erdő irányába, kiáltozása csak egy pillanatra rémül fel mivel elhallgattatom menet közben ám mégsem ölöm meg. Célom a várrom hol meghúzhatom magam ha ne adj isten az idő jobbra fordulna, így zsákmányommal térek be az elhagyatott épületbe meg sem állva a díványig.*
- Csssss, cssss....* szorítom magamhoz hátulról szájánál fogva a nyöszörgő nőt míg a másik kezemmel haján simítok végig.*
- Megígérem, hogy sosem kell erre emlékezned...* suttogom a fülébe s mivel oly közel van hozzám érzem bőre illatát, hallom vérének zubogó áramlását így nem is váratom magam tovább, elkotorva tincseit mélyesztem fogaim bőrébe s kezdem el szívni s szívni mire az undor környékez meg ízétől. A síró nőt durván a földhöz taszítom majd követve őt dühösen szegezem rá tekintetem.*
- Undorító vagy...* lendül kezem orcája felé mi akkorát csattan, hogy kis híján le is verem fejét a nyakáról. Büntetem mintha ő tehetne arról, hogy nem varázslóvér csörgedezik ereiben. de mindez nem érdekel mivel én továbbra is szomjas vagyok, ebből a mocsokból én nem iszom...*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-05, 3:43 pm

*Mivel igen csak rossz az idő, így hát reménykedem benne, hogy talán a mostani sétám már nem lesz oly sikertelen... igen, akár estig szándékomban áll a romnál maradni, hogy talán most végre találkozhassak Noellel. Rosszul érzem magam, olyan, mintha kerülne engem, de nem, erre biztosan nem kerülhet sor, hiszen nem vétettem ellene semmit... Az eső viszont nemsokára megered, így a nyakamba zúdul jó adag víztömeg, arra késztetve, hogy a maradék métereket most már futva tegyem meg. Sportcipőm picit beázik, a világoskék színű farmernadrágom is hamarosan már vizes lesz, akár csak az ezüst színű kis toppom. A hátamon egyébként szeretett kardom is megtalálható, jobb ezt is magamnál tartani, nem csak a pálcámat, mert ki tudja, hogy mi várhat majd rám. Ahogy viszont beérek, a számomra már oly ismert helység felé tekintek, hajamból kicsavarom a vizet, majd végül be is lépek a nappaliféleségbe, hol fura látvány tárul a szemeim elé. Noel láttán a szívem boldogan megdobban, de amikor végignézem azt, hogy mit csinál, majd eleresztve még egy pofon is jár szerencsétlennek, nem is kicsike, egy picit ledöbbenek. Tudom, hogy vámpír, ahogy azt is, hogy nem mindenkivel oly kedves, mint amilyen velem szokott lenni... elég csak a régi időkre gondolni, mikor engem is bántott. Nyelek egy aprót, majd lassan a férfi mögé lépve kezeimmel lágyan átölelem a derekát.*
- Noel, mi a baj? *suttogom halkan felé és nagyon remélem, hogy el fogja árulni nekem. Annyira hiányzott már, olyan jó látni, megölelni ismét, így picit el is mosolyodom, próbálva nem figyelni a zokogó nőre, csakis kedvesemre koncentrálok.*
- Azt hittem, hogy most se leszel itt, pedig annyiszor kerestelek. *motyogom hátának, miközben fejemet is neki hajtom, így remeg meg picit a kezem, hiszen cseppet fázom, de nem akarom felmelegíteni magam, érezni akarom hideg testét, érezni akarom, hogy itt van, velem.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-05, 3:56 pm

* Fogalmam sincs hogy történik meg az, hogy nem érzem meg Vixi jelenlétét mivel úgy tűnik nagyon is közel van az én kedvesem, de ez így történik, így hát zsákmányommal egyetemben robbanok be a házba hol a díványtál éktelen haragra gerjedek miután kortyolok a nőből. Ember, vére bár megfelelő lenne a számomra mégsem az, a varázslóvér számomra és sok másik vámpír számára sokkal fenségesebb, kielégítőbb így már igen snassznak vélem a "sima" emberi vért. A földre lököm majd egy pofon is elcsattan de ekkor ráébredek arra, hogy nem vagyok egyedül áldozatommal s ahogy megérzem Vixi illatát mi édesen kevereg az eső illatával fejem felé fordítom. Haragos tekintetem egy idő után átalakul vágyakozóvá, barátságossá de mindez addig tart míg őt figyelem, mikor a nőre vetül pillantásom el is szivárog.*
- Az a baj szerelmem, hogy ennek a szutyoknak rossz az íze.* morgok is rá a kúszó nőre így felső ajkam a fogaimra kúszik miközben egy lépéssel elejét veszem a menekülésének mi olybá tűnik, hogy sikerül is, ahogy bokájára taposok úgy ahogy van el is töröm. Ahogy hozzámér az én emberem feszülő testemmel érintkezhet mi fokozatosan felenged érintése alatt.*
- Szomjas vagyok.... kiszáradok ha nem iszom mihamarabb. De nem belőled akartam.* fordulok meg karjai között így veszem hát közre szépséges arcát kezeimmel hogy szemeibe pillanthassak.*
- Tudom... láttalak a minap itt...* érezheti, hogy nagy erőfeszítésbe kerül számomra az, hogy most finom legyek, a nőt ki tudom zárni, nem zavar hánykódása, de a szomjúságom már annál inkább zavar. Feszülté tesz s minden a lány közelében tett mozdulatomra figyelnem kell, nehogy kárt tegyek benne akaratomon kívül.*
- Hiányoztál... de úgy gondoltam pár nélkülem eltöltött nap jót fog tenni. Nem tudtad, de a közeledben voltam...* mosolyodom el kissé így hát azt is tudhatja, hogy mikor azzal az orosz gyerekkel járt itt akkor nem voltak egyedül.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-05, 4:05 pm

*A szemeim elé táruló látvány kissé megijeszt, de nem, Noel velem sose viselkedne így, nem adnék rá okot, így hát lassan indulok meg felé és nemsokára érzékelem is, ahogy felém tekint. Nem zavar, hogy megáztam, ez is ad egyfajta különleges szépséget nekem, ha esetleg a kreolos bőröm nem lenne elég, így teszem is fel a kérdést, próbálva úgy nézni a férfire, hogy véletlenül se figyeljek a nő irányába, nem akarom, hogy tekintetünk találkozzon, nem akarom megsajnálni, nem tehetem.*
- Gondolom mugli és azért nem olyan, mint amilyet szeretsz. *végül odalépek hozzá, de előtte még a csont tör, én pedig ismét megremegek, de azért átölelem hátulról kedvesemet és az előző szavai mégis csak jól estek, hiszen "szerelmének" szólított, ami nem mindig történik meg. Átölelem tehát, szorosan, ahogy csak tudom és amikor megfordul, csak engedek neki, nem fogva úgy, hogy ezt ne tehesse meg.*
- Akkor keressünk valakit. Ez egy varázslóváros, biztosan találsz olyat, aki megfelel neked. *mosolyodom el lágyan, majd arcom kezeibe kerül és így tudom meg azt is, hogy látott ám itt engem, amely teljesen meglep, már csak Tarkh miatt is, emlékszem, hogy azt hitte, hogy Noelnek szánom.*
- Akkor hallottál mindent. Gonosz és bunkó lennék? *teszem fel a kérdést, mert bár akkor lehet, hogy tényleg az voltam, mégsem érzem magam teljesen olyannak, mint amilyennek az az elsős orosz fiú állított.*
- De miért gondoltad úgy, hogy jót fog tenni, ha picit nem találkozunk? *kíváncsiskodom továbbra is, én magam is teljesen kizárva szerencsétlen nőt, mivel nem akarom, hogy ebből még nekem származzon gondom. Inkább csak tovább ölelem a vámpírt és lassan egyik kezem arcára kúszik, így simítok végig rajta.*
- Elnézzünk akkor a városba valami laktatóért neked? *kérdezek is rá, majd kezem lágyan az övére siklik és picit húzni is kezdem, el innen. A nő is megúszná Noelt, a vámpír se maradna éhen, én pedig... hát ismét megázom majd, de talán túlélem, csak nem fázom meg.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-05, 4:27 pm

* Akire vágyok s vágytam az elmúlt napokban jelen van, mi meglep, vámpír létemre és képességeimnek köszönhetően tudnom kellett volna, hogy a közelben van, de most már nem számít, itt van, láthatom és érezhetem amint átölel. Feszültségem bár jelen van némileg csökken a lány érintésének és ölelésének köszönhetően, hangszínemen viszont nem tudok változtatni ahogy megadom kérdésére a választ.*
- Ez a legkevésbé sem változtat azon a tényen, hogy szomjas vagyok. Megfizet...* sziszegem s ezzel egy időben súlytok le talpammal a bokájára mivel az azt hiszi, hogy meg tud menekülni, a csonttörés fájdalmas és jól hallható is, jelen pillanatban nem figyelek arra, hogy ez miként hat Vixire. Megfordulok és óvatosan közrefogom arcát ahogy belenézek szépséges tekintetébe.*
- Rendben van. Nem így terveztem a veled való találkozást de szükségem van a vérre.* viszont a kísértés mit a lány jelent számomra izgatottá is tesz egyben, jól tudom milyen, sőt mi több már ajkaim közt érzem csodás ízét, de nem, nem akarom legyengíteni, oly rég találkoztunk az elmúlt időszakban személyesen mivel én ha nem is közvetlen a közelébe de jelen voltam. A kérdésre elmosolyodom s megsimítom arcát, lehet, hogy az volt de én így is büszke voltam rá.*
- Számomra Te vagy a tökély. Ha vele szemben úgy érzi, hogy az voltál az az ő baja. Túl sokat kérdezett...* tudom, hogy nem lesznek legjobb barátok ez a gondolataikból kiderült számomra s mivel tudom, hogy a lány kitart mellettem és bevállal mindenki előtt így a féltékenység maró ereje sem környékezett meg.*
- Bár megnéztem volna a Te arcodat is ha előléptem volna. Sosem tudtad volna bizonyítani annak az ellenkezőjét, hogy nem nekem csaltad ide, így meghúztam magam.* hallottam a srác ezen felvetését mi mulattató volt számomra de gondoltam én a lányra így hát nem fedtem fel magam.*
- Vagy kellett volna?* eresztem el végigsimítva karján is közben de a kérdésnél már teljesen eleresztem.*
- Tudod amikor itt jártam a romoknál és Ti itt voltatok akkor rájöttem, hogy ez a harcolós, nagyszájú lány az aki kell nekem, akit megismertem. Félre ne értsd...* pillantok rá.* - Nem azt mondom, hogy kedveskedve, mézes-mázasan nem kellesz de hogy a kettő összhangban legyen így úgy döntöttem, hogy kevesebb mérget kapsz.* jelentem ki határozottan mint aki már döntött e kérdés felől és ez így is van, volt időm átgondolni a dolgot így hát fellebbezésnek itt helye nincsen. Ahogy húzni kezd úgy lépek pár lépést de aztán meghúzom kezét gyengéden megálljra késztetve.*
- Rögtön... csak előbb azt szeretném ha elintéznéd.* állok el előle így tárva fel előtte a nőt ki még él és magánál is van csak a lábfeje és az egyik orcája szenvedett kárt de ettől függetlenül még eszénél van.*
- Szeretném ha megmutatnád mit tudsz.* pillantok a pálcájára és a háta irányába utalva arra, hogy nekem tök mindegy mi módon intézi el a lényeg, hogy a nő halott legyen.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-05, 4:44 pm

*Nem tudom, hogy miért egy szerencsétlenen akarja levezetni a benne lévő feszültséget, de jobbnak látom nem beleszólni abba, hogy mit tesz, mert félő, hogy akkor esetleg magam alatt vágnám azt a bizonyos fát, tehát nem, most okos leszek és teljesen átnézek azon a nőn, ki a földön fetreng. Egy ötlettel is állok elő, mely szerint elnézhetnénk együtt a városba és hogyha úgy van, ott képes lenne csillapítani a szomját, hogyha úgy hozza kedve és amikor hallom, hogy beleegyezik, csak rábólintok.*
- Én ráérek egész nap, lesz még időnk. *bíztatom is picikét, majd ahogy kiderül a számomra, hogy figyelt engem, sőt, itt volt akkor is, amikor Tarkh-al beszéltem, eszembe jutnak a fiú szavai, ezért is teszem fel a kérdést, hogy vajon Noel hogy is vélekedik erről.*
- Örülök, hogy neked megfelelek. *tényleg mindennél többet jelent nekem Noel, végre ő itt van nekem, számíthatok rá, bármi is van. * - Hát én is megnéztem volna az arcát, de jobban tetted, hogy nem jöttél elő, félő, hogy nagyobb baja lett volna... úgy tudom, hogy aranyvérű a srác. *magyarázom is a fiúnak, így már sejtheti azt is, hogyha esetleg megharapta volna akkor Tarkh-ot, lehet, hogy nem áll le annyira könnyen. *
- Szóval ezért akarod, hogy kevesebbet legyek veled? De... nem kell megharapnod, nem kell, hogy a mérged belém áramoljon és én is más legyek. *hirtelen nyúlok hátra, majd kapom le a kardomat és végül magabiztosan csuklóm felé helyezem, majd Noel szemeibe nézek, igen csak határozottan, ezzel jelezve, hogy harapás nélkül is megkaphatja a mérgemet.*
- Talán valamennyire tudnám enyhíteni a szomjad. *mondom is neki kedvesen, de egyelőre még nem vágom meg a kezem. Ez után történik meg a nagy kérés, amire szemeim elkerekednek, majd fejemet meg is rázom párszor.*
- Nem akarom megölni, nekem nem ártott és amúgy is utálom elvenni bárki életét is. *nyelek is hozzá, így nézve le a nőre, mivel eszem ágában sincsen végezni vele... Inkább mást teszek, elterelve Noel figyelmét, már mélyen csuklómba is vágok, így szisszenek fel és vérem már meg is ered... így emelem fel kis kacsómat és nyújtom oda a vámpírnak, jelezve, hogy csak nyugodtan... és így talán nem fog olyasmire kényszeríteni, amire nem akarom.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-05, 5:04 pm

* Így, hogy nappal ilyen borús több időt tölthetek kedvesemmel mert én az éjszakáról sem feledkezem ám el így hát a sietségre sem lenne semmi okom ha nem lennék oly szomjas. Viszont az sem marad szőnyeg alatt, hogy minap jelen voltam mikor kint járt s ezzel kapcsolatban merül fel egy kérdésre mire őszintén felelek.*
- A többi nem számít.* nézek mélyen a szemeibe majd lassan eresztem el s simítok végig karjain is hogy aztán szóvá tegyem, hogy magam is kíváncsi lettem volna arra, milyen arcot vágott volna ha felfedem magam. Bizonyára a viccelődés igen komollyá fajult volna mit Vixi meg is erősít.*
- És? Számít nekünk valamit is?* vonom fel a szemöldököm, hisz akkor igen ellenséges volt vele most némileg mégis a védelmére kel, mit számít hát nekünk hogy él e avagy hal?! Döntésem is tudtára hozom mi eddig azzal párosult, hogy kevesebbet találkozzunk, jól tudom, hogy eltudjuk kerülni a belőle való ivást a nélkül, hogy a méreg a szervezetébe juthasson de most így volt a legegyszerűbb.*
- Nem akarom, hogy kevesebbet legyünk együtt. A problémát orvosoljuk.* pillantok rá barátságosan mégis túlfűtötten de amikor a kardja előkerül és a csuklója fölé helyezi nemet intek a fejemmel.*
- Tudod, hogy a Te véred a legízletesebb a számomra, de ha most akár egy cseppet is magamhoz veszek nem bírom majd megállni.* feszül is meg testem, arcom ahogy tekintetem csuklója és szép szemei közt váltakozik.* Ne kísérts....* tolom el kézfejemmel a kardot s fordulok el feszülten, majd a húzásra megindulok de aztán megállok és szóvá teszem kérésem.*
- Hogy mondod?* döntöm kissé oldalra a fejem mintha rosszul hallottam volna pedig mindketten tudjuk, hogy erről szó sincs.* - Vixilien megkértelek valamire...szeretném látni milyen vagy mikor kioltod valakinek az életét...* a következő pillanatban a penge a csuklójához ér s bár próbálom megakadályozni ez nem sikerül, pont az ellenkezőjét érem el vele még mélyebbre hatol az éles penge húsában.*
- Neee.* morgom mélyről jövőn, dühödten pillantva a lány szemeibe. Épp ezt akartam elkerülni de most, hogy a helységet betölti a vér illata nehéz az ellenállás, sűrű zihálásom s erős szorításom másik kezére érezteti, hogy a küzdelem óriási. Legyőzötté válok, a széles nyílásra tapasztom ajkaim és szívom erősen, nagyokat kortyolva belőle. Bár meg nem haraptam mégis rettentő mérges vagyok, az elöntő mámor aligha ösztökél arra, hogy elszakadjak tőle de mégis megteszem. A nő lábánál kötök ki ajkamiról letörölve a vért, pillantásom kemény és dühödt mégis kissé gyengének érzem magam de tudom, hogy pár alatt ismét erőm teljében lehetek.*
- Öld meg!* a kérés már átfordul paranccsá, nem jelenthet számára semmit ez a nő én pedig nem tartom teljesíthetetlen kérésnek mit első körben megtagadott tőlem mit igen rossz néven veszek, mégis imponál, hogy nemet mond.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-05, 5:19 pm

*Jól esnek szavai, hogy számára tényleg jó vagyok így, ahogy vagyok, így elmosolyodva simítom is meg kézfejét, amellyel karomhoz ér, majd végül nézek is bele a szemeibe.*
- Igen, te is tudod, hogy számít. Ha megölöd, akkor te is lehet, hogy meghalsz, mivel ő diák. Én pedig egy sentinel vagyok, szóval nem kéne, hogy komoly gondot okozzon, nem ér annyit. *próbálok ész érveket felsorakoztatni és talán meg is fogja érteni mindezt, hiszen ha belegondol, az egyesség arról szól, hogy nem ölhet diákot, hát ne is tegye, nem akarom elveszíteni. *
- Rendben, akkor nem lesz gond. *viszont a kardom is előveszem, majd csuklóm fölé helyezve jegyzem is meg neki, hogy mérge nélkül is nyugodtan ihatja a vérem, hogyha szeretné, mivel nem akarom, hogy továbbra is ilyen éhes legyen, az senkinek se lesz jó.*
- Szerintem meg tudnád állni Noel, nem akarnál megölni engem. *ebbe biztos vagyok. Viszont amikor engem szólít fel a gyilkolásra, rögtön vissza is utasítom őt, de a visszakérdezésre csak aprókat pislogok felé.*
- Jól hallottad, nem akarom megölni őt, nem kényszeríthetsz rá! Nem szeretek gyilkolni! *jelentem is ki, fejemet is megcsóválva, úgy pislogva nagyokat a borostyán tekintet felé, de amikor tovább erőlködik, már lesütöm szemeimet is.* - Ne akard... *kérem is még meg, majd ez után jöhet a penge, mely a húsomba váj és hála Noelnek, még mélyebbre kerül és az iszonyat élének hála fel is sikkantok, nem akartam én ezt, így kapok oda, de már késő, érzem, hogy most már Noelé a főszerep, mivel másik kezemet erősen megfogja, szinte zsibbad már a karom, de végül magához veszi értékes véremet is, így végül ha másik kezem elereszti, akkor csak lágyan fejéhez érek és párszor végigcirógatok rajta.*
- Hidd el, jobban leszek. Ha tudok segíteni neked, megteszem. *azt hittem legalábbis, hogy most jobb lesz, de ahogy a földre kerül, majd szemeibe nézve kapom a parancsot, megremegek.*
- Ne csináld ezt... én nem... nem akarom... *végül kezeimet lassan felemelem, így a kard kicsúszik belőle és Noel lábához kerül, vérem pedig folyamatosan csordogál kifelé a vágásból. Az ég felé emelem hát kezemet, majd végül már koncentrálok is.*
- Armorum! *ismételgetem a varázsigét, majd hamarosan létre is jön az árnyfegyver a kezemben, mely egy hatalmas lándzsa, így célzok vele és a következő pillanatban a nő szívét döföm át vele, ahogy elhajítom. Gyors, tiszta halál, én pedig megremegve nézek a férfire.*
- Miért... miért csináltad ezt? *fordítom is el tőle tekintetem, most nem foglalkozva szivárgó véremmel, csak kezeimbe temetem az arcom, nem, nem akartam ölni én... én annyira nem szeretek.*

//fagyi//

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-06, 2:19 pm

// Olvadunk //

- Mocskos egyezmény...* szűröm fogaim közt a szavakat mert nagyon is tisztában vagyok azzal amivel a lány, tehát hogy diákokat nem ölhetünk, ahogy ők se minket. Mindez engem nem igazán érdekel de nem látom értelmét a további szóváltásnak, inkább tudtára hozom, hogy nem szeretnék kevesebbet találkozni vele mivel fontossá vált a számomra de ahogy a kard előkerül és a lány a csuklóját kívánja megvágni vele úgy ellenkezek, nem tartom jó ötletnek mivel rettentő szomjas vagyok s vére számomra olyan mint a kánaán, félő, hogy nem bírnék magammal és túl sokat innék.*
- Szándékosan nem.* pillantok teljes komolysággal szemeibe, igaz, hogy már csak a közelségem is igen veszélyes számára hisz minden mozdulatomra ügyelnem kell de ez más, ezt nem értheti. Szófogadatlan, mit sem törődik szavaimmal, a pengével közelít csuklójához s én ahelyett, hogy kiverném a kezéből - mi szándékomban állt - még mélyebb sebet ejt vele magán mi még nagyobb fájdalmat okoz neki.*
- Buta.* morgom dühödten, innentől kezdve már mit sem tehetek ajkaim a nyílásra tapasztom és nagyokat kortyolok belőle. Szívom és szívom, a mardosó érzés kezd gyengülni így talán valahol a tudatalattimnak köszönhetően tudok elszakadni tőle mielőtt teljesen legyengíteném s egészen a nő lábáig hátrálok honnan villámló tekintettel pillantok rá arra szólítva fel, hogy vessen véget ennek a rinyáló nő életének.*
- Szeretnélek látni olyankor... te is láthattál engem.* ez az egy óhajom van s bár egyenlőre nem állt szándékomban képességemet bevetni mégis megtörténik, mivel tekintetünk összekapcsolódott így figyelem hát megkeményedett arccal a varázslatát mellyel létrehoz egy lándzsát mit a nő szívébe hajít. Abban a pillanatban eláll a nő lélegzése, egyből meghalt így csóválom meg a fejem, nem erre számítottam.*
- Hogy miért azt már elmondtam... de ennél többet vártam tőled.* felelem komolyan nézve, látom, hogy egy cseppnyi élvezet nélkül tette meg de hát némi gyakorlással ez majd változni fog. Szivárgó vére egyre inkább terjeszti a mellette kialakuló tócsát így vetve arra egy pillantást szólok hozzá valamivel gyengédebben.*
- Pazarlod az értékes véredet... Nem szeretném ha rosszul lennél így csinálj magaddal valamit.* varja össze, gyógyítsa meg nekem mindegy, de ennek véget kéne vetni.*
- Vagy szándékosan ingerelsz? Mert az sikerül...* indulok meg felé emberinek mondható léptekkel s ha eddig nem tett semmit kezével akkor megfogom vérző csuklóját s magunk közé emelem.*
- Hozd rendbe.* nézek arcára, szemeibe, hangom nem parancsoló inkább kedves de tekintetem kissé mohó hisz vére kísértésbe hoz, nekem is véges az önuralmam.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-06, 2:28 pm

*Nem akarom megölni a nőt, ígyis eleget szenvedett már Noel miatt és bár tekintete kissé kába a méregtől, mégis látszik rajta, mennyire is menne el innen. Megvágom hát magam, így vérem kicsordul és kedvesem máris lakmározni kezd belőlem. Undorítónak kellene tartanom, de mégsem tudom, szeretem őt és hogyha ezzel valamennyit is enyhíthetek fájdalmán úgy, hogy még csak ne is hasson ki rám a gyengeségen kívül, akkor zokszó nélkül megteszem. Amíg szeretne, addig ihat, én pedig bár picit remegek a vérveszteségtől, kitartóan állom a sarat és végül... jöhet a gyilkolás is, amire megkér.*
- De én veled ellentétben nem élvezem mások szenvedését és halálát. *nézek is picit ingerültebben Noel szemeibe, majd végül nemsokára varázsolni is kezdek, így jön létre kezeimben egy árnyfegyver, tehát a teljes formája se látszik... A nő pedig nemsokára halott lesz, így kapom a további leszidást.*
- Nem volt elég jó? Mintha már láttál volna ilyen varázslatot, úgy beszélsz! Mégis mi a fene bajod volt vele? *nézek rá most már igen csak dühösen, felé is lépve egy picit és nem érdekel, hogy mit mond a véremről, az enyém, oda csorgatom, ahova csak akarom, engem éltet elsősorban.*
- Hogyne, szándékosan! Foglak majd nemsokára, hogyha nem fejezed be. Én nem a bábod vagyok, akit kedvedre formálhatsz, alakíthatsz és kegyetlenebbé tehetsz és amikor te azt akarod, gyilkolsz általa! Szeretném, hogyha ezt felfognád. *igen, ismét előjött belőlem a kis spanyol lányka, hiszen régen is ilyen voltam, de tény és való, hogy amikor oly sokszor harapott meg és öntötte el testemet a méreg, egy kezesbáránnyá váltam, de most nincs így, élvezze hát ki az igazi Vixit. Kezemet végül megfogja, így emelve fel kettőnk közé, én pedig a csuklómra nézek, majd felsóhajtok és végül a másik kezemet fölé tartom... A magnetizációnak hála a seb lassan összezárul és most már csak kicsi vér marad a kezeimen, tehát ami kifolyt, mivel azt vissza nem fogom tudni rakni.*
- Haragszom rád! *fordítok neki hátat, miután elhúztam tőle a kezemet és egy percig se szeretnék tovább ebben a szobában maradni, így indulok is el az aula felé, hogy ott a hűs falnak vethessem hátamat. Még ilyet, hogy a saját párom parancsolgat nekem... ezt aztán nem fogom csak úgy hagyni.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-06, 2:53 pm

* Miután elválok a lánytól arra kérem ölje meg a nőt de természetesen erre nem hajlandó csak hiába is szeretném látni milyen olyankor.*
- Túl sok érzelmet tulajdonítasz olyan dolgokra mik fabatkát sem érnek.* vágok vissza de nem marad el óhajom mivel tekintetünk találkozik a kérésnél, így emeli fel kezeit s kezd varázsolni mit nyugodt körülmények között nem sokszor volt lehetőségem megfigyelni majd amint végez eldobja fegyverét mellyel ki is nyírja a nőt ki egy cseppet sem szenvedett tőle. Valahogy nem ezt vártam és ezt szóvá is teszem mire a kicsike felfuvalkodottan lép felém.*
- Nem a varázslatról beszélek... De majd belejössz.* döntöm oldalra a fejem s mivel vére továbbra is csörgedezik kis tócsát alakítva ki mellette úgy hozom szóba a dolgot de az is meglehet, hogy szándékosan játszik az idegeimmel mik még így is nyugodtabbak mint a lányé mivel olyan szóáradat szakad ki belőle mit rég volt alkalmam hallani már így féloldalasan elmosolyodom s keresztbe fonom karjaim mellkasom előtt.*
- Gyönyörű vagy mikor dühös vagy.* láthatja csillogó mégis kissé mohó tekintetem s arcom mi azt sugallhatja, hogy tetszik amit látok.* - Tisztában vagyok vele édesem...* lépek közelebb hozzá.* - Kövezz meg azért amiért látni szerettem volna arcod rezdülését miközben kiontasz egy életet. Úgy csinálsz mintha óráidon nem kéne megtenned nap mint nap miért órrolsz ezért rám?* nem lehetek vele a nap minden percében ezt mindketten tudjuk, na de vére már igen zavaró számomra, nem szeretnék többet inni belőle s mivel látom enyhe remegését megfogom sérült kezét és magam közé emelem. Egy újabb varázslattal gyógyítja meg magát de aztán elveszi kezét és hátat fordít és magamra hagy, így kisvártatva követem az aulába hol a falnál lelek rá így lépve elé támaszkodom meg egyik kezemmel a falnak, míg a másikkal makacs kis állát emelem fel kissé hogy tekintetünk találkozhasson.*
- Azt hiszem akkor ki kell, hogy engeszteljelek.* felelem hüvelykemmel simítva egyet állán majd ha engedi akkor ajkaink találkoznak s ezen napon először csókolom meg őt gyengéden, vágyakozva, szerelmesen mi ugyan nyílt titok kettőnk között de ez még sosem hangzott el tőlem, de nem is érzem egyenlőre szükségét. Mikor ajkaink elválnak szemeibe pillantok s megcirógatom puha kis orcáját.*
- Annyiszor rontottál nekem eleinte, nem gondoltam, hogy ez a kérés ekkora felfordulást okoz köztünk.* eresztem el arcát de el nem lépek tőle, végre magam mellett tudhatom, érezhetem hát akkor nem kilóméteres távolságban leszek tőle.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-06, 3:05 pm

- Hogy fabatkát sem érnek? Jól értettem? Már bocs, de ha te engem megölnél, nagyon is számítana nekem, hogy élek-e vagy halok... miket nem mondasz, megáll az eszem. *csóválom is meg a fejemet, mivel nem tudok mit tenni, meghalt, ennyi és ez már az én lelkemen szárad. Általában akkor ölök, hogyha muszáj, nem akkor, amikor valaki kényére-kedvére akarok tenni és még hogy a varázslatomat is leszólják, hát ez már tényleg írritáló ám.*
- Belejövök? Felejtsd el, hogy ilyesmit máskor is csinálok a te két szép szemedért. *jelentem is ki puffogva, majd elő is törnek belőlem ám a további szavak, mit sem foglalkozva azzal, hogy ő egy vámpír és simán elbánhatna velem csak azért, mert neki nem tetszőket mondok vagy azzal, hogy a vérem folyamatosan ürül a testemből. Igazából mindenre számítok csak bókra nem, így megállok, majd kíváncsian méregetem, hogy mégis mi hozta ki belőle mindezt.*
- Te nem tudod, hogy mit csinálunk az órákon és ők mind rossz emberek, de ez a nő... ő nem követett el semmit. *fordítom is felé a fejem és hát igen, relatív, hogy ki a jó és ki a rossz, hiszen egy feketemágus képzőbe járok, de mindez most nem számít, csak dühösen magára hagyom, de mégsem megyek ám túl messze. A csuklóm picit azért még fáj, de nem gond, kibírom én, de méghogy látni akart engem, ahogy gyilkolok, tényleg nem hittem volna pont ezt. Ahogy viszont elém kerül, majd szemeibe néz és végül államat is felemeli, aprókat pislogok, úgy nézek borostyán tekintetébe, majd nyelek is egy picikét, hiszen oly rég voltam már ilyen nagyon közel hozzá. Tudom, hogy nem fog bántani, ez egyértelmű, inkább másra számítok... pont arra, amit kapok, tehát barna szemeim ösztönösen hunyom le, majd viszonzom is lassan a csókot. Na, ennyit a dühről... kezeim átölelik derekát, úgy húzom még inkább magamhoz és csókolom is tovább lágyan, majd egyre vadabbul, hogy szinte belehalok, annyira akarom őt.*
- Ne hidd azt, hogy mindig ennyivel megúszod. *mérgelődöm is még egy picikét, de azért egy kis puszit még lehelek puha ajkára.*
- Egyszerűen nem szeretem, hogyha parancsolgatsz nekem, én a párod vagyok, akkor viselkedj úgy, mintha egyenrangúak lennénk... mivel van, amiből én vagyok jobb. *utalok itt a varázslatra is, de aztán végül fejem vállára hajtom, így ölelem át most már szemből a másikat.*
- Amúgy miért nem nézted meg már a városban, hogy muglit hozol-e magaddal vagy boszorkányt? Akkor nem lett volna ez a düh benned. *kérdezem is meg lassan fejemet is felemelve, úgy kíváncsiskodva, hogy miért is volt ilyen figyelmetlen. Elég érett férfi már, nem is értem, hogy hibázhatott.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-06, 4:01 pm

- Most nem rólad van szó!* emelem fel hangom dühösen hisz teljesen kiforgatja már a szavaimat, a dühe árt a józan eszének úgy látom na de bár most nem láttam azt amire számítottam az nem jelenti azt, hogy a jövőben nem is fogom.*
- Én bármit megtennék érted...* felelem nyájasan, hízelegve mi valójában ténylegesen is így van, de hát nem kenyerem ez a csöpögős beszéd mivel tudja, hogy Ő kell nekem senki más. Az, hogy ellenkedése miként hat rám azt elnyomja dühkitörése mi még szebbé, csodálatosabbá varázsolja szememben, így egy mosolyt is elejtek s a mellett, hogy tetszésem fejezem ki azt is megemlítem, hogy az iskolájában úgy tudom zok szó nélkül teljesítik a magisztereik vagy hogy is nevezik őket szavait.*
- Akkor avass be! Bár kétlem, hogy egytől egyik gané embereken gyakoroltok...* erről nem tud meggyőzni s ezt láthatja is viszont további szavaira megcsóválom fejem.* - Tán gondolatolvasónak csaptál fel? Nem tudhatod mit követett el s mit nem... ami pedig azt illeti vétkes volt, sz*r volt az íze.* vonom meg a vállam mivel nem érdekel a nő halála, számomra semmit sem jelent. A gyógyítás megtörténik ahogy a durcáskodás is így sétálok hát oda hozzá miután magamra hagy s támaszkodom neki a falnak hogy édes csókját vegyem mire legalább annyira szomjaztam már mint a vérre. Érzékelem, hogy sikerrel járok így ölelem hát másik szabad kezemmel derekát s vonom magamhoz miközben ajkaink egy pillanatra sem válnak el. A hosszú csók után még egy puszit is kapok mire elmosolyodva tekintek szemeibe.*
- Egyenlőre úgy látom bevált. Addig nincs gond.* pöccintek rá orrára, nem túl sokszor érintkezünk egymással így azt hiszem jó ideig nem kell hogy fájjon a fejem az engesztelés variációi között, na de ezután jön az utalása s ahogy vállamra hajtja fejét beleszippantok esőillatos tincseibe miközben a hátát cirógatom.*
- Nem mondtam, hogy rosszul csináltad... természetesen elismerem, hogy van amiből jobb vagy lévén, hogy én nem értek a mágiához. Mielőtt megállt a szívem normális ember voltam, nem tudtam a világotokról.* ezt még nem tudja rólam, nem beszéltünk arról, hogy mielőtt átváltoztam miként éltem de most már ezzel is tisztában lehet. A kérdésre megvonom vállam és egy mindent tudó mosoly terül szét arcomon.*
- Türelmetlen és mohó voltam... megláttam, elkaptam és hoztam.* most már jobb, így arra sincs szükségem, hogy visszamenjünk a városba, így hát megfogom a leányzó kezét és a lépcső felé húzom gyengéden.*
- Nézzünk fel, ha erre jön valaki akkor sem lel ránk egyből.* pillantok hátra ravaszkás mosollyal, amúgy sem sikerülne mivel meghallanám na de kettesben szeretnék lenni a lánnyal hullák nélkül. A lépcsősoron feljutva a legközelebbi ajtóig sétálok vele mit kinyitva aztán tárom fel magunk előtt az egyszerű, vihar viselt szobát.*
- Hm jobb mint a semmi...* sétálok be vele kézen fogva, por és doh szaga keveredik a levegőben de ez nem érdekel, hisz itt van velem a lány kiről mindent megszeretnék tudni így az ágynál állok meg hol aztán szélsebesen felé fordulva ölelem át mindkét kezemmel derekát.*
- Beszélgessünk... alig tudok rólad valamit.* na jó, ez nem teljesen igaz de vannak olyan dolgok amiket csak tőle tudhatok meg, így hanyatt vetve magam huppanok vele együtt az ágyra hol aztán száradó tincseit a hátára kotrom s végig is simítok rajtuk.*
- Sosem beszéltünk arról, hogy miből vagy igazán erős varázslás terén... mesélsz nekem erről?* azt tudom, hogy a kardját jól forgatja még egy párbajra is kihívott az én vadmacskám mit nem vetettem el ugyan de azért még fontolgatom.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-06, 4:33 pm

*Meglehet, hogy valóban nem rám gondolt, mert hát miért is gondolna pont rám ebben a témában, de egy ember élete nagyon is sokat jelent az illetőnek, erre próbáltam meg az előbb is kilyukadni. De a következő szavaira most már ellágyul az arcom, ugyanis nagyon is jól esik, hogy tényleg bármit megtenne, így mosolyodom is el kedvesen, miközben őt figyelem. *
- Tényleg nem tudom, hogy ki mit is követ el, de akkor se szoktam ilyet csinálni. *ismerem be, majd halkan sóhajtok és végül magára is hagyom Noelt egy kis időre, de ő természetesen utánam jön és hamarosan meg is csókol. Imádom a csókját, egyszerűen oda vagyok érte és mivel már rég nem érezhettem ajkait az enyémeken, most ki is használom az időt, így húzom magamhoz, hogy hosszan érinthessem őt, simogathassam ajkaimmal is és amikor hallom, hogy beválik, csak fejemet csóválom meg picit.*
- Csak mert nagyon szeretlek és nagyon tetszel nekem. *mondom is el neki szépen nézve rá természetesen, hiszen most már nincs sehol az a düh, ami az előbb még bennem tombolt. Amikor viszont kiderül a számomra, hogy Noel is mugli volt, meglepődés jelei jelennek meg csinos pofimon, úgy figyelgetem őt, majd simítok is végig erős karján.*
- Ezt eddig még soha nem mondtad. Akkor a vámpírokról se tudtál még... Egyszer igazán elmesélhetnéd a teremtőddel való találkozást és az átváltozásodat, érdekelne. *kérek is tőle egy kis szívességet, de természetesen nem mostanra gondolok, majd akkor mesél, amikor ő úgy érzi, hogy szeretne, nem fogok semmit se erőltetni. A nő ide hozásáról még ejtünk pár szót, de ez után már felfelé haladunk, hogy egy nyugis szobát keressünk, hol ellehetünk még egy ideig.*
- Te úgyis meghallanád. *nézek is utána, de aztán már be is nyit egy szobába, én pedig becsukom magam mögött a rozoga ajtót, majd körbenézve már az ölelést érzem és végül rá is dőlünk az ágyra. Picit hideg van, de itt mégis jobb a helyzet, mint amilyen odalent volt.*
- Hmm, szerintem pedig elég sok mindent tudsz rólam. De miért érdekel, hogy miből vagyok jó? *kérdezek is vissza, de közben élvezem ám a simogatást és mivel most már nem akarok fagyoskodni, a pálcámat csak magam felé irányítom.*
- Aestus! *a testemet átjárja a kellemes meleg, így figyelhetek most már kevésbé remegő testtel a vámpírral.* - A kardom lent maradt. *sóhajtok fel picit, remélem, hogy azért nem lesz baja a későbbiekben.*
- Egyébként akármilyen meglepő is, de a misztikus lények érdekelnek nagyon, mint mondjuk a vámpírok... Tavaly sokat olvastam a különféle teremtmények után. Idén viszont az elemi mágiák és a rítusmágia azok, amelyek elnyerik a tetszésemet. Gondolom egyikről se kell sokat mesélnem, tudod, hogy melyik mit takar. *simítok is végig az arcán, majd lassan felülve Noel kezét veszem a kezembe és azt kezdem el cirógatni, úgy nézve le rá.*
- Te képes lennél külön élni? Külön a többi vámpírtól, csak egyedül? Szeretnél majd a jövőben? *na nem azért kérdezem, hogy mi lesz majd velünk, mivel ilyenbe még nem merek belegondolni, hiszen nem tudom, hogy Noel mit tervez velem, de mégis, érdekelne a válasza.*

//fagy//

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-14, 10:55 pm

//Árnymágia 1. házi feladat//

*Lassan sötétedik, odakint kissé szemerkél az eső. Szobatársam mélyen alszik, mintha csak fejbe verték volna. Fél órája nagyjából, hogy azon töprengek, elmegyek kicsit futni, gondoltam felkeltem Kayodat, hátha lenne kedve velem tartani, de képtelenség felébreszteni, úgyhogy úgy érzem ebből egyedüli futás lesz. Mindent mérlegelve és azt, hogy nem tudok aludni, jobb híján nincs más ötletem, lemegyek egy kicsit, talán utána már menni fog az alvás. Halkan felöltözöm, természetesen melegítőnacit és kapucnis pulcsit véve, lábamra pedig szokásos edzőcsukám kerül. Magamhoz veszem a pálcát, melyet pulcsim zsebébe rejtek, jó ha nálam van, kitudja merre megyek majd. Becsukom magam mögött az ajtót, s kocogva indulok lefele a lépcsősoron, míg leérek, kellően bemelegíthetek ezáltal. Egy-egy lézengő diákkal találkozom utam során, de egyikben sem látok ambíciót ahhoz, hogy velem tartsanak, így lépek hát ki egyedül az udvarra. Mint mindig, most is szokásos utamra indulok, melyet az itt töltött időm alatt már jól kiismertem. Egyre mélyebbre merészkedem, a Mystraltól már igencsak messze, a kastély fényei ide már nem világítanak el. Éjszaka még erre nem jártam, meglepődöm hát mennyire sötét itt minden. Lassítok a tempómon, s amit egyébként nappal csukott szemmel is megtennék utat, most elbizonytalanodva torpanok meg, fogalmam sincs merre is kéne menni, nem rémlik ez a terület. Lehet, hogy valahol rossz felé fordultam volna? Pulcsim zsebéből előveszem pálcámat, előre szegezvén.*
- Lumos! *Mondom ki a varázsigét, pálcám hegyén apró kis fény gyúl, körbevilágítva magam előtt az utat. Ahogy így lépek előre párat, rögtön feltűnik, hogy nagyon rossz helyen vagyok, egyáltalán nem ott, amerre én gondoltam. Aggodalomra semmi okom, visszafordulok és visszamegyek azon az ösvényen amerről jöttem. Épp fordulnék sarkon, de neszt hallok, ezért pálcámat az általam vélt hang irányába fordítom. Amit ekkor látok maga a döbbenet. Egy romos, düledező várat pillantok meg, melyet néhol már a növényzet vett birtokul. Pálcámat lassan emelem ide-oda, hogy láthassam a teljes épületet, ami megmaradt belőle.*
- Tehát ez lenne az, a hátborzongató Krorun vár… *Suttogom magam előtt a szavakat, felismerem. Mindig is hajtott a kíváncsiság, és amit mondanak a kastélyban erről a helyről, még jobban felajz, hiszen csak mendemondák, feltehetőleg a fele sem igaz. Tehát nincs mitől tartani! Előreszegezett pálcával indulok meg, hogy bevegyem a várat, szeretném tudni, mi van még ott. Nem olyan egyszerű közel férkőzni hozzá, a sűrűn nőtt növényzeten át nehéz a közelebb jutás, mégis sikerül, így állok meg újra a kapuban.*
~ Nah nézzük, kit találok!~ *Gondolataim ide-oda cikáznak, természetesen az adrenalin bennem is teng, az izgalom hatására nem tudom leplezni szapora szívverésem. Pálcámat idegesen forgatom kezemben, s ahogyan a levegőt kifújom látni vélem, amint előttem szertefoszlik. Mintha itt hidegebb lenne, ködös a terület, nem látok túl sokat. Kicsit hezitálok, nappal kéne ide visszajönni, de nem száll inamba a bátorságom, egyet lépve előre fokozatosan sétálok át a vaskapukon, magam mögött hagyva azt. Elérem a vár bejáratát is, mely bevan csukva, mégsem gondolom úgy, hogy így kéne hagyni, ezért is nyomom le a kilincset, nagyot feszülve neki pedig betolom magam előtt. Mintha csak le akarna szakadni, úgy nyikorog, recseg az egész szerkezet.*
- Ne most szakadj össze! *Nézek fel kérlelően. Nagy levegőt veszek, s átlépve a küszöböt már a csarnokban találom magam. Legalábbis én így gondolom, hiszen rögtön előttem egy hatalmas lépcsősor, két oldalt pedig ajtókat látok. Először talán lent kéne kezdeni a felfedezést, felteszem; nappalit, hálószobákat, fürdőt találok majd, de meg kell róla bizonyosodni. Kívülről eléggé hatalmas, belülről mégis kisebb szobákat találok egymás után. Van, ami már üres, kitudja volt-e itt valaha bútor vagy elvitték, na de kinek kellenek ezek? Az idő vasfoga már eljárt felettük, egyikre sem ülnék rá, az biztos. Ódon falak, megkopott képek, molyrágta függönyök, de semmi olyan, amit a kastélyban dünnyögtek. Némelyest megnyugszom, ez is csak egy olyan vár, mely régen uralkodóké volt, most pedig a természeté. Körbejárom lassan az alsó szinten, újra a csarnokban találva magamat. Határozott, nem túl gyors léptekkel indulok felfelé. Amint az egyik lépcsőfok súlyosan nyikorog alattam, egyből megállok, immáron óvatosabban közlekedve, de talán a közepénél járhatok, amikor az egyik megadva magát omlik össze alattam, én pedig zuhanni kezdek.*
- A szentségit!! *Rögtön beverem a könyököm, hátamra zuhanva a fejem is csúnya ütést kaphat, mert szinte azonnal eszméletemet vesztem. Nem tart sokáig, nyöszörögve nyitom szememet, pálcám nem messze mellettem, mert ahogy tapogatózom a sötétben rögtön megtalálom. Kell pár pillanat, hogy rájöjjek hova estem, meg egyáltalán mi történt. Lassan tápászkodom fel, vérző, lüktető fejemet újfent beverve valami fémes, a plafonból lelógó tárgyba.*
- B*sszus… *Tátom el számat, hiszen amibe belevertem a fejem, az egy kampó, s ahogyan így fordulok körbe nem csak ez az egyetlen ilyen kínzásra alkalmas tárgy.* - Mi az isten? Melyik hóbortos idióta volt, aki ezt építette? *Kezdem úgy érezni, hogy ennek már a fele sem tréfa, talán mégis igazuk volt azoknak a diákoknak és ez nem csak egy mendemondára alapult, hanem itt mégis sokak meghaltak. Hátrálni kezdek, tekintetemet ide-oda kapkodom, de nem elég a pálcám nyújtotta fény ahhoz, hogy a teljes területet bevilágítsa, de talán jobb is, nem akarom tudni, még mit láthatnék meg. Hátam a hűvös, hideg, érdes kőfalnak ütközik, testem pedig ezzel egyidőben dermed meg egy pillanatra. Egyetlen percet sem akarok idelenn tölteni, ez már nekem is túl sok, szeretnék kikerülni.*
- Valahogy vissza kéne jutnom! *Felnézek, mert hát a legkézenfekvőbb megoldás az, hogy ahonnan leestem, oda is kéne felkerülni, de ennek kis esélye van, több mint tíz métert nem fogok tudni felmászni ilyen könyökkel. Ekkor pillantok meg egy, velem szemközt magasodó ajtót. Végülis ide valahogy be kellett jutniuk, tehát azaz ajtó lesz most számomra a menekülő útvonal, nincs kedvem fennakadni az egyik kampón. Indulok is felé, de ekkor valahonnan a semmiből egy árny vetődik elém, hosszú csápokkal rendelkezik, egyre és egyre többel, mintha csak kinőne saját magából, test nélkül. Pontosan tudom mi ez, de a döbbentem és az ijedtség nem csak az arcomra van hatással, hanem testem minden porcikáját hatalomba keríti. Az órán sokkal barátságosabbnak hatott az egész, ott nem volt olyan sötét és rémisztő, a kínzókamra még nekem is túl sok ahhoz, hogy tiszta fejjel, józanul tudjak mérlegelni, hirtelen, épkézláb ötleteket, megoldást találni arra, miként tudnék szabadulni, megvédeni magam.*
- Undorító rusnya dög, menj vissza oda ahonnan jöttél! Incarcerandus! *Hangzik tőlem az ige, melyet a helyes pálcamozdulattal együtt használva igyekszem megkötözni az árny csápjait. De ez nagyon balga ötlet volt tőlem, hiszen semmi hatása nincs, átsuhan rajta.*
~ Várjunk csak, hát persze, a tűűűz!~ *Jön is az égi szikra, de már nem tudok cselekedni, mert a csápok támadásba lendülve nyúlnak meg, én pedig hasra vetődve gurulok arrébb, egyenest a sarokba, ezzel is csak annyi időt nyerve, hogy végiggondolhassam melyik varázsige lenne a legcélszerűbb. Hiába, nem jut eszembe, nem tudok logikusan gondolkozni. Minden más varázslat eszembe jut, csak a tűzvarázsé nem.*
- Sectumsempra! *Egyenesen a csápok felé szegezem fekvő helyzetemben a pálcámat, hogy legalább annyi időm legyen, hogy megzavarva az ajtóhoz kúszhassak. Tényleg csak pár másodperces előnyt kovácsolok magamnak ezzel, az ajtóhoz viszont nem jutok el, de az árnyat megkerülve a semmiből jut eszembe a megoldás.*
- Piroinito! Piroinito! Piroinito! *Kiabálom egymás után többször is, mire az árny rémülten kezd el hátrálni, legalábbis hiszem én ezt, mert már nem támad. Talpra szökkenek, feltépve az ajtót pedig kirohanok azon, ügyelve arra, hogy becsukjam magam mögött az ajtót, majd sebes léptekkel, kettesével véve a lépcsőfokokat rohanok fel azon, hátra sem nézve rontok ki a bejáraton. Nem állok meg, jó 500méter után lassítok csak, szapora lélegzetemnek és szívverésemnek köszönhetően, meg természetesen sajgó, lüktető fejem végett megállok, hogy felmérjem sérüléseim mértékét. Csúnyán bevertem a könyököm, de a fejem mindennél jobban fáj. Szédülök is, de újra futásnak eredek, minél messzebbre szeretnék kerülni a vártól. Egy biztos: egy darabig ide biztos nem teszem vissza a lábam! Elkél egy kis idő, mire újra a kastély falai között, biztonságban tudhatom magam. Nekidőlök a hűvös falnak, azon lecsúszva pedig magamra erőltetem a nyugalmat.*