A Krorun várrom

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-09-16, 8:49 pm

*A hang irányából több szó nem hallatszik, csupán csak a zombi cselekszik, most már nem titok, hogy Alestor irányítására és ha Nil nem teszi azt, amit mond neki, tehát nem sétál felfelé a lépcsőn, akkor a lánynak baja lesz, ez egyértelmű és minden bizonnyal Nil is tisztában van vele, hogy nem hazugság mindez. Ahogy viszont a srác elindul és igen csak becsmérlő szavak hagyják el ajkait, hirtelen érezheti meg, hogy a szívébe furcsa fájdalom költözik, de remélhetőleg tovább fog menni, a lépcső végéig, ahol egy hosszú folyosó várja, de érezni fogja, hogy jobbra kell fordulnia és egyetlen nyitott ajtót láthat, ott pedig az ablak előtt Alestort, ki kifelé tekintget, a hamarosan már feketébe átváltó éjszakába.*
- Ne szemtelenkedj kölyök. A démont még mindig tőlem kaptad, bármikor árthatok neked és irányíthatlak. *fordul meg most már nemsokára és ugyanúgy néz ki, ahogy mindig is. Jól öltözött, fekete ruhát viselt, egy köpennyel a hátán, hosszú haja most is dús és szépen ragyogó, akár csak sárga szemei. A szoba viszont be van rendezve és még a kandallóban is ég a tűz, tehát egy ideje már itt lehet ez a férfi, bár valószínűleg a várromon mágiája ül, amiért nem mindenki sétál be ide.*
- De most nem irányítani akarlak, hanem csak megkérni egy egyszerű szívességre, azért cserébe, hogy elengedlek titeket a barátnőddel és nem ölöm meg sem őt, sem téged. Nos, mit szólsz hozzá? *kezével az egyik fotel felé is int, Nil szíve pedig nemsokára már nem fáj úgy, mint az előbb és percek múlva már teljesen el is múlik. A férfi is elhelyezkedik csak egy székben, kezeit pedig ölébe ejti, úgy fűzi össze hosszú ujjait és néz igen csak komor tekintettel a srácra. Talán Nil is sejtheti, hogy bosszút állni tért vissza és bár Charles-t nem siratja meg, mégis van még itt mit elintéznie! Démon, tehát nem ember és igen csak erős... a több száz év pedig egyre több és több erőt adott neki, így ha a fiú okos, nem kezdeményez harcot.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-09-16, 9:03 pm

*Haladok felfelé, méghozzá amennyire csak tudok, s bizony a mérgem még mindig tart, nem fogom még egyszer engedni, hogy Daphnenek bántódása essen, viszont amikor kissé keményebben szólok, érzem ám a hirtelen fájdalmat a szívem tájékán amire hirtelen megtoppanva hangosabban felnyögve a falnak is támaszkodok egy pillanatra.*
-A fenébe erről megfelejtkeztem...*szitkozódok, s egyben lököm el magamat a faltól kissé elhúzott fájdalmas arccal, érzem hogy merre kell mennem, azt is sejtem hogy ez nem csak véletlen, hanem Alestor adja az útmutatást, s ismét érzem azt a régi érzést, amikor nála tanultam. Kissé végig fut a hátamon a hideg az emlékek miatt, miközben egyre gyorsabban haladok, mint aki azt szeretné hogy csak essen túl a kötelezőn, s mikor megérkezek most már nem csak hallom, hanem látom is Alestort.*
-Mi a fenét keresel itt, egyáltalán hogy hogy túlélted Charlest?*Sejtettem hogy nem halt meg, de magam is reménykedtem belül hogy tévedtem, erre most látom hogy itt áll előttem teljes egészében, méghozzá igencsak jó állapotban. Gyanítom hogy mestere halála nem rázhatta meg nagyon, de inkább nem kockáztatom hogy még több szitkozódást halljon tőlem, előbb kíváncsi vagyok mit akar, mert valamit biztos.*
-Sajnos..*húzom el a számat miközben beljebb lépek. Valahogy meg kéne tanulnom teljesen irányításom alá venni a démonomat mert így bármikor megölhet rajta keresztül. Nemsokára beljebb lépve inkább úgy döntök nem ülök le viszont a szavai láthatóan meglepnek.*
-Van egyáltalán választási lehetőségem?*kérdezem, de a hangsúlyból érezhető hogy ez inkább kijelentés volt, és tudom hogy nincs, így aztán feszültem várom mi lesz.*
-Mit akarsz tőlem.. ahogy látom nem igen tört meg a vereségetek, nem tudom miért lenne rám szükséged ha nemrég még meg akartál ölni.*mondom még mindig komor tekintettel felé nézve. Erősebbnek érzem magam mint régen de tudom hogy még koránt sem mérhetem vele össze az erőm, de talán majd egyszer.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-09-16, 9:13 pm

*Ahogy sejtette a férfi, nem telik bele túl sok időbe, mire Nil is megérkezik a szobájához, így fordul hát meg lassan, teljes nyugalomban és néz bele végül a fiú szemeibe. A kérdések elég gyorsan érik, bár sejtette, hogy a fiú nem fog csendben maradni, valahogy nem képes rá, bár erre már rájött régebben is, amikor tanítványává fogadta.*
- Az maradjon csak az én titkom. Tudod Nil, én már nagyon régóta élek és tudom, hogy is kell életben maradni, de mivel vannak céljaim, azokat el is akarom érni és most te vagy a kulcs mindehhez. *mutat előre a fiú irányába, majd magyarázza is el neki, hogy irányíthatná is, de most nem teszi meg. És hogy miért nem? Ki tudja... talán mert így kockázatosabb minden, talán másért, ez maradjon csak a démon titka. *
- Nem, igazából nincs választásod, de talán neked is jobb, hogyha magadtól teszed, mintha kényszerítelek. Tudod, a kényszerítésben talán az is benne lenne, hogy Daphne velem maradna és az én társaságom és törődésem élvezhetné. *villannak meg sötét szemei és talán sejtheti a srác, hogy mi mindent is élne át a lány, ha vele maradna. Kínzást és akár egyfajta démoni örömöt is, mely talán Nil rémálma lenne, ha megtörténne... és ismét elveszítené a lányt, mert másé lenne.*
- Tehát nem ajánlom, hogy megpróbálj átverni, mert tudom, hogy mi a gyenge pontod! *talán a fiú is sejti, hogy ahogy annak idején, úgy akár most is képes elrabolni a lányt és kénye-kedve szerint játszadozni vele, szóval habár nem ül le, Alestor mégis kényelembe helyezi magát, majd egy kis szünet után bele is kezd.*
- Tudod, ebben a pár hónapban megfigyeltem a dolgokat és igen csak sok mindenre jöttem rá! Te vagy az én kulcsom Nil, méghozzá azért, mert Sideris rokona vagy! Igen, tudok róla és a feladatod is a magiszterhez köthető. *lehet, hogy kemény, de ha választania kell Nilnek Daph és Sideris közül, talán a kedvesét választja, legalábbis a démon így hiszi, de meglehet, hogy téved.*
- El kéne őt csalnod valahova, távol a Mysteriotól! Mondd, képes vagy rá? *hajol kissé előrébb, de a kérdése inkább költői. Ha a válasz nem, az egyértelmű visszautasítás lenne a megbízásra, tehát igen csak komoly tekintettel találkozhat Nil és jól meg kéne gondolnia, hogy mit mond.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-09-16, 9:28 pm

*Nincs más választásom fel kellett mennem hozzá, s most amikor megérkezek ismét láthatom őt teljes valójában. Nem akartam ezt a találkozást, de úgy tűnik vannak elkerülhetetlen dolgok az életben, de a szavai cseppet sem nyugtatnak meg, főleg mert engem is beépít a kis tervébe amiről semmit nem tudok, de van egy olyan érzésem, ha nem akarnám megtudni akkor is megfogom.*
-Nem igazán szeretem a kulcs szerepeket.*morgok vissza és még talán szólnék egyebet is, ha a következő szavai nem kelltenek bennem túlzott rajongást és szemeibe ismét harag lángja lobban ahogy befejezi a mondani valóját.*
-Csak szeretnéd, nem fogom engedni hogy bármit tegyél vele.... inkább térj a tárgyra, mert a szavaidból azt veszem ki hogy megint fel leszek használva valamire*igen pontosan tudja mi a gyenge pontom, hiába az erős magabiztos szavaim, itt tudom hogy ő van helyzet előnybe, amikor azonban mesélni kezd rezzenéstelen arccal hallgatom, bár belül többször is meglepődök. Charles idejébe is akart valamit Sideristől, most is akar tőle, azt hiszem nem fogja feladni ameddig meg nem hal... Bár csak lenne valami ötletem hogy segítsem hozzá ehhez a számunkra bizonyára áldott állapothoz, de sajnos nem jut semmi az eszembe ami egy több száz éves démont a pokolra küldene vissza.*
-Te most komolyan azt akarod, hogy válasszak a párom, és az unoka nővérem között? Nem volt elég balszerencséd itt a Mysterio környékén?*próbálkozok szavakkal hatni bár ezzel csak a mi időnket húzom, de amikro meghallom a kérdést kelletlenül bólintok.*
-Mondhatjuk úgy is hogy igen, de mi a garancia rá hogy te is állni fogod a szavad a későbbiekben?*nézek rá komor tekintettel, miközben belül azon gondolkozom hogy el kell árulnom Siderist, ha Daphne-t biztonsában akarom tudni, és ehhez nagyon nem fűlik a fogam. Pedig bele kell mennem a játékba, de valamilyen módon Siderist is figyelmeztetnem kéne, úgy hogy arról Alestor ne tudjon... Agyam lázasan jár, de nem jut még semmi az eszembe, inkább kérdéssel terelem el a figyelmem.*
-Mit akarsz tőle?*csupán csak ennyit kérdezek, feszült hangon, miközben szemeimet le se veszem a másikról.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-09-16, 9:38 pm

*Nem tudja meghatni a démont, amit Nil mond, hiszen ha szereti, ha nem, ez van, nincs mit tennie. Ő a rokona annak a magiszternek, aki érdekli Alestort, tehát muszáj segítenie, hogyha nem akar meghalni és fájdalmat okozni annak, akit szeret, mert bizony Daphne most itt csak egy bábú és ez a bábú szerep nagyon is hasznos, az előbb is bevált egy egyszerű kis játékkal, már ami a zombit illeti, ki most teljesen nyugodtan fekszik a padlón, amíg Daph is azt teszi, kinek a fájdalma most nagyobb, mint hogy hősködni vagy hallgatózni próbáljon.*
- Igen, fel leszel, de most kevésbé lesz mindez veszélyes a számodra. *teszi még hozzá a férfi, majd nemsokára el is árulja neki, hogy Siderist kellene elcsalnia valahova, egy helyre, ahol Alestor minden bizonnyal kezdeni akar valamit a nővel, de hogy pontosan mit, az egy ideig nem fog még kiderülni, maradjon csak mindenki számára meglepetés.*
- Nem, még nem volt, ugyanis velem semmi es történt... az én balszerencsém Charles volt, akitől végre megszabadultam! Tehát jó felé gondolkodsz, az egyiket el kell árulnod a másikért, de remélem, hogy jól döntesz. *bólogat aprókat, majd amikor hallja a kérdést, csak kissé elmosolyodik.*
- Nincs rá más garancia, mint a szavam! Viszont te nem vagy abban a helyzetben, hogy legyen választásod! *itt kezeit előre nyújtja, majd tenyereit egymás felé fordítja és nemsokára egy vékony karkötő jeleki meg benne. Így kel fel és nyújtja át szépen Nilnek is.*
- Ez egy zsupszkulcs. Nincs más teendőd, mint hozzáérinteni a karkötőt a magiszterhez... Elég ha csak a vállára teszed a kezed és a karkötő hozzáér, máris működésbe lép, téged pedig vissza foglak juttatni arról a helyszínről. Ha a zsupszkulcs működésbe lép, tudni fogok róla! Másnál nem használ, tehát ne is próbálj meg átverni engem és ne is kérdezz semmit a hellyel kapcsolatban! *a terv már összeállt a férfi fejében, de Nilt inkább nem avatja be, amúgy se lenne szükségszerű.*
- És ami fontos, senkinek se árulhatod ezt el, még Daphne-nek se! Ha megteszed, ugyanaz lép érvénybe, amit az előbb mondtam, Daphne hozzám kerül és a végén meg fog halni! Tehát légy jó fiú! *amint a fiú kezébe kerül az ékszer, szépen hátra is húzza a férfi a kezét, úgy néz komoran a fiúra.*
- Semmi közöd sincs hozzá, de ha megnyugtat, nem óhajtom elvenni az életét! *szemein talán a fiú is láthatja, hogy igazat mond, így ez után kezét csak az ajtó felé nyújtja.*
- És természetesen arról se beszélj, hogy én itt tartózkodom! Amíg nem hajtod végre a feladatot, nem megyek el, de ha Sideris-hez ér a zsupszkulcs, mi se találkozunk többet! *talán ez örömhírrel szolgál majd a fiú számára. Viszont a démon most már nem óhajt beszélgetni, így ideje lenne elmennie Nilnek és talán ő se húzná az időt, ha már a barátnője odalent a saját vérében ázik még mindig... Ideje lenne ellátnia őt és vele lenni, nem pedig Alestorral csevegni. Így ha Nil kisétál a szobából, az ajtó be is csukódik mögötte! Ha pedig bárki a várromba merészkedik, ez a szoba rejtve marad előtte.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-09-16, 9:56 pm

*A szavai csak még idegesebbé tesznek de jobbnak látom ha nem szólok semmit, hiszen mit segítene az? Fel leszek használva lehet nem nekem lesz veszélyes de Siderisnek igen, hiszen nem tudom elképzelni hogy jót tenne vele ez a lény.*
-Majd meglátjuk jól vagy rosszul döntök e..*morgom magam elé, hiszen az sem éppen áll kézhez hogy Siderist eláruljam, hiszen ő segített nekem, és jó volt hozzám, valamit ki kell találnom. A Charlesos dologra nem mondok semmit, de arcomra ki van írva hogy szívesebben látnám őt is Charles mellett.*
-De abban a helyzetben viszont vagyok, hogy csak én segíthetek neked... éppen azért mert a rokona vagyok.. Az első szabály pedig hogy nem bízunk a démonokban, ha rajtad múlna már halott lennék*tudok én is játszani az ő módszereivel, most már biztosra tudom hogy nem véletlenül választott. Nemsokára megjelenik a karkötő is, amit lassan átvéve hallgatni kezdem a funkcióit Alestortól de amit hallok egyáltalán nem tetszik. Egyedül hagyni ezt az őrültet Siderissel egyenlő azzal hogy elárulom a másik fontos embert, még ha nem is érzek iránta testvéri szeretet tudom hogy nem ezt érdemli tőlem. Így aztán mikor átveszem arcom meg is remeg, hiszen súlyos a helyzet, úgy tűnik lesz pár álmatlan éjszakám annyi szent.*
-Nem lesz benne hiba, senki nem tudja meg.*mondom teljesen magabiztos hangon, kissé gépiesen hiszen valahol még mindig agyalok hogy tudnék segíteni a helyzeten, de egyenlőre jó fiúnak kell lennem, ahogy ő fogalmazott. Amikor azonban nem akarja elmondani a dolgokat csupán csak egy fintor jelenik meg az arcomon.*
-Eltudok még képzelni más rossz dolgokat is... Különben se hinném hogy megölni akarod , ahhoz nem kellenék én.*nézek a szemeibe majd a búcsúzásra már csak hátat fordítva sebesen kimegyek az ajtón.*
-Pokolba veled Alestor...*hallatszik hangom mely tehetetlen dühvel van tele, hiszen egyenlőre nem tudok mit tenni, ki kell agyalnom hogy mit tegyek úgy hogy ez a szemét végleg eltűnjön és lehetőleg Siderissel se történjen baj, Daphnenek pedig végképp nem. Tuti hogy tart valamitől a férfi akkor miért bújkálna itt? ezen gondolkodok el egy pillanatra már kilépve a folyosóra, majd felgyorsítva lépteimet meg sem állok Daphneig, hiszen biztosan nincs jól, és aggódom is érte. Nem hagyom hogy bántsák ezt tudom, csak még a többit nem. Sietve letérdelek mellé, s kezeimet a sebeire téve ahogy tudom próbálom gyógyítani magnetizációval,*
-Nem lesz semmi baj ígérem...*mondom halkan, nem tudván hogy hallja e, majd mikor megvagyok lassan bele simítva a hajába fel is emelem, s amilyen gyorsan tudok megpróbálok kijutni erről az átkozott helyről.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-10-01, 2:39 pm

*Életemben másodjára látogatok el erre a helyre, de mint előző alkalommal, most is vágyat érzek, hogy belépjek, és felfedezzem a titkait. Talán ez hozott ide most is, a kalandvágy, ami elég ritkán csapja fel a fejét bennem, de akkor annál nagyobb erővel. Így most egy rövid nadrágban meg egy kapucnis felsőben lépkedek egyre közelebb a fűben. Bizalmatlanul méregetem ezt az épületet, de azért halkan kinyitom a kaput, ami már tiszta rozsda. Az udvarban már derékig ér a fű, de egy kis ösvény vezet az ajtóig, mintha gyakran járnának erre. Inkább nem nézek szét az udvarban, nem nagyon akarok gödrökbe bele esni, mert olyan nagy a fű itt, hogy észre sem venném a kátyúkat és a gödröket. Így inkább határozottan az ajtóhoz lépek, ahol a kilincset csak kis gondolkodás után nyomom le. Hát igen, nem nagyon dobott fel, amit hallottam erről a helyről, de üsse kő, egyszer élünk.*
~Akkor legalább már nem egyedül bolyonganának itt az elveszett lelkek, legalább vinnék egy kis változatosságot az életükbe.~*Gondolom fanyarul, miközben a málló vakolatú előszobában körbekémlelek.*

Hozzászólások száma : 114 Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

* Serafina igazán bátor teremtés lehet, ha egyedül próbálja bevenni az ódon várrom falait. A kinti kapu természetesen nyitva áll, így könnyű szerrel vághat át az udvaron, s meglepő, de az ajtó is nyitva, nem kell tehát óriási erőfeszítéseket tennie azért, hogy bejuthasson. Bent viszont különös érzés foghatja el, hiszen amint elfordul az ajtótól, az egy halk kattanással zárul be mögötte: hiába próbálkozik akár varázslattal vagy puszta kezével, sehogy sem fog neki sikerülni kinyitni azt. Nincs más út, mint előre, s még dönthet: vagy a földszinten marad, vagy a romos, kissé sem stabil lépcsősort választja, mely evidens, hogy felfelé vezet. Ám pillanatokkal később hűs fuvallatot érzékelhet a földszint irányából, s az egyik ajtó is, mintha résnyire nyílna, majd becsukódna, újra kinyílna, ismét becsukódna. Ki tudja, mi lehet az a hely, viszont ha jól figyel, nagyon-nagyon halk nyöszörgést is hallhat afelől az ajtó felől. Még mindig dönthet, merre induljon, felfelé vagy egyenesen tovább a folyosón, hogy megközelítse az ajtót. Hogyha lent marad, ahogy közeledik az említett fa szerkezethez, a nyöszörgés erősödik, de még mindig egészen elhaló a hang.. hátborzongató és félelmetes. *

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-10-01, 2:58 pm

*A várrom nem éppen bizalomgerjesztő hely, de egy kis délutáni adrenalin bombának tökéletes. Így döntök végérvényesen amellett, hogy megszállásom alá veszem a helyet. Vagy pont fordítva: a hely vesz el engem. De ezen már nem gondolkodva végül is bent találom magamat, és ahogy halkan becsukódik mögöttem az ajtó, hallom a zár kattanását. Olyan hirtelen fordulok hátra, hogy még magamat is meglepem, de hiába kezdem el rángatni, a falnak vetett lábakkal, akkor sem nyílik ki. Még a sarok vas sem fordul. De mivel eléggé paranoiás és nem utolsó sorban enyhén klausztrofóbiás is vagyok, így csak elfordulok az ajtótól, és halálos nyugalommal nézek immáron jobban körbe. Ekkor érzem meg a lágy fuvallatot és hallom meg a nyöszörgést. Jól felkészültem ilyen esetekre: vagy maradsz vagy futsz. De mivel nem tudok merre futni, így tovább hallgatom a nyöszörgést.*
-Jól vagy? Fáj valamid?*Csak ennyit tudok kérdezni kissé erőtlen hangon, de azért a járásomon a magabiztosság látszik, ahogy közelítek az ajtó felé. Egyre erősebb a zaj, így a folyosó felénél döntök, és hátrálok vissza, az előszobába. Még egyszer kipróbálom az ajtót, de mivel az nem mozdul, de még mindig hallom abból a bizonyos szobából a hangokat.*
~Ha valaki ott hal meg nekem, akkor az az én lelkemen fog száradni.~*Így egy hatalmas beleegyező sóhajjal az enyhén nyitott ajtó felé oldalazok ismét. Kíváncsi vagyok, és mivel a kalandvágy hozott ide, ezért nem adom fel, hanem lassan, kivont pálcával a kezemben benyitok a szobába.*

Hozzászólások száma : 114 Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

* Igen, most már maga is tapasztalhatja, hogy nem lesz innen kijárása, amíg maga az átkozott legendákkal körüllengett rom úgy nem dönt, viszont kifejezetten örülhet, hogy idelent maradt, ki tudja, odafent mi várna rá? Szavaira válasz nem érkezik, csak a nyöszörgés az, ami továbbra is folytatódik, persze fokozódik, de mintha nem is fogná az illető, hogy hozzá beszélnek.. már ha egyáltalán van ott valaki, s nem csak maga a rom járatja a lánykával a bolondját. Az ajtó, amely az előbb még ki be csukódott, most enged a nyitásnak, de a kilincs mintha hirtelen forróvá válna, ha Serafina nem vigyáz különösebben, csúnya égési sérülést fog szerezni tenyere egészen nagy felületén. Valami olyasmi lehet odabent, mely egyáltalán nem akarja a lányka jelenlétét, de mégsem képes elengedni. Így hát, ha bemerészkedik a szobába, egy poros, pókhálós hálóban találhatja magát. A sötétítő függöny régi, poros, koszos és a szaga az ajtóig érződik, a falakon pár fáklya pislákol, hiába van kint világos, mivel nappal van, idebent mégis halálos félhomály uralkodik. Az ágy meglehetősen nagy, szekrények, polcok, semmi nincs, csak egy ágytál van hanyagul a földre dobva, az ágyból pedig csak annyi látszik, le van ugyan takarva, szép díszes takaróval, mely a szoba többi részével ellentétben kicsit sem koszos vagy poros, viszont hallhatóan afelől jön a nyöszörgés: a takaró alatt egy kisebb kupacnak tűnő valami van, nem lehet nagyobb egy kisgyereknél, és valószínűleg ember is az illető. Talán segítség kellene neki a lánytól? Elképzelhető.. s mivel immár ennek a szobának is a foglya Serafina, így cselekednie kellene, ha még ma ki szeretne jutni innen. *

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-10-01, 3:19 pm

~Inkább az a nyöszörgő vala micsoda, mint az emelet.~*Erre a gondolatra be is nyitnék a szobába, de a kilincs hirtelen felforrósodik, mire belőlem kiszakad egy nyögés, hangosabb, mint a szobából kiszűrődő hang. Még idejében elkapom a kezemet, mielőtt teljesen a húsomig megégne, de még így is lüktet a fájdalomtól. Gyorsan megrázom magamat, és immáron lábbal lököm beljebb az ajtót. Legszívesebben felkapcsolnám a villanyt, olyan sötét van itt, de ahogy körbe nézek, látom, hogy már van világító alkalmatosság, és ahogy a szemem hozzászokik a homályhoz, láthatóvá válik a szoba puritán berendezése. Az ágytál érdekesen mutat, ezért rábandzsítok, de nem lépek közelebb, hogy megtudjam ,mi rejtőzik a környékén. Inkább az ágyra figyelek, ahol meglátom a letakart kupacot. Ha szellem lenne, akkor nem dudorodna ki az ágyból, így gyorsan odaszaladok.*
-Jól vagy? Mit csinálsz itt? Biztos eltévedtél, és megsérültél az erdőben. Gyere, beviszlek a városba.*Még mindig a takarónak beszélek, de nem merem lehúzni róla a leplet, inkább felnyalábolom a kis alakot, és az ajtó felé indítom magamat, karjaimban a kis batyuval.

Hozzászólások száma : 114 Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

* A szólongatás most már mintha nyitott fülekre találna, a nyöszörgés abbamarad, a kis kupac pedig mocorogni kezd az ágyon. *
- Nem vagyok jól.. nem sérültem meg.. még nem.. itt van.. menj el innen.. téged is bántani fog! * hallható ténylegesen egy egészen kicsike gyerek, vékonyka hangja, melyet tompít ugyan a takaró, de nem sokáig. Serafinát mintha valami visszatartaná az ágytól, tehát terve nem jön össze, miszerint felkapja a kupacot és elszalad vele. Nem ennyire egyszerű ez az egész, ahogy nyúlna az ágy felé, mintha láthatatlan falba ütközne, s ha gyors iramban tette mindezt, érezhetően pattan vissza onnan, s meg is üti a láthatatlan akadályban magát. Nem fogja tudni nagyjából egy méternél jobban megközelíteni az ágyat, valami különös mágia védi. A kis kupac viszont ismét mocorogni kezd, a takaró pedig pillanatokkal később le is kerül a kicsiről: egy nagyjából nyolcéves forma, fekete hajú és szemű, riadt, sápadt képű fiúcska mered ijedten a lányra. *
- Nem vihetsz el innen, nem tudsz.. Ő nem engedi.. menj el, mert bántani fog! * térdel fel az ágyon a kis srác, s valószínűleg tisztában van azzal, láthatatlan börtöne foglya, mivel két kicsi kezét a falnak támasztja, s néha egy-egy pillantást vet hátra, az ajtó felé. Odakint ekkor mintha megreccsenne egy öreg palló, így a fiúcska hirtelen zuhan vissza az ágyba, még pár óvó szócskát intézve Serafina felé: *
- A függöny! Bújj el! * javasolja, de már rajta is van a takaró testén, meg is dermed alatta, az ajtó kilincse pedig egész lassan indul el lefelé, kattan a zár, s nyílik nyekeregve az ajtó.. ha Serafina ügyes, még időben elbújhat, de ki tudja, mennyit ér majd ez az egész? *

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-10-01, 3:48 pm

*Végre kapok választ, így elégedetten kifújom a levegőt. Legalább nem egy testet öltött szellemmel van dolgom.*
-De ki... vagy mi tart itt?*Kérdezem sietve, mert közben rájövök izgatott hangocskájából, hogy veszélyben forgunk, és ahogy felé rohannék, hogy elvigyem a veszély elől, egy erőteljes lökést érzek, és hátra esek. A fejem a padlónak koppan, egy kis szédülést generálva, de nem törődök vele, inkább imbolyogva felállok.*
-Ki vagy te?*De ekkor megkapom a választ, bár nem szavak formájában. A kisfiú látványa annyira letaglóz, hogy nem is tudok megmozdulni. Egy nyolckarú szörnyre számítottam minimum, de szerencsére kellemesen csalódok.*
-Ki nem engedi?*Most már teljesen összezavar a fiúcska, de ekkor én is meghallom a reccsenést, és ahogy a nagy könyvben meg van írva, a vér is megfagy az ereimben. De gyorsan engedelmeskedem neki, és amennyire tudom, bepasszírozom magamat a függöny mögé, pálcával a kezemben. Gyorsan sorra veszem magamban a varázslatokat, de mivel nem tudom, hogy mivel lesz dolgom, ezért inkább próbálok úgy helyezkedni, hogy az a valami ne lásson, de én láthassam őt. Szerencsére elég vékony vagyok, így remélhetőleg nem fogok kitüremkedni a függöny redői közül.*

Hozzászólások száma : 114 Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

* Most már felfedi magát a kisfiú, kinek külső sérülései nem igazán látszódnak, bár ki tudja, ruhái mit takarnak rajta.. belül viszont ha más nem, lelke egészen bizonyosan vérzik, s ahogy felfedi magát, óva is inti a lánykát, hogy mihamarabb hagyja el ezt az átkozott helyet. Sok-sok kérdést szegez a kisfiúnak, ki csak meredten, ijedten pislog hol ide, hol pedig oda, de csak válaszol, a legutolsó neki szegezett mondatra: *
- Az apám. Nem akarja, hogy elhagyjam. Velem akar lenni. Azt akarja, hogy szeressem, de én félek. Tűnj el innen vagy te is a foglya leszel! * nyüszögi ismételten, ám ekkor már nyílik is az ajtó, ő pedig eltűnik a takaró alatt, még egy jó tanácsot adva Serafinának. A lányka el is bújik, s mivel ősrégi függönyről van szó, néhol foszladozik, így könnyű szerrel átlátni rajta, ha nem is tisztán néhány helyen. Ám hiába minden, a férfi, szikár, magas alak, arca beesett, bőre fehér, mintha valami hús-vér szellem lenne, keselyűszemei egyenesen előbb az ágyra, majd a függönyre szegeződnek. Az ajtóban áll egy darabig, s a kezében lévő tálcát csak elengedi, mely furcsa mód nem esik le a földre, hanem tovább lebeg ott a levegőben, egy helyben, ő maga pedig az ágyhoz indul. Tekintetét végig a függönyre szegezi, tudja, hogy valaki figyeli őket. Kezével suhint csak, így megszüntetve az ágy körüli börtönt, majd már le is rántja a reszkető kisfiúról a takarót. *
- Most pedig végignézed, ahogy elbánok a betolakodóval. * fordítja gonosz arcát fia felé, kinek könnyek potyognak le arcocskáján, Serafina pedig érezheti, ahogyan egy pillanat alatt szakad ki a plafonból a függöny, karnisával együtt, s nem kis port kavaró, vakolatdarabokkal egyetemben hull elé a földre. *
- Minek vagy itt, halandó? Nem mondták még, hogy mások dolgába ne üsd az orrod? A fiam jó helyen van itt, nem akar veled menni. Meglakolsz azért, hogy el akartad csábítani tőlem a szeretetét. * vicsorogja a férfi, keze pedig csak felemelkedik, Serafina pedig erős szorítást érezhet mellkasánál, mely a falnak nyomva tartja őt. Ám a dühös férfi minden bizonnyal nem figyelte, hogy a lánykánál pálca is van, s arcvonásai egyszeriben ellágyulnak, így fordítja fejét most fiacskája felé. Talán ezt a pillanatot kihasználhatná a leányzó a támadásra, ha meg akar menekülni. *

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-10-01, 4:21 pm

*A kisfiú teljesen olyan, mint egy normális kölyök, kivétel a szeme, ami egy űzött vadra emlékeztet. A legtöbb kérdésemre nem is kapok választ, de legalább az utolsó kérdésemre felel, így megértem, hogy miről van szó. De a tanácsot megfogadom, így bújok be a függöny mögé, ami sajnos nem sokat takar belőlem. De már jobb búvóhelyet nincs időm keresni, így csak ott állok és várok az apára, aki hamarosan be is toppan. Egy résen keresztül mindent látok, azt is, ahogy a függönyt fixírozza.*
~Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben...~*Elindul, nekem pedig megremeg a kezemben a pálca. Jó lenne a fickónak odapörkölni, de még nem jött el az ideje. És látszik is rajta, hogy nem amolyan anyámasszonykatonája, inkább amolyan anyámasszonyszelleme. De ahogy hallom a szavait, csak behunyom a szememet, és érzem, ahogy a tartó a fejemre pottyan. Nem éppen kellemes érzés, de sikerül egyenesen állnom. A kérdésre csak elfordítom a fejemet, magamban elmormogok egy káromkodást, de aztán megérzem a nyomást, ami nem éppen finoman passzíroz a falnak. Rámarkolok a pálcámra, és eszembe jut egy lehetőség, amit nem is vagyok rest kijátszani.*
-Kérem, uram. Én segíteni jöttem. Hallottam a helyről sok embertől, és gondoltam, hogy sokszor zavarták már meg önöket. Segíteni akarok, hogy a betolakodókat távol tartsuk. Csak engedjen el, és hű szolgája leszek. És a kisfia örökkön örökké magával lehet.*Esdeklek, és még egy könnycsepp is legurul, de nem a rimánkodás, hanem a düh miatt. A pálcámat a ruhám mögé rejtem, de azért fejben már készítem a varázsigét. Ha leenged, akkor jó, úgy könnyebb, de ha nem, a kezeim még szabadok, így aztán simán kanyaríthatok valami kis varázslatot, ha úgy akarom.*

Hozzászólások száma : 114 Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

* Bár nem egy figyelmeztetés hangzott el a férfit illetően, az hamarosan megjelenik az ajtóban, Serafina pedig egész egyszerűen szólva csapdába esett. A függöny, mely eddig takarta őt, az sem szolgál többé rejtekeként, és a férfi is támadásba lendül ellene, bár egyelőre kis időt mintha mégis hagyna neki, hogy megvédhesse magát, így a falnak szegezve. De a lányka úgy látszik más tervet eszelt ki, a férfi pedig, mint valami kígyó néz ismét Serafina zöld szemeibe, s talán mintha a mellkasánál lévő szorítás is enyhülni kezdene. *
- Nem hiszek neked, kislány. Hazug vagy, mint a többi, aki ide jött. Mind el akarta venni őt tőlem, de ő csak az enyém. * néz újból a szenvedő gyermekre, majd vissza Serafinára, ám ekkor már egyáltalán nem érezhető semmiféle falnak tapasztás, és ha megmoccan, érezheti, képes eltávolodni a faltól, a férfi keze is immár teste mellett pihen. *
- De hogy lásd, nem vagyok bolond, kapsz egy lehetőséget a bizonyításra. Gyerünk. Mégis hogyan akarod kiiktatni a betolakodókat, mikor te magad is az vagy? Nem gátollak meg, mesélj. Ha épkézláb ötlettel állsz elő, elmehetsz. Ha pedig nem, meghalsz. * fordul felé teljes testtel, ellentmondást nem tűrő tekintettel, ismét felhúzva a láthatatlan börtönt az ágyikó köré, majd fekete szemeivel néz meredten Serafinára. Egyre türelmetlenebbül várja a megoldást, ez pedig érzékelhető is a szobácskában: a fáklyákban pislákoló lángokat mintha szél fújdogálná, kettő-három el is alszik közülük, így már csak igen kevés fény lengi körül a szobát. *

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-10-01, 5:02 pm

*A függöny, mint búvóhely nem nagyon vált be, de ez van, ilyen az élet. De hogy még a hapsi a falnak szegezzen, ez már tűrhetetlen. De kívül csak félelem látszik, és a könnyecskék, amik a dühtől patakzanak. A tervem eleinte nem látszik beválósnak, így egy mély sóhajjal lehajtom a fejemet, és már éppen emelném a kezemet, amikor hallom a magyarázatát.*
-Ígérem, uram, nem fogsz bennem csalódni...*Dadogom a boldogságtól megrészegülve, és mikor érzem, hogy már nem vagyok fogoly, el is távolodom egy kicsikét. Ott aztán a fejemet kezdem törni. Csak egy hirtelen sugallat volt, semmi több. Egy gonosz kis mosoly kíséretében ránézek.*
-Talán lehetne egy olyan átkot szórni a várra, erre a csodálatos építményre, amely hasznos lenne számunkra. Aztán, mikor be akarnának lépni, őrjítő kínok között szenvednének, hogy magát, nagy uram, és a fiút zavarni merészelik. Vagy egyszerűen csak megölni őket, hiszen nem méltóak arra, hogy magát lássák. Vagy egyszerűen szolgaságba hajtani őket, elvenni az életüket, az emlékeiket, a lelküket... és a gyerekeiket, hogy tudják, mit érezne, ha az ön fiát vennék el. Én pont ismerek egy ilyen varázslatot... rá tudnám szórni akár most is a várra.*Nézek rá csillogó szemekkel, és már nem is várok választ, hanem egyszerűen kinyújtom a karomat, és remegve, félve szorosan összezárva az ég felé emelem.*
-Armorum! Armorum! Armorum!...*Mondom ki többször is, csukott szemmel miközben egy dobó tőrre koncentrálok. Hamarosan megérzem a tenyeremben, így csak diadalmasan pislantok fel, majd már el is dobom, minden figyelmeztetés nélkül. Szerencsére a suliban eléggé jó dobó voltam, így közvetlenül a fickó szívébe fúródik. De nekem ez még mindig nem elég. Bal kezembe kapom a pálcát, a jobbom pedig kinyújtom.*
-Umbra vincula!*Az erő átmegy a jobbomba, így már megjelennek az árnycsápok, remélhetőleg négyen vannak a kicsikék. A fickót megragadják, a fejére tekerednek, ahogy én akarom.*
-Öregem, most pedig oldja fel a védővarázslatot, mielőtt lecsavarnám a fejét, mint egy kupakot a kólás üvegről.*Ha megteszi, akkor lecsavarintom a fejét, ha meg nem... akkor is.*

Hozzászólások száma : 114 Csatlakozás : 2010. Mar. 02.

* Nem sokáig lehet a lány kettecskén a kisfiúval, viszont ez a férfi nem valami kedves teremtés, még szép, hogy elsőként próbálja kiiktatni a leányzót a képből. Ám annak szavai igencsak felkeltik érdeklődését, s bár ki tudja, illúzió-e mindez, amit lát a lány, vagy valóság, de a férfi elereszti őt, s kíváncsian várja, mivel hozakodik elő Serafina. Láthatóan nem hisz abban, amit a lány magyaráz neki, ám egyik pillanatról a másikra vált át arckifejezése cseppet őrültté azzal a mosollyal, ami most rajta van, még tenyereit is összecsapja örömében. *
- Halál? Kínok? Gyerünk, akkor mutasd, mit tudsz, nem várok tovább, ha sokat tétlenkedsz! * förmed rá végül, de már figyeli is, mit csinál a lányka, szavait hallva, valami igét kántál, csak elvigyorodik, s bizalmasan fordít neki hátat, hogy a tálcáért indulhasson. El is éri azt, kezeibe is veszi, melyen egyébként valószínűleg a kisfiúnak van étel és ital, de túlságosan elhamarkodott döntés volt ez.. hiszen így nem is láthatta, hogy valami felé repül, immár csak érzékeli, amint hátulról ugyan, de szívébe fúródik az árnyakból létrehozott fegyver. Hangos ordítás, s csörömpölés az, mi onnan hallatszik: kétségbeesetten zuhan a falnak, s kapadozik szíve felé, de minden hiába.. *
- Te.. átvertél.. ezért még meglakolsz!! * ordítja utolsó leheleteivel, s érdekes módon nem áll meg egyből a szíve, hanem mintha a tőr helye környékén felizzana ruhája és bőre, s mintha elkezdene égni mindene, méghozzá belülről. Ordít a fájdalomtól, s már bizony Serafina csápjai is feje körül vannak.. egy ideig még játsza a szenvedőt, teste itt-ott már ég, parázslik, izzik, ő maga pedig a földre zuhan, s mintha átesne a padlón tűnik el a szobából, csupán csak enyhe égett szag marad utána, úgy tűnik, ezzel a fickónak vége. Ám ha az ágy felé pillant a leányzó, azon csak hűlt helyét találja a kiskölyöknek, az ágy megvetve, rendezetten, porosan fekszik a helyén. Ha pedig túl van a kezdeti csodálkozáson, s végre eszébe jutna távozni, az ajtó egy ideje tárva-nyitva áll előtte, tehát szabad út lett engedve neki, s a kinti ajtó is engedelmeskedni fog neki. Van viszont itt még valami furcsaság.. ahogy kifelé halad az épületből, pár szó ütheti meg fülét, de hiába keresné, gazdáját nem találná a hangnak: *
- Kiszabadítottad a lelkem, Serafina. Most már békében nyugodhatom. Köszönöm! * hozza a szél a kisfiú hangját, de ez csak amolyan suttogó hangocska, semmi más. S hogy honnan tudta nevét? Talány. A várrom most már viszont nem óhajt játszadozni a lánykával, mehet tehát, amerre szeretne. *

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-10-01, 5:24 pm

*Mély lélegzetet veszek, amikor látom, hogy a pasas bedől a trükknek, majd akkor még könnyebb lesz a szívem, amikor tetszik neki az ötletem. És amikor elfordul, szinte örömmámorba süllyedek. De koncentrálnom kell, így sikerül eldobnom a tőrt, ezzel a falhoz szegezve a fickót.*
-Bizony bizony.*A boldogságtól kacsintok rá, de azért a biztonság kedvéért még a csápokat is létrehozom, de rájuk már nincs szükség, hiszen végül is lefolyik a fickó a falról, és ezzel vége. A következő pislantásnál már se kisfiú, se apuka. Ahogy az ajtóra pillantok, az nyitva áll, így csak arra kezdek rohanni, még mindig boldogan. Az előtérben azért ismét elbizonytalanodok, de akkor meghallom a suttogó hangot. Most már tudom, hogy mehetek. A bejárati ajtó könnyen kinyílik, de most, így a délutáni nap már nem tűnik olyan boldognak, mint ezelőtt. Ezért gyorsan szedem a lábamat, hogy mielőbb eltűnjek a rom környékéről.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-11-27, 7:55 pm

*Tagadni se próbálom, hogy azóta az eset óta mélyen elkerülök minden helyet, ahol ismerősökkel találkozhatom, szégyenlem azt, ami történt, ahogy az az incubus elcsábított, pedig tudom, hogy képtelen lettem volna ellenállni neki, hiszen egy démoni teremtmény, de akkor is... Gabe-et se láttam már vagy egy hónapja, most már világos a számomra, hogy mi a döntése, tehát már bűntudatom sincs az miatt, hogy egy másik férfi csókjait és kényeztetését élveztem, mert nem tagadhatom, élveztem és ez a szörnyű. Pont én szívom meg mindig a pasikkal és kellett nekem szerelembe is esnem Gabrielbe, meg se érdemel, jól mondta Cain és Dorian is. De mostanra már helyére tettem magamban a dolgokat, fiatal vagyok még, nem fogok depresszióba esni egy pasi miatt, nem ér annyit, ezt mindig is tudtam. Viszont most mégis egymagamban ücsörgöm itt, a Krorun várrom egyik falán, miközben lábaim lefelé lógnak. Nem csinálok igazából semmit, nem is érzem úgy, hogy tudnék mihez kezdeni, csak lóbálom lábaim és nézek ki a fejemből, a múlton gondolkodva, illetve a Mysterios életemen. Egyébként lehet, hogy hűvös van, most mégse fázom, kellemesen fel vagyok öltözve, szóval egy világoskék színű hosszú nadrágot viselek, lábaimon fekete sportcipővel és felül egy vajszínű pulóver van rajtam. A nyakamban egy világoskék színű sál található és egy hófehér, derékig érő kabát van még rajtam, amely be is van gombolva, így nem fázom egy picit sem. Barna, dús tincseimet szépen lengeti ide-oda a szél, de mégse vagyok kócos, sőt, igazán szép vagyok a kreol bőrömmel, a szolíd kis sminkemmel és az egész megjelenésemmel. És hogy meddig óhajtok ma még itt lenni? Nem tudom, nem érzem úgy, hogy rossz helyen lennék és zavarnék bárkit, tehát a tőröm is az övemen pihen, akár csak a pálcám, most tényleg csak testileg vagyok itt.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-11-27, 8:07 pm

* Lehet rossz napot fogott ki a lány ki oly messze van a város zajától s világosságától miközben a veszély ott ólálkodik körülötte. Amint leszállt az éj Noel a vámpír elhagyta a kastélyt mivel szomjúsága addigra az egekbe tört így első állomása a klub volt hol egy sikeres hódítás után elcsalta a kiszemelt leányzót egy félreeső sikátorba s vérét vette. A legszebb az egészben az volt, hogy nem is kellett bevetnie egy képességét sem, a fiatal lányka magától jött mit legközelebb talán kétszer is meggondol mivel ájultan fekszik egy sötét, félreeső sikátorban. Jött a következő és a következő kikkel már szórakozgatni is kezdett, utolsót elcsalta jó messzire a várostól hol őrült vérengzésbe kezdett minek következte az lett, hogy darabokban hevernek szana szét testrészeit. Tiszta vér lett a vámpír így érthető okokból nem tért vissza a városba inkább a környéken kezdett kószálni magányosan sétálgató emberek után kutatva. Így ért el ehhez a várromhoz miről már hallott s mivel igen jól lát és az érzékszervei is kifinomultak hamar kiszúrja a magányosan ücsörgő lányt. Véres arcát megtörli és belekeni ruhájába, úgy véli eljött az újabb szórakozás ideje, így szépen fésült haját is kissé összeborzolva vesz fel egy nehézkes járást, egyik lábát húzza míg egyik kezét az oldalához szorítva a földet bámulva vonszolja magát a leányzó felé. A hatásosság kedvéért nyöszörög is, úgy tűnik mint akit megtámadott valami vagy valaki, néha néha maga mögé pillant lesve a semmit, hisz tudja, hogy nincs ott senki, de neki úgy tűnhet, hogy tart valakitől, valakitől aki esetleg követi...*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-11-27, 8:17 pm

*Nem is tudom már pontosan, hogy mióta ülhetek itt, teljes békességben, de most mégis valami más hang is belekerül a szélbe, a szélbe, mely felém hozza azt. Csak felemelem fejem, így szűkítve össze szemeimet is, próbálva kivenni az éjszakában a jövevényt, de aztán hamar lepattanok a kőtömbről és csak kíváncsian lépegetek tovább a hang felé, akinek körvonalait egyre jobban ki tudom venni.*
- Hé... hé, valami baj van? *teszem fel a nagy kérdést kissé távolabbról, ami marhaságnak tűnhet, hiszen láthatóan fájdalmai vannak, ezek a nyöszörgések és ahogy hátrafelé lesz. Én is csak mögé lesek, így tőröm is a kezem közelébe helyezem, de még nem nyúlok hozzá, inkább megszaporázom lépteim és a kócos üstökű, eddig ismeretlennek tűnő srác felé indulok, mert hogy pasiról van szó, abba biztos vagyok.*
- Nyugi, itt vagyok, mi történt? *állok meg előtte, kezeimet vállaira téve, majd egyikkel végül megpróbálom felemelni állát, hogy láthassam arcát is... de ez a sok vér, ami a ruháján van... Inkább eleresztem és egy nagyon picit hátrálok tőle, miközben körbe is nézek.*
- Szerintem ülj le, mutasd a sebed, hátha tudok segíteni... *pislogok rá kedvesen, hiszen ha gond van, szívesen segítek és bár nem az én dolgom, de én már csak ilyen marha vagyok néha. Az ismerősöket kerülöm, de ő nem ismer, tehát nem fog faggatni se arról, hogy mi minden történt velem mostanság, így ha engedi, picit átkarolom, így indulva vissza a várfalhoz, ahol egy nagyobb sziklára próbálom leültetni, én magam pedig elé guggolva nézegetem szemeit és próbálok valamiféle választ kicsikarni belőle.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-11-27, 8:30 pm

* A férfi hirtelen jött ötlete úgy tűnik beválik mivel hamarosan meghallja azt az édes hangot mi hogy létéről érdeklődik de csak továbbra is nyöszörögve néz maga mögé majd valamivel maga elé. Ha tudná, hogy az ég világon semmi baja... de jó móka ez most neki, kell egy kis esti szórakozás ahhoz, hogy a holnapi, számára kényes napszakot kibírja. A kastélyban töltött hosszú órák rettenetesen unalmasak és hosszúak tehát ebben a titokzatos sötétségben kell kiélnie magát ha akarja...*
- Va--valami elmebeteg megtámadott. Nem tudom követ e, segíts.* pillant bele szép sárga szemeivel az övéibe, arcán láthatja a fájdalmat és a szenvedést így amikor megfogja vállát ő nemes egyszerűséggel átkarolja vállánál fogva kissé rá is nehezedve és megy tovább.*
- Menjünk mielőtt utolér... szégyenszemre már nem tudom magam megvédeni.* kérleli s Vixi sejtheti, hogy ez mennyire megalázó a számára tehát nem véletlenül próbál minél közelebb jutni a várhoz.*
- Majd bent...gyere!* hátranéz kémlelve a sötétséget s mivel nem volt messze a lánytól mikor megpillantotta így ha a lányka nem ellenkezik akkor bizonyára be is jutnak az elhagyatott épületbe.*
- Csukd be! Megnyugodnék...* félénk egy férfinak tűnhet de hát nem mindenki egy superman, vannak érzékenyebbek is.
Amint az ajtó zárja kattan a férfi tejesen kiegyenesedik, kezét elveszi ép oldaláról és kissé félredöntött fejjel és csillogó szemekkel kezdi méregetni újdonsült áldozatát. Láthatja, hogy a fájdalomnak az arcán hűlt helye, sosem volt ott s a vér amitől ruhája el van ázva az bizonyára nem tőle származik. Ha jobban megnézi....*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-11-27, 8:38 pm

*Nem vagyok én mindig ilyen segítőkész, de most egyértelműen nem hagyhatom, hogy szenvedjen a szerencsétlen, így sietek hát oda hozzá, érdeklődve is, hogy mi történhetett, de ahogy hallom, úgy nézek háta mögé, a sötét erdő irányába.*
- Oké, nyugi, itt vagyok... *bólogatok is aprókat, megnézve azokat a furcsa, aranyló szemeket, mivel ilyet se láttam még. Picit hasonlít két magiszterére, de mégis más a csillogása. Na de nem merengek el bennük, hanem csak engedem, hogy rám nehezedjen a férfi és már át is karolom egyik kezemmel.*
- Jólvan, nincs gond, nálam van a pálcám és a tőröm is. *adom ki is rögtön a fontos információkat, de hát fene tudja, hogy át akarnak verni és bár én személy szerint a kastély előtt akartam maradni, de ha ő inkább bemenne, hát rajtam nem múlik. Picit azért megállok az ajtó előtt, majd halkan sóhajtok is.*
- Azt mondják, hogy szellemek lakják ezt a helyet... de inkább akkor menjünk be. *annyira nem akarok, de hát nah. Belököm az ajtót, majd miután bent vagyunk, eleresztem és ahogy kéri, úgy csukom be az ajtót, de mivel kulcs ugyebár nincs benne, hiszen régi viskóról van szó, így hát csak kattan halkan ez a rozoga zárféleség és én már meg is fordulok, picit izgulva nézve a másikra, mivel nagyon nem akarok ismét bajba keveredni, de... Ahogy kiegyenesedik és oly furcsa tekintettel néz rám, kezeim szépen derekamra kerülnek.*
- Hé, te most szívattál engem? Nincs is semmi bajod? Tudod, ez nagyon nem jó játék! *lépek is szépen elé, igen csak ki vagyok ám akadva, belőlem ne csináljanak már hülyét és kezem még gyengéden meg is böki mellkasát, cseppet játékosan, de azért haragszom ám.*
- De mégis mitől vagy ilyen véres? *sokan szoktak gyakorolni, tehát meg sem lepne, ha bajba került volna, de hogy esetleg ő is vámpír lenne, mint Victor, az most meg se fordul a fejemben, csak mérgelődöm saját hülyeségemen, hogy hittem neki.*
- Amúgy Vixi vagyok... *nyújtom végül felé a kezem, nem fogok itt hisztizni, nem vagyok egy hülye lány...*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2011-11-27, 8:59 pm

* Nem nehéz megjátszania magát meg színészkednie sem, hosszú évek alatt tökélyre fejlesztette eme tudományát így talán nem is véletlen, hogy ez a lány segít és picit sem kételkedik. Minden tökéletesen halad így mikor közelebb jön hozzá beszívja édes s nyálbeindító illatát és ránehezedik miközben azért haladnak előre s néha néha azért a férfi hátrales, hogy hiteles legyen.*
- Köszi.* néz bele szemeibe, neki nem vér vörös mi azért már árulkodóbb lehet hanem szép sárga, már már borostyán színű így ő sosem bukik le egyből. Előfordul itt mindenféle bűntény így hát egy legkézenfekvőbbet vet be Noel miszerint valaki üldözi s mikor meg akarja nézni a sebét akkor ezt ellenzi a férfi és azt javasolja, hogy a várba menjenek be. Honnan már nem menelkülhet...*
- Kint azért veszedelmesebb erők is mozoghatnak, én inkább a szellemeket választom.* pillant rá komoly tekintettel, egy utolsó szisszenés és már bent is vannak, hol csak is akkor lehetnek biztonságba ha becsukja az ajtót. Ez idő alatt látványos alakuláson megy végbe a vámpír, eddig sem volt semmi baja de most már egy mimikája sem árulkodik erről, csupán néma csendben, furcsán tartott fejjel figyelgeti a lányt.*
- Nem mondtam, hogy nincs semmi bajom...* mosolyodik el kissé, látva a lány kikelését igen jól szórakozik s ahogy még megböki mellkasát úgy neveti el magát, mégis valami vészjósló kicsendülhet hangából. Ruhájára tekint a kérdésnél s csupán csak megvonja a vállát.*
- Szeretek malackodni... De nem az én vérem ha ez megnyugtat. Bárkié is már nem számít.* viszont a következőkben mikor felé nyújtja kezét a férfi pillantása összeszűkül s miközben megfogja a puha kezecskét szárazabb hangon szólal fel.*
- Törd ketté a pálcádat... Most!* azt fogja tenni amit mond neki mert ő azt akarja, hogy ezt megtegye, potenciális veszélyforrás a vámpír számára az a varázspálca így nem is titok, hogy ezt miért kéri. Mivel az uralom képességét használja így a lány szó nélkül cselekedni fog s ha megteszi akkor ő is elmosolyodik s kedven megsimítja ujjával a lány kézfejét.*
- Örvendek Vixi az én nevel Noel...* eme kedves gesztus után elereszti s beljebb sétál az épületben. Nem, egyenlőre nem fogja betámadni, úgy érzi jól fognak szórakozni még akkor is, ha esetleg a lány közben gyanút kezd fogni.*
- Gyere nézzünk szét... keressünk valami kényelmes ülőalkalmatosságot. Csak van itt egy kanapé.* pillant hátra válla felett, természetesen tisztában van azzal, hogy a tőre nála van, de azzal még igen nagy tervei vannak.*