A Krorun várrom

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-21, 2:19 am

//Árnymágia 1. házi feladat//
*A nagy meleg miatt nem tudok aludni ezért fel is kellek,mert nem tudom mit kellene csinálni, hogy ne legyen ennyire melegem. A holdfény besüt az ablakon mely meg is világítja a szobát. Oda sétálok az ablakhoz, ami természetesen nyitva van csak nem használ semmit. Felülök az ablakpárkányra és onnan nézek ki. Persze nem úgy ülök fel hogy kiesek, csak úgy hogy ki lássak és kényelmes is legyen. Így maradok egy kicsit és közben elmerengek hogy mit csináljak. Egy kis idő múlva lekászálódok és odasétálok a szekrényemhez és elkezdek keresni egy rövid nadrágot és egy topot mikor megtalálom fel is veszem ezeket a ruhadarabokat. Hátamra veszem a szokásos kis táskámat és elindulok a Seol szigetére. Gyorsan haladok lefelé mert már az első emeleten vagyok alig 5 perc alatt. Ekkor azonban megtorpanok mert zajt hallok. Ismerős zajt mire csak elmosolyodok.*
-Nem tudsz aludni? Gyere sétáljunk egyet Seol szigetén.*szólok hátra a kutyámnak ki épp mellém ér. Hamar leérünk a révészhez ki nem épp jó kedvű miért ilyen kor jut eszembe átmenni. Morogva de teljesíti a feladatát közben találgatom hova is menjünk. Mikor át érünk a a szigetre elköszönök és indulunk is valamerre, mert mi sem tudjuk hova akarunk menni pontosan. Egy kicsi sétálás után eszembe jut hogy hallottam valamit egy várromról, melyet most szívesen megnéznék. Így hát elindulunk arra merre a romokat sejtem. elég sokat sétálunk, de azért meg találjuk. Nem használok varázslatot hogy fény legyen mert így is elég világos van mert szépen világít a hold.Besétálunk a romba, ahol majdnem el is esek.*
-Na akkor kéne valami fény igaz? Lumos*mondom miközben figyelem az immáron a kezembe lévő pálca végét ahol lassan be világit egy kis rész.Mosolyodik el egy csöppet majd elindulok a lépcső felé. Kíváncsi vagyok hova vezet a lépcső. Sétálunk felfelé majd váratlanul egy vészjósló hangot hallok. Egy reccsenés az.*
-Óh...*nyelek egy nagyot majd gyorsan lépek egyet feljebb egy. Ami ismét reccsen és már végleg megadja magát a lépcső. Mivel nincs szárnyam elkezdek zuhanni lefelé. Halk puffanással érek földet a hátamon.*
-Ez még fájni fog ma...*dörzsölöm meg a hátamat mikor végre a hasamra fordulok. Tequila is leesik mellém, de ne lesz semmi baja. Feltápászkodok és elkezdem keresni a pálcámat ami kieset a kezemből. Ekkor elkezd vakkantani a kutyám halkakat.*
-Nyugi mindjárt megyünk.*Mondom mikor megtalálom a pálcámat. De Tequila nem nyugszik meg hanem minél veszettben kezd el ugatni. Nem értem miért ugat ennyire hisz előbb mondtam, hogy megyünk.*
-Lumos.*mondom, de ekkor valaki meg fogja a hátamat.*-Nox.*Kiáltok , mert meglepődők egy csöppet. De belátom hogy rossz ötlet ezért gyorsan, fényt teremtek.*
-Lumos.*Mondom és a lény felé fordítva ki egy lidércnek tűnik. Megdöbbenek egy pillanatra, de mivel nem tudom mit kéne csinálni inkább csak kardként tartom a pálcámat felé.Ismét közeledik felém, de mivel feltételezem -remélem- hogy árny csak hozzá érintem a pálcámat. Gyorsan vissza is húzza a kezét, de nem hagy annyiba. Hátrál és így bele vesz a sötétségbe. Gyors ütéseket érzek a testemen, de egypárat ki is védek. Halkan morgok, mert már elegem van ebből. Becsukom a szemem és a fülemre koncentrálok. Pechemre az árny hangtalanul mozog, de azt ki tudtam venni milyen gyorsan és hogy üt hova. Épp ismét hátamra akarna ütni mikor kitérek előre és egy jól irányzót mozdulattal megégetem az árnyat a mellkasán. Nem nagyon tudom hogy jó-e ha az árny a földön van, de egypár másodperc múlva már el is tűnik. Nem kockáztatok, így inkább gyorsan körbe pásztázom a terepet.*
-Segíts lécci...*kérelem a kutyámat. Aki meg is teszi és elkezd szimatolni. Nem sokkal később meg is van a kijárta és indulunk is kifelé. Gyorsan kiérünk, majd a legközelebbi fához vettem a hátam.*
-Ez fájt.. Aszem ma mehetek a gyógyítóhoz...* morgolódók és indulunk is meg.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-25, 12:34 pm

*Nem igazán tudom mivel üssem ma el az időmet, így ismételten egy kis sétára indulok a szigeten, ahová a révész segítségével hamar el is jutok. Nem figyelem innen merre haladok tovább, csak arra megyek amerre jól esik, tehát konkrét célom sincsen, ahogy a mellettem lépkedő famulusnak sem. Így érkezünk meg nemsokára a várromhoz, mely lehet egyeseknek félelmetes, a maga ködös, ódon kiismerhetetlenséget sugárzó alakjával, de nekem egyáltalán nem az. Nem vagyok egy halálimádó, de annyira nem is vagyok félős hogy a mugli hiedelmektől megijedjek, még akkor sem ha ez éppen a varázslók között híresebb. Nem megyek túl közel hozzá, hiszen nem várromnézőbe jöttem, de innen a víz partjáról elég jól el lehet nyújtózni, és nekem legalábbis szép látványt is nyújt a hely. A leopárd csak egy halk morranással fekszik le mellém, miközben én egy egy követ felemelve lassan elhajítom a víz felé. Nem cél hogy pattogjon a felszínen, egyszerűen csak kikapcsolja az agyam, ameddig sötét szemeim a nem is oly távol lévő várromot fürkészik.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-25, 12:47 pm

*Természet lánya ként én is szívesen sétálok a szabadban ám most nem csak a kinti levegőn szórakozás a cél, hanem egy számomra nagyon érdekes varázslat begyakorlása. Famulusommal a kosaramban kibiciklizem a várromhoz, ahol a kis tavacskán fogom gyakorolni a vízen járást. Azt, ezt a helyet választottam a szivárvány tó helyett, mert ide kevesebben járnak ki a rémtörténetek miatt, így nagyobb nyugtom lesz, könnyedebben oda tudok majd figyelni a víz összesűrítéséhez.
Oda érve letámasztom a bicót, majd vetkőzni kezdek fürdőruhába. Derékig érő hajam, most kivételesen nincs kiengedve, hanem egy kontyba a fejemre van csavarva. Közelebb sétálok a vízhez, majd pálcámat a lábfejemre szegezem.*
- Aqua ingressus. *Mivel nem érzem, hogy mikor jó a víz, ezért várok egy kicsit, majd megteszem az első lépést sikeresen. Ezután következik a második óvatos lépés, ami szintén beljebb visz, majd így tovább, de az ötödiknél örömöm megtöri fegyelmem, így elsüllyedek a térdig érő vízben. Morgolódva sétálok ki a partra, hogy ismét neki fussak. Még kétszer meg kell ismételnem ezt a trükköt, majd harmadjára le sem veszem lábfejemről a szemem, hogy tényleg csak arra figyeljek. Már kezd ráállni az agyam, ezért könnyebben megy, és egyre beljebb jutok, ám annyira koncentrálok, hogy amikor elpattan, mellettem egy kő felkapom fejemet, ami ismét a végzetemhez vezet, így egy hangos sikkantással tűnök el a tóban.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-25, 1:09 pm

*Nem igazán érdekel mi folyik körülöttem, hiszen először nem igazán veszek észre semmi változást. Csupán csak egyedül vagyok illetve famulusom társaságában, előttem pedig a hatalmas várrom, valamint a víz. Viszont pár perc múlva egy lány érkezik meg a tóhoz, nem tudom hogy beszéltem e már vele, de valahogy látásból ismerős, talán egy házba tartozhatunk, de sokkal többet nem tudok róla. Azt viszont nem tudom, hogy miért éppen ide jött ki fürdeni (Hiszen a fürdőruhából erre tudok következtetni) mert azért van pár hely ahol ellehet az ember ezzel a tevékenységgel. Ahogy viszont figyelem itt valami más lesz a dolog mögött, és ez már a figyelmemet is jobban felkelti, hiszen ahogy látom valami farázslatot akar véghez vinni.*
~Mi a fenét akar, vizen járni vagy mi?~*gondolkozok, hiszen egyenlőre több ötlet nem jut az eszembe meg ahogy látom tényleg ezt akarja megpróbálni, ami bár megy, de valahogy nem úgy fejeződik be ahogy én azt el tudnám képzelni. Eleinte csak figyelem őt gonosz mosollyal, hiszen senkim ez a lány, a kárörvendés meg hozzám tartozik, viszont amikor elmerül egy kicsit el is nevetem magamat. Hangom nem gúnyos egyszerűen derűs, hiszen csak a helyzeten nevetek, s bár a lány eltűnt a tóba, de gyanítom hogy tud úszni, így amikor a felszínre jön oda is kiálltok.*
-Ez meg miféle mutatvány akart lenni? Azt hiszem a záráson még kicsit alakítanod kéne...*mondom miközben felállok, s tekintetemmel felé fordulok, viszont egy tapodtad sem megyek előrébb. Arcomon viszont még most is kivehető az a fura, ravasz de egyben sötét mosoly is.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-25, 1:34 pm

*Én sem néztem körül, amikor kiértem, mert minden figyelmemet lekötötte a dolog, hogy begyakoroljam ezt a varázslatot, hogy ne csak menni, hanem már futni is tudjak a vízen, ezért külön meglep, amikor egy mellettem elpattanó kavicshoz férfi kacaj is társul. Összpontosításom azonnal megbomlik, így a vízbe pottyanok kelletlenül. Az úszással nincs gondom, ezért könnyen a víz felszínére evezek, majd gyors úszással a hozzám közelebbi partra ahol mellesleg a fiú is található.*
- Igen, ebben azt hiszem egyet értük, de erre való a gyakorlás. *Válaszolom, amikor kimászok a partara, majd kezemről és hasamról lesöpröm a vizet, majd rá pillantok, de ahogy meglátom, sötét mosolyát ívelt szemöldököm egy kicsit megemelkedik.*
- Látom, jól mulatsz rajtam. Csak vigyázz meg ne harapjalak. *Teszem csípőre a kezem és úgy mérem végig a srácot, aki ismerős nekem bár biztos nem ismerjük egymást. Menet közben Nagini is megérkezik, aki békésen lecsüccsen mellém, majd fejét a térdemnek dörgöli.*
- Nagyon ismerős vagy nekem. *Gondolom, ezzel a válasszal nem lepem meg, de mindegy is. Vetek rá még egy fürkésző pillantást, majd ismét a víz felé sétálok, hogy újra neki fussak a varázslatnak.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-25, 1:55 pm

*A mosoly még akkor sem olvad le az arcomról amikor a lány már partot ért, bár a nevetés lassan alábbhagy, de felettébb szórakoztatónak tartottam ezt a kis bemutatót. Persze ha tökéletesen csinálta volna lehet nem találtam volna ennyire viccesnek, de hát szerencsére nem így történt. A szemfelhúzás se ijeszt meg különösebben csupán csak szemeimmel a szemeibe nézve oldalra döntöm a fejemet, s a kaján vigyor még mindig ott van az arcomon.*
-Szó ami szó, igen, elég szép landolás volt, de ahogy nézem nem sikerült minden úgy ahogy szeretted volna, bár ha ez egy búvár varázslat akkor nem szóltam, ezek szerint nem másodikos vagy.*mondom gonosz mosollyal, majd a harapásra csak megrántom a vállamat.*
-Meg lehet próbálni, csak nehogy én harapjak a végén nagyobbat.*csillannak meg sötét szemeim miközben közelebb lépve hozzá, jobban szemügyre veszem a leányzót. Famulusom is érdeklődve tápászkodik fel, s enged meg magának egy kis szaglászást, ami persze engem nem zavar. Amikor azonban jön azzal hogy ismerősen festek, arcom picit sötétebbé válik.*
-Nem te vagy az első aki ezt mondja, viszont én nem ismerlek szóval valószínűleg az ikremet ismerheted... Hogy hívnak?*teszem fel a kérdést, miközben kezem egy gyors mozdulattal előre lendül, nem lehet tudni hogy kézfogás vagy támadó mozdulat hiszen picit hiretlen történik azonban deréktájt mintha egy rugó lenne benne meg is áll.*
-Egyébként Valgrad...*mutatkozok be kissé komolyabb arccal miközben tekintetem még mindig figyelmesen nézi a másikat.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-25, 2:12 pm

*Legalább a bénázásom valakit szórakoztat. Engem kevésbé, sőt inkább bosszant, hogy nem tudom megcsinálni a varázslatot, de azt azért magamtól sem várom el, hogy azonnal minden tökéletesen mennyen.*
- Nem úgy sikerült, ahogy terveztem, de az ilyet is kell gyakorolni, mert hirtelen támadás esetén sem árt az eltűnés. *Vágok vissza, bár nem biztos, hogy ezzel megtudom győzni minden esetre én igazat mondtam, és ha harmadikos lenne Ő is tudná, mert ez a menekülési forma bele volt írva az óra anyagába is.*
- Nem félek a fájdalomtól, úgyhogy kihívás elfogadva. *Csillannak meg sárga szemeim. Sem Ő, sem famulsa közeledésére nem lépek hátra, sőt rezdületlenül tőröm a kíváncsiskodást. Nagini azonban nem szereti, ha a képébe másznak, így ő hátrál pár lépést miközben gyanakodva szemléli az új arcokat.*
- Nem, Őt sem ismerem. Valószínűleg csak láttalak már az iskolában. *Rázom meg a fejem.*
- Őszintén bevallom, azt se tudom ki az ikertestvéred. *Kapom el menet közben a felém lendülő kezet. Lehet, hogy addigra már ő állította meg, de az mindegy is a lényeg most az, hogy alkarjánál szorosan megragadom, és nem engedem. Nem az a célom, hogy összeroppantsam a kezét, de azért érezheti, hogy szorítom a kezét. Múltamnak köszönhetően főleg a boksznak van is bennem ehhez elég erő.*
- Mona. *Mélyesztem bele sárga szemem az övébe miközben Nagini a hirtelen mozdulat sorra felborzolja a hátán a szőrt és fúj a másik felé. Arcomon gonosz mosoly jelenik meg. Csuklómat hirtelen felrántom, ami által pálcám az ég felé fordul, ahogy azt tanultam, de nem akarom kiütni Valgrad-ot ezért inkább visszaenged és a szorításból is kiengedem a fiú kezét.*
- Érdekes alak vagy. Szimpatikusnak tűnsz. *Nézek még egyszer mélyen a szemébe, majd hátrálok egy lépést, hogy ismét beszélgetéshez alkalmas távolság legyen köztünk.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-25, 2:38 pm

-Szerintem arra vannak más módszerek is..*felelem sötéten nevetve, na de végül a nevetés csak mosollyá redukálódik, és mikor a lány már teljesen kint van a vízből el is kezdődik a beszélgetés.*
-Nocsak, jó válasz bár nem éppen a fájdalom okozás a célom..*legalábbis egyenlőre, eléggé hangulat ember vagyok, most éppen társaságra vágyom, bár hogy miként is fog elsülni ez az egész az már mindkettőnkön múlik, bár azt tudom magamról, hogy tudok kiállhatatlan is lenni, sebaj ezért vagyok olyan amilyen, szeretem is ezt az életformát. A többire nem felelek azonnal, igazából fura, hogy nem ismeri elvégre egy évfolyamon lehetnek na meg ő tanít is, de erre nem mondok semmit igazából annyira nem is érdekel, sőt talán jobb is. A kézlendítésnél azonban nem lep meg hogy megragad, kezem automatán megáll, s az alkarjánál én magam is megfogom az övét, végülis játszhatunk "ki szorítja tovább-ot" *
-Nem baj engem meg nem érdekel..*zárom el ennyivel, majd nemsokára jön a bemutatkozás is, ami részemről már előbb megtörtént, de most már az ő nevét is tudom Erre azonban csak biccentek egyet.*
-Örvendek...*csupán csak ennyit mondok, a famulusa fujtatása nem igazán izgat, ahogy a pálca se, nem tűnik olyannak a lány mint aki semmi indok nélkül megtámadna, a pálca látványától pedig nem fogok kétségbe esni. Csupán csak fél szemmel nézem egy darabig, majd a mosoly kiszélesedik én pedig kérdőn nézek a szemébe.*
-Elengedsz, vagy szeretnél még fogdosni egy darabi... nem mintha zavarna de...*sóhajtok fel, és húzódik még szélesebbre a mosolyom.*
-A kezem nem hinném hogy olyan érdekes lenne.*tekintetem fura, de egyben ravasz is, állom a pillantását, végül amikor enged, egy mozdulattal húzom ki a kezemet, s dugom a zsebembe.*
-Alig ismersz pár perce és máris beloptam magam a szivedbe?*kérdezem kihívó, de egyben derűs hangnemben, hiszen nem tett ellenem semmit a lány.*
-Amúgy első ránézésre te se tűnsz ellenszenvesnek, az előbb mit gyakoroltál, és miért pont itt?*kérdezem, hiszen sok hely van ahol lehetne gyakorolni nem tudom miért pont a kastély előtt, ezt a tavat amúgy se használják ki annyira.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-25, 3:01 pm

*Sötét energiák sugároznak azokból a rejtélyes mosolyokból, de nem ijesztőek. Nem tudom miért, de most örülök, hogy sikerül összefutnom egy ilyen gonosz személlyel. Kellemesen elcsipkelődünk, bár neki ez jobban megy, mint nekem. Sose voltam igazán jó benne.*
- Örülök, hogy tetszett. Hát akkor mi a cél? *Pillantok rá kíváncsian bár igazából mindegy is ha harcra kerül a sor, bár azt nem hiszem. Minden esetre van valami különleges benne, ami felkelti az érdeklődésem. Ikertestvérét azonban nem ismerem és a neve sem cseng ismerősem, de hát ez van, én sem ismerhetek senkit. Meg nem is lett megnevezve az ikertesó, hogy jobban beazonosíthassam. A különös kézfogásra azonban lesben állok így kapom el a felém lendülő kezet, amit onnantól kezdve nem is engedek jobban megmozdulni. Nagini is lesben áll és egy fújással jelzi, hogy nem kéne engem bántani, de látja, hogy nem történik semmi, ezért újra visszaül, helyére bár most már gyanúsabban méregeti Valgradot. Közben gonosz kis terv rajzolódik ki fejemben, de nem akarom bántani, amúgy is túl elhamarkodott döntés lenne, így inkább nem is teszek, semmit helyette csak elengedem a kezét.*
- Azt azért nem mondanám. *Kacagok fel. Kicsit több kellene ahhoz, hogy a szívembe lopja magát pusztán agytekervényeimet indította be. Az ellenszenves kijelentésre pedig csak biccentek.*
- A vízenjárást gyakoroltam, hogy ha olyan alaklom adódik, akár futni és tudjak rajta és azért ezt a helyet választottam, mert itt nyugis. Nagy koncentrációt igényel a folyamat, hogy a talpam alatt összesűrítsem a vizet és ehhez a szivárvány tó túl mozgalmas lenne. Ilyen időben sokan járnak arra, erre pedig nem a legendák miatt.*Járatom körbe sárga íriszem a tájon miközben ismét a vízbe sétálok bár most csak azért, hogy lábammal felkavarjam a vizet.*
- És te miért pont ide jöttél? Csak nem kerülöd a társaságot? *Pillantok, vissza vállam felett miközben lehajolok, hogy ujjammal formákat írjak a vízbe.*

//Fagy//

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-26, 10:50 pm

//Olvad//

*A kérdésre eleinte nem mondok semmit, csak sötét gonosz mosollyal méricskélem a lányt. Nem tudom hol vannak a határok, anno Azarianal is kihúztam a gyufát, de az nem jelenti hogy mindenkinél ráfaragnék, az esetleges ballépéseimre.*
-Az attól függ, mit tűzök ki magam elé..*mondom egy sejtelmes mosollyal, hiszen nem lételemem a harc, bár elveim között az is szerepel hogy a gyengébbeket el kell tiporni hiszen ebben a világban csak az erős akaratúak maradnak életben. Szerencsére elég sokan osztják itt a véleményemet, vagy én éppen az övékét. Még esik pár szó a testvéremről, fura hiszen tanárkodott elsőtől legalábbis én így tudom, de ezek szerint a lány vagy nem órára járós típus , vagy csak nem jó az arcmemóriája mindegy is, nem izgat, legalalább nem vele azonosítanak. Nemsokára azonban megtörténik a kézfogás is ami máshogy sül el, a lány famulusának fújása nem igen izgat, famulusomat azonban annál inkább, aki hátra is csapja a fülét, és szintén fújtatni kezd a másik fele. Azonban a kéz elenged, így nem történik semmi.*
-Ó értem szóval azt akartad bebizonyítani hogy ami jézusnak megy az neked is.*nevetek fel, bár ha rákérdez hogy vallásos vagyok e, a válaszom egyértelmű nem lenne. Nem ismerek el semmilyen istenséget, én egészen másokban hiszek.*
-De akkor ezek szerint még nem megy annyira a koncentrálás... Lehet találhatnál jobb elfoglaltságot is mint a gyakorlás..*engedek meg magamnak egy fura mosolyt, miközben a szemeibe nézek, végül aztán a kérdésére elkomorodva rántom meg a vállaimat.*
-Hogy találtad ki?*kérdezem teljesen természetes hangon, ami kissé bár érzelem mentes, de hát ilyen vagyok, nem vagyok nagy társaság szerető, nincsenek is barátaim, ami valószínűleg az én hibám, de nem is izgat annyira, én így szeretek élni.*
-De téged nem foglak elüldözni, ha érdekel... Amúgy voltál már ott bent, és elhiszed ami kering róla?*kérdezem fejemet a kastély fele döntve, remélhetőleg a lány sejti hogy arról a helyről beszélek.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-26, 11:14 pm

*Mindig is kíváncsi voltam, de most, hogy ilyen érdekes személyiséggel találkoztam különösen kíváncsi vagyok, bár azzal is tisztában vagyok, hogy most nem kérdezhetek akármit és a választ sem sürgetem, ezért nyugodtan várom meg a választ miközben Valgrad sötét mosollyal az arcán méricskél, de a válasz koránt sem olyan, amire számítottam, bár helytálló, azért egy biccentést kap rá.
Ezek után pár szó esik még a testvér témáról, de különösebben nem érdekel ki is az bár még mindig nagyon ismerős nekem Valgrad, de nem tudom hova tenni. Tuti nem találkoztam még vele, ezt a sötét kisugárzást máskor is felismerném. Röviden és tömören bár igen furcsán bemutatkozunk, amik a famulusoknál rövid fennakadást okoz, de hamar elássák a csatabárdot.*
- Nem, dehogy. *Tiltakozom felhorkanva.* - Nem akarok egy nem létező személyre hasonlítani, sőt egyikhez sem akarok. *Valószínűleg Ő sem vallásos, ezért ebbe a témába nem is megyek, bele teljesen felesleges lenne minden bizonnyal azonos nézeteken vagyunk ugyan is kizárt dolognak tartom, hogy pont egy ilyen sötét mosolyú srác éltessen egy keresztre feszített szentet.*
- Mire célzol? *Billentem oldalra a fejemet. Ha ezt más mondaná, mint például Luka felhívásnak venném keringőre, de nem hiszem, hogy Valgrad most ezzel a mondatával elakar csábítani. Nem, belőle nem ezt a stílust nézem ki, persze megeshet, hogy tévedek.
~ Kérdések és kérdések.~ *Úgy tűnik nagyon kíváncsi a fiú bár ez cseppet sem zavar nyugodtan faggasson különösebben nem zavar. Úgy is csak arra a kérdésre válaszolok, amire én akarok.*
- Magamból indultam ki. *Rántom meg a vállam.* - Mint azt már te is mondtad nem túl népszerű a hely és ide csak az jön, akinek pont az a célja, hogy ne találják meg. *Pillantok most bele szemébe.* - Vagy csak az találja meg, aki igazán keresi. *Ennek a mondatnak kicsit mélyebb hangsúlya lesz enyhén talán sötét jelentést hordozva magával.*
- A várban természetesen voltam. És elhiszem. *Pattanok fel egy kőre, ami lábujjhegyen állva próbálom megőrizni testsúlyomat.*
- Nem feltétlenül vannak úgy a dolgok, ahogy mondták, de valami biztos van bent, hisz az egész világ egy mesekönyv. Vámpírok, varázslók, démonok. Ezekben sem hisznek még is léteznek. Miért pont egy ilyen dolgot kérdőjelezzek meg én? Pont én, az az ember, aki olyan erővel rendelkezik, amiben a muglik nem hisznek? *Pillantok rá ismét kérdőn bár inkább ez költői kérdés, mint sem megválaszolatlan.*
- Vagy talán te nem hiszel? *Ugrok le a szikráról egy ruganyos mozdulattal háztársam mellett érve földet.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-06-26, 11:36 pm

*Nem játszom meg magamat, nem adok se kevesebbet, se többet magamból hiszen nem stílusom az álszenteskedés, na meg nem is célra vezető, vagy így kedvelnek meg vagy nem. Természetesen a méricskélés nem marad abba, ahogy a beszélgetés sem, de azért igyekszek eléggé kétélűen kifejezni magamat, elvégre ez is hozhat fel érdekes dolgokat. A válaszára azonban felnevetek*
-Jó válasz, nem is vártam volna mást, egy feketemágus növendéktől.... Akkor kire akarsz hasonlítani?*teszem fel a kérdést, miközben nyugodtan hátra dőlök szemeim pedig továbbra is őt vizslatják. A kérdésre azonban nem jövök zavarba, fura mosolyom csak még jobban kiszélesedik.*
-Szerinted mire gondolhatok?*teszem fel a kérdést, hagyva hogy az ő képzeletére bízzam a dolgokat, legalább kiderül hogy mit is gondol, na meg érdekesebb a játék. Természetesen sok kérdést teszek fel, ez csupán arra szolgál, hogy mégjobban ki ismerjem, hogy ha ezt érdeklődésnek veszi, nem baj nevezhetjük egyfajta érdeklődésnek is iránta. A válaszára próbálok meglepett arcot vágni, mint aki nagyon nem erre a válaszra számított volna, s szerintem egész jól sikerül is hiszen nem erőltetem túl a dolgot.*
-Nocsak.. Pedig nem tűnsz éppen olyan antiszociális jellemnek, elvégre te kerested meg az én társaságom..*mondom egy fura mosollyal, arra célozva hogy ő jött ott partra ahol én voltam , de talán ezt érti ő is.*
-Engem nem kell keresni, nincs sok barátom az iskolában, igazából egy sincs, de nem is hiányoznak, a legtöbben meg amúgy is másnak gondolnak csupán a külsőm miatt, szóval az ilyenek barátsága nem érdekel.*rántom meg a vállamat, valóban ezt gondolom egyébként. Amikor azonban a várra terelődik a téma, csak érdeklődve figyelem, miközben felemelkedve oda is sétálok elé, figyelve ahogy egyensúlyozik.*
-Áh, ezek szerint hiszékeny vagy..*felelem egy gonosz vigyorral és ebben a pillanatban finoman meglökve a hasát meg is próbálom letaszítani a szikláról, persze nem durván, csak kötekedve, azonban ha el is veszti az egyensúlyát le esni nem hagyom ugyanis kezemmel a karja után is kapok, ha úgy van.*
-Nem tudom, talán azért mert ha valóban itt lenne akkor már mind hullák lennénk? Amúgy amiket felsoroltál azokban hiszek, érdekelnek is, de nem feltétlen kell mindenben hinnem, de ha be tudod bizonyítani az ellenvéleményed állok rendelkezésedre.*felelem mosolyogva, a kérdésre azonban csak oldalra döntöm a fejem.*
-Nem hiszek abba hogy félelmetes, maximum csak azok félnek az ilyen régi kastélyoktól akik babonásak, én nem tartozok a hiszékeny népség közé.*felelem egy kissé vigyorogva bár tény hogy nem is találkoztam még ott semmivel, lehet különben változott volna a véleményem.*
-Öhm... van kedved meginni valamit... ? Mondjuk miután felöltöztél, bár ha így is be jössz a klubba én nem fogok ellenkezni..*vigyorodom el afféle kekeckedés képpen még mindig azzal a fura fürkésző tekintettel ami mellé széles mosolyom is társul.*

//fagy//

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-04, 9:34 pm

*Az eső tényleg nagyon rosszkor jön tökéletesen tönkreteszi a párocska romantikus estéjét. Lehet, hogy ez egy isteni jel, de ebbe most egyikük sem foglalkozik, inkább azzal vannak elfoglalva, hogy mielőbb eltűnjenek az esőről. Ambrus magához hívja mogorva famulusát, aki nem kedveli Illyát, ami miatt a lány tart egy kicsit a repüléstől, pedig egyáltalán nincs, mitől félni a famulus nem bánthatja a lányt. A kétségbeesett kérdésre csak bólint egye a fiú, majd kezét nyújtva segít a lánynak.*
- Ha nem húzod ki a tollát, akkor nem lesz harag. *Figyelmezeti a lányt, majd megmutatja neki, hogy tud kapaszkodni, ezután Ő is felpattan, és bíztatás képen átöleli a lány derekát.*
- Ameddig eljutunk. *Sóhajt fel a fiú, majd a famulus megrázkódik és négy lábra áll. Ambrus magához szorítja kedvesét, hogy ne csússzon előre, majd rövid nekifutás után a trio a levegőbe emelkedik. Nem mennek magasra a vihar miatt és a két ember súlyától. Egyikük sem túl nehéz személyiség a famulusnak még sincs könnyű dolga.*
- Nem én, Ő. *Bök a fiú famulusa felé, Egyre vizesebbek és a villámok is egyre sűrűbben jönnek. Alester sem merészkedik olyan magasra, sőt nemsokára egy tó mellett le is szállnak ám a famulus nem áll meg, hanem tovább rohan méghozzá a vár felé.*
- Hízelgő, de te sem panaszkodhatsz. Kellemes a kilátás. *Simít végig mutató ujjával Ambrus az átlátszó felsőn, mely felfedi a tökéletes részleteket.*
- Úgy tűnik megjöttünk. Szerintem ez a Kroron várrom. *Száll le a famulusról, majd kedvesének is segít, leszökkeni. Alaster azonban nem húzza, tovább az időt azonnal átsétál a zárt ajtón ugyan is számára ez nem jelent akadályt. Ambrusék viszont nem tudnak áthaladni a falakon, így Ő kinyitja az ajtót, majd betessékeli diáktársát. Alastert a mellőlük nyíló szobából zörög. Éppen lerázza magáról az esőcseppeket, majd nagy szárnycsapkodás kíséretében szárítkozik felkavarva a leülepedett port.*
- Remek, köszi, ez jó ötlet volt. *Köhögve lép be a fiú a terembe, majd kinyit egy ablakot végül a kandallóhoz lép.*
- Piroinito. *Lobbantja be a kandallóba pakolt fákat végül előveszi az enyhén vizes pokrócot és a tűz mell teríti, hogy kicsit felmelegedjenek a hidegzuhany után. Alaster nem zavar több vizet szárítkozása után a terem egyik sarkába sétál, ahova lefekszik, és csukott szemmel hallgatózik.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-04, 9:47 pm

*Már mondaná, hogy a halálnak se kell az a hülye toll, de aztán inkább befogja a száját. Nem jó sértegetni egy hippogriffet. Pláne, ha az ember repülni szeretne rajta. Azért amikor megérzi a fiú kezét a derekán, némileg megnyugvással tölti el az érintés, s megpróbál inkább nem létezni, ami persze Ambrus mellett elég nehéz.*
-Na de te vagy a gazdája, hé. *Nevet fel kissé, hisz egyébként is meredek gondolat, hogy Alaster pont őt akarná elrabolni. Így bizony a fiú lesz a főkolompos, ami ellen azonban az inflásnak semmi kifogása nincs. Sőt! Nem átall továbbra sem kacérkodni egy kicsit.*
-Azok a szép havas tájak? *Nevetgél játékosan, mindaddig, míg futkorászni nem kezdenek, ami kevésbé kényelmes élethelyzet, mint a röpködés, így aztán tényleg befogja a száját, amíg úticéljukhoz el nem érnek.*
-Bizony hogy ez az. *Az irányt ő is rögtön a várba veszi, ahol szerencsére már a "csirkável" nem kell olyan nagyon közel tartózkodniuk, ami talán jót is tesz nekik. Az azonban valóban nem a legcsodásabb ötlet volt, h felverte a port, mert így félpercnyi köhögést okoz a diákoknak. Viszont szerelmétől fél méterre sem szeretne lenni a lány, így amikor az begyújtja a kandallót, odalép hozzá, s odabújik hátulról a lapockái közé, valamit morogva.*
-E í hohh hó. *Persze a kis hiperaktív nem bírna sokáig egy helyben maradni, így le is heveredik a vizes pokrócra, mert ennél vizesebb már úgysem lesz. Se a pokróc, se ő. Mosolyogva nyújtja fel kezét Ambrus irányába, hogy ő is üljön oda mellé.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-04, 10:01 pm

* csak elkezdődik a repülés. Reménykedik benne a fiú, hogy kibírják a kastélyig, de az idő egyre zordabb és sajnos nem jutnak el odáig, de a famulus ügyesem megoldotta a dolgot. Elvitte őket a várromhoz, ami ugyan nem a legcsodálatosabb hely, de legalább zárt és a kandalló is van benne, ami kellően melegen tartja a diákokat. Hiába tombolt eddig a kánikula ebben a várban hideg van, minta csak tavasz lenne. Először a famulus foglalja el helyét alaposan felverve a port, amitől a diákok köhögni kezdenek, de most, hogy Alaster elfoglalta pihenő helyét a diákok is elkezdenek berendezkedni.*
- De vizes vagy. *Valószínűleg a fiú sincs másképp. A kijelentésnek amúgy nem lenne túl sok értelme, de amikor megölelte kedvesét annak pólójából a szorítás hatására jobban kezdett el csöpögni a víz mintha kicsavarták volna a rongyot.*
- Beszélhetnél most a közös nyelvünk is, hogy értsem. *Pöccinti meg játékosan a lány orrát, majd puszit nyom homlokára mielőtt leheveredne a pokrócra.*
- Öhm… izééé… *Pirul el kicsit a fiú, majd beletúr vizes hajába zavarában.*
- Megfogunk fázni így csurom vizesen… *Néz, el most már végkép a lány mellett miközben tovább vörösödik.*
- Szóval…khm… szabad? *Nyújtja ki két kezét a lány felé jelezve, hogy levenné a csuromvizes fekete anyagot, és ha erre engedélyt kap meg is teszi. A felsőt a kandalló előtt álló dísz fémrácsra teszi, ami élt már szebb napokat is, majd Ő is leveti felsőjét. Mivel háttal áll Illyának, így a lány ismét felfedezheti a fiú sebhelyét. Ambrus nem szeret vizes lenni, ezért nem csak pólójától, hanem cipőjétől majd zoknijától is magszabadul végezetül a lány mellé csüccsen és ha Illya levette a felsőt, akkor végig méri kedvesét, majd hangosat nyel a gyönyörű látványtól.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-04, 10:19 pm

*A kijelentés hallatán kipukkad a lányból a nevetés, de úgy, hogy majdnem felborul, majd nagy nehezen elkomolyítva arcát a fiúra pislog.*
-Tényleg? *Aztán inkább beletemeti arcát a fiú hátába, ahonnan azonban nehézkes beszélni, s ezért meg is kapja a maga beszólását, hogy jó legyen a nap, így el is ereszti, s inkább lecsüccsen. Nagy vidámsággal figyeli a másikat, amíg az próbálja kibökni, hogy "bébi, vetkőzz". Kissé fejcsóválva és továbbra is vigyorogva húzza le a topot, majd minden kíméletet mellőzve hozzávágja a fiúhoz.*
-Azt gondolná az ember, hogy csak egyszer jössz zavarba tőlem. *Kétségkívül élvezi a helyzetet, hogy még mindig zavarba tudja hozni a drágáját. Ez egy kis kuncogást is kicsal belőle, amikor a fiú akkorát nyel, hogy az a meglepő, hogy nem fullad meg tőle. Kissé közelebb kúszik a másikhoz s vidáman rákacsintva egy pici puszit nyom ajkaira.*
-Elvitte a cica a nyelved? Vagy elvigyem én? *Kissé elmélázva simít végig a fiú mellkasán, miközben szorosan odabújik hozzá. Ma ilyen játékos kedvében van, de játszani persze egyedül nem lehet.*
-Te nem fázol? *Nagy őzike tekintettel pillant fel a fiúra, majd ismét megkörnyékezi annak puha ajkait, de ezúttal sem csókolja meg, csupán egy röpke puszival ajándékozza meg, majd kajánul elvigyorodik.*
-Hihetetlen, hogy még mindig zavarba tudlak hozni. *Minden gúny nélkül mondja a leányzó, hisz nem sértésnek szánja, csupán számára felfoghatatlan, ha már minden elég alaposan ismer rajta a fiú, akkor mitől lehet még annyira zavarba jönni. De meglehetősen aranyosnak találja a dolgot.*

//Fagyi//

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-05, 9:24 am

//Olvad//

*Illy remekül szórakozik, de e nem baj érezze csak jól magát.*
- Ahha. *Szélesedik ki a fiú mosolya is. Szereti hallgatni, ahogy párja kacag. Kellemes hangja van a leányzónak és olyankor kimondottan tündéri. Nem véletlenül a Tündérbogár a beceneve. Beletemetkezik a fiú hátába, majd onnan kezd el érthetetlenül beszélni, amiből természetesen Ambrus megint egy árva mukkot sem ért, ezért inkább más fele tereli a témát. Zavarba ejtő és pironkodós beszélgetés veszi kezdetét bár inkább ez csak a keresztény részéről igaz. Ugyan látta már szerelmét, sőt mást is csinálnak, de jó keresztényhez híven még is zavarba jön, amin a leányzó remekül szórakozik.*
- Tőled állandóan zavarba vagyok. *Nyújtja ki rá a nyelvét, majd a hozzávágott felsőt kiteríti, a többi mellé had száradjon egy kicsit, majd miután visszafordul, szemét végiglegelteti a bájos idomokon vagy, ahogy a lány fogalmazta a havas tájakon, amit egy nagy nyelés követ.*
- Ööö…. Khm… *Köszörüli meg torkát, mert a lány közelségétől hirtelen elment a hangja, de amikor újra megpróbálkozik megint nem sikerül megszólalni így inkább csak megrázza a fejét és nem csak a válasz miatt, hanem azét is, hogy összeszedje magát, de minden hiába, mert a lány nem hagyja lenyugodni idegeit. Ahogy a vékony kis ujj végig simít Ambrus mellkasát érintése útján kirázza a fiút a hideg, majd bőrén a libabőr jelei lesznek láthatók.*
- De. *Préseli ki magából ezt a rövid szót, de hangja még mindig nem tökéletes így ez igen csak rekedten sikerült, majd még szorosabban vonja magához kedvesét, aki folytatja ördögi játékát.*
- Hihetetlen, hogy így fel tudsz izgatni. *Szedi kicsit össze a hangját, de a mondat végén megint nyel egy nagyot végül nem bírva tovább uralkodni végtagjain a fiú tenyerével végig simít Illya mellkasán, majd ujjával a mellét kezdi el cirógatni kikerülgetve az új kis ékszert.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-05, 9:38 am

*Nincs is jobb dolog, mint Ambrus hátába szövegelni, főleg mert Illya nagyon szereti azt a hátat. Meg a fiú többi részét is. Meglehetősen jó kedvre derül a másik megjegyzésein, pláne az erős zavaron, melyet ő kelt, s mindamellett még az egójának is jót tesz, de azért csak úgy mellesleg megjegyzi, hogy azért elég furi, de aztán a válaszon elmosolyodik kissé.*
-Addig jó nekem. *Nem mintha Illya nem lenne könnyen zavarba hozható, de ez nem az a terület, ahol túlzottan zavarba tudná ejteni őt a másik. Így aztán jól hozzá is vágja a pólóját, s amikor a cruos csatlakozik hozzá a pokrócon, játszani kezd vele, ami további derülésre ad neki okot, lévén Ambrusnak ma nem megy ez a beszéd dolog. Szegény. Kissé szadis nőt fogott magának, de hát van ez így.*
-Ne vigyem el. Na jól van... *Be is vágja vigyorogva a műdurcit, majd közelebb húzódva meg is érinti szerelmét, csillogó szemekkel figyelve a reakciót. Nagy szemekkel bólogatni kezd.*
-Én is... *Ezzel újabb lépést nyerve még inkább csökkenti kettejük között a távolságot, időnként eljátszogatva a mézesmadzaggal, melyet újra és újra elhúz Ambrus orra előtt. Kissé elmosolyodva temeti arcát kedvese nyakába, melyre egy apró fújtatás után apró csókot lehel.*
-Egyészséges dolog... *Dünnyögi halkan átkarolva a fiú nyakát, s nem húzza azért a végtelenségig az idegeit, odafordítja magához, s heves csókba kezd elkalandozva a fiú hátán, majd a buksiján. Annak a sötét üstöknek sosem tud valahogy ellenállni. Tulajdonképpen ez a világ legédibb sérója. Legalábbis őszerinte, az megint más kérdés, hogy ezt a véleményt ki osztja és ki nem. De az senkit nem is érdekel. Kissé megemelkedve fordul szembe a másikkal, s ismét helyet foglal annak ölébe, hogy így közelebb húzhassa magához, hisz oly rég látta, s nem lehet hozzá sehogysem elég közel.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-05, 9:59 am

*Illya a gaz csábító, aki nem bírja megállni, hogy párja megtartsa a józan eszét. Nem mintha Ambrus nagyon küzdene érte, sőt élvezi a helyzetet. Ugyan nincs a helyzet magaslatán, sőt szerelme egyre jobban zavarba hozzá pedig tényleg köztük egy s más, de az régen is volt és régen is találkoztak utoljára, nomeg a fiúnak sincs akkora tapasztalata, hogy pikk-pakk ledobja gátlásait. Persze azért a fiúnak is megvan a magához való esze, így az esőre hivatkozva meg is szerzi magának a lány felsőjét, majd mellé telepedik a pokrócra. Nem biztos, hogy jó ötlet volt, mert Illya kacérkodásával elveszi a fiú hangját. Többszöri próbálkozás után sem tud megszólalni, ezért megrázza a fejét, mire a lány besértődik. Ez azonban nem maradhat így. Ambrus elkapja az inflás kezét, majd magához rántja és ajkait az Övére tapasztja, majd nyelvével utat tőr magának a másik szájába. Ezután ismét elereszti, majd kék szemeivel ismét a másikat fürkészi, aki a hidegre hivatkozva egyre közelebb préseli magát a fiúhoz. Ha csak ennyit tenne nem is lenne gond, de azok a puszik végkép elbódítják a fiút, majd a nyakcsókra teste megremeg. Szerencsére párja nem húzza tovább a dolgot és nyakát átkarolva heves csókolózásba kezdenek, egészen addig, amíg a lány ismét mozgolódásba kezd.
Ambrus vesz egy mély levegőt, majd a lány hajába fúrja arcát, hogy még jobban érezze illatát. Régen találkoztak már és még régebben voltak így kettesben. Boldog, hogy vele van a lány és ezt most meg is próbálja osztani vele. Kihúzza arcát a hajzuhatagból, majd Illya kecset-vállát nézve beszélni kezd.*
- Illya… *köszörüli meg ismét torkát ezzel is időt nyerve magának, hogy kicsit összeszedhesse magát és gondolatait.*
- Szóval csak annyi...hogy szerintem te vagy a legcsodásabb lány, akit eddigi életem során ismerhettem...gyönyörű szépnek tartalak. A bőröd mindenhol olyan puha és selymes mint a kezeden és az arcodon.... és imádom, amikor mosolyogsz....istenien aranyos a kacagásod....már ennyi elég lenne, hogy sose szabaduljak a gondolattól....de emellé játékos és komoly vagy....felszínes és mély érzésű...ellentétpárokkal vagy teli...és egyszerűen kiszámíthatatlan vagy.... *Hagyja abba ismét a fiú a beszédet, de most már nem tud mit hozzáfűzni.*
- Hát röviden enni, nem akarlak untatni. *Teszi vissza állát a lány vállára, majd ujjával a hátát kezdi el cirógatni.

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-05, 10:13 am

*Kétségkívül élvezi a helyzetet, hogy ennyire zavarba tudja hozni a magyar fiút, pedig ha úgy vesszük, még nem is csinált semmit igazából. Ő csak úgy van. Ráadásul az ódon romok meghozzák a lány kedvét egy kis romantikázáshoz a kandalló mellett, s elkacérkodik a másikkal, csak hogy az ne szabadulhasson a zavarától. Elmosolyodva hunyja le szemét, amikor a fiú bújni kezd, lehunyva szemeit, szerelme vállára ejti fejét. A mosoly tovább szélesedik, ahogy szavait hallgatja, s melegség járja át a testét azok nyomán. No persze ő nem igazán a szavak embere, sőt, a legtöbb esetben még értelmesen kifejezni is alig tudja magát, így a pillanatot inkább nem rontja el, inkább kissé megemeli Ambrus fejét az állánál fogva, s mélyen a szemeibe bámul, majd egy puszit nyom ajkaira.*
-Nagyon szeretlek. *Taps és üdvrivalgás, meg minden következzék, hisz Illya ritkán mond ilyet, s még így is leginkább úgy érzi, hogy ezzel vajmi kevésbé fejezte ki magát, de lehet, nem is igazán találna megfelelő szót arra, hogy mennyire fontos neki Ambrus.*
-Sosem untatsz. *Mosolyodik el ismét, homlokát a másikéhoz döntve továbbra is boldog mosollyal tekintve azokba a szép sötétkék szemekbe, amelyeket úgy imád. Fél kézzel továbbra sem eresztve a másikat, előre húzza az egyik cirógató kezet, s ujjait az övébe kulcsolja.*
-Menjünk el valahova nyáron. *Böki ki kissé lassan, elbambulva. Most, hogy egy kis pénzhez jutott, meg minden, kedve lenne valahova elutazni végre, mert az elmúlt évet tekintve sehova se ment csak úgy jókedvéből, és igazán itt lenne az ideje. Mert persze Ambruson sosem élősködne. Bárki máson nagyon szívesen élősködik, de rajta nem. Előbb halna éhen inkább. S vele még egyébként sem utazott el sehova és nem lenne rossz egy kicsit távol a suli falaitól kettesben maradni. Meg a Fruzsináktól is tök jó lehet egy kicsit távol maradni...*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-05, 10:28 am

*Romantikus nap ez a mai pár életében, amit ugyan az eső egy kicsit tönkre tesz, de nem ront el semmit, sőt a vetkőzéssel feldobja a a hangulatot. Vagy is inkább Illya hangulatát, mert Ambrus rettentő zavarba jön tőle főleg miután fejben végig pörgeti a tő mellett történt eseményeket.
Boldogon húzza magához párját, akinek hajába bele is temetkezik pár perce, majd összeszedve magát vallomást nyög ki kedvesének.*
- Köszönöm. *Kezdenek el ugrálni flitteresőben az Ambrus vállán ücsörgő angyalka és démon, miközben Ambrus keze a lány arcára siklik, majd ujjával végig simít szeme alatt. Nem baj, hogy a lány nem mondja állandóan, hogy mit érez, nem kell szavakkal bebizonyítania szerelmét ugyan is szeme mindent elmond. Minden benne van, amit látni kell és a tekintet nem hazudik. Sosem hazudik, azt a száj teszi. Homlokát évfolyamtáráéhoz dönti, miközben szemével a lány boldog mosolyát nézi vagy éppen a csodaszép kék íriszeket, majd az összekulcsolódó ujjakra pillant.*
- Bárhova elviszlek, ahova csak szeretnéd. *Örömmel teljesíti párja bármelyik kívánságát és nem kell attól tartania Illyának, hogy élősködne a fiún. Nem, azt biztos nem tenné, hisz szerelemből van vele és nem csak a pénze miatt. Ambrus nagynénje sem űbergazdag, de sokat megengedhet magának a fiú és egy nyaralás meg sem kottyan nekik.*
- Hova szeretnél menni? *Teszi fel a nagy kérdést, majd az ablak felé pillant. Elállt már az eső, sőt a nap kis kisütött megvilágítva a párost.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-05, 10:41 am

*Nagy a szerelem, ahogy ez Illya tekintetéből is látszik //a user elérzékenyült//, s a fiú kezét szorongatva ki is böki a terveit, most hogy itt a nyár. Még úgy sem voltak annyira el sehol, legfeljebb egy-egy napra, szóval igazán itt az ideje a nem-mézesheteknek vagy napoknak. A fiú válaszán elmoyolyodva átkulcsolja pöttöm lábait a másik derekán, majd ujjaival végigjátszva karján válaszolja az egyértelműt.*
-Nem tudom. Valahova északra. *Nem tudja megtagadni északi vérét, neki annyira nem fekszik a negyven fokos tengerpart. Járt már ott, szép volt, jó volt, elég volt. Ő ehhez nem eléggé trópusi állat, köszöni szépen. Követi a másik tekintetét az ablakon túlra, de az is biztos, hogy ő most innen fel nem fog kelni.*
-Ne is álmodj róla. Nem menekülsz. *Nevet fel kissé, s egy puszit nyom a fiú arcára. Tökéletesen jó lesz nekik itt a várban is, bár nyílt titok, hogy jobban tudna örülni ennek a harmadik személy társasága nélkül. De azért ezt most inkább nem közli a másikkal, mert mégiscsak az ő famulusa és ilyeneket nem fog mondani. Ő is igencsak zokon venné, ha Ambrus Orceyiát akarná elküldeni a francba. Nyomatékosítva szavait, hogy a másik véletlenül se meneküljön, tenyerét a cruos mellkasára fekteti, s egy kis nyomással le is dönti a földre. Ő továbbra is kényelmesen ücsörögve pillant le a másikra, már ha az ahgyta magát, de hát miért ne tenné.*
-Érezd magad elrabolva. Most csak az enyém vagy. *Elmosolyodik kissé, majd ujjaival szórakozottan cirógatni kezdi kedvese hasát mindaddig haladva felfelé, míg ő is vízszintesbe kerül. Leérkezve ujjait a fiúéba kulcsolja s rátapad édes ajkaira, amiből sosem elég.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-05, 10:55 am

*Igen komolyérzelmek jönnek felszínre mindkettőjük részéről. Ambrus szóban vall szerelmet míg Illya egy pillantásával tart hegyi beszédet. Romantikus összebújás közben Illya elárulja, hogy szeretne elutazni valahova, valahova északra.*
- Mit szólnál Litvániához? Azon belül mondjuk a fővároshoz, Vilniushoz? *Litvánia elég északon van, ott van Finn ország alatt, de ha a lány máshova szeretne menni az sem gond. Közben véget ért a zord időjárás és szépen kisütött a nap, aminek pár sugara a nyitott ablakon be is szökik megvilágítva a két egymásba gabalyodott személyt.*
- Eszem ágában sincs. Amíg ilyen szexi őröm van, nem menekülök. *Vigyorog kedvesére, aki egy puszit is nyom az arcára. Illyának azonban nem kell aggódni a famulus miatt, amióta bejöttek Alaster meg sem mozdul, csak ott fekszik a sarokban mintha nem is lenne a teremben.
A nyomás hatására azonban Ambrus elfekszik, míg kezét az ölében ücsörgő lány combjára fekteti.*
- Hm… ahogy szeretnéd hercegnőm. *Terül szét mosoly a srác arcán, majd megmarkolja a lány combját. Kezével végig simít az emlegetett testrészen egészen Illya fenekéig, amit úgyszintén megmarkol.*
- Még mindig jó feneked van. *Fűzi hozzá kajánul vigyorogva nem létező bajsza alatt.*

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-05, 11:07 am

*Kissé elgondolkozva bólint. Litvánia jó hely, járt már ott egyszer. Bár tény, hogy akkor is csak a hotelszobáját látta belőle, de az szép volt. Nem volt ő akkoriban olyan nagyon kimozdulós még, így bárhová ment, neki az adott országot mindig a hotelszobája jelentette, bőven elég volt neki az alapján megítélni.*
-Jó. Az totál jó. Főleg ha veled megyek. *Mosolyodik el ismét, majd észrevéve a napsütést, gyorsan felhomályosítja Ambrust, hogy ne álmodozzon arról a napsütésről, mert itt fog maradni még egy darabig. Azonban a jelek szerint nem is akar szökni, amit helyesen tesz, mert ha már olyan rég találkoztak, akkor ki kell használni az időt, amit együtt töltenek. Így Illya le is szögezi szerelmét a földre, biztos, ami biztos.*
-Ohó, nem akarod te azt tudni, hogy én mit szeretnék. *nevet fel pajkosan, s magát is elhelyezi vízszintesben, mint a kábé három kilójával a fiún, mert még ezt a kevés távolságot sem bírja sokáig testük között.*
-Csak neked tartogatom ilyen jó állapotban. Nehogy elégedetlen legyen a dandártábornok úr. *Elvigyorodik a szokásos poénon, majd leeresztve még mindig csuromvizes haját függönyt húz maguk köré, amolyan titkolózva csókolózós módon, merthogy ismét elmerül kedvese ajkai közt. Ujjai most a cruos hasáról az oldalára vándorolnak, s gyengéden cirógatják végig a meztelen bőrt, míg a leányzó ajkai elvándorolnak Ambruséról a nyakára aprókat harapva. *

Tárgy: Re: A Krorun várrom 2012-07-05, 11:20 am

*Nyaralni szeretne a kishölgy, ezért Ambrus gyorsan fel is dob egy ötletet. Illya rá is bólint, úgyhogy már csak a fiúnak azon kell izgulnia, hogy tetsszen neki bolondos nagynénje otthona.*
- Örülök, hogy eljössz velem. Úgy is régen voltam már ott. Akkor a napokban felhívom Clarissát, hogy készüljön, mert nemsokára megyünk. Bár, ahogy ismerem megint nem lesz otthon. *Szökik mosoly a fiú szája szegletébe. Jól ismeri nagynénjét, aki állandóan úton van munkája miatt, amit persze a nő egy cseppet sem bán.
Ezután a fiú tekintete a kinti időre siklik, ám örökké nyüzsgő párja nem hagyja, hogy megszökjön, nem mintha menekülni akarna.*
- Hm… egyre kíváncsibbá teszel démonkám. *Ölei magához a pillekönnyű leányzót. Ma különösen bújós a kisasszony, úgyhogy ki kell használni a helyzetet. *
- Megéri. Egy cseppet sem vagyok elégedetlen. *Vigyorog kedvesével együtt mielőtt titokzatos csókolózásba kezdenek. Ambrusnak nagyon jól esik a cirógatás és a harapásra kéjesen fel is nyög.
Alaster most unta meg a színjátékot. Nagyon fúj, majd felemeli fehér fejét, amit utána meg is ráz, majd négy lábra állva vett még egy pillantást a páros felé végül farkával csap egyet. Átsétál a falon, majd az ablakon keresztül nyomon követheti a páros, ahogy arrébb sétál.*
- Hát ez megunt minket. *Nevet fel a fiú visszapillantva a közjátékról szerelmére, majd kezével álla alá nyúl újabb csókot követelve.*