Kacskaringós folyosók

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-15, 2:17 am

*A meglepetés sikerül, még jobban is, mint arra Scott számított, így miután famulusa kidugta buksiját a falból, a lány egy kis sikítás mellett a srác karjaiban köt ki, aki persze szívesen fonja köré karjait, ha már így alakult. A lányka viszont hamar fordul meg, s kezd el kissé szaggatottan beszélni, mire egy kis mosoly mellett felel a fiú.*
-Bocsi, csak meg akartalak lepni. *mondja a srác, majd leereszti kezeit, s Hecate rögtön lép is egyet hátra. Na igen, ez nem meglepő, hisz múltkor a fogadóból is csak úgy lelépett, ezt meg is említi neki a fiú. A válaszra csak egy félmosoly kúszik Scott arcára, majd a földre pillant, aztán vissza a kék szempárba.*
-Értem. De legalább nem esett bajod. *mondja, majd gyorsan hozzűfűzi.*
-Úgy értem egy alkesz se akart betámadni. *bizony kicsit érdeklődött a pultostól Scott, mikor felébredt és nem találta sehol Hecatet. Mindegy, nem feszegeti a dolgot, végülis érthető a lány szempontjából, amit tett. Hecate is inkább témát vált, így Scott a rókájára pillant.*
-Aha, ő is. Ezek szerint már találkoztál más famulussal is. *bár mondta a lány, hogy szeret ismerkedni, de azt mégse tudhatja Scott, hogy kivel, így azt se, hogy annak a személynek van-e famulusa. De ezek szerint ez a meglepetés ilyen módon már nem újdonság a leányzónak. A tekintetük végül mégis ismét találkozik, mire Scott arcára ösztönösen mosoly ül, a kérdésre viszont kicsit vállat von.*
-Egy hete a folyosókat járom, hogy ha összefutunk, akkor megmutathassam az uszodát. Itt is a cuccom. *mondja, kissé meg is emelve a táskát, majd elvigyorodik.*
-Na jó, igazából csak nem voltam még álmos, így gondoltam leugrok ide, egy kis úszással levezetni a fölös energiát. *ad rendes választ, majd egy ötlete támad.*
-Esetleg... van most kedved úszni egyet? Múltkor még nem ismerted a helyet. *próbálkozik, s ismét előkerül csábító mosolya.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-15, 2:24 am

*Sajnos sikerült megijednem ettől az igazán aranyos famulustól és így pillanatok alatt Scott kezei között tudhatom magam, ki átölel, én pedig rögtön menekülök is, pedig kellemes érzés a számomra, de nem, nem maradhatok ott, már előre félek, hogy mi lesz ebből a mai találkozásból. Na de szóba jön a múltkori kis eltűnésem, amire csak bólintok, hogy tényleg nem lett semmi bajom se.*
- Nem, szerencsére senki se akart. Reggelre mind kidőltek én pedig egy jó erős fejfájással sétáltam vissza a szobámba. *vigyorodom el, bár akkor ez nem volt ilyen vicces. Inkább a famulusra tekintek, akiről hallom, hogy bizony az és a megállapítás is helyes, melyet most Scott tesz.*
- Igen, az egyik meg is támadott... emberhúst evő fekete párduc, kellemes. *húzom el a számat, de inkább nem húzom tovább ezt a témát, hiszen nem sok értelme van, azaz lehet, hogy lenne, de én nem szeretnék arról beszélni. Inkább érdeklődöm Scott felől és már majdnem bedőlök annak, amit mondott.*
- Hát azért durva lett volna, hogyha azóta keresel. *döntöm meg kissé a fejem, majd a kérdést hallva a cuccaira pillantok.*
- Lenni lenne, de ruhát nem hoztam magammal és a déli toronyba ez miatt nem fogok felmenni. Szóval, szerintem ezt át kellene tennünk máskorra. *azért megindulok a folyosón és fejemmel is intek, hogyha van kedve, akkor velem tarthatna egy darabig vagy inkább én vele.*
- Azért elkísérlek és én majd kint megvárlak. *ajánlom fel neki társaságomat, bár magam se értem, hogy miért, hiszen oly nagyon kerülni akartam, de most mégse teszem...*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-15, 2:50 am

*Nem is kezdődik rosszul ez az újabb találkozó, hisz még egy szót sem váltottak, Hecate máris Scott karjaiban köt ki. Na persze elég hamar spurizik is onnan, amikor rájön, ki kapta el hátratántorodó testét, de nem megy messze, sőt, még csak nem is hisztizik a korábbiak miatt, csak nyugodtan beszélgetni kezdenek.*
-Ennek örülök. *biccent mosolyogva a srác, majd korrigál gyorsan.*
-Mármint ami az elejét illeti. A másnapi fejfájásra pedig esküdöznek, hogy van pár tuti tipp, de nekem még sose használtak. *vigyorodik el a srác, mert bizony párszor átélte már azt, amit múltkor a lány, az átbulizott éjszakák után. Egyelőre több szót nem ejtenek azzal az estével kapcsolatban, így a famulusok jönnek szóba, s Scott arcáról el is tűnik a mosoly, mikor meghallja Hecate szavait.*
-Megtámadott? És emberhúst eszik? Milyen elmebeteggel futottál te össze? *kérdi elképedve, majd eszébe jut valami.*
-Várj, hadd tippeljek. Alexi? *kérdi, hisz azt tudja, hogy az egy elég elborult srác, belőle még ki is nézne ilyesmit. Mondjuk azt még mindig nem érti, hogy lehet éppen vele az a másik szépség... hogy is hívták... áhh, igen, Lycoris. Annál a lánynál se lehet mindig teljesen a helyén, ha egy olyan fiúval kezd.*
-De ha jól látom, akkor nem evett meg. De bántott? *kérdi, de még mindig le van akadva azon, hogy mit eszik az a famulus. A gondolatból viszont kizökkenti Hecate a kérdésével, így Scott kicsit viccelődve felel neki.*
-Hát végülis néztem én, amerre jártam, hogy ott vagy-e... de nem. *feleli kissé megemelve a vállait, majd egy kis úszásra invitálja a lánykát. Hecate viszont nem úgy készült, így elnapolná a dolgot, de persze Scott ismét győzködni kezdi.*
-Ne már. Most ennyin bukjon a dolog? Bikini vagy fehérnemű... majdnem ugyanaz. *emeli meg kicsit kezeit, de amikor a lány mégis az uszoda felé indul, csak egy kis mosollyal bólint.*
-Hát jó. *na nem nyugszik bele ilyen hamar, de talán ott, a medencénél könnyebben rá tudja venni a lányt egy kis közös lubickolásra, így hát hamarosan meg is indulnak az uszoda felé. Az ajtónál Scott előre engedi a lányt, majd beérve ledobja holmiját, s leül, hogy elkezdjen nekivetkőzni, egyelőre a cipőt. A famulus viszont még nem ismeri a lányt, így most ő meg oda kicsit ismerkedni a görög szépséggel.*
-És történt veled valami érdekes azóta? *tesz fel egy kérdést a srác, hogy ne maradjanak már annyira csendben.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-23, 3:01 am

*Igazán késő éjjel, még vagy már korán hajnalban? Teljesen mindegy, akkor is sétára indultam. És merre vezetett utam? Hát a suli alá, de lassan az óceán alatt leszek. Hógolyóm most mélyen alszik, kipiheni a mai napot. Csendesen sétálgatok, már isten tudja mióta, és most ide tévedtem. Egyszerű farmer, kötött pulóver, és bakancs van rajtam, már csak a miheztartás végett. Igazából dunsztom sincsen, hogy miért erre jöttem, de teljesen mindegy. Most itt vagyok, és egyszerű pont. Végtére is teljesen mindegy, itt vagyok a suliba, szóval senkinek egy árva gyík f.ngja sem lehet, azért, mert Zoey Fleming erre mászkál éjnek idején, hajnalok hajnalán... áh mindenki döntse el, hogy minek hívja, én szimpla kómának fogom nevezni, hacsak nem talál rám valaki.*
-Kegyetlen álmos vagyok, vagy kegyetlen álmos vagyok?*kérdeztem az üres kanyargó folyosótól. Csak csendesen baktattam tovább, és azon gondolkodtam, hogy minek is mentem bele ebbe az alakváltoztatásosdiba. Holott természetesen én találtam ki. Csendesen morogtam önnön h.lyeségemen, persze senki nem hallotta. Már lélekben a karácsonyra is felkészültem, egy új, apró versikével. Jó volna ismerőst látni, vagy valakit, aki eltereli a gondolataimat arról, hogy álmos kezdenék lenni, hajnalban.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-23, 3:08 am

*Meglepő módon ma nem csak Zoey az az Inflatus diák, aki éppen jár, hanem Marcus is, ki élt már meg jobb napokat is. Na nem esett bántódása a mai harcban, egyszerűen csak szomorú egy bizonyos lány miatt. Ha valakivel együtt van az ember, akkor olyan nincs, hogy több hónapig nem találkoznak, tehát már lélekben le is mondott Isabelláról... ennyit erről, tudta ő, hogy nem szabadna így tekintenie a nőkre, de legalább megtapasztalta a szerelem és a csalódás, majd a szenvedés és fájdalom érzését is. Most éppen odalent bóklászol egy fekete nadrágban, na meg egy sötétbarna pulcsiban. Hosszú, barna tincsei közt most is ott díszeleg az a pár kék is, melyeket soha nem fog eltűntetni a hajából. Na jó, azért ez még nem biztos, de egyenlőre így gondolja. Kezei zsebeiben vannak, léptei pedig lassúak, elgondolkodóak. Régen már rég aludt ilyenkor, de most képtelen rá, túl sok minden zajlik le fejében és nemsokára meg is hall egy női hangot, mi szerint valaki álmos. Csak pislog párat, szemeit meresztve, hogy ebben a kevéske fényben is lássa az idegent, majd amikor kiszúrja a fekete üstököt egy kisebb mosollyal sétál oda hozzá.*
- Szia. *köszön neki, miközben meg is áll előtte, majd barátságosan kezét is nyújtja az ismeretlen felé.*
- Remélem, hogy nem tartasz pofátlannak, amiért ide jöttem, de gondoltam ha már én is erre járok, rád köszönök. Marcus vagyok, Inflatusos. *biccent is felé, majd ha a kézfogás megtörténik, visszarejti kezét zsebébe, majd fejét kissé oldalra dönti.*
- Ha álmos vagy, akkor miért nem pihensz? *nah igen, kézenfekvő kérdés és talán választ is fog kapni rá, így hát az érdeklődő arckifejezés csak nem tűnik el.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-23, 3:18 am

*Nem is kell sokáig az isteni csodára várnom, egyszer csak egy fiú toppan be elém.*
-Jesszusom.*ugrottam egyet ijedtemben, majd hallom a bemutatkozást, de most már igazán felébredtem. Szóval azt hiszem, megkaptam amire vártam. Apró mosoly jelenik meg szám szegletében, és úgy nézek vissza a fiúra, aki a Marcus nevet kapta.*
-Szép jó estét, vagy esetleg kora hajnalt.*nyújtom én is a kezem, majd jöhet részemről is a bemutatkozás.
-Zoey Fleming, a szaktársad.*tudom le gyorsan a házat is.*
-És ne izgulj, nem vagy pofátlan, én meg most már álmos nem vagyok.*kacagtam fel diszkréten, és a fiú szemébe néztem.*
-Téged is az álmatlanság nem hagy nyugodni? Vagy csak szimplán sétálgatsz?*kérdezek én is egy keveset, mire ovább indulunk. Míg várom Marcus válaszát, addig megigazítok, pár elkószált hajkuszát.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-23, 3:37 am

*Ahogy a lány megugrik Marcus előtt, a fiú picit meglepetten pislog párat, hogy most mi van, de végül csak felnevet kissé, nem félelmetesen, inkább csak jókedvűen, így visszhangoztatva meg a folyosó eddigi csendjét.*
- Bocs, nem tudtam, hogy megijesztelek. Nem állt szándékomban, de ha kiengesztelhetlek érte, csak szólj. *jegyzi meg aprócska mosollyal és itt nem kell semmi féle szexuális dologra se gondolni, inkább egy esti teára vagy valami hasonlóra.*
- Szerintem még estét, ugyanis még nem feküdtem le. *mondja elgondolkodva, majd megtörténik a kézfogás is és Marcus legnagyobb meglepetésére egy szaktársával hozta össze a sors.*
- Szóval sikerült felkeltenelek. Röstellem, biztosan aludni igyekeztél. *vakarja meg kissé a tarkóját a srác, de azért ahogy a lányka elindul, úgy követi ő is, hiszen jobb dolga egyenlőre nincsen, de nem akar most egyedül lenni, be kell ismernie, hogy örül annak, hogy társasága akadt. A kérdést hallva viszont csak a lány szemeibe tekint, egy pillanatra meg is állva.*
- Igazából agyaltam és talán az első. Álmatlanság. Rossz átvertnek érezni magad. *sóhajt egy kicsit, majd végül vállat von, mi szerint nem lényeges és már sétálgat is tovább.*
- Merre szeretnél menni? Ha nem bánod, egy darabig veled maradok Zoey. Amúgy honnan érkeztél ide? *kérdezget picit, hiszen nem ártana pár információt megtudnia a lányról.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-23, 3:55 am

*A fiú is megilletődött, hogy megijedtem, de végül együtt nevettünk. A kézfogás után megtörténik az információcsere, így, hogy ketten vagyunk, már nem is olyan nyomasztó a dolog, hogy ilyen korán...későn még talpon vagyunk. Választ kapok a kérdésemre is, miszerint Marcust is az álmatlanság űzte ki az ágyból, bár ahogy kivettem a szavaiból, ott fájdalom is bújkál. Semmi okom szemétségre, vagy kárörvendésre, de csak ennyit mondok.*
-Majd jön jobb, aki minden pillanatban veled lesz.*finoman a vállára helyezem a kezem, aprót simítok a hátán, így folytatjuk tovább az utunk.*
-Nem még nem készültem aludni, most jó sétálgatni, és még nem tudom merre tartok, csak hagyom, hogy az acélosom vigyen amerre akar.*mosolyodok el ismét, tényleg jól esik a társaság, és a fiú is talán szívesen társalog. Kapom is a következő kérdést, hogy honnan kerültem én ide. Igazából mindent letagadnék, aranyos kedves csajszi vagyok, sok mindent megértek, de azt nem tudom elfogadni, hogy a szüleim olyanok amilyenek.*
-Hollandiából kerültem ide, és szuper itt lenni, bár vannak furcsa arcok, mégis, itt százszor jobb. És tudod mit? Gondolom te előbb érkeztél, mint én, szóval arra lépünk tovább, amerre kedved tarja. Még annyira nem ismertem ki magam egészen, szóval rád bízom a döntést.*mosolyom már-már levakarhatatlan bájos kis arcomról, Marcus pedig egész jó fej srác. De mivel nem ítélek elsőre, így megvárom mi lesz a vége. A kiengesztelésről, inkább nem beszéltem, hiszen semmi rosszat nem tett a fiú, szóval maradjon el ez az egész. Viszont értékelem benne, hogy ilyen kis kedves.*
-Na és te? Honnan szalasztott a szélrózsa irányából az ég?*kérdeztem vissza, hiszen azért engem is érdekelt, hogy a fiú honnan valósi. Már egész jól megszoktam ezt a félhomályt, lehet, hogy a lovardán kívül ez lesz a másik kedvenc helyem.*
-Jut eszembe, hódolsz valamilyen hobbinak?*kérdezek még egyet, miközben már régesrég elhagytuk a bejáratot.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-26, 2:43 am

*Serafina kíváncsian indult útnak, és a most az alagsori folyosó végén lévő lépcső tetején álldogál. Még soha nem járt lent, és mondjuk, a lány számára nem is bizalomgerjesztő hely. De mivel kíváncsi fajta, fogja magát, és lejjebb merészkedik. A cipője minden lépésnél koppan egyet, hiszen ma a kedvenc teletalpú cipője van rajta, egy egyszerű fekete farmerral meg egy kék garbóval. Haját szokásával ellentétben, lófarokba kötötte, aminek most már örül, hiszen a lépcsőmászásnál legalább nem hullik az arcába. Ahogy leér, fáklyások világítják meg az útját, így végig lát a folyosón, ami a szeme elé tárul.~Vajon van itt valaki?~*A kérdésen nem sokáig töpreng, inkább elindul felfedező útjára.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-26, 3:05 am

*Egy fekete alak suhan át a főfolyosón, oldalán egy szürkés-barna állattal. Ez a valaki pedig nem más, mint az éjszaka kedvelője, Alexi, aki hiúzával együtt sétálgat az éjszakában. Sokan akkor se szerettek vele összefutni, mikor egyedül volt, de mióta famulusa is mellette van, még ijesztőbb lett. Ráadásul az állat jelleme se jobb a gazdájáénál, így tényleg egy veszedelmes párost alkotnak. A fiú jó szokásához híven tetőtől talpig feketében van, lábán bakanccsal, felette bőrnadrággal, felül pedig egy vékonyabb pulcsi van rajta. Hosszú haja most is takarja arca egy részét, ahogy az általában van, hisz ő így szereti. Épp az egyik kedvenc helye felé igyekeznek Beliallal, a kacskaringós folyosóra. Fene se tudja, miért lesz valakinek egy folyosó épp a szíve csücske ennyi hely közül, de neki valahogy mégis így alakult. Talán a sötét és ijesztő hatása miatt, vagy talán mert a Krematórium is azon a szinten van, ő pedig Inflatusos. Mindenesetre szeret ott lődörögni, s most is arra megy. Lassan lépked, így bakancsa sem ad túl nagy zajt, a hiúz pedig szinte észrevétlenül halad mellette. Neki viszont rögtön megüti a fülét a kopogás, melynek ritmusáról hamar rá is jön, hogy léptek zaját hallja. Ahogy beljebb haladnak a folyosón az állattal, Alexi ügyel rá, hogy az a valaki ne láthassa őt meg, viszont ő annál inkább. Amikor kiszúrja, hogy egy lány van a dologban, gonosz kis mosoly ül ki arcára, majd Belialhoz fordul.*
-Egy kicsit ráijesztünk a leányzóra. Hadd legyen szép az estéje. *vigyorog gonoszul, mire Belial is hozzászól.*
-Már éppen ideje. Azt hittem, már elpuhultál Lycoris mellett. *morogja kicsit, mire kap is Alexitől egy szúrós pillantást.*
-Majd meglátod. *feleli a srác, majd visszasiet a Krematóriumba, ahol a szarkofágokhoz rohan, majd az egyik hullát kiborítja belőle. Gyors varázslat kell, mielőtt a lány tovább sétál, így a Holt árnyak varázslattal igyekszik feltámasztani a halottat. A levegőben lerajzolja a pentagrammát, majd minden lépést végigcsinál ahogy kell, mire a hulla lassan felkel, a földről, Alexi pedig kiadja első parancsát.*
-Gyere utánam. *mondja, majd kisétálnak a folyosóra, a következő szavakat viszont már csak suttogja, nehogy lebukjon.*
-Ijessz rá a lánykára! *utasítja a hullát, aki szépen el is indul Serafina felé, a maga lassú, de ijesztő mivoltában. Alexi a famulusra néz, aki csak egy szót morog.*
-Ügyes...

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-26, 3:20 am

*Serafina gondtalanul halad tovább, mit sem sejtve a reá váró ijedtségről. A fáklyák fényében picit sápatag a lány, de annál szebb, hiszen barna szeme csillog a kíváncsiságtól. Csendesen sétál a kihalt folyosón, csak a saját cipőjét hallja. De mégis mintha most valami suttogás féle ütné meg a fülét... ~Ááá csak képzelődöm.~Tromfolja le saját magát, hisz nem olyan ijedős ő! De ezen a folyosón, ami bazi sötét. Nem szereti a sötét helyeket, ezért még gyorsabbra veszi a tempót. Megint hall valamit, de mostmár tudja, hogy nem képzelődött. Észrevétlenül rácsúsztatja kezét pálcájára, remélve, hogy támadója nem veszi észre. Kitudja, milyen alakok mászkálnak itt.
*Hallja a szíve ritmusát is, de meg nem futamodik, hiszen tudja, hogy nem akarják bántani. Vagy mégis? Egyre halkabban lépked, és egyre kisebbeket. Mégegyszer hall valami zajt, de mostmár megfordul, ezzel a mozdulattal előrántja pálcáját, ám az valaminek neki ütközik. Ahogy meglátja a mozgó halottat, elsikítja magát. Hirtelen semmi nem jut eszébe, ezért fogja, és egy óriásit behúz a múmiának. Ezután elkezd hátrálni, de az első sokk elmúltával rájön, hogy nincsenek mozgó holtak, ezért valakinek mozgatnia kell a bábut.
-Ki van ott?*Ordibálja bele a sötétbe, de saját maga is megijed hangja bizonytalanságától. Vajon felel rá valaki, és ha igen, akkor kicsoda?*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-26, 3:36 am

*Aludni ilyenkor még sokszor nem tud a srác, nem egy korán fekvő típus, unatkozni viszont nem szeret, így hát elindul egy kis sétára famulusával, s végül az óceán alatti folyosón kötnek ki. Amint leértek, Alexi meghallja a kopogó lépteket, melyek egyértelmű jelei, hogy nincsenek egyedül. Ő nem egy ijedős fajta, de majd kiderül, hogy a titokzatos idegen az-e. Közelebb lép, majd miután megpillantotta az áldozatát úgy dönt, nem valami hétköznapi módon ijeszt most rá a lányra, főleg, hogy még famulusa is beszólt neki. Valami ütős kis húzás kell most, így kapóra is jön a Krematórium, amibe visszafutva már neki is lát, hogy feltámasszon egy halottat. Pontosabban ez nem a megfelelő kifejezés, mivel inkább az árnyak segítségével fogja mozgásra bírni, bár tény és való, hogy nagyon hasonlít a két folyamat, most ez a könnyebb és gyorsabb verzió, s mivel a folyosónak egy idő után végeszakad, most ügyelni kell az időre. Miután a hulla feltápászkodott meg is indulnak mindhárman vissza a folyosóra, ahol ismét egy sötétebb szegletbe húzódnak, s Alexi kiadja a parancsot, miszerint rá kell ijeszteni a lányra. Ő a továbbiakban egyelőre távoli megfigyelő marad, abban nincs annyi izgalom, ha őt is egyből meglátja a lány. Ha valaki az éjszaka kellős közepén csak egy sétáló hullával fur össze a sötét folyosón, az sokkal hatásosabb. Bár messze van Serafina, de Alexi észreveszi rajta a félelem jeleit, ami mosolyt csal arcára. Amikor viszont a hulla elér a lányhoz, az pedig felsikít, a mosolyból egyenesen vigyor lesz, s csak figyeli, ahogy a lányka hátrál. Kíváncsian várja, mihez fog kezdeni az ismeretlen lány, de úgy tűnik, hamar leesik neki, hogy csak úgy nem járkálnak a halottak, így el is üvölti magát.*
-Francba... *suttogja maga elé a srác, szinte csak tátogva, majd fejével int a hiúznak, hogy menjen előrébb. Az állat hangtalanul halad tovább a folyosón, míg a sötétből lassan ki nem körvonalazódik alakja, s végül félig a fény alá áll.*
-Példálul én. *néz nem éppen bizalomgerjesztően a lányra az állat, ami nem nehéz, lévén, hogy egy hiúzról van szó. Alexi viszont még továbbra sem jön elő, még kicsit próbálkozik, így a hulla megemeli a kezét, s a lányka felé nyúl, mire Belial megszólal.*
-Én a helyedben használnám a pálcám. Egy sikollyal még nem győzöl le egy élőhalottat. Na sok sikert! *mondja, majd visszahátrál a sötétbe, de csak annyira, hogy ő ne legyen látható, viszont lássa a lány ügyködését.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-26, 4:06 am

*Este kis kirándulásra indul a leányzó, elvégre még alig ismeri a sulit. Lelopakodik egy sötét lépcsőn, és egy hosszú folyosón találja magát. Kíváncsiságtól vezérelve elindul rajta, de nem sokára lépteket hall magamögül. Pálcával a kezében hátrafordul, miután már sokadjára hallotta a zajt. Egy mozgó múmiával találja szemben magát. Eleinte megijed, és reflexből be is mos neki, de ez sem használ, ám rájön, hogy a holtak nem mászkálnak. Beleüvölt a sötétségbe, amire rögtön senki sem válaszol. Már megkönnyebbülten indul tovább, amikor halk lépteket hall. Miért olyan jó a füle neki?! Ekkor meghallja a hangot magamögül. Lassan fordul meg, s ahogy egyre lejjebb bámul, kikerekedik a szeme és még a szája is tátva marad. Hirtelen még a közeledő múmiáról is megfeledkezik, mely kinyújtja felé kacsóját, mintha táncolni hívná.*
-Te.. Te beszélsz...?-rebegte Serafina, hiszen ilyet is ritkán lát. Hiába jött városból, még ott sem teremtek ilyen csodalények. Na jó, itt már látott néhány ilyen állatot, de nem gondolta, hogy beszélnek is.*-Te egy.. hiúz vagy?*Ám amikor megmondja neki az állat a frankót, dühbejön, és rácsap a múmia kezére.*
-Hagyj már békén. Azért sem használom a pálcámat!*Azzal mégegyet behúz az élő-halottnak, amitől picit megállásra kényszeríti. Majd jólirányzott rúgással a múmia-remélhetőleg-legfájdalmasabb részére rúg, de rájön a lány, hogy egy több éves halottnak miért lenne fájdalmas pontja?-A bánatba... Adok neked olyan táncot!*Előrántja pálcáját, majd megszólal:-Tarantallegra!*A lány kíváncsian várja, hogy mi lesz. Sajnos jobb varázsige nem jut az eszébe, így néhány másod perc után el kezd futni arra, amerről jött.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-26, 4:32 am

*Egy kis ijesztegetés mindig el tudja űzni Alexi unalmát, most pedig van is erre egy alkalmas alany. A srác úgy dönt, nem akárhogy hozza a frászt erre a diáklányra, egyenesen egy élőhalottat küld a cél érdekében. A hulla meg is közelíti lassacskán a rémült lányt, aki első reakcióként behúz neki egyet, de mivel a hulla lényegesen nagyobb, mint ez a fiatal lányka, így egy kis megbillenésen kívül nem sokat hat ez a tett. Serafina hátrálni kezd, majd okosan kutatni kezdi, ki állhat a dolog hátterében. Alexi viszont ravasz, így csak Belialt küldi előre, beszéljen csak vele a lány. A hiúz ki is sétál a fényre, majd megszólítja a leányzót, aki teljesen elképed, majd dadogva beszélni kezd.*
-Igen, mint hallod beszélek, és úgy tűnik összefüggőbben megy, mint neked. *na igen, a jómodor Belialnak sem az érdeme, tökéletesen illik a gazdájához. A kérdésre viszont továbbra is gorombán felel.*
-Te hamarosan halott leszel, ha nem védekezel. *mondja, majd még pár szót szól a lányhoz, akit láthatóan el is önt a méreg, aztán csak visszahátrál a sötétbe, de onnan figyel. Alexi ismét ráuszítja a lánykára a hullát, aki eleinte csak rácsap a kezére, majd ismét behúz neki, amitől picit megint megbillen az, de nem áll meg. Az embernek viszont elég kevés fájdalmas pontja van, ha már egyszer halott, így a rugással nem sokat ér Serafina, s erre ő is rájön. Amikor előrántja pálcáját, Alexi szemei felcsillannak, várva, hogy meglássa, hogyan próbál támadni a lány. Viszont mikor meghallja az igét, s meglátja a táncikáló zombit, álla szinte a földig esik.*
-Mi van??? *kérdi most már nem törődve azzal, hogy Serafina meghallja, majd mikor a lány elkezd felé futni, csak kinyújtja a kezét, majd elkapja, s szembefordítja magával.*
-Te most komolyan azt mondod, hogy így akarsz elintézni egy rád támadó élőhalottat? *méri végig lenézően a lányt a finn srác, majd megcsóválja a fejét, miközben Belial is mellé sétál.*
-Szánalmas... *mondja cseppet sem kedves hangon, majd mikor a hulla is újra látóhatáron belülre táncikál, Alexi csak villámgyorsan ráirányítja a pálcáját.*
-Deprimo. *mondja ki a robbantó igét, amitől a hulla felső teste hirtelen cafatokra robban, a többi része pedig csak tompa puffanással terül el a földön. A többit majd elvégzik a manók vagy valaki, neki ennyire kellett a hulla.*
-Komolyan így jársz egy feketemágus képzőbe? *csóválja meg ismét a fejét, majd végül elengedi a lányt.*
-Elrontod az ember szórakozását... *morogja, hisz ő most tényleg valami kis esti mókára készült, de ez az ige... ez kicsapta nála a biztosítékot. Csak egy hangos "cöhh" mellett elfordul, s lassan elindul a folyosón, nem is foglalkozva tovább a lánnyal. Belial is vet még Serafinára egy pillantást, majd némán követi gazdáját. A lány, ha akarja megállíthatja gaz támadóját, akit még csak nem is ismer, de Alexi magától nem akar több időt fecsérelni rá.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-26, 5:04 am

*Esti kis kiráándulása nem éppen úgy sikerül ahogy tervezte. Egy élőhulla támad rá, utána meg kioktatják. Na, ez még neki is sok! A beszélő állat szépen be is szól neki, amin Serafina meghökken, de összeszedi magát.*
-Tudod, létezik olyan tulajdonság, hogy megértés, de látom, te ezzel nem rendelkezel.*Ezek után inkább a halott pajtásával foglalkozik, aki rendületlenül jön feléje.~Na ez hiányzott.~Az állat következő beszólását inkább elengedi a füle mellett. Elkezd varázslat után kutatni leblokkolt agyában, de csak egy jut az eszébe, ami igazán lefoglalja ezt a...szörnyeteget. A táncoltató varázslat jó ötletnek tűnik, hiszen addig el tud szaladni, és a támadója is tudja élvezni a pillanatot, hogy győzött. Így is tesz, ám amikor futás közben valaki elkapja, tudja, hogy most nem ijedhet meg.*
*Picit megrezzen, majd szemrehányó tekintettel fordul a sötét srác felé. Nincs ideje megszólalni, pedig már a száját is kinyitotta, de a másik hamarabb jutott szóhoz, így gyorsan össze is zárja ajkait, majd hallgatja a másikat. De ismét tátva marad a szája. Örüljön már neki, hogy nem kezdett el segítségért kiabálni, meg rohangálni, hanem inkább hidegvérrel gondolkodott! Megtehette volna, de inkább bátor volt!*
-Te..*A dühtől csak ennyit tud kinyögni, pedig többet is tudna, de persze nem teszi. Vagy mégis?*-Te.. mások félelmén élvezkedő sötét teremtmény. Miért ijesztettél meg? Nem tetszik a varázslat? Te mit találtál volna ki? Most őszintén! Milyen hatalmas varázsló vagy te? Hogy nem tetszik a táncoltató varázslatom? Pedig nagyon is szépen táncikál! Látod? Én voltam a tanára.. szóval ha egy szóval is fikázod a tehetségét...*Néhány szusszanásnyi idő, és máris folytatná, de rájön, hogynem érdemes. Az ilyen emberek nyilvánosan kiröhögik a másikat. Márpedig azt nem szeretné. De sajnos megtörtént, amikor a srác le szánalmasozta.*
-Én szánalmas? Lehet, hogy az vagyok, de te meg gyerekes. Ki bújkálna egy bemélyedésben, bábuként használva 1 hullát? Áhh..*Megint kifullad, és rájön, hogy hangosabban beszélt a kelleténél. Inkább el akarja simítani a dolgot, ezért kezet nyújt.*-Serafina vagyok.*Próbál kipréselni egy mosolyt, de csak egy kis szájrándítás sikerül.*
*A srác elindul, miután felrobbantotta a hullát. Serafina megdöbben, hogy otthagyja a maradványokat, ezért a múmiához szalad, és egy puha húscafatot megfog, majd a sráchoz vágja. Szerencsére a körülötte sertepertélő nagyszájú állatka is kapa dobásból, hiszen gazdájáról egyenesen a fejére pottyan.~Vajon hogy reagálnak rá?~Már meg is markolja a pálcát, gondoltban elkészítve egy dermesztő varázslatot. De azért nagy bátran még utánuk is szólt.*-Héj! Nem kellene valakinek összetakarítani ezt?*Mutat rá a halomra.*

/Fagyi/

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-26, 11:49 pm

*A mai napom totál unalmasan telt. Dimitrij-jel még mindig nem beszéltük meg a dolgot és habár este nem sokat találkozunk - hiszen igyekszem elkerülni a szobát, azt hiszem nem ártana, ha megbeszélnénk ezt az egész Via-s dolgot. Mindketten tudjuk, hogy Via jó nő. Mindketten tudjuk, hogy nem másznék rá. És mindketten tudjuk, hogy volt valami a levegőben akkor, ott a bálon, amitől mindketten megőrültünk. De ezt már ezerszer végiggondoltam és mindig ugyan oda lyukadok ki: én voltam a hibás, a barom, stb. Elhatározom, hogy kicsit feldobom az estét, hátha sikerül valakit megszívatnom és ezzel kicsit jobb kedvre derülök. Ehhez az Óceán alatti barlangrendszert választom, azon belül is a folyosókat. Itt sötét van, csak néhány fáklya világítja meg a folyosókat. Igen csak kísérteties, így lehet, hogy erre fog tévedni valaki, aki könnyen mehet szívinfarktussal a gyengélkedőre. A táskámból, ami szinte mindig nálam, egy kis ólom tűt veszek elő és az egyik, majd a másik kezembe belevésem az alfa, illetve az omega jelet. A táskámat elrejtem egy kisebb mélyedésbe, egyetlen egy dolgot veszek magamhoz és süllyesztem a zsebembe: egy füstbombát. Hamarosan a jelek felizzanak és érzem, hogy beleolvadok az árnyékba. Most már nincs több dolgom, mint várni a falhoz dőlve, hátha erre téved valaki, akire ráhozhatom a frászt.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-26, 11:57 pm

* A nagy hazamenetel megvolt, előtte egy kis kalanddal, de mindent összevetve egész jól sikerült az ünneplés. Öcsike jól van, és most már Wera is, bár az tuti, hogy egyhamar nem fog visszamenni arra a helyre, plusz, még Jakenek is meg kéne köszönnie, hogy vissza hozta a kastélyba. Nem is érti, hogy hogy maradhatott egyáltalán életben. Na de most már visszatért ide, hisz két vizsga még mindig hátra van, s most pont az egyik tárgy termébe igyekszik, hogy gyakorolgasson kicsit. Ez nem más, mint az árnymágia, mert ugye vészesen fogy az idő, neki viszont még dolga van. Viszont olyannyira sikerül elgondolkoznia, hogy az egész alagsort maga mögött hagyva, végül a barlangrendszerben köt ki, méghozzá a kacskaringós folyosón tévre magához. Kissé meg is rökönyödik, amint körbe néz, először azt sem tudja, merre van most. *
- Ja, vagy úgy.. idióta. Egy emelettel fentebb. * csóválja fejét nagy meglepetésében, majd szépen meg is fordul, vissza az ellenkező irányba, hogy visszafelé indulhasson, eredeti célja felé. Fogalma sincs arról, hogy valaki rajta kívül jár még most erre, így hát csak nyugodtan lépdel végig a félhomályban úszó folyosón egy sportcipőben, farmerban, s egy fehér pólóban. Haja szépen leengedve, kezében ott van pálcája, na meg egy könyv is, famulusa pedig valahol tornyukban alussza az igazak álmát jelenleg. *

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-27, 12:05 am

*Úgy tűnik, hogy nem is kell sokat várnom, habár járkáltam fel s alá a folyosón, de jó volt és tényleg talán 5 perc telhetett el, míg meg is jött a drága kis alany, akit meg fogok viccelni. És ez nem más, mint a drága és csinos Werácska. Elvigyorodom, majd gyorsan végigpörgetem a fejemben az eseményeket, majd lassú, ámbár koppanós léptekkel a lány után indulok. A lány ereiben megfagyhat a vér, hiszen egy igen csak sötét folyosón léptek koppannak mögötte. Méghozzá olyan léptek, akiknek a gazdáján nem is láthatja. Majd a szám elé rakom a kezemet, így tökéletesen eltorzítva a hangomat. Wera csak annyit vehet le a hangból, hogy férfi az illető. De hogy én, azt nagyon nehezen ismerheti fel. Mögé sétálok, persze tisztes távolságból, a fal mellé, majd ijesztő, mégis marasztaló hangon megszólalok:*
- Ki meri megzavarni a Holt Szellem Őreinek nyugalmát? *utánzok valami szellem-féleséget és remélem, hogy jól és Wera megáll és a szíve a torkába ugrik. Nos, majd kiderül. A lépteim persze most már nem viszhagnoznak, hiszen megálltam, de a hangom végigsöpör a falakon, néha megismétlődve. Remélem, hogy Wera nem fog a haját tépve elrohanni, mert akkor oda lenne a mulatság.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-27, 12:17 am

* Magának maximum egy plusz kör ez, ám a vicces kedvű fiatalembernek mennyei alkalom a megszívatásra. A folyosó puszta kinézete riasztja kissé a leányzót, ám így, hogy megtörtént a felismerés, majd szépen megfordul, s menekülőre fogja, hamar elszálna gyomrából a cseppnyi félelem érzete, ha valami folytonos kopogást nem hallana háta mögül. Először csak picit összerezzen, esze ágában nincs megállni, így csak válla fölött pillant hátra, s méri fel a kietlen terepet. Változatlanul nincs ott senki, ám a léptek zaja nem szűnik, mely kissé gyorsabb tempóra sarkallja az ijedt vöröst. Na ne, most szívta meg nagyon-nagyon, nem akar még egy kalandot.. ilyen rövid időn belül legalábbis nem, nincs felkészülve egy esetleges újabb traumára, annál sokkal rosszabb dolgokat élt át mind fizikailag, mind pedig lelkileg egyaránt. De hogy meg legyne koronázva sétája, egy torz hang szólal meg valahol mellette, a monoton kopogás pedig abbamarad. Lába ekkor megdermed, megakad a lépésben, s már érzi is, hogy szíve egyre szaporábban ver, ezzel szemben pedig lélegzetét visszafojtva fordul a hang vélt irányába. Nehéz eset, pislog is rendesen, kissé ijedt arccal tekint körbe, semmi ötlete, hogy ki járatja vele a bolondját. Pálcája viszont lassanként előre szegeződik, csak a biztonság kedvéést. *
- Holt Szellem Őrei? Ez elég hülyén hangzik, még sosem hallottam róluk. De ha zavartam, bocs, már megyek is. * hadarja lélegzetvisszafojtva, s ahogy így kimondja, tényleg bután hangzik a dolog, ő pedig nem fog itt tétlenkedni, az biztos. *
- Relaxo. * súgja maga elé, mire egy jókora adag szikraeső röppen szerteszét pálcája végéből. Fogalma sincs, mivel áll szemben, de hátha ez használ, s ha nem, maximum szalad egyet a kicsike. *

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-27, 12:26 am

*Úgy tűnik, hogy a lány igen csak megijed a hangtól, amin nem is csodálkozom, azt hiszem engem is kitörne a frász, de szerencsére most én vagyok az, aki csinálja a balhét, így nincs mitől félnem. A lépteim hangosan koppannak a kövön, és úgy tűnik, hogy ezt Wera is meghallja, de nem igazán áll meg. Ezen kezdek kicsit fenn akadni, de megszólalva a leányzó is megáll. Tényleg igen ijedten néz ki és félek, hogy el fogom röhögni magam, de tartom magam és eltorzítva a hangomat szólalok meg. Úgy tűnik, hogy nem választottam éppen megfelelő nevet, hiszen Wera kinevet, habár csak hangban és talán gondolatban. Amúgy igen csak ijedtnek tűnik. Egy varázslattal is próbálkozik, de szerencsémre az árnyvilágba nem jut át a szikra, és gyorsan be is bújok egy kisebb fal mögé, hogyha esetleg mégis eltalálna. De szerencsére nem talál el és úgy tűnik, hogy a lány sem próbálkozik más bűbájjal. De ezt kihasználva és megállítva az elsiető lányt, veszem elő a gázbombát és dobom el. Se szaga, se fullasztó hatása nincs, egyszerűen még kevesebbet lehet látni vele, mint amúgy. Majd egy apró bűbájt motyogok el:*
- Protego! *mire valószínű a lány előtt egy pajzs jelenik meg, vagyis nem igazán tud tovább menni.*
-A Holt Szellem Őrei vigyázzák a holtak nyugalmát. Bárki megzavarja őket, halállal lakol, vagy egy próbát kell kiállni! *szólalok meg ismét eltorzított hangon, majd kicsit közelebb sétálok a lányhoz. Kérdés, hogy vajon most mit csinál?*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-27, 12:45 am

* Elég parás a szitu, s Wera eleinte csak tovább lépked, egyre gyorsabban, majd csak meg kell álljon és meg is fordul, lévén, hogy valaki vagy valami a semmiből megszólította. Változatlanul nem ismeri fel Miro hangját, lehet, hogy ha kissé épebb lenne gondolkodása, már rég kitalálta volna magától is, hogy ő játszadozik, ám a leányzó most ilyeneken nem is agyal, inkább egy szikraeső ártással próbálkozik, látszólag semmi eredménnyel. Na meg vissza is dumál, mire újabb idióta próbálkozás érkezik a másik oldalról. Eléggé fura neki ez az egész, egyébként pedig a falat nem érzékeli, hisz jelen pillanatban egy helyben áll, de ez a próba.. meg ez a süket szöveg.. kezd neki gyanús lenni. Ám de a hang nem tűnik valami vérengzőnek, így kissé nyugattgatja magát, s még pálcáját is maga mellé eresztve szólal meg újra, a semmit fürkészve maga előtt. *
- Na és mi lenne az a próba? Az a helyzet, hogy sietek, szóval haladhatnánk. * magyarázza kissé sürgetősebb hangnemben. Az már más tészta, hogy persze semmi konkrét dolga a gyakorláson kívül, ám mégsincs sok kedve valaki idióta szórakozásaiban részt venni, mint kísérleti alany. S ha már így elgondolkozik, ki járathatja vele a bolondját.. mert hogy ugye szellemekkel eddig itt még nem találkozott, meg van egy sejtése, miszerint az már rég megcsócsálta volna, ebben meg csak ember keze lehet leginkább. Persze változatlanul semmi ötlete, így inkább kivárja a választ, aztán hátha kiderül a turpisság, mindneki boldog, ő meg mehet a dolgára. *

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-27, 12:52 am

*Úgy tűnik, hogy a lány nem igazán akar megijedni, vagy épp csak nem mutatja ki, ami persze a játék része lenne. Megszüntetem a protego varázsigét, majd lassan előmászok a rejtekhelyem elől, remélve, hogy több igével már nem próbálkozik a lány. Természetesen Peevase is ott van velem, hiszen hol lenne máshol? Így lassan jelezek neki és mintha már gondolatból megértenénk egymást a denevér lassan tűzbe borul és a plafonról száll alá Wera előtt. Lassan megáll a levegőben és igen csak durva látványt okozhat egy tűzben égő denevér, aki ráadásul alig van pár centire a lány arcától. Wera érezheti is a meleget, majd Peevase néhány apróbb tűzgolyót kezd el lőni a lány felé, persze ügyelve arra, hogy nehogy megégesse a leányzót. Majd a hangom ismét megszólal:*
- Nézz szembe az Őrzők haragjával! Tiszteletlen voltál, ezért meglakolsz! *hallatszik ismét a hangom, mire Peevase ismét felrepül a plafonra és mintha kicsit nagyobbnak is tűnne. Egy nagyobb tűzgolyót kezd el maga előtt létrehozni, de persze nem dobja el, hiszen miért is tenné? Még a végén valami baja esik Werának.*
- Velünk kell jönnöd a Holtak Világába! *hallatom ismét a hangomat, majd egy igen érdekes varázslatot hozok létre. A pálcámat az alkaromra teszem és mozdulatlanul koncentrálok, majd kimondom a szükséges igét, ami nem más, mint a Ecortorus. Lehunyom a szemet és érzem, ahogy a testemből elválik egy kisebb, füstszerű lény, a báblidérc. Miközben mormolom az igét, Peevase - segítve nekem - hangos vijjogásba kezd, ezzel is megijesztve a lányt. A lidérc hamarosan létre is jön, majd Wera felé kúszik és körbe-körbe kezdi el járni. Én, személy szerint az egyik kisebb falrés mögé bújok, hiszen nem tudom, hogy most látszódik-e a testem, vagy sem.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-27, 1:05 am

* Bizony fél ő, de ezek szerint kifelé nagyon is jól titkolja, hogy majd össze... magát épp. Usernek nézzük el, hogy kezd bekómálni, így hát természetesen az előbb el is siklott a füstbomba felett, de most javítva magát, itt is kisebb ijedtség üt ki, no meg cseppnyi köhécselés is játszik. A hang viszont nem akarja feladni, csatlósát küldi a leányzóra, ami nem más, mint egy lángoló valami, ami a plafon felől környékezi meg a lánykát. Nem is veszi észre először az égő denevért, csak már mikor arca elé libben, így egy kisebb sikkantással ugrik hátrébb hirtelen, gyorsan reagálva a dologra egy kisebb vízcsóvát idézve pálcájából egy ügyes bűbájjal, remélhetőleg el is találva az állatot. A hang viszont újra hallhatóvá válik, ám Wera tekintetével továbbra is a denevért figyeli, mely visszavonulót fújva haverkodik ismét a plafonnal. *
~ Ez egy famulus. ~ * villan be neki a dolog hirtelen, s így azért jobb is kicsivel. Hisz mi lenne más egy égő denevér, mint valami idióta diák csatlósa? Határozottan 180 fokos fordulatot vesz immár Wera közérzete. Szépen lassan fújja ki az eddig görcsösenn benntartott levegőt, s izmai is elernyednek picit, a feszültség oly gyorsan távozik testéből. *
- Jó, megyek-megyek, de gyorsan. * hallatja hangját immár kissé hetykén, s nyugodtabban, na meg cseppet szemrehányóan is. Szánalmas tréfa ez számára, na meg a most következő báb lidérc létrehozása is gyerekes trükk. S bár a denevér jól csinálja dolgát, a báb lidérc lassú mozgása már szinte kiakasztó felismerésre készteti a lányt. *
- Miroslav? * böki ki előbb kerekre nyílt szemekkel, majd előbb halk, végül hangos nevetésben tör ki. * - Elő bújhatsz, elég volt a műsorból, köszönjük szépen. * ugyan nem látja a srácot, de egy tippnek jól jön határozottsága. S most csak kacagni tud a dolgon, remélhetőleg azért Miro büszkesége sem csorbul a kacagás hallatán. *

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-27, 1:12 am

*Habár a füstbomba igen csak jó ötlet volt és úgy tűnik, hogy Wera meg is ijedt tőle egy kicsit, majd kicsit köhög is, hamarosan Peevase jelenik meg a képben és úgy tűnik, hogy ő valahogy nagyobb riadalmat kelt, mint a füstbomba és az eltorzított hang. De Wera nem sokáig ijed meg, hiszen egy kis vízfakasztó bűbájjal kioltja Peevase tüzet, és a kis denevér vijjogva száll vissza a vállamra. Gyorsan elhessegetem, majd elmondom a lidérc bűbájt, aki hamarosan már ott köröz Wera körül. De a leányzó rájön a dolog nyitjára és hangos nevetéssel közli, hogy bizony a csínymester ismét Miroslav. Sóhajtok egyet, majd elmormolom a visszahozó bűbájt:*
-Ecortorus Endo! *mondom suttogva, mire hamarosan kinyitom a szememet és ismét ott állok a kis fal mögött. A hangos nevetésre kissé duzzogva ugyan, de kilépek a fal mögül.*
- Nyertél... De valld be, hogy megijedtél az elején! *vigyorodom el és úgy tűnik, hogy a lidréces dolog visszahozott az igazi világba, de a biztonság kedvéért áthúzom a két jelek a kézfejemen, aminek a nyoma biztos, hogy ott lesz még egy darabig. Sóhajtok egyet, majd felkapom a hátizsákomat.*
- Egyre rosszabbak a vicceim. Hol Vagy Dimitrij? *szólalok meg kissé fájdalmasan, majd Peevase-re nézek.*
- Gyere Haver, itt már nincs dolgunk *hívom magamhoz a kis denevért, aki hamarosan rárepül a vállamra és vijjog egyet. Wera-ra nézek, majd megvonom a vállam.*
- Feljössz? *kérdezem, hiszen most már nincs kedvem itt maradni. Elvette a kedvem ez a kis kudarc mindentől, így most már csak aludni szeretnék.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-27, 1:20 am

* Egy ideig tényleg ijesztőek a körülmények, ámde Miro jobban is odafigyelhetett volna az egészre. Mert hogy ami elárulta, az maga a famulus, na meg a leányzó ép esze, ami éppen jókor kapcsolt, de se előtte se utána nem száz százalék a működése. Node lehet, hogy ezzel a nevetéssel kissé túllőtt a célon, hisz az egy dolog, hogy rájött, Miro mesterkedik körülötte mindneféle csacskaságban, ám ahogy nézi a szemközti fal mögül előbújó srácot, cseppet megsajnálja magában, még ha nem is mondja ki hangosan. *
- Hogyne, meg. Főleg azután, ami pár napja történt. * bólint egy aprót tétován, hát, nem tudja, most mit kéne mondjon, jó rég találkoztak, akkor sem volt a legszebb az elválás. Most viszont Miro kissé sajnálkozik viccei felett, Werában pedig szépen megszólal a lelkiismeret, miszerint valami bíztatót azért szólhatna. *
- De a denenevér jó ötlet volt, komolyan. Tetszetős jószág. Hogy hívják? * kérdi immár csak egy halvány mosollyal, zsebébe süllyesztve pálcáját, a könyvet pedig szépen magához ölelve, mint valami védőpajzsot, figyelve a denevér és gazdája kommunikációját. *
- Aha, egy emeletet mindneképp. Az árnymágia terembe tartottam, csak elméláztam magamban és lentebb tévedtem nagy szerencsédre. Minden rendben veled egyébként? * érdeklődik azért, s ha Miro már nem akar tovább rostokolni, el is indulhatnak kettecskén felfelé. *