Kacskaringós folyosók

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-27, 1:31 am

*A kis csíny nem tartott sokáig, pedig igyekeztem bevetni mindent, amit csak tudtam. Peevase is igen csak jól alakított, így nem is értem, hogy mi buktatott le minket.*
~ Talán nem ezzel a Halott Szellem Őreis dologgal kellett volna jönni? Majd este kitaláljuk Dimitrijjel, hogy...~*gondolom, de itt megszakad a gondolatmenetem. Dimitrijjel este nem csinálunk semmit egészen addig, amíg meg nem beszéljük ezt a Via-s dolgot. És már épp ideje lenne ezt megbeszélni, így elhatározom, hogy amint összefutok a fiúval, hacsak tényleg összefutunk, akkor is beszélek vele, mert ez így nem mehet tovább. És nem hiszem el, hogy ő nem érzi, hogy mennyire hiányzik nekem. És biztos vagyok benne, hogy neki is hiányzom, mert néha csak úgy indokolatlanul is rám tör a szomorúság és a hiányérzet és biztos vagyok benne, hogy ez miatta van. El is szomorodom, hiszen ez a csíny nem hogy feldobott volna, de még jobban le is lohasztotta a kedvemet. Wera próbálja menteni a dolgot, de...*
- OK, persze, voltak jó ötleteim, de végeredménybe nem rohantál el visítva *jegyzem meg és egy szomorkás vigyort küldök a lány felé. A denevéres dícséretre Peevase felvijjog egy kicsit és Wera fölött kezd el cikázni, afféle köszönöm féleségként.*
-Peevase a neve. És igencsak a hasznomra van mostanában a csínyekben *vigyorodok el és mintha kicsit jobb lenne a kedvem, de persze Dimitrij még mindig nagyon hiányzik, ez ellen nem sokat tudok tenni. Wera csak az első emeletig jön, így mikor a lépcsőfordulóhoz érkezünk, megállok, majd a lányra nézek:*
- Bocs *vigyorgok rá, majd rákacsintok és otthagyom. Nem tudom, hogy a szobámba induljak-e vagy a szükség szobájába, minden esetre a kh-ig elsétálok. Majd ott eldöntöm.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-27, 1:45 am

* A helyzet végülis inkább viccesre sikeredik, mint félelmetesre, már csak azért is, mert a leányzó kis idő múltán rájön bizonyos dolgokra, amiknek az elkövető annyira nem örvend, dehát ez van, ezt kell szeretni, Miro pedig barátkozzon meg a gondolattal és kész. A denevéres trükk azért tetszett neki, vagy hát, lehet, hogy akkor épp nem, ámde eléggé elkenődöttnek látszik a srác, s így Wera valamivel csak fel akarná dobni a hangulatot. *
- Hát nem. De majd legközelebb, ha attól jobban érzed magad. * kacsint rá vigyorogva, na meg azért kicsit megsimogatja annak hátá is vígasztalásképp. Érdeklődik viszont picit a denevér felől, aki mintha örömtáncot járna a dicséret hallatán. *
- Aranyos állatnak tűnik, nekem kaméleonom van. Kissé aggodalmaskodós, talán túlságosan is. * hát igen, dehát ez a természetével jár együtt. Weráéval pedig a semmiről szóló fecsegés, s bár haladnak előre folyamatában, hamarosan egy emelettel fentebb is érnek, azért a lányka, hogy ne legyen olyan nagyon kellemetlen a helyzet, megmagyarázza, merre kéne menjen, plusz kíváncsiskodik picit Miro hogyléte felől is. Sosem látta ennyire nyomottnak a srácot, mióta ismeri, az már egyszer biztos, na de semmi választ nem kap, csak egy bocsit és egy röpke kacsintást, s a szépszemű már el is kavar, ott hagyva a leányzót egyedül a sötét folyosón. *
- Pff. Igen, neked is jó éjt, köszi, szépeket fogok álmodni, meg minden. Ennek meg mi a fene baja van? * dörmögi orra alatt, mikor már Miro látómezejéből is kitért, majd egy vállvonással indul meg eredeti célja felé, hogy kis gyakorlás után aztán nyugovóra térhessen. *

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-27, 3:37 am

//olvad Serafinával//

*A lány ugyan visszaszól Belialnak, de a hiúzt ez egy cseppet sem hatja meg. És valóban, a megértés nem a fő erénye, ha már itt tartunk. Ott is hagyja a lány új játszópajtásával, hadd küzdjön meg vele egy kicsit Serafina, hisz Alexi továbbra is ellene irányítja. Csak visszasétálva a sötétbe figyeli a lányt, ahogy valamivel távolabbról gazdája is, de mindketten elképednek, mikor Serafina táncoltatni kezdi a hullát, majd elrohan, vissza a lépcsők irányába. Még mielőtt viszont távozni tudna, Alexi hirtelen lecsap rá, kinyúl az árnyékok közül, s elkapja a lánykát, majd elég szépen le is osztja, hisz szerinte egyszerűen nevetséges volt, amint ő minden bizonnyal "harc"-nak nevezne. Nem csoda hogy így gondolja, már csak a házából is adódik, hogy másképp áll a dolgokhoz. A lányka szóra nyitja a száját, de nem igazán tud semmit mondani, Alexi folyamatosan osztja. Látszik rajta, hogy őt is egyre jobban elönti a pipa. Amikor viszont végül a lány is kifakad, Alexi csak furcsa pillantással hallgatja végig a szavait. A tekintet még furcsállóbbá megy át, mikor a lány továbbra is kiáll a táncoltató varázs mellett.*
-Ne bókolj. *kezdi a megnevezésre utalva, majd egy sötétebb pillantást vet a lányra.*
-Miért ijesztettem rád? Mert élvezem. Élvezem látni, ahogy az ilyen védtelen emberek, mint te is, frászt kapnak még egy olyan lomha és könnyedén elpusztítható teremtménytől, mint egy élőhalott. *mondja, majd ismét a lenéző kifejezés ül ki arcára.*
-Te tényleg egy vicc vagy. Még hogy mit találtam volna ki? Kb bármint, csak ezt nem. A halál érintéséről hallottál már? Netán az árnycsápokról vagy az árnygömbről? Sőt, ennél még a Sectumsempra is jobb lett volna. *csóválja meg kicsit a fejét, viszont az igazi meglepetés még csak most jön, mikor a lány felé nyújtja kezét, majd valami halvány mosolyféle mellett bemutatkozik.*
~Ez most komoly?~ *gondolja magában a srác, s egy pillanatra értetlenül össze is néz Beliallal.*
-Jó neked. Na pá. *búcsúzik el "kedvesen", de még mielőtt otthagyná a lányt, int a pálcával, mire a hulla szétrobban. Alexi és hiúza viszont ezután már sétál is tovább, nem fecsérelve tovább az időt, viszont a támadás nagyon meglepi. Mikor a húsdarab a vállának ütközik, s onnan Belialra hullik, mindketten gyilkos tekintettel pillantanak vissza.*
-Ez nagy hiba volt... *morogja, majd a kérdésre egy pillanat alatt pálcát ránt, s egy taroló átokkal a falnak vágja a lányt.*
-Azt hiszem, veled együtt kell majd összetakarítani. *mondja, majd csak int fejével, Belial pedig már neki is iramodik Serafina felé.*
-Amúgy Alexi vagyok. Gondoskodok róla, hogy soha ne felejts el... *fűzi még hozzá egy gonosz vigyorral, majd hagyja kicsit Belialt játszani, aki egy mancscsapással szépen bele is mélyeszti karmait a lány combjába.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-27, 4:04 am

*Mindig, amikor valamitől fél, sajnos megnyílik a pofája. A hiúznak is félelemből dumált vissza? Na azt nem hiszem. A kis állatkától nem fél, hiszen CSAK egy állat. A hulla nem éppen a legjobb dolog az életében, elvégre majd a szíve ugrik ki,ahogy rábámul. De azért bátran előre szegezett pálcával kimondja a varázsigét. Majd elfut. Sajnálatos módon a fiatal ember elkapja, aminek szintén nem nagyon örül, mert még azt sem tudja, hogy meddig hat a táncoltató bűbáj, és nem akarja, hogy a halottacska újra elkezdje követni. Mérgesen kiosztja a srácot, aki nem kíméli a beszólásoktól.*
-Ohh párdon. Akkor inkább azt mondom, hogy Hello Kitty is rosszabb nállad.*azzal végigméri a sötét srácot. Hát, meg kell hagyni Hello Kitty picit színesebb... no sebaj. Majdcsak kimászik valahogy a slamasztikából. Mindent egyedül oldott meg eddig, ezután is így lesz. A következő mondatot inkább elengedi a füle mellett, majd egy vállrándítással elintézi. Bánja is ő, hogy kit ijeszget ez a gyerek, de őt hagyja békén.*
-Nem baj. Örülj neki, hogy te olyan... bazira okos vagy. Nekem ez jutott eszembe. Szóval... leszel szíves leszállni a témáról?*mondja felhúzott orral. Már tényleg kezd neki sok lenni estére ebből a srácból. Itt májerkedik neki.. Ezért inkább kezet nyújt, de rájön, hogy nagy hiba volt, a feketeség lenézően elköszön. Ezen annyira felhúzza magát a leányzó, hogy az imént felrobbantott hulla egy darabját támadóihoz vágja. Hiába volt elég elővigyázatos, a legényke egy röpke lendülettel a falhoz vágja. Érzi, hogy az egyik pillanatban még van talaj a lába alatt, a másikban már nincs. Nekicsapódni hatalmas lendülettel a falnak, nem éppen leányálom, de onnan leesni.. na az egy másik történet. Mielőtt kijózanodna a fájdalomból, a srác ráküldi vadállatát, ami szépen fel is hasítja a nadrágját, egészen bele a húsába.*
-Ááááúúúú!*üvölti el magát. Nem, nem fog sírni. Előttük meg biztos, hogy nem. Kíváncsi a dolgok végkimenetelére, ezért előrántja a pálcáját, egyenesen előre szegezve a srácra. Közben lenyomja a macsak fejét a földre, majd rá is ül.*-Levicorpus!*A srác felé bökött a pálcájával, így izgatott, hátha sikerült. Addig is, gyorsan a hiúz hátára pattan, aki remélhetőleg nem fogja ismét szétkarmolni a lábát, ami még most is fáj szegény leányzónak.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-27, 4:33 am

*A srác nem hagyja sokáig futni Serafinát, inkább elkapja futtában, és szépen le is osztja. Nincs sok hódolója a srácnak a nyers és durva modora miatt, s minden bizonnyal most se fog bővülni ez a szám. Egyszerűen gyalázatosnak tartja, hogy valaki ilyen módszerekhez folyamodik, bár az is igaz, hogy nem is gondol bele abba, hogy nem mindenki olyan sötét és elborult gondolkodású, mint jómaga. A leosztást követően a lány is elkezdi mondani a magáét, de a szavakra Alexi totális értetlenséggel néz rá.*
-Hogy... mivan??? *csóválja meg kicsit a fejét. Ez valami visszavágás akart lenni? Egyáltalán hogy jön ide az a Hello valamicsoda. Inkább jöhet egy kis felsorolás, hogy milyen módszerekkel lehet könnyűszerrel legyőzni egy zombit, ahelyett, hogy balettozni tanítanánk. A lány szavaira csak egy kis gúnyos mosoly kúszik arcára.*
-Hát a Hello Biszbasz után nem is csodálom, hogy a táncikálás jut csak eszedbe. *jegyzi meg, majd jöhet az egyoldalú bemutatkozás. Alexi nem is érti, ezek után egyáltalán hogy juthatott ez a lány eszébe, de hát ő tudja, de ez nem sok önbecsülésre utal. Így hát a srác nem is foglalkozik tovább a lánnyal, inkább továbbáll hiúzával együtt, de amikor Serafina megdobja, nem hagyja a dolgot megtorlás nélkül. Lassan fordul meg, pár szót szólva, de a pálca annál gyorsabban mozog a kezében, így Serafina hamarosan már a falnak is csapódik. Szépet koppan, meg kell hagyni, de ennyivel Alexi még nem éri be. Ráuszítja a lányra Belialt, aki nem is rest odafutni, majd szépen a lányka combjába mélyeszteni karmait. Ehy hiúz azért elég mélyen karmol, így a vér is szépen előbuggyan a lányka lábából. Ahogy Alexi mondta, hagy egy kis emléket magáról, mivel bár a seb be fog gyógyulni, a karomnyomok minden bizonnyal megmaradnak, ha nem is örökre, de egy ideig biztosan. A felüvöltés vigyort csal a fiú arcára. A lány pálcája is lendül, így Alexi is készen áll, de Belialt is éri közben egy támadás, mikor a lány megnyomja a fejét, a hiúz egyből odakap, és csak a szerencsének köszönheti a lány, hogy nem kapta be csuklóig a kézfejét, hanem mellé kapott a hevességtől. Ráülni viszont biztosan nem fog a lány, még ha netán sikerülne is, Belial biztosan darabokra tépné utána. Hallja a lány támadását, de már mondja is ki a védővarázslatot.*
-Salvio hexia! *időben létrejön a védelem, majd Alexi a hiúzra pillant.*
-Hipnotizáld! *adja ki az utasítást, az állat pedig be is veti erejét, így szegény lány bárhogy is szeretné, nem fog tudni ellenkezni Alexinek. Amikor már ő uralja Serafinát, csak egy vigyor kíséretében odasétál a lánykához, majd a fülébe súgja.*
-Rossz emberrel kezdtél kislány. *mondja, majd kiadja az első parancsát.*
-Szedd össze a maradványokat és irány a Krematórium! *ha a lány összekapírgálta a hulla darabjait, amennyit elbír, szépen meg is indulnak hármasban a tanterem felé, hogy tovább gonoszkodhasson a srác.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-27, 4:58 am

*A kínyúló karhoz sajnálatosan egy elég éles nyelv is párosul, valamint annak társa, egy éles karmú vadmacsaka. Lehet, hogy rossz emberrel kezdett ki, de nem bánta meg. Még akkor sem, amikor lehordja Alexi majd a falhoz vágja annak következtében, hogy finoman meglegyintette a felrobban hulla maradványával. A kis házikedvencét is ráküldi a srác, aminek az a következménye, hogy csodás seb keletkezik a leányzó lábikóján. Serafina egy elég... rendes és normálisnak mondható varázslatot küld a srácra, amit sajnos az sikeresen kivéd. A hiúz hipnotizálja, így Serafina kénytelen engedelmeskedni Alexi-nek. Hát ez hihetetlen, ő biztos nem... ám ahogy hallja a parancsot, elkezdi véghez vinni, mintha a karjai nem is hozzá kapcsolódnának. Összeszedi a hulla nagyobb részét, majd elindul a srác után.*
~Miért kellett nekem elindulnom?! Nem is, miért kellett erre jönnöm?~Serafina füstölög magában, de nem tud mit tenni. Ő nem olyan gonosz és elvetemült, mint újdonsült játszótársai, de nem is szeretne az lenni. A keze tele van húscafatokkal, aminek a szagától fel is fordul kicsit a gyomra. Nem akarja kidobni a taccsot, és remélhetőleg nem is fogja. Picit távolabb tartja magától, így megszellőztetve az orrnyílásait. Teljesen nyugodtan jár, mintha valami órára menne. Közben meg azt sem tudja, hogy ez a srác mit akar vele. A lépcső aljához érve úgy érzi, mintha csak néhány perccel ezelőtt történt volna, hogy ő lejött ide. Pedig több, sokkal több ideje történt.*
*Nem tudja, hogy merre mennek, de nem is akarja tudni.Inkább bízik a szerencsében, hogy Alexi fejére esik minimum egy tégla, a kis háziállatkája pedig gyorsan elviszi a gyengélkedőre, őt magára hagyva, kitéve újabb ilyen beteg fantáziájú embereknek. Nem! Inkább marad itt, és remélhetőleg semmi baja sem esik... Serafinának.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-27, 5:17 am

*A furcsa társalgás végül nem zárul olyan egyszerűen, mint Alexi hitte. De ezt ő nem bánja, Serafina viszont annál jobban fogja. Az első támadás, amit a srác bevisz a falhoz vágás, majd egy kis emlékeztetőül szépen meg is karmolja Belial a lány combját, amitől az fel is sikít. De ennyivel még nem úszta meg, Alexi most kiélvezi, hogy ismét gonoszkodhat. Rég csinált már ilyet, barátnője mellett valahogy elhanyagolta iskolatársai ijesztegetését és kínzását, de most minden percét kiélvezi a dolognak. Mindig is imádott párbajozni, így örömmel fogadja, hogy végre a lány is támad valamivel, bár hamar kivédi, s úgy dönt, inkább a famulus segítségét kéri. Nagyszájú társa most legalább megmutathatja másik, hasznosabb képességét is, így pár pillanat múlva Serafina már nem a maga ura. Tisztában van mindazzal, amit csinál, és ami körülötte zajlik, de tenni nem tud ellene, Alexi irányítja. A fiú először a hulla maradványainak összeszedését adja feladatul, ha már annyira zavarta Serafinát, hogy ott marad a folyosón, hát most eltakaríthatja. Láthatóan undorodik a dologtól a lány, ami csak még viccesebbé teszi a finn srác számára a dolgot, majd máris megindulnak mindhárman a Krematórium felé.*
-Mire készülsz? *kérdi Belial gazdájára pillantva, Alexi pedig csak rávigyorog.*
-Majd meglátod. *nem túl bíztató vigyor ez, s így fordítja tekintetét a lány felé is, majd hamarosan el is érik a termet, ahová besétálnak, majd mindannyian megállnak. Egy picit agyal még a fiú, majd gonosz fény csillan szemében.*
-Megvan. *szinte suttogja a szavakat, de úgy, hogy feláll tőle a szőr az ember hátán. Az egyik koporsóhoz sétál, melyben több hulla is elfér, s egy kis megjátszott udvariassággal kinyitja a lány előtt.*
-Menj be oda, és vidd azt is, ami nálad van. *utasítja ismét a lányt, majd ha Serafina besétált a szarkofágba, a srác lassan elkezdi visszacsukni annak tetejét, de még visszaszól.*
-Jobb lesz, ha összebarátkoztok. Szép álmokat! *újabb gonosz vigyor és tekintet, majd a koporsó teteje lezárul, így a lánykára teljes sötétség borul, de körülötte több halott is hever. Alexi annyira azért nem szemét, hogy le is zárja a szarkofágot, de egy kis súlyt azért rak rá, hogy ne legyen annyira egyszerű kijönnie a lánykának. Persze egy erősebb tolás, rúgás, esetleg egy varázsige segítségével még így is könnyedén ki fog majd jutni, de kérdés, mi jut az ember eszébe egy ilyen helyzetben. Főleg ennek a lánynak mi jut eszébe? Talán megtáncoltatja maga körül az összes hullát? Nem biztos, hogy hatásos lenne, de ez már nem is érdekli Alexit. Ő a részéről már tovább is állt Beliallal együtt, s elhagyva a Krematóriumot visszafelé sétál a szobájába.*
-Ez szép volt. Végre valami kis akció. *mondja elismerően Belial, mire Alexi cinkos pillantást vet rá.*
-Én is nagyon élveztem. Ezt sosem lehet megunni. *mondja, majd vigyorral az arcán folytatja útját a háló felé, ahol most már biztosan jót fog aludni.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2010-12-27, 5:36 am

~Ott rontottam el, hogy 1 túl hangosan mondtam a varázslatot, 2 nem hatásosabban küldtem rá.~*gondolja, miközben a szeme sarkából gyilkos pillantást vet a srácra. Na, végül is mindegy neki, viszi ahova kell, ennél rosszabb már nem jöhet. De vajon mit forral?
Nem tehet róla, követi a srácot, akinek az agyában nyilván nagyon ördögi terv bontakozott ki, hiszen elsőlépésként a hulla maradványait szedeti össze vele. Uhh... beteg fantáziára vall. Fent a lépcső tetején az egyik tanterem felé indulnak, később Serafina rá is jön, hogy a Krematórium terme az. Itt tartják a hullákat, meg az egyéb foszladozó-mozgatható élettelen teremtményeket. Az ajtóban megáll, várva a parancsra. Picit Alexi felé fordul, így látja az az ördögi mosolyt, amivel ránéz a srác.~De szívesen letörölném az arcáról azt a vigyort.~Gondolja, miközben szélesen rávigyorog a gyerekre. De rájön, hogy nem kellene mosolyognia sem, elvégre csordogál még mindig a vér a lábából.
Addig meddig gondolkodik a srác, hogy Serafina picit már meg is nyugszik, amikor hallva a parancsot, megdöbben. Ő? Oda? Be? Na az kizárt! De mégis elindul, hiába menne hátrafelé, még az egyik kezét is felemeli, hogy megint megdobja a srácot, de sajnos nem tudja elengedni a maradványt. Így szépen, tehetetlenül bemasírozik új szobatársai közé.
A fiú következő gúnyos mondatára legszívesebben valami te meg fulladj meg éjszaka lett volna a felelete, de inkább nem... nem érdemli meg. Így kénytelen kelletlen ott maradt, tehetetlenül tűrve, hogy rácsukják a tetőt.
Néhány percet várt. Körülbelül 10 percig szívathatta Alexi, ezért inkább kivárja azt az időt, remélhetőleg addigra már elmennek. A fájós lábát szorongatva, letép az egyik hullajelölt ruhájából egy cafatot. Picit poros ugyan de megteszi.
A 10 perc leteltével lelebegteti a tetejét a koporsónak, majd óvatosan kikémlelve, kibiceg a teremből.~Ezt még megbánja!~Fogadkozik magában a lány*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-02-28, 12:54 am

*Már egy ideje járom a folyosókat, magányosan, céltalanul, hiszen még csak sentinel se vagyok, hogy a diákság épségéért kelljen felügyelnem. Na meg, ahogy nézem, itt, az óceán alatt minden kihalt, üres, még a fáklyák se égnek normálisan. Most is egy olyan részen haladok el, ahol egy ilyen tárgy se nyújt fényt a számomra, de hát nincs mitől félnem, így csak egy halk sóhajjal nyugtázom magamban, hogy így fog telni ez az éjszakám. Egyébként egy fekete nadrág van rajtam, sötétszürke színű trikóval, nyakamban pedig a Scottól kapott szép, holdakat mintázó nyaklánc pihen. Hajam kibontva, hullámosan omlik szét a vállamon és a hátamon, szemeim körül pedig most alig látható smink díszeleg, inkább csak a szemceruza látszik, mellyel nem is olyan régen kihúztam kékségeimet. Így bandukolok hát, olyan folyosókat kutatva, hol még sose jártam, de nem félek, ismerem magam annyira, hogy nem fogok eltévedni.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-02-28, 1:01 am

*Viszont úgy tűnik bár a lány nem Sentinel, de azért egy ebből a példányból mégis csak járja rendületlen éjszaka a folyosókat. Ez a fiú pedig nem más mint Mordred . Úgy tűnik hogy a folyosó üres, és sötét.. fura lehet hogy már nem várnak itt sétáló embereket, bár őt a látótávolság lecsökkenése nem igen zavarja.*~na mi van sok a rezsi vagy mi hogy ennyivel kevesebb a fény?~*gondolkozik, miközben a egy halk morranást hall maga mellől, de nem ijed meg, hiszen jól tudja, hogy ez csupán csak Samaeltől származik, aki ilyenkor magányos útjain végig kíséri az ifjú Sentinelt. Maga előtt viszont közeledő lépéseket hall, s bár nem látja tisztán a hang forrását, úgy gondolja hogy tesz ez ellen s pálcáját felemelve el is mormol egy Lumost, hogy lássa kivel áll szemben. Amikor viszont meglátja hogy Hecate az, csupán csak megvillan a szeme, majd néhány pillanatig még az arca előtt tartva a pálcát lassan le engedi.*
-Áh... te vagy az. Na hogy smint? Kipihented az alkohol okozta fáradalmakat?*tekint rá komor tekintettel , láthatólag még mindig be van rágva a lányra. A párduc csak morran egyet, miközben a fiú lába mellé leülve, tekintetét ő is Hecatere emeli*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-02-28, 1:07 am

*Már egy ideje sétálgatok, továbbra is magamban és utamat keresve, amikor lépteket és morgást hallok előlről. Nem is tudom rögtön, hogy kitől vagy mitől származik mindez, de kezem a zsebembe téved, ahol a pálcám pihen és nemsokára már látom is a kis fényt, majd a hozzá tartozó két alakot is, így hangosan lélegzek fel, hallhatóan megnyugodva azon, hogy kikkel is futottam össze a mai napon.*
- Szia Mordred! *köszönök rá egy aprócska mosollyal, bár ahogy hallom a hangját és látom az arcát, bizony sejtem, hogy haragudhat rám, de hát nincs mit tenni, ittas voltam tudom jól én is és azt is, hogy hibát követtem el, de már bocsánatot kértem, többet pedig nem tehetek.*
- Igen, sikerült kipihennem, szóval egész jól. Azt hiszem, hogy akkor este kissé sokat ittam... *ismerem be, miközben még közelebb sétálok hozzá, majd nem túl messze Mordred előtt meg is állok, úgy pillantva fel a szemeibe.*
- És te hogy vagy? Nagyon haragszol még rám? *kérdezem kedves tekintettel és kissé bűnbánó arccal, hiszen nem akarok én haragban lenni vele, ismételten nincs rá szükségem, de talán nem is akar bántani, bár... igazából jogosnak vélném a dolgot, de mégis reménykedem benne, hogy nem fogok bajba kerülni, bár itt senki se lát minket... *
- Egyébként gondolom őrjáratozol... *teszem még hozzá, csak hogy véletlenül se maradjunk csendben, miközben Samaelre pillantok, de csak egy rövid időre, majd vissza Mordredre.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-02-28, 1:20 am

*Nemsokára észre is veszi, hogy valaki van még itt rajta kívül, és nem rest a pálcáját rá emelve, egy kis fényteremtő varázslattal megnézni, hogy ki is az az illető. Amikor látja, hogy Hecate az viszont egy pillanatig dühösen villan fel a szeme, hiszen a lány miatt votl egy igencsak komoly vitájuk Mordanaval, ami nagyon nem kellett a fiúnak. Na és ez a mosoly. Egy ilyen helyzet után még képes mosolyogva köszönni? A végén még elveszti a fiú a "félelmetes" presztizsét a lány előtt az meg nagyon nem lenne jó. Inkább kérdez valamit, méghozzá olyat ami a múltkorival kapcsolatos.*
-Kissé? Azért ez enyhén nagy szó, Eléggé ittas voltál.~különben miért csináltál volna olyat?~*gondolkozik el, de most nem fog még egyszer vitázni, viszont amikor a lány kérdez, a fiú keze, bár nem túl erősen de azért határozottan a vállához tapadva a falnak taszítja,ő pedig lassan fölé emelkedik. Nem okoz fájdalmat, de tekintetén látszik a jól ismert hűvös kiszámíthatatlan komorság.*
-Egy nem tudok szereti, kettő nem akarsz még egyszer lesmárolni, három nem kérsz fel táncolni, négy ha még egy ilyen lesz garantálom hogy nem fogod látni a másnapot..*egy pillanatig még mozdulatlanul mered bele a tekintetétbe, lehet kicsit meg akarja félemlíteni a lányt, nem tudni, de nemsokára egy sóhajjal hátrébb áll tőle, majd biccent.*
-Igazából de... Mordanaval egy elég komoly vitánk volt, és tökéletesen megértem, mert fájdalmat okoztam neki, rajtad keresztül... szóval eléggé el volt szúrva ez a pár napom, de szerencséd van, mert sikerült rendbe hoznunk..*mondja hiszen ha a lány nem bocsáltott volna meg neki, akkor valószínűleg Mordred Hecaten állt volna véres bosszút. A párduc csak morran egyet, a fiú pedig kimérten, távolságtartóan bólint.*
-Igen... most hogy elkezdődött az új év sok a gólya, akik még az árnyékuktól is megijednek, szóval muszáj. Na meg a járőrözéss jobb, mint újakat kísérgetni. És te? Hogy hogy erre?*kérdezi, miközben fél kezével megtámaszkodva a falban tekintetét a lányéra vetíti.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-02-28, 1:30 am

*Hát igen, én már csak ilyen vagyok, mosolygok, még akkor is, hogyha most nem kellene, de már egyszerűen nem tartok Mordredtől és annak ellenére is, amit tettem, még segített nekem, úgy hogy úgy érzem, hogy nincs rá okom, viszont a szavai kissé se lepnek meg.*
- Oké, akkor sokat ittam, de nem volt szándékos. Egyszer velem is előfordulhat, nem? *kérdezek vissza dühösen, de ekkor érzem meg erős kezét a vállamon, hátam pedig a jéghideg falnak simul, így pislogok rá kissé meglepetten a szemeibe, hogy most mégis mit akar, de hamarosan meghallom a szavait és fejemet el se fordítom, úgy meredek Mordredre.*
- Sajnálatos módon meghazudtolod önmagad. Tudsz szeretni és nem is ölnél meg... egyébként megnyugodhatsz, nem áll módomban közelebb kerülni hozzád, legalábbis ilyen szinten nem... *jegyzem meg teljesen nyugodtan, de ahogy néz rám, mintha egy kis ijedtség futna át a hátamon, de nem, nem fogom ezt hagyni neki, hogy ismét megfélemlítsen.*
- Most mit akarsz tenni? Megütni vagy megátkozni? Gyerünk, tedd meg, biztosan jobb érzés lesz utána, úgy sincs esélyem ellened és itt senki se lát! Biztosan vágysz rá, hiszen sok kellemetlenséget okoztam, csak tudnám, hogy akkor mi tart vissza. *sütöm le szemeimet, hiszen nagyon nem akarom, hogyha bántana, de ahogy viselkedik, úgy se tudnék ellene mit tenni, akkor hát tűrom most már sokadszorra is, de egyszer a bosszúm elő fog tőrni, ahogy én is megtanulok további varázslatokat. Na de ő végül csak elenged és már meg is tudom, hogy összeveszett Mordanaval, amely egy elégedett mosolyt vált ki belőlem, majd pedig hallom, hogy végül megbeszélték a dolgot.*
- Szerintem ez nem az én szerencsém, hanem a tiéd. Te nem tudsz nélküle élni, úgy függsz tőle, hogy egy kis puszitól is már kiakadsz, amit bárki meg tud beszélni, csak nem nem. *na nem mintha annyira értenék a kapcsolatokhoz, de ezt a fajta függést én akkor se értem. Na de végül mintha enyhülne a hangulat, furcsa is, de talán sikerülni fog a normális kommunikáció is.*
- Én csak unatkoztam és sétáltam egyet... semmi komoly, nem volt kedvem kimenni a kastélyból, azért is vagyok most itt. Valahogy itt minden olyan nyugodt. *meg talán titkon reménykedtem abban is, hogy egy ilyen helyen esetleg "véletlenül" összefuthatok Sairussal is, de úgy tűnik, hogy ez a vágyam már nem fog teljesülni, helyette megtaláltam Mordredet.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-02-28, 1:48 am

*A lány dühösebb válaszára, csupán csak újabb szemvillantás a felelet, a fiú pedig már lassan kikel a béke tűréséből, pedig jobb lenne ha nem kezdene bele semmibe, hiszen ki tudja mennyit tudnak az itteni tevékenységéről, és hogy mit csinál. Azért bajba nem akar keveredni, mert elsősöket ver.*
-Lehet hogy szabad, de akkor előzetesen szólj nekem, hogy ne legyek a közeledben.*vág vissza kissé mogorván, hiszen eddigi találkozásaik alkalmából alig volt pár amikor valami atrocitás nélkül megúszta volna a lány, a következőre viszont felkapja a fejét, miközben a falhoz szorítás is megesik.*
-Miért hazudtolom meg magam, s honnan tudod hogy nem lennék képes ölni? Ne légy annyira elbizakodó nem is ismersz... *mondja, hűvös hangon, a következőre viszont csak mogorván bólint.*
-Még jó hogy úgy nem akarsz*vág vissza, majd jöhet a fenyegetőzés, de úgy tűnik Hecate be akarja bizonyítani, hogy bizony nem bátortalan kislány. Igaz ami igaz tényleg nem az, de lehet nem éppen Mordreddel kéne szórakoznia, így a fiú csak aprón megszorítja a vállát.*
-Jobban tennéd, ha a vissza beszélés helyett szépen becsuknád a pici szád és inkább nagyiramba bólogatnál a hallottakra.*mondja , idegességtől vibráló hangon, majd végül ellökve magát a lánytól hátrébb lép.*
-Amúgy meg mint mondtam, nem vagyok állat, másrészről pedig nem szokásom gyengébbeket bántani, de te már kétszer is kihúztad a gyufát... *mondja haragosan, végül pedig elmeséli a Mordanas dolgot, viszont amikor a lány elmondja, hogy az ő szerencséje a fiú csupán csak sötéten megrázza a fejét.*
-Az én szerencsém a tied is... ha miattad szétment volna ez az egész akkor hidd el megdöntöttem volna az egyenleteted, az ölésről elképzelt képemről...*mondja megvillantva a szemét, majd valamivel szolídabbá válik a tekintete.*
-TE mondtad, képes vagyok szeretni, ez ezzel jár... Aki szeret valakit hű is hozzá, én pedig az vagyok, nem én kértelek hogy smárolj le majdnem.....*ránt vállat, nyugodtabb hangon a következőre pedig már kissé engedve a feszültségen felel.*
-Az nyugodt... jobb is ameddig itt bent mászkálsz te meg az összes diák. Veszélyes ilyenkor kint.... Amúgy merre tartasz? Csak mert én felfele, szóval ha nem akarsz itt rostokolni egyedül a sötétbe akkor ha akarsz velem tarthatsz..*mondja végül komor hangján, és ha a lány benne van akár el is indulhatnak.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-02-28, 2:00 am

*A fiú szavai igen csak viccesek és pislogok is párat rájuk, hiszen nem is értem, hogy ilyet hogy mondhat valaki.*
- Persze, majd biztosan mindig tudni fogom, hogy mikor fogok úgy inni, hogy meg is árt. Ne nevettess már, múltkor se akartam, mint már mondtam. *sóhajtok fel kissé, hiszen Mordred eléggé értetlen ma, na de amikor a falhoz nyom, eleinte meglepődöm, de a szavait mégse érzem igaznak.*
- Tudom, hogy nem ismerlek, mert nem is hagyod, hogy megismerjelek. *mondom neki kissé durcásan, hiszen én próbáltam barátkozni, de ez egyszerűen lehetetlen. *
- Nekem nincs szükségem úgy senkire, úgy is csak én szívnám meg. *vonok végül vállat, majd jön a visszabeszélésem, hogy mit is akar velem most tenni, mert már nagyon elegem van az ijesztgetéseiből, de ahogy a vállamat kissé megszorítja, csak felszisszenek, de alig hallhatóan, hiszen vékony vagyok és igen csak törékeny, na meg, a vállamat fogja, ahol csak a trikó széle van, több ruha nincs ott, így elég rendesen érzem a kezét.*
- Ne várd azt, hogy azt fogom csinálni, amit te akarsz. Nem fogok meghunyászkodni és bólogatni, még akkor sem, hogyha ehhez vagy hozzászokva. És jobban tennéd, hogyha eleresztenél, mert ne hidd azt, hogy csak te tudsz nekem fájdalmat és rosszat okozni... ha beszélek Mr. Cornwlade-el arról, amiket tettél, szerinted meddig maradhatsz itt vagy nem kapsz büntetést? Tudod, a Mysterio az egyenlő Mordanaval. *villannak meg szemeim és igen, én is tudok fenyegetőzni, nem fogom csak úgy hagyni magam, mert már abból nagyon elegem van, ahogy abból is, hogy úgy beszél velem, mint egy kislánnyal. Amikor viszont hallom, hogyha szakítottak volna, akkor megölt volna, a szeméből látom, hogy valahol igazat beszél, így inkább arra most nem is mondok semmit, csupán csak elhallgatok.*
- Nem akartalak lesmárolni, csak egy puszi és egy ölelés volt, semmi több. Ennyire ne undorodj már tőlem. *fordítom végül el a fejemet is, hiszen olyan nagy bűnt követtem volna el? Viszont amikor hallom, hogy ismét megszólal és a szavait is, kissé meglepetten pillantok arcára.*
- Miért akarod, hogy veled menjek? Hiszen a társaságomba se akarsz lenni... és ha Mordana meglát veled? Még a végén félreértené a dolgot... Jó nekem itt... *csúszok le végül a fal tövébe kissé durcásan, hiszen kissé elegem van abból, hogy mindig én vagyok a rossz, pedig csak egy puszi volt, egy ártatlan puszi, csak érezni szerettem volna akkor egy pillanatra, hogy valakinek tényleg kellek, bár tény, hogy rossz embert választottam a célra, de hát mindegy is, most már nem számít. Na meg, menjen csak, biztosan csak udvariasságból kérdezte azt, amit.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-02-28, 2:14 am

-Ne szórakozz.. pontosan tudod miről beszélek, nem vagy se fogyatékos se nehéz felfogású legalábbis ahogy a madarak csicsergik eléggé okos lány hírében állsz, de akkor elmondom még egyszer. Ha piás vagy ne akaszkodj rám..*emeli ki mindegyik szót, remélve, hogy most már értve lesz, ezután viszont jöhet a falhoz szorítás. A lány szavai viszont igazságot sugalmaznak, és a fiú egy pillanatig csak némán figyeli a lány pillantását de nem mond semmit. Egy pont Hec-é tényleg igaz, de nem csak az ő irányába, majdnem hogy senkinek se engedi hogy megismerje, a következőre viszont felcsattan, s a hangját is felemeli.*
-Jaj hagyd már abba ezt az önsajnáltatást, az örökös világfájdalom, meg hogy csak te szívod meg. Nézz magadra, itt vagy a világ egyik legjobb intézménybe, itt tanulhatsz, megvan a magadhoz való eszed, és még nem is vagy csúnya, erre azt a korcsot siratod még mindig. Fel kéne ébredned végre, és vissza térned mesevilágból... Az élet nem csak szerelem, és megtalálhatod a boldogságot sok másba is, nem kéne mindig azt várnod hogy mikor lesz boldog kapcsolatod valakivel, közbe meg az én agyamat húzni, mert már kezdem szégyelni magam, hogy én osztogatok egy olyan csajnak jótanácsokat aki betett nekem, de már nem szívom vissza..*hangja erős, mondhatni kissé fel is emeli a másik ellen, ezután jön a válaszorítás.*
-Csak azt akarom, hogy maradj csendbe ha egyszer nekem van igazam és...*de ekkor elnyeli az utolsó szavakat.*~ez a kis liba most kötöszködik? ~*egy pillanatra mintha megállna a fiúba az ütő, majd a szeme megvillan.*
-Te kis striga........ha keresztbe mersz tenni, akkor előbb elintézlek aztán vállalom ha elküldenek, de ne szemtelenkedj velem...*sziszegi, de úgy tűnik elengedi.*
-Mindazon álltal, ha nem adsz rá okot, talán lehetnék más is.*mondja hozzá hűvös hangon, amit azért nehéz levetkőznie a fiúnak, a következőre viszont ismét felcsattan.*
-Akkor mi volt az a szöveg, hogy "csak meg akartalak csókolni he?" Nekem tuti az emlékezetem mert tiszta voltam és ezt mondtad, szóval ne mond hogy nem akartad.. Amúgy meg nem undorodok, csak nem bírom ha valaki a pasijának néz. Foglalt vagyok.*e szavak közbe már jelentősen nyugodtabb a hangja, végül pedig megkérdezi, hogy vele tartana e a lány. A válaszra viszont felsóhajt .*
-Ne kezd megint...... ha nem gondoltam volna komolyan, nem kérdezem meg, szóval ha szeretnél jöhetsz vele. Na jössz vagy maradsz? Egyszerű kérdés, ne keress minden mögött magyarázatot.....*néz rá szúrós szemekkel.*

\\Fagy\\

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-03-02, 3:13 pm

//olvad//

*Úgy tűnik, hogy Mordred jobbnak látja kifejteni nekem az alkohollal kapcsolatos szavakat, így én csak pislogok rá párat, úgy nézve a szemeibe és hallgatva szavait is.*
- Csicsergik? Nocsak... *mondom kissé színtelen hangon, de végül halkan sóhajtok egy aprót.* - Nem fogok. *próbálom lezárni ennyivel a témát, na de végül elkap és a falhoz nyom, ami nem túl kellemes, főleg ennyi ruhában és kissé fázok is, de nem ellenkezek, nem adom meg neki ezt az örömet, legalábbis még nem. Amikor viszont tovább beszélek Mordred úgy reagál, ahogy azt nem gondoltam volna, így hirtelen nem is tudok mit szólni, úgy hallgatom végig a szavait.*
- Mordred, én... én nem Sairust síratom, én már lezártam őt magamban. *mondom kissé határozatlanul, hiszen úgy érzem, hogy ez most már tényleg sikerült, de még szükségem van rá, viszont a barátságára, arra, hogy milyen olyan legyen, mint régen. Na de ezek a dolgok, amiket most mesél, annyira igazak, igen, jót akar nekem, legalábbis én most ezt veszem ki mondanivalójából.*
- Igazad lehet, nem szabadna próbálkoznom és ezen agyalnom, ha eljön az én időm, majd lesz valakim. Köszönöm. *mosolyodom el kissé, de most inkább nem jegyzem meg azt, hogy szerinte ezek szerint szép és okos vagyok és a többi, de azért elraktározom magamban, hiszen pont tőle hallani ilyesmit, természetes, hogy jól esik nekem. Viszont ez a beszélgetés már túl normálisan alakulna, de Mordred ismét fenyegetőzik, amit most már nem fogok hagyni, igen is a sarkamra fogok állni és kiállok a saját igazam mellett.*
- De nincs igazad! *csattanok fel én is, majd jöhet a fenyegetőzés tőlem is, amire megvan a válasza, így kissé összébb húzom magam. Tényleg képes lenne eltenni láb alól, most már kezdem elhinni neki, így inkább be is fogom most, nem óhajtok ismét sérüléseket szerezni és valahogy úgy érzem, hogy most már Sairus se találna rám, manapság oly ritkán futunk össze, hogy nem valószínű, hogy szerencsém lenne.*
- Én nem tudom, hogy mi volt, ittam és kusza minden. De már nem tudom, hogy hányszor mondtam, hogy sajnálom. És nem nézlek a pasimnak, tudom jól, hogy nem vagy az és soha nem is leszek és én se akarom, hogy az legyél. Egyszerűen nem akarom, hogy ilyen rosszban legyünk. *mondom el végül, hogy mi a helyzet, elegem van már az ellenségeskedésből, nekem ez nem megy... na de amikor megkérdezi, hogy vele tartok-e, inkább visszautasítom, így csúszva le a padlóra, hiszen valószínűleg csak udvariasságból kérdezett, de nem, ez még sincs így. Tehát végül felkelek, bólintva egy aprót arra, hogy megyek, majd elé lépve a szemeibe nézek.*
- És hova megyünk? *ártatlan pofival nézek fel rá, hiszen elég magas hozzám képest, de hogyha minden igaz, akkor meg fogok indulni vele, bárhová is akar most menni. Egy ideig nem szólalok meg, csak kicsivel később nyitom ki ismét a számat.*
- Valahogy jóvá tudom tenni az eddigieket? Komolyan mondtam azt, hogy nem akarok veled rosszban lenni. *pillantok fel oldalra ismét, hátha van valami mód rá, aminek hála talán kissé közelebb kerülhetnék hozzá, de természetesen teljesen baráti jelleggel.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-03-02, 3:37 pm

-Nem olyan nagy ez a suli, hogy az ember ne tudjon legalább 1-1 infót az itt tanulókról. Meg Sentinel is vagyok, bár a Cruoris nem az én szakterületem, de néha az ember akaratlanul is hall dolgokat.*morogja kissé vissza,ezután pedig úgy tűnik, hogy a lány a falhoz lesz nyomva, s meg is kezdődik a szópárbaj, ami közbe Mordred egy egész hosszú monológot mond el. A válaszra csak össze húzza a szemöldökét, és kicsit kérdőn néz rá.*
-Csak azt ne mond, hogy ebbe magadba is olyan nagyon biztos vagy. Lehet azt hiszed jól rejted a dolgokat, de elárulok valamit. Ritka rosszul hazudsz.*mondja, hűvös hangon , majd a további szavakra, félig meddig bólint.*
-Nem kell köszönnöd. Csak fogadd el. Egyszer mindenkinek eljön az ideje, amúgy is számold ki, hogy hány ember jár ide, és te hányat ismersz közelebbről. Mindjárt nem olyan vészes a helyzet.~ahj... hogy süllyedhettem odáig, hogy én osztogassak tanácsot, meg nyugtatgassam és még meg is köszöni.. hova jutottál Mordred~*kis híján meg is csóválja a fejét, de hát nincs mit tenni, elmondta amit gondolt, és komolyan is mondta. Lehet hogy a lány szép, viszont ez Mordredet nem érdekli, talán meg se kell említeni miért nem. Mindegy, nemsokára megint jönnek a fenyegetőzések*
-De igazam van.*mordul vissza, a másik szemébe nézve hűvösen, lehet hogy külső szemlélőnél nézve még vicces is lenne, de a fiú nem érzi annak, na de úgy tűnik a kis görögnek is felnyílt a szeme, és tudja hogy támadjon vissza, ami cseppet meg is hökkenti Mordredet... Lehet tényleg nem lenne jó bántani mert ha szól Mr Cornwladenek vagy valamelyik magiszternek, és kivágják, akkor örökre búcsút mondhat az iskolának és Mordananak is, amit nagyon nem szeretne. Végül azért nem hagyva magát kicsit meg is ilyeszti, ami úgy tűnik hatásos.*
-Ha nem akarod hogy rosszba legyünk, egészen egyszerűen ne tégy keresztbe nekem. Ennyi a varázslat, páran már tudják hogy kell, különös módon azóta nincs rám panasz.*hangja valamicskét enyhül, bár tény, a fiú nem a jószívűségéről híres de pusztán kedvtelésből nem szokott embereket bántani. Végül a lány úgy tűnik megsértődött, és nem akar jönni. A fiú magyarázata viszont, úgy tűnik megmásítja a döntését, a kérdésre egy pillanatig gondolkozik, majd vállat ránt.*
-Nem tudom , te hogy vagy vele de én kezdek éhes lenni, szóval ha van kedved megnézhetjük a kajáldát, vagy beugrok valamiért és jöhetsz velem őrjáratozni. Éjszakain vagyok, bár ahogy elnézlek te se ehetsz mostanában sokat.... Vigyázz a végén még Depressziós leszel, és Inflatusosnak fognak csúfolni*mondja egy gonosz mosollyal a lánynak, persze ez nem jelenti azt hogy bántó szándékú lenne, csupán a humora is olyan mint ő. Sötét. Végül ha megindulnak, egy pillanatnyi csend után nemsokára hallja a lány hangját.*
-Rendben, én meg komolyan elhiszem. Amúgy nem kell jóvá tenni, elég annyi ha a jövőben nem állsz le velem kötekedni, vagy táncolni kérni, vagy pusziszkodni, és nem lesznek bajok.*mondja most már egészen nyugodt hangon, miközben fel is érnek az aulához.*
-Amúgy görög vagy igaz? A neved alapján erre tippelnék..*mondja ránézve, bár nem biztos a dolgába. Na meg nála az ismerkedés is nehézkes.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-03-02, 10:07 pm

*Szerencsére ennek a szép, hófehér bőrű és hajú leányzónak manapság nagyon jól teltek a napjai, sok időt tölthetett Luciussal és nem is akadtak gondjai, tehát most is boldogan sétálgat a folyosókon, mindenféle negatív gondolat nélkül. Niam jelen pillanatban nincs vele, valószínűleg valahol az erdőben vadászhat a kis drága, de most tényleg lényegtelen mindez, nincsenek ők ketten összekötve és csak azért, mert Beren jellemet kapott, még nem jelenti azt, hogy mindig, minden körülmények között Lilith sarkában kell lennie. A lány ma egyébként egy fekete hosszú nadrágot visel, egy szintén fekete színű, nyakba akaszthatós toppal, így hát szép pocija és háta is kilátszik, hála ennek a szexi ruhaneműnek. Lábain bakancs van, nyakában pedig egy pentagrammás medál található, nem ezüst, hiszen azt Lucius nem tudná elviselni. Egyébként haja kibontva, könnyed smink az arcán, semmi extra, tehát szép, mint mindig. Most egyébként lent sétálgat, az óceán alatt, ahol csak néhány fáklya fénye pislákol, ezek adva némi megvilágítást neki. Na de végül ahogy hirtelen fordul befelé az egyik sarkon, meglepetten veszi észre, ahogy lába alól eltűnik a talaj és már sikítani sincs ideje, hogy felfogja mi is történik vele, ugyanis csak zuhan, majd a következő, amit érez az az ütés a fején. Szemei előtt elsötétül minden és egy rövid időre el is veszíti eszméletét, csupán csak a nagy semmit látja és nem is érzi, ahogy egy kicsinyke helyen meg is sérül a buksija, így hát egy kicsinyke vért is veszít, ezzel vörösítve be egyébként hófehér haját.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-03-02, 10:11 pm

*Megint eljött az este, és mivel Sentinelünk inkább ezt a feladat kört választotta , mint az újak pátyolgatását, így most jött el az ideje annak, hogy kissé szétnézzen, bár sok kedve nincs hozzá. A mai körútra egyedül indul el, Samaellel is elvan, az utóbbi időkben általában, de ma látta rajta, hogy nincs igazán a helyzet magaslatán, így inkább fennhagyta a szobájába. Nem kell neki, hogy valami bajt okozzon. Persze tudna magának sokkal jobb elképzelést is kitalálni, mint a járőrözgetést, hiszen bizonyára Mordanaval sokkal kellemesebben el tudnák ütni ezt az időt, de hát sajnos a fiú ezt vállalta magára. Jó pár perc elteltével, már egy sötét folyosó járatait járja, pontosabban az óceán alatti barlangrendszerben. Úgy tűnik a fiú szisztematikusan halad, legalulról, egészen a legfelső szintekig, hogy miért? Azt nem tudni, de láthatólag eléggé ráérősen csinálja, hiszen nincs aki hajtaná, na meg elég ideje van még az éjszakából az is biztos. Miközben halad előre sötét tekintete minden árnyékos sarkot figyel, néha néha arra irányítva a pálcáját, na meg be is nézve egykét terembe, hogy van e valaki aki esetleg bajba keveredett volna. Nem mintha annyira segítőkész lenne, de hát ha egyszer ez is munkaköri kötelesség, akkor hát be kell vállalnia ezt is. Na de miközben halad a folyosón, mintha hirtelen kicsúszna alóla a talaj, s nemsokára már csak azt érzi , hogy zuhan.*~a fenébe, ennek van még mélyebb szintje?~*fut át az agyában, s még csak hangot sincs ideje kiadni, hiszen nemsokára egy erős csattanást érez, amire csak felnyög, majd hirtelen elhomályosodik előtte minden, s a fiú egy kis ideig kiballag gondolatból , s időből.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-03-02, 10:26 pm

*Már csak arra emlékszik, hogy zuhan, méghozzá elég nagy sebességgel, egészen addig, amíg ki tudja hogy hol és merrefelé koppan szép feje. A vér lassan kezd szivárogni belőle és jó pár perc elteltével nyőg csak fel a lány, majd halkan sóhajt is, miközben kinyitja szemeit is. *
- Mi a fene történt? *nyöszörgi, hiszen oly könnyen sérül a teste és most is lehet, hogy megrepedt pár bordája. Érzi is a fájdalmat, ahogy a fejénél is, így kezeit először a fejéhez tartja, majd pedig a fájó testrészekhez is és addig nem is mozdul, amíg meg nem gyógyítja magát, legalábbis nagyrészt. Amint ezzel megvan, csak körbepillant az alig megvilágított helyen és ahogy látja, teljesen egyedül van, méghozzá egy zárkában, hiszen az ajtó elé keménynek tűnik. Használná most a halotti mágián tanult varázslatot, csak az a gond, hogy így is gyenge, van mit gyógyítania magán és akkor még a keze is megsérülni.*
- Mik ezek a tárgyak? *kérdi halkan magától, miközben kissé nyögve felkel, majd leporolja fekete ruháit és hamarosan már észre is veszi a különféle tárgyakat, amelyek az ajtó körül vannak. Csak lassan közelebb sétál hozzájuk, majd nemsokára meg is nézi magának a zárat. Valami kulcs kellene bele, de hogy mégis honnan fog szerezni, az jó kérdés. *
~ Ez valami gyakorlás? ~ *jut eszébe, ahogy kezébe vesz egy kicsinyke ládikót, amelyet hiába ráz meg, nem tudja, hogy mi van benne. Meglehet, hogy ezek közül az egyikben van elrejtve a zár kulcsa, de ha kijut innen, vajon ott mi várja majd? Ezernyi kérdés fogalmazódik meg benne, de végül dönt, nem hagyja, hogy valaki csak így játszadozzon vele. A pálcáját elő is veszi, mely szépen a bakancsához volt erősítve és hamarosan a jobb kezére szegezi.*
- Flamma Tacturus! *mondja ki szépen érthetően azt a varázsigét, amit Lucius tanított nekik az első pyromágia órán és már érzi is, ahogy a hő elárasztja azt. Hamarosan vörössé válik, majd már tudja is a lányka, hogy eddig jó úton halad.*
~ Akkor csak így tovább. ~ *a pálcát egy időre maga mellé teszi a földre, miközben bal kezébe veszi a ládikót és a jobbat már rá is teszi, így égetve át azt, majd hamarosan meg is láthatja annak tartalmát. Kicsinyke csavarok vannak benne, na meg néhány szög.*
- Ez nem kell. *vágja is neki rögtön a falnak, majd felkapja a következő tárgyat, ami valamiféle mugli lejátszó eszköz lehet, talán rádió vagy fene tudja hogy mi, Lilith nem igazán ért ezekhez és most azt kezdi el kiégetni... az is hangot adott ki, meglehet, hogy benne van a kulcs. Na de nem, nincs szerencséje, csak apró mütyüröket tartalmaz a mugli eszköz, így csak sóhajtva teszi le maga mellé és nyúl az újabb tárgy irányába.*
~ Mennyi van még? ~ *kérdi magától kissé kétségbe esetten, hiszen ez nem jó játék hosszú távon, mivel egyre idegesebb a bezártság miatt. Így veszi most kezébe azt a kis babát, amely valamiféle mozgó izére hasonlít, ugyanis folyamatosan libegett ide-oda... Na de végül azt is égetni kezdi, majd legnagyobb meglepetésére egy kulcsra lel. Szemei felragyognak és már el is ereszti a babát, nem kell ezt jobban égetni.*
- Na végre! *pálca a kézbe, majd jöhet a megszüntető ige is, természetesen a kéz felé mutatva vele.*
- Desiturus! *hangzik szép hangja, minek következtében hamarosan eltűnik a vörös szín a kezéről, így utána már fel is pattan a lányka. Hirtelen szédül meg kissé, hiszen még gyenge, de már a zárba is helyezi a kulcsot. Tökéletesen passzol, így elfordítja azt, kattan a zár és már ki is nyílik a nehéz vasajtó. *
- Végre, kiszabadul...*tovább már nem tudja mondani, mivel amit lát, az igen csak meglepő a számára. Egy másik, eddig még ismeretlen teremben találja magát, olyan ez az egész, mint valamiféle aréna. Csak körbenéz továbbra is, úgy figyelve meg a tömeget, akik valamiféle harcot akarnak, tehát addig innen ki nem jut.*
- Ki mondta, hogy elrabolhattok? Ezért még megfizettek... *ha már az előbb az adott varázslat használt, most ismét azt fogja tenni, így irányítja ismét jobbja felé azt.*
- Flamma Tacturus! *keze vörössé válik, így hát forróvá is, miközben a pálcáját csak gyorsan elteszi, de ekkor nyílik a másik ajtó és pillantja meg Mordredet.*
- Nocsak-nocsak... te vagy az ellenfelem? Mindjárt jobban tetszik ez a helyzet. *vigyorodik el gonoszan, miközben határozott léptekkel indul meg a sentinel srác felé, nem is törődve most fájdalmaival.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-03-02, 10:32 pm

*Bizony, az első amit érez , hogy szédül. Nem kicsit hanem nagyon. Keze lassan megremeg, majd lassan a fején végig simítva érzi is ,hogy valami meleg folyadék folyik végig a halántékán, és egy kicsit fáj is. Keze nemsokára a halántékáról a szeme elé kerül, amit kissé lassított felvételbe nyit ki, majd hirtelen, aprón rázza meg a fejét, mint aki nagyon mély álomból ébredt, s bizony látja hogy ez vér. Az ő vére..*
-Fene essen bele…. arról nem volt szó, hogy több szintje is van az iskolának.*mondja morogva maga elé, miközben lassan , kissé talán fájdalmasan fel is tápászkodik. Arca még mindig kissé sápadt, még a zuhanás és ütődés okozta szédüléstől, s neki is támaszkodik egy pillanatra a falnak, miközben pillantásával felméri, hogy hova is kerülhetett. Ahogy látja, valamilyen börtön szerűségbe, legalábbis ami körülötte van, az akárhogy is nézi egy cellára hasonlít leginkább.*
-Pompás… csak tudnám, melyik volt az a félőrült idióta, aki cellát építtet, egy olyan szintre ami nincs is rajta a térképen. Veszélyességi pótlékot kéne kérnem*mondja, morogva még mindig, majd tekintete, azokra az apró tárgyakra helyezkedik, amik a cellába lettek elhelyezve. Látszólag nem lehetnek túlságosan erős anyagból, legalábbis egy bizonyos varázslattal fel lehetne törni őket, de hogy mit találhat benne a fiú? Nos azt még ő sem tudja, de van egy olyan érzése, hogy ez a kérdés nem fog sokáig lebegni a feje felett, mert hogy valamit tenni kéne az már biztos.*~talán benne lehet valamelyikbe a terem kulcsa, vagy legalábbis valami ami segíthet. Próba szerencse, azt hiszem ha nem csinálok semmit, nyugodtan el szotyizhatok akkor se fognak rájönni, hogy van itt valami~*gondolja kissé elhúzva a száját, majd kissé megemberelve magát fel is tűri a pólóját. Amúgy bár eddig nem volt említve, de egy fekete pólóban, van, valamint egy szintén fekete bőrnadrágban, aminek a térde jószerivel is mondva kiszakadt. Na de ezen majd ráér bosszankodni a fiú, ha kijutott innen, először valahogy ki kéne találnia hogy is tegye ezt. A terv már megvan, s mivel hogy pálca mindig is szokott nála lenni, talán kivitelezni is tudja. Nemsokára elő is veszi, most kivételesen bal kézzel, s rászegezi a jobb kezére, miközben már koncentrálni is kezd, s nemsokára ki is mondja a varázsigét amit tanult pyromágián.*
-Flamma Tacturus.*mondja ki hűvös hangon, s ha minden igaz, keze nemsokára fel is izzik egy pillanatra, majd vörösebb lesz, jelezve, hogy sikeres a hadművelet. A fiú arcára egy enyhe mosoly fut ki.*
-Megmondtam, hogy ennyi nem fog elrettenteni. Na nézzük mit rejtetek magatokba.*és ezzel a mondattal lassan lehajolva mindegyik tárgyra egyenként ráteszi a kezét, és addig tartja rajta, ameddig meg nem olvasztja annyira, hogy bele tudjon nyúlni.*
-Zsebóra…. pecsétgyűrű… Aranyérme… Mi a fene volt ez, valami zacist zártak be ide vagy mi a fene?*mondja maga elé, miközben megállíthatatlanul halad végig a tárgyakon, s nemsokára már csak két darab van hátra. Az egyik üres, viszont a másikban, egy enyhén görbített, szárnyakkal díszített ezüstkulcsot talál…*
-Azt hiszem megvagy… *jön komor arcára, egy széles hűvös mosoly, majd a kulcsot behelyezve a zárba, kissé nehezen, de még egy vállalással rásegítve ki is nyitja az ajtót, de amit lát, az kissé meglepi, egy amolyan aréna szerűség, méghozzá jó pár nézővel, de mielőtt bármit mondhatna észre veszi Lilithet.*
-Áh… nem is tudtam hogy Corivan kisasszony is hivatalos a Partyra….*mondja hűvös egyhangúsággal miközben fejével lekezelően a társaság fele biccent.*
-Ők lennének a Plebs?*kérdezi kissé gunyoros hangon, majd a szavaira, csak komolyan lenéz a saját kezére, aminél még mindig nem szűntette meg a varázslatot, majd elvigyorodik.*
-Csak azt ne mond hogy nekünk kéne harcolni…Ej-Ej Lilith megint túl magabiztos vagy.*néz komoran a szemébe, majd széttárja a karjait, jelezve hogy a lány kezdeményezzen. Nem mond semmit, pillantásából úgy is kiderülhetnek a szándékai.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-03-02, 10:42 pm

*Ahogy megpillantja az ellenséges fiút, kivel már csak elvből se lehetnek jóba, szemei felcsillannak és mindjárt érdekesnek találja ezt az egész helyzetet, amibe kerültek. Így csak elmosolyodik, miközben hallgatja a srác szavait.*
- Fogalmam sincs, hogy kik ők, ahogy arról se, hogy miképp is kerültem ide, de valahogy most már nem bánom. *és láthatóan harci tűz ég szép szemeiben, miközben egyre csak közelebb sétál a fiúhoz, ki már rögtön támad is, de most csak szavakkal.*
- Túl magabiztos? Ne hidd Mordred, jobb vagyok nálad. *mondja jókedvűen és pillanatok múlva az arénában lévő egyik nagyobb fadarab felé tekint és Mordred azt veheti észre, hogy az elég nagy erővel indul meg a feje felé, valahova oda, ahol vérzik is, hiszen Lilith pszichokinézist használ, azzal akarja lefoglalni a srácot és amíg ez tart, ő már indul is, folyamatosan Mordredet figyelve, egészen addig, amíg keze el nem kapja a srác torkát. Nem kíméli, tudja, hogy így akár meg is ölhetné, bár azt nem szabadna, de most mérges, mert úgy érzi, hogy köze lehet a srácnak ahhoz, hogy ide került, mintha ez egy csapda lenne, csak neki... Fura gondolatok és lehet, hogy badarság, de most ez a nagy helyzet, így keze már a másik nyakára is kulcsolódik, elkezdve rajta égetni a bőrt és hogyha Mordred nem tesz valamit nagyon gyorsan, akkor ha artériáig jut az égés, bizony itt vérzik el pillanatokon belül.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-03-02, 10:56 pm

*Úgy tűnik, hogy mindketten csapdába eshettek, legalábbis Mordred fejében ez a gondolat fordul meg legelőször, bár ahogy Lilith meglátta őt, már nem is tűnik annyira rossz kedvűnek.*~Nem is tudtam, hogy a látványom ennyire képes feldobni még ilyet.~*gondolja kissé elhúzva a száját, miközben figyeli a lány szavait.*
-Nem is tudtam, hogy ennyire vágysz arra hogy harcoljunk.... de ha ennyire akarod.*sóhajt fel, hiszen ő már harcra kész, még csak nem is kell ismét beizzítania a kezét, , viszont a következő szavakra, felnevet. Nem mintha lebecsülné Lilithet, de azért elismerően se fog bólogatni a szavaira. Na igen ők mindketten magabiztosak lehet hogy túlságosan is.*
-Valóban? Végülis egyszer már megpróbáltad bizonyítani, azt hiszem nem én jártam pórul...*morogja a másik felé, aki már támad is, de a fiú tekintetét kénytelen levenni róla, mert már egy nagyobb fadarab célba is vette, és bizony ha nem mozdul el, könnyen betörheti a fejét. A fiú, egy oldal sasszéval megpróbál kitérni, éppen akkor amikor már csak kicsi választja el őt és a fát egymástól, viszont Lilithel nem számolt, aki úgy tűnik bizony hozzá is fért a nyakához elkapva azt. Egy pillanatra meg is áll a fiúban az ütő, és egyszerre érzi a forró fájdalmat,amire fel is ordít és a tudatáig is eljut, hogy bizony ha ez így marad akkor hamar itt hagyhatja a fogát, s ez a harc nem egyszerű sport köztük.*
-Eressz el te hülye liba......*nyögi elhaló hangon, de nem adja ám fel, csupán másik kezével megpróbálja elhajlítani, a lány támadó kezét, miközben a saját forrósodó kezével, egy igen csak érzékeny pont azaz a mellkas felé nyúl. Sejti hogy az érzékeny egy hely, és bizisten ha Lilith nem engedi el bele is nyomja a kezét, nem érdekelve, hogy mekkora fájdalmat okoz neki, elvégre ha a lány nem kíméli akkor ő se.*

Tárgy: Re: Kacskaringós folyosók 2011-03-02, 11:08 pm

*Ahogy meglátja a fiút, egyértelmű, hogy harcolni fognak, még csak eszébe se jut most az, hogy ne tegye, mert nem akarja és neki kell nyernie. Végre megmutathatja, hogy jobb Mordrednél.*
- Oh, dehogynem vágyok, mindennél jobban jelen pillanatban. *csillannak meg kékségei, így kerül közelebb nemsokára a másikhoz, de amikor hallja a múltkori harcuk említését, tekintete elsötétedik és már be is vet egy kis spirituális ismeretet, majd hamarosan már Mordred azon kaphatja magát, hogy a nyakát fogja a leányzó, méghozzá élvezve hallgatva a kiáltását.*
- Fáj ugye? Élvezet nézni. *mondja jókedvűen, nem eresztve a másikat, hiába is kéri, de amikor mellét éri a másik keze, még nem érzi rögtön a fájdalmat, hiszen a melltartó azért véd egy picit, de csak egy rövid időre.*
- Mit csinálsz? Ne tapogass, engedj el! *mondja mocorogva, de túl közel van a másikhoz és lassacskán az anyag enged, így kiég a felső, majd a melltartó is, tehát Mordred nemsokára már a lány mellét érezheti a keze között, mely nemsokára égni kezd, így Lilith is felüvölt, hiszen nem picit fáj ez neki és szemeibe könnyek szöknek. *
- Eressz már el. *mondja kissé talán hisztérikusan is, miközben hirtelen kapja el kezét a fiú nyakáról és érinti gyorsan ahhoz a kezéhez a srácnak, amelyikkel cicijét fogja, hogy talán ezzel elérheti azt, hogy eleressze... Ha pedig ez megtörténik, akkor Mordred most megláthatja hófehér mellét, mely egyébként nagyon is szép, de most kissé égve és néhol véresen, mely nem kis fájdalommal jár a lánynak és még megalázó is. A kékségek csak a másik szemeibe néznek és pár könnycsepp is megjelenik benne, keze pedig hirtelen lendül, eleresztve a másik kezét és egy hatalmas pofont kever le a fiúnak, méghozzá a forró kezével és ha lehet, rajta is hagyja az ütésnek a nyomát a fiún.*
- Te szemét! Ezt mégis hogy képzeled? Ehhez nem volt jogod. *bal kezével se tudja eltakarni mellét, hiszen ha hozzáér már fáj, viszont a pofont megérdemli a fiú és talán meg is fogja érezni rendesen a hatását. Kár, hogy nincs több ruha a lányon, nem tudja mivel eltakarni magát, így csak lepillant formás mellére, mely most oly megviselt és sebes és még egy könnycsepp megindul az arcán.*
- Undorodom tőled. *ő nem fogja a fiú gyenge pontját támadni, ez már tényleg durva volt és bunkó, inkább Mordred haját fogja most meg, méghozzá ha tudja, akkor fent, hogy leégesse az egészet és legyen csak kopasz. Ha már ő ilyen volt, miért legyen Lilith kegyelmesebb? Ezek ketten tényleg nem fogják soha se szeretni egymást... ez már biztos.*