Járható utak- Az Ösvény

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2012-07-25, 7:20 pm

*Mivel ma az elsősöknek lesz csak órájuk, akiket én nem tanítok, így nyugodtan tölthetem az időm egy részét Seolon. Scott bizonyára megint valamivel el van foglalva, ezért egyedül sétálok be az erdőbe, ahol bizonyos növények összegyűjtése után újból az ösvény felé haladok. A növények amúgy nem látszanak nálam, hála fekete oldaltáskámban, melybe mindent rejtettem. Egyébként mivel kellemes az idő, nem öltöztem túl, egy fekete kis rövidnadrág van rajtam, lábaimon sportcipő, felül pedig egy hófehér színű top, hajam kibontva, kissé hullámosan omlik a hátamra, kék szemeim körül pedig fekete smink található. Nyugodtan sétálgatok tehát tovább, a már jól ismert úton, egészen addig, míg a Nap láthatóan el nem tűnik és nemsokára már a felhők veszik át az ég birtoklását és az eső is megered... majd villámok kezdenek el cikázni.*
~ Ez nem lehet a természet műve, túl gyorsan történt. ~ *valaki tehát bizonyára gyakorol, de hogy ki, arról egyelőre még fogalmam sincs, de kisétálok a bokrok és fák közül, ekkor veszem észre a fiút, kitől pár méterre, mellette jelenek meg.*
- Mára jó időt jósoltak. *szólalok is meg, de hála a viharnak hajam már egyenesen simul testemre, fehér felsőm pedig szépen át is látszik, tehát a hófehér melltartó is látható, ahogy kebleimből is egy kis rész, de nem aggódok, Mordred lenne az utolsó, akit érdekelnék.*
- Egyébként szia Mordred, rég láttalak. *mosolyosom is el, majd az ég felé nézek, de nem teszek még semmit se a vihar ellen, talán majd később, inkább csendesen állok meg mellette, türelmesen figyelve a gyakorlását. Nem akarom megzavarni, tehát folytassa csak, amit elkezdett.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2012-07-25, 7:32 pm

*A gyakorlás kezdetét veszi, hiszen ezért is vagyok itt, bár van egy olyan érzésem éjszaka még szebb lenne, ahogy a cikázó villámok végig futnak az eső felhőktől sötétlő égen, de most ez is megteszi. Nem is figyelek semmire, és senkire, csak arra hogy a célt ne tévesszem el. Az első fát találat érte, jöhet egy távolabbi cél, amit már nehezebb csak úgy eltalálni, viszont amikor meghallom a hangot nem sokkal mellettem arcizmaim egy pillanatra megremegnek. Tudom kié a hang, lehet éppen egy jó tulajdonságom az, hogy akivel már beszélgettem megismerem, még akkor is ha nem is látom konkrétan az illetőt. Fejemet nem is mozdítom felé, csupán csak ismételten felemelem a kezemet erősen koncentrálva az ég felé.*
-Nincs is rossz idő...Felfrissíti a természetet, a nagy szárazság után. Vagy talán te ezt annak nevezed, Hecate?*kérdezem komor hangon miközben kezem magabiztosan bukik ismét alá, hogy a távolabbi fának mutatva villámot indítsak felé, ami bizony meg is érkezik, és éppen be is talál pontosan a lombkorona közepébe.. Ezzel kezemet le is engedem, nem szüntetem még meg az esőt több okból sem. Az egyik hogy én magam is élvezem ahogy a hideg víz az arcomat éri, nem érdekelve azt se hogy hajam is csurom víz lesz ezálltal, illetve ami talán mást is érint, hogy ezzel megakadályozom az esetleges tűz elterjedését is, amit a villám okozna. Végül azért a lány felé fordulva egy pillanatig végig mérem, de nem úgy mint a férfi a nőt, hiszen nem kelti fel a kíváncsiságomat, hogy mi lenne a ruha alatt. Szép lány, meglehet de a legszebb már az enyém, és vele senki nem vetekedhet.*
-Szia neked is Hecate... Való igaz, de ahogy szokás mondani néha egy két út össze fut... Hogy smitn?*kérdezem miközben kezeimet a magasba emelve lassan széthúzom a kezeimet koncentrálva arra, hogy az idő javuljon, persze az ige sem marad el.*
-Tempestas mutatio*mondom ki és ha minden jól megy talán ismételten kisüthet a nap, az én arcom azonban komoly marad. Nem fogok bunkózni a lánnyal hiszen bár bántottam, de úgy érzem akkor ráérdemelt, de én se vagyok olyan aki ok nélkül tenne bármit.*
-Ahogy hallom tanársegéd lettél, hogy bírod a strapát?*kérdezem változatlan hangnemben, hiszen tény nehezen beszélgetek bárkivel, és bármiről, de talán tehetek egy próbát, hiszen ha mégse jönne össze, még mindig szívfájdalom nélkül el tudok lépni innen.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2012-07-25, 7:47 pm

*Nem éppen ilyen időre számítottam, így nem is öltöztem ennek megfelelően, de mivel sejtem, hogy ilyen gyorsan nem változhat meg az időjárás csak úgy magától, ezért nem is zavartatom magam, csak nyugodtan lépek ki az erdő rejtekéből és Mordredet kiszúrva szólítom is meg a fiút, így mosolyodom el a válaszára, mivel nagyon is pozitív ez az én számomra.*
- Szerintem is szükség van az esőre és manapság ebből nem volt túl sok, tehát nem zavar. *nem érdekel, hogy elázom és hogy ez külsőmön is meglátszik majd, nem vagyok olyan lány, aki ilyesmi miatt nyavalyogna, tehát csak türelmesen ácsorgom és figyelem is a gyakorlását és egy aprót bólintok is.*
- Látom megy neked ez a varázslat, én is szeretem. *nem tudom, hogy ez az információ érdekli-e a másikat, de ha már itt van és valamennyire ismerjük egymást, akkor nem fogok elmenni csak úgy mellettem, maximum ha elküld, akkor nem rontom itt a levegőt. Végül viszont amikor felém fordul, érzem is, hogy végigmér, én pedig csak fekete hajamat kotrom melleim elé, így takarva el magam.*
- Az esőnek ez miatt nem örülök csak. Ha tudom, más színű felsőt húzok. *mosolyodom is el lágyan, de aztán végül vállat is vonok, mit mesélhetnék?*
- Valóban érdekel, hogy mi van velem? Mert ha csak udvariasságból kérdezed, akkor megkíméllek az unalmas mesémtől. *pislogok is fel rá szép szemeimmel, majd kis idővel később az idő ismét jobb lesz, tehát hajam is ki tudom csavarni, ahogy ruháimat is lassan. A lábaim ugyan eláztak a cipőben, de úgyse szándékozom túl sokáig kint maradni, most pedig még kellemes idő van.*
- Én jól, de jobban örülnék, hogyha többen járnának az óráimra, mivel sok elmaradt már. Nem tudom, hogy miért van ez, pedig a rítusmágia jó tantárgy. Te hogy vagy ezzel? Szeretsz tanítani? *kíváncsiskodom magam is, mivel ez egy érdekes téma és hogyha esetleg Mordred szeretne, akkor pár lépéssel jelzem felé, hogy mehetnénk egy picit, méghozzá a város felé, de hogyha maradni szándékozik, akkor még maradok egy darabig.*
- Várod már az év végét? Hogy végezz? *kérdezek is tovább, mivel nem tudom, hogy más vajon hogy áll ehhez az egészhez. Nálam biztos a továbbtanulás, de Mordredet egyáltalán nem ismerem, hogy tudjam, miképp dönt majd.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2012-07-25, 8:11 pm

*Nemsokára társaságom akad, akit már ismerek, Hecate személyében. A szavaira csak komolyan bólintok miközben kezeim lassan levándorolnak magam mellé.*
-Ez a körforgás egy része, ahogy az is hogy a halálból terem az élet és az életből a halál..*mondom kicsit talán elgondolkozva, miközben a másik fele fordulok, de a szavaira csak egy szegényes szájhúzással mosolyodok el.*
-A varázslat megy, a célzás még kevésbé, szóval ha esetleg harcba keveredünk valakivel, azt javaslom ne állj a közelébe..*talán hogy miért azt már sejtheti a lány, abból amit elmondtam. Arcizmaim azonban ezúttal ismételten megnyugodnak, éppen látom hogy mit csinál, így a szavai értelmet nyernek az agyamban, amire csak lassan, finoman megemelem a vállamat.*
-Olyan ember előtt vagy szégyenlős akit nem érdekel a külsőd, szóval ha amiatt tartasz , hogy olyat látok amit nem szabad nem kell aggódnod, egyáltalán nem érdekel.*lehet ez egy lánynak felérhet egy sértéssel, de nem érdekel, nem bántásként szántam, egyszerűen csak őszínte vagyok vele szemben, a következő kérdésre azonban csak kissé elkomorodva sóhajtok fel.*
-Ha nem érdekelt volna nem fárasztom magamat azzal hogy felteszem a kérdést, innentől a te dolgod hogy válaszolsz e vagy sem, de én nem fogok erőlködni, ritkán szoktam udvariasságból kérdezni, akkor is csak akkor ha el akarok érni valamit, veled szemben ilyen nem áll fent.*mondom komoly hangon, bár szavaim kemények, de érezheti belőle, hogy nincs ferdítés, csupán csak mivel régen találkoztunk, valószínűleg elszokott a stílusomtól.*
-A rítusmágiával nekem sem volt semmi bajom, bár nem tartozott a kedvenceim közé, de pár dolgot szerettem, például a hazugságok csontjai és a csontporlasztás hasznosnak bizonyul nekem is... *mondom kis monológot hozzá fűzve a kérdésre azonban gonosz mosoly fut végig az arcomon.*
-Nálam általában megjelennek, lehet éppen mert tartanak tőle mi lenne ha nem... Én amúgy élvezem, bár ezt az ő részükről nem biztos hogy el merném mondani... Jobb mint a Sentineli feladatkör.*fejezem be végül kihúzva magamat, büszke arccal, a következőre azonban csak hűvösen felnevetek.*
-Hogy várom e? Azt igen, de nem nevezném úgy hogy végzek, ahogy szerintem te se, hiszen tovább fogunk tanulni, tehát a körforgás tovább megy csupán kissé átalakul...*mondom komoly hangon, bár attól is függ hogy merre megyek tovább hogy mik lesznek.*
-Vagy netán te nem akarsz itt maradni ha végeztél a három évvel? Ahogy észre vettem elég jól felküzdötted magad, nem hinném hogy ezután elmennél..*teszem még hozzá, hiszen valamennyire jó emberismerőnek hiszem magam.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2012-07-25, 8:26 pm

*Kedvelem az Exortus ház tantárgyait, így hát ez a bizonyos villámcsapásos varázslat is közel került hozzám. Viszont hiába szólok pár jó szót, Mordredet nem igazán hatja meg a dolog, így sóhajtok fel picikét.*
- Miért, meg akarnál menteni, ha olyan lenne? Egyébként tudok magamra vigyázni, nem úgy, mint régen. *mosolyodom is el lágyan, mivel annak idején egy védtelen kislány voltam, de mostanra már úgy érzem, hogy fejlődtem én eleget, az más kérdés, hogy nem szívesen bántok másokat, de ha szükségszerű, hát megteszem. Az esőnek hála viszont ruházatom többet mutat a kelleténél, de amikor a másik megszólal, csak picikét megforgatom kékségeimet.*
- Tisztában vagyok vele, és örülök is neki! Nem is tudom, hogy annak idején mit láttam benned. *morgom oda most már mérgesen, hiszen tudjuk mindketten, hogy mi történt és talán azért is van ez a távolságtartás, mindkettőnk szemszögéből. Én se akarok túl közel kerülni hozzá és ez tényleg így van jól. Jobb is, hogy nem tetszem neki, nem is akarok, főleg, hogy nekem van már párom. Az érdeklődő kérdést viszont én nem érzem őszintének, ezért is jegyzem meg azt, amit, de a feleletére most már vállat vonok.*
- Igazából nincs velem semmi érdekes, picikét talán unalmasnak is mondanám a dolgokat. Scott is tanársegéd és én is, keveset ér rá, hogy találkozzunk, de azért jól megvagyok. *ennyi röviden és úgy érzem, hogy több nem is tartozik a másikra. Inkább egy olyan témát kezdünk el most már boncolgatni, amely mindkettőnket érinti, tehát a tanítás, ugyanis nem csak én vagyok az, aki a másodikosokat oktatja, hanem Mordred is.*
- Én hozzám más tananyagok közelebb állnak. Amúgy meg, örülj neki, hogy hozzád járnak órákra, bizonyára nem csípik a rítusmágiát, de szerencsétlenségükre ebből is kell vizsgázniuk. *nem szimpatizálok a másodévesekkel, pontosan e miatt nem, mivel nem szeretem ezt, hogy semmibe veszik a tantárgyamat és így engem is. Év elején még benéztek, de mostanság... Áh, inkább hagyjuk is.*
- Jól gondolod, itt szeretnék maradni és addig tanulni, amíg lehet. Minden érdekel, így meglehet, hogy nem csak egy tárgy lesz majd, amit tanulni fogok. Igazából az életem majd innen indul ki, még az se biztos, hogy Scott velem tervezi a jövőt, tehát meglátjuk, hogy mi lesz. *viszont mivel én megindulok, remélhetőleg Mordred is velem tart, így a város hamarosan a közelbe kerül, hála a sétálásnak is és amikor a fogadóhoz érünk, csak kíváncsian a fiúra tekintek.*
- Egy vajsörre beugrunk? *nem is tudom, hogy miért próbálkozom én vele, hogy társalogjunk továbbra is, de ha nem vevő rá, majd úgyis tudatja velem, de ki tudja, talán neki is jól esik mindez. Engem valamennyire azért már ismer.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2012-07-25, 8:43 pm

-Azt hiszem akkor meg is adtad magadnak a választ, elvégre nincs szükséged segítségre mint mondtad.* rántom meg a vállamat, lehet kíméletlen vagyok de nem gyilkos, legalábbis nem hidegvérű. Más lett ez a lány mint volt, és valahogy ennek én is örülök, régebben nagyon nem tetszett, a közeledése, de szerencsére ez mostanra tova tűnt, így a következő szavaira már egy mosollyal felelek.*
-Elhiheted, én se, de örülök hogy azóta benőtt a fejed lágya, és nem az a mimóza szeretet kereső lány vagy aki akkor voltál..*morgom, hiszen nekem akkor ez esett le, az más hogy akkor rossz helyen kereste, egyébként szavaimat még dícséretnek is veheti, hiszen nem negatívumból mondtam. Nemsokára érdeklődni kezdek, de amikor hallom a kételkedő szavakat, picit még nyomatékosítom benne szándékomat, miszerint valóban érdekel, de nem fogok nála erőlködni.*
-Szóval akkor a szürke hétköznapok, mi sem találkozunk sokat Mordanaval, bár ő már nem tanársegéd, csak én, az unalmasságról annyit hogy ez változó, ki tudja mikor üt be megint valami.*rántom meg végül a vállamat, és a tanításról kezdünk el beszélgetni, ami ebben az évben mindkettőnk dolga.*
-Valószínűleg azért mert mások is vagyunk , furának is tartanám ha hasonló lenne az érdeklődési körünk.. A mostani másodikosok pedig kicsit balgák.. Lehet nem vagy velük elég keménykezű, én a vizsgán megszivatnám őket..*mondom egy fura félmosollyal, hiszen én lehet valóban ezt fogom tenni, bár talán nálam ez természetesnek is hat már. Azonban a tovább tanulás témájára mindkettőnknek van mit mondania.*
-Áh.. Szóval stréberkedünk, hogy mire kilépünk a nagybetűs életbe felkészültek legyünk..*engedek meg egy gonosz mosolyt, majd lassan felemelem a kezemet és két ujjamat villantom meg.*
-Én maximum két vonalat vállalok, aztán elfoglalom a helyem a családi vállalkozásban, azután pedig már nem kérdéses mik a céljaim.*amit természetesen Mordanaval akarok közösen elérni, és ez már világossá vált a szemem előtt. Végül a másik mellé lépek, így indulva el a fogadó felé, a lány ötletére pedig csak bólintok aprón.*
-Egyre, többre, nekem mindegy időm mint a tenger..*amúgy sem akarom leinni magam, bár szerencsére az italt jól bírom, de azért meg szeretném még látogatni az Exortusos lányt is, de persze addig bőven ráérek, így térve be a fogadóba foglalok el egy helyet, s adom is le a rendeléseket.*
-Amúgy fura hallani hogy van valakid..*kezdek bele, majd ezután elmosolyodva kijavítom magam mielőtt félre értene valamit.*
-Mármint normális valakid aki élő, nem egy mozgó hulla... Ahogy hallom mostanában a vámpírok lettek a csajok Fétise... Pár nappal ezelőtt szépen össze is akasztottam a bajszomat Faithel, mert illetlen szavakkal beszéltem ezekről a vérszívókról.*mesélek kicsit, hogy érezze nem sz*rom le hogy próbálkozik, persze közben azért hangon komor marad, de a sörbe bele kortyolva lassan kényelmesen hátra is dőlök, figyelve a válaszára.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2012-09-01, 8:01 pm

* Végre eljutottunk idáig is, hogy átadhassam ajándékát, amivel tényleg rengeteget bíbelődtem, de olyan nagyon mély hallgatásba burkolózik hirtelen, komolyan nem tudom ezt most hová tenni, ám szavait hallva megkönnyebbülve szusszanok egyet, mosolyogva méghozzá. *
- Ja, elég gáz még a feltételezés is. * vigyorgom most már, így nézek pár pillanatig szép szemeibe, de el is kell engednem, mivel közelebbről is megnézné magának ezt a gyönyörűséget. Oh, még magamat is elkényeztetem ezzel a húzással.. na de ismételten ölelő karjaimban tarthatom őt, de csak rövid ideig, meg is puszilgatom közben, ahol érem, s még azt is közlöm vele, teljességgel megérdemel bármit részemről. *
- Nem kell kétszer mondani. * kacsintok rá hasonlóan pajkosan, tudom ám, mire gondol szavai alatt, és bizony már rettenetesen várom, hogy úgy érinthessem őt ismét. Na de újra hagyom, akár fel is üljön a motorra, amely már szinte ordít a vágytól, hogy beindítsák végre, persze nem tudom megállni azt sem, hogy ne szóljak be valami Axeleset, evidens, hogy őt, és a motort látva máris tovább gondolom a helyzetet, ha már amúgy is a témát pedzegetjük egy ideje. Válaszára összehúzom szemöldökeimet, még hunyorgom is egy picit, szinte már-már fájdalmas arckifejezést vágok, végül el is takarom képem tenyereimmel, s halkan sóhajtva párat lépdelek hozzá. *
- Ne tedd ezt velem. Túl vizuális vagyok.. * rázom is meg fejem, miközben már elveszem arcom elől kezeimet is, majd szépen meg is mutogatok neki mindent egyesével, de gyakorlatban ez úgyis jobban fog menni. * - Amúgy meg első sorban magadra vigyázz, ne gondold, hogy a motort jobban féltem nálad. * vonom fel végül szemöldökeimet, egyet koppintva nózijára aranyosan, aztán pedig fel is ugrom mögé, tökéletes ez is kettőnknek, bár egyedül minden bizonnyal kényelmesebb lesz. *
- Úgy, hogy berendeltem a sráctól egyet, de nem azt küldte, én pedig úgy gondoltam, nem küldöm vissza cserére, hanem én magam alakítok rajta, ahogyan nekem tetszik. Metamorf mágia, jövőre te is tanulni fogod. Elég fárasztó volt, főleg, hogy kétszer estem neki.. elég durva vér- és varázserő veszteséggel jár, de azt hiszem, megérte. * puszilok nyakába, majd már a paskolást is érezheti, karjaimat előre nyújtva ejtem kezeimet ölébe, vagyis inkább combjaira, a puha, fedetlen bőrön simítva végig párszor, indulásra sarkallva, ami meg is történik hamarosan, majdhogynem zökkenőmentesen. *
- A lényeg, hogy vedd át a mozgását, és egyszerűen érezd őt. Nem lesz nehéz, ügyes vagy. * kapaszkodom meg közben már magam mögött, az ülés szélében, nem nehezítem azzal a dolgát, hogy még én is belecsimpaszkodom, lesz arra még lehetőségünk. Ám ahogy figyelem az utat, egyre gyorsulunk, s magunk mögött hagyjuk a várost is, az ismerős hely pedig, az ösvény, ahová tévedünk, vigyorgásra késztet. *
- Csak nem elrabolni akarsz? Ha ezt tudom, már hamarabb megkapod, még szülinapod előtt bőven. * hallhatja nevetős hangomat, de azért csak figyelem, mit ügyködik, merre megyünk, s remélem a megállással sem lesz semmi gond. *

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2012-09-01, 8:12 pm

*Ideje, hogy végre kipróbáljam ezt a járgányt, de nem egyedül teszem ám meg mindezt, hanem Axellel együtt, kitől az ajándékot megkaptam. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen komoly dologgal lep majd meg és bár a rózsa is tetszik, mely az ülésen volt, most az a fiú motorjának takaró részére kerül, ugyanis másé jelenleg a főszerep.*
- Magunkra fogok, ne aggódj. *mosolyodom el a koppintásra, majd már magam mögött is tudhatom a fiút, így picikét fészkelődöm ölénél, ez után pedig már jöhet is az indítás, de még mielőtt valóban elhagynánk ezt a garázst, a motor elkészüléséről érdeklődöm, így hallom meg, hogy a metamorf mágiát használta, amelyhez én még nem értek, de elég érdekesen hangzik, hogy ilyen dolgot tudott létrehozni belőle.*
- Nem semmi, nagyon ügyes vagy. Ciki, hogy én így el vagyok maradva tőled. *sóhajtok is fel, majd eszembe is jut egy kérdés.* - Tényleg, tudod már, hogy jövőre mire mész tovább? Láttam, hogy kihírdették már az egyetemi szakokat. *érdeklődöm is a másiktól, majd jön a puszi és a combjaim érintése, melybe bele is remegek kissé és még mielőtt nagyon belelkesülnénk, halkan meg is szólalok.*
- Így nem fogok tudni ám vezetni. *le is nézek erős kezeire, majd ha visszahúzza őket, akkor már valóban elhagyhatjuk a helyet, hogy az ösvény felé haladhassunk. Ahogy a várost elhagyjuk, már gyorsulunk is és egyre jobban érzem a fenekem alatt lévő járgányt, most már egyre magabiztosabban irányítom, így térek le egy kis ösvény részre, ahol már egyre vékonyabb az út is, majd nemsokára egy kis, eldugottabb tisztáshoz érünk, melynek vége a tónál végződik. Pici részét látjuk csak a hatalmas tónak, tehát szerintem itt senki se szúr majd ki minket, én pedig már a fékre is teszem kezem, így lassítok is kissé.*
- Van egy szép hely, amit látnod kell. *szólalok még meg, mielőtt rálátna erre a kis csodára, majd miután a fáktól már elé tárul a látvány, még jobban lassítok és végül meg is állunk, picit bizonytalanul, dülöngélve, de Axel csak segít majd és le is tudok mászni róla.*
- Hű, hát nagyon jó volt, bár nem árt majd még gyakorolnom. *gondolkodom is el hangosan, majd az eldugott kis tisztásra nézek és a vízre, majd vissza a fiúra.*
- Mit szólnál, ha itt maradnánk egy picit? *lépek is oda hozzá, kezeimmel átölelem derekát és a felsője alá be is furakodnak puha ujjaim, majd teljes kezem is, így hamarosan már simogatásomat érezheti a gerince mentén.*
- Tényleg azt hittem, hogy elveszítettelek, nem is tudod, hogy milyen rossz volt. *sóhajtok egy aprót, úgy keresve tovább a másik szemeit, majd fejem lassan mellkasára is hajtom, olyan jó, hogy most itt van.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2012-09-01, 8:48 pm

* Tisztáznom kell még néhány dolgot, ha persze kérdése akad, egyértelműen felteheti, s bár megvolt a kis időhúzás, és egymás felcsigázása, még mielőtt motorra ülhetnénk, egy megjegyzést teszek még, majd pedig szépen elregélem neki, mivel annyira nagyon kíváncsi, hogyan is született a motor. *
- Dehogy ciki, ne viccelj már. Okos boszi vagy, nem ezen múlik a tudásod. * mosolyodom el szavaira, kérdését pedig egy sóhajjal nyugtázom, kicsit bonyolultabb ez, mint ahogyan gondolja, vagy én gondoltam volna. * - Erre majd térjünk vissza később, egyelőre döntésképtelen vagyok. Két szak között vacilálok, szóval talán segíthetsz is a döntésben. * ülök fel végül mögé, cseppet pofátlanul fogva rá combja puha, és igen csak kívánatos bőrére, kezeimet pedig megjegyzését követően kicsit combja belseje felé tolom, de aztán el is húzom onnan őket, nem kéne emiatt balesetezni, valahol igaza lehet. *
- Hát rendben, ahogy szeretnéd. * vigyorgom mögötte, nem változtam én olyan sokat, láthatja ő is, pimasz vagyok és egy nagy gyerek, ugyanakkor alakulni kell, ez van. Végre el is indulhatunk ezek után, elsőre még annyira nem, de idővel kezdi érezni a motort, s persze én sem kapadozom mögötte, hogy ezt így meg úgy csinálja, majd kitapasztalja ő magának. Viccesen jegyzek meg neki valamit, ám ő úgy látszik, komolyabban gondolja, s már érzem is, ahogy lassul a motor, közben pedig próbálok ismerkedni az eddig nem látott tisztással, amely már most elnyerte tetszésemet, még a fák takarásában is, a tó ezen oldalánál szerintem még nem is jártam. De ahogy ritkulnak ténylegesen a fák, immár az eldugott helyen lassul le teljesen a motor, s hogy rásegítsek a megállásra, előre dőlök most, kezeimet az övéire téve fogom meg finoman a féket, s teszem vállára fejem. *
- Nem kell ilyenkor sem megijedni, meg azért kitámasztani sose felejtsd. Csak lassan. De egyébként bele fogsz jönni szerintem, tényleg ügyes voltál. Nem véletlenül vagy az én csajom. * szállok le előbb én gyorsan, majd segítem le őt is, neki így több helye lesz, és kényelmesebb is a motorról való lekerülés. S ha a támaszték is lekerült a földre, természetesen felé fordulok, egyik karomat vállain vetem át, így húzom magamhoz picit, közben pedig még egyszer felmérem ezt a kis helyet, tényleg semmi gond nincs vele. *
- Ameddig csak akarod. * puszilom meg kedvesen homlokát, míg másik kezembe veszem arcát, s cirógatom is pofiját: érezheti azért, hogy mennyire hiányzott már, szavaira pedig csak sóhajtok egyet, s kissé mintha gondterheltté válna arcom is. * - Tudom, hidd el, nekem sem volt kellemes. De akkor is tartom, hogy jól tettem, nem mondtam el neked, mi történt. Ezek a vámpírok nem olyanok, mint amik erre mászkálnak. Ezek szabadok, és kötöttségek nélkül élnek, és ha tudnának rólad, te minden bizonnyal már nem élnél.. és nem feltétlenül arra gondolok, hogy egy sírban forognál, ha emlegetlek. * ölelem magamhoz szorosan most már, nyakába döntve fejem, hátát simogatom én is, majd pár hosszú másodperc után picit eltávolodom tőle. *
- És ezzel kapcsolatos egyébként a szakválasztásom is. * ejtek még el ennyit, majd ott, ahol vagyok, így a motor mellett teszem le magam a fűbe, kezem ismét hívogatóan nyúl felé, üljön csak ide mellém, vagy az ölembe, ahogy jobban tetszik neki, csak ne menjen el mellőlem, ez a lényeg. *

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2012-09-01, 9:08 pm

*Eleinte furcsa volt, hogy más évfolyamra járunk, de mostanra már teljesen elfogadtam ennek a tényét és nem is feszélyez a dolog, bár tudom, hogy én is összeszedhetném magam, lehetnék jobb és akkor már magam is ott tarthatnék, ahol Axel, de sajnos ez nincs így és nekem megfelel ez a kényelmes tanulás. Nem vagyok lusta, de stréber se.*
- Lehet, de jó lenne együtt órákon lenni. *sóhajtok is picikét, de ki tudja, talán még lesz rá lehetőségünk. Viszont ha már erről beszélgetünk, szóba hozom a szakválasztást is, ugyanis én is átbogarásztam a választékokat, de mivel még ráérek vele, nem gondolkodtam el igazán a dolgokon, de Axel döntése érdekelne. *
- Kettő? És melyik az a kettő? *később? Hát jó, akkor várok még vele, végülis még nem fontos azonnal megbeszélnünk ezt, inkább a motort kellene kipróbálunk és picit magunkért lenni, nem az iskolának. A tanulásnál akadnak bőven jobb témák is, de ahogy combjaimra tévednek kezei, már tudom, hogy ez így nem fog menni, ezért is szólítom fel rá, de ahogy beljebb csusszannak azok a kezek, úgy nyelek egy aprót és fejemet is lassan Axel testének döntöm.*
- Kicsim... *szólalok meg alig hallhatóan, érezheti a vágy felcsillanását is a hangomban, de aztán elereszt, én pedig picit megkönnyebbültem sóhajtok fel. Ahhoz gyenge vagyok, hogy ellenkezzek, szóval ezért sem tettem semmit se ellene. Megindulunk végül és bár eleinte nehézkesen megy a dolog, kezdek belejönni és így juthatunk el egy csodálatos kis helyre, tehát szó szerint sikerül elrabolnom Axelt, ki ha szeretne, szerintem könnyedén visszatalálna a Mysterioba, de csak nem fog ez nélkülem megtörténni. Lassulok, de nem stabil minden, így kezeimen érzem az övét, ahogy besegít a motor megállításánál, én pedig már bólogatok is.*
- Oké, menni fog ez. *mosolyodom is el és kedves szavai is jól esnek ám. Miután leszáll mögülem, én is így teszek, így hamarosan már a földre kerülnek csizmás lábaim, én pedig a másik karjaiba. A motor biztonságosan ide ért, ki is van támasztva és bár gyönyörű, most egy másik gyönyörűséggel szeretnék foglalkozni, az én szőke hercegemmel. Mivel ő is magához húz, így nekem se kell sokáig azt akarnom, hogy a közelébe kerülhessek és szemeim is lecsukom, ahogy arcomat cirógatja.*
- Tudod, hogy nem értünk egyet, de ne kezdjük ismét, nem akarok veszekedni! *kötöm ki még most a srácnak, majd végül pár percnyi egymáshoz bújás és simogatás után a földet választjuk, ahova nem ártana leülni is, de én nem teszem még ezt meg, csak lassan lehúzom csizmáimat is, kibújok belőlük és utána térdelek le csak a fiú mellé közvetlenül, most nem kérdezve rá ismét a szakválasztásra. Picit félénken, bizonytalanul teszem egyik kezem combjára, majd közelebb hajolva hozzá ajkára adok egy kis puszit, majd arcára és ez után térek rá a nyakára is, hogy lágyan csókolgathassam és még fülét is picikét megharapom.*
- Ma nem eresztelek! *súgom még halkan és nekem mindegy, hogy az éjszakát a suliban, a fogadóban vagy a rokonok házában töltjük, a lényeg az, hogy együtt maradhassunk és itt óhajtom ismét birtokba venni a másik testét, tehát lassan eltávolodom fejemmel, végignézek rajta és kezeim már a felsőt óhajtják leszedni a fiúról.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2012-09-01, 9:34 pm

* Tényleg jók voltak azok az órák, amiken együtt vettünk részt, de még mindig van egy opció, amit csak akkor fogok meglépni, amennyiben nem lenne gáz neki, ha én okíthatnám. *
- Hát, éppenséggel tanársegéd még lehetek. * vetem fel az ötletet, majd már a szakok felől érdeklődik, csak nem tágít felőle, ám válaszom továbbra sem biztos, hogy kielégítő lesz számára. * - Ne most, kérlek. * pillantok felé kérlelőn, ráér ez, ehelyett picit húzom még, s reakcióiból ítélve nem rozsdásodtam még be annyira.. de most még nincs itt ennek az ideje, így kis gonoszkodást követően el is engedem, hogy a motor a fekete éjbe veszve, velünk együtt találjon lassan a kis tisztásra, ahol még nem jártam, de azt hiszem, itt az ideje ismét közösségi életet élni, szocializálódni, első sorban Dorával. Rövid az út addig, a megállásnál pedig természetes, hogy besegítek neki, türelmesen és nyugodtan méghozzá, nem kapkodunk vagy sietünk sehová. *
- Egyszer kell megtanulni, és megérezni, aztán utána már minden rendben lesz. Csak ezeket a manővereket lassan kell intézni és óvatosan. * fűzöm még hozzá segítő szándékú szavaimat, s bizony meg is dicsérem kicsit, majd pedig előbb én magam szállok le, hogy azután lesegíthessem őt is, s végül ismét magamhoz ölelhessem, kedvesen és aranyosan. Annyira nem vagyok most mohó, ahogy így beszélek hozzá, inkább élvezek minden pillanatot, s szívom orromon keresztül finom illatát, ám hangja újfent eljut fülemig, szavaira egy beleegyező bólintás a válaszom. *
- Én sem, nem is olyan szándékkal mondtam. * simizem még pofiját egy ideig, és ölelem is magamhoz most máshogy, mint eddig, tényleg értékelem, hogy ő van nekem, azután már idővel pedig a földre kerülök, kényelmesebb itt. Míg öltözik, kezem el-eltéved lábikói irányába, olykor még térdénél is fentebb csúszva picit, nem túl követelőzően, de azért éreztetve azt, szeretnék én mást is ma este, mint csak beszélgetni. Figyelem azért arcát is, tekintetéből pedig, mikor már letérdel elém, egyértelművé válik számomra, mit szeretne, így mosolyogva kerül kezére kezem, amivel combomat érinti, s amely érintés ennyi idő után már nekem is kissé idegen.. pff, vicces. Automatikusan hajolok felé, hogy ne csak puszi legyen az ajkamon, amit szándékozik adni, hanem minimum egy rövidke, nem túl vad, de mégis követelőző csók bontakozzon ki belőle. Picit félrebillentve fejem élvezem most azért a kezdeti kényeztetést is, miközben ujjaim karján felfelé, egészen nyakáig vándorolnak, ekkor hallhatom szavait is, mire eltávolodom tőle, szemeimet is kinyitva, hogy a két barna tekintet találkozhasson egy időre. *
- Nem is ajánlom, mert még lógsz egy motoron pózolással. * kacsintok egyet felé vigyorogva, s besegítve neki kapom le magamról gyorsan a pólót, így jó pár behegesedett, viszonylag friss sebet is láthat testemen, mellkasomon, hasamon, és hátamon is akad jó pár, na meg azt is, kevésbé vagyok plötyi, mint voltam fizikálisan is. Kíváncsian várom a reakciókat azért, ugyanakkor most én leszek az, aki egy csókot követel, s kezeim egyre gyorsabban ügyeskedik le róla a felsőrészt, melltartóban hagyva csak, puha bőréhez érve eközben, oldalán simítva végig, ezzel is hergelve ezt a szépséget: nem leszek én semmi jónak elrontója ma, ebben biztos lehet. *

//az ingyen mozinak egyelőre vége, tehát fagy xD//

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2012-09-12, 10:26 pm

*A nyúl visszahozása után a magiszter elárulja, hogy mára nem tervezett többet, aminek azért Scott is örül. Bár ő egyelőre nem érzi túlzottan a fáradtságot a varázslat miatt, vagy legalábbis nem annyira, hogy az komolyabb fennakadást okozzon, de mivel beszélni akarnak Lissel, így kapóra jön a hamarabbi zárás. A pergament el is veszi, majd elbúcsúzik a férfitől, közben pedig Lishez fordul, hisz őt mintha jobban megviselte volna ez az újraélesztés.*
-Ne aggódj, Demien megmondta, hogy csak időleges. Hamar rendbejössz. *mosolyog rá a srác, majd már fel is pattan a helyéről, de ugyanolyan gyorsan zuhan vissza a székbe, mint ahogy ki akart belőle ugrani. Csak a padnak, illetve Lis féltő kezeinek köszönhető, hogy nem dob egy hátast a teremben. Úgy tűnik, őt is megviselte azért a varázslat, még ha eddig nem is tűnt fel annyira.*
-Nyugi, semmi baj. *inti le egy mosollyal hugát, majd mindketten felkelnek, s miközben megindulnak a kijárat felé, felteszi a nagy kérdést a vörösnek, hogy mi az a fontos dolog, amiről neki is mindenképp tudnia kell. Hallja, hogy Lis nehezen kezd bele a dolgba, de a pillantásából kiolvasható, hogy most már tényleg érdekli a dolog, tehát muszáj lesz elárulnia a másiknak. Amikor viszont meghallja a szavakat, még jó, hogy nem iszik éppen semmit, mivel biztos, hogy rögtön kiköpné meglepettségében. Szemei tágra is nyílnak hirtelen, s meg is torpan.*
-Hogy micsoda? *kérdi nagyokat pislogva, de Lis gyorsan hozzá is fűz pár szót iménti mondatához, amivel a helyzeten akar úgymond javítani.*
-Dehát Lis... az a srác... mennyi is, 15? Jobb esetben 16. Nem fiatal egy kicsit hozzád? *kérdi, miközben azért ismét megindul, hisz nem akar a temetőben ácsorogni, inkább az ösvényt választja, ha lehet. Némi csend ereszkedik rájuk, amíg a fiú gondolkozik, majd egy kis sóhaj mellett szólal meg ismét.*
-Nem igazán tudom, hogy mit mondhatnék. Szokatlan tőled, hogy nálad fiatalabb sráccal állj le, főleg úgy, hogy komolyan gondold a dolgot. Mert gondolom nem azért kéred ki a véleményem, mert egy szimpla futó kalandként tekintesz rá. *pillant némileg kérdőn a lányra, mivel ő így gondolja, de az is lehet, hogy téved.*
-Amúgy ki ez a tag? Hogy hívják, és mit kell róla tudni? *érdeklődik tovább, hisz pár szóban legalább akkor már meg akarja ismerni azt az ifjú Don Juan-t, aki megdobogtatta ikertestvére szívét.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2012-09-12, 10:34 pm

*A varázslat utóhatása nem túl kellemes, ugyanis se én, se pedig Scott nem tudunk normálisan felkelni, hiszen a vérveszteség azért elég súlyos, de bizonyára hamar rendbe fogunk jönni. Amikor sikerül összeszednünk magunkat, már el is hagyjuk ezt a termet, hogy az iskolába vezető ösvényen folytassuk tovább a beszélgetésünket, ugyanis bőven akad miről társalognunk. Már egy ideje el szerettem volna mondani Scottnak, hogy van Lucius és bár nem vagyunk együtt, mégis csak kedvelem a srácot és ki tudja, hogy mi lesz még ebből a kapcsolatból. De amikor látom a meglepettséget, melyek szavaim után következnek testvérem arcán, csak felsóhajtok és picit a nyakamat is behúzom, de amikor a korára tér rá, csak megtorpanok, kezeimet ökölbe szorítom és szó szerint a fiú elé lépek.*
- Miért is? Te is kezdtél már ki nálad jóval fiatalabb lányokkal, akkor ez most mégis miért más, ha? Csak mert egyszer én vagyok az, aki idősebb? Ismerhetnél annyira, hogy nem gyerekekkel fogok összeállni, ő más, mint a többi elsős és nem tehetek róla, hogy megfogott benne valami... na meg, nagyon is jól néz ki. *persze vannak hibái, vannak dolgok, amikben változtatnék rajta, de mivel még nem ismerem igazán, ebbe se lehetek biztos és persze még semmi se az, meglehet, hogy pár hét múlva véget fog érni ez a románc, bár én nem szeretném, nagyon nem.*
- Nem tudom még, hogy miként kellene gondolnom és tudom, hogy szokatlan, de meguntam már, hogy mindenki kihasznál és átver... szóval szeretnék már egy picit én is boldog lenni és ismét érezni, hogy szeretnek. Ha ezt egy 16 éves, korához képest érett sráctól megkaphatom, akkor miért utasítsam el? *nézek is fel a másikra, majd lassan elállok az útból, engedve, hogy tovább folytassuk az utunkat és közben már mesélni is kezdek, ha annyira ezt szeretné.*
- Luciusnak hívják és az Exortus ház tagja... Igazából nagyon komoly fiú, tud vívni és iszonyatosan művelt, ezeken kívül verseket is szokott írni. Jártunk már együtt Madridban, gitáron kaptam tőle egy szerenádot is, szóval csupa pozitívat tudok eddig csak mondani róla. *gondolkodom is el hangosan, de mivel nem tudom, hogy pontosan mi is érdekelheti Scottot, így mást nem mondok, majd kérdez, ha szeretne.*
- És ti Hecate-vel hogy vagytok? *teszem fel én is a kérdést, mivel bár nem csípem a lányt - mert úgy érzem, elvette tőlem a testvéremet -, azért megpróbálok érdeklődőnek tűnni, mivel tudom, hogy Scott számára fontos a görög lány.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2012-09-12, 11:04 pm

*Maguk mögött hagyják a termet és az órát, bár az anyagot kis ideig még nem sikerül, hála a rosszullétnek, de majd csak helyrejönnek, talán a friss levegő is jót fog tenni. És ha már úgyis sétálnak, közben mindent meg lehet beszélni, amit csak szeretnének, így hát rá is térnek a dolgokra. Lis lassan ki is böki, hogy egy fiúról van szó, ami önmagában még nem lenne meglepő, hisz hasonló a vérmérsékletük, mindketten nagyon szeretik a másik nemet. A lány viszont kiböki azt is, hogy egy elsős srácról van szó, ez a tény pedig már sokkal jobban meglepi a tanársegéd srácot, aki elkerekedett szemekkel torpan meg. Ezt látva viszont Lis morcosan lép bátyja elé, s kezdi el a fejéhez vágni a dolgokat, amibe hirtelen nem is tud közbeszólni Scott, annyira mondja a lány, de végül csak szóhoz jut ő is.*
-Nos hát igen, én is kezdtem már ki nálam fiatalabb lányokkal, sőt, most is fiatalabbal vagyok, de... valahogy ez megszokottabb. Ti mondjátok mindig, hogy a korotokbéli fiúk nem elég érettek, akkor egy nálad fiatalabb hogy lehetne az? *kérdi, még akkor is, ha ezzel nem minden esetben ért egyet, hisz ez inkább női meglátás.*
-Amúgy meg tudom, hogy nem kezdenél valami kis taknyossal, de azt te is tudod, hogy csak azért más, mint a többi elsős, mert tetszik neked. *fűzi még hozzá a szavakat, majd érdeklődni kezd, miként is tekint a lány arra a bizonyos srácra, de ahogy hallja, még maga sem biztos a dolgokban.*
-Lis. Hidd el, én is nagyon szeretném, ha boldog lennél valakivel. És nem azt mondom, hogy mindenképp utasítsd el a srácot, de... Azért mégiscsak 16 éves. Én a helyedben kétszer is meggondolnám a dolgot. *tényleg nem a huga boldogságának az útjába akar állni, de valahogy nem érzi úgy, hogy túl nagy jövő lenne abban a kapcsolatban, később pedig lehet, hogy csak rosszabb lesz az egész, ha most beleugrik a lány. De azért ha már így szóba kerül a srác, akkor pár dolgot szeretne is megtudni róla Scott, s mivel Lis félreáll előle, így mindezt már ismét menet közben hallgathatja végig.*
-Luciusnak hívják és az Exortus ház tagja? Miért nem azzal kezdted, hogy az egyik magiszterre mozdultál rá? *hecceli testvérét a srác, miközben fel is nevet, de persze tudja, hogy most másik Luciusról van szó, hisz az biztos, hogy ugyanarról lenne szó, akkor jócskán érettebb lenne a koránál a srác. Na de nem akarja azért teljesen elpoénkodni a dolgot, így visszafogja magát, s csak csendben hallgatja tovább a lánykát, míg az a mondandója végére nem ér.*
-Vív, verseket ír és szerenádot ad. Hát, nekem elég unalmas figurának tűnik. Biztos ez kell neked? *tényleg furcsállja a dolgot, hisz bár ők is műveltek, mindemellett elég lazák, s általában a hasonló stílusú emberkéket keresték, a bulizósakat, de valahogy Luciusról ezek alapján nem ezt szűrte le. Viszont Lis nem hagyja, hogy csak róla legyen szó, inkább rákérdez Hecre, mire a srác kicsit sóhajt egyet.*
-Hát, hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden a legnagyobb rendben. Majdnem szétmentünk, de azt hiszem sikerült megbeszélni a dolgokat. Egy kicsit talán elhanyagoltam, amit ő nem nézett jó szemmel, és bár konkrétan nem akart szakítani, de megfordult a fejében a gondolat. *szerencsére azóta is együtt vannak, de még túl friss ez a dolog ahhoz, hogy teljesen biztos legyen mindenben a fiú, így a félsz azért még mindig megvan benne.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2012-09-12, 11:28 pm

*Sejtettem, hogy ez lesz, ha beszélek majd Scottnak Luciusról, de nem érdekel. Szeretném, hogyha tudná, hiszen mégis csak a testvérem és régen mindent megbeszéltünk egymással, ennek most is így kellene lennie. Amikor viszont megjegyzéseket tesz, hát megállok, pontosan előtte és már el is mondom a véleményemet, szépen, hosszan, amolyan Lis-esen.*
- Mert ő más, mint a többi elsős fiú, úgy. *bököm is ki vonakodva, de amikor hallom, hogy szerinte csak azért más nekem Lucius, mert tetszik nekem, most már csak dühösen nemet intek a fejemmel, hát ez hihetetlen, hogy belém akarja ezt beszélni.*
- Ez nem így van, tényleg komolyabb. Ha beszélnél vele egyszer is, rájönnél te magad is. *és ezzel lezártnak tekintem Lucius komolyságának a témáját. Viszont Scott csak ellene beszél, úgy, mintha én nem gondolnám ezt komolyan és annyira bánt ez, mivel támaszra lenne szükségem, bátorításra, ugyanis tényleg tanácstalan vagyok, jól sejti... hiszen ismer.*
- Jól van, akkor meggondolom, csak már nagyon utálom, hogy egyedül vagyok. *túrok is bele dús, vörös tincseimbe, miközben a város határához is érünk és így haladunk tovább a révész felé, én pedig készségesen mesélek még többet a fiúról, így hozva szóba a nevét is, de a kis poénra most mégse tudok mosolyogni, csak nagyon minimális sikerül, de ez nem őszinte, csak amolyan reflex.*
- Nem tudom, hogy mi kéne nekem... talán el kéne szakadnom a régi elvárásaimtól és valami újat megszeretni. Nem mondom azt, hogy mindig olyan izgalmas a srác, de valami megfogott benne. *ismerem én is magamat és félek is attól, hogy hosszú távon nem lesz izgalmas a számomra a másik, de próbálok pozitív lenni, hiszen találkozásról találkozásra pozitívabb véleménnyel vagyok Luciusról, próbálkozik a kedvembe járni és olyan jó érzés, amikor a közelében vagyok, amikor megsimogat és megcsókol... azt hiszem, hogy hiányzik a törődés és most ezt nála találtam meg. Na de ideje váltanunk, nehogy már csak rólam essen szó, így kérdezek rá Hecatere is, de amikor hallom, hogy majdnem szakítottak, szemeim elkerekednek, azért ezt nem akartam.*
- Hű, ez komoly... Sajnálom Scott, de a lényeg, hogy megbeszéltétek. De ezek szerint elhanyagoltad... csak nem ráuntál és más kéne? Te se vagy a hűség mintaképe és annak se, hogy leragadj egy lány mellett. Neked tényleg ő kell? Mert ha nem, akkor talán még most kéne lépned, amikor ő is hajlandó rá. *nem akarok én rosszat mondani, tényleg csak kérdezem a fiútól, hátha segíthetek neki ezzel, hogy ismét szabad legyen, élvezhesse az életet. Hec biztos nem annyira megnyerő lány, hogy csak ő kelljen neki, én is ismerem őt annyira, tehát ha már ő kételkedik, akkor én is megteszem, bármily gonosz dolog is.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2012-09-22, 12:21 am

*Az utóbbi időben elkényelmesedtem. Kastélyunk biztonságában töltöttem a forró, hosszú nappallal járó nyarat, s tanulással töltöttem időmet, miközben az Őzikémre vártam. Hiába. Talán... én is kimozdulhattam volna, és akkor nem volnánk olyan nevetséges helyzetben, hogy a saját kastélyainkban bujkálunk felváltva, éppen ezért nem haragszom, egyszerűen türelmetlen vagyok. A szeptember beköszöntével csökken a hőmérséklet és korábban sötétedik, ezért úgy döntök, hogy egy kis szünet után, ismételten feltérképezem a szigetet eledel után kutatva. Kizárt, hogy mágust keressek, egyelőre egy varázstalan ember is megteszi, hiszen az nem kihívás, de kellő bemelegítés. Amint az erdőben lépkedek csöndesen, láthatatlanul, nem túl távol a várostól, elvégre arra felé haladok, tőlem pár méterre egy részeges férfi támolyog a fák között, láthatóan nem tudja merre van, alig képes járni, s most botladozva terül el a földön, miközben szitkozódik. Szám gonosz mosolyra húzódik, majd egy pillanat alatt láthatatlanul termek előtte, ám amint elég közel van lábam arcához, felfedem magamat. Részeg. Valószínűleg azt hiszi, hogy képzelődik, ez csodálkozó arckifejezéséből, míg megpróbál felállni, kiderül.*
- Tudod, sosem értettem, hogy bírják ki egyesek, hogy vallásukból adódóan nem ihatnak alkoholt. Most, hogy erre vagyok rákényszerítve, mindjárt pozitívabb a megítélésem a részegeket illetőleg. *szólítom meg finom éllel a hangomban, mire már nyitná a száját, ám megelőzöm. Villám gyorsan ragadom meg torkát, és másik kezemmel olyan ütést mérek bordájára, hogy eltörik. Éles kiáltása visszhangzik a fák között, ahogyan jajgat, de a problémát megoldom...fához nyomom, majd kérdés nélkül fogamat mélyesztem bele. Egyáltalán nem aranyvér, közel sincs hozzá, de tartalmaz alkoholt, amire vágyom. Pár nagyobb kortyot iszom, de nem hosszan, tehát a férfi még él, mikor elengedem, de a sokk és a vérveszteség a fájdalommal együtt elég ahhoz, hogy ájultan terüljön el a fa tövében.*
- Pár ragadozó a fa tetejére viszik áldozatát Talán ott kéne lassan elkortyolgatnom. *gondolkodom csendesen, nyugodtan fürkészve a sötét tájat szemeimmel, élvezve a hűvös szellő simogatását jéghideg bőrömön. Amennyiben bárki meglátna, mivel most nem vagyok láthatatlan, egy talpig feketébe öltözött személyt vehet észre, bakanccsal a lábán, terepszínű nadrággal, illetve felül fekete mellénnyel, ami takarja a pólót. Övemen késem függ, de más fegyver nincs nálam, még pénz sem, nem kell ahhoz, hogy jól lakjak... nem célom a klub.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2012-09-22, 12:40 am

*A terv készen áll, most már csak megvalósítani kellene. Minden nappal közelebb kerül a nő a megoldáshoz, de egyetlen dologra még szükség van, az pedig egy fiú, aki a segítségére lesz azon a napon. Nilt nem hívhatja, nem akarja bajba keverni a fiút, de akad valaki, aki pont megfelelő lesz erre az alkalomra. Ilyen gondolatok között halad végig a hosszú ösvényen, fekete köpenyében, csuklyával a fején, amikor meghallja a sikolyt a távolban, így pár másodperc múlva már hoppanál is, egészen egy közeli fához, ahol nyugodtan nézi végig Azrael ténykedését, miképp egy szerencsétlen, részeg emberből szívja el az életét jelentő vért. Arca nem látszik, hála a csuklyának, mely a fejébe van húzva, csak borostyán szemei csillognak az éjszakában.*
- Nem gondoltam, hogy az éjszaka teremtményének pont egy ilyen alakkal van dolga. Ezek szerint, túlbecsültelek titeket. *szólal meg komoly hangján, mely mégis csilingelő, de valahol igazán fenyegető is. Kicsit nekidől a fának, mely mellett éppen áll, kezeit pedig összefűzi maga előtt, de még mindig nem fedi fel azt, hogy ki ő, csak elméjét zárja le még most, időben, mielőtt bármi is történne. Elég tapasztalt egy nőről beszélünk, tud vigyázni magára.*
- De talán igazad van, fel kéne vinnelek a fa tetejére és ott elbánnom veled. *lassan tekintetét az egyik magas fa felé irányítja és jól láthatóan lentről felfelé végig is néz rajta, mintha eljátszana a gondolattal is. Az egyességgel tisztában van, de ez a vámpír biztosan nem tudja, hogy ki is ma este a beszélgetőtársa. Ettől olyan izgalmas az egész... Sideris Demetriussal is képes lett volna végezni, mégse tette, tehát egy egyszerű vámpír meg aztán végképp nem fog gondot jelenteni a Cruoris ház vezetőjének.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2012-09-22, 12:55 am

*Gondolataimba merülve haladok lassan az erdőben, s még mielőtt kiérnék belőle utamat keresztezi egy részeges, valószínűleg varázstalan ember. Nyilván nem megyek tovább, ha közelebb is akad finom falat, ami most nem kifejezetten a vér minőségét, hanem tartalmát jelenti, elvégre alkoholt nem ihatok annak ellenére, hogy szeretem. Mértékkel. Egyszerűen megtámadom tehát, közben észre sem véve, hogy mögém kerülnek, teljes nyugalommal töröm meg áldozatomat, és kortyolok véréből párat, egészen addig, míg egy hangot nem hallok a hátam mögött. Azonnal megpördülök, s a közelben észlelem az engem figyelő, meglepő módon női alakot...*
~ Nahát, egy nő. Nem kislány. Pedig azt hittem, ez gyerekfalva. ~ *fut át a gondolat óvatlan fejemben, míg felmérem. Tény: mögém lopakodott úgy, hogy nem vettem észre, ezen kívül rögtön felismert, tehát képzett mágus, idősebb a diákoknál, és láthatóan nem fél, van önbizalma. Az eddigi megállapításokból ítélve bizonyára nem alaptalanul. Ám egyelőre nem támad, ennek pedig több oka lehet, és sajnos ezek közül kéne a helyeset tudnom ahhoz, hogy eldöntsem ki ő. Mert sejtelmem sincs róla.*
- Az éjszaka teremtményei nem ihatnak alkoholt. Ez itt igen. *bökök az áldozatom felé, ezzel magyarázva meg tettemet. Egész kiállásomon látszik, hogy nem fogyasztottam sokat, tehát gyakorlatilag elhanyagolható mennyiséget, így ha összecsapásra kerül sor, ez nem segíti a nőt.* - Ennél jóval igényesebb áldozataim is akadnak. Van amelyik önként jön. *villan a szemem, s bár most Aideen-re célzok, de akár Vixilient is érthettem volna rajta, ha a lány még mindig Noellel volna. Büszke vagyok rá, hogy önként adja vérét nekem valaki, de azt nem kell tudnia az ismeretlennek, hogy ez a személy nem csak egy áldozat számomra... Szavait hallva tekintek fel az egyik fára én is, és arcomra féloldalas, ravasz mosoly ül ki.*
- Miért tennél ilyet? *kérdezem, egyáltalán nem figyelembe véve, hogy esetleg nem kéne tegeződnöm. A nő is tegez engem, és bár megállapítani nem tudom, de kétlem, hogy nálam idősebb. Miért kérdezgetek? Miért nem támadok? Nem vagyok őrült. Amennyiben elvesztettem volna az emberségemet, most gondolkodás nélkül vetném rá magam, de mivel ez nincs így... a precizitás megmaradt. Nem rendelkezem megfelelő információ mennyiséggel egy támadáshoz, és mivel ő lenne az első komolyabb ellenfél, nyilván a megismerésével kezdem. Ki tudja, kibe akad az ember ilyen sötét órán.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2012-09-22, 1:04 am

*Egy magiszternek kötelessége odafigyelnie a környezetére, így ahogy a kiáltást meghallja a nő, már indul is, hogy megnézze, mi történik, de amit lát, az egy kicsikét se lepi meg. Számíthatott volna rá, hogy egy vámpír tehet minderről, de mivel ő kezdeményezte az egyességet, így nem is akadályozza meg ebben a férfit, főleg, mivel nem egy diák van a kezei között, hanem egy egyszerű ember, ki Sideris számára se jelent semmit. Tekintetük talákozik, amikor Azrael is felfigyel a másikra, majd már el is magyarázza, hogy miért is tette mindezt, a nő pedig csak lassan hagyja ott a fát, majd indul meg a vámpír felé, két kezével csuklyája szélét fogva meg, mely hamarosan már le is kerül róla, így fedve fel hosszú, fekete haját, szép arcát és fekete sminkjét, tehát most már teljes valójában látható a csinos arc a másik számára.*
- Szóval már sikerült néhány olyan diákot találnod, akik önként jönnek hozzád. És erre te büszke vagy? Tudhatnád, hogy mindez csak az endorfin miatt van. *csóválja meg lassan a fejét, maradva a tegezésnél továbbra is és most jelenleg nem zavarja, hogy viszont tegezik, mivel valóban meglehet, hogy nagyjából hasonló korban vannak, bár így ránézésre sose lehet ítélni. A fára való utalást viszont felhasználja a magiszter is, így mondja hát el a másiknak ugyanazt, de a visszakérdezésre most már csak felsóhajt.*
- Nem gondoltam volna, hogy meg kell majd magyaráznom a te szavaidat, melyek szerint a ragadozó felviszi az áldozatát. *kicsit még közelebb lép a másikhoz, így már csak egy kevéske választja el őket egymástól, de nincs ok aggodalomra, Azrael meg se fogja tudni érinteni a másikat, az a helyzet, hogy egy magiszter ellen semmi esélye sincsen.*
- És jelen pillanatban kettőnk közül te vagy az áldozat, én pedig a ragadozó, bár erre szerintem már magad is rájöttél! Hogy kerültél ide? *a kérdés remélhetőleg érthető, arra utal, hogy a Mysterio közelébe, Seol szigetére. Nem tudni még egyelőre, hogy Demetrius gyermekével beszélget-e a nő vagy esetleg egy kóbor vámpírral, mert ha utóbbi, akkor hamar elérheti a végső halál.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2012-09-22, 1:18 am

*Támadásomnak nem várt tanúval szolgál, ki hamar felhívja magára a figyelmet, így az áldozatomról rá irányul. Azonnal felmérem a helyzetet, és kiválasztok egy stratégiai utat, ami mentén haladok. Óvatosság. Most ez a fő. Beszélgetésbe kezdünk röviden, én pedig magyarázok neki, ám mikor megindul felém, láthatóan megfeszülök, kezem ökölbe szorul, ám nem támadok. Jobb a készenlét.*
- Áh, az endorfin. *simítok végig államon mint egy filozófus, tekintetem pedig a csillagokra téved. Őszintén szólva nem, nem szeretem ezt az előnyömet. Egyrészt férfiakat nehezen támadhatok meg, ha pedig megteszem, akkor meghalnak, mivel nem óhajtom végignézni a mellékhatások munkálkodását. Másrészt bár hasznos bizonyos helyzetekben, többnyire csak teher, ami elbódítja az áldozatot akkor, mikor faggatnám, vagy nem igényelt rajongást szül.*
- Bizton állíthatom, hogy volt ideje gondolkodni, és megszabadulni az endorfin hatásától. Önként jön. Mint azt már mondtam. *felelem ismét hűvös higgadtsággal. Érdekes, hogy engem szeretnének kioktatni a vámpírsággal járó lételemekről. Nyilván számolok a mérgemmel. Nem felelek minden kérdésére, de apró, enyhe mosolyomból, mi szám legszélén ül, láthatja elégedettségemet: igen, büszke vagyok rá. Azonban amint észre veszem, tökéletesen félreértjük egymást, ugyanis a nő valószínűleg gyengeelméjűnek néz, hogy a saját fajtám tulajdonságairól próbál meg kioktatni, és a kérdést is félreértelmezi. Röviden nevetek fel szavaira.*
- Igen... tudom. De miért tennél ilyet? *ismétlem meg lassan a kérdést, hogy biztosan megértse. Miért támadna meg? Ez a lényege. Mellesleg átfut agyamon a kép, mikor ez nő felmászik velem együtt a fára, és ott próbál meg végezni velem. Komédiába illő. Legalább elmondhatom magamról - ha meg is halok -, hogy fára másznak értem a nők. Mintha visszafelé fejlődnénk az evolúcióba.*
- Ez még nem biztos, de az egyértelmű, hogy nem vagy egy, a sok itt kóborló diák közül. *csóválom meg a fejemet, látható megvetéssel. Iskolába járnak, mégis egyetlen egy sem volt képes ezidáig megvédeni magát, és tisztességesen elmenekülni. Lehet, hogy felsőbb évesekkel kéne próbálkoznom? Olyan is volt. Gondolataimból tekintetem felébredve talál a nőre.*
- Hm... miért mondanám el? *kérdem, ám azonnal fel is emelem mutatóujjamat, jelezve, hogy ne szóljon, nem fejeztem be.* - Jobb ötletem van. Elmondod ki vagy, és én is elmondom ki vagyok. *billentem meg a fejemet. Az ígéret tőlem ígéret, a gyilkosoknak is van kódexük, de az érzésem az, hogy valószínűleg túlteng benne a feles energia, és rajtam próbálja majd meg levezetni. Ahelyett, hogy elmondaná, és ezzel időt, energiát spórolna meg, megeshet, hogy másképp szeretné kiszedni belőlem az információt.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2012-10-25, 6:30 pm

//Terramágia házi 7.//

*Ma úgy döntött, elkíséri famulusát Seolra, amikor ő vadászni megy. Persze nem akar ott lenni, amikor épp csinálja meg eszik, de egy darabon elmegy vele, mert friss levegő kell neki, sétálni a szigeten, és ha Léna is ott van, az duplán jó, mert így legalább van társasága. Öltözete a szokásos, fekete összeállítás, semmi újdonság, a karóra a jobbján, piercing, pálca a nadrág jobb zsebében. Már egy ideje a szigeten vannak, és most rátérnek az ösvényre. Ez a futópályája, itt szokott futni, de most csak sétál, végül is azért jött. Aztán Léna jó pár méterrel előrébb megy, valószínűleg szekálás céljából, versenyre hívja gazdáját, van-e olyan ügyes, hogy legyőzze a tigrist. De a fiú csak mosolyog rajta, esze ágában sincs a saját famulusával versenyezni. Nem is lenne rá idő, mert a következő pillanatban az erdőből kiválik egy falka vérszomjasnak tűnő kutya, és mind körbeveszi a tigrist. Léna megtorpan a kör közepén, ahogy egy pillanatra a gazdája is, de persze azonnal felkészül a támadásra, az ő Lénáját ne bántsa senki!
A kutyák akkor ugranak rá a tigrisre, amikor a srác előkapja a zsebéből a pálcáját. Morgás, acsarkodás és nyüszítés hallatszik az állatkupacból, de Léna ügyesen védekezik ellenük, mert azért mégis, egy tigris jóval nagyobb és erősebb a kutyáknál. De ha ilyen túlerőben vannak, akkor nem sokáig.*
- Léna!*kiált fel a srác, részben, hogy biztosítsa famulusát, ő még itt van, és azért is, hogy hallja, jól van-e. A tigris helyeslő mordulásokat hallat, miközben lepofozza az egyik kutyát.*
- Sectumsempra!*talál el a varázslattal egy olyan kutyát, amelyik hátulról készült ráugrani kedvencére. Ilyen gyenge varázslatokkal azonban nem érhet el sok mindent, és a kutyák kezdenek már felé is pillantgatni, mint lehetséges veszélyforrásra, úgyhogy gyorsan el kell őket intézni.*
- Ha egy kicsit sietnél... megköszönném..*hallja Léna ziháló lélegzetvételét. Odanéz a tigrisre, és látja, hogy a lába az egyik helyen kicsit megsérült, vérzik. Dühös lesz a kutyákra, úgyhogy nekik eljött a vég. Csak egy másodpercébe telik, míg kitalálja, mit csináljon. De a föld, amin áll, tökéletes segítség a gondolkodásban, úgyhogy nem is késlekedik, pálcáját a föld felé szegezi, majd a varázsige kimondásával egy időben felrántja.*
- Stipitis cuspis!*rántja is ki a karókat a földből, amik egy pillanatig ott lebegnek a levegőben, de amikor pálcájával a kutyák felé int, azok megindulnak feléjük. Az a szerencse, hogy ezek a kutyák nem valami okos állatok és falkában vannak. Ha okosak lennének, elfutnának a karók útjából, a falka meg számára azért jó, mert így könnyebben belefúródik a karó a célpontba. Az összes karó célba talál, de az a baj, hogy kutya több van, mint ahány karót ő meg tudott idézni. A kutyák pedig most, mintha otthagynák Lénát, és felé kezdenének kacsintgatni, a tigris helyett most őt akarják elintézni. Az immár magára hagyott tigrist azonban kemény fából faragták, és most ő siet a gazdája segítségére. Nekiugrik az összes megmaradt kutyának, így azok ismét vele foglalkoznak.*
- Még egyszer!!*kiáltja a tigris a harc közben, a srác pedig nem is rest engedelmeskedni, ismét a földre szegezi a pálcáját, hogy elintézze a maradék kutyákat.*
- Stipitis cuspis!*rántja fel a pálcát, és jönnek vele a karók is. Szinte ugyanabban a pillanatban, ahogyan kiemelkednek a földből, indítja meg a támadását a kutyák ellen. Léna az utolsó pillanatban félreugrik, és így a karók csak a kutyákat nyársalják fel, a tigris – viszonylag – sértetlen marad. Immár az összes kutya a földön fekszik. Némelyik még vinnyog, még él, de hamarosan azok is meghalnak. A tigris odasétál gazdájához, és csak egy nagyon picikét sántít.*
- Annyira nem késtél el..*dícséri meg nagy kegyesen a srácot, ő pedig elmosolyodik. Még jó, hogy a szája nem sérült meg, különben hogyan is mondana neki ilyen kedves dolgokat a famulus?*
- Kösz, cicus*borzalja össze a szőrt a tigris feje tetején. A sebét viszont begyógyítja, majd rövid úton letérnek az ösvényről. Nem szép kilátás egy rakás döglött kutya, az már biztos.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2012-10-25, 8:11 pm

// NRT játék Noel - Vixi 2012.10.25 //

* A hűvös éjszakai szellő meglengeti hosszú, fekete, térdig érő kabátom mely nincs begombolva, nincs szükségem rá így szintén fekete ingem gallérja nyugodtan pihen kabátomon. Egy helyben, már-már dermedten állok az erdő közepén hol a jól ismert éjszakai élet zenéjét hallgatom, ha sárgán csillogó szemeim nem árulkodnának teljesen bele is épülnék a sötétségbe. S hogy miért vagyok most itt? Talán várakozom... talán unatkozom... talán szomjúságom vezérelt ide ki hol tudom, hogy némi türelem gyakorlásával megjelenik egy aranyvérű avagy egy erre flangáló részeg disznó. Vagy csak játszadozni szeretnék... Ki tudja? Még én sem tudom... Hallom a távoli neszező hangokat miket apró állatok motoszkálása, szárnycsapkodása okoz de mindez oly ismerős számomra, hogy szinte hozzám tartozik akár csak az éjszaka vagy hidegség.
Eltelik jó néhány perc, talán több is mint amennyinek én hiszem de még mindig csak állok. Saját magamnak is hazudnék ha nem látnám be,hogy várok valakire. Egy lányra... Ha rágondolok testem is megfeszül, nem tudom mi van vele, nem tudom jár e még éjszakánként, nem tudok semmit és ez dühít, kétségbe ejt szinte, de tudom, hogy az én hibám. Itt hagytam, elmentem csendben, szó nélkül egyik napról a másikra. Nem érdemlem meg, de akkor is vágyom arra, hogy lássam szép szemeit, határozott mégis lágy tekintetét és érezzem.. Na igen, tisztában vagyok azzal, hogy a gondok innen kezdődnének... Annak tudatában, hogy tudom mik történtek vele se szó se beszéd eltűntem az életéből. Hogy miért? Magam sem tudom... csak a késztetést arra nézve, hogy mennem kell. Nem egy kielégítő magyarázat, de ez van. Lábaim dermedésükből felélednek és megindulnak a fák között a nélkül, hogy tekintetem akár csak egy pillanatra is megrezdülne. Amint megérzem talpam alatt a jól kijárt utat megállok s eltekintek a rév felé s már fel is ötlik elmémben egy emlékkép, melyben egy lány szalad. Ajkam furcsa mosolyra húzódik majd egy felesleges sóhajt szakad ki kőkemény mellkasomból. Az emlékek mindig megmaradnak...*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2012-10-25, 8:23 pm

//NRT: Vixi és Noel - 2012.10.25.//

*Emlékek, melyek nélkül nem lennénk képesek élni, melyeket el kell raktároznunk elménkben, hogy örökre megmaradjanak. Boldog perceket okoz a visszaemlékezés és bár vannak fájó dolgok, a jóra kell emlékezni, hogy az életünket se rontsuk el teljesen. A szenvedésnek talán most már tényleg vége lesz, már egyre jobban kezelem a történteket és most már mindenféle izgalom nélkül járom a szigetet. Ezerszer voltam már mindenhol, még a vámpírok kastélyában is, tehát okom sincs rá, hogy ismét abban reménykedjem: újra látom Őt. Bár a minap még magam is elhittem, hogy lehetséges lehet, mostanra belenyugodtam és idejét láttam egy kis testmozgásnak. Bár közeleg a tél, hideg van, én mégis futni szeretnék, kimozdulni, élvezni az életet, tehát egy fekete melegítőben, kapucnival a fejemre húzva futok az oly jól ismert hosszú ösvényen, nem törődve a fák félelmetes árnyékával. Rég nem vagyok már kislány, nem félek az ilyen jellegű dolgoktól, csak nyugodtan futok, miközben leheletem a hidegnek köszönhetően csak úgy tova száll az éjszakába. Hosszú, barna tincseim közül jó pár kikandikál a fekete pulóver alól, de egyébként más nem látszik rajtam, a sötétség miatt még a barna, gyönyörű szempár is rejtve marad a felém irányuló tekintetekből, már ha akad ilyen, ugyanis meggyőződésem, hogy egyedül vagyok. A tempóm viszont nem gyors, kellemes, mivel a testedzés a lényeg, amelyet kissé elhanyagoltam, bár ez nem látszik, mivel ugyanolyan formás mindenem és tökéletes, mint amilyen fél éve is volt. *
~ Lehet, hogy lassan vissza kellene mennem. ~ *gondolkodom is el, így állok meg, szuszogok párat és lassan tolom is le fejemről a kapucnit, mert teljesen nem szeretnék bemelegedni. Elfáradtam és valamiért most a tüdőm is beszúrt, így kezemet mellkasomra teszem egy pillanatra, amíg pihegek és bizonyára még pár perc és elindulok visszafelé, a Dália hálóba, hogy egy fürdés után ismét a tanulásnak szentelhessem az időmet.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2012-10-25, 8:52 pm

// NRT: Noel - Vixi 2012.10.25 //

* Már akinek van élete, van akinek még az sincs. De már beletörődött ez a valaki ki nem más mint jó magam. Ahogy ott állok a kis ösvényen mely éppen hogy kettészeli az erdőt valami megmoccan a messzeségben. Halk, tompa de sétáláshoz mégis gyorsabb léptek zaja közeledik felém ezt jól hallom s ahogy egyre inkább a sötétséget kémlelem úgy veszek ki egy alakot. Tudom ki ő... Érzem az illatát mit oly sokszor volt alkalmam magamba szívni s bár reméltem, hogy találkozunk ma mégsem akarom elhinni. Továbbra sem fél az éjszakában lapuló szörnyetegektől, ugyan olyan bátor és merész mint pár héttel ezelőtt. Jó pár héttel ezelőtt...
Fejem kissé oldalra döntve nézem amint lassít s végül megáll, kezét mellkasára téve szuszog halkan, mintha fájna valamije.*
- Maradj még...!* kérem halkan mégis jól értetődően hisz csendes az éjszaka, nincs körülöttünk senki sem az ég világon így az ő tompább hallásának sem okozhat gondot. Egyenlőre nem mozdulok csak nézem az ismerős lányt kit talán váratlanul ér jelenlétem s ha jól sejtem ez így is lesz, hisz fél év számára nem kis idő, ellentétben velem. Hagyok némi időt látványom feldolgozásához majd egész testemmel felé fordulva teszek felé pár lépést. Nem tétovát csupán csak lassan közelítek felé elméjét kutatva, megtudva talán, hogy miként érinti felbukkanásom minek tartóssága még számomra is kétséges. Tisztes távolságban megállok ami körülbelül öt méter lehet s onnan fürkészem a barna szempárt ha egyáltalán figyelemre méltat. *
- Jó újra látni... reméltem de nem hittem, hogy ez ma megfog történni.* a sablonos szövegnek itt most nincs helyre hisz tudom, sejtem, hogy az elkövetkezendő percekben mi fog történni ami természetes, így nem is véletlen a rám írt türelem, mi szokatlan még nekem is, de már nem annyira újdonság. Pár dolog megváltozott, meg kellett hogy változzon ahhoz, hogy létem számomra is élvezetes legyen, de hogy ez sikerült-e? Az majd a jövőben kiderül... avagy sem, ki tudja van e még maradásom itt.*

Tárgy: Re: Járható utak- Az Ösvény 2012-10-25, 9:03 pm

//NRT: Vixi és Noel - 2012.10.25.//

*Túl rég nem futottam már, így testemet is kikezdi mindez picit, így kapok tüdőmhöz, miközben pár percig egymagam állok az ösvény közepén, hiszen senkinek se vagyok útba, de ez után jöhet a fordulat, hogy visszatérhessek meleg szobámba és a nap további részét az unalmas tanulás vehesse át. Ahogy viszont egy hang üti meg a fülemet, hirtelen dermedek meg, mert bár lelkem mélyén felismerem, mégse hiszem el, nem akarom elhinni, nem tudom, hogy lennék képes feldolgozni újbóli megjelenését. Gabriel is teljesen felkavart, amikor ezt csinálta velem, én mégis Noelt választottam már akkor, de most? Lassan fordítom fejem a hang irányába, így látom hát meg az ismerős, borostyán szemeket, majd pedig az egész férfit, ki most felém közelít és ugyanolyan tökéletes, mint amilyen annak idején volt. Automatikusan lépek hátra pár lépést, nem tudom, hogy félnem kellene-e vagy sem, de így a biztos. Szívem viszont egyre jobban dobok, egyre szaporábban, a lélegzetem is felgyorsul és szép szemeim is majd kiesnek, annyira nem tudom elhinni azt, ami most történik. Meg se szólalok, még mindig csak hallgatok, de ő megtöri a csendet, de szavaira nem tudok még mindig mit mondani. Most neki kéne esnem? Nem vagyok már kislány, egyértelmű volt, hogy elhagyott, hiszen ha kellettem volna neki, akkor nem tette volna meg ezt, nekem pedig emelt fővel kell ezt viselnem, nem úgy, ahogy már régebben tettem másnál, fel kéne végre nőnöm.*
- Mit akarsz tőlem? *bököm ki hamar, nem törődve a kicsinyke távval, helyes pofijával, csókra termett ajkával és éles fogaival, amelyekkel oly csodás pillanatokat okozott nekem. Nem fogok ismét elcsábulni, alig tudtam lezárni, annyira szenvedtem, nem akarok ismét. *
- Én... én nem tudom, hogy miért jelentél most meg előttem, amikor jól érezhetően meguntál és nem voltál már rám kíváncsi, de ha már itt vagy, nagyon érdekelne. *nehéz kimondanom mindezt, valahogy úgy érzem, mintha képtelen lennék a beszédre, annyira megölelném, szeretném, hogy minden a régi legyen, hogy ez a fél év essen ki, de mégse tehetem. Nem akarom mindig szenvedni, Noel is tudta, hogy Gabe is elhagyott, kilépett szó nélkül az életemből és most ő is eljátszotta ezt velem, képtelen vagyok már naív maradni. Igen, most keménynek kell lennem, mert bár szerintem nem akar már tőlem semmi komolyabbat, valamiért mégis csak itt van, amit jobb lenne még most meghallgatnom, mert ki tudja, hogy mennyire is lehet fontos. Csak lábaim ne remegnének folyton, tekintetem se lenne ilyen ijedt, mert az a szomorú tény, hogy ismerem és tudom, hogyha olyat teszek vagy mondok, bizony akad félnivalóm tőle.*