Nagyterem, étkező

*Nem a méreg a lényeg, legalábbis ebben az esetben úgy hiszem, na meg, ha olyan téren néznénk, akkor se tudnék túl sok mindent mondani, hiszen nem vagyok oly tapasztalt, de ez az én dolgom, tehát inkább csak beszélni kezdek, egyre indulatosabban, hála a temperamentumomnak...*
- Oh, szóval ennyire lenézel úgy, hogy még csak nem is ismersz? Nagy hiba, de ha véletlenül itt ér a vég, ezen iskola falai között, akkor elgondolkodhatsz azon, hogy mennyire is vagyok buta. *nah jó, ez most fájt, de igyekszem nem kimutatni, de nah, nem szeretem, hogyha az eszembe akarnak belekötni, mivel nem vagyok egy butuska fajta, legalábbis én így gondolom és eddig más is hasonlóan gondolta, tehát nem fogok egy ilyen kis senkire hallgatni. A végigmérés se érdekel most, azt néz, amit akar, biztosan nem látott még ilyen csajt vagy én nem tudom, de nem számít, viszont a továbbiakban amiket mond, az ismét üt kissé és egy aprót nyelek is, miközben a szemeit vizslatom és pár másodpercig még nem mondok rá semmit.*
- Neked semmi közöd sincs ahhoz, hogy milyen alakokra bukom. És még kevésbé van jogod arra, hogy megítéld azt, amit teszek. Egyedülálló ember vagyok, az én magán dolgom teljesen az, hogy ki tetszik és ki nem. *kezeimet össze is fűzöm magam előtt és bár nah, valahol igaza van ám, hiszen volt közöm már vámpírhoz is, sőt... a szajhája is voltam, hiszen hagytam, hogy lefektessen és közben igyon belőlem. Undorító igen, az vagyok valahol, de a múltat már képtelen vagyok megváltoztatni, így jobb is elfordulni, hiszen túl könnyen találja meg a fájdalmas pontokat az életemben. De amióta Demetrius eltűnt, legalábbis amióta nem látom és nem iszik belőlem, a függés is kezd alább hagyni, most már nem vagyok oda annyira azért az egészén, de hát olyankor az endorfin hatása alatt vagyok, valószínűleg Élias is hagyná azt, amit akarnak vele abban a helyzetben. De nem szabad erre gondolnom, ideje visszatérnem eddigi önmagamhoz, de amikor ismét megsért, már dühösen fordulok vissza hozzá.*
- Tudod, örülök, hogy nem pont egy te fajta alaknak tetszem... még csak az kéne. *kezd nem tetszeni ez a beszélgetés, hiszen ilyet én se mondanék neki, mert hát nah, egész helyes srác, de ez a taplóság, amit itt végigvisz, nagyon is zavaró benne. *
- A szent embert nem rád mondtam, de tökkel ütött, hanem arra a papra, akiről az előbb beszéltél. *csóválom meg kissé a fejem, hiszen ennyire értetlen nem lehet, de ezek szerint még is. Viszont a sok sérelem, amiket kaptak most már cselekvésre késztetnek, így öntöm hát a fejére a vízet, amely után valamiféle kitörést várnék, de nem azt kapom, így leteszem hát az üres poharat az asztalra, miközben tovább fortyogok magamban. *
- Azt mondtam, hogy igazán távozhatnál, mert nem vagyok rád kíváncsi! *ismétlem meg szavaim szemrebbenés nélkül, miközben figyelem, ahogy egy poharat vesz a kezébe és nemsokára vízzel tölti meg. Szinte már felkészülök rá, hogy most én fogok ázni, de nem, inkább felém nyújtja, én pedig a pohárra nézek, majd ismét a szemeibe.*
- Te most viccelsz? Amúgy meg, én simán meg mernék mérgezni bárkit és nem vagyok szomjas. *tuti valami trükk, így inkább jobb odafigyelni, hiszen nem bízok én benne, ez tiszta sor. Csak visszaülök a székemre és inkább igyekszem kizárni őt, bár nem egyszerű, főleg mivel itt van és valószínűleg nem véletlenül jött ide, a nagyterembe, ő is étkezni akar. Inkább nekiállok enni, majd pár falat után ismét felé nézek.*
- Na mivan? Most kiskutyát játszol és kinézed a számból az ételt? Kéregetni nem akarsz? *tudom ám, hogy ez most bunkó dolog, de nah, ha megbántanak, egyértelműen támadok és nem olyan könnyű ám jóvá tenni az előbbi sértegetéseket.*

*Úgy veszi észre, hogy hatnak a szurkálódásai, és ez örömmel tölti el. Főleg az eszére tett megjegyzés, az elég bántó.*
-Kötve hiszem, hogy itt halnék meg, és ha magadra céloztál, hát akkor jót nevetek.*Egyáltalán nem hiszi, hogy ez a leány őt akár még csak legyőzni, nem hogy megölni tudná.*
-Az biztos, de én csak véleményt nyilvánítottam.*Higgadtan elmosolyodik, nagyon élvezi a helyzetet. És úgy látszik, a lányka kezd ideges lenni, ami még jobban tetszik neki.*
-Én is, ugyanis nem vagy az esetem.*Továbbra is csak álldogál, miközben percről percre jobban érzi magát. Érdemes volt hát lejönni ma ide, nem is kicsit. És a legjobb benne az, hogy Nymphadora nem tudja, mi az ő gyenge pontja, El viszont már kiismerte a lányt. A tökkelütöttre nem reagál, fel sem veszi.*
-Rendben. Majd.*Csak így reagál, de még nem akar elmenni. Még nem végzett. A vizet nem fogadja el, így leteszi az asztalra.*
-Jól van, akkor később visszajövök, majd akkor eszem. Ez a levegő kezd megromlani, nem tudom, ki miatt.*Jelentősen Nymphadorára néz.*
-Na, szia, a viszont-nem-látásra.*Zsebre dugott kézzel indul el az ajtó irányába, de közben mosolyog, hiszen jól sikerült a terve, az a cipőfűző tökéletesen össze lett kötve, úgy, hogy azt a lány nem vette észre. Kár, hogy nem lehet itt, amikor majd rájön.*

- Oh, szóval nem hiszed el, hogy képes lennék rá? Akkor okozok még meglepetéseket a számodra, hosszú lesz az a három év, amit együtt töltünk majd el, ebben az intézményben. *mosolyodom el most már én is, hiszen ki fogom készíteni ezt a srácot, ez lesz az én életcélom, legalábbis jelen pillanatban ezt eszeltem ki, bár hogy miképpen, azt még nem tudom... Mindenesetre érzem, ahogy egyre több adrenalin gyülemlik fel bennem és nemsokára már le is ülök inkább, hogy folytassam az evést, hiába nem akar elmenni, nem izgat, nem fogom hagyni, hogy elrontsa a kedvem.*
- Nagyon jól teszed... *utalok itt arra, hogy majd később néz vissza, a többire pedig már csak elmosolyodom.*
- Én szeretem ezt a levegőt. *mosolyodom el, miközben feltekintek, majd nem is szólok semmit, csak intek felé hanyagul, hogy pá, majd összefutunk. Úgy se ússzuk meg, hogy ne találkozzunk... és hogy mi van a cipőfűzővel? Én azt nem tudom, de a lényeg, hogy a fűzőim a bakancsba vannak tűrve, tehát azokkal ugyan semmit se tett, ez tuti biztos. Így fogyasztom el az ebédemet, majd ez után a könyvemet megfogva térek vissza a szobámba, ugyanis nemsokára óra lesz, addig még össze kéne szednem magam... Érdekes egy délután volt, bár nem lett a szívem csücske a srác, azért kíváncsi vagyok már most a következő alkalomra, amikor találkozunk.*

*Újra eljön az ebédidő, mióta itt van, már jó sokadszorra, ezért feláll az ágyáról, felhúzza fekete sportcipőjét a szintén fekete nadrág és póló fölé. Pulóver most nincs rajta, ahhoz túl meleg van, és nem akar megsülni. Így ér le az aulába, és útját az étkező felé veszi. Az itteni koszt igen finom, mikor ezt megtapasztalta, csak azt remélte, hogy nem fog elhízni. De ez lehetetlen, mivel azért sokat szokott mozogni. Belép az étkezőbe, ahol először az Inflatus asztalát nézi meg, hogy ki van ott. Nincs ott Nymphadora, így nem ígérkezik újabb veszekedés. Majd a másik két asztalt is megnézi, és megpillantja Jasmine-t a Cruorisos asztalnál. Röviden elmosolyodik, majd odalopódzik a lány háta mögé. Kezeit a szemei elé tartja.*
-Na, kitalálod ki vagyok?*Nem biztos, hogy a lányka rájön, bár azért megvan a 90% esély rá. Bár azért reméli, hogy Jasmine nem allergiás arra, ha megzavarják ebéd közben.*

*Kicsit viccelődős hangulatában van, ezért takarja el a lányka szemét. Úgy látszik, Jasmine nem allergiás, mivel nem haragszik. Azért a harapdálós mondatra nem akar válaszolni, nehogy hozzásegítse a lányt a megfejtéshez. De végül segítség nélkül is kitalálja, és leveszi a fiú kezeit a szeméről, és kíváncsian hátrafordul.*
-Ügyes vagy. Eltaláltad.*Ezután felajánlja a lány a társaságát, és El nem akarja visszautasítani, ezért már megy is, és szed a tányérjára csak úgy odanézés nélkül valamit, és már megy is vissza a lányhoz, és leül mellé.*
-Tényleg megharaptál volna?*Indít egy kérdéssel, közben mosolyog. De utána már mesél is, hisz már jó rég nem találkozott Jasmine-nal.*
-Hát, szereztem új ismerősöket. Az egyik jó, a másik nem nagyon. A nem nagyon jó különben itt volt az étkezőben. Nem szimpi csaj.*Az a találkozás nem volt éppen szívderítő, sőt, még csak másodjára találkoztak. Elsőre nem is beszéltek, másodjára pedig azonnal össze is vesztek. Bár El élvezte a veszekedést, ott elemében volt.*
-Na és te? Mi volt mostanában? Valami érdekes?*Miközben kérdezősködik, enni kezd, mert már elég éhes, de közben fél szemét a lányon tartja.*
-Apropó, emlékszel, annál a kastélynál a hintóban, megígérted, hogy elviszel körhintázni. Még nem váltottad be az ígéreted.*Abbahagyja egy pillanatra az evést, és csibészes mosollyal néz Jasmine-ra. Majd visszatér az ételhez, de előbb iszik egy kicsit. A párbajteremben lévő körhinta nem volt valami élvezetes, de ha mondjuk igazi körhintán lennének, az jó néhány fokkal jobb lenne.*

//Elisaveta//

-Gondolom ez a legtöbb módosabb családnál előfordulhat...*mondja amolyan tippként, hisze nem tudja milyen arisztokrataként élni, de valószínűleg nem is fogja megtudni. Annyira nem is érdekli, hiszen szereti az életét.*
-Én csak a nevelő apámmal. Vele elég szoros volt a kapcsolatom, majd a későbbi tanárommal is, bár vele csak rövid ideig voltam. Ő tanított meg a mágia használatra is. A nevelő apám nem értett hozzá, de ismerte a varázsló társadalmat. Ő inkább arra tanított meg, hogy hogy győzzem le a testem betegségeit*mondja nyugodt hangon, és még el is mosolyodik.*
-Fiatal koromba rendkívül gyenge voltam, szóval beteges, és sápadt is, meg testileg is gyenge.*teszi, hozzá hogy érthető legen a másik számára, mire gondolt. A válaszra csak elmosolyodik, majd oldalra dönti a fejét.*
-Pedig jó.. olyan mintha az ember táncolna... persze nem a szó szoros értelmébe, de eléggé bele lehet merülni. Lenyugtatja az embert. LEgalábbis engem igen. A festést inkább akkor csináltam, amikor nem gyakoroltam, de pár év alatt egész jókat tanultam.*meséli, hiszen bár nem egoista, de amit úgy hisz azt miért ne mondaná ki? A lány sportjára csak megrázza a fejét.*
-Ismerem, vagyis hallottam róla, de nem igazán köt le a repülés. Elvégre azért vagyunk emberek, hogy a földön éljünk, bár lehet csak én vagyok nagyon ódivatú.*vallja be mosolyogva, hiszen nem ítéli el a dolgot, csak azt mondja el, hogy őt miért nem foglalkoztatja. A következőre viszont már kicsit el is neveti magát.*
-Gyógyító? Hm.. nem gondolod hogy fura munka egy feketemágus növendéknek?*kérdezi mosolyogva, de amikor őt éri a kérdés nem válaszol azonnal.*
-Nemtudom, egyenlőre csak arra gondolok hogy világot akarok látni, aztán lehet vissza megyek Japánba... kicsit mindig is oda húz a szívem.*feleli nyugodt hangon, miközben be is fejezi lassan az étkezést.*
-És miért éppen gyógyító? Mondjuk az Inflatus a halál imádatáról híres, legalábbis úgy hallottam, de nem úgy mint aki megfékezni, hanem mint aki okozni akarja.*feleli mosolyogva, persze kíváncsi a lány válaszára .*

*Ártatlan képe van, az biztos, viszont nem olyan szelíd, mint amilyennek látszik.*
-Akkor megjegyzem. Soha nem fogok a sminkedhez nyúlni.*Viccből komoly arccal a szívére teszi az egyik kezét, a másikat meg feltartja. Majd leereszti kezeit, és az asztalra teszi őket.*
-Hát, amelyikkel egész jól elvontam, az Alinox Ingren, vele a szivárvány tónál találkoztam, és beszélgettünk egy kicsit. A másik csaj Nymphadora Giovanni, na, vele nem nagyon találtuk meg a közös hangot.*Röviden felnevet, az a találkozás igen emlékezetes volt.* Véletlenül fejbe vágtam a könyökömmel, és ő megsértődött. De tényleg, nem direkt volt.*Tényleg nem akarta fejbe vágni a lányt, csak túlságosan sietett, és nem figyelt oda.*
-Tényleg? Az király, érdekes lehetett. Szívesen lemennék oda én is.*A vízért oda meg vissza van, imádja, de még sosem búvárkodott, pedig nagyon szeretne.*
-Titkolózol, mi?*Félmosoly jelenik meg az ajkán, majd visszafordul ételéhez.*
-Bizony. Az én memóriám nagyon jó, minden kis apróságot megjegyzek. Már ami fontos.*Ez a körhintás dolog fontos, ezért is jegyezte meg, hisz az ígéretet meg kell tartani, és nem árt emlékeztetni erre az apróságra a lányt.*
-Oké. Már alig várom.*Vidámparkban még nem járt, csak képeken látott hullámvasutat, körhintát, meg efféle jónak ígérkező játékokat. Erről eszébe jut, hogy ő nem, de Dáriusz már volt vidámparkban, és ettől ingerültség jelenik meg az arcán, de hamar rendezi arcvonásait, és újra mosolyog.*
-Na és, ha nem rossz téma, a tanulással hogy állsz?*Ő nagyon utálja, amikor erről kérdezgetik, mert otthon már kapott ebből a kérdésből eleget. De most nem otthon van, és simán kérdezhet ilyet, és akár az sem lenne baj, ha tőle kérdeznék ugyanezt.*