Titkok erdeje

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-13, 9:24 pm

* Először picit megijedek, s ennek következményei is vannak, majd ahogy közelebbről nézek szemeibe, végre megtörténik az, amire már oly régóta vártam.. bár ez a fájdalom, ami nagyon is kemény és durva, na meg a rosszullét nem kellene, de egyszerűen nem tudok és nem is akarok határt szabni elmémnek, mi szépen lassan túl is terhelődik. Könnyeim csak úgy potyognak, így vetem magam még a farkasra, de persze nem feldöntve, csak ölelve őt, nem is a farkast most már, hanem magát Nathanielt, azt a fiút, akit ha morgós volt, ha rossz kedvű, ha vidám, vagy ha veszekedős és puffogós, én mindig is szerettem. A felismerés és a fájdalom váltja ki belőlem ezt a zokogást, mely szavaira kissé erősödik. Nem hisztérikus mindez, de annál jobban szorítom magamhoz, jelezve a ragaszkodást, s bizony szavai is nagyon jól esnek. Hirtelen kezdek tehát emlékezni mindenre, kavarog is a fejem rendesen, de a hosszadalmas bújás után picit eltolom magamtól, hogy megnézhessem magamnak, kezecskéim pedig ismét mellkasára siklanak az erős vállakról. Egyszerre hitetlenül, mégis boldogan nézek végig rajta, fenét sem érdekel, hogy meztelen, egyszerűen örülök a jelenlétének, ennyi az egész. *
- Nath én.. el sem hiszem. * rázom meg mosolyogva-sírósan még mindig vizes buksim, egy fájdalmas mosoly is kerül arcomra, s kezeim máris arcát simítják, ajkam pedig azonnal meg is találja övét, hiába az a fájdalom, hisz megbántott.. de nem érdekel most, egyszerűen örülök neki, s mivel eddig is megoldottunk mindent, ezt is meg fogjuk, most már tudom. Csókolom tehát, ahogy érem, feltéve ha hagyja, igencsak vadul, s szenvedélyesen, miből érezheti is, mennyire hiányzott, s mennyire örülök most ennek az egésznek, hogy végre emlékszem, remélhetőleg mindenre. Hogy Jas a legjobb barátnőm volt, és rá is, Nathre, az egyetlen emberre az életemben, akit halálomig képes lennék igazán szeretni. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-13, 9:37 pm

*A felismerések éjszakája ez a mai, így ölelem hát magamhoz nemsokára már teljesen emberi testben és suttogok neki pár kedves szót, amely mögött elég sok minden lapul és ha valóban emlékszik, akkor ismer is, tudhajta, hogy mivel mire szoktam utalni és bár ma nem egyszer voltam bunkó, az nem ellene irányult, azok az aprócska szurkálódások mind-mind próbák voltak, melyekre úgy reagált, hogy tényleg nem emlékezett még dolgokra, tehát tudtam, hogy ő már nem az én Rózim, de ez a pityergő apróság az ölemben bizony az és nemsokára tekintetünk is találkozik, miközben nyugodtan hagyom, hogy végignézzen rajtam, de fekete szemeim is csak úgy ragyognak, ahogy rá nézek.*
- Üdv itt újra! *simítom végig kedves arcát, de ekkor már csak azt érzem, hogy ajka az enyémet keresi, én pedig hirtelen ledermedek, nem is tudom, hogy mit kéne tenni, de agyam kikapcsol, így szorítom hát magamhoz, picit talán fájdalmasan is és már csak csókolom hosszan és szenvedélyesen, szépen lassan le is döntve a földre, én magam pedig már majdnem fölé is keveredek, amikor hirtelen eresztem el és távolodok el tőle.*
- Ez nem helyes, te is tudod... Mi... mi közöttünk sok minden történt és követtem el én magam is hibákat. Nem léphetsz túl mindezen úgy, mintha semmi se történt volna Rose! Ehhez idő kell, nem lehet minden a régi, ennyire könnyen nem bocsáthatsz meg nekem. *rázom meg a fejemet is kétkedve, hiszen fel nem tudom fogni, hogy most miért nem haragszik, üt meg vagy átkoz el vagy esetleg kiabál velem és mondd el mindennek azért, mert a legjobb barátnőjével voltam... Én... én azt akarom, nem azt, hogy mindent megbocsátson, hiszen elkövettem már azt a bizonyos bűnt és bár akkor azért, mert azt hittem, hogy elhagyott és nem szólt, mégse érzem így utólag helyesnek, hogy nem tudtam utána menni, hiába próbáltam meg megkeresni.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-13, 9:52 pm

* Alig tudok betelni a látvánnyal és ezekkel az érzésekkel, amelyek most elöntik szívem és egész lényem. Öröm is vegyül ebbe nem is kevés, érzem, hogy újra régi önmagam vagyok, mintha megkönnyebbültem volna attól, hogy végre nem kell titkokat, emlékeket, embereket keresgélnem az agyamban többé. És az, hogy ő is itt van velem, hiába, elbódít, nem tudok mit tenni ez ellen, még ha mást kéne reagálnom, akkor sem. Szinte már-már csodálattal nézem be magamnak az oly ismerős, és legtökéletesebb fiút, de egyszerűen nem bírok magammal, érzéseim és ösztöneim sokkal erősebbek megbántottságomnál, így csókolom hát, és bizony ellenkezni sem ellenkezem, ahogy eldőlt. Csak érezni akarom őt, tudni, hogy velem van, hogy újra egymáséi lehetünk, mindenestül. Hirtelen enged el most, nem kis meglepetésemre, de vele együtt emelkedem fel a földről, s tolom magam egész közel hozzá, csak hallgatva szavait, s figyelve helyes képét, melyről csupa zavar olvasható le, én magam pedig csakis szemeibe tekintek végigsimítva arcán. *
- Nem érdekel Jasmine, már nem.. és meggyőződésem, ha nem így alakultak volna velem a dolgok, nem teszel ilyesmit. És most sem tennéd meg újra, ugye nem? * fúrom tekintetem az övébe, s bár tudom, hogy haragudnom kéne, mélyen belül azt is teszem, de nem, most nem tudok.. *
- Nem tudlak hibáztatni, pedig kellene, de Nath én szeretlek és bízom benned. Viszont ha neked nem megy, én megértem.. de ezt tartsd szem előtt, őszintén beszélek, remélem tudod. * simítom meg újra arcát, s döntöm is homlokom az övének, majd szépen meg is ölelem megint. Akarok, de nem tudok haragudni, nem tudok dühös lenni, képtelen vagyok rá. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-13, 10:16 pm

*Ahogy hirtelen megcsókol, oly hosszú idő után, le is bénulok rögtön, nem tudok mit reagálni, majd ösztöneim és mélyről jövő érzéseim pillanatok alatt kerekednek felül tudatomon, így kapom hát el vékonyka derekát és nyomom neki a földnek, hogy fölé kerekedve csókolhassam még sokáig. Viszont ahogy kezem a melleihez ér, hirtelen kapcsolok, ezt nem lenne szabad, hiszen utoljára egy másik lányt öleltem és csókoltam hasonló hevességgel, így eresztem el hirtelen és mint aki megégeti magát, úgy próbálok eltávolodni Rose-tól, de ő nem ereszt. *
- Nem, én mindig is hűséges voltam hozzád, nekem tudod jól, hogy csak te voltál! *simítom meg végül picit remegő kézzel a lány arcát, majd halkan sóhajtok is.*
- Nem, nem tudnám még egyszer megtenni, most hogy itt vagy. *ez az igazság, nem véletlenül kerülöm a tanársegéd leányzót, viszont ahogy tovább hallgatom a szavait, úgy esik egyre rosszabbul az, amit tettem. Tudtam már akkor, hogy nem szabadna, mert mi van akkor, hogyha én vagyok a balga és Rose visszatér és elveszítem őt... nem biztos, hogy túlélném.*
- Én is szeretlek Rózim, csak egyszerűen nem érzem úgy, hogy megérdemelnélek ismét. Én hibáztam, nagyot! Szeretném visszaszerezni a bizalmad és nem így megkapni azt ismét! Szeretnék ismét több időt veled tölteni és hogyha később is úgy érzed, hogy tényleg én kellek, akkor megpróbálhatnánk ismét. *bár szívem szerint nem ereszteném, de tudom, hogy nem lenne helyes most mindez, kell egy kis idő, szerintem mindkettőnknek, de ha tévedek, akkor Rose majd úgy is közbeszól. Viszont én lassan felkelek és kezemet is felé nyújtom, így húzva fel a kicsikét magamhoz.*
- Gyere, menjünk vissza a suliba, elkísérlek a szobádig. Szerintem rád fér egy kis pihenés és ha szeretnéd, veled maradok. *simítom meg oldalát lágyan, hiszen szívesen vigyázom majd álmát, de közben azért a boxeremért lenyúlok és ha Rose hozta esetleg az én ruháimat is, akkor hamar felkapom azokat is, hogy aztán együtt térhessünk vissza a Mysterioba.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-13, 10:31 pm

* Vadul sikerül egymásnak esni, de nem tudom megfékezni mindazt, ami bennem van most, s ahogy érzékelem, ő is csak véletlenül tér magához, ám ha már újra itt vagyok és újra én vagyok, a régi Rose, eszem ágában sincs eltaszítani magamtól, holott tudom, helyesek szavai. Mosolygom egyet még mindig könnyes szemekkel, ahogy hozzám ér ismét, de már nem sírok, picit se akarok, ha könnyezem az is csak a boldogságtól van, s a reménytől, hogy idővel minden a régi lehet. Őszinte szavaimat hallhatja, nem kertelek, kimondom, amit érzek, és amivel agyam is újra tisztában van, s nagyon is jó ezt viszont hallani, s valahol elégtételt is nyerek szavaival, melyekre bólogatni kezdek, ha így akarja, hát legyen. *
- Oké. Én akarok esélyt adni, ezt már most leszögezem, és nem hiszem, hogy változni fog a döntésem, mert akármi is történjen, én nem élném túl, ha elveszítenélek, véglegesen. * szólok hozzá pár jó szót, így gondolom és érzem most, és tudom, hogy később is így fogom. Túlságosan ragaszkodom hozzá, és szeretem is őt, na meg amennyi minden történt velünk.. most már, hogy emlékszem, lassanként eltörpül mellettük ez is majd idővel. Cseppet megijedve attól, hogy nélkülem akar elmenni innen nyúlok keze után azonnal kétségbeesetten, miközben felkel elém, s már nyugtat is, velem marad, ha én is úgy gondolom. *
- Rendben, menjünk, amúgy is kezdek fázni és nem akarom, hogy elmenj mellőlem. * mosolygok rá, letörölve könnyeimet pofimról, majd szépen én is összeszedem cuccaim, de csak magamhoz ölelem őket, másik kezem ujjait pedig övéire kulcsolom, ha tetszik, ha nem: érezni akarom, hogy itt van velem, ez talán senkit sem zavar. Így térünk tehát vissza a suliba, az emlékeimmel hármasban, mely nagyon is boldoggá tesz most, s valószínűleg nyugalmas, összebújós, pihentető alvásra számíthatunk az éjjel, van még mit feldolgoznom, és ki is merültem rendesen. Az pedig, hogy a dolgok hogyan alakulnak velünk, a jövő zenéje, én azért bizakodó vagyok, s reménykedem a legjobb végkifejletben. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-20, 2:24 pm

* Ha jól értelmeztem Sophia levelét, kinek arca egyelőre nem ugrik be, de biztosan tudom, hogy Cruos és órákon már találkoztam vele, gyakorolni szeretne kicsit, méghozzá árnymágiát. Állok elébe, nem is csodálkoztam, hogy engem kért meg. Szívesen gyakorolgatok bárkivel bármit, de így még jobb, hisz ebből a tárgyból nagyon is jó vagyok, hűen családomhoz. Egy térdig érő, barna színű laza nadrág van rajtam, lábaimon szakadt, koszos tornacipőm, felül pedig egy fekete passzos atléta, mely láttatni engedi szép nagy tetoválásom is, na meg nem túl nagy izmoktól duzzadó karom. Hajam kivételesen összefogva nyakamnál, utálom így hordani, de ha gyakorlásról van szó, inkább ez a viselet a testhez állóbb, ne kelljen már bénáznom még szőke tincseimmel is feleslegesen, még a végén el leszek páholva ez miatt. Kezeim zsebemben, az egyikből félig pálcám is kikandikál, így lépdelek az erdő irányába a révész felől, kinek alakja szinte azonnal tűnt el szemem elől, gondolom ilyenkor szombaton elég nagy a forgalom a suli és a sziget között. Nem nagyon akarok bentebb menni, a végén még nem találjuk meg egymást, aztán lőttek a kis gyakorlásnak. Lányokat utálok megtámadni, de ez most kivételes alkalom, nem bántani akarom őt, csupán csak segíteni neki és kész. Barna szemeimmel figyelgetek körbe, hátam egy fának vetve nézelődök, s próbálom hozzászoktatni magam az erdő zajaihoz, melyet annyira szeretek. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-20, 2:38 pm

* Végre eljött a mai nap..ma egy kis gyakorlás lesz, Axelel akit az órán láttam már. Nem árt ha gyakorlok, egy kis árnymágiát, sőt.. Az erdőhöz kell mennem, ezért gyorsan fel kapok egy kényelmes térdig érő fekete melegítőnacit, ami nem melegít, mert vékony, és egy sima kék felsőt veszek fel hozzá. Felhúzom a fehér kényelmes, tornacipőm és bekötöm a fűzöket. Táskámban csak zsepi a szemüvegem és a pálcám van, most. Felteszem a vállamra a táskát és indulok az erdőbe. Hamarosan már a révésznél találom magam, és mindjárt át is érünk a túl oldalra. Ott szépen sétálok pár lépést, majd meglátom Axelt, aki egy fához támaszkodik. Hirtelen fel sem ismertem, mert a haja most összekötve van, de miután meg pillantottam a tetoválását tudtam, hogy ő az. *
- Üdv Axel! Itt is vagyok, felőlem kezdhetjük a gyakorlást. * Üdvözlöm, majd elmondom neki, hogy én készen állok, ha ő is, és persze, ha elmondja a fontosnak tűnő dolgokat, nekem. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-20, 2:47 pm

* Nem ácsorgok sokáig egyedül az erdőben, bár meglep, hogy mennyire jól érzem itt magam: friss levegő, susogó szél, madárcsicsergés, jó idő. Fujj, tiszta nyálas vagyok, mi van velem? Fejem rázom a gondolatra, még el is mosolyintom magam, s ha most látna valaki, egész biztos hülyén nézne rám, de addig lenne neki jó, míg gondolataim nem hallja. Én viszont hallok és látok is valamit, vagy inkább valakit, egy közeledő alakot, s be is ugrik a lányka arca, tényleg találkoztunk már. Ellökve magam a fától fordulok felé, lazán mosolyogva mérem be szemeimmel a kicsike lányt, végül arcán állapodik meg tekintetem. *
- Szia Sophia! * ejtem ki nevét üdvözlés közben, immár pálcás kezemmel bökve magam mögé, az erdő irányába. *
- Szerintem bentebb is mehetünk, remek búvóhelyek vannak arra, amikre még lehet, hogy szükségünk lesz. * kacsintok rá pajkosan, persze nem áll szándékomban bántani őt, csak egy ártatlan gyakorlásról van szó. Ha benne van, el is indulhatunk befelé az erdő mélyére, közben érdeklődöm is felőle, elvégre nem fogadtunk némaságot mára. *
- Na és minden rendben veled? * kérdem oldalra pillantva, egy ágat hajtva el magunk elől, elengedve magam előtt a leányzót, s ha figyeli, egy perc múlva talán egy olyan részhez érkezünk az erdőben, ahol kicsit tágasabb hézagokat láthatunk a fák között, egy néhány törzs a földön hever, s pár bokor és vastagabb törzsű fa is ácsorog itt. *
- Itt tökéletes lesz, ha neked is jó. Viszont mivel a hölgyeké az elsőbbség, engedem, hogy megtámadj. * sétálok arrébb tőle jó pár méterrel, megadva a kezdés lehetőségét, így a támadásét is, melyet igyekszem a lehető legokosabban kivédeni, ha tudom. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-20, 3:03 pm

* Remek nap egy kis gyakorláshoz, az erdőben. Nem fogok unatkozni, ebben biztos vagyok, és mint mindig széles mosoly terül el az arcomon. Hamarosan Axel is köszön, és mondja, hogy menjünk beljebb, mert még jól jöhet. Benne is vagyok én a dologban. *
- Okés. * Mondom kicsit halkan ezt a rövid szót, majd amikor elérkezünk a megfelelő helyre alkalmaznom kell a tanult árnygömböt, mint támadás, mert Axel kérte, hogy támadjam. *
- Hát, jó. Elő is veszem a pálcám. * Jelentem ki miközben a táskámból előhúzom, és félredobom a tatyómat. El helyezkedek egy megfelelő állásban koncentrálok, aztán erősen megszorítom a pálcám és egy kört rajzolok vele miközben mondom a varázsigét. *
- Fatum orbium * Kimondva az igét bökök Axel karja irányába, remélhetőleg, hogy sikerült és mindenre jól emlékeztem. Majd kicsit megszeppenve nézem az eseményeket. Ahogy megjelenik az árnygömb, olyan, mintha lenne valami kis pirosas fény a közepén és árnyak mozognának körülötte, de nem is figyelem tovább inkább várom a következő feladatom. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-20, 3:18 pm

* Nos, Sophia nem bizonyul túl közlékenynek, de talán csak izgul, vagy ilyesmi, így mikor elérjük azt a bizonyos helyet az erdőben, fel is szólítom, megtámadhat, legjobb tudomásom szerint igyekszem kivédeni támadását. Nagyon koncentrál a kicsike, még egy nagyon halk nevetés is kicsúszik ajkaim között, tiszta aranyos. Na de figyelnem kell nekem is, mivel szép kis árnygömböt hoz létre, ami sebesen indul meg felém, én pedig elgondolkoztam az időt, így pajzsot nem tudok létrehozni, ugrani viszont annál nagyobbat sikerül, méghozzá az egyik bokor mögött landolok, így a gömb, amit felém küldött, az egyik közeli fába csapódik, jó nagy darabot hasítva ki belőle, ami meg jó messzire repül, darabjaiban érve földet. *
- Na, nem is rossz, de vigyázz. Ezekkel vajon mit kezdesz? * emelkedem ki a bokor mögül, átdobva bal kezembe pálcám, melyet az égnek szegezek azonnal, s az ige is jön hamarosan, bele kell jönnöm a harcba, hiába nem akaródzik megtámadni egy törékeny lányt. *
- Umbra vincula! * rikkantom el magam, természetesen a második u-ra, tehát a jó helyre helyezve a hangsúlyt, energiáimat jobb kezemre koncentrálva, ahonnan máris láthatóvá válik az a két tökéletes árnycsáp, mi megjelenik, s sebesen indulnak meg Sophia felé, s ha nem hoz létre valami pajzsot, vagy nem segít magán, könnyen csápjaim karmaiban találhatja magát, onnan pedig ki tudja, hová kerül. Nem tűnik túl nagynak a csajszi, tehát ezzel a kettővel is könnyű szerrel vonszolhatnám arrébb minimum, hogy egy fának csapódhasson teste, melytől még eszméletét is elveszthetné, szóval jó volna odafigyelnie a védekezésre. *

//netgondok miatt sajna fagynunk kell//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-08-24, 11:35 am

//Terramágia 2. óra házi//

*Igen szép nap van ma, az időjárás is egész kedvező, épp egy sétára alkalmas a szigeten. Alinox fel is veszi a tornacipőjét, egy egyszerű sötétkék ujjatlan felsőt, és egy sortot, pálcáját elteszi nadrágjának zsebébe, majd ráhúzza a pólót, hogy ne látszódjon annyira. Az erdőt választja helyszínnek, úgyis rég járt arra, és esetleg ha még melegebb lenne, ott az árnyékba be tud húzódni. A révésszel átviteti magát Seol szigetre, majd már indul is a Titkok erdeje felé. Nem tervezett semmi extrát, csak szív egy kis friss levegőt, kiszellőzteti a fejét, és élvezi a jó időt.
Be is vág a fák közé, és egy kitaposott ösvényre tér. Néhány madár csicsereg a fákon, de a bokor is rezeg, ez lehet akár sün, nyúl, vagy egyéb erdei állat. Fél órája barangol már, és egy kidőlt fa törzsénél megáll kicsit pihenni. Most minden nyugodtnak tűnik, ám két perc múlva a korábban lehullott levelek mocorogni kezdenek, és Alinox fülét dobogás üti meg. Egyből fel is pattan, pálcáját pedig kikapja a zsebéből. Fél percen belül már látja is a felé robogó állatot, ami egy elszabadult ló, kinek szája habzik, szóval elég régóta futhat már, vagy teljesen megvadult.
Az exos lányka nem igazán tud merre menekülni, mert az ösvény szűkebb, szóval félrehúzódni nem tud, és a fák közé beugrani se képes, mert a fák sűrűn vannak egymás mellett. Töri a fejét, mit is tegyen annak érdekében, hogy a ló ne tapossa agyon, mire a fejébe is ötlik valami.
Pálcáját a föld felé fordítja, majd kimondja a varázsigét, közben pedig lassan felemeli a pálcát tartó kezét, mivel remélhetőleg földhullámot hoz létre.*
- Solum fluctorum! *ejti ki a szavakat a száján, és szerencséjére még épp időben keletkezik a földből egy fal, minek az állat nagy robajjal bele is csapódik 5 másodpercen belül. Ezután a földhullám eltűnik, és Alinox látja, ahogy a szerencsétlen ló eszméletlenül fekszik a talajon. Kicsit megsajnálja, de nem marad itt pátyolgatni, hiszen egyértelműen megvadult az állat, és csak kárt tenne a lányban. Szedi is a sátorfáját, sietős léptekkel indul kifelé az erdőből, de hátra-hátra pillant, magához tért-e a négylábú, esetleg nem vágtázik-e felé újra, de sikeresen kiér a fák közül, és magában úgy dönt, ennyi levegőzés elég volt mára, ezért visszamegy a suliba. Újabb kis kaland van a háta mögött, ráadásul ezzel még a terramágiát is gyakorolta.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-09-16, 10:46 pm

*Már jó ideje semmi sporthoz kapcsolódó dolgot nem műveltem, persze részben a párizsi kiruccanás miatt, de a főbb oka a lustaság. Ma is csak nehezen sikerül elköteleznem magam egy kis futás mellett. Addig-addig szerencsétlenkedek a hálóban, amíg a Nap is lemegy, este pedig nem igazán szoktam futni. Ezúttal talán kivételt tehetek. Miután megetetem házi kis kedvencemet, felkapok egy fekete melegítőt, felülre pedig egy trikót. Kinyitom az ablakot, és be kell lássam, hogy még sincs olyan jó idő, mint ahogy én azt elképzeltem. Egy szürke kapucnis pulcsit is felhúzok felülre, aztán az iPodom társaságában kikocogok az iskolából. A révész éppen üldögél a csónakjában, meg is jegyzi, hogy kicsit őrült dolgot fogok tenni. Viszonylag hamar átérünk a Seol szigetre, az úticé Titkok erdeje. Hallottam már róla, olvastam is egy-két dolgot vele kapcsolatban, futni pont alkalmas lesz. A megfelelő zenére el is kezdem a kocogást, majd egyre nagyobb tempót diktálok, amíg el nem érem a maximum sebességet, amit tartani tudok, és perceken belül már az erdőbe érek. Nem számítok veszélyre, de ha úgy adódna, a pálca nálam van.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-09-16, 11:09 pm

*Az Életben gyakran vannak olyan dolgok, melyek gyökeresen megváltoztatják az ember életét. Nem történt ez máshogy Larissa Dustwooddal sem, a lánynak mostanság nincs jó kedve. Nincs jó kedve? Ez valahogy túl egyszerű fogalom lenne. Sokkal bonyolultabb ez annál, hogy nincs jó kedve. Belül valami marcangolja, vérzik... legszívesebben ordítani tudna, de nem teszi. Úgy érezi magát, mint egy darab szakadt, mocskos rongy. Aki már senkinek sem kell, aki csak úgy van bár nem tudja, hogy minek. Igazából sokszor elgondolkodik azon, hogy miért is él. Hogy miért is van a világon, hogy miért született és hogy miért fog élni. Nem kapott még rá választ, talán majd egyszer... Hiszen egyszer úgyis mindennek eljön az ideje... Azok a zafírkék szemek unottan, bambán meredtek a fákra az égre az erdőben lévő dolgokra. Mivel elég sötét van már, no meg az idő sem valami meleg ezért egy fekete nadrágot, bakancsot alatta egy fűzőt az felett pedig egy fekete köpenyt visel. A köpeny alja súrolja az avart, mely fura suhogásszerű hangot hallat. Fekete haja, mely egyébként a háta középéig ér, szépen göndören omlik rá a vállaira. Hogy mit csinál itt ilyenkor az Erdőben...? Nos jó kérdés, maradjunk annyiban, hogy nem bírt megmaradni a szobájában, ezért róni kezdte az iskola falait, majd végül itt kötött ki. Már egy jó ideje itt bolyong, az ott ahol jött egyszerűen eltűnt, így nem igen talál vissza, szóval most új utat keres, amin majd elindulhat az iskolába. Mindenesetre a lány kezében ott van a pálcája is, mely apró fénnyel világít, elvégre már eléggé sötét van ilyenkor. A lányka egy ideig némán ballag, fejét már fel sem kapja az erdőben lévő zajokra, ám amikor azt hallja, hogy valaki egyenesen szembe trappol vele, akkor pálcáján szépen "felerősíti" a fényt, majd az alakra világít. Meg is áll, nem megy tovább először szeretne arról megbizonyosodni, hogy ki az, aki vele szembe fut. Kissé talán kísérteties ahogy itt áll, a fény csak félig világítja meg az amúgy is sápatag arcát. Olyan, mintha nem is ember lenne, az már persze más kérdés, hogy ilyenről szó sincsen. Nem szólal meg csak áll és világít a másik alakra, akiről ha jól vette le, akkor egy fiú.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-09-16, 11:25 pm

*Nem tudom hányan néznének hülyének, ha tudnák, hogy éjjel a Titkok erdejében futok. Sokan nem ajánlják a belépést, mert "mindenféle állat van ott és a fák is életre kelnek." Ez oké, nincs is vele semmi gond, elvégre varázsvilágban élünk, na de gondolom a magiszterek szólnának, hogy az itteni fák ragadózók. Egy kis kocogásba csak nem halok bele, maximum eltöröm a bokám a talaj miatt.*
~Te jó ég, mennyi gyökér, meg bucka van ezen az úton!~ *már jó pár perce futok, nagyon nem akarok bemenni az erdő sűrűjébe, valahogy vissza is kéne találni. Pálcám van, szóval gond az nem lehet. Lassan már az izzadtságcseppek is megjelennek a homlokomon és arcomba omló fürtjeim végén, de érzem, hogy most nem állhatok meg, vissza kéne hozni a formám. Nem ücsöröghetek egész nap egy könyvet nyálazva, ahogy azt tegnap, és az az előtti napokban tettem. Egy pillanatig észre sem veszem az előttem lebegő fényfoltot, de aztán összeráncolt szemöldökkel kezdek lassítani. Hamar a zsebemhez kapok, ahonnan előhalászom hűséges pálcámat, bal kezemmel pedig a fülest szedem ki a hallószerveimből. Lépteket hallok, aztán a fénycsóva körül kezd kialakulni egy emberi alak, így csak leeresztett pálcával közelítem meg. Ahogy egész közel érek, egy pillanatra meg is ijedek az alaktól, aki egy talpig feketébe öltözött lány. A fény felerősödik, kissé bántva ezzel a szemeimet.*
- Nem eszlek meg, de örülnék, ha nem égetnéd ki a retinám. *takarom el a szemem, majd mikor csekélyebb fénynél diskurálhatunk, egészen megnyugszom, látva a velem hasonló korú lányt.*
- Ugye nem eltévedtél, mert akkor sajnos nem tudok segíteni. Gondolom te is mysterios vagy. Nos, én is. A nevem Scott. *mutatkozom be, miközben kioperálom a fülhallgatót a pulóver alól, és a zsebembe nyomom.*
- Mit csinál egy ilyen védtelennek látszó lány ilyen későn a Titkok erdejében? *érdeklődöm társam célja felől.*

/Köszönöm, hogy szóltál, javítva./

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-09-16, 11:29 pm

//Scott: A jeleket légyszives megfelelően használd, mivel mint azt tudod, a megszólalást nem zárjuk le kötőjellel, a gondolatot utána pedig *-al kezdjük. A hsz-ed végén végig rosszul vannak a jelek, szóval javítsd kérlek és figyelj a megfelelő jelhasználatra!//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-09-16, 11:56 pm

*Hát nem igazán tanácsos egy vak sötét erdőben futni, de az még hagyján, főleg ha ez az erdő még nem is biztonságos... De hát mindenki a saját kárán tanul, maximum Scottot egyszer elkapja valami, aztán... Khm... Az meg, hogy a magiszterek szólnának, nos ez nem olyan biztos... Persze valamilyen szinten biztos "vigyáznak" a diákoknak, na de kérem mégis csak egy fekete mágus képzőben vagyunk... Természetesen Larissa lejjebb engedi a pálcáját, azért ő sem egy ősbunkó. Szóval a Scott kijelentésére csak megvillannak a szemei, még mindig nem szól semmit. Mindenesetre kifejezetten szép lányról van szó, egészen formás ahol kell ott domborodik neki. A kérdésre félrebiccenti a fejét majd felsóhajt és csak az után szólal meg.*
- Eltűnt az út mögöttem, szóval kénytelen voltam újat keresni. *Feleli a leányzó nyugodt hangon, majd eltűr egy feketés tincset az arcából és úgy pislant a másikra. A bemutatkozásra biccent egyet, természetesen ő is megteszi ugyanezt. Még is csak aranyvérű családban nőtt fel, ad az illemre.*
- Larissa Dustwood... *Leheli halkan, hogy esetleg mond-e a neve valamit a másiknak az kérdéses. Mindenesetre Rissa családja eléggé rangos abban a bizonyos angol honban. Aztán Scott következő szavaira Rissa szemei megvillannak, látni lehet ahogy egy apró kis villám átszalad rajtuk. Hogy Ő védtelen lenne? Nos, ez nem teljesen igaz... Nem igazán lehet ezt mondani rá, hiszen eléggé karakán lány, arról már nem is beszélve, hogy úgy robban akár egy időzített bomba. Egy apró kis bántás és már villámokat szór. Persze csak képletesen, bár ha úgy adódik akkor nem fél attól, hogy a pálcáját használja.*
- Úgy ahogy mondod. Védtelennek látszó... Egyébként jöttem egy kis friss levegőt szívni, nem volt kedvem a szobámban unatkozni. És te...? Eléggé őrült dolog egy sötét erdőben futni... ilyenkor... *Mondja a lány, miközben szemöldöke a magasba siklik. Szép, bódító tekintete a másikon nyugszik.*
- Nem láttalak még itt. *Mondja kissé, kimérve, miközben megint megjelenik rajta a nemesi tartás, bár eddig sem állt görnyedten csak most még inkább lerí róla, hogy bizony nemesi család sarja. Látszólag figyel a fiúra, de a gondolatai azok egészen máshol keringenek. Valahol a múltban, valami homályos dolog körül. De persze ez nem látszik rajta, remekül tudja leplezni az érzéseit. Mondhatni szorult belé egy kis színészi tehetség.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-09-17, 12:20 am

*Igaz, hogy ezzel nagyjából az egész edzésem félbeszakad, de inkább futok össze egy mysterios diákkal, mint egy mogorva, életre kelt fával, már ha tényleg létezik ilyen. Szerencsére sikerül nem megvakulnom, így már normálisabban tudok társalogni a lánnyal. Alkalmam nyílik megvizslatni, kivel is állok szemben. Nem rémlik, hogy valaha is láttam volna az iskola falain belül, se a nagyteremben, se a klubhelyiségben, se a tanórákon. Elképzelhető, hogy új diák.*
- Majd vigyázz hova lépsz. Párszor majdnem megjártam. *figyelmeztetem, bár én futottam, ő meg csak sétál, de akkor is eleshet, annak pedig lehet egy-két nemkívánatos következménye a testi épségét illetően. A Larissa névre sem villan be információ a lányról.*
~Vajon a Larissát, Rissának kell becézni?~ *ez és ehhez hasonló gondolatok cikáznak fejemben. Ez a csaj aztán tényleg szeretheti a fekete színt, akárcsak Serafina. A fejemben hallott név hallatára elfog a hiányérzet, mióta visszatértünk Párizsból, szinte nem is találkoztunk. Most megígérem magamnak, hogy ha ma innen épségben kijutok, holnap az lesz az első dolgom, hogy a hálókörlete előtt fogom várni, amíg ki nem jön onnét. Gondolatmenetemből a lány szavai zökkentenek ki.*
~Te jó ég, milyen morcos valaki!~ *ez a lány eddig úgy viselkedik, mintha egy csepp jókedv sem szorult volna belé.*
- Rám fért már az edzés, és jobbat nem tudtam kitalálni, mint a sötét erdőben való futást. *vonok vállat, egy mosolyt próbálok az arcomra erőltetni, talán akkor nem lesz ilyen rosszkedvű.*
- Itt még nem is jártam, de gondolom a sulira gondolsz, meg úgy egész Seol-ra. Valószínűleg mindig elkerültük egymást, pedig én már pár hónapja ide járok, exos vagyok, és te? *most még egy szörnyűbb gondolat vert sátrat a fejemben. Az is elképzelhető, hogy ez a csaj vámpír. Sosem láttam még, de hallottam róluk, és pont így képzelem el őket. Nyugodtak, sötétek és egy erdőben mászkálnak az éjszaka közepén. Te jó ég.*
- Na és honnan származol? A kifinomultságodból ítélve előkelő családból. *állapítom meg.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-09-17, 12:47 am

*Rissa nem igazán mondható új diáknak, hiszen már egy jó ideje itt van, az persze egészen más kérdés, hogy nem igen mutatkozott. Nem is nagyon ismer senkit, eddig egyszerűen nem kereste a társaságot, persze most már ideje lenne változtatni rajta... Rissa arcán egy aprócska mosoly szalad át, amikor Scott megszólal. Ő vigyázzon...? Hiszen ő nem ő futkározik az erdőben.*
-Majd vigyázok. *Mondja még mindig mosolyogva, igaz hogy nem sokáig tart a mosoly, de mosoly és ez a lényeg. Nos nem éppen a Larissa név kell, hogy mondjon valamit hanem a vezetéknév. Hogy szereti-e a feketét? Ez eléggé egyértelmű, bár nem csak fekete ruhákban jár a lány, Nyáron talán még a fehéret is felveszi. Larissának nem igen kell azon aggódnia, hogy kivel találkozott régen, hiszen mint már említve lett nem igen barátkozott még össze senkivel sem. Amikor a másik mosolyt erőltet az arcára, akkor Rissa is visszamosolyog. Nem bunkó ő csak hát na, kicsit csendes típus. A fiú válaszára csak biccent egy aprót.*
- Igen az iskolára gondoltam. Jómagam elég sokszor megfordultam már itt, szóval nem félek attól, hogy esetleg eltévedek. De hát bármi megtörténhet. *Válaszolja, picit mosolyogva. Hangja pedig egészen nyugodt, nem rideg, de nem is barátságos. Hanem csak nyugodt, olyan tényközlő, egykedvű, vagy még mondhatnánk rá jó pár dolgot.*
- Szintúgy. *Feleli, amikor a másik a házát mondja. Hát pedig nem vámpír a lány, akármennyire is sápatag a bőre nem az. Még a közelében sincsen, meg aztán Rissa minek idegeskedjen? Addig jó amég nyugodt a leányzó...
-Anglia, pontosabban London. A családom már évszázadok óta ott él. *Válaszolja a lány, majd körbetekint az erdőben. Tekintete végül újra a nemrég megismert fiúra siklik, aztán egy mosoly jelenik meg az arcán.*
- Viszont ha nem haragszol én most távozóra fognám. Későre jár és még ki is kell innen jutnom. *Mondja, miközben a mosoly szépen lassan eltűnik az arcáról.*
-Hát akkor viszlát, bizonyára még fogunk találkozni, Scott. *Köszön el a másiktól majd szép kecses léptekkel folytatja az útját... Hamar eltűnik a másik szeme elől, még egy picikét bolyong a lány, aztán visszaindul az iskola irányába, ahol aztán álomra hajthatja a fejét.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-10-17, 2:38 pm

* Kutya egy hideg idő van, de mégis úgy gondolom, hogy nem ártana egy kis séta kint a szabadban így keveredek át elhatározásom után nem sokkal Seol szigetére azon belül is az erdőbe. Nem kedvelem ezeket a hideg évszakokat de az sem lenne szerencsés ha besavanyodnék a szobám falai közé, na meg azt az egy órácskát csak kibírom valahogy. Én minden esetre megtettem minden tőlem telhetőt ami az öltözködést illeti, fekete kabátot viselek alatta egy jó vastag, fekete pulcsival, egy sötét farmer és egy térdig érő,lapos talpú csizma is felfedezhető rajtam, hajam is szabadon, hogy ne fagyjanak le füleim, ennél többet egyenlőre nem tehetek. Ha mégis úgy alakulna akkor segítek magamon, hála a pyromágia órán tanult varázslatnak köszönhetően.
Gondolataimba mélyedve jutok egyre beljebb az erdőben, az ösvényről is sikeresen letértem már valahol, valamikor, igazából nem is figyelek most semmire és senkire s talán még a madarak csicsergése, Koki fáról fára való ugrálása sem jut el teljesen a tudatomig, annyira leköti most gondolataimat apám...*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-10-17, 2:51 pm

*Kissé igaz hűvös van, de ideje picit levegőznünk Niammal, így nem vagyunk ám restek megindulni az erdő felé. Nincs mitől félnem, de annál több okom van elgondolkodni jó pár dolgon, főleg Luciuson és azon a bizonyos pyromágia órán, amikor felkeltem és ott hagytam mindent és mindenkit. Nem volt szép, de még mindig bennem él a múlt, az emlékek, amelyeket képtelen vagyok elfeledni. Egy kényelmes, fekete hosszú nadrág található rajtam, lábaimon bakancsom, felül pedig egy fekete, garbós pulóver, illetve egy kis kabátka is. Fehér tincseim ki vannak bontva, kékségeim körül pedig most csak egy kis ezüstös smink található, nem durva, inkább szép, de hát én magam is kezdek már felnőni. A nyakamban a Luciustól kapott sárkánytűz medál is megtalálható, hiszen ha mégis bajba keverednék és Niam nem elég gyors a teleportálással, akkor hát felhasználom, úgyis van még benne elég energia. Így haladunk egymás mellett szeretett leopárdom társaságában, amikor a nagymacska, kiszúr valakit a távolból, szemeit picit összeszűkíti, lejjebb is ereszkedik a fűben, mint aki vadászatra készül, én pedig csak meresztem kékségeim, hogy mit, illetve kit láthat, amikor kiszúrom a fán lévő majmot. *
- Menj csak utána! *kacsintok rá, mivel fogalmam sincs, hogy ő egy famulus vagy hogy kié lehet, tehát játszadozzon csak, hogyha úgy van, így Koki nemsokára arra lehet figyelmes, hogy a vastagabb fák ágain egy elég nagy méretű nagy cica ugrál utána, ajkát nyalogatva, körmeit élesítve a fákon. Vadászik bizony, bár még inkább játékosan, de az is látszik rajta, hogyha a mancsai közé kerül az állat, akkor nem biztos, hogy megkíméli. Én viszont még nem szúrom ki a lányt, mivel felfelé nézek, úgy követve szemeimmel a két állat ténykedését, tehát nemsokára Jas hátának megyek neki, két kezemmel meg is fogom a vállait, majd pislogok is rá.*
- Jé szia. Hát te itt? Én meg vak vagyok azt hiszem, rég láttalak. *döntöm meg picit fejemet is, kezeimet pedig elhúzom tőle, hiszen most már stabilan állok ismét, így lépek be mellé, még egy kósza pillantást vetve Niam felé.*
- Mi újság van veled? *jó lenne picit másról beszélgetni, Jas pedig bár nem aranyvérű, valahogy mégis közelebb került hozzám, mint a többi diák a Mysterioban, na persze Alexi kívételével, hiszen az a rosszcsont srác azért még mindig nincs távol tőlem.*
- Öhm... ugye ráérsz egy kicsit ma? Jó lenne dumálni egyet... *vonogatom meg törékeny vállaimat, hiszen néha nekem is szükségem van másra, Luciuson kívül, mivel bár ő mindig mellettem áll, a magiszteri feladatai mellett nem tud mindig foglalkozni velem, és egy kis beszélgetés az én lelkemnek is jót tenne és még a végén kiderül, hogy Jasmine-nek is.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-10-17, 3:19 pm

* Igaz sikeresen eltávolodtunk egymástól az évek alatt mégis most beköltözött gondolataim közé s ha csak egy pillanatra is egyedül vagyok vagy nincs mi lekösse a figyelmem, egyszer csak azt veszem észre hogy megint rá gondolok, holott meg sem érdemli. De én már csak ilyen vagyok, úgy tűnik túl naiv, túl érzelgős az ilyesmivel kapcsolatban. Sosem adódott még gondunk Kokival egy séta alkalmával, de úgy tűnik, hogy ez is elért minket, nagy nehezen a visításra eszmélek fel mi egy fejkapkodásba torkollik, beletelik egy kis időbe míg ki nem szúrom kis kedvencem apró alakját egy magasabb fán így a veszély forrást is. Tudom, hogy baj van, már ismerem a famulusom minden mozdulatát, hangejtését így amikor megpillantok a pofanyalogató párducot aprót nyelek.*
- Nyugi Koki ez...ez... reméljük, hogy egy famulus.* felelem halkan szinte suttogva a végét s a biztonság kedvéért azért előkapom a pálcámat is mikor valami nekem lökődik s kis híján egyensúlyomat vesztem de csak nem lesz belőle esés hála neki.*
- Oh! Lilith....* motyogom megkönnyebbülten ezt jól láthatja rajtam, majd a pálcámat is visszateszem a helyére ugyanis most már tiszta sor kié az az állat.*
- Szia... igen, nos egy kis sétára jöttünk ki, de ha ez tovább folytatódik azt hiszem csak egyedül megyek vissza.* mosolyodok el kissé s pillantok fel a faágra a famulusokra. Egészen megkedveltem, kár volna érte szóval csak remélni tudom, hogy a gazdi nem hagyja majd, hogy elfogyassza uzsonnára. Lilith kérdésére visszapillantok felé s közben a kezeimet is a kabátom zsebeibe rejtem.*
- Köszönöm megvagyok. Egészen tűrhetően.... hiányzott már a Mysterio, meg minden ami itt van.* pillantok magunk köré, ez az erdő is hol már megannyi dolog történt velem jó s rossz egyaránt de én mindezek után is szívesen sétálok erre.*
- Tudod hazautaztam egy kis időre...muszáj volt, ezért nem láthattál mostanság.* adok választ ama kijelentésére, hogy rég látott, nos ennek ez az oka.*
- Na és te? Minden rendben veled?* érdeklődöm viszont, hisz ha még nem is sírtunk egymás vállán azért jóban vagyunk, kedvelem ezt a lányt de még nem volt alkalmunk elmélyíteni a barátságunkat.*
- Valami baj van?* szökik ki belőlem a kérdés szinte azonnal miután arról érdeklődik, hogy ráérek e ma. Nem is tudom miért gondolok egyből erre minden esetre úgy is ki fog derülni.*
- Amúgy pedig persze, mostanság rengeteg szabadidőm van, szóval óráig a tiéd vagyok.* mosolyodok el kedvesen s ha ő is benne van akkor elindulok szépen lassan, sétálgatni jobb mint egy helyben ácsorogni. Fél szemet azért a majmon tartom ki talán megúszta eme találkozást majd visszapillantok a lány felé.*
- És hogy telt a nyarad? Sikerült kiszabadulni a négy fal közül?* csak nem mindenki olyan peches mint én, neki pedig még párja is van szóval biztosan akadt pár szép, kellemes napja a Mysterion kívül is.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-10-17, 3:36 pm

*Nem számítottam arra, hogy ma bárkibe is belebotlok az erdőbe, de ahogy hirtelen ütközöm neki a lánynak, rögtön el is kapom, még mielőtt bármelyikünk zakózna, na meg, ez ösztönös reakciónak nevezhető felőlem. Így pislogok hát rá kíváncsian, majd ahogy hallom a szavait, úgy emelem fel fejemet a fák felé és szúrom ki, ahogy Niam már nyitja a száját és hatalmas fogait is megmutatja Kokinak.*
- Oh, a fenébe, a tiéd? *bukik ki belőlem a kérdés, majd hirtelen füttyentek is egyet.* - Niam, gyere ide drágám! *szólok neki, ő pedig becsukja száját, a majom famulusra tekint, majd fejét csóválva teleportálódik le mellém, bár szemei még így is szikrákat szórnak az állat felé, ki még csak nem is ártott neki, de hát nagymacsek... nem várhatunk tőle mást.*
- Ne haragudjatok, azt hittem, hogy sima majom és akkor játszhatott volna vele egy kicsit. *simítom meg a leopárd fejét is, majd végül egy apró mosolyra még telik tőlem. Remélem, hogy nem kell többet magyaráznom, nem fogja bántani a másikat, mivel szótfogadó egy alkat, nem véletlenül Beren, már csak Lucius miatt is jól jön ez nála... inkább kíváncsiskodni kezdek, így térünk rá egy pici időre Jas-re.*
- Oh értem, igazából sejtettem, mert tényleg nem láttalak, se órákon, se sehol és azért az ismerőseim hiánya feltűnik. És... minden rendben van otthon? *ha hazament, bizonyára valami otthoni oka volt rá, ezért is kérdezem most ezt tőle, de meglehet még az is, hogy nem, nem tudhatom egyenlőre és lehet, hogy nem is szándékozik elmesélni nekem, amin nem sértődnék meg, ez teljesen az ő dolga, ő tudja, hogy miféle információt bízik rám és mit nem, bár nem vagyok egy fecsegős alkat, szóval tőlem aztán más nem hallaná vissza.*
- Hát, velem fogjuk rá... *kezdek bele, majd kérdezek rá arra, hogy ráér-e egy ideig még, hisz egy kis séta jót tenne, na meg egy kellemes beszélgetés is, így nézek el a távolba, majd vissza Jasmine pofijára.*
- Még mindig emészt a múlt. Amikor Charles megölt... tudod, amikor Lucius elé kimentem... akkor a pokolra jutottam. És... és én félek attól a helytől, soha többé nem akarok visszatérni és félek a haláltól is. *sóhajtok egy aprót, majd kis kezeim is ökölbe szorulnak.* - Szerintem már tudom, hogy mi lesz az életem célja és most van időm ezt megvalósítani. *tekintetem igen csak határozott, de most mégse mondok többet, nem akarom, hogy esetleg furán nézzen rám, mint kedvesem, pedig egyszerűen Lucius túl szűk látókörű, elérhetem még azt, amit szeretnék, csak rajtam áll, hogy mire leszek képes.*
- Oh, hogyne. Nagyon kellemes volt, voltunk Luciussal Mallorcán, az egy csodálatos hely, tudom ajánlani. Na meg, úgy volt, hogy elmegyünk hozzánk is, de megint megúszta, mindig csak kifogásokkal jön, mintha tartana a szüleimtől, amit meg is értek, hiszen auror volt, de nekem ez fontos lenne. Vagy szerinted nekem nem kéne erőltetnem? *lehet, hogy itt én is hibás vagyok, de nem tudom elfogadni ezt az egészet így. Most már magiszter, tehát a szüleim is értékelnék a változást, bár tény, hogy letesztelnék, de ezt jobb, hogyha a párocskám nem tudja meg.*
- És te csak otthon voltál? Vagy esetleg másfelé is? *kérdezek eleinte vissza, de akad ám más is, ami még érdekelne, így a válasza után nem vagyok rest feltenni neki.*
- Amúgy te izgulsz az idei vizsgák miatt? *engem kifejezetten érdekelnek, főleg mivel most minden gyakorlat lesz, de nehezebbek is az anyagok, ezért is érdekelne oly nagyon, hogy vajon más mit gondol erről, úgyse volt még alkalmam senkivel se beszélni az ilyesmikről és bár nem extra téma, nekem most ez is jó.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-10-17, 4:28 pm

* A kis koccanásnak köszönhetően kiderül, hogy a nagymacska ki a majmomra pályázik Lilith-é, így a kisebb ijedelem után elteszem a pálcám és nyugodtabban tekintgetek hol rá, hol az állatokra.*
- Igen, ő lenne az akiről a konyhában meséltem annó.* mosolyodom el kissé, hisz tudom, hogy jó páran furának találják választásom, mi igazából egy delfinre esett volna, de az nem boldogulhatott volna ebben az életben. A leopárd Lilith-nek köszönhetően letesz arról, hogy megízlelje Koki aromáját s hamarosan már mellette terem míg a kisebb kereket old, legalábbis csak számunkra tűnik úgy, alakja elvész a már igen csak kopaszodó fák lombkoronáiban.*
- Semmi baj, előfordul az ilyesmi.* vonom meg vállam kissé s hamarosan pár kérdést is kapok a lánytól mikre felelek is de aztán újabb kérdések merülnek fel benne mit cseppet sem bánok, hisz j végre beszélgetni valakivel és pár hónappal ezelőtt ez szerintem igen csak jól ment Lilithel.*
- Ez kedves tőled. Hiányoztak is az órák, a tanulás meg mindenki.* otthonomnak tartom ezt a helyet tehát evidens, hogy nehéz volt az a jó pár hét mit távol kellett töltenem, de végtére is én választottam ezt a lépést.*
- Hm nem igazán...Tudod ez egy hosszú és bonyolult történet de a lényege annyi, hogy besokalltam kissé mindenre és úgy döntöttem hazautazom egy kicsit. Tudtam mi vár otthon, mégis meglepett hogy apám sehol, már jó pár hete a dadusom szerint.* tűrök el egy tincset a fülem mögé egy kis ajakhúzás közepedte.*
- Tudod eltűnt... ami hidegen hagy meg nem is, szóval nem tudom mi van vele. Nem tudom mit tehetnék és azt se tudom, hogy akarok e tenni e egyáltalán valamit.* igen, tanácstalan vagyok, labilis ebben a kérdésben jószerivel magamat sem értem ez ügyben... Mivel rég láttam és érdekel, hogy mi van vele visszadobom a kérdést s talán most először van alkalmam látni, hogy valami igen csak nyomasztja.*
- Nem túl biztató...* jegyzem meg kedvesen mielőtt részletesebben is elmesélné mi a baja s amint meghallom felelevenedik lelki szemeim előtt a jelenet minek magam is szemtanúja voltam, még a hideg is kiráz tőle, nem is kicsit.*
- Bátor dolog volt amit tettél... tényleg, le a kalappal. Nem csodálom, hogy így érzel még ha jó pár hónap is eltelt azóta....De...minek kapcsán merült ez most fel benned? Vagy eddig is "veled" volt?* nem tudom történt e vele valami vagy csak jól leplezte valódi félelmét, mit meg is értek hisz senki sem dicsekszik azzal amitől fél, én sem szoktam.*
- És beavatsz ebbe a célba vagy titok?* kíváncsiságom hamar felszínre tör, jó lenne tudni, mik a tervei s mivel elég sok mindent kinézek ilyen téren a lányból így lehet, hogy el kéne egy olyan ember ki mellette áll avagy lebeszéli valami őrültségről. Közben persze meg is indulunk s a fák közt sétálgatva folytatjuk a beszélgetést, hisz van miről.*
- Az jó...édes kettecskén egy mesés helyen...* sóhajtok fel vigyorogva a cipőmet tanulmányozva, hisz eltudom képzelni milyen is az, egyszer volt már részem benne.* - Megjegyzem, köszi a tippet.* mosolyodom el, hiába vagyok spanyol nem igazán utazgattam eddig saját országomban sem s bár a tervek és a célok csak gyűlnek és gyűlnek igyekszem majd őket meg is valósítani szép lassan. A kérdésre megvakargatom az államat s bizonytalanul pillantok rá.*
- Őszintén szólva Lilith fogalmam sincs... Nem vagyok tapasztalt ilyen téren, egy pasim volt eddig, de nem jutottunk el idáig. Annyit viszont mondhatok, hogy ha ez fontos neked akkor igen is járj a nyakára ez ügyben. Ha a szüleid látják majd hogy boldogok vagytok akkor mit sem fog számítani, hogy mi volt... gondolom én.* húzom el a számat mert hát nem tudom, hogy gondolkodnak azok a szülők.* - Az a fontos szerintem, hogy most mi vagy mivé lett, az emberek változnak.* azért ilyen szintem jó, hogy nekem nincsenek ilyen gondjaim, bár ha egyszer eljutnék erre a szintre akkor sem kéne görcsölnöm e miatt, ugyanis én nem akarom, hogy megismerje szerelmem az apámat ki tesz rám a magasból. Igen csak megalázó lenne...*
- Nem, sajnos nem jutottam el sehova hiába volt tervbe, valahogy összejöttek a dolgaim. Sikerült mindenkit eltávolítani magam körül, egyedül meg nem volt kedvem.* voltam egymagam is, de az mégsem olyan ha ketten mennénk így maradtam a suliban és tértem nyár végén haza. Akár csak őt engem is foglalkoztat a vizsga, hisz a nyakunkon van már és hát le is vagyok maradva kicsit.*
- Mi az hogy! Eléggé félek most tőle...tavaly is kemény volt, idén szerintem még keményebb lesz már csak akkor is ha a tantárgyakat nézzük. Eléggé tartok a démonológiától és a rítustól. Bár utóbbit szeretem nagyon is, de egy kis hiba...és lőttek az egésznek.* osztom meg vele, hogy mitől is tartok, bár alapjában véve az egésztől rosok kicsit, de hát ez tavaly sem volt másképp.*
- Tavaly magasra tettem a lécet, idén megelégszem azzal ha átmegyek. Te? Van mumus tantárgyad vagy ami kevésbé megy?* bár úgy tudom jó tanuló a lány azért lehet neki is vannak nehézségei főleg ha Lucius-t is figyelembe vesszük, ugyanis biztosra veszem, hogy meg akar felelni neki. Ki nem tenné?*
- Kíváncsi vagyok mi lesz harmadikban... te esetleg tudsz már valamit?* kérdezem huncutul elmosolyodva, jobb embertől nem is érdeklődhetnék ez ügyben úgy vélem ha valaki akkor hát Lilith első kézből tud a dolgokról.*
- Mit gondolsz a suli körül portyázó vámpírokról? Miért praktáltak le velük a magiszterek? Nem is értem... volt szerencsém egyhez majdnem kinyírt... azt sem tudom hogy kerültem vissza a suliba.* mázlim volt nem is kicsi, de szerencsére azóta sikerül elkerülnöm őket és az a bizonyos feladatom is már a múlté. Szerencsére...*

// Fagyunk picikét //

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-10-17, 6:05 pm

//Már olvadunk is//
*Nem sejtettem, hogy Jas kis kedvence az, akit Niam üldöz, így egyértelműen leállítom a famulusomat, nem kellene, hogy pont egy másik ilyen lényt faljon fel.*
- Igen, most már rémlik. *pillantok rá mosolyogva, majd ahogy megjelenik mellettem a leopárd, kedvesen megsimogatom a buksiját is, majd ez után már el is eresztem, had sétáljon csak mellettünk vagy futkosson az erdőben, ahogy neki jól esik, én nekem viszont jobb dolgom van, méghozzá Jasmine, így kezdek hát el felőle is érdeklődni, hogy miért ment el, na meg hogy mi volt otthon, hátha szeretne valakivel beszélni róla.*
- Szerintem biztosan akarod tudni, hogy mi van apáddal, hiszen akkor most nem foglalkoztatna a gondolat. Miért nem próbálsz meg utána járni? És... miért romlott meg a viszonyotok? Már ha nem akkora nagy titok. *tapogatózom egy picikét, maximum ha Jas nem akar majd válaszolni, akkor nem fog, nem tudok ezzel mit kezdeni, de talán neki jó lenne, úgyse hiszem, hogy mindenki ezt kérdezgetné tőle, a legtöbb embert nem érdekel más, csak saját maga és engem is általában, de azért kezdek jó irányba változni és szerintem ezt Luciusnak köszönhetem. Viszont ha már Lucius, akkor a múlt is előjön, így kezdek bele én magam is egy rövidke mesélésbe, amelyet Jasmine is látott, hisz ott volt, részt vett azon az estén a harcban ő maga is.*
- Igen, azóta kísért, de az utolsó pyromágia óra ismét előhozta belőlem. Kellemetlen volt, de múlt órán ki kellett jönnöm a teremből, egyszerűen nem tudtam ott maradni és Lucius ugye nem jöhetett utánam. Borzasztó emlékek... *sóhajtok fel, kissé bele is simítva arcomba is, majd haladok tovább a mesélésbe, így jön elő az én nagy célom is, melyet el akarok érni és talán sikerem is lesz, ehhez pedig Lucius tud még hozzátenni egyet s mást.*
- Le akarom győzni a halált... örök élet, örök fiatalaság. Miért ne lenne lehetséges? *teszem fel a költői kérdést és most nézhet rám furán, de nekromanták a szüleim, talán találok majd feljegyzéseket, dolgokat, amik lehetővé teszik mindezt vagy majd megyek én is valami forráshoz vagy keresek egy követ az elixír miatt... Nem tudom még, de valahogy rá kell jönnöm a rejtélyre. A témánk viszont halad tovább és most már kellemesebb vízek felé evezünk, így jön szóba az utazás is, amelyet külföldön tettünk Luciussal.*
- Bizony, jó volt... *bólogatok is rá, de ez után még pár dolgot megosztok Jas-el, így a szüleimnél való látogatás hiányát is, amire olyan választ kapok, ami bár szomorú, de nem segít semmit a helyzetemen.*
- Majd próbálkozom tovább... de tudod, bennem is van félsz, mert az ő anyja fehér mágiát tanít. Ő is el akar vinni hozzájuk, ahova pedig én nem igazán szeretném betenni a lábam. Na meg, kiderült, hogy van egy öccse is, aki ide jár, róla se tudok többet, csak hogy Raidennek hívják és valami sárkány famulusa van. Mi lesz akkor, hogyha találkozom vele? Azt se tudom, miként álljak majd hozzá, annyira bonyolult ez az egész. *fel se tűnik, hogy talán ezt nem kellett volna kikotyognom, hogy talán Luciust zavarni fogja, de remélhetőleg Jasmine nem fogja mindenki másnak elfecsegni kedvesem magánéletét és megtartja azokat a dolgokat magában, amelyek érezhetően nem tartoznak mindenkire. A vizsgák miatt viszont most már mindketten aggódunk, így térünk rá arra és amikor hallom a kérdését, csak kissé elpirulok a válasz előtt.*
- Hogyne lenne. A terramágia... Szívás mi? Pont egy olyan tárgy nem megy és nem is érdekel, amit a párom tanít. Luciusnak se tetszik ez a hozzáállás, de nem tudok mit tenni vele. *sóhajtok fel, fehér tincseimet igazgatva zavarom közepette, majd amikor meghallom a kérdést, amely valószínűleg egy kis kíváncsiság miatt van, csak vállat vonok.*
- Nem igazán kérdeztem rá erre, talán elemi mágiát fog tanítani továbbra is Lucius, de mást nem tudok, sajnálom. *igazából nem is érdekel még, jelen pillanatban a mostanival vagyok elfoglalva, de egyre inkább és egyre több időt is töltök a gyakorlással, főleg abból a bizonyos mumus tárgyból.*
- Hogy mi? Vámpírok? Milyen lepaktálás? Te miről beszélsz? *állok meg hirtelen és úgy nézek egyre inkább elkerekedett szemekkel a lányra, hiszen kedvesem vérfarkas, ezt nem sokan tudják, de én igen, már miért is kedvelne akár egy vámpírt is? Ez természetéből adódóan lehetetlen, nem véletlenül nem kedveli Niamot sem, aki semmit se ártott neki.*
- Szóval, mesélnél nekem picit erről? Azt hiszem, hogy Lucius erről nem tud. *vonom össze szemöldökömet is, úgy figyelgetve a lány csinos pofiját.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2011-10-17, 6:49 pm

* Miután a famulusok épségben mennek a maguk dolgára beszélgetésbe elegyedünk Lilithel hisz jó é óta nem találkoztunk és jó valakivel megbeszélni a dolgainkat, legalábbis én így vélekedem. Régen volt Rose és jó is volt mert egy hullámhosszon voltunk, de megromlott a kapcsolatunk így hát nincs senki akinek kiönthetném a lelkem. Így kerül szóba, hogy hol is voltam mostanság és miért, így hát a jó édes apám is.*
- Nem nem az...egyáltalán nem titok. Tulajdonképpen maga a születésem tette tönkre az akkor még nem létező kapcsolatunkat, mivel anyám szülés közben beteg lett és a mai napig magatehetetlenül fekszik az ágyban... Nagyon szerették egymást, de én tönkretettem a boldogságát és a mai napig nem bocsájtott meg ezért... hogy romba döntöttem az életét.* húzom el a számat, de semmi szomorúságot nem fedezhet fel rajtam, mert ennek helye nincs az én tekintetemben mivel megbékéltem már ezzel a dologgal.*
- Elméletileg van apám gyakorlatilag nincs. Semmilyen viszonyban nem vagyunk és megkeresni sem tudom, mivel kereskedő. Tudod ő hajóval szállít árut Keletre... fogalmam sincs merre mehetett, az irodájában sosem voltam és nem is akarok. Majd a hatóságok tesznek valamit...én semmit nem fogok. Tudod ha meghalt volna azt sem bánnám....eddig se volt nekem szóval...nem tűnne fel a hiánya, csak tudni akarom, hogy él e vagy hal e.* mondom el neki őszintén hogy mit érzek s gondolok, lehet, hogy fura tőlem ez az elgondolás de így gondolom a dolgokat valójában. Hamarosan viszont Lilith mesél egy kicsit jelenlegi gondjáról, bajáról, teljesen megtudom érteni ha átérezni teljesen nem is.*
- Sajnálom... nem lehet könnyű neked azok után.* pillantok rá hosszasan, bár fogalmam sincs mi történt az órán, van bennem annyi tapintat, hogy erre ne kérdezzek rá és ne elevenítsem fel a történteket még jobban. De ezzel kapcsolatban van még egy terve a leányzónak mit amikor meghallok kissé meg is torpanok s értetlen arckifejezéssel meredek rá, de aztán tovább is indulok és magam elé nézve emésztgetem a hallottakat.*
- Gondolod, hogy sikerül? Kutatott már ez ügyben valaki?* nem vetem el teljesen ezt a dolgot, sok minden lehetséges ebben a mai világban, csupán igen nagy falatnak tartom. A nyár is felvetül témaként s szavaira már csak bólintok s hamarosan a szülei lesznek terítéken de sajnos semmi épkézlábbal nem tudok előállni mivel nincs tapasztalatom ilyen téren.*
- Az valóban.... hű te lán mibe másztál bele.* sóhajtok fel fejcsavargatásom közepedte.* - Mindnen esetre úgy vélem, hogy ha az öccse is ide jár nagy gond nem lehet. Gondolom a szüleik tisztában vannak ezzel így talán téged is könnyebben elfogadnak így. Vagy nem tudom....ez tényleg eléggé zavaros.*
- Raidentől szerintem nem kell tartanod... eléggé normálisnak tűnik, bár én sem ismerem.* nem vagyok valami jó barát hisz semmi értelmessel nem tudok szolgálni neki, de jelenleg neki olyan problémái vannak mik engem eddig a életben meg sem közelítettek. Én teljesen más irányból kaptam a fekete leveseket. A vizsga is szóba kerül mivel igen csak közeleg s miután megosztom vele, hogy van némi fenntartásom két órát illetőleg ő is elárulja, hogy melyiktől tart, ami picit meglep.*
- Az...de még mekkora.* nevetek fel jókedvűen, nem őt nevetem ki hanem magát a szituációt.* - Bocs csak hát ez igen muris...azért kifogni pont azt a tantárgyat mit a kedvesed tanít.... hát ez gáz.* mosolyodok csak el szavaim végére, mert hát ki tudja nem e érti félre nevetésem, annyira még nem ismerem. Megragadom az alkalmat és a jövő év óráiról kezdem el kérdezgetni de sajnos ő sem tud többet mint én így csak aprót bólintok és új témát vetek fel mi igen csak zavar kissé vagy nem is tudom hogy fogalmazzam. Lilith reakciójára cseppet felvonom a szemöldököm, azt hinné az ember, hogy ez a lány jó sok mindennel tisztában van ami a sulit illeti de úgy látom, hogy fogalma sincs miről beszélek.*
- Nem tudtad? Pedig elég mindent mondanak az emberek...hallani ezt azt a folyosókon és a klubhelyiségbe.* magyarázom és ha tovább indulunk akkor elmondom azt amit tudok.*
- Nem tudok sok mindent de annyit sikerült elcsípnem, hogy a vámpírok itt élnek a közelünkbe és jó pár diákot becserkésztek már. Engem is megtalált az egyik, mint mondtam majdnem meg is ölt, ráadásul egy feladattal is megbízott, hogy derítsem ki kiket haraptak meg.* de hogy ezt miért akarta tudni azt a mai napig sem vágom, hacsak nem Mordred elméletére hagyatkozom.*
- Szóval én jó ideje csak ritkán vagyok kint a sötétben... nem tudom magam megvédeni tőlük sajnos. Amit eddig tanultam az édes kevésnek bizonyul ellenük.* sóhajtok fel s pillantok fel az égre már amennyire tudok.* - Most is kezd szürkülni már és a lábaim akaratlanul is bevisznek a kastélyba... annyi baj ért már, hogy ezt elkerülöm ha lehetséges, márpedig ezt eddig eltudtam. De jön a tél és hamarabb sötétedik...brr.* még a hideg is kiráz a gondolattól hogy már délután be kell tipliznem azért, hogy ne zabáljanak belőlem. Én ebből köszönöm nem kérek még egyszer, hiába volt akkor és ott jó s mámoros. Én máshol keresem ezt az érzést...*

// Fagy //

» Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)