Titkok erdeje

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-27, 9:55 pm

*Én azért nem ijedek meg attól, hogy két ismerős fiú ilyen közel kerül hirtelen hozzám, mivel tudom, hogy miért is siettek ennyire. Bizonyára megijedtek, hogy komolyabb bajom is van... Ha már egy vámpírral voltam, akkor egyértelmű, hogy kicsit tágabb a félelem küszöböm, szóval nem fogok ez miatt aggodalmaskodni, inkább csak társalogni kezdek velük, de ahogy Tomot méregetem, olyan furcsa, mintha zavarná, hogy Zaine itt van. *
- Túl gyorsan értetek ide, ezért nem gyógyítottam még meg magam, meg akartam nézni, hogy nincs-e komolyabb baj, de szerencsére csak egy ficam. *magyarázom is a másiknak, mivel nem szeretném, hogyha gyengének látna, mert nem vagyok az, tehát nagyon is ragaszkodom az igazamhoz. Amikor viszont hallom, hogy elvinne a karjaiban a suliba, egy pillanatra elpirulok, majd elfordítom a fejemet is.*
- Azért nem vagyok ám olyan védtelen és gyenge, mint azt hiszed, de azért érdekes lenne. *úgyis tudja, hogy melyik az én szobám és el is játszom a gondolattal, de csak egy kis ideig, mivel nem akarom, hogy furcsán jöjjek ki ebből az egészből, de talán tényleg jobb, hogyha visszakerül az a felső a fiúra, túl tökéletes ez a test, nehéz elvonatkoztatni tőle és mivel már egy ideje egyedül vagyok, most már ismét megnézem a másik nemet is, úgy hiszem, hogy most már szabad.*
- Hát szerintem ez nem vicces... akkor tuti, hogy megátkoználak. *egy kis rítusmágia és máris nem lenne akkora a szája, na de nem történik gond, tehát már fel is kelek, miután mindkét fiú segít a bokámnak és most már meg is tudom mozgatni az eddig fájó izületet.*
- Az biztos. *bólintok is rá, majd Tom felé is fordulok, ki el is fogadja a kezemet is, így hallhatja, hogy honnan is ismerem Zainet, de ahogy érzékelem, ők mégse ismerik úgy egymást, mint hittem, tehát végig is hallgatom a bemutatkozást, de Tom grimasza nem kerüli el a figyelmemet.*
- Mi bajod? *kérdezek is rá, mivel ami a szívemen, az a számon sajnálatos módon. Az ötlet viszont érdekes, de a cruos srác arcát látva magam is elmosolyodom picikét.*
- Hát izé, nem igazán úgy vagyok öltözve, de ha nem ciki nektek, hogy egy piszkos ruhájú csajjal lesztek ott, akkor akár le is mehetünk, szeretek oda járni. *tekintek egy pillanatra Tom felé, mert igen, jól elvoltunk, de nekem ő még mindig csak barát, amit nem is akarok átlépni, de szerintem nem pont ma este akarna rám hajtani, bár ha igen, tényleg meglepődnék.*
- Akkor induljunk! *veszem is át a vezető szerepét, így előre is megyek és ha a fiúk szemfülesek, akkor hátsómnál láthatnak ám egy kis földet a fekete nacin... Én ugyan nem vettem észre és nyugodtan haladok is Mystral felé, tehát rajtuk áll, hogy tudatják-e velem vagy így maradok.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-27, 10:16 pm

*Hiába kezdődik testedzésnek, verseny lesz a vége, mely ismét megszakad, s utoljára Vixilien-nél állapodunk meg, mivel kiáltása miatt rohanással egybekötve sietünk segítségére a magunk módján, majdnem átgázolva egymáson.*
- Akkor rendben. *bólintok egyet a lány szavaira, s miközben meggyógyítani próbálom, a beszélgetés tovább folyatódik érdekes választ kihozva a másikból. Pillantásom laposan talál rá, rávillanva a kis pírre, de csupán egy elégedett, pimasz mosoly a válaszom.*
- Ha gondolod összetörheted magad még egyszer egy előre megbeszélt időpontban, helyszínen, és odasietve megmentelek, mint a lovag, de ekkor majd a másik verzió lép életbe. *zengem mély hangon, egy finom kis kihívó éllel benne. Nem zavartatom magam, egészen érdekes felfogásom van az illemről, erkölcsről, a világképem néhol zavaros, sarkalatos. Tovább viccelődöm, azonban a lány nem találja olyan humorosnak mint én, így simítok végig bokáján megnyugtatólag.*
- Ugyan már, biztos vagyok benne, hogy seperc alatt rendbe raknád magad. Ha rontanák is csak véletlen... *magyarázom meg komolyan, de egy bujkáló mosollyal szám sarkában.* - Azért kíváncsi vagyok, milyen átkot szórnál rám. *teszek egy megjegyzést, beletekintve a lány szemeibe is kérdőn, hogy biztosan kapjak választ. Csak részlegesen sikerül a kísérlet, melyet a velem futó fiú fejez be, és Vixilien hálálkodásával együtt halad tovább a beszélgetés egy kis bemutatkozással. Kérdésére viszont tekintetem a srácra ugrik, s most karba font kezekkel nézek rá, magyarázatot várva, de jómagam nem nyilvánulok meg agresszíven. Kíváncsi leszek... de már egyezkedünk is a továbbiakról, s Tom szavaira megrázom a fejemet.*
- Több kell ahhoz, hogy teljesen kész legyek, akinek meg nem tetszik, az majd megmondja nekem. *vonok vállat, hiszen nem izzadtam le, egy kellemes kis futás volt csupán a mai program, és elméletemben Vixi is egyetért úgy ahogy. Leplezetlenül mérem őt végig, majd el elismerő biccentéssel nyugtázom.*
- Tökéletes vagy így. *jelentem ki, s ha minden igaz, akkor megindulunk a klubb irányába. Ahogyan haladunk, úgy veszem észre hirtelen, hogy sentinelem hátsója bizony nem teljesen tiszta, s ahelyett, hogy szólnék neki, egyszerűen közelebb lépek, gyakorlatilag mellésimulva, kezem pedig hátsóján csattan, de nem nagyon, éppen úgy, mintha éppen leporolnám, ugyanis a mozdulat ezt is tartalmazza.*
- Kicsit poros volt... *jegyzem meg azonnal a másik szemeibe nézve, s míg elmosolyodom, nagyon finoman, szinte észrevehetetlenül, de ujjaim bele is markolnak a formás testrészbe. Vajon ehhez mit fog szólni ő, vagy Tom?*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-27, 10:34 pm

*Úgy tűnik, ma mindenki félreérti őt, de hát egy fene. Ez néha így sikerül. Csak figyeli nyugodtan a másik kettőt, miközben akkor várakozik, meg válaszolgat is, hogy mi van. Mikor bemutatkoznak egymásnak és szemeit forgatja, azt nem arra tette, hogy ezzel bántson bárkit is. Igazából itt a fiú furcsa válaszára, azaz kérdésére ment a szemforgatás. Mivel elég szokatlan volt ez a felállás, hogy egymás mellett futnak, de még azt sem tudják ki a másik, és hát mivel Zaine ezt szavakba öntötte, Tom nem tehetett róla, de legbelül mulattatta a dolog. Így most gyorsan válaszol is Vixinek, mielőtt még félreértik, bár úgy tűnik, ez már sikerült.*
- Nincs semmi baj, csak mulattat, ahogy Zaine előadta azt, hogy együtt futottunk, és utána nekem szegezi a kérdést, hogy ki vagyok. *emeli fel két kezét védekezőn, de látszik, hogy tényleg nem akart megbántani senkit. Inkább jól szórakozik ezen a kialakult helyzeten.*
- Tudod jól, hogy csinosnak tartalak... Mindenhogyan. *fordul a lányhoz mosolyogva, mert őt aztán nem zavarja, hogy mindannyian kiizzadtak, vagy épp koszosak a talajjal való érintkezés miatt. Közben leszedi a pulóverét a derekáról, majd a vállára dobja, úgy sokkal kényelmesebb. Aztán már meg is indulnak a klub irányába, de amit Zaine tesz Vixivel, azon még Tom is egy kicsit felhúzza az agyát. Az rendben van, hogy flörtöl vele, na de ez a viselkedés. Így torpan meg mérges tekintettel, aztán elgondolkodva figyeli őket, majd egy nagy sóhaj után vállat von, és szépen lemaradva hátul lépked. Úgy tűnik, jobb, ha inkább Jackievel kezd ki, Vixi még mindig barátnak tartja. De ha már itt tart, ez nem is gond. Úgy is azt beszélték meg, hogy barátok lesznek, amíg máshogy nem döntenek. Ezen elmélkedve, tarkóján összefűzi két kezét, majd a társai mellé lépkedve figyeli őket, nagy lelki nyugalommal a képén.*
- És ha odaérünk, ki fizeti az italt? *néz kíváncsi zöld szemeivel Vixire és Zaine-re, majd újra az utat figyeli, s közben mosolyog. Ha jól gondolja, akkor ezek ketten nem hoztak magukkal semmit a pálcájukon kívül, így Tomra hárul majd a feladat, hogy fizesse az italokat. Személy szerint ez nem is zavarja, csak gondolta megkérdezi, ha már a klubnál tartanak.* - Csak, mert nem úgy néztek ki, mint aki pénztárcát hord magánál, mikor edzeni megy. *mondja nekik őszinte hangon, s akkor haladnak is tovább.*
- Meghívlak titeket. *teszi még hozzá, majd akkor előrébb megy, nem akarja zavarni őket, közben tarkóján összefont kézzel, fütyörészve egy dalt halad tovább öles léptekkel. A maga 180 cm-vel úgy is gyorsan tud haladni.*

//És most fagy egy kicsit.//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-08-29, 11:01 am

// Halotti mágia 2. házi //

*Az enyhülni látszó idő engem is előcsalogat a kastély hűvös falai közül, így nekivágok egy kellemes erdei sétának, hogy leckeírás után kiszellőztethessem a fejemet. Ehhez mérten egy fekete-fehér kockás térdnadrág és egy fehér ujjatlan póló van rajtam, mert bár nincs 30 fok, azért a meghűléstől sem kell tartanom. Jó fél órás sétát követően elég mélyen behatolok a fák közé ahhoz, hogy elérjek egy gazzal sűrűn benőtt tisztásra. Nekidőlök egy jókora fa törzsének, innen figyelve a többi faóriást, amint komor méltósággal körülállják a picinyke tisztást. A hatalmas kontraszt egyből ecsetvégre kívánkozik, így egy ideig megbűvölten figyelem, micsoda nyüzsgés folyik a megannyi színpompás virág körül, míg a fák tövébe alig jut el néhány megtépázott fénycsóva. Minthogy nem hoztam magammal a felszerelésemet, igyekszem pontosan megjegyezni az apró részleteket, hogy később minél élethűbben le tudjam majd rajzolni a természet e szeletkéjét. Egyszer csak egy hangos pukkanásra és egy hirtelen materializálódó fekete alakra leszek figyelmes. Még fel sem fogom a látottakat, mikor a férfi őrült kacagással felém veti magát, pálcájából tűzlabdákat eregetve rám, kiszámíthatatlanabbul, mint egy magyar mennydörgő. Diplomáciai megoldásokra nincs időm: jó reflexeimnek és a több éves vívásóráimnak köszönhetően sikeresen ugrálok el a különféle tűzvarázslatok elől mindaddig, míg meg nem botlok egy kiálló gyökérben, melyet sikeresen elrejt az aljnövényzet. Az eltévedt tűzlabdák fekete, füstölgő nyomokat hagynak a fák törzsein, valamint a bal vállam közelében. A hirtelen belém hasító fájdalomtól felkiáltok, majd az első sokk elmúltával kétségbeesetten próbálok a pálcám után kapni, ezzel egy időben pedig behúzódni a legközelebbi fa takarásába. Rejtekhelyemről kikémlelve azonban sehol sem látom támadómat, aki pont olyan hirtelen tűnik el, mint ahogy felbukkant. Kissé megkönnyebbülten veszem lajstromba az elszenvedett károkat. A felkaromra beszerzett csúnya sérülés felszíne még mindig füstölög kissé, mintha az elszenesedett hámréteg indián módra füstjelzéssel akarna s.o.s. jelzést küldeni. Egy mugli gyerek valószínűleg most vizes borogatással hűtené le a sebet, én azonban tanultam egy igencsak hasznos gyógyító varázslatot, így egy kis ügyességgel hamar megszabadulhatok a csúnya és igencsak fájdalmas sérüléstől. Pár másodperc alatt felmérem az előttem elterülő tisztáson növő kisebb bokrok méretét és az általuk birtokolt energiát. Ugyanis csak nálam kisebb, vagy velem azonos méretű növények jöhetnek számításba, így most nagyon örülök, hogy ilyen nagyra nőttem. Tompán lüktető karom sürgetésére odatámolygok egy alacsony cserjéhez, mely termetét húsos leveleivel ellensúlyozza. Feltételezhetem tehát, hogy elegendő energiát tárol magában ahhoz, hogy meggyógyítsam magam vele. Sérült balommal igyekszem átfogni a legtöbb ágát, míg a pálca hegyét sérült karom közepére igyekszem irányítani. A biztonság kedvéért felidézem az órán tapasztaltakat: elképzelem, miként szivárgott át belém az ott használt növény életereje, így jóval magabiztosabban vágok bele a varázslatba. Persze ehhez a megfelelő ige is kellene, aminek csak az első fele ugrik be, ám némi töprengés után megtalálom a varázsigét alkotó második szócskát is.*
- Sanguis Suctio!* mondom határozottan, bár hangom majdnem megbicsaklik a fájdalomtól a szó közepén. Egy pillanatig elönt a kétség, hogy sikerült-e megkezdenem az energiaszipolyozást, vagy bizonytalanságom kihat az eredményre. Már készülök megismételni a varázslatot, ám ekkor halványan megérint az ismerős, kissé csiklandós érzés. Ez gondolom annak a következménye, hogy nagyon lassan kezdenek összeforrni a szöveteim, illetve a régiek helyett újak alakulnak, köszönhetően a növényből belém áradó energiának. Saját erőből valószínűleg hetekig eltartana, mire a látványos gyógyuláshoz elegendő alapanyagot összeszed a szervezetem. Így azonban néhány perc leforgása alatt ismét puha, egészséges bőr feszül a felkaromon, hála az órán tanultaknak. Sajnos a növény már kevésbé örvend jó egészségi állapotnak: zöld levelei egytől egyig elfonnyadnak, és mintha az egész bokor kissé összement volna, annyira elszárad a varázslat következtében. Mint egy gyógyszeres fiola, melyből kiitták a bájitalt: csupán porhüvelyként feketéllik az első szélrohamig, mely valószínűleg szét is szórja az elfonnyadt leveleket. Az előttem kornyadozó cserjén végbement változásra a folyamat végéig fel sem figyelek, mivel még mindig megbűvölten tanulmányozom, miként nyeri vissza bőröm korábbi halovány színét. Megkönnyebbülve nyugtázhatom azt is, hogy immár nem látszik ki az a kevéske izomszövet, melyet az utóbbi időben a felkaromon sikerült növesztenem. A folyamat abszolút lezárásaként óvatosan végigsimítok a gyógyult felületen, hogy egyéb érzékszerveimmel is megbizonyosodjak róla, sikerrel jártam. Az iménti incidenstől némileg elmegy a kedvem a kirándulástól, így még mindig kissé feszülten visszaindulok az iskolába, ám pálcámat készenlétben tartom, hátha visszatér iménti támadóm. Remélem, hogy csak valami őrült garázdálkodik a környéken, és nem egy ellenségem bérelte fel, hogy végezzen velem. Bár akkor valószínűleg nem hagyott volna csak így itt. Ennek ellenére míg vissza nem érek Mystralba, majd onnan az iskola falai közé, a biztonság kedvéért minden vaskosabb fa mögé bepillantok. Paranoiás? Kicsoda? Ééén?*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-09-01, 8:58 pm

-Áh! Nem igaz! Na még egyszer...*Morgok magamba miközben a szememből elsöpröm a vörös fürtjeimet. Már legalább fél órája gyakorlok, de még mindig nem nagyon jutok egyről a kettőre. Árnymágia könyv ott hever a pokrócon kinyitva az árnycsápoknál. Bal kezemet felemelem melyben a pálcámat tartom és egy faágat pécézek ki magamnak.
-Umbra vincula!*mondom ki az igét és amennyire tudom a jobb kezembe koncentrálom az energiámat. Majd figyelem, hogy egy árnycsáp előtörjön a pálcámból és a faág felé irányítom. Arra koncentrálok hogy átfonja a csáp a faágat és eltöri. Át is fonja és hallom is a reccsenést majd leesik a földre az ág. Csillogó szemekkel elmosolyodok majd leengedem a kezemet.*
-Na végre sikerült! Na akkor még egyszer!*Mondom lelkesen és ismét felemelem a kezemet majd egy másik ágat nézek ki. Vékonyabb mit az előbbi ezért most ha minden sikerül össze szeretnék roppantani az ágyat több részre. Így ismét kimondom a varázsigét és ha megjelenik az árnycsáp majd teljesen ráfonódik az ágra.*
~Összetörsz!~*koncentrálok az ágra még jobban és ekkor csak nyikkan egyet, de csak egypár levél lehullik az ágról. Fintorogva ráesek pokrócra majd ismét átolvasom a fejezetet. Közben szeretnék egy sikerélményt is így egy régi varázslathoz folyamodok.*
-Avis.*Mondom egykedvűen és elmosolyodok mikor a madarak kirepülnek a pálcám végéből. Hátamra fordulok és figyelem ahogy elszállnak. Erőt veszek a madarakból és feltérdelek, hogy ismét próbálkozhassak. Sajna nem sikerül ismét most már elégé dühös vagyok ezért jobb kezembe veszem a pálcámat és az ágra szegezem.*
-Deprimo! Deprimo!*Ordítok a fával melyről leszakad végre az ág, de itt nem állok meg hanem még aprobb daraaabokra roppantgatom.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-09-01, 9:10 pm

* A délután majdnem egészét Éliassal töltöttem, méghozzá igen kellemesen. Meglepő, de szimpatikus volt a srác, főleg azért is, mert tigrise nem tartott most vele, számomra pedig nem jelentett így akkora veszélyt: bátran szájalhattam, ahogy torkomon kifért. Na de most már a kastélyon kívül vagyok, s bár megszoktam, hogy furikázzák popómat, most a révésztől csak azt kértem, ne Mystralhoz vigyen, hanem a sziget azon oldalához, ahol az erdő is található: onnan gyalog megyek. Bulizni indultam, de most semmi kihívó szerelés, vagy legalábbis a hűvöskésebb idő miatt lazábbra vettem a figurát, ez pedig nem igen megszokott tőlem, de így is tudok ám kinézni. Lábujjaimtól egészen csípőmig végig neccharisnya, felül egy nagyjából térd felett picivel érő, mélyszürke szoknya. Lábaimon fekete, térdig érő bakancs, ami mégis csizma jellegű, tele van csatokkal, és persze bőrből van, ami alap nálam. Felül egy fekete, passzos trikó, efelett pedig egy szintén fekete bőrdzseki, s még pofinom is a smink elég sötét tónusú: több most a fekete, mint általában. Lazább vagyok, de mégis durva lehet kinézetem, még a pálca is ott van kezemben, s mivel mikor kiszálltam a révész csónakjából, egy Lumos segítségével teremtettem fényt magamnak, a kis fadarabbal világítva magam előtt haladok befelé az erdőbe. S ahogy egyre bentebb és bentebb érkezem, egy seregnyi madár röppen felém, melyen elől le is bukom meglepetten, majd valaki mintha robbantgatna a fák között, tehát arrafelé világítok, és lépdelek is bátran, végül meg is pillantom a pokrócon heverésző lányt, ki összefüggéstelenül szórja átkait mindenfelé. *
- Öö.. szia. Te mit csinálsz itt? Valaki megtámadott, és madarakkal védekeztél? * bökök hátra magam mögé a sereg felé, kik már rég elröppentek innen, s bizony várom is a magyarázatot.. de minden bizonnyal egy bugyuta helyzetbe csöppentem: semmiféle fenyegető jelet nem látok sehol sem. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-09-01, 9:39 pm

*Úgy döntök ideje egy kicsit jobban bele mélyednem a tanulásba ezért az árnymágiát vesszem elő melyből nem igen jeleskedek. Gyakorlás helye nem más mint az erdő hol most is vagyok egy pokrócon heverészve. A gyakorlás nem a legjobban sikeredik hisz csak néha-néha törik le az ág amit épp kipécézek magamnak. Dühömben ismét átolvasom a fejezetet mely az árnycsápot poncolja és hogy valami sikeredjen is madarakat varázsolok elő a pálcámból. Ismét neki futtok egy az ágnak, de sajna nem nagyon jön össze ezért inkább elkezdem roppantgatni. Mikor valaki megszólít automatikusan fordulok meg és rászegezem a pálcámat. Látom hogy nem áll szándékába rám támadni ezért egy kicsit elpirulva engedem le a pálcámat majd elsöpröm a szemembe logó tincseket.*
-Őh... izé... bocsi vagyis szia.Hát árnycsáppal próbálok faágakat összetörni, de nem nagyon jön össze és mérgemben másik megoldással töröm össze az ágakat, amint láttad. *mondom közben végig mérem a lányt ki velem egy idős lehet, de egyáltalán nem úgy fest ki mint én, bár az is lehet hogy máshova indult és csak véletlen került ide. Legalább is az öltözéke ez súgja nekem. Rajtam csak egy egyszerű farmer rövidnadrág és egy vörös trikó van. A lábamon meg a szokásos fekete szandál. *-A madarakat csak azért varázsoltam mert az felvidított.*Teszem hozzá, mert a madaras kérdésre nem feleltem egyből. Közben támad egy ötletem, hogy önző módon most segítséget kérhetnék tőle, bár nem is lennék nagyon önző hisz legalább ő is gyakorolna.*
-Ő Lehet hogy ez most hülyén jön ki, de nem tudnál nekem segíteni egy kicsit árnymágiából? Nem tudom hogy mennyire vagy jó belőle, de én nem a legjobb vagyok ebből a tárgyból.*magyarázom neki a helyzetet és remélem hogy fog nekem segíteni. Közben nem akarok bunkónak tűnik ezért gyorsan be is mutatkozok.*
-Egyébkén Ashi Angel vagyok.*nyújtom a jobbomat és ha elfogadja akkor kezet fogunk ha nem akkor nem. Közben ismét próbálkozok. Felemelem a bal kezemet melyben a varázsbotot szorongatom, majd kimondom az igét miközben jobb kezembe koncentrálom az energiámat. *
-Umbra vincula!*mondom miközben figyelem a földön heverő fadarabbot mely felemelkedik ahogy elképzeltem magamba, de le is esik. Mikor a földdel érintkezik leengedem a bal kezemet és a varázslatnak vége.*
-Látod nem megy!*nyafogok neki egy kicsit, ha még ott van.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-09-01, 10:00 pm

* Szórakozni indulok, de ehelyett valami madárraj jön nekem az erdőben, amely felkeltve érdeklődésem vezet el végül néhány hozzám igen közelben lévő fához, ahol egy pokrócon fetrengő leányzót láthatok. Különös, napozni sem ilyenkor szokott az ember, ruhában meg főleg nem, de ahogy megszólítom a lányt, na meg erre már hallhatom is, amiket mond, szemöldökeimet felvonva pislogok még párat, mielőtt elvigyorodnék. *
- Árnycsápok. * ismétlem a szócskát, kiragadva a lényeget, mert hát én nagyon nem a Cruoris házat bővítem szerény személyemmel, így nem is annyira téma nálam az árnymágia, az viszont már egy másik kérdés, hogy nem annyira a szívem csücske, ugyanakkor mégis hasznos, és tulajdonképpen még jól is megy. De nem is erre kérdeztem, sőt, inkább a madarak érdekeltek volna, én azokkal találtam szembe magam az imént, s már kérdezném is ismét, akkor mi a fenéért kellettek a madarak, újbóli megszólalása pedig válasz kérdésemre. *
- Szóval felvidítottak a madarak? Ez édes, komolyan. * nevetek is fel picit gonoszkás hangnemben, kedvem van most kötekedni, és egyértelműen fentebb érzem magam nála, aki egy sima alap varázslattal próbálja helyettesíteni a keményebb, és hasznosabb dolgot méghozzá, na meg abból, amit gyakorolna, csakis arra tudok következtetni, elsős még ő is. Talán már találkoztunk is valamelyik órán, de nem dereng az arca. Újabb kérdését hallva kérdő tekintetem lövell felé, majd egy sóhajjal adom meg magam, nem mintha sok kedvem lenne hozzá.. de azért egy kis gyakorlás nekem sem árt. *
- Hát pesztrálni nem foglak, bocs, és magyarázgatni se nagyon, az nem az erősségem. * egyezem bele valamilyen szinten, de hárítok mégis, a felém libbenő kezet pedig el is fogadom. * - Chloe Walsh. * hallhatja nevem, majd már vissza is húzom, szoknyámba törölve kissé orrhúzósan kacsómat, amivel kezet fogtunk, de nem szólalhatok meg ismételten, hisz egy kis bemutató következik, ami már próbálkozásnak is szánalmasan hat.. *
- Akkor te sem leszel árnymágus. * csóválom meg fejem, majd automatikusan kapom át bal kezembe pálcám, melyet az ég felé szegezek, s amennyire csak tudok, koncentrálok. *
- Umbra vincula. * mondom hangsúlyosan a második u-t, miközben koncentrációm és energiáim gyűjtése átterelődik jobb kezembe, oda próbálom koncentrálni, hogy előbb egy tökéletes csápot idézhessek meg. Működik is elsőre, nem akarom sokkal kezdeni, annyira rengeteget nem is tudnék létre hozni még, szóval erre az egyre koncentrálok továbbra is. Gonosz módon Ashi felé irányítom, pontosabban takarója egyik csücskét kapom el a csáppal, mely szépen rátekeredik, összegyűrve a takarót, s úgy irányítom, hogy húzni kezdje a földön pár centi erejéig a takarót. Végül leeresztve pálcás kezem szüntetem meg a varázst, a csáp eltűnik, én pedig öntelt mosollyal teszem csípőre kezeimet. *
- Így kell ezt, kislány. * döntöm meg buksimat is, kíváncsi vagyok, mit reagál rá.. most már csak azért sem fogom itt hagyni csak úgy, hiszen érdekel, mennyire lesz ügyes vagy éppen béna. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-09-01, 10:31 pm

*A gyakorlás nem igen sikerül ezért ledőlök a kiterített pokrócra majd, egy kis olvasás után ismét a kezembe vesszem a pálcámat hogy kimondja egy röpke szócskát mely segítségével madarak születnek meg és szálnak szabadjára annyira jól sikerül ez a ige hogy erőt ad az újabb próbálkozásomnak mi nem sikerül és dühömben egyszerűbb módon töröm le az ágat. Mikkor végzek még mindig dühös vagyok, de ekkor valaki meg szólít és ráfigyelek. Elkezd érdeklődni a madárkák után én meg elmesélem neki, hogy miért is varázsoltam a válaszára csak fintorgok egyet majd utána szólalok csak meg.*
-Egy kicsi siker élmény kell mindig.*Mondom dacosan mert nincs hozzá hangulatom hogy engem kóstolgassanak. Közben eszembe villan egy jó ötlet és meg is kérdem tőle, hogy lenne-e kedve segíteni nekem egy kicsit a gyakorlásban.*
-Nem is várom, hogy pesztrájának csak azt hogy valaki mutassa meg nekem egyszer kétszer a helyes varázsaltot.*mondom el neki hogy nekem mi is kell. Közben nem akarok bunkó lenni ezért be is mutatkozok amit viszonyoz is a másik, vagyis Chloe. Kéz rázás után ismét próbálkozok ami siralmasan sikerül és teljesen leégetem magam előtte. A mondatára csak elhúzom a számat, mert igaza van. Figyelek ahogy ő csinálja és meg kell állapítanom hogy ő sokkal jobb mint én. Hisz sikeresen elhúzza a pokrócot amin épp ülök. Kicsit meg is lepődők, de nem hagyhatom ez szó nélkül. Hisz megfigyeltem hogy kell csinálni.*
-Szóval így.*Bólintok egyet majd ismét megmutatom a pálcámnak a csillagos eget és kimondom a varázsigét .*
-Umbra vincula!*mondom és ahogy előbb Chloe most én is kihangsúlyozom a második U-t és ismét a jobb kezembe gyűjtöm a kosza energiáimat meg azt amit csak lehet. Egy erős csápra koncentrálok és a könyvre amely mellettem hever. A csáp megfogja a könyvet és fel emeli. Megörülök egy kicsit de ugyanúgy koncentrálok és elkezdem ide-oda mozgatni a könyvet. Chloe felé irányítom a csápot majd vissza a pokrócra. Leengedem a kezemet és és a könyv leesik.*
-Hupszi erről elfelejtkeztem... De ez már jobb volt mint az előbbi nem?*kérdezek rá és reménykedek hogy igazat ad nekem.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-09-01, 10:46 pm

* A madaras csajszi kissé vicces számomra, s hamarosan már azt is megtudhatom, gyakorolni óhajt, amihez az én segítségemre lenne szüksége. Nem nagyon vagyok én a legoptimálisabb választás ehhez, se ha így akarja.. max röhögök egy jót és itt hagyom, nem kapok én azért senkitől semmit, hogy mutogassak és tanítsak bármit is akárkinek. *
- Ahhoz ott van a tanóra, és Sideris magiszterasszony. Talán őt kéne felkeresned, ha valami nem megy árnymágiából, ő tudja a legjobban elmagyarázni neked, és megmutatni a dolgokat. * reagálok ilyesfélén egy halk sóhajjal, amely beszéd közben távozik tüdőmből, majd már be is mutatkozunk, bár fene sem érti, minek kell most ezt még. Persze nemes vér csörgedezik bennem, egyértelműen meg is adom magam a tiszteletteljes gesztusnak, majd szépen azt is végig nézem, hogyan rontja el a szerintem egyszerű varázslatot. Nem tudom, mi történhetett, egyszerűen talán nem koncentrál eléggé, és énszerintem, mint kevésbé szakavatott szem szerint nem is csinált mindent teljesen jól, ahogy látom. De nem fogom felhívni mindenre külön a figyelmét, mit mondtam, se pesztrálni, sem pedig szájba rágni nem fogok neki semmit.. arra ott a könyv, vagy az említett nő is esetleg. Ehelyett most én bemutatózom neki egy tökéleteset, kihívóan tekintve felé mindezek után, egy próbálkozását még megvárom mindenképpen, na nem mintha érdekelne sikeressége. Ugyanakkor most mintha figyelt volna, szépen létre is hozza a csápot, de én most gonosz módon nem várom végig, míg befejezi, inkább miközben parádézik a könyvvel, részemről két csápot idézek meg, mindkettőt teste felé irányítom. Négy kéz csak elég ahhoz, hogy felemelje őt a levegőbe, tehát köré tekerednek szorosan a csápok, ügyelve arra, kezeit ne fogjam le, nem lefegyverzés a cél, s egész egyszerűen felemelem őt onnan, hogy a mellette lévő, vaskos törzsű fa egy masszívabb ágára navigáljam a csápokkal, majd megszüntetve azokat vigyorgom is fel rá. *
- Tetszik ez a gyakorlás, azt hiszem. * kiáltok fel a vélhetően az ágon csücsülő lány irányába, s talán ezt majd egyfajta provokációnak veszi, és talán még rajtam is ki meri próbálni a csápot vagy csápokat, ahogyan én is tettem az előbb. Mennyei érzés végre valaki fölé kerekednem.. komolyan élvezem a helyzetet, de kivárok, most ő jön szerintem, mégis korrektül szemtelenkedem vele. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-09-01, 11:20 pm

*A tanulás közben találkozok egy lánnyal, ki úgy néz ki a madaraimmal találkozott. Egy kicsit beszélgetünk mikor neki szegezem az egy kérdést, mire félig igenlő választ is kapok. Kifejtem neki hogy nem kell engem tanítani csak megmutatni, hogy kell csinálni. Erre kapok egy választ melyet szívem szerint meg sem hallanám, mert nem szívesen zaklatnám az elfoglalt magiszterasszonyt elsős tanagyaggal ami még egyszerűnek is van leírva.*
-Ha nagyon nem menne hozzá fordulok, de addig nem akarom zaklatni.*nyögöm ki a végén majd a bemutatkozásra kerítek sort. Rövidre fogjuk mindketten így hamar vége és bemutatom az egyik leggyalázatosabb próbálkozásomat. Reménykedve figyelek Chloera hátha valamit elleshetek tőle, mert hogy megkérdezni nem fogom az már fix. Meglep a cselekvése, de valamit sikeresen leszűrök az ő bemutatójából is, amit hasznosítok a is a következő legjobbnak tűnő próbálkozásomnak. Legalábbis azt hiszem egészen addig meddig a lány fel nem akar ültet a fára. Nem vesztem el a fejemet és végig koncentrálok a könyvre, majd leengedem egészen a földig és csak akkor engedem le a pálcás kezemet. Abban a pillanatban kerülök a fára is.*
-Nekem is.*nevetek majd neki dőlők a fatörzsének és miközben a lombkoronához emelem a pálcámat és kimondom a szavakat imént is helyes kiejtéssel.*
-Umbra vincula!*szólok és ha lehet még jobban koncentrálok, hisz most egy nagy falatot választok. Három csáp jelenik meg a kettő meg indul a lány felé és egy kisit közelebb hozzák felém pontosan a szembe lévő fára ülteik és ott megfogják kitámasztják, hogy véletlenül se eshessen le ekkor lép akcióban a harmadik csáp mely eddig meghúzta magát a faárnyékában. A lány oldalát elkezdik csikizni. Egy kis idő után elhúzom a harmadik csápot és utána nem sokkal a másik kettőt is majd leengedem a pálcás kezemet*
-Na ez hogy tetszett?*Kérdezem rókamosolyommal.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-09-01, 11:33 pm

* Javaslom első körben, hárítás és jó akarás szempontjából is a magisztert, ki azért tőlem sokkal inkább ért ehhez, de ha Ashinak én kellek, hát rendben. Pimasz leszek, mint általában, s ez már bemutatkozásomkor is érzékelhető, na meg ezután is, mikor már elkezdem a varázslást, amit végül már élvezek is. Eleinte bugyutaságnak tartottam tényleg, hogy itt maradjak vele gyakorolni, ám most már kissé meg is viccelem, nehezítek gyakorlatán azzal, hogy közben két csáppal emelem a magasba, s pakolom fel egy fára. Nem sikerül kizökkentenem, s talán ez plusz pont lesz a későbbiekben is számára, sőt, a könyv a földön landol, ő pedig a várt hatással ellentétben még élvezi is, hogy picit kiszúrtam most vele. *
- Hát téged sem könnyű felbosszantani. Sajnálatos, pedig úgy szórakoztatóbb lett volna.. * kiáltok még fel vigyorogva, szánakozó arckifejezés ez, s nagyjából rögtön le is olvad a színjátszás minden jele szép pofimról, főleg mert három létrehozásával próbálkozik. Sosem éreztem még csápokat testemen, és igen csak különös érzés az, ahogyan elemelkedem a földtől. *
- Vigyázz rám, hékás. Ha leesem és nyakam töröm, te leszel a hibás! * pukkadok be máris, azért ennyire nem kéne sokat képzelnie, hogy majd csak úgy felkap, bár én is védekezhetnék, de nem is akarok, és az időm is kevés volna hozzá.. ez az elsődleges probléma. A fán ülve immár láthatom meg végül ismét a harmadikat is, amely ugyan eléri testemet, de mivel én magam csak alkalmi csikis vagyok, így egy unott sóhajjal pislogok felé. *
- Ez nem fog menni. * rázom meg buksimat, majd egy apróságot eszelek ki, amihez kezeim sem kellenek. Pszichokinézissel rántom ki pálcáját kezéből, mert arra koncentrálok most, hogy magamhoz lebegtethessem azt, így pedig ha minden jól megy, pálca nélkül varázsolni sem fog tudni, tehát a csápok is megszűnnek, a pálca pedig kezemben landol, amivel egy lendületet véve le is ugrom a nem túl magasan lévő faágról, végül visszalebegtetve hozzá a pálcáját. *
- Van még valami a tarsolyodban vagy kellőképp elegendő volt a gyakorlás? Csak mert én mennék tovább, bulizni indultam. Egyedül. * fonom össze formás melleim előtt karjaimat is, kérdő tekintetemmel nézve rá. Így is elvesztegettem pár értékes órát, de talán már inkább csak egy séta lesz ebből, vagy előkerítem a kondis tetkost, hogy töltsük együtt az éjszakát, szórakozzunk kicsit. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-09-02, 12:05 am

*A csaj javaslatát elnapolom, hisz azért jobban szeretek egy kicsit szenvedni mielőtt magiszterhez fordulnék segítségért. Különben is lehet hogy Chloe ha megmutatja párszor már menni is fog. Egy szerencsétlenül sikeredet árnycsáp után már egy sokkal jobbat tudok létre hozni úgy hogy még jobban koncentrálok és kihangsúlyozom az vincula szócskában az U betűt. Így már könyvet tudok cipelni egy árny csáppal és ez azt jelenti hogy tanuló képes vagyok ha csak egyszer is megmutatják. Meg szeretne zavar a könyv ide-oda cipelésében és feltesz egy faágra, csak hogy én nem vesztem el a fejemet és szépen leteszem a könyvet majd utána a pálcámat is leengedem. Látszik hogy egy kicsit élvezi a másik is a helyzetet és nem csak én.*
-Ha így akarsz kikészíteni akkor még sokat kell gyúrnod.*Válaszolok neki nevetve majd ismét koncentrálok és három csápra teszem fel a tétet, kicsit meg lep hogy sikerül, de ez arra ösztönöz hogy jobban figyeljek oda mikor már Chloe is a fán van elő bukkan a harmadik csáp és elkezdni csikizni. Sajnálatos módon nem jön össze a tervem és még a pálcámat is elveszi.
-Kár, pedig jó buli lett volna, de azért a pálcámat kérem.*mondom és figyelem ahogy visszaadja nekem biccentek és a kérdésére csak sóhajtok egyet.*
-Pedig kezdtem jól szórakozni, de akkor menj csak úgy is hamarosan én is megyek.*Mondom hisz a terveim között szerepel az esti séta.*-Köszi a segítséget jó volt, és érezd jól magad szia.*köszönök el és ha elment akkor ismét felemelem a pálcámat és a jobb kezembe koncentrálom az energiámat .*
-Umbra vincula!*mondom és elő bukkan két csáp melyet arra ösztönök hogy szedje le a pokrócról a dolgaimat és hajtsa össze a lepedőt. Ha evvel végezzek leengedem a kezemet és így a varázs is meg szűnik majd egy hátra bukfenc kísérésével a földőre ugrok és a táskámba teszem a cuccaimat.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-09-02, 12:19 am

* Elég érdekes ez a kis gyakorlás, de talán végül még belátom, nekem is jót tett némi pálcaforgatás. Nem fogok legalább berozsdálni, és hát azért elő kell szednem azokat a tárgyakat is, amelyek annyira nem a szívem csücskei, legalábbis egyelőre. Kezdem viszont jól érezni magam mind a bőrömben, mind pedig ebben a helyzetben, mivel kreatívkodhatom is egy kicsit, fene sem gondolta, hogy mi mindenre lehet hasznos egy ilyen csáp. Gonosz kis megjegyzésem viszonzásra talál, ugyanakkor csak egy grimaszt kap a leányzó, majd már érzékelem is, hogy testemet szorítva csápjai próbálnak felrakni most fentre, a vele szemközt lévő fára. Ehhez is akad néhány szavam, jó pár hozzáfűzni valóm, de egyben érkezem meg, nem is túl magasra, hogy ismét túl járjak az eszén, pálcáját elvéve tőle szabadítva fel magam a csápok szorítása alól. *
- Hát, ha annyira jó buli lett volna, hogy lehet, leesem innen, ha véletlenül megszakad a koncentrációd.. az annyira nem jó buli. * huppanok le talpaimra a földre, mint valami ügyes kiscica, s ahogy kérte, sőt,kérés nélkül is visszaszolgáltatom neki a pálcát. Nem érnék azzal semmit, ha elvenném tőle: nem jelent fenyegetést, legalábbis nem érzem úgy, amúgy sem tűnik olyannak, aki csak úgy rám támadna, és így tovább. Közlöm is vele finoman, ha nem bánja, én lépnék, van jobb dolgom is, mint itt gyerekeskedni néhány csáppal. *
- Örülök, hogy segíthettem. * biccentek is felé, bár ez annyira nem őszinte, majd egy integetést követően megigazgatom ruhámat, hogy hátat fordítsak neki, újból fényt csalva elő pálcámból, s így veszem az irányt mégis Mystral felé. Út közben valószínűleg fel fogom hívni alkalmi "barátomat", de szerintem még betérek a fogadóba egy üveg italért, s reménykedem, hogy belemegy az éjszakázásba.. továbbra sem tartom cikinek mindezt, ő is kereshet engem, de én diktálok és kész. S ha mindezzel megvolnék, minden bizonnyal visszafelé veszem az irányt a suliba, vagy akár az is lehet, elhívom, jöjjön kicsit rázni, vagy bármi ilyesmi.. vagy egyszerűen letámadom, és nem lesz választása. *

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-09-15, 2:26 pm

*Nem hittem volna, hogy pont Zaine-el futok össze ezen a napon, de egy kicsit se bánom a dolgot. Még nem tudom, hogy miként is kellene a fiúhoz állnom, de egyelőre szimpatikus a számomra, szóval majd eldől idővel, hogy barátok leszünk-e vagy nem. Amikor viszont Seina felől érdeklődik, készségesen felelek is szavaira, de a megállapítását hallva a famulusommal össze is nézünk.*
- Én aranyos? Nem hittem volna, hogy annak tartasz. *csak ennyit mondok most, mást nem, inkább a következő kérdésre felelek, amely a famulusokat illeti.*
- Oh, ezek szerint te még nem tudod, el is felejtettem, hogy még új vagy. *csóválom meg a fejemet is, hiszen én osztottam be, erre igazán emlékezhetnék, ahogy arra is, hogy nincs otthon ezekben a dolgokban.*
- A famulusokat mi magunk készítjük el, méghozzá az első év után, ezért van minden felsőbb évesnek egy-egy állata. Ha odafigyelsz majd jelmágia órákon, neked se lesz gondod... Tudod, vannak képességeik, uralnak egy elemet és a jellemüket is meg lehet határozni. *magyarázom is el a másiknak kicsit hosszabban is, mint ahogy ő azt kérdezte, de ha valami majd még érdekli, úgyis választ kap rá. Sok tervem nincs mára, csak egy kis étel kerítése a famulusomnak, így ezt meg is osztom Zaine-el, de ahogy hallom, hogy csatlakozna hozzánk, na meg a segítségem kellene neki, egyre kíváncsibb leszek.*
- Persze, de szerintem csak az erdőbe megyek, ott pedig Seina megoldja... *bólintok is rá a dologra, majd tovább is haladunk az erdő felé, hiszen ott történik majd a vadászat és mivel már mindjárt az ösvénynél vagyunk, nem is kell túl sokat mennünk majd a célig.*
- Áh, szóval harcolni szeretnél, na és kivel? Remélem, hogy nem fog bajod esni, mert az ilyesmibe elvileg bele kellene szólnom. *jelentem is ki magabiztosan, hiszen sentinel lennék, de mégis, ha párbajozni akarnak, az engedélyezett is az iskolában, hogyha olyan szinten művelik azt.*
- És miért hiszed azt, hogy csalna? *kérdezek még rá erre, de idő közben az erdőbe is érünk, Seina pedig már neki is iramodik és hamarosan el is tűnik a fák között, én pedig csak megállok, majd pálcámat kezembe is veszem, így irányítom azt Zaine felé.*
- Gyakorolhatunk, szívesen segítek, de nem foglak kímélni se. *döntöm is meg picikét a fejem, de aztán már fejemmel jelzek is.*
- Akkor támadj rám! *nem tudom, hogy mit szeretne, de mivel én egy évfolyammal fölötte járok, így bizonyára akármivel is támad, ki fogom tudni védeni. Tudom, hogy ez nem egy komoly harc, nem akar kárt tenni bennem és én se Ő benne, éppen ezért se aggódom azért, hogy valamelyikünknek is komolyabb baja esne.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-09-15, 2:46 pm

*Néha azt hiszem, egyértelmű amit gondolok, de mivel hallom szavait, kiderül, hogy egyáltalán nem az. Lehet másképp Vixit értékelni, mint aranyos? Nehezen, bár nem ismerem annyira, hogy ezt kijelenthessem, tehát csupán bólogatok szavaira, most már szemeibe nézve. Szerencsére válaszol a kérdésemre, én pedig figyelmesen hallgatom, s aprókat bólintva jelzem, hogy értem.*
- Akkor ezek szerint nekem is lesz. Előre várom, biztosan érdekesen fogom összehozni... ahogyan ő maga is az lesz. Ugyanis még egyetlen jelmágia órán sem voltam, és őszintén szólva az anyagot sem nagyon ismerem. *rázom meg fejemet lemondóan, szememet is lesütöm kissé, ám hamar túllépek a témán, hogy a lány felől érdeklődhessek. Amint hallom, beleegyezik, tehát már egy vidámabb mosoly is arcomra ül, egészen kijelentésééig.*
- Biztos, hogy bajom fog esni, nem bízom a kölyökben. *vonok vállat, s bár elméletileg tanultam harcművészetet, egyáltalán nem vagyok mester szinten, Lucius is bevihet egy-két ütést és rúgást... már ha tartja magát a megállapodáshoz, és nem pálcával támad.*
- Bele kellene szólnod? Nem azért mondtam el, hogy megállíts minket, nem árulkodni akarok. *rázom meg a fejemet, ezzel nem árulva el Lucius nevét. Őszintén szólva, csak akkor találhatna meg minket a lány, ha éppen futni menne, mert akkor van esély rá, hogy arra viszi lába, amerre mi harcolunk, de ahhoz az időpont is kellene. Amit még én sem tudok, arról nem beszélve, hogy Lucius nem akar barlangban harcolni... a gyáva. Tehát erőltetnem kell rá.*
- Azért, mert sunyi egy alak. Úgy tesz, mintha nem tette volna meg, pedig megtette. Beszéltem vele, és valahogy úgy ért hozzám, hogy teljesen beszédültem, viszont nem támadtam még rá, és utána tovább ült, mintha mi sem történt volna. Nem meri nyíltan és szemtől szemben megtenni. *jelentem ki határozottan, elvégre ez az, amit nehezményezek. Nem szeretnék ellene pálcát használni, de érdekelne, hogy pár varázslat kivédése hogyan zajlik, illetve mivel támadhatnék. Ez amolyan biztosítás. Miközben megérkezünk, Seina eltűnik szemünk elől, a lány pedig úgy látszik készen áll a gyakorlásra. Elbizonytalanodom. Abszolúte alapvető igéket ismerek csak, emellett árnygömböt tudok létrehozni, és látszik is rajtam a gondolkodás, majd pálcámat egyszerűen kirántom övemből, és a lányra szegezem.*
- Sectumsempra! *ejtem ki az igét pár másodperc rákészülés után, hogy megfelelően rakjam egymás után a betűket, mivel rengetegszer előfordul, hogy rosszul ejtem ki az igét. Nem, nem vagyok diszlexiás. Remélem. Ha minden igaz, a varázslat sikerülni fog, ugyanis komolyan készülök, de, hogy ez elmondható-e a következőkről, azt nem tudom...*
- Azért olyannal nem fogsz támadni ugye, amit nem tudok kivédeni? Ő is elsős, tehát azt felesleges, nem tudná végrehajtani. *említem meg eme kikötésem, mivel tisztában vagyok vele, hogy ha szeretne, rövid úton legyőzhet. Ahogyan elnézem a lányt, valami kíváncsiság fog el a képességeit illetően.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-09-15, 3:01 pm

*Mivel Zainet érdekli Seina, ezért mesélek neki egy picit róla, na meg a famulusok létrehozásáról is, így érzékelem, hogy fel is keltem a srác érdeklődését, teljes sikerességgel.*
- Hát akkor ideje lenne tanulnod, méghozzá keményen, mert nem szeretném, ha a lustaságod miatt buknál meg. Nem olyan nehéz a jelmágia, menni fog az, csak akarni kell! *bíztatom is picikét, mivel engem zavarna, ha megbukna, ugyanis a buta fiúkat nem szeretem, ez tény és való. Bár közünk nincs egymáshoz, azért ezt akkor is kikötöm még most finoman neki, na meg sentinelként is a bíztatás lenne a dolgom. Nem olyan hülye ez a fiú, hogy ne lenne képes mindenből átmenni. Ahogy viszont hallom, hogy mit szeretne tőlem kérni, bele is egyezek a dologba, de az már nem tetszik, hogy valaki ellen szeretne majd harcolni.*
- Ettől függetlenül, hogyha meglátlak titeket, közbe fogok avatkozni, ezt még jobb, ha most tudod! *jelentem ki határozottan, azt pedig nem rágom a szájába, hogy sentinel vagyok és kötelességem, szerintem ezzel magától is tisztában van. Ha viszont ügyesen csinálják, akkor nem fogom megtudni.*
- Ki tudnám szedni belőled a dolgokat, de mivel kedvellek, ezért nem teszem meg és nem töröm fel a mentális védelmed, de ha valamelyikőtöknek komoly baja lesz, akkor remélem tudod, hogy meg foglak büntetni titeket! *jelentem még most ki, hogy tudja a szabályokat, majd ez után hallgatom is, hogy mi történt. Halkan hümmögök is hozzá picit, nem tudom, hogy kiről van szó, így hát túl sokat se tudok ehhez hozzáfűzni.*
- Azért sok sikert! *teszek még hozzá ennyit, majd miután a rozsomák elindul vadászni, én már pálcát is rántok és fel is szólítom a fiút arra, hogy támadjon meg valamivel, ugyanis látni szeretném, hogy mit tud. Bár kivédhetném egy egyszerű pajzzsal is mindezt, mégse teszem, hanem a pyromágiához fordulok, így hát egy vízszintes vonalat húzok el magam előtt, majd a vonal végéből kiindulva egy körrel folytatom a pálca útját, egészen addig, amíg lényegében egy kört nem írok le vele.*
- Ignis velius! *mondom is ki a varázsigét, minek következtében egy tűzburok jelenik meg testem körül és egy percen át fog fennállni.*
- Látom nem kímélsz, rögtön szétkaszabolnál. *vigyorodom el, cseppet se aggódva, hogy bármi bajom is esne, de amikor hallom a kérdését, bizony elgondolkodom rajta.*
- Olyannal nem, amit nem tudsz kivédeni, de egy másodikossal igen... Gyere rá a logikáddal, hogy miképp védheted ki! *figyelmeztetem még most, hiszen tudok vele beszélgetni, egy percig fennáll a burkom, majd miután az megszűnik, tehát az idő lejár, támadok is. Ennyi volt a felkészülés idő, rámutatok az egyik fára és már ki is mondom a következő varázsigét.*
- Flagellum vincula! *és már Zaine felé is fordítom a pálcám, miközben koncentrálok is a létrejövő indacsápokra, melyek a fiú derekára fonódnak és emelik is fel őt, nem túl magasra, csak egy méteres magasságba, majd még egy inda a fiú nyakára tekeredik és lassan kezdi el fojtogatni... na nem úgy, hogy nagyon fájjon, de azért mégis csak érezze a dolgokat.*
- Gyerünk, szabadulj ki! Nem nehéz rájönnöd, hogy milyen varázslatok segíthetnek most neked. *nem fogom a szájába adni a megoldást, ha nem jön rá, úgyis eleresztem, de így tanulhat igazán, kemény helyzetben, egy erősebb ellenféllel, mivel ha az én támadásaimat tudja majd semlegesíteni, akkor menni fog az az elsős ellen is.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-09-15, 3:22 pm

*Amint egyre többet beszélgetek a lánnyal, feltűnik, hogy karakteres, határozott véleménye van. Szeretem az ilyet, főleg úgy, hogy Vixi szerintem egy vadmacska és néha egy szende kislány keveréke.*
- Jól van... persze tanulok, de nekem azért furcsa ez a világ még. *közlöm vele védekezésképpen, két kezemet fel is emelem magam elé tartva. Nem tehetek róla, hogy eddig nem ismertem a mágiát, vonz, egyben taszít, de mégis érdekel, ám fárasztó, munkaigényes a tanulás. Ahogyan erről, másról is meg van a véleménye.*
- Óh, hármas? Remélem tudod, hogy magamnak tartogatlak. *vigyorodom el, de természetesen nem gondolom komolyan. Kétlem, hogy megtalálna, ám mivel szokott edzeni, vagy akár az állatát sétáltatni, ezért van rá esélye, nem is kevés.*
- Áttörnéd a mentális védelmem? Inkább ne, ki tudja milyen gondolatokra akadnál. *csillan szemem, ajkamon pedig pimasz mosoly játszik. Azért felkelti érdeklődésem az általa vizionált jövő, tehát szavaira hirtelen lépek közelebb hozzá egész testemmel, szinte hozzája simulva, de ez csak így tűnhet, ugyanis nem érek hozzá, kizárólag hajtincséhez, hogy végigsimítsak egyszer rajta.*
- Alig várom, hogy megbüntess. *kacsintok rá, azt már nem teszem hozzá, hogy remélem ostor is lesz nála. Még a végén pofon járna. Seina eltűnésével kezdetét veszi a párbaj, én pedig tétován, de rátámadok, s csak számat tátom védekezésére, hátrébb is lépek. Azta.*
- Ez jött a nyelvemre. *nyújtok neki szó szerint nyelvet, de egyéb kérésem is lenne, s mint hallom meghallgatja, de nem teljesen ad igazat, tehát szemöldököm is felkúszik, szorosabban markolom a pálcát. Hékás, tényleg keményen adja. Főleg akkor, mikor szinte reagálni sincs időm, s máris a csápok szorításában vagyok. Húha... tanultam ilyesmiről, de az nem így nézett ki.*
~ Francért nem tudtam végigolvasni az árnycsápokról az anyagot. Ő... talán volt kivédő ige, vagy nem tudom... ~ *gondolkodom magamban, és az általam ismert igéket pörgetem végig. Nem sokat ismerek, mégis mivel védekezhetnék? Honnan tudjam, hogy nem itt tanult anyaggal kell kivédeni?*
- Piroinito! *kis kínlódás után, mikor már szorít a csáp, akkor szegezem rá pálcámat. Nem tudom, hogy hatásos-e, de növény, még ha nem is száraz, remélem lángra kap. Ha nem, akkor csak tovább vergődöm és erőlködöm, amennyiben igen, akkor ha leesek, felpattanva nézek a másikra.*
- Hékás! Te tényleg nem kímélsz. *jegyzem meg, de egyelőre nem támadok. Kíváncsi volnék ugyanis egyébre is, tehát picit közelebb sétálok. Taníthatna is, egész jó, legalább az alapokra. Előtte nem szégyellem magam.*
- Hogyan kell kivédeni azokat, amikkel én támadtam? *teszem hát fel neki a kérdés míg kifújom magam, ugyanis természetesen meglódult a szívem a harci helyzettől. Mennyivel egyszerűbb kézzel küzdeni... úgy is fogok, nem pepecselek ilyenekkel.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-09-15, 3:41 pm

*Azért remélem, hogy komolyan fogja majd venni a tanulást és nem fog megbukni, mivel nem olyan nehéz ám az első év, a többi sokkal nehezebb és szerintem Zaine se hülye, szóval menni fog neki, csak akarnia kell.*
- Elhiszem, de most már itt tanulsz, bele kell szoknod. *mondom is neki egy kedves mosollyal az arcomon, de ez a mosoly el is tűnik, amint meghallom szavait, mely szerint párbajozni készül egy sráccal, akinek a nevét inkább nem árulja el nekem. Jobb, hogyha még most tudja, hogyha meglátom őket, én bizony közéjük fogok állni, de az ismételt pimaszságra most már csak durcás arcot vágok, majd végül cseppet elpirulok azon, hogy magának tartogat.*
- Álmodozz csak! *felelek automatikusan, de magam sem tudom most hirtelen hogy kezelni ezt a helyzetet és azt hiszem, hogy nem is akarom. Inkább próbálok visszatérni a sentinel szerepébe, így mondom hát el azt is, miképp nyomoznám ki a dolgokat, de ez után már közelebb is kerül hozzám, én pedig picit ledermedek, úgy nézek bele szemeibe is.*
- Nem mondtam, hogy a gondolataidat olvasnám ki, inkább kényszerítenélek, hogy mondd el azt, amire kíváncsi vagyok. *felelem szemrebbenés nélkül, de ekkor már hajamhoz is ér, én pedig ösztönösen fogom meg lágyan kezét, azt, amelyikkel hajamat fogja és cirógatom meg egy pillanatra, amíg hátrébb nem lép. Egy halk sóhaj és fejcsóválás az utolsó szavakra, melyekkel megbüntetném őt és inkább a párbajra próbálunk meg koncentrálni. Imádok harcolni, így most is mindent beleadok és szépen be is mutatom az elemek erejét, ha már exortusosok vagyunk mind a ketten, tehát a kaszaboló átkát egy tűzburokkal ki is védem és amíg tart a burok inkább beszélek és csak ez után támadok az indacsápokkal, amelyek szépen fel is emelik a srácot, kinek látom ám az arcán a meglepettséget, na meg a gondolkodást, ahogy agya zakatol, hogy mit is kellene tennie. Végül a tűzhöz folyamodik, nem is rossz módon, tehát a csápok égni kezdenek, én pedig elfordítom a pálcámat a másik felől és végül teljesen le is engedem, így figyelem a huppanását, majd ahogy már fel is pattan.*
- A lényeg, hogy használd az eszed és akkor bármire képes leszel. Most is jól védekeztél, mivel a növények elégnek, de egy kaszaboló átok is jó lett volna, tehát akár a sectumsempra, akár a diffindo. *magyarázom is neki, mintha csak tanítanám és már fel is készülök a következő támadására, de ez most nem történik meg, ugyanis kérdése akad.*
- Mivel elsős vagy és nagyjából a félévi teszteken most lehettek túl... ezért a salvio hexiát és a protegot javaslom, később pedig még sok fajta védelemről fogsz tanulni. *magyarázom is neki, majd egy kis szünet után már tovább is térek rajta.*
- Most azt szeretném, hogyha egy árnypajzzsal védekeznél! *jelentem még most ki, hogy tudja, mivel támadok - ha esetleg még nem tanulta -, és a pálcám visszateszem ideiglenesen a tokjába, kezeimet felemelem, tenyereim az ég felé mutatnak és már egy nagyobb darab árnytőrre is kezdek el koncentrálni.*
- Armorum! *ismételgetem is az igét, ahogy azt kell, majd miután az árnytőr megjelenik a kezemben, azt egy gyors mozdulattal a fiú hasa felé irányítom. Nem akarom, hogy komoly baja érje, ha esetleg nem tudja kivédeni a dolgot, de talán nem lesz baja és hallgat rám, tehát az árnypajzzsal fog védekezni ellene.*

//fagyi//

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-09-15, 6:00 pm

//Halotti mágia 2. házi//

*Lucius heti rutinjának a része, hogy fut egyet kicsit a természetben. Ez sokkal izgalmasabb és jobban megmozgatja az izmokat, mint egy futópad, vagy egy tornaterem. A szabad levegőn az igazi ez a tevékenység, közben pedig a természetet is górcső alá veheti az ember. Épp ezért ezt a napsütéses kora őszi délutánt is erre szánja rá a fiú s az erdőt választja, hogy mozogjon kicsit. Ehhez is öltözött, bár ez nála nem melegítőt jelent, hanem egy katonai gyakorló nadrágot, meg egy fekete ujjatlan felsőrészt. Pálcáját persze magával hozta, azt a nadrágban praktikusan el tudta helyezni. Tevékenysége oroszlán részén már túl van, így kocogva halad kifelé az erdőből, pontosabban haladna, ha nem lenne fura hangokra figyelmes, melyek nem illenek az erdő hangjai közé. A bokor zörgése is más, mintha csak vaddisznó lenne, a hang ráadásul közeledik is, így Lucius lefékez, picit lihegve s jobbja a pálcáját rejtő zseb felé nyúl, és elő is húzza, de ekkor elé is kerül a zaj forrása, mire a fiú kicsit leblokkol, hála az eddigi mozgásnak és a nem várt szituációnak. Még a legjobbakat is elhagyhatja a lelki erő olykor, s az eléje kerülő varázsló picit sokkoló jelenség. Nem durvasága miatt, hanem egyszerűen rabul ejti az ember tekintetét a tépett varjúszárnyakként lógó fekete talár, a csapzott, kosz sárga szakáll s az ég felé meredő hajak, a ráncos bőr csuklyák mögül pedig egy őrült zavarodott tekintete csillan. A szemeket figyeli a fiú s révületéből csak a háborodott velőt rázó kacaja billenti ki, hogy tudatába ússzon a rá fogott pálca. Magáét védekezésre emeli, de hiába máskor gyorsasága, most már elveszett. Az őrült mágus pálcája villan s Lucius pillanatokon belül a földön találja magát. Eszméletét veszti egy pillanatra, hiszen a szituáció sokkos, a fájdalom, a trauma pedig elég intenzív ehhez. S a támadó ahogy jött, távozik is, tébolyult kacajától visszhangzik az erdő ezen része. Nem kell sok idő, hogy a fiú magához térjen, hiszen az agy veszélyt észlel. A fájdalom iszonyatosan hasít testébe, komoly égési sérülést szenvedett, teljes jobb karja találatot kapott. A pálca túlélte a dolgot, de a földre került. Lucius zihál, szemei könnyben úsznak, de ez ilyenkor nem meglepő. Baljába fogja a pálcát, közben cseppet nyöszörög, hiszen az érzés nem múlik, bár teste segítségére siet. Az agy blokkolja a fájdalom receptorokat, endorfin töltetek szabadulnak fel s Luciusnak van ideje és energiája arra, hogy cselekedjen. Így nem jutna messzire, azt sugallja elméje, így annak tarsolyában kutatva ugrik be az egyik jegyzet, melyet a tananyag pótlásánál tanulmányozott. Halotti mágiából tanult erre a helyzetre hasznos varázslatot s ez most fel is idéződik. Kész szerencse szorgalma, amivel gondot fordított az ismeretek megszerzésére, melyekről lemaradt. Tehát a megoldás adott, szüksége van egy élőlényre, melyen élősködhet és regenerálhatja szervezetét. A növényzet az erdőben adott, így gyorsan tekint körbe a könny fátyolon keresztül. Tudja, hogy olyasmit kell keresnie, ami vagy akkora mint ő, vagy kisebb nála. És az ösvény szélén meg is látja azt, amire szüksége van: egy ideális fát. A növény még ifjú, nem nagyobb Luciusnál, sőt kicsit kisebb, de duzzad benne az életerő, így alkalmas lesz a célra. Eddig térden volt, mert a fekvő testhelyzet nem lett volna kézenfekvő, és ez a helyzet most is alkalmazható, így oda tud csoszogni a fához, anélkül, hogy kockáztatnia kéne, hogy feláll és összeesik. A fájdalom tudatában ott lüktet és hátráltatja, de akaratossága, ereje segít ezt leküzdeni s eléri azt, hogy a zsenge, de szívós törzzsel érintkezésbe léphessen égett karja és oldala, karolva támaszkodik, amit a fa bár hajlik, meg tud tartani. Az érintkezés fájdalma persze új csillagokat hoz a fiú szemébe, de uralkodik magán. Kissé remegő baljával a pálcát ráügyeskedi a sérült végtagra, igyekszik középre tenni, de ez nem megy annyira így elsőre.*
-Sanguis Suctio! *bár hangja nem a legerősebb, azért mégis elegendő és a varázserejét is tudja használni megfelelően. A gikszer ott van, hogy pontatlan volt a pálca elhelyezése, így karjának csak a fele gyógyul meg, a felső karja.*
~A jó életbe! De ez is valami...~ *gondolja, de most már nem oly kínzó a fájdalom, így nincs probléma egy második nekifutással, csakhogy a fácska az enyészeté lett, ahogy a nagy könyvben meg van írva, így kénytelen a közelben lévő cserjék közül választani. Újabb térden csúszás következik, de a harmadik bokor megfelelő, mert az első kettő mogyoróbokor túl nagynak bizonyult. Szépen rá is fog még sérült alkarjával és kezével, majd a pálca most már jó helyre kerül.*
-Sanguis Suctio! *a varázslat sikeres, érzi, hogy múlik a fájdalom, hogy a gyógyító életenergia szétárad az alkarjában s pillanatokon belül ismét ép és egészséges a teljes karja immáron. Fel is tápászkodhat, leporolva magát. Így távozik az erdőből,a rév felé, hogy vissza térhessen a kastélyba, magában morfondírozva, hogy máskor óvatosabbnak kéne lennie, nem lenne szerencsés ha ilyesmi megismétlődne.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-09-15, 8:04 pm

//Olvadunk.//

*Gondolati jegyzetfüzet, új bejegyzés: Vixilien komolyan veszi a tanulást. Ez számomra kissé talán meglepő, de sosem néztem hanyag, buta lánynak, inkább olyannak aki élvezi az életet, és nem mindene a könyv, vagy egy-egy óra. Persze megeshet, hogy nincs is így, de ettől függetlenül velem szemben ilyen téren szigorú.*
- Próbálok. De most is segítesz nekem például. *mosolyodom el finoman, ezzel jelezve, hogy köszönöm a segítségét. Elküldhetett volna, hogy nincs rám ideje, vagy gyengébb ellenféllel nem harcol, de akár azért, hogy nem készít fel illegális küzdelemre. Mégsem tette.*
- Álmodozzak? *hökkenek meg.* - Talán Lucius jobb nálam, hogy őt választanád? *kérdezem tettetett sértődéssel, ami látszik is rajtam. Ezzel viszont véletlen elárulom ellenfelem nevét, és ez láthatóan később tudatosul csak bennem, mikor kissé elkomolyodom. Azonban a feszültséget oldandó, közelebb lépek hozzá egészen arcáig, és haján simítok végig, mire ő kezemhez ér, melyre az önállósítva saját magát húzza közelebb a másikét számhoz, hogy apró csókot leheljek rá egészen finoman, aztán csuklója belsejére, végül hirtelen magamhoz rántva másik kezemmel a lányt nyakára is adjak egyet, természetesen ha engedi, mivel ha eltaszít, nem fogok erőszakoskodni.*
- Nem kell, ha nagyon kíváncsi vagy, elárulok bármit. *suttogom halkan, s ezek után engedem csak el. Következik viszont a párbaj, s én bár alapvető támadást intézek feléje, ő elegánsan védi ki, sőt, engem nem kímélve támad másodikos tananyaggal, bíztatva rá, hogy találjam ki a védekezést. Kemény gondolkodás után sikeresen égetem meg csápjait, mire földet érek, s onnan felpattanva intézek hozzá néhány szót.*
- Rendben. *biccentek neki, ezeknek utána nézek, de valószínűleg nem igényelnek különösebb tanulást, mivel említette volna akkor. Vixi igen röviden, de érthetően magyaráz, úgy érzem remek tanár válna belőle, elvégre figyelek rá, mégis gyorsan és hatékonyan tanulok. Eddig. Ugyanis most olyan szót hallok, amit eddig csak egyszer olvastam, tehát már gondolkodásba is kezdek, mikor sentinelem varázsláshoz folyamodik.*
- Árnypajzs? De... *akadok meg, végül mielőtt kifejthetném mondandómat, történetesen, hogy fogalmam sincs miről beszél, már kész a fegyvere, mit én valamelyest megdermedve figyelek végig, mint aki érdeklődve nézi saját vesztének eseményeit. Emberi butaság. Pálcámat csupán felemelni van időm, nyitnám a szám, ekkor viszont már megérzem magamban a tőrt, mit felém hajít a lány, és felhördülök. Hiába kapok ösztönösen a sebhez, kezem nem markolhatja a fegyvert, én pedig még állok, de már félig eldőlve, sebem pedig iszonyatosan fáj, éget, hátam ezért egy fát ér, minek nekitántorodok.*
- Rendben, a védekezés nem ment, hogy lehet ezt kiszedni? *hörgöm tovább összeszorított fogakkal, térdem pedig végül enged, és leroskadok a fa tövébe, tekintetemet Vixire vetve, de inkább kérlelőn, egy apró dühszikrával, ami nem ellene szól, hanem saját ostobaságomnak, és valahol pillantásom mélyén ott van egy ijedt kisfiú is. Életemben először sebez meg ilyen szinten mágia. Igen, árnygömb már talált el, viszont ez a fegyver bennem maradt, és jóval erőteljesebb mint egy belém ütköző gömb, ami súrol.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-09-15, 8:21 pm

*Nem szeretném, hogyha Zaine azt hinné, hogy bármikor megismétlődhet az, amely a pokol szájában is történt, ugyanis az csak egy este volt, nem mindenképpen kell, hogy folytatása legyen, és ha sűrűn ismétlődne meg, az már jelentene valamit. Én viszont... képtelen vagyok ismét egy kapcsolatra, folyamatosan attól félnék, hogy eltűnik az, akit megszeretek, tehát próbálok valamilyen szinten távolságtartó is maradni, de mégsem túlságosan, mivel én is jól érzem magam a sráccal. *
- Lucius? Mi köze ehhez...? *kezdek bele, de már koppan is, hogy ő lehet az ellensége, méghozzá nem a magiszterünk, hanem az az első srác.* - Te Luciussal akarsz verekedni? *kérdezek is rá elkomolyodva, majd megrázom fejemet, ez kész őrület.*
- Vele én is vívtam már, nem egy gyenge srác, szóval csak óvatosan. *tény, hogy helyes, de ő semmit se mozgatott meg bennem, ellentétben Zaine-el, szóval nagyon remélem, hogy nem esik majd baja. Amikor viszont közelebb kerül hozzám, képtelen vagyok nem reagálni arra, amit tesz, így simítom meg kezét, melyre jön a viszonzás, tehát a puszik, amikre el is mosolyodom és ez után már a húzás, mely oly nagyon meglep, hogy szépen a fiúhoz is koccanok, majdnem ajkam is éri őt, de még időben húzom hátrébb a fejem, tehát nyakamat is alig tudja érinteni a puszija... Nem szabad, nem engedhetek neki, muszáj picit magabiztosnak maradnom.*
- Ne csináld ezt! *pirulok is bele ismét, mert ha így viselkedik, ha ilyen magabiztos, akkor képtelen vagyok ellenállni neki és annyira... kívánnám a csókját, visszaforgatnám az időt, hogy visszatérjünk a fogadóba, vagy a közös éjszakához... Nem, nem szabad! Álmodozni majd máskor kellene, most inkább eltávolodunk lassan egymástól és kezdetét veszi a gyakorlás, ugyanis a közelségnek talán tényleg véget kellene vetnünk még időben. Először Zaine támad, majd én és ez után újból én következek, méghozzá egy árnymágiás igével, amit egy árnypajzzsal kellene, hogy kivédjen a fiú. Ahogy nézem, mintha némi kételyt látnék benne, de úgy hiszem, hogy ez még nem nehéz varázslat, biztosan menni fog neki, de amikor elhajítom a tőrt és a hasába áll, ledermedek, oda pillantok, arra a pontra, amit fog és hát tudom, hogy képtelen lesz azt eltávolítani magából. Vére is megjelenik, én pedig hirtelen lépek oda hozzá, majd mivel térdre is ereszkedik idő közben, magam is elé térdelek.*
- Hogy lehettél ennyire buta? Miért nem szóltál, hogy nem tudod? *csóválom meg a fejemet is, majd kirántom a tőrömet az övemből és a fiú szemeibe nézek, szabad kezemmel pedig helyes arcán simítok végig.*
- Ez most nagyon fog fájni, de bízz bennem, oké? *kérdezem egy kedves mosollyal, majd ez után pálcámat is előveszem, mire arra is szükségem volna és távolabb tartom a tőrt magunktól, pálcám pedig arra felé lendítem.*
- Piroinito! *égetem is meg a vasat, majd ez után pálcám visszateszem a helyére, a forró tőrt pedig a seb felé irányítom, majd másik kezemmel felhúzom a felsőt, hogy izmos hasa és vérző, fájó sebe látható legyen.*
- Azt ajánlom, hogy gondolj valami szépre vagy harapj meg egy ágat. *pillantok fel a szemébe, majd nemsokára már a tőrt bele is szúrom a sebbe, melynek hatására az égő fájdalom még rosszabb lesz a fiú testén, de a tőr eltűnik, én pedig már ki is rántom a fegyvert és másik kezem fölé tartom, hogy a kiömlő vér útját megakadályozzam és egyben a magnetizációval begyógyíthassam Zaine sebét, mely pár perc múlva sikerülni is fog, így sóhajtok fel még mindig picit sápadtan és ijedten, hiszen ezt nem akartam. A tőr megremeg kezemben, leeresztem a földre, majd a másik szemeibe nézek.*
- Ne haragudj, én ezt nem akartam! Azt hiszem, hogy mára elég volt ennyi gyakorlás. *látszik rajtam, hogy mennyire sajnálom ezt az egészet, de kezeimmel már el is kapom a fiú derekát és magamhoz húzom, hogy meg is tudjam ölelni a másikat, hosszan, fejem pedig vállához hajthassam. Remélem, hogy nem élte túl nagy lelki sokk, nem szeretném, hogyha ez miatt megharagudna rám, ezek szerint tényleg túl messzire mentem, nem számoltam azzal, hogy nem olyan képzett.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-09-15, 8:52 pm

*Gondolhat bármit a lány, én úgy érzem jogom van hozzáérni, próbálkozni, megölelni, simogatni vagy megcsókolni őt, ha úgy tartja kedvem, és talán az övé is. Férfiből vagyok, ebből sosem csináltam problémát, engedek vágyaimnak. Természetesen nem tekintem barátnőmnek, olyan szinten nem vagyunk, sem pedig tulajdonomnak, és bármiféle előzmény nélkül nem rontanék rá, de ha a pillanat eljön, akkor lecsapok rá. Beszélgetésünk most viszont egymás körül forog, a jövőről szól, mikor azonban egy nevet említek, meglepettség látszik a lányon.*
- Jah... nem a magiszter. Természetesen. *kacagok fel kicsit, mikor tudatosul bennem, hogy mire gondolhatott, ám következő szavai elgondolkodtatnak, és kérdésére bólintok is. Nem félek, csak óvatos vagyok, ezért kértem gyakorlásunkat.*
- Pusztakezes harc lesz. Ne aggódj, capoeirázom, egész jó vagyok, a srác azt sem fogja tudni mikor támadok és mikor blöffölök, szétrúgom az arcát, ha minden jól megy, hozzám sem fog tudni érni. *kúszik fel arcomra egy magabiztos féloldalas mosoly, szemeim csillogása pedig határozottságomról árulkodok, ahogy kissé feljebb is vonom orromat. Büszke vagyok tehetségemre, nem véletlen választottam ezt a küzdősportot, ez sokkal inkább életút, ami a zenéhez is kapcsolódik. Ideje azonban, hogy kifejezzem fizikailag is, hogy nem mondtam le róla, érdekel a másik, tehát közelebb lépve simogatom, csak úgy mint ő engem, s végül pár apró puszival zárom közeledésemet.*
- Miért ne? Látom rajtad, hogy nem esik rosszul. *kérdem, miközben tekintetem az arcán lévő piros foltra siklik.* - Ugyan Vixi, nem akarok egyszerre mindent, de miért ne érezhetnénk jól magunkat? Miért ne alakulhatna ki valami? *győzködöm tovább halkan, mivel nem értem miért kéri az ellenkezőt annak amit kíván. Nem pirulna el, ha nem tetszene, látszik a reakcióiból, hogy nem taszít engem, de valamiért mégis gátat állít. Hagyom kissé lehiggadni a kedélyeket, és immár a párbajnak szenteljük figyelmünket, mi az elején jól megy, ám most olyannal találom szemben magamat, amire nem tudok reagálni. Valószínűleg ha tudnék sem volnék elég gyors, így a tőr eltalálja hasamat, én pedig lassanként szenvedve a fájdalomtól engedek testem dühöngő kérésének ami az energiatartalékolásra irányul, azaz összeroskadok.*
- Én... nem is tudom. *motyogom most kissé szédülten, hiszen hasfalamnál nagy mennyiségben szivárog a vér, tehát hirtelen vesztek többet, de nyilván nem halálos, vagy nagyban ártalmas adagot. Egyszerűen kótyagosnak érzem magam, mintha lelassulva nézném a történteket, tekintetem is a seben marad, ahol átázik vöröslő folttal az atlétám. Csupán akkor szakad meg a borzalmas érzés, mikor Vixi kést vesz elő, agyam pedig megfeszítve tartalékait kezdi felismerni a helyzetet, megdolgoztatni szívemet, hogy erőre kapjak.*
- Vixi? Mi? Várj, ugye nem akarod azt... *döbbenek meg, még szemem is elkerekedik, de mikor felforrósítja a pengét, szavam elakad. Ez... júj. Fájni fog. Gondoljak szépre? Természetes, hogy semmi nem jut eszembe, sőt, rögtön a legrosszabb emlékeim térnek vissza, ám pillantásom Vixilien arcán marad, és úgy döntök, rá fogok gondolni. Ez segíteni fog. Tévedek. Amint sebemhez ér a tőr, önkívületi állapotban markolok a mellettünk elterülő gyökerekbe, szememet és fogsoromat összeszorítva vetem hátra fejem, és hördülök ismételten fel hosszan. Sajnos nem veszítem el az időérzékem, egyszerűen dübörög fejemben a végéért kiáltó szó, s pár másodperc múlva meghallgattatik kérésem, azonban a fájdalom csak enyhül, s most már a lány kezét érzem magamon, ahogyan koncentrál. Szuszogva tűröm, s mellkasom szapora járása úgy lassul, amint a fájdalom elhagyja testemet, s végül csak fáradtan csillogó szemekkel pillantok Vixire, ölelésére pedig finoman köréje fonom karjaimat, hogy magamhoz szorítsam, megérezve finom illatát.*
- Semmi baj, én nem szóltam. De mind a ketten véresek lettünk. *szólok, elvégre egymást öleljük, de mivel jól esik, ezért csak kis idő múltán engedem el a lányt, bólogatva szavaira. Amint ez megtörténik, lassan feltápászkodom, s meg is fordulok, hogy esetleg visszatérjünk.*
- A rozsomákod. Megvárjuk, vagy megyünk? *kérdem tekintetemmel az erdőt kutatva. Nem szándékozom rögtön hazatérni, Mystralban esetleg benézhetnénk valamerre, de ez a lánytól függ.*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-09-15, 9:08 pm

*Ahogy kiböki Lucius nevét, először természetes, hogy magiszterünkre gondolok, de ez után esik le, hogy egy elsős fiúról van szó, akit szintén én osztottam be, tehát emlékszem rá, teljes mértékben. Bólogatok is hozzá aprókat, majd mesélek is arról, hogy mi is küzdöttünk már meg, de természetesen annak a gyakorlás volt a célja.*
- Én nem szeretném, hogyha bármelyikőtöknek is baja lenne, inkább beszéljétek meg! *próbálkozom továbbra is a békebíró szerepével, bár nem érzem úgy, hogy túl nagy sikert érnék el, de majd csak lesz valahogy. Mindenesetre mi közelebb kerülünk egymáshoz és annyira jól esne még jobban közelíteni, de félek. Tudom, hogy nem lehet és ezt szépen közlöm is vele finoman, de a visszakérdezésre csak felsóhajtok picit.*
- Mert nem. *nem most fogom elmesélni neki, hogy Noel tehet minderről, hogy félek, hogy annyi minden kavarog bennem, szóval örülnék is, ha ezen tovább léphetnénk, de további kérdésekkel támad ezzel kapcsolatban.*
- Mert úgyis rossz vége lenne és azt nem akarom... tanácstalan vagyok. *rázom is meg a buksimat, de aztán már sikerül eltávolodnom tőle. Én is akarok, oh, hogy mennyire nagyon a közelében lenni, több időt együtt tölteni valakivel, de nem érzem úgy, hogy ennek így lenne jövője, hiszen Zaine se olyan srác, én pedig a végtelenségig nem engednék neki csak a szórakozásért, én nem vagyok olyan. Mindegy is, ezen ráérek később agyalni, mivel most már a harc kerül előtérbe, így nemsokára a fiú testébe bele is kerül egy árnytőr, én pedig ijedten sietek oda hozzá, hogy a segítségére legyek, tehát felforrósítom saját tőrömet, majd ez után készülök is a másikba szúrni, de a kérdésekre nem szólok semmit és nem is várok, jobb előbb túlesni rajta. Látom rajta, hogy szenved, de igyekszem sietni és hamarosan már mindennek vége, a fájdalom is lassan el fog múlni, én pedig már magamhoz is ölelem a fiút, úgy kérve tőle bocsánatot.*
- Engem nem zavar. *mondom ki halkan, hiszen egy kis vér nem számít úgy érzem, de ha annyira zavarja, majd maximum eltűntetem. Így miután végül eleresztjük egymást, megtörlöm a tőrömet, majd elteszem és pálcámmal a fiún lévő foltra mutatok.*
- Suvickus! *és ezt megismétlem magamon is, így mindkettőnk ruhája most már vértől mentes lesz és természetesen fel is kelek menet közben.*
- Hasznos kis bűbáj. *mosolyodom is el, majd körbenézek és mivel Seina sehol nincsen, csak vállat vonok.*
- Majd visszatalál hozzám, úgyis tud teleportálni. De te hová szeretnél menni? Nem kéne lepihenned? Elég sok vért veszítettél... *kérdezem is aggódva, nem is kerülve túl messzire a fiútól, de azért megindulunk vissza, az ösvény felé, hogy újból a városba kerülhessünk és hogy ott hová megyünk? Hát remélhetőleg Zaine-nek lesz ötlete...*

Tárgy: Re: Titkok erdeje 2012-09-15, 9:31 pm

*Abból adódóan, hogy párbajra készülök, bizony beszélgetés alakul ki közöttünk, izgalmas részletekkel. Meglepő amit mond. Miért nem akarja, hogy Lucius-nak baja essék? Talán mert sentinel... igen, ez lehet a magyarázat.*
- Lucius egy öntelt se**fej. Ezt neki is a szemébe mondtam, ahogy azt is, hogy csak azért, mert ő valami gazdag nemesi gyerek, direkt csillogtatja a tudását, mikor egyáltalán nem olyan helyen van. Kötekedik, de egyenes párbajhoz gyáva. Mondtam neki, hogy a barlang jó lenne, és közölte, hogy nem medve. *dühöngök aranyosan, magamban puffogva összeszorult öklökkel. Ez a véleményem, azt pedig mindig kimondom egyenesen, ahogyan a gondolataimat is. Őszinte fiú vagyok, és egyszerű. Azonban nem csak itt lepődöm meg, hanem az eltávolodásom utáni szavain is. Összevont szemöldökkel hallgatom, majd a végén egy kis sértődöttség csillan tekintetemben szomorúsággal keverve.*
- Mert nem? Akkor nem értem, játszol velem? *kérdezek rá egyenesen, mivel én nem játszom a lánnyal, nekem ő nem csak szórakozás, egyszerűen lassan haladok, de eszemben sincs átverni őt. Tény, hogy szeretem a lányokat, de megvetem a tipikus nőcsábász jellemet.*
- Miért lenne rossz vége? Ezt nézed ki belőlem? *kérdezgetem tovább, egyáltalán nem dühösen, vagy agresszívan, inkább naiv kisfiúként. Nem értem, de magyarázatot sem ad. Honnan tudja majd, hogy jó, ha ki sem próbálja? Valami történhetett vele...*
- Vixi, játszunk nyílt lapokkal. Én még mindig szeretnélek elvinni egy randevúra, de fog nekem esélyt adni? *próbálom meg tisztázni a helyzetet. Egyáltalán nem vetem meg, amiért így gondolkodok, biztosan van rá oka, még akkor is, ha a lányok néha furcsán gondolkodnak, de ettől függetlenül szeretném megérteni. Nehéz felkelteni a figyelmemet, de ha sikerül, akkor pedig levakarni nehéz... Beszélgetésünk azonban rosszra fordul, mikor árnytőre hasamba áll, s az ijedt lány hamarosan fájdalmasan gyógyít meg, hogy ölelkezésben érjen véget az eset.*
- Köszönöm. *mondom neki, mikor letisztítja ruhánkat, s hamarosan már a továbbiakról gondolkodom. Nyilván van tervem, mely egyik részét, tehát a párbajt vagy bemutatót megakadályozta a sérülés, de elüthetjük az este további részét.*
- Lehet, de kibírom. Nem akarok még elbúcsúzni. *jelentem ki daliásan, mert nem fogok nekiállni harcirokkantat játszani. Nem akarom megsérteni a lányt azzal, hogy túljátszom a fájdalmam, vagy sebesülésem.*
- Gondoltam... benézhetnénk a fogadóba egy italra, ott szobát is ki lehet venni. Ne gondolj rosszra! *jelentem ki gyorsan, mert semmit nem szeretnék elsietni, de mégis hazugság volna, ha azt mondanám, nem szeretnék többet mellette aludni. Érdekes egy szituáció... randin még nem voltam vele, de már aludtunk együtt, és nem egy csók elcsattant. Mintha visszafelé haladnánk ami a fokozatosságot illeti.* - Persze ha nem akarod, esetleg megmutathatnád a kedvenc helyedet. *ajánlok fel neki még egy lehetőséget, és remélem tudja, hogy végső esetben szeretnék csak visszatérni az oldalán iskolánkba. Ahogyan dönt, úgy fogunk haladni, ám eközben egy kérdés jut eszembe.*
- Nagyon jól tanítasz. Nem akarsz tanársegéd lenni? *érdeklődöm tőle teljesen komolyan, és ez látszik rajtam. Valóban így gondolom, a baleset ellenére is, szavaim nem tartalmaznak gúnyos hangnemet.*

» Rémálmok erdeje (NRT-s játékhelyszín)