Aranykor Antikvitás

Tárgy: Re: Aranykor Antikvitás 2010-12-05, 1:11 am

*A fiú tovább tetézi a dolgot, nem elég számára az, hogy ígyis bánt ez a dolog és sok kételyt ébreszt bennem, de amikor mondja, hogy bánt ő lányokat is, igen csak indulatosan fordulok felé.*
- Nem kell még egyszer elmondanod, egyszer is felfogtam, hogy képes bántani bárkit. De én akkor se ilyennek ismertem meg, tehát örülnék, hogyha nem beszélnél ennyire ellene. *tudom ám, hogy megérdemli ezt tőle Sairus, hiszen amiket ellene tett, az elég súlyos vád, de mégse vagyok képes végighallgatni, hogy itt ócsárolja előttem azt az embert, akit én nagyon is kedvelek. Inkább csak megveszem a kis ajándékot, melyet mindenképpen oda fogok adni neki, majd kisétálva az üzletből, kijelentem, hogy nem térek vissza Mordreddel az iskolába.*
- Tudom, akkor lehet, hogy csak sétálok. *mondom végül egy halk sóhaj mellett, de még mielőtt elindulhatnék, ismét Sairussal kapcsolatban mondd pár dolgot és hirtelen emelem fel a pálcám és bár tudom, hogy semmi esélyem sincs egy másodikossal szemben, nem tud érdekelni a dolog.*
- Ahogy mondod, nem bízok benned! Hazudsz, mert nem kedveled. *képtelen vagyok elfogadni a tényt, hogy mindez, amit hallottam most Sairusról, igaz, bár belül tudom, hogy nem hazugság. Inkább csak megrázom a fejem, ez a düh nem jellemző rám.*
- Csak ellene beszélsz, mert neki vannak barátai. Exlukhops. *nem értem még mindig ezt az indulatot, de az ezernyi kavics közül, melyek a lábaink alatt vannak, most jó pár megindul Mordred felé, úgy érzem, hogy ki kell állnom Sairus mellett és hogyha így, akkor így teszem meg.*
- Fejezd be a hazugságokat! *kiálltok szinte rá és nem szakítom meg a bűbájt, így ha ez a sok kavics eltalálja, képes lesz jó pár sebet ejteni Mordreden.*

Tárgy: Re: Aranykor Antikvitás 2010-12-05, 1:34 am

*Nem beszélek én annyira ellene, de ha már ennyire kíváncsi lett a lány, akkor miért ne mondjam el mit gondolok arról a fiúról. Az indulatosságra, viszont csak szokásos komor hideg arckifejezés a válasz.*
-Te mondtad hogy jobban meg akarod ismerni, amúgy meg nem ellene beszélek, te dolgod hol kevered magad bajba, nem is ismerlek miért lenne fontos?*mondom kissé feljebb emelve a hangomat, ami igaz is. Miért érdekelne ez a lány vagy akárki más? Egyedül csak egy ember érdekel igazán és ez így is fog maradni, nem érzem hiányát hogy több ember szeretetére vagy barátságára lenne szükségem. Pár csendes perc elmúlik bent az épületbe, majd kifele menet a lány kijelenti hogy nem jön vissza. Nem is annyira érdeke, de azért még szólok pár szót, viszont a következő lépése igencsak meglepő, így sötét szemeim lassan rá emelem, sőt Samael is hátra húzva a füleit morogni kezd a lányra.*
-Tedd....Le...az ....a pálcát. Amúgy félig meddig igazad van. Nem kedvelem de ne merd azt mondani, hogy hazudok, egyáltalán nem ismersz hogy mersz egyáltalán olyan dolgokat mondani, amiről nagyon nem vagy képbe. És mondok valamit nekem nincs is szükségem barátokra..*persze beszéd közbe már lenyúltam a pálcámért, így amikor a lány megindul a kövekkel már rántom is elő, hogy védekezzek.*
-Protego.....*mondom ki hűvös hangon. Nem tudom ez a lány milyen varázsló de kevesebbet tud még mint én, így bízok a győzelmembe.Na meg itt van Samael, aki úgy tűnik már parancs nélkül rohan a lány felé, méghozzá szökkenésbe, és ha a Hecate nem tesz valamit bizony a párduc ugrani fog méghozzá rá, erős mancsaival leszorítva a fejét, és a pálcát tartó kezét. Ha így történik tudom hogy nem állana meg itt, én viszont nem akarok vérontást, elvégre magamat sodornám bajba, így csak finoman de mégis erőteljesen taszítok egyet a párducon és a lány fölé állok.*
-Ilyet többet ne csinálj........ Nincs kedvem a házvezetődnél azon mentegetőzni, hogy mi a fenének tűnt el egy diákja, ha valamit nem bírsz elviselni ne nekem borulj ki....*morgom kissé magam elé.*

Tárgy: Re: Aranykor Antikvitás 2010-12-05, 1:51 am

*A fiú költői kérdésére jobbnak látom nem is válaszolni, majd miután kiérünk az antikváriumból, még hallom, ahogy Sairusról beszél. Hirtelen pattan el bennem valami, hiszen ne sértegesse már és hazudtolja meg az én barátomat, végre valakivel jóba lettem, nem vagyok hajlandó elfogadni róla ilyen borzasztó dolgokat, ő biztosan nem képes erre. Inkább előveszem a pálcám, hogy ezzel álljak ki magam mellett, de amikor Mordred ismét megszólal, csak megremeg kissé a kezem, de nem teszem le a pálcát.*
- Mert tudom, hogy ez nem lehet igaz, tehát biztosan te hazudsz! *vágom vissza, de a varázslatomat könnyedén kivédi. Már támadnék is ismét, de nem járok túl nagy sikerrel, hiszen ekkor látom meg a felém közeledő párducot. Gyorsan mérlegelek, hogy mit is kellene tennem, de nem hagyhatom magam, hiszen ha ez a dög rámugrik, nekem végem.*
- Sectumsempra. *irányítom a pálcám a párduc felé, pont amikor ugrik, így hát csak arrébb ugrok, ahogy tudok és ha minden igaz, akkor a mellkasán jó pár helyen meg is sebzem a nagy cicusnak.*
- Nem borultam ki, de jobb lenne, hogyha leállítanád a cicádat! Amúgy meg, nem vagy jobb nálam. *mostanra már egy kis magabiztosságot sikerült szereznem, hiszen Sairust is sikerült legyőznöm, csak sikerül majd Mordredet is.*
- Reducto. *a jól bevált taroló átokkal támadok, talán ismét sikerem lesz és nem fogom megszívni a végén, mert ha igen, hát... abba inkább még nem gondolok bele, tehát fő a magabiztosság, na meg, ez az egész most elég ösztönzést ad, hogy higgyek benne, hogy én vagyok a jobb és hogy ő egy hazug senki, aki csak le akarja szólni a barátomat.*

Tárgy: Re: Aranykor Antikvitás 2010-12-05, 2:12 am

*Úgy tűnik kifelé túl sokat mondtam bár egyáltalán nem bánom, hiszen nem hazudtam sőt, igazat mondtam a srácról, hiszen saját szememmel láttam mire képes. Ha ez a csaj nem hiszi el az ő hibája én már nem fogom magamat túl reagálni.*
-Már mondtam hogy nem hazudok, de ha akarsz nyugodtan élj a kis álomvilágodba, majd egy szép nap ráébredsz hogy a világ korántsem olyan szép meg színes mint gondolod.*vágom most már vissza én is , na de a lány támadni készül, amit sikerül kivédenem. Nyugodt vagyok nem kell attól tartanom hogy elvesztem a fejem, hiszen már többet tudok, és számítok a harcra. A párduc is időközben támadásba lendül, viszont nem elég gyors ahhoz , hogy oda érjen, a vágások elől megpróbál elugrani, de így is szép sebeket kap az oldalába. Persze nem távolodik továbbra is morog, viszont most már valami különös tüzet is fel lehet ismerni az állat szemébe, most igazán dühös.*
-Ne beszélj hülyeségeket képzettebb vagyok amúgy meg jó lenne ha nem bántanád ugyanis még én se tanultam meg kordában tartani, és ráfanyalodott mostanában az emberhúsra.*vágom vissza igencsak jelentőségteljes nézéssel a lányra nézve, hogy jobb lenne ha most abba hagyná a dolgot,de ő csak támad.*
-Protego...*védem ki megint, legalábbis próbálkozok elvégre nem dicsőség gyengébb ellen győzni ezt már megtanultam Lilithel is, még egyszer ilyet nem játszok, viszont jó lenne most már megnyugtatni. Pálca a magasba lendül és koncentrálni kezdek, méghozzá a másik karomba az energiákat és végül ki is mondom az igét.*
-Umbra Vincula*mondom ki végül, és ha minden össze jön, nem akarok mást tenni mint az árncsápokkal össze szorítani a testét, annyira hogy mozdulni se bírjon.*
-Befejeznéd már a baromságokat?*kérdezek vissza közbe azért remélve, hogy talán magától észhez tér a csaj*

Tárgy: Re: Aranykor Antikvitás 2010-12-05, 2:19 am

*Nem érdekelnek a szavai, nem foglalkozom velük, inkább csak támadok, de amikor a párduc is felém indul, kissé meglepődök, de nem hagyom, hogy rám vesse magát, így szerez is néhány mély vágást, melyek minden bizonnyal fájnak is neki. A szemei viszont kissé megváltoznak, de én nem törődök vele, próbálok a gazdira koncentrálni teljes mértékben.*
- Emberhúst? És még Sairust állítod be úgy, mint egy vadállatot... te vagy inkább olyan. *és jöhet is a taroló átok, amit szépen ki is véd a fiú, én pedig hamarosan megérzem az ő támadását is, miközben furcsa, árnyszerű csápok tekerednek a testem köré. Nem tudom, hogy mi ez, de a szorítástól a pálca kiesik a kezemből, én pedig kissé felszisszenek, hiszen nagyon kellemetlen ez a szorítás. Amikor viszont Mordred ismét hozzám szól, szinte sziszegem a következő szavakat.*
- Szerintem pedig nem mondasz igazat és nincs is barátnőd, csak kitaláltad ezt az egészet. Nem hiszem, hogy bárki is képes lenne téged magad miatt szeretni, max félelemből. *emelem fel az orromat az ég felé, dacolva továbbra is vele és vágva hozzá olyan szavakat, amiket nem kellene és amelyeket talán még én is megbánok, de vak vagyok és tényleg, naív, hiszen úgy érzem, hogy Sairus nem olyan, mint amilyennek Mordred beállítja.*
- De látom, hogy te csak ennyire vagy képes. Hogy összeszorítasz ezekkel az izékkel... hát, ennél még én is jobb vagyok. *mosolyodom el végül, igen csak bunkón és lekezelőn, miközben még mindig Mordredet figyelem a szemeimmel.*

Tárgy: Re: Aranykor Antikvitás 2010-12-05, 2:41 am

*Úgy tűnik a csaj nagyon berágott, de mégis mire? Ő kérte hogy meséljek a srácról kezdem kicsit úgy érezni hogy még oka sincs hogy kötekedjen csak ez a "SAirus imádat" vagy minek tudjam nevezni.*
-Ő hozzá illik.... De ha már egy ember csinál állatias dolgokat attól felfordul a gyomrom.*válaszolom hideg hangon, bizony ebből harc lesz, pár átok után viszont úgy érzem valahogy le kéne állítani, nem lenne jó kezdés, össze törötten kezdeni az új tanévet. Nem magamat istenítem egyszerűen több varázslatot tudok, és bármit is hisz a lány véghez is viszem ha nem hagyja abba. VÉgül árnycsápokkal próbálkozok, amik végülis sikerülnek is. Végül amikor meghallom a szavait egy pillanatig elkeményednek az arcizmaim. Van benne igazság, sokan félnek tőlem, de egy valaki szeret is. Arcom még mindig feszült ahogy a szemébe nézek, bizony szokás mondani, szembe nem szoktak hazudni*
-Tudod mit.... higgy amit akarsz rólam, még az is lehet hogy igazad van, meglehet sokan tartanak tőlem de azt nem engedem hogy a magánéletemről bármilyen véleményt mondj amíg nem ismersz*itt kicsit szorítok is a csápokon , hogy még jobban szorítsák össze a lányt, de végül arcom mintha lemondó mosolyra fordulna*
-Tudod mit... nem kell nekem hinned. Kérdezz meg bárkit mit csinált az az állat. Például érdeklődj a toxicologia órák után, vagy keresd meg Mordana-t, és kérdezd meg tőle, mert ő a kedvesem... aztán döntsd el ki hazudik és ki nem, jót tenne hogy ha felébrednél, honnan jöttél valami zárdából?*kérdezem most már én is lekezelő hangon, majd amikor a csápokkal jön csak le eresztem a pálcát, és így el is engedem. A párduc még mindig véres szemekkel nézi a lányt, de lassan elindul felém*
-Nem éred meg fáradtságot... minek is bizonyítsak olyat amire nincs szükségem?....... ostoba kis fruska....*mondom, miközben lassan megfordulok, és ha hagyják el is megyek a révészig.*

Tárgy: Re: Aranykor Antikvitás 2010-12-05, 2:53 am

*Nem tudom megállni, hogy ne fűzzek jó pár dolgot a fiú szavaihoz és hogy ne kezdjek el én is támadni, habár meglehet, hogy nincs igazam. Ahogy nézem, eléggé elkomolyodik, talán még jobban, mint ahogy azt eddig tette, én pedig csak hallgatom, amit mond és tudom, hogy van benne igazság, de furcsa mód még mindig úgy érzem, hogy nincs igaza... vagy talán csak azt akarom, hogy ez érezzem? A csápok szorulnak, én pedig csak kissé megnyikkanok és fogaimat is összeszorítom, hiszen fáj, nem is picit, de nem fogom megadni neki azt az örömet, hogy lássa, hogy mennyire is fáj mindez. Amikor viszont azt mondja, hogy kérdezzem meg mástól ezt az egészet és a toxicológia tanársegédet említi, arcom hirtelen sápad le, hiszen vele kapcsolatban Sairus is mondott dolgokat, de nem gondoltam volna, hogy ennyire kemények. Az ellenkezésem a csápokra hirtelen abba marad és arcom még fehérebb lesz és mintha egy apró könnycsepp is lecsurogna az arcomon.*
- Én ezt nem tudom elhinni... *motyogom most már halkan, majd a kötelek engednek és hirtelen el is tűnnek, én pedig meglepetten zuhanok a földre és esek is kissé hátra. Lehet, hogy piszkos leszek, de mégse tud most már ez érdekelni. Lassan a pálcámért nyúlok, de már nem áll szándékomban támadni, rájöttem, hogy mindez nem hazugság, tényleg igazat mondott. Lassan térdelek fel, hiszen azért fájnak a végtagjaim, majd sütöm le a szemeim, miközben még hallom búcsúszavait.*
- Hogy én mennyire naív vagyok. *hullik le még egy könnycsepp a szememből, hiszen most csalódtam, hatalmasat csalódtam Sairusban. Lassan fel is kelek, hogy meginduljak én is a révész felé, de lényegesen lassabban, mint Mordred. Nem is ülök be vele egy csónakba, csak megvárom, amíg őt elviszi a révész, majd amíg visszaér, én csak leülök az egyik sziklára és ott pityergek, egészen addig, amíg én is vissza nem tudok térni a szobámba, ahol egy fürdő lesz az első. Jó pár kék-lila foltot szereztem a szorítással, de ebbe nem fogok belehalni, na meg, most már tudom, hogy megérdemeltem. És még én hallgattam Sairusra és kezdtem hinni neki, hogy ne büntessem meg magam... a medál ismét előkerül, több bűnt is elkövettem már. Így lépek ismét a csaphoz, majd először az egyik, majd a másik kezem kerül elő, így mindegyikből megindul a vér is. Csak nyugodt tekintettel nézem végig, majd végül ledobom az ékszert és remegő tagokkal nézek a kezeimre.*
- Bocsátsatok meg. *hangom könyörgő, hiszen isteneimhez szólok, akiket már majdnem hátrébb helyeztem magamnál. Kis ideig még hagyom, hogy folyjon drága vérem, majd ez után kötöm be kezeim, jó erősen, hogy elálljon a vérzés. Lehet, hogy a fehér géz darabok átvéreznek, de most semmi se tud érdekelni.*

Tárgy: Re: Aranykor Antikvitás 2010-12-07, 9:13 pm

-Hmm. Hát, ha a futurisztikus vagy az antik dolgok között kell választanom, akkor nálam is egyértelmű a döntés. Bár azért nem mindenben szeretem a nagyon régi dolgokat. *fűzi hozzá még a srác is, hisz azért van pár olyan holmi, aminek nagyon is jót tett a technika fejlődése. A beszélgetést sikerült jól megkezdeni, de most már nem ártana bemutatkozni is, így hát kezeit nyújt Scott, miközben a nevét is elárulja. Cserébe ő is hallhat egy igen különleges nevet, valamint egy jó hírt, miszerint szaktársak. Egyből szélesebb is lesz a mosolya, s ahogy látja, Hecate is örül a hírnek.*
-Én is nagyon. *biccent egy aprót a srác, majd hozzáfűzi.*
-Bár azért meglep, hogy még nem futottál össze a többiekkel, elég sokan vagyunk. *bár az is igaz, hogy most a vizsgaidőszak és a közelgő ünnepek miatt nincs akkora nyüzsgés, sokan kihasználják, hogy nincsenek órák és hazautazgatnak a családhoz. Scott viszont itt van, ahogy a bókjai is, s kicsit meg is villantja tudását a Holdistennős megjegyzéssel. Nem hülye a srác, egy igazi Renfield, akiknek hatalmas a családi könyvtáruk, amit sokat bújtak a hugicájával. Persze azért nem lettek kiköpött könyvmolyok, de nem vetik meg az olvasást. A nézelődést úgy tűnik innen közösen folytatják, s mivel Scott még nem járt ebben a boltban, így először ide nézne be, ha már ott állnak előtte. A lány is rábólint, bár nem akar órákat maradni, a srác pedig csak bólint.*
-Megígérem. Annyira nem vagyok nézelődős típus. *azzal kitárja az ajtót, s előre engedi Hecatet. Belépve a boltba a kis csengő utáni második hang a srác kabátjának cipzárja, ahogy azt lehúzza Scott, hisz bent nagyon kellemes a hőmérséklet.*
-Áh, szóval görög vagy. Hát igen, ott azért lényegesen másabb a klíma. Én Luxemburgból jöttem, az északabbra van ugyan, de én se rajongok a hidegért. *bólint egyetéretően a fiú, majd a kérdésre vállat von.*
-Fogalmam sincs. Valami ajándékot a családnak karácsonyra. Bár egyenlőre csak a nézelődés szakasznál tartok. *mondja a srác, majd nézelődni kezd a sok-sok régi holmi között.*
-Hűű, ezek tényleg antikok. *jegyzi meg pár több száz éves holmira pillantva, majd Hecatera pillant.*
-Merre vannak a jobb cuccok? *kérdi, hisz a lány már járt itt, talán tudja, melyik a hasznosabb részleg, ha karácsonyi ajándékról van szó.*

Tárgy: Re: Aranykor Antikvitás 2010-12-07, 9:20 pm

*Miután túl jutottunk a bemutatkozáson, mindketten be is sétálunk az antikváriumba, hiszen Scott úgy dönt, hogy szeretne venni valamit és bár nekem nincs túl sok kedvem odabent nézelődni, mégis az újdonsült ismerőssel tartok, hiszen jobb azért ismerkedni, mint tovább folytatni egyedül a sétát. *
- Luxemburg is szép lehet, bár én még eddig nem igazán jártam sehol, Görögországon kívül, viszont tervbe van véve, hogy majd egyszer világot látok. *mesélgetek én is picit magamról, miközben követem Scottot és bólintok arra, hogy igen, vannak itt tényleg nagyon régi darabok is. Ahogy viszont felém fordul egy kérdéssel, csak zavartan pillantok körbe, nah, most aztán szépen megfogott.*
- Nem igazán tudom... én csak egy karkötőt vettem itt, amikor az ékszereket néztem. *mutatok abba az irányba, ahol mindenféle különleges csecsebecse van, többek között csicsás holmik, de ha az ember jól körülnéz, találhat köztük igazán kedvére valót.*
- Én nem hiszem, hogy túl sok embernek fogok venni ajándékot. Nem megyek haza a karácsonyra, sőt, nem is igazán szoktuk ezt ünnepelni. *húzom el picit a számat, hiszen tetszik ez az ünnep, nagyonis, de talán majd itt, a kastélyban kedvemet lelhetem benne és remélhetőleg Sairus is itt marad majd, hogy akkor néha találkozhassunk, hisz még mindig csak ő az egyetlen barátom.*
- Nem vagyok valami jó ajándék választásban, úgyhogy, tőlem ne kérj inkább tanácsot. Megmaradok halk kísérőnek. *mosolyodom el, hiszen fogalmam sincs, hogy egy szülőnek mit is vehetne. A rendemben nem szoktunk ilyet csinálni és bár néha kedveskedünk egymásnak, azok nem ilyen jellegű ajándékok, még meg kell szoknom ezt a világot.*

//fagy//

Tárgy: Re: Aranykor Antikvitás 2010-12-08, 12:30 am

//olvad//

-Hát, úgy látom elkezdted. Új-Zélandot már kipipálhatod. *vigyorodik el a srác, bár azért az is igaz, hogy a Mysterio és Seol szigete még közel sem egész Új-Zéland, biztosan bőven lenne még itt látni való. Közben már bent nézelődnek a boltban, Scott legalábbis mindenképp, s bár Hecate nem nagyon akart bejönni, talán azért ő is megnéz ezt-azt. Mivel így első körbepillantásra Scott nem igazán talál ajándéknak alkalmas holmikat, így a lányka segítségét kéri, hátha ő tudja, merre vannak a jobb cuccok.*
-Antik ékszerek? Hm, lássuk. *pillant a fiú Hecate keze után. Ahogy az adott irányba haladnak, a lány tovább mesél magáról, mire Scott csak hátrapillant rá.*
-Csak nem... valami vallási dolog? *kérdi inkább így, mivel nem akarja csak úgy lezsidózni a lányt, hisz egyáltalán nem biztos, hogy az, bár ők tutira nem ünneplik a karácsonyt.*
-Szóval itt karácsonyozol a suliban? Nem lesz az uncsi? *kérdi, miközben el is érik az ékszereket, amiket szemügyre is vesz a srác. Csak nézegeti, majd a lány szavaira picit felnevet.*
-Ha tanácsot nem is tudsz adni, azért csendben nem kell maradni. Sőt, inkább mesélhetnél valamit magadról. *mondja, majd tovább nézegeti az ékszereket, de nem igazán lát semmi olyat, amit el tudna képzelni, hogy meg is vegyen.*
-Nem az igaziak. Asszem ez nem nyert. Megnézem még arra mik vannak. *mutat a bolt másik végébe a srác, majd meg is indul arra, de még beszél a lányhoz.*
-Na és mondd csak. Honnan ez a különleges név? Nem sűrűn fut bele az ember egy ilyen névbe, mint a tiéd. *felkeltette a fiú érdeklődését nem csak a lány szépsége, hanem ez a különleges név is, így természetes, hogy ismerkedik tovább.*

Tárgy: Re: Aranykor Antikvitás 2010-12-08, 12:46 am

- Hát igen. *mosolyodom el Scott szavai hallatán, majd ez után be is sétálunk az üzletbe, ahol már megfordultam párszor, hiszen tetszik, de most mégse vagyok itt annyira szívesen. Remélem, hogy nem hazudott és tényleg gyors lesz, de ahogy tanácsot kér tőlem, akkor csak az ékszerek felé tudom irányítani, más helyeket nem igen ismerek itt. Na de a karácsony is szóba kerül, majd amikor meghallom a kérdését, csak vállat vonok.*
- Ahol én élek, nem ünneplünk ilyesmit, ennyi az egész. Tudod, mi még a régi istenekben hiszünk, nem holmi Krisztusban. *mosolyodom el, hiszen a pogány istenek tisztelete sok helyen eretnekségnek számít, de a mi kis szektánk mégis jól el van rejtve és amit csinálunk, csak mi tudjuk, senki se kérheti számon rajtunk. *
- Miért lenne uncsi? Számomra egy átlagos nap lesz az is. Meg ki tudja, lehet, hogy lesz majd valami programom arra a napra, előre még nem tudhatom. *remélem, hogy Sairus esetleg itt marad majd és rám fog érni, hogy legalább egy kis időt együtt tölthessünk. Na de végül amikor mesélnem kéne magamhoz, csak sóhajtok egy aprót, ez az a rész, amit nem igazán szeretek.*
- Nem tudom, hogy mit mondhatnék... ami olyan, arról már tudsz, ahol pedig élek, arról tilos beszélnem. *nem fogom még egyszer elkövetni azt a hibát, hogy túl nyílt legyek valakivel, aztán megjárjam. *
- De szeretek például kirándulni, ismerkedni és új dolgokat felfedezni. *talán ennyivel be fogja érni Scott, hiszen az lenne a legjobb mindkettőnknek és most inkább én kérdezek.*
- Te nem mesélsz picit magadról? Én is kíváncsi vagyok ám rád. *ez a gyors témaváltás talán jól jön, de ahogy a nevemről is kérdez, akkor arra már azért válaszolok, nem olyan nagy titok.*
- Édesanyám adta Hecate Istennő után. A Holdtölte számomra fontos idő, akkor mindig más vagyok, különlegesek azok a napok, valahogy vidámabbá tesz. Ne kérdezd, hogy miért, de mindig is így voltam ezzel. *dőlök neki végül a falnak, miközben Scott tovább válogat, de már nagyon mennék, így néha kékségeim az ajtó felé vándorolnak.*

Tárgy: Re: Aranykor Antikvitás 2010-12-08, 1:09 am

*Ahogy a lány az ékszerek felé vezényli a srácot, Scott érdeklődni kezd, miért nem ünneplik a karácsonyt Hecateék, amire meg is kapja a meglepő választ.*
-Hű, az nem semmi. Érdekes. Mondjuk ez a Krisztus duma szerintem is hülyeség. Én sem hiszek benne. *feleli a srác, majd nézegetni kezdi az ékszereket, amik bár szépek, mégse tudná egyiket sem elképzelni Lisen. Közben a fiú tovább érdeklődik, egyenlőre maradva a karácsony témánál.*
-Igaz. Ki tudja még, mit hoz a jövő. *mosolyog a lányra, majd kér egy kis mesélést önmagáról, míg ő válogat, de a válaszra Hecatera pillant, s megilletődött arcot vág.*
-Hű, ez komolynak hangzik. Érdekes helyről jöhettél. *semmi elítélés nincs a hangjában, inkább kíváncsiság, mivel ezzel a kijelentéssel most nagyon titokzatossá vált előtte a lány, ami egy nőnél pozitív vonásnak számít. Azért egy picit mégiscsak elárul magáról ez a szépség, majd ő is érdeklődni kezd, amire először csak egy mosolyt kap, majd jön a válasz is.*
-Amiket az előbb felsoroltál, azok rám is illenek. Ezen kívül szeretem a sportokat is. Van egy ikertestvérem, Lis, ő is ide jár és szintén Cruorisos. *kicsit megemeli a szemöldökét és vállat von.*
-Nem tudom. Kérdezz, ami érdekel. *mondja még, majd tovább haladva meghallgatja, honnan is a lány különleges neve.*
-Érdekes. Akkor azt hiszem találó lett a névválasztás. *mosolyodik el, majd kicsit elhúzza a száját, s megcsóválja a fejét.*
-Én viszont ebben a boltban most nem találtam olyat, ami jó lenne. Szóval jelentem végeztem. *húzódik ismét mosolyra az ajka, majd az ajtó felé mutat udvariasan, hogy akár indulhatnának is. Még mielőtt azonban kiérnének, hirtelen megtorpan egy bábu előtt a srác.*
-Várj csak Hecate! *szól a lány után, majd egy nyakláncot emel le a báburól, bár ezt a lányka nem láthatja, mivel épp takarja a srác alakja.*
-Fordulj meg. *mosolyog rá a fiú, s ha a lányka így tesz, Scott fel is teszi a nyakába a láncot, melyen egy különös medál található, mely a hold minden állását mutatja. Amikor fent van, a fiú finoman megfordítja a lányt a vállánál, hogy szemből is megnézhesse.*
-Ezt neked találták ki. Jobban senkihez se illene. *mosolyodik el a srác, majd felvonja a szemöldökét.*
-Megveszem neked! *még mielőtt bármi ellenkezést hallhatna, már oda is lép a boltoshoz, s kifizeti a nyakéket, aztán visszasétál a lányhoz.*
-Most már mehetünk. *nem szegény a család, melyből származik, így egy ilyen kis ajándék belefér neki, ráadásul biztosan jó pontként értékeli Hecate is, ami szintén nem utolsó dolog.*

Tárgy: Re: Aranykor Antikvitás 2010-12-08, 1:21 am

*Kissé meglepő, hogy érdekesnek tartja Scott azt, amiben én élek, hiszen más a furcsa szót használná. Mindegy is, azért örülök neki, főleg annak, hogy nem néz teljesen hülyének és nem is próbálja azt állítani, hogy esetleg hazudhatok vagy mondja azt, hogy hülyeség mindaz, amiben hiszek. Így hát szépen picit mesélgetek magamról még, majd mindezek után ő következik.*
- Áh, szóval van testvéred. Az jó dolog lehet. *nekem sose volt, bár mindig is örültem volna valakinek, főleg egy báttynak, aki vigyáz rám és most valahogy úgy érzem, hogy Sairus kezdi betölteni ezt a helyet. *
- Hát, most nem is tudom, hogy mit kérdezzek, majd kialakul. *gondolkodom el picit, de tényleg nem jut most eszembe semmi kézenfekvő sem, viszont ahogy kijelenti, hogy mehetünk, akkor csak bólintok, majd meg is indulok az ajtó irányába.*
- Hát, sajnálom, hogy nem találtál semmi megfelelőt. *mondom őszintén, majd már kezem a kilincsen van, amikor szól, hogy várjak. Kíváncsian pillantok rá, de nem látom, hogy mit is tarthat, viszont a kérésnek eleget is teszek, így megfordulok, de hogy miért, arról fogalmam sincs. Pár pillanat és nyakamba kerül egy csodálatos medál és már fordít is a fiú szembe magához, én pedig szépen lépegetek, míg csak meg nem állok vele szemben.*
- Nem, nem veheted meg! Scott, de még csak nem is ismersz... *motyogom a mondat végét már halkan, hiszen addigra a fiú már a pénztárhoz is sétál, én pedig csak megcsóválom a fejem, majd felemelem a medált. El se hiszem, olyan gyönyörű és tényleg, annyira, de annyira illik hozzám. Ahogy elém sétál a fiú, csak rá mosolygok, majd egy puszit lehelek az arcára, hiszen így szokás. *
- Köszönöm, de sajnos nem tudom meghálálni semmivel. *mondom szomorúan, hiszen én nekem nincs sok pénzem, nem tudnék ilyesmit venni. Na de lassan elhagyjuk a boltot, így ismét a főutcára kerülünk, tehát a cipzárt is felhúzom, majd a fiúra tekintek.*
- Szeretnél még menni valamerre? Csak mert... szívesen veled tartok ám. *kérdem kedvesen, de néha letekintek a kapott kis ékszerre, tényleg jó pontot ért el ezzel, bár nem tudom, hogy miért teszi, de naívan úgy érzem, hogy csak kedvességből.*

Tárgy: Re: Aranykor Antikvitás 2010-12-08, 1:40 am

*Mivel a lány egyes dolgairól nem mesélhet, így néhány kisebb információ után Scotton a sor, hogy most ő beszéljen magáról. Egyes dolgokban egyeznek, s azt is elárulja a srác, hogy van egy hugicája, bár megint nem látta egy ideje. Valahogy mióta ide jöttek, nem lógnak állandóan egymás nyakán.*
-Aha, pár perccel utánam született. És tényleg jó, nagyon szeretem. Biztos jól kijönnétek, talán majd össze is futtok valamikor. *ejt meg egy pici mosolyt a srác, s mivel nem csak ő nem tudja, mit is mondjon hirtelen, hanem Hecate se tud mit kérdezni, így ismét kicsit az áru kerül középpontba, bár most már megállapította a srác, hogy nem itt fogja megtalálni a megfelelő ajándékokat, s ezt a lánynak is elárulja.*
-Nem gond, úgyis van még idő. Ráérek még körülnézni. *vonja meg a vállát egy félmosollyal a srác, majd már indulnának is kifelé a boltból, mikor megpillant egy különös, holdas nyakláncot. Ha már a lánynak egy Holdistennő után adták a nevét, s még hatással is van rá a Hold, nem mehet el csak úgy mellette, így Hecate után is szól, majd miután a lány visszasétált elé, Scott a nyakába akasztja a medált, majd kijelenti, hogy ezt bizony megveszi a lánynak. Persze az rögtön ellenkezni kezd.*
-Mindjárt jövök. *szól még oda neki a srác, majd már ki is fizeti a nyakláncot, aztán visszasétál Hecatehoz, aki egy kedves mosollyal és egy puszival fogadja.*
-Ugyan már. Semmiség. *mosolyog csábítóan a srác, majd most már tényleg kisétálnak a boltból, így mindketten a cipzárhoz nyúlnak. A lány ezután a folytatásról érdeklődik, s az utolsó szavak igen csak tetszenek a fiúnak.*
-Én is örülnék, ha velem tartanál. *mosolyog, s pár pillanatig csak elmélyül Hecate szemeiben, bevetve csáberejét, majd körbepillant.*
-Esetleg... van kedved meginni egy vajsört? Közben beszélgethetnénk. *na igen, a vásárlás így hamar félre lett dobva, de sebaj, a szent cél érdekében mindent.*

Tárgy: Re: Aranykor Antikvitás 2010-12-08, 1:48 am

- Egyszer majd lehet, hogy összefutok vele, sőt, biztos, hiszen egy házba járunk, na meg, nincsenek annyian a Mysterioban. *szerencsére nincs tömeg a suliban, így hát biztos vagyok benne, de tényleg, hogy egyszer meg fogom ismerni Scott hugát, aki mint hallom, nem sokkal fiatalabb nála. Na de végül elhagyjuk az üzletet és én a szép medállal a nyakamban sétálok ki. Nehezen tudok betelni vele, hisz még soha nem kaptam ilyen jellegű ajándékot, főleg nem egy olyan embertől, akit még csak most ismertem meg. Meg is kérdezem tőle, hogy merre tart és ahogy mondja, hogy örülne, ha vele mennék, na meg ez a nézés, igen, ez már tényleg zavarba hoz, így kissé elpirulva sütöm le szemeim.*
- Most miért nézel rám így? *kérdezem halkan, hiszen számomra ismeretlen az ilyen dolog és ami érdekel, azt általában megtudakolom. Hallom viszont a kérdést és nyelek is egyet, hiszen amikor a fogadóban voltam és ittam egy vajsört, eléggé furcsa lettem, hála az alkoholnak.*
- De csak egyet... tudod, nekem nem szabadna innom, a rendem miatt és nem is bírom az italt... *na de azért lassan megindulok a fiú mellett, néha feltekintve rá, majd eszembe jut egy kérdés.*
- Te már másodikos vagy? Csak... mert olyan otthonosan mozogsz itt. *érdeklődöm ismét picit, majd ha a fogadóhoz érünk, akkor be is sétálok rajta, hogy az egyik box felé induljak meg, majd beljebb csúszok, ahogy Sairusnál is tettem, így akár a fiú mellém is tud ülni, nem muszáj velem szemben. Ez a sok részeg amúgy se szimpatikus, lehet biztonságosabb is lenne, hogyha érezném, hogy valaki azért vigyáz rám és ahogy figyelem Scottot, szimpatikus lehetek neki.*

Tárgy: Re: Aranykor Antikvitás 2011-03-13, 4:47 pm

*Úgy gondolom, hogy akiknek ilyen jellegű ékszerük van, azoknak a családja nem kicsit befolyásos, tehát egyértelműen rá is kérdezek a dologra, mindenféle bántás nélkül, de a válasz kissé meglep.*
- Öhm, értem. Bocsi, hogyha rosszat kérdeztem. *nem ismerem még Monát, nem tudom, hogy milyen, de majd talán idővel megnyílik, hiszen mindketten elsősök vagyunk, van még időnk több információt szerezni a másikról és remélhetőleg nem most találkoztunk először és utoljára egymással kettesben, órán és szakkörökön kívül. Na de végül belépünk az édességboltba és minden negatív gondolatom elszáll, ahogy a finomságok közül válogatunk és be kell vallanom magamnak, hogy remekül érzem magam. Így költünk egy kis pénzt, majd hagyjuk magunk mögött a boltot.*
- Nem köszi. *utasítom vissza a kínálást, majd térek is ki a következő helyekre, hogy merre is menjünk, így hallom a nagy programot, amire rábólintva az antikvárium irányába kezdek el lépegetni, miközben már érdeklődök is arról, hogy szerinte mit is kellene vennem.*
- Hát, semmi komolyat nem szokott magánál hordani. Legalábbis még nem tűnt fel. *húzom el vékonyka ajkam, mert még nem vettem észre sajnos, de mivel most szeretnék vásárolni, időm sincs körülnézni Scott szobájába, na meg a betörés - mégha jó szándékú is - az akkor se az én asztalom. *
- Kés nálad? Minek? *kérdezem meglepetten, majd végül meg is mutatom neki a medált, amit Scott-tól kaptam és bólogatok rá párat.*
- Igen és az a furcsa, hogy akkor kaptam tőle, amikor megismertem. Akkor még semmit se tudott rólam, de azóta elég jóban lettünk. *mosolygok kissé zavartan Monára, majd végül elgondolkodok a következő kérdésen is.*
- Szerintem ezüst ékszereket... eléggé gazdag és menő srác és nagyon helyes... tehát valami különleges dolgot szeretnék neki venni. *mondom hangosan, majd végül jön a kérdés, így nézem meg Mona nyelvét és tekintetem hirtelen komorodik el.*
- Hát Mona, sajnálom, de azt hiszem, hogy téged átvertek, mert zöld a nyelved. *húzom el az ajkam, mintha tényleg így lenne és jó pár másodpercig meg is hagyom ebbe a hitbe, majd végül elnevetem magam, egyszerűen nem bírom tovább.*
- Na jó, vicc volt, kékes... alakul. *mondom jókedvűen, majd amikor odaérünk a bolthoz, már be is nyitok. Van odabent minden, bútorok, ékszerek, régi tárgyak, könyvek...*
- Hűha... Akkor nézzünk körbe. *köszönök még az eladónak gyorsan és máris az ékszerek irányába megyek, ami valószínűleg Monát is érdekelni fogja, hiszen az utcán még a gyűrűkről beszélt, de néha a könyvek felé is tekintgetek, hiszen Scott szobájában többször láttam könyvet az éjjeli szekrényén, tehát szeret olvasni.*
~ Vajon milyen könyvet érdekelhetik? ~ *töprengek magamban, miközben végül a kezembe veszek egy fekete, igen csak régi, de mégis szép borítású könyvet, ami a sárkányokról szól, majd azt kinyitva kezdem el lapozgatni, de azért figyelek Monára is.*

Tárgy: Re: Aranykor Antikvitás 2011-03-13, 5:20 pm

*Gondolkodok még egy kicsit, hogy mit is lehetne adni egy fiúnak. Nem jut eszembe sok minden. Szoktak ékszert hordani.. bőrből, meg ezüstből, de a spray is jó ötletnek tűnik.*
- Szerintem egy különleges parfüm is jó. Nagyon szeretem, ha jó illata van a srácoknak. Megbabonáz. Sokkal jobban szeretem azokat, parfümöket, mint a nőit. Van bennük valami, ami megfog. *Szippantok mélyet a levegőben, mintha egy új férfi illat lengne körül. Hecate meglepett hangja hoz vissza a Földre*
- Mindig van nálam, hátha meg kell magam védeni. Más zsebkendőt hord én kis tőrt. *Keres is, hogy hova tettem. Megszoktam, hogy a csizma alá szoktam beerősíteni, de most bakancs van rajtam, amiből kilóg így most a derekamon van a kabát alól. Eszembe jut, hogy előveszem, de ezt a gondolatot gyorsan elhessegetem, nehogy megijedjen társalgónőm. ~Nem hiszek a véletlenekben~ suhan át a gondolat a kobakomon, de ezt sem osztom meg. Fura… fura vagyok ma. Nem akarom magam mellől elrettenteni pedig általában ezt szoktam. Én meg a nagyvilág.*
- Az ékszer jó. *Válaszolok töprengve, majd kiöltöm a nyelvem. ~Légyszi’ légy fekete!!~ Szemeim hatalmasra kerekednek, amikor kiderül, hogy zöld a nyelvem. Bandzsítok, hogy én is megnézem, mert egyszerűen képtelen vagyok elhinni, de hiába folyik ki lassan a szemem semmit nem látok. Döbbenten és hitetlenül fordulok vissza a lány felé. Ránézek, és egyből nevetni kezd. ~Fene engem átvertek!~ Lepődök meg ismét. Gonosz mosoly jelenik meg arcomon. Számba teszem a nyalókát szabaddá téve mind a két kezem, majd a lány derekának esek. *
- Szóval most már kék! *szidom meg játékosan a csikizés áldozatát. Megérkezem a boltban így muszáj szabadjára engednem. Mosolyogva lépek be. Körbenézek és köszönök, de nagyon nem érdekel a kínálat. Nincsen sok pénzem és nem akarom fájdítani a szívem, de nem bírom megállni, hogy az ékszereket meg ne nézzem. A legtöbb gyűrű koponyás azok annyira nem tetszenek, de látok egy nagyon szépet. Meg sem kérdezem a z árát biztos, hogy nagyon drága. Nagy áhítattal veszem fel és húzom az ujjamra.*
- Ezt nézd meg! *Mutatom meg az ékszert ujjongva. Teljesen lázba hozott.* - Gyönyörű. *Miután mind a ketten alaposan megnéztem visszavittem a helyére. Vetettem rá egy utolsó pillantást, majd elszakadtam a szép ékszertől. Visszatértem Hecate mellé, aki most egy könyvet tartott a kezében. Mögé lépek, hogy bele tudjak nézni a fekete régi borítású könyvbe. Beleolvasok és így megtudom, hogy a sárkányokról szól.
- Ha szeret olvasni, akkor ez a könyv ideális. Szerintem ez tök jó ajándék. *Osztom meg véleményem és biztatom, hogy vegye meg. * - Persze ha nem szeret, akkor nem örülne neki. *teszem hozzá gyorsan.*

gyűrű

Tárgy: Re: Aranykor Antikvitás 2011-03-13, 5:51 pm

*Csak kíváncsian hallgatom Mona ötleteit, majd a parfüm említéséra kissé elpirulok.*
- Tudod, Scottnak mindig nagyon jó illata van. Szóval, engem is megbabonáz. Tudom, hogy miről beszélsz, de szerintem neki nem kell másik illat, ő így tökéletes. *furcsa, hogy ilyet mondok, de tényleg nagyon kedvelem azt a fiút és érzem, hogy egyre jobban és hogy egyre fontosabb is a számomra. Mindenesetre próbálom elhessegetni ezeket a gondolatokat, így kerül hát szóba a tőr is, mely egy cseppet azért meglep.*
- Nekem a pálcám segít a védekezésben, nem egy tőr. *jegyzem meg csak úgy, hiszen én nem szeretem igazán az ilyen éles dolgokat, na de mindegy is, nem vagyunk egyformák és ez így van jól, talán ezért is találjuk érdekesnek a másikat, mert számomra Mona tényleg az. Na de a nyelvét is megvizsgálom útközben és egy kis viccelődés sose árt, így hát kissé kiszúrok vele, amikor zöldnek titulálom az egyébként most már kékes nyelvét és ahogy nézem, miközben nyújtogatja, hogy megnézhesse, már nem bírom megállni nevetés nélkül és végül beismerem, hogy kiszúrtam vele. *
- Hát na, ezt nem tudtam kihagyni. *vigyorgom továbbra is, majd amikor kezei megtámadnak, akkor csak egyre hangosabbá válik a nevetésem, miközben próbálok hátrálni és kezeimmel eltolni az ő kezeit.*
- Kegyelmezz Mona, kérlek. *mondom még mindig jókedvűen és szinte bemenekülök az üzletbe, ahol még mindig kissé kipirosodva és nevetgélve kezdek el körbenézni. Amikor egy gyűrűt mutat, én is megnézem, majd bólogatok is hozzá.*
- Igen, tényleg szép. *sajnos én nekem sincs semmi pénzem, így hát számomra is az ilyen dolgok egyenlőre az álom kategóriába tartoznak. Na de inkább a könyvekhez lépek és meg is látok egy régi, de bizonyára nagyon is érdekes könyvet, amelyben sokféle kép is található a sárkányokról és amikor a fehér hajú lány mögém lép, csak megmutatom neki.*
- Igen, szeret és szerintem is jó lesz. Akkor ezt megveszem. *határozom el magam, majd szépen oda is tipegek az eladóhoz, akinek ki is fizetem a könyv árát, ami szerencsére nem annyira drága, így hát most már boldogan lépegetek ki az üzletből.*
- Akkor jöhet egy sör. *pillantok rá, miközben az ajándékra pillantok időről-időre.*
- Tényleg remélem, hogy tetszeni fog neki. *gondolkodom továbbra is, miközben a fogadót célzom meg és bár nem a legbizalom-gerjesztőbb az a hely, mégis világos van, talán nem lesz ott gond.*

//fagy//

Tárgy: Re: Aranykor Antikvitás 2011-09-14, 1:40 pm

*Nincs ínyemre a tanulás jelem pillanatban, tehát a mai napom egy kis mászkálással és nézelődéssel akarom tölteni. Nem tudom, hogy mire lelek, de a lényeg, hogy az Antikváriumba vezet ma az utam, hol már oly sok jó, hasznos holmira tettem szert. Egy fekete, hosszú nadrág van rajtam, hófehér pólóval, melyből kilátszanak azért izmaim. Oké, nem viszem túlzásba a testedzés, de nem vagyok se nyámnyila, se pedig kövér. Barna tincseim kócosan állnak az ég felé, mint szinte mindig, így lépegetek hát a főutcán, méghozzá egy fekete oldaltáskával, melybe egy kis ásványvíz van, hiszen ebben a melegben ki nem szomjazik meg? Na de szemeim már ki is szúrják az Aranykor Antikvitás nevű üzletet, így fordulok hát rá és már lépek is be az ajtón. A kis csengő jelzi, hogy vendég érkezett, így tekint rám rögtön az eladó, aki már készségesen ajánlja is, hogy segít, én viszont csak nyugodtan visszautasítom, kezemet is felemelve hozzá.*
- Köszönöm, előbb csak körbenéznék! *azért egy lágy mosolyt még ejtek felé, majd a könyvek, illetve az ékszerek felé indulok, hogy megnézzem, mi is a mai portéka. Még nem tudom, hogy mi lesz ebből a nézelődésből, lehet, hogy semmi, de talán találok majd itt valami olyasmit, aminek vagy én vagy más hasznát veszi, hiszen anyámnak se ártana vennem már valamit és elküldeni neki, illetve Alinoxon is gondolkodom, hogy meglepem valamivel.*

Tárgy: Re: Aranykor Antikvitás 2011-09-14, 1:55 pm

* Ma elterveztem, hogy tényleg lemegyek edzeni, de valahogy nincs meg a késztetés. És engem csak az tud rávenni ilyen esetekre. Azért jól megnézem most magam tükörben, nehogy a végén igaza legyen Brunonak, hogy rám férne, de teljesen megnyugszom, mikor szinte ugyanazt a képet látom, mint pár napja. Nem szokásom órákon át bámulni magam, sőt azt se állítom hogy én lennék a megtestesült tökély, de amíg én nem érzem, hogy edzenem kéne, addig nem is fogok. Amúgy sincs sincs senki, akinél be akarnék vágódni, és ha akarnék se játszanám meg magam, azt nem is tudnám. Jó igen, ott volt Kyle, de tényleg nem klappolnánk, és én nem is nagyon szeretnék tőle úgy semmit. Erre rájöttem az idők alatt. Amúgy is, minek pasi?
Felveszem a fekete rövid bőrnadrágom, meg hozzá egy fekete kissé kivágott toppot, és persze a sarumat. Nem akarok a kastélyban lófrálni, így Mystralba igyekszem. A vállamra aggasztom a converse táskám, mert lehet meg tetszik valami, s megveszem. Erre is gondolni kell nem? A hajam gyorsan felkötöm lófarokba, és már el is hagyom a Cruorist, majd a kastélyt is, hogy találkozhassak a révésszel, ki elvisz a kívánt helyre.
Sorjában járom a kirakatokat, Ipodom hallgatva, min az egyik kedvenc számom szól. Nem vagyok az a rock fanatikus, sőt általában távol is áll tőlem, de ez valamiért megfogott, így már talán negyedik napja hallgatom folyamatosan. Azért, mikor meglátok egy antikváriumot, csak kiveszem a fülemből a füleseket, és még mielőtt hangot adnék jöttömnek, vagy benyitnék, elteszem a táskámba, majd csak ezután nyomom le a kilincset. A csengő jelzi is, hogy már bent vagyok, így az eladó is rám figyel.*
- Köszönöm, még körbenéznék. * Eresztek meg egy kedves mosolyt, majd el is indulok a könyvek felé, hátha akad valami jó számomra, de nem érek el odáig, ugyanis egy gyönyörű nyakláncot látok. *

Tárgy: Re: Aranykor Antikvitás 2011-09-14, 2:04 pm

*Már jó pár könyvet átforgadtam a kezeimben, de mégse leltem rá arra, amely igazán megfogna. Így haladok most már én magam is az ékszerek irányába, de ekkor szólal meg a csengő és sétál be rajta egy szöszke lány. Ahogy végigpillantok rajta, úgy érzem, hogy már láttam valahol, a suliban minden bizonnyal, tehát ha már így alakult és ahogy nézem, ő is leragad az ékszereknél, meg is szólítom a leányzót.*
- Szia! *pillantok a szemeibe, miközben tekintetem a medálra terelődik. Nekem nem tetszik úgy, nem fogott meg, nincs benne az a plusz, amelyet én keresni szoktam az ékszerekben, tehát tovább is nézelődöm, majd közben azért a másikhoz is szólok ám pár szót.*
- Úgy rémlik, mintha már láttalak volna, Mysterios vagy? *emelem fel tekintetem, miközben a szemeibe nézek, de ahogy egy régebbi típusú fekete dobozt látok, máris felkapom, hogy annak zárjával ügyködjem egy picit. Szorul, rég nyithatták már ki, de csak van bent valami. Egy kis ideig még szórakozok vele, majd végül a zár enged és egy katonai plecsnit találok benne.*
- A fene, pedig már azt hittem, hogy lesz itt valami különlegesség... ez nem az én napom. *teszem le a dobozkát, ismét becsukva azt, majd kezem a lány felé nyújtom.*
- Amúgy Angel vagyok, a Cruoris házból! Nekem kihez van szerencsém? *döntöm meg cseppet a fejemet is és hogyha engedi, akkor kezet is rázok vele, na nem durván, csak finoman, de azért mégse lányosan.*
- Te neked van konkrét célod, hogy mit keresel? *nézek körbe, de ahogy az eladósra ér tekintetem, azt kell látnom, hogy szembe bámul velem, úgy nézi, hogy mit fogunk meg és nézünk meg a portékából. Lehet, hogy tolvajnak tart minket? Még csak az kéne, hogy én tolvaj, van elég pénzem... nem kell nekem lopni.*

Tárgy: Re: Aranykor Antikvitás 2011-09-14, 2:22 pm

* A zene valami eszméletlen, de mégis kikapcsolom, mert nem vagyok faragatlan, vagy bármi ilyesmi, és úgy nyitok be az antikváriumba. Körbe se nézek, csak odaszólok az eladónak, és megyek is a könyvek.... helyett az ékszerekhez, mert ott volt az a nyaklánc. Ha meg is veszem, az tuti, hogy a medált lecserélem róla, mert az nem az én stílusom, na de bezzeg a skorpió, mi ott van a dobozkámban, amit még ki se nyitottam. Hirtelen köszönnek rám, és én is odakapom a fejem, mikor is egy fiút látok. Először picit meg is nézem magamnak, betartva a kellő illemet, tehát nem annyira feltűnően, majd szólásra is nyitom a szám.*
- Ó, szia. Bocsi, hogy az előbb nem vettelek észre. * nézek rá kicsit sajnálkozva, mert tényleg jobban körül kellett volna néznem, és akkor őt is láttam volna.*
- Igen az vagyok. Viszont én még nem láttalak. * arra emlékeznék, ha láttam volna, bár ki tudja, főleg, hogy mostanában igencsak figyelmetlen vagyok. Vissza is tér a tekintetem a láncra, és próbálom elképzelni, hogy ezen hogy mutatna a skorpióm. Viszont úgy néz ki, a másik nem ilyen elégedett, legalább is, amit mond, az erre enged következtetni. *
- Ilyen korán feladod? Biztos találsz te is valamit. * mosolygok rá biztatóan, majd mikor a kezét nyújtja, én el is fogadom azt.*
- Jé, nem mondod? Én is Cruorises vagyok. Mellesleg Brianne Layton, de csak Bri Az Angel viszont klassz név. * kacsintok rá mosolyogva, és fel is ötlik bennem a kérdés, hogy tényleg egy angyallal van szerencsém találkozni. *
- Nem, nincs. Tulajdonképp csak az unaloműzés miatt jöttem le, aztán hátha találok valamit. Edzeni meg tanulni nincs kedvem. * vonom meg a vállaim mosolyogva, majd eltűrök egy szembe lógó tincset a hajamból. *
- Na és te? Biztos akad jobb dolgod is, minthogy egy antikváriumban nézelődj, vagy tévedek. * döntöm kissé oldalra a fejem, majd vissza is tekintek a nyakláncra. Vacillálok, hogy megvegyem-e.*

Tárgy: Re: Aranykor Antikvitás 2011-09-14, 2:31 pm

*Nem hittem volna, hogy ennyire sok ember jár ebbe az üzletbe, így amikor egy diáktársamat veszem észre az antikváriumban, egyértelműen megszólítom és ahogy hallom a bocsánatkérést, csak lágyan megcsóválom a fejemet, miközben szemeimmel ismét a szöszkét fürkészem.*
- Ugyan, semmi gond. Nem kötelességed észrevenni, hiszen még nem ismerjük egymást. *a hangsúly a "még"-en van, mivel szándékomban áll minél több emberrel felvenni a kapcsolatot, hogy ne teljesen unalmasan az itteni évek. Így teszem még fel a kérdésem, hogy vajon Mysterios-e és szerencsémre bele is trafáltam a dologba.*
- Hát ezek szerint nem vagyok túl feltűnő egyéniség, ez van. *vonom meg vállaimat és persze hazudok. Úgy hiszem, hogy azért engem meg lehet jegyezni, aki pedig nem tud, az így járt. Egy kis dobozt is kinyitok azért idő közben, nem nem nyeri el a tetszésemet, amit benne látok és ennek nem vagyok rest hangot se adni, de amikor hallom a kérdést, halkan felnevetek.*
- Hát látod, most nem vagyok valami kitartó. *ismerem be, mivel tényleg úgy érzem, hogy ez a mai nap nem az enyém. De azért bemutatkozni nem felejtek el, így rázom meg Bri kezét és ahogy hallom, hogy ő is cruos, szemeim megcsillannak.*
- Akkor onnan voltál olyan ismerős. Talán már láttalak átvágni a klubhelyiségen! Amúgy meg tényleg, az volnék... *azért cseppet meglep, hogy klassz-nak találja a nevem, de erre most nem óhajtok reagálni, nem a nevem határoz meg, hanem a jellemem, úgy hiszem. *
- Edzeni? Ezek szerint sportolsz valamit? Csak nem kviddicsezel? *na igen, szeretem azt a sportot, csak nem megy igazán. Viszont amikor visszakérdez a lány, csak egy ideig az arcát fürkészem, majd válaszra is méltatom a kicsikét.*
- Tévedsz! Jelen pillanatban nem tudok mit kezdeni magaddal, szóval ha gondolod és megvetted, amit szeretnél, akkor akár elmehetnénk valamerre, már ha benne vagy. Még úgy se ismerek túl sok cruost és a házam diákjait mindig jó megismerni. *eddig legalábbis így hiszem, de majd a későbbiekben kiderül, hogy milyen véleménnyel is leszek Bri-ről.*
- Szóval, merre szeretnél majd tovább menni? Ha jól sejtem, neked van jobb dolgod is, mint itt nézelődni. *idézem előbbi szavait, én pedig most már csak nyugodtan ácsorgok mellette, nem nézelődök tovább, volt időm mindent felmérni és nem találtam semmi nekem valót se.*

Tárgy: Re: Aranykor Antikvitás 2011-09-14, 2:52 pm

* Nagy hiba volt, hogy nem néztem körül, mikor betértem. Erre csak akkor jövök rá, mikor leszólítanak, és bocsánatot is kérek természetesen. *
- Oké, de akkor se kellett volna ennyire figyelmetlennek lennem. Sajnos ez mostanában elég gyakran előfordul velem. * sóhajtok fel, és el is mosolyodok, mikor arra gondolok, hányszor láttam már ennek kárát a bokám. Csoda, hogy még bírok menni. Meg is jegyzem, hogy annak ellenére, hogy egy iskolába járunk, én még nem láttam. *
- Ami azt illeti, ezzel most vitatkoznék. Neked rövid a hajad, és ha az itteni fiúkat nézzük, ez igencsak feltűnő. Mármint soknak van hosszú haja, és én nagy ritkán látok olyat, akinek rövid. * természetesen a kivétel erősíti a szabályt. Bruno rá az élő példa, akinek még lógok egyel, amiért felkísért. Na igen, akkor is kiment a bokám. Angel kinyilvánítja a nem tetszését, mit én sem hagyok szó nélkül. *
- Sose gond. Én se mindig, bár a leggyakrabban órákon fordul elő. * vonok vállat vigyorogva. Na igen, az órák, még nehezek nekem, vagy nem is tudom, tényleg nem vagyok kitartó ott. Ami elsőre nem megy, azt már hagyom is. Már azt is tudjuk, hogy háztársak is vagyunk, és a bemutatkozás is megtörténik. Én meg örülök, hogy egy újabb ismerősre tettem szert, mert azért még jócskán akadnak a házamba ismeretlenek, például a másik szobatársam. *
- Na látod, az könnyen előfordulhat, sose bírok megmaradni a fenekemen. * mosolyodok el megint, a láncot még mindig a kezembe tartva, mert már tényleg azon vagyok, hogy megveszem. *
- Úgy igazából nem, csak néha lejárok a konditerembe futni. Bár abból se szokott semmi lenni, mert mire leérek vagy elszáll az ihlet, vagy találkozok valakivel, és inkább őt amortizálom le. * vonom meg a vállaim. Nem szokott összejönni a dolog, bár egyszer sikerült futnom is, de az már régen volt. Rá is kérdezek, hogy ő vajon miért is van itt. *
- Ó, hát oké. Én se sok mindenkit ismerek még, sőt igencsak kevesen vannak. * mosolyodok el, ha azokra a csekélyke ismerőseimre gondolok. *
- Persze, akkor ezt itt megveszem, és utána elmehetnénk a hmmm. Parkba vagy a játszótérre, vagy végül is nekem oly mindegy. * mutatom meg a nyakláncot, és oda is masírozok az eladóhoz, hogy miután kifizettem, ki is lépjek az üzletből, persze ha minden igaz Angel társaságában. *

Tárgy: Re: Aranykor Antikvitás 2011-09-14, 3:03 pm

*Úgy hiszem, hogy azért se rémlek neki, mert beleolvadok a többi diák tömegébe és amíg nem találkoztunk kettesben, még nem is beszélgettünk. Na de ahogy cáfolgatni kezdi és a hajamra tér ki, úgy nevetek fel most már jókedvűen és túrok is bele a kócos tincsek közé.*
- Azért szerintem ez merően túlzás. Több rövid hajú srác van itt szerintem. *és tényleg így gondolom. Lehet, hogy akad pár hosszú hajú is, de én nem találkoztam még túl sokkal és az is lehet, hogy Bri meg pont rövid hajúakkal van úgy, ahogy én. Viszont a beszélgetésünk elég hamar kezdetét veszi és igen csak kellemes most ez a társaság. Nem szeretek egyedül lenni és nem is vagyok hozzászokva, bár sajnos egy ideje már Alinoxot se láttam, ki hiányzik azért, de nincs mit tenni, nem lehetek mindig a terhére, hiszen sentinel, kötelességei vannak.*
- Szóval a konditerembe. Hmm, lehet egyszer majd én is lenézek, még nem igazán jártam ott. *ismerem be neki és talán tényleg nem ártana, hiszen egy kicsivel több izmot is el tudnék viselni a testemen, talán még jól is jönne. A nap további részében viszont kiélvezném Bri társaságát, legalábbis még egy ideig és amikor hallom, hogy benne van, csak aprót bólintok és az ajtónál állva várom meg, amíg megveszi magának a kis ékszert, melyet kinézett magának. *
- Hmm, szóval park vagy játszótér... Mi lenne, ha inkább a hágó felé néznénk el? Ott felmászhatnánk egy kicsit a hegyre és onnan még a kilátás is jó. *persze nem muszáj annak lennie, amit én mondok, de a játszótérből én már kinőttem és a parkban se lenne túl sok minden, amit tudunk csinálni, egy kis hegymászást pedig mindig szívesen fogadok, hiszen az a hobbyjaim közé tartozik. Tehát ha Bri megvan, akkor minden bizonnyal el is indulunk valamerre és ha nem megy bele a hegybe, akkor én érvelek ám még mellette kitartóan, tehát legyen már az, amit én mondok, ha már én vagyok kettőnk közül a férfi.*
- Egyébként te merről érkeztél ide? *kíváncsiskodom egy kicsit, hiszen ahogy eddig tudom, szinte a világ minden országából vannak itt diákok, de hogy Bri honnan jöhetett, arról aztán fogalmam sincsen. A táskámból azért előkerül a víz is, melyet először a lány felé nyújtok.*
- Kérsz? *hátha szomjas. Ha iszik, akkor majd én utána, ha pedig nem, akkor csak szerény személyem iszik út közben meg úgy egy decit, aztán pedig már vissza is teszem a tatyómba, hogy ne hagyjam el sehol se út közben.*