Noel lakosztálya

Tárgy: Noel lakosztálya 2012-03-14, 10:26 pm

// Leírás később //

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2012-03-14, 11:01 pm

- Azt hiszem e miatt kár aggódnod.* eresztek meg felé egy kisebb mosolyt hisz mint mondtam itt hosszú távon semmi sem marad titokban főleg nem egy ember jelenléte, tehát én nem bízom abban, hogy az itt töltött napokat eltudnám tusolni főleg, úgy, hogy a mellettem lévő szobák sem üresek. Na de nem akarom, hogy a félelem zsigereibe költözzön így vezetem hát a szobám felé mi a főbejárattól kissé messzebb helyezkedik el így a megannyi látnivaló Vixi szemei elé is tárul s érzékelem ám, hogy lassulunk a nézelődés végett de nem zavar, bár engem már nem gyönyörködtet, láttam ezeket eleget.*
- Szereted a művészetet?* teszem fel közben a kérdést miközben természetesen teljesen résen vagyok de ebből a lány mit sem érzékel. Amikor elhangzik a kérdése nem állom meg, hogy ne nevessem el magam, hála a sok sok filmnek és tanulmánynak ez az alvós téma hamar szóba is kerül.*
- Nem, én nem alszom koporsóban... sőt nem is alszom. De néha kihasználom az ágy adta lehetőségeket.* mosolyodom el sejtelmesen mivel itt bármire gondolhatok és gondolok is természetesen s mivel időközben azért a szobámhoz is elérünk, kitárom előtte az ajtót, hogy beengedjem. Két tágas helyiség van mi szobául szolgál, a berendezés és a tisztaság kifogástalan tehát amit rajtam lát általában az a lakhelyemen is megmutatkozik. Bizony itt nincs koporsó bár van akinél van, de úgy hallom ő még mást is hiányol mi egyenlőre láthatatlan előttünk így mosolyodom el ismét.*
- Az is van, csak nem innen nyílik. Biztosan tetszeni fog.* lépek közelebb hozzá bár remélem annak felfedezése ráér később is s úgy érzem ezt ő is így gondolja mert nem távolodik el tőlem, sőt mi több kezdeményez is mit nem utasítok el, kissé hidegen csúsztatom kezem a derekára ahogy ajkamat kezdi ízlelgetni mit figyelemmel követek egészen addig míg nem jobban össze nem forrunk, így ölelem hát át mivel nekem sem kell több, vágyom rá és ezt ő is tudja nagyon jól tehát a hosszú csók sem marad el mi egyre csak vadul Vixi részéről mi fantasztikus míg nem meg nem érzem a vér ízét s ő el nem húzódik mi gyötrelmes számomra.*
- Ne..! Ne húzódj el, kérlek!* bár tudom, hogy mit mondtam nem is olyan rég, hogy nem kötelezem a véres csókra, de máris olyan magaslatokban érzem ez által magam, hogy bele epednék ha most elhúzódna tőlem.*
- Ne aggódj... nincs semmi baj.* simítok végig arcán s mosolyodom el őrültek módjára s kissé vadabbul esek a lány ajkainak miközben meg is indítom, szóval terelem a hálóhelyiség felé ha nem ügyeskedi ki magát előlem, de akkor úgy is elkapom a kis huncutját. Szeretném ismét érezni bőrét és teste melegét, finom illatát és kedves érintését, végtére is többek között ezért is jöttünk ide, hogy kettesben lehessünk tehát nem lehet ennek semmi akadálya.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2012-03-14, 11:12 pm

*Csodálatos ez az egész kastély, a festmények, a legapróbb részletekig kidolgozott szobrok, minden magával ragad... így hát picit lassítok, hogy meg tudjam nézni ezeket a művészi remekeket, és akkor hallom is meg az érdeklődő kérdést Noel felől.*
- Igen, nagyon szeretem. Tényleg tetszik ez a hely, jó lehet itt élni, bár egy picit zord. *a falak sötétek és hidegek, de most próbálok nem arra figyelni, így végül tovább haladunk és egy érdeklődő kérdést is felteszek ám neki, így hallom meg azt is, hogy nem alszik ő koporsóban, tehát halkan kuncogni kezdek.*
- Gondoltam azért megkérdezem. *pillantok fel a borostyán szemekbe, végül megszaporázom lépteim, hogy beérjünk Noel szobájába és amikor az ajtó is bezárul mögöttünk, végre kettesben lehetünk, teljes mértékben. Itt szerintem senki se fog zavarni minket, tehát már körbe is nézek, majd végül a vámpírhoz lépve ölelem őt át és teszek is egy kérdést a fürdőszobára, hiszen arra azért szükség lehet.*
- Most már én is biztos vagyok benne. Otthonos ez a hely, valami ilyesmit tudtam elképzelni hozzád. *sehol egy vérfolt vagy egy bántalmazott áldozat, teljesen normális, emberi ez a hely, így nem lehet aggodalomra okom, biztosan nem szokott ilyesmit csinálni vagy ha igen, akkor azt inkább nem akarom tudni. Most a csókjára vágyom, az ölelésére, arra, hogy velem foglalkozzon egy kicsikét legalább, így csókolom őt meg és kezdek el egyre inkább vadulni. Furcsa vagy sem, de most ezt hozza ki belőlem Noel, vágyom rá, a csókjára, mivel isteni, ehhez fogható nincs még egy, de ahogy a nyelvem rossz helyekre téved, hirtelen távolodom el tőle, de ekkor hallom a kérést is.*
- De... én nem így akartam. *kezdem, de ekkor már Noel ismét lecsap az ajkamra, így egy pillanatnyi időt sem hagyva nekem, de nem ellenkezem, csak élvezem tovább a csókját, majd lassan lépegetek hátrafelé, ahogy a háló irányába tol, bár gyengéden, de mégis határozottan. Viszont kapcsolok, hogy talán ismét mást akar, ismét többet, így hát hirtelen szakítom meg a csókot és ha szerencsém van, akkor ki tudok sasszézni előle, tehát rögtön pár méterre eltávolodom, majd ajkamhoz teszem a kezem.*
- Ne ilyen gyorsan, ráérünk. *kapom is le magamról a kabátot, így akasztom azt fel egy fogasra, ha van, ha pedig nincs, akkor egy szék támlájára teszem, végül pedig ismét körbenézek.*
- Túl hamar belemelegedsz dolgokba, de én még tartom magam ahhoz, amit a fogadóban beszéltünk. *az a baj, hogy már én is félek attól, hogy nem tudok nemet mondani neki, ha olyan helyzetbe kerülünk, túlságosan vágyom rá és a mérge is dolgozik ám bennem, talán ezért is vagyok most ilyen huncut, mivel bár hideg van, lassan leveszem magamról a pulcsimat is, így hát csinos, vajszínű blúzom is láthatóvá válik. De mást nem teszek, csak lassan lépkedem ide-oda, végül pedig a könyvesszekrény előtt állapodom meg, ahol kezem gyengéden húzom végig a könyvek gerincén, így figyelve őket, de titkon Noel lépését várom, ahogy ismerem, nem fog csak úgy belenyugodni ebbe és én pontosan ezt akarom. Szeretem, amikor vad és határozott, bármennyire is veszélyes ez a játék egy vámpírral, így végül még hajamat is arrébb húzom, pontosan egyik vállamra, hogy a másikon a nyakam láthatóvá váljon, méghozzá az a része, amelyiknél az alvadt vérem is ott van, tehát ahol ma megharapott.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2012-03-14, 11:41 pm

* Nem következtetek rosszul a lány érdeklődik a művészetek iránt mi jó benyomást tesz, én is kedvelem ezt az irányzatot tehát a megannyi különbség között akad ám olyan is miben hasonlítunk.*
- Hát nem egy tündérpalota az biztos, de én ezt és így szoktam meg.* az ő kastélyuk sem tűnik kívülről valami babaháznak bár azt sosem fogom megtudni, hogy milyen belül de mivel a képzelő erőm hatalmas így talán egyszer megkérem a lányt, hogy írja le milyen is az ő lakhelye. közben azért továbbhaladunk és egy kérdés is felmerül a lányban mi igen szórakoztató számomra bár jogos is.*
- Nem tesz semmit. Van akinél van... Van Kriptánk is.* bár sokat nem járok oda inkább az etetőbe vagy a kínzókamrába de természetesen egy olyan hely nincs itt mit még nem fedeztem volna fel, kivéve persze a magánhelységeket. Amint beérünk a szobámba a lány kis ideig szemrevételezi a helyiséget majd pedig tetszéséről ad nyilatkozatot mire elmosolyodom.*
- Örülök, ha tetszik.* nem tudom miért de azért fontos, hogy a lánynak is jó legyen itt, bár biztosan nem tataroznék miatta de így legalább ő sem érzi magát kellemetlenül itt. Nem is feszélyezi semmi így hát hamarosan csókjaival támadja be ajkam mire én magam is vágyva vágyok, így kapcsolódnak össze nyelveink s járnak édes táncot míg nem a lány felsérti nyelvét így pár édes vércsepp már a számba is kerül. Ő erre rögtön elkapja fejét de én nem eresztem el, sőt mi több kérlelem s hogy folytassuk mivel ez számomra csodás, s lehet önző vagyok e téren de hát istenem. Vámpír vagyok...*
- Most már mindegy... így sincs gond. Sőt.* nem bírván ellenállni az engedélye nélkül is megcsókolom s mivel talán friss a seb és hevesek vagyunk még egy két csepp csurran cseppen nekem ezen édes csók közepedte miközben a háló felé irányítgatom a lányt. Szeretnék már együtt lenni vele ez nem is titok, de elsősorban más vágyak vezérelnek mit kényelmesebb lenne a hatalmas ágyon folytatni de úgy tűnik ez a lány nem esett soha sem a fejére mert egyszer csak kisiklik karjaim közül mire én csalódottan dugom zsebre immáron üres kezeim.*
- Eszemben sem volt most rögtön magamévá tenni.* nem is tudom miért feltételez ilyet hisz én is adok a körülményekre még ha néha nem is látszik. Kapok is egy kis megrovást mire elmosolyodom s mivel a lány vetkőzni kezd így hát magam sem leszek tétlen, teljesen kigombolom az ingemet míg őt figyelem.*
- Nem vagyok valami türelmes típus de ez esetben nem rontok ajtóstul a házba hidd el. Mellesleg nem róhatsz meg e miatt mivel te váltod ezt ki belőlem...* a pulcsija is lekerül így csak egy kis blúz marad rajta miben meg is csodálom s ahogy a könyvespolchoz lép úgy döntöm kissé oldalra a fejem, mivel nem hiszem el hogy e fergeteges csók csata után művelődni akarna.*
- Vixilien Sandanez... Ön a legkegyetlenebb némber kivel valaha is találkoztam.* játszadozik velem ez egyértelmű s mivel ma jó napom van így hát belemegyek a játékba bár jól tudom lenne más választásom, főleg mikor a haját is elkotorja a válláról, szabaddá téve vértől mázos nyakát. Ott is termek pillanatok alatt s fogaim a húsába mélyesztem miközben hátulról magamhoz ölelem, iszok belőle pár kortyot majd eleresztem de eltűnök a szemei elől mert én úgy akarom.*
- A végtelenségig úgy sem húzhatod.* hangom a kétszárnyú ajtó felől jön mivel a hálóba vagyok hol levetem magamról a kigombolt inget és gondosan az ágyra terítem hova ha beles a lány láthatja, akár csak az általam felhajtott takarót. De nem sokáig nézelődhet ugyanis ismét ott termek mögötte s villámgyorsan elkotorva a haját a sebesült oldalra az ép részen is megízlelem finom vérét, tehát a harapás megtörténik ott is. Ügyelek arra, hogy ne mérgezzem túlságosan mivel szerencsétlen helyzet lenne ha le is gyengülne, így eresztem hát el én pedig látatlanba az ágyam közepére helyezkedem így félmeztelenül s csak az elhelyezkedés után válok láthatóvá.*
- Ha egy kis Shakespeare áhítozol ám legyen. De ne várass túl soká, érzeni akarlak!* emelem fel kezem a homlokomra ahogy fejem is kissé félredöntöm, bár tudom, hogy csak az agyamat húzta de ettől még szórakozhatok én is, inkább így mint a megszokott menetben, bár kétséges, hogy meddig bírnám türelemmel.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2012-03-14, 11:58 pm

*El tudom képzelni, hogy van itt kripta is és még sok más, de most nem akarok erre gondolni, inkább vele foglalkoznék, így miután sikeresen kiderítettem, hogy fürdőszobával is rendelkezik ez a lakosztály, már édes csókjaimmal támadom be Noel ajkát, hogy hosszan ízlelgethessem és talán kissé vadabbul is teszem most mindezt, mint ahogy eddig szoktam. Én is vágyom rá és próbálok megfelelni, tényleg szeretnék, de a vércseppek nem voltak a tervemben, nem akartam, hogy ismét így csókolózzunk, bár ez a pár csepp nem igazán zavar, mégis picit szégyelve húzom el fejem, egészen addig, amíg azt Noel hagyja és nem csap le most Ő maga az ajkaimra. Hosszan csókolózunk és végül már lassan hátrafelé is lépkedem, egészen addig, amíg sikeresen ki nem cselezem a férfit és teszek is egy kis megjegyzést neki, most már pát méterrel távolabb tőle.*
- Valóban? Pedig már azt hittem. *nem hazudok, tényleg azt hittem, hiszen mégis csak megpróbálta már egyszer és férfiből van, nem is akármilyenből, na meg tapasztalt is, de ez egy plusz pont most neki, hogy nem akarta ezt tenni. Inkább csak leveszek magamról pár ruhát, majd a csizmáimat is, így marad a blúz és a zoknik, na meg a csinos kis nadrágom is.*
- Oh, szóval én? Köszönöm a bókot! *mosolyodom el és végül már oda is sétálok a könyvekhez, úgy kezdve el azokat figyelgetni, de ahogy hallom a szavakat, már szélesedik is az a szép mosolyom, mivel jól esik tudni, hogy élvezi ezt a játékot, mert ha nem így lenne, akkor már rég morogna, ismerem már annyira Noelt. Viszont teszek még erre az egészre egy lapáttal, így kotrom arrébb a nyakamról a hajam, engedve szabad utat neki, de arra nem számítok, hogy ennyire gyors lesz. Szinte felszisszenni sincs erőm a fájdalomtól, már ölelő kezeit is érzem. Szemeim lecsukódnak de... ekkor vége, már el is tűnik, én meg hirtelen lépek arrébb, mivel az előbb neki is dőltem a férfinek, de most hála a könyves-szekrénynek, megtart. *
- Hé, ez gonosz volt. *fordulok körbe, mivel sehol nincsen, de amikor az ajtó felől hallom meg hangját, lassan arra is indulok és picit később már az inget is láthatom az ágyon, majd a felhajtott takarót is. Kíváncsian nézem a nagy semmit, majd ekkor ismét a harapás ér, ami most már fáj is, főleg, mert az a nyakrész még sértetlen, így picit össze is szorítom a fogam, majd cseppet megszédülve tántorodok arrébb, hogy most már a hálószoba ajtaját fogjam meg és dőlök neki egy pillanatra az ajtófélfának is. Nem vagyok még teljesen kába és rosszul se, de azért érzem a méreg hatását, főleg, hogy újból és újból belém mélyesztette fogait, de hát én is ezt akartam, így egy rossz szavam sincs, csak felsóhajtok kissé, így indul meg kezem sebesült nyakamhoz, de mégse érek hozzá, nem akarom most összevérezni magam, én nem bírom olyan remekül elviselni saját vérem látványát.*
- Nem akarlak váratni... már azt hiszem, elég volt... *döntök is így, miközben végig is nézek izmos testén, nem is tudva titkolni, mennyire is tetszik amit látok, végül ahogy az ágyhoz érek, csak lassan rátérdelek, majd végül oda is mászok Noelhez, pontosan rá, tehát lábaim dereka fölé kerülnek, kezeim feje mellé, úgy nézek le rá, akár csak barna hajzuhatagom, mely most az egyik oldalon eltakar minket.*
- Itt vagyok... *suttogom halkan, az ajka elé, majd végül egy kis puszit adok neki, ez után pedig egy újabbat, de azt már az arcára és a következőt pedig a nyakára. Testem is picit rásimul az övére, így próbálok tovább kedveskedni neki, de azért néha egy-egy harapást is érezhet. Vér nem serken, játékos ez a harapás, nem durva és hamarosan már csodás mellkasát próbálom meg csókjaimmal elárasztani és egyik kezem is - amelyiken nem támaszkodom -, őt cirógatja, hol az oldalát, hol a testét, ismerkedve vele, de azért néha félénken felnézek, hogy vajon élvezi-e, ahogy hideg bőrét kényeztetem.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2012-03-15, 12:26 am

* Hála a zárt ajtóknak hamarosan csókban forrunk össze melyre vágytam már amennyire csak egy vámpír tud s ezt a csókot akkor sem akarom abbahagyni miután a lány nyelve felsebződik s csókunkba egy kis vér keveredik. Túl hosszasan nem is engedem eltávolodni így hát ismét lecsapok rá hevesen, vadul, karjaim közt tartva, átadva magát ennek a fura érzésnek lépnék még egy szintet és a háló felé terelgetem, hogy ott folytathassuk az éjszakát. Ám pár lépés után a lány gyanút fog és kislisszol karjaim közül mik tehetetlenül csapódnak lábaimhoz így aztán inkább zsebre dugom őket és a lány menekülését figyelem mi a könyvespolcig tart.*
- Ha tudni akarod megadom a módját.* ilyesmiről még nem beszélgettünk de a múltkoriból sejtheti, hogy nem egy légyottos és pá figura vagyok, ha túlságosan is fűtöttnek tűnék ami igaz is az csak is a lánynak köszönhető ki ezt ki váltja belőlem. Szavaira elmosolyodom s mikor tovább tetézi a játékot mit láthatóan a könyvek felfedezésével kezd, mikor haját elkotorja sebes nyakáról én már ott is termek és ismét megharapom, hogy pompás nedűjét ajkaim közt érezhessem, de mindez nem tart soká, így eltűnve tőle is és a szeme elől is térek be a hálóba hl levetem magamról ingemet s az ágyra terítek ahogy a takarót is felhajtom. Igaz mindez türelmetlenséget tükröz de jelen esetben nem vagyok az, szavaira elvigyorodom bár ezt úgysem láthatja ám én annál is inkább ahogy a szobába tekint, bizonyára engem keres de én már ott is vagyok ismét mögötte s ép nyakát sebzem fel éles fogaimmal, hogy onnan is megkóstolhassam s még több mérget juttassak a szervezetébe mi jelen esetben nem feltétlen tudatos (! XD ). Nem törődöm fájdalmával mivel hamarosan úgy is elmúlik így hát az ágyra telepszem hol aztán már az ő szemeinek is láthatóvá válok, én itt fogom várni míg kiművelődi magát.*
- Azt hiszem jól látod a helyzetet.* mosolyodom el kissé mivel felcsigázott már rendesen s ez az érzés nem is akar elmúlni miközben odamászik hozzám, olyan szexi mindez még ha nem is tudatos hogy szinte érte is nyúlok, hogy érinthessem de ahogy fölém kerekedik s szemeimbe pillant úgy fogom közre puha kis pofiját s nézek bele sötét szemeibe.*
- Nem is tudod, hogy vártam erre...* hogy ezt mondja, hogy itt legyen így amikor puha pszit ejt ajkamra viszonozom de aztán csak simogatással tudom bátorítani mivel más vizekre evezik, kőkemény s hideg testem becézi puha kis ajkaival ahogy egyik kezét is beveti. Nem tűnik valami nem tapasztaltnak, nem is értem mitől félt, tartott, így hát kiélvezem eme helyzet minden pillanatát de mikor egyszer feltekint rám én fordítok a helyzeten, tehát ráfordulok ügyelve arra, hogy ne nyomjam agyon így kezdem el simogatni haját, arcát miközben kipirosodott ajkait figyelem. Az önuralom nem az erősségem de most mégis erőt veszek magamon s lehet ez gonosz húzás de hát istenem...a játékszabályok nincsenek lefektetve, így hát egy puha csókot ejtek ajkaira majd kissé lejjebb csúszva mellkasára fektetem fejem s szívdobogását kezdem el hallgatni miközben a vállát simogatom.*
- Milyen erőteljesen ver... csodálatosan dobog a szíved.* jegyzem meg továbbra is cirógatva, érdekes módon vágy, hogy újra ember lehessek nem merül fel bennem még csak nem is kívánom vissza azt az életet mire nem is emlékszem de most valahogy megfogott a lány szívverése mit elhallgatnék hét éjjelen és nappalon át akár egyhuzamban is.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2012-03-15, 12:38 am

*Kíváncsi vagyok, hogy mi a terve velem, hogy miért is akart annyira ide hozni annak idején, hogy vajon mi vár ránk az elkövetkezendő napokban, de én csak édes játékomat kezdem el űzni vele, így járom hát meg a kétszeri harapást, melyek fájdalommal járnak, de mégse elviselhetetlen és hála a méregnek, egyre inkább felszabadult leszek, bár gyengébb is, így hát a botorkálásom ezt meg is mutatja Noelnek. Sejtheti, hogy picit már kábább vagyok, de őt akarom és azt, hogy folytassuk az éjszakát úgy, ahogy eddig. Végül nem is vagyok rest az ágyhoz lépni, majd lassan rá is mászni igen csak szexi módon, még akkor is, hogyha mindez nem tudatos. Nem vagyok tapasztalt, picit sem, ösztönösen cselekszem, teszem, amit szeretnék és őt akarom kényeztetni, kedveskedni neki, mert bár bizonyára sokszor volt ilyesmiben része, tőlem még nem és talán nem is fog megunni és eldobni egy ilyen alkalom után. Csak elmosolyodom szavaira, amikor kezeibe veszi arcom, majd végül amint enged, puszilni is kezdem, végighaladva izmos mellkasán és kezemmel is lágyan cirógatva őt, de ekkor fordít a helyzeten, pont, ahogy tekintetünk kis időre találkozik, én pedig csak remélni merem, hogy nem rontottam el semmit. Úgy nézek fel rá, igen csak vágyakozva, minden egyes érintésére és csókjára, szemeim is lehunyom olykor, amikor úgy simogatja arcom, de aztán végül a puha csókot is viszonzom, egészen addig, amíg el nem távolodik tőlem. A szívem csak úgy kalapál az izgatottságtól, a vágytól, így amikor végül ráfekszik a mellkasomra, csak halkan felsóhajtok, két kezemmel végigsimítok izmos, tökéletes hátán, majd végül karjaim ölelésébe zárom. A szívem dobogása nem lassul, még mindig izgulok, még mindig fűt a vágy, de próbálom lenyugtatni magam, tehát az egyik kezemmel befejezem az ölelést és ismét cirógatásba kezdek.*
- Annyira örülök, hogy megbeszéltük a dolgokat és hogy most itt lehetek veled. *hogy mire utalok? Arra, amikor elárulta, hogy nem csak játszadozni akar velem, hogy képes érezni, hogy komolyan tetszem neki és még arra, hogy én magam is képes vagyok nem ragadozóként nézni rá. Fejem lassan a fejére hajtom, egy kis puszit is lehelek a feje búbjára, majd végül szemeimet is becsukva élvezem a pillanatot. Bár nem találkoztunk még oly sokat, már fontos lett a számomra, ő az egyetlen ember, akinek számít... azaz, nem is ember, de ez most nem számít és úgy érzem, hogy benne megbízhatom. Lehet, hogy ismét megégetem majd magam, de ez velem jár, egy esélyt ő is megérdemel... és most meg akarom adni neki, hinni akarom, hogy minden jól alakul.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2012-03-15, 1:01 am

* A játékba belemegyek így még kétszer érezhetem ajkaim közt fenséges ízét, rabul ejtett aranyvérének íze s mámorító csókja így hát az egyértelmű jelzés is megtörténik, az ing is lekerül rólam és takaró is fel lesz hajtva így tekintek hát az ágyból rá amint kissé imbolyogva sétál az ágyhoz. Gyengébb lett de hát tudatánál van s ez a lényeg, bár a mai napon bőven jutott neki a mérgemből mindez hogy itt vagyunk már mit sem számít, hisz napi szinten ízlelhetem majd amikor csak akarom, így jó ideig sosem fog teljesen kiürülni szervezetéből. Izgató mozdulatok közepette mászik hozzám s ahogy fölém kerekedik úgy pillantok bele szép szemeibe s engedem, hogy ajkaival bejárja felsőtestem édes simogatása közepedte mi kellemes számomra, nagyon is jól esik így hát mielőtt még teljesen eszemet veszteném a türelmetlenségtől fordítok a helyzeten és föléje kerekedek. Puha, illatos haján és arcán is végigfut simításom majd fülem mellkasára fektetem és az erőteljes szívverését kezdem el hallgatni mit saját számlámra írok fel, hisz én vagyok itt vele, én váltom ki belőle, tehát miattam dobog ez a pici ám annál fontosabb szív. Érzem simítását mire behunyom a szemem és én sem leszek rest továbbra is cirógatni vállánál de közben lágy hangját is meghallom mire feltekintek rá.*
- Azt hiszem vétek lenne nem megpróbálni... nem hiszem, hogy működőképtelen lenne s ezen a földkerekségen egy hasonló helyzet sem alakult ki volna.* közben a gondolatait is észlelem s bár azt nem tudom, hogy mit is érzek valójában de azt annál inkább, hogy az nem rossz és ő váltja ki belőlem tehát koránt sem vélem reménytelennek a helyzetet. Teljesen helyesnek érzem ahogy kezei közt tart, így pár percig még hallgatom szíve dörömbölését de aztán felemelkedem és lassan ajkai felé közelítek, hogy ismét megcsókolhassam most lassan s lustán, szítva a kissé talán lenyugodott kedélyeket s közben kezem is becsúszik a blúza alá, hogy végigsimíthassak tökéletes hasfalán, oldalán miközben nyelvem nem hagyja nyugodni az övét de valamivel később kissé elhúzódom tőle és térdemre ereszkedem, kezem pedig felé nyújtom.*
- Gyere!* hívom őt s ha elfogadja kezem akkor felhúzom abba a helyzetbe amibe én vagyok, hogy aztán két oldalról simítsak végig oldalán emelve ezzel a blúzt is mi ha enged átbújtatok a fején majd félre dobok kissé. Ha mindez megtörténik akkor először tekintetem járja be tökéletes felsőtestét, szinte falják szemeim a domborulatait s csípőjét majd pedig közelebb hajolva hozzá lehelek csókot ajkaira miközben közelebb araszolok hogy átölelhessem vékonyka testét s hogy csókjaimat finoman végigfuttathassam a nyakán.*
- Gyönyörű vagy!* emelem fel fejem hogy a szemeibe mondhassam majd pedig tovább kényeztetem ezt az alig érintett mégis forró testet mi nekem is kellemes elfoglaltság, hisz mint mondtam érezni akarom teljes egésszében.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2012-03-15, 1:13 am

*Nem tudom, hogy vajon mennyire is vágyhat a szeretgetésre, de én most úgy viszonyulok hozzá, mintha egy ember lenne, úgy próbálok meg neki adni magamból és annyit, amennyit más is kapna, maximum ha valami nem tetszik neki, akkor úgyis jelzi felém, hiszen én is csak azon tudok változtatni, amit mond. Ahogy átfordít a hátamra, már sejtem, hogy elég volt neki az a mennyiségű puszi, amelyet kapott tőlem és végül nemsokára szívemhez fekszik. Félhetnék azért, hogy kárt tesz benne, hiszen vámpír és most is oly sebezhető vagyok, de fura módon meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg ártani akar nekem, így cirógatom hát hosszan, majd mosolyodom el a szavain, mivel én is úgy érzem, hogy nincs veszítenivalónk, szeretném, ha minden szépen alakulna. Miután a szívem dobbanását már picit megunja, ismét feltornyosul hozzám, hogy egy újabb csókban forrjunk össze, amelyet most nem vadul viszonzok, inkább kedvesen és gyengéden, teljesen lágyan, ahogy az csak tőlem telik és keze érintésére pedig kissé megremegek, de eszem ágában sincs ellenkezni. Nem tudom, hogy most a méreg mennyire is játszik közbe - pedig sokba, nem lennék én ilyen nyugodt alapjáraton -, de élvezni akarom ezt az egészet, így hát addig csókolom, amíg el nem távolodik, majd feltérdel és engem is hív. Nem gondolkodom egy pillanatra sem, azonnal feltérdelek én is, vele szembe, bár picit szédülök és cseppet kába is vagyok, próbálok észnél maradni és végül kezeim automatikusan emelkednek felfelé, szinte rá se gondolva arra, hogy most egy szál hófehér melltartóban fog csak látni. Egyszerűen reflexszerűen teszem, amelyre vezényel kezeivel, így simulok ez után forró testemmel az ő hideg testéhez és csókolom tovább, ahogy csak tudom, kezeim pedig vállait, hátát cirógatják, körmeim pedig alig, de mégis érintik bőrét.*
- Dehogy vagyok... csak akkor ragyogok fel, ha veled lehetek. *mosolyodom el még mindig mámorosan, majd fejemet is oldalra billentve engedek csókjainak és bár ki nem mondom, ismét a harapására vágyom, annyira kívánom, hogy újból megízleljen, hogy tovább folytassuk perverz éjszakánkat. Félek, hogyha kimondom, hogy erre vágyom, akkor félreérti és azt hiszi, csak azért vagyok vele, pedig ez nincs így, ez csak plusz, nem más, én nem érzem úgy, hogy a mérge miatt akarok vele lenni és szerintem addig jó... Kezeim végül lassan a nadrágjához kerülnek, így simítok végig az oldalánál, a hátánál, éppen a nadrág szegélyénél, de nem teszek semmit, nem is mernék normálisan vetkőztetésbe kezdeni, bár ez a szituáció is éppen olyan, mint Gabe-el volt... Borzasztó, hogy vele is pont egymás előtt térdeltünk, igyekszem kiverni a fejemből, de Noel folyamatosan tesz róla, hogy eszembe jusson és bár lehet, hogy nem tudatosan... de mégis. Talán hasonlítanak, ezért is találtam rá Gabe helyett, de hát ő is tudja, hogy én már választottam. Bár lehettem volna ismét Gabriel kedvese, én Noelt akartam és akarom még most is, tehát a másik fiút próbálom teljesen elfelejteni.*
- Harapj meg! *mégis megkérem erre, szükségem van rá, hogy biztosan kiürüljön a fejem, úgy lesz a legjobb, mindkettőnk számára és talán ezért nem is fog haragudni rám.*

//fagy//

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2012-03-15, 2:07 pm

// Olvad //

* A lány megadja magát így jön oda hozzám s kezd el kényeztetni ajkaival mi rettentően kellemes érzés, olyan mintha jéghideg testem azon részei egy pillanat erejéig felforrósodnának ami lehetetlen de én még is így érzem. Koránt sem untam meg kedveskedését csupán magam hevességét kézben tartva fordítok a helyzeten s simítok végig haján, arcán s végül fülemet a mellkasára hajtva hallgatom erőteljes szívdobogását mi igen csak imponál. Jó most így feküdni együtt itt, ebben a hatalmas ágyban de mégis valahogy többre vágyom, főleg hogy ő folyamatosan cirógat, simogat, így hát én sem tétlenkedek sokáig s nem is akarok mielőtt feltérdelnék egy hosszú csókban forrunk össze majd ezután vonom fel a kába lányt,látom én, hogy a méreg igen csak munkálkodik benne de ez már nem érdekel, most nem. Végigsimítok testén s közben blúzától is megszabadítom mihez engedékenyen feltartja kezeit is, kissé elmosolyodom majd éhező tekintetemmel futom végig domborulatait végül összeölelkezünk és csókban forrunk össze. Eszméletlenül vártam arra, hogy ilyen közel érezhessem magamhoz, a csók megszakításával nyakát s mellkasát veszem célba ajkaimmal hogy forró testét még több gyönyörhöz segítsem. Érzem a lány simogatását mitől felhördülnék, de nem, nem teszem csak élvezkedem tovább egészen addig míg nem ehhez a forró pillanathoz a lány gondolatai hozzá nem csapódnak. Azon nyomban megdermedek, szinte megfagyok úgy ahogy vagyok, testem ha lehet még inkább jegessé válik s az immáron morgó hangot sem tudom visszafojtani mi egészen mélyről fakad.*
- Menj innen!* morgom továbbra sem mozdulva, érzékelheti hogy baj van, valami nagyon nincs itt rendben s ha a kótyagosságon túl tud még gondolkodni akkor sejtheti, hogy miért van ez, de ha nem hát az sem baj. Nem is várom meg míg elmászik egy számomra könnyed lökéssel taszítom el magamtól körülbelül oda ahol én feküdtem még akkor amikor az ajtónál ácsingózott s hosszú pillanatig meredten a kissé összegyűrődött ágyneműt figyelem majd lassan felé fordítom fejem. A dühös mondhatni már agresszív tekintetem önmagáért beszél, kezeim ökölbe szorulnak ahogy a lány gondolatai visszhangoznak a fejemben s ha szemem tudna vérben forogni akkor bizonyára mostanra csak két piros paca lesne a lány felé.*
- Te Gabe-ra gondolsz mikor én hozzád érek?* el is siklok a felett, hogy harapjam pedig pedig természetesen meghallottam szavát s jó esetben talán meg is tettem volna mivel vágyom rá úgy is, de nem, most itt minden megint összekuszálódott így hát válaszra várva meredek felé.*
- Szóval ezért kell a mérgem...hogy elfelejtsd őt. Kihasználsz.* utóbbi szavaim sziszegésbe fordulnak át mivel ez több a soknál, nem is bírok magammal megragadom hát a lány bokáját s magamhoz rántom mit sem foglalkozva a berendezéssel meg semmivel, így meredek hát rá mint aki pillanatok alatt eszét vesztette.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2012-03-15, 2:20 pm

*Oly csodálatos most minden, és én is kezdem úgy érezni, hogy most ez egy tökéletes pillanat, én is akarom őt, ahogy ő engem, bár azt nem tudom, hogy meddig vagyok hajlandó elmenni, de a méreg is közrejátszhat most ebben, de az is lehet, hogy nem, mivel az nélkül is ugyanúgy vele akarok lenni. Tehát mohón falom ajkait, amíg lehet, majd ez után hozzásimulva cirógatom őt, élvezve a csókjait és egyre jobban beleborzong testem az érintésébe. Ami viszont furcsa, az a pozíció, hogy Noel is pont ezt választja most, így akaratlanul is eszembe jut Gabe, az első esténk, így inkább próbálok másra gondolni, az a fiú nekem már nem ér ennyit, de ekkor dermed meg Noel, én pedig először még nem kapcsolok, hogy is kapcsolhatnék azonnal?*
- Mi? Miért? *kérdezem halkan, de a következő pillanatban már csak azt érzem, hogy szépen az ágyra lök, méghozzá annyira nem kellemesen, így meglepetten fekszem el a lökés után ott, ahol nemrég még ő is feküdt, majd próbálok meg kissé feltámaszkodni, úgy figyelve rideg arcát és gyűlölködő tekintetét... Nem tudom még pontosan, hogy mi a gond, de amikor kiböki, azonnal elfehéredik az én csinos arcom is és fejemet is gyorsan megrázom.*
- Nem, dehogy gondolok rá, én őt már lezártam Noel! Nem tehetek róla, hogy pont úgy fogtál magadhoz és eszembe jutott, de nem ő rá gondolok, én veled akarok lenni és nem vele, esküszöm. *fel is ülök egy kicsit, tekintetemen is láthatja, hogy őszinte vagyok hozzá, így nézek rá szomorúan, mivel nem, nem akarom elveszíteni, nem akarom, hogy haragudjon rám.*
- Dehogy ezért kell, nem használlak ki, higgy nekem! Nekem tényleg te kellesz! ~ hogy bizonyítsam be még jobban? ~ *de ekkor már magához is húz a bokám segítségével, így kerülök ismét közelebb hozzá és fekszem is el az ülő helyzetből, mivel ez a kótyagos állapot nem múlik el olyan könnyen. Kezdem érezni a félelmet, hiszen itt vagyok, az ő otthonában, bármit tehet velem, de nem...*
- Ugye nem tudnál bántani? *kérdezem halkan, majd egyik kezem szépen fel is emelem, hogy arcát simíthassam meg.* - Noel, kérlek, ne gondolj hülyeségeket. Csak eszembe jutott, de én veled akarok lenni és nem rá gondolni, tényleg nem, ne csináld ezt. *csóválom is meg a fejem és ha engedi, akkor még merev, fehér felső testén is végigsimítok egyszer. Szeretném, ha hinne nekem, nem akarok mással lenni, de hogy bizonyíthatnám ezt be? Én nem tudok mást tenni, mint szavakkal a tudtára adni a dolgaimat, így az apró félelmet most félre is söpröm, mivel bízom benne, ő nem bántana, ő nem tenne olyat, ami nekem rossz... kívéve ha én is elárulom, de nem, eszem ágában sincs, nem akarom elveszíteni.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2012-03-15, 2:43 pm

* Ég és föld, tűz és víz jellemez minket ahogy az ő forró teste hozzásimul az én jéghideg testemhez miközben a csókok sem maradnak el és a lány testének felfedezése, de ez a csodás pillanat egyszer csak félbeszakad részemről mivel olyan információk jutnak el hozzám a lány gondolatai által mitől mondhatni meghűl ereimben a vér. Mielőtt még leszakítanám fejét úgy ahogy van arra kérem, hogy menjen innen, ne érjen hozzám és hagyjon békén de ő értetlenkedve teszi fel kérdéseit mire türelmetlenül ráhörgök.*
- Mert azt mondtam!* el is taszítom magamtól, hogy legyen minél távolabb, hogy ne érhessek hozzá, nem mintha ha ez a cirka egy méter számítana de mégis több mint a valami. Rettentően szétvet az ideg s mielőtt még teljesen eszemet vesztem kérdőre vonom a lányt. Látom az arcán végigfutó változást tehát most már jól tudja mi itt a baj de ő erre bizonygatni próbálja, hogy már nem érdekli a srác.*
- Annyira sikerült lezárnod, hogy egy hülye kis helyzet egyből eszedbe juttatja? Miért mondod, hogy nem gondolsz rá mikor eszedbe jutott?* most mondja s bár jól tudom a kettő nem ugyan az mégis rosszul érint nagyon is, én ezt nem így képzeltem, hogy egy másik hapsival kell hadakoznom miközben felfedezzük egymás testét, de hát ez a nyomorúságos élet így hozta. Fel is merül bennem, hogy ezért akarja állandóan, hogy megharapjam, hogy feledni tudjon s nem azért, hogy az én kedvemre tegyen de ő az ellenkezőjét bizonyítsa minek egyenlőre nem tudok hinni.*
- Nem tudom, hogy áldás e vagy átok ez a képesség ami nekem van. De így legalább tudom miként viszonyulunk egymáshoz.* makacs vagyok és akaratos ezt jól tudom s most is csak a magamét hajkurászom, de hát ez nonszensz számomra, hogy egy másik pasi ugrik be neki akár csak egy helyzettől is. A dühöm nem akar csillapodni, az elégtétel nagyon is kijár nekem úgy érzem így hát bokájánál fogva húzom magamhoz s meredek le rá. Érzem, hogy fél s bár valahol a sűrű, ködös képződményen át mi ellepi agyam tudnom kéne, hogy nem kéne ezt tennem de nem megy...*
- Most éppenséggel darabjaidra tudnálak szedni ha tudni akarod. Azt akarom, hogy fájjon neked...* szűröm szavaim fogaim között, meg vagyok sértve s bántva egyaránt én úgy érzem tehát mikor a lány fejét csóválja s végigsimít testemen megfeszülök s kissé engedek a bokájára mért szorításon.*
- Te gondolsz hülyeségekre Vix! Kíváncsi lennék neked hogy esne ha tudnád hogy egy másik nő mellei közt járok gondolatban míg téged gyömöszöllek.* amiről szó sincs mivel a lány teste s csókjai teljesen magával ragadnak csupán a helyzet kétoldalúságát szeretném vele érzékeltetni. Nem valami pompásan sikerülnek ezek az együtt töltött éjszakák, úgy érzem itt némi finomításra lesz szükségünk de egyenlőre ezzel nem tudok foglalkozni csak saját sértettségem jár a fejemben.*
- Nagyon ott lehetett az a srác ha még mindig felrémlik benned...* eleresztem s felkelek az ágyról, nem messze az ágytól van egy kisebb asztal hol kancsó és serlegek sorakoznak, öntök magamnak egy kis vért mit megkóstolok, így fordulok hát vissza az ágy felé mivel fogalmam sincs mihez kezdjek ezzel a lánnyal amitől egy darabban marad persze.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2012-03-15, 2:54 pm

*Már régóta nem viselkedett így velem, azóta, amióta tudom, hogy jelentek neki valamit és én is eképpen próbálok meg hozzá állni, de most bizony megremegek szavaitól, hogy ilyen durván szól hozzám és inkább nyugton maradok ott, ahova taszított még az előbb. Tudom, hogy én is hibáztam, de az emlékezetemet nem tudom befolyásolni, akárhogy is szeretném, így nyelek egy picit és kezdem el neki bizonygatni azt, ami az igazság.*
- Nem tagadom, hogy eszembe jutott, de Noel, nekem ő volt az első és azóta se voltam mással. Az az incubus nem számít, ő róla nem tehettem, értsd már meg! Én nem vagyok olyan tapasztalt, mint te, nekem ő volt az első tapasztalatom és ezért jutott eszembe, de sajnálom, igyekszem elfelejteni, de nem tudom befolyásolni. *nézek rá könyörgően, nem akarom, hogy haragudjon és végül már azt érzem, hogy szépen magához húz és bokámra erősödik keze, de a fájdalmat most próbálom elnyomni, nem, ő nem akar engem bántani, eddig se tette, pedig már rég megtehette volna.*
- Azt akarod, hogy fájjon? *ismétlem el szavait egy kérdésként és egyre inkább érzem, hogy veszélyben vagyok. Próbálom lenyugtatni, testéhez érek, szeretném, ha hinne nekem, mert tényleg nem akarom, hogy bármi elromoljon és ismét én vagyok a ludas, aki hibázott. Végül lesütöm szemeimet és el is eresztem testét.*
- Akkor bánts, ha azt akarod... ha arra vágysz, hogy én is szenvedjek. Hibáztam, bár akaratomon kívül, de igazad van. *nem akarom, hogy megüssön, hogy akár megkínozzon vagy bármi mást tegyen, de ha ettől ő elégtételt kap, akkor tegye, nem fogok ellenkezni és ezt talán láthatja is rajtam. Sajnálom, ami történt, de ezt már nem tudom megváltoztatni. Zavaró ez a gondolatolvasása, túl nyitott vagyok így neki, de majd idővel talán megszokom és talán nem okoz ez mindig bajt.*
- Rosszul esne! De most mit vársz? Nem tudok mit csinálni, mondom, akkor gyerünk, üss meg, szívd ki a vérem, végezz velem, ha attól jobb lesz, de nem tudok már mit tenni, én Téged akarlak, hogy bizonyítsam be még jobban? *hulljatok is egy pici könnycseppet, mert már tényleg elegem van, hogy mindenkinél mindent elszúrok, talán egyszerűbb is lenne nem létezni, ha Noel tenne róla és akkor talán neki is könnyebb lenne. Elereszt végül, én pedig csak elhúzódom az ágy felsőbb részére és már nem is tudok mit mondani az utolsó szavaira, csak magamban...*
~ Igen, nagyon ott volt, amiért mindig megbántott... biztosan őt akarom viszont. ~ *meg is törlöm a szemem, nem akarok ismét gyengének tűnni, így egy kis ideig várok, majd végül felé tekintek és lassan lemászom az ágyról. Nem tudom, hogy ez mennyire jó ötlet, de már nem érdekel, inkább lassan odalépek a vámpír elé és úgy nézek hát rá.*
- Itt vagyok, tégy azt, amit akarsz. *bár szemeim picit pirosak, már nem hullik több könnycsepp, csak határozottan, bár picit remegő testtel állok előtte, felkészülve bármire, amit tenni akar. Nem fogok menekülni vagy könyörögni, azok az idők lejártak és lehet, hogy vannak dolgok, amikért tényleg meg kell fizetnem, de ha ettől ismét rendben lesz közöttünk minden, akkor megéri. Azért hagyok fél métert távolságot kettőnk között, nem zavarok be túl közel, így állok hát, az ő tekintetét figyelve.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2012-03-15, 3:21 pm

* Egy kósza gondolat is elég ahhoz, hogy ez az idillikus ismerkedés és egymás felfedezése szilánkosra törjön, amit észlelek az nagyon mélyre talál s mielőtt még menten kárt tennék benne eltaszítom magamtól azután, hogy megkérem erre. Hogy mitől is változott meg pillanatokon belül azt elé tárom s jól lehet, hogy a lánynak az a fiú volt az első igaz szerelme és szerelmetese az ágyban mindez nem vígasztal, ettől én most nem leszek jobban.*
- Ha te nem is, én tehetek arról, hogy ne jusson eszedbe többet.* továbbra is dühös vagyok, szemeim is csíkba futnak ahogy a lányt méregetem ki tényleg megtesz minden tőle telhetőt, hogy megbékítsen de ez most nem tud megfogni, nem tud érdekelni teljesen kifordít önmagamból egy-egy ilyen gondolatával tettével. Jobban mondva előhozza belőlem azt ami valójában vagyok. Magamhoz is rántom s őszintén válaszolok kérdésére, csak akkor tudok megnyugodni ha viszonozom az érzést amit nekem okozott az pedig nem kellemes, így hát szorításom is erősödik majd csitul a bokájánál hol fogom. A kérdésére nem válaszolok csak szikrákat szóró tekintettel figyelem, ahogy elnézem arcán s elhallgatom szavait melyben igazat az úgy zárom össze szorosabban állkapcsom hol egy ideig is munkálkodni kezd.*
- Én nem akarlak!* török ki szinte üvöltve, kiadva magamból az elfojtott indulatokat.* - De kihozod belőlem, megsértesz és tudom magamról, hogy csak úgy lesz jobb ha megfizetsz ezért!* elmeséltem már neki miként élem meg az ellenem elkövetett tetteket, sérelmeket tehát ezzel ő is tisztában lehet ha visszaemlékszik szavaimra mi most talán nem könnyű neki ebben az állapotban. Legszívesebben kiszakítanám egyes testrészeit törzséből de ahogy felvetek egy helyzetet s egyre elkeseredettebben reagál úgy szívom be mélyen a felesleges levegőt s eresztem el, ott hagyva őt a gyűrött ágynemű tetején és a hatalmas ágy közepén míg én töltök magamnak egy adag vért, mivel lakosztályomban más nedű nem igen található. Felé fordulva kortyolok a serlegből s bár ki nem mondja azért gondolja a válaszát mire üres kezemet a zsebembe dugom, a serleget meg magam előtt tartom.*
- Úgy látszik ezek szerint a történelem ismétli önmagát.* azt hiszem nálunk is ugyan ez a helyzet, jól ehet eleinte szórakozásból, kedvtöltésből okoztam neki fájdalmat később pedig bitorlás gyanánt de a végeredmény ugyan az így hát el kell gondolkodnom azon, hogy vajon ő ezt nem e élvezi? A hatalmas könnycseppek és a merészség mi benne lakozik mind mind utalhatnak erre is s bár ismerem gondolatait megtéveszthet ettől függetlenül, hiszen most is szép lassan lemászik az ágyról és elém sétál, jól lehet kicsit tartva tőlem de talán jobb mivel még nem érzem úgy, hogy lenyugodtam volna.*
- Te gondolj butaságokra...* utalok itt arra, hogy nem kéne léteznie s mikor fél méternyire megáll tőlem úgy pillantok bele immáron száraz szemeibe de nem tudom nem észrevenni, hogy teste a zaklatottságtól és a bizonytalan jövőtől remeg.*
- Amit akarok?* teszem fel a kérdést pár lélegzetvételnyi idő után s közben kortyolok is a vérből majd a serleg az asztalon landol. A vér nem mocskolja ajkaim csak szám ízében kavarog még, így lépek közelebb hozzá s pillantok szemeibe.*
- Azt akarom, hogy Gabe ne verjen éket köztünk. Hogy soha többet ne gondolj rá mikor velem vagy. Ha teszek... mondok valamit...* mivel nem folyamatosan a szemébe nézek hanem piros ajkain is megfordul a tekintetem így az uralom nem történik meg ám szavaim végén ismét sötét szemeibe pillantok s továbbra sem érve hozzá nézek mélyen a szemeibe.*
- Csak egy tökéletes éjszakára vágyom... nem többre.* úgy tűnik ehhez szinte kérvényt kell benyújtani mivel eddig egyszer sem adatott meg, hála a pár korty vérnek azt hiszem megálljt tudok parancsolni magamnak így nyúlok keze után, hogy lassan közelebb vonhassam magamhoz s mintha csak egy törékeny játékbaba lenne úgy csúsztatom végig kezeim derekán s ölelem magamhoz, hogy ezzel is tudatosítsam vele, hogy közel akarom magamhoz érezni, hogy nem akarom bántani...*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2012-03-15, 3:34 pm

*Nem gondoltam volna, hogy ismét sikerül majd elrontanom valamit, olyan boldogan jöttem ide, most pedig... félek ettől az egész helyzettől, hogy itt vagyok, az ő birodalmában, így hát próbálom őszintén elmondani neki, hogy mit miért is teszek, de ahogy hallom, nem fog lenyugodni addig, amíg meg nem fizetek érte. Hát tényleg ez az ára? Akkor legyen, akkor tegyen azt, amit akar, már nem tudok erre mást mondani, akkor bántson, majd nyugodjon le... tényleg képtelen vagyok most már mivel megnyugtatni, pedig annyira próbálkozom.*
- Nem akartalak megsérteni Noel. *mondom még ennyit, de végül elereszt és az ágyon hagy, ő pedig egy kis vért vesz magához. Hallom még szavait, mire már nem tudok mit mondani, reméltem, hogy nem fogok ismét szenvedni egy kapcsolat alatt, de tényleg úgy néz ki, hogy ez a sorsom és hogy élvezném? Ugyan... éppen elegem van ebből, de nem akarom már őt is elveszteni, tehát bátortalanul sétálok oda hozzá és bár picit fáj a bokám, amit nemrég még oly nagy örömmel szorongatott, most mégis normálisan állok rajta. *
- Én már tényleg nem tudom, hogy mit tegyek, úgy látszik, hogy senkihez se vagyok elég jó és mindig, mindenkit megbántok. *sóhajtok fel, majd ajánlom is fel neki, hogy tegyem azt, amit szeretne, de ahogy közelebb lép, majdnem hátrálok, de megemberelem magam és ott maradok, ahol eddig voltam, bár félek, még mindig... de bízom benne. Így állom tekintetét és bár nem akar befolyásolni, mégis eszembe vésem szavait.*
- Igyekszem elfelejteni és nem fog többet zavarni. Én se akarom ezt, hogy mindig megharagudj rám... *végül magához húz és átölel, én pedig picit megremegek ettől az egésztől. Tudom, hogy ez amolyan kedves gesztus, de az előzőek után mégis félek most tőle, de azért lassan átölelem derekát és fejemet is mellkasának hajtom. Félelmetes egy vámpír kedvesének lenni, ilyen közel lenni a halálhoz, de megpróbálok minden tőlem telhetőt, hogy ne legyen baj.*
- Annyira sajnálom, hogy mindig, mindent elszúrok... múltkor is, most is... nem is értem, hogy miért kellek neked. *emelem fel lassan fejem és próbálok is szemeibe nézni, hiszen múltkor is annyira hülye voltam és ő akkor is tartotta magát és most is, amikor minden olyan remekül alakult. Tényleg nem tudom már, hogy miért vagyok ennyire borzasztó barátnő, de én is érzem, hogy én tehetek erről és nem Noel.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2012-03-15, 3:58 pm

* A könnyek eddig sosem hatottak ahogy sem mégis zavar, hogy sír így hát eleresztem és ott hagyom az ágyon, hogy felindultságomat egy kis vérrel enyhítsem bár már magam sem tudom mi a jó, de minden esetre mint mindig jól esik zsibogó torkomnak. Hallom szavait és ahogy felé fordulok buta gondolatok merülnek fel benne, helytelen ha ő nem létezik ebben az életben de ha minden képen arra vágyik, hogy megszűnjön szíve dobogása akkor én majd teszek róla, hogy a halálán túl sem szakadjunk el egymástól. Mert nem akarom sem elhagyni sem elveszíteni még így sem, hogy ilyen szituációkba kerülünk, úgy tűnik ez a vámpír ember kapcsolat nem egy könnyű együttlét de hát tudtuk mi ezt.*
- Én így kedvellek ahogy vagy. De egyes gondolataid és tetteid mellett nem tudok elmenni, képtelen vagyok nem reagálni rá mivel nem tetszik. De talán idővel...* kortyolok a serlegből.* - ... jobban összecsiszolódunk.* én sem látok a jövőbe szóval nem tudom mit mondhatnék szavaira, minden esetre tudom, hogy magam mellett akarom tudni és azt is, hogy mit akarok, így teszem hát le a serleget és lépek közelebb hozzá, érzem tartását de mindennek ellenére szemeibe nézek és közlöm vele mit szeretnék s bár le is pecsételhetném a befolyással mégsem teszem, csodás ajkai el is vonják a figyelmem így csak akkor nézek szemeibe mikor egy nyugodt éjszaka reményeit osztom meg vele.*
- Féltékeny vagyok rá...* csúsztatom kezem a derekára óvatosan, az hiszem ezt a szót használta egy beszélgetés alkalmával mikor még ezt az érzést elvetettem de most úgy érzem ez helytálló, piszkosul zavar az a fiú így hát azt hiszem megértem erre a negatív érzésre. Magamhoz ölelem óvatosan, állam a fején pihentetem meg ahogy a szoba túlsó ajkát figyelem, szavaira kissé elmosolyodom és kissé hátrahajolva hogy arcába tudjak nézni emelem fel állát.*
- Talán ösztönösen vágysz a vígasztalódásra... az édes békülésre. Talán még szóba jöhet.* mosolyodom el kissé állát tartó kezemmel végigsimítva arcán míg a másikkal cselesen eloldozom a melltartóját ha hátul kapcsos, ha nem akkor pech bár kiszúrtam volna ha elől kéne szétnyitni. Egy ideig hagyom, hogy átgondolja a dolgokat ha akarja majd a teljesen fedetlen hátán simítok végig lassan cirógatóan ám de meg nem csókolva őt, idővel pedig először az egyik pánt felé törnek ujjaim s tolják le a válláról majd a másik felé, nem tettem le ama szándékomról, hogy megkapjam őt így emelem fel kissé s egy közeli asztalhoz viszem min csak egy váza van így nem zavar s felültetve őt, két lába közé helyezkedem hogy minden akadály nélkül simogathassam két oldalát.*
- Ha megakarsz békíteni... most ezzel tudsz. Azt akarom hogy jól érezd itt magad és hogy ne félj, hogy boldog légy. Ígérem nem fogsz csalódni bennem.* döntöm kissé oldalra a fejem s simításom egészen a combjáig ér már min végig is szánkáznak kezeim, nem csóklom meg pedig vágyok ajka becézésére, azt akarom, hogy epekedjen utánam hisz én is ezt teszem titkon.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2012-03-15, 4:12 pm

*Úgy érzem, hogy nem lesz most már itt gond, mivel ahogy odasétálok hozzá, tovább folytatjuk a beszélgetést és hamarosan az is kiderül, hogy Noel így kedvelt meg, ahogy és amilyen vagyok, még akkor is, hogyha elég nehéz eset lehetek a számára. Mindenesetre egy kicsit elmosolyodom, majd végül már azt hallom, hogy féltékeny Gabrielre, én pedig csak fejemet csóválom meg cseppet.*
- Nincs rá okod! Ha akartam volna, összejövök vele, de nem akartam és most is veled vagyok, nem pedig vele. Nekem már ő nem kell, lezártam azt a kapcsolatot... elhagyott és most már nem fog visszakapni, már elkésett. *fejtem ki kissé hosszabban is a véleményemet, miközben azért picit még félek erős kezei között, de próbálok lazítani, megnyugodni, most már tényleg kezdek ismét helyre állni belül, most már nem fog bántani, már nem akar, mert már rég megtehette volna, e helyett csak gyengéden ölel át.*
- Nem vágyom arra, hogy összevesszünk és utána vígasz kelljen. *nézek fel szemeibe, ahogy felemeli állam, de a mosolyom eltűnik ám, ahogy megérzem a melltartóm csatjának szétkapcsolását, mert bizony hátul csatos és meglepetten fordulnék hátra, de félő, hogy most az már enged. Mivel ölel, így nem csúszik előre, ugyanis melleim testének feszülnek, de a bennem lévő vér még segít abba, hogy elpiruljak. A cirógatásaitól ismét végigfut testemen a jól ismert, kellemes borzongás és ahogy a melltartó pántjai lejjebb kerülnek, úgy hajtom fejem a vállára, majd már érzem is az emelést és meglepetten csüccsenek le az asztalra.*
- De ez még mindig korai Noel... *már félek ellenkezni, így hát lassan engedem, hogy a melltartóm lecsússzon kezeimen és valószínűleg a földre fog kerülni, tehát szép, kreol bőröm is láthatóvá válik, ahogy formás melleim is a vámpír előtt. Még nem látott így, tehát egyértelműen szégyellős vagyok és egy picit el is takarom magam egyik kezemmel, úgy nézve bele a szemeibe, de ekkor már combom környékén jár a simogatása. Kezemet lassan leeresztem, majd óvatosan közelebb is húzom magamhoz, hogy lábaimmal is át tudjam ölelni, végül pedig ajkam Noel ajkára tapasztom, így csókolom meg most hosszan, picit bizonytalanul még mindig az előző vitánk után, de azért próbálom azt elfelejteni.*
- Köszönöm... *suttogom még ajka elé két csók közben. És hogy mit? Az előbbit... hogy megbocsátott, hogy nem bántott és el se küldött, ezt az egészet és talán ő is tudja, hogy erre gondolok, mivel ez még mindig friss. Testem a testéhez feszül, majd pedig kezeim tovább ismerkednek a hátával, majd az oldalával is, kedvesen cirógatva a testét. Igyekszem megbékíteni, csak nem tudom, hogy mennyit engedek meg neki, mert azért nálam nehéz eljutni bizonyos szintekig, de a testem is kezd ám éledezni... Gabe szinte kincsnek tartotta magát, hogy akkor kapom meg, ha jó kislány vagyok és ez csak egyszer történt meg, de Noel más, ő adni akar, nem pedig jutalomnak tartja azt, hogy vele lehetek, annyira más és most már tudom, hogy melyiküket is akarom, így végül megkapaszkodom rajta, átölelem kezeimmel a nyakát, majd lábaimmal is erősebben szorítom, így kelek fel úgymond az asztalról és csókolom tovább, most már vadabbul, azt hiszem, hamar kiöli Gabe emlékét... de nem érdekel, neki már nincs itt helye.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2012-03-15, 4:36 pm

* A felismerés, hogy féltékeny vagyok még nekem is új, de nem tartom magamban mivel erről lehet szó, ezért is zavar többek között, hogy megfordult a fejében a srác abban a forró pillanatban, de elég határozottan utasítja el ez azt érzés a lány mégsem állom meg, hogy ne tegyem fel a kérdést.*
- És ezt bánod?* nem is tudom minek erősködöm ebben a témában tovább de úgy érzem tudnom kell majd őt ölelve próbálom meg ezzel is sugallni, hogy ne féljen tőlem, a kedélyek valamelyest lenyugodtak bár érzem, hogy még időre van szüksége.*
- Ezt jó tudni... mert néha úgy tűnik.* mosolyodom el kissé s ahogy végre megpillantok egy félszegebb mosolyt is úgy csatolom ki melltartóját mi valóban nem esik le róla mivel igen csak egymáshoz simulunk de nem is ezt akarom ezzel elérni hanem úgymond jelzem felé szándékaimat melybe bele is pirul mitől oly emberi számomra, így hát végigsimítok csupasz hátán majd pedig a pántokat tolom le kissé vállairól, hogy a kelő pillanatban majd megszabaduljunk tőlük. Az ágyat egyenlőre kerülöm, mert ott csak összetűzésbe kerülünk, így ültetem az asztalra s simítok végig oldalain de amint hallom szavaim után sejti a szándékaimat mit konkrétan nem utasít el de érzem, hogy még váratna az együttléttel.*
- Vixi... mégis mit gondoltál most őszintén, hogy együtt leszünk itt összezárva napokig és kerülgetjük az együttlétet mint a forrókását? Szerintem te is tisztában voltál vele, hogy mennyire vágyom rád, így szerintem nem jöttél volna velem ide ha nem lennél kész rá.* nézek bele szemibe mert én bizony így gondolom s úgy vélem az összetűzés előtti viselkedéséből, hogy ő is kíván, hogy velem akar lenni. Ahogy eltakarja magát simogatásom közepdte úgy mosolyodom el s veszem el lassan kezét melleiről mi talán szükségtelen is hisz közelebb húz magához és úgy ölel át egy újabb csók reményében. Egész hátán végigsimítok fel egészen a tarkójáig hol ujjaim tincseiben végződnek, annyira vékony és annyira törékeny hozzám képest hogy szinte eszemet vesztem a tudattól, hogy erősebb vagyok nála mit nyelve játéka is szít bennem igen csak ahogy vágy egyre inkább eluralkodik rajtam.*
- Nem akarom, hogy félj tőlem.* felelem ajkai közé ahogy ezután ismét csókban forrunk össze s kis kezei birtokba veszik hátam és oldalam, mi bennem egyre sürgetőbb érzést vált kii bár jól tudom, hogy nyugton kéne maradnom de mindez oly nehéz. Kezdek heves lenni ezt érezheti a lány is, kissé felé dőlve sugallom azt, hogy dőljön hátra miben a váza sem lesz útban mivel sebtiben el is kapom onnan és valahova találomra lerakom a földre, mindebből a lány aligha vehet észre valamit maximum azt, hogy nem csókolom őt egyfolytában, de visszatérek és ha elfekszik az asztalon akkor én ráhajolva támadom be újra ajkait s kezeim is már szép lassan kúsznak felfelé hasán egészem a melléig, mit eddig még ne érinthettem így gyengéden cirógatom édes halmát majd bimbóját miközben ajkam is eltávolodik tőle s nyakán keresztül veszem birtokba egyik mellét kis idő elteltével pedig a másikat. Nem aprózom el a dolgokat mivel ez számomra is egyfajta élvezet természetesen így kiélvezem a pillanatot.*
- Csodás vagy!* pillantok fel rá ahogy aztán megindulok a dereka felé is az apró csókokkal, felemelkedve mosolyodom el kissé ahogy csók reményében közelebb hajolok hozzá de egyik kezemmel már gombolom is a nadrágját, hogy az se válasszon el minket egymástól.*

// Hát kicsikéim, a játék a 18-as fórumban folytatódik. //

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2012-04-06, 6:56 pm

// Másnap reggel //

* Ez az éjszaka kínzó lassúsággal telik számomra így, úgy hiszem egyetlen másikat sem tudok felidézni hol csiga lassúsággal vánszorogtak a másodpercek, percek s órák míg a nap első üdvöskéi meg nem jelentek s be nem borították a tájat, most jött tehát el ennek az ideje s azt is tudom, hogy ennek oka nem más mint a mellkasomon szuszogó leányzó. Ahogy kérte tőlem egy centire sem mozdultam mellőle az éjszaka folyamán - igazából nem is volt rá szükségem, így hát ha lassan ébredezni kezd ez a szépség, ki az este oly odaadó volt hozzám és készséges, hogy legszívesebben most azonnal újra megismételném, úgy találhat ahogy elaludt, tehát én félig meddig ülő s fekvő pozíciómban cirógatom meztelen hátát miközben egy pontot szuggerálok a szoba sarkában. A nap már pár órája felbukkant az égen, úgy hogy beszorulunk a kastély falai közé, de nem bánom s talán ő sem hisz megakarta tudni, hogy hol s miként élek tehát egy körbevezetés talán esélyes lesz ha lesz rá ereje, de ha nem azt is megfogom érteni, hisz az éjszaka kitett magáért a lány a sétafikálás pedig ráér akár holnap is... vagy holnap után is.... esetleg azután...*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2012-04-06, 7:07 pm

*Az este nagyon hosszú volt, de olyan csodálatos, amihez hasonlót még soha nem éltem át. Viszont az ájulást már nem számoltam bele, ahogy az utolsó harapást sem, melynek nyoma most ott éktelenkedik szép vállamon és hát a nyakam se szép, de ezzel jár, hogyha az embernek egy vámpír a párja, mert igen, én már úgy nézek Noelre, nem adnám oda magam bárkinek. Lassan mozdulok meg, ahogy megérzem, hogy fel kellene kelni és már érzem is a simogató kezeket is. Picit elmosolyodom, miközben a jéghideg testhez bújok és lassan barna szemeim is kinyílnak. Pislogok párat, végigsimítok fáradtan Noel mellkasán, ahol eddig kezem pihent, majd fejemet is lassan felemelem, úgy nézek rá. Még picikét homályos a kép, de nemsokára ki fog tisztulni, így a mosolyom is megjelenik.*
- Szia! *a sok méregtől és szerintem saját érzéseimtől is úgy érzem, hogy fontos nekem ez a férfi, így picit feljebb tornászom magam, hogy egy kis puszit lehelhessek az ajkára.*
- Jó reggelt... *teszem még hozzá, de ekkor kapcsolok, hogy nincs rajtam ruha, így lassan, de mégis biztosan nyúlok a takaró után, amivel szépen be is takarom magam, mivel kicsit azért fázom. Ahogy megmozdulok, viszont halkan fel is szisszenek, fáj a hátam, így oda is nyúlok, de csak az alvadt vért érzem, így sóhajtok fel picit.*
- Nagyon vad voltál az este. *pillantok fel rá ismét, de nem bántóan, nagyon is jól esett így ez az egész és nem is tudom, ezt elképzelni se tudtam addig, amíg meg nem történt, soha nem hittem volna, hogy egy vámpírral ilyen lehet együtt lenni. *
- Rám férne szerintem egy zuhany, véres vagyok... *kezdek bele, majd visszanézek a borostyán szemekbe.* - Neked ez tetszik? *nem tudom, hogy mennyire tölti el izgalommal az, hogy így lát, hiszen nem sértetlen a testem és ő miatta, de nem hiszem, hogy ezt bánná, nem emberi lény és bár nekem most fájdalmas, de majd begyógyul, ahogy minden.*
- Segítesz lefürdenem? *most már egy huncutabb mosoly is megjelenik az arcomon, mivel nem szeretnék külön lenni tőle, így igenis magammal hívom, bár most is picit szégyenlősködöm, de én már csak ilyen fura vagyok, nem tudom soha, hogy mikor mit is akarok teljes mértékben.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2012-04-06, 7:26 pm

* Mondhatni kissé monoton ütemben cirógatom a leányzó fedetlen hátát, nem zsibbad a karom és nem fáj sehol mint az embereknek tehát a legkisebb kellemetlenséget sem okozta az órákon át való simogatás, de mikor ébredezni kezd ez a tünemény úgy lassítom a mozdulatot s hagyom végül abba, fejem pedig immáron irányába fordítom így amikor feltekint rám találkozhat a borostyán színű szempárommal.*
- Szia!* mosolyodom el kissé elnézve kissé kábult tekintetét de ahogy közelít ajkaival úgy esik pillantásom a szóban forgó testrészre s viszonozom finoman, szinte tartózkodón kedveskedését.*
- Már azt hittem sosem kelsz fel... lassan kezdtem volna kitervelni miként is hozzalak ki álomvilágból.* igen, türelmetlenül vártam, hogy felkeljen bár ennek jelenleg nyoma sincs, inkább a meglepettségnek hisz a takaró hirtelen kulcsfontosságú szerephez jut, mivel a lányon köt ki. Ez szórakoztat így mosolygálva csillannak meg szemeim.*
- Eddig nem zavart, hogy anyaszült meztelenül terpeszkedsz az ágyon...és ökhm rajtam.* bár egész este nézhettem volna testének vonalait mégsem tettem hisz nem kell egy éjszaka alatt megváltani a világot, ugyan akkor a fájdalom is a lány nyakába nyilal mi érthető hisz kapott bőven harapást a lány ám ez eddig mintha tudomást sem vettem volna róla.*
- Úgy érzékeltem, hogy tetszett... tán reggelre megváltozott a véleményed?* vonom fel szemöldököm mert ha ez így van akkor remek színészi képességekkel van megáldva a lány és hát be kell valljam bizonyára hülyét is kapnék mivel akkor át lettem cseszve na de úgy hiszem erről szó sincs, a lány gondolatai nem erről árulkodtak. Újabb észrevétel Vixitől így a béres nyakára pillantok, eleddig semmi sem fordult meg a fejembe, hogy esetleg fázik, éhes meg ilyen emberi dolgok, de egyre több ilyen kis apróság merül fel mire most megvonom a vállam.*
- Nekem tetszik így... bár sajnálom, hogy nem álltam a szavam mégis ahogy belenézek csillogó szemeidbe és aztán a vérpacás nyakadra... csak egy gyönyörűséget látok.* simítok végig arcán egészen le az álláig, kissé feljebb húzom és megcsókolva őt túrok bele hajába is.*
- Azt hiszem ez nem kérdés...* suttogom bele ajkai közé ahogy kissé eltávolodok tőle a csók után majd a szemeibe nézek.* - Most rögtön akarod vagy esetleg várhat még pár percig?* adok ismét újabb és újabb apró puszikat ajkaira míg én ugyan úgy csupaszon és lazán tartom karjaim közt, engem aztán igazán nem zavar, hogy nincs rajtam egyetlen egy ruhadarab sem.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2012-04-06, 7:36 pm

*Nem vagyok rögtön magamnál, bár ezt Noel is sejtheti, mivel az előző éjszaka sok mindent kivett belőlem, de nem bánom, így amikor sikerül feltápászkodnom picit, csak lassan feljebb hajolok, hogy ajkát érhessem és egy kis puszit lehelhessek rá. Nem sietek most el semmit, csak mosolyogva hallgatom szavait és nézek is körbe a szobába, mely most már csodás emlékként szolgál nekem.*
- Kíváncsi lettem volna, hogy milyen kreatív vagy. *mosolyom kiszélesedik, de azért érzem, ahogy a testem is lehűlt, hogy hideg van, így húzom magamra a takarót is, ezzel el is takarva most magam és Noelről is picikét lemászok, hogy most már ne érintkezzünk mindenhol, főleg, mivel kedvesem teste igen csak hideg. De hát ő erről nem tehet, így takaróstul bújok vissza hozzá.*
- Fázom, csak azért és... egy picit még szégyenlős vagyok, de ez majd idővel biztosan változni fogsz. *nem szeretném, ha ez lett volna az első és egyben utolsó éjszakánk együtt és talán szavaim is éreztetik mindezt Noellel. Viszont én nem csak a nyakam, hanem a vállam is fájlalom, ahova az éjszaka utoljára harapott, mivel ott is felsértette kreol színű bőrömet.*
- Mi? Nem, dehogy... *rázom is meg picit a fejem, nem akarok véletlenül se konfliktust most, így kezem arcára kerül, azon simítok végig kedvesen.* - Nagyon élveztem és tudom, hogy vámpír vagy, én ezzel együtt akartam veled lenni, szóval nem gond és nem változott semmi. *tényleg így gondolom, kibírom a kis sebeket, majd idővel hozzá fogok szokni, mivel mindkettőnk számára csodás élvezeteket nyújt egy-egy harapás és neki pedig a létéhez szükséges a vér is. *
- Nem baj, hogy nem álltad meg... csak azt szégyellem, hogy elájultam tőle. *sütöm le szemeimet is, de a testem már nem bírta tovább, egyértelmű, hogy ez történt. Ahogy viszont végigsimít arcomon, majd a bókot is meghallom, picit közelebb húzódom hozzá, hogy a csodás csókot is viszonozhassam, mely közben szemeim is becsukom és halkan szuszogni is kezdek, kezd ismét elkapni a hév, a közelében valahogy megrészegülök.*
- Természetesen várhat... bármeddig várhat... *lehelem én is halkan, miközben minden egyes puszit viszonzok, majd végül a takarót úgy igazítom, hogy meztelen testem érhessen hozzá az övéhez, de felül mégis takarásban legyek, már csak a meleg miatt, tehát nem másért. Ha engedi, akkor rátérek nyakára is, hogy ott is megcsókolhassam, majd végül fejemet a vállához is fúrom.*
- Mit terveztél mára? Remélem még nem akarsz visszaküldeni. *suttogom halkan a kérdést, miközben ismét jöhetnek a puszik a vállára és a nyakára, oly jól érzem magam az erős karok között, hogy nehezen szabadulnék, nem tudnám rávenni magam, csak ha kényszerítene rá.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2012-04-06, 8:01 pm

* Eltartott egy ideig míg a lány magához nem tért így persze hogy lassan már azt kellett volna fontolgatnom miként is keltsem fel. Szavaira elmosolyodom, hisz ez ma már nem fog kiderülni.*
- Majd legközelebb.* hiszem lesz még egy ilyen éj s nem is egy hanem több tucat, mivel feltett szándékom többször együtt éjszakázni Vixivel hisz együtt vagyunk és ez így normális még ha az nem is hogy egy párt alkotunk. De ez kit érdekel? Én akarom őt és ő is akar engem, most mellékes az, hogy a méreg igen csak befolyásolja olykor, de hát mindennek van hátulütője. A takaró előkerül és elfedi szépséges testét, igazán kár, hogy elrejti idomait előlem, nem is értem mi ez a szégyenlősség így hirtelen.*
- Remélem minél hamarabb...* sóhajtok bár újat már nem hiszem, hogy tudna mutatni magán mivel volt alkalmam bejárni teste minden szegletét, takarót fürkésző szemeim hirtelen villannak a lány felé ahogy a durvaságot hozza fel, úgy tudtam, hogy ezt ő nem bánta pár órával ezelőtt így hát természetes, hogy rákérdezek a dologra több okból kifolyólag is. Nyugtató érintése és szavai hamar eloszlatják a gyanút, pláne hogy a gondolatai is nyílt titkok számomra így mikor az ájulás is szóba ejtődik kissé elmosolyodom, kedvesen.*
- Ilyen élvezetekhez nem sokan tudnak juttatni rajtam kívül... lehet túl sok volt így egyszerre.* a fenomenális szex és a nagy dózisú méreg ezt váltotta ki belőle, talán várható volt de hát én nem bánom, hogy eszméletét vesztette.* - Remélem mástól nem akarsz majd ilyenhez jutni.* szűkül össze a pillantásom, hisz már tudja milyen egy vámpírral együtt lenni és hát én kifejezetten féltékeny lettem az elmúlt időszakban de ez csak is miatta van. Nem zavar hogy véres, így is szépséges szememben de természetesen ha fürödni akar akkor megteheti én meg szíves örömest követem a forró zuhany alá, de mivel épphogy csak felkelt így ajkaira vágyva húzom vonom kissé még az időt.*
- Hmmm...* morgok szavaira ahogy az apró puszik elcsattannak, a teste is hozzám simul bár kissé kihűlt tőlem én mégis melegnek érzem így a takarón keresztül simítok végig kissé erősebben hátán s tartom el fejem is valamelyest ahogy csókjai testemen folytatódnak.*
- Eszemben sincs... nem elégszem meg ennyivel. Talán sosem akarlak visszaküldeni.* ejtem el ezeket a szavakat miközben szemeim is behunyom, talán meglepők a szavaim talán nem, de így nehéz is gondolkodni, hogy folyamatos támadásokat mér rám azokkal az imádni való ajkaival.* - Sok választásunk nincs... a kastélyon belül kell eltöltenünk a napot.... Már ha kiakarunk menni a szobából.... egyenlőre meggondolandó számomra.* nem is kérdés, hogy miért talán ez előtte is tiszta, hajába túrva tartom el kissé fejét testemtől, hogy szemeibe nézhessek, nem túl durván, csak annyira, hogy tekintetünk találkozhassék.*
- Te mit szeretnél, mire vagy kíváncsi? Mire vágysz...?* egy hosszú pillanatig szemeibe nézek majd pillantásom ajkaira siklik, de csak borostyán szemeimmel csókolom miközben lelki szemeim előtt látom miként csapok le piros ajkaira de ez nem történik meg csupán csak illuzionálok.*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2012-04-06, 8:17 pm

*Kíváncsi lettem volna, hogy miképp is keltene fel, de ahogy hallom, ezt most nem fogom megtudni, majd talán egy következő alkalommal, így picit lebiggyesztem ajkaimat, de mindez hamar abba is marad, mivel már fel is húzom magamra a takarót, hogy ez után már puszijait élvezhessem. Jól esik, hogy itt volt velem egész este, nem hittem volna, hogy ennyit jelentek, de most már tudom, hogy nem fogom megbánni a vele való kapcsolatot, még akkor sem, hogyha fél egy kicsit attól, hogy bennem is csalódni fog, mint Elisában. De nem, én nem hagyom őt el, nem akarom soha, most legalábbis ezt érzem, de ezt igen intenzíven. Próbálom is megnyugtatni, hiszen tudtam, hogy mivel jár, ha vele vagyok és ha eljövök vele ide, számoltam a fizikális sebekkel, de nem bánom, tényleg nem, ki fogom bírni mindezt.*
- Nem, dehogy volt sok... tökéletes volt így. És remélem, hogy sokszor meg fogjuk még ismételni. *pirulok is bele egy picit, de ahogy szemei is összeszűkülnek, úgy nyelek egy aprót, fel se foghatom, hogy honnan veszi ezeket, hogy feltételezhet ilyesmiket, így rázom meg a fejemet is.*
- Noel, bízz bennem, legalább egy kicsit. Eddig se tettem ellened és veled vagyok, nem mással és ide is jöttem hozzád, neked adtam magam. Hogy bizonyíthatnám be még jobban, hogy csak Te kellesz? Mindenemet megkaptad, többet már nem is tudok nyújtani. *és ezt én most tényleg így érzem, mégis miért hiszi még mindig azt, hogy nekem más kell? Gabrielt is elutasítottam és csakis azért, hogy vele lehessek, szóval ne jöjjön már azzal, hogy másra vágyhatnék. A fürdő viszont most jól esne, kissé kényelmetlen a vér, ami rám van száradva, de a csókjai... hát így mégse lesz ebből indulás, tehát csak megadóan bújok hozzá, így csókolva testét is, majd térek rá nyakára, miközben kezem mellkasát cirógatja. Szeretnék jót okozni neki, olyasmit, amit már régen nem kaphatott meg mástól és szeretném, hogy kötődjön hozzám, de ha én jönnék a féltékenységgel, azt hiszem, hogy akkor elrontanék mindent.*
- Azért muszáj lesz, itt tanulok és sentinel is vagyok, tehát a magiszterem tudná, hogy hol vagyok, te is tudod jól. Nem kerülhetünk bajba ez miatt, de majd igyekszem sok időt veled lenni. *csillannak meg szép szemeim is, majd csókolom tovább minden porcikáját, mellkasára is rátérve, mivel a vágy ismét fokozódik bennem és csak mosolygok szavain, hogy itt maradna, a szobában. Viszont meg kell sajnos állnom, mivel hajamnál fogva picit hátrahúzza fejem, így pislogok rá kérdőn, hogy most ezt miért.*
- Én... csak rád. Azt hiszem, hogy teljesen oda vagyok érted. *félek, hogy ez lesz a vesztem, hogy mint egy szerelmes liba, a méreg miatt is, de futok utána és szerintem bármire képes lennék érte, így ha engedi, ismét megcsókolom puha ajkát.*
- De a fürdő jót tenne és talán körbe is vezethetnél picit. Már ha nem lesz belőle gond. *igen, el kell tudnom szakadni tőle, legalább egy kicsit, hiszen az én testem se bírná az egész napot így eltölteni és egy újabb ájulás mindent elrontana, az emberi test hátránya...*

Tárgy: Re: Noel lakosztálya 2012-04-06, 8:44 pm

* A néma csendben töltött éjszaka után mely ugyan olyan csodás volt számomra mint az előtte eltöltött intenzív percek nem csoda hogy beszélgetéssel töltjük az első perceket így jutunk el ama bizonyos ájulásig, melybe a lány is édesen belepirul mi jól áll neki így hát el is mosolyodom szavaira.*
- Ajánlom is.* a mosoly kedves s bár nem igen vagyok tudatában, hogy a szóhasználat nem feltétlen helyén való, talán érzékeli a lány, hogy ez nem feltétlen fenyegetésül szolgált hanem csak reménységem fejeztem ki ezzel. Mégis megfordul a fejemben, hogy ezek után ha úgy van máshol is keresheti ezt a boldogságot s láthatóan ezzel nem igazán boldogítom, de hát ilyen vagyok én, érzékeny arra, ha elfordulnak tőlem s mivel ez többször is megtörtént miért ne ismételhetné magát újfent a történelem?!*
- Nem tudom... nem tudom mit tehetnél.* simítok végig hátán.* - Talán már semmit és nekem kéne bíznom az emberekben mi lehetetlennek bizonyul számomra.* lehet senkiben sem tudok bízni száz százalékosan? Jelenleg így érzem de hát egyről a kettőre ez nem is fog sikerülni, idő kell nekem ehhez mint oly sok minden másban a lánnyal kapcsolatban.* - Csak legyél egy kis türelemmel... kérlek.* utóbbi szavakat már szemeibe nézve, szinte nagy nehezen bököm ki, nem álcázom érzéseim tehát ez a szó most nem olyan könnyen szökik ki belőlem, de mindez hamarosan feledődik is, ahogy ajkaink újra és újra találkoznak míg nem a lányé a testemet nem veszi célba. A már ismert érzések hamarosan szétáradnak egész testemben, a fürdő most nem oly fontos minthogy újra átélhessem a lány ajkaitól megfeszülő testemben keletkező kellemes érzéseket, de mikor a tervszövögetés kerül szóba hajába túrva tartom el kissé testemről és nézek bele szemeibe.*
- Ezt egyre inkább kezdem elhinni... de én erre a napra gondolta, arra a vágyadra amit itt a kastélyban tudnál kiélni, megismerni és felfedezni az ehhez kapcsolódó vágyaidhoz.* mosolyodom el kissé, hisz nem ezt akartam kicsikarni belőle mégis kellemesen érint így hát viszonozom puha csókját.*
- Nem ígérhetem, hogy nem lesz gond, de vállaltuk ezt a kockázatot így körbevezethetlek. Biztosan tudok mutatni olyat mit még nem láttál testközelből...* tudom, hogy az iskolában sok kegyetlenséggel szembesülnek a diákok és sok mindent megélnek itt, így csak feltételezni tudom, hogy lesz olyan amit még nem láthatott, valami olyat ami valóságos és tapintható. Nehezen bár de kibújok a lány alól és fesztelenül kelek ki az ágyból, hogy megindulhassak a fürdő felé minek ajtaja előtt megállok.*
- Azt hiszem itt még nem jártál mivel volt fontosabb dolgunk is mint hogy a fürdőt fedezzük fel.* kaján mosolyt villantok felé és közben a kapcsolót is feloltom, így onnan körülbelül csak egy mosdókagylót láthat mi fölött hatalmas, ovális alakú tükör csüng. Belépek s ha követ akkor a két fürdőrész között találhat, mindent hófehér csempe borít s mindenütt férfi illatú illatszerek, a test kényeztetéséhez szükséges kendők, kesztyűk, néhol egy egy gömb alakú fehér gyertya mik sosem voltak meggyújtva és pár fekete szobor, csak hogy elüssön az egyhangúságtól. Az egyik falon egy tus kap helyet a másikon pedig egy hatalmas kád, miben többen is elférhetnénk, szeretem a kényelmet és a luxust mi megnyilvánul ebben a térségben tehát van választása a lánynak.*
- Nos? Hol habozzam be szépséges tested lemosva róla az éjszaka nedvét?* vonom közelebb magamhoz vékonyka kis testét újra a karjaimba tartva őt.*

// Fagy //

» Willow lakosztálya
» Demetrius lakosztálya
» Sideris Valbraith lakosztálya
» Demien Remus Cornwlade Lakosztálya
» Lucius Benedict Fenris lakosztálya