Willow lakosztálya

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-06-18, 1:57 am

*Ha csak egy álom miatt van így kiakadva, akkor nem értem ezt az egészet. Röhejes, hogy pont ő fél egy álomtól, de ahogy nézem a komor arcvonásokat, csak sóhajtok egy aprót.*
- Nem rosszból mondtam, csak furcsálom, hogy téged ilyasmi aggaszt. *jegyzem meg egyzserűen, majd miután arrébb sétál, csak mellé megyek és kezem a kezére teszem, próbálva kissé megnyugtatni és ezért is ajánlom neki a fürdőt, de nem teszek igazán mást, csak kissé húzni kezdem, de ő nem enged, hanem csak egy kérdéssel fordul felém, amire csak lágyan elmosolyodom.*
- Elvonja a figyelmem és bevadít, ha a vérre gondolok. Látom, hogy most komoly dologról akarsz beszélni, azért ajánlottam fel... és mert... kedveskedtem volna neked egy fürdéssel. *engedem végül el, hiszen lehet, hogy nem kéne és nem én hibáztam, főleg azok után, hogy ő is vérszajhát tart, de nem akarok vele rosszba lenni, de akkor is bánt, hogy hogy tehette mindezt.*
- Rólam? Most már jobban érdekel a dolog, mesélj csak. *lépek ismét elé és remélhetőleg nem fogunk macska-egér játékot játszani és nem kerül ki ismételten.*
- Mi? Hogy mit művelt és most nem én voltam? Nem értelek Demetrius, beszélj világosabban! *vámpírok vagyunk, mi se bánunk kedvesebben az áldozatainkkal, mint ahogy ő annak idején velem bánt, de természetesen akkor rosszabbul érint ez minket, ha mi vagyunk a szenvedő fél vagy olyan emberi lény, aki közel áll hozzánk. Na de a vér szagát rögtön megérzem, így szemeim is felcsillannak, miközben villámgyorsan emelem fel a kezét, amelyből most folyik a vére.*
- Ne pazaroljuk. *lassan az ajkamhoz emelem, úgy fordítva a kezét, hogy elérhessem a tenyerét és hogyha engedve lesz, akkor le is nyalom róla értékes vérét, de még szemeimet is becsukom hozzá. Mióta vágytam rá, hogy érezhessem a vére ízét.*

//fagy//

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-06-19, 12:49 am

//olvad//

*A férfi nem igazán díjazza, hogy Willow kineveti, mikor elmondja neki, mi is az, ami miatt most ilyen ramatyul néz ki. Mikor arca még keményebbé válik, a nő próbál kicsit javítani iménti tettén, de erre nem kap most választ. Nem ő az egyetlen, aki furcsálja ezt a dolgot, Demetrius se tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. Ugyan csak egy álom volt, de a témája és a mondanivalója miatt mégse tudja csak aként kezelni a vámpír. Inkább el is sétál a nő mellől, de nem sokáig marad ez így, mivel Willow ismét mellé sétál, s megfogja kezét, így próbálva lehiggasztani társát, de ez nem lesz egyszerű feladat. Amikor viszont egy fürdőt is felajánl, Demetrius kissé kérdőn pillant rá, de nem nagyon mozdul, csak hallgatja a választ, majd lassan megszólal.
-Vámpírok vagyunk. Természetes, hogy elvonja a figyelmünk, de szerintem tudsz te koncentrálni, ha akarsz. *hangja nem hűvös, nem is bántó, egyszerűen csak kimondja, amit gondol, a kedveskedés említésénél viszont pár másodpercre a zöld szempárba tekint némán, majd lassan ismét megszólal.*
-Nem vagyok hozzászokva, hogy nekem kedveskedjenek. *ez tényleg így van, bár az is igaz, hogy erről nagyrészt inkább ő tehet, hisz ő olyan rideg, s visszautasító. A további fürdésről való cseverészés helyett viszont Demetrius ismét visszatér az álomhoz, s azt is elárulja a nőnek, hogy róla is volt szó benne. Ezzel bizony sikerül felkeltenie a kíváncsiságát, így ismét a férfi elé lép, hogy további infókat szerezzen erről az álomról, Demetrius pedig mesél is, hisz ezért kereste most fel őt. Viszont elég kellemetlen ez a téma, aminek az lesz az eredménye, hogy saját körmétől kiserken a férfi vére, így mielőtt még válaszolhatna az imént feltett kérdésekre, s egyértelműbben kifejtené a dolgot, Willow már el is kapja kezét, majd rögtön szájához emeli, hogy lenyalhassa a vért, s talán szívhasson is belőle. Tudja jól Demetrius, mennyire vágyik erre a nő, hisz már nem egyszer próbálkozott nála ezzel a kéréssel, ám most elég közel is került céljához. A férfi lassan a nőre emeli sötét szemeit, majd monoton hangon szólal meg.*
-Látom még mindig a véremre fáj a fogad. Miért akarsz mindenáron inni belőle? *kérdi, miközben tenyerét össze is zárja, így egyelőre még nem tud inni belőle a nő, maximum lenyalni a csöpögő vért. Pár pillanatig még némán nézi a zöld szempárt, majd ismét álmáról kezd beszélni.*
-Láttam, hogyan bánt veled. Láttam, minek használt téged. Bár az álmomban nem te voltál ott személyesen, hanem az aranyvérű. De akkor is tudom, hogy veled is azt tette, amit álmomban láttam. *egy mély sóhaj tör fel ismét belőle, s tekintetét most nem fordítja el a zöld szempárról.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-06-19, 12:59 am

*Nem értem, hogy minek csap ekkora felhajtást egy álomért, így a nevetés most egyértelmű felőlem, de ahogy rám néz, sejtem, hogy itt valami komolyabb dologról lehet szó, tehát inkább visszaveszek és ez után egy fürdővel próbálkozom neki. Na de csak lekorhol, ismét hűvösen, mint mindig, így sóhajtok fel halkan.*
- Igazad van, tudok koncentrálni! *bólintok rá, de azért nem vagyok rest megjegyezni még neki, hogy miért is akartam azt a fürdőt, hogy megmossam a testét is és ezzel legyek kedves hozzá, de nem, már miért is akarná, most is oly mogorva velem, mint mindig, mintha semmire se lennék jó vagy kellenék, de most mégis hozzám jött.*
- Mert hiába próbálkozom, sose hagyod! Ennyire ne hord már fent az orrod. Azért, mert te vagy az elsőszülött, nincs jogod semmibe tekinteni. *jegyzem meg most már én is ridegebben, kezd felmenni bennem a pumpa. Nem tudom, hogy miért próbálkozom még mindig, amikor láthatóan nem akar tőlem semmit és velem se lenni, de akkor tényleg nem értem, hogy mi a fenét keres itt. Ahogy viszont vére kisarkan, máris az ajkamhoz emelném a kezét, de természetesn gyorsabb, így zárja össze a tenyerét, még mielőtt bármit is tehetnék, így hát eleresztem, majd egy lépést hátrálok, de tekintetemben csak düh csillogását láthatja a férfi.*
- Mert egy öreg vámpír vérét érezni isteni érzés, ezen kívül, intim dolog és ha már ennyire nem kellek neked semmire, akkor a véredet akarnám érezni, mégha neked nem is kell az én mocskos, halott vérem. *fordítom el a fejem, hiszen tényleg fáj mindez, de annyira nem fogok megalázkodni előtte, hogy elé térdelek és a csöpögő vért próbálom meg lenyalni a kezéről, így inkább most rá se nézek, egészen addig, amíg beszélni nem kezd. Túl hirtelen is kapom oda a fejem, ahogy ismét ezt a témát eleveníti fel, hiszen elárultam neki mindent, de most mégis miből olyan biztos benne, hogy tudja, miként bánt velem és hogy az álom valóságos volt.*
- És mit érdekel ez téged? Ember voltam, te se bánsz jobban az emberekkel és én se. Együtt kínozzuk őket és téged eddig is hidegen hagyott a dolog, már tudtad, amikor elmondtam, hogy mi történt, akkor most mégis miért vagy itt? Hogy ezzel is kínozz, ismét felszakíthasd a régi sebeket és további gyűlöletet akarsz magad felé? Mert kezded elérni a célod Demetrius! *nézek rá mérgesen, majd inkább el is fordulok és az egyik asztalhoz sétálok, ahol egy vérrel teli kehely van. Az ajkamhoz emelem és elég hamar ki is iszom a tartalmát, valahogy most szükségem van rá, hogy lenyugodjak.*
- Mit akarsz tőlem? Ennyire élvezed, hogy érezteted velem folyamatosan, hogy milyen kevés vagyok hozzád képest? *nem fordulok felé, csak a hátam mutatom, de hangom halkabb, már nem gyűlölköző, inkább szomorú és oly furcsán emberinek tűnnek most szavaim, de ezek szerint a szívem bár nem dobog, de mégis képes vagyok érezni és igen, most is érzek, már évszázadok óta valami olyat e férfi iránt, amit nem szabadna.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-06-19, 1:33 am

*Bár elég erősen látszódhat a férfin, hogy komoly dolog miatt kereste fel most a nőt, hisz Willow tudhatja, hogy normál esetben közel sem így néz ki Demetrius, ő most mégis megpróbálja másfelé terelni a dolgokat. Mint általában, most is intimebb, egymáshoz közeli dolgot szeretne inkább, semmint egy számára még értelmetlen álomról fecserészni, de Demetrius a tudtára adja, hogy most tényleg komoly a dolog, így neki most nem a fürdésen jár az agya. Mikor egy sóhaj mellett ebbe Willow is beletörődik, a vámpír csak bólint egy aprót, majd a fürdésről azért ejtenek még pár szót, és ismét a régi lemez kerül elő. A nő szavaira szemei kissé összeszűkülnek, de a zöld szempárt figyelik.*
-Tudhatnád, hogy hülyeséget beszélsz. Ha semmibe se vennélek, még csak le se állnék veled beszélni. *az orrfenhordásra nem szól semmit, csak annyira hordja fent, amennyire azt megérdemeltnek érzi.*
-Most viszont komoly okból kerestelek fel. *fűzi még hozzá, majd mesélni kezd, s közben vére is folyni kezd, hála az idegességnek, Willow pedig természetesen rögtön le is csap, hátha végre hozzájuthat az annyira vágyott vérhez. Demetrius azonban összezárja előtte tenyerét, s újabb kérdéseket tesz fel ezzel kapcsolatban, de mikor a nő elereszti kezét, majd hátrébblépve dühösen szólal meg.*
-Sajnálom. De szerintem egy vámpírnak nem egy másik vámpír vérét kell szívnia, hacsak nem megölni akarja. *ő embereken él, nem vámpírokon, és éppen ezért a saját vérét sem adja másnak, hisz ha már ott van annyi halandó, miért egymásból igyanak? Látja azonban, hogy mindez mennyire zavarja Willowt, őt azonban ez most a legkevésbé sem érdekli, így tér vissza ismét az álomra, s meséli tovább, mit is látott benne. Willow viszont nem fogadja túl jól szavait, úgy veszi le, hogy ezzel is csak bántani akarja őt, pedig egyáltalán nem ez volt a célja.*
-Szóval kezdesz meggyűlölni? Távozásomkor emlékeztess, hogy húzzak be egy újabb strigulát. *feleli érzelemmentesen, majd megcsóválja a fejét.*
-Nem a régi sebek feltépése miatt mondtam el. Egyszerűen csak... álmomban Darius tudott a lányról. És ugyanazt tette vele, mint akkor veled. De őt nem adom neki! És azért is még jobban gyűlölöm, amit veled művelt, így hogy láttam is. Ráadásul ha ez egy sima álom lett volna, egyszerűen kitöröm a nyakát és kész... De legyőzött. *süti le szemeit a férfi, hisz sajnos tudja jól, hogy éles helyzetben se lenne ez másképp, egyedül esélye sincs Dariussal szemben. És ez is iszonyatosan idegesíti. Közben Willow arrébb sétál, s egy kupa vért lehúzva, elfordulva áll meg, majd szomorúan szólal meg, mire most a férfi sóhajtja el magát. Lassan viszont közelebb sétál, majd csak végigsimít finoman a fehér nyakon.*
-Sose állt szándékomban ezt éreztetni. *mondja halkan, majd -bár ezt a nő nem láthatja- szemei sötéten megcsillannak.*
-És hogy mit akarok? Segíts eltüntetni a képből Dariust. Egyedül nem bírok el vele, de ha többen vagyunk, elpusztíthatjuk. Megbosszulhatod, amit veled tett, és végre nyugtunk lenne tőle. *a szavakat nem suttogja, de mégis valamivel halkabban mondja, elég közel hajolva Willow nyakához, hogy már az az érzés keríthesse hatalmába, mintha bármelyik pillanatban le akarna csapni a nyakára.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-06-19, 1:48 am

*Nem értem, hogy miért játszik velem folyamatosan és most már meg is mondom neki, hogy mily nagyon zavar is ez a dolog, de ő csak letagadja azt, hogy semmibe vesz, én pedig egy ciccegéssel konstatálom mindezt, na de nemsokára beszélni kezd és közben már egyre több dolgot elárul nekem az álmáról, én viszont a vérére pályáznék. Na nem sokra, csak pár cseppre, oly jó lenne érezni értékes vérét, de ahogy hallom, ő ebbe továbbra se megy bele.*
- Sose tennék olyat! Hogy gondolhatod, hogy megölnélek? *már maga a feltételezés is abszurd a számomra, így nézek hát a szemeibe és ahogy viszont ismét beszél, méghozzá megosztva velem régi sérelmeimet, ki is jelentem a számára, hogy már tényleg kezdem meggyűlölni azért, mert folyamatosan játszik velem és biztos vagyok benne, hogy mélyen élvezi is mindezt.*
- Ennyire nem kell irónikusnak lenni! *morgom oda neki, de ő már tovább is lép szavaimon, nem foglalkozva vele tovább és ahogy hallom, csak elhúzom a számat.*
- Mert ő olyan értékes a számodra... mert azt a lányt közel engedted magadhoz, lefeküdtél vele. Csak tudnám, hogy miért jobb ő, mint én! Mert él? *kérdem kissé fájdalmasan, hiszen én nem hogy egy csókot nem kapok, de a közelébe se enged és mindig megbánt, azzal a lánnyal pedig mennyivel kedvesebb lehet, én ezt nem tudom megemészteni.* - Bárcsak ő is arra a sorsra jutna és meg is halna! *felelem érzéketlenül, hiszen én is tudok ilyen lenni, nem csak ő. Mert az biztos, hogy nem engedném, hogy abból is vámpír legyen, én magam ölném meg és azért a 300 év nem kevés előny.*
- Ezek szerint félsz, hogy megszerzi magának. És ha mellé állok és kijátszalak? Akkor mit csinálsz? Megérdemelnéd! *nézek végig rajta, de természetesen a düh beszél belőlem és lehet, hogy rosszul esik ez neki, de tudhatja jól, hogy sose tenném meg. Így fordulok el tőle, majd egy kis vér után kezdek el beszélni, de amikor a nyakamhoz ér, fejemet ösztönösen hátrébb hajtom. Rég nem ettek már belőlem, utoljára victor volt, de mégis úgy vágynék egy harapására. Igen, őrült vagyok és beindít ez a dolog, de ez az én saram.*
- Mégis megteszed, újra és újra. *mondom halkan, de amikor elmondja, hogy mit akar és oly kedvesen a nyakahoz hajol, hirtelen fordulok meg és kapom el a nyakát, amit meg is szorítok, jó erősen, hogy érezze a miheztartást és most én hajolok közelebb hozzá.*
- Undorító vagy Demetrius! Játszol velem, az érzéseimmel, hogy azt tegyem, amit mondaz, pedig tudod jól, hogy ketten kevesek vagyunk! A többiek imádják Dariust, csak mi ketten nem és szerintem nem akarnák, hogy te vedd át a helyét. Ne használd ki, hogy szeretlek, mert nem tettél érte semmit, hogy segítsek! És ha most megcsókolnál, az is csak azért lenne, mert a segítségem kell és már értem, hogy csak azért jöttél hozzám, nem azért, mert én számítok, én semmit se számítok neked. *engedem el, majd nézek továbbra is dühösen a szemeibe. Nem is értem, hogy ezt hogy képzelte, most így eljátszik velem, közel hajol hozzám és simogat, de csakis azért, mert akar tőlem valamit.*
- A bosszú ideje lejárt! Többet kaptam tőle és akkor egy nyomorult ember voltam, nem több. Halhatatlan lettem és erős, nem vágyhatok többre. *persze belemennék én, minden álmom lenne bosszút állni, de az életemet nem kockáztatom és Demetriusért se, hiszen tényleg nem tett érte semmit, csak bánt, mindig, így nem érdemel semmivel se többet. A szavaim most hamisak, hiszen ugyanúgy gyűlölöm Dariust és ezzel ő is tisztában van, de egy több, mint 1000 éves vámpírt nem egyszerű elpusztítani, főleg, hogy oly sok képességgel rendelkezik, amelyekkel mi nem és ha a többiek mellé állnak, mehetünk ki a napra, akár kézen fogva is, ez már akkor mit se fog számítani, ha halhatatlan életünk végére érünk egy lázadás miatt.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-06-19, 2:50 am

-Félreértettél Willow. Nem azt mondtam, hogy meg akarsz ölni, hanem hogy az én felfogásom szerint egy vámpír akkor issza egy társa vérét, ha végezni akar vele. *helyesbít a férfi, majd a gyűlölködés jön szóba, miszerint a nő kezdi őt meggyűlölni. Hát, ha ez tényleg így van, akkor legalább nem lesz ezzel egyedül, viszont úgy tűnik, Willow most nem élvezi az iróniát.*
-Már megszoktam, és szerintem jó dolog. *von kicsit vállat, majd visszatér álmához, s Nymhpadoráról is mesél, akit ugyanúgy látott álmában, mint ahogy őt is tarthatta 300 évvel ezelőtt Darius. Willow szavaiból viszont csak a féltékenykedés cseng ki, de az elég erőteljesen, na meg persze a gyűlölködés sem marad el mellőle.*
-Hogy miért értékes, azt te is nagyon jól tudod. Azt pedig egy szóval sem mondtam, hogy jobb nálad. Azt hittem, figyeltél rám, mikor az udvaron beszélgettünk. *feleli most ő is kissé morgósabban, amikor viszont Willow azzal jön, hogy örömmel venné, ha Nymphadora meghalna, csak egy igen szúrós pillantást kap válaszul.*
-Túlságosan is gyűlölöd őt ahhoz, hogy mellé állj. És amúgy igen, nem adom neki a lányt. Miért illetné minden őt? Azt a lányt én találtam, és nem neki. *vágja még rá dühösen, majd csak figyeli, ahogy Willow egy adag vért vesz magához. Úgy tűnik, túlságosan is felhúzta őt is ez a beszélgetés, és így próbálja megnyugtatni magát. Amikor a nő halkan megszólal, Demetrius egy sóhaj mellett sétál mögé, majd simít végig nyakán, mire az már félre is hajtja fejét.*
-Nem tehetek róla. Ilyen vagyok. *ezután viszont válaszol is a kérdésre, hogy mit akar egészen pontosan Willowtól, miközben a szavakat egészen közel a nő bőréhez mondja. A reakcióra viszont nem számít. Bár megfordult a fejében, hogy talán nem fogja örömme fogadni ezt a próbálkozást, de arra nem gondolt, hogy egyből rákap a nyakára, s szorongatni kezdi azt. A férfi szemei össze is szűkülnek, hisz nagyon nem szereti, ha valaki rá támad, nem mondhatni, hogy túl jól viseli a dolgot, így miután Willow végigmondta szavait, most az ő keze csap le hirtelen a másik nyakára, majd egy pillanat múlva már repül is a nő, egyenesen az ágyába. Akár a falhoz is vághatta volna Demetrius, de ebből is látszik, hogy igenis számít neki Willow, még ha ő ezt nem is érzi. A vámpír viszont nem mozdul iménti helyéről, csak lassan fordul az ágy felé.*
-Én is tudom, hogy kettőnket is legyőz, és hogy a többiek a talpnyalói. De akkor is kitalálom, hogyan pusztíthatom el végleg azt a rohadékot. Csak tudni akarom, hogy számíthatok-e rád? *néz végül a zöld szempárba. Elég ideges egy beszélgetés ez, de nem csoda, hisz nem akármi a témája. A további szavakat hallva viszont hangosan felnevet.*
-Willow, Willow... *csóválja meg fejét, miközben halvány mosollyal néz a nőre.*
-Velem akarod elhitetni, hogy nem éget belül a vágy, hogy végleg elbánj azzal a mocsokkal, aki azt művelte veled hajdanán? Lehet, hogy megadta neked a vámpírlétet, de ahhoz nem kellett volna megkínoznia és a vérszajhájának tartani, szóval ne akard nekem beadni, hogy nem vágysz a bosszúra, mert úgysem hiszem el. *lehet, hogy egy ostoba halandót átverne a nő ezzel a szöveggel, de Demetrius már több, mint 600 évet megélt, és ő maga is jól tudja, milyen érzés Dariust gyűlölni.*
-Nekem viszont úgy tűnik, hogy te nagyon is többre vágysz. *sétál végül lassan közelebb hozzá Demetrius, majd egy ideig csak némán figyeli a nő szemeit, aztán egy halk sóhaj után végül kinyújtja felé még mindig véres jobb kezét. Igaza van a nőnek, eddig még nem adott neki semmit, amiért mellé kéne, hogy álljon. De talán, ha megengedi, hogy igyon a véréből, sikerül ezen valamelyest változtatni.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-06-19, 3:04 am

*Tudom én, hogy mire gondolt akkor, amikor azt mondta, hogy megölni szokták egymást a vámpírok, amikor egymás véréből táplálkoznak, de ez mára változott, én már csak tudom, de mindegy is, ez most mit sem számít, főleg akkor, amikor azt a kislányt védi, akit a magáévá tett. Csak tudnám, hogy mi vonz egy 600 éves vámpírt egy 16 éves lányban... *
- Mégis ő kell neked! *csak ennyit mondok, kissé már halkabban és visszafogottan, hiszen emlékszem arra a bizonyos beszélgetésre, de nekem ez akkor se elég. Nem tudom elviselni, hogy inkább ő, mint én és így el is mondom, hogy a halálát kívánnám, most teljes szívemből és a szúrós pillantás se tud meghatni, amivel most Demetrius előáll.*
- Valóban nem állnék mellé! Én nem vagyok az imádója, mint sokan mások... *lehet, hogy tisztelnem kéne, mert ő az atyám, de ez sajnos nem ennyire egyszerű. Inkább csak dühösen hátat fordítok neki és bármennyire is esik jól most kedves érintése, mégse tudok hinni neki, mert a szavai meghazudtolják tetteit. Hamar fordulok meg, majd megfogva torkát, csak jó erősen hajolok közelebb hozzá, hogy elmondjak neki mindent, amit akarok és ezt a kihasználást nem fogom hagyni. Na de végül eleresztem, de most ő kap el és erre nem számítok. Tekintetem meglepetté válik és már repülök is, viszont amikor nem a kemény fallal találkozik a hátam, hanem az ágyammal, meglepetten esek bele, majd ülök fel rögtön, de nem mozdulok, most nem megyek vissza hozzá és vitázni se fogok, tudom, hogy bár egyszer legyőztem, mégis ő az erősebb.*
- Ha tudni akarod és nem tudod, akkor az már a te hibád. Azt hittem, hogy ismersz, hiszen idősebb vagy, fiatal vámpír korom óta a közeleben élsz te is. *tudhatja hát, hogy mellette állok, ezerszer fontosabb ő, mint bárki más és nem csak azért, mert szerelmes vagyok belé, hanem mert ő soha nem bántott, soha nem alázott meg és segített is, tehát ezek után hálásnak kell lennem neki, de mégis még van pár dolog, amit mondok neki, hiszen én is tartok a lázadásunktól, így próbálok megelégedni a sorsommal, de ahogy nézem, ő nem hisz nekem.*
- Élvezed, hogy mindig felemlíted, hogy mit tett velem és hogy mennyire ki voltam neki szolgáltatva? *kérdezek rá halkabban, de ő csak felém közelít, majd még mond pár dolgot és nemsokára vérző kezét tartja felém, már az ágyam mellett állva. Csak gyengéden kinyúlok felé, majd feltekintek a szemeibe és kissé közelebb hajolok hozzá. Magamba szívom vére illatát, mely oly kellemes, de végül eleresztem és elhúzom a fejem.*
- Majd akkor, ha szívesen adod. Nem akarom, hogy azért próbálj meg kedves lenni velem, mert magad mellé akarsz állítani. *nézek fel a szemeibe, majd halkan folytatom.* - Eddig is vártam és ráérek még várni. Te pedig biztos lehetsz benne, hogy melletted állok. *szállok le lassan az ágyról és veszek le az éjjeliszekrényről egy újabb serleget, melyben természetesen emberi vér van és felé nyújtom, hiszen ettől még gyorsabban gyógyul be a sebe.*

//fagy//

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-06-19, 11:48 pm

//olvad//

*Willow valamiért nagyon azt hiszi, hogy Demetriusnak Nymphadora kell, hogy rá vágyik, pedig ismerhetné már, főleg, hogy elbeszélgettek már egymással komolyan. Az újabb szavakra, melyek ugyan csak halkak, de akkor is kimondottak, a vámpír csak lassan bólint.*
-Igen, ő kell. Pontosabban csak a vére, de ahhoz, hogy ne csak egyszeri étkezés legyen, szükség van rá is, hogy mindig újratermelje. *magyarázza el végül, hogy végre tiszta legyen a dolog, legalábbis remélhetőleg lassan Willow is felfogja ezt. Ezután viszont Dariusról ejtenek pár szót, viszont hiába jön azzal a nő, hogy mellé állna, hogy megszabaduljon az aranyvérű lánytól, ezt nem hiszi el neki Demetrius, s végül Willow is belátja a dolgot. Amikor viszont a nő elfordul, s idegességét eygy adag vérrel öblíti le, a férfi taktikát vált, s megpróbálja másként maga mellé állítani társát. Kedvesem végigsimít nyakán, s úgy beszél hozzá, hogy szinte majdnem hozzáérnek ajkai, de ezzel csak azt éri el, hogy Willow hirtelen megfordul, majd elkapva nyakát szorongatni kezdi. Egy ideig nem tesz semmit a férfi, végighallgatja a másikat, de utána ő is hasonlóképp tesz, majd egyenesen az ágyba hajítja a zöld szemű szépséget. Láthatóan eléggé meglepődik ezen a másik, de Demetrius nem hagyja szóhoz jutni, inkább ő is elmondja, amit akar, s hogy mire kíváncsi Willow-al kapcsolatban. A válaszra viszont csak bólint egy aprót.*
-Igen, ismerlek. Viszont fiatal vagy, makacs, és nem utolsó sorban nő. Éppen elég indok ez, hogy ne legyek biztos a dolgomban. *egy-egy ilyen beszélgetés pedig időnként tényleg megkérdőjelezi azt, hogy adott esetben valóban mellé állna-e a nő, még ha Demetrius belül úgy is érzi, hogy igen. De nem hagyhat esélyt a bukásra, hisz ha fellázad Darius ellen, nekiront, s aztán csak egyedül áll ott, az egyenlő a biztos halállal, és ő még jó ideig nem akar békében nyugodni. Willow aztán arról kezd beszélni, hogy ő elvan így, nem életeti a bosszú, neki jó így ez a lét, ekkor viszont Demetrius kineveti, hisz ahogy már megállapították, ismeri őt. Tudja, hogy ez nem így van, így rögtön rá is cáfol a szavakra, a kérdésre viszont csak a földre pillant a férfi.*
-Nem, nem élvezem. De azt se hagyom, hogy túllépj rajta, mikor elintézhetjük őt egyszer s mindenkorra. Kell, hogy érezd a dühöt, mert szükség lesz rá ellene. *feleli közelebb lépve, majd kis tétovázás után vérző kezét az ágy fölé tartja, egyenesen Willow felé, így a vámpírnő értheti a célzást. Willow lassan meg is fogja kezét, közelebb hajolva hozzá, ám ahelyett, hogy rávetné magát, s inni kezdene, elfordítja fejét, s visszautasítja azt. Ez meglepetésként éri Demetriust, még akkor is, ha ebből kifelé semmi se látszik, csak továbbra is komoly tekintettel hallgatja a nőt, aki közben fel is áll az ágyról, így a férfi csak visszahúzza kezét. Amikor viszont egy serleg vért nyújt felé a nő, Demetrius vet rá egy pillantást, majd ismét a zöld szempárba tekint.*
-Több, mint 600 év után te vagy az első, akinek megengedem, hogy igyon a véremből. Biztosan vissza akarod utasítani? *kérdi lassan kiejtve a szavakat, s talán Willow is érzi a helyzet komolyságát. Ha most visszautasítja, talán soha többé nem tesz ilyet Demetrius, ahogy eddig se tette az évszázadok során. A serleget lassan azért átveszi, s ajkához emeli, de ha ki is issza, sebe bezárul, s áhított vére is testében marad.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-06-19, 11:57 pm

*Arra nem számítok, hogy ő is elkap, arra pedig végképp nem, hogy az ágyamban kötök ki és úgy beszél tovább hozzám, én pedig csak kissé dühös tekintettel nézek még mindig vissza rá, de eszem ágában sincs harcolni vagy ellene fordulni, most nincs olyan kedvem és éhes se vagyok, tehát a dühöm is könnyebben csitul le.*
- Akkor ezek szerint nem bízol bennem és bár magad mellé akarsz állítani, mégse hiszed azt, hogy már rég megtetted. *bár tény, hogy oly sokszor utasított már el és bántott meg, hogy nem jelent már annyit, mint régen. Már nem vágyom úgy rá és le is tisztáztam magamban, hogy nem fogok nála tovább próbálkozni, azzal is csak én szívnám meg. Na de inkább csak felkelek, miután visszautasítottam a vérét és egy serleget nyújtok felé, jelezve, hogy igyon csak és így gyorsabban begyógyul majd a sebe, de ahogy figyelem és tovább beszél, egyre inkább úgy hangzik, hogy szeretné, ha megízlelném a vérét.*
- Miért érzem úgy, hogy te is vágysz rá, hogy megkóstoljalak? *kérdezek vissza, de végül ismét felemelem még mindig vérző kezét és a szemeibe nézek. Még nem iszik, de igaza van, ki tudja, hogy lesz-e még egyszer ilyen alkalom, így emelem hát ajkaimhoz a kezét, majd óvatosan szívni kezdem értékes vérét. Zöld szemeim egy ideig még figyelik az övéit, de végül hirtelen érezheti Demetrius, ahogy éles fogaim hirtelne marnak a húsába és nemsokára már lecsukott szemmel fogyasztok belőle, már nem gyengéden és kedvesen, inkább vadul, éhesen és egyre erősebben szorítom mindkét kezemmel a kezét, nem engedve, hogy azt kihúzza belőle.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-06-20, 12:22 am

-Te is tudod, hogy a bizalom kényes kérdés a magunkfajtáknál. *feleli komoly hangon Demetrius, majd még hozzáfűzi.*
-És nem hinni szeretem a dolgokat, hanem tudni. Ha csak azt hiszem, hogy szükség esetén mellém állsz, de mégse, akár ki is állhatok a napra. *nem akarja a véletlenre bízni a dolgot, ez már egyszer biztos, és ha egyszer tényleg nyíltan fellázad Darius ellen, nem ő akarja a rövidebbet húzni. És hát hogy mehetne még biztosra Willow-al, mikor eddig mindig a vérére áhítozott, most pedig, hogy megengedi neki, hosszú évszázadok után, hogy igyon belőle, inkább vissza lesz utasítva. A nő fel is kel az ágyról, majd pár szó mellett egy serleget is nyújt Demetrius felé, ami vérrel van tele, hogy begyógyulhasson a seb a kezén. Ám mielőtt a férfi átvenné azt, figyelmezteti a másikat, hogy lehet, hogy soha többé nem lesz ilyen alkalom, s talán jobban meg kéne gondolnia, hogy visszautasítja-e, vagy sem, s csak ezután veszi magához a vért, s emeli ajkához a serleget. A kérdést hallva viszont csak picit lejjebb ereszti azt, majd egyszerűen kijelenti.*
-Mert őrült vagy. *pár pillanatig még komoly marad tekintete, majd végül lassan egy kis mosoly kúszik arcára. Willow viszont dönt végül, s ismét magához húzza a férfi kezét, s ajkait a sebre tapasztja. Miközben inni kezdi a vért, folyamatosan Demetrius szemeit figyeli, majd végül lehunyja őket, éppen akkor, mikor hegyes szemfogai a férfi húsába vájnak. Egy halandó ilyenkor felsikít, de minimum elfintorodik, Demetrius arcán viszont csak egy félmosoly látható. Nem az ő stílusa ez az egymásból evés, de így legalább biztos lehet benne, hogy Willow mellé áll, hisz nem tagad meg tőle mindent, s adott neki értékes véréből. A vámpírnő igencsak vadul, s követelőzően szívja vérét, mindkét kezével kapaszkodva Demetrius karjába, hogy az ne tudja tőle elvenni azt. Egy kis idő múlva azonban a férfi egy gyors, erős mozdulattal fejti le a kezeket magáról, majd kapja el ismét Willow nyakát, elemelve fejét vérző kezéről, hogy szemtől szemben szólhasson hozzá.*
-Elég lesz! *mondja kurtán, majd a nő ismét érezheti, ahogy teste elrepül, s újra az ágyban találja magát, ám most egy szempillantás alatt Demetrius is fölötte terem, s sötét, gonosz szemei megcsillannak, majd vadul csókolni kezdi a nő véres ajkait.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-06-20, 12:31 am

- Rendben, akkor majd teszek érte, hogy bízz bennem! *jelentem ki neki teljesen komolyan, hiszen így is gondolom és a kis közjátékunk után pedig már fel is kelek az ágyról és vérző kezére tekintek, melyet most nekem kínál. Igen csábító és tényleg félő, hogy soha többé nem fogok hozzá jutni, éppen ezért is fogadom meg, de az, hogy ennyire őrültnek tart, nem számít bóknak.*
- Lehetnél kedvesebb is velem! *és már rá is tapasztom ajkait a kezére, így szívva ki értékes vérét és nemsokára már fogaim is a húsába mélyednek, a jéghideg testbe és a halott vért is magamhoz veszem, mely egyre jobban megőrít és nem is akarom abbahagyni az ivást. Hosszú másodpercek telnek így el, de nemsokára már ismét a nyakamat fogja, így nyitom ki kissé a számat és véres ajkam és agyaraim is láthatóvá válnak a számára.*
- Ne bánj így velem. *jelentem ki, de ekkor már repülök is, majd halk puffanás jelzi, hogy az ágyon vagyok, de még mielőtt észbe kaphatnék, már meg is látom magam fölött az imádott férfit és csak sötét szemeit látom. De megszólalni már nincs időm, ugyanis olyat tesz, amit nem hittem volna. Ajkamra tapasztja az övét és vadul csókolni kezd, én pedig levegőért nem kapkodva ölelem át erősen és csókolom vissza, nem kímélve az ő ajkát. Most nem lágy a csókunk, hanem durva, hiszen egymást semmitől se kell kímélnünk, nem fogjuk megölni egymást, így kapok bele dús tincseibe is, majd fogom meg tarkóját és húzom még közelebb magamhoz. Nem akarom elereszteni, nem akarom, hogy ez véget érjen.*
- Olyan régóta vágytam erre! Tegyél a magadévá! *súgom halkan, miközben a szemeit keresem egy kis szünet közben és kezeim villámgyorsan tépik le róla az inget, miközben éles karmaim a hátába vájnak, én pedig már csókolom és nyelvemmel az agyaraival ismerkedem.*

//fagy//

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-06-22, 12:22 am

//olvad//

*A bizalom a vámpíroknál nehéz dolog. Hisz mindenki tudja, hogy sose szabad megbízni egy vámpírban, s ezzel még ők maguk is hasonlóan vannak. Éppen ezért nem is reagál most a nő szavaira Demetrius, hisz majd úgyis kiderül minden, hogy tesz-e az ügy érdekében valamit Willow vagy sem. A férfi viszont azért nem áll teljes bizalmatlansággal felé, így most olyan dolgot ajánl fel neki, amit az elműlt évszázadok során még senkinek sem tett. Megengedi, hogy Willow igyon a véréből, amit bár eleinte még visszautasít a zöld szemű nőszemély, ám mikor Demetrius felhívja rá a figyelmét, hogy ez lehet, hogy egy soha vissza nem térő alkalom, már jobban átgondolja a dolgot. Az indoklás viszont úgy tűnik, már kevésbé tetszik neki, a férfi viszont csak picit megvonja vállát.*
-Sosem tartozott az erős tulajdonságaim közé. *ismerheti már a nő is elég ideje, hogy ezt tudja, de úgy tűnik, mikor így kettesben maradnak, valamiért mindig elfelejti. De hát mégis mit vár tőle? Ő egy vámpír. Méghozzá egy öreg, igazi vámpír, így nem fogja egy bugyuta bájvigyor mellett virággal és csokival moziba hívni őt, vagy valami hasonló, mint néhány fiatal vérszívó karikatúra. Ő ilyen, és ha Willow valóban szereti, akkor így kell elfogadnia. Na de a nő végül dönt, így ajkai a sebre tapadnak, melyből szívni kezdi az évszázados vért, míg végül el nem kapja a hév, s fogait is a férfi hideg húsába mélyeszti. Egy ideig hagyja is mindezt neki a vámpír, majd lefejti magáról a kezeket, s ismét elkapja a másik nyakát, úgy emeli fel fejét, hogy szembenézhessen vele. A szavak csak egy félmosolyt váltanak ki belőle, majd Willow már repül is egyenesen az ágyára, s egy pillanat múlva már Demetrius is fölötte van, úgy néz bele a zöld szemekbe. Látja a meglepettséget, de ezt csak tovább növeli azzal, hogy vadul csókolni kezdi a másikat. Willow-t se kell félteni, amint megérzi a csókot, vadul viszonozza is azt, s szorosan magához fogja a férfit. Amikor viszont a nő megszólal, Demetrius ismét a szemeibe pillant, de nem felel semmit. Egy pillanat múlva viszont már le is lesz tépve róla az ing, s a nő körmei végigszántják hátát. Demetrius fel is szisszen kicsit, ám arcán nem fintor látható, hanem sötét mosoly, de hamarosan hosszan folytatódik az imént elkezdett vad csók. Azonban nem csak Demetrius ingje az egyetlen, mely szakadva tűnik el rendeltetési helyéről, mivel a csók végén ő is megfosztja bőr felsőjétől Willow-t, egy hosszabb pillantást vetve is a mellekre, majd ismét megjelenik a félmosoly, s egy pillanat múlva már meg is csillannak szemfogai, amint a nő nyakába harap, a vér pedig kicsordul, egyenesen Willow mellei közé.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-06-22, 12:31 am

*Miután megízlelhetem a vérét, nem vagyok rest rá is harapni a húsára, hogy még többet és többet vehessek magamhoz és legyen az enyém, de legnagyobb sajnálatomra ezt Demetrius nem nézi túl jó szemmel, így emel fel ismét a nyakamnál fogva, ami már kezd kellemetlenné válni a számomra, tehát csak durcásan teszek egy megjegyzést, amelyet mintha csak élvezne, úgy vág az ágyhoz, majd esik nekem, először csak fölém mászva, de hamarosan csókjait érezhetem az ajkaimon, amelyeknek képtelen vagyok ellenállni. Bolond vagyok, meglehet és tudhatnám, hogy nem engem akar, de mégis most azt hiszem, hogy rám vágyik, hogy az én testem kell neki, mely bár nem él, mégis ezerszer szebb, mint sok emberé. Nem véletlen, hogy annak idején Darius engem szúrt ki, ahogy az sem, hogy vámpírrá tett. Egy ilyen nő nem halhat meg csak úgy, nem lehetek a férgeké a sírban. Na de most már csak pár szót szólok, mellyel jelzem a férfi felé, hogy nem óhajtok most leállni és így tépem le róla az ingét, nem kímélve és hamarosan már éles körmeim is a húsába vájnak. Látom ám, hogy élvezi a dolgot, így csókol meg újból, amelyet tovább viszonzok, haját, hátát simogatva, hiszen régen került már ilyen közel hozzám, sőt, így még soha! Tehát élvezem, amíg lehet, félve, hogy bármelyik pillanatban ez véget érhet, de ahogy lekapja a felsőm, már tudom, hogy nem lesz így. Mivel bőrből készült a top, így nincs alatta melltartó, tehát kerek idomaim hamar szemei elé kerülnek és ahogy arcát figyelem, tetszhet neki, amit lát, de ahogy fogai belém mélyednek, úgy sóhajtok fel. Ez most meglepett, erre nem számítottam, így szorítom magamhoz, hogy bőrünk még jobban érintkezhessen és élvezettel nyögök fel jó párszor, miközben a véremet veszi.*
- Azt hittem, hogy nem szereted a vámpírok vérét és hogy nem kell a vérem. *mondom halkan, a fülébe súgva, miközben az arcát és nyakát csókolgatom, ahol érem, de kezeim már lefelé vándorolnak a nadrághoz, hogy mindentől megszabadítsák a férfit, én pedig máris őrült ötleteken töröm a fejem, így pillantok a szobám kínzó része felé, méghozzá a feszület irányába, ahova ki is köthetném Demetriust és eluralkodhatnék teljes mértékben a testén.*

//A játék a 18+-os fórumon folytatódik!//

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-08-30, 11:10 pm

//Olvad Victorral az Etetőből//

*Nem tetszik, ahogy viselkedik velem, főleg azért nem, mert eddig nagyjából normálisan elvoltunk egymással, de ez most más, én is érzem, így próbálom meg fenyegetni, de ez az erő, amivel letaszított a földre és ahogy rajtam van, bizony eszembe juttatja azt, hogy talán többet is akarhat, talán meg akar ölni, de azt nem fogom hagyni neki. Ahogy viszont Victor szavai eljutnak a fülemhez, mely szerint nem igazán érdekli, hogy mikor hal meg, jobbnak látom egy kis időre elhallgatni, de azért lassan közelebb hajolok hozzá, azért mégse hagyhatom magam csak úgy.*
- Szerintem nagyon is számít, bár ha neked nem, akkor eressz el és boldogan döfök egy karót a halott szívedbe... *sziszegem a következőket, de ahogy rátér a múltamra, az emberi létemre és végre leszáll rólam, most már felpattanok és bizony a falhoz lököm, odáig követve őt és ahogy hallom, hogy szerinte el fogom mondani, csak egy aprócska mosollyal az arcomon rázom meg a fejem.*
- Nem fogok mindent, neked biztosan nem. *ahhoz le kéne tennie pár dolgot arra a bizonyos asztalra, de nem fog, így én is csak pár dolgot mesélek el neki, majd hagyom is ott dühösen, így sietve fel a szobámba, ahol az ágyra vetem magam, többre már nincs időm, mert már hallom is, hogy követ, ahogy az ágyam mellett van, így hirtelen ülök fel és figyelek rá ismét, bár nem értem, hogy miért követett, hogy miért nem hagy már békén.*
- Eddig se zártam, miért most kezdeném el? *úgyis minden neszre felébredek és itt aki be akar jönni hozzám, az bizony be is jut, tehát jobb így, mintha Victor rám törte volna azt a csodálatos ajtót. Ahogy viszont beszélni kezd, kissé meglepetten hallgatom a szavait, de mégis valahol mulattat, hiszen érezte már az ajkam, akkor vajon a lányára gondolt? Ezer egy féle gondolat megfogalmazódik bennem, de mielőtt elhagyná a szobát, hirtelen az ajtóm előtt termek, amelyet be is csapok magam mögött, tehát nem tud csak úgy kisétálni rajta.*
- És miért nem álltál ki a napra? Ha ez történt és 500 év után is így bánt, miért élsz még mindig? *teszem fel a nagy kérdést, egy kis mosollyal az arcomon, úgy figyelgetve őt, de nem tudom sajnálni, ő se teszi ezt velem... *

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-08-30, 11:34 pm

*Bizony könnyen fordulatot vehet egy este, a mai is ilyen, hiszen egy ideig még elvoltunk, aztán kissé át is fajult a dolog mássá. Nem szeretem ha irányítani akarnak, vagy ha valaki más akar irányítani a jelenlétembe, és Willow sem. Ez talán elég is ahhoz, hogy újra fellobbansa a háború lángját, amit aztán további tetteim csak még nagyobbra szítanak. A szavaira csupán csak mosolyogva hűvösen felelek.*
-Bizonyára nagyon sokat jelentene ha te végezhetnél velem, de el foglak keseríteni, egyenlőre még nem tervezem hogy segítségedet kérjem hozzá.*mondom, de aztán végül mégis csak elengedem, fene se érti ezt a háborúskodást köztünk, talán emiatt van még, hogy nem untam halálra magam, bár az nehéz lenne, mert már halott vagyok. Azért mondok pár olyat ami a szívéig elérhet a nőnek, aminek az lesz a vége, hogy a falhoz leszek lökve, s nemsokára már hallgatom is a vámpír történetének, egy kis morzsáját. Nehéz elképzelni hogy valaha normális ember lehetett, főleg azután, hogy láttam mi vált belőle, de sok gondolkozásra nincs időm, a szavaira se válaszolok, hiszen nemsokára már megindul a szobája felé. Talán nem hinné hogy utána megyek, de most csalódást okozok neki, ugyanis követem egészen az ágyáig, aminek a szélére le is ülök. A kérdésemre adott válaszra csak gyengéden megrántva a vállamat felelek.*
-Akkor elkerülheted a kéretlen látogatókat, vagy netán belül remélted hogy követlek?*villannak meg szemeim szenvtelenül, majd nemsokára mesélni is kezdek. Nem tudom miért éppen neki mondom el, hiszen belül valószínűleg ugyan annyira nem érdekli az én múltam ahogy fordítva. Nem az számít már mik voltunk, hanem hogy mivé váltunk. Amikor azonban elmondom a történetem, s távozni akarok nemsokára észlelem, hogy ez nem lesz olyan könnyű mivel a másik elálllja az ajtót, s bizony egy fura kérdést szegez nekem. Először csak kissé feszülten figyelem a szemeit, végül pedig egy apró , de hamar eltűnő mosoly fut ki az ajkaimra.*
-Hogy értelmetlenül halljak meg? Hogy ne legyen semmi foganatja, még ennek a kárhozott életnek sem? Nem, addig nem halok meg ameddig elégtételt nem szerzek. Vagy így vagy úgy de meg fog történni, és csak hogy tudd senki nem akar egyedül meghalni..*na igen most talán egy nagyobb titkot árultam el, hiszen belül kívánom is de rettegem is az "utolsó hajnalt" néha olyan vagyok mint egy inga amelyik bármely oldalra elpattanhat.*
-Miért? Te gondolkoztál már rajta, egyáltalán minek élsz? Van e magasztosabb célod az életben, mint a kis játékaid, amivel az élőket kínzod? Nem gondolod hogy ez nem szórakoztat el téged örökre?*itt kicsit közelebb is hajolok hozzá, miközben tekintetemmel még mindig a szemét figyelem.*
-Mi lesz ha már semmi se fog örömet okozni, akkor mond mi értelme lesz a puszta létednek?*egy pillanatig csupán csak mereven nézem a másikat kíváncsian, hiszen érdekel mi hajtja hogy éljen.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-08-30, 11:43 pm

*A beszélgetésnek úgy hiszem, hogy vége, ezért is térek vissza a szobámba, ahol az ágyra vetem magam, de igen csak meglepő módon Victor is követ, amelyet eleinte nem tudok mire vélni, de a kérdését hallva csak mosolyogva megcsóválom a fejem.*
- A legkevésbé sem reméltem. *és ez az igazság. Nem akartam, hogy utánam jöjjön, hogy lásson, mivel bár néha kedvelem, néha nagyon is, de egyben gyűlölöm is azért, ahogy olykor velem bánik, amit nem tudok eltűrni tőle. Na de szóba jön a története, mely után már eltűnne tőlem, elmenne messze, talán egy kis vért ontani, de én útját állom és fel is teszek neki egy egyszerű kérdést, hogy vajon miért nem halt még meg eddig.*
- És hogy érted ezt az elégtételt? Csak nem Darius ellen akarsz lázadni? *csillannak meg szemeim is, hiszen mi Demetriussal pontosan ezt tervezzük, de ezt Victornak nem szabad megtudnia, úgy tudjuk, hogy ő Darius oldalán áll... vagy mégsem? Kérdések foglalkoztatnak, amelyekre most válaszokat keresek, de ahogy visszakérdez, most már lágyulnak szép vonásaim, egészen emberiek lesznek, hiszen van lelkem és vannak érzéseim, belőlem az még nem halt ki.*
- Ezekből a kérdésekből látszik Victor, hogy mennyire nem ismersz engem. Én számomra egyetlen cél van, amiért élnem kell, amiért élni akarok és az Demetrius, senki más. Ő is halhatatlan és ha egyszer úgy érzi, megfelelek a számára, akkor már megérte nekem ez a keserű lét. *igen, szeretem őt, mert ő soha nem alázott meg, nem bánt úgy velem, mint mondjuk Victor és nagyon fontos is lett a számomra. Na de elállok az útjából, felőlem menjen csak, ahova szeretne.*
- Én nem vagyok oly céltalan és annyira őrült, mint látszom! További véres estét... *nyitom ki most már az ajtót, tehát felőlem nyugodtan mehet, egyértelműen az volt eddig is a célja...*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-08-30, 11:58 pm

*Csupán csak elmosolyodok a szavain, nem éppen számítottam más válaszra, hiszen tudjuk mi hogy mindketten legszívesebben holtan látnánk a másikat, hiába vannak pillanatok amikor éppen máshogy látszik a dolog. Nemsokára elmesélem a saját történetemet, miután el szeretnék menni, de úgy tűnik ezt Willow megakadályozza , s kérdések nélkül sem úszom meg. A válaszomra azonban megint csak egy kérdés hangzik el a szájából, amire már egy kisebb hűvös mosolyt ejtek, mi mintha oda is fagyott volna az arcomra. Ebben a mosolyban nincs semmi derű, ha látja a szememet, megláthatja benne az őrült csillapíthatatlan tüzet is, amit bizony a düh táplál. A düh amit nem engedhetek szabadjára, még nem.*
-Ó lázadni? Túl durva szó az, és túlságosan szűken mondod hogy csak Darius ellen..... Különben is, ha egy hadsereget szerveznék magam mögé vámpírokból se lenne elég esélyem hozzá.. Darius már mikor én vámpírokat vadásztam veteránnak számított, azt hitted meg akarok ütközni vele?*kérdezem még egy kisebb mosollyal , majd halkabbra véve a szavakat közelebb hajolok.*
-El akarok venni mindent, az életét, és minden olyan létet amit az ő vére teremtett, s ha én nem tudom megtenni, majd segítek annak aki igen és nem érdekel az se ha ez az én életemet követeli... ha tudni akarod ezután már ki állnék a napra...*lehet túl sokat árultam volna el? Lehet de már mindegy, amúgy se biztos semmi pedig mi sem lenne egyszerűbb mintha a varázstudók végeznének mindőjükkel... A célokra rákérdezve viszont fura választ kapok amire mondhatni már egy kedves mosolyt is ejtek.*
-Szép dolog a szerelem, de mond, számít az valamit amikor az aranyvérűek vére százszorta jobb? Szerinted lesz olyan eset amikor téged helyezne előtérbe egy finom falat helyett, vagy te meddig bírnád nézni míg mást részesít abban a "kegyben" hogy a vérét issza?*lehet éppen megbántani akarom? Nem tudom én se nem érzek belül semmi pozitívat gyűlölöm az egész bagázst ahogy azt is amivé válltam. Szerencsére nem kell sokáig maradnom, így nemsokára kilépve a folyosóra hátra se nézve indulok el.*
-A kettő nem zárja ki egymást... Teljék neked is hasonló örömökben..*morgom a másik felé, miközben gyors iramban el is hagyom az épületrészt.*

Tárgy: Re: Willow lakosztálya 2011-08-31, 12:07 am

*Ahogy így beszélgetünk és megoszt velem nem kevés titkot, úgy térek rá arra, hogy talán tervez-e valamiféle lázadást Darius ellen. Szeretném megtudni, hiszen fontos lehet, talán még segíthet is nekünk, de ahogy hallom a szavait és végül tudatja velem azt is, hogy mindannyiunkat meg akar ölni, undor és gyűlölet jelenik meg az arcomon, ehhez nem tudok már mit hozzáfűzni, szégyen és gyalázat ez a viselkedés, ez a hozzáállás.*
- Szánalmas vagy Victor! *sziszegem fogaim között, majd végül kibököm azt is, hogy én miért, azaz pontosabban kiért is élek. Demetriusnak nem számítok, nem úgy, ahogy szeretném és ezt én is tudom jól, de az az éjszaka óta felsejlett a remény, hogy talán mégis akarhat engem, valahol mélyen... De Victor szavai csupa förtelem, aljas, hazug szavak, amelyekkel csak fel akar húzni, még jobban megbántani, mintha ma még nem tette volna meg elégszer ezt velem.*
- Soha többé ne keress meg! Látni se akarlak... *nyitom ki az ajtót, majd tessékelem is ki rajta. Jobbnak látom inkább nem válaszolni a kérdéseire, mert még tovább húzza a dolgokat és meg is bánt engem újból és újból, amit nem szeretnék... Tudom, hogy igaza van, hogy nem bírnám végignézni, ahogy mással is úgy bánik, ahogy velem, de Demetrius több, mint Victor, ha viszont szeretne, talán évezredek múlva, akkor nem tenne olyat, amivel számomra rosszat tenne. Ezen gondolatokkal nyugtatom magam és térek inkább vissza az ágyamra, melyre egy kis időre le is dőlök.*

» Demetrius lakosztálya
» Noel lakosztálya
» Sideris Valbraith lakosztálya
» Demien Remus Cornwlade Lakosztálya
» Lucius Benedict Fenris lakosztálya