Seol rejtelmes vízesése

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-10-26, 11:27 pm

*Nem akarok mindenféleképen társaságot a mai estére, de most, hogy kiszúrom ezt a leányzót, mégis úgy vélem, talán egy kis társasági élet nekem sem árt, ugyanis a veszélyen kívül kevés jut nekem, túlságosan is kevés. Na jó, Rose azért szerencsére sokat velem van és be kell vallanom magamnak, hogy megnyugtat a jelenléte, de nem csak ő létezik a világon, muszáj másokkal is kialakítani valamiféle kapcsolatot. Féltékenységre nincs oka és bár megcsaltam, az teljesen más történet volt, de ezt mindketten tudjuk. Szóval köszöntöm is az elmélázó hölgyet, majd leguggolva mellé kezdem el nézegetni zöld szemeit és helyes pofiját, majd már be is mutatkozom neki, így csatlakozva szerény társaságához. *
- Jól van, akkor egy picit maradok, de utána szerintem lenézek a klubba vagy esetleg a fogadóba, inni valamit. *vonom meg vállamat is, majd törökülésbe helyezkedem a lány előtt és ez után kezeim a puha fűszálakra tévednek, azokon simítok végig, úgy figyelgetve közben.*
- Áh, szóval te nem tudod? Csoda, pedig hála Luciusnak, már az egész suli ettől zeng jó ideje... *ahhoz képest, hogy ő változtatott át, nagyon könnyedén adja ki természetem, mutatja be másoknak azt a bizonyos fenevadat, aki bennem rejtőzik. *
- A lényeg viszont annyi, hogy nem vagyok fázós, egy kicsit sem és melegít a testem. Tudod, szerencsés vagyok. *kacsintok rá játékosan, majd inkább úgy döntök, hogy felkelek, így sétálok oda a vízhez, majd kezeimet bele is merítem. Picit megmosom nagy mancsaimat, ez után pedig helyes pofimat is és nem sajnálom a vízcseppeket a mellkasomról se. *
- Szerintem gyere el velem inni valamit. Felőlem bambi koktélt is ihatsz, nincs hátsó szándékom. Amúgy sem az én formám leitatni a csajokat. *vigyorodom el, majd végül megrázom kezeim, felkelek és így lépek a lányka elé, kezem felé nyújtva. Nem fog zavarni, hogyha így látnak majd odabent, van egy olyan sejtésem, hogy senki se pont velem fog keménykedni.*
- Amúgy, jössz majd a bálba? Úgy hallottam, hogy hamarosan lesz egy... és egy ilyen szép lány, mint te, csak nem kuksolhat e jeles alkalom alatt a szobájában. *lehet, hogy félreérti és azt hiszi, el akarom hívni, de csak tessék. Nálam egyértelmű, hogy ki lesz a partnerem azon az éjszakán és őt le se cserélném senki másra. Na de ha minden igaz, akkor együtt meg fogunk indulni az ösvény felé, de ha Wera nem tart velem... hát akkor még eldől.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-11-05, 10:35 pm

*Teljesen K.O. vagyok most, persze nem a szó szoros értelmében. Összezavart, hogy ilyen sötét volt már ötkor is és most teljes a fázis zavar. Olyan érzésem van, mintha éjszaka lenne és csak én nem tudok aludni. Ráadásul Luke háza teljesen kiborít. Nem vagyok rendmániás és elviselem, ha egy kis rumli van körülöttem, sőt még az ő káoszához is sikerült hozzászoknom, de ez a mindent előveszek és leltározok, kacathalmaz az agyamra megy. Egy percet sem bírok tovább bent maradni, pedig Naginim mindent meg tett. Jól felöltözve cicámat magamhoz ölelve és őt simogatva kezdtem el sétálni az utcán miközben dorombolását hallgattam, amikor egyszer csak neki állt csábítani a víz, így annak engedve jöttem el ide a vízeséshez. Mivel hideg az idő és a föld is kihűlt így nem ülök, le csak nézem állva még minidig a macskát simogatva – bár már kezd nehéz lenni- a hold fényét ahogy a fodrozódó vízen játszik.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-11-05, 10:51 pm

*Hát igen most már jóval előbb sötétedik, mint mondjuk egy hónapja. Ráadásul úgy, hogy észre sem vesszük, szépen fokozatosan és a végén valóban csak azt vesszük észre, hogy hopp már milyen sötét van. Na de sötétség ide vagy oda Larissát nem tartotta vissza attól, hogy ne merészkedjen ki az iskola falai közül. Harisnyás lábaira egy csizmát fogott, majd szépen megindult... Aztán, hogy mit akar meg hogyan, azt még nem tudja... Talán valakivel összefut, ki tudja, mindenesetre most csak egy kis sétára vágyik. Az utóbbi időben amúgy is egy kicsit meg volt fázva, így nem igen tudott kimozdulni a falak közül. Nem akart még jobban megfázni, de mostanra már tökéletesen van. Szép hosszú haja egyébként hullámosan, kissé tupírozottan omlik le a háta középig. Mint már említve lett a lányon egy csizma egy vastag harisnya valamint egy szép egybe ruha van, stílusa kissé talán a viktoriánus korra emlékeztet, de ezen egyértelműen látszik, hogy azért modernebb. Hogy ne fázzon a lány egy köpenyt is magára terített, melynek csuklyáját mélyen az arcába húzza. Így sétál egészen a Vízesésig, ahol aztán egy leányzót pillant meg. A lánynak valahonnan ismerős a másik, valahol már találkoztak az biztos.*
-Szép jó estét Mona. *Mondja a lány, miközben a másik mellé lépdel, arcán egy lágy mosoly ül és a hangja is barátságosan cseng.*
-Elég hideg van már ilyenkor. *Közli Rissa, miközben összébb húzza magán a köpenyt, majd úgy pislant zafírkék szemeivel a másik hölgyeményre.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-11-05, 11:32 pm

*Bizony ez a gyors átállás fura, de mint mindenhez ehhez is hozzálehet szokni, mint a pupilla a sötéthez. Nagyon szép és érdekes a vízhullámzó felszíne ám a váratlan hangra összerezzenek. Egyből felvillan agyamban a Veszély szócska, de miután meghallom a nevem, vagy is jobban mondva felfogom, hogy mondva lettem a nevem már is ellazulok egy kicsit, mert akkor annyira rossz ember még sem lehet.*
- Szia! *Fordítja sárga íriszét a lányra, mire a derekáig érő szőke haja is meglebben, sőt a kezében pihenő bengáli macska is kidugja fejét a válla fölött.*
- Igen az időjárás egyre hidegebb, de Svédország keményebb. *Gondolok hazámra, hisz szeretem az idegent, de a lány még így sem lesz ismerős, ezért jobban most már testtel is felé fordulva megkérdezem.*
- Bocsi, de fogalmam sincs ki vagy. Feltételezem, hogy a Mysterioból jöttél, de most nem fog az agyam. *Kicsit zavarja, hogy nem tudja ki is ez a lány, de Nagini folyamatos dorombolása hipnotizálja.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-11-06, 12:01 am

*Larissának jó az arcmemóriája meg nem is ismer annyira sok embert, szóval a múltkori kis kaland résztvevőit azért megjegyezte magának. Hallgatja a másik szavait, ám zafírkék szemei lassan a vízre siklanak és azt kezdi el nézni. Közben persze hallgatja a másik szavait, majd ő is megszólal.*
-Svédországhoz még nem volt szerencsém, jó magam Angliából érkeztem. *Válaszolja a lány, majd elhallgat, mindenesetre nem sokáig lesz csend, ugyanis Mona újra kérdez, mire Larissa egy zavart mosolyt ereszt meg. Hát ez kínos...*
-Hát... a múltkor a barlangoknál találkoztunk, amikor kaptunk egy kulcsot is. *Mondja a lány egy apró mosollyal az arcán, majd azért be is mutatkozik. Ha már a másik úgyse tudja, hogy kicsoda.*
- Larissa Dustwood vagyok, egyébként. *Feleli a leányzó, majd csak egy sóhaj hagyja el a száját. Mindenesetre kicsit közelebb sétál a vízhez és le is hajol hozzá, majd kezét a jéghideg vízbe mártja. Egy pár pillanat erejéig végigfut rajta a hideg, de hamar megszokja a keze a hőmérséklet változást.*
- Régóta vagy itt? *Teszi fel a kérdést, miközben kiveszi a kezét a hideg vízből, majd zsebre dugja... Nem egy beszédes a lány, de hát ilyenekről szívesen elbeszélget másokkal. De komolyabb kapcsolathoz úgyis több kell.*

//Fagy.!//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-11-18, 3:16 pm

* Eléggé ramaty az idő de nem érdekel, a szél nem fúj és az eső sem esik így nyugodtan gyakorolhatok kint is a szabadban, hogy picit kimozduljak a négy fal közül. Mostanság csak akkor jövök ki ha muszáj vagy futok így most egy kis gyakorlás és séta keveredésével jutok el a vízeséshez. Úgy tűnik nekem, hogy nincs itt senki így kis táskámból előpakolok pár szükséges cuccot hogy létre tudja hozni az Árnymadarat. Nem akarom bevetni de oly rég hoztam már létre, hogy nem ártana ezt is gyakorolni így leguggolok és szép sorjában megteszem az előkészületeket. A fekete homok a tálban, eztuán pedig megvágom magam és körülbelül három decit csurgatok a homokba majd megrajzolom a háromszöget úgy ahogy kell és végül belenyomom a pálcámat a közepébe.*
- Volucris!* hangzik el a varázsige s bár még mindig vérzek mit nem gyógyítok meg rögtön figyelem miként emelkedik a levegőbe a tál majd esik vissza a földre s kezd el formálódni a véres homok. Ekkor állok el én is helyezem kezem a sebemre mit magnetizáció segítségével begyógyítok. Picit ugyan szédülök de ez hamarosan elmúlik így miután végzek a gyógyítással madaramra tekintek.*
~ Kőrözz a tisztás körül. ~* adom ki az utasítást, valószínűleg elfogom pusztítani nem is oly sokára, de addig is gyakorolok vele egy kicsit s igazából most kifejezzen örülnék ha erre járna egy medve vagy egy róka. Legalább lesz is értelme a létrehozásnak.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-11-18, 3:26 pm

*Az utóbbi időkben teljesen belefeledkeztem a tanulásba, ugyanis Zoárd is eltűnt már oly régóta és kezdem átértékelni magamban a dolgokat. Hiányzott még régebben, de mostanra már úgy hiszem, hogy tovább léptem és ismét nyitott vagyok az új dolgokra, na meg a fekete mágiára is. Tudom, hogy nem vagyok aurornak való, érzem, hiszen ezek az anyagok, amiket tanítanak nekünk másra utalnak, így hát most is ezen gondolkodva sétálok végig az ösvényen, miközben famulusom nem túl magasan, de fölöttem repked. Egy fekete, hosszú nadrág van rajtam, sötétbarna színű pulóverrel és szintén fekete kabáttal, mely nagyjából a derekamig ér. A nyakamban azért egy ezüstös színű sál is megtalálható, mivel nincs túl meleg, de más nem. Hajam picit más, mint régen volt, tehát a kék csíkoknak már nyoma sincs és le is vágattam tincseimet, de mégse teljesen, tehát meghagytam a saját fazonomat, aminél úgy érzem, hogy igen csak jól áll. Na de az úti célunk most nem más, mint a vízesés, így a holló csak előre megy, én pedig nyugodtan követem őt, de a fenti zajnál észreveszem ám, hogy egy árnymadár kőröz felettünk.*
- Jobb, ha vigyázol, azt hiszem, hogy valaki gyakorol. *szólok kis kedvencemnek, aki kerreg egyet és inkább álcázza magát, így tűnve el a madár szeme elől, én pedig már ki is bukkanok a vízesésnél, ahol meg is látok egy lányt. Sejtettem, hogy gyakorolnak, tehát egyértelmű volt a számomra, hogyha tovább jövök erre, nem fogok egyedül maradni, mit nem is bánok, így hát elmosolyodva lépek a másik közelébe.*
- Szia! *köszönök rá, majd ha esetleg felém fordul, akkor tudom csak megvizsgálni arcát, így jövök rá, hogy láttam én már őt párszor, bár beszélni sose beszéltünk valami sokat.* - Jasmine, ha nem tévedek. Én Marcus vagyok. *biccentek felé, hogyha nem tudná a nevem és mivel túl híres nem vagyok a suliban, így talán ez nem fog megártani.*
- Hogy-hogy árnymágiát gyakorolsz? Azt hittem, hogy neked az simán megy, hiszen Ts voltál, ha jól rémlik. *teszem fel a nagy kérdést, majd a hollóm is leszáll, pontban elénk egy nagyobb sziklára és az álcázást is abbahagyja most már, így néz a lányra kíváncsi szemeivel. *
- Szóval, nem a másodikos vizsgákra kéne tanulnod? *puhatolózom picit és bár nem sok közöm van hozzá, úgy érzem, azért idén nehezebb dolgunk lesz, mint tavaly volt, tehát fél szemem rajta, a másik pedig olykor feltekint az égbe, úgy figyelve meg a nemrég teremtett lényt.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-11-18, 3:44 pm

* Zökkenőmentesen hozom létre az Árnymadarat mi aztán a maga tempójában tehát gyorsan a tisztás felett kezd el kőrözni, lehet, hogy fölösleges volt létrehoznom mert nincs kire támadnom vele, de én ezt most mindenképpen megakartam csinálni, mivel oly rég alkalmaztam az árnymágián tanult varázslatokat. Kezemet gyógyítom s közben egy károgó hangra leszek figyelmes de amint a hang irányába pillantok hirtelen el is tűnik, épp hogy csak elkaptam alakját így jutok arra, hogy az egy famulus volt tehát valaki erre jár. Egy pillantást még vetek a madaramra majd pedig az út felől érkező alak felé fordulok.*
- Hello.* köszöntöm mosolyogva az ismerős arcot, rég láttam már s még régebben váltottunk egy két szót is így mikor a nevemet ízlelgeti és bemutatkozik mosolyom kiszélesedik.*
- Tudom ki vagy, de teljesen lelomboz, hogy én ilyen feledhető vagyok.* nézek bele a másik szemeibe csillogó tekintettel, nem szomorodok el ettől ezt láthatja, mivel igen rég volt az a találkozás de én azért még emlékszem rá.*
- A titkolózós fiú... így jegyeztelek meg, mert alig lehetett valamit kiszedni belőled.* igen, egyes témáknál olyan furcsa volt, mintha titkolózna vagy nem tudom, de ennek már több mint egy éve így hát mondhatni kezdhetünk mindent elölről.*
- Igazad van, de gondoltam picit visszaevez hazai pályára, mostanában alig van időm az elsős dolgokat gyakorolni. Te nem szoktad?* lehet butaság az időt az elsős tantárgyakra pocsékolni szerintem viszont nem, mert félő, hogy feledésbe merülnek és szerintem nagyon hasznos dolgokat tanultunk tavaly.*
- Azt csinálom éjjel nappal Marcus és szerintem remekül megy, szóval szerintem nem ezen az egy napon fog múlni a vizsgabeli teljesítményem.* döntöm picit oldalra a fejem majd pillantok az Árnymadaramra. Ha úgy érezném, hogy rosszul áll a szénám akkor persze mellőzném az elsős tantárgyakat de mivel jó úton járok szerintem így...*
- És te hogy haladsz? Ritkán látlak mostanság a folyosókon vagy a nagyterembe...Ennyire elkerülnénk egymást?* érdeklődöm felőle picit, mit remélem, hogy nem vesz tolakodásnak.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-11-18, 3:55 pm

*Nem igazán zavar, hogy nem fogok magányosan ácsorogni vagy éppen ücsörögni a vízesés partján, ezért is gyorsítok picit lépteimen, amikor meglátom egy hátulról még felismerhetetlennek vélt lány alakját. Amikor viszont odaérek hozzá, már meg is szólítom őt, így köszönve hát neki és végül tekintetünk is találkozik, tehát a nevét is megemlíthetem, akár csak sajátomat, mivel nem hiszem, hogy oly sokan ismernének és bár mi már találkoztunk, azóta megváltoztunk valamennyire mindketten, bár ez leginkább az én külsőmön mutatkozik meg.*
- Feledhető? Öhm, miért is gondolod ezt? Emlékszem a nevedre és rád is, egyszerűen hátulról nem tudtalak felismerni, de ez nem jelenti azt, hogy feledhető lennél a számomra. *döntöm is meg kissé a fejem, mivel nem érzem jogosnak szavait és talán most már ő is tisztázza magában, hogy szó se volt itt semmiféle feledésről, de ha mégsem, hát az már nem az én bajom.*
- Oh, titkolózós? Ezt se mondták még rám. *nevetek fel, miközben cseppet megigazgatom a szemembe lógó tincseket, majd ez után elmosolyodom és kíváncsian lépek a lány elé.*
- Érdekelne, hogy mire gondolsz. Mit nem tudtál kiszedni belőlem? Bár... jobb kérdés az, hogy mire vagy kíváncsi. Kérdezz csak, állok elébe. *tárom szét kezeimet is jókedvűen, bár azért a mosolyom mégse teljesen őszinte, nincs okom annyira boldognak lenni, mivel annyi minden történt, ami ezt a boldogságot beárnyékolja. Na de érdeklődöm ám én is felőle, így hozva szóba az árnymágia gyakorlását, de amikor hallom a válaszát, aprót bólintok felé.*
- Nem igazán, én manapság inkább a másodikos órákat nézem át, hiszen mindjárt vizsgák, nem akarom, hogy bármi baj legyen, szeretném normálisan elvégezni a Mysteriot, ha már ide kerültem. *jegyzem meg csak úgy, mellékesen, de ahogy hallom, ő is azért sokat tanul és most ez a nap nála kívételes. *
- Azért nem kell bekapni Jas! Persze, hogy nem ezen a napon múlik, csak érdeklődtem, de akkor bocs, hogy rákérdeztem. *csóválom meg fejemet is, hiszen valahogy nehézkesnek érzem ezt a dolgot.* - Ha bal lábbal keltél fel, akkor inkább tegyél ellene... mondjuk igyunk egy forralt bort, a vendégem van, már ha nem morgolódsz. *fordítom vissza felé a fejem, így mosolyodva el kissé és hogyha szeretné, akkor bemehetünk Mystralba és a hideg miatt nagyon is jól fog esni az a forró ital.*
- Én remekül, sokat készülök és azért láthatsz ritkán, mert egy kis ideig nem voltam a suliban és nem is találtam annyira a helyem. Tudod, voltak dolgok, amiket tisztáznom kellett magamban, de már megvagyok, szóval ideje többet mászkálnom, főleg ha hiányolnak. *utalok itt egyértelműen rá, majd nemsokára a holló inkább magunkra hagy minket, én pedig fejemmel intek az ösvény irányába.*
- Na gyere morcos kisasszony! Addig mesélhetnél arról, hogy milyen volt a bál... gondolom részt vettél rajta. *én magam nem voltam ott, nem láttam értelmét, hiszen Zozo már nincs a suliban, ebbe biztos vagyok, de hogy miért nem szólt az eltűnéséről, arról fogalmam sincs és nem volt kedvem se más lányok, se más fiúk társaságát élvezni, így inkább a szobámban maradtam, de talán majd karácsonykor én is tiszteletemet teszem a többiek előtt.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-11-18, 4:27 pm

* Hamarosan társaságom akad Marcus személyében s ahogy köszön én úgy fordulok felé és egyből megismerem, természetesen visszaköszönök és mosolygósan vetem fel neki, hogy esetleg feledhető voltam számára mivel nekem a nevem említése eléggé bizonytalanul hangzott tőle.*
- Ühüm, mert elég bizonytalanul hangzott a nevem de ha nem így van akkor én értelmeztem félre a hanglejtésed.* főleg hogy én addigra már meg is fordultam de mindegy én itt nem fogok leragadni mivel alig ismerjük egymást így nem tudhatjuk ki miként szűr le dolgokat a másikról. Viszont nekem egy szócska eszembe jut róla mégpedig a titok, így is jegyeztem meg magamnak s mikor felnevet úgy mosolyodom el én is.*
- Lehet, hogy nem így van és akkor már rosszul értelmeztem dolgokat de nekem ez maradt meg a beszélgetésünkből.* most hogy így jobban megnézem némi változás is feltűnik a fiún, kék tincsei eltűntek és a haja hossza is rövidebb mi sokkal jobban áll neki szerintem.*
- Jó az új frizkód.* nekem legalábbis jobban tetszik s ahogy befejezem a haja tanulmányozását úgy siklik vissza tekintetem szemeire.*
- Pfú ha, jó kérdés.* gondolkozok el láthatóan.* - A suliról beszélgettünk és hogy te miért jöttél ide, miért a Mysteriót választottad meg ilyesmi. Hm hogy mire vagyok kíváncsi? Hát akkor már válaszolhatsz erre is, a többi kérdésem meg majd kialakul menet közben.* már ha nem megy most el de mivel a tanulás is szóba kerül így úgy hiszem hogy nem tehát megmagyarázom miért Árnymadarat teremtek ahelyett, hogy mondjuk egy Vérlényt gyakorolnék mi mellesleg megvolt a napokban.*
- Én is így vagyok vele... * attól még én is normálisan elfogom végezni ezt a sulit mert most elsős varázslatot gyakorlok másodikos helyett de ezt már nem hozom fel hanem tovább beszélek de úgy tűnik számára, hogy én bepöccentem mi abszolút nincs így.*
- Bekapni? Én? Miből gondolod... nem kaptam fel a vizet?* ezt most tényleg nem értem mert nem morgolódtam egy picit se csak szimplán közöltem vele az én álláspontomat.*
- Hűha, azt hiszem teljesen félreérted a helyzetet. Nem keltem bal lábbal és az ég világon semmi bajom sincs, nem is voltam morcos sem pedig rideg úgy hogy...* húzom el a számat.* - De ha éppen ezt akarod kihúzni belőlem akkor jó úton haladsz. Csak türelmesnek kell lenned mert nem pöccenek be mindenre.* na igen nem vagyok egy hirtelen haragú, legalábbis nem minden esetben s mivel elhangzott egy ajánlat is így megfontolom, így egy rövid ideig csendben maradok.*
- Rendben van elfogadom... és továbbra sem morgolódom.* öltöm rá a nyelvem s miközben egy kérdést felteszek neki pálcámat a madaramra célozva ejtek ki egy igét.*
~ Állj meg! ~* utasítom majd ezután jön az tüzes pálca varázslat.* - Pirointio!* a lángcsóva pillanatok alatt elpusztítja a madarat így fordulok ismét Marcus felé kinek szavait közben hallottam és meg is értettem.*
- Nem sikerült beilleszkedni?* tudakolózom egy picit majd kuncogva csóválom meg a fejem.* - Csak feltűnt, nem az egódat akartam növelni.* annyira még nem ismerem de az azért feltűnik ha egy másodikos társat huzamosabb ideig nem látok. Ahogy int úgy indulok meg az ösvény irányába miután egy nejlonzacskót felkapok a földről miben a fekete homok volt, a tálat otthagyom, majd csak elviszi valami csöves vagy eljátszik vele egy állat.*
- Igen, természetesen eddig azt hiszem minden bálon jelen voltam, mert szeretem az ilyen összejöveteleket. Jó volt, én legalábbis nagyon élveztem. Amit utólag megtudtam Cracoban volt... picit furcsa volt mikor a nagyterembe megéreztem a húzást és arra az elhagyatott helyre érkeztem de nem bánom.* tényleg remek egy bál voltam nálam benne van a top háromba mindenképpen.*
- És te miért nem voltál? Sokan voltunk ha nem is volt párod kivel elmenj biztos találtál volna magadnak társaságot. Én is így jártam...* pillantok fel rá, mondjuk engem már nem zavar ha kísérő nélkül kell megjelennem valahol, nem mindenki olyan szerencsés, hogy párjával jelenhet meg.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-03, 11:15 pm

*Még mindig nagyon rosszul érzem magam a kastélyban történtek óta. Nem, nem fizikálisan, hanem lelkileg, hogy Demetrius semmi hasznomat se vette és el tudom képzelni, hogy milyen véleménye lehet most rólam. Ennyit a mágiámról, az erőmről, egy gyenge lánynak fog tartani és van egy olyan érzésem, hogy most már nem is érdeklem őt igazán. A ghoulság nem tudom, hogy fenn áll-e még, de nem jelezte, hogy látni akarna. Elérte, amit akar, fővámpír lett és innentől kezdve nekem nincs helyem az életében, úgy érzem. Inkább a sajátommal kéne foglalkoznom, hisz nemsokára órát is kell tartanom, de most mégis egy kis késő esti sétára vágyom, méghozzá a kedvenc helyemen, ahova annyi csodás emlék köt. Jól fog esni, hogy kiszellőztetem a fejem, de úszni azért nem fogok, ahhoz hideg a víz. Öltözetem egyébként egy fekete, hosszú nadrágból áll, fekete sportcipőből és egy vörös színű blúzból. Mivel jó idő van, így csak egy kényelmes, fekete kabátot húztam a blúz fölé, semmi mást. A nyakamban egy ezüst medál lóg, de több ékszer nincs most rajtam, felesleges lenne. Hajam egyébként ki van bontva és sárga szemeim körül is fekete sminkem található, de így nézek ki jól, úgy érzem. Más nincs is nálam, csak a pálcám és Soraya is a közelben van, szerintem az erdőben repked valahol. Ahogy viszont megérkezem a vízeséshez, csak nyugodtan lépek közelebb a vízhez, majd végül kezeimet összefűzöm magam mögött és úgy nézek a nagy messzeségbe, a zuhogó irányába.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-03, 11:37 pm

*Mennyivel könnyebb és szebb is az élet úgy, hogy az embernek nincs főnöke. Főleg egy olyan főnök, aki szó szerint teremtette a másikat, hozzá volt kötve. Bár megölni nem sikerült Dariust, csak kővé dermeszteni, de úgy érzem, így is elértem a célom, én lettem a legfőbb vámpír a kastélyban. Sőt, Victor halálával legalább még egy plusz talpnyalótól is megszabadulhattam. Az viszont, hogy most én vagyok a legfőbb, cseppet sem veszi kedvem attól, hogy a szomszédos szigeten vadásszak. Az alku sajnos köt, így durvább játékokat csak a városi néppel játszhatok, a diákokat nem érheti sérülés... legalábbis túl nagy. De most nem is közülük fenem egyre a fogam, csak egy egyszerű lakosra, aki zihálva rohan a sűrű fák között, néha hátralesve, próbálva menteni életét.*
-Előlem úgyse menekülhetsz. *szólok utána jéghideg, kegyetlen hangon, gyors léptekkel követve őt. Bármikor könnyedén elkaphatnám, s egy egyszerű mozdulattal kitörhetném a nyakát, de hadd higgye csak ez a szerencsétlen, hogy van bármi esélye. A fák viszont végül elfogynak, s a férfi egy vízeséshez ér. Tökéletes helyszín. Egy szempillantás alatt utána suhanok, megkerülve őt, erősen elkapva torkánál, s fel is emelem a földtől, miközben gyúnyos vigyorral nézem kapálózását.*
-Komolyan azt hitted, van egy fikarcnyi esélyed is? *döntöm meg kissé fejem, majd gonosz vigyorral hozzáfűzöm.*
-Hát tévedtél! *azzal már ki is villannak szemfogaim, hogy durván a nyakába harapjak, de mivel szemem nem hunyom be, így legnagyobb meglepetésemre észreveszek valakit a vízparton.*
-Faith... *a gonosz vigyort a meglepettség váltja arcomon, miközben lassan visszahúzom fejem. A pasassal ismét farkasszemet nézek, majd egy sóhaj után beszélni kezdek.*
-Úgy tűnik, a mai a te szerencsenapod. Tűnj innen, mielőtt meggondolom magam! *egy erős lökéssel eltaszítom magamtól a fiatal férfit, aki a nyakához kapva köhécsel párat, majd Faithre pillant, aztán vissza rám, s már menekülni is kezd. Egy pillanatig még figyelem, ahogy eltűnik, majd megigazítom hosszú, fekete bőrkabátom, s a leányzó felé pillantok, lassan meg is indulva felé.*
-Szép esténk van, nemde? *kérdem, s örömmel látom, hogy túlélte a Dariussal való találkozást. Sajnos nem úgy sültek el a dolgok, ahogy azt terveztem, de legalább mindenki él, leszámítva Victort, na meg valamilyen módon Dariust.*
-Hogy vagy, mióta...? Sajnálom, hogy nem tudtam állni a szavam. *hirtelen azt se tudom, mivel kezdjem a társalgásunk, hisz sok minden történt, amiből Faith nem biztos, hogy túl sokra emlékszik, vagy tudott azóta.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-03, 11:44 pm

*Az éjszaka csendjét egy férfi menekülő kiabálása töri meg, így kapom rögtön arra a fejem, majd pálcám nemsokára a kezembe is kerül, így indulok a hang irányába, egészen addig, amíg ki nem bontakozik előttem az éj vadásza, aki úgy néz ki, mára már megtalálta a zsákmányát. Mily csodálatos így, teljes valójában, ahogy az áldozatával játszadozik... a pálcám is leeresztem, eszem ágában sincs közbeavatkozni, bár némi féltékenység elfog, ahogy a férfi nyaka felé közelít, de ekkor szúr ki engem. Igen, szinte látom a tekintetét is, ahogy engem fürkész, majd elengedi áldozatát és felém tart. Nem igazán tudom mire vélni ezt a dolgot, de végül pálcám teljesen elteszem, tudom, hogy nem szereti és amúgy is most szégyenfolt, hogy egy vámpír legyőzött. Azóta testem teljesen regenerálódott, hála a gyógyítónak, de szépen elintézte a nyakam az a fenevad.*
- De... szép. *nem is igazán tudom hirtelen, hogy mit mondjak, így lépek én is felé, majd állok is meg előtte, de a kérdést hallva lesütöm szép szemeimet és inkább a vízesés felé fordítom fejem, láthatóan szégyenlem magam és rosszul is érint, hogy most ezt hozza fel nekem.*
- Én voltam túl gyenge és ő pedig túl erős... Így is csoda, hogy túléltem... és megmondtam, hogy nem tudtam felkészülni. *nézek most már vissza helyes arcára, de kissé mérgesen is, mivel miatta majdnem meghaltam. De ahogy nézem, nem akarta, legalábbis most nem ez jön le viselkedéséből, én viszont csak sóhajtok egy picit.*
- Sajnálom, hogy csalódtál bennem Demetrius... Én nem akartam. *hajtom le végül fejem, így kezdek el kabátom aljával szórakozni, kezeimmel igazgatni azt, miközben fekete tincseim előre lendülnek a vállaim felett, el is takarva szép arcomat, melyen kis pír jelzi szavaim hitelességét.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-04, 12:03 am

*A vadászat mindig feldobja az éjszakákat, már amikor erre adom a fejem, s nem elégszem meg egy egyszerű rabbal a kastélyból. Igaz, van mikor az áldozat miatt nem alakul olyan jól a dolog vége, mint ahogy az lehetne, de maga a vadászat is már nagyon jó tud lenni. Éppen ezért üldözöm most is ezt a férfit, aki keresztülrohanva az erdőn próbálja menteni életét, de mindhiába. Mikor kiér a fák közül a vízesésnél, egy szempillantás alatt érem utól, szorosan el is kapva nyakát, de még mielőtt vérét véve végezhetnék vele, megpillantom Faithet is a víz szélénél állva, kivont pálcával, minket figyelve. Őszintén megvallva cseppet sem számítottam rá, főleg nem pont most és pont itt, de ha már így alakult, elengedem ezt a szerencsétlent, s inkább vele foglalkozok. Úgyis van mit megbeszélnünk. Miután a férfi elszaladt, lassú léptekkel indulok meg felé, mire ő rögtön el is teszi pálcáját. Okos lány, tudja, hogy nem szeretem a mágiát, ahogy azt is, hogy nem akarom bántani. Annyiszor beszéltünk már, de most mellé érve mégse tudom, hol is kezdjem a megszólítását, s ahogy az ő szavait hallom az enyémek után, valahogy ő is hasonlóan érezhet. Mikor rákérdezek, hogy hogy van, szemeit lesütve fordul el tőlem, majd hallom kissé mérges szavait, mire csak megcsóválom a fejem.*
-Ez nem ezen múlt. Nem kellett volna az aulában lenni azon a délután. Nem számoltam vele, hogy aznap korábban mozdul ki, mint szokott. *magyarázom teljesen normális hangon, én magam is a víztükröt vizsgálva, de végül visszafordulok felé, így látom meg, hogy ő is engem néz.*
-Te nem vagy gyenge Faith. És nincs mit sajnálnod. Mint látod élek, ahogy te is. Ha Darius még élne, az a múltkori után most nem beszélgetnénk itt. *nem tudom, mennyit tudott meg Sideristől a történtekről, mert ha tőle semmit, akkor elvileg mástól se tudhatott meg semmit azzal kapcsolatban, hogy sikerült-e az akciónk, bár az, hogy él, már azért elég árulkodó jel.*
-Mennyit tudsz a történtekről? Vagy mire emlékszel? *fogalmam sincs, hogy mennyire is volt rossz állapotban, csak azt tudom, hogy nem sok választotta el attól, hogy Darius szárazra szívja, de még időben sikerült közbelépnem, s így legalább részben teljesíteni a megállapodásunk, miszerint vigyázni fogok rá a kastélyban.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-04, 12:11 am

*Nem azért teszem el a pálcám, mert esetleg félnék tőle, hanem mert egyszerűen nem akarok ismét veszekedni. Minden találkozásunkkor összeveszünk, most olyan jó lenne nyugodtan elbeszélgetni, úgyis bőven van miről, hiszen gyenge voltam előtte és ezt ő is láthatta. Nem teljesítettem azt, amire megkért, semmit se tudtam segíteni neki, sőt, talán még gyengítettem is, nem tudhatom. Ahogy viszont hozzám lép, meg is mondom neki gondolataimat, véleményem, mert még mindig magamat hibáztatom a terv elrontása miatt.*
- Pedig ha több száz éved volt ezt kitervelni, ilyen dologgal számolnod kellett volna előre... nem gondolod? *nem vitázni akarok, én tényleg nem, de jogosnak érzem saját szavaim, ezért is támadom meg most ezzel az egésszel, majd végül sütöm le szemeim és ismerem be gyengeségem. Sokáig viszont nem akarok másfelé figyelni, így nyelek egy aprót és tekintek bele rideg szemeibe.*
- Igen, tudom, hogy sikerült a terved... most te vagy a fővámpír és gondolom most már bármit megtehetsz... ~ tehát már én rám sincs szükséged.~ *ezt inkább ki se mondom, nem hiányzik úgy érzem, de a kérdéseire csak lassan zsebeimbe mélyesztem kezeimet, majd elfordulok tőle, ismét a vízesés felé meredve.*
- Arra, ahogy magához húzott és belém harapott... *a hideg is kiráz, így remeg meg egy pillanatra a testem. * - Te is voltál már durva velem, de az... *ahhoz foghatót még nem éreztem soha és nem is akarok. Azt hiszem, hogy most már tudom, hogy Demetrius is tud olyan lenni, ha akar.*
- Ez után pedig már csak arra emlékszem, hogy a gyengélkedőn ébredek fel. Sideris mesélt arról, hogy élsz, de túl sok mindent nem árult el, ahogy a harcról se tudok valami sokat... *nem kérem, hogy mesélje el, úgy érzem, úgyis meg fogja tenni előbb vagy utóbb, de én csak lassan előrébb lépek, a víz felé, így merengve el a vízesésben. Mennyivel könnyebb volt, amikor még ide jártam, és amikor Ryan-el lehettem. Minden egyszerűbb volt, egy igazi tini élet, de hát most már tudom, hogy az én sorsom, az én életem nem a könnyű utakról szól.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-04, 12:44 am

*Kissé nehézkesen indul a beszélgetés, hála a nemrég történteknek. Annak, hogy lényegében Faith semmit nem tudott segíteni a tervemben, és annak is, hogy épp ennek a tervnek köszönhetően ő majdnem életét vesztette a vámpírkastély falai között. Ahogy hallom, Faith a saját gyengesége miatt szégyenkezik, amikor pedig erre rácáfolok, a leányzó a tervben is talál kivetnivalót, mire csak egy aprót biccentek.*
-Valóban kellett volna számolnom ezzel a lehetőséggel is... De nem több száz éves terv volt, mert az idők folyamán sok minden változott már. Csak azután gondoltam erre az alkalomra, hogy megitattalak a véremmel, és bár sikeres volt a támadás, én is úgy érzem, hogy némiképp elkapkodtam a dolgot. *fejtem ki neki hosszan a véleményem az esettel kapcsolatban. Így viszont, hogy mindketten élünk, sőt, a nem számolt plusz emberek is, mégis úgy érzem, teljes mértékben megérte a dolog. Bár az is igaz, hogy ha Sideris nem lép közve azzal a varázslattal, nem biztos, hogy ugyanígy végződtek volna a dolgok. Na de ahogy beszélgetünk, Faith a fővámpírsággal, s annak előnyeivel áll elő, mely normál esetben úgy is lenne, de sajnos jelen esetben mégsem helytállóak teljesen szavai.*
-Majdnem bármit. *helyesbítek rossz szájízzel, hisz hiába segített győzni Sideris, s hiába hagyott életben, annak továbbra sem örülök, hogy bizonyos szinten le is korlátozott, pedig a legfőbb hatalom mellett pont a szabadságomért küzdöttem. Mivel azonban nem olvasok a gondolatai közt, így az ő aggályai felől nincs tudomásom, így inkább afelől érdeklődök, mire emlékszik a támadás napját illetően.*
-Darius egy vadállat volt. Ami addig nem is zavart sose, míg nem velem szórakozott, vagy olyannal, akinek köze van hozzám. De ő ha ilyesmit észrevett, inkább csak azért is éreztette, hogy ő a feljebbvaló. *utáltam Dariust, de nem azért, mert egy szörnyeteg volt. Én is az vagyok, hisz vámpír vagyok, ez tehát velünk jár, még ha nem is minden esetben viselkedünk úgy. Faith viszont tovább mesél, s szóba hozza Siderist is, aki úgy tűnik, pár dolgot azért elmondott a lánynak, még ha nem is mindent.*
-Na igen, a harc... Ki tudja, meddig tartott volna, ha ő nem lép közbe, s vet be valami elég kemény varázslatot. Azonban megölni sajnos ő se tudta Dariust. *látszik arcomon, hogy ennek őszintén nem örülök, annak viszont sokkal jobban, hogy ha nem is a halálával, de a kővé dermésztésével legalább át tudtam venni a helyét, és attól se nagyon kell tartanom, hogy visszatérne, mivel ahhoz az én vérem kell, azt pedig nem adom csak úgy.*
-Egy talpnyalója viszont végre megdöglött, szóval több a semminél. *Victorral se volt soha túl jó a viszonyunk, tehát nekem cseppet sem hiányzik, főleg úgy, hogy ő a kora és ereje miatt még ellenfél lehetett volna, de így már csak a fiatalabbak maradtak.*

//fagy//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-09, 2:29 pm

*Manapság kezdek visszatalálni önmagamra, bár még mindig vannak hiányosságaim ezt illetőleg. Tegnap Ginger szavai visszhangoztak egész este a fejemben, miszerint ő nem ide való. Bár megnyugtattam, hogy ez nem így van, belül mégis kétségeim támadtak afelől, hogy én is ide tartozom-e. Ilyen gyorsan ilyen sok furcsa dolog még akkor sem történt velem soha, mikor a bátyám kevert engem mindenféle bajba. A csendtől mindig meg tudok nyugodni, ha egy elszigetelt kis helyre kerülök, és mivel ez az iskolában nem megoldható, ahogy rájöttem, ezért úgy gondoltam illenék egy kis felfedező utat tenni a természetbe. Sokáig csak kóvályogtam Mystral-ban, de végül mégis itt kötöttem ki egy vízesésnél. Én értékelem a szépet, és ez az, így az egyik fának nekidőlve szemlélem az alázuhanó víztömegeket. Egyébként nem öltöztem ma ki, csak egy farmer és egy fehér póló, lábaimon pedig futócipő, ha esetleg megjönne a kedvem hozzá. Nem szeretném ha megzavarnának, de őszintén szólva elég bambulós kedvemben vagyok, mert talán észre sem venném, ha a hátam mögül közelednének felém, annyira elmerengek a saját gondolataimban.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-09, 2:38 pm

*Elég valószínű, hogy a fiú nem maradhat sokáig egyedül, ugyanis nem csak ő nézte ki a mai napra ezt a helyet, hanem Svíra is, akire én rábíztam, hogy oda menjen, ahova csak szeretne. Na de természetesen nem egyedül, én is ott ücsörgöm a hátán, két kezemmel kapaszkodva oldalába és erős nyakába, illetve rá is fekszem picit, hogy a szél se sodorjon le. Már több, mint egy éve együtt vagyunk, így hát összeszoktunk, nem is picit, de ahogy a zuhataghoz ér, csak gyorsít, én pedig már nézem is a csodálatos vízesést, amellyel nemsokára párhuzamosan a fekete párduc is repül lefelé, szárnyait is szétnyitva engedi, hogy a szél vezesse, tehát mindez amolyan vitorlázás. Fel se tűnik egyikünknek sem, hogy más is láthat, de ha tudnánk, akkor se törődnénk vele különösebben. Ahogy viszont a vizen végigfuttatja mancsait, a vízesés után, én is kapok belőle pár cseppet, így nevetek fel, majd végül tesz is lesz a partnál magáról. Én csak könnyedén lezuttyanok róla és végül fekete tincseimet parancsolom a hátam mögé, de a két hófehér tincs elől marad, az úgy néz ki szépen. egyébként egy fekete csípőnadrág van rajtam, melynek bő szárai vannak, de felül mégis szépen tapad formás testemre. Egy övet sem felejtettem ám el felvenni, amely most szegecses és a pálcatartó is ott leledzik ám az oldalamnál. Lábaimon sportcipőt viselek, felül pedig egy ezüstös-szürkés színű, V kivágású pulóvert, tehát látszik szép dekoltázsom is, de mégsem mutat sokat magából, tehát egyszerűen csak jól néz ki. Svíra viszont nem velem foglalatoskodik, hanem inkább csak megindul az ismeretlen fiú felé, akit csak most szúrok ki és ahogy megnézem, én bizony tudom, hogy ő ki, mivel sentinel vagyok, ő pedig a házam egyik diákja már egy ideje.*
- Áh szia! *köszönök oda felé, de a famulusom csak morog valamit, de végül csak leül pár méterre tőle és ez után kezdi el körmeit hegyezgetni az egyik fán, hála annak, hogy csak hátsó lábain csücsül és az elülsők pedig a falat kaparhatják. Én már ott is termek viszont a fiú előtt, jobb kezem lazán felé nyújtva.*
- Te valószínűleg még nem ismersz, de én téged igen. Aristarkh Y. Zhukov vagy, ha minden igaz. *vonom fel szemöldököm az ipszilonnál, ugyanis azt így is mondom ki, ahogy a papíron is állt, mert fogalmam sincs, hogy azt hogy is kell mondani. Na de én naprakész vagyok és végül ideje az én nevem is elárulnom, tehát zöld szemeim fel is csillannak.*
- Én Daphne Alucard vagyok, a házad egyik sentinele, ő pedig Svíra, az én kis szépségem. *mutatok felé kedvesen, mire a famulus felénk tekint, biccent, ahogy azt illik, majd folytatja eddigi tevékenységét.*
- Na és, hogy smint? Megy a beilleszkedés? *teszem fel a nagy kérdést, de kezem már rég elhúztam ám, csak bemutatkozni szándékoztam, most viszont tornázni kezdek, így hát kezeimet nyújtom először, aztán jöhet a többi. Szép nap ez a mai, ne menjen már kárba.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-09, 2:56 pm

*Nem évezhetem sokáig egyedül a csendet, mert különös "anomália" keletkezik a közelemben. Egy lány, mégpedig egy szárnyaspárduc hátán repdes ide-oda. Először a szememnek sem akarok hinni, mert bár mondtam Ginger-nek, hogy lehet állaton is repülni, ilyet még nem láttam. Aztán mikor felocsúdtam döbbenetemből, akkor esik le, hogy biztos az iskola egyik diákja, és az a famulusa. Nem gondoltam volna, hogy találok még Axel famulusánál is izgalmasabbat, de bizony így van, mert ez kétségtelenül túltesz rajta. Repülni tud, és kíváncsi vagyok, hogy beszélni is képes-e, de a múltkori esetből tanulva, inkább magamba fojtom a kérdést, amint a lány oda ér mellém. Nem is lenne nagyon időm megszólalni, mert rögtön ott is terem előttem, és egy furcsa bemutatkozással kezdi. Felvonom a szemöldököm, mikor közli, hogy tudja a nevem, de szerencsére amint mondja, ez nem annak tudható be, hogy elterjedt néhány velem kapcsolatos eset, hanem annak, hogy sentinel. Így mikor oda nyújtja kezét, el is fogadom azt, s mivel láttam, hogy nem ment neki egészen a nevem, azért kijavítom.*
- Da, Aristarkh. Egyebkent meg Yermolaevics. Erdekes neved van, mar ha nem sertödsz meg. Sose hallottam még. *fejtem ki neki a véleményem, hiszen nem muszáj folyton azt mondanom, hogy mennyire szép egyesek neve. A famulusra is rátekintek, aki az előbb biccentett felém, és nagy megkönnyebbülésemre nem mászott rám.*
- Erdekes a famulusod is. Nem tudtam, hogy ilyet is lehet, de ketseg kivül ez az eddigi legjobb amivel talalkoztam. Latszik, hogy megnevelted, igen komolynak néz ki. Masoké nem voltak ennyire érettek. Szoval biztos tudsz valamit a nevelesröl, biztos nem veletlen vagy sentinel. *hangzik felőlem az újabb vélemény, mert így is van. Na például ő az első olyan lány, aki középérték. Éppen eléggé komoly és eléggé nyitott is, de közben megőrizte a nőiességét ahogy figyelem, és hiába barátságos, első ránézésre nem kezdenék el vele kötekedni. Nem tudom hogy hivatásból, vagy valódi kíváncsiságból érdeklődik-e felőlem, de megteszi. A feltételezésre, hogy esetleg mehet egy magamfajtának a beilleszkedés, csak megvetően horkanok fel.*
- Nyet. *erősítek rá csak ennyivel a furcsa horkanásomra. Ha kérdi talán kifejtem, de mivel sentinel, egyrészt nekem is kínosak lennének az okok, másrészt azoknak is akikkel összetűzésbe keveredtem, harmad részt meg szeretem elintézni egyedül a dolgaimat, és nem hiányzik egy nő segítsége. Ahhoz képest, hogy nem tűnik rosszakarónak, valamiért nehezebben oldódom a társaságában, mint azt hittem, így csak nézek rá amint végzi a gyakorlatokat, és nem szólalok még meg egyenlőre.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-09, 3:07 pm

*Sose zavart különösebben, amikor nem maradhattam egyedül, így hát most se zavartatom magam azért, mert egy fiút is megpillantok a vízesés környékén. Lazán megyek oda hozzá, hiszen ez vagyok én, nem pedig valami túl merev nőszemély, el se tudnám képzelni úgy az életet, majd végül kezem felé is nyújtom, így mutatom be előbb őt úgymond, majd saját magamat is, de ahogy meghallom a második nevét, aprót bólintok.*
- Áhá, na most már ezt is tudom. Az orosz nevekkel olykor bajban vagyok. *mondom csak úgy magamnak, de nem negatívumból, de ha esetleg őt így érinti, azzal nem tudok mit kezdeni és igazából nem is érdekel, viszont az én nevem, hogy miért érdekes, na arról már fogalmam sincs.*
- Hát egy orosz névhez képest egyértelműen érdekes, de egyébként tök normális. Számomra inkább a tiéd a fura. *mutatok rá egy példával erre az egészre, hiszen Daphne-ből bár itt, a Mysterioban tudtom szerint nincs több, a nagy világban bizony akad jó pár ilyen név és azért az Alucardok is híresek, nagy a családom, tehát azokból is lehet Norvégiában találni párat. Viszont a famulusom bemutatása után csak kíváncsi arcát figyelgetem, majd kedveskedő szavait, amire csak felvonom szemöldököm, majd Svírára nézek, végül pedig vissza Aristarkh-ra.*
- Na nem kell ám ennyire puncsolni. Ha be is akarsz vágódni nálam, azt nem így kell csinálni, szóval picit állj le jó? *nem is értem, hogy mit hízeleg itt nekem egyfolytában, így csak fejemet csóválom meg kissé, majd lekapom a pulcsim, mivel igen csak szép idő van és hát a norvégok nem igazán fázósak, így a fekete toppom is láthatóvá válik, mely hát rám jellemző, mondjon bárki bármit. Derék kint, a ruha rám tapad, de mégsem mutat sokat, mégis jól áll. Így egyik lábam most az egyik fa törzsének nyújtom és úgy fekszem rá, majd cserélek és közben a nagy nemet hallgatom.*
- Hát akkor hajrá! *most erre mit mondjak? Normálisan érdeklődtem, ha csak ennyi a válasza, akkor csak ennyi. Svíra viszont megunva a körme élezését le is fekszik a puha fűbe, én pedig csak a víz felé indulok, majd amikor odaérek, könnyedén leguggolok és a hűs vízbe teszem kezeim, hogy megmossam azokat.*
- Na és, valamit kérdezhetek, amire válaszolsz is? *fordítom hátra felé a fejem, úgy figyelve egy picit az arcát, majd ez után kihúzom a vízből a kezeimet és megrázom őket, majd várom, hogy megszáradjon, így lépkedem vissza famulusom és a fiú irányába.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-09, 3:26 pm

*Megtörténik a bemutatkozás, és felvetem a nevek témáját. Valóban van valami abban amit mond, de én még sosem hallottam a nevét. Nem veszem sértésnek tőle, hogy ha furcsának találja a nevem, sőt, inkább imponál, mert nem szeretem átlagosnak érezni magamat. Kezdem úgy érezni, hogy a famulusára ebben az iskolában minden második istenverte kölök allergiás, mikor meghallom mondatát.*
- Mar mier' akarnék barkinel is bevagodni? Ne mondd mar, hogy te is annyira erzekeny vagy a famulusodra, mint az a másik barom! Csak erdekelnek az ilyenek, nem kell mindjart anyatigrist játszani! *mordulok fel sértődötten, mert bizony elegem van belőle, hogy bármit is mondok, mindig rossz néven veszik. Akkor meg inkább semmit nem mondok, és most meg látszik, hogy azt vette rossz néven. Nem értem az embereket, komolyan, de a sima emberi fajon még a női észjárás is túltesz.*
- Majd valaszolok, ha nem értenek félre, és nem lesznek rosszindulatuak az emberek. *felelem neki, egy csöppet sem dühösen, hanem inkább sértődötten. Kezdem úgy érezni, hogy ebből megint balhé lesz, holott most inkább a pokolba mennék, mint elkezdjek bárkivel is vitázni. Csak karba teszem kezeim, és leülök a fa tövébe, de egy percre sem veszem le a szemem a lányról. Tekintetem megakad azon a néhány fehér hajtincsen, és egy pillanatra össze is ráncolom a homlokom, de nem kérdezek rá, nehogy leharapja a fejem. Különben is, lehet hogy festi, vagy valami. Még mindig nem óhajtok hozzá szólni, mert bizony rosszul esett amit mondott, így nincs is sok kedvem társalogni.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-09, 3:32 pm

*Oh, de édesek is a pasik, amikor a sértődöttet játsszák és nekem nevetnem kell most mindezen, miközben arcát tanulmányozom és nem vagyok ám rest kissé közelebb lépni hozzá, de nem fenyegetően, engem nem lehet ilyen könnyen felhúzni és okát se érzem annak, hogy idegesnek kellene lennem.*
- Hé, nyugi már Aristarkh! Nem tudom, hogy te kire gondolsz, de én nem a famulusomat védtem, se semmi. Tudod, te mondta, hogy biztosan jól nevelem, meg hogy nem véletlen vagyok sentinel és a többi... nekem meg már túl sokan próbáltak bevágódni és azt hittem, hogy te is ezzel kezded, aztán haladunk tovább és még időben leállítottalak, vili? *vonom össze szemöldököm is, majd a torna befejeztével szabadulok meg egy felesleges ruhadarabomból és lépek oda a vízhez, ahol kezeimet kezdem el lemosni, majd azért még egy kérdést is intézek ám felé, de csak mosolyognom kell ezen a viselkedésen, tényleg aranyos.*
- Nem vagyok rosszindulatú! *jelentem ki határozottan, mert azt rám nem lehet mondani, legalábbis addig nem, amíg okot nem adnak rá, mert a bosszúm az túl édes is szokott lenni. Na de csak visszaindulok hozzá, majd le is ülök pontosan vele szemben, szépen törökülésbe, kezeimet térdeimre teszem és teljesen nyugodtan nézem kék szemét. Svíra is szépen odajön hozzám, lefekszik mögém, tehát még neki is tudok dőlni puha bundájának és lágyan cirógatni kezdem testét, miközben a másikat vizsgálgatom. Nem, nem fogok megszólalni, de el se megyek és a tekintetem se veszem le róla, engem aztán nem hoz zavarban a másik nem arcát fürkészni, ahhoz nálam többre van szükség vagy olyan illetőre, aki levesz a lábamról kapásból, de mivel ő nem ilyen és hát két évvel fiatalabb is, meg sem fordul ilyen a fejemben, tehát várom, hogy igenis ő szólaljon meg előbb...*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-09, 3:48 pm

*Talán ma a szerencse az oldalamra állt, mert a lány fogja a dolgokat és nem támad vissza agresszíven. Az jó, ha nem hordja fenn az orrát annyira, mint az a másik. Úgyhogy elfogadom a magyarázatát, s bár még mosolyt nem tud az arcomra csalni, azért megosztom vele a gondolataimat, már amelyiket szeretném.*
- Rendben, akkor nincs gond. Se részedröl, se részemröl. Csak tudod nem alakultak jol a dolgaim, ezért mondtam. *felem, éppen csak azt amit tudnia kell és nem többet. Változatlanul nem kell a segítsége se a sajnálata, se semmije. Aztán kifejtem véleményem arról is, hogy mikor fogok neki felelni, amin ő csak mosolyog. Nem tudom mi a vicces a viselkedésemben, én inkább siralmasnak mondanám, hogy sértődöttet játszok, de hát ő tudja. Viszont mivel engem is zavar az egész helyzet, ezért felhagyok a durcával, elértem amit akartam, nincs szükség rá tovább. Így ülök le, s nemsokára már ott is ül előttem, néhány ruhadarabbal kevesebbel. Csak leül, és nem szól semmit, engem figyel, amit egy ideig állok is, aztán már nem tudom mire vélni. Ha nem beszél, akkor nem kell a társaságom, akkor meg minek van itt? Kezdem elveszteni a fonalat vele kapcsolatban, s innen jut eszembe, hogy lehet, hogy jobb lett volna, ha ugyan szélsőséget képvisel, de ki tudom hamar tapogatni a jellemét. Ez most nem sikerült, és ez bosszant, mert úgy érzem veszélyes terepen járok vele, nem szeretném felbosszantani. Egy picit el is csodálkozom magamon, hogy ennyire félős lettem, de aztán megmagyarázom az egészet azzal, hogy csak azért nem kell a balhé, mert a sentinelem. Néhány percig ülünk szótlanul, és kezd komolyan feszélyezni a viselkedése, így elkapom a tekintetemet, és a környezetet kezdem el fürkészni, majd mikor ezt már eléggé sokáig csináltam, nem tudom mit tenni és visszanézek rá. Talán nem kellene, de akaratlanul is felmérem őt gyorsan, és a szemem újra megakad a fehér tincseken. Nem tűnik olyan bevállalós lánynak mint Wera, így az ötlet, hogy festi, szintén valószínűtlennek hat. Mivel senki nem szólal meg, ezért rájövök, hogy arra vár, hogy én törjem meg a csendet. Hát jó...*
- Ne haragudj, de nem tünsz tulzottan vadócnak. Igy nem nezem ki belöled, hogy fested a hajad, de akkor mit keres ott az a fehér tincs? *teszem fel az első bugyuta kérdést ami az eszembe jut. Aztán gondolkodom, hogy mit is lehetne még kérdezni, de a legtöbb téma, mint például: hányadikos, hova jár, mit csinál, hogy tanul, elég egyértelműnek tűnik, hiszen rendesen bemutatkozott. Így más jut eszembe.*
- Hova valósi vagy, honnan jöttél? Es miert pont ide? *érdeklődöm meg, mert akármennyire is furcsa, valahogy nem illik bele a gonosz szerepébe. Persze lehet végzeteset tévedtem most ezzel a kijelentéssel...*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-09, 4:00 pm

*Ahogy érzékelem, a taktikám tökéletesen beválik, mivel én nagyon is jól elvagyok famulusom kényeztetésével, illetve arcának tanulmányozásával, de ő már sokkal kevésbé, ugyanis bár egy ideig állja tekintetem, utána forgolódni kezd, a természetet figyeli, én pedig csak elmosolyodom mindezen, de még mindig nem szólok semmit. Már meguntam, hogy mindig nekem kell megtennem az első lépéseket, nos, most nem megyek sehová, de rákényszerítem a társaságom, akár csak azt, hogy ő szóljon először én hozzám. Lehet, hogy nem alakulnak túl jól a dolgai, de az élet nem egy leányálom, az enyém sem az, oly sok baj ért már, a saját párom kínzott meg, elveszítettem a bátyámat is és még elég sok mindenen átestem, tehát én már csak tudom, hogy milyen az élet, de mégse mondom ezt el neki, nincs sok köze hozzá és ahogy eddig megismertem, ismét csak megsértődne, hogy nem veszem elég komolyan az ő baját. Viszont a percek csak szépen telnek, egészen addig, amíg azt nem veszem észre, hogy ajkai nyílnak és már beszélni nem kezd. Kíváncsi vagyok, hogy mik lesznek az első szavai, de amikor azt hallom, hogy szerinte nem vagyok elég vadóc, csak fejemet billentem oldalra.*
- Nem kell neked bebizonyítanom, de most tévedsz! *felelem teljesen lazán, hiszen bár a hajam nem festem, hátam egy hatalmas démon szárnynak ad helyet, mely nagyon is jól áll, de hát ezt miért mutatnám meg neki? Vagy mondanék neki mást? Tehát csak hallgatom kérdését és igen, pont hogy beletrafál abba, amibe nem kellene, így egy szomorú sóhajra futja most.*
- Amikor a bátyám meghalt, nehezen tudtam feldolgozni természetellenes halálát és mivel ikrek voltunk, utána akartam menni... Elég sok minden megfordult akkor bennem és a lényeg az, hogy a hajam is ilyenné vált és így is maradt. Ennek már két éve... *egy kis szünetet tartok, majd egy mosoly jelenik meg szép arcomon, mely bár mosoly, mégsem a boldogságot jelzi.* - A Mysterio veszélyes hely és könnyen elveszítheted azt, aki a legfontosabb a számodra. *egy apró mondat, de oly sokat mond és talán most már Tarkh is értheti, hogy ez a hely, ahova érkezett, nem egy leányálom, hogy mást is értek csalódások és veszteségek, nem csak őt. Viszont a kérdést bár tereli más felé, a hangulatom máris romlott valamelyest, ahogy ennél a témánál mindig.*
- Norvégiából jöttünk és hogy miért ide? Mert a családom nem éppen a fehér mágia híve és ennél jobb helyre nem is kerülhettem volna. *eléggé egyértelműnek tartom ezt az egészet, nem is érdemel túl sok magyarázatot, de most azt hiszem, hogy én következem.*
- Nemrég azt mondtad, hogy nem alakulnak jól a dolgaid... mire gondoltál? *akkor nem kérdeztem rá, de most, hogy hajlandó a normális beszélgetésre, azt hiszem, hogy ideje megkérdeznem ezt tőle.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-09, 4:16 pm

*A köztünk lévő csendet kénytelen vagyok én megtörni, s látszik a lányon, hogy most én vagyok az, aki a hülye kérdésekkel üldözni a másikat, és ő van az áldozat szerepében. Elmondja röviden a történteket, amin én csak ámulok, mert azért ezt nem gondoltam volna. Azonban teljes mértékben együtt tudok vele érezni, és ezt láthatja is rajtam. Hirtelen nem tudom mi üt belém, de már közölni készülök, hogy jól áll neki az a tincs ott, mikor leesik, hogy ekkora paraszt nem lehetek. Kinyitom a szám, de vissza is nyelem a mondatot még mielőtt az elhangzana, és gyorsan mondom amit mondok, és talán nem kéne ennyire kiadnom magam.*
- En megertem. Hidd el. En is elvesztettem a bátyámat, a csaladommal együtt. Nem rég. De, inkabb ne beszéljünk ilyenekröl. Eddig mindig engem kergettek az örületbe a kérdéssel, hogy honna való vagyok es miert jöttem, most ugy latszik én vettem at a szerepüket. *fűzöm a szavakat, de innentől kezdve lezártnak tekintem a témát. Nem akarok erről beszélni, talán majd egyszer valakinek, de olyan ember még nincs. Így csak némán hallgatom végig további okfejtését, és nem fűzök hozzá semmit. Mikor kérdez, egy picit gondolkodom. Mint ilyenkor szoktam, kezem az államhoz emelem, és gondolkodva támasztom a fejem, míg a szemét lesem. De nem, nemre jutottam. Nem bízom, nem akarom. Így csak óvatosan és lassan válaszolok.*
- Hat... össze kaptam néhany emberrel. Van akivel kevesbe, van akivel igen durvan. De nem érdekes, megoldom a magam gondjat. *bólintok egy aprót, mert nem szeretném ha beavatkozna. Nem ismerem, lehet nem is akarna, de nem jó, hogy sentinel. Azért persze nem maradhatok úgy, hogy nem fogom soha kiismerni, így kérdezősködnöm kell egy picit, ha javítani akarok a helyzeten. Sose érdekelt még ennyire, hogy mi lesz valakinek a válasza erre a kérdésre, de mivel nem akarom, hogy újra kirohanjon, ez most elkerülhetetlen. Nem vigyázhatom minden kérdésemmel a végtelenségig, sem nála, sem másnál.*
- Aranyvérü vagy akkor, jól gondolom? *billentem egy kis időre oldalra a fejem, és remélem pozitív választ kapok. Újra, mert tetszik, hogy norvég, és nem valami buta amerikai.*