Seol rejtelmes vízesése

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-09, 4:27 pm

*Amikor a testvéremről kell beszélni, mindig fájón emlékszem erre, hiszen ikrek voltunk, ő volt a másik felem, egy fontos ember az életemben, de két éve magamnak kell elboldogulnom, így hát nincs mit tenni ez ellen, bele kellett törődnöm. El is mesélem neki a dolgokat és amikor meghallom szavait, csak együttérzően mosolyodom el.*
- Nem gond, nálam is mindig eltalálják, hogy mit nem kéne kérdezni, na de akkor lapozzunk! *bólintok is rá egy aprót erre a dologra, így hát amikor ezen tovább jutunk, már én kérdezek, méghozzá az iskolával kapcsolatban, a tapasztalataival, de ahogy hallom, túl sok mindent nem akar nekem elárulni és hát, annyira nem is érdekel, csak valami alap dolgot akartam kérdezni tőle, amire talán nem rest majd válaszolni nekem.*
- Aha, azt hiszem, hogy értem. De remélem nem leszel bajkeverő, mert a magiszterünk nem nézi jó szemmel az ilyesmit. Hidd el, nem a levegőbe beszélek. *csak egy kis apró figyelmeztetés, mert ha valakit itt bomlasztja a közösséget, főleg a cruosok táján, akkor nekem aztán kötelességem elvinni őt Siderishez és mivel már nem egy diákot kínzott meg olyanért, amit nem kellett volna megtennie, szerintem ez az új fiú se lesz kívétel.*
- Persze, hogy az vagyok, még szép. Na és te? Na nem mintha nem lenne végülis mindegy, de azért a tiszta vér az fontos. *annyira nem vagyok aranyvér mániás, hiszen sentinelként a többiekkel is foglalkoznom kell, de mivel a családom elég régóta nem keveredett más fajta emberekkel, így egyértelműen belém nevelték ezt az egészet. Svíra viszont már unja ezt a beszélgetést, így kimászik mögülem és nemsokára az erdő felé indul, szárnyait testéhez szorítva, hogy valami zsákmányra tegyen szert, én pedig csak felkapom pulcsim, magam köré tekerem és végül fel is állok.*
- Nem sétálunk egyet? Megkívántam a csokit és az édességboltban elég sok fajta választék van. *teszem fel a nagy kérdést, mert én bizony menni fogok és hogy jön-e velem, az már rajta áll.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-09, 4:49 pm

*Ő sem erőlteti tovább a család témát, szerencsére. Azért jó tudni, hogy több ember is van itt, akik hasonló gondokkal küszködnek mint én, így legalább nem vagyok annyira egyedül, bár lehet, hogy furcsa öröm ez ilyennél. Figyelmeztet, hogy ne legyek bajkeverő, amit komolyan is veszek, mert nem hiszem, hogy csak úgy riogatna.*
- Mindig ők kezdik. De akkor megjegyzem, hogy nem nezeik jó szemmel, hogy sentineleket csapdosok a szekrenyhez. Mondjuk akkor nem én tamadtam elöször, csak megvedtem magam.*mondom a szám sarkában bujkáló mosollyal, nem tudom, hogy hogyan fogja ez érinteni, mert ő is az, és lehet, hogy nem szereti, ha a fajtájával szívóznak, de kíváncsi vagyok, hogy melyik kategóriába tartozik. Aranyvérű, és ez jó, elismerően bólogatok felé.*
- Persze, az vagyok. Nem is kerdeses. *erősítem meg szavaimat, ha már így megkérdezte. Mondjuk szerintem látszik rajtam, hogy az vagyok, mert sokszor pimaszul viselkedem és magasan van az egóm, csak most ez annyira nem jött ki. A párduca megunja a beszélgetést, én meg csak a szememmel követem őt. Nem merek rákérdezni, mert hiába érdekel ez a famulusos dolog, eddig senki nem magyarázta el, de már most tudom, hogy nem Daphne lesz az, aki ezt megteszi. Sétára invitál, aminek több oka is lehet, ezek közül a legvalószínűbb, hogy unatkozik, és társaságra vágyik, bár meg kell mondjam, én éppen ellenkezőleg érzek. Azért ez arcomon nem látszik, mert egy ideje komor képet vágok, illetve hát mióta megjött, azóta mogorváskodom itt mellette. Felállok, és követem, közben pedig azon gondolkodom, hogy egy kivételével, mindegyik lány akivel eddig találkoztam, valamilyen módon az evéssel volt elfoglalva, és ez azért elég vicces, így mosolygok is egyet lopva a föld felé.*
- Hat jo, menjünk oda, ott meg sosem jartam. *szorítom meg eközben a zsebeimben lapuló pénzt. Egy ideig némán ballagok mellette, de aztán eszembe jut egy számomra fontos kérdés. Hátha erre is pozitív választ kapok, akkor ma már a harmadik kérdésemre adott válaszával lennék elégedett.*
- Lattam repültetek. *bököm a fejemmel párduca felé.* - Ez fura, de érdekel, hogy szeretesz-e repülni, vagy csak valami miatt most így érkeztel? *bököm ki ami foglalkoztat. Akármi is lesz a válasza elfogadom, bár furának meg fog maradni így is, egy jó ideig. Axel valahogy lazább volt, lehet őt jobban kedvelem ilyen téren. Bár lényegtelen, mert azóta nem találkoztunk, sőt, őszintén szólva mindenkivel csak egyszer futottam össze. Elgondolkodtató. Szelektálnom kéne, hogy kivel akarok újra találkozni és kivel nem. Már van is néhány tippem...*
- Na es mondd csak, gyakran szoktak zargatni téged az emberek a gondjaikkal? Te is tudsz büntetni, vagy hogy megy itt a fenyítés? *kérdezek rá az engem érintő témára, mert hát lehet, hogy Ginger azt hiszi mindent tudok, ez egyáltalán nincs így.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-10, 12:59 am

//olvadunk Demetriussal//

*Egyértelműen őt is hibáztatom, nem tudom felfogni, hogy miért is nem gondolta át jobban a dolgokat, hogy miért nem volt képes rendesen felkészülni a harcra és átnézni a kastélyt, megtudni előre, hogy hol lesz Darius, mert ez majdnem az én életembe került. De nemsokára kiderül ám, hogy miképp áll a helyzet, hogy ez a terv nem volt annyira biztos, annyira tökéletes, mint ahogy azt én vártam tőle egy ennyi idős vámpírtól. *
- Áh, szóval akkor találtad ki mindezt... és szerinted némiképp elkapkodtad. Szerintem pedig nagyon is el lett ez kapkodva Demetrius, az életemmel játszottál... *akadok ki kissé, így nézve rá dühös tekintettel, mivel nem óhajtok meghalni, nagyon nem és ő majdnem ezt idézte elő, csoda, hogy ennyivel megúsztam a dolgot. Viszont ha már itt tartunk, akkor a fővámpírsággal kapcsolatban is mondok ám neki pár dolgot, mivel úgy hiszem, hogy mostantól más lesz az élete és egyben a mi viszonyunk is, bármit megtehet és nem fogja beérni csak velem, marhaság lenne.*
- Madjnem? Hogy érted ezt? *kérdezek vissza kíváncsi szemekkel, majd hozom szóba azt, ami történt, Dariust és ahogy belőlem ivott, ahogy kis híján az életemet vette, mindenre és még nyelek is egy aprót hozzá.*
- Áh értem, szóval nálatok ez így működik? Hogy a fővámpír dönti el, hogy a többi mit tehet, akár vérivás tekintetében is? *bár sejtem, hogy a válasz igen, de ha ezt eddig is tudta Demetrius, tényleg nem igazán értem eddigi viselkedését, talán olykor túl nagynak hiszi magát, de ez olyan vonzó benne, legalábbis ez is azok a dolgok közé tartozik, melyek tetszenek. Most viszont már azt is megemlítem, hogy túl sok mindenről nem tudok, így hát ettől a férfitól várnék valamiféle magyarázatot a dolgokra, amik történtek és ahogy hallom, ezt meg is kapom szerencsére.*
- De ha nem halt meg, akkor mi történt vele? Nem igazán értem, össze-vissza beszélsz, fél információkat mondasz el... *mondom neki most már cseppet dühösen, mivel nem igazán tudom hova tenni ezt az egészet. Direkt mondom, hogy alig tudok valamit, erre úgy beszél, hogy továbbra is csak egy picike morzsával gyarapodjak... Neki lehet, hogy örök élete van, de én nem érek rá akármeddig, meg valahogy, a múltkori óta szégyenlem is magam és inkább kerülném a hosszan tartó találkozásaink számát, mivel nem akarok még egyszer ilyen gyengének tűnni.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-10, 1:27 am

*Tény és való, hogy jobban is felkészülhetett volna Demetrius minden esetőségre, de az is igaz, hogy egy vámpír esetén sem lehet mindig elég körültekintőnek lenni. Arról nem is beszélve, Demetrius eléggé fel volt már tüzeleve erre a tettre. Faith viszont továbbra is csak dühösen vágja a fejéhez a szavakat, amit a férfi csak komor tekintettel hallgat.*
-Ha ez némileg megnyugtat, nem csak a tiéddel, hanem a sajátommal is. De ha annyi ideje várnál arra, hogy fellázadhass egy Darius féle ellen, és végre meglátnád a lehetőséget, te se biztos, hogy a legkörültekintőbben cselekednél. Lehet, hogy nem volt tökéletes a terv, de az a fő, hogy sikerült, és mindketten élünk. *tesz pontot a dolgok végére határozottan, hisz megérti a lány aggodalmát, hogy majdnem meghalt, de az isten szerelmére, túlélte, itt van, Darius pedig már nincs a képben, tehát bármennyire is volt hibás vagy hiányos a terv, de mégis működött. A következő téma viszont, amit Faith érint, már kissé kényesebb. Bizony jól gondolja a lány, hogy fővámpírként immár azt tehetne, amit csak akarna, csakhogy most Sideris kötötte meg némiképp a kezét, még ha sokkal szabadabb is lett, mintha Darius még élne. Ki is javítja hát a lány szavait, ami rögtön kérdéseket is vet fel Faithben, s ezeket elő is adja, mire Demetrius csak mélyet sóhajt, s kissé morgósan felel.*
-Ahhoz, hogy én is élve kerüljek ki ebből az egészből... alkut kötöttünk Siderissel. Ez pedig korlátoz egy-két dologban. *feleli rossz szájízzel a vámpír, mivel ezzel a lázadással a tényleges teljes szabadságra vágyott, de ez mégsem alakult egészen így. A lány újabb fővámpírsággal kapcsolatos kérdésére csak biccent egy aprót.*
-Magába a vérivásba még nem feltétlen, de hogy kiből vagy hogy halálig való vérivás, illetve a ghoulság már beletartozik ebbe. *fejti ki a lánykának, hogy valamivel jobban átlássa, hogy is megy ez náluk, így talán azt is megérti, hogy ez utóbbi lépése is már eléggé lázadó volt Darius ellen. És ha már a fővámpírság van terítéken, az előzőről is ejtenek még pár szót, mivel Faith tovább érdeklődik, s úgy tűnik, kezdi unni, hogy Demetrius nem mesél olyan készségesen, mint egy pletykás öregasszony.*
-Kővé dermedt. Lényegében most csak alszik, de képtelen magától felébredni, az én vérem kell hozzá, hogy fel lehessen támasztani, de az se csak úgy odafolyatva gondolom. *pontosan ő se tud mindent erről az egészről, mivel ugyebár a mágiához van köze, hála Siderisnek, annak működése pedig számára elég homályos.*
-A talpnyaló pedig, akit említettem egy másik vámpír volt, Victor. Mikor meglátta Dariust kővé dermedve, engem pedig legyengülve, benne is felizzott a vágy, hogy az elsőszámú vámpír legyen, s megpróbált megölni, de az a fiú végzett vele. *nem tudja a srác nevét, mivel nem azzal foglalkozott, hogy azt olvassa ki bármelyikük fejéből. Bár ha megtudta volna, hogy ő Mordred, az, aki most végülis segített neki mind Darius, mind pedig Victor kiiktatásában, kissé furcsa lett volna azzal az előzménnyel, hogy annak idején még rá pályázott a férfi, hogy megölje, mielőtt még elkotyoghatná a magisztereknek az ittlétüket.*
-Kezd összeállni a kép, vagy van még amit hiányzik? *fordul a lánykával szembe, belemélyedve a sárga íriszekbe, hisz ha már itt tartanak, tudják le egyben az egész témát, s ne morogjon folyamatosan a lány, hogy nem mond el mindent egyben.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-10, 1:36 am

*Ahogy hallgatom a férfi szavait, úgy gondolkodom el jobban azokon, amiket mond és végül rá kell bólintanom minderre, mivel igen, így, hogy az én példámmal is élt, igaza lehet, én se tűrném el a világ végéig azt, amit neki kellett több száz éven át.*
- Rendben, igazad van és ahogy mondod, szerencsére mind a ketten életben maradtunk. *egy apró mosolyra még futja, de ez után tovább kell érdeklődnöm, de Demetrius sajnos nem oly készséges, mint amit én várnék, így nehéz minden szót kicsikarni belőle, de azért alakul a dolog. Az alkura viszont még nem kérdezek rá, sejtem, hogy nem árulná el, így inkább jön a többi rész, hogy mégis mi történt azon az éjszakán, hogy mit szabad egy sima vámpírnak és végül eszembe jut egy újabb kérdés.*
- Ha valamelyik vámpír belőlem inna, mit szólnál hozzá? *az most lényegtelen, hogy engedném-e, mivel sejtheti, hogy nem lenne a válasz, de érdekel. És hogy miért kérdezem most ezt? Mert Ő ivott belőlem és nem tudom, hogy ilyen szinten miféle érzéseket váltana ki belőle a dolog, hiszen csak egy sima diák vagyok én magam is. Na de ez után jöhet a hosszabb mese, tehát megtudhatom, hogy Darius még nem halt meg teljesen, de egy másik vámpír viszont igen. *
- Hogy ti milyen hataloméhesek vagytok. *csóválom is meg fejem, de végül már tényleg kezd világosabb lenni minden, így ahogy elém lép és a szemeimbe tekint, rábólintok a kérdésére.*
- Összeállt és azt hiszem, hogy most nincs kérdésem. Bár... mégis csak akad. *egy kis szünetet tartok, mivel bár ezeket a dolgokat átbeszéltük, akad ám itt még olyan is, ami engem érdekelne, ugyanis velem kapcsolatos, de egy picit azért a szemeit fürkészem, még mielőbb belevágnék.*
- Velünk... velem mostantól mi lesz? Mik a terveid vagy már nincs rám szükséged? Tudod, szeretném tudni... *sóhajtok fel cseppet, majd ajkamba harapok picit, miközben tekintetem elfordítom Demetrius irányából. Nem tudom, hogy most erre miféle választ fogok kapni, féltem is feltenni a kérdést, de úgy érzem, hogy ideje és tudnom kell tényleg az igazat.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-10, 1:56 am

*Úgy tűnik, végre Faithis kezdi megérteni, hogy most már, hogy a terv sikerült, és mindketten élnek, nem azon kéne vitázni, hogy mennyire volt óvatos vagy körültekintő a férfi, hanem inkább örülni kell a sikernek. Mikor végre mindezt megérti, s morgós szavak helyett inkább csak elmosolyodik, Demetrius egyetértően bólint. Na de a leányzó nem akar kifogyni a kérdésekből, mindenről tudni akar, ami történt, és arról is, hogy mindezek milyen kihatással vannak a jelenre. Így veti fel azt a kérdést is, hogy mit szólna hozzá a vámpír, ha egy másik társa netalántán épp az ő vérére szomjazna. Demetrius komoly tekintettel pillant a szép arcra, majd ellenkezést nem tűrve jelenti ki.*
-Te az enyém vagy. Ha valaki belőled próbálna inni, az nagyon megjárná. A legfőbb vámpírhoz tartozó ember vagy emberek tiltott gyümölcs a többiek számára. *jó érzéssel tölti el, hogy végre ő ez a legfőbb, hogy nem neki van megszabva, hogy kiből nem ihat más miatt, hanem hogy most ő szab meg minden szabályt. Arca komolyságán látszik is, hogy tényleg nem bánna kesztyűs kézzel azzal, aki Faithet akarná megharapni, na de a lányka ismét a kastélyban történtekről érdeklődik, így Demetrius tovább mesél, de a kapott reakción csak elvigyorodik.*
-Oh, mert ti bizonyára nem ezért jártok egy feketemágus képzőbe. *huncut mosoly kúszik arcára, ahogy a lányt figyeli, majd mivel nem akar majd mindig erre a témára visszatérni, ha beszélgetnek, így inkább még most rákérdez, hogy minden kérdését feltette-e a leányzó, vagy van még valami, ami nem tiszta, mert akkor inkább még most kérdezzen. Először meg is kapja válasznak, hogy nincs több kérdés, mire rögtön rá is bólint, majd mikor kiderül, hogy mégis akad, csak mély levegőt vesz, s úgy várja, hogy vajon mi is lesz az. Hamar kiderül, hogy Faith bizony kettejük eddigi közös útjának folytatása miatt aggódik, mire a vámpír szemei kissé összébb szűkülnek.*
-Nincsenek veled terveim. Ahogy eddig se voltak. Mondtam már, hogy kettőnk viszonya nem terveken alapszik, nem akartalak felhasználni Darius ellen, de így alakult. De nem kell attól tartanod, hogy attól, hogy én lettem a legfőbb vámpír, eldoblak magamtól vagy már nem foglak keresni. Ugyanaz vagyok, csak sokkal nagyobb hatalommal. *feleli, hisz ő tényleg nem gondolkozott el olyanon, hogy innentől elfelejti a lányt. Nagy hatással van rá, tehát nem is tudná csak úgy elfelejteni, de nem is akarja.*
-Miért? Neked miféle terveid vannak? *kérdez vissza, hisz nem tud egy tizenéves lány fejével gondolkozni, s bár kiolvashatná a gondolatait Faithnek, de továbbra is jobban szereti, ha a lány önállóan cselekszik és beszél, na meg azt talán jobban meg is érti, mint az esetleges kusza gondolatokat.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-10, 2:04 am

*Egy kis kíváncsiság mindig jól jön, így hát most sem vagyok rest rákérdezni egy számomra igen csak fontos dologra, ami nem más, minthogy mi történne akkor, hogyha egy másik vámpír akarná a vérem, szóval megtámadna, mert hogy önként nem adnám, az is biztos. Ahogy viszont a komoly arcra nézek, felsejlik bennem az, hogy Demetrius mintha féltékeny lenne, amely máris mosolyt csal szép arcomra.*
- Hé... azért csak lassan. Én nem vagyok a tiéd, csakis a saját magamé vagyok... Egyébként is, a többiek honnan tudnák, hogy a tiéd vagyok, hogy a te szavaddal éljek? Nincs a homlokomra írva... *teszem fel a nagy kérdést, de csak azután, miután tisztáztam vele, hogy azért nem tekintsem rám úgy, mint valamiféle tárgyra, mert azt nagyon, de nagyon nem nézem jó szemmel, viszont az már jobban esik, amikor látom rajta, hogy másnak nem engedélyezné meg, hogy hozzám érjenek. Végülis, még jó, hogy a fővámpír talált rám és nem valaki más, bár akkor még Demetrius is csak egy egyszerű vámpír volt a sok közül, mégis... bennem megmozgatott valamit. *
- Igaz-igaz, én is hasonló célokra törekszem, de másképp. *bólintok végül rá szavaira, de a beszélgetést most nem akarom a sulim felé terelni, jobban érdekelne inkább az, hogy most kettőnkkel mi lesz ezek után, így kérdezek is rá minderre, de szavait hallva azért máris jobban dobog a szívem, mivel izgultam, hogy mit fog mondani. Biztosan akar majd mást is rajtam kívül, de ezzel most nem tudok mit csinálni, így hát picit közelebb lépek hozzá, főleg amikor hallom, hogy már az én terveimre kíváncsi.*
- Én veled akarok lenni! *biztosan röhejesen hangozhat, hogy egy 18 éves lány egy vámpír kedvese akar lenni, főleg úgy, hogy még alig tudunk egymásról valamit és hogy valószínűleg a mérge miatt is mondom mindezt, de most ezt érzem és szemeimből is ezt olvashatja ki. Tetszik nekem, nem is kicsit és valahogy csak ő jár a fejemben és nem tagadom, az is pluszt ad, hogy most már ő a vámpírok vezére, azért ez nem kis dolog. De hogy mit szól mindehhez Demetrius, én arra lennék kíváncsi.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-10, 2:33 am

*A leányzó egyre több dolog felől érdeklődik, így végül arra is rákérdez, hogy mit szólna ahhoz Demetrius, ha az egyik társa akarna belőle inni. A komoly arc és a kemény szavak talán elég árulkodóak lehetnek Faith számára, viszont ő mégis azon akad fenn, hogy nem Demetrius tulajdona, s a többiek sem tudnak kettejükről.*
-Az lehet, de már hozzám tartozol. És hogy honnan tudnák? Onnan, hogy elmondod. Próbálja csak megkockáztatni valamelyik, hogy vajon igazat mondasz-e. *egyelőre nem nagyon érdeklik társai, mivel Nikolai kivételével még mind egytől egyig Darius gyermekei. Egyedül Willow az, akit nem akarna még megölni, a többiekkel hidegvérel képes lenne végezni, ha bármelyik Faithre fenné a fogát. Úgyis úgy csapatot akar majd alapítani, saját gyermekeket teremteni, akik tényleg hozzá tartoznak. De a komolyság mellett azért még egy mondatot hozzáfűz a vámpír.*
-De ha gondolod, ismét a ghoulommá tehetlek, akkor már senkinek nem lehet kérdéses a dolog. *egy félmosoly is megjelenik arcán, miközben a lánykát cukkolja, mivel tudja jól, hogy nem szerette, hogy a ghouljává tette, s nem valószínű, hogy újra az akarna lenni, főleg nem önként. Na de felvetül a hatalommánia is, amivel Faith vádolja meg a vámpírokat, de Demetrius gyorsan vissza is vág, mire a lányka se tud mást tenni, mint rábólintani.*
-A módszer mindegy, ha a végeredmény ugyanaz. *feleli egyszerűen a férfi. A következő kérdés viszont már fogósabb. Eddig csak afelől érdeklődött Faith, hogy mi történt aznap a kastélyban, s ez milyen kihatással van rájuk, leszámítva az előbbi belőle ivós kérdést, de most kifejezetten arra tér rá, hogy mi lesz úgy eleve kettejükkel. Demetrius nem is rest megadni az őszinte választ, hisz mi értelme lenne hazudni, mikor tényleg ugyanúgy gondolja a dolgokat, mint eddig, hogy ha úgy alakul, akkor találkoznak, s alakul, ami alakul közöttük. Sőt, most már aztán végképp bármikor elviheti magával a lányt a kastélyba, senki nem szólhat bele. Viszont ha már Faith ilyesmikkel áll elő, hát ő is felteszi a nagy kérdést, hogy a másik mit akar, milyen tervei vannak esetleg. A hirtelen rávágott válasz igencsak meglepi a vámpírt, így szemei el is kerekednek, úgy figyeli az elég közül álló leányzó arcát.*
-Eddig úgy tudtam, ahogy azzal Riley gyerekkel tervezed a jövőd, mivel ő varázsló, akárcsak te, nem pedig vámpír, mint én. *ilyen konkrét kinyilatkozásra egyáltalán nem számított a férfi. Tudta, hogy tetszik a lánynak, ahogy azt is, hogy ez részben a harapások okozta méreg felszabadulásának köszönhető, de hogy konkrétan már vele is akarna lenni, az már igencsak meglepő. Nem is igazán tud most mit mondani, tényleg meglepte a másik, így csak figyeli a szép arcot, s anélkül, hogy a lány fejébe nézne, próbálja megérteni a másik gondolatmenetét.*

//fagy//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-13, 12:26 am

//olvadunk//

*Először még nem gondolok arra, hogy mi is lesz akkor, hogyha esetleg egy másik vámpír is akar belőlem inni, de ahogy Demetrius szavait hallgatom, tehát hogy csak mondjam el nekik, úgyse lesznek oly bolondok, hogy kockáztassanak, lassan bólintok, miközben a rideg szemekbe nézek.*
- Igazad van, de erre most nem gondoltam. *ismerem is be neki, mert már nem vagyok egy buta lány, azért ez számomra mégsem teljesen egyértelmű. Amikor viszont a ghoulság szóba jön, picikét elgondolkodok a szavain, majd végül tekintetem a vízesés felé vándorol, de csak kis időre, hogy ez után ismét a vámpírra nézhessek.*
- Én nem bánom, ha ezt szeretnéd. *buknak ki belőlem végül a szavak, mik furán hathatnak, de ez az igazság, tényleg nem érdekel, hogyha ismét a szolgája vagyok, mivel így is képes bármire kényszeríteni, amire csak akar, de hát hiába állnék ellen, tetszik nekem, már csak magam miatt sem ellenkeznék akaratával. Ahogy viszont minden eseményt túltárgyalunk, amelyek a kastélyban történtek, szóba hozom magunkat, tehát kettőnk kapcsolatát is, majd egy olyan mondat hagyja el ajkaimat, amelyekre láthatóan ő nem számított, így csak továbbra is figyeljük egymást, de a szavaira csak elmosolyodom kicsit.*
- Ryannek hívják és már nagyon régóta nem láttam. És mivel te megparancsoltad, hogy nem beszélhetek vele, így még egyértelműbb, hogy sikerült a terved, eltávolodtam tőle és most hozzád vonzódom, a vámpírhoz és nem a varázslóhoz. *fejtem ki neki a dolgokat és igen, részben őt hibáztatom mindezért, részben a mérgét, de egy nagy részben azért saját magamat is, mivel én is vele akarok maradni, így végül csak teljesen közel lépek hozzá és kezeimmel átölelem derekát is, majd fejem a mellkasára hajtom, így bújva hozzá, ölelve át.*
- Még régebben valóban azt mondtam, hogy nem lennék veled, de azóta minden más... *mondom halkan, hiszen közelebb kerültünk egymáshoz és érzem, hogy akarom őt. El se engedem még, csak hideg testéhez simulok, majd lassan felemelem a fejem.*
- Bár sejtem, hogy egy vámpírnak nem kell egy 18 éves lány, főleg nem egy boszorkány... amikor bárkit megkaphat és bárkivel elszórakozhat. *ezt már kevésbé jókedvűen mondom és hangomba is furcsa szomorúság vegyül, de hát nincs mit tenni, tényleg ezt érzem és ki is mondom, ahogy eddig is tettem.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-13, 12:51 am

*Nem valószínű, hogy a Darius elleni sikeres lázadás után bárki megkockáztatná, hogy szembeszálljon Demetriussal, így a férfi bizton állítja, hogy ha Faith kijelenti, hogy hozzá tartozik, senki sem fogja megharapni őt. Na de hogy ne csak ezzel álljon elő, hanem kicsit cukkolja is a lányt, az újbóli ghoulságot is felveti a férfi, arra számítva, hogy a lány majd hirtelen csattan fel, s kezd el tiltakozni kézzel-lábbal, akárcsak a múltkori alkalommal. De mégsem ez történik, Faith a legkisebb ellenkezés nélkül rábólint a dologra, hogy ha Demetrius ezt akarja, hát legyen. A férfi álla majd' leesik, s kissé fel is vonja szemöldökét.*
-Mi van veled? A múltkor még gyűlölködve ellenkeztél a ghoulság ellen, most pedig simán belemennél? *néha tényleg nem érti ezt a lányt. Amire egyszer így reagál, arra legközelebb homlokegyenes fordítva. Demetrius viszont most nem gondolta komolyan iménti szavait, nem szándékozik újra a szolgájává tenni a szépséget. Viszont nem ez az egyetlen igazán meglepő kijelentése Faithnek ma, hanem az is, mikor őszintén kimondja, hogy együtt akar lenni Demetriussal, közös jövőt képzelt el maguknak. Erre azért nem számított a vámpír, hisz tényleg több száz év van közöttük, ráadásul ő vámpír, míg a lány egy boszorkány. Nem túl gyakori páros. Na meg amúgy is, a lányka nemrég még Ryan-nel akart közös életet, amit fel is emleget most a vámpír, bár a névre nem emlékezett jól.*
-Megparancsoltam, igen. Egy hétre nagyjából, amíg a ghoulom voltál. *jegyzi meg, s fogalma sincs róla, mennyit tud Faith a ghoulság idejéről vagy hatásairól. Hirtelen most nem is tud mit mondani, mivel tényleg nem számított rá, hogy ilyen közel kerül a lány szívéhez. Persze neki is nagyon tetszik Faith, és olyan dolgokat mozgatott meg benne, amiket már rég senki, s még saját gondolatait sem tudta hová tenni, így ez a kijelentés most csak még jobban összekuszált mindent. Szinte nem is látja pár pillanatig a lányt, ahogy gondolataiba merül, csak azt érzi meg, hogy Faith átkarolja derekát, s hozzábújik. A férfi lepillant rá sötét szemeivel, majd hallgatja az újabb szavakat, s közben ő is átkarolja a másikat.*
-Faith. Az én életem nem olyan, mint a tiéd. Nappal nem tudok kimozdulni, csak éjszaka. Nekem lételemem a gyilkolás és a vérszívás, a természetemből adódik. Nem hiszem, hogy ilyen társra vágynál az előtted álló életedben. *mondja halkan, de ez csak egy része a dolgoknak. Természetesen nem csak a lányka dolgait látja most maga előtt Demetrius, hanem azt is, ami a múltban történt, az ő múltjában. Mindaz, amiről eddig talán csak Willownak mesélt, annak a nőnek, akit bár kedvel, mégsem engedett magához túl közel.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-13, 1:02 am

*Túlságosan is tetszik nekem és talán ez miatt se akarok ellenkezni vele, azt akarom, amit ő akar és így akár kész vagyok a ghoulja is lenni, hogyha úgy kívánja, de ahogy nézem, hogy mekkora meglepetés éri, csak cseppet elpirulva sütöm le szemeimet a kérdése hallatán és nyelek is egy picit.*
- Gondoltam legyen úgy, ahogy te szeretnéd. Ha akarod a ghoulod leszek és szolgállak a sulin belül. *nézek vissza végül szemeibe, de nemsokára minden megváltozik, a beszélgetésünk még komolyabb lesz, így hozom szóba azt, hogy vele lennék és nem vagyok rest elmondani azt sem, hogy miért.*
- Egy hétre? Én ezt nem tudtam és... ő se keresett engem. Mintha már nem kellenék neki, nem tudom Demetrius, de most nem is ő érdekel. Csak nem hirtelen rá akarsz beszélni, hogy vele legyek? Milyen érzés lesz tudnod, hogy őt csókolom, ő simogathat, vele bújok egy ágyba, megkötözhet... bánthat engem? *nézek bele most már igen komoran a szemeibe, bizony erre kíváncsi vagyok. Ha a vérivásra ennyire féltékeny, akkor szerintem ezt se nézné jó szemmel, de végül ahogy telik az idő, nemsokára oda is bújok hozzá, átölelve a férfit és szépen hozzá is bújok, amit most ő se utasít el, de mégis, szavai másról árulkodnak, mint kezei.*
- Meglehet, hogy igazad van... *sóhajtok fel kissé, majd mosolyodom el lágyan és szépen el is engedem, kibújva erős karjai közül, de arcom nem árulkodik most szomorúságról, ugyanis már fel voltam készülve erre a válaszra.*
- Akkor maradjon minden úgy, mint eddig? Nekem az is megfelel, csak nem akarom, hogy az érzéseim miatt kerülj vagy eltolj magadtól. *tehát azért, mert már nem csak egy férfiként tekintek rá, ki tetszik nekem, annál több van itt és ezt szerintem Demetrius is tudja, éreznie kell, ha eddig nem is, most már mindenképpen.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-13, 1:29 am

*Bár a ghoulság említése Demetrius részéről cseppet sem volt jelenleg komoly, csak kicsit fel akarta húzni a lányt, Faith azonban zokszó nélkül rábólintana a dologra, ami szemmel láthatóan meglepi Demetriust, így a lányka magyarázkodni is kezd.*
-Nem gondoltam komolyan a dolgot. Pillanatnyilag nincs szükségem ghoulokra. *csóválja meg a fejét a vámpír. Sokkal inkább a saját kis klánját igyekszik majd bővíteni,de ahhoz is idő kell, mert túl sok új, fiatal vámpír csak az agyára menne egyszerre. A sulin belüli szolgálásnak pedig egyelőre nem látja semmi hasznát a férfi, hisz nem szerepel a tervei között az iskola lerohanása vagy hasonló, megfelelnek neki a szigeten kószáló emberek is, főleg, amíg Sideris is az épületben van, aki elég látványos bemutatót tartott jócskán megnőtt erejéről. Az előző alkalommal eléggé Demetrius felé billent a mérleg, mikor találkoztak, de akkor a nő még fiatal lány volt. Mostanra azonban erős boszorkány lett, s nemcsak, hogy kiegyenlítette a két oldalt, de talán még maga felé is billentette a mérleg nyelvét, így jobb nem kekeckedni vele, főleg addig, míg nincsenek saját, hű gyermekei. Na de most inkább saját magukról van szó, na meg Faith korábbi barátjáról, s arról a téves hitről, amiben a lányka élt eddig. Az egy hétre való visszakérdezésre csak bólint egyet a vámpír, majd hallgatja tovább a lányka szavait, miszerint Ryan nem is kereste őt. De ezután azzal is előáll a lány, hogy vissza akarja őt terelni a fiú karjaiba, mielőtt azonban még Demetrius válaszolhatna, a lányka sorolni kezdi, miket csinálna Ryannel, mire Demetrius szemöldöke összébb szűkül, egészen addig, míg...*
-Megkötözne? *szöknek a magasba hirtelen szemöldökei, majd lassan kaján vigyor ül ki a férfi arcára.*
-Egy szóval sem küldtelek vissza annak a kölyöknak a karjai közé. Úgy pedig végképp, ha ilyesmikkel is múlathatjuk az időt. *miért tagadná, hogy szeret a lánnyal lenni? Elég tüzes és heves kis vadmacskáról van szó, aki már eddig is megmutatta vad énje egy részét, de erről a kikötözős, bántós részről még csak most hall először Demetrius, de eléggé felcsigázta a gondolat. A lányka hozzá is bújik, s ő sem tolja el magától, sőt, át is karolja a szépséget, de neki ez a közös jövő még mindig nagyon furcsán hangzik, s ezt Faithnek is elárulja, s úgy tűnik, ezzel a leányzó is egyetért. Bár érezhetően szavai nem a legőszintébbek, de talán a szíve mellett most az esze is szót kért. El is ereszti hát a vámpírt, majd egy újabb kérdéssel áll elő, mire Demetrius sóhajt fel.*
-Többet nem tudok ígérni. Nekem is furcsa ez a helyzet, mivel nem így szoktam hozzáállni az emberekhez, főleg, ha varázslók vagy boszorkányok... *jegyzi meg, s talán Faith is értheti, hogy mire céloz.*
-Azt viszont megígérhetem, hogy nem foglak emiatt elkerülni. Ha mindketten épp erre járunk, és meglátlak, nem foglak elkerülni, ahogy eddig se tettem. *eléggé kavarognak benne most az érzések, amihez cseppet sincs hozzászokva Demetrius. Azt már megszokta, hogy a gyűlölet, a gyilkolási vágy és hasonló sötét, kegyetlen érzések járják át testét, de ez a lány teljesen más hatással van rá, ami részben kellemes, másrészt viszont ijesztő is egyben.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-13, 1:41 am

*A ghoulságot hamar túltárgyaljuk, majd ez után jöhetünk mi, tehát elárulom neki érzéseim és pár dologgal kapcsolatban tisztázzuk is a helyzetet, melyeket simán félre is érthettem, de most sorolni kezdek, méghozzá nem mást, mint Ryant és engem, tehát a mi kapcsolatunk bizonyos részleteit, melyek közül egy dolog az, ami igen csak felkelti Demetrius érdeklődését, így vigyorodom el én is.*
- Én szeretem, ha a másik irányít, már tapasztalhattad, de megkötni még nem akartál, se bántani vagy bármi. *öltöm ki rá nyelvem, mivel ez tényleg így volt, nem kényszerített olyasmire, amibe nem mentem volna bele, pedig én is néha megjátszom magam, tényleg szeretem, ha durván bánnak velem.* - Talán még abba is belemennék, hogy megvágd a testem, de persze csak ha viszonozhatom. *csillannak meg szemeim is, így hozakodok elő különféle erotikus játékokkal, amelyek véresek, ahogy azt mindketten szeretjük.*
- De a kérdésemre még nem válaszoltál. Nem lennél féltékeny? El tudnád viselni, hogy mással vagyok? *bukik ki belőlem a kérdés, majd ha megkapom a választ, egy időre meg is ölelem őt és végül nem vagyok rest meghallgatni véleményét is, mely annyira nem tetszik, de el kell fogadnom, tehát elfogadom azt és végül már eleresztve a másikat nézek rá.*
- Nagyon jól is teszed, de azért néha magadtól is akarhatsz látni, nem csak a véletlen összefutásra kell hajtanod vagy bemegyek a vámpír fészketekbe és ott kereslek. *tekintek rá csillogó szemekkel, majd pálcám kezembe kerül hirtelen és Demetrius mellkasa felé irányítom azt.*
- Reducto! *a taroló átoknak hála talán sikerül ledöntenem a lábáról, így pálcám el is teszem és sietek felé, hogy nemsokára szó szerint rámászhassak, kezeit lefoghassam és úgy nézzek a szemeibe. Tudom én, hogy simán kiszabadulhatna, de nem akarom, hogy csak ott ácsorogjon, vegyen már észre, hiszen itt vagyok. Fekete tincseim arcába hullanak, ajkam pedig az övéhez ér és kissé meg is harapom, vérét kiserkentve, nem érdekelve, hogy ez ismét ghoulsággal jár majd és már csókolom is hosszan, vadul, miközben kezeit erősen szorítom le a földre. Hiányzott már, a teste, a csókja, egész valója, így képtelen vagyok engedelmeskedni eszemnek és az ösztöneimre hallgatok.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-13, 2:13 am

*Tényleg félreértette a szépség Demetrius szavait, ugyanis ő nem szándékozik visszaküldeni őt a sráchoz, egyszerűen csak rákérdezett, hogy mi az oka annak, hogy eddig Ryannel képzelte el a jövőjét, most pedig már vele, egy vámpírral. Amikor viszont a lány féltékennyé akarja tenni a vámpírt, s felsorolja, mi mindent tehet vele Ryan, a megkötözés szócska eléggé meglepi a férfit.*
-Nem, megkötni még tényleg nem próbáltalak. De hogy bántani nem-e? Ezt úgy mondod, mintha sose bántottalak volna még. *jegyzi meg egy félmosoly mellett Demetrius, s láthatóan nem nagyon zavarja az a tudat, hogy bizony már tett kárt ebben a szépségben. Faith viszont továbbviszi a megkötözős játékot, s már a vagdalkozást is beleveszi, mire Demetriusnak felcsillannak a szemei.*
-Perverz kis dög vagy, tudsz róla? *persze az arcán látható mosoly nem arról árulkodik, hogy mindez ne tetszene a vámpírnak, sőt, eléggé felkeltette az érdeklődését a lányt. A legutóbbi alkalmakkor normális együttlétben volt részük, persze csak ha a vérszívást leszámítjuk, ez viszont megint egy új szint lenne, amit minden bizonnyal meg is fognak lépni, csak az a kérdés, hogy mikor. Na de Faith nem hagyja, hogy a téma teljesen elterelődjön, s ismét visszatér a féltékenység kérdésére, mire Demetrius csak közelebb lép hozzá, s mélyen a sárga szempárba tekint.*
-Kitépném a kezét, amivel hozzád ér, és letolnám a torkán, vagy azzal szögezném a falhoz. *jelenti ki komolyan, majd végigsimít az szép arcon.*
-Mint mondtam... te már hozzám tartozol. *igyekszik nem azt mondani, hogy "az enyém vagy", még ha azt is gondolja, mivel Faith inkább ezt a finomabb verziót szereti hallani, még ha Demetrius számára ugyanazt is jelentik. Végül jön az ölelés is, amit a vámpír is viszonoz, viszont a közös jövő gondolatával még mindig nem tud mit kezdeni, hisz nagyon rég nem gondolkozott ő már ilyesmiket, s nem is nagyon érzett hasonlót, mint amit ez a lány váltott ki belőle. Amikor viszont elválnak testeik, kijelenti, hogy nincs oka rá, amiért kerülné Faithet, így a lány továbbra is számíthat a találkozókra, ha épp mindketten a sziget azonos részén járnak. Faith viszont nem elégszik meg ennyivel, sűrűbben akarja látni a vámpírt, szavaira pedig a férfi arcára ismét mosoly fut.*
-Milyen bátor lettél hirtelen azzal a kastéllyal szemben. *jegyzi meg, de nincs ellenére, hogy sűrűbben lássa a lányt, bár az is igaz, hogy a ghoulság nélkül nem olyan könnyű magától felkeresnie őt, lévén a Mysterio közelébe nem akar menni, ez pedig elég nagy sziget, s nem biztos, hogy mindig ugyanarra kóborolnak. Ekkor viszont újabb meglepetés éri a férfit, mivel hirtelen Faith pálcája szegeződik rá, így szemei összeszűkülnek. Szólásra nyitja száját, de mielőtt egy hang is kijutna onnan, már érzi is mellkasánál az erős lökést, amitől vagy két métert repül hátra, s végül tompa puffanással terül el a földön. Egy kis porfelhő is felszáll körülötte, majd már fel is kapja fejét a földről, s komor arccal tekint a lányra, aki hirtelen már rá is veti magát, meleg kis kezei az ő jéghideg csuklójára markolnak, s úgy igyekszik a földhöz szorítani kezeit, miközben hosszú, fekete haja is az arcába hull.*
-Mi a fenét... *kezdené a kérdést, de a lány már le is csap ajkaira, s vadul, véresen csókolni kezdi. Egy ideig hagyja élvezkedni a lányt Demetrius, de aztán... hirtelen fordul a kocka, s szélsebesen fordítja le magáról a lányt, de csak azért, hogy maga alá teperje őt. Kezei közben kiszabadultak, s most ő szorítja erősen a leányzó csuklóit.*
-Szóval a durvulást kedveled. Nem vagyok semmi jó elrontója. *vigyorog a férfi, majd szemfogai megcsillannak ajkai alatt, s a következő pillanatban már le is csap a csinos nyakra, s vadul szívni kezdi a vért. Arra azért ügyel, hogy ne legyen olyan vadállat, mint Darius, de ha egyszer ez tetszik a lánynak, hát tőle megkaphatja. Közben a kis csuklókat is erősen szorítja, majd egyszercsak felkapja fejét, ajkáról pedig csöpög a vér. A sárga szempárra pillant, s a következő pillanatban már folytatja is a vad és véres csókot, melyet a leányzó kezdeményezett.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-13, 2:30 am

*Most, hogy ilyen témák felé terelődünk, cseppet furcsálom is, hogy ilyen nyíltan merek beszélni ezekről a szexuális dolgokról, de valahogy Demetriussal minden más és csak huncut mosolyomat láthatja, miközben már a bántalmazásomról beszél.*
- Jólvan, igazad van. De azért remélem, hogy egyszer majd azt a kötözést is kipróbáljuk. *kacsintok rá pajkosan és még tovább is megyek, így hozva fel a következő segédeszközt, amely nem más, mint egy tőr lenne, amivel szintén szívesen eljátszadoznék és ahogy érzékelem, Demetriusnak is tetszik az ötlet.*
- Csak annyira, amennyire Te! *talán ezért is illünk mi olyan jól össze. Más biztosan sikongatna a kezei alatt, én viszont élvezném a szenvedő alany esetét is, tehát talán ezzel is fogtam meg olyan nagyon ezt a vámpírt. Viszont egy kérdésre nem kaptam még választ, pedig nem kicsit lennék kíváncsi ám rá, így kérdezek rá újból és ahogy érzékelem, most valami nagyon komolyat fog mondani, ugyanis közvetlen elém lép és szemeimbe tekint, majd már hallom is jeges szavait.*
- Akkor azt hiszem, hogy senki más se érhet hozzám... rajtad kívül. *pislogok rá egy picit ledöbbenve a szavak súlyától, mivel elég komolynak tűnnek, majd jöhet a simogatás és végül a már jól ismert szavak, hogy én az övé vagyok, senki másé.*
- Te pedig hozzám, ezt se feledd! *villannak meg szép szemeim, ugyanis nem árt tudnia, hogy én se tűröm el, hogy mást csókoljon vagy bármi, tehát csak normálisan igya a vért a szerencsétlenekből, mert én is képes vagyok őt bántani, ha olyat tesz, ami nem tetszene. Bár nem vagyunk együtt, de ez most nem számít, valahol mégis egy párt alkotunk, hála a féltékenykedésünknek és éppen ezért is akarom őt gyakrabban is látni, nem érem be kevesebbel és akár a kastélyba is képes lennék elmenni hozzá.*
- Ha már a fővámpíré vagyok... ennyit csak szabad. *mosolyodom el kissé, majd végül jöhet a támadásom is, ami szépen be is válik, így repül egy picit a vámpír, én pedig hamarosan rá is csüccsenek, hogy kezeimmel lefoghassam hideg kezeit. Elég volt a beszélgetésből, őt akarom, érezni akarom a csókját, ahogy velem foglalkozik és nem csak szavakkal vagy nézésével, hanem teljes testével, ahogy hegyes fogait is belém mélyeszti, mert már nem tudom tagadni, függök tőle, akarom, hogy a véremet vegye időről időre. A kérdést is hallom, de nem törődöm vele, csak ajkába harapom, majd durván csókolni kezdem, így válok ismét a ghouljává, tehát ha kellek neki, már tud szólni, de aztán már csak azt érzem, hogy a hátam a hideg fűre kerül és nemsokára az én kezeim lesznek leszorítva. Kissé fáj most mindez, de nem érdekel, csak csillogó, sárga szemeimmel figyelem a vámpírt.*
- Csak a te durvulásod... *lihegem picit, miközben éles fogait világítja meg a hold fénye. Félelmetes egy ellenség, ezt tudom, de annál csodálatosabb szerető, így kissé felsikkantok, ahogy fogai a húsomba vájnak és automatikusan próbálom kezeimet kiszedni a szorításból, de ez esélytelen, túl erős, de hamar érzem ám a gyönyört, egész testem megremeg és valami csodás forróság fog el, így fordítom el fejem, igyon csak még és még, miközben már a csillagok is egyre inkább ragyognak az égen. Halkan felnyögök, miközben nem vagyok rest élvezetemnek hangot is adni, de amikor elenged, csak fejemet felé fordítom, megfigyelve véres ajkát és fejemet is kissé megemelem, szinte sóvárgom csókja után, amit meg is kapok azon nyomban. Bár picit kába vagyok, ez most nem számít, nyelvét akarom az enyémen élvezni, vadul táncolni, amit el is érek, így csókolom hát egyre tovább, vadabbul,miközben felső testem is feljebb emelem, az övéhez nyomom, akarom őt, ahogy mindig ilyenkor, pedig vissza kellene fognom magam, hiszen itt hideg is van és bár ezen tudnék segíteni, akkor se lehetek egy szajha, aki mindig odaadja magát neki, így szakítom meg a csókot is kissé.*
- Ma nem... nem lehetek a tiéd. Nem lesz mindig az, amit akarsz. *mosolyodom el gonoszul, jelezve felé, hogy amit én akarok, az fog itt történni és most nem fogok vele már csak azért sem lefeküdni. Oh, pedig egész testem azt kívánja, szinte elolvadok a közelében, ahogy a fogát nézem, szemeit, tehát egész testem meghazudtol, de én most próbálok erős maradni, nem adhatom mindig oda magam, tehát ma nem fog megkapni.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-13, 3:16 am

-Abban biztos lehetsz. *vágja rá Demetrius csalóka mosollyal, majd annak nevezi a lánykát, ami: egy kis perverz dögnek. Ezt a jelzőt aztán hamar vissza is kapja, de nem ellenkezik, hisz tény, hogy etérek is elég jól megértik egymást, a gyengéd szeretőn túl mindketten szívesen előhívják a másikból a durva és vad ént. Na de a szexuális fantáziákon túl másról is beszélnek, így például a féltékenykedésről is, ami nagyon foglalkoztatja a lányt, s végül meg is kapja Demetriustól a választ, amitől mintha kissé meg is szeppenne. Szavaira csak biccent egyet a vámpír, majd miután ismét kijelenti, hogy Faith hozzá tartozik, ezt hamar a lány is leszögezi, mire a vámpír ajka ismét mosolyra húzódik.*
-Hogy is felejteném. *a vadul felvillanó szemek viszont tényleg arra utalnak, hogy Faith se fogná vissza magát, ha mással látná a vámpírt, s valószínűleg először az adott nőszemélynek ugrana neki, majd őt ismerve Demetrius se úszná meg csak úgy szárazon. A lány viszont egyre jobban kezdi kimutatni ragaszkodását, így sűrűbb találkozást is szeretne, s még azzal is előáll, hogy képes elmenni a vámpírkastélyba is, ha Demetrius nem mutatkozik egy ideig.*
-Neked még szabad, csak nehogy véletlenül megpróbálják a diáktársaid, mert nem garantálom, hogy a kastélyon belül is élni fog az alkunk. *azt biztosan nem tűrné el, hogy bárki átjáróháznak használja a kastélyt, de valószínűleg erre nem is kerül sor, mivel talán a diákok is jobban féltik az életüket annál. A beszélgetés viszont itt hirtelen megszakad, ugyanis Faith pálcát ránt, s máris megrepteti szépen kedvenc vámpírját, aki egy puffanással ér földet, némi porfelhőt kialakítva maga körül. De mielőtt még megkérdezhetné, mi ütött hirtelen a lányba, az máris rajta ül, s kezeit lefogva vadul csókolni kezdi, úgy, hogy még a bőr is felszakad kissé a vámpír ajkán. Hamarosan viszont fordul a kocka, na meg a páros is, így Faith terül el a földön, s miközben Demetrius erősen lefogja, vadul beleharap a csinos nyakba, s szívni kezdi azt az édes aranyvért, ami átjárja ennek a szépségnek a testét. Nagyon értékes ez a lány több szempontból is. Miközben a férfi vadul issza a vért, a lányka testét egyre jobban kezdi átjárni a gyönyör, melynek lassan már hangot is ad, s ez a férfit is egyre jobban felajza. Mindig így szokott kezdődni, egy harapás, a méreg, a nyögések, s a vágyak elszabadulnak. A vámpír el is ereszti a lány nyakát, hogy aztán tovább csókolhassa, s bár most ő van felül, mégis szinte a lány csókolja meg őt, annyira nyújtózkodik, hogy mielőbb érezhesse Demetrius csókját. Miközben nyelvük vad táncot jár, a lány mellei a vámpír felsőtestének nyomódnak, ami csak további jele annak, hogy most is jól fognak szórakozni, de aztán Faith megszólal, s szavai mégsem erről árulkodnak.*
-Most csak viccelsz, ugye? *kérdi a férfi hasonló mosollyal, mint a lány, majd cirogatva húzza végig hideg ujját a harapányomon.*
-Csak nem azt akarod mondani, hogy te nem ezt akarod? *szól játékosan, s egyelőre belemegy ebbe az egészbe, s nem csókol tovább, s nem is kezdi vadul vetkőztetni a lánykát, csak a nyakán lévő véres kis lyukakat simogatja, miközben a sárga szempárt figyeli.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-13, 3:27 am

*Tetszik, hogy ő is tisztában van a szabályokkal, tehát hogy rá is vonatkoznak, ő se szórakozhat senkivel, mert akkor én is ugyanúgy megtehetem, bár sejtem, hogy akkor nem élvezetből bántana, hanem képes lenne engem is szó szerint megkínozni, amíg megtanulom a leckét. Semmi kétség sem fér hozzá, vámpír és most már egy vezér, tehát példát is kell mutatnia, én viszont vállalom a veszélyt, eddig is hűségesnek tartottam magam, kívéve most, de úgy érzem, ez az újbóli összejövetel már más volt, nem olyan, mint eddig és ideje Ry-t is elengednem, had legyen boldog valaki mással, aki meg tudja neki adni azt, amit én. De ahogy rátérek a vámpír kastélyra, Demetrius szavait hallva csak lágyan elmosolyodom, miközben szemeit figyelem.*
- Megbízhatsz bennem, senkit se viszek magammal és nem mondom el másnak azt a helyzet, szóval rajtam nem fog múlni... de ha valaki oda merészkedik, az már nem az én bajom lesz. *vonogatom meg vállaimat is, de ez után túllépek a beszélgetésen, mást akarok, őt akarom, tehát pálcámmal a földre szegezem, majd már fölé is mászok kis időre, ez után pedig én magam kerülök a földre, miközben vadul csókolózunk, majd végül harapását is megérzem, mely mindig beindít bennem valamit. Meglehet, hogy nem is őt szeretem, hanem azt, ahogy a mérge a testembe kerül, de nem, ez marhaság, annál sokkal több az, amit érzek, de hát ennyi harapás után ez már nem biztos. Mindenesetre agyam most igaznak hiszi, akár csak egész testem, úgy vágyik a vámpír érintésére. Élvezem a csókunk, ahogy testünk is összeér és még többet és többet akarok, de aztán észbe is kapok, így jelentem ki, hogy ma nem leszek az övé, akármennyire is feltűzelte vágyaimat. Na de végül kezem elereszti, csak az egyiket, de a másik se mozdul onnan, ahol az előbb még volt, így érzem a cirógatást, mely most nem fáj, a harapástól a fájdalmat se érzékelem úgy, ahogy kéne.*
- Nem viccelek Demetrius, teljesen komolyan mondtam. *döntöm meg picit fejemet is, miközben érzem ám a simogatást és szemeim is kissé lehunyom idő közben, oly nehéz ellenállnom és szinte minden egyes simításnál megremeg a testem. A nyakam, a seb, minden annyira érzékeny, ezek az erogénzónák.*
- Ne csináld ezt... nem akarok mindig a tiéd lenni, már ígyis túlságosan azt gondolod, hogy bármit megtehetsz velem. *fordítom felé a fejem, de persze tudom, hogy jól gondolja és azt is, hogy vágyom rá, hogy vágyom arra, hogy magáévá tegyen, hogy durván belém hatoljon és megmutassa, ki is az úr, de muszáj egy picit kitartanom, legalább csak pár percig had érezze, hogy nem övé a teljes irányítás, mert ez azért részben mulatságos is, nekem, de egyben szenvedés is, ahogy megfosztom magamat addig is a vágytól.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-13, 3:53 am

*Lehet, hogy Faith már hozzá tartozik, s benne már nincs akkora félsz belépni a vámpírkastélyba, de Demetrius a legkevésbé sem akarja, hogy más diák is odamerészkedjen, s ezt ki is jelenti a lánynak.*
-Ha valaki oda merészkedik, az magára vessen. Magának keresi a bajt, aki egy vámpírfészekbe merészkedik. *helyesel Demetrius, s úgy érzi, ez egy kiskapu lehet a Siderissel kötött alkuban. Bár arról volt szó, hogy nem ölhetnek diákokat a vámpírok, ha netán valamelyik kis őrült magától a kastélyba tévedne, akkor már az a kategória, amire Sideris is azt mondta, hogy aki nem tudja megvédeni magát... hát akkor lesz egy kis friss hús is a kastélyban, bár azért remélhetőleg nem fognak ott kószálni a diákok. Faith jól érzi, hogy annak se örülne a vámpír, ha mást akarna magával vinni, de szerencsére ezt hamar kizárja a lány is, tehát csak nem lesz gond. Na de ahogy az náluk lenni szokott, a szavakat végül felváltják a tettek, így előbb Demetrius vágódik hanyatt a földön egy kis varázslatnak hála, majd némi csókcsata után Faith kerül alulra. A lány nyaka ismét meg lesz lékelve, s a vámpír már szívja is magába a vért, cserébe édes endorfint szabadítva fel a szépség testében, s testük is újra összefeszül, bár egyelőre még a ruhák közéjük állnak. Mielőtt azonban még tovább korbácsolnák vágyaikat tetteikkel, a lányka hirtelen szakítja meg a csókot, ellenkezve az újbóli aktus ellen, mire Demetrius kissé értetlenül néz rá. Faith azonban csak ragaszkodik ahhoz, hogy nem akarja ismét odaadni magát vámpír szeretőjének, a férfi viszont jól ismeri azokat a pontokat, amiknél hatni lehet a lányra, így a nyak, s rajta a harapás is ilyen, amit lágyan cirógatni is kezd, miközben a sárga szempárt figyeli. Érzi is a lányka testének minden egyes rezdülését, ahogy Faith behunyt szemmel élvezkedik, majd ismét hallja a szép hangot, mire csak felnevet kissé.*
-Vámpír vagyok, még szép, hogy ezt gondolom. Bárkivel bármit megtehetek. *szemében másoknak talán ijesztő fény csillan, de hogy mindez Faithre milyen hatással van, az megint más kérdés. A csalóka félmosolyra húzódott arc is biztos sokak hátán felállítaná a szőrt, de Demetrius csak tovább figyeli a szép arcot.*
-Szóval... győzz meg róla, hogy nem akarsz velem lenni, és elengedlek. Már ha tényleg képes vagy rá. *egy vércseppet még megérez a szája szélén, így azt lenyalja onnan, s közben a seb cirógatását sem hagyja abba.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-13, 4:10 am

*Nem érdekelnek jelen pillanatban a többiek, csak én és Demetrius, így hát nem vagyok rest cselekedni, hogy ismét érezhessem csodálatos csókját és hosszú percekig falhassuk egymást, de a harapásra most nem számítok. Múltkor nem harapott meg ilyen hamar, az nélkül élvezte a velem való létet, most viszont azonnal kap az alkalmon, de nem ellenkezem, úgy érzem, hogy joga van hozzá és számomra is kellemes érzés most mindez, de a vágyakat is érzem, ahogy felfokozódnak bennem, mégis igyekszem őket a helyükre utasítani, tehát ellenállni a férfi csábításának. Nem akarok ismét az övé lenni, nem tehetem már meg ezt továbbra is, szóval csak ellenkezni kezdek, bár nem túl meggyőzően, főleg, mivel a cirógatás a seb körül is izgató, akár csak a méreg a szervezetemben, illetve a vámpír közelsége, ajka érintése... Csak megremegek időnként, majd végül még egy kemény mondatra futja tőlem, tehát amivel szeretném kijelenteni neki, hogy nem, nem tehet azt, amit csak akar, velem legalábbis nem, de amikor meghallom a nevetését, majd utána a szavait, mely szerint azt tehet, amit akar, csak nyelek egy aprót. Nem, nem szoktam félni tőle, csak időnként, bizonyos szituációkban, de most, ez az ijesztő tekintet mégis csendre int és sütöm le szemeim, mert akárhogy is nézzük, igaza van. Eddig ellen tudtam neki állni, egy ideig, de amióta közelebb engedtem magamhoz, semmit se jelent, hogy mágus vagyok, azt csinál velem, amit akar.*
- Ilyenkor annyira gyűlöllek... tudod, hogy nem tudlak meggyőzni, mert nem is akarlak igazából... *harapok ajkamba, miközben kezem elveszem most már fejemtől, majd a férfi ajkához érintem, így érve hozzá ismét éles fogaihoz. Igen, tényleg ő nyert, nem tudom meggyőzni saját igazamról, mert még mindig ő az úr. Mellette akkor se vagyok teljes, az igazi Faith nem hunyászkodna meg vagy adná meg magát, de itt úgy tűnik, hogy én veszítettem, de egyben nyertem is: Őt. Csak lágyan kezemet az ajka elé emelem, majd úgy tartom, hogy a csuklómat láthassa, a lüktető ereket.*
- Úgy érzem, hogy mindig veled akarok lenni... de ezt a sulim miatt nem tehetem meg. Pedig olyan jó lenne... *bár több emlékkel, mint a múltkor, de tényleg ismét eltöltenék a vámpírral egy hosszabb időt, tehát utalásomat talán érteni is fogja.*
- Úgy érzem, hogy kötődöm hozzád. *mosolyodom el lágyan, várva, hogy csuklómba harapjon, majd ez után végre ismét egymáséi legyünk. Nem is értem magunkat, nem akar velem lenni, de mégis ugyanolyan, mintha együtt lennénk: csókolózunk, lefekszünk egymással, sőt, még azt is megmondjuk, hogy nem lehet a másikunk mással, mert akkor abból gondok lesznek. Kérdem én, miben más ez egy kapcsolattól? Szerintem semmiben és most, hogy így ezt levezettem magamban, egyre inkább vágyom arra, hogy kedvesem karjai közé kerüljek, még közelebb hozzá.*

//fagy//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-14, 12:58 am

//olvad//

*Vad csókcsata veszi kezdetét, melyet eleinte a lányka kezdeményez, de aztán Demetrius veszi át a vezető szerepet, sőt, ő már mást is csinál. Nem bírja megállni, hogy ne mélyessze hegyes fogait Faith nyakába, s most vadul kezdi magába szívni a vért, mire egyre jobban felhúzza mind a lányt, mind pedig saját magát. Bár Faith most próbál ellenkezni, s a vámpír meg is adja a szabadulás lehetőségét, de csak akkor, ha képes tényleg meggyőzni arról őt, hogy nem akarja most ezt az együttlétet, hogy nem vágyik rá. Persze ő is tudja, hogy ezt hiába várja a lánytól, s bizony hamarosan meg is hallja a szavakat, miszerint jól gondolta.*
-Ha nem akarsz, akkor miért ellenkeznél? *kérdi, miközben szemei is megcsillannak, ahogy Faith a szemfogához ér. Nem mozdul el, csak várja, hogy mit szeretne a lány, illetve hagyja, hogy azt tegyen, amit most szeretne. Végül viszont Faith csuklójával találja magát szembe, ahogy azt kínálja fel neki a lány.*
-Talán egyszer majd eljön az ideje. Ki tudja még, mit tartogat a jövő. *suttogja bele Demetrius a lány csuklójában, s végig is nyal az ereknél, de nem harapja most meg a másikat.*
-De egy "pár napra" bármikor szívesen látlak a kastélyomban. *egy mosoly is kiül a férfi arcára, s a pár nap némileg máshogy lesz kiejtve, egy kis célzással talán, hogy majd kiderül, mennyi is lesz az a pár nap, ha Faith ismét a vámpírkastélyba látogat. A kötődést hallva viszont csak megnyalja ajkát a férfi, majd huncut tekintettel néz a lányra.*
-Hát persze, hiszen ittál a véremből. *bár most csak kis mennyiség jutott a lány szervezetébe, az már mégis dolgozhat, na meg a korábbi ghoulság sem volt még túl rég, bár azért sejti Demetrius, hogy Faith most nem egészen erre gondolt.*
-Szóval... mit is szeretnél csinálni? *kérdi végül a vámpír, s hideg keze a lányka hasához ér, s haladni kezd lassan felfelé a vörös blúz alá.*
-Játszunk vadul... vagy úgy mint eddig? *kérdi, a mondat első felénél végig is karmolva a leányzó oldalán.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-14, 1:06 am

- Csak azért, mert imádok ellent mondani neked. *mosolyodom el huncutul, miközben kezem a fogához érintem és már szóba is hozom a kastélyt, ahova elmennék szívesen ismételten, oly rég jártam már ott, de most még nem visz el oda, ez kiérződik a hangjából és nem is oly nagy kár, ugyanis nemsokára órát kell tartanom a másodikosok számára, tehát kötelességeim is vannak. Egy kis nyalást érzek a csuklómnál, de semmi többet, így visszahúzom a kezem, ezek szerint nem kell most neki a vérem és már szavait is hallgatom.*
- Tudod jól, hogy bármikor mennék, de majd ha leadtam az első órám. Én is tanítok, méghozzá a tűzzel való bánásmódot. *mosolyodom el kissé, direkt így mondva mindezt, tehát hogy értse Demetrius is. Ahogy viszont a kötődést is elmondom neki, érzem, hogy másképp érti a dolgokat, így lágyan csóválom meg a fejemet is, nem akarom, hogy félreértsen.*
- Nem úgy értem, tudod jól. *nézek rá durcásan, de végül keze a felsőm alá kerül, én pedig csak kissé megremegek keze alatt, miközben kíváncsian figyelem sötét szemeit.*
- A vad jobban tetszene! Bár kíváncsi vagyok, hogy mire gondolsz alatta. *ragyognak fel szemeim, miközben most már a szabad kezem a férfi felsője alá bújik, így érintem hát a jéghideg bőrt. A másik kezem valószínűleg még mindig le van fogva, de hát engem ez nem zavar. Azt sejtem, hogy a kötőzésre és a késekre majd nála kerül sor, végülis, ott vagyunk mindketten teljesen biztonságban, nem itt.*
- Szóval, mit szeretnél velem csinálni? *kérdem tőle kissé halk, szinte suttogó hangon, miközben tekintetét keresem, de felső testem is mozgatom ám alatta, keresve keze érintését melleimnél.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-14, 1:31 am

*Mikor meghallja a lány válaszát iménti kérdésére, csak megcsóválja kissé fejét.*
-Pedig az nagyon merész dolog. *egy kis gonoszkás mosoly azért az ő arcán is lappang. A vámpírkastély is szóba kerül, ahogyan az is, hogy hallhatóan Faith visszavágyik oda, Demetrius egyelőre viszont nem tervezi, hogy ismét magával viszi oda a lányt, egyelőre a saját dolgait akarja ott intézni, nem érne rá most ismét ki tudja meddig csak Faithel törődni. A felé nyújtott csuklóba viszont most nem harap bele a férfi, hisz az imént már ivott a lányból, s nem akarja állandóan csak harapdálni, na meg jobb azt akkor, amikor ő akarja.*
-Ó, szóval tanárnő lettél. Hát az biztos, hogy jól tudsz a tűzzel játszani. Én a helyedben jól móresre tanítanám őket. Megmutatnám, mennyire is vagy tüzes. *csillannak meg a férfi szemei, bár az is igaz, hogy ugyanezt az erőt saját magán már nem mutattatná be, mivel félő, hogy túl hamar odakozmálna. A kötődést illetően bár érti Demetrius, hogy mire gondol a lány, de most mégis a ghoulságra tér ki inkább, de Faith persze rögtön ellenkezni is kezd.*
-Tudom, de én meg imádlak húzni. *vigyorodik el a férfi, majd keze becsúszik a lányka felsője alá, s arról érdeklődik, hogyan szeretne most együtt lenni a leányzó.*
-Azt meghiszem. Na és mennyire vagy kíváncsi? *húzza tovább a lányt Demetrius, miközben keze csak lassan mozog egyre feljebb. A kötözés és vagdalózás tényleg későbbre marad, ez nem a legmegfelelőbb hely erre, de attól még lehet izgalmas és vad a mai éjszaka is. Miközben Faith tovább érdeklődik, próbál úgy mozogni, hogy a vámpír elérje mellét. Demetrius veszi is a lapot, s keze végül a lányka mellére csúszik, amire rá is markol, majd egészen közel hajol, s szemei vadul megcsillannak.*
-Fuss! Menekülj! *súgja hátborzongató hangon, s természetesen nem végleg akarja elűzni a lányt, csak egy kis üldözést akar, mivel látta ám még a találkozás elején, hogy felkeltette a másik érdeklődését, ahogy elkapta azt a pasast. El is ereszti hát a lányt, s leszállva róla vágyakozva tekint a másikra.*
-Kapsz egy kis előnyt, de aztán... *nem tudja, mennyire fogja mindezt díjazni Faith, hogy neki mennyire kelti fel az érdeklődését az üldözés, vagy hogy mennyire izgatja fel, de hamarosan úgyis megkapja rá a választ.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-24, 2:27 pm

//Halotti mágia házi 1.//

*Tom hogy kipihenhesse a tegnapi fáradalmakat és halotti mágia órát, úgy döntött, hogy lemegy Seol szigetére pihenni. Megkérte a révészt, hogy vigye el a szigetre, s miután partra lép, arcát megcsapja a kellemes levegő illata, és a vízesés hangja. Kopott farmert, aminek az övére egy tőr van csatolva, bakancsot, és egy vastag fekete kabátot visel a hideg ellen, nem lenne kedve most megfázni.
De sajnos ez az idill nem sokáig marad így, mert ahogy beljebb lépked, hogy elérje a vízesést, egy férfit pillant meg, aki a fűben fekszik, és egy fölötte síró nőt. Tom csendesen melléjük lépked, s aggódó szemmel pillant le a férfira. Először a nőnek nem tűnik fel semmi, de Tom rálép egy faágra, ami reccsenve törik össze a lába alatt, s ezzel sikerül magára vonnia a figyelmét. A nő vörös szemekkel felpillant rá, majd felpattan, s odasiet hozzá.*
- Kérlek… te itt tanulsz az iskolában, ugye? *szól könyörgő hangon Tomhoz, miközben elkapja a kezét, s két kezébe fogva szorítja meg. Tom csak bólintani tud, hogy igen, itt tanul az iskolában.*
- Könyörgöm… kérve kérlek, nézd meg nekem, hogy miben halt meg a férjem. Hisz még egy órával ezelőtt életben volt. Könyörgöm… kérlek. Tudni akarom, mi történt vele…*ismét felzokog a nő, s Tom vigasztalóan átkarolja s megpaskolja a hátát. Ahogy így állnak ott ketten, eszébe jut a tegnapi óra.*
~ Gondolom, azt kell tennem, mint tegnap órán…. Pedig direkt ki akartam ma pihenni magam…~ *gondolja magában, miközben a nő egyre csak zokog, így egy nagy sóhaj keretében elengedi az asszonyt, maga felé fordítja az arcát, hogy a szemébe tudjon nézni.*
- Rendben segítek, de önnek is segítenie kell. Van magánál két aranyérme és valahonnan ezüstpor? *kérdezi a nőt, s közben egy kissé meg is kell ráznia, hogy a hálálkodások közepette rá is figyeljen már. Erre végre felfigyel az asszony, s azonnal a ruháiból és táskájából kezdi el kipakolgatni a dolgokat ki a fűbe. A nagy halom között talál két aranyérmét, amit Tom kezébe nyomja, majd ahogy tovább kutat, egy ezüst poros zacskót is talál. Ennek láttán ismét elsírja magát a nő.*
~ Jesszusom, már megint mi a fene van?!~ *gondolja magában, miközben a nő kezébe nyom egy papír zsebkendőt, hogy törölje meg az arcát és végre nyugodjon már meg egy kicsit.*
- Tudja, ezt a férjem akarta megolvasztani és megmunkálni, hogy ékszert készítsen nekem belőle…*és csak ennyire tellett, mert a nő megint elbőgi magát.*
~ Azt hiszem, ez így nehéz lesz. Le kell nyugtatnom, hogy tudjak majd koncentrálni és nehogy nekem belépjen a pentagrammába, mert franc se tudja, hogy mi lesz a vége…~*ismét egy futó gondolat. Odalép a nőhöz, gyorsan a férje mellé tuszkolja, s megállítja tőle vagy jó másfél méterre, biztos, ami biztos alapon.*
- Most jól figyeljen rám. Hallja, amit mondok?! *rázza meg az asszonyt, s kissé felemeli a hangját, hogy ismét rá figyeljen. A nő felkapja fejét, s csak bólogat nagy bőszen.*
- Idefigyeljen! Most arra kérem, hogy amíg a varázslatot végzem, ne, ismétlem, semmi esetre se lépjen be az alakzatba! Megértette?! *a nő csak bólogat, s most már látszik, hogy végre rendesen Tomra figyel.*
- Jó. A többi része a dolognak pedig az lesz az ön részéről, hogy csöndben kell maradnia. Semmi sírás, semmi zokogás, mert megzavar a koncentrációban. Megértette?! *ismét a nőre pillant, aki nagy szemeket mereszt, s most jó pár perc eltelik, mire bólint. Gyorsan letörli könnyeit, rendbe kapja magát, s végre elszántan Tomra nézi, ami azt jelenti, hogy engedelmeskedni fog.*
~ Végre! Így már sokkal jobb…~ *ezzel ott hagyja a nőt ahol van, majd a férfihoz lép, aki tényleg friss hullának számít.*
~ Még szerencse, hogy nem kezdődött el a rothadás. Mondjuk ez köszönhető a hidegnek is… na akkor hajrá, ismét a gyönyörű emlékek átélése… hogy én ezt hogy fogom utálni…~ *már csak ennyire telik tőle, de azért megteszi a szükséges előkészületeket, ahogy azt tegnap vették. A férfi körül a por segítségével egy pentagrammát rajzol a földre, és persze hagy a hulla mellett vagy fél méter távolságot, hogy ő maga is elférjen mellette. Majd két kezébe fogja az érméket, belép a pentagrammába, s letérdel a férfi mellé. De még mielőtt mást is tenne, a nőhöz szól.*
- Még valami. Bármi történik, semmi esetre se lépjen be a pentagrammába?! Rendben? Mert különben nem fog működni a varázslat, vagy valami balul sülhet el. Oké? *pillant az özvegyre, aki ismét csak nagy bőszen bólogat, s nem tesz mást, csak árgus szemekkel Tomot figyeli. Ez után ifjú hősünk folytatja a munkát. Előveszi a tőrt, amit az övére csatolt.*
~ Még jó, hogy ezt magammal hoztam. Az után a démontámadás és mérgezés után azt hiszem szükségem lesz rá, és láss csodát, tényleg így lett…~ *a tőr egy mintázott nyéllel, és egy húsz centis pengével rendelkezik. Tom megvágja vele bal kezét, s pár csepp vérrel bekeni az aranyérmét, amit a férfi bal szemén helyez el. Majd megtörli a kezét és a pengét egy zsebkendőben, s most a férfit vágja meg a karján, miután feltűrte rajta az inget, s az ő vérével bekeni a másik érmét, amit a jobb szemére helyez el. Ezek után elrakja a kést, kényelmesen elhelyezkedik, s az érmékre fókuszál. Pár perc múlva érzi az ismerős húzást, s most sem áll ellen a dolognak. Először megint semmi, majd megelevenedik a kép és minden egyébérzés. Érzi az istentelen fájdalmat, a hányingert, s látja is, hogy hány a férfi, vele együtt. Átérzi minden fájdalmát, s közben fejében gondolatok suhannak át még így a fájdalom ködén keresztül.*
~ Nem kellett volna azt az ajándék csokoládét megenni! Tudhattam volna, te áruló fattyú… Ez a te hibád… istenem, ez iszonyatos… nem bírom… legyen már vége…~ * Tom nem igazán tudja megállapítani, hogy most a saját hangját hallja, ahogy ordít, vagy a férfiét, de lényeg, mindent érez és lát, s mivel most előre felkészült, így ahogy csak tudja, elraktározza memóriájában a látottakat és gondolatokat. Ismét a hányás, s valamennyire észleli, hogy az a nő térdel mellette s szólongatja, akivel találkozott az előbb. Érzi torkában a kaparó-égő érzést, nyelni alig tud, és folyamatosan izzad annak ellenére, hogy nincs meleg. Lassan de biztosan hatalmába keríti az ájulás, amivel együtt megszűnik a fájdalom, s eljön a halál pillanata is pár percen belül, amit ugyan a férfi nem érez, de Tom annál inkább, mert kivetik magukból az emlékek, s újra a tisztáson van. Érzi, hogy hányinger kerülgeti, de most sem fog hányni szerencsére. Van azért annyi lelki ereje, hogy ne tegye meg. Pár gyors és egyben mély légvétel után gyomra megnyugszik, de ezek után se nagyon fog ma enni, az biztos. Orrából ismét folyik a vér, amit gyorsan egy zsepivel itat fel. Kóvályogva ugyan, de nagy nehezen felkel, s a nőhöz sétál.*
- Milyen… fattyúról tud maga? Van a férjének mástól gyereke? *néz a nőre kissé fátyolos tekintette, mire annak elkerekedik a szeme, s azonnal a megértés csillan benne.*
- Igen, egy fia még a volt feleségétől… de miért kérde… ugye nem?! Ugye nem ő tette?! *ismét a sírás kerülgeti az asszonyt, s ez be is következik, majd pár pillanattal az értetlenség újra elő bukkan.*
- De hát hogyan? Hisz az a kölyök még csak tizennyolc éves! Hogy tehette volna? *ismét kérdések özöne, amire Tomnak megvan a válasza és a méreg neve is, amit a férfi kaphatott. Mire jó, ha az embernek bájitalkeverő az apja.*
- A férje kapott egy tábla csokoládét, ahogy láttam, a fiútól, igaz? *azt ugyan nem teszi hozzá, hogy ezt a férje gondolta a fejében a fájdalmak közepette, de most nem ez a lényeges.*
- Igen… azt ette meg pár órával ezelőtt. De akkor hogyan, mi történt vele?! Kérem, mondja már el! *ismét kérések özöne, s közben Tom már rendbe is jött az ismételt kisebb sokk után.*
- Hölgyem, ha minden igaz, a férjét megmérgezték, és a tünetek alapján arzénra tippelnék. De ebben annyira nem vagyok biztos, viszont a mérgezésben igen. Én az ön helyében azonnal hívnám az aurorokat és kivizsgáltatnám, hogy mi is volt a szervezetében. *válaszol a nőnek, aki mindezt döbbenten hallgatja, majd ahogy a végére és Tom a kis mondandójának, úgy változik a nő arca egyre dühösebbé.*
-Értettem! Hát így állunk. Köszönöm a segítséged, fiú. Még a nevedet se tudom. Hogy hívnak? *pillant rá, s arcán nyugodt kifejezés ül. Ez kissé megrémiszti Tomot, hiszen ha valakinek ilyen arca van, miután meghalt valakije, az ne számítson semmi jóra. Csak reménykedni tud, hogy a nő esze nem ment el szebb helyekre.*
- Thomas Gledhill, asszonyom. *válaszol, amire a nő csak bólint egyet.*
-Kérlek Thomas, most menj el. A többit magam intézem el. Nagyon köszönöm a segítséged, de ahogy látom, most pihenned kell. Majd írok neked az iskolába, hogy mi az eredmény és hol tart a nyomozás. *a nő ennyivel lezártnak tekinti a témát, s miután mindezzel megvolt, már nem is foglalkozik többet Tommal, hanem visszalép a férjéhez, és valamit varázsolni kezd, de ezt Tom már nem érti, és nem is akarja. Ahogy csak tud, visszabattyog a révészhez, aki visszaviszi a kastélyba, ahol Tom egy kiadós zuhany után egy jót alszik erre az egészre.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-28, 5:58 pm

*Nem sok ötlete van , hogy mit csináljon, így ismételten hallgatva a véletlenre öltözik fel, s hagyja el a szobáját, sőt az egész kastély épületét is, méghozzá famulusa társaságában. Mindketten némán ülnek a csónakban, nem is igen figyelve a komor révészre, s mikor megérkeznek a túlpartra ugyan ilyen szótlanul egy biccentéssel, illetve egy morranással köszönve meg az áthaladást indulnak meg a vízesés felé. Nem tudja a fiú se miért pont ez a hely vonzza, talán csak néhány emlék, vagy lehet hogy a hely nyugodtsága, de a lényeg hogy pár perc séta után meg is érkeznek, s körül nézve a fiú is meg tudja állapítani hogy nem vetett erre senkit a sors. Igazából nem is tudja mennyire lenne most jó társasági személynek, valahogy bal lábbal kelt fel, de persze ha nem találkozik valakivel nem is tudja meg. Xerxes idő közben csak karmait megpróbálgatva egy fán, elrugaszkodik, majd pár pillanat múlva már valamelyik felső ágon terpeszkedik el, onnan figyelve Nilt, aki a víz széléhez sétálva, egy apró kavicsot emel fel majd tenyerét előre helyezve szét nyitva, lassan koncentrálni kezd. A kavics könnyedén emelkedik meg, s a következő pillanatban mintha puskából lőtték volna ki, indul meg a vízbe, az ezt követő darabok már nagyobbak, mindegyik egy kicsivel, úgy 4-5 perc múlva már egy téglaméretű is felfele emelkedik játszi könnyedséggel. Nil részéről ez felfogható afféle mentális gyakorlásnak is, aminek már szerinte is itt az ideje, lévén mostanában elhanyagolta, ennek a képességének a fejlesztését.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-01-28, 6:15 pm

*Eredetileg azért indulok Mystralba, hogy beszerezzek néhány színes papirost a házikhoz, amiket igencsak ideje lenne megírnom, de hát ilyen az én formám: épp, amikor nekilátnék az órákig tartó agytornának, akkor fogy el a papírom. Persze tudnék kölcsön kérni valakitől, de az egyrészt nem lenne echte Zoárdos, másrészt így lehetőségem nyílik még egy kicsit halogatni a dolgot. Estére úgysincs semmi programom, majd akkor nekiülök házit írni. Tehát nem kell csodálkozni azon, hogy néhány perc múlva már a csónakok felé sétálok egy hosszú, földig érő fehér kabátban, amihez remekül passzol mélyzöld bársonynadrágom, valamint a nyakamon átvetett mohazöld - szürke mintás sál. Már messziről kiszúrom, hogy valakit éppen átsegít a túlsó partra a révész, így várnom kell egy picit, míg sorra kerülök én is. Jobban belegondolva ilyesmi még sohasem történt, hogy várnom kellett volna az öregre, de annyi baj legyen, elvégre ráérek.
Amint partot fogok a túlsó oldalon, még épp látom eltűnni az előbbi utast a macskájával egy fa mögött, már ha az ember macskának nevezhet egy csupa szőr, csupa karom, piszkosfehér ragadozót, ami valószínűleg többet nyom a Zozó-féle zöldségevőknél. Ennek ellenére a nyomába szegődök, még ha jól láthatóan nem is a papírbolt felé igyekszik a fiú. Annak ellenére, hogy meglehetősen messze járnak már, valamint Nilnek szép hosszú haja is van, szakavatott szemeim egyből kiszúrják, hogy bizony fiúval van dolgom. Így mikor beérem őket a vízesésnél, kihasználva a zuhatag keltette morajlást pár percig némán figyelem a kavicsokkal manőverező srácot. Mikor elkezdi emelni a téteket és egy nagyobb szikladarab kerül a keze ügyébe, halványan elmosolyodom, így suttogom el a lebegtető bűbáj létrehozásához szükséges szavakat. Messze nem olyan menő, mint Nil mentáltrükkje, de ahhoz pont jó, hogy megtréfáljam kicsit a srácot. Pálcám finom csuklómozdulataival ide-oda hintáztatom a követ a fiú orra előtt. Arra vagyok kíváncsi, melyik az erősebb varázslat, így lehet, hogy tervem nem is sikerülhet. Minden esetre egyelőre biztonságban vagyok egy szikla takarásában, már ha Nil esetleg bepöccenne a szivatás miatt.*