Seol rejtelmes vízesése

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-03-23, 8:34 pm

- Igen. Ritkán hallok így nőket más nőkről beszélni. Na jó, talán a nagymamám szokta még ezt mondani a mai csajokra, de mondjuk érthető. *gondolkodik el, miközben válaszol, majd vállat von.*
- Igen. *válaszol egyszerűen, miközben kinyitja szemeit, s ismét a lány felé hátra hajtja a fejét.*
- Ezt nem mondod komolyan? Egyedül gyermek vagy? *kérdez vissza kissé meglepődötten és összezavarodva. Neki furcsa az, hogyha valakit nem engednek el sehova. Neki meg volt engedve, hogy oda mehet, ahova csak akar, csak legyen óvatos, és ha lehet, ésszel. Így kissé össze van zavarodva, s ez arckifejezéséből is kiolvasható, ahogy szemöldökét ráncolja.*
- Hát, annyira nem, de majd talán az is összejön. Hogy melyik ország a kedvencem? Szingapúr az biztos. Imádom! Egyszer mindenképpen el kell jönnöd oda, szerintem neked is tetszene. Bár a fekete ruhát ott el kell hagynod, mert ahhoz túl meleg van és nagyon párás a levegő. Az angoloknak és az északi embereknek, sőt, a legtöbb embernek nagyon furcsa és nehéz megszokni a környezetet a magas páratartalom és hőség miatt, viszont ha egyszer eljutsz oda, és meglátod, milyen gyönyörű, beleszeretsz. *mesél csillogó szemekkel a lánynak, s közben elrévedezik tekintete, mint ahogy azok az emberek szoktak, akik visszaemlékeznek valami nagyon kellemes dologra, dolgokra, helyekre.*
- Egyszerűen gyönyörű a tenger, mikor kel fel a nap, bármikor fürödhetsz benne, legyen éjszaka vagy nappal, nagyon kellemes a víz. Az erdő is gyönyörű, igaz, vigyázni kell a szúnyogokkal és van ott egy-két veszélyes állat is, de ha egy kísérővel megy az ember, nem lehet gond. Hatalmas növények nőnek mindenhol, gyönyörű virágok és színek. Persze ezek között is van veszélyes, de egyszerűen imádni való. *mesél és mesél, majd egyszer csak abba hagyja, s kissé vágyakozva gondol vissza az otthonára, de aztán ismét mosolyog, s lehunyja a szemét.*
- Ha szeretnéd, akkor majd mutathatok képeket róla, hogy vajon hogy is festhet az otthonom. De most te mesélj, a tiéd milyen? Hogy néz ki, mit szeretsz ott? *kérdez vissza, s közben lehunyt szemmel képzeli majd el, amit a lány mesél.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-03-23, 8:53 pm

*Úgy érzem, hogy nem fogom megbánni ezt az ismeretséget, mivel Tom nagyon is szimpatikusnak tűnik, így hát mosolyogva hallgatom szavait, el is képzelve azt a bizonyos nagymamát is.*
- De igen, nem szoktam hazudni! És hát igen, egyke vagyok, nincs testvérem. De ez miért lényeges? Neked talán van? *pislogok is rá aprókat, majd végül jöhetnek a további kérdéseim is, így hallgatom meg Szingapúr leírását, azaz pontosan azt, ahogy egy szingapúri látja, ki imádja az otthonát. Mosolyogva figyelem a smaragd szemeket, miközben halkan fel is kuncogok bizonyos részeknél.*
- Ha egyszer eljutok oda. Tudod, nem igazán engednek el otthonról, de ez hosszú történet és nem hiszem, hogy elmondhatom. *viszont ha már a ruhákról volt eddig szó és Tom ismét kiemelte, hogy nem mehetnék ott feketében, picit megigazítom a kesztyűm, majd pár másodpercnyi gondolkodás után ismét a fiúra nézek.*
- Szerintem meglennék így, nem hiszem, hogy zavarna, max nem csizmában lennék és talán a kesztyűt is elhagynám. Viszont vannak napfogó ernyők is, egy olyannal biztosan nem lenne gondom. *hiába, ezek csak álmok maradnak, én soha nem fogok eljutni oda és nem fogom látni azt a sok gyönyörűséget, amelyet most Tom említ. Mégse vagyok szomorú, jó így elképzelni, a csodás tengert és erdőt, a természetet, tényleg mindent.*
- És ha olyan jó ott, akkor miért jöttél a Mysterioba? Nem lett volna jobb ott tanulnod valahol? *persze tudom, hogy ez a feketemágia otthona és hogy nagyon híres az iskola, de Tom nem tűnik egy gonosz léleknek, el se tudom képzelni, hogy mit keres itt.*
- Persze, szívesen megnézném a képeket, kíváncsi vagyok. *bólintok rá végül, ahogy azt említi, de ez után már tőlem kérdez és így picit feszengeni kezdek.*
- Mint mondtam, nem jutottam a birtokon túlra. Egy hatalmas kastélyunk van, hatalmas zöld területtel, tóval és erdővel, ahol mindenféle állat megtalálható. De Írország többi részét nem láttam. *a szüleim halála sok mindent megváltoztatott. Azóta óvnak és vigyáznak rám, én pedig nem szegem meg a család szabályait. Viszont úgy érzem, hogy kezd egyre sötétebb lenni és véletlenül se szeretném, ha Azrael rám lelne, így kelek hát fel lassan.*
- Én viszont most visszamegyek a kastélyba. Köszönöm ezt a délutánt, nagyon jól éreztem magam. *biccentek felé kedvesen, de még mielőtt elindulnék, Tom felé tekintek.* - Ha gondolod, mehetünk együtt! *tőle függ, hogy velem tart-e vagy sem. Ha igen, akkor az aulában fogok elköszönni tőle, ha pedig nem, akkor egyedül térek vissza a szobámba, de legalább ez egy jó nap volt.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-03-23, 9:01 pm

- Hát csak azért, mert akkor szoktak a szülők ezt csinálni, főleg egy lánynál. Nekem sincs, én is egyke vagyok. *válaszol a lány szavaira, majd elmeséli neki, hogy ő milyennek is látja Szingapúrt, az otthonát, aztán a lány le is reagálja a fekete ruha témát.*
- Hát te tudod, de ha ernyő is van, akkor úgy már jobb. Bár nem tudom, nem szoktam fekete ruhában és ernyővel mászkálni. *erre egy igen fura arckifejezés a válasz, amint elképzeli magát egy ernyővel a kezében, amire csak elneveti magát.*
- Biztos eljutsz majd oda, ahova csak szeretnél. Nem lehetsz örökre bezárva. *mondja kissé indulatosan, mert ő nem szereti az ilyet. Ahhoz túl szabadlelkű, hogy be lehessen zárni, de egyrészt megérti a lányt, hogy nem akar csalódást okozni a szüleinek azzal, hogy lázadozik ez ellen. Ezt tiszteli benne.*
- Ott nem igazán lehetett volna, meg mondjuk úgy, a családi hátterem miatt jöttem ide. *erre a dologra elsötétedik a tekintete s arca is, de aztán pár pillanat és ismét a mosolygós Tomot lehet látni. Közben felkel a farönkről, s úgy hallgatja végig Aideen válaszát az otthonáról.*
- Azért az a birtok is nagyon szép lehet a maga módján. De nekem lehet, hogy túl hideg lenne. *vonja meg vállát, s közben a lány is felkel, hogy ideje indulni.*
- Én is nagyon köszönöm, hogy eljöttél velem. És akkor menjünk együtt, legalább nem veszünk el a sötétben. *teszi még hozzá mosolyogva, és akkor együtt mennek vissza a kastélyba, hála a révésznek és a lábaiknak, majd az Aulában, ha minden igaz, elválnak útjaik. Így Tom szépen visszaslattyog a szobájába, majd mikor visszaért nekiül a háziknak és egyéb dolgoknak is, csak hogy ne unatkozzon, meg amúgy is, tanulnia kell és kedvet kapott hozzá, hála a lánynak. Úgy látszik, jó hatással vannak egymással.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-03-24, 10:48 pm

*Az utóbbi időben nem járt semerre, ebbe pedig az is beletartozik, hogy Ulixot se kísérte el semerre, hiába is könyörgött vagy követelőzött. A kastélyból nem igazán akarja kitenni a lábát, érthető okokból, de végül győzedelmeskedik a hiszti és az unalom. Sötétkék farmert, tornacipőt, fehér pólót és vékonyka kék kabátot kap magára, haját pedig szoros kontyba köti tarkóján. Majd megvárja míg a tollas vállra ereszkedik, s így hagyják el a hálót, majd nem sokkal később a kastélyt is. Rövid mászkálás utána vízesés mellett dönt, ott ugyanis megnyugtatja a lezúduló folyadék kellemes hangja. Kis sóhajjal ül le az egyik sziklára és csak nézi a vizet, valamint repkedő madarát.*
- Mi a baj?*érdeklődik Ulix, mikor látja, hogy gazdája szokásos energiája nincs jelen, végül is nem üvöltözik utána, hogy igyekezzen már a vadászattal.*
- Semmi különös. Hiányzik Patrick.*vallja be végül. Egy ideje nem látta már barátját, s ez bizony nem tetszik neki, nagyon nem. Talán küldenie kéne egy levelet vagy valamit, hogy szóljon, itt lenne már az ideje egy találkozónak. Ezt pedig meg is fogja tenni, amint visszaért az iskolába.*
- Nem mész?*érdeklődik végigsimítva a tollas fejét, aki azonban nem mozdul, inkább marad a lány ölében, hogy élvezze a lány ujjak érintését.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-03-24, 11:01 pm

*Este van. A Nap már régen lebukott a horizont alá, vöröses fénybe burkolva a kastélyt és a környező területeket. Most a sötétség ereszkedett alá és vette át a fő szerepet az égen. A Hold alig látszik, hamarosan Újhold lesz, éppen csak egy vékony kis szelet látható belőle, ami nem sok fényt ad. De szerencsére az ég tiszta, így rengeteg csillag van fent az égen. Ezeket bámulva indulok neki a sétának. A lábam szinte magától visz valami ösvényen, nem is nézek a lábam elé, ami elég kínos, ugyanis rengeteg dolog van, ami miatt elbotolhatok. A pálcám a kezemben van és egy kis fénygömb van rajta, hiszen mielőtt kiléptem a kastélyból és persze a Révész csónakjából, elmotyogtam egy Lumos-t, hogy azért lássak valamit. Habár a csillagok szépek, nem sok fényt adnak, éppen csak annyit, hogy lássam az ösvényt. De a pálca végén lévő fénygömb elég arra, hogy tényleg ne essek hasra. Hamarosan meghallom a vízesés csobogását és elmosolyodom.*
~ Helyes, pont ide tartottam, akkor nem tévedtem el annyira. ~*jegyzem meg magamban és befordulok a vízesés felé. Ekkor látom meg a fehér baglyot, ami csak úgy repked, majd leszáll valahova. Valakire... Igen, a fénygömb egy sziluettet világít meg, talán egy lányét, bár ebben a suliban elég sok hosszú hajú fiú van. Mivel szeretek ismerkedni és beszélgetni és amúgy is a vízeséshez indultam, így egy másodpercet sem gondolkozva megindulok a sziluett felé.*
- Helló! *köszöntöm a lányt - hiszen ahogy közelebb érek,a fénygömb megvilágítja a szomorkás arcot.*
- Minden rendben? *hajolok kicsit közelebb a lányhoz és nézek a szemébe kíváncsian. Lehet, hogy kicsit pofátlan vagyok, de nagyon kíváncsi, úgyhogy...*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-03-24, 11:29 pm

*Nem mondhatni, hogy nem tudna jobb elfoglaltságot találni magának, már ha a takaró alatti siránkozást annak lehetne nevezni, de végül mégis enged famulusa idegesítő csipogásának és elkíséri a szigetre. Rossz kedvét mutatja, hogy egy szót se szól, nem panaszkodik, nyavalyog vagy értetlenkedik semmin, egyszerűen csak rakosgatja a lábait egymás után. Ez így is megy egészen addig, míg el nem érnek a vízeséshez, ahol aztán letelepszik az egyik kőre, ahol nyugodtan sajnáltathatja magát, legalábbis addig, míg Ulix meg nem feszül kezei alatt.*
- Mi az?*érdeklődik, s kicsit meg is ijed. Hiszen kint van a szigeten, amit néha-néha ellepnek a vámpírok, köztük Noel, s hát vele nem igazán szeretne összefutni.*
- Jön valaki, legalábbis azt hiszem.*emeli meg szárnyait a madár, majd kissé oldalra dőlve kiles s lány mellett. Egy fénypontot vesz észre, amihez nem sokkal később egy diák sziluettje is csatlakozik, a hangról nem is beszélve.*
- Szia.*mosolyog rá, bár arca most nem kifejezetten olyan felhőtlenül boldog, mint általában lenni szokott. A kérdésre csak megingatja a fejét, s nem igazán akar válaszolni.*
- Bánatos, mert a pasija nem kereste már egy ideje.*kotyog közbe a madár, mire a lány szúrós pillantás küld felé és lágyan fejbe is kólintja.*
- A nagyszájú mindenedet. Ó ne haragudj én Elisaveta Varlock vagyok.*nyújtja kezét a lány felé, hiszen nem akar bunkó lenni, hogy csak úgy elzavarja, s ha már itt van, akkor akár beszélgethetnek is.*
- Te is a Mysterioba jársz?*kíváncsiskodik kicsit, bár ez lehet ostoba kérdés, hiszen az összes korabeli onnan való. Legalábbis eddig ezt tapasztalta.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-03-24, 11:48 pm

*Közel sétálva a vízeséshez, meglátok egy alakot, aki egyedül ücsörög az egyik sziklán. Ahogy közelebb sétálok, azt is hallom, hogy valakihez beszélget, de mivel nem látok ott senkit, fogalmam sincs, hogy kihez beszélhet. Hogy megfejtsem a rejtvényt, odasétálok a lányhoz, hiszen a fénygömb fénykörében már látom az arcát is, köszöntöm és rákérdezek, hogy mi is a gondja-baja. Habár kapok egy mosolyt, valahogy érzem, hogy ez nem teljes értékű mosoly, bár most látom először a lányt, mégis megérzem, hogy valaki nincs rendben. Furcsa egy érzés, az biztos és eléggé kellemetlen is. Végül a lány helyett a madara kezd el válaszolni, amire eléggé meglepődök. Kimeredt szemekkel pislogok a fehér bagolyra, majd a lányra.*
- Öhm... Jézusom... Te tudsz... *motyogom, de nem folytatom, ugyanis eléggé meg vagyok hökkenve, nem is tudom, hogy mit is mondhatnék. A szívem elég hevesen dobog, és tényleg meredt szemekkel pislogok a bagolyra. Végül kicsit visszanyerem a lélekjelenlétemet, meg talán választ is kapok és a lányra nézek.*
- Amúgy ne haragudj, nem akartam faggatózni. De azt hiszem, ez jogos ok a szomorkodásra. Sajnálom! *motyogom szomorkásan, hiszen beleképzelve a lány helyébe magamat, én is biztos, hogy elég szomorú lenne, hogyha a párom nem keresne és nem is találkoznánk elég sokáig. Miután a madár elkotyogta, hogy mi is a gondja a lánynak, a leányzó valószínű úgy véli, hogy most már mindegy, inkább bemutatkozik.*
- Szia, Katherine d'Argenta. *biccentek a lánynak és meg is rázom lágyan a kezét, habár a lányoknál annyira nem elterjedt ez a kézfogásosdni szerintem, de végül is mindegy, alkalmazkodom. A kérdésre ismét értetlenül meredek a lányra, felvonom szép ívű szemöldökömet és feltűnően körbenézek, majd vissza a lánya.*
- Igen. Miért, ki nem? Azt hittem, hogy ide csak Mysteriosok jöhetnek ki. *jelentem ki csodálkozva a dolgot, de úgy tűnik, hogy megint tudatlan vagyok. De ezt nem róhatják fel nekem, hiszen kb. egy hete érkeztem csak.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-03-25, 12:07 am

*Hiába a szép táj és a korom sötét, aminek hála egy kukkot se lát, nem mondhatni, hogy kedve sokat javult volna a reggelihez képest. Na nem mintha valami szörnyű problémája lenne, egyszerűen csak úgy véli, hogy végre itt az ideje annak, hogy barátjával megejtsék azt a bizonyos kirándulást a vidámparkba, vagy mibe. Nem nagyon figyel semmire, teljesen el van merülve gondolataiban, így legközelebb csak akkor eszmél fel, mikor Ulix jelzi, közeledik valaki. A lány láttán viszont megkönnyebbül, hiszen nagyjából annyi idős lehet, mint ő, ami kizárja a vérszívóságot, habár eddig még nem találkozott vele.*
- Látod, ezért szóltam, hogy ne kezdj el ilyen felelőtlenül magyarázni.*szisszen a madárra, mikor látja, hogy társasága bizony eléggé meglepődik a dologtól.*
- Persze, hogy tudok. Mégis mit képzeltél?*morran rá Ulix, aki láthatóan nehezményezi már a gondolatát is annak, hogy beszéd képtelennek nyilvánítják. De ha belegondolna, rájöhetne, hogy egy magyarázó bagoly azért nem teljesen mindennapos látvány.*
- Ne haragudj, nem akartunk megijeszteni. Egyébként ő Ulix a famulusom, ezért tud beszélni.*nem tudja, hogy hallott-e már ilyesmiről, de ha nem, akkor majd úgyis rákérdez, egyelőre nem akarja feleslegesen elmagyarázni.*
- Ne törődj vele. Csak nyavalyog, de nem tesz semmit. Várja, hogy valaki kitalálja helyette a megoldást. Fárasztó egy nőszemély.*repül fel a tollas gazdája vállára, hogy jobban láthassa az érkezőt, főleg, hogy láthatóan az a szándéka, hogy alaposan leégesse a vörös boszorkányt mások előtt.*
- Ha nem hagyod ezt abba, megsütlek.*pöcköli meg az állat csőrét, s ahogy ezzel megvan Katherine felé fordul, s az elkövetkezendő időben egy pillantás se vet a szemtelen famulus felé, akármivel is próbálkozzon.*
- Elméletileg igen, de sose lehet tudni.*elég érdekes dolgok történnek néha, tehát a lány megtanult óvatosnak lenni. Bár új ismerősen nem tűnik veszélyesnek, sőt, inkább a kedves kategóriába sorolható, ami egy kicsit talán emel is nyomott hangulatán.*
- Egyébként mostanában érkeztél valamikor? Csak mert eddig még nem láttalak.*egyáltalán nem emlékszik rá, ami azt jelenti, hogy még messziről se szúrta ki soha. Persze az is lehet, hogy csak vaksi vagy elkerülték egymást, s ezért nem rémlik neki a leányzó.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-03-25, 12:18 am

*Eléggé megijedek és meglepődök, mikor a leányzó helyett a madár kezd el válaszolni a kérdésemre. Mi a csudáért beszél egy madár? Na igen, elsős lévén annyira még nem egyértelmű, hogy minden idősebb korosztály famulus-szal rendelkezik, ezért nem is hallottam még arról, hogy lehet olyan varázsképességet is adni az állatnak, hogy tudjon beszélni. Gyanítom, ezt a képességet olyanok szokták a famulusuknak adni, akik amúgy is társaságkedvelő emberkék és igénylik azt, hogy legyen velük mindig valaki és tudjanak beszélgetni. Mint én. Hogyha nekem lesz famulusom... Hű, ebbe inkább még nem gondolok bele, hiszen azért messze vannak még a vizsgák, hál'Isen. De térjünk vissza a beszélő állatra, akiről hamarosan szót is ejt Elisaveta, hogy megmagyarázza, hogy miért is beszél. Nagyon úgy tűnik, hogy sikerült megsértenem a madarat, így kissé szégyenkezve ugyan, de a madárhoz fordulok.*
-Ne haragudj, nem rég jöttem és... Szóval nekem még kicsit fura,hogy itt beszélnek az állatok. De legközelebb már nem fogok ennyire meglepődni! *jelentem ki nevetve és remélem, hogy egy kicsit sikerült kiengesztelnem a madarat. Úgy döntök, hogy figyelmen kívül hagyom Ulix megjegyzését Elisaveta-ról, hiszen tényleg nem akarok belefolyni a magánügyeibe, így inkább nem is szólok semmit. *
- Sos lehet tudni? Hű, ez izgis. Történtek már itt érdekes dolgok?*húzódik széles mosolyra a szám és kíváncsian megcsillan a szemem. Eszembe sem jut, hogy esetleg zavarok és a leányzó egyedül akar lenni. Nem, ez nem jut eszembe. Túlságosan vágyom a társaságot. *
- Egyébként igen, talán egy hete jöttem. *mosolyodom el kedvesen, majd kicsit közelebb lépek.*
- Szabad? *nyújtom ki a kezemet a bagoly felé, jelezve, hogy meg szeretném simogatni. *
- Te mióta vagy itt? *pislogok közben Elisaveta-ra.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-03-25, 12:40 am

- Cö. Most az egyszer megbocsátok.*játssza el a kiskirályt, s felhúzott orra, vagy inkább csőre, halk kuncogást vált ki Elisából. Imádja a famulust, annak ellenére, hogy szörnyen fárasztó és akaratos tud lenni néha. Viszont ha az kell, akkor nála jobb társat keresve se találhatna. Persze mikor épp rájön az ötperc és mindenfélét összehord, akkor örömmel kopasztaná meg és sütné ki olajban vacsorára, de ezt a tollasnak egyelőre sikerült megúsznia.*
- Nos igen, akadnak érdekes dolgok errefelé. Szóval óvatosan az ilyen éjszakai mászkálásokkal, mert bajba kerülhetsz. Egyébként vannak érdekes események is errefelé, de majd meglátod a későbbiekben.*máskor talán ódákat zengene nagyszerű kalandjairól, de ezúttal csak egy kis tanácsra és néhány szóra futja. Ma nem túl kommunikatív, de még így is többet beszél, mint amit átlagban szoktak az idejárók.*
- Akkor ezért nem láttalak még. És hogy tetszik az iskola? Találtál már barátokat?*érdeklődik kíváncsian. Kapva kap az alkalomért, hogy nem neki kell beszélnie, a kérdezősködéssel meg nincs semmi problémája, s amúgy is örül a társaságnak. Hiszen most, hogy beszélget egy kicsit a gondolatai is kevésbé forognak a szeretett személy körül.*
- Őt kérdezd.*rántja meg a vállát, majd érdeklődve pillant Ulixra, aki kis gondolkozás után dől egy kicsit előre, hogy fejét hozzáérintse a közeledő ujjakhoz. Láthatóan kedveli a leányzót, ami azért elég meglepő, ha abból indulunk ki, hogy mennyire védelmezi gazdáját mindenkivel szemben.*
- Úgy nagyjából egy éve, talán valamivel több. Én egyébként másodikos vagyok.*csusszan arrébb kicsit, majd int a szikla szabaddá váló része felé.* - Nem ülsz le?*ő nem szeret egy helyben ácsorogni, ezért is ajánlja fel, hogy megossza a lánnyal ülőhelye egy részét.*
- Melyik házba lettél beosztva?*biztos benne, hogy nem az inflába, hiszen akkor tudna róla, így már csak két lehetőség marad. Tippelni viszont nem akar, így inkább megvárja, míg megkapja a választ.*

//fagy//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-03-27, 5:51 pm

//Olvad//

*Csak vigyorgok a kis veszekedésen, amit Elisa és famulusa mutat éppen be. Rákérdezek, hogy mire is gondol a leányzó azzal, hogy történnek itt érdekes dolgok is este, és nem feltétlen mindenki diák, aki ideérkezik. Pontosabb dolgokat nem kapok, esetleg élménybeszámolót, vagy ilyesmit, csak egy intelmet, hogy óvatosan mászkáljak errefelé este.*
- Kár, pedig nagyon szép este ez a rész. *nézek körbe ismét és egy lágy mosoly kerül az arcomra, ahogy arra gondolok, hogy mennyire szép lehet ez az erdőrész mondjuk télen, vagy éppen nyáron, amikor minden zöld. Most nem valami szép időben kaptam el a tájat, de sebaj, remélem, hogy nem fognak innen hamar kirúgni és megcsodálhatom a tájat mind a két említett időszakban. *
- Amúgy lehet, hogy nem akarom meglátni azokat az érdekes eseményeket... *jegyzem meg titokzatosan vigyorogva és ismét körbenézek, körbehordozva a pálcámat, hogy a kis fénygömb bevilágítson egy kis területet. No, nem mintha ettől láthatnám a figyelő szempárokat a bokrok között, de azért egy kis nyugalmat ad a dolog. Persze, jönnek az alap kérdések is, hogy hogy tetszik az iskola és hogy találtam-e már barátokat. Az utóbbi kérdésre kicsit elpirulok és megrázom a fejem.*
- Még nem igazán találkoztam senkivel, órákon beszélgettem néhány diákkal, de ők is most érkeztek, mint én, hiszen elsős vagyok. *mesélek a lánynak mosolyogva szégyenlősen és megvonom a vállam. *
- Az iskola nagyon szép, legalábbis a kastély, csak hatalmas. Általában órák előtt egy órával indulok el, hogy biztosan megtaláljam a nekem megfelelő termet. *nevetem el magam, hiszen tényleg így van, majd hozzáteszem:*
- De szerencsére egy harmadikos lány a szobatársam, aki azért szokott segíteni, hogyha megkérem. *mesélem Elisa-nak a dolgokat, talán kicsit bővebben is, mint amennyire a lány kíváncsi lenne rá. A madárka felé nyújtom a kezemet és rákérdezek, hogy megsimogathatom-e. Habár Ulix kicsit vonakodva ugyan, de odahajtja a fejét a kezemhez, én pedig boldogan mosolyogva simogatom meg a puha, selymes tollat. *
- Szeretem a madarakat. Hogyan lett famulusod? *pillantok Elisa-ra, miközben elveszem a kezemet a madár fejétől. A kérdésemre is felel a lány és megtudom, hogy több mint egy éve van itt és másodikos. *
- Exortusos lettem. Nem is csodálkozom rajta, ugyanis a nagyapám elég ügyes méregkeverő volt. Én is az szeretnék lenni. Nem akarok csalódást okozni a családnak. *jelentem ki büszkén és talán még ki is húzom magam, ahogy lassan leülök a lány mellé a sziklára.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-03-27, 6:14 pm

- Igen, az.*bólogat és fejét felemelve pillantását végigfuttatja a tájon. Egyet kell értenie, valóban kivételesen szép a kilátás, s az egészet csupán az az érzet rontja, hogy ha nem figyel eléggé, akkor bármi megjelenhet, teljesen váratlanul. Bár erről ezúttal szó sincs, hiszen a normális, emberi társaság ellen semmi kifogása, sőt, legyen bármennyire is magába zuhanva, attól még szereti, ha beszélgethet. A lány kijelentésére halkan felnevet, de egyet kell értenie vele. Ő se szívesen keveredne bele semmibe, bár ez eddig se rajta múlt, valahogy kivételes tehetsége van ahhoz, hogy belenyúljon mindenfélébe.*
- Elsősként én is így voltam vele, de aztán elég gyorsan összeismerkedtem az emberekkel. Érdemes sokat járkálni a hálón kívül.*mosolyog a lányra, hiszen többnyire ő is ilyen helyeken futott össze az emberekkel, s ezeknek az ismeretségeknek a nagy részét nem is bánta meg.*
- Nos igen, elég méretes a suli. Bevallom néhányszor előfordult, hogy szépen el is tévedtem.*húzza el a száját, de azért mosolyog. Tudja magáról, hogy milyen tájékozódási képességgel rendelkezik, hát tulajdonképpen semmilyennel, így nem is csoda, hogy gyakorta elkeveredik. Ezután viszont csak bólogat a szavakra és érdeklődve figyeli, hogy Ulix mit reagál a simogatásra, de megnyugszik, hogy a madár csípés helyett hagyja, hogy a lány hozzáérjen.*
- Mikor befejezed az elsőt, akkor a jelmágia vizsga része a famuluskészítés is. Kiválaszthatod a fajt és a képességeit is. Elég érdekes művelet, bár nem olyan könnyű.*nem akar elkeseríteni senkit, de hát tényleg nem gyerekjáték egy ilyen teremtés, de természetesen kivitelezhető, ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja.* - S ugyan még elég messze van, de van valami elképzelésed, hogy mit szeretnél?*kíváncsiskodik kicsit. Ő maga tökéletesen elégedett Ulixal, annak ellenére, hogy a madár inkább elméleti síkon van a segítségére.*
- Á értem, szóval örülsz neki, hogy oda kerültél.*bólogat kicsit, majd lábait keresztbe rakva egymáson, kissé hátradől és tenyerével támaszkodik meg a kövön.* - Ezek szerint aranyvérű vagy.*dünnyögi, leginkább magának, de azért érthetően kimondva a szavakat.*
- És merről érkeztél ide?*érdeklődi meg a lány származási helyét, s míg a válaszra vár, addig az égen megjelenő csillagokat kémleli.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-03-27, 6:30 pm

*Szóba kerül a táj, hogy mennyire szép, viszont hogy sok veszélyt is rejteget. Megbeszéljük, hogy egyikünk sem szeretne valami szörnyű emberkével találkozni és nem akarunk semmilyen furcsa és veszélyes dolgot átélni. Persze, lehet, hogy jó lenne egy kis izgalom, de jobban örülnék, hogyha inkább az órai gyakorlatokon kerülnék ilyen helyzetbe. Az ismerkedés is szóba kerül és el is vigyorodom.*
- A járkálással nincs gond, ugyanis friss levegő függő vagyok, úgyhogy szerintem itt a szigeten sokkal többször meg fognak találni, mint a hálóban, vagy a kastélyban. *nevetem el magam és ismét körbenézek, a vízesésen nyugtatva a tekintetem. *
- Nekem sem valami jó a tájékozódó képességem, úgyhogy én is már tévedtem el. De hát... *vonom meg a vállam szégyenlősen mosolyogva:*
- Nekem még szabad. *nevetem el magam. Persze ezzel nem arra akartam célozni, hogy Elisa-nak már nem, de értelemszerűen egy új, egy hetes diák sokkal valószínűbben téved el, mint egy olyan diák, aki már egy éve itt van. Ulix simogatás után rákérdezek, hogy végül is hogyan lett a famulus, és kiderül, hogy ez bizony az egyik vizsga része.*
- Vizsgafeladat? *hökkenek meg a kijelentésen és a madárra nézek.*
- Tyűűha. Hát... Én is nagyon szeretem a madarakat, a hóbagoly meg a sas a kedvencem. De pl. a farkasokat is szeretem. Fogalmam sincs... Még ráérek gondolkozni, nem? *nézek kissé félénken a lányra és az arcomon egy kis tanácstalanság és félelem suhan át. A házak is szóba kerülnek és büszkén mesélem el Elisa-nak, hogy Exortus-ba kerültem, valószínű a nagypapám után.*
- Igen, örülök neki. Te melyik házban vagy? Tiszta ciki lenne, hogyha te is Exos lennél... *kérdezek vissza és teszek hozzá egy frappáns megjegyzést, majd el is nevetem magam. A halk dünnyögést nem hallom, így a kérdésre válaszolok:*
- Olaszországból. Velencéből. *válaszolok lágyan elmosolyodva. Azért hiányzik az otthon, be kell, hogy valljam.*
- Lassan nem megyünk vissza? Mennyi az idő? Itt van takarodó? *kérdezek rá Elisa-nal az időre és hogy meddig is lehet idekint maradni.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-03-27, 6:53 pm

- Nos ebben az esetben nagy az esélye annak, hogy hamar szert tegyél még néhány ismeretségre.*mosolyog a lányra. Mert ugyan a hálóban is lehet ismerkedni, ha nagyon akar az ember, de csak és kizárólag háztársakkal. Ami persze szintén jó dolog, de azért nem árt, ha másokkal is kapcsolatot tart az ember.*
- Na igen, előfordul. Sose szégyelld.*kacsint rá. Ha már valakinek szégyenkeznie kéne, akkor az pont ő, hiszen már idejár egy jó ideje és még így is képes eltévedni néhanapján. Nem is véletlen, hogy a teleportgyűrű az, amit varázstárgynak kért. Meglehetősen hasznos kütyü tud lenni, azt meg kell hagyni. Időközben aztán Ulix simogatásán is túlesnek, majd szóba kerül a vizsga is.*
- Igen az, de annyira nem vészes. Ha rendesen figyelsz az órákon és átnézed párszor, akkor megcsinálható.*Bár ő inkább az a tanulós fajta, de ez nem jelenti azt, hogy az egész napját a könyvek fölött görnyedve tölti. Sőt. Ennek ellenére elméletben még mindig sokkal jobb, mint gyakorlatban.*
- Persze, év végéig még van idő bőven. Én is az utolsó pillanatban döntöttem el végleg.*Persze ötletei voltak bőven, de azt, hogy kitalálja melyik mellett döntsön végleg, az utolsó pillanatra hagyta. Mindenesetre a választása kiváló volt, így küld egy szeretetteljes pillantást a madár felé és lágyan végigsimít a fején.*
- Megijeszt ez a pillantás.*kotyog közbe Ulix, s ha képes lenne rá valószínűleg a szemöldökét is felvonná. Elisa viszont nem veszi fel a beszólást, csak felnevet rajta és vidáman összeborzolja a tollakat, mire dühös szárnycsapást kap válaszul.*
- Az Inflatusban. Egyébként, ha háztársak lennénk valószínűleg találkoztunk volna már.*rántja meg a vállát. Azt nem mondja meg, hogy ennek sentinel mivolta az oka, nincs most abban a hangulatban, hogy ezzel dicsekedjen és egyébként is azt szeretné, hogy Patrick legyen az első, akinek elújságolja a hírt.*
- Az szép hely. Bár nálam mindig Írország lesz a befutó.*kalandozik el kicsit. Ugyan nem élt túl sokáig ezen a helyen, de a légkör, a kúria, ahol lakott és az emberek is olyanok voltak, amit máshol nem tapasztalt. Egyébként pedig mivel a hatalmas ház az övé, így már tervbe van véve, hogy egyszer ellátogat oda, nem egyedül, természetesen.*
- Tőlem mehetünk, már kezd késő lenni. Egyébként nincs takarodó. Addig maradsz, ameddig akarsz és ott ahol szeretnél. Tulajdonképpen nem is kötelező a hálóban aludni.*rántja meg a vállát. Az ő szobatársai között is vannak, akik ritkábban járnak vissza, bár az is megeshet, hogy egyszerűen csak elkerülik egymást.*
- Most szeretnél visszamenni?*kérdezi a lány felé fordulva. A választ persze még megvárja, aztán majd attól függ, hogy mi lesz a következő lépése.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-03-27, 7:10 pm

- Igen, elég nyílt vagyok és szeretek barátkozni, mint ahogy láthattad is, hogy simán idejöttem. *nevetem el magamat és vonom meg kicsit a vállam, hiszen ez tényleg így van. Szeretem a társaságot, és szeretek beszélgetni, talán ezért is kerültem az Exortusba, hiszen úgy tudom, hogy az Exosok sokkal nyíltabbak és beszédesebbek, mint a többi ház diákjai. Persze, mindig, mindenhol vannak kivételek, hiszen Elisa is elég beszédes leányzó egy Inflatusoshoz képest. Mindegy is, hiszen nem az a lényeg, hogy ki mennyire jellemző a saját házához, bár az kétségtelen, hogy a jellemek miatt került oda, ahova.*
- Nem szégyellem, de nem is reklámozom, hogy néha eltévedek. *nevetem el magamat ismét. Nem kínos, persze, hogy nem, de azért jobb, hogyha nem tudják az emberek, hogy mi is a gyengeségem. Még a végén kihasználnák, vagy valami ilyesmi. Szóba kerül a famulus készítés is, amire elkerekedik a szemem és kissé félve kérdezek rá,hogy mennyire nehéz feladat ez az egész. Hiszen annyira hihetetlennek tűnik, hogy egy élő, beszélő állatot teremtsek. Borzalmas.*
- Igen, majd mindenképpen gondolkozom rajta... *motyogom, a madarat nézve, végül visszafordítom a tekintetemet Elisa-ra.*
- Az Inflatusba? Oh, értem. Az is biztosan jó ház lehet, bár én annyira nem vagyok oda a halottakért és úgy tudom, hogy az a "halottas ház". *jegyzi meg csak úgy mellékesen a leányzó azt a "gúny"nevet használva, amit egyszer az Exos klubhelyiségben hallott. Szóba kerül, hogy ki honnan jött és kiderül, hogy Elisa ír. Vagy legalábbis az a kedvenc helye. Még soha nem jártam Íroszágban, így e téren nem tudok nyilatkozni, csak hümmögök egy sort.*
- Nincs takarodó? Az király. Viszont ha nem haragszol, én megyek és lefekszem, elég sokat sétálgattam már ma. Jöttök ti is? *pillant a madárra is kedvesen a leányzó, majd kérdőn pislog Elisa-ra. Hogyha a leányzó igent mond, akkor vele, hogyha nemet, akkor nélküle indulok meg az ösvényen a Révész felé, majd fel az Exortus hálótermeibe, hogy álomra hajthassam a fejem.*

//Köszönöm szépen a játékot! //

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-03-27, 7:30 pm

- Ez valóban igaz.*húzza ajkait kedves mosolyra. Na nem mintha ez zavarná, hiszen maga is egy elég beszédes hölgyemény. Persze vannak rossz napjai, mikor legszívesebben mindenkit össze-vissza átkozna, na de kinek nincsenek. Alapból viszont kedveli a társaságot, így jelenleg se zavarja egy kicsit se, hogy Katherine idejött hozzá, talán még örül is neki, meg a kis beszélgetésnek.*
- Nyilvánvaló.*kuncog. Természetesen ő se úgy kezdi a beszélgetéseket, hogy képzeld ma is eltévedtem, tehát a többség nem is tud arról, hogy akadnak ilyesfajta problémái. Kivételek ugyan vannak, főleg azok, akiktől ezen alkalmakkor a segítséget várta és általában meg is kapta azt. A famulusos témára már csak bólogat, hiszen nem igen van más, amit hozzáfűzhetne a dologhoz. Nem úgy az Inflatus gúnynevét hallva, aminek hatására szemöldöke a magasba szökken.*
- Nem igazán tolerálom, ha így nevezik a házam, de igen, általában ekként emlegetik.*bólint kicsit. Ugyan nem dühös meg ilyenek, főleg, hogy nincs is túl nagy barátságban semmivel, ami a hallottakhoz kötődik, de attól még szereti az inflát, tehát nem bírja, ha gúnyolódnak rajta. Na de ezen is hamar túlesnek, így kerül terítékre a származási ország. Azt is elárulja, hogy Írország a kedvenc helye, annak ellenére, hogy még véletlenül se ír származású, ráadásul még csak nem is ott született. Ez csupán egy állomása volt az életének.*
- Mi még maradunk, igaz?*emeli fel fejét a madár a kérdés hallatán, s valószínűleg arra utal, hogy még nem sikerült elvégeznie, azt, amiért idejöttek, vagyis a vadászatot.*
- Azt hiszem, hogy én még ücsörgök itt egy ideig.*sóhajt kicsit, engedve a famulus kérésének, így int a távolodó lány után, majd visszafordul a vízesés felé, hogy türelmesen kivárja, míg éjszakai kedvence megszerzi magának a vacsorát, s csak ezután térnek majd vissza. Idő - és energiaspórolás céljából, a gyűrű használatának a segítségével.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-03-28, 3:26 pm

*Kész, vége, nem bírom tovább. Mióta megjöttem az iskolában kuksolok, próbáltam behozni a lemaradást, ami nagyjából sikerült is, és igen, ez idő alatt a kastélyban jó sok helyen bóklásztam, még sem csak ez mostantól az otthonom, hanem ami oda át van, a túlparton, az is az életem részéhez tartozik. Ki sem dugtam az orrom még az ódon falak közül, pedig úgy vágyom már egy kis bőrömet megcirógató napsugárra, a szellő finom illatára, és egyáltalán... a természetre. Ezért ma ruháimat gyakorlatilag a kocogófelszerelés teszi ki, szép kis fehér futócipővel, nadrággal és pólóval, ami mivel rám feszül, a domborulataimat is kiemeli, ám ez annyira nem látszik, mert egy lengébb dzseki is van rajtam világoskék színben, félig felhúzott cipzárral, és könyékig feltolt ujjakkal, hiszen azért egy kis szél is támadhat közben, s ha nem így lenne, bármikor derekamra tudom kötni. Hajamat is a tevékenységhez igazítottam, lófarokban hordom most fekete tincseimet. Ez a viselet egyébként egész normális a külső szemlélő számára, ilyenben nem találtam a stílusomhoz megfelelő ruhadarabokat, így tulajdonképpen nincs is mi figyelmeztesse embertársaimat arra, hogy bizony én egy érdekes szerzet vagyok valahol. Viszont nem is törődöm mással, most csak a futásra koncentrálok, nem szabad veszítenem sportosságomból, kondíciómból, mert azt még alakom is megjárhatja, ami nem utolsó szempont annak ellenére, hogy nem is első. Csak futásom irányát nézem most, igazából azt sem tudom merre járok, egyenesen előre a vakvilágba, ahogy azt kell, és hozzám illik. Hallani sem nagyon hallok, a zene hajt engem, amit a fülemből kilógó zsinór jelez, hiszen elhoztam ám zenelejátszóm is.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-03-28, 3:40 pm

*Igencsak szép nap ez a mai, valószínűleg azért is, mert már vége van a hideg téli időszaknak, s bizonyára ez azt hozza el, hogy majd több diák is fog jönni a szigetre, sportolni, kirándulni vagy bármilyen más okból, hiszen ilyen időbe kár lenne bent poshadni a kastélyban. A lány viszont ha néha néha hátra néz, pár méter után láthat valamit. Egy fehér foltot kiugrani a bokrok közül, nem sokkal mögötte. Ha pedig jól megnézi nem csupán csak egy folt, hanem bizony egy igen szép és kecses hóleopárd tárulkozik ki a szemei előtt, aki valamilyen okból, úgy tűnik hogy futni kezd utána, méghozzá igen csak nagy irammal. Kérdés hogy Jackelyn hogy áll ezekkel az állatokkal, fél tőlük avagy sem, hiszen elég ijesztő lehet, ha egy ilyen "fenevad" valakinek a nyomába ered, méghozzá láthatólag avval a feltett szándékkal, hogy utol is érje. A lány döntése, hogy lassít e vagy megpróbál meglépni előle, de ha úgy dönt hogy megáll, láthatja hogy vele együtt a nagymacska is lassít a léptein, majd közelebb menve meg is szaglássza magának a futót. Mivel a hóleopárdok nem éppen őshonosak erre felé, gyaníthatja hogy valakinek a famulusa lehet, és ha jobban körül néz meg is lát, egy feketébe öltözött fiút, aki az egyik fának támasztva a hátát, fekszik el, nem sokra tőlük, s első ránézésre mintha aludna is. Lehet éppen az övé a famulus, de a legjobb módszer arra, hogy kiderítse, talán az lesz ha megkérdezi. Egyébként a fekete öltözet ellenére nem tűnik túl veszélyesnek a fiú se, egy fekete rövidnadrágot visel, sportcipővel, illetve egy szintén fekete ujjatlan pólót.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-03-28, 3:55 pm

*Kezdek fáradni, és tulajdonképpen hajszolom magam tovább, mert nem állhatok meg, de mikor egy vízesés tárulkozik a szemem elé, kissé közelebb kérve már lassítok is, mivel ürügyet találtam a pihenésre, hiszen nagyon szeretem az ilyen csodaszép tájakat, főleg a vízeséseket, amik számomra szemkápráztatóak. Faluból jöttem, ott nem volt ennyi minden, és bár a barátaimmal jó sokszor napokra eltűntünk, hogy felfedezzük a környéket, én még sem láttam még semmit az életből szinte, és talán itt az ideje pótolni. Meg is hajolok kissé lihegve, a térdemre támaszkodva, mikor észre veszem, hogy valami fehér szaglászik engem, s amint tudatosul bennem, hogy gyakorlatilag egy vadmacska, rögtön ugrok is pár lépést odébb. Nagy szerencsém, hogy láttam már famulust másoknál, és lassan leesik a tantusz, hogy ez a kis hófehér állat sem különb tőlük, tehát tartozik valakihez biztosan. Immár nyugodtabban veszem ki fülemből a még mindig a zenét bömbölő fülhallgatóim, és teszem zsebre, miután kikapcsolom a lejátszót is.*
- Szia te... macska. Mármint nagymacska... vagy őőő... szóval szia te famulus! *biccentek felé kissé összezavarodva, hogy ő most akkor melyik is, bár sejtésem szerint a vad és a nagy is ugyan azt takarja igazából... Le is guggolok mellé, de nem túl közel hozzá, hogy úgy vizsgálgassam egy kicsit érdeklődve, de megfogni nem merem.*
- Nem pont most kéne szaglásznod... unatkozol? Hol a gazdád? *pattanok is fel hirtelen, körülnézve, hogy vajon merre lehet az említett személy. Pillanatok alatt kiszúrom a közelben fának támaszkodó srácot, s miután néhány másodpercig rajta tartom szemem, feltűnik az is, hogy mintha aludna... Gondolkodás nélkül indulok meg felé, ellépve a famulus mellett, de azért egyszer visszapillantva rá bizonytalanul, hogy vajon jön-e. Mivel kifáradtam, nem sietem el a sétát a fiú felé, aki velem nagyjából egykorúnak tűnik, valószínűleg diák, ráérősen szedem a métereket, miközben dzsekim is derekamra kerül. Alig néhány perc múlva meg is torpanok előtte, és ha nem figyelt fel rám, egy pillanatig várakozóan pislogok rá, de ha észrevett ezek után, vagy már mikor elé értem, meg is szólítom.*
- Szia! Te is iskolai diák vagy? Tied ez a... z állat? *bökök mosolyogva a famulus felé, aki vagy követett, vagy nem, de bizonyára tekintetemmel megtalálom, hogy merre is kell mutogatnom.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-03-28, 4:15 pm

*Ő aztán nem zavartatja magát, csak szagolgatja az ismeretlent, egészen addig ameddig az meg nem szólítja, bár úgy tűnik először nem igazán tudja miként kéne. A famulusra nézve ebből valamit bizonyára ő is felfog ugyanis fejét oldalra döntve, mélyet morranva láthatóan figyel a lányra, viszont a kérdések már nem igazán zaklatják fel. Lehetséges hogy csak piszkálni akarta a másikat ugyanis a kérdésekre, csupán csak lassan lefeküdve a lány lába elé, néha néha felnéz rá, miközben fejével a fának dőlt srác fele mutat. Persze ebből Dorian nem tud semmit, mert bár még nem mélyen, de azért mégis csak alszik. Nem tudni mióta van kint, de talán nem olyan nagy bűn az, hogy a jóidő elálmosítja az embert, aki ettől tart egy kis sziesztát. Amikor azonban Jackelyn közelebb jön, s megszólítja, eleinte kissé kómásan pislog, majd hunyorogva néz fel a másikra, látszik rajta hogy nem igazán van képbe.*
-Öhm.. Heló igen az vagyok de mi??*tenné fel már a kérdést, de miután a mutatott irányba figyel, máris meglátja famulusát, aki láthatóan már közelebb is poroszkál, lefeküdve a fiú mellé fejét az ölébe hajtva, a fiú pedig felnevet.*
-Áh... Igen az enyém, bár nem gondoltam, hogy leszökik utánam ide. Nemrégen még a suliba hagytam, meg tudnád mondani mennyi az idő?*kérdezi, kissé még félkómás hangján, miközben feljebb ül, és próbál valamennyivel kipihentebb arccal a másikra nézni, miközben oldalra is dönti a fejét.*
-Gondolom ezek szerint te is Mysterios lehetsz, a falusiak általában félnek a famulusoktól.. Legalábbis amelyik vadállat alakban van...*nem kell nagyon találgatnia, hiszen kb egykorúnak látszanak a másikkal, talán pár év különbség lehet, de Dorian még erre se merne megesküdni. Végül azért észbe kap ám, hogy valamit elfelejtett, így aztán kinyújtva a másik felé a kezét be is kéne mutatkozni.*
-Bocsi, azt hiszem az alvás faragatlanná tesz, a nevem Dorian Deamer, a famulusom pedig Venethia, remélem nem ijesztett meg..*mondja, miközben tekintetét a lány arca felé vezeti, s figyeli továbbra is kérdő tekintettel.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-03-28, 4:33 pm

*A semmiből hirtelen veszem észre az engem szaglászó famulust, aki rögtön első körben majdnem a szívbajt hozza rám, de azért szólok hozzá pár szót, nyilván nem véletlen, hogy felbukkant. Ahogy a morranásából hallom, nem igazán szívleli a megszólítást, így védekezőn fel is emelem a kezeimet magam elé, nyugtatás képpen.*
- Jól van na... nem jártam még állatkertben, nem ismerhetek minden állatfajtát. A lényeg, hogy felismertem, hogy famulus vagy, és nem csak egy egyszerű... szóval érted. *magyarázkodom is egy kicsit, de ezek után már keresném is az állat gazdáját, viszont mikor az általam is kiszúrt srác felé bök fejével, meglep.*
- Nahát, te érted amit mondok? Okos kis famulus. *szólalok meg hirtelen ötlettől vezérelve egy csöppet talán gyerekesnek hangzó, de tényleg rácsodálkozásból jövő dicséretet. Viszont nem húzom tovább az időt, sose volt macskám, nem tudom, hogy kell ezekkel bánni, így a fiú felé veszem az irányt, meg is torpanva előtte ébresztem fel egy kis felmérés után. Amint látom elég kótyagos, tehát valóban aludhatott, de ez engem nem zavar, nem találom furcsának a dolog, csupán mosolygok rajta.*
- Hogy leszökött? *nevetek fel egy kicsit.* - Nos, akkor én vagyok a szerencsés megtaláló. *vigyorodom el, és már folytatnám is azzal, hogy hol is van érte a jutalmam, mikor eljut agyamig is a kérdése a srácnak, így pillantok órámra, mely igen csak furcsa, már tükrözi a stílusomat. Bal csuklómat díszíti, fényesen csillogó fémből készült, de két oldalt kis szárnyak díszítik, és egyéb kacifántosan régies mintázatok, melyek viszont már aranyból vannak.*
- Fél négy. Délután. *teszem azért hozzá az utolsó szót, most így elnézve a srácot. Jól sejti a dolgokat, így bólintok is picit miközben beszél.*
- Igen, most jöttem nem rég. Elsős lennék. *helyeselek a fiúnak, és ekkor tűnik csak fel, hogy kimaradt valami, így én is látványosan rádöbbenve a dolgokra kezet nyújtok, és megrázom a felém tartott kézfejet lányhoz képest határozottan, de még sem fiúsan.*
- Semmi gond, én is elfelejtettem. Én pedig Jackelyn vagyok. Jackelyn McKinny, McKinny-ből. Hív csak Jackie-nek. *mutatkozok be a szokásos módon, mely már szinte szlogenem.*
- Nem ijesztett meg, csak megszaglászott. *mosolyodom el, de nincs kedvem elmenni, így szó nélkül le is csüccsenek a fiú mellé, a vízesést nézegetve egy picit, de aztán észbe is kapok.*
- Áh, szólj ha zavarok nyugodtan. Csak épp most futottam, és kissé elfáradtam, jó most így ülni, főleg vízesés mellett. Te is elszunyókáltál, szóval biztos megérted. *érvelek egy kicsit amellett, hogy miért lenne jó maradnom, legalábbis részemről, mert el is mehetek, de ahhoz fel kéne állni, ami most kivételesen nehezen menne, fáradtságom miatt.*
- Egyébként én az Exortus-ba járok. És te? Kissé idősebbnek nézlek, biztos régebb óta vagy itt, na meg famulusod is van, az elsősöknél pedig meg még nem láttam. *kíváncsiskodom felőle egy picit, ha már így itt ülök mellette, nem fogok szótlanul ücsörögni. Ahhoz most nincs hangulatom. Bár... nekem mikor van hozzá?*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-03-28, 5:00 pm

*A famulus csak nyugodt, de mégis érdeklődő tekintettel követi a védekező kezet, végül aztán aprót morranva a szavakra, nemsokára meg is mutatja hol is mulattatja az idejét a gazdi. Amikor azonban a dícséret éri, csupán csak kihúzza magát büszkén, tehát igencsak érezhető rajta, hogy nem egy buta lényről van szó, s bár felelni nem tud a szavakra, nem jelenti hogy nem értené. No de Jackelyn hangjára már Dorian is felébred, amikor közelebb jönnek, s így kezdődik az eleinte kissé talán kómásnak tűnő beszélgetés is.*
-Amikor legutoljára láttam még a szobámban volt, szóval más választás nem lehet, kivéve ha tud teleportálni, amit tudtommal én nem adtam neki képességként.*feleli egy kisebb mosollyal az arcán, valamennyire már kezd felébredni, s ez már látszik is az arcán.*
-Köszi.. azt hiszem elaludtam de elég keményen, nem így terveztem a napomat..*mondja miközben a lány órája felé is néz, s neki is szemet szúr, hogy nem mindennapi darab, így egy vigyorral nemsokára meg szólal ismét.*
-Spéci órád van, gondolom nem minden boltba lehet kapni..*feleli egy félmosollyal, ezt akár dícséretnek is veheti a másik, bár Dorian nem igazán vonzódik az ilyesmi felé, de így hirtelen egész dizájnosnak tartja.*
-Azt mondjuk gondoltam, bár nem ismerek annyi embert, de elég régóta vagyok itt, a te arcod valahogy nem ugrott be.*mondja nyugodt arccal, miközben kinyújtóztatva a fáradt végtagjait hallja, ám az elfelejtett bemutatkozást is pótolni kéne, így történik meg ez is, bár a helység név megemlítésénél felnevet kissé..*
-Ez komoly? Ugyan onnan jöttél ami a család neved? Mondjuk nem ismerem annyira, ez hol van?*kérdezi, csak amolyan kíváncsiságból, majd megtudja, hogy famulusa ezúttal nem volt bunkó, pedig a legtöbb emberrel zordan viselkedik, főleg a nőneműekkel, de mit tehetne a fiú egy féltékeny famulussal?*
-Áh.. ez meglepő, pedig néha elég vad tud lenni, úgy tűnik ma a fejére esett..*simít végig az állat fején, majd tekintetét ismételten a másikra emelve, akinek a szavaira enyhén rázza meg a fejét.*
-Nem vagyok olyan antiszociális típus, szóval nem foglak elküldeni, na meg mostanában alig "érintkezek" más emberekkel a külvilágból. Amúgy egész jó idő van, én is csak sétálni jöttem le aztán ez lett belőle.*emeli fel az ujjait, hogy jól értse a másik is a hasonlatot, majd a következő szavakra lágyan bólogatni kezd.*
-Nem vagyok elsős, igazából az idén taposom végzősként a harmadik évet, de hogy utána mi lesz még nem tudom, igazából elég sok ötletem van a jövőre nézve, amúgy én Inflatusos vagyok..*mondja igencsak ráérősen, hiszen nincs hova mennie, ma neki nem lesz órája, tehát mondhatni rá ér még egy darabig, ameddig el nem fárad, bár ez most távol áll tőle, az alvás miatt, így jut az eszébe egy hirtelen ötlet.*
-Na és? Amúgy mennyire ismered a környéket? Ha van kedved kicsit beugorhatnánk a városba, igazából akartam venni egy két dolgot, ezért is indultam el, szóval ha nem zavarna és lenne kedved akár le nézhetnénk arra.. *mondja, de ez afféle ötlet csupán, ha a másiknak nincs hozzá kedve, nem fog erőlködni.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-03-28, 5:21 pm

*Azért a vége felé egész jól kijövök a famulussal is, de inkább gazdájára terelődik a figyelmem, akivel rögtön váltok is néhány nem túl nehéz mondatot, mert a most ébredező fiút nem akarom lerohanni rögtön a furcsa dolgaimmal.*
- Nem adtál neki? *értetlenkedem döbbenten, mert már önmagában a teleportálás szó is elég idegenen hat, nyilván tudom mit jelent, de hogy kivitelezni is lehet, nos az teljesen fel dob, ezért is érdeklődöm egy picit erről bővebben.* - Ha ők tudnának, mi is tudunk? *kérdezek rá nyíltan az engem érdeklő dologra, ám mivel most már láthatóan kezd teljesen felébredni a srác, mivel órámat is kiszúrja.*
- Áh, köszi. Steampunk óra, külön ilyen boltokban lehet venni, de ezt én csináltam magamnak. *büszkélkedem egy picit egy kis mosollyal, mert az alap órát bátyámtól kaptam, én pedig szépen ki is díszítettem azt magamnak, stílusomhoz igazítva. A sok furcsaság mellett még nevem is igen csak szembetűnő, hiszen annak is megvan a története...*
- Hát... nem igazán. Nem ez az eredeti család nevem, de miután elszöktem otthonról, és eldobtam a régi nevemet, nem élhettem vezeték név nélkül, így ezt vettem fel. Mert hangzatos volt. Meg olyan régies. Tudod... a régi emberek szokták a nevük mögé rakni, ki honnan jött... *magyarázom belelendülve, de érződik, hogy van itt ám még titok, amiről azért nem szívesen beszélek. A lényeg, hogy látszik, nem vagyok egy hétköznapi lány, bár sejtésem szerint itt senki sem az. Én talán kissé más világban élek...* - Egyébként Amerikában van, Texas állam, Dallas melletti kis falu. *világosítom fel a srác földrajzi ismereteit.* - Egyébként te honnan jöttél, ha már itt tartunk? A neved alapján, mármint a Dorian-ból következtetve hangzás után te sem jöhettél sokkal távolabbról... vagy valami fura országból, mint mondjuk... Tádzsikisztán. *elmélkedem hangosan, a tőlem megszokott stílustól. Talán kezd rájönni a fiú is, hogy bizony tényleg tudok ám fura lenni. A famulusról is esik néhány szó, így pillantok rá az állatra.*
- Nem, nem volt ellenséges. Szép állat. Mi is ő pontosan? Úgy értem, mint állat. Valami nagymacska féle lehet? *érdeklődöm a hófehérségről.* - Ő lány? Úgy értem, nekem a neve ezt súgja... *puhatolózom a nemeket illetőleg is, azonban nem szándékozom tovább ácsorogni, így le is huppanok az újdonsült ismerősöm mellé, megérdeklődve, hogy nem zavarom-e.*
- Az jó, én sem vagyok antiszoc. Remélem nem sok ilyen ember lesz itt, azokkal nehezen jövök ki, mert ugye szeretek sokat beszélni... meg érdeklődni... és vidámabb vagyok, meg néha kicsit őrült... *kezdenék bele, de aztán gyorsan becsukom a szám, és kissé elpirulok. Talán nem kéne ennyi mindent elárulnom magamról, de hát ilyen vagyok, nem tehetek róla.*- Szóval a lényeg, hogy mivel feketemágus suli, remélem, hogy nem lesznek itt mogorva alakok, bár ha azt nézzük, nagy rá az esély... *hajtom le picit szomorúan a fejemet, de ez nem tart sokáig, gyorsan túl szoktam lépni a gondjaimon, és ez most sincs másként. Amint kiderül, tapasztaltabb diákkal van dolgom, és azt hiszem, ki is fogom használni az alkalmat.*
- Nahát, te vagy az első akivel találkozok. Mármint tanórán kívül, a tanársegédeket leszámítva. Zargathatlak néhány kérdéssel? *pillantok bele szemeibe reménykedve, hogy megengedi a további kíváncsiskodást. Ötletére azonban láthatóan felvidulok, amúgy is kifújtam már magam, és kezdek megszomjazni.*
- Jó elgondolás, úgy is szomjas vagyok, keressünk valami boltot ahol lehet venni italt, vagy leülni valami szénsavas üdítőre. De attól félek neked kell vezetni, új vagyok még, most először mozdulok ki a kastélyból. *pattanok fel, és ha Dorian elindul, akkor vígan követem is, mellette maradva. Ha pedig nem, csak kérdő tekintettel kevert várakozóan nézek rá.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-03-28, 5:47 pm

*Először kissé furán néz a lányra, hogy mit nem érthet a dologból, de aztán le esik neki, hogy még elsős, nem igazán ismerheti a famulusok felépítését, így végül nevetve rázza meg a fejét.*
-Nem, nem adtam, tudod a famulusuainknak mi adjuk a képességeket, amikor létre hozzuk őket. Neki mások vannak.*céloz a famulusára, a következő kérdésre pedig szinte azonnal felel, hiszen már eléggé jártas ebbe a témában.*
-Mondhatjuk úgy hogy mi is képesek leszünk rá az ő segítségükkel. Vagyis ők teleportálnak minket..*próbál adni normális és egyszerű választ , ez speciel annak tűnt, de ahogy megkérdezi mennyi az idő, bizony észre vesuz ám a leányzón egy érdekes órát, s mikor Jackelyn válaszol, most Dorianan a meglepődés sora.*
-Steam mi?*az még hagyján hogy Punk, de hogy Steam? Hát erről nem nagyon hallott, de talán megbocsátható neki, hiszen varázsló világba nevelkedett, s nem sok mugli dolgot ismer, legalábbis ezt pont nem. *
-Minden esetre ügyes lehetsz ha ilyesmiket össze tudsz rakni.*teszi hozzá egy félmosollyal, hiszen azért nem nevezhető lányos zavarnak, amit tudatlansága okoz, tudja ő is , hogy nem tudhat mindent. A hovatartozásnál, viszont olybá tűnik a lány egész bátran mesél el olyasmit, amit lehet mások nem kötnének az idegenek orrára, de ebből is látszik , hogy Jackelyn valamelyest más felfogású lány, bár Dorian nem igazán tudja, hogy most erről kéne e kérdeznie, hiszen nem mindenki szeret témázni a múltjáról.*
-HÁt azt tudom, de akkor ezek szerint nem igazán jöhettél ki a családoddal, ha még a nevedet is megváltoztattad..*fűz ennyit hozzá, a kérdésre viszont csak mosolyogva megrázza a fejét.*
-Na onnan biztos nem, bár jöhettem volna Angliából is, ami messzebb van azért Amerikától...*mondja egy kisebb ravasz mosollyal, végül aztán egy sóhajjal folytatja is.*
-De igazából Alaszkából jöttem, szóval fején találtad a szöget, valójában nem jöttem sokkal messzebbről..*mondja egy apró félmosollyal, jelezve hogy igaza volt a lánynak. Eközben csupán cirógatni kezdi a famulusa bundáját, de természetesen figyel a kérdésekre is.*
-Ühüm kislány, és néha igencsak makrancos tud lenni ha rájön az ötperc, amúgy pedig egy Hóleopárd. Az egyik kedvenc nagymacska félém.*feleli a másiknak, de eközben már a lány le is ül mellé, s így jönnek szóba az antiszociális egyének is, amire a fiú csak kissé elhúzott szájjal dönti oldalra a fejét.*
-HÁt, azért a másik fél is képviselteti magát. Ismerek pár tagot akiket jobb elkerülni..*mondja egy vállrántással jelezve, hogy nem tud mit kezdeni ezzel, viszont az ezutáni szavakra már felnevet.*
-Hát ha hiszed , ha nem ez picit látszik is..*ejt egy kissé pimasz mosolyt, a következőre viszont picit meglepődik.*
-Pedig a felsőbb évfolyamosok se rejtőzködnek el, amúgy igen, kérdezhetsz már ha tudok rájuk válaszolni.*mondja kissé hátra dőlve, de ezután egy ötlete születik, hiszen elnézhetnének valamerre, amúgy is kell vásárolnia egy s mást, s úgy hangzik Jackelynnek se lenne ellenére.*
-HÁt akkor azt hiszem mehetünk is, közben ha van kérdésed elő vele mielőtt elfelejted..*mondja egy kisebb vigyorral, s ha minden igaz feltápászkodva mind a két diák mind a famulus a város felé veszi az irányt.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-03, 2:48 pm

*Nem szégyenlősködik, hiszen amit tud arról szeret is beszélni, viszont lassan tovább terelődik a téma, ezúttal a jelmágia felé, amit a lány kissé lebecsül, hiszen csak a jóslást látta eddig, de Elijah nem rest kicsit többet mondani a tantárgyról.*
-Igen, mondhatni ha sikerül az éved jelmágiából tudsz magadnak teremteni egyet. A készítés nem helyénvaló szó, hiszen bár nem természetes úton születik, és nem is csak egy egyszerű állat, de nem is egy tárgy, nekem Morris a teljes jogú társam..*simít végig a bundáson, aki úgy tűnik nem veszi zokon a szavakat, viszont mikor az órán történtekre kerül a megbeszélés sora, oldalra dönti a fejét, s elmosolyodik.*
-Hát ha zavart volna, hidd el leállítalak. Az elején kicsit furcsa volt, de hogy mondjam... a vége fele kezdett imponálni, na meg amúgy se nagyon flörtölgettem senkivel mióta itt vagyok.*mosolyodik el szélesen, persze nem egy szoknya vadász talán emiatt is, de a jóból se akar kimaradni, főleg ha már Alice így egyértelmű jelet adott neki.*
-De ahogy észre vettem, téged se zavart hogy pont az óra adóval flörtölj, ezek szerint én is tudok valamit.*mosolyodik el, derűsen. Eléggé érdekes egy szituáció a számára, hogy így nyíltan beszélnek erről de a fiú arcán nem látszik hogy zavarodott lenne emiatt. A következő szavakra nem válaszol, meghagyja hogy értetetlen maradjon a mondani valója, s így indulnak meg a sziget felé, ahova azonban elérve észre veszi, hogy a leányzó bizony fázik, s ezen valahogy segíteni kéne.*
-Hát pedig ez a morcos tekintet eléggé aranyosan fest, mondhatsz amit akarsz, amúgy meg nem viselkedek veled úgy mintha kislány lennél, elég jól látom hogy nem vagy az.*mondja nyugodt, de kissé komolyabb hangon, végül a pálcáját elővéve varázsolni is készül. A lány azonban úgy tűnik nem bízik benne, ami persze érthető is, de most nincs oka a félelemre.*
-Nyugi nem változtatlak át, és nem akarlak megkínozni se, csak ne ficegj..*csóválja meg a fejét, végül csak elhagyja az ajkait az a bizonyos ige, aminek hatására talán már a lány se fázik többet.*
-Na nem haltál bele igaz?*kérdezi ravasz mosollyal, a szavaira azonban csak megértő arccal bólint, hiszen ő is így van vele.*
-Nem baj, én nem mondom el senkinek. Amúgy én se szeretem, de ha egyszer mondtam hogy nem fog fájni, elhihetted volna. Ha már arra adtad a fejed, hogy flörtölsz velem, egy kis bizalmat adhatnál..*mondja továbbra is mosolyogva, hiszen nem leszúrni akarja a lányt, se beszólni neki. Időközben megérkeznek a vízeséshez is, ami bizony nem egy csúf látvány sőt. Így most egész hangulatos a csobogó vízesés mellett sétálni.*
-Hát ha azt mondanám hogy Amerikai akkor hazudnék, de arról a kontinensről való vagyok. Egészen pontosan Kanadából, bár gondolom ez nem látszik.*feleli derűsen, miközben nyugodt tekintetével a másikra néz.*
-Te pedig gondolom vagy Angol, vagy Amerikai legalábbis a nevedből erre tudnék gondolni, de szólj ha tévedek.. Amúgy hogy tetszik, a környék ?*kérdezi fejét oldalra döntve. Famulusa eközben ide oda szaladgál a füvön, meg meg szagolva némely fát, úgy tűnik igencsak virgonc napjában van az állat, ELijah figyelmét azonban most a lány köti le.*

//Fagy//