Seol rejtelmes vízesése

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-03, 8:41 pm

//olvadunk//

*A főzéses téma után szóba jön az a tantárgy, amit Elijah tanít, tehát a jelmágia és én bizony csak a jóslást látom benne, mivel azon az egyetlen órán, amin bent voltam, pont ezt vettük. A famulus teremtés viszont igen csak érdekesen hangzik és ahogy hallgatom a srácot erről beszélni, megbizonyosodom róla, hogy szívügye ez az egész, így hallgatom hát végig a szavait.*
- Bocsi, nem akartam rosszat mondani, szóval akkor teremtés és hát, elhiszem, hogy az. Mégis mire képes? *pillantok a mosómedve irányába, hogyha már így róla van szó, akkor rákérdezzek a képességeire is, ugyanis azt hallottam, hogy ezek az állatok képesek bizonyos dolgokra. Nem tudom, hogy ez mennyire titok, de talán elárulja nekem, ha pedig mégsem, nem fogok a falnak menni. *
- Hogy mi? Még soha? Szóval... itt senkid se volt és nincs is barátnőd? Na nem azért kérdem... *most már azért sikeresen bele is pirulok a dologba, nincs mit tenni, így egy kis sóhajt hallatok, miközben a fiút tanulmányozom.* - Amúgy meg csak játszottam, mert jó érzés volt, kíváncsi voltam, hogy bírod, de nagyon jól helyt álltál. *nevetek fel halkan csilingelő hangomon, majd már meg is indulunk a sziget felé, ahol nemsokára már a révész csónakjából kiszállva érzem meg a hűvös időt. Bár délután van, mégis fázom, talán a kevés ruha miatt, amit magamra húztam ma délben.*
- Nekem pedig úgy tűnt, hogy szinte kioktatni akarsz, amit nem tűrök el. Az egy dolog, hogy a tanárom vagy. *kulcsolom is össze magam előtt kezeimet, de ekkor veszi elő a pálcáját, amely láttán picit hátrébb is lépek és tekintetemen is meglepettség, na meg picike félelem is megjelenik, ugyanis nem csípem az ilyesmit.*
- Jólvan... *morgom még oda neki, ekkor hangzik el a varázsige is, majd testemet is átjárja a jóleső meleg. Picit elmosolyodom, így már mindjárt kellemesebb, de ez a mosoly el is tűnik arcomról, ahogy meghallom a továbbiakat.*
- Nem, nem haltam bele és neked pedig nem kéne ennyiszer felhoznod, hogy mit tettem az órán, mert ez az, ami kezd kellemetlenül érinteni. Nem vagyok olyan csaj, aki minden pasival flörtöl, tehát lépj túl rajta, megtörtént, de ha akarod, többet nem fog. *vonom meg a vállaimat, jelen pillanatban tényleg így gondolom, mert már unom picit, hogy így a szememre veti azt, amit tettem, nagyjából minden egyes percben. De azért a duzzogásom közben sétálok ám mellette, így érkezünk meg a zuhataghoz, melynek láttán a szavam is eláll szinte.*
- Azta, ez nem semmi! *bólogatok is hozzá, így mutatva ki tetszésemet, majd azért érdeklődöm ám tovább a fiútól is.*
- Szóval kanadai. Én Amerikából jöttem, pontosabban New Yorkból... *pillantok rá és ahogy a vízhez érek, nem túl messze állok meg tőle, végig is nézve ezen a csodán, amely tényleg tetszik, oda vagyok a vízesésekért.*
- Még nem láttam túl sok mindent, mivel az ominózus óra előtt érkeztem egy nappal kb. Szóval még szinte minden új, de majd teszek felfedezőtúrákat, egyelőre tetszik. *és már le is huppanok a puha fűbe és a következő pillanatban már hanyatt is vágódom, így fekszem el és nézek is az ég felé.*
- Egész nap melegen tart ez a varázslat? *tekintek is Elijah felé, mert azért ezt jó lenne tudni.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-03, 9:04 pm

-Semmi baj, sokan bele esnek ebbe a csapdába, amúgy Morrisnak hogy fogalmazzak.. Ha akarja nagyon bántó hangja tud lenni, tud gyógyítani, és ha még ez sem elég, harmadik képességként fel tudom venni más külsejét..*mondja egy félmosollyal, a mosómedve pedig csak diadal ittasan kihúzza magát, hiszen okos famulus ő , tudja hogy róla van szó. A nős témára áttérve azonban kissé megütődve néz a kérdésre, bár a pirulásra tudna mosolyogni, azonban most mégse teszi, inkább csak lassan bólogatni kezd.*
-Nem azt mondom hogy nem volt közöm már nőhöz, itt jelenleg nem volt, és nincs is senkim. *zárja rövidre a magánéleti dolgot, viszont amikor a "szórakozás" kerül szóba egy apró mosolyt már megejt a lány felé.*
-Áh kár, pedig már kezdtem magamat beleélni, belegondoltál abba, hogy ha gyengébb lelkű lennék, akár bele is roppanhatnék egy ilyen csapásba?*kérdezi ravasz mosollyal az arcán. Amikor azonban partot érnek, ismét beszélgetni kezdenek, és úgy tűnik hogy Elijah kissé félre lesz értve.*
-Hát arról már nem én tehetek hogy te annak vetted, de ha segít valamit a helyzeten esetleg bocsánatot is kérhetek..*néz kissé elgondolkozó arccal az ég felé, majd tekintete visszasiklik Alice-re, s ha már elkezdte be is fejezi rajta a testfelmelegítést, ami szerencsére sikeres is lesz. Az ezt következő szavai azonban ismételten mást válltanak ki, itt már a fiú is védekezőleg emeli fel a kezét.*
-Jól van na, ezt nem is mondtam, akkor szerintem lépjünk a témán, mielőtt kitör köztünk a hidegháború..*csóválja meg a fejét, miközben ha minden jól megy meg is indulnak a vízesés felé, ami persze nincs túl messze tőlük.*
~Ő jön zavarba amikor ő kezdett ki velem még ilyet~*na ezeket már nem mondja ki hangosan, inkább csak egy darabig csendben lépeget a másik mellett, majd mikor megérkeznek azért elejt pár szót, s úgy tűnik Alice-nek tetszik is a hely.*
-Szerintem se, ide kint tök simán el is lehet aludni, valamikor eléggé altató tud lenni a vízesésnek a morajlása, de aki szereti a természetes zajokat kellemesnek is találhatja.*teszi hozzá egy félmosollyal, közben persze válaszol is a hovatartozását illető kérdésben, s végül kiderül hogy Alice se jött sokkal messzebbről.*
-Áh.. szóval a nagyvárosból, párszor megfordultam a szüleimmel az egyesütl államokban, de annyira engem nem fogott meg a nagyvárosi élet, jobban szeretem a csendesebb zugokat..*mondja ,majd a lány szavaira lassan bólogat, hogy még igénybe fogja e venni Elijah segítségét, vagy nem azt a fiú nem tudja, de talán majd minden kiderül, ez a kis veszekedés még benne van a srácban, és látszik is rajta. A lány kérdése téríti csak ki a gondolatmenetéből , s mikor ránéz, csak aprón megrázza a fejét.*
-Mi? Ja.. a testfelmelegítés? Nem az csak egy órán keresztül hatásos... Pontosabban most már csak majdnem egy óra, utána ismételni kell..*mondja miközben nem sokkal a másik mellett ő maga is elhelyezkedik, majd félig meddig hátra dőlve ismételten a lányra néz.*
-Nézd lehet hogy fura kérdés, de csak a kíváncsiság hajt , de te milyen vérű vagy? Úgy értem arany, fél vagy milyen?*kérdezi persze lehet hogy egy ilyen kérdéssel nem a második talákakkor kellett volna elő jönnie, de hát ha egyszer kíváncsi?*
-Ne érts félre, én jól megvagyok mindegyikkel csak tényleg kíváncsi vagyok..*teszi hozzá, hogy azért ne legyen félre értve, hiszen ő is csak félvér.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-03, 9:30 pm

*Nagyon érdekelne, hogy vajon egy jelmágia tanársegéd famulusa mire is képes, így hát fel is teszem ezt a nagy kérdést, majd amikor hallom a választ, igen csak meglepődöm.*
- Hű, az utolsó képesség az tetszik és a gyógyítás se utolsó. Megmutatod a metamorf mágiát? *ennyit azért tudok ám a dolgokról, így hát kíváncsi tekintetem hol a mosómedve felé emelem, hol pedig Elijah arcára, hogy legalább egy kicsit had lássam a változást. Na de ez után szóba jönnek a nőügyek, amelyekhez nem sok közöm van és erre hamar rá is jövök a srác szavaiból.*
- Aha, hát értem, de meglepsz vele. *ahhoz túlontúl jól néz ki. Na de csak elmosolyodom és már ki is bököm, hogy amúgy is csak játék volt az a kis flörtölés, nem kell komolyabban vennie, de a válaszán most már fel is nevetek.* - Nem hiszem, azért ez túlzás picit. *csóválom meg a fejemet is, de amikor már túl sokszor jön nekem ezzel az egésszel, kezd cseppet felpaprikázni.*
- Nem kell, lépjünk túl ezen. *legyintek is inkább, tényleg felesleges lenne ezen izélni és a továbbiakon is, így hát a maradék utat most csendben tesszük meg egymás mellett. Úgy érzem, hogy kihasználja a helyzetet, hogy mit tettem az órán, mivel oly sokszor mondja.*
~ Vagy esetleg tetszett neki? Örült az érdeklődésemnek? ~ *erre is gondolok természetesen, na de megpróbálom most ezt kiverni a fejemből és a csodás hely látványa segít is benne, így tátom ki kissé a számat, mivel én, egy nagyvárosi lány ritkán látok ilyen szépséget, de a képeken imádom a vízeséseket és igyekszem majd életem során sok helyre eljutni, amely hasonlóan szép, mint ez.*
- Szóval te Kanadában egy vidéki helyen élsz? *ha már a nagyvárosokat nem csípi, erre tudok következtetni. Idő közben elfekszem a puha fűben, így kérdezek egy újabbat és ahogy hallom, hogy még fél óra, úgy csóválom meg a fejem.*
- Akkor lehet, hogy még szükségem lesz a szolgálataidra, már ha ezek után segítesz nekem. *nem akarom, hogy haragudjon rám, még csak az kéne, hogy máris egy ellenséget szerezzek, főleg őt, akivel azért egész jól kijöttem eddig.*
- Haragszol rám? *teszem fel a nagy kérdést, miközben a mellém telepedő fiú felé fordulok és kezemmel fejemet is megtámasztom, hogy most zöld tekintetem az övét figyelje. De amit nemsokára kérdez, azt hirtelen nem tudom hova tenni, így csak pislogok párat, majd végül ki is bököm a választ.*
- Félvér vagyok... és ez zavar téged? Hallottam, hogy sok aranyvérű lenézi a nem tiszta vérűeket. *kezdek is el egy fűszálat piszkálni, miközben időnként feltekintek a helyes pofira, na meg a tetovált kezekre.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-03, 9:56 pm

*ÉRdekes kérés érkezik a lány felől, amin a fiú kicsit fel is nevet, de van egy olyan érzése, hogy ez igencsak komoly kérés akar lenni így végül csak oldalra dönti a fejét.*
-HÁt azt ne tőlem kérd, hanem Morristól.. Tudod ebbe ő a profi.. *néz le a kis kedvencére, miközben biccent is a fejével neki, jelezve hogy mutasson valamit. A következő pillanatban a kis mósómaci odatipeg a leányzóhoz, s láthatóan jól szemügyre is veszi őt, na meg kap némi szaglást is, a következő pillanatban pedig vissza szaladva a gazdi mellé, először nem sok mindent láthat Alice. Csupán néhány pillanat múlva, ugyanis a fiú változni kezd, méghozzá nem is csak kicsit, ahogy azt a lány szeretné, hanem igencsak látványosan, s ez a változás egészen addig nem marad abba, ameddig szinte Aliccel szemben egy ugyan olyan lány nem áll. Természetesen a szemszín nem egyforma, ahogy néhány anyajegy se, de az igazán nagy különbség csak akkor jön amikor a fiú megszólal.*
-Persze itt is van egy nagy baki, a hangom és a rám jellemző jegyek megmaradnak, szóval lehet jobban jártunk volna, ha a magiszterünkké változok , vagy valaki mássá aki fiú..*neveti el magát végül aztán jelez a famulus felé, hogy alkossa vissza, ami nemsokára meg is történik. A beszélgetés persze ezután tovább folytatódik.*
-Miért? CSak nem a külsőmre gondolsz? Szerintem ilyeneket majdnem minden kirakatba lehet találni, igazából jobban is szeretném ha valaki a belsőm miatt kedvelne meg, nem is annyira a külsőm miatt. PErsze azt nem mondom hogy nem jó ha tetszek az embereknek..*teszi hozzá egy kisebb vigyorral az arcán. Az ez utáni kissé paprikás beszélgetés, azonban már koránt sem olyan jó így a végén mindketten arra jutnak, hogy talán zárniuk kéne a témát. Szerencsére a vízeséshez hamar elérnek, s láthatólag ez már tetszik is Alicenek, amin valahogy ELijah se lepődik meg, hiszen ő is így van vele. Így aztán a beszélgetés kellemes mederbe torkollik ismét, s a kérdésre most már egy nyugodt mosollyal felel a fiú, még akkor is ha az előbbi kis veszekedés benne van.*
-Ühüm..Az Ontario tónál, a sziklás hegységnél van egy farmunk, nagyon szép hely, igazából ott nőttem fel, és hát az ottani életnek is köze van ahhoz amilyen most vagyok..*feleli egy pillanatra magára nézve, tehát a lány már sejtheti, hogy nem kifejezett aranyvérű család gyermeke lehet ELijah.*
-Mik után?*kérdezi, kissé értetlenül, bár tény hogy volt egy kissé kellemetlenebb része a beszélgetésüknek, de valahogy most nem esik le neki, hogy ennyire látszana rajta. A következő kérdésre azonban egy pillanatig a másik szemébe néz szótlanul, majd egy kisebb mosolyt ejtve lehunyja a szemét, és megcsóválja a fejét.*
-Nem vagyok haragtartó ember, csak nem szeretek vitázni, de lehetett volna rosszabb is nem?*kérdezi egy mosolyt erőltetve az arcára, végül aztán olyasmire kérdez rá, ami eléggé furán érintheté Alice-t, s úgy tűnik furán is érinti.*
-Hogy engem?Nem - Nem dehogyis...*rázza meg a fejét, fekvő helyében , hiszen erről szó sincs, de azért pár szót még hozzá fűz.*
-CSak kérdeztem, egyszerű kíváncsiság, elárulok valamit.*hajol kissé közelebb mosolyogva a lány füléhez, mint aki valami nagy titkot szeretne mondani, majd lassan bele is kezd.*
-Ha zavarna akkor annak is zavarnia kell ami én vagyok ugyanis nem csak te vagy félvér, hanem jómagam is..*mondja mosolyogva apró bólintásokkal kísérve szavait megerősítésképpen. Végül azonban csak megrántja a vállát.*
-Amúgy való igaz vannak ilyenek, de rájuk tojni kell, szerintem itt bárkinek van esélye, különben nem lehetne egy félvér például tanár... Szóval ha valaki szemétkedik veled nyugodtan szólj nekem..*mondja egy apró félmosollyal, miközben azért reagál, egy kissé előbb mondott dologra is.*
-Amúgy igen segítek... de akkor cserébe bejössz velem a vízesés mögé, ugyanis be lehet, és a vízbe se fogsz kevésbé fázni mint itt..*mondja egy ravasz vigyorral az arcán, persze ha a lánynak nagyon ellenére lenne akkor nem erőszakolja ám rá.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-03, 10:58 pm

//olvadás//

*Kíváncsi vagyok, hogy vajon ez a testátalakítás milyen is valójában, így meg is kérem Elijaht, hogy mutassa már be nekem, de ahogy hallom, hogy Morrisnak kellene mindezt mondanom, rögtön a kis famulus felé tekintek.*
- Megmutatod? *kérdezem tőle kedvesen, picit le is hajolva hozzá, megsimizve feje búbját, majd kiegyenesedem és engedem, hogy jól megnézzen magának. Amint ez megtörténik és Elijah átalakul, úgy tekintek rá és pillanatok múlva már egy barna szemű énnel találom szembe magam, így kerekednek el szemeim és nézek is rá nagyokat.*
- Hűha, hát nem semmi... *nem zavartatom magam, kezemmel automatikusan arcához érek, majd szőke tincseihez és végül el is eresztem.*
- Hát a férfias hang az nem passzol hozzám, de egyébként lenyűgöző. Nagyon szép munka! *tekintek elismerően a mosómaci irányába, majd pedig vissza a fiúra, aki nemsokára vissza is veszi eredeti alakját, amely azért jobban passzol hozzá, de tetszett az, amit láttam és most komolyan kezdek elgondolkodni azon, hogy majd megérné nekem itt ténylegesen komolyan venni a tanulást. De most ez még messze van, a jelenre kell koncentrálni és arra, hogy vajon a fiúnak mégis van-e valakije, mennyire ért a nőkhöz és a többi, de hát amiket mond, azok teljesen meglepnek.*
- Igazad van, de először a külsőt nézik meg az emberek, legalábbis nekem fontos, de a belső is ugyanúgy. Viszont ahogy érzékelem, nálad nincs ilyen probléma, tök jó fej vagy. *kacsintok is rá jókedvűen és már majdnem minden tökéletes lenne, ha nem kapnánk össze egy picikét, de hát ez most elkerülhetetlen. Végül csendességbe burkolózva sétálunk a vízeséshez, ahol elfeküdve a fűben már az otthonainkról beszélgetünk, így tudom meg, hogy miképp is élt.*
- Én nem bírnám ki egy farmon, az annyira nem nekem való. *sóhajtok fel cseppet, majd végül a testfelmelegítős varázslatról is megtudok pár dolgot, de a nagy kérdésre csak fejemet csóválom meg kissé.*
- Tudod jól! *és jöhet a nagy kérdésem, hogy akkor most haragszik-e rám, de mint hallom, nem, nem egy haragtartó emberrel van dolgom, mely azért mosolyt csal ám szép arcomra.*
- Persze és ennek örülök, de tényleg. *viszont most ismét ő jön, így a vérem kerül szóba, majd pedig az övé is, amelyet hozzám hajolva oszt meg velem, így kíváncsian fülelek, hátha valami nagy titkot árul el, de amikor meghallom, csak játékosan eltolom, hogy így döntsem le a földre és csüccsenek is fel most már, de természetesen nem oly közel hozzá.*
- Nagyon viccesek vagyunk ma. *csóválom meg a fejemet is, majd ez után a szavaira is reagálok ám.* - Nem kell engem félteni és megvédeni se, tökös lány vagyok, na nem szó szerint. *nevetem el magam jókedvűen. Azt hiszem, hogy mostanra már teljesen sikerült felébrednem. *
- Hogy mi? A vízesés mögé? De mégis... miért? *kíváncsiskodom, majd lassan fel is kelek és a vízhez lépve a barlangos részt kezdem el vizslatni és amikor látom, na meg összerakom a szavakat, hogy a vízben se fogok fázni, hirtelen fordulok Elijah felé.*
- Te fehérneműre akarsz vetkőztetni, hogy bemenjek veled? Felejtsd el, nem fogok vetkőzni és oda se megyek... ruhástól meg alapba nem megyek a vízbe, szóval azt hiszem, hogy ezt a vágyad nem teljesíthetem. *és kezeimet össze is fűzöm magam előtt, mert azért erre nem vagyok ám vevő. Az egy dolog, hogy tetszik és ezt tudja, az meg egy másik, hogy bármi marhaságra nem tud rávenni.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-03, 11:14 pm

*A mosómacit bizony a simogatással le lehet kenyerezni, így mikor már ő lesz kérdezve, s meg is lesz simizve, édesen kurrogva adja a tudatára, hogy bizony boldogan megteszi. Nemsokára Alice mondhatni saját magával néz farkas szemet, s a fiú hagyja is hogy megérintsék, hiszen látja a lányon hogy mennyire meglepte a dolog.*
-Szerintem se, és egy ilyen bármikor jól jöhet, mondjuk ha el akarnék bújni valaki elől, vagy netán be akarnék jutni a zárolt szekcióba, nem mintha oda nem tudnék tanársegédként amúgy is.*nevet fel vidáman, de minden esetre próbálja jelezni kifelé, hogy vannak előnyök abban, ha valakinek famulusa van. Morris természetesen örül a dícséretnek, így fejét kicsit oda is dugja a leányzó lábához, bizony nagyon tud puncsolni ha arról van szó, nem csak Elijah fele, elvégre Lirhil, neki minden játék. Később aztán rátérnek a külsőre is, amibe azért van némi különbség kettejük világnézetében.*
-Lehet hogy fontos, ed vannak olyanok akik elhanyagolják a belső mellett, én meg nem vagyok kirakati figura. Viszont örülök ha neked az a véleményed hogy jófej vagyok.*mosolyog kedvesen a lányra, majd a vízeséshez érve, felmerl kérdésként, hogy ki hol lakott. ALice véleményére azonban csak megrántja a vállát Elijah.*
-Tehát uncsinak találod, vagy kevésbé nyüzsgőnek? Hidd el néha nagyon is tud érdekes lenni az olyan élet, bár én valamelyest ismerem mind azt mint a városi életet. De magam módján jobban szeretem a nyugalmat, ahol jobban össze tudom szedni a gondolataimat.*mondja, végül rátérnek a kényesebb dolgokra is, amire a fiú most már csak mosolyog, de nem hinné hogy több szót kéne rá pazarolni, hiszen ami elmúlt az elmúlt. A tolásra viszont most már felnevet a fiú, miközben kissé arrébb is gördül a lökés hatására.*
-Most miért? Azért mert elmondtam hogy én is félvér vagyok?*na igen tudja ő hogy miért de attól kicsit még szórakozhat, viszont úgy tűnik, hogy a lánynak még mindig nincs ínyére a dolog.*
-Mert jó buli,nem értem miért keresed rá a választ, egyszerűen jó szórakozás.. BÁr ha beijedtél attól hogy le kell venni pár ruhadarabot...*húzza el a szót egy kisebb mosollyal, viszont mikor Alice beszélni kezd, csupán csak azt láthatja, hogy a fiú bizony vetkőzni kezd, egészen boxerre.*
-Hát mégképpen csurom víz lennél, de amúgy azt hittem szereted az őrült dolgokat, de ha szégyenlős vagy megértem, én viszont úszok egy kört addig, ha már ilyen jó az idő...*mondja s megfordulva már meg is indul a víz felé, de azért a válla felett még vissza néz a lányra.*
-Különben is, ha attól tartasz hogy esetleg túl lengén látnálak, csak úgy mondom ha akarnálak lemásolhatnálak Morrissal is aztán levetkőzhetnék a tükörbe, és még többet is láthatnék...*mondja ravasz mosollyal, persze ezt nem kell komolyan venni még ha igaz is, hiszen úgyse tenné meg, viszont kicsit szórakozhat vele.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-03, 11:28 pm

*Csodálatos, hogy mennyire pontos ez a másolat. Oké, akadnak különbségek, na meg a hang is, de egyben, az egész, nagyon is tetszetős a számomra, így hát még párszor megsimizem a fiú famulusát, majd nemsokára már a vízesésnél beszélgetünk, méghozzá elég sok témát felhozva.*
- Igen, mindkettő. Ott nem tudnám feltalálni magam, nem nekem való az a hely, szerintem meg is őrülnék. *nevetek fel és talán ezzel nem fogom megbántani Elijaht, de egyelőre úgy érzem, hogy megkímélném magam az ilyen helyzetektől, hogy egy faluba vagy farmra kerüljek. De tényleg, mit keresne ott egy olyan csaj, mint én? Hát persze, hogy semmit! A vérünket is megbeszéljük és ez után Elijah egy fura ötlettel áll elő, amit nem igazán tudok hova tenni, így kelek fel, nézek el a barlang felé, majd vissza a fiúra és hát nah, nem sok kedvem van nekivetkőzni itt, pont előtte és elbújni vele egy barlangban.*
- Nem beijedtem, de nem vagyok magamutogatós! Még csak nem is ismerlek, miért vetkőznék le előtted? *morgolódom, de ekkorra ő már bizony mindent levett magáról és már csak egy boxerben ácsorog előttem, én pedig nagyon is végignézek rajta és most sikerül elérnie a teljes pirulásomat. Csodásak a tetkok, az izmok, minden, nem is tudok mit mondani hirtelen.*
- Izé, ezt te teljesen komolyan gondolod? *bukik ki belőlem a kérdés, majd egyre pipább leszek, ahogy hergelni kezd. Szeretem hát a marhaságokat, de ez azért mégis csak más, így oda is trappolok a vízhez és el is nézek utána, miközben már a vízhez érve mond valami olyasmit, amitől ajkaim is szétnyílnak.*
- Nem lehetsz ilyen szemét! Mégis... mégis hogy képzeled? *Morrisra nézek, majd vissza a gazdira. Nem, nem akarom megmutatni magam, de azt hiszem, hogy ezt a csatát én most elveszítettem, így hát megadóan dobom le a dorkómat, majd pedig körbe is nézek, hogy van-e itt még valaki. Szerencsére sehol senki, szóval kibújok a két felsőmből, majd a rövid nacimból és végül a harisnyámból, így most már egy fekete fehérneműben sétálok a fiú felé. Testem vékony és bizony szépen domborodom ott, ahol kell, tehát szégyelnivalóm nincs, de mégis, nagyon nem tetszik nekem ez.*
- Remélem örülsz, de ezért megöllek! *nézek rá mérgesen és nemsokára már be is sétálok a vízbe, így követem Elijaht, de azért egy kis adag vízet fröcskölök is rá, mivel nem láttam, hogy ő is felmelegítette volna magát.*
- És mit akarsz a barlang mögött? Több ruhát nem veszek le, előre szólok. *nézek rá kérdőn, miközben egyre közelítünk a zuhataghoz és csodával határos módon tényleg nem fázom, még.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-03, 11:49 pm

*Miután megvolt a bemutató, Alice is meg lett lepve, a famulus is megkapta méltó jutalmát, és a témával is tovább vándoroltak.*
-Erre csak azt mondom, hogy ameddig nem próbálod ki, ne alkoss véleményt, lehet hogy nem is lenne igazad.*kacsint egyet a lányra, persze tiszteletben tartja, hogy ő mit gondol csak a véleményét mondja el. A víznél azonban a leányzó valami nagyon hátsó szándékot szimatolhat, pedig nincs miért, bár igaz hogy nem ismeri ELijah-t de valószínűleg később rá fog jönni, hogy amúgy sincs félni valója tőle. Pár ruhadarab pedig azért nem minden, tehát nem érti mitől fél ennyire a lány.*
-Szerintem ez nem magamutogatás, és hogy miért? Öhmm lássuk csak talán mert nem akarsz vizes lenni?*tettet áll gondolkodást, miközben meg is vakarja a fejét, hogy teljes legyen a kép, bizony most kicsit ő pimaszkodik, de hát ennyi talán belefér.*
-Ha megnyugtat rajtam kevesebb ruha lesz mint rajtad..*teszi még hozzá, s nemsokára már egy száll boxerben ácsorog, de persze nem akar a világ végéig így állni a lány előtt, hiszen ahogy Alice ő sem magamutogató, viszont azt észre veszi, hogy a lány belepirul a látványba. Ez kissé megmosolyogtatja, a kérdésre pedig szinte azonnal rávágja a választ.*
-Igen, teljesen komolyan.. Miért annyira komolytalannak tűnik?*vág kissebb vigyort, majd a vízhez érve elejt még egy pár szót, ami azonban már nagyon felhúzhatja a lányt, pedig Elijah nem gondolja ám komolyan. A szegény mosó maci pedig győz félve csillogó szemmel nézni a lányra, a fejét rázva, jelezni hogy bizony ő nem tenne ilyen galádságot, a fiú azonban még tesz rá egy lapáttal.*
-Hát, tudod fiúból vagyok, és a kíváncsiság erős, ha egy ilyen csinos lányról van szó..*Morris viszont egyre jobban kurrog tagadóan, de láthatóan a fiú már most is nevet az egészen, tehát Alice csak nem veszi olyan komolyan. Viszont úgy tűnik a fiú győzelmet arat, hiszen a lány nemsokára már a vízben van, s galádul el is kezdi locsolni amire a fiú azonban csak felnevet, majd elmerülve a vízbe, pár pillanat múlva pontosan a lány előtt emelkedik ismét fel, természetesen megtartva egy kis távolságot, hogy Alice még véletlenül se gondolja , hogy le akarná teperni.*
-Tessék itt vagyok megölhetsz, amúgy meg csak nem gondoltad, komolyan hogy ilyen szemét lennék hogy megtegyem, azt hittem hogy a nevetésem már elárulta hogy nem akarom..*dönti oldalra vizes fejét, majd kissé felemelve a kezét vissza locsolja ám a jussát.*
-Amúgy emiatt féltél? Majdnem olyan mintha fürdőruhában lennél a fekete még át se látszik, szóval nemtudom mitől volt a nagy para..*néz rá vigyorogva, végül aztán nem húzza az időt, hanem megindul a barlang felé.*
-A vízesés a lényeg nem a barlang, bár belülről tök szép vízhangot ad de a valódi muri a barlang szájánál van. Amúgy meg ne félj már nem megrontani, hanem megismerni akarlak. Tudom mindkettő "meg"el kezdődik de nem ugyan az*mondja miközben mosolyogva megrázza a fejét, bizony az ő bőre kissé már libabőrös, viszont most jön még csak a java, ugyanis ahogy beér a barlang szájához, hátra nézve a lányra elvigyorodik.*
-Na ezt csináld utánam...*mondja mosolyogva, miközben be is áll az igen erős zuhatag alá , ami most közvetlenül rá esik, bizony a fiú egy darabig kissé össze szorítva a szemeit viseli, végül aztán nevetni kezd.*
-Jó hideg, és a sok víz miatt tisztára masszírozó hatása van, a végén bizseregni kezd az egész hátad..*mondja szinte kiabállva, majd kiszállva alól fellélegzik.*
-Hű ez jó volt.. lehet gyerekesnek tartod, de akkor is kihagyhatatlan muri.. Egy verseny hogy ki bírja tovább alatta?*kérdezi fejét oldalra döntve, miközben fejét rázva igyekszik megszabadulni a fülében rekedt víztől.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-04, 12:15 am

*Meglehet, hogy jogos az, amit mond, de nem tud meghatni, mivel nagyon is úgy érzem, hogy én ott nem találnám fel magam és szerintem senki kedvéért sem töltenék el több napot egy olyan pusztán. De ezt most nem osztom meg a sráccal, mert még a végén sértődés lenne ismét, amit nem szeretnék, tehát tovább is lépünk ezen és most már az úszásra terelődik a szó, amelyhez kedvem még talán lenne, ha nem lenne ilyen hűvös és egy bikini is nálam lenne, de így?*
- Ez nem elég indok, remélem, hogy te is tudod... *kezdek bele, de ekkor jön a további szöveggel és bizony látom, hogy nem csak a szája jár, mert hamarosan nem zavartatva magát egy szál boxerben ácsorog előttem, én pedig nem tudom megállni, hogy ne nézzek rá. Nagyon is jól néz ki, sajnos hihetetlenül bejön, így bele is pirulok ebbe az egészbe, azt hiszem, hogy ennyit az álcámról. Hát igen, fontos a külső és ez a gonoszkodása viszont most már az agyamra megy. Ő csak a vízben köt ki és már jön is az átváltozásával, hogy úgy, egy tükör előtt is le tudna vetkőzni, én pedig dühösen Morris felé tekintek. Látom ám a famuluson, hogy ő ezt nem tenné meg, de kezdem úgy érezni, hogy Elijah bizony igen, így dühösen vetkőzöm le és az ékszereimet is leteszem, így indulok most már utána a vízbe és lelocsolni se vagyok ám rest. Elmerül, majd nemsokára elém kerül, de én csak lefröcskölöm újból, majd két kezemmel mellkasánál lökök is egyet, hátha sikerül eldöntenem a vízben.*
- Én szerintem pedig nagyon is meg tudnád tenni, nem volt vicces, nem örülök neki, hogy így látsz! *akadok ki teljesen, ugyanis ez a fekete fehérnemű bár nem átlátszó, de csipkés és tangás az alja, szóval nagyon is sokat mutat belőlem, olyanokat, amiket nem így akartam volna megmutatni ennek a fiúnak, már ha egyszer úgy alakul.*
~ Méghogy valóra válik a jóslat mi? ~ *fejemet is megcsóválom, majd ekkor jön a víz, tehát a gondolataim most túlságosan is elfoglaltak. Nem baj, túlélem én mindezt, inkább csak tovább sóhajtozom mérgelődve, mint valami kis méregzsák, ahogy nedves, szőke tincseimet is igyekszem kikotorni az arcom elől.*
- Hagyjuk! Egyszerűen nem szeretem, ha ilyen módszereket alkalmaznak, ettől most nem lettél szimpatikusabb! *jelentem is ki neki, majd szépen bele is merülök a vízbe. Ha már itt vagyok, akkor úgyis mindegy. Valahogy az órán sokkal normálisabbnak tűnt, itt annyira pofátlan, hogy kedvem támadna beverni neki egyet, csak félő, hogy kettőnk közül én húznám a rövidebbet.*
- A vízesés alá én ugyan be nem megyek... *látom, hogy ő mit csinál, de nekem nincsenek akkora izmaim és vékonyka vállaim se bírnák túl sokáig ezt a vízmennyiséget, így csak elnézem őt, így, ahogy oly sok minden látszik belőle, majd végül vigyorogva a boxerre tekintek.*
- A nagy víztömeg miatt a nacid is lejjebb csúszik, úgy vigyázz! Egyébként pedig, ilyen gyerekes versenyekben nem veszek részt, szóval kimentem, jó szórakozást! Ja és... visszatalálok a kastélyba, majd egy hónap múlva, órán találkozunk. *intek is felé, tehát köszöntem, elég volt a társasága, ennyi még sok is volt mára. A vízpart felé indulok most, jó lenne felöltözni és itt hagyni ezt a furcsa srácot vagy esetleg ellopni a pálcáját, talán az még kellemetlenebb lenne neki, főleg, hogy tanársegéd is. De a part még messze és ki tudja, talán majd marasztalni akar. Igazából kíváncsi is vagyok, hogy vajon mit lép most minderre.*

//fagy//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-20, 7:28 pm

- Oh, kössz a bókot. Jól esik, hogy okosnak tartasz, pedig még csak egy pici ízelítőt se kaptál a tudásomból. *tényleg nem vagyok egy buta lány, nagyon is jó taníttatásban volt részem, de ezt nem mindenki ismeri el, főleg nem az "erősebbik" nem. *
- Amúgy azt gondoltam. *bólintok is rá, majd jöhet egy másik téma, így hozom szóba a szemét pasikat, ami Tarkh is volt saját elmondása szerint, de hát egy picit ki kell javítania, én nem tudom, hogy most milyen, de automatikusan jött a nyelvemre a jelen idő, mégse érzem úgy, hogy nagyon magára vette volna.*
- Akkor voltál, ezt csak te tudhatod. *nem szándékozom tovább firtatni a dolgot, hanem inkább a barátnőjéről hallgatom és bizony, érzem ám a kis szünetet és sejtem, hogy miért nem úgy fejezte be a mondatot, mint ahogy azt szerette volna.*
- Ezek szerint megharagudott rám, talán miattam. Hát előfordul, de néha egy kis féltékenység sokat segíthet egy kapcsolatban, persze ha nincs túlzásba víve. *nálunk mondjuk soha nem ez volt a normális, Péter egy igazi nőcsábász és én is szeretem a férfiakat, de ez most nem tartozik Tarkh-ra, nem kell, hogy túl sokat tudjon meg rólam, túl rövid idő alatt. Viszont ez a túl sok érdeklődés már furcsa a fiútól, láthatja, hogy egyben vagyok és nekem ne akarja már beadni azt, hogy oly nagyon is érdekli az, ami velem történik.*
- Ez valóban így van, de a Mysterio, ha észrevetted, nem egy átlagos iskola, hanem nagyon is kemény. De én az előző szavaimat úgy értettem, hogy lelkileg erősödik az ember, nem pedig feltétlenül a mágiára és a harcra. *szerintem sikerült tényleg félreértenie, a válaszából ezt szűröm le, de ahogy kiböki nekem a múlt órás dolgot, úgy kezdek el ismételten kíváncsi lenni.*
- Mi történt azon az órán? *kérdezek is rá rögtön, kapva a lehetőségen, hogy végre én is egy kicsikét többet tudjak meg a fiúról. A famulusom viszont mivel látja, hogy mi jól elbeszélgetünk, úgy dönt, hogy lelép, tehát az erdő felé fogja venni az irányt, miközben mi már meg is érkezünk a mystrali kikötőbe, ahol még a biztonság kedvéért rákérdezek az úti célra.*
- Igen, azt mondanám, mivel imádom a zuhatagokat. *és mivel a cél biztossá vált immár, így indulok is meg az ösvényen, a jól ismert útvonalon.* - Hmm, jó kérdés, nem is tudom. Nagyon sok helyen jártam már apám révén... de talán a maják ősi helye érdekelne, szeretem az ilyesmiket. *talán nem pont erre a válaszra számított, de én nem egy modern várost néznék meg, hanem egy letűnt kor hátralévő maradványaira lennék inkább kíváncsi. Még pár lépés, majd már hallhatja is a fiú a vízesést, így mutatok is arra.*
- A zuhatag mögött van egy barlang is. A vízen át lehet bejutni, majd ha érdekel, nézd meg. *nekem eszem ágában sincsen most oda menni, de azért nem árt, hogyha tudja a srác, hogy mi mindenre lehet itt rábukkanni, csak ügyesen kell keresgélni.*
- Jó lehet itt piknikezni. *lépek is oda a part közelébe, majd nemsokára már le is telepszem az egyik sziklára. Ha nem magassarkúban lennék, akkor a füvet választanám, de most ezt így nem igazán tehetem meg, nem lenne túl kényelmes.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-20, 7:52 pm

*Persze már mikor kimondtam, akkor tudtam, hogy félre fogja érteni a szavaimat. Nem tartom se butának se okosnak, mert nem tudom megmondani róla, hogy milyen, nem ismerem, csak jobb szót nem találtam rá, így egy picit zavarodottan, de elmosolyodom, miközben kezem automatikusan indul meg tarkóm irányába, hogy levezessem ezt a pillanatnyi zavart egy hajba túrással. Most mondjam azt neki, hogy nem bók volt? Nem... az gáz lenne.*
- Nem tudom milyen vagy, nem ismerem a tanulmanyi eredmenyeid, vagy az erdeklödesi köröd, de ezt megelölegezhetem neked. Nekem azert eleg maradi a gondolkodasom a nökröl bizonyos szempontbol, es te szerintem ebbe beleillesz, mondjuk a baratnöm pont nem, de ez lenyegtelen. Na ez egy biztos bok volt! *vigyorodom el, bár nem vagyok benne biztos, hogy pozitívan hatnak rá a szavaim. A többit rá hagyom kis bólogatásokkal, nem kell túltárgyalni, és egészen jól megy a dolog, még akkor is, mikor beleakadok a mondatomba.*
- Nem tudja ki volt, se a neved. Nem arultam volna el, ha kerdezi sem. Nem voltunk meg akkor együtt, tehat nem volt muszaj felelnem neki, nem mondanam hibasnak magunkat, maximum sajat magam. *vonok vállat. Tényleg, a lány is rámenős volt, de én engedtem neki egy jó darabon, és úgy látszik már ott kijött, hogy nem bírják ám a csajok a visszautasítást...* -Es meg van a mimum feltekenyseg is, legalabbis reszemröl. *nevetgélek tovább egy kicsit, mert valóban, eleinte tényleg rossz szemmel néztem akármilyen hím is a közelébe ment. Ezek után sikeresen fenn akadunk megint valahol, amire nem is gondoltam volna, hogy szóba jön, és mivel valamilyen szinten egyetértek vele, megint csak bólintok, míg nem kérdez.*
- Hat... szerintem Alinox tulment a celon egy kicsit. Legalabbis nalam. Masnal lehet meg belefert volna, de nalam nagyon rossz lora tett ezzel a multam miatt. A lenyeg az volt toxicologian, hogy a szamunkra legkedvesebb szemelyt kellet megcsoklnunk, ugy hogy elötte megittuk az eleteröelszivas bajitalt. Na persze nem az eredeti szemely volt, csak ugy nezet ki es... kicsit kiakadtam. *halkulok el a végére, amíg bevillannak a képek a fejemben az óráról. Nem részletezem, de nem titok, bár nem vagyok rá büszke, attól még merő arroganciából nem kérnék ám soha bocsánatot ezért Alinox-tól vagy bárki mástól. Végre megérkezünk a célhoz, és ahogy hallom, sokkal több van ám ebbe a lányba, mint azt első alkalmunkkor gondoltam, így érdeklődve hallgatom amit mond, és egy kis mosoly is ott ül az arcomon.*
- Nahat, ez erdekes. En nem is tudom... mindent megneznenk. Legutobb Velenceben jartunk Gingerrel, aztan szeretnenk Görögorszagba menni. Ott voltal? Van kedvenc helyed, vagy amit ajanlasz onnan? *ha már sok helyen járt az apja révén, akkor talán tud valamit ami jó, mert ismeretsége kezd egyre inkább széleskörűnek tűnni.* - Edesapad sokat utazik, hogy esetleg magaval vitt teged? *nem bírom megállni, hogy ne kíváncsiskodjak egy picit erről, ha már olyan titokzatosnak hangzott ez a fülem számára. Szóba jön természetesen a vízesés is, és máris temérdek gondolat úszik be a fejembe a barlang hallatán, na persze nem Lis-ről.*
- Nahat... akkor majd megnezem. Na persze nem egyedül, es mivel ugy latom, te nem akarsz jönni, ezert majd maskor. *mondom miközben közelebb sétálok amint letelepszik egy sziklára, én pedig a fűbe vele szembe hátradőlve, az alkarjaimon megtámasztva magam.*
- Szoktal piknikezni? Kivel? Miert nem mondtad elöbb, hozhattunk volna valamit enni. *kacagok fel kedélyesen, mert végülis nekem ez nem lett volna ellenemre, szeretek enni, és szerintem semmi nincs ebben. Persze, lehet, hogy ő nem így gondolná. Vagy esetleg Ginger.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-20, 8:19 pm

*A szavai elárulják. Nem azt akarta mondani, amit vagy legalábbis nem pont úgy, ahogy azt én értettem, de nem sürgetem, türelmesen ki fogom várni, hogy mégis mi lesz a mondandója vége.*
- Hmm, mégis miféle elgondolásod van neked a nőkről? Remélem, hogy nem nagyon negatív, mert akkor félő, hogy meg talállak átkozni. *angyali mosoly jelenik meg szép arcomon és ezen most már az se segít, hogy azt mondja, bóknak szánta az előzőeket. Nem tudom most már valahogy elhinni ezt neki. Ha a barátnője más milyen, mint amit ő gondol egy lányról, akkor bizonyára ő a tökéletes, nem pedig az én fajta lányok, tehát igen is érdekelne, hogy milyennek gondol.*
- Értem. Hát, talán egyszer majd kiderül, bár szerintem nem jelent semmit, főleg mivel most is mondtad, hogy nem voltatok akkor még egy pár. *próbálok valamivel normálisabb hangnemre váltani, mivel nem szándékozom ma vitázni, tényleg elegem van a rossz napokból, szeretném már végre jól érezni magam, dumálni egy nagyot valakivel és picit önfeledtnek lenni. Ezért menet közben témát is váltunk, így jön szóba a tanóra, majd pedig Alinox is, akit én személyesen még nem igazán ismerek, csak órákon volt szerencsém látni az exos tanársegédet, de máshol még nem. *
- Hát ez durva, de az ilyesmik bármikor előfordulhatnak, szóval fel kell készülnöd rá... *mást most nem tudok mondani, több részvét sincs bennem jelen pillanatban, engem is értek már elég durva dolgok, mégis sikeresen túltettem magam rajtuk, Tarkh-nak is meg kell ezt még tanulnia és igen, az ilyen dolgokra is értettem azt, hogy ez a suli keménnyé teszi az embert, nem rögtön, de szépen lassan igen. Tovább folytatjuk a beszélgetésünket, immáron közeledve a vízesés irányába, így jön hát szóba az, hogy hová is mennék.*
- Igen, voltam már mindkét helyen, szerintem is szépek... *bólogatok aprókat, de amikor meghallom, hogy a kedvenc helyemre kíváncsi, jól láthatóan elgondolkodok, ez egy igazán fogós kérdés.*
- Nem is tudom, nagyon sok szép ország van, de Skóciát például szeretem, ahogy Írországot is. *Péter emléke fűz az első országhoz, egyértelműen nem tudtam még mindig továbblépni rajta. Talán ha lenne egy másik szerelem, akkor sikerülne, de nekem úgy néz ki, hogy az nem igazán adatik meg. *
- Igen, a munkája miatt és mivel az anyám halott, ezért engem és Scottot sűrűn magával vitt. Tudod, Scott a testvérem és ő is a cruoris házba jár, ismered? *kérdezek rá akkor már erre, mivel bár mi nagyon jó testvérek voltunk, a kapcsolatunk romlott és mindez egy görög lány miatt, aki bátyám életébe keveredett, én pedig nagyjából úgy ki belőle. Haragszom és mérges is vagyok rá, de ezt most nem mutatom ki, csak leülök egy sziklára, közel a parthoz és onnan figyelem a velem szemben elhelyezkedő fiút. Viszont most, hogy már itt vagyunk, a barlangot is említenem kell, ezért is mutatok arra és amikor hallom a szavait, bólogatok is rá.*
- Nem, most nem igazán, nem szeretnék előtted vetkőzni, még félre találnád érteni. *nevetek fel most már jókedvűen és hozom is szóba a pikniket, de mikor hallom, hogy kapna az alkalmon, újból sikerül meglepnie.*
- Igazából bárkivel, szerintem a pikniknek van egyfajta hangulata. És hát most jutott eszembe, de talán majd egy másik alkalommal, hogyha úgy alakul, kijöhetünk pár szendviccsel. Nem is tudtam, hogy egy oroszt érdekelhet az ilyesmi. *cukkolom is egy picikét, hiszen ők olyan mások, legalábbis szerintem. *
- Na és mit gondolsz, mit fogsz csinálni, ha kikerülsz innen? Vagy még nem gondolkodtál el a jövőn? *kérdezek rá egy olyan dologra, ami talán még nem túl személyes, mivel érdekelne ám, hogy egy olyan srácnak, mint ő, mik is a tervei... nem hiszem, hogy boldog házasság és családalapítás, annál több van benne.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-20, 8:42 pm

*Jaj... megint olyan kínos szituációba keveredtem, hogy egy nőnek magyarázok a nőkről alkotott képemről. Hát gratulálok Tarkh... legalább olyannak magyaráznál aki ellen megtudnád védeni magad.*
- En nem felek ettöl az eshetösegtöl. Röviden, ertsen az olyan dolgokhoz, amihez egy nönek kell: fözes, az otthon tisztan tartasa, gyerrekneveles. Ez nem tudom mennyire igaz rad, talan korai is ezen gondolkodni, de a többi amit elvarok rad illik, es ez keves lanyrol mondhato el. Csinos, inteligens, legyen izgalom a vele töltött idöben, legyen erzelmes, mert mindenki szereti, ha szeretik, es meg sorolhatnam. *legyintek is egyet, jelezve, hogy hosszú még a lista. Persze nem fejeztem be még a beszédet, úgyhogy tovább is folytatom.* - Ginger annyiban tér el, hogy ö nem mindig viselkedik nöiesen, önfejü, lazongo egy kicsit. Nekem ez pont tetszik benne. *ezt már inkább magam elé nézve mondom, hogy ne lássa a lány a furcsa csillogást a szememben, de ha sikerül felébrednem, akkor már feléje is pillantok.*
- Mert neked mi az elvarasod mondjuk egy ferfitol? *hirtelen kíváncsi lettem, hogy ő mit tart ideálnak. Nem akarnék megfelelni neki, de ilyet még életemben nem kérdeztem nőtől. Bár... talán Gingernél kellett volna kezdeni az érdeklődést. Ez a téma viszont elszáll, és helyébe jön egy kellemetlenebb, ami kicsit elfelhősíti kedvemet is, de végül csak megadóan sóhajtok.*
- Talan. Meg kell szoknom. *rántok újra vállat, annyira nem akarom elfogadni ezt a tényt, mert igazságtalannak érzem valamilyen szempontból. De mivel tovább is haladhatunk mind szóban, mind léptekben, ezért nem filózom most inkább ezen, csupán a kedvenc helyeiről érdeklődöm egy cseppet, majd pedig édesapjáról.*
- Scott? Nem volt meg hozza szerencsem, csak a baratnöjevel talalkoztam. *rázom meg a fejem, bár igazából ez is felkeltette a kíváncsiságomat... szerintem igen csak hasonlíthatnak, ha már testvérek, és akkor bizony megnézném Lis-t férfi kiadásban. Mivel megérkeztünk le is telepedünk picit, rátérve a barlangra.*
- Bizonyara felreertenem... *kacagok fel vele együtt, de megjegyzésére ugyan olyan vidáman vonom fel a szemöldökömet, mert meglep amit mond.*
- Bizonyos szinten olyan vagyok mint a többi orosz, mas szemszögböl pedig nem nagyon. Mert, te milyennek képzeled az oroszokat? *érdeklődöm, ha már így szóba hozta, és tényleg nem látom akadályát ennek, jó mókának tűnik. Aztán jön a megszokott kérdés, amire már csak finoman mosolygok.*
- Hat atveszem a csaladi vallalkozast. De ahhoz tanulnom kell. Itt. *és ebből valószínűleg megérti, hogy nem a családi óraboltban fogok pénztáros lenni. Persze viszont is érdekel a dolog, így vissza is kérdezek. - Na es te? Tovabb tanulsz? Sideris emlitette, hogy lehet majd, meg akar gondolatolvasast is tanulni. Mi erdekel? *teszek fel egy időre elegendő kérdést, és amíg gondolkodik, vagy válaszol, azért körbe is nézek egy picit, ha már így kijöttünk, mert ez a vízesés valóban szép.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-20, 9:08 pm

*Nem értem igazán, hogy mire is akar kilyukadni, de igen mérges leszek rövid időn belül. Azért meghallgatom, hogy mit szeretne mondani és amikor hallom, hogy szerinte nem tudok főzni, kissé kuncogni kezdek.*
- Én otthon vagyok a konyhában és tiszta is vagyok, bár tény, hogy a manók dolga a rendrakás... a gyerekre meg inkább nem mondok semmit, még egyelőre ahhoz előbb egy férfire lenne szükségem. *na de mivel hallom, hogy a többiben megfelelek, Gingerre tér rá. Eddig is rájöttem, hogy úgy hívják a barátnőjét, de mivel nem ismerem, csak arra tudok hagyatkozni, amit Tarkh mesél róla.*
- Fura. Azt hittem, hogy neked egy nőies nő kellene, nem pedig egy lazább. Mégis egy ilyen lányba szerettél bele. Mivel fogott meg ennyire? *őszintén érdekelne a válasz, fogalmam sincs, hogy mégis mit eszik azon a lányon. Mondjuk, lehet, hogy nagyon szép vagy nagyon ért valamihez, de nem tippelgetni szeretnék, hanem a normális választ hallani. *
- Nekem? Az, hogy a férfi az férfi legyen. Nekem sokat számít a külső is, de ezen kívül legyen vezéregyéniség, intelligens és izmos is, tudja, hogy mit miért csinál, legyen célratörő és határozott is, de mégis kedves és hát, hűséges. Még akad más is, de nem szándékozok mindent kiadni. *vigyorodom most már el jókedvűen, majd végül oda is érünk a vízhez, ahol helyet is foglalunk, én a sziklán, Tarkh pedig a füvön. Ahogy az utazások és a különféle helyek szóba jönnek, az én családomról is mesélek pár szót, majd végül Scott kerül előtérbe, így hallom meg, hogy bár őt nem ismeri, a barátnőjét igen a srác.*
- Hecate... És mit gondolsz róla, szép és kedves lány? *nem ismerem, ez talán tisztán látszik, de nem is akarom megismerni. Oké, láttam már és tény, hogy szép, de mást nem tudok róla, csak azt, amit a bátyám állít, ő pedig szerintem nagyon is elfogult, nem hiszem, hogy bíznia kellene benne. Na de még mielőtt túl ideges lennék, inkább próbálom terelni a témánkat, így hozva szóba a pikniket is, melyet én szeretek és mint hallom, ezzel nem vagyok egyedül.*
- Ridegnek és maguknak valónak, akiket más nem érdekel, csak saját maguk. Durvák és akaratosak, de mégis tudják, hogy mit akarnak és hogy mi a dolguk. *adok is egy rövidke vázlatot az oroszokról, tehát arról, amit én gondolok róluk, de lehet, hogy nincs igazam és ezt el is ismerem természetesen, majd Tarkh megcáfol, hogyha szeretne.*
- Elég sok minden érdekel és igen, itt szeretnék még maradni pár évig, ha lehetséges. Még nem tudom, hogy mire szakosodnék, de mindenképpen a jövőmet fogom szem előtt tartani. *nem akarok többet kiadni magamból, mint kellene és egyelőre tényleg, nem tudom, hogy anyámmal tudnék-e még kezdeni valamit vagy csak gyerekes álom marad csupán mindez.*
- Viszont szerintem én megyek, megkeresem Vertigot, ígértem neki egy sétát. Szóval, örültem a találkozásnak, szia! *nem lerázni akarom, egyszerűen szeretnék egy picit mozogni és mivel famulusom nem igazán tűri meg az idegeneket, szerintem jobban örülne, ha kettesben lennénk. Így kelek fel a szikláról, majd már magára is hagyom a srácot, csináljon most már azt, amihez kedve van, de legalább levegőztünk egy jót és beszélgettünk.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-20, 9:28 pm

*Szerencsére azért nem veszi annyira sértésnek amit a nőkről mondok, mert szerintem nem is az, nyugodtan elmondhatom bárkinek... vagy majdnem mindenkinek, de a lényeg, hogy nem lesz belőle átkozódás, még mintha egy kicsit fel is dobná ez.*
- Tenyleg? Nahat. Egyszer megneznem. *igen, rettentő kíváncsi vagyok mindenre, és őszintén szólva ezt nem néztem ki belőle, sőt, valamilyen szinten el sem hiszem, ezért bizonyítékra van szükségem.* - Amugy az valoban a mano dolga, de nem mindenkinek van manoja. *bólogatok kicsit, jelezve, hogy egyetértek, de meg is mosolyogtat ám amit még szeretne a gyerekvállalás előtt. De ha már nők, akkor a férfiak is, és bizony szinte csüngök az ajkán - na persze képletesen -, hogy ő mit gondol, s amint megállapítom szerényen, a legtöbb dolog azért illik rám, bár van amin még dolgoznom kéne egy kicsit. Viszont ez megnyugtat, szerintem a többi nőnek is hasonló lehet az elvárása. Talán. És ha már nők... akkor Ginger.*
- Kivülröl nöies, sok szep lany van, de ö a legszebb. *vigyorgom kajánul Lis-re, mert a többibe ő is beletartozik ám.* - Nem is tudom... ugy minden. Talan leginkabb az, hogy annak ellenere, hogy iszonyat bunko voltam vele sokaig, kitartott mellettem, es megertett, törödött velem. *és erre van nekem szükségem miután mindent elvesztettem. Ez a kitartása tetszett meg, ehhez jön a stílusa és a kinézete, a belső értékei, és megkapjuk Gingert. Nem tudtam, hogy van testvére Lis-nek, de kíváncsi vagyok rá, ám mintha a srác barátnője érdekelné, és kezdem érezni a csapdát is... sose jó, ha ilyenről kérdeznek.*
- Hogy-hogy kerded? Nem ismered? Hat... szepnek szep, de nem az idealom. Kicsit furcsa, de kedves. *nekem ez jött le, elvégre tényleg az volt, kedves és nyílt, és segített is, szóval nekem aztán nincs kedvem őt megszólni, még akkor sem, ha Lis esetleg ezt várná, mert tudom, hogy a testvérek féltékenyek szoktak lenni a testvérük párjára. Aztán jönnek az oroszok, és el is komolyodom azon amit mond, nem igazán esik jól.*
- Nem tudom, ezt miböl gondolod... en nem ilyen vagyok. Egyenlöre. Ha ilyen leszek, az az iskola miatt lesz. Nem, az oroszok inkabb talan pont a nagy hideg miatt meklegszivü emberek, akik szeretnek inni, tancolni, mulatni, az eletet elvezni, es hülyeségeket csinalni, föleg veszelyes dolgokat. Persze ha okot latnak ra, olyanok mint mondtad. *javítom ki kicsit, mert én ezt gondolom magunkról, bár lehet, hogy elfogult vagyok. Inkább átlépném a témát, nem véleményezném az ő nemzetiségét, mert félek ezek után bármit is mondana, leszólnám. Tehát olyan kevésbé személyes témákhoz evezünk, mint a tanulás, és bizony meglepődöm azon, hogy tanulni is akar... legalábbis, hogy ennyit. Majd hirtelen gyorsasággal köszön el, nem tudom megbántottam-e vagy sem, de nem tűnik kívülről annak, bár a nők sokszor tudják titkolni az érzéseiket...*
- Viszlat Lis! Majd összefutunk biztosan. Piknikezni. *vigyorgom még utána, és egy ideig még maradok, megmártózom a vízben, és meg is nézem a barlangot, de aztán felöltözve már visszafelé is tartok az iskolába, jóval Lis távozása után.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-25, 1:30 pm

- De mégis mit ábrázol a rajz? Milyen állatot? *azt értem én, hogy nincs itt, de attól még igazán megoszthatná velem ezeket a dolgokat, mivel szeretném tudni, hogy mit is kéne megnéznem.* - Amúgy szívesen átmegyek hozzád valamelyik nap és megmutathatod... főleg ha van több rajzod is. Nem is tudtam, hogy egy művész veszett el benned. *cukkolom is kissé, de ez egy újabb piros pont Félixnek a képzeletbeli kis noteszemben. Jó tudni, hogy van egy ilyen oldala is ennek a fiúnak. Viszont most, hogy így picikét tisztulok, eszembe jut ám Nil is, aki tanítani is fogja ezt a srácot és tényleg nem szeretném, hogyha komolyabb atrocítások érnék, már rögtön, a legelején, így hát figyelmeztetem is, de mint hallom, nem hisz nekem, tehát halkan sóhajtok is.*
- Szerintem tud, te nem ismered őt... és egyébként a magiszterünk unokaöccse, szóval ne becsüld le. *még ennyit szerintem nem árt elmondanom neki. Átkarolom a fiút, így lépkedünk a hosszú úton, át az ösvényre, majd végül már hallom is az érdeklődést is.*
- Igen, lényegesen és de, most hogy mondod, elég hűvös van... *nem, nem kérem el a dzsekijét, csak előveszem a pálcám, majd magam felé irányítom.*
- Aestus! *és hamarosan már érzem is, ahogy a testem kellemesen felmelegedik és lehet, hogy az előbb dideregtem - ittasan nem érzem -, de most már az kezd is alább hagyni.* - Ha fázol, neked is tudok ám segíteni. *ha engedi, akkor rá irányítom a mellkasára a pálcám és ugyanezt az igét elmondva koncentrálok. Picit nehéz, de azért még mindig megy egy ilyen alap, pyromágiás varázslat, amit tavaly év elején tanultunk. Szóval Félix teste is felmelegszik és most már olyan lesz neki, mintha kellemesen nyár lenne, de persze csak egy órán át, amit én most el is felejtek szépen közölni vele, de úgyis én veszem észre előbb, ha elmúlik a hatás és ha nem iszom többet, akkor még képes leszek akár megismételni is. Az üveget azért átnyújtom neki, had igyon, hogyha még szeretne. Még pár méter és végül átvágok egy erdős részen, de Félix is hallhatja már a zubogó hangját és pár pillanat múlva elé is tárul a csodálatos vízesés.*
- Meg is jöttünk. *a zuhatag mögött rejtőző barlangról most nem mondok semmit, csak közelebb sétálok a vízhez, letérdelek elé és kezeimet bele is merítem.*
- Imádom ezt a helyet, annyira szép... *suttogom magam elé, de azért fel-feltekintek a fiúra is, hiszen kíváncsi vagyok, hogy ő is egyetért-e.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-25, 1:43 pm

*Hirtelen torpan meg, mint aki szellemet látott, arca teljesen elfehéredik, szemei újra sötétzöldé válnak, mint odabent a club-ban. Lassan nyúl zsebébe szabad kezével, s mikor megérzi a nyakláncot, hatalmas sóhaj szakad fel tüdejébe. Halkan fel is nevet, de inkább csak amolyan kényszernevetés, mint vidám kacaj.*
- Ne haragudj, de annyira elvesztem benned, hogy elfeledkeztem a láncról és nem tudtam hirtelen, hogy végül eltettem-e avagy sem. *Amitől igazán kitud akadni, amitől nagyon dühös, ingerült és ijedt tud lenni, az a nyaklánc. Csak egy rossz szó és az illetőnek nincs fogsora, már volt rá példa. Lezárta a múltat, de egy emlék, egy tárgy kell neki. Szívének egy kis darabja mindig vele marad, az ott kiszakadt belőle a kocsinál és ez így van jól. Pillanatok alatt rendezi arcát, s már a megszokott mosoly és tekintet néz vissza Daph-re. Mivel jóval nagyobb a lánynál, így könnyedén tud a feje búbjára egy puszit adni, kicsit magához húzva ezzel.*
- Ez meg önkéntelenül jött. *Kiölti a lányra nyelvét. Ilyet se láthatott tőle még, mi tagadás megszerette a lányt, még akkor is, ha van barátja. Nem feltett szándéka elvenni tőle, nem is fog ezért tenni semmit. Csak itt lesz neki, ha szüksége lenne egy ölelő kézre, amikor nincs kihez mennie.*
- Képzelj el egy farkasmancsot fekete fehérben, melyben egy farkas látszódik. az egész úgy van megcsinálva, mintha a mancs egy üveg lenne, amibe ha beletekintesz akkor megláthatod a mancslenyomat gazdáját, a farkast. *Próbálja körülírni a rajzot, de így elég nehéz, hiszen ezt látni kell ahhoz, hogy igazán megértsék és elképzeljék, de talán sikerült egészen szépen körülírni művét. Hogy elveszett volna benne egy művész? Meglehet, méghozzá jó mélyen.*
~Dean-nek üzennem kell, hogy lehet a legkönnyebben levelet küldeni, mondjuk hogy egy nap alatt megkapja. Új-Zéland, mi? Kössz anyu, szeretlek, távolabbi hely már csak a Mars lehetne.~ *16 éves, de sokkal érettebbnek tűnik, ez már abból is látszik, hogy 2-3 éves kapcsolata volt, úgy hogy egyszer nem csalta meg. Félix fejében már az eljegyzés keringett, komolyan gondolta az egészet, de minden vége szakadt. Azóta pedig ökörködik és bepótolja az igazán tinédzser korait.*
- Noés? Mióta érdekel szerinted, hogy kinek az unokaöccse? *Néz le rá felvont szemöldökkel. Jó, érdekli és fogja is, de kicsit sem ijed meg a fenyegetéstől. Félixnek nagy a szája, a balhéban pedig még nagyobb.*
- Én nem fogok nekimenni a Te is Nilednek, ezt itt és most megígérem, de ha belém köt, akkor jól tudd… előbb kerül a földre, mint hogy ő a pálcája után nyúlhasson. Jah és az sem érdekel, ha a földhöz vág pálca nélkül. Gyorsabb vagyok! *Szeme írisze bajt jóslóan csillan meg, hangjából kiérződik, hogy egyáltalán nem viccel és tudja, mit beszél. Vannak még titkai. Megköszöni, hogy ellátták varázslattal, így már ő sem fázik, eddig se fázott, de ha múlik az alkohol hatása biztos vacogna majd, így meg nem fog. Meglátva a vízesést elmosolyodik, bár eddig is mosolygott, ez most másmilyen mosoly. Csodálattal figyeli Daph-t ahogy letérdel, kezeit a vízbe mártva. Félix megáll nem messze tőle, zsebre dugja kezeit, magába szippantja a friss levegőt és lassan kifújja.*
- Varázslatos! *Pillant rá. Komolyan gondolta, ez még talán annyira nem érzelgős szöveg, s mert Félix ritkán tudja értékelni a szépet ez most még is tetszik neki. Lát benne valami fantáziát, talán egy rajz is lesz majd belőle később.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-25, 2:03 pm

*Menet közben, ahogy Félix hirtelen megtorpan, úgy állok meg én is és először fogalmam sincs, hogy mi történhetett, de aztán még így, ittas fejjel is hamar kapcsolok, hogy mi lehet az egész hátterében, így mosolyodom el lágyan, picit fejet is csóválva, ezzel jelezve, hogy nem haragszom.*
- Szóltam volna, hogyha ott marad. *mondom csak halkan, de mégis igen csak biztosan, mivel feltűnt volna, hogyha az asztalon felejti és mivel tudom, hogy mit jelent a számára, ezért eszem ágában sem lenne direkt nem szólni neki. Ez az ő emléke, amit tiszteletben fogok tartani mindig.*
- Tudod, hogy mitől lett két tincs a hajamban hófehér? *teszek fel halkan egy kérdést, de meg se várom a nem-leges választ, mivel honnan tudhatná?* - Nem befestettem, hanem mágikusan lett ilyen. Még annak idején, amikor a Mysterioba jöttem, nem voltam egyedül, hanem az ikertestvéremmel, Siriussal jöttem ide... de ő itt egy szerencsétlen eset következtében meghalt. Rosszkor volt rossz helyen... *sóhajtok fel picit fájdalmasan, majd az egyik fehér tincsen simítok végig.* - A halála után én is meg akartam halni és majdnem sikerült is, de megmentettek... A lényeg az, hogy a hajam ilyenné vált. Festék se fogja, de nem is bánom, ez az én örök emlékem a testvéremtől, ő volt az én másik felem, de lassan két éve már nincs az élők között. *a temető irányába tekintek, igen, ott nyugszik ő, még mindig, de nem merek túl sűrűn odamenni hozzá, mert mintha érezném a jelenlétét. Visszahozni nem lehet, a méreg oly erős volt, amely elvitte, hála Charles-nak, csak egy eszköz volt neki, hogy ő visszatérhessen és pont őt vette el tőlem. A jelenbe viszont sikeresen vissza is térek, amikor megkapom a kis puszit a fiútól, így tekintek fel rá és máris, furcsa, de mintha tényleg jóba lennénk. Ez az egész nap nekem is jól esett és érzem, hogy ő is hasonlóan lehet vele és még mindig nincsen vége.*
- Köszi... *mondok most csak ennyit, de én nem viszonzom most ezt, nem érzem szükségét, inkább a tetkoról szeretnék már megtudni több dolgot és amikor hallom, hogy milyennek is képzeljem el, halkan füttyentek is egyet.*
- Ejha... nem semmi. Kíváncsi leszek rá... Egyébként van a városban egy tetováló szalon, ott akármikor meg lehet csináltatni, ha esetleg mégis szeretnéd. *nem akarom ellopni az ő ötletét és az ő rajzát, lehet, hogy nem kellene... de ha nekem adná, akkor meglehet, hogy elfogadnám. Nil is szóba kerül még, így próbálom meg figyelmeztetni a fiút, de csak halkan felsóhajtok a szavaira.*
- Pálca nélkül, pusztán a gondolatai segítéségével is képes lenne irányítani téged. Hasonlóan, mint az imperius átokhoz... a mentális ereje nagyon nagy, nem véletlenül tanít, tehát ne bízd el magad. *tényleg van ám egoja, de hát jó is az, de az a gond, hogy a harmadikosokkal szemben egy elsősnek tényleg nincs sok esélye, pálca nélkül is már oly sok mindent tudunk... Nem kell mindenhez ez a varázsvessző. Még pár méter és már meg is látjuk a csodálatos vízesést, melyhez oda is lépve térdelek le a puha fűbe, egy kis vizet magamhoz véve, majd végül szépen nekidőlök az egyik sziklának, így maradok ülve a földön.*
- Reméltem, hogy tetszik majd. Na most már jobban vagyok, kérek szépen inni... *kitátom picit a számat, szép nézés, tehát nyugodtan meg is lehet itatni, ha Félix is szeretné, de ha nem, akkor a kezembe is adhatja ám az üveget.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-25, 2:23 pm

-Tudom ám, és köszönöm! *Nem is gondolt volna rá, hogy ne figyelmeztetné, ha az véletlen ott maradna, de néha neki is kihagy a memóriája, hogy mit és hova tett, meg hát, eddig a nyakában volt, sosem kellett attól tartania, hogy elhagyja, onnan ugyan nem veszi le senki, hiszen csak ő tudja. Immáron jobban kell figyelnie erre a becses tárgyra, majd kitalál valami jó megoldást, hogyan tudná magához láncolni úgy, hogy abban ne okozzon kárt és ne legyen szem előtt, mint eddig. Hamar túlesik a dolgon, ha már mosolyog, akkor rendben van a srác.*
- Uhh! Az előbb nem mondtam rá semmit, nem bunkóságból, csak sokan nem szeretik, ha részvétét nyilvánítják vagy esetleg beszélnek róla. *Újból megáll, finoman húzva maga felé a lányt, hogy láthassa két szép szemét.*
- Nagyon sajnálom, igazán, viszont ezen, két hajtincsed mindig emlékeztet rá. Ő is adott neked valamit és lássuk be. Egészen jól eltalálta a dolgot, mert nagyon jól nézel így ki. *Lágy. Valahogy így lehetne megnevezni hangjának színét. Tényleg tudja, milyen az, amikor elveszít az ember valakit, aki tényleg nagyon közel állt hozzá. Nem szeretné tovább ragozni a szót, bár ő hozta fel a dolgot, ettől függetlenül úgy gondolja ez így van jól. Követi tekintetét abba az irányba, ahova ő néz, s úgy gondolja feltehetőleg ott egy temető lakozik.*
- Ezt jó tudni, legalább lesz hova eljárni egy picit érdeklődni. Magamra biztos nem rakatom fel, már eldöntöttem, hogy ezt majd egy hölgy fogja viselni, inkább lett nőies az egész. Bár megfordult a fejemben, hogy készítek róla egy másolatot, annyi különbséggel a mancsban lévő farkast, egy picit erősebben kiemelem, ezzel domináns alfahím megjelenést kölcsönözve neki, és akkor ezt magamra rakatom. És akkor a két rajz összetartozik… Lehet ez már túl érzelgős, mi? *Nevet fel halkan, miután végiggondolta az egészet hangosan. Fejben pedig egészen jónak tűnt. Nem tudja még, esélyes a rajz, aztán maximum csak rajz marad és nem lesz belőle mű. Félix olyan embernek szeretné adni a rajzot, aki szívesen viselné, akihez kötődik, akihez köze van, aki.. aki közel áll hozzá. Tán Daph esélyes erre. ^^*
- Jó feladom! *Megadja magát, hát egy nővel sose álljon le az ember fia vitatkozni.*
- Jobban ismered, mint én… de ha lehet, engem se becsülj alá! *Összehúzott szemöldökkel néz rá. Eldől a fűben, mint egy zsák, teljesen kiterül, kezeit széttárja, persze vigyázva a konyakosüvegre, hogy az ne törjön össze, kár lenne az italért. Fejét megemeli egy kissé a kérlelést hallva. Mérgeli a dolgot, aztán felülve odacsúszik hozzá és a kitátott szájba tölt egy kevés konyakot, óvatosan, hogy ne menjen mellé, meg a kelleténél többet ne töltsön, még a végén megfulladna.*
- A kis iszákos, aki kívánja az italt! *Milyen jólesik számára egy kicsit cukkolni. Elnéz a vízesés felé tűnődve.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-25, 2:41 pm

*Ha már ő ilyen őszinte volt hozzám, akkor nem vagyok rest én is az lenni Ő hozzá, így mesélek el még egy kicsivel többet magamról, nem ártana, ha tudná, hogy mi is történt velem egy fontos pillanatkor.*
- Nem kell sajnálnod, már túl vagyok rajta, csak szerettem volna elmesélni. *mosolyodom el és végül már felé is fordulok, így pislogok rá és végül csak fejemet megcsóválva sóhajtok fel picit, mert hát direkt kértem, hogy nem kell sajnálnia, de valószínűleg ő is ezt várta volna tőlem nemrég és én mégis sajnáltam.*
- Szerintem is szép, magamtól eszembe se jutott volna ez a frizura. *próbálom én is pozitívan felfogni ezt az egészet. Na de tovább haladunk, így érkezünk meg a vízeséshez is, majd tovább beszélünk arról a bizonyos tetoválásról is, nem ártana még több és több információt megtudni róla, de már egyre inkább érdekelne a rajz.*
- Szerintem ez romantikus. Majd ha találsz olyan lányt, akit esetleg megszeretsz, az majd megérdemli. *nem vagyok valami romantikus fajta, de manapság elkezdtem ezt is igényelni, de azért a kemény pasis dolgokat még mindig jobban szeretem, tehát az olyan fiúkat, mint amilyen Félix is volt, amikor felkísértem a szobájába. Azóta mintha változott volna, visszavett, ez tisztán látszik.*
- Nem becsüllek, ne félj. Tudom, hogy milyen a férfi ego. *nevetek is fel kissé, majd végül már le is csüccsenek és a konyakot is kérek, amely végül számba is kerül, így nyelem is azt le, de ahogy nézem, tényleg eljárt már az idő.*
- Hééé, nem ér beszólni. *csikizem is meg picit az oldalát, de ahogy így oldalra billenek, szépen sikerül is pont a fiú fölé kerülnöm és ha minden igaz, akkor valószínűleg rá is fekszem nagy hirtelenségemben. Na de kapcsolok, így hamar lemászom róla, tarkóvakarás, majd a Mysterio felé nézek.*
- Szerintem menjünk vissza, kezdek fáradni. *hosszú és jó volt ez a nap, de tényleg nem ártana most már visszajutni a kastélyba is, így lassan fel is kelek, a konyakot pedig inkább hanyagolom, asszem rosszalkodik a pocakom.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-25, 2:57 pm

*Nem sajnálni akarta, de nem mondhatta azt, hogy „így jártál!” a kettő között pedig kevés értelmes szó létezik, másképp pedig nem akarta megfogalmazni, mert az már túl elcsépeltnek tűnhetett volna. Így jött hát az, hogy „sajnálom”… ez kifejező és minden benne van. A haja pedig tényleg jó lett ez által, nem is tudná elképzelni a két tincs nélkül… de, mégis, de az akkor sem olyan. Szokásos készmozdulattal beletúr a hajába. Nem tudná megmondani, hogy miért teszi, megszokás.. ennyi az egész. Régebben hosszabb volt a haja, ha nem zselézte, akkor belelógott a szemébe, mivel egészen egyenes sötétbarna haja van, ám levágva jobban szereti. Utál babrálni még ezzel is, ez pedig egyszerű.*
- Romantikus… *Forgatja nyelvén a szót, ez neki egészen triviális szónak hangzik, főleg az ő szájából hallva, de Daphéból jobban hangzott. Fújtat egyet, legyint is hozzá, még a fejét is ingatja. Nem, romantikusnak nem tudná nevezni… de mást szót meg nem talál rá… tán még is romantikus. Férfi egoooo? Tehát lebecsüli. Megmondta, hogy nem egosita, csak egy kicsit, de ez nem az egojából szól, hanem mert tényleg így van, de nem fog vitatkozni vele erről, nem értheti. Egyszer majd talán megtudja, és akkor megérti.*
- Ugyan miért ne? Szerintem aranyos! *Szögezi le, majd jön a csikizés melytől nevetni kezd. Nagyon csikis a szentem, főleg az oldalánál, amit most csak az ing takar, mert a dzseki nincs összehúzva, ettől pedig nem feszül rá testére, az ing meg vékony, s jól érzi a csikiző ujjakat. Nevetése nagyobb lesz, ahogy beleesnek az ölébe, ezzel pedig majdnem teljesen ráfeküdnek. Nem zavarja, lehet hogy kéne? Egy pillanatra elül a nevetés, csönd lesz, s rezzenéstelenül néz bele a szempárba.*
- Tudod, ha rám akarsz feküdni, nem kell meg csikizned, csak szólsz és magamhoz húzlak… *Szól sejtelmesen, ugyan ilyen sejtelmes mosollyal arcán. Szíve szerint most megcsókolta volna, de továbbra is dolgozik benne, a „Pasija van!” dolog. Segít felállni, Félix is feltápászkodik végül.*
- Menjünk! Nem bízok a varázslatban és megfázol! *Hirtelen ötlettől vezérelve simán az ölébe kapja, combjánál és lapockájánál fogva.*
- Kapaszkodj, mert eldoblak! *Tesz egy ijesztő mozdulatot, s meg is indul vele Mysterio felé.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-25, 3:05 pm

*Nem tudom, hogy miért élvezi mindig, mindenki azt, hogy engem piszkáljon vagy szépen beszólogasson, de ezt most meg fogja ám keserülni. Nem, nem bántom őt, csak kezeimmel csikizem meg szépen a derekát, elég hosszan kiélvezve a hatást és bár én is csikis vagyok, szerencsére ő ezt most nem próbálja meg és talán jobb is, én többet ittam, ki tudja, hogy jó vége lenne-e a dolognak. Amikor végül rázuhanok, eleinte teljes testsúlyom érezheti, de aztán már egyre kevesebbet, ahogy kezeimmel megtámaszkodom mellette és úgy pislogok le rá.*
- Rendben, legközelebb úgy lesz. *kacsintok is rá, majd inkább lemászok róla. Nem, nem szabad ezt az egészet most engednem, bizonyára többet ittunk, mint kellett volna és ezért vagyunk most ilyen nagyon közvetlenek egymással. *
- Hé, bízzál csak benne, én nem szoktam hibázni! *felelem durcásan, de végül halkan fel is sikkantok, amikor ölébe kap, így karolom át a nyakát, majd jókedvűen fel is nevetek.*
- Szerintem jobban járnánk, ha a saját lábamon mennék vissza, mivel te is ittál ám eleget. *na de azért fejem mellkasának is döntöm és nem zavartatva magam lógatom a lábamat. Hogyha ennyire cipelni akar, hát akkor hajrá, tegye csak meg, én pedig kényelmesen el is időzöm az ölében, egészen addig, amíg fel nem visz a klubhelyiségbe.*
- Na jó, most már letehetsz! *és ha enged, akkor ki is mászom onnan, hogy ez után felé tekintve nézek fel rá, valamiféle búcsúzáson törve a buksimat.*
- Hát, jól éreztem magam, szóval majd számíts rá, hogy megismételjük, de én most akkor megyek. Feltalálok egyedül is, jó éjt! *intek is neki és megkímélem az öleléstől és a puszitól is, itt most túl kockázatos lenne mindez és amúgy is, így egyszerűbb. Tehát hátat fordítok neki, majd az Onix hálóig meg sem állok, ahol a fürdést nagy nehezen, de sikerül elintéznem és végül egy szál fehérneműben bújok be a pihe-puha ágyikómba.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-25, 3:20 pm

*Nem piszkálta csak egy egészen csöppet, ami ennyi alkohol után egészen jó, hiszen Félix nem szokta ilyenkor megkímélni dumáival az emberiséget, de nagyon jól türtőzteti magát. Már-már taps járna, vagy dicséret, mintsem csikizés, de ezt úgy veszi, mint valami köszönet. Nem csikiz vissza, még a fejében sem fordul meg a dolog, lehet vissza kéne adni ezt a kis dolgot, jobb ez így. Így egyoldalúan.*
- Hát nem is tudom… *Húzza tovább a lány agyát, ami a varázslatot illeti, de ekkor már az ölében van és meg is indul vele a kastélyig, fel a klubbhelységig. Ígéretet tett még a clubban és mert most olyan jól esik neki ez így.*
- Ittam, többet is, de én megtudok állni a lábamon, nem úgy mint te. Az előbb is az ölembe dőltél, hát hogy mész fel így a lépcsőn, négykézláb? *Néz rá kérdően, de nem is vár választ, ez is csak amolyan Félixes hülyeség. Felérve a kh-ig leteszi, ahogyan azt kívánja is, bár a megállapodás az ágyáig szólt, de most nem megy bele a részletekbe. Elfáradt, na nem a cipelésben, hanem ebben az egész napban. Neki tényleg hosszú volt. Annyit utazott, mint még soha, ivott és jót szórakozott… kell még több?*
- Tudod, én is jól éreztem magam, sok mindent megtudtál rólam, ahogy én is rólad, szóval repülök és kiplakátozom a kastély falait, hogy milyen fehérneműt hordasz… *Húzza össze ravaszul szemöldökét, de egyáltalán nem gondolja komolyan, ami azt illeti nem is tudja, pedig lett volna rá alkalma meglesni.*
- Jóéjt! *Búcsúzik maga is, megvárja, míg eltűnik a lépcsőn, hogy utána ő is felmehessen szobájába, feltehetőleg már alszik a szobatársa, de nem igazán igyekszik azon, hogy csöndes legyen.*

//Köszöntem^^//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-27, 12:58 pm

*Hova máshova mehetnék? A tegnap este óta semmit se aludtam, azóta itt ücsörgöm, a tópart mellett, méghozzá ugyanúgy, mindenféle varázslat nélkül, cseppet átfázva, tehát a szürke mackónacim van rajtam és a felső testemhez simuló, fekete top. Svíra az egyik távoli fánál fekszik, onnan vigyáz rám, hogy véletlenül se csinálhassak hülyeséget és bár fel szeretett volna melegíteni, én nem hagytam. Hűvös volt az éjszaka, főleg itt, a vízpart mellett, de nem érdekel, csak kisírt, piros szemekkel nézek a zuhatag felé, az emlékeken rágódva és azon, hogy mindezt Nil képes lenne elfelejteni... Igen, ezt kérte tőlem. Na meg, amit rám mondott, ezt nem vártam volna, pedig tudom én, hogy mérges volt, valószínűleg fordított esetben én is az lettem volna. Átölelem lábaimat, úgy figyelem most már az égető napot, majd kócos tincseimbe túrok bele.*
~ Lehet, hogy nem kellett volna szakítanom? ~ *kérdezem magamtól, mivel annyira elbizonytalanodtam, de mégis, hogy lehettem volna továbbra is mellette, amikor megkívántam mást is? Ha ezt Nil mondja, akkor tényleg megőrülök, de ő nem olyan srác, nem is tudja, hogy mennyire becsülöm azért, amilyen. Nem tudom rávenni magam, hogy elmenjek innen, félek, hogyha az Onixba megyek, akkor megkeres és én még nem állok készen arra a beszélgetésre, hogy újból lássam.*
~ El akart volna venni? ~ *igen, ez is azóta az agyamban van, amióta csak mondta. Tudtam, hogy szeret, de erről még nem igazán volt szó, a múltunk miatt nem is lehetett, oly sok konfliktusunk volt már, annyi mindenen átmentünk együtt.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2012-04-27, 1:14 pm

*Megérzést követett. Soha nem hitt az ilyenekben, pedig volt rá számtalan példa, hogy olykor igenis meg kéne bíznia az érzéseiben, amikor belül, valami megmagyarázhatatlan késztetés tör rá, cselekedésre kényszerítve. Amióta a kastélyban van, annyit változott a helyzet, hogy ezek a késztetések nem csak úgy jönnek, megérzésre. Inkább megálmodja. Nem most álmodott, nem tudja megmondani mikor, miért, csak emlékszik rá. Amikor reggel felkelt, elvégezte reggeli szöszmötölését a fürdőben, lement reggelizni és megcsinált pár dolgot, egyszer csak elkapta ez a megmagyarázhatatlan érzés, hogy már mindezt megcsinálta egyszer. Azóta pedig megérzését követve jött ide… ide a vízeséshez, ahova pár nappal ezelőtt hozta Daph. Ideges lüktetést érez halántékában, rosszat sejt, de csak lehet azért, mert nagyon rossz rémálma volt. Nem beszélt a lánnyal, tegnap nem is látta, elkerülte direkt, hogy könnyebb legyen. Persze nehezére esett, mint az is, hogy hallgasson szobatársára. Sokat töprengett rajta, hogy mi lenne az ésszerű, még nem döntötte el véglegesen a fennálló helyzetet. Félixben sok minden keringett tegnap. Le kellett küzdenie vágyát, hogy átszaladjon az Onix-ba, feltörje az ajtót és átölelhesse a lányt… néha ingerülten morgott vagy dobálta labdáját a falnak. Estefelé pedig hallott valami csörömpölést az egyik fiú szobájából, de nem ment utána, hogy kideríthesse, mi is zajlott ott. Rossz előérzete volt…*
- Daph… *Súgja halkan maga előtt a szavakat, megszaporázva lépteit. Még messze van tőle, de rögtön kiszúrta hajának színét, és mert tudta, hogy őt kell itt keresnie. Viaskodik magában, talán nem kéne itt lennie, de nem bírná ki, hogy ne tudja meg, miért van itt a lány.*
- Daph… *Nem akarja megijeszteni, így csak lassan térdel le mögé, kezét finoman a lány egyik vállára téve.*