Seol rejtelmes vízesése

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-08-02, 9:25 pm

*Magas, karcsú alak tűnik fel a vízeséshez vezető tisztáson. A diákok zöme eme üde augusztusi estén a szabad teret célozta meg, nem is csoda, hiszen így a legkellemesebb belefeledkezni az éjszakába. Alexandra sem képez hát kivételt, főleg, hogy egyik legkedveltebb tevékenységei közé tartozik az éjszakai kóborlás, mely ugyan veszélyekkel és izgalmakkal teli, de számára ettől még hívogatóbbá válik az egész. Eme este azonban nem olyan, mint a többi, nem olyan bolondos, mohó és csalfa számára. Nem véletlenül közelít a vízesés felé, nem véletlenül az iskola ezen szegletét tűzte ki céljáként. Egy fekete rövidnadrágot visel, világoskék kapucnis felsőrésszel, mézszőke haja egyszerű lófarokba fogva csiklandozza a nyakát. Ez eddig mind oké, kivéve, hogy szépívű, ravasz mosollyal ittas arcát ezuttal egyfajta komor, bánatos árny leplezi. Plusz, hóna alatt egy fekete kendővel lefedett, gömbölyű akváriumot szorongat. Figyelmesen felméri a terepet, észreveszi a már ott üldögélő lányt. Nem tűnik számára ismerősnek, legalábbis a jövevény háta nem, de egye fene, ma este társaságra szorul, egy kis eszmecsere jól esne neki, mielőtt elvégzni kötelességét. Odalépked hát a lány hátához, megszólítja.*
- Hey... *hangzik kissé reketten, ma nem sokat beszélt. Serafina mellé lépked, leguggol.* Melléd szegődöm ha nem baj. *jegyzi meg, de nem tekint a lányra. A vízesést kémleli, miközben gondosan elhelyezi maga mellett a letakart akváriumot.* Szép ez az este... Nyugis. A vízesés víze biztos kellemesen hűvös... *motyogja nem túl nagy meggyőződéssel, de önmagához képest már ez is elég nagy teljesítmény: nem kacérkodik, nem kötekedik, nem tekinti a mellette ülőt élő céltáblaként. Csak beszélgetni szeretne, egy kicsit.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-08-02, 9:34 pm

*Kijöttem egy kis egyedüllétre, valamint hogy gondolkozzak: Scott-ról meg az egész... iskolásosdiról. Lehet, hogy vissza kellene mennem apámhoz? nem tudom biztosan, de lehet, hogy jót tenne egy kis elkülönülés. Lerakott ceruzámat most felveszem, és nem a tájat, hanem saját magamat rajzolom le, ahogy itt ülök. Külsősnek könnyebb lenne, de mivel nem hoztam tükröt, így csak elképzelni tudom a szemem elé omló fekete hajamat meg miegymást. éppen a lábam körvonalát dolgoznám ki, amikor zajt hallok magam mellől. Ahogy odapislantok egy számomra eddig ismeretlen hölgyeményt vélek felfedezni, de ahogy megkérdezi, csak megvonom a vállamat.*
-Hello. Persze, csatlakozz csak nyugodtan. Úgy is pihenni akartam...*Rakom félre a vázlatomat, majd egy kisebb szusszanás mellett, de ahogy megnézem magamnak a lányt, észre veszem a feketével lefedett akváriumot.*
-Mit hoztál le magaddal?*Bökök fejemmel a tárgy felé, amely addig számomra ismeretlen dolgot takar.*
-Amúgy Serafina vagyok.*Nyújtom ki keskeny kacsómat, hogy kezet rázhassak vele.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-08-02, 9:53 pm

*Amikor még csak az idegen lány jelenlétével próbál megbarátkozni, észreveszi, hogy az irkát és cerkát ragad, majd munkához lát. A távolság ekkor köztük még elég nagy ahhoz, hogy Alexandra ne tudja megítélni miben mesterkedik a másik. Közelítve hozzá azonban egy egész igényes ceruzarajz kezdeményt pillant meg, sikerül neki párosítani néhány vonást a rajzról fekete hajú, hús-vér másával. Biccent egyet, miközben kényelembe helyezi magát a hűs pázsiton, végül pedig a lányra szegezi tengerzöld szemeit.*
- Ügyesen rajzolsz... *vet egy pillantást a vázlat füzetre, majd ismét a lányra néz.* Bár egy fecske nem csinál nyarat. *tekint el tőle, utalva arra, hogy ez csak egy egyszerű, őszinte, pillanatnyi bók volt.* Hobbi vagy meg is akarsz majd belőle élni? *kíváncsiskodik egy csöppet, majd egy halk sóhajt szakít fel torkából. Végüli, a lány előbb utóbb feltette volna a kérdést, a válasz pedig nem hadititok.*
- Gregort. Az aranyhalam. Aki Clare-é volt. Akivel egy hálót osztottunk meg. Ő haza költözött. A halat rám hagyta. A hal megdöglött. *vázolja helyzetét. Mintha bűntudat visszhangozna a környező sziklákról feléjük.* Bele fogom hajítani a vízesésbe. *vonja meg a vállát. Mintha nem érdekelné, pedig azért aggasztja...*
- Alexandra. *fogadja el a felé nyújtott kezet: megrázza, erősen.* De te... mit keresel itt? Megszállt az ihlet? *kérdezi a lánytól, egy halovány, vérszegény mosollyal, miközben titkon Gregorra pillant.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-08-02, 10:07 pm

*Eleinte semmi kedvem rajzolni, inkább a semmibe réved a tekintetem, mint egy mártírnak, aki a halálugrásra készül. És úgy is érzem magamat, semmi kedvem itt lenni, inkább átaludnék egy jó pár évet. De szerencsére megjön az ihlet, elszáll minden gondom, és csak a rajzolásra koncentrálok. Hiszen mennyivel érdekesebb egy feketeség a vízesés partján, mint egy szimpla vízesés, amely nem mond semmit. Így talál rám a leányzó, aki meg is dicséri kézügyességemet.*
-Kössz. Nem, nem hiszem hogy a rajzaimból élnék meg. Annyira jó nem vagyok...*Ajándékozom meg egy halvány mosollyal, miközben elgondolkozom, vajon miért nem lehetnék egy boszorkány festő, aki a pincéjében bájitalokat kever? Még elképzelni is vicces, így még szélesebbre húzom a számat.*-Nem, én inkább valami komoly szakmát választanék magamnak. Nem vagyok oda a könnyed életért, de a szabadságot annál jobban szeretem. Miért te mit választanál a hivatásodnak legszívesebben, amit imádnál?*Vonom fel a szemöldökömet, miközben lapozok egyet, és elkezdem lerajzolni a mellettem ülő szőkeség szomorú pofiját. De meg is kérdezem, hogy mit hozott, így térünk rá a szomorú történetre.*
-Ohh. Nagyon sajnálom a halacskát. Szeretted igaz?*Kicsit hozzáérek a vállához, csak hogy tudja, együtt érzek vele. De utána visszatérek a füzetemhez, és felviszem a lány körvonalait, úgy beszélek tovább.*-Tudod, nekem is volt egy Rango nevű macskám. Nagyon szerettem, de a papa nem bírta. Így állatmenhelyre kellett adni. Még kicsi voltam, és Rango volt mindig velem, már nagy kandúr volt, kettő-három éves.*Sóhajtok egyet, hiszen tényleg hiányzik a macskám. Talán egyszer majd elmegyek szétnézni a kisállat kereskedésbe, hátha találok valamit.*
-Én csak.. ki akarom rajzolni magamból a bánatot meg minden egyéb gondot.*Sóhajtok egyet, majd a lány szemével kezdek el foglalkozni, kidolgozni minden kis apró részletet.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-08-02, 10:32 pm

- Gyakorlattal és fejlesztéssel szerintem mindent fel lehet tornáztatni egy majdnem tökéletes szintre. *nem akarja ő itt és most a keleti bölcsek szöszi változatát játszani, neki pusztán ez a meglátása, amit úgy gondolt megoszt a mellette ülővel. A bátorítás nem árt az embereknek, hisz akár két centivel is magasabbnak képzelhetik magukat általa.* Könnyed élet, édes élet... *jelenít meg egy titokzatos mosolyt Serafina felé.* Tudod, a festmények, ceruzarajzok nagyon fel tudják tölteni a zsebeidet, ha megfelelő terjesztőt és eszközöket választol. Csak azért mondom, mert az egyik nagybátyám hasonló ügyletekkel foglalkozik... Mondjuk úgy, fiatal tehetségeket karol fel a mágusvilágban, tőle tudok pár siker sztorit. *egész jól belejött a beszélgetésbe. Alexandra nem az a jótét lélek típus, de most úgy érzi ennek a lánynak a változatosság kedvéért lazábbra engedheti a nyelvét.* Számodra mit takar a komoly szakma fogalma? *kérdi felvont szemöldökkel, a hozzá szegezett kérdés hallatán azonban elcsendesül. Egy megtévesztő, hamis mosolyra húzza ajkait miközben figyeli a lányt amint az láthatóan az ő megörökítéséhez fog neki.*
- Mondjuk imádnék... Naphosszat zsenge művészeknek pózolni egy szál pálcában... Egész élvezhető foglalkozás lehet. *húzza végig ujjait napbarnított combjain s Serafinára kacsint. Viccel, elneveti magát, legyint. Max. egyszer-kétszer terülne el egy bársony díványon... Khm.* Nem tudom. Nekem még nincs meg a jövőképem. *lehet, hogy picit füllent, de részben végülis úgy is van ahogy állítja.*
- Én is sajnálom. *tudata visszarándul Gregor felé, miközben szemeit lesüti, majd figyelmesen végighallgatja a leányzót.* Persze... De leginkább Clare-t szerettem. És ő hiányzik, de nagyon. És mostmár Gregor is, hogy feldobta a talpát... Hát kezdem egyedül érezni magam. *fejti ki egy kicsit érzelmeit, majd gondolatban emlékezteti önmagát, hogy talán ennyi lelkizésből elég is volt. A lány érintése egy kicsit felélénkíti, elmosolyodik.*
- Kemény lehetett... Gondolom nehezen váltál meg tőle. Azóta tudod mi lett a sorsa? *érdeklődik, ő maga is rajong a macskákért, bár neki még soha nem volt egy saját példánya.*
- Bánatot? Remélem nincs világ fájdalmad... *forgatja meg szemeit kicsit kételkedően. Majd egy pillanatra elhallgat.* ~Talán nem volna érdemes szívózni vele. Lehet nem olyan, mint a többi dili-tini. Én sem vagyok olyan.~ *megköszörüli a torkát, mintha semmisnek tulajdonítaná előző szavait.* Öntsd szavakba is, ha neked az segít. Meghallgatlak. *szól nyugodtan miközben a lány szemeibe néz. Neki is jól esett, hogy beszélhetett egy kicsit Gregorról, Clare-ről, teret enged Serafinának is, már ha a lány elszeretné panaszolni magát Alexandrának.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-08-02, 10:54 pm

-Igen, sok mindent ellehet érni, de én úgy gondolom ,hogy ettől függetlenül ez még nem az én stílus világom. Nem tudom magamat elképzelni, hogy megrendelésre rajzoljak, vagy fessek. Néha, amikor jól esik, akkor kitudok ülni valahova, hogy megörökítsek pár dolgot, de tényleg csak ritkán, amikor van kedvem.*Vonom meg keskeny vállamat kifulladva, miközben a papír fölé görnyedek, és úgy hallgatom tovább a szöszit, egy aprót mosolyogva.*-Akkor a nagybátyád segít az embereknek. Örülhet, hogy ilyen foglalkozása van.*A következő kérdésre csak kicsit elgondolkodom. Leteszem a ceruzát, úgy nézek a zöld szemekbe.*
-Még pontosan nem tudom. De valami komoly dologba akarok vágni, amit megbecsülnek. Régen pilóta akartam lenni... de abból már kinőttem.*Nevetek fel halkan, majd újra a papírka fölé görnyedek. Mostmár látszik a lány feje, kivehető minden érzelem a rajzomon. *-Áhám, nem lehet egy rossz munka, főleg hogy a ruhára sem kell költened.*Kacsintok vissza, majd a vízesést kezdem kémlelni. Ábrándozásomból a lány dallamos hangja zökkent ki, így
-Miért nem hívod fel őt?*Kérdezem, miközben csak egy pillanatra hagyom abba a rajzolást. Felpillantok, de látom, hogy messze jár, így csak visszatérek munkámhoz. Ezután merül fel a kiscicám, ami kicsit megint megfájdítja szívemet, de azért már nem annyira.*
-Hát, pár hónapig még bejártam hozzá a menhelyre, de utána már kezdődött a suli újra, tanulni kellett, és feledésbe merült szegénykém.*Sóhajtok egy nagyot, hiszen tudom én, hogy ilyen érzés, ha senki sem foglalkozik velünk, és mindenki tojik a fejünkre.*
-Nincs világfájdalmam... csak most fura. Tudod, nem vagyok emo, nem vagdosom magamat... csak most nem tudok a dolgokkal mit kezdeni.*Kicsit elmosolyodok. Ige, úgy nézek ki, mint egy emo, vastagon húzott szemekkel, szürkés öltözékkel... blabla. De nem vagyok az.*-Huhh, tudod, nem érzem magamat idevalónak. Néha rám tör ez az érzés, és nem enged el. Csak egyszerűen mást akarok. Egy családot, normális otthont... nem egy bentlakásos varázslótanodát.*Na, tessék! Felszínre tört a hisztis énem, amikor már semmi sem jó, még az sem, amivel minden rendben van. Inkább visszadőlök a papír fölé.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-08-02, 11:24 pm

- Nos, kinek a pap, kinek a paplan. *bólint rá a lány szavaira, hisz mindenki maga választja meg az útját, amelyen végig szándékszik vonulni, ezt pedig illő elfogadni.*
~Segít... Hát úgy is mondhatjuk.~ *Alexandra jól ismeri Kurt nagybácsikáját, így azt is tudja, hogy némelyik "siker" történet mögött azért még megbújik egy-két trükköcske is, de ez is a családban marad. Ismét csak rábólint Serafina szavaira tehát, ami a nagybácsis részt illeti. Érdeklődéssel hallgatja a lányt, de ugyanakkor nem feledkezik meg a mellette punnyadó halacskáról sem, akit hamarosan illene elintézni.*
- Rátalálsz majd a nekedvaló szakmára. Pilóta? *hohó, itt egy erősen mugliszagú szó hangzott el, Alexandrának teljesen idegen, nem is csoda, hogy gyanakvóan méregeti a lányt. Ez a megnyílvánulás pedig Serafinának is furcsa lehet, főleg ha még senki sem kötött bele a varázstalanakhoz fűződő kapcsolatához.* - Akkor ezt most fordítsd le. *kéri egy kelletlen mosollyal.*
- Hát igen, sok felelsleges költséget meg lehetne úszni vele. *pislog helyeslően, halványan mosolyogva.* - Alakul. *jegyzi meg a rajzra utalva. Tetszik neki ahogy a lány kitér a különböző részletekre, vonásokra, és érdekesnek találja azt a tényt, hogy egyre inkább véli saját magát felfedezni Serafina füzetlapján. Persze azért jó modellhez híven próbál keveset mozgolódni.*
- Felhívni? *ismét egy számára szokatlan szó használat ékelődik be a beszélgetésbe, de hamar kapcsol, tudja már miről van szó.* - Nincs távbeszélője. *jelenti ki végül, majd hozzáteszi.* - Különben is... Áh, szót se többet. *akadályozza meg puhány énjét a kibontakozástól. Nem kell ezen többet csámcsogni, nem akar.*
- Értem. Biztos egy szerető gazdához került a cicád. *ezt szívből reméli, hisz a macskákat ő legszivesebben istenítené, úgy gondolja hát, hogy ezzel más ember is lehet akár így.*
- Hát ha az lennél, kétszer is meggondolnám magam, hogy tovább ücsörögjek itt veled. *biccenti oldalra a fejét, mellesleg nem zavarja a lány kinézete, nem asszociálja vele az "emóságot". Számára sem idegen a fekete szemceruza.*
- Úgy érzed nem illeszkedtél be eléggé az iskolába? Te is elsős lehetsz még... *kérdez rá óvatosan és tovább hallgatja a lányt.* - Hiányoznak az otthoniak? Miért nem választottad inkább a magántanulósdit? *ötlik legelőször az eszébe. Ez is egy opció lehetne... egy igazán költséges opció. De nem tudhatja, hogy Serafina milyen háttérrel rendelkezik.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-08-02, 11:39 pm

*Kicsit beszéltünk a művészi vénámról, ami úgy mellesleg nincsen nekem, csak összevissza firkálok, és általában jól sül el, de lényegtelen. Inkább rajzolok, nem ellenkezek a szőkeséggel. Kitudja, talán Dr. Szöszi reinkarnációjával állok szemben. A papíromon egyre könnyebben fel lehet ismerni Alexandrát, így még boldogabban rajzolom a hölgyeményt.*
-Ööö... kicsit furán fog hangzani, de tudod, nem úgy pilóta, mint személyszállító repülőn, hanem mint egy tüzelő repülőgép kormányosa..* próbálom körbeírni a fogalmat, de elég nehéz. Ki gondolta volna, hogy ilyen egyszerű szavakat ennyire nehéz megmagyarázni. De igen, mindig is harci repülőgépet akartam vezetni. És milyen furcsa, hogy ez egyre gyakrabban jön elő. Ezután a szobatárásról kezdünk el beszélgetni, aminek a végén szinte csak elgyint a lány, én meg értetlenül állok a dolgok előtt.*
-De ha el akarod mondani, akkor itt az idő, semmi sem tart vissza.*Tárom ki a karomat, de arra azért vigyázok, hogy a rajzomat ne kenjem szét.*
-Hát, a világ nem mindig ilyen szép. Lehet, hogy elaltatták.*Sóhajtok egyet, de ezután az iskola kerül szóba, ami még a macseknál is kényesebb téma.*
-Hát... nem érzem magamat idevalónak. Olyan, mintha kevés lennék ehhez a sulihoz.*Magyarázom, de nehéz szavakba önteni, hogy mit érzek, tekintve, hogy én magam sem értem. De a következő kérdésre csak megrázom a fejemet, összepréselt szájjal.*-Nem, nem hiányoznak. Apámnak sem hiányzom, ami kicsit fáj, de ez van. És mellesleg jól tettem, hogy eljöttem otthonról. A magánsulira meg nem lett volna kes.*Magyarázom, miközben tüzetes szemmel vizsgálom a leányzót, mindent megfigyelve rajta.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-08-12, 11:17 pm

*Lehet, hogy már hideg van és késő, én mégis úgy érzem, hogy szükségem van egy kis úszásra, szükségem van egy bizonyos helyre, melyhez oly sok emlék köt még mindig. Ezért is érkezem meg nemsokára a vízeséshez és kezdek el vetkőzni, hogy a hold fénye alatt fürödhessek. Nem számítok társaságra, így nyugodtan dobom le ruháimat az egyik sziklára, majd egy fekete bikiniben sétálok be a vízbe és kezdek el úszni, egyre beljebb és beljebb, egészen a barlang felé, ahol annak idején Ryan-el oly sokat együtt voltunk. Nem értem még mindig, hogy miért volt olyan nagy kérés a számára, hogy ismét küzdjön meg értem, hiszen egyértelmű, hogy mennyire szeretem, de nem én leszek az, aki majd visszamegy hozzá, igenis tegyen érte, hogyha kellek neki. Tehát ilyen gondolatokkal merülök alá, hogy most már a hideg víz a fekete tincseimet is beterítse, majd bukik fel ismét a felszínre, ahol nemsokára már mellúszásban folytatom utam a zuhataghoz.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-08-12, 11:29 pm

* Ahogy már említettem ennek a szépségnek, figyeltem őt, és kiismertem. Ismerem minden tettét, gondolatát, elméje szinte összes rejtett kis bugyrában jártam már tudta nélkül, s mivel múltkor oly balgán hitt nekem, s megérintett, így a kapcsolat fennmaradt, sőt mi több, megerősödött közöttünk, még ha ő nem is tud róla. Érzem, tudom, hogy találkozott azzal a fiúval, s hogy nézetei alakulóban vannak egyelőre, ám egy kis viccelődés nem árthat senkinek alapon kis ideig figyelgetem az egyik fa takarásából, majd teljesen rejtekembe vonulva lepem meg kicsit a nyugalmasan úszkáló leányzót. Tudva, hogy a zuhatag felé tart, egy ideig láthatja, amíg szépen ömlik lefelé a víz, majd lassan, de biztosan, a vízesés alja, ami a tóba ér, mintha felemelkedni látszana, így kúsznak a nagy sebességgel lecsöppenő cseppek Faith irányába, mint valami örvény véve körbe őt. Láthatóan nem arra megy ki a játék, hogy sérüléseket szerezzen, tehát nem zuhan rá a nagy víztömeg, mely egyébként is csak egy illúzió, elmém újabb játéka vele, s ha picit gondolkozik, rá is jöhet, hogy az enyém a stílusos belépő. Ahogy a vízben van viszont, annyit érezhet, mintha valami felfelé tolná, a vízzel együtt, s egészen az őt körülvevő örvény fölé kerül teste, mindezt a képet pedig egy lefelé fordított tölcsérként kell elképzelni, melynek csúcsán a leányzó kapálózik, már ha próbál. Egyelőre nem szólok semmit, csupán csak előlépek rejtekemből, hogy a tóig sétálva mérhessen fel fekete szemeimmel, mit is alkottam. Ruházatom hasonló a múltkorihoz, a színem a fekete, mindig is ez volt. *

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-08-12, 11:35 pm

*Már azt hittem, hogy ez a mai nap nyugalmas lesz a számomra, főleg a szakítás óta, ami azért kissé megviselt. Nincs mit tenni, megtörtént és nem is akarom megmásítani, talán így visszakaphatok majd egy olyan Ryan-t, aki csak engem akar. Ahogy viszont a zuhatag felé közeledek, a víz furán kezd el viselkedni, én pedig megállok, úgy nézve meglepetten, hogy mi a fene történik. Már kezdem azt hinni, hogy ismét valami galibába keveredtem, amikor hirtelen emelkedem meg a vízzel együtt, így kapálózok bizony, ahogy egyre magasabbra kerülök, majd a távolban ki is szúrok egy fekete alakot, így hagyom abba a kapálózást és nézek rá kissé értetlenül.*
- Mit keresel itt? És nem azt mondtad, hogy csak illúziót tudsz létrehozni? *mert ez most nagyon is valóságos, de ha sikerül, akkor bizony bele fogok pottyanni a vízbe, mert úgy ugrok, hogy ez sikerüljön, ez után pedig a part felé indulok meg, egészen Daren irányába, hogy utána kibukjak a vízből és most már sétálva indulhassak kifelé. Kerek idomaimat szépen kiemeli a bikinim, akár csak egész alakomat és fekete tincseim is szépen a fejemre simulnak, tehát igazán szexi lehet ez az összkép, legalábbis én így vélem, bár ez a műsor nem neki szól.*
- Már megmondtam, hogy nem vagyok kíváncsi minderre... *mutatok hátam mögé, tehát utalok itt az illúzióra és egyben az egész srácra, mi röhejes, hiszen mással nem képes magára vonni a figyelmet, legalábbis nekem ez jön le és éppen ezért se tudom hova tenni.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-08-12, 11:50 pm

* Ahogy elfigyelem a lányt és a létrehozott illúziót, ismét mesterművet alkottam. Hűvös vigyorral képemen megyek egyre közelebb és közelebb a tó partjához, ahonnan már tisztán láthatja ő is az arcom, nem rejtegetem, ki vagyok, na meg a Hold hófehér fénye is besegít a találgatásban. Kérdését hallva egyelőre némán nézem próbálkozását a menekülésre, majd mikor ugrana, megszüntetem az illúziót, ő pedig ahogy az imént megállt a vízben, ugyanott van, de mivel kapálózik össze-vissza, az ugrásból egy ügyes süllyedés lesz csak, egy helyben. Ahogy viszont morgolódva jön ki a vízből, szépen elfordítva fejem felőle vizsgálgatom cseppet az égboltot, majd tekintek vissza rá, s immár nem csurom vizesen látom magam előtt, nem kicsit hiányos öltözékben, hanem egy fekete fürdőköpenyt visel, mely illúzió ugyanúgy jön jól neki, mint nekem. *
- De, ez is illúzió volt, végig ott voltál egy helyben a vízben. Csak gondold végig. Bár ahogy elnézlek, hiába magyaráznám, amíg nem lennél képes ugyanerre, nem látnád át a dolog lényegét. * döntöm oldalra fejem, hátam mögé rejtve kezeimet újfent, így nézve végig most már a stílusos, alkalmi öltözéken. *
- Szóval még mindig nem érdekel, hogyan csinálom? Kevés ilyen ellenálló lélekkel találkoztam eddigi pályafutásom során, pedig elhiheted, hogy rettentően hasznos mindez, főleg egy fekete mágiát előnyben részesítő boszinak, mint te. * biccentek felé féloldalasan, pár lépést óvatosan közelítve hozzá.*

//jön egy kis szünet - FAGY//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-08-13, 10:01 am

* Már második napja, hogy előbújtam a csigaházamból, amit ebben az esetben a szobám jelképez. Érzem, hogy a változás, ami végbement jó, hisz újdonsült barátnőm is megmondta, hogy csípi az új Brit, de persze én még most is félek egy kicsit, hisz mi van, ha a régi barátaim, akik ismertek nem fogják bírni ezt az énemet? De erre ráérek akkor gondolni, mikor összefutok velük. Most épp a szekrényben matatok megfelelő gatya után keresve, és nem is kell sokat várnom, míg megtalálom a fekete, bőr, rövidnacim, amit fel is veszek. Már csak a felső van hátra, ami most egy fekete Angel feliratos lesz.. Készen is vagyok, mert az már szőke hajam kibontva hagyom, így el is indulok a vízeséshez. Hála égnek nem okoz komoly bonyodalmat a megtalálása, ugyanis erre még emlékszem. Az ösvényen is a jó irányba fordulok, hisz nem sokára hallom is a víz csobogását. Kicsit megszaporázom a lépteim, majd mikor már odaérek, alig hallhatóan felsóhajtok, és leülök a vízhez közöl.*
- Jó újra itt * jegyzem meg magamnak, hisz még mindig ez a kedvenc helyem.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-08-13, 10:22 am

* Hosszú, kemény éjszakán vagyok túl és ez kivételesen meg is látszik rajtam, az egész éjszakát a klubban töltöttem kieresztve a benntartott gőzt, de mikor éreztem, hogy lassan jobban hasonlít mozgásom egy lajháréra tudtam mit kell tennem. Kifizettem hát az elfogyasztott italokat mik már nem látszanak meg rajtam csupán érezni lehet azt az orrzavaró, alkoholos aromát s kiléptem az utcára. Kicsit meglepett, hogy fényes nappal van, eddig eszembe se jutott megnézni mennyi az idő de most bambán rápillantok az órámra.*
~ 9 múlt?! Azta...~* igen csak elment az idő mi kissé szórakoztat ugyan de körülbelül ennyi, ha most visszatérek a kastélyba és lefekszem bizonyára az egész napot át fogom aludni és előttem lesz a hosszú, unalmas éjszaka, így hát elindulok az erdő felé kerülve a révészt mi ugyan vonz, igen csak hisz a puha ágyamat szolgálná ha élnék az utazási lehetőséggel de nem szabad elkókadnom, kibírom. Egy sarki üzletben veszek két dobozos energiaitalt, az egyiket mély zsebembe csúsztatom a másikat kinyitom és kortyolok belőle amint elhagyom a forgalmas utcát s végül szép lassan a házakat is így érve be az erdőbe. nincs konkrét célom, fogalmam sincs mit kezdjek az előttem lévő cirka 12 órával, de hiszem, hogy majd adja magát. Hogy s hogy nem érek el a vízeséshez hol rövidesen megpillantok egy szőkeséget. Nincs sok szőke, lány ismerősöm, így szép lassan bandukolok oda hozzá és lecsüccsenek. Talán az ismerkedés ébren tart valamelyest és remélhetőleg érdekelni is fog az amit mond majd így hát lassan felé fordulok.*
- Hello!* pillantok rá arcára mi igen csak ismerős nekem de valahogy úgy érzem idegen is, akár csak a tincsei.*
- Bri?* nyögöm ki nehezen a nevét s pislantok is egy nagyot meglepettségemben.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-08-13, 10:33 am

* Hiányzott ez a hely, nagyon is, így számomra egyértelmű volt, hogy a közeljövőben felkeresem, s most, hogy már itt ülök a parton, kezeimmel a hátam mögött támaszkodva, békesség kerít hatalma alá. Itt mindig nyugodt vagyok, hiába történik előtte velem bármi rossz. Bár most is élénken élnek bennem a tegnapi vörös csaj szavai, na meg az, hogy így fenn akadt a témán, de majd vélhetőleg úgy is összefutunk egy nyugisabb helyen, így most ezt is igyekszem elfelejteni. Csupán a víz csobogására figyelek, mi szinte zene a füleimnek, ezért is rezzenek össze, mikor valaki, történetesen Kyle, hirtelen rám köszön, majd lehuppan mellém. *
- Ó, Hola. * köszönök vissza egy magabiztos mosoly kíséretében, hisz mikor megdöbben, érzem nyert ügyem van, talán neki is tetszenek a szőke tincseim. *
- Talált. Ennyire szörnyű vagyok? * nevetve teszem fel a kérdést, hisz ha nem tetszik neki, az sem akkora baj. A lényeg, hogy nekem tetszik, és most érzem úgy, hogy ez vagyok én.*
- És mi újság veled? Már jó ideje nem láttalak. * bár ez most miattam van, hisz egy ideig kerültem a kontaktust minden emberrel. Meg is érzem az alkohol illatát, és felvont szemöldökkel, de mosolyogva fordulok a sráchoz. *
- Csak nem egy féktelen bulin vagy túl? * bár a válasz egyértelmű, ha elnézem szegényt, ugyanis kissé szét van esve. *

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-08-13, 10:51 am

* Álmomban sem gondoltam volna, hogy az a barna tincsú, ártatlan, megszeppent arcú lányka kit igen csak kedveltem befestette a haját szőkére és egy piercinget nyomott az orrába. Ahogy meglepett képpel tanulmányozom az arcát egy újfajta vadságot is vélek felfedezni mi teljesen új nekem így egy darabig - s mert amúgy is több órája talpon vagyok - bambán s úgy érzem tátott szájjal meredek az ismeretlen arcra.*
- Hát...* kapok észhez mikor felfogom a kérdést s megnyomkodom a szemeimet úgy, hogy az italom tartalma ne löttyenjen ki.* - Nem számítottam arra, hogy egy ismerőssel futok össze kinek csak külseje változott.* térek ki eleinte az őszinte válasz elől majd leeresztem kezeim és visszafordulok felé.* - Annyira nem szörnyű csak más... nagyon más! Nekem tetszettél úgy ahogy voltál. ~ Mintha az ajkai is teltebbek lennének. ~* vizslatom fáradtságtól csillogó tekintetemmel a gondolatomban forgó ajkakat.*
- Csak nem...? Szilikont dugattál az ajkaidba?* mesterséges anyagok, nem repdesek értük de hát nem is nekem kell, hogy tetszeni ez a változás. Ha ő jól érzi magát bőrében, akkor...*
- Semmi extra... a szokásos nyomorúság és miegymás.* sóhajtok fel és fél kézzel én is megtámaszkodom a hátam mögött.* - Na és veled? Téged se lehetett látni.... legalábbis bármerre jártam sosem láttalak.* dobom vissza a kérdést s mikor felfedezi állapotom féloldalas mosolyra kúszik ajkam egyk oldala.*
- Valahogy úgy.... kell egy kis kikapcs, csak nem fogok a szobámban punnyadni péntek este. Csak egy kicsit elnyúlt.* előfordul az ilyesmi ez is csak azt bizonyítja, hogy jól éreztem magam.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-08-13, 11:05 am

* Ó, igen. Az hogy szinte tátott szájjal vizslat, az én arcomra vigyort csal, hisz ez volt a a szándékom, hogy meglepődjenek az emberek, és főként, hogy ne az apácanövendéket lássák bennem, ami valljuk be azért sikerült is. Bár arra leszek majd kíváncsi, hogy otthon mit fognak szólni hozzám. *
- Ó, értem. Hát majd megszokod. Nekem így jobban tetszek. * a vigyorom letörölhetetlen, főleg így, hogy szegényen látszik a döbbenet. Majd kapok egy kérdést, min igencsak meglepődök. *
- Nem, az ajkaimban semmi mesterséges nincs. * sőt semmim se mesterséges, ezért vizslatom én is felvont szemöldökkel a srácot. *
- Ó te szegény. De majd csak jobb lesz. * küldök neki egy bíztató mosolyt, majd hirtelen ötlettől vezérelve, és full pofátlan módon, kiveszem a kezéből az energia italt, és kortyolok belőle egy kicsit, de nem sokat, hisz annyira pofátlan nem vagyok. Miután megkóstolom, vissza is adom Kylenak, egy mosollyal kísérve. *
- Ó, veled ellentétben én a szobámban dekkoltam jó hosszú ideig, aztán kipattant a fejemből ez * itt magamra mutatok * - és megvalósítottam, mai szintén beletelt egy kis időbe. * mosolygom meg ezt a hosszas monológot, ami nem is biztos, hogy érdekli.*
- Kicsit? Drága szombat délelőtt van, te meg még nem is aludtál? * nevetek fel a kérdések közepette, hisz kíváncsi vagyok, szegény meddig fogja bírni alvás nélkül. *

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-08-13, 11:24 am

* Kell egy kis idő míg a döbbenet elpárolog ezután viszont válaszolok a kérdésére s igazából meg is mondom az igazat, a régi külseje nekem jobban tetszett.*
- Más választásom úgy sincs.* vonom meg a vállam, az egészben a lényeg az, hogy ő így jobban érzi magát és kész, ez látszik vigyorgó képén is mi szinte levakarhatatlanul odaégett. Vagy csak rajtam mulat? Nem tudom lehetséges, mivel igen csak megvádolom azzal, hogy felpumpálta a száját is mi szerencsére csak az én agyszüleményem volt.*
- Helyes...ettől függetlenül is teltebbnek látom. Olyan húsos baracknak mibe bele lehet harapni.* igen, baromi fáradt vagyok és bizonyára hülye szavaimból is érződik miközben alsó ajkát fürkészem majd a mögöttem lévő estéről is szó ejtődik s mikor kiveszi kezemből az italt nem szólok semmit, nem vagyok egy irigy teremtés, így kissé oldalra dőlök és kihúzok egy másikat a zsebemből.*
- Hát... nem valami esemény dús napok. Talán kisebbségi komplekszusod volt azért zárkóztál be? Miért volt szükséges ez a változás?* ez érdekelne is így tuti nem fogom bedobni a szunyát na meg itt a víz is, simán belevetem magam ha úgy alakulna, csak felébresztene kellően.*
- Van, hogy így alakul. Majd alszok este...vagy holnap reggel.* vonom meg a vállam.* - Vagy felkeresem Mordanat és kérek tőle valami turbó löttyöt.* nem most fordul elő ez velem először, egy kis éjszakázásba még nem halt bele senki.*
- Egyszer elmehetnénk együtt is bulizni ha gondolod... nem ártana megismerkedned az éjszakai élettel is. Ha már levedletted önmagad...* pillantok újfent rá gyenge kis mosollyal majd magam mellé teszem a dobozt és elterülök a földön. Mélyet sóhajtok, érzem, hogy testem baromi fáradt így ez a levegővétel is kissé nehezemre esik de mégis jó...*
- Ezek szerint még nem is voltál semerre a nyáron igaz? Valahogy nem úgy alakul nekem sem ahogy elterveztem....szinte semmi sem alakul úgy.* hunyom be a szemem, bár ez igen csak merész húzás részemről, de bízom benne, hogy a lány nem fogja hagyni, hogy bekómáljak, a biztonság kedvéért meg is kérem rá.*
- Verj fel ha elaludnék... nem lenne vicces ha itt hagynál. Még megenne valami állat.* bár azt sem bánnám, mire feleszmélnék a bajra lehetőleg már a másvilágra kerültem szép csendben, fájdalommentesen.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-08-13, 11:42 am

* Tényleg kicsit fura lehet neki így látni engem, ezt nem tudhatom, hisz én már megszoktam magam, persze eleinte én is csak lestem a tükörképem, de aztán mindig elégedettség fogott el, hisz erre vágytam. *
- Dehogy nincs. Kerülöd szerény személyemet. * mondom a másik támpontot, bár nagyon nem akarom, hogy ez következzen be, hisz annyira már kedvelem, hogy rosszul essen, ha átnéz rajtam. *
- Ez milyen édes volt. * nevetek fel, és kimondottan örülök, hogy nem vörösödtem el. Jó úton haladok. Aztán kiveszem a kezéből az energia italt, mi láthatólag nem zavarja, így nyugodt szívvel iszok belőle, majd vissza is adom neki.*
- A bezárkózás nem tudom, miért volt. A változás meg azért, mert már saját magam is röhejesnek tartottam magam, de most komolyan tök gáz voltam. * húzom el a szám, visszagondolva arra a Brire. Nem várom el tőle, hogy lelkesen tagadja és ez ellenkezőjét állítsa, mert én is tisztában vagyok vele, hogy milyen voltam. *
- Turbó lötty? De hát most is azt iszod. * mutatok értetlenkedve az említett löttyre, hisz ezt most nem értem. Bár ezen nem lepődök meg, mert ugyanis sok olyan dolog van, ami nem esik le elsőre.*
- Igen, már be is terveztem egy ilyesmit, tehát benne vagyok. * vigyorgok rá a már levakarhatatlan vigyorral a képemen. Még úgyse láttam Kylet bulizni.*
- Hát nem igazán. Elviekben haza kellett volna utaznom, de nem akartam... még nem. Miért, mi történt? * kérdezem némi együttérzéssel az arcomon. *- Persze ha nem akarsz róla beszélni, nem muszáj. * mosolygok, hogy lássa, tényleg nem sértődök be, ha azt a témát inkább nem velem vesézi ki. Majd elterül, és megkér, hogy ébresszem fel. Nekem meg támad is egy remek ötletem, így előkotrom a pálcám.*
- Rictusempra * mondom ki, és hagyom, hogy Kyle felébredjen. Hát persze, hogy ez a Briféle ébresztő. *

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-08-13, 12:05 pm

- Igen, az is egy lehetőség.* bólintok szavaira, de mivel nem rücskös boszorkánnyá alakította át magát így nem hiszem, hogy kerülném azért, mert végzett magán némi változtatásokat. Azt csinál magával amit akar. Bár tény és való hogy ajakit másként látom most s valami gyenge hasonlattal is élek, mi tök gáz, ellenben tetszik Brinek mire csak mosolyogva csóválom meg a fejem. Nem húzom fel magam amiért szó nélkül elveszi az italom, helyette előveszek egy másikat s azt nyitom ki.*
- Nem kell idd csak meg.* na nem azért mert nem innék utána, hanem mert van nálam másik is s mire meginnám azt ami nálam van elszállna a máikból a buborék. Kíváncsiságom még így fáradtan is feléled új alakja végett, márpedig a miértjét szeretném megtudni addig sem alszok el. Oldalra döntve a fejem pillantok a zubogó vízesés irányába majd kissé megcsóválom a fejem.*
- Szerintem nem... aranyos voltál.* nem tudom miként juthatott erre saját magával kapcsolatban, talán mert itt igen sokan veszik körül, sok személyiség és egyén kiket talán megirigyelt, mondjuk otthon lehetett olyan amilyen, úgyis csak apja testőrei körében mozoghatott.*
- Aham... jaj ne csináld már... ez semmire se jó csak arra, hogy felgyorsuljon a szívverésem. Több órája talpon vagyok ha akarok bealszok bármikor. Ő biztosan tudna olyat adni mitől ezer százalék, hogy nem szunyálok be.* vélhetőleg érti mire gondolok ha nem, nos az sem baj, nem is olyan fontos ez. Hanyatt dőlök nem zavartatva magam kicsit se és az eltelt nyaráról érdeklődöm.*
~ Sejtettem. ~* gondolom magamban sóhajtva, kérdésére pedig szélesen elmosolyodom.*
- Nem akarok róla beszélni... ha nem haragszol megtartom magamnak.* úgy sem lenne értelme és eléggé gáz is lenne épp egy olyan lánynak ecsetleni szerencsétlenségemet kit már betámadtam ajkaimmal és hát akkor még úgy vettem észre, hogy érdeklem. Szemeimet behunyva kérem meg arra, hogy még viccből se hagyjon itt ha elalszom majd mikor meghallok már távolról valami igét, szép lassan leesik mi is lenne a terve így hunyorogva kinyitom szemeim és rámeredek, láthatja, hogy meg sem nyikkanok.*
- Remélem nem az volt a szándékod, hogy sunyit szétvagodosol.* lehet, hogy csak az igét baltázta el, ez is előfordulhat majd kissé elmosolyodom.*
- Nem vagyok csikis... de kösz a próbálkozást.* vigyorodom most már el majd felülök és egy hosszú pillanatig csak nézem majd ujjaimmal betámadom az oldalát.*
- Na de te?* ujjaim szerencsére fürgék azokat nem érte tunyulás így veszetten kezdem el csiklandozni két oldalát remélve, hogy ő nem immunis az ilyesmire. Addig ügyeskedem - s főleg ha nagyon vergődik - míg nem sikerül belelöknöm a vízbe mi amúgy is igen közel van hozzánk mivel a parton ücsörgünk s miután megszabadult kegyetlen ujjaimtól vigyorogva pillantok a vélhetőleg nyakig ázott lányra.*
- Nahát... ha pancsikolni szerettél volna mondhattad volna....* ugratom még mindig vigyorogva, mert hát persze, nyilvánvaló, hogy én ügyeskedtem be a vízbe.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-08-13, 12:25 pm

- Viszont szeretném, ha nem élnél vele. * fúrom szemeim az övéibe, és közben halványan mosolygok. Tényleg nem akarom, hogy elidegenedjünk egymástól emiatt. A hasonlat nekem nagyon bejött, viszont úgy néz ki, Kyle nem épp így látja. Pofátlan módon belekortyolok az italába, mire ő elővesz egy másikat.*
- Oké. * vonom meg a vállam, majd felhajtom, hisz én se vagyok még a toppon, de semmi gáz, idővel majd csak felébredünk mindketten. *
- Miért most már nem is vagyok az? * kérdem tetetett sértődöttséggel, de láthatja, hogy csak poénkodok. Igen, aranyos voltam ez tény, de arra már nincs szükségem. *
- Oké, értem én. Aztán olyan leszel, mint a Duracell nyuszi. * vigyorgok rá, hisz tulajdonképp megnézném, hogy futkos itt összevissza, mint akit ágyúból lőttek ki. Aztán a nyárra terelődik a téma, mi igencsak rövidre sikeredik, hisz egyikünk sem volt sehol.*
- Persze, oké megértem én. * és tényleg így van. Nem fogom erőltetni, ha nem akarja, úgysem fogja elmondani. Kár volt szólnia, hogy ébresszem fel, mert én rá is szórok egy rictusemprát, de meglepődök, mikor ugyanúgy fekszik tovább. *
- Öhm... nem. * mosolygok rá a srácra, mert az meg sem fordult a fejembe, hogy szét vagdossam. Kijelente, hogy ő már pedig nem csikis, és egyből be is támad szerencsétlenségemre, mert én viszont az vagyok..... nem is kicsit. *
- Kyle....hahahaha...gyd abba! léééééé.....gygygyg.....sziiiii. * próbálom kinyögni nevetésem közepette, de van egy sejtésem, hogy ettől nem fog leállni. Hirtelen a vízben vagyok, mibe Kyle kényszerített bele, pedig mára nem terveztem fürdést.*
- Szerinted vicces? * fröcskölöm szemközt tettetett dühvel, majd addig ügyeskedek, mígnem ki tudom rántani alóla a lábát, minek következtében őt is ellepi a víz. Legalább már mindketten csurom vizesek vagyunk.*

// Fagyunk Sad

//

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-08-15, 9:24 pm

* Ma egy kis esti fürdőzést, úszást szeretnék megvalósítani de mivel már voltam az uszodában így Seol rejtelmes vízesésénél szeretnék úszkálni. Ahogy ezen gondolkozom egyre jobban tetszik az ötlet. Így hát fel is veszem a fürdőruhám a farmerrövidnadrág és a csipkés fehér-kék csíkos felső alá. Lábamon a fekete strandpapucs van most. Törölköző és hajgumik kerülnek a kis táskámba amit felveszek a vállamra, majd kijövök szobámból és már lassan a suliból is. Hajóval elutazok a szigetre. És egy tisztáshoz érek. Itt fák és bokrok vannak. Egy ösvény van a bokrok között és homokút. Amint itt sétálok meghallom a víz csobogást így gyorsabbra veszem a tempót, hogy minél előbb a vízeséshez érjek. Hamarosan oda is érek. Nagyon szép hely! Hasonlóan szép mint a szivárvány tó. Kezem belemártom a vízben ami kissé hűvös de nem érdekel. Így hát levetem a felsőm a nadrágom és a papucsom összekötöm a hajam majd belevetem magam a vízbe. *

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-08-15, 9:35 pm

*Kis sétára van szükségem, hogy tereljem a gondolataimat egy ifjú ember hiányáról. Az iskola most nem köt le, így a tegnapi naphoz híven, ismét nekivágok a külvilágnak. Ám most nem olyan félelmetes helyre vágyom, mint a Cremus kastély, így veszem az irányt a vízesés felé, amely mindig felráz kicsit. A tasémban most a pálcám, egy-két szénceruza meg a vázlatfüzetem pihen. Hogy hogy fogok látni ebben a sötétben, azt nem tudom, de ha mást nem, majd kikészítgetem az Alexáról rajzolt kis képecskémet. A révész átfuvaroz a túloldalra, elég hamar, így még meg sem érint az óceáni levegő. Kiszállva elindulok az úton, melytől nem messze csobog a vízesés. Ám ahogy megérkezek, látom, hogy nem leszek egyedül. Egy hölgyemény úszkál már a vízben, de az időközben leszállt sötétség miatt nem látom az arcát. Közelebb menve felfedezem benne évfolyamtársamat, Sophiát, így egy meleg mosoly kíséretében letelepszek egy kőre.*
-Szia. Látom, te megint úszkálsz. Nem is értem, hogy miért nem nőtt még kopoltyúd.*Poénkodok, miközben előkapom a vázlatfüzetemet meg egy szénceruzát, és felskiccelem a vízesés látható körvonalait.*
-Amúgy mi újság?*Kérdezem kissé felpillantva a munkából, miközben Sophiát megörökítem a papíron. Ha nem tetszik neki, hogy rajta lesz a rajzomon, majd szól.*

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-08-15, 10:14 pm

* Míg a vízben úszkálok és a víz alját is kémlelem lassan besötétül és kezdek fázni. De nem régóta vagyok bent, ezért még maradok kicsit. A búvárkodás az egyik kedvenc tevékenységem. Ezért is imádok úszni. Hamarosan társaságot kapok. Serafina személyében, ismét összefutottunk így lassan kifelé úszok ahol Serafina már meg is ismer és köszön. *
- Szia Serafina! Hát igen... mi tagadás imádok úszni. És ezt még én sem értem. * Majd a poénján nevetek egy jót. Serafina pedig rajzol, miközben én már csak 5-6 méterre vagyok a parttól. *
- Semmi különös. Gondoltam úszok egyet még ma de úgy érzem mindjárt jégkocka lesz belőlem. * Közben dideregve kikecmergek a vízből és meg törölközök. Majd fel kapom a ruháim és oda ülök Serafina mellé. *
- Hogy vagy? Rég láttalak. * Mondom neki miközben szerencsémre találok egy pulcsit a kis táskámban... Fel is húzom azon nyomban. Így már annyira nem érzem hogy kicsit hűvös van. *
- Látom előjött belőled a rajzolhatnék. * Majd odapillantok rajzára és meglátom magam rajta. Tök tuti, hogy én is rajt vagyok. És Serafina milyen jól rajzol!!! *
- Azta! Szép kis rajz nagyon ügyes vagy. És látom, hogy én is ott vagyok. Szuper! * Kiáltok fel így. Majd a hajam kis igazításképp kibontom és normálisan megcsinálom, hogy ne legyen szénás szekér. *

Tárgy: Re: Seol rejtelmes vízesése 2011-08-15, 10:32 pm

*Amikor megérkezek a vízeséshez, már látom, hogy meg is van a múzsa, aki majd feldobja a rajzomat. Miközben letelepszek a cuccai mellé, köszönök neki, mire a part felé veszi az irányt. Jól esik, hogy nevet a viccemen, bár inkább mondanám egy elfuserált kísérletnek, mint egy sikeres beszólásnak. Én is elmosolyodom, miközben elkezdek rajzolgatni. Először felviszem a papírra az örökké mélybe zuhanó hatalmas víztömeget, majd a boldogan lubickoló Sophiát.*
-Mióta vagy már itt?*Kérdezem fel sem pillantva munkámból. Bár én is érzem, hogy kezd ledermedni az ujjam, gondolom, a leányzó még jobban vacoghat bent a vízben. A szénceruza picit elmosódik, amire sziszegek egyet, de szerencsére eléggé gyakorlott vagyok, így gyorsan korrigálom a hibát. Nem szabad, hogy nagyon elvonják a figyelmemet, mert akkor dobhatom is ki a papírt meg a rászánt időt az ablakon.*
-Hát én nagyon jól. Bár a múlt héten fájt egy picit a fejem, jó sok pihenéssel sikerült elmulasztani. Tudod, az a rengeteg éjszakázás...*Célzok itt azokra az estékre, amikor általában egykor meg kettőkor kerültem a paplan alá.*-És te hogy vagy?*Kérdezek vissza egy mosoly kíséretében, miközben nyelvem kidugva koncentrálok. A lábamra támasztott kezecskéim fájnak már, így pozíciót váltok, és most a mögöttem levő sziklának vetem a hátamat, a térdem pedig felhúzom. Lelkesedésére csak elvigyorodom, majd felé fordítom félkész művemet. Nem lett olyan rossz, bár kicsit elmosódott. Talán majd egyszer kijövök egy szép kis festőállvánnyal, és majd megörökítem a szép helyeket.*
-Örülök, hogy tetszik. Te nem szeretsz rajzolni? Vagy mit szeretsz csinálni az úszáson kívül, mert ahhoz értesz, az biztos.*Kérdezek rá érdeklődve, miközben egy-két oldalt vissza lapozok, így láthatja a lány a többi művemet: magamat, ahogy a tóparton ülök, Alexandrát, és még sok más rajzomat.*