Szivárvány tó

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2011-09-10, 4:32 pm

*Nem igazán válaszolok a famulusos dologra, lehet azért mert nem hallottam , lehet azért mert egyszerűen nem tartom fontosnak, hogy erre bármit is mondjak, ma úgy tűnik a nyugodtabb természetemet fogta ki a fiú. A helykínálást most elfogadom, bár nem igazán maradok sokáig, de úgy tűnik ez nem is lesz probléma. Szerintem se, legalább nem álszent sráccal hozott össze a mai nap.*
-Nem is voltál bunkó..Majd később lesz dolgom, de egyenlőre még pihenek, aztán jöhetnek a sentineli feladatok.*mondom tömören komoly hangon, majd helyet foglalva rá is kérdezek a tantárgyra, amire egy hozzám is közelebb álló nevet kapok. Szeretem én is bár annyira nem gyakorlom, úgy érzem megy annyira, amennyire én szeretném, a könyv viszont nem ismerős.*
-Gondolom nem az iskola tulajdona... Nekem is van pár kedvenc könyvem otthon, bár a Démonológiát szeretem a Tiltott mágia azt hiszem jobban tetszik, na meg a vérmágia.*mondom egy hűvös mosollyal, bár a szüleim, jobban szólva apám éppen a démonológiát részesíti előnybe, talán megbocsáltja, ha a fia nem az lesz, még ha érdekel is a démoni világ, és úgy érzem megy is. A srác szavaira viszont kicsit már kiszélesedik a mosolyom, úgy tűnik találtam valakit, aki hasonlóan gondolkodik mint én. Kezd szimpatikus lenni a srác*
-Mondjuk úgy én is így gondolom, de jobban utálom a tenyérbe mászó alakokat, akiknek nagyobb a szájuk mint amire képesek, továbbá a nyáladzóka..*na igen van pár ilyen is, talán a fiú megérti mire gondolok ez alatt, bár tudok romantikus lenni, azért a nyálas részek távol állnak tőlem, bár gondolom ez látszik is a külsőségeimen, na meg a viselkedésemen is, a következőre viszont csak bólintok.*
- Igen mi jöttünk, pontosabban nekem javasolták, na meg érdekelt is milyen az a hírhedté vállt Mysterio. Amúgy engem ameddig meg nem nyílt a kapuja a szüleim tanítottak, illetve páran apám emberei közül..*nem mintha annyira sokra emlékeznék belőle, hiszen azóta rengeteg tudást vettem fel magamba, de azért még emlékszek pár dologra, a következőre viszont csak oldalra döntöm a fejem.*
-Nicsak, egy honfitárs... Én is Írországból jöttem, bár a családom fele angol.*nem dicsekedek, csupán csak hozzá fűzöm amit szeretnék, lehet a srác nem hallott a Wasimirekről, de ez nem jelent semmit, nem érdekel a családom hírneve, elég nekem a sajátom. A kérdésre azonban nem válaszolok olyan hamar, csupán pár pillanat múlva, méghozzá a szemébe nézve.*
-Nem hiszem hogy erre én adnám meg a helyes választ, hiszen engem nem érdekelt. Csupán csak arra voltam kíváncsi jó fele tapogatózok e, de nem hinném ,hogy bárkit megítélhetne az ember abból hogy honnan jött, továbbá teljesen értelmetlen kérdés is..*mondom el a véleményemet, teljesen nyugodt hűvös hangon, miközben kinyújtóztatom a végtagjaimat.*
-Amúgy ha a többiekről van szó, lehet túl formálisak akarnak lenni, nem csípem a maradiságot, ahogy a hülye kérdéseket sem, csupán csak az időmet vesztegetem vele, ahogy a jópofizással is, jobban szeretem az egyenes természetet, még ha az egyenesség csepp bunkósággal is társul. Ezért se tartok sokra pár embert a suliba..*na igen bizalmatlan vagyok majdnem mindenki fele, kivéve talán Mordanat de talán ez érthető is, hiszen már régen együtt vagyunk és bízunk egymásban.*
-Amúgy fura, hogy éppen a démonológia érdekel, holott Cruorises vagy mint mondtad, és nem lehetsz túl régóta itt, de ahogy látom a famulusod már már megvan, tehát másodikos vagy. Ahogy megfigyeltem nem tartozol a hülyék közé, amúgy miért éppen sárkány?*nézek még abba az irányba amerre nemrég még a famulus volt, ez a kérdés foglalkoztat, vagy választ kapok rá , vagy nem.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2011-09-10, 4:51 pm

*Tisztában vagyok vele, hogy nem voltam az előbb bunkó, tehát nem is értem ezt a megállapítást, de csak lassan csóválom meg a fejem, nem mondva most erre semmit, hiszen nincs értelme a dolognak, így folytatom tovább a beszélgetésünket, próbálva kissé megismerni a fiút. Hallottam már róla, a hírneve úgymond megelőzi őt és órákon is volt lehetőségem látni, hogy mire képes... Nem rossz - nem rossz, végre egy olyan ember, akinek nem csak a szája jár és amit terjesztenek róla, az igaz is, nem pedig valami hülye őrület, hogy ő milyen ember is, hanem tényleg olyan, legalábbis eddig arra kellett rájönnöm. A könyveimet és a jegyzeteimet viszont idő közben eligazgatom, de ahogy szóba jön a démonológia, illetve a fekete kötetet is jobban megvizsgálja a sentinel, csak becsukom a könyvet, így téve le magam mellé, majd már válaszolok is a kérdésére.*
- A családom tulajdona. Elég sűrűn levelezek a nagybátyámmal, ő pedig készségesen küld nekem különféle könyveket, jegyzeteket és tanulmányokat, amelyek segíthetik az itt létemet. *magyarázom meg a dolgot Mordrednek, majd hallom meg azt is, hogy őt mik is érdeklik igazából. Én a vérmágiát és a tiltott mágiát túl kegyetlennek és véresnek tartom, de hát mások vagyunk, erre már rögtön rájöttem. Szót ejtünk még a Mysterio diákságáról is, pár fárasztó és zavaró emberkéről, majd ez után már előtérbe is kerül az, hogy eddig magántanulók voltunk és ahogy meghallom, hogy Mordredet a szülei tanították, kissé elmosolyodom.*
- Engem a nagybátyám. A szüleimmel már régóta nem tartom a kapcsolatot... Szóval nem is tartom magukat az ő gyereküknek. *nem titok ez a kis információ rólam, bár nem hiszem, hogy Mordredet érdekelné, de ha már így beszélgetünk, akkor már elmondom neki ezt is, hiszen én vagyok és ha valamilyen szinten meg szeretne ismerni, akkor nem árt, ha ezt tudja rólam.*
- Hmm, szóval ezek szerint te is ír vagy, jó tudni, eddig még nem találkoztam másik ír diákkal. Vannak többen is vagy csak ketten? *ő már valószínűleg régebb óta tanul itt, mint én, tehát talán már ismer jó pár embert, hiszen sentinel is, ezért is várom tőle a választ. Na de ha már a hazánkról van szó, egy kérdés is megfogalmazódik bennem, amelyet nem árt feltennem, de ahogy hallom, most bizony egy falba ütköztem, mivel Mordred se tud erre ésszerű magyarázatot adni, így sóhajtok fel hát halkan.*
- Akkor egyetértünk! Sokan megkérdezik tőlem, lehet, hogy valamiféle felmérés ez a számukra, nem tudom, csak már zavar. *nem véletlenül harapom már le a fejüket, hogyha újból és újból hallom egy számomra új embertől, akit hirtelen megismerek. *
- Miért furcsa? Szerintem az, hogy melyik házba kerültem, nem határozza meg, hogy mi érdekeljen... *felelem szinte rögtön, ahogy Mordred szavai elhagyták ajkait, mivel nem szeretem ezt az úgynevezett házakra való jellemzést, hogy minden diáknak olyannak kell lennie, mint a házban lévőknek, sőt, egyenesen írritál ez a dolog is, mint oly sok minden más errefelé. *
- Már az előbb is mondtam, hogy évfolyamot léptem, tehát örülök, hogy leesik, hogy másodéves vagyok és igen, a famulus se véletlen... És hogy miért pont sárkány? Mert szeretem a tűzet és ezeket a misztikus lényeket. *teszem bele cuccaimat idő közben a táskámba, majd kelek is fel nemsokára, tekintetemmel Marcant kutatva.*
- Viszont én szerintem most lépek, örültem a találkozásnak! *biccentek felé, hiszen ő neki is dolga van, nekem pedig túl furcsának tűnik ez a srác és amíg beszélgetünk, nem tudok nyugodtan tanulni. Ideje hát keresnem egy olyan helyet, ahol tényleg magam lehetek, most nem vágyom társaságra, tényleg szeretnék egy kicsit gyakorolni... Így ha minden igaz, én és a drágalátos sárkányom el is fogjuk hagyni a tó környékét.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2011-09-10, 5:11 pm

*Igazából nem zavar, sőt néha még megmosolyogtat, is hogy ismernek, bár a mosolygás inkább csak azoknak szól akik azért félnek tőlem mert hallottak rólam, persze vannak olyanok is akik nem, szerintem a srác is inkább a tettek embere, mintsem, hogy puszta szavaknak higyjen, és ez jó dolog. Amikor azonban szóba jön a könyv látom becsukódni, így emelem fel tekintetemet a tárgyról a fiúra.*
-Gondolom jó pár "titok " lapul benne.*jelzem kissé hűvös hangon fura mosollyal, hogy észre vettem, hogy valószínűleg azért csukta be mert nem akarta hogy lássam mi van benne. Láttam már hasonló könyveket, nem pont ilyeneket, de a családom könyvtára is elég nagy, lehetett anno válogatni.*
-Hm.. Ezek szerint akkor nagy terveket szőhetnek veled... Jó ha a családod melletted áll...*csupán csak ennyit mondok, miközben kicsit szóba is jön maga a família, s kiderül hogy ő nincs jóba a szüleivel. Nagy kár, pedig egy erős család sokban képes segíteni a gyerekeinek, s bár én se rajongásig szeretem az enyéimet, de tisztelem őket, ahogy az erejüket, és azt is meddig jutottak . Nekik köszönhetem, hogy most az lettem ami vagyok.*
-De attól még az övék vagy.... Ők akartak irányítani, és nem hagytad, vagy csupán csak ellenkeztek az érdekeitek?*kérdezem, de nem várok választ, kb úgy mondom, mint aki helyeslő választ kapott volna, s inkább csak válaszolok a hova tartozásra.*
-Úgy bizony Pontosabban, félig Ír félig Angol, de Írország az otthonom, ott van a családom birtoka.. Amúgy nem tudok róla, hogy sok Ír lenne itt, van pár angol de honfitársak nem igazán. De különben is, miért érdekes ez?*teszem fel hűvös félmosollyal a költői kérdést, a következőre azonban már felnevetek.*
-Hát miért nem neveled meg őket? Tőlem nem sokan kérdezik meg honnan jöttem, ilyen problémáim már régóta nincsenek.*mióta már ismerik a híremet, inkább szóba se állnak velem, így szép hogy nem kérdezősködnek, de talán így jobb is. Nem szeretem a sok idióta kérdést. A kérdésre azonban csak vállrántva komolyan a fiú szemébe nézek.*
-Azt mondják abba a házba kerülünk , ahova illünk, nem hiszek a véletlenekben, tehát valószínűleg, a Cruoris házra jellemző vonásokat birtokolsz. Ezért volt furcsa csupán, bár a furcsa nem jó szó, inkább csak szokatlan. Bár lehet csak én megyek kevésbé emberek közé.*felelem fura mosollyal az arcomon, a következőre azonban csupán csak alig észrevehetően rándul meg.*
-Csupán csak szeretem levezetni magam előtt a dolgokat. Tán rosszul tenném?*kérdezek vissza élénk kíváncsi tekintetemmel halk, hűvös hangon, a sárkányra adott válaszra azonban csak bólintok.*
-A Misztikus lények iránt én is érdeklődök, a tűz iránt már csak csínján, a tüzes jellem általában hamar hullik, nem fegyelmezett, jobban szeretem a hűvös, nyugodt dolgokat. Vigyázz, kivel barátkozol, ki tudja ki fog hátba szúrni...*emelkedek én is fel, persze nem fenyegetésből mondtam amit mondtam, csupán csak megosztom a gondolataimat vele, amikor azonban búcsúzik csupán csak biccentek felé.*
-Szintúgy... Még biztos össze futunk.*biccentek elbúcsúzásom jeléül a srác felé, s ha minden jól megy Samaellel nemsokára mi is távozunk.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2011-09-25, 3:11 pm

*Úgy hiszem, hogy Rissa nem járt a legjobban velem, hiszen nem értek én a barátkozáshoz, mégis azért meg szoktam próbálni a dolgokat... Na de amikor hallom kedves szavait, azok igen csak jól esnek, mégse tudok rá most mit mondani, csak picit elmosolyodom, majd köszönömképpen biccentek is felé egy aprót. Másban jobb társaságra lelne biztosan, de én most nem fogok másra gondolni, eddig se tettem, hiszen nem barátkozni jöttem ide, mégis kezdem úgy érezni, hogy emberivé válok, hogy igen is érdekelnek az emberek, szeretnék valakinek én is fontos lenni. Na de a gondolataim nem látszódnak meg tetteimen, miközben felszerelem a lovat, majd már ki is vezetem az ég alá, akkor hallom hát meg a lány szavait is, mely szerint tetszik neki az állat, ezek szerint jót választottam.*
- Bizony, az! *ismét csak bólogatok, majd már nem is várok tovább, felpattanok a lóra és kezemet a lány felé nyújtom, hogyha esetleg kell neki egy kis segítség, akkor én szívesen segítek. Amint felpattan hát, érzem derekamon a kicsiny kezeket mely olyan furcsa most, szerintem én még senkihez se kerültem ilyen közel testileg itt a suliban, sőt, az iskolán kívül se túlságosan. Volt már úgymond barátnőm, de az inkább csak kötelesség volt, mintsem igazi szerelem... mert azt még soha, senki iránt se éreztem. Na de lábaimmal kissé megbököm a lovat, hogy meginduljunk és először csak lassan haladunk a tavak felé, nincs kedvem még vágtázni, nem akarom, hogy megijedjen a lány.*
- Nem hinném... csak nem félsz? *pillantok hátra felé, miközben már az ösvényen haladunk át, ahol fura mód most egy diák se mászkál. Na nem mintha bánnám... Tehát a kérdését hallva csak elmosolyom továbbra is, miközben az utat figyelgetem.*
- A Szivárvány tó szép így éjszaka, gondoltam hátha megnéznéd. *érzem a fejét is, ahogy a hátamhoz ér, de nem teszek semmit, nem akarok valahogy semmit se tenni. Picit meglep ez a nagy ridegség után ez az egész, de valahol mélyen, odabent jól esik most mindez. A köszönömre viszont már végképp nem tudok mit mondani, csak nyelek egy aprót, majd végül gyorsulásra ösztökélem a lovat, így érünk hát nemsokára a tóparthoz, ahol tovább futtatom, élvezve a sebességet és kikapcsolva gondolataimat is.*
- Na, hogy tetszik? *fordulok végül kissé hátra felé, bár nem akarom lerázni magamról a fejét, de azért mégis szeretek a másik szemeibe nézni, ha már hozzá beszélek.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2011-09-25, 3:41 pm

*A lány egy kicsikét zavarban van, nem került még senkihez sem közel. Persze ez sem mondható annak, de Rissának ez már épp fura. Olyan kellemesen esik neki, hogy eljöttek lovagolni meg, hogy így el van a másikkal és végre nem arról kell beszélgetniük, hogy Londonban milyen az időjárás, vagy épp a sznob aranyvérűek pletykáiról. A fiú szépen, felszerszámozza a lovat. Kantár, izzasztó, nyereg, fásli minden ami kell. Larissa fel is pattan a lóra, viszonylag könnyen meg hát ugye Raiden is segít neki. Nos, ami azt illeti nem csak a fiúnak furcsa, Rissa sem került még testileg senkihez sem ilyen közel. Ja, de igen mikor kislány volt a bátyjával szokott így lovagolni, de az egészen más. Hiszen még csak a testvére, alap dolog hogy közel kerül hozzá. A fiú kérdésére csak motyog valamit az orra alatt, aztán érthetően is megszólal.*
- Picit igen. De ez szerintem normális. *Mondja a lány, hasában pedig fura bizsergést érez. Olyan fura, persze jó értelemben fura, hiszen végre lovon ül. Igaz, hogy nem egyedül, de akkor is... Több éve nem ült már lovon, így most elég furán érzi magát. A lány figyeli a tájat, majd száját eltátva pislog párat és úgy szólal meg.*
- Ez gyönyörű... Még soha nem jártam itt. *Feleli a lány, aztán ugye visszahajtja a fejét a másik hátára. Hát elvégre így kényelmesebb, meg aztán a másik se szól érte akkor miért ne? Igaz, a lány egy cseppecskét zavarban, de ez nem látszik rajta. Mindenesetre, amikor elkezdenek ügetni, akkor a lány egy picit jobban megszorítja a másik derekát, hogy még csak véletlenül se csússzon le. Az ütemet azt hamar felveszi, elvégre régen sokat lovagolt. Az alapokat tudja, aztán amikor a fiú beugratja vágtába a pacit, akkor a lány egészen szorosan a másikhoz simul. Nem azért, mert bármi hátsó szándéka lenne, hanem csak egy kicsikét fél. A kérdésre csak felkuncog... Úgy látszik kezd felengedni a leányzó.*
- Tetszeni tetszik, csak kicsit félek és olyan fura... *Mondja a lány, ami igaz is. Fél, de közben tetszik neki a dolog. Zafírkék szemei csillognak és az arca is kipirul neki egy kicsit, viszont az arcán egy lágy mosoly szalad keresztül. Mindenesetre amikor már több ideje vágtáznak, a lány sem öleli már olyan szorosan a fiút. Határozottan kezdi elengedni magát, mind viselkedésileg, mind pedig lovaglás szempontjából.*
- Amúgy egész ügyesen lovagolsz. *Dicséri a másikat, miközben egyik kezével elengedi a fiú derekát, de csak azért hogy egy kósza tincset eltűrjön az arcából. Utána már kap is vissza a másik derekához.*
- Van valami útvonalad, ahol lovagolni szoktál, vagy csak úgy mész amerre épp kedved szottyan? *Kérdezi a leányzó, miközben egy újabb sóhaj szakad fel a tüdejéből.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2011-09-25, 3:50 pm

*Nem telik bele sok időbe és már mindketten a lovon ülünk, amely hamarosan meg is indul, én pedig igyekszem szépen lassan haladni, amíg még szokja a leányzó ezt az egészet.*
- Persze, hogy normális... szerintem mire visszaérünk, már nem fogsz félni. *kacsintok rá és bár ez most nem a legegyszerűbb művelet, mégis sikerül a dolog. A tó sincs messze, főleg nem lóháton, így hát hamar megérkezünk oda, én pedig annak partján kezdek el haladni, de a ló is egy érző lény és bizony akarattal is rendelkezik, tehát nemsokára a tó partjáról kissé beljebb halad, így érkezve be a vízbe, hogy most azon át vágtasson kissé, össze is sározva a ruhánkat.*
- Na ez remek... *nevetek fel jókedvűen, hisz nem zavar a dolog, sőt, egészen kellemesen érzem magam, főleg ahogy a lányka még szorít is. Még gyorsítunk és a szorítás is erősödik, így teszem kezemet a két kicsinyke kézre a hasamnál, majd szorítom meg gyengéden.*
- Nyugi, nem fogsz leesni. *ujjammal még lágyan megcirógatom a puha bőrt, majd ahogy érzem, hogy kezd felengedni és most már nem szorít oly erősen, mint aki attól fél, hogy bármelyik pillanatban lepottyanhat, kezemmel is eleresztem őt, majd picit lassítunk is, hiszen már nincs miért sietni, jó most itt, legalábbis nekem biztosan.*
- Köszi, de ez természetes. Tudod, kiskorom óta kötelező volt és szeretem is... és Írország természeti adottságai tökéletesek a lovagláshoz. *mesélem el neki azt is, hogy honnan érkeztem, majd amikor meghallom a kérdést, akkor csak még inkább lassításra ösztökélem a lovat, egészen addig, amíg meg nem állunk, most már a száraz parton, hála nekem, aki addig-addig nógattam a lovat, amíg nem volt hajlandó nekem engedelmeskedni.*
- Az utóbbi. Amerre éppen kedvem tartja. Na de szállj le kérlek egy picit. *pillantok hátra és hogyha ezt Rissa megteszi, én magam is leszállok a lóról, majd végül a gyeplőt át is adom a kis kezébe.*
- Tessék! Most próbáld meg egyedül és ne aggódj, itt leszek és figyelek. *nézek bele szép szemeibe, majd úgy lépek picit hátrébb, elég teret adva a lánynak a lovagláshoz. Én megmondtam, hogy segítek majd neki legyőzni a félelmét és úgy hiszem, hogy igen csak jó úton haladok.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2011-09-25, 4:16 pm

*Arra, hogy nem fog félni mire visszaérnek csak elmosolyodik. Amikor belemennek a vízbe a lány is felnevet, nem igazán érdekli, hogy koszos lesz a ruhája. Kit érdekel az most? Larissát most nagyon nem, neki az a fontos, hogy jól érzi magát. Megfogják a kezét, mire a leányzó egy kicsit elmosolyodik, a fiú szavaira csak nyel egyet és bólint, bár azt a másik aligha látja. Aztán a fiú tovább beszél, amit hallgat a lány, most már legalább azt is tudja, hogy merről jött. Remek. Mindenesetre a tempón szépen lassan, fokozatosan lassítani kezdenek és végül meg is állnak, amit a lány nem ért először. Rögtön az jut az eszébe, hogy a másik már menni akar, így hát rá is kérdez.*
- Ugye még nem megyünk? *Kérdezi zavartan a leányzó, hiszen olyan jól érzi magát. Nincs kedve még menni... Mindenesetre a kérdése hamar szükségtelenné válik, hiszen meg tudja, hogy mit akar Raiden. Lecsúszik a lóról, amikor a másik kéri, aztán az ifjú a kezébe nyújtja a gyeplőt, amit ő finom, puha ujjai közé vesz. Egy ideig csak nézi a fiút, mintha az olyan érthetetlen dolgot kérne tőle. Raiden azt kéri, hogy próbálja meg egyedül, mire Rissa zavartan mosolyodik el.*
-Vezetni vagy felülni rá...? *Motyogja a leányzó, természetesen tudja, hogy mit akar a másik. Nem olyan buta ő, sőt épp ellenkezőleg.*
- Hát rendben. *Mondja a lány és abban a hitben ringatja magát, hogy a másik itt van és úgy is vigyáz rá. Igen ilyenkor előbújik belőle a kislány... Mindenesetre felpattan a lovacska hátára, mivel a lány nem éppen puhán érkezett a nyeregbe a paci egy kicsit mozgolódni kezd. A lány beletúr az állat sörényébe, majd lassan megindítja, először csak lépeget vele, aztán a fiú körül szépen lassan elkezd ügetni. Mindenesetre nem túl jó választás, hogy a lány a szárba kapaszkodik, még mindig fél tőle, hogy leesik... A paci itt ott rángatni kezdi a fejét, mire Rissa enged a száron... Egypárszor eljátsszák ezt, míg nem a leányzó beugratja vágtába a fekete kancát. A feketeség egy kicsit kirúg, de a lány szinte alig érzi meg, ugyanis amikor a ló vágtázni kezd akkor kikönnyíti az ülést. Érzi, ahogy a ló minden egyes izma megfeszül, amikor újabb és újabb vágtaugrásokat tesz meg. Igaz, nem sokáig vágtázik a lány, de legalább sikerül neki. Azért ugye folyamatosan hajtani kell a lovat, no meg az ülésre is figyelni kell, szóval a lovacsaka ügetni kezd. A lány arcán egy vigyor jelenik meg, miközben visszalépdel a fiúhoz.*
- Láttad? *Kérdezi mosolyogva, csillogó szemekkel. A lány lecsusszan a kancáról, majd a fiúhoz lép.*
- Nem is olyan félelmetes... *Motyogja a leányzó, miközben mosolyogva pislog fel a másikra. Igen, mostmár lehet azt mondani, hogy egészen felszabadult a lány.*
- Ha nem hagyod, hogy nyerjek... akkor mit kértél volna? *Teszi fel a kérdést, miközben még a fejét is félrebiccenti. Kezéből a szár egy kicsit kicsúszik, hogy a ló kedvére legelhessen a fűből...*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2011-09-25, 4:25 pm

*Egy kis ideig még beszélgetünk a lovon, majd egy furcsa ötlet kezd el keringeni a fejemben, ezért is döntök úgy, hogy most bizony megállunk és szállítom le magam mögül a lánykát, ki eleinte furcsán értetlenül néz rá, amit egyébként nem is csodálok, de én csak elmosolyodva, lágyan rázom meg a fejemet.*
- Nem, még nem. *csak ennyit mondok, szinte suttogva, oly halkan, majd amikor már mindketten a puha fűvön álldogálunk, a lány kezébe adom a gyeplőt, majd már fel is hívom a figyelmét arra, hogy most rajta a sor.*
- Szerintem te is tudod... *csak ennyit mondok, majd így kezdem el figyelgetni, amint a másik elhelyezkedik a lovon, de én csak nyugtatólag végigsimítok a paci fején, onnan figyelve a lányt, hogyha kell, akkor segítek is, bár hamar meglátom ám, hogy nincs itt rám szükség. El is lépek hát tőlük, kezeimet össze is kulcsolva magam előtt, majd körbe-körbe kezdem el forgatni a fejem, ahogy eleinte körülöttem kőröznek, majd ahogy a lány egyre inkább ráérez a lovaglás ízére, úgy engedem le magam mellé kezeimet, nyugodt tekintetemet rajtuk pihentetve.*
~ Úgy hiszem, hogy nem kell ide az én segítségem... ~ *gondolom magamban jókedvűen, majd jó pár perc után, amikor a lány visszaér hozzám, csak bólogatok ám a kérdésére.*
- Igen, láttam. Ügyes vagy, mondtam én, hogy megy ez neked. *simítom meg dús hajtincsein át a fejét jókedvűen, amikor már leszáll mellém, majd ahogy meghallom a kérdést, egy picit elgondolkodom rajta.*
- Ott, akkor még nem tudtam, hogy mit kérjek... de most, hogy az eddigi ismereteink alapján, ha visszagondolok, akkor egy vacsorát kértem volna. Na nem úgy, hogy te főzz nekem, hanem meghívtalak volna... egy nem randira. *vigyorodom el, hisz az nem rám lenne jellemző, csak egy egyszerű, ismerkedős vacsi a gondolatom.*
- Na de mivel nem én nyertem, így szerintem ez most már nem számít. Na gyere, menjünk vissza. *pattanok fel ismét a lóra, úgy várva meg, hogy a lány is felüljön mögém, mivel pasiból vagyok, tehát nagyon is szeretnék én vezetni a vissza úton is. Tehát ha nincs ellenvetés, akkor a lovardáig újból együtt megyünk, hogy ott átadhassam a fekete kancát az egyik lovász fiúnak.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2011-09-25, 5:03 pm

*Ugye a leányzó szépen felül a lóra és egészen jól el van vele. Igaz, belül fél, de valahogy legyőzi magában, meg mint már az említve lett abban a hitben ringatta el magát, hogy a fiú vigyáz rá. Persze hamar visszamegy Raidenhez, hiszen nem akarja, hogy csak ott ácsorogjon a másik. Valamint fél is még egy kicsit, szóval visszatér hozzá, ahol aztán végigsimítanak a buksiján, mire a lány szíve egy kicsit megdobban. Nincs hozzászokva ehhez, hogy bárki is kedveskedésből végigsimítson az arcán, vagy a fején. Persze az egészen más kérdés, hogy jól esik neki. Mindenesetre Raiden válaszát érdeklődve hallgatja, arcán pedig egy lágy mosoly suhan át. Egészen meglágyulnak a lány vonásai, így talán még szebbnek tűnik.*
- Pedig tudok főzni. *Mondja, miközben megböki a másikat, arcán továbbra is ott van a lágy mosoly és úgy pislog fel a srácra. Viszont amikor a másik azt mondja, hogy mindegy a lány leszegi a fejét és bólint egyet.*
- Most már nem számít... *Leheli a szavakat, majd figyeli ahogy a fiú felül. Természetesen hagyja neki, hogy ő legyen a vezető, elvégre még úgysem annyira pro a lány. Larissa felül mögéje, majd megint csak átkarolja a másik derekát.*
- Azért még szoknom kell. *Mondja a lány, ami igaz is, hiszen azért még jócskán csak tart az állatoktól. Fejét ráhajtja a másik hátára és úgy nézi a tájat. Ha minden igaz, akkor lépésben mennek vissza, hiszen a lónak sem tesz jót, ha csak úgy leizzadva, felhevülten visszavágják a boxba. Kell egy kis levezető neki...*
-Van testvéred? *Kérdezi a leányzó halkan, majd szépen lassan elérnek a lovardáig, ahol aztán el kell engednie a másikat. Lepattan a lóról, majd Raidenre néz. Szép kék szemeit a másikéba fúrja és csak néz rá.*
-Köszönöm. *Mondja, miközben lábujjhegyre emelkedik, majd úgy ad puha ajkaival egy puszit a másik arcára. A fiú érezheti Larissa kellemes édes illatát, mindenesetre a leányzó billeg egy kicsit a lábán aztán köhint egyet és újra megszólal.*
- Viszont szerintem, jobb ha most már visszamegyünk az iskolába. *Mondja a lány, majd ha a fiú akar jönni, akkor jön vele, ha nem akkor pedig Rissa itt búcsúzik el tőle. Viszont, ha együtt mennek, akkor még beszélgetnek, majd valahol az iskola folyosóján két felé válik az útjuk. Rissa pedig egyenesen a szobájába siet, ahol csak hanyagul leszórja magáról a ruhát, majd egy forró fürdőt vesz hogy ott pihenje ki magát. Agyában pedig a gondolatok újra keringeni kezdenek, végig gondolja a mai napját, elgondolkodik azon, hogy még milyen teendője van mára.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2011-09-25, 5:11 pm

*Egy darabig még figyelemmel követem a leányzó lovaglását, majd amikor mellém ér, csak lágyan beletúrok a hajába, picit végig is simítva rajta, játékosan, jókedvűen, majd ahogy hallom a kérdését, el is mondom neki rá a választ, amire mondjuk csak most döbbentem rá.*
- Tényleg tudsz? Nem hittem volna... bocsi... de egyszer szívesen megkóstolnám a főztöd. Van egy konyha is a Mysterioban. *adok neki rögtön egy kis tanácsot is, rá is kacsintva a másikra, majd jelzem is, hogy most már a vacsimeghívás nem számít, nem én nyertem, tehát nem kell muszájból velem tartania. Ahogy figyelem, mintha nem erre a válaszra számított volna, de én aztán nem tudom még kiismerni a lányokat, tehát ennyiben hagyom, így ülök fel a lóra, majd mögém pedig a lányka is... jöhet a lépésben való haladás, egészen a lovardáig, de azért közben egy kérdést is hallok, mely igazán meglep és még jó, hogy szemeimet nem látja jelen pillanatban az exos lányka.*
- Nincs. *bököm ki és bár ez hazugság, Luciussal ezt beszéltük meg. Amíg mi nem békülünk ki, addig nem fogom annyi embernek a tudtára adni, hogy az öccse vagyok. Bár Mona tudja, ő más, Rissát még nem ismerem annyira, hogy tudjam, megbízhatok benne. Tehát maradjon egyenlőre ebben a hitben, úgy se számít sokat a dolog és majd egy későbbi beszélgetésünk során elmondom neki az igazat. A lovardánál csak leszállunk a lóról, majd végigsimítok a paci oldalán, ez után pedig a lovász fiúnak engedem át ezt a szép paripát és fordulok máris vissza a lány felé.*
- Igazán nincs mit! *biccentek felé, de amikor egy puszit kapok, láthatóan meglepődöm, nem tudom ezt titkolni, így simítom meg lágyan a szép arcot.*
- Nem tudom, hogy ezt miért kaptam, de köszönöm. *nem érzem úgy, hogy annyi mindent tettem volna érte. Egy pici ideig még tenyeremben hagyom az arcát, majd elhúzom a kezemet is és biccentek a szavaira.*
- Hogyne, menjünk. Nekem sincs mára már több dolgom idekint. *tehát egyértelműen a lánnyal tartok, amúgy se tudni, hogy mi minden ólálkodik idekint, én pedig magamat hibáztatnám, hogyha baja lenne. Szóval csak tovább beszélgetünk az utunk során, majd az két torony között elválnak útjaink. Én magam is egy forró fürdővel kezdem, majd utána jöhet egy kis tanulás is, mely az életem része és nem kötelesség a számomra.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2011-10-26, 7:55 pm

*Igaz, hogy a nap már lement, de nem tudtam visszamenni a suliba. A hideg miatt sok időt töltöttem oda bent, de most már semmi kedvem bent a kandalló mellett ücsörögni és olvasni. Mostanában nagyon sokat olvastam és csak úgy potyogtak a kezemből a könyvek, amik nem csak 2 oldalasak. Famulusommal az oldalamon indultam el még világosban az Ösvényen egyenesen a tóhoz, ami nappal gyönyörű színekben játszik. Ezért is jöttem ki még napnyugta előtt, hogy megleshessem hogyan vált feketére az amúgy ragyogó víz. Leültem Naginival a tópartra, majd hatalmas teste közé befészkeltem magam és úgy dőltem neki. Igen nagy testének, mert most nem Bengáli cicus, hanem egy 400 kilós 3 méteres Jegesmedve, aki fejét lábán pihentetve pihen velem a parton. Külső szemlélő talán nem is lát engemet úgy elbújtam vastag bundájában hatalmas mancsai között.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2011-10-26, 8:03 pm

*Ráérősen ballagok ki a suliból egy kis esti sétához. Najó, bevallom, igazából ihletem nincs, így felfedezőútra indulok, hisz még nem ismerem az egész suli körzetét, hátha látok valamit, amitől végre felébred a múzsa is és homlokon csókol. Mondjuk talán tanulni se ártana, de hát ki tud tanulni alkotói válságban? Iszonyat frusztráló. Farmert viselek sötétkék inggel és magamra húztam egy bőrdzsekit is, mert az idő kissé csípős. Nagy bolyongásomban egy óriási tónál kötök ki, ami mellesleg nem tűnik hétköznapinak sem. Ahogy közelebb sétálok, egy lányt is megpillantok, aki épp egy jegesmedvét használ párnának. Nem mondom, merész próbálkozásnak tartanám normális esetben, de már fel vagyok világosítva, hogy mi ez a sok vadállat a diákokkal. Mindenesetre azért egy icsit óvatosan megyek közelebb, mert ki tudja, hogy idegenekkel mennyire agresszív és egy jegesmedvével talán nem szállok szembe, mert nem lenne kiegyenlített harc, majd ráköszönök az ismeretlen leányzóra.*
-Szia! Csatlakozhatom?
*Amennyiben nem zavarom, letelepszem mellé, ha mégis, akkor bizony tovább sétálok a tavat fürkészve, mely nem mindennapi sem látványban, sem kisugárzásban. *

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2011-10-26, 8:29 pm

*Mindennapra kell egy kis kimozdulás így ez ma sincs másképp. Ezen a napon a szivárványtót választottam különleges szépsége miatt. Pár hónappal ezelőtt még a virágokban is lehetett gyönyörködni ám a tél beköszöntével ők is elvesztek pont úgy ahogy Lucas. De nem gondolok rá, sőt reménykednem is felesleges, hisz nem elsőre tűnik el, de most nem fogok csak úgy megbocsátani, sőt ha lesz rá alkalmam pasizni is fogok. Vagy összejövök egy incibussal bánja a fene.
Már kezdtem elveszni a gondolatok örvényébe, amikor egy férfihang megtörte a varázst és visszazökkentem. Sárga tekintetem a hang irányába fordítom, hogy meglessem ki is az.*
- Szia! Ahogy gondolod, engem nem zavarsz. *Tőlem nyugodtan csatlakozhat, addig sem gondolkodom ilyen ostobaságokon. Nagini pedig nem agresszív fajta, így tőle se féltem a fiút, bár tény, hogy néha a saját feje után megy.*
- Kit tisztelhetek benned? A nevem Mona és az Exortus sentinele vagyok. *Talán ő már hallott rólam, hisz minden új diák kap egy levelet a Magiszterektől, persze ezt is csak akkor, ha házam tanulója.*
- Mi szél hozott erre? Már, mint a hűvös szellőkön kívül. *Pontosítok gyorsan, hisz Október végén a hideg fuvallatok már elkerülhetetlenek.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2011-10-26, 8:36 pm

*Örömmel nyugtázom, hogy nem zavarok, így kényelmesen le is heveredem a lány és a macus mellé. Kissé bizalmatlanul pislogok az állatra, mindaddig, míg a gazdája el nem tereli róla a figyelmem a bemutatkozással. Egy mosollyal felé nyújtom a kezem.*
-Chris Lugano, szintén Exortus.
*Kissé elmélázok a tavat nézve, nehéz benne nem elveszni már akkor, amikor az ember csak nézegeti. Ennek ellenére ihlet még mindig nincs, de legalább a szemem jól érzi magát a látványtól. Így kissé tétován fordítom vissza a tekintetem Monára, aki időközben kérdést intéz felém.*
-Keresem az ihletet. Csak nem találom.
*Persze nem én lennék, ha komolykodnék, így összehúzott szemmel körbesandítok, néhány fűszálat is odébb hajtok és benézek közéjük, majd kicsit közelebb hajolva suttogok a leányzónak.*
-Bújócskáztunk. És most aztán úgy elbújt, hogy sehol se találom. Pedig én mondtam neki, hogy szabad a gazda, de szörnyen makacs.
*Végül visszahelyezkedem, s vidáman elvigyorodom, ha már itt humorizálok. Na nem vagyok egy Hofi, ezt bevallom férfiasan, de azért próbálkozom, szerintem ezért nem lehet elítélni.*
-Na és te? Hullócsillagot lesel?
*Fogalmam sincs, mikor van csillaghullás, de ki tudja. Állítólag teljesülnek a kívánságok, ha látunk hullócsillagok. Meg persze kívánunk valamit. Anélkül nem megy.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2011-10-26, 8:50 pm

*Kellemes társaságom lesz, bár még nem bízom a teljes sikerben még is reménykedem, hogy a fiú ötletes humorával talán jobb kedvre derít.*
- Ááá egy háztag. Örülök a találkozásnak. *Kúszik széles mosoly az arcomra. Mindig megörülök, ha ilyen kellemes véletlen történik, mint most. Citrin íriszem ismét a tóra vándorol. Ha kitartóan figyelem és sikerül szabadon engednem fantáziám, akkor talán viszont láthatom a fekete tó tükrében úszkáló alakokat.*
- Azt keresni kell? Mindig azt hittem, hogy ő jön utánatok. *Ihletet keresni… ez olyan furcsa. Azok csak jönnek, mennek emberek, dolgok, tájak képében. Sose gondoltam volna, hogy azután így kell nyomozni, bár tény, hogy Chris érdekesen keresi, ami ismét csak mosolyt csal az arcomra.*
- Ha már művészet akkor milyen? Semmilyen eszközt nem látok nálad ezért feltételezem festés, rajzolás, zene, de fotózás semmi kép, mert akkor itt lenne a géped. A tánchoz meg ritmus kell nem művészi táj. *
- Csillagot? Nem azt nem inkább a tó koromfekete vízét nézem, hátha megláthatom az alatta lévő világot, ami csalogatva magához hív és megengedi, hogy eltöltsek ott egy kis időt. Ha megfelelően figyelsz, akkor még te is láthatod a hullámok közt megcsillanó ékszereket, íriszeket a sellőktől. *De szép lenne, egyszer találkozni egyel és vele úszni. A csillaglesés sem rossz, de ez sokkal érdekesebb lenne szerintem.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2011-10-26, 9:00 pm

*Ma sem leszek már depressziós, lévén hogy örülnek nekem és az jó dolog. S ha már így összecsüccsentünk, felmerül, hogy mit keresünk mi itt. Nem is titkolom, hogy alkotói válságban vagyok, mert előfordul az ilyen, nem kell ezt szégyellni.*
-Hát néha nem jön. És az rossz. Olyan, mintha kitépnék valami létfontosságú szervedet.
*Nem tagadom, szeretek humorizálni, s ezzel Monát is igyekszem elszórakoztatni. Az arckifejezéséből ítélve még sikerül is, szóval büszke vagyok magamra, de talán nem veregetem magam vállon, mert akkor már a hülye kategóriába esnék.*
-Rajzolok. Mármint amikor épp nem ürülök ki.
*Az az igazság, hogy nem ürültem én ki. Csupán arról van itt szó, hogy nincs elég gondolatom. Mármint sok van, csak nem különbözőek, hanem egy személy körül tobzódnak és ennyiből nehéz rajzolni. Mert számomra egy képnek nem csak tárgya van, hanem lelke és jelleme is. Szóval kevés vagyok, mint macisajtban a brummogás.*
-Itt vannak sellők? *meresztem ki a szememet. Még a mai napig akadnak dolgok, amiken meglepődök, bár ez egyre kevesebb, hisz néhány hónappal ezelőtt felhívtam volna a Greenpeace-t, hogy itt egy jegesmedve. Szerencsére ezen túl vagyunk, így a brumit nem szállítják el a zöldek és én sem tűnök annyira eszementnek. No, de sellők itt. Persze tudom, hogy vannak, de...de na. Kíváncsian meresztem a szememet a tóra, hátha meglátok valamit. Szeretnék látni egyet. Sőt...hűűű....megjött az ihletem!!! Elő is kapom a farzsebemből a kis noteszemet, meg a cerkát és pár szót firkálok rá, majd visszacsúsztatom őket a helyére. Ha a szobámba visszatérek, lesz mit rajzolni végre.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2011-10-26, 9:21 pm

*Az Exos fiúcska mosolyt csal az arcomra, amit nem is leplezek, hisz haláli szövege van. Nem az a tipikus földön fetrengős kibőgöd a szemed humor, de jókat mosolyogsz rajta.*
- Szerintem nem, de ha gondolod, kipróbáljuk Nagini valószínűleg szívesen segít. *Emeli fel nagy buksiját famulusom neve hallatán alaposan végigmérve beszélgető partnerem. Úgy tűnik nem lát benne semmi veszélyt, mert vissza rakja fejét mancsára. Közben pedig arról faggatom a fiúcskát, hogy még is melyik művészet hagyta el ennyire magára. Kiderül, hogy rajzol, bár én inkább a festészetet vártam volna, mert nekem mindig az ugrik be elsőre a művészetről, de ez is benne van a pakliban. Az én nyelvem is megered, elmesélem agyszüleményem illúzióit, mire láthatóan a fiú belelkesedik.*
- Jajj nem dehogy! *Mosolyodok el naivságán.* - Nem szó szerint gondoltam. Ez csak pusztán az én agyam szüleménye bár ki tudja, hogy a sötét vízben mi rejtőzik meg. *Igazából kétlem, hogy itt lennének efféle misztikus lények, de ahogy látom Christ megragadta a téma, mert azonnal jegyzetfüzetet ránt és vázlatot ír.*
- Csak meg adta magát? *Pillantok a fiúra, de úgy tűnik famulusom megunta az egy helyben fekvést, mert mozgolódni kezd, amitől én is rázkódóm. Oldalára gördül, majd nagyot nyújtózkodva feltápászkodik orrát derékig érő hajzuhatagomba dugja megszaglászva, majd a fiúra vetve egy pillantást lomha, mackós léptekkel az erdő felé kocog.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2011-10-26, 9:34 pm

*Kissé ijedten pillantok a lányra, majd a mackóra, s kissé zavartan legyintek egyet. Nem akarom inkább kipróbálni a dolgot.*
-Nem köszi, elég rossz érzés mentálisan is.
*Elég jól elbeszélgetünk, ami azt illeti, s mint általában mindenki, ő is rákérdez, hogy én mi jót is alkotok. Szeretem hallani, amikor valakit érdekel a művészet, hiszen én is ebben tevékenykedem és így a szívemen viselem a sorsát és azt, hogy érdeklődnek e iránta. Érdekes dolgokat hallok a tóról, s nem tagadom, rendesen belelkesülök a dologtól, de csalódnom kell. Bár kétségkívül jó dolog, ha valakinek jól működik a fantáziája, így hevesen bólogatok.*
-Á...már értem.
*A hangomon ettől függetlenül hallatszik, hogy kissé csalódott vagyok. Persze erről nem Mona tehet, hisz nem ő az, aki nem telepített ide sellőt. Viszont a dolog megihlet, s sebesen firkantok egy pár dolgot a füzetembe. Miután elraktam, a lány szavaira elvigyorodom.*
-Bizony, hogy megadta magát. Köszönöm hölgyem.
*Végülis neki köszönhetem, hisz ha nem említi a sellőket, akkor nem jutott volna eszembe a dolog. Hálásan pillantok a szöszi leányzóra, majd elnyúlok a fűben. Nem mondom, gyönyörű ez a tó, de besötétedett, a csillagok ideje jött el, s le is kötik a figyelmem. Egy hullócsillagot is megpillantok, így felmutatok az égre, hogy Mona is láthassa.*
-Nézd csak! ott a hullócsillag! Kívánj valamit!
*Egy bátorító mosolyt is kap, s persze én is kívánok, amit viszont jól titokban tartok, mert még a végén nem teljesül.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2011-11-09, 3:47 pm

// Jövünk a Kviddics pályáról //

- Hát ez szuper.* húzom el a számat kissé, azt hittem tud valami bővebb információt arról, hogy meddig működésképes egy seprű, de hát ha nem akkor így jártunk. Electra nyugtatóra szavaira felé pislantok és egy kedves mosolyt küldök felé.*
- Köszi, aranyos vagy de inkább magadra vigyázz.* hisz ő is most ül először erre a szerkezetre, úgy hogy elég lesz ha magát fenn tudja tartani. Hamarosan a popónk alá kapjuk a seprűt s hogy s hogy nem de felemelkedünk és veszettül kezdünk el repdesni össze-vissza a pálya felett mi cseppet sem tetszik mivel nem én irányítom ezt az egészet azt sem tudom hogy kell.*
- Akkor már ketten vagyunk!* kiáltok vissza a lánynak de mindeközben görcsösen kapaszkodom a nyélbe. Lehet élvezném ezt a repülést és a hajamba kapó szél cirógatását vagy a kilátás nyűgözne le, de egyszerűen képtelen vagyok most ezekre figyelni mivel rövidesen már az erdő felett járunk. Gázos a helyzet nem is picit, így mikor megpillantom a tavat azért egy megkönnyebbült sóhaj kiszakad belőlem és tervem ezen részét megosztom a lánnyal. Nem észlelek kifogást így izgatottan várom hogy elérjem ezt a bűbájjal megáldott kis tót s mielőtt még túlmennék lefordulok a nyélről egy ijedt kis sikoly kíséretében és kapálózni kezdek a levegőben. Nem, nem fogja fel ez a kéz s lábmozdulat a becsapódást így csobbanok egy hatalmasat a hűvös vízbe. A szívroham szerencsére elkerül viszont az oxigénem kevés mert ebből a szempontból rosszul landoltam, hatalmas kartempóval és sűrűn járó lábikóval török a felszín felé. Egy nagy levegőt véve érek felszínre hol arcomból kikotrom a hajam és egyből a lányt kezdem keresni tekintetemmel.*
- Ez...ez...* szavakat nem találok, élveztem is meg nem is na de mivel ősz van így rétegesen öltöztem mi most nehezíti a mozgást, így hamarosan cipőmtől és kabátomtól is megszabadulva úszok ki a partra. Mire kiérek úgy érzem semmi erőm sincs így a sárban mászok ki a füvesebb részre és hanyatlok a lány mellé. Úgy dobog a szívem mintha öt liter kávét ittam volna meg, rég volt ilyesmiben részem így mikor Electra felnevet önkéntelenül is csatlakozom hozzá.*
- Hát ez állati volt! De többet én fel nem ülök arra a sz*rra.* fordulok felé immáron csak mosolyogva, nem szoktam csúnyán beszélni sőt kifejezetten utálom azt aki ilyen gennyes szavakat használ de ez nem jelenti azt, hogy nincs a szótáramba pár ilyen alpári szavacska. Most valahogy kicsúszik a számon de hát ennyi baj legyen, felülve kutatok pálcám után mi igen csak átnevesedett.*
- Áhj meg fogunk fagyni.* forgatom meg kezemben majd simítgatni és csavarni kezdem a hajamból a vizet, ugyan így ruháimból.*
- A suli messzebb van mint a fogadó?* vetem fel a kérdést, fogalmam sincs jelen pillanatban, hogy melyikkel járnánk jobban, a tény az, hogy elkezdtem fázni és mielőbb meleg helyre kéne jutni.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2011-11-09, 4:08 pm

- Ne izgulj, nem lesz semmi. Biztos strapabírók ezek a seprűk.*a magiszterek biztos nem tartanak olyan seprűt, ami rossz, innen is veszi ezt a dolgot, de aztán még hozzáteszi.* - Vagy nem.*minden lehetőség adott, és nem akar ráijeszteni Joira, ezért is ajánlja fel őrangyali szolgálatait.*
- Az is meglesz, és rád is vigyázok, ha kell.*saját magára és egy emberre még tud figyelni, az már más kérdés, vajon ha történne valami, tudna-e segíteni. Hamarosan repkedni kezdenek a pálya fölött, ám a seprű úgy látszik, tényleg elég lejárt, mert nem akar engedelmeskedni.*
- Legalább nem vagyunk magányosak!*kiált vissza Joinak, és ijedten felsikolt, mikor a seprű háromszázhatvan fokos fordulatot vesz. Meg tudja tartani magát, mivel jó erőben van, de örömmel fogadja Joi ötletét, hogy menjenek a tóhoz. Úgy-ahogy elkormányozza járművét a tó fölé, majd nagy csobbanással csapódik be. Az biztos, hogy ezt a seprűt már nem fogja viszontlátni. Felküzdi magát a felszínre, majd a partra úszik, ahol kilihegi magát, és közben Joi is megérkezik mellé. Ettől az egész helyzettől ami most fenn áll, egyszer csak nevetni kezd, és nem is tudja abbahagyni. Joi is csatlakozik hozzá, így már ketten nevetnek. Ha most valaki erre járna, őrültnek nézné a két lányt, de szerencsére ez nincs így. Addig nevet, míg már megfájdul tőle az oldala, így fokozatosan elhalkul.*
- Húú. Hát ez.. tényleg az volt!*helyesel a barna hajú lány szavaira, majd felül és kezével hátul megtámasztja magát.*
- Hogy én eddig miért nem ültem soha seprűn! Olyan jó!*ezért leginkább a zsúfolt várost lehetne hibáztatni, ahol nem ülhetett seprűre, mert a muglik még az ágyúikkal próbálták volna lelőni, mint azonosítatlan repülő tárgy. Joi szavai rádöbbentik arra, hogy tényleg, meg fognak fagyni. Eddig az izgatottságtól és a nevetéstől fel sem tűnt neki, hogy csurom vizes ruhában fekszik egy tó partján.*
- Tényleg. Észre sem vettem. Meg kéne szárítkozni.*nem lenn jó tüdőgyulladást kapni, de még csak megfázni sem, jobb ezt elkerülni.*
- Bocsi, eláztattam a dzsekid és a cipőd.*néz végig magán, és elképzeli, milyen lehet egy kívülállónak. Ázott leányzó a tó partján. Vicces dolog jut eszébe. Megrázza magát, ahogy a kutyák szoktak szárítkozni. Haja ide-oda repked körülötte, és biztos benne, hogy az a halvány smink, ami rajta volt, már nincs ott.*
- Én nem tudom. Te régebb óta vagy itt.*mutat rá a tényre a szöszi, feltápászkodva a földről. Vizes ruhái miatt ez nehéz, mert húzzák le a földre, de mikor áll, leveszi a dszekit, majd kiüríti a vizet a cipőből. Még megnézi, hogy a pálca ott van-e, és a nyakláncát is ellenőrzi. Mind a kettő megvan.*
- Induljunk el valamelyik felé. Mondjuk a fogadóba.*javasolja, és ha Joi egyetért, már el is indul a megfelelő irányba.*
- Ez jó volt. Tudod, mit mondott egyszer anyukám? A rossz emlék is emlék, és mivel ez jó emlék, százszor jobb a dolog!*nem veszi túl komolyra a dolgot, ez bárkivel megtörténhet, és hát mindig jókedvű, ezt még a kezdődő remegés sem tudja megszüntetni, bár jó lenne hamar meleg helyre jutni.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2011-11-09, 4:25 pm

* Ezt az egy megoldást látom, nem tudom hogy szállhatnék le másként erről a járműről így mikor a tó fölé érek eleresztem a nyelet és fordulva egyet landolok a vízben. Túl sok ruha van rajtam s mivel a part közelében sem vagyok így elég sok van még hátra, megszabadulok hát terheimtől. Mire kiérek alig élek, karcsapásaim is már csak valami kapálózó, fulladozóhoz hasonlít jobban sem mint úszásra de végül is épségben kiérek hol szavakat nem találva szuszogok és meredek az égre majd nevetek fel Electraval együtt.*
- Neked ez tetszett? Mert nekem nem....kivéve az ugrás része...az jó volt.* ülök fel és kezdem el mindenemből kicsavargatni a vizet, elég hamar megérzem a kinti hőmérsékletet így kutatok pálcám után mi rendesen elázott, így nem igazán tudom használni.*
- Áh nem baj, majd veszek másikat...az enyéim valahol ott úszkálnak vagy a béke feneke felé vették az irányt.* bökök mosolyogva a tó felé majd pedig a további célt kéne kitűznünk magunk elé mielőtt itt fagyunk meg.*
- Aha szerintem is....de van egy kis gond....* harapok az ajkamba és pattanok fel, farmerem zsebében kezdek el turkálni honnan egy darabokra tépődött színes maszlagot bányászok elő vagy egy maroknyit mivel leguggolok a lány elé és felé mutatom.*
- Ezt nem hiszem, hogy elfogadja a fogadós.* hát igen, a pénzemnek is annyi mi nem volt kevés, de hát így jár az aki olyasmit vállal mihez nem ért.*
- Tehát szerintem menjünk vissza a suliba, ott letudunk fürdeni és tiszta meleg ruhát is tudunk cserélni.* aztán majd meglátjuk hogyan tovább hisz tervek azok még mindig vannak, ha más nem is az esti clubozás még hátra van.*
- Na menjünk mielőtt elzsibbadunk.* húzom fel ha elfogadja kezem majd pedig megindulok az általam vélt helyes kis úton mi elvezet a révészig.*
- Tudod elsősegélyen is részt vettem otthon hol azt mondták, hogy a vizes ruhától meg kell szabadulni. De igen hülyén festenénk egy szál semmiben itt az erdő közepén.* vacilálok hangosan mivel már egész testemet remegés rángatja és rózsás ajkam is kezd egyre jobban elhalványodni, elszíneződni.*
- Prrrúúú de hideg van.* ölelem át vékony kis testemet karjaimmal, én az előkelő környezetből származó lány még tüzet sem tud csiholni tehát ez is kizárva, tényleg nem marad más csak a kastély mit jobb lenne minél előbb elérni.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2011-11-09, 4:47 pm

*Tetszetős ötlet a tóban landolás, bár talán a hideg víz miatt nem annyira jó. Na de nincs más megoldás, kivéve a frontális ütközést a földdel, ami még rosszabb, mint az előző ötlet. Valahogy mindkét lány kikeveredik a partra, ahol Electra nevetni kezd, és Joi is csatlakozik hozzá. Kis idő múlva végre abba tudja hagyni, és képes még a beszédre is.*
- Nekem nagyon tetszett! Imádom az extrém dolgokat.*nem vitás, ez tényleg így van. A leányzó odavan az izgalomért, az extrém dolgokért, az érdekes dolgokért, ha pezseg az adrenalin, meg minden olyan dologért, ami azt mutatja, hogy élsz.*
- Jó lesz a halaknak.*mondja mosolyogva, és a tó felé néz, és elképzeli, hogyan hasznosítják a halak azokat a ruhákat. Vicces gondolat. Visszafordul Joi felé, és a fogadót javasolja úti célnak, mert az talán közelebb van, de akadályba ütköznek.*
- Ööö... igen, igazad lehet.*bólint rá, hiszen semmilyen épeszű fogadós nem fogad el olyan pénzt, amit még tüzelőnek sem tudna használni.*
- Jó, benne vagyok. Csak ne legyen túl messze.*egyez bele és már meg is indul Joi mellett az úton, ami remélhetőleg a helyes út, nem lenn jó eltévedni vizes ruhákban, teljese átázva. Joi következő szavaira felnevet, legalább nincsenek letargiában, még ezt is lehet poénra venni.*
- Szerintem a pasik csípnék.*kacsint rá a másik leányzóra, majd kezeivel átfonja vállait, és dörzsölgetni kezdi. Egyre hidegebb van, hamar a jó meleg tűz közelébe kell érniük, különben a szöszi leányzó megfagy. Vékonysága miatt még inkább esélyes rá, ahogy Joi is.*
- Egyetértek.*bólint és miközben beszél már a fogai is vacogni kezdenek. Mikor aztán megpillantja a kastélyt, és ugye a révészt, megkönnyebbülten elmosolyodik.*
- Végre.*mondja majd kissé sietősebbre veszi a tempót, hogy minél előbb visszaérjen. A révész felé olyan pillantást küld, hogy meg ne merjen szólalni, mert az nem lenne szerencsés neki. Türelmetlenül várja az érkezést a túlsó partra, és mikor végre kikötnek, fürgén kipattan a csónakból.*
- Siessünk!*sürgeti kicsit barátnőjét is, bár ha ő is annyira fázik, mint Electra, akkor nem is kell annyira sürgetni, jön ő magától, ráadásul sprintben. Amilyen gyorsan csak tud befut a kastélyba, ahol kicsivel sincs melegebb, mint odakint. A rájuk szegeződő csodálkozó szempárokat figyelmen kívül hagyva rohan fel a cruoris tornyába. Magában elolvassa az ajtóra írt szöveget, és az ajtó kinyílik. Elecra szinte berobban a helyiségbe, és megkönnyebbülten áll meg.*
- Végre, meleg.*sóhajt fel boldogan, a klubhelyiségben ezerszer jobb a hőmérséklet, mint odakint, már jólesően cirógatja is elgémberedett tagjait. Most már valamivel lassabban sétál fel a lépcsőn, minden bizonnyal Joival együtt. Mikor a lányok hálóihoz érnek, még a másik felé fordul.*
- Lefürdünk, rendbe szedjük magunkat, aztán találkozunk a folyosón, és megyünk bulizni. Rendben?*ha rendben, akkor ideiglenesen el is köszön Joitól, és kinyitva szobája zárt ajtaját lép be. Útját azonnal a fürdőbe veszi, hogy felmelegedjen. Alig néhány perc után a fürdőben máris az jár az eszében, hogy milyen jó lesz az esti buli. Jólesően hátradőlve a forró vízben csukott szemekkel fekszik, és a gondolatra mosoly jelenik meg az arcán.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2011-11-09, 5:08 pm

* Én is benne vagyok a vagányabb dolgokban mivel csak érzem igazán, hogy élek, de ez a repülés számomra akkor is savanyú, keserű és ami nem ízlik abba biztosan nem fogok a jövőben belekóstolni, tehát a repülést is kihagyom az életemből. Az ugrás viszont jó volt, de hát ha ilyenhez lesz kedvem akkor elmegyek ejtőernyőzni vagy valami hasonló user számára leírhatatlan helyre, de ebbe most nem megyek bele. A ruháim egy része a tó mélye felé igyekszik lefelé mivel akkor jó ötletnek tűnt megszabadulni tőle, most meg már amúgy sincs szükségem rá.*
- Aha.* pillantok a színesen csillogó tó felé majd rövid hezitálás után Electra a fogadót javasolja melegedő helyül ami jól is hangzik szó sincs róla csak egy bibi van, a pénzem is elázott s ha az enyém is akkor az övé is a fogadós pedig nem hinném, hogy ingyen osztogatná szobáit.*
- Pech, így hát marad a kastély.* felsegítem a lányt s ha minden igaz akkor meg is indulunk a kastély felé, de hogy jó ösvényen haladunk e arról fogalmam sincs, de bízom benne.*
- Nem tudom mennyire van... normális körülmények között sosem tűnt messzinek.* húzom el a számat s lassacskán vacogó fogaim és remegő testem is arról kezd árulkodni, hogy rettentően fázom. Ráadásul még egy ázott zokniban battyogok a szúrós, hideg úton de csak azért nem veszem le a zoknim, hogy ha sérülés érné a lábam akkor az ne közvetlenül következzen be. Rész vettem egy tanfolyamon hol volt az ilyen helyzetekről szó, amit tehetünk ilyenkor magunkért - ha persze nincs pálcánk - hogy levetkőzünk, hisz a hideg ruha csak rosszabbít a helyzeten, de erre most nincs lehetőségünk.*
- Az meglehet, de azt hiszem kihagyom ezt a lépést.* próbálok meg elmosolyodni de nem igazán megy ez, rettentő hosszú időnek tűnik míg elérjük a révészt ki kissé meglepetten pillant ránk de nem szól semmit. Jobban is teszi mivel most semmi energiám magyarázkodni, így csak nagy nehezen bemászok a csónakba és összekuporodva ölelem át testemet. A tengeri szél csak tovább rontja a helyzetet s már már úgy érzem, hogy itt fogok megfagyni mikor is lágyan koccanunk a mólónak, hol kimászhatunk.*
- Nem hiszem, hogy menni fog...* vacogom oda a futó lánynak, én alig bírom megmozdítani tagjaimat is nem hogy futni így eltart egy darabig míg elérem a kastély nehéz ajtaját. Bent sem jobb, de tudom, hogy hamarosan már a meleg szobában, azon belül is a forró víz alatt lehetek, ez ösztökél és élni akarás, így a nagyot néző tekintetek kereszttüzében vonulok át az aulán s a korlátban kapaszkodva mászok fel a Déli-Főtoronyba. A folyosón végigszenvedve magam lépek be a lány után a klubhelységbe hol egyből a kandalló felé veszem az irányt, most, hogy beköszöntött a rossz idő egyfolytában ég a tűz benne így némileg felmelegítem magam ott, hogy a hátralévő kis utat könnyedén megtehessem. A szobáink előtt még egyeztetünk a továbbiakról de csak egy bólintásra futja tőlem, később majd megtárgyaljuk részletesebben de most szükségem van a forró vízre. Egyenesen a fürdő felé veszem az irányt és megeresztve a meleg jelzésű csapot állok be ruhástól és élvezem a felengedést s csak később vetkezek le és fürdök le, majd megszárítkozva és csinibe öltözve sétálok át a Hematit hálóba vissza a lányhoz, hogy együtt indulhassunk el bulizni.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2011-12-14, 8:20 pm

*Bár a vizsgaidőszak se teljesen nyugalmas, mivel azért kell készülni is a vizsgákra amellett, hogy le kell tenni őket, de azért elég sok a szabadidő, amikor bármi mást lehet csinálni. Éppen ezért, ha már így van, Scott most egy kis sétára is adta fejét. Kb tíz perce hagyhatta el szobáját, hogy egy nagyot járjon Seol-on. Famulusa viszont most nincs vele, túl édesen aludt összegömbölyödve az ágyán ahhoz, hogy felkeltse. Most pedig már az ösvényen sétál egy kék farmerben, ami mellé sötétszürke pulcsit vett ma fel, s egy derékig érő szövetkabát egészíti ki mindezt. Lábán fehér sportcipő foglal még helyet, mivel a hónak egyelőre nyoma sincs, így még nem kellett bakancsra váltani. Mivel nem rohan, csak sétálni jött, így lassú, kényelmes léptekkel halad, néha meg is áll, hogy jobban szemügyre vegye a már jól ismert tájat, hisz azért elég szép tud lenni ez az erdő még így kopáran is. Viszont van egy konkrét célja is most a sétájának, ez pedig a Szivárvány tó, ahová perceken belül meg is érkezik. Kellemes, bár valamivel hűvösebb a levegő a partján, de mivel a srác fel van öltözve, így nincs ezzel problémája. Annyira viszont nincs jó idő, hogy megfürödjön a tóban, de leül a partjánál egy sziklára, s belemártja kezét. Jó most kicsit ez a nyugalom a természetben, mert már unalmas sokszor a négy fal között a könyvekkel és a vizsgákkal. Csak egy valami hiányzik a tökéletes összképhez, pontosabban valaki, ez pedig Hecate, ő viszont sajnos nem volt a szobájában, mikor sétálni indult a srác, ezért is jött most egyedül.*

Tárgy: Re: Szivárvány tó 2011-12-14, 8:31 pm

*Mivel a tegnapi nappal bezárult a hosszú heteken át tartó felkészülések utáni vizsgáztatás a számomra, így most elérkezett az idő, hogy Ares-szal együtt útra keljünk. Na nem megyünk ám olyan messzire, egyszerűen csak ki akarunk menni a szabadba, ki Seol szigetére, így a bagolyháznál szállok csak rá a griff hátára, miközben élvezem, ahogy fekete, dús hajamba belekap a szél. Már pár hete megvan nekem ez a rideg, de velem mégis oly kedves famulus, aki igen csak közel került a szívemhez. Szegény Scott, hetek óta hanyagolnia kell, de remélem, hogy meg fogja érteni, milyen fontos volt mindez az életemben. Most viszont már sötét van, így nem sok embernek tűnhet fel, hogy szárnyra kelünk. Egy fekete, hosszú nadrág van rajtam, szintén fekete színű pulóverrel, így olvadok bele az éjszakába, hála a tincseimnek is és a fekete sminkemnek, mely kék szemeim körül van. Nem értem én se, mi ez a sok fekete, de most így érzem jól magam és mivel nem fázom, nem öltöztem fel jobban. Ha hideg lesz, majd a pyromágiához fordulok és kész. Ahogy viszont haladunk, én a griff szőrébe kapaszkodom, rá is simulva puha testére és mosolyogva csodálom a tájat. Imádom ezt a lényt, mindig is tiszteltem őket és azt hiszem, hogy egy igazi csodát teremtettem. Na de már át is érünk az óceán fölött és a Szivárvány-tó borús külseje tárul szemeim elé és még valaki... valaki, akit oly rég láttam már és akiért bármire hajlandó lennék. Scott van ott, egyedül, magányosan és bizonyára mérges is rám, de én csak elmosolyodva kiáltok fel, integetve felé.*
- Scott! *hangosan szólítom a nevén, de a következő pillanatban már picivel messzebb tőle a griff a földre ér, majd picit lejjebb ereszkedik, hogy kényelmesen le tudjak ugrani róla, de a fiút csak távolról méregeti sötét, rideg tekintetével, de nem támadóan, csak ismeretlenül, én viszont sugárzó arccal lépek oda a fiúhoz, de az utolsó pillanatban mégsem ugrom a nyakába.*
- Szia... *nem igazán tudom, hogy most mennyire is haragszik rám, így kezeim kezdem el tördelni magam előtt, miközben őt fürkészem.* - Jól... jól nézel ki. *pirulok bele szavaimba édesen, ahogy picit közelítek is hozzá, most már az kabátja aljával babrálva, hiszen ő mindig ad a külsejére és hát... meg is teheti, nem úgy, mint én.*