Árnyak folyosója

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-03-06, 11:57 pm

-A temperamentumom megkérdőjelezhető, néha igen …néha nem. Speciel elnyomja valami más*Főleg a hányinger nyomja el a temperamentumát, meg az, hogy fáradt, és talán az is, hogy semmi kedve bemutatni mire képes spanyolként. A férfias kézfogásnál észlelhető, hogy Mr. Perez annyira nem erős. Életében nem volt kitéve annak, hogy bármilyen fizikai munkát végezzen, vagy akár érintkezzen mással, így…kissé mimóza és kissé erőtlen a kézfogása, és jelenleg jéghideg, mert lefagyott idefelé.*
-Ne nézz rám ennyire csúnyán…MÉG nincs éjfél, és csak egy kósza gondolat volt.*abba most nem akar belegondolni, hogy a lány nem jött volna elé, sőt senki sem, és a folyosón kellett volna éjszakáznia, vagy egyedül feltalálni a tornyok egyikébe, és kuncsorogni szobáért. Borzalmas lett volna.*
-Miért ne lenne sok választásom, egyszerűen maradok itt, és nem nagyon mászkálok át…akkor nem kell csónakázni. *Őszintén nem nagy megerőltetés lenne egy helyben maradnia. Eddig sem igazán ment sehova, annyi, hogy kényelmes szobáját most egy idegen kastély helyettesíti, a magányt meg sok ismeretlen náció tagjai. Ezt is meg lehet szokni.*
-Daph, kicsit Barbies beütése van*Fejvakarás. Vajon most sértette vérig a nőt, vagy most mutatta meg, hogy meddig terjed az IQ-ja saját magának, vagy leleplezte, hogy van Barbie babája…amit persze nem hozott el .*
-De az utamra visszatérve, kifejezetten jól telt, sosem utaztam még, úgyhogy egészen új élményekkel lettem gazdagabb, kezdve a tériszonnyal és a tengeribetegséggel. Az utazás nélkül sosem jöttem volna rá, hogy sem a vizet sem a magasságot nem bírom.*Tehát el lehet gondolni, milyen kellemes útja volt Spanyolországból, mugli közlekedési eszközökön természetesen. A szülők szerint ugyanis, ha már egyszer utazik, akkor élvezze ki annak teljes hosszát…nem gondolták, hogy Géb nem utazás párti.*
-Értem észak magiszterek stb…és egyedül fedezzem fel az egész kastélyt…ezek szerint tök ártalmatlan és nem fogok elhalálozni, ha véletlen rossz helyre rakom be a lábamat?*Komoly kérdés volt, a halálozás egyelőre nem szerepel szerény terveibe. Ha már tanulnia kell, azt jól akarja csinálni és hosszan, és nem meghalni egy hét után.*
-Kaptam valami listát, azon biztos rajta van, de azért elmesélheted, de tényleg. És te hányadikos vagy? *közben folyamatosan körbe-körbe néz, ami tekintve az egészségi állapotát nem a legbölcsebb dolog.*
-Mosdó merre van, tudod a legfontosabb hely egy épületben, pláne nekem, pláne most.*csoda, hogy ki tudta mondani, és csak reméli, hogy a közelben van egy mosdó, mert a falfehérsége arról árulkodik, hogy lehet a háló elérése előtt kidobja a taccsot.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-04-05, 10:18 pm

*Nem akarok ám megijeszteni, így csak egy kis időre érek hozzá, amíg észre nem vetetem magam és ahogy ez megtörténik, már elé lépve rázok kezet a leányzóval, ki eddig normálisnak tűnik, semmi bunkózás vagy pofavágás, így egyelőre pozitívnak tudom be az érkezését.*
- Akkor ezek szerint nem tévesztettelek el. Remélem, hogy nem kellett sokat várnod, csak pont fürödtem, amikor meghallottam, hogy jöttél. *magyarázom is neki picit gyorsabban is a kelleténél, de így talán most már érteni fogja, hogy miért is nem voltam itt akkor, amikor megérkezett a kastélyba.* - És én is örvendek. Most már nemsokára lepihenhetsz. *mosolyodom is el picit, majd a cicát is kiszúrom, ki igen csak aranyosnak tűnik, de most mégse akarom megsimogatni, ki tudja, hogy örülne-e neki, de a bemutatójára fejemet is megcsóválom.*
- Értelmesnek látszik. *a segítségemre viszont most nincs szüksége, tehát lassan felfelé is indulok a lépcsőkön, hogy a déli torony felé mehessünk és még mielőtt kérdéseket tehetne fel, azért mesélek neki egy picit.*
- Mint tudod, a Mysterio három házból áll, így hát a házak lakói különböző tornyokban vannak. A Cruoris házé a déli torony, az Inflatusé a nyugati és az Exortusé a keleti. Ha észak felé mész, ott pedig a magiszterekre lelhetsz. *mesélek neki egy picit erről a fontos információról, tehát nem máshová kell majd mennie, hogyha a szobájába szeretne menni, de az utat mutatom, tehát talán legközelebb nem is fog már eltévedni. *
- Egy szobában maximum 4 fő van, de hogy a te szobádban pontosan hány, azt majd fent megmondom, mert kívülről nem tudom. Szóval amint odaérünk a szobádhoz, már mondom is. *mosolyodom el, hiszen érdeklődik is, tehát ez még egy plusz pont, hogy nem kell csendben kullognunk egymás mellett, így fordulunk rá nemsokára a déli főtoronyba vezető lépcsősorra is.*
- A lila és az ezüst pontosabban. És mondjuk a talárban, amit a fontosabb ünnepségeken szoktunk felvenni, mint mondjuk az évnyitó vagy a klubhelyiségben és a hálókban, ahol ezek a színek dominálnak általában. *magyarázom is meg neki, majd végül az Árnyak folyosójára érünk, amelyet szépen fáklyák is szegélyeznek. Egy pillanatra megállok, majd már körbe is mutatok.*
- Ez már a déli főtorony, de hogy itt milyen helyek vannak, azt majd egyedül felfedezed, most megmutatom a klubhelyiséget. *tehát annak bejáratáig fogok sétálni, de mivel ő nélkülem nem fog tudni bejutni, így a fekete ajtónál mindenképpen meg kell állnunk, amíg elárulom annak a titkát.*
- Egyébként merről jöttél? *pillantok is rá menet közben, de fél szemem a táskában lévő cicuson van, mivel tényleg tetszik nekem, szeretem a macskákat.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-04-05, 10:40 pm

-Nem tudom igazából hogy mennyit vártam rád, mert kellett egy kis erőgyűjtés ahhoz hogy bejöjjek. *vallom be. S amikor dicséri a cicát csak mosolygok egyetértően. *
-Értem. *Bólintok az iskola beszámolóra. Felérünk a toronyba. Követem egy fekete ajtóig. Nagyon furcsa még soha nem láttam ilyet. Kíváncsian várom hogy mik lesznek a fejlemények.*
-New Yorkból jöttem ide. *Halk macska fújást hallok a táskámból* -Jobban mondva jöttünk. *Javítom ki hogy Nekonak is megfeleljen. Hirtelen kiugrik és a táskám annak a felére ül amelyik oldalamon van Daphne, és onnan egyenesen a karjaiba ugrik. Amikor észre veszem hogy a macskám a hátára fekszik és úgy várja a simogatást ráismerek arra a cicára akit nevelek már kölyök kora óta.*
-Neko! Te kéjenc dög! *Förmedek rá nevetve.* -Ne haragudj! Imád csajozni...*fordulok oda a lányhoz.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-04-22, 8:17 pm

*A lánynak most szerencséje van, ugyanis nem lesz megváratva, így érkezik meg a magiszter nemsokára, majd a bemutatkozást követően már el is tűntetni a lány bőröndjeit és végül jöhet is egy kis bevezető szöveg, miközben meg is indulnak felfelé, hogy a déli főtoronyba kössenek majd ki. De hiába mesél a nő, Nuoma egyelőre igen csak szótlannak tűnik, de most nem lesz mindez megjegyezve, bizonyára új neki még ez a környezet, idővel pedig talán oldódni fog. De hogy véletlenül se ballagjanak egymás mellett, szótlanul, így Sideris mégis tesz róla, hogy muszáj legyen megszólalnia a lánynak.*
- A kérdésemben benne volt. Tehát az iskolára utaltam. *ha visszagondol, akkor talán rá is jöhet, de ha nem, akkor is most már tudja, hogy Sideris az intézményre gondolt, nem pedig a fekete mágiára. Nem valószínű, hogy aurorok leszármazotta érkezne ide, de azért nyugodtan hallgatja végig a lány hosszabb mondókáját arról, hogy miért ezt az utat választotta.*
- A lehetőség sokaknak megadatik, csak nem mindenki él is vele. *bólint is egy aprót a nő, majd pedig végül rátérnek a normális válaszra is, így jönnek szóba a szülők. Bár a név más, Sideris most nem fog rákérdezni erre, majd ha a lány el szeretné mesélni, akkor bizonyára el fogja vagy majd utána néz az iratok között, hogy milyen is a lány múltja, hogy örökbe fogadták-e esetleg. *
- Természetesen kaptam levelet a szüleitől, mivel minden új diákról van tudomásom, aki az én házamba érkezik. *egy aprócska, alig látható mosoly jelenik meg az arcán, miközben már rá is fordulnak a déli főtorony folyosójára, melynek falait fáklyák szegélyezik.*
- A párbaj szakkör az, amit folyamatosan meghirdetünk, ezen kívül pedig időnként szoktunk külön szakköröket tartani, de azokat inkább a nyár folyamán. A tanórák egyébként éppen eléggé le fogják szerintem fárasztani, de ha valami újat szeretne tanulni és megérdemli, bátran felkereshet engem vagy a másik két magisztert. *nem szoktak csak úgy különleges dolgokat tanítani a diákoknak, de ha valaki kiemelkedő lesz a tanulmányát illetően, akkor egyértelműen kapnak érte valamit cserébe, már ha kérnek. Volt már ilyenre példa, nem is egy és nem csak azoknak, akik a magiszterek rokonai.*
- El is érkeztünk az Árnyak folyosójára. Ide még bármelyik ház diákja be tud lépni, de a klubhelyiségbe és az azon túl található hálókba csak a cruorisesek, tehát Ön se fog tudni majd átmenni a másik két ház ezen területére. Én most nem mondom el, hogy melyik ajtó mit rejt a toronyban, majd felfedezi, úgyis lesz ideje. *és ezennel halad is tovább, egészen egy fekete színű ajtó felé, mely azért még elég messze van és átmenni se egyszerű rajta, csak azok számára, akik tudják az ajtó nyitját.*
- Van egyébként már ismerőse, aki itt tanul? *valami okuk bizonyára volt a szüleiknek, hogy ide küldték Nuomát tanulni, de meglehet, hogy a nő most rossz felé tapogatózik. Bár tud mások gondolatában olvasni, egy ilyen egyszerű beszélgetéshez nem óhajtja bevetni az erejét.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-04-22, 9:01 pm

*Kíváncsi vagyok, mit írhatott rólam Ruben és Zoira, rosszat biztos nem. De azért mégis... Érdekes, hogy ha kettejükről beszélek, mindig szüleimként emlegetem őket, de a bensőséges „Anya és Apa” megszólításra sosem tudtam rászokni – nem is követelték meg. Megnyugtató tudni, hogy itt mindenkiről tudnak, a sötét mágia világa gyakran káosszal teli, aggasztana, ha ez itt is így folyna. Nyilvánvalóan nem így van, és nagyon örülök, hogy itt tényleg mindenkit számon tartanak.*
- Eddig elég szorgalmasnak bizonyultam, remélem nem lesz velem probléma a tanórák során *jegyzem meg egy halovány mosoly keretében.* - Alig várom, hogy részt vehessek az első órámon, csak kicsit furcsa, hogy a számomra legizgalmasabbnak tűnő tárgy, a Jelmágia nem a Cruoris házhoz tartozik. Tudom, hogy semmit sem tesz, de így kicsit olyan, mintha nem lennék vérbeli Cruorisos diák *osztom meg jelentéktelen gondolataimat amik jelenleg feszélyeznek. Remélem ez valamelyest oldja a cseppet fagyos hangulatot, de a fecsegés nem kenyerem. Ha nem szükséges, nem szólalok meg, de itt a jövőmről, egy mesteremről van szó, így kénytelen vagyok megnyílni előtte.*
- Tehát plusz tudást és haladást csupán alapszorgalommal lehet elérni... *Jegyzem meg mosolyogva.* - Ez világos. Egyelőre olyan tudatlannak érzem magam, azt sem tudom, hol kezdhetném. *mélázom el, akár egy filozófus, és szinte várom a választ: „Természetesen az órán kezdheti, kisasszony.” Fogalmam sincs, milyen lesz a kapcsolatom az itteni mesterekkel, tanárokkal, az biztos, hogy tőlem telhetően maximális tisztelettel fogok velük beszélni. Hogy az így felgyülemlő feszültséget majd hogy vezetem le, nem tudom, de itt bizonyára akad majd erre lehetőség. Egy fekete ajtó azonban elvonja a figyelmem, így csak fél füllel hallom a hölgy szavait. Megbabonázva nézem az egyre közeledő alkalmatosságot, kénytelen-kelletlen azonban mégis elfordítom a fejem, és válaszolok.*
- Közvetlenül nincs. Van egy barátom, Scerceo, aki állítja, hogy ismer innen valakit, de ebben őszintén szólva kételkedem, szeret velem ostoba, gyerekes játékokat űzni. *Ingatom fejem rosszallóan sóhajtva.* - Mint mondtam, a szüleim óhaja volt, hogy a Mystero-ba jöjjek, de – az Ön számára bizonyára meglepően hangozhat – nem kérdeztem rá a miértjére. Utánanéztem az iskolának, és tetszett, amit olvastam róla. Mivel örökbe fogadtak, nem olyan a kapcsolatunk, mint más családokban, viszont én feltétlenül alávetem magam az akaratuknak. Szinte mindent nekik köszönhetek. *Magyarázom lehajtott fejjel. Nem árt, ha itt tisztában vannak a családi állapotommal, az sem baj, ha ismerik a Smid nevet. Zoira és Ruben az én szememben mindig is hatalmas boszorkány és mágus volt, ezt sokan mások is így gondolják.*
- Vannak olyan területek a kastély környékén, ahová nem javasolja a belépést? Titkok, sötét rejtélyek, vagy hasonlók... *Kérdezem egy apró mosollyal a szám szegletében, hogy még véletlenül se vegye komolyan.* - Zajlanak itt kviddics mérkőzések? *Folytatom a részletekre vonatkozó kérdéseimet, és elfojtok egy fintort, nem szeretem ezt a felhajtást. Rengeteg mindent szeretnék még tudni, de idővel mindegyik kérdésemre amúgy is megkapnám a választ, a saját bőrömön tapasztalva.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-04-24, 4:17 pm

*Ahogy érzékelem, már meg is van az új fiú. Ezt már szeretem! Emlékszem, hogy hallottam olyat is sentineltársaimtól, hogy valaki magától indult útnak, hogy megtalálja a hálókörletét. A nagyokos fogalmam sincs, hogy hitte azt, hogy be is tud menni a jelszóval védett klubhelyiségbe, de hát ő tudja. Sőt, még olyan is akadt, aki kint éjszakázott valamelyik folyosón... nagy az isten állatkertje, de én ismét egy normálisabb fazont fogtam ki, így már köszöntöm is és mint érzékelem, máris felém tekint és hasonlóan viszonozza a köszönésemet.*
- Mivan, tetszett a köszöntés, hogy így utánzol? *kérdezek rá vigyorogva, mivel nagyon úgy tűnik ám nekem. Egy gyors pillantásra méltatom a külsejét, de nem hoz ki belőlem semmiféle érzelmet sem, láttam én itt már helyes pasikat, csábultam is már el, de most igyekszem jó kislány lenni. Ideje lenne most már, elég régóta ide járok és nem kéne több fájdalmat okoznom Nilnek annál, mint amit már kapott tőlem. *
- Áh remek, akkor hát mehetünk is. A házunk hálókörlete a déli toronyban található, a másik két házé pedig keleten és nyugaton. Ha pedig a magisztereket keresnéd, akkor észak felé kell menned. *tudom is le gyorsan a formaságokat, nincs kedvem robot módjára beszélni, az amúgy se rám jellemző, de amikor megakad a nevemnél, meglepetten pislogok rá, majd végül vállat vonok.*
- Ha a Daphne nehéz, akkor maradjunk a Daph-nál. Bár csak a barátaim hívnak így, elnézem még neked, de csak mert még friss hús vagy itt. *kacsintok is rá jókedvűen, hiszen egy elsős fiútól én semmit se akarok, meg sem fordul a fejemben, jelenleg. Megindulunk tehát felfelé, de mint érzékelem, tekintete mintha engem pásztázna, így egy laza mozdulattal kapom le fejemről a kapucnit, így fedve fel hosszú tincseimet és szép arcomat is.*
- Ha sokáig így méregetsz, még a végén hátsón billentelek. Harmadikos vagyok, szóval csak ésszel, Félix! *angyali mosolyt is kap még mellé, majd végül megpróbálok társalogni is vele egy cseppet, így hallom meg, hogy hosszú volt az út, de ennyi. Hát jó, felőlem... Még pár lépcső és forduló és már az Árnyak folyosóján is találjuk magunkat, ahol egy pillanatra meg is állok.*
- Na, mint látod, már a déli toronyban is vagyunk, szóval itt van sok-sok szoba, mint egy játékterem, tanterem, életre kelt szoba, de ezeket majd te felfedezed. Az utolsót amúgy én nem ajánlom. *húzom is el a számat, hála a rossz emlékeknek, amikor egy könyvtári könyvet nyelt el a festmény és azóta se adta vissza, én meg győzöm kimagyarázni magam a könyvtárosnak. Megindulok, hogy haladjunk azért tovább, de ha már új, biztosan utána nézett azért pár dolognak.*
- Melyik elsős tantárgy érdekel amúgy a legjobban? *igen, ez amolyan teszt is, hogy vajon tisztában van-e a tárgyaival, mert sajnálatos mód érkeznek ide olyanok is, akiknek fogalmuk sincs róla, hogy mit tanulnak majd.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-04-24, 4:44 pm

*Nem váratták sokáig, így még nem jutott eszébe, hogy egyedül is neki indulhatna az útnak. Ha mégis megtette volna, hát kért volna segítséget, mert amekkora a pofája nem lett volna rest megkérdezni merre is kéne mennie. Lehet, hogy nem jutott volna be, de a felesleges tessék-lássék köröktől megszabadulhat elsőre, s már csak a szobája felfedezése maradna hátra. Újnak lehet, hogy új, de talpraesett egy legény, és mert bár a szobába nem jutott volna be, ha megváratják, akkor keressék is csak meg. Ez viszont nem történt meg, úgyhogy kettesével szedve a lépcsőfokokat halad felfele. A gunyoros kérdést egy halk nevetéssel tudja le, de nem tudja megállni, hogy ne szóljon be.*
- Éppenséggel nem túlzottan nyűgözött le a köszöntésed. Bár ha nem tetszett kezdhetek mással is legközelebb, de gondoltam jó fej leszek, és nem mondok olyat, amitől hanyatt vágod magad az utolsó két lépcsőfokon. *Jobb szemöldökét kicsit felhúzva, kacér tekintettel mered rá, szája szélén pedig ott virít gúnyos, ravasz mosolya. Az útbaigazítást csöndesen hallgatja végig, odafigyel, megjegyezve, de maximum csak akkor fog barangolni, hogyha csajok után vadászik vagy portyázni megy éjszaka némi akció után kutatva.*
~ Kedvemre való a bige, de még nem tudom, hogy ez a viselkedés csak álca vagy valóban ennyire kis felvágós a csaj.~ *Összehúzza némiképp szemét, aztán csak hajába túrva halad tovább. Meglepi, hogy kiszúrta mennyire figyeli, de a mondaton harsányan felnevet, hajába túr eközben, s most a rövidre nyírt, zselés haja kissé szanaszét áll, de ettől még vagányabban fest.*
- Daph, előbb paskolok a fenekedre, mintsem hogy te egy ujjal is megérints, de ha gondolod, rögtön tesztelhetjük. *Próbál szemkontaktust teremteni a másikkal, jelezvén, hogy teljesen komolyan gondolta előbbi mondatát. Bár kedvére való ez a fenékbebillentést.*
- Harmadikos mi? Mióta számít a korkülönbség? *Megrökönyödik, neki aztán oly mindegy, hogy mennyi van köztük. Nem látszik, nincs a homlokára írva, de ölebként nem fog viselkedni, ha arra vágyik a másik. Félix hasonlóan tesz, megáll, körbenéz, szemügyre veszi a helyet, eltévedni azért nincs kedve. Az utolsó mondatot elkapva picit utána ered, mivel időközben megindult.*
- Nah, valami izgalom. Életre kel a szoba? Hűha, nagyon bizarr és ijesztő! *Épp hogy betudja fejezni a mondatot, már jön a kérdés, amit először nem tud hova rakni, aztán leesik neki, hogy biztos most jön a tesztelgetős rész. Jobb szeretné, ha mást tesztelne.*
- Ez elég bugyuta kérdés… árnymágia! *Ad választ a feltett kérdésre. Azon tűnődik közben, hogy hogyan tudná behálózni. Nem megy rögtön ajtóstul a házba, ezért csak finoman kezd szimatolgatni.*
- Van pasid, mert nem néztél meg magadnak jobban, pedig kevés csaj tudja levenni rólam a tekintetét! *Ezt teljesen komolyan mondja, mert így van, amire felettébb büszke. Jobbjával megfogja a nyakában lógó ezüst nyakláncot. A mozdulat eléggé sokszor szokott bekövetkezni a srácnál, mindig odanyúl a nyaklánchoz, de nem igazán lehet tudni, hogy miért. Csak egy pillanatig simít végig rajta, s felveszi legmegnyerőbb mosolyát.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-04-24, 8:48 pm

*Szerencsére csak pár sor volt vissza a házijából, így Josh bízik benne, hogy nem váratja meg nagyon a leányzót, már ha persze már lent ácsorog az aulában, mert az is előfordulhat, hogy ő fog előbb érkezni. Mindenesetre megszaporázza lépteit, főleg akkor, mikor kiszúrja, hogy egy ismeretlen fiatal leányzó az aula közepén ücsörög egy bőröndön. Ezek szerint mégiscsak ő ért ide később, de ezt gyorsan kompenzálja azzal, hogy bemutatkozik, s elmondja az örömhírt, hogy ő fogja egy szobába kísérni a lányt. Úgy tűnik azonban, hogy a nevet egy kicsit eltéveszti, amit Athalie ki is javít, de cseppet sem negatívan.*
-Athalie? Oh, bocsi, azt hittem csak lemaradt az 'N' a levélben. *na sebaj, ennyi baki belefér, de a kézfogás is megtörténik, ami után azt is megtudja a fiú, hogy a lányka Izlandról jött.*
-Izland, ejjha. Akkor szép kis utat tettél meg idáig. Én Angliából jöttem ide, lassan 3 éve. *a lassan azért még helytálló, mivel majd csak év vége felé lesz igaz a 3 év, így inkább a két és fél lenne a helytálló. Örül neki, hogy annak idején ezt az iskolát választotta, s azóta is igyekszik mindenkit meggyőzni arról, hogy a legjobb helyre került, aki netán kételkedne ebben, vagy csak a szülői nyomás miatt jelentkezett ide. Na de mivel az aulában már nincs sok dolguk, Josh fel is veti, hogy akár meg is indulhatnának, amiben Athalie is benne van. A csomagot viszont innentől a sentinel viszi, persze egy kis mágia segítségével, a lány hálálkodására pedig csak egy mosoly mellett legyint.*
-Ugyan már, nem tesz semmit. *megindulnak hát felfelé azon a lépcsősoron, amin az imént jött le a srác, s nagy szerencséjére most olyan valakit kapott ki, aki szívesen érdeklődik, nem csak csendben, megszeppenten kullog utána, míg el nem érik a szobát. Az úgy sokkal kellemetlenebb. A lányka szavai mellé társuló tényleges érdeklődő tekintet viszont ismét mosolyt csal Josh arcára, úgy érzi, ez a lány jól fogja magát érezni ezen a helyen.*
-Nagyon jó. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy ide jelentkeztem, szóval szerintem te sem fogod megbánni. *mondja bíztatóan, s egyben őszintén is, hisz azon kívül, hogy megannyi hasznos és erős varázslatot tanult már meg itt, a Mysterioban ismerte meg szerelmét, Michellet is, ami szintén nagy dolog a számára.*
-Legfontosabb szabályok... lássuk csak. Ne dohányozz az iskolában, és kerüld a balhékat. Bár ez utóbbit elég nehéz megtartani ezen a helyen, ugyanis a baj időnként akkor is megtalál, ha nem te keresed. *nevet fel kicsit, hisz neki aztán már volt pár húzós kalandban része.*
-Amit még talán szabályként tudnék mondani és fontos, hogy a magiszterek jobb szeretik, ha részt veszel az órákon és pontos vagy, a lógást és a késést nem díjazzák. *emlékszik még, elsőben hányan késtek, s hányan kívánták magukban, hogy bár ne tették volna. Azóta nem meglepő mód sikerült megemberelniük magukat a diákoknak, s mindenki időben várja bent a teremben a tanár megérkezését.*
-Ami pedig a sulit illeti, elég nagy helyről van szó, szóval előre garantálom, hogy eleinte el fogsz tévedni párszor, de ne aggódj, előbb-utóbb mindent meg fogsz találni. Amúgy összesen 5 szintből áll, az aulából, a két felső emeletből, az alagsorból, illetve egy óceán alatti szintből. Mindet fel kell majd fedezned, mivel termekből minden szintre jut. *közben természetesen haladnak is, egyre jobban közelítve a déli főtorony folyosója felé.*
-Tornyokból szintén ötöt találsz. Mindhárom házhoz tartozik külön egy-egy, a miénk a déli. Az északiban a magisztereket találod, míg az ötödik a fellegtorony, ami leginkább a baglyok otthona. *mire a mondat végére ér, már meg is érkeznek a torony folyosójára.*
-Amúgy azt mondtad, hogy csak most döntöttél úgy, hogy feketemágus képzőbe jársz. Eddig nem is tanultál ebből a mágiaágból? *érdeklődik picit, miközben haladnak tovább.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-04-24, 9:37 pm

- Semmi gond, tényleg olyan, de nyugodtan hívj csak Thalie-nak, akkor úgyis mindegy. *feleli, tényleg nem veszi zokon. Mi tagadás, még a neve is fura kicsit, nem csak ő. *
- Azért az sincs közelebb. *feleli, ha már szóba hozódott Anglia, aztán meg hálálkodik egy sort azon, hogy a táskáját a fiú viszi. Igaz, hogy mágiával, de akkor is viszi és ez a lényeg. Elindul ő is, és egyből elkezd beszélni is, pontosabban sűrűn kérdezni. *
- Ezt jó hallani. Remélem, én is így leszek vele. *feleli elmerengve. Azért neki még mindig az is benne van abban, hogy így érezze, hogy ráakad az anyja nyomaira. Közben azért tényleg figyelmesen hallgatja azokat a válaszokat, annak ellenére, hogy lelki szemei előtt feltűnt az egyetlen kép, ami az anyjáról megmaradt. *
- A dohányzás nem gond... azaz inkább gond, mert asztmás vagyok. A balhék meg... azok tényleg megtalálnak, ha akarom, ha nem. *feleli egy sóhajjal és megvonja mellé a vállát. Tény, hogy otthon, már csak a neve és a családja miatt is nagyon gyorsan megtalálta minden, ami nem éppen volt kellemes, de azért majd igyekszik kerülni őket. A pontosságra felkapja a fejét, nagyon is hirtelen, és kissé elhúzza a száját. *
- Uhh, az bajos lesz. Mindig mindenhonnan sikerül elkésnem. *jegyzi meg, hogy érthető is legyen, mitől grimaszol, de hát magán tanárai voltak eddig, akik naná, hogy megvárták őt, ha egyszer megfizette mindegyiket rendesen az apja. A szinteket gyorsan igyekszik memorizálni, hangtalanul formálva meg a szavakat, és mellé még az ujján is számolja, hogy öt, meg amjd öt torony, és övéké a déli. Még bólogat is, hogy érti, persze, de megjegyezni kellene őket, amit félbeszakít a kérdés. Egy fél másodperc erejéig bambán bámul, elvesztette a fonalat, aztán végül elmosolyodik és megrázza a fejét. A memorizálás ráér később is.*
- Jaj, de... a családom nagy része feketemágus. Eddig a nagybátyám tanított, csak most, hogy született egy lánya... na szóval a saját családjával tölti az idejét, én meg úgy gondoltam, hogy akkor nem fogok a nyakán lógni, hanem ha már van intézmény is, akkor jelentkezem. *feleli minden gondolkodás nélkül, majd egy pillanatra megáll, aztán ismét megszólal. *
- A nagybátyám amúgy nekromanta gyakorlatilag, a barátnője meg alkimista. Eddig ők tanítottak. Tényleg... itt milyenek a tanárok? *kérdezi végül kíváncsian. *

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-04-28, 11:46 pm

*Máskor vidám és segítőkész lennék, de azt hiszem, hogy ez az énem picit most kiveszett belőlem, így hát szerencsétlen új srácot azonnal kategorizálom magamban, legalábbis ideiglenesen. Szerintem pár nap és utána már nem lesz gond, talán még elnézést is kérek tőle, ha esetleg túl mogorva lennék, de most nem, képtelen vagyok rá, hogy olyan normálisan elbeszélgessek és elhülyüljek vele, mint ahogy másokkal szoktam. A bemutatkozás megtörténik, akár csak a kézfogás, így az után kezem kihúzom az övéből és végül már felfelé is intek fejemmel, hogy indulni kéne, hogyha nem szeretne kényelmetlen körülmények között éjszakázni. Szerencsére van ennyi esze, tehát egy varázsige és már jön is, a holmijaival együtt, így lépkedünk remélhetőleg egymás mellett. Mint hallom, kedves próbál lenni, semmi bunkózás és felesleges kérdezősködés, de én csak hajamba túrok, hátrasimítva azt és valami mosolyfélét próbálok a másik felé villantani.*
- Nem, dehogy, ráértem. *és ez így is van. Most, hogy nincs Nil, valahogy... egyedül érzem magam. Igen, ez talán a jó szó. Nincs kihez átmennem úgy, hogy ne legyen abból félreértés, mert Ry-t se találom például túl sűrűn a szobájában, pedig ő egy igaz barát, Tak-nak meg barátnője van és nem akarom bezavarni. Szóval megmaradok most egyedül. Persze ott van most már Félix is, de mégse telepedhetek teljesen rá.*
- A kastélyban a déli főtorony a Cruoris ház otthona. Észak felé vannak a magiszterek, keleten az exosok és nyugaton az inflások. *mesélek egy kis morzsát a fiúnak, hogy azért ne legyen teljesen tudatlan ezzel a hellyel kapcsolatban és már meg is érkezünk a téli toronyba, hol körbenézek, halkan sóhajtok, majd megyek tovább.*
- Mások klubhelyiségébe nem tudsz bemenni, csak a cruorisébe és ezzel ők is hasonlóan vannak... *miket is szoktam mondani? Nem, kusza minden, nem érzem teljesnek magam, tényleg, még egy egyszerű beosztást se tudok normálisan végigcsinálni.*
- Amúgy ha van kérdésed, mondd csak bátran. *így egyszerűbb lesz. Felé is tekintek, hogyha esetleg van valami, tényleg szívesen segítek ám, de túl sok mindenre most nem telik, nem tudok csak úgy magamtól vidáman bemutatót tartani a suliról, az most annyira nehéz.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-04-29, 12:07 am

*Bár tetteim néha elárulják a gondolataimat a gondos figyelő számára, a lány mintha kissé fáradt, vagy nem is tudom... szétszórt lenne, így szerencsére nem tűnik fel neki a kis botlás, mert nem szeretnék bonyodalmat. Inkább csak követem őt magam előtt lebegtetve a csomagomat, de nem bírom megállni, hogy ne jegyezzem meg az időpontot, ha már tényleg egy kicsit fáradtnak tűnik számomra.*
- Akkor rendben. Nem akartam gondot okozni. *talán túl udvariasnak tűnök? Rossz átok, ami az udvari életmóddal jön, a sok megjátszott diplomáciai fogás... talán nem pont így kéne kezdenem, de hamar be szeretnék illeszkedni, ezért kissé talán túlbuzgó vagyok. Ekkor hallom meg, hogy a lány azért mesél is nekem valamicskét az iskoláról, és a legfontosabbat már megtudtam... kik hol találhatóak, na és persze kik jöhetnének be eleve oda, ahol én is alszom... nagyjából. Bólintok is párat a szavaira, de tekintetem le sem veszem a szemeiről, hogyha éppen rám néz, mert érdekel amit mond, ellenben ha elfordul, mint a kisgyerek akinek anyja fordít éppen hátat, mohón fordítom el fejemet megszemlélni az utat, merre megyünk, mintha ugyan olyan nagy izgalom lenne... számomra az.*
- Hát van egy pár kérdésem... *kezdek bele bátortalanul, de hamar össze is szedem magam, hogy gyorsan fontossági sorrendbe rendezve őket, megindítsam a támadást.*
- Mondd, miért van három ház? Mi a különbség közöttük? *talán ez az első és legfontosabb, és ebből valószínűleg az is ki fog derülni, hogy én miért pont ide kerültem... mert arról nincs tudomásom, hiába próbáltam információk után kutatgatni, tettek róla a szüleim, hogy eltitkolják, nehogy előnnyel induljak, és megszeressem az iskolát... hiszen szeretnék ha visszamennék.*
- Mesélsz a magiszterekről? Hozzájuk be lehet nézni... vagy fogok velük találkozni? *ez a második fontos kérdés, hiszen tudni illene, kik vezetik az iskolát, és kik döntenek végtére is az én sorsomról. Már csak a szokás megkövetelné a bemutatkozást, de azt hiszem kihagyom... ők sem kezeltek kivételezettként, mint ez most lassan leesett számomra.*
- A szabályokkal mi van? Na és a büntetések? *ez a harmadik, hiszen szeretném tudni, vajon milyen irányban lehet "mozogni" és cselekedni, és mások mit tehetnek meg velem elvben... mert ha valóban olyan durva hely, mint mondják, akkor nem mindegy.*
- A tanítás milyen? Úgy hallottam, itt izgalmasak az órák. *hangom is beleremeg a mohó vágyba, hogy már ott ülhessek, és tanulhassak. Ha pedig mond valami érdekeset a lány, akkor arra készülök... már megint úgy gondolkodom, mint valami taktikai robot. Nagyszerű. Azt hiszem elsőre elég ennyi neki, így is talán gyorsan zúdítottam rá sokat, így csendben is maradok, jelezve számára, hogy egy kicsit szusszanhat. Na még ha tudná, mennyi kérdésem van...*

//Fagy.//

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-06-21, 4:59 pm

*Iszonyatos a hőség odakinn. Borzadva szemlélek kifelé ablakomon a verőfényes napsütésbe, és nagyokat nyelve áldom a falak közt tanyázó hűvöst. Ma kivételesen arra használom az épületet, amire való: tanulni fogok, hiszen nemsokára kezdődik az óra, s bár a hőség elrettent, mégis vágyakozom a szabadságra. Lázadás az életem, saját magam és szüleim ellen, így az ágyamon heverészve hirtelen hajítom a könyvet lábamhoz, mégis a mozdulatban ül egy kis keserű düh, illetve rácsodálkozás és izgatottság, hiszen egy ötlet suhan át fejemen, mely vakmerő, mégis csábító a jelen körülményeket tekintve. Loki. Ideje megnevelni, mert már szobatiszta, hiszen ez volt az első dolgom, mégis, Ő úgy gondolja, rám hallgatni luxus számba megy, és gyakran hoz kínos helyzetekbe. Határozottan pattanok fel, mire a kis kutyám is felkapja fejét, és úgy vizslat, mint aki pimaszságot kutat rajtam, én azonban hasonló arckifejezéssel sétálok elé, mint a tábornokok a csatatérre.*
- Loki, ma sétálni fogunk... *közlöm erélyesen, ám hangom elcsuklik, tekintve, hogy nem tervezem a kimozdulást, ám ez egy eb számára tűrhetetlen állapot.* - ... az iskolában, körbevezetlek, megtanulod szépen mi hol található, megismerkedsz a környezeteddel! *váltok vissza magabiztos hangnemben, és ujjamat is hozzá rázom, mintegy fenyegetve saját állatomat. Már fordulok is a ládámban kínosan élére hajtogatott, precízen elrendezett holmijaim felé, azon belül is öltözéket keresek az alkalomhoz, s már nyúlnék a szokásos, ízléstelen párosításokhoz, miket kikészítettem, egy emlékkép villan be, és a tanács: hord azt, amit azelőtt mielőtt ide kerültél. Ennek engedve lassan, de biztosan felöltöm magamra fekete bőrcipőmet, illetve nadrágomat, valamint egy fehér inget, szintén fekete nyakkendővel. Igazán elegáns darabok, viszont üvölt róluk az úriasság. Zsebórámat nadrágzsebemből lógatom ki, míg alatta pénzem lapul, s a pecsétgyűrűm és medálom is helyére kerül, egyik ujjamon, másik pedig nyakamba lógatva. Határozott mozdulattal rántom elő mellényemet, és intek kutyámnak, hogy kövessen, aki meglepő módon, de engedelmeskedik. Így hagyjuk el szobámat, és lépkedek végig a klubbhelyiségen, ám mikor annak ajtaján sétálok keresztül, s már venném fel jobb kezembe tartott mellényemet, Loki egy gyors mozdulattal tépi ki kezeim közül a ruhadarabot, és ámokfutó módjára kezd el vágtázni végig a folyosón szájában tulajdonommal.*
- Loki! *kiáltom utána, míg pálcámat keresem övemen, és természetesen próbálom a tempót tartani, ámbár ebben a sima talpú cipőben igen veszélyes művelet, tekintve, hogy össze-vissza csúszkálok, és ha így folytatom, hamarosan esni is fogok...*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-06-21, 5:09 pm

* Szeretem a meleget, sőt mi több, egyenesen imádom, de ez a mai nap már nekem is sok egy kicsit. Nem véletlen tehát, hogy nem is nagyon szándékozom elhagyni egyelőre a kastélyt, majd csak a későbbi órákban, és akkor is maximum a tó vagy a vízesés lesz az, ahová elnézek, hogy lehűtsem magam. Egyedül bandukolok immár felfelé a konyhából, ahová azért tértem be, hogy egy nagyobb mérető üvegbe jóó hideg, citromos vizet készítsek magamnak. Kiváló szomjoltó ez a finomság, savanykás, amiből sokat nem ihatok, mert kinyírja a gyomrom, és azt hiszem, ennyi elég is lesz, sokáig sem fog tartani. Viseletem elég lenge most, kissé sem vagyok szégyellős, így teljesen természetesen mozgom igen csak rövid farmernadrágomban, mely láttatni engedi szép tetkóm combomon, felül pedig egy világoskék, laza esésű, tőlem úgy tűnhet, pár számmal nagyobb trikó látható, melynek alja a nadrágba tűrve pihen. Hófehér melltartóm pántja kifigyel persze kétoldalt, de ez sem zavar különösebben, ahogyan az sem, hogy az egyik pánt már épp lecsúszófélben. Lábikóimon egyszerű kis saru pihen, nem magasít rajtam egy centit sem, meg mondjuk amúgy sem vagyok egy langaléta.. Hajam fejem búbjára húzva kócos, gubicsszerű valamiben, hogy hátam és nyakam is szellőzzön, na meg így többi tetkóim is szépen látszanak elől, hátul és karjaimon egyaránt, arcomon pedig szinte semmi smink, csak némi szempillaspirál, mivel ebben a melegben bármi leolvadna rólam, egyébiránt pedig mindazösszes körmöm jelenleg sötétkék színben pompázik. Ahogy haladok felfelé, kellemes illatcsíkot húzva magam után állok meg néha, s csodálom meg ruházatom és külsőm, úgy egyben, mert hát kerestem némi pénzt az utóbbi időben egynehány munkám tovább adásával, és úgy döntöttem, ennyit én is megérdemlek, igazán! Mosolyogva haladok mindig egyre tovább és tovább, fentebb és fentebb a kastélyban céltalanul, jó a kedvem, és még ez a finomság is hűsít, így érek hát fel végül egy eleinte ismeretlen terepre, de így körbe tekintve aztán rájövök, jártam már én erre. *
- A Cruosok tornya. * megyek is tovább egyenesen, túl a felismerés fázisán, közben kortyolok mindig egy picit az italból, ám pár másodperc elteltével egyre erősödő, hozzám közeledő trappoló, sietős hangokat vélek hallani, valamint egy kiáltás is eljut füleimig. *
- Loki? * farzsebemből kihúzva pálcám torpanok meg, s nézek meredten előre, vajon mi ez az üldözés, mert igen, olyan hangok jönnek irányomba, mikor is egy kölyök kutyus, iszonyatos tempóban villan elő az egyik sarok mögül, szájában valami fekete ruhadarab, talán, de nem figyel, nagyon nem figyel, túlságosan későn vesz észre a nagy hévben, így végül saruba bújt lábikóimba ütközik, s egy tompa nyüszögéssel huppan popójára, én pedig már azonnal guggolok is le elé, picit sem félve tőle. *
- Hékás.. vigyázz magadra! Ez meg mi? Elcsórtad a gazditól? * nyúlok a fekete gönc után, fogalmam sincs, hogy fogja-e hagyni, hogy elvegyem tőle, de azt tudom, valaki követi, hiszen kiáltást is hallottam, egy fiúét méghozzá, szóval zöld szemeimmel arra figyelek, amerről a hang jött, hátha társul majd hozzá egy arc is. *

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-06-21, 5:32 pm

*Túl szép volt, hogy igaz legyen. Loki az utolsó pillanatban csap be, így rabul ejtve mellényemet, melyet szájában tartva vágtázik végig a folyosón, nyomában velem, azzal, aki ügyetlenül csúszkál össze-vissza, nagy karcsapásokkal próbálva megtartani egyensúlyát, ám ilyen tempóval és két láb előnnyel könnyedén lehagy kutyusom, mígnem a sarkon is eltűnik. Egy pillanatig még hallom kopogni körmeit a kövön, aztán viszont tompa nyüszítésre leszek figyelmes, mire egy pillanatig megdermedek, majd pedig az eddiginél jóval nagyobb tempóval zúgok be én is a sarkon, kutyámat féltve. A kis rosszcsont természetesen zokon veszi, hogy bárki is útját állja, így félelmetesnek nem mondható, inkább aranyos próbálkozásnak betudható morgással próbálja elijeszteni a számomra ismeretlen lányt, akiről egyébként egyenlőre szinte tudomást sem veszek, csupán kutyám jár a fejemben. Egy pillanat alatt térdre zuhanok mellette, hamar elkapva őt, mielőtt még tovább futna, és karjaimba zárva kezdem el vizsgálgatni.*
- Loki! Megsérültél? *kérdezem őt végigszemlélve aggódó tekintetemmel, majd miután megbizonyosodom róla, hogy látható kár nem keletkezett az állatban, pillantásom, most a lányra vándorol, szépen sorban bejárva testét kezdve a tetoválástól, a festett körmökön át, a melltartó lecsúszó pántjáig. Fogalmam sincs róla, hogy mennyire egyértelmű ez a merev bámulás, hogy szemre veszem, talán részben mint a férfi a nőt, mégis, inkább csak kinézetét vizslatom, próbálva belőni, vajon miféle jellemmel rendelkezhet.*
- Ne haragudj! Kissé neveletlen még. Neked sem esett bajod? *kérdezem most, miután eleget hallgattam ahhoz, hogy idiótának tűnjek. Pillantásom most a másik tekintetét keresi, de időről-időre visszatér a lecsúszó melltartó pánthoz, viszont kizárólag azért, mert figyelmeztetni óhajtom a lányt, de mégis... sejtelmem sincs, hogyan kell ilyet közölni.*
- A... ott.. lecsúszik. *mutatok zavartan végül az említett részhez, remélve, hogy nem kötelező tovább beszélnem, mert a végén még tagolni fogja nekem a szavakat attól félve, hogy nem értem meg. Hirtelen pattanok fel, kutyával a kezemben, aki erre csak meglepődötten nyikkant, és némi terelésnek is betudhatóan nyújtom ki szabad, jobb kezem.*
- Conrad Dietrich Prinz von Liecthenstein! *mutatkozom be határozottan, hiszen ez az egyetlen dolog, amire képes vagyok ilyen stílusban, és barátságosan előrelendíti a beszélgetést. Kissé elsápadva nyelek azonban, hiszen folyamatosan megszokásból rangomat is nevem mellé tűzöm, amit inkább titkolni óhajtanék...*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-06-21, 5:55 pm

* Szenvedés van ettől a melegtől, de idelent teljesen jó ez a hűvös.. már-már majd elfelejtem a kinti időjárást, felfelé persze rohamosan melegszik az idő, de belülről szintén hűt az italom. De vajon miért nincs légkondícionáló varázslat, miért csak testmelegítő létezik? Hát igen, az élet nagy kérdései. Céltalan lődörgésem ahelyett, hogy tanulnék, elvezet a Déli főtorony lépcsőihez, s ha már itt járok, miért is ne barangoljak még erre is egy kicsikét, nem hinném, hogy zavarok bárkit is. Néhány lépést teszek csak a folyosón, mikor is sikerül belecsöppennem egy szó szerint állati szappanopera kellős közepébe. Pálcám önkéntelenül is elő húzom, másik kezemben a másfél literes üveg pihen, pillanatokkal később pedig lábaim előtt hever egy morgós kis dög. Leguggolva hozzá próbálom vizslatni, egészségi állapota vajon miként szolgál a lábammal való ütközést követően, s bár morgolódására elhúzom felé nyújtott kezem, melyből idő közben a földre került az üveg, de mégis olyan aranyos ez a teremtés, az pedig majd kiderül, hogy a szemeim elő kerülő, furcsa díszbe öltözött, ismeretlen fiú mennyire az. Úgy veti oda magát a Lokinak nevezett teremtés elé, mintha azon valami traktor hajtott volna át, én pedig illedelmesen fel is emelkedem, s arrébb lépek egy lépést, vizemmel együtt, farzsebembe vissza szúrva pálcám, így bámulva az egyébként aranyos jelenetet. *
- A lábamnak ütközött és stramp kis dögnek látszik. Szerintem kutya baja. * válaszolok én a fiú kérdésére, ki most felém pislog, és azt hiszem, látni, ahogy benéz.. mindent megér: előbb mosolyra fakaszt, majd végül testem megrándulni látszik cseppet az elfojtott nevetéstől, de fejem megrázom kérdésére. *
- Teljesen jól vagyok. Ez csak egy kiskutya! * vigyorodom el végül, nem, nem fogok hahotázni, olyan karót nyelt fiúcska ez a díszes göncében, hogy a végén még megsértődne. Csak nézek felé, mosolyogva pislogok, s már épp azon vagyok, hogy kikerüljem, és lelépjek, de csak néz idegesen ide meg oda, s zavart szavai rávilágítanak a fehér pánt elmozdulására. *
- Ja, hogy az? Elfér. * vonom meg vállam hetykén, kissé sem zavar ez a tény, de amit művel, ahogy feláll és bemutatkozik, hát na jó, most már a kutyust is sajnálom, és a srácot is egy picit, szóval enyhe nevetéssel fogom térdeim közé az üveget, s lépek hozzá közelebb, annyira, hogy elérjem nyakánál a nyakkendőt, s cseppet meg is lazítsam azt. *
- Az én nevem Wera Angel Flinders, és sajnos se rangom, sem több nevem. Te viszont lazíts egy picit, asszem rád fér.. és talán a kutyának is jobb lenne a földön, nem gondolod? * jelentem ki magabiztosan, de mégis vidám és csacsogó hangon, fel is pislogva szemeibe, mert ha már kitértem keze elől, s rögtön a nyakkendőjét bontogatom, valamint 2 gombot is kioldok nyakánál, a nyakkendőt pedig lekanyarítom róla, s a sajátomba akasztom. *
- Na milyen? Szerintem nekem jobban áll, tiszta laza, és legalább te sem sülsz meg. * vigyorgom bohókásan csípőre téve kezeimet, fogalmam sincs, mit fog szólni magánakciómhoz, de remélem kissé megrökönyödik és zavarba jön.. legalábbis ilyen reakcióra számítok. *

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-06-21, 6:23 pm

*Hamarosan bővül a fogat egy új taggal, ám elsőként nem vele foglalatoskodom, hanem kiskutyámmal, kinek szemlátomást komolyabb baja nem esett, a lány hangja mégis odacsalja tekintetemet, s szavait csupán méricskélésem után reagálom le.*
- Igen, igen... husky, strapabíró. *engedek meg egy zavartabb féloldalas mosolyt, ám az udvariasság úgy diktálja, ha már elsőként nem az emberrel foglalatoskodtam, akkor hogyléte felől érdeklődjek. Érzékelem az elfojtott nevetést, hiszen diplomata közegben nevelkedtem, s az ember azt várná, képes vagyok kezelni az többieket, de nem... csupán a társaimat, akik nemesek, mint én. Nem veszem jó néven a vidulást, azonban arcomon nem látszik sértettség, csupán egy nagy nyelésben nyilvánul meg érzelmi állapotom.*
- Mire kell a pálca? *kérdezem gyanakodva, hiszen felsőbb évesnek tűnik, és nem szeretném, ha esetleg ellenem lendítené használatba, mivel védekezni sem volnék képes.*
- Valóban... *suttogom magam elé kissé lesütött szemmel, ám aztán gyorsan ismét tekintetére találok, hogy zavartan, de jelezzem a problémát, s számat majd' eltátom a reakcióra, viszont nem teszem szóvá. Felpattanva mutatkozzam be, s nem is érzékelem, hogyan hat ez a jelent. Már olvadna le a barátságos mosoly számról, mikor sikerül felfognom, vajon miért is mulatságos mindez, így tenném le hirtelen a kutyust, de mozdulatom megszakad, amint hozzám ér. Egyáltalán nincs vele probléma, egyszerűen látszik, hogy az arcomon lévő pír erősödik, jómagam pedig ide-oda pislogok, míg a lábam földbe gyökerezik, ám jómagam egyre inkább hátra hajlok, így produkálva szinte lehetetlen testtartást, de mégsem tűnök úgy, mint aki a másik ellenében teszi mindezt.*
- Na de hölgyem... illetve... *kezdek is bele, aztán végül elengedem magam, és megsemmisülten kutyával a hónom alatt nézem, ahogy rendbe tesznek ruházat ügyileg. Amint végez, megtörik némasági fogadalmam, és a kutyust földre rakva egyenesedem ismét fel, hogy végignézzek magamon.*
- Ez... valóban az. Nem igazán tudom, hogyan kéne öltözködnöm, odahaza mindig pingvinnek csúfoltak... talán így megérted, milyen stílusra gondolok. Nem rég találkoztam egy-két tanulóval, akik azt ajánlották, öltözzek vissza pingvinnek, mert képtelen vagyok normálisan felöltözni, ha nem bálra készülök... *mormogom orrom elé, mint egy betanult szöveget, ám kezemet újra nem kínálom fel, hiszen nem is sértődtem meg, mivel ruhámat igazgatta helyette.*
- Örvendek Wera... gondolom hívhatlak így. Semmi gond nincs azzal, hogy nincs több neved, vagy rangod. Kérlek ne is viselkedj úgy velem, mintha nekem volna. *közlöm most magabiztosan kérésemet, és most először egy mosoly is megjelenik arcomon, ami nem tartózkodó, se nem zavart, hanem inkább barátságos. Loki idő közben felhagy a durcázással, és újdonsült ismerősömhöz közelebb ugrálva kezdi el szimatolni őt.*
- Csak mértékkel Loki... *figyelmeztetem megrovóan, s már kezdem is érezni a kigombolt ing jótékony hatását, mire tekintetem az italra téved. Kissé felvonom szemöldökömet, hiszen étellel-itallal sétálni még nem láttam senkit, ám a nagy melegben jól esne valami.*
- Megkérdezhetem, hol szerezted? *érdeklődöm a lánytól, poharára mutatva, és reménykedem a pozitív válaszban.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-06-21, 6:45 pm

* Többedmagammal léve immár bólintok az eset után a fiú szavaira, kit eközben meg is nézek magamnak, mert hát én tényleg mit sem éreztem ebből az egészből, ő viszont szinte már beteg módon félti állatkáját. Én persze elpakolom támadó, illetve ez esetben védekező eszközöm, melyet aztán használnom sem kellett, de természetes, hogy rákérdezzen erre is. *
- Semmire. Csak nem tudtam, mi ez a hacacáré, ami közeleg, így jobbnak láttam elő szedni. De már el is tettem, szóval nyugi. * válaszolok azonnal, remélhetőleg meg is nyugszik majd ezen reakciótól. Vagy hát nem is tudom, nyugodt-e vagy ideges, vagy feszült.. inkább az utóbbi. Erre fehérneműm pántja is rájátszik, azt sem értem, miért kell szóba hoznia, bár ránézve úri kölyök lehet, és amennyiben jó szándékú, egy szavam sem lehet kedvessége ellen. De mivel engem annyira nem hat meg az, hogy a ruhadarab saját életet él vállamon, így nem is igazgatom meg, csak bámulom az előttem lejátszódó jelenetet, mely kissé groteszk, és hát láthatóan nincs tisztában a srác azzal, amit csinál. Bemutatkozik, és én is, de ahelyett, hogy elfogadnám felém nyújtott kezét, szabaddá téve kacsóimat vonulok közelebb hozzá annyira, hogy nyakkendőjétől szabadíthassam meg. Érzékelem, hogy távolodik tőlem, így egy pillanatra, mikor megszólít nézek fel pírtól vörös arcára, s ismét vigyorogva pillogok vissza a nyakkendőre. *
- Nyugi, nem megerőszakolni akarlak, szóval lazíts. * nevetek egy aprócskát, na nem, nem kinevetem, tényleg csak meg akarom szabadítani a teher egy részétől. Le a nyakkendőt, át a saját nyakamba, és még a gombokkal is babrálok picit, magam mutogatva a művelet végén, ő pedig végre kapja magát, és megszabadul a kiskutyától, kinek a legjobb helye négy lábán van. Szavai kissé szomorúan hangzanak, utálom, ha valaki csúfol valakit, ökölbe szorul a kezem is ettől.. undorító. *
- Hát, szerintem jól áll ez is, csak meleg is van, meg itt nem követelik meg a puccos öltözködést. De hord azt, amit szeretnél. * mosolygom most már kedvesen rá, s hátrébb is lépek, ne érezze kellemetlenül magát a továbbiakban. Újból kezembe fogva üvegem bólogatok újbóli szavaira, ez a nevem, hogy is hívhatna máshogyan, és ez a rangos dolog is.. *
- Na attól ne félj, nem fogok uramként nézni rád. * kacagok csilingelő hangon egy cseppet, vicces is lenne, ám még mielőtt tovább mondhatnám, a pimasz kiskutyus ismerkedésbe kezd, ami engem kevésbé zavar, mint gazdiját, tehát egy legyintéssel letudom a dolgot, majd már tovább is lépünk szomjoltómra. *
- Én magam készítettem, lent a konyhában. Citromos víz, kérsz? Jó hideg. * nyújtom felé az üveget, és ha nem finnyás, felőlem bele is ihat, majd megtörlöm a tetejét utána. * - Egyébként merre indultatok, Conrad és Loki? Te épp a gazdád idegein táncolsz? * guggolok le az ismerkedős kutyushoz, néha felpillantva a fiúra, és most már remélem a simi sem marad el, annyira aranyos, nem is lehet megállni, hogy ne érjen hozzá az ember. *

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-06-21, 7:03 pm

*Kissé késve, de a bemutató után észreveszem társaságunkat is, kit nem kellő képpen köszöntök, mégis, a pálcát nem hagyhatom figyelmen kívül, és szavai megnyugtatnak, de egyben fel is kavarnak.*
- Miért? Gyakran szükség volna rá, mert nem tudni... mire számíthat az ember? *vonom fel szemöldökömet kérdőn, mivel hallottam már ezt-azt, de mégis, igazi veszéllyel még nem találkoztam, de reményeim szerint elkerül, annak ellenére, hogy kíváncsi lennék egy-két történetre. A következőkben azonban a lány egy rögtönzött divat helyrepofozást tart számomra, mi csak elsőre megerőltető, amint befejezi a műveletet, sikerül lehiggadnom, viszont még mindig megjegyzésén gondolkodom, mely azért mosolyt csal arcomra.*
- Érdekes, hogy a nők nem hordanak nyakkendőt. Kim is a nyakába akasztotta, és neki szintén jól állt. *bökök ki kissé többet a kelleténél, ám ezt nem érzékelem, ahogyan a következőkben kedves szavaira is csak bólogatok, de ökölbe szorult kezét észre nem veszem.*
- Köszönöm. *biccentek neki, jelezve, hogy elfogadtam javaslatát is, illetve jól esik, amit hallok, s nemsokára már az italról is érdeklődöm felé. Meglep a felajánlás, hirtelen nem tudom, mit kéne reagálni, de egy másodperc gondolkodás után elfogadom az ajánlatot, és nem sokat, de iszom a felém nyújtott... üvegből. Vissza adva figyelgetem, ahogy kutyusommal játszik, és természetesen hagyom is, elvégre úgy néz ki, bárki jobban bánik a kutyákkal, mint én.*
- Nos, nem volt cél.. körbe akartam vezeti az iskolában, de jobban belegondolva, talán eltévednék. Te... idősebbnek tűnsz, nem mutatnál nekünk esetleg valami izgalmas zugot? *pillantok hirtelen a szemébe csillogón, hiszen némi izgalomra jómagam is vágyom, és talán Loki is lehiggad addigra, vagy pont attól. Nem sok emberrel akadtam eddig össze, éppen ezért gondolom úgy, hogy itt az ideje annak, hogy megtegyem, amire már rég óta vágyom, talán nem lesz rá alkalmam. A szüleim szinte mindentől tiltottak, ezért már az iskola választás is lázadásból történt, akkor pedig...*
- Mond, nincs kedved valami őrültséget csinálni? *kérdezek rá hirtelen határozottan, és egyáltalán nem vetem el ezt az ötletet, hisz addig, míg nem vagyok tisztában azzal, mik is a korlátaim, nincs mitől visszariadni.*

//Fagy.//

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-06-22, 2:20 pm

//olvadás//

* Mondhatni örökös tartozékom a pálca, sok mindent megéltem már a kastély falain belül, és kívüle is, így részemről ami normális reakció, az számára úgy látszik, ijesztő. Persze elejtett szavaim rögtön felkeltik érdeklődését, én magam viszont egy szusszanással bólintok egy aprót, nem fogok itt belemenni a kalandokba olyan bőszen, persze ha kérdez, állok rendelkezésére. *
- Ahogy mondod. A biztonság kedvéért nem árt, ha magadnál tartod, bár annyira se legyél félős, mint. De az sosem árt, ha elővigyázatos az ember. * mosolygom nyugodtan felé, tényleg nem állt szándékomban megrémiszteni, vagy bármi ilyesmi, s remélhetőleg a következő kis akciótól sem dob hátast. Rövid úton szedem rendbe az előttem álló fiút, el sem tudom képzelni, hogy nem sül meg így, tehát meg is szabadítom az egyébként igen vagány fekete nyakkendőtől, hogy máris magamra aggassam. Szavaira csak elmosolyodom, a név ismerős, és szerintem találkoztunk is már azzal a leányzóval, de úgy komolyabb ismeretség nincs közöttünk. *
- Valami meg kell különböztessen minket tőletek, de egy darabig most rajtam marad. És köszönöm a bókot. * kacsintok rá pajkosan, tehát ezek szerint nekem sem áll rosszul ez a kiegészítő, ám de a továbbiak cseppet elszomorítanak, hiába nem ismerem őt, sőt mi több, inkább dühítenek. Nem is jópofiból mondom neki, amit mondok, és kissé különös is, hogy megköszöni szavaimat, amire zöld szemeim meglepett pillogásba kezdenek. Erre persze nincs sok idő, hisz máris italom felől kérdezősködik, én pedig pillanatnyi gondolkodás nélkül tolom elé a finomságot, visszautasítást el sem fogadva. Nem is teszi ezt, s míg szomját oltja, pár szót szólva telepedek a kutyushoz a föld közelébe, játszogatva vele picit, persze Conrad válaszára is figyelve, minek végén elvigyorodom, s természetesen végül az inni való újfent nálam landol. *
- Izgalmas zugot? Persze, szívesen. Örülök, hogy nem akarsz innen kiráncigálni ebben a melegben.. jártál már mondjuk a szükség szobájában? * teszem fel neki a kérdést, s ahogy felegyenesedem hallom meg a következőket, valami őrültséggel kapcsolatban. Egy pillanatra elkerekednek szemeim is, majd ajkam végül vigyorra húzódik, s nevetve kezdek mondókámba. *
- Hát az attól függ, a te szótáradban mit jelent az őrültség.. feltételezem nem ugyanazt, mint az enyémben. Bár.. * kezek el gondolkodni, így el is hallgatok hirtelen, s mint kinek villanykörte villant buksijában kapok hirtelen keze után, s kezdem húzni a folyosó ellenkező irányába. * - Gyere, tudok egy rövidebb utat a második emelet felé. * pillantok hátra izgalommal teli tekintettel, eléggé pörgök most, és talán megmagyarázhatatlan az, amit művelek, de ha őrültséget akar.. nem. Azonnal meg is torpanok, s máris zöld szemeimet láthatja közel arcához. *
- Nem, mégsem. Tíz perc múlva legyél a teleportszobában. És hozz valami olyan ruhadarabot, ami nem baj, ha vizes lesz. * kacsintok rá, majd már el is engedem, s eliszkolok, el a Keleti főtorony irányába, eltűnve szemei elől. Ha benne van a dologban, pár perc és újra összefutunk, ha pedig mégsem, hát.. nagy kalandról marad le, az tuti! *

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-06-22, 2:52 pm

*Bármennyire is kíváncsi a természetem, és lázadnék a tanítás ellen, amit szüleim révén bezsebeltem, mégsem érzem tanácsosnak tovább feszegetni a feltett kérdésemet, így csak bólogatok egy megértő arckifejezéssel.*
- Köszönöm a tanácsot... *zárom le a témát ennyivel, s valóban meg fogom fogadni úgy hiszem... Az öltöztetéses akció után egy bók csúszik ki a számon önkénytelenül is, és szavaira való elgondolkodás után esik csak le, hogy éppen mit is mondtam, ám mielőtt még szabadkozni kezdenék, visszafogom magam, és csupán visszamosolygom. Meg kell tanulnom kezelni a zavaromat.*
- Csak nyugodtan. *biccentek kijelentésére, miszerint nála marad, elvégre Kim ugyan így eltulajdonította, de bizonyos volnék benne, hogy időben visszakapom. Ha pedig nem... azt sem bánom kifejezetten. Lokiból kiindulva egy kérés érkezik a lány felé, amit nem is utasít vissza, így egy hálás mosoly ül ki arcomra.*
- Nem jártam még ott... miben különleges? *kérdezek rá, aztán felvetődik egy ötlet is részemről, mely számból furcsán hangozhat, és látom is Wera arckifejezésén, hogy ő is érzi ebben a kérdésemben az abszurditást, mégis, beleegyezik, tehát mellkasomban nő a diadal érzet.*
- De...de, ugyan azt. Mivel az én szótáramban ilyen szó nem létezik, ezért rád hagyatkozom. *helyeselek én is, és őszintén remélem, hogy döntésemet nem fogom megbánni. Wera elég kedvesnek tűnik, éppen ezért merek nyíltan viselkedni, őszintén, és bízom rá magam. Felszólítására azonnal követni kezdem, és Loki, mint aki érzi, hogy program készülődik, ismét utánunk vágtat, egyenesen a lány sarkában, ám mikor az hirtelen megtoppan, kiskutyám képtelen időben a fékre lépni, így ütközik ismét a lánynak.*
- Loki... figyelhetnél jobban! *csattanok fel kissé, ám pillantásom utána rátalál a zöld szempárra, mely hasonló, mint az enyém. Hirtelen kezdek el bólogatni, ám mikor elsuhanni készül, marasztalóan kapom el csuklóját.*
- Várj... rendben, de nem tudom, merre találom. Kétlem, hogy megkereshetném ennyi idő alatt, elmondod merre van? *kérdezem tőle még izgatottan, hiszen nem óhajtok késni, nehogy azt higgye, hogy elvetettem az ötletet. Amint válaszol, vagy esetleg nem, tovább is haladok, szétszórt kutyámmal a nyomomban, egészen vissza a szobámig, gyakorlatilag felrohanva.*
- Loki, te most itt maradsz! *parancsolok rá, míg gyorsan felkapom, ami kezem ügyébe akad, így egy fehér atlétát, illetve rövid, Hawaii mintás nadrágot, mellé pedig sportcipőt. Egyáltalán nem érzékelem, vajon mennyire illenek egymáshoz, és pálcámat most övemről lecsatolva a zsebembe süllyesztem, némi pénzzel egyetemben, zsebórámat pedig nyakamba akasztom, mint valami láncot. Kutyám dühös ugatásával kísérve lépek ki az ajtón, hogy lerobogjak a teleportszobához, némileg hagyatkozva helyismeretem egy részére, és még időben, de odaérek, várva a lányra is.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-07-19, 1:58 pm

*Mivel Magiszterem levelét kapom, kissé talán korán, kissé talán a lehető legrosszabbkor első beosztás gyanánt, mégis feltápászkodom, hogy lassú és nyögvenyelős készülődés után siessek teleportálva az újonc elébe. Bármennyire is kétes érzések fognak el első látásra, nem teszem mindezt szóvá, egyszerűen megszólítom a magam stílusában, s szótlanságba bár egyébként nem lenne az, tekintve a helyzetet most imponáló. Nem kell túl sokat jártatnom a számat.*
- Aham... *mordulok fel kissé mikor háta mögé bök, de mivel nem igazán érdekel honnan származik, csupán szólok még pár szót, s mivel követ, el is indulok, hogy tornyunkba vezessem őt.*
- Da. *felelem kérdésére, mi kissé meglep, ugyanis első körben nem nézném nyámnyilának, de sose lehet tudni... Idő közben pár lépcsőfokot meg is teszünk, s mivel nagy a szótlanság átfut agyamon, hogy hogyan is történt az első találkozás Axel-al. Talán segítségemre lehet.*
- Gondolom mint eszrevetted, negy fötorony van. A Deli nekünk ad otthont, a Cruoris-nek, a Nyugati az Inflatus-osok terepe, mig a Keletiben az Exortus-osok tartozkodnak. Az Eszaki fötoronyban a harom magiszter talalhato, öket lehetöseg szerint csak akkor zargasd, ha van ra okod. *mutatom be kissé a tornyokat, hiszen erre szüksége lehet, ha nem szeretne eltévedni. Nem szeretném minden információval ellátni, kíváncsi vagyok mennyit tud, illetve meghagynám neki a felfedezés örömét, vagy éppen kínját... ez beállítottságtól függ.*
- Ismered milyen targyakat fogsz tanulni? *kérdezek rá zsebembe csúsztatott kézzel, míg rákanyarodunk az Árnyak folyosójára. Hagyom, had bámészkodjon kicsit, illetve az utat is jó lenne ha megjegyezné, hiszen a kísérés egyszeri, neki kell mindenhova eltalálni innen, és vissza...*
- Ezen a folyoson több minden talalhato, de neked leginkabb a klubhelyisegbe vezetö ajtot kell megjegyezni, a masik kettö bejarat az eletre kelt szobaba vezet, illetve a furcsa jatekterembe. *közlöm azért, hiszen több ajtó is feltűnik, azt sem árt tudnia, hogy melyiken kell bemennie. Őszintén szólva elég gyorsan haladunk aminek örülök, s ha kérdése van ezen felül, akkor felteszi, meglátjuk kap-e választ.*
- Miert pont a Mysterio volt a celod? *teszek fel azért egy kérdést, ami engem érdekel, hiszen figyelem a lányt, megpróbálom elraktározni valahova a kedvel vagy a nem kedvel kategóriába. Ehhez információk kellenek.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-07-19, 2:16 pm

* Baktatok mögötte, mint valami kis félénk kacsa, és ettől elszáll az agyam, egy igazi férfi csemete bevárna, hogy ne mögötte lépkedjek, hanem mellette esetleg. Felzárkózom mellé is üdén lépkedek a lépcsőn felfelé. Míg beszél azon agyalok, hogy mennyi rejtet folyosó lehet és ebből menyi fogja később megmenteni a bőrömet, hogy ilyen üde maradjon és friss, meg fiatalos, a véglén még dalolós jókedvem akad. Azt ki kéne várni, csak nem ma és nem itt. Igyekszem mindent az emlékezetembe vésni, még jó, hogy kitűnő a memóriám, ez tartott életben a zord utcákon. Minden fordulót, ajtót, festményt megjegyzek. Néhol biccentek is, például arra, hogy hány torony van és ki hol merre meddig.*
- Ajaj, olyan mufurcok? * a szó annyira nem illik hozzám, hogy felnevetek rajta, hangom visszhangozza a folyosó. Természetesen a magiszterekre gondolok. Az a bajom ezekkel a dolgokkal, hogy gonoszságot gonosz emberek nem jól tudnak átadni. A mesterkedés egyik része a kedvességé, hogy megnyerd a másik kegyeit, hogy elhiggye nem fogod hátba szúrni amikor elfordul, holott de, szívremegve megteszed. Embert ugyan nem öltem még, nagyon nem is szeretnék, de állattal ismerem ezt a módszert, noha azt is a szükség kívánta.
Az utolsó kérdésre gúnyosan elmosolyodok, majd ennek javított változatát csillantom a vezetőmre, kissé felé is fordulva.*
- Mert itt annyira szép és jó. És nagyon sok hasznos dolgot fogok tanulni. * gúnyos hangstílemből sejtheti, hogy nem ez az oka, és ez még csak nem is igaz. Az igazságot nem szeretném elmesélni, a válasz ezért is kitérő. Még nem tudom, hogy ki Ő és mit várhatok tőle, márpedig az ember ne nyíljon meg senkinek, aki még akár bajt is hozhat a fejére.*
- Szóval, mesélj valami szépet a helyről. * gondolok itt arra, hogy mégsem mindenki ember evő, gyilkos, vérengző, galád és gaz, mert ha így van, hamar jól érezném magam, azt meg ugye nem nagyon szeretném. Én ide dühöngeni jöttem, kiakadni és tovább gyűlölni az életet.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-07-27, 10:50 pm

*Lucius baktat fel a lépcsőn egyenest a folyosóra, onnan pedig a Cruoris klubhelyiségének ajtaja elé sétál. Sikerült mára ugyanis Lissel levél útján egy találkozót megbeszélni, ami a nap fénypontja lehet, mivel ma is a szokásos tanulás-gyakorlás-edzés hármast követte, így a kívánt időpontra érkezik pontosan. A hely nem új neki, járt már itt a játékteremben, meg List is ide kísérte a múltkor. Nem kellett sokat bolyongania, így nem is rohant, ráérősen tudott jönni. Öltözete ma se nagyon tér el a szokásostól: fekete nadrág fekete inggel, de most ezt megtoldotta törtfehér selyemnyakkendőjével, meg egy fekete mellénnyel. A parfümét is igénybe vette és kezében pedig egy csokor van, nincs semmi különösebb díszítés azon, csak egyszerű vörös és fehér rózsa egyveleg. Persze a tövisekkel bíbelődött kicsit, hogy ne legyenek kellemetlen helyen. A virág igazi, bár varázsolhatott is volna, mégis az igazit értékesebbnek érzi. Így áll meg a megfelelő ajtó előtt.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-07-27, 11:00 pm

*Kíváncsi voltam és őszintén szólva picikét aggódtam is, hogy Lucius vajon tényleg kíváncsi-e rám, mivel még mindig bűnösnek érzem magam a múltkori miatt, hiszen nem akartam én semmit se elrontani. Viszont a levele, amely délután a kezembe került, mindent megváltoztatott és így beszültük is le így késő estére a találkozót. Nincsen konkrét célunk, de ha már harmadikos vagyok, egy kis meglepetéssel én is szolgálhatok a másik számára. Szerencsére el tudok készülni időben, tehát a csinos, fehér színű ruha már rám is kerül, ahogy a hófehér, magassarkú cipő is hozzá, nyakamba pedig egy egyszerű ezüst nyaklánc kerül. Kezeimen egy-egy ezüst karkötő található, vékonyak, alig látszódnak, de mégis széppé teszik az összhatást. Szemeim ezüst sminkkel díszítem, hajam pedig szép, göndör marad, ahogy mindig is. Viszont mielőtt egyedül elhagyhatnám a szobát, már Vertigo is mellém szegül, jelezve, hogy ő is jönni fog, ha tetszik, ha nem. *
- Hát jó, gyere, de csak egy darabig. *felkapom még hófehér táskámat, melyben akad némi pénz, pálca, zsupszkulcs és egyéb női dolgok, de ez után már itt sem vagyok, tehát a fekete jaguárral együtt lesétálunk a lépcsőkön és a klubhelyiséghez érve állok is meg. A parfümöm is tökéletes, tehát finom, mint mindig, remélhetőleg nem lesz hiba rajtam. *
~ Na indulás. ~ *ez vajon randi? Mi másért öltöztem volna ki? Áh, kilépek inkább a klubhelyiségből, majd körbenézve hamarosan ki is szúrom a másikat, teljes feketeségében, de ahogy nézem kissé tovább, feltűnik ám a hófehér nyakkendő is, tehát ő is oly elegáns, mint én magam. Kopogó léptekkel közelítem meg a fiút, így állok meg előtte, vele szemben és a virágok se kerülik el figyelmemet, tehát egyértelműen sejtem, hogy nekem hozta, de még nem hozom szóba, nem is illene. *
- Szia! *köszönök is neki kedves mosolyommal, de mielőtt nagyon mást mondhatnék, Vertigo már mellém is ér, megköszörüli torkát és a fiú szemeibe is néz.*
- Ha Lis-nek bántódása esik, nem fogod megélni a holnapot. *figyelmezteti is mély hangján, ugyanis egy férfi famulusról van szó. Vertigo nem sűrűn beszél, de ha megszólal, akkor valami fontos információt óhajt közölni, én viszont rosszallóan nézek le rá.*
- Hé, ne égess már le. Ne haragudj, csak... Vertigo a famulusom és mindenképpen látni akart, mielőtt elmegyünk. *akármilyen ciki is ez, ő félt engem, főleg Péter után, ki annak idején csúnya módon meg is pofozott, szóval inkább megnézi magának a fiút, hogy tudja, kit is kell széttépni, ha rosszat tesz velem. A jaguár viszont csak leül, addig itt fog maradni, amíg nem lépünk le, tehát nincs menekvés előle ezek szerint.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-07-27, 11:19 pm

*A mai napot egy találkozóval dobja fel Lucius. A legutóbb szerzett új ismerősével találkozik. Lissel, akivel erről a múltkor beszéltek is egy kicsit s a fiú igyekezett hamar sort keríteni erre, hogy a lány ne csalódjon szavahihetőségében. Egyébként is vágyott arra, hogy újra találkozzon a lánnyal. Épp ezért igyekszik normálisan felöltözni, nem úgy mint valami fogadásra, de nem is valami teljesen laza ruhába. Így dönt a tőle megszokott fekete szerelés mellett, amit a fehér nyakkendővel tör meg. Egy csokor is van nála, a többi holmi, a pálca meg a tőr meg gondosan elhelyezve, ahogy szokta. Ezek nélkül nem is menne sehova, de a pálca minimum nála van mindig. Lehetőleg úgy, hogy gyorsan elérje, de fegyvertelennek is tűnjön kissé. Azt szeretné, ha éles helyzetben az ellenfele alábecsülné. Ez jelentős előnyt jelentene a fiúnak. Mindazonáltal egy csokor virágot hozott magával. Majd érkezik Lis, famulusával egyetemben. Lucius tudja, hogy mi is az állat, találkozott már egy-kettővel itt az iskolában más gazdák társaságában.*
-Szia. *köszönti mosolyogva s egy kézcsókot is megkockáztat, majd a famulus is szól, de nem épp barátságosan, inkább mint egy apa. Lucius is viszonozza a tekintetet és válaszol is.*
-Ígérem vigyázok rá, bár elég talpraesett, tud magára is. *mi mást mondhatna? Válasz nélkül se hagyhatja a lényt, még megsértené, amit meg nem akar. Majd a virágcsokrot nyújtja a lány felé.*
-Virágot a virágnak, kérlek fogadd szeretettel.De ez igazi, így víz kell neki. Ne félj, a tüskéket leszedtem. *a virágok a teleport szobának hála egyenest Isztambulból lettek hozva, a fiú nem volt rest még a találkozó előtt gyorsan elnézni oda. Tudta mit akart és hol keresse, így gyorsan megvolt vele.*
-Szabad megjegyeznem, hogy elragadóan gyönyörű vagy? *félig kérdezi egy szép mosoly keretében a lánytól, hiszen ez olyan költői kérdéses bók volt részéről. Majd a lány remélhetőleg megmondja, hogy merre szeretne menni, így Lucius várakozással telten tekint rá, de azért meg is kérdezi.*
-Merre? *érdekli, hogy a lány mit szeretne, vagy esetleg akad-e valami terve.*