Árnyak folyosója

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2013-03-24, 8:43 pm

//NRT: Zaine - Slash 2013.03.24.//

*Természetesen emlékszem arra, amit ígértem, amit akarok, és ami történt, tehát úgy érzem itt az ideje némi hallgatás után fel is keresni azt, aki valószínűleg előbb is számított volna rám. Rachel anno nagyon szimpatikus volt, és a farsangi bálon, mely stílusomhoz közelebb áll, jól is szórakoztunk, illetve nem egy tervet vázoltunk fel. Spontán nem igazán találkoztam vele eddig, s bár említette a hálója nevét, attól függetlenül én most személyesen keresném fel, talán lesz valaki, aki éppen ki vagy be is tér a klubhelyiségébe, hogy kihívja nekem, ha ott van, nagyobb szerencsével pontosan ő jön velem szemben majd, ha távozni, vagy szobájába térni akar, amennyiben pedig nincs szerencsém, akkor ismét várok, mint anno Lis esetében, csak most még érdekes társaságom sem lehet. Semmi szokatlan nincs rajtam, én nem változok, tehát fehér - piszkos fehér... -, lyukas tornacipőm van rajtam, melyet sötétebb kék farmerom követ bokától felfelé, ezt pedig egy fekete öv tartja rajtam, míg felül egy fehér atléta található testemen, illetve a meleget biztosítván egy vékonyabb kapucnis pulóver, melynek ujja könyékig tűrve, kapucnija a fejembe hajtva, ellenben cipzárja nincs felhúzva. Annak ellenére, hogy ruházatom nem mai, néhol piszkosabb, vagy szakadt, ez csupán a szegénységnek tudható be, én pedig nem vagyok ápolatlan. Ha el is érem a lányt, nem tudom mit fogunk csinálni, mert részemről még mindig nincsen pénzem, bár ez talán őt nem zavarná, ezért csupán pálcám lóg övemen. Szemeim türelmetlenül csillognak barnásabb bőröm keretében, melyet fekete tincseim szelnek homlokomnál, államon pedig némi borosta látható most. Mikor a megfelelő toronyba sétálok, zsebembe süllyesztett kezekkel, a folyosó közepe felé állok meg, hogy hátamat a falnak döntsem, egyik lábam talpával is ott támaszkodva, s úgy várakozzak türelmesen. Nem tudom, mennyit kéne várakoznom, vagy sikerrel járok majd-e, végül inkább csak keresztbe fonom karomat, s úgy nézelődök jobbra-balra, hátha közeledő alakot fedezek majd fel magányomban, hiszen egyedül érkezem. Nem erősségem a várakozás, egyre inkább türelmetlenebb vagyok, végül pedig kezeim combomra tévednek, s ott kezdenek egy általam kreált, gyors ritmust verni, mintha dobolnék, míg unatkozom.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2013-03-24, 9:15 pm

//NRT: Zaine - Slash 2013.03.24.//

*A nagy gitáros, vagyis én, ma kivételesen gitár és erősítő nélkül járom az iskolát, ugyanis még mindig nincsen megfelelő állapotban az erősítőm, bár értek valamennyire a zenekütyük elektronikájához, azért mégis eltart egy ideig, míg megjavítom a jó öreg Marshallt. Hiába, én kihevertem, hogy kinyírtam valakit, de a kombó oldalán lévő repedések a mai napig emlékeztetnek rá. És hogy miért nem hagyom el az iskolát? A kinti idő cseppet sem motivál, március vége van, és most sem lehet egy szál pólóban kint lenni, sőt, bőrdzsekimben is még mindig fázok, szóval a mai programot benti viszonyokhoz igazítottam, így kezdtem a nagyteremben, majd leugrottam a konditerembe is, ahol pár óra eltöltése után ismételten némi étel után néztem, most pedig játszani támadt kedvem, ismételten biliárdoznék egyet, ha lesz társaságom, ha meg nem, akkor gyakorolok kicsit, hogy tovább csiszoljam a tudásom a játék terén. Bár hangszerem nincs most nálam, mégis messziről virít rólam a gitáros mivoltom, hisz övemen a pálcám és késem mellett megannyi pengető van, ráadásul a nyakamban is ott lóg egy ilyesmi medál, és ha mindez nem elég, akkor fekete trikómnak hála teljes egészében látszódik a tetoválás izmos karomon. Ezen kívül még egy fekete térdnadrágot viselek, amire láncok csüngenek le az övemről, így adva meg a ritmust minden egyes lépésnél. Mindezt megkoronázza a pilótaszemüveg, amit csak úgy felvettem induláskor, mert akkor még világos volt, és most sötétedés után sem fogom a kezemben vinni. Tehát így indulok meg a játékterem felé, mely számomra nem is olyan kísérteties. Egy dallamot fütyörészek, miközben az árnyak folyosójára érkezem, és természetesen kiszúrom az előttem sétálót, mégsem foglalkozok nagyon vele, nem látok belőle sokat, mivel háttal áll, és fejét amúgy is kapucni takarja. Viszont amikor megáll, és a falnak támaszkodik, fürkésző tekintetem őt kezdi el kutatni, hátha ismerem, de ő mindebből semmit sem láthat, hiszen a napszemüveg tökéletesen takarja a szemem. Ahogy elhaladok előtte, felismerem az arcot, melybe így hirtelen csak úgy röhögve rúgnék bele, ráadásul még nem is kéne megerőltetnem magam. De nem, meghagyom a hidegvérem egyelőre, és mintha észre se venném őt, sétálok el előtte, változatlan arcvonásokkal, továbbra is fütyörészve. Ez a Zaine gyerek már régóta érdemel egy bosszút, mely kegyetlen lesz a részemről, és ha már annyira szerette volna tavaly a késem, hát most megkapja. Alig haladok el előtte pár méternyit, egy hirtelen mozdulattal késemért nyúlok, majd a következő pillanatban már a srác gyomrából lóg ki az éles penge. Lehetetlen ezt kivédeni, hisz egy, legfeljebb két másodperc alatt történik mindez, nagyon gyorsan tudok bánni a késsel, mutattam már meg ezt az erdőben, és más helyeken is. Egy kicsit köhintve, majd elégedett, őszinte mosollyal lépek a valószínűleg már roskadó és nyögdécselő fiú elé, megtartva a két méteres távolságot.*
- Zaine, Zaine, most már te is tudod, hogy velem nem éri meg ujjat húzni. Előbb vagy utóbb, de bosszút szoktam állni. Részemről ennyi éppen elég bosszúnak. *Döntöm oldalra fejem, mikor már pálcám is kezemben van, szóval ha bármit tervezne, azonnal képes vagyok védekezni.*
- Hallom be akartál nézni a birodalmam...azaz birodalmunkba. Hát normális vagy te? *Szavaim továbbra is lealázóak, valamint szemem is összeszűkül, így intézem hozzá a kérdésem, várva a reakciót, magyarázatot, mi elég nehézkes lesz a számára ilyen állapotban.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2013-04-04, 10:35 pm

//NRT: Zaine - Slash 2013.03.24.//

*Türelmesen várakozok, a sötét folyosón azonban magányosan tengetem perceimet, bár talán egy ilyen alakhoz, mint én, senki nem jönne közel. Kihalt most az iskola ezen része, ezért mikor hirtelen lépéseket hallok magam mögött, amik közelednek, erősödnek, arra fordítom fejemet, hiszen nem csak ez üti meg fülem, hanem bizony egyenletes csörgés is, ami talán láncoknak köszönhető. Nincsen túl világos, de halálosan sötét sem, hiszen a fáklyák fényében azért kivehető a közeledő forma. Alapvetően fordulnék felé testemmel, mit meg is teszek, még mikor nincsen közel hozzám, hiszen hallom őt, felkelti érdeklődésemet, egy pillanatig talán a lányban reménykedem, de csalódnom kell. Figyelmem most rá összpontosul, és nem véletlenül. Egyből tudom, ki az. Teljesen egyértelmű, nem először látom, a szemüveg és ez a megjelenés az ő védjegye, a stílusához tartozik öltözete, a tetoválás számomra új, viszont így is tudom, kiről van szó. Slash. Csak neki van ilyen jellegzetesen amerikai feltűnése, mint ahogy én szoktam rongyosabb ruházatban járni. Kezem dobolása leáll, fel is siklik az övemhez, és nagyjából ebben a pillanatban ér tőlem egy méterre, nyilván már ő is tudja ki vagyok. Nem bízom benne, mert kétszer is találkoztunk, és csúnyán végezte, viszont ezt magának köszönheti, ha nem fenyeget anno késsel a lápnál, akkor nem tekintem őt veszélynek, és nincsen hadjárat. Én sem felejtek, jelenleg két ember van, aki ilyen viszonyban van velem, bár az egyik már szintén el lett intézve, most pedig Slash következik, furcsa módon azonban... míg Lucius ellenfél, mert tisztelem az értelmét és tudását, a különös magaviseletét érdekesnek találom, addig Slash teljesen átlagos, és ellenség, nem ellenfél. A kettő között pedig hatalmas a különbség. Ezért nem lankad a figyelmem, mert fűre-fára ígérgette a bosszút, és tudom jól, hogy egyetlen pillanat alatt képes lenne ezt sértődötten ragadni meg, ha lehetősége lesz rá: ezért nem adok neki, pedig most oka is lenne, hiszen anno beszéltem Rachel-el... A következő pillanatban igazolódik be számításom, övéhez kap, viszont nem csak ő gyors. Természetesen sikerülne szúrnia, sebeznie, ha a meglepetés ereje az övé lenne, semmi kétség, hogy a penge már véremet ízlelné, azonban én aktívan tanultam harcművészetet és önvédelmet, gyorsak a reflexeim, technikás és erős vagyok. Tudom, hogyan kell védekezni késes támadás ellen. Persze ha távolról suttog egy varázslatot, akkor észre sem veszem, de úgy látszik erre nem gondol... Az a kezem, melyik a késhez közelebb áll, rögtön meg is indul, mikor ő is nyúl, hiszen a hirtelen mozdulat az én izmaimat is mozgásra késztetik, nem nehéz észre is venni, mikor pedig szúrna, markom a csuklójára fonódik, egyetlen célom pedig, hogy ne érhessen el a penge, ezt azonban nem csak a kezemmel biztosítom, hanem az útjából félrefordulva, de egyhelyben maradva térnék ki, gyakorlatilag egy fordulatot téve oldalra. Ha minden igaz, akkor sikerül így megállítanom, egyik vagy másik módon, és nem döfi belém, közben pedig csuklóját már csavarom is, tolom el a kezét, ez viszont erőnktől függ, hogy meddig tudom tolni, a csavarás már kényesebb dolog, a csuklójában nem lehet ekkora ellenálló erő, és bár nem töröm ki a kezét, valószínűleg kettőnk között félúton ragad meg a kés. Ő talán nem tudja majd előrébb tolni, én pedig hátrébb, nehéz lenne eldönteni, melyikünk az erősebb, ezért nem is hagyatkozom erre, csak minden erőmmel tartom. Míg a késért nyúlok, másik kezem közben a pálcát kapja ki rá szegezve, nem valószínű, hogy egy időben vele, talán előtte, de semmiképpen nem utána, hiszen szinte egyszerre mozgunk. Szólásra nyithatja száját, nyugodtan belekezdhet a mondatba, azt direkt várom meg, had beszéljen, én viszont nem hallgatom végig.*
- Capitulatus! *hadarom el, s ha nem védekezik, akkor bizony a pálca ki fog repülni a kezéből, de még a kést is elejtheti, hiszen amit fog, az a földön végzi, jelen esetben pedig két dolog is a kezében van. Nyugodtan beszélget tovább, ha még akar, de csak akkor válaszolok természetesen, ha így is elhangzik a mondat, a kérdés. Előbb esetleg rendezni kéne a vitás helyzetet.*
- Beszélünk, ha leállsz öcsi! *jelentem ki, mert nem vagyok hajlandó így társalogni, hogy közben kést és pálcát szegez rám - vagy már egyiket sem, ez tőle függ -, tehát harci viszonylatban állunk. Majd utána válaszolok neki, ha kíváncsi, de úgy látom, hosszú távon kell mutatnom neki, hogy hiába vagyok kedves és jó, iszonyatosan gonosz is tudok lenni. Azzal aki megérdemli, ő megérdemli, tehát ki fogok valamit találni.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2013-04-10, 6:44 pm

//NRT: Zaine - Slash 2013.03.24.//

*Sétálgatok nagy nyugodtan, lazán, ahogy szoktam a játékterembe, hátha összefutok valakivel, és így is történik, sőt, már a folyosón megpillantok egy fazont, akit egyelőre nem ismerek fel, csak amikor a falhoz dől. Zaine az, de egyelőre nem változtatok a viselkedésemen, csak a tekintetem fürkészi őt, miből ő mit sem láthat a napszemüveg miatt. Csak mikor előtte járok, akkor teszek egy hirtelen mozdulatot tőle kb másfél-két méternyire, tehát villámgyorsan kihúzom a késem a helyéről, és a gyomra irányába dobom..hát, nem hiába Slash a nevem. Próbálkozik kivédeni a repülő késem, de mivel a kés csak úgy suhan a levegőben, így csak az üres csuklómat sikerül valamennyire elkapnia, és ha nem visz véghez további intézkedéseket-amiket egyébként elég nehéz lenne ilyen hirtelen-, csak belefúrja magát a kés a bőrén keresztül a húsába, s ezzel vérét is ontja. Ha mindez nem elég ahhoz, hogy erős csuklóm szabaddá váljon, rárúgok pár erőset a térdére is, hiszen ez az egyik erősségem, a rúgás, és ezzel akár harcképtelenné is lehet tenni valakit, bár kérdés, hogy Zaine mennyire kemény legény. Tisztában vagyok vele, hogy kell kiszabadulnom az ilyesmi szorításokból, de mikor már pálcám is a kezemben van, Zaine is az övéhez nyúl, és eldarál valami varázsigét, ami csak akkor fedi fel előttem magát, amikor pálcám kirepül a kezemből, és egy kicsit oldalra is billenek, de ezt rögtön kihasználom, hisz egy oldalmozdulattal kifeszítem a csuklómat a kezéből. Rögtön oldalra mozdítom a fejem, hogy a fülét is betaláljam, ezzel okozva éles fájdalmat, és a lendülettel a jobbommal meg is ütöm erőteljesen, méghozzá ott valahol, ahol a kés is célt talált. Ez mind eléggé legyengítheti, így ismét nyerek két másodpercet, hogy felkapjam a pálcám a földről, mi nem repült túl messze, és támadásba lendülök.*
- Relaxo! *Ejtem is ki gyorsan a varázsigét, minek hatására őt betalálják a szikrák, és szépen meg is bénul. Nem szoktam kegyetlen lenni, de ő kihúzta a gyufát, és ez megtorlást érdemel, ha törik, ha szakad! Kinyírni persze nem fogom, csak néhány kellemetlen órát tölthet majd a gyógyítónál. Szegény gyerek, mindjárt megsajnálom...ja, mégse.*
- Úgy érted, beszélek? *Kúszik gúnyos vigyor a képemre, mert most bizony ő fog meghallgatni engem, nem pedig én őt, az időleges bénulásnak köszönhetően, de hogy minden sunyiságot derékba törjek, intézkedek még egy kicsit a biztonságom érdekében.*
- Incarcerandus! *Azért van értelme a könyvtárban töltött időnek, hisz jó pár igét megtanul ott az ember, amit ilyenkor fel lehet használni, így Zaine megkötözötten hever, ha minden igaz, szóval nyugodtan odaléphetek, kihúzhatom a késem, ha korábban ténylegesen betalált, és pálcájától is megfoszthatom.*
- Te tényleg erre vered? *Virítom elé a pálcáját, fejemet rázva, miközben lehajolok elé, közben pedig késem a helyére kerül, és a hajamba túrok egy gonoszabb mosollyal az arcomon, minek hála kihullik néhány hajszálam. Milyen kár, de nagyobb kár éri most őt, ugyanis láthatja, hogy pálcája egy határozott mozdulattal a térdemhez csapódik, és így reccsen meg, majd törik teljesen ketté. Időközben talán a bénítás is lejár, és megtud szólalni, mert jókat tudok röhögni a méregzsák durcaságán.*