Árnyak folyosója

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-07-27, 11:31 pm

*Nem késlekedem, hanem teljesen időben érkezem, így szépen kisétálok a klubhelyiségből, famulusom pedig mögöttem lépked és már láthatjuk is a cruoris ház folyosóján az exos diákot, elegánsan és virággal, tehát ez teljesen pozitív, ezek szerint értékel engem, különben nem fáradt volna ilyesmivel. Ahogy kezem után nyúl, úgy engedem is neki, hogy egy csókot leheljen mancsomra és bár máshogy is köszönteném, nem tudom, hogy mennyire lenne az most helyénvaló. Ezek szerint ital nélkül én is félénkebb lettem? Ahj, ez annyira nem vall rám, na de végül vertigo is megszólal és amikor választ kap, csak biccent egyet, de mást nem óhajt közölni a sráccal, én pedig lágyan végigsimítok a szépség buksiján és csak ez után veszem át a virágot.*
- Köszönöm, nagyon figyelmes vagy. Viszont mivel a mai nap még valószínűleg hosszú lesz... *enyhe célzás, így ez után a jaguárhoz fordulok.* - Te most vidd be szépen a szobába és intézd el, hogy ne legyen baja. Majd jövök. *mosolyodom el és az állat fogai közé is veszi a növényt, bár nem örül ennek, de megteszi, amit kérek. Vinném én magammal is, de nem szeretném, ha baja esne, így ez után fordulok vissza a másik felé és jön is már a következő bók.*
- Persze, hogy szabad. Látom, hogy te se panaszkodhatsz, nagyon jól festesz, összeillünk. *mondom is kedvesen és ahogy rákérdez arra, hogy merre is megyünk, csak táskámhoz nyúlok, kinyitom és szépen elő is veszek belőle egy hófehér színű tollat, amit a fiú felé is nyújtok.*
- Úgy gondoltam, hogy legyen a mai nap különleges. Mondd el, hogy hova szeretnél menni és utána oda viszlek, ma csináltam a zsupszkulcsot, ne félj, értek hozzá. *cruos vagyok és az ereklyetan házam tárgya, tehát szégyen is lenne, hogyha nem tudnék elkészíteni egy ilyen tárgyat, amely bár léleksebbel járt, mostanra már teljesen jól vagyok. Hogyha a fiú esetleg választ, akkor ez után gondolatban már rá is koncentrálok a célra és ott is leszünk, ahol szeretné.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-07-28, 11:13 pm

*Tényleg nincs most sok humorom ehhez az egész helyzethez, de nem leszek olyan tapló, hogy majd itt hagyjam szerencsétlen csajt a folyosón, tehát egyértelműen elé sétálok, bár nem mondhatnám úgy, hogy teljes feketeségemben, hála a hófehér felsőmnek ugyebár. *
- Úgyszintén, Prim. *biccentek is felé a bemutatkozásom után, kezét is megrázom kissé, de nem fogom túl sokáig, hanem inkább megindulunk, így irány a déli torony, de közben azért némi információmorzsát is elejtek a lánynak, ki remélhetőleg figyel is rám, de ha nem, akkor majd felfedezi magától a környéket, nekem is ment annak idején és élveztem is, főleg, amikor mással találkoztam, aki esetleg segített. Régi szép emlékek, meg is mosolyogtatnak.*
- Persze, hogy voltam, hiszen itt van a szomszédban. *bólintok is rá, de arcomon a kedves mosoly továbbra is ott marad, ugyanis nincs kedvem bunkózni, nem is vagyok az, csak ha morgós, rossz kedvem van, de most nincs ilyen.*
- Hogy mi? Aotemicsoda? Szóval nem, nem tudtam, de érdekesen hangzik. Csak nem szereted a történelmet? *kérdezek is rá érdeklődve, mivel ha valaki ilyen dolgokról mesél nekem, akkor egyértelműen erre tudok következtetni. A lépcsőzésünk idő közben már folyik, tehát nemsokára az Árnyak folyosójára is megérkezünk, ahol fáklyák szegélyezik utunkat, de én nem állok ám meg.*
- A felvételi leveledből elvileg tudod, de ha mégsem, akkor most elmondom, hogy a házunk magisztere Sideris Valbraith. Az exortus házat Lucius Benedict Fenris irányítja, az Inflatusét pedig Demien Cornwlade. Elsőben viszont csak a mi magiszterünkkel fogsz megismerkedni, a többi órát ugyanis tanársegédek tanítják. *tartok is egy kis szünetet, de ezek az információk remélhetőleg már érdekesek lesznek Prim számára. Egy picit lassítok, majd egy kérdés is megfogalmazódik bennem.*
- Tudod, hogy milyen tárgyaid lesznek elsőben? *ha a válasz igen, csak akkor teszem fel a másik kérdésem is.* - És melyik érdekel a legjobban? *vannak, akik jól értesültek, de akadnak olyanok is, akik egy picit sem, tehát még most elkerülném azt, hogy a szobájában kelljen kibogarásznia az órarendjét.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-07-28, 11:29 pm

*Nagyon jól elvagyok a nézelődéssel, hiszen sosem jártam még itt, sőt, szerintem még csak kastélyban sem voltam soha. Azt hiszem, de nem emlékszem, tehát lehet, hogy mégis jártam. Olyan szélesek a folyosók, és kevés fényt ad a fáklya, mondjuk ez nem zavar. Szeretem a sötétet, most még bele is olvadnék, ha nem lenne nálam ennyi cucc, meg Daphne. De így legalább nem egyedül bóklászom órákon keresztül.*
- Szép hely. Én szeretem. Aotearoa. Maorik voltak az őslakosok, és ők így hívták. *Ismétlem meg újra, majd egy kis nevetés kíséretében megrázom a fejem.*
- Nem, nem különösebben, de nagyon könnyen tanulok. Általában megjegyzem, amit olvasok. *Néha nem örülök neki, de máskor nagyon jól jön.*
- Amúgy ott lakom, akkor már tudjam, nem? Az ember tudjon mesélni a hazájáról. *Vonok vállat, egyértelműnek tartom. Annak ellenére, hogy igazából nem Új-Zélandon születtem, nem is ott lakom. Apa utálatos felesége, az lakik Új-Zélandon. Már csak a gondolatától is kiráz a hideg. Már a nőétől, a hely maga szép, szeretek ott lenni, legalább is nyaralni.*
- Akkor nagyjából elég egy nevet megjegyeznem. *Bólint, de azért elraktározza a többi nevet is az agya egy fiókjában, hogy ha esetleg kell, kéznél legyenek.*
- Nem nagyon volt időm áttanulmányozni, úgyhogy elmondhatnád, ha nem gond. Persze, gondolom már ezerszer elismételted, de... én még nem hallottam. *Tárom szét a karom, ha megtenné, hogy elmondja, jó lenne. Nem szeretnék már az első héten bajba kerülni, bár ki tudja, esélyes, hogy így is az lesz a vége.
Baktatok a lány mellett a lépcsőkön és folyosókon, magam után lebegtetve a bőröndjeimet.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-07-29, 8:27 pm

*Feladatomhoz híven ballagok lefelé a lépcsőn rendhagyó módon, hogy életem második felkísérendő diákja elé siessek. "Siessek". Őszintén szólva mogorva hangulatomat tükrözi öltözékem és magatartásom, ez első pillantásra meglátszik rajtam, de ha magiszterem kér tőlem valamit, nem tagadhatom meg. Tehát már rá is kiáltok az újoncra mikor megpillantom a lépcső tetején, és egy kis furcsa mosolyt eresztek meg, de leginkább magamban ahogyan mozdulatát látom. Ezek szerint tervem beválik. Még inkább meglepődöm, mikor megszólít, és öblösen fel is nevetek, de csillogó tekintetem elárulja, hogy sikerül felvidítania egy kicsit, ami jó pont. Akár el is árulhatnám, hogy egyszerű diák volnék, de nem volna értelme, szeretnék még egy kicsit szórakozni vele.*
- Da, ublyudok ja ne znayu. *morgom oroszul, ami nagyjából annyit tesz, hogy tudok róla, hogyan hívnak. Más fajta viselkedést várnék egy ide kerülőtől, de az iskola vagy megtöri, vagy megerősíti. Talán segédkeznem kéne...* - Elmaradt a tisztelges! *szólok rá erélyesen.* - Az ember azt hinne, hogy az ujonc tudja, nem a sentinel tiszteleg elöre! *dobbanok egyet a bakanccsal, míg kezem is hátulra kerül, hogy ott kulcsoljam össze. Imádom a katonaságot, az orosz hadsereg nagyságához semmi nem fogható, ezért mivel rajongok a harcért, háborúkért és szolgálatért akár család, akár katonai szinten, egész jól játszhatom szerepemet. Elvégre mindent imádok, ami országom nagyságához köthető.*
- Aham, ez mar valami. *billentem félre a fejemet, mikor csomagja kerül szóba, de származására csak biccentek egyet. Az olasz maffia híres, ezért kedvelem a hazáját, mivel kapcsolatban is áll az én hőn szeretett orosz maffiámmal. Kizárólag ezért nem teszek megjegyzést. Elindulok tehát katonásan dörömbölve lábammal felfelé, és reménykedem, hogy a másik is követ.*
- Mit tud az iskolarol ujonc? *kérdezem rá se nézve, de természetesen, hogy ne csak ő beszéljen, már gondolkodom is magamban, hogy mit közölhetnék vele, ami érdemi információ, és kötelező elmondani. Van pár.*
- Mint latja, az iskolanak negy tornya van. Az Eszakiban a magiszterek talalhatoak, azt csak akkor keresse fel, ha komoly indoka van. A Keletiben talalhato az Exortus haz, tovabba a Nyugatiban az Inflatus haz, es vegül a mi dicsö hazunk a Cruoris talalhato a Deliben. *adom is az adatokat szépen sorjában, majd menetelés közben vigyorodom el. Nagyon megy ma ez nekem, úgy hiszem ennél jobb beosztásom egy ideig nem lesz, tehát a kedvem is magasba szökik. Ilyenkor nagy a tűrőképességem.*
- Na, melyik a legjobb haz? *csattanok fel hirtelen hangosan, meg is torpanva, visszafordulva a másik felé, és számon kérő tekintettel várom a válaszát. Ha van egy kis esze, rögtön megadja amit hallani akarok... Azonban nem állhatunk meg, tehát tovább is indulok, s remélhetőleg követ.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-07-29, 9:08 pm

*Kicsit még fürkészem az arcát, megpróbálok a szeme mélyére nézni, meglátni azt, ami nem látszik. Ezt direkt csinálja. Nem hiszem, hogy akárkivel is ilyen legyen. Vagyis... remélem, hogy így van, mindenesetre nem esik nehezemre válaszolni neki, bár egy kicsit megrémít. De én nem félek... egy Montedoro sohasem fél.*
~Mit motyog ez?~ *Mormog valamit oroszul, de nem értek egy szót se. Ha elfelejt a nyelvünkön beszélni és oroszul fog makogni nekem, én biztosan elmenekülök innen. De még hogy tisztelegni? Tudtommal ez egy feketemágus képző, nem orosz kiképző tábor, de hát most nem én diktálom a szabályokat.*
- Elnézést uram! *És máris vigyázban állok tisztelegve előtte. A kedvére teszek, így hátha elkerülök némi konfliktust a közeljövőben vele. Hozom a bőröndömet, ez láthatólag tetszik neki és már indulunk is a házunkhoz vezető úton. Kicsit kellemetlenül érzem magam, melegebb fogadtatásra számítottam, de hát ez nem kívánságműsör. Érzem, hogy ez egy különös út lesz innentől a toronyig.*
- Nem mindent tudok az iskoláról uram. Csak olvastam róla egy könyvben, de még úgy hiszem van mit megismernem. *Remélem elégedett a válaszommal, de nem tudom meg a véleményét, mert ő is el kezd mesélni. Nem is tudtam, hogy minden háznak külön tornya van, a miénk a déliben. Akkor jobb lesz, ha megjegyzem az utat, mert Aristarkh nem lesz itt mindig, hogy kísérgessen. Egy sötét kis folyosón haladok vele, nem is tudom mit mondhatnék neki. Kissé kínos ez nekem. Majd hirtelen, elmélkedésemből kizökkentve rám hozza a frászt...*
- Igen uram, a Cuoris ház a legjobb uram!!! *A fene baja van ennek a fickónak, élvezi, hogy szórakozhat velem. Én meg miért ijedek meg ennyire. Bátorság Ezio, bátorság! Arra gondolok, hogyha ezt túlélem, talán növök valamennyit a szemében. Ez némi erőt ad... Most már éber vagyok, minden mozdulatát figyelem. Az első találkozást nem szúrhatom el.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-08-23, 3:00 pm

* Az új diák fogadása ma az én dolgom lesz, így többnyire seperc alatt szedem össze magam, s nemsokkal később már teljes harci díszben érkezem a különös hacukába öltözött leányzó elé. Nem szemétkedésnek szánom a beszólást, egyszerűen csak így jön, s na jó, talán egy cseppet bunkó is stílusom, de majd meglátja, alapjában véve normális srác vagyok, kivéve, mikor túlteng bennem a hülyeség. Most is ez történik, és hát persze, nem reagál semmit a leányzó, miért is tenné? Azért szerencsémre a neve még stimmel, és a kézfogás is megtörténik, ennyire nem taszítja máris jellemem. *
- Én is örülök. * biccentek még mosolyogva egyet, ennyi belefér, de kezem nem maradhat nála egész nap, így inkább indulásra ösztönzöm a szótlan szépséget, és még egy kis segítséget is felajánlok neki, de ahogy látom, megy ez egyedül is. *
- Oké, ahogy gondolod. Pedig a mai nap azon kevesek egyike, amikor még a lovagiasságot sem felejtettem az ágyban. * vonom meg vállam vigyorogva, de ha így jobban érzi magát, én nem erőltetek semmit, akkor így fogunk elindulni felfelé. S ahogy hallom, nem nagyon ismeri még azt, ami itt várja, tehát akkor gyorsan szedve össze gondolataim kezdek máris monológba a dolgokat illetően. *
- Nos, a magiszterünk Sideris Valbraith, a házunk a Cruoris, a torony, amerre megyünk, az pedig a Déli főtorony, bár talán az első két infoval tisztában voltál eddig is. Még két ház van, az Exortus a Keleti-, és az Inflatus a Nyugati főtoronyban, az utolsó pedig a magisztereké, tehát ha valami gondod van, az Északi toronyban találod meg őket, Ms. Valbraith-el együtt. * kezdem pár általános dologgal, miközben mutatom is az utat természetesen, így hagyjuk magunk mögött az aulát, ahová érkezett az imént, valamint az emeleteket is szépen lassan. *
- A magiszterünket meg fogod ismerni elég hamar, az egyik órádat ő tartja elsőben, de a többit tanársegédek, szóval a magiszter urakhoz csak a későbbiekben lesz szerencséd, vagy esetleg ha be kell mégis ugraniuk a ts-ek helyére valami oknál fogva. Egyébként erre megyünk, ez már mindjárt az Árnyak folyosója. * nézek is szét az egyik lépcsősor tetején, s mutatok is a megfelelő irányba, de hogy ne csak én közöljem vele a száraz tényeket, őt is megpróbálom szóra bírni. *
- Azt nem kérdezem meg, hogy merről érkeztél, viszont ez a szerelés, ez nálad mindennapos? Netán kötelező? És hogy-hogy a Mysterio? * pillantok hófehérre dekorált pofijára, miközben már fel is értünk egyébként a toronyba, tehát ténylegesen az Árnyak folyosóján haladunk, de ennek ismertetése még várhat egy picit, nem sietünk sehová. *

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-08-23, 3:35 pm

*Egyáltalán nem tartja taszítónak Axelt. Igazából látja, hogy szimpatikus, kedves fiú. Csak hát éppen az ő stílusa meg ilyen. Kissé rideg. Pont ezért burkolózik szótlanságba és szintén ez az oka annak, hogy nem fogadja el a segítséget. Hiszen ha még saját fizikai erejére lenne hagyatva, akkor esetleg elfogadná egy erős férfi segítségét, de a hagyományos módon talán még a fiúnak is meggyűlne a baja a hatalmas csomaggal. Viszont mivel az egész csak egy pálcaintés csupán a gesztusért nem érdemes hagynia magát.*
- Ez nekem ugyanúgy nem fáradság, ahogy neked sem. *mondja, csöndesen, de húsba vágóan őszintén. Azt mondják, a japánok sosem mondanak olyat, amivel megbánthatják a másikat. Hát az apró termetű lány nem ilyen. Csöndesen és lehajtott fejjel, de kimondja, amit gondol. hagyja, hogy Axel ismertesse az iskolát nagy vonalakban.*
~Sideris Valbraith.~ *ismétli magában a magiszter nevét. Bizony meggyűlik a baja a furcsa hangzású, jelentés nélküli nyugati nevekkel. Tágra nyitja fekete szemeit, mintha ezzel a fülén beáramló információmennyiséget is tudná növelni. Magában ismétel és jegyez. Minden apró részlet fontos.*
~Tehát a Déli főtorony, árnyak folyosója. Szép, hangzatos nevek.~ *folytatja képzeletbeli jegyzeteit. Közben sűrűn bólogat. Kísérője kérdésére halványan elmosolyodik.*
- A ruha mindennapos. A smink csak az első benyomás teljességéért van. nem, nem kötelező, csak egy szokás, egy stílus. *magyarázza mosolygós hangon. Végül elérte célját a megjelenésével. Felhívta rá a figyelmet, hogy ő valahogy, valamilyen formában más.*
- Miért ne a Mysterio? Otthon nem tanítanak ilyen típusú mágiát. A rokonaim küldtek ide. * A válasz egyszerű és tömör, bár kissé semmitmondó. Narumi nem is akar ennél többet elárulni. Nem fog a családjáról, vagy a terveiről mesélni. Összefoglalva egyszerűen nem engedi be Axelt a maszkja mögé. Közben a padlót, a falakat vizsgálja. Mindent alaposan megnéz, mindenben gyönyörködik egy kicsit. Inkább udvariasságból, mint kíváncsiságból vissza is kérdez.*
- Te honnan jöttél? És miért pont ide? * Szája mosolyog, szeme csillog. maga a megtestesült kíváncsiság, de egy jó emberismerőnek feltűnhet, hogy valami nincs rendben. Van benne egy zavaró kettősség, vagy túl kedves, vagy rettentően nyers. A kis színésznő igen gyakran kiesik a szerepéből.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-10-13, 8:48 pm

//NRT - Lucius és Lis - 2012.10.13.//

*Lucius a mai napját is a szokásaihoz híven töltötte, legalábbis eddig. Ugyanis mára beszélt meg találkozót Lissel, hiszen két napja volt a lány születésnapja s ideje felköszönteni. Mivel Lis nem volt itthon 11.-én, így ma kerít sort erre. Épp ezért rendbe rakta magát, -még a hajával is megpróbált valamit kezdeni-, s hamarost a találkozó megbeszélt helyére ment. A folyosó praktikus, hiszen így gyakorlatilag Lis elé tud menni. Mily' meglepő, hogy ma is fekete a gúnyája, ám elegánsabbak a ruhadarabok. Fekete bőr cipő, öltönynadrág, alkalmi ing hozzá pedig vörös nyakkendő. Karjára vetette még fekete térdig érő szövet kabátját is, ha netán sor kerülne arra, hogy kimennek az épületből. Természetesen a rózsacsokor se maradhat el, azt tartja másik kezében. Ily módon felfegyverkezve ment szépen a megbeszélt folyosószakaszra, a Cruoris bejárata elé, pár perccel hamarabb érkezve a megbeszéltnél, mert a pontosság a királyok udvariassága. Várakozással tekint az estére, hiszen izgul, hogy tetszeni fog-e a lánynak az ajándéka, meg milyen estéjük lesz. Arról nem is beszélve, hogy már jó ideje nem találkoztak.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-10-13, 9:43 pm

//NRT: Lucius és Lis - 2012.10.13.//

*Sajnos kissé késett a találkozásunk időpontja, de a család az első, így velük töltöttem a születésnapomat és az utána lévő napom nagy részét is, tehát ma jött el az a pillanat, hogy Luciussal is találkozzam. Tisztában vagyok vele, hogy Scott nem örülne a dolognak, de most nem tud érdekelni szeretett testvérem véleménye, én se szólok bele a dolgaiba. Régen megpróbáltam, nem hallgatott rám, szóval kvittek vagyunk, úgy hiszem. A lényeg viszont az, hogy szép szeretnék lenni, ha már Lucius így emlékszik a születésnapomra, mivel a fiút ismerve biztos vagyok benne, hogy készül valamire. Vörös tincseimet tehát szépen begöndörítettem ismételten, ezüstös szemeimet pedig elegánsan kisminkeltem, hogy passzoljon az összképbe, amely szintén nem nevezhető hétköznapinak, ugyanis egy csinos, térdig érő fekete szoknya van rajtam, lábaimon hosszú, fekete, magassarkú csizma, mely finom, drága bőrből készült, felül pedig egy vörös színű blúz található, nyakamban ezüst színű sál és a hűvös idő miatt pedig még egy derékig érő szövetkabátot is vettem magamra. A vállamra kerül táskám, melybe a pálcám, pénz és egyéb női dolgok találhatóak és miután úgy érzem, hogy megfelelek, kedves famulusomra tekintek.*
- Nem kell aggódnod, minden rendben lesz, ahogy eddig is. Na majd jövök. *simítok végig buksiján, mire csak morog valamit a bajsza alatt, de ez után már nem is figyelek rá, hanem csak elhagyom a Markazit hálót, így lépek lefelé a klubhelyiségbe, ahol még köszönök a bent lévő diákoknak és ez után már a folyosón is vagyok. *
~ Biztos itt van már. ~ *körbe is nézek a fáklyákkal szegélyezett csodálatos helyen és hamar ki is szúrom a fiút, igen csak elegánsan, ahogy még soha nem láttam. Kissé meglepődöm, de nem lassítok, csak kitartóan tartok felé és fekete csizmám talpa csak úgy kopog, jelezve, hogy közlekedem. A rózsacsokor sem kerüli ám el figyelmem, így mosolyodom el annak láttán is, majd ahogy a fiú közvetlen közelébe érek, végre meg is szólalok.*
- Szia szépfiú! *és nem is vagyok rest közelebb menni hozzá, kis kezeimmel átölelem derekát - már ha engedi -, és szemeimet lehunyva egy lágy, kellemes csókot is lehelek puha ajkaira és csak ez után nézek bele szép szemeibe.*
- Jó látni! *és tekintetem tovább vándorol, egészen a virágcsokorig, majd vissza a másikra. Igen, sejtem, hogy én kaptam, de nem illik erre rákérdezni, így egy lépést hátrálok, tért adva a másiknak, majd türelmesen várok, tehát engedem megszólalni őt is.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-10-13, 10:19 pm

//NRT - Lucius és Lis - 2012.10.13.//

*A mai nap különleges Lucius számára, hiszen Lis-t fogja születésnapja alkalmából felköszönteni. Éppenséggel igyekezett magát rendbe szedni, meg jól megjelenni, ez öltözékének magyarázata. Egyébként sem szokott szakadtan járni s meg is kapta már egy-két perszónától, hogy randira öltözött, de most tényleg ez történt. Persze ez nem jelenti azt, hogy pálcája és tőre ne lenne nála, mert az állandó tartozék. Nem kell sokat várakoznia, hogy Lis feltűnjön, amit egy sugárzó mosollyal nyugtáz.*
~Lélegzet elállítóbb, mint ahogy emlékeztem. Hogy lehetek ennyire szerencsés?~ *fut át az agyán, amíg a lány oda nem ér hozzá, akkor köszöntik, amit természetesen viszonoz.*
-Szia édes! *és viszonozza az ölelést, persze azzal a kezével, amelyik nincs tele semmivel. A kellemes csók is viszonzásra talál s Lucius tagjaiban szétárad az érzés,rájön, hogy hiányzott neki a lány s a közelében érzi igazán jól magát. De itt nem áll meg az idő, mert megy tovább a cselekmény.*
-Nekem is téged. És hozzá kell tennem, hogy amikor az imént megpillantottalak, még lélegezni is elfelejtettem, olyan gyönyörű vagy. *válaszával sikerül a lélegzetelállító kifejezést kacifántosan körülírnia, de egyszerűen megzavarja, -persze jó értelemben-, Lis az elméjét. De azért annyira észnél van, hogy a virágot átadja.*
-Bár nem olyan szépek mint te, azért mégis fogadd szeretettel. *de ezzel még nem állt meg, mert ha a virágoktól megszabadult, akkor folytatódik ám az ajándékozás.*
-És még van egy apróság, amit nem mertem a bagolyra bízni... *s előkerül egy kis sárga dobozka, vélhetően ékszeré. Átadja azt is. Lánynak mit is vehetne? Sajnos még annyi időt nem töltöttek együtt, hogy valami olyannyira személyeset vegyen, de így is igyekezett és férfiúi létét meghazudtolva keresgélt lázasan az ékszerek között, nem létező esztétikai képességét segítségül hívva. De csak sikerült egy kínlódós válogatás árán a megfelelő darabot kiválasztani, így Lis ha kibontja a csomagot, akkor egy fülbevalót talál benne. Lucius kicsit félve, enyhén pirulva tekint a lányra.*
~Vajon mit fog hozzászólni?~ *ismételgeti magában a kérdést. Ez a kínos várakozás mindig a legidegőrlőbb.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-10-13, 10:41 pm

//NRT: Lucius és Lis - 2012.10.13.//

*Szeretnék tetszeni neki, ezért is igyekszem olyan szép lenni, mint ahogy szoktam, sőt, még talán annál is szebb és természetesen a kellemes, édeskés parfüm illat se maradhat el, így bár nem erősen, de mégis érezhető lesz bőrömön ez a kellemes illatfelhő. Így érkezem hát meg a folyosóra, ahol már észre is veszem a fiút, kit nem vagyok rest kellőképpen üdvözölni, így élvezve ki közelségét és mivel nem leszek visszautasítva, hát meg is csókolom őt, édesen, hosszan és hát igen, iszonyú jó érzés ismét a közelében lenni. Azt hiszem, hogy végre szerencsésnek mondhatom magam, mert egy olyan fiúval hozott össze a sors, aki megbecsül engem. Eddig mindig szerencsétlen voltam és el se hiszem, hogy azon az éjszakán ilyen jól sikerült választanom, mert ha nem tettem volna, talán most semmi se lenne kettőnk között, maximum csak ismerősök lennénk. Na de eltávolodom picikét a másiktól, így adva egy kis tért Luciusnak és ekkor hallom meg a csodás bókot, melybe sikeresen bele is pirulok. Régen mondtak nekem hasonlókat, de az tényleg annyira régen volt már, így újdonságként ér ez az egész.*
- Köszönöm, nagyon kedves vagy. *ismerem is be, mivel annyira furcsa, hogy ilyen velem valaki. Ez után kerül át kezembe a csokor, további szép szavak között, én pedig már meg is fogom azt, majd meg is szagolom azt, így érzem meg a virág illatát is, tehát jó fajta, nem pedig csak mű, ahogy szeretem.*
- Nagyon szépek ezek is, de nem kellett volna ám... *kezdek bele, de még előkerül ám valami, méghozzá egy sárga színű doboz, így egyik kezembe fogom a virágot, majd ügyeskedve veszem át a kicsinyke dobozt, amelyet nemsokára már ki is nyitok, nem várakoztatva meg magamat, ha már megkaptam és csak ez után látom meg benne a gyönyörű ékszert.*
- Hű... de szép. *apámon kívül még senkitől se kaptam fülbevalót, így nagyon is egyedi ajándéknak minősül ez, így fogom is meg az egyik darabot ujjaimmal, forgatom is meg, majd nézek fel a másik szemeibe.*
- Nagyon tetszik minden, köszönöm, hogy gondoltál rám! *ismét közelebb lépek és egy kis puszit lehelek puha ajkaira, majd ez után a doboz tetejét már vissza is csukom.*
- Mindjárt jövök, el ne vessz! *fordulok is sarkon hirtelen, majd vissza is viharzom a klubhelyiségbe, majd be a szobámba, ahol Vertigo kíváncsian emeli fel a fejét, hogy mit keresek itt, de amikor látja a virágot, már tudja, hogy vízbe akarom tenni, így lustán felkel és már hoz is nekem egy fekete vázát, amibe jöhet a víz egy gyors varázslat segítségével, majd bele a rózsák.*
- Szép ugye? *az állat csak bólogat párat, látszik, hogy kezd megbékélni Luciussal, ki igazán kedves velem, majd ez után mutatom meg a fülbevalókat is.*
- Nézd, mit kaptam még. *a famulus megszaglássza picikét az ékszert, én pedig addig kiveszem a fülemből a benne lévőket és hamar ki is cserélem az ajándékkal, majd megsimizem újból famulusom és már itt se vagyok, tehát már Luciushoz is sietek, ki már láthatja is a vörös tincsek rejtekében az ajándékát.*
- Nem tudom, hogy hova szeretnél menni, de gondoltam a virágot nem viszem magammal, hanem vízbe teszem. És akkor már ezt is feltettem, hogy áll? *kérdezek is rá kíváncsian, majd ha megkapom a választ, csak visszamegyek a másikhoz, kezemet pedig kezébe helyezem, ujjaimmal pedig át is kulcsolom Lucius ujjait.*
- Merre szeretnél menni? *kérdezek is rá, hiszen érdekelne az, hogy tervezett-e még valamit vagy improvizálunk. Nem bánom, ha az utóbbi lesz, a lényeg az, hogy együtt legyünk ismét egy kis ideig.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-10-14, 10:11 pm

//NRT: Lucius és Lis - 2012.10.13.//

*Nem kell sokat várakoznia Luciusnak, hogy Lis megjelenjen.Mindketten elég pontosak. Lucius előbb is érkezett pont ezért. De semmivé foszlik az addigi idő emléke, amikor meglátja List közeledni. A lány igen kitett magáért, és az amúgy is szép leányzó így még nagyobb hatást ér el a srácnál. Megfelelően üdvözlik egymást és Lucius újfent Lis bűvkörébe kerül. Ezt egy-két bókkal ki is fejezi, majd átadja a csokrot, amit hozott.*
-De bizony, kellett. *válaszol mosolyogva s jön a következő, a valódi ajándék, a virág, meg a levélhez mellékelt desszert csupán a körítés volt ehhez. Szereti megadni a módját, ha már lehetősége van és úgy érzi, hogy a lány teljesen megérdemli az ilyetén figyelmet. De a dobozka átadásával pattanásig feszül Lucius, mert igen csak kíváncsi arra, hogy milyen hatással lesz az ajándék a másikra, tetszik-e majd a lánynak, vagy nem sikerült eltalálnia, hogy mi az, ami megfelel Lis ízlésének. De amikor Lis a szemeibe néz, újfent elmosolyodik s kicsit vörösödik az arca. Kifejezetten szerencsésnek érzi magát, hogy ebben is sikere volt.*
-Nem is tudom, hogy nem lehet rád gondolni, legalábbis nekem nem megy, igen csak megbűvöltél. *sikerül újabb kacifántosságot mondania, ami picit vicces is és ide illő, hiszen csak boszorkány a leányzó.*
-Rendben! *ennyit tud arra mondani, hogy el ne vesszen, mert már a lány tova is libben s Lucius még pár percre magára marad a csendes folyosón, hogy a bámész semmittevésnek adja át magát. Közben szórakozottan babrál a kabát egyik gombjával, meg néha a haján is igazít, ez már bevett pótcselekvés nála. De most sem kell sokat várnia, Lis hamarosan megjelenik, fülében az ajándékkal.*
-Bölcs gondolat volt és remekül áll. Igazán örülök, hogy ennyire tetszik, hogy egyből felvetted. *ennyiben merül ki nála a válaszadás, s Lis közelebb is megy hozzá és megfogják egymás kezét.*
-Mivel neked volt születésnapod, ezért azt csinálunk, amit csak szeretnél. Rendelkezhetsz velem. *kacsint egyet játékosan. Neki a fő, hogy együtt legyenek, boldogan tesz bármit, amit a lány csak szeretne.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-10-14, 10:24 pm

//NRT: Lucius és Lis - 2012.10.13.//

*A találkozóra elég régóta készülök, mivel szeretnék szép lenni, talán szebb is, mint szoktam, ugyanis mégis csak a születésnapom a fő oka annak, hogy most összefutunk, az pedig egy olyan alkalom, amely szépséget érdemel. Amikor kész vagyok, meg is indulok a találkozóhelyre, mely az Árnyak folyosója jelen pillanatban és szerencsére csalódnom sem kell, Lucius már ott vár, méghozzá kezében virággal, na meg egy kabáttal is, így gondolom felkészül arra, hogy elmenjünk valamerre. Én se a kastély falain belül szeretnék most kóborolni, de erre rátérünk majd később, először is üdvözölni szeretném egy kellemes csókkal és csak ez után távolodom el tőle annyira, hogy kezeimbe kerülhessenek az ajándékok, tehát a virágcsokor, majd pedig a fülbevaló is, amelyet még eddig nem kaptam egy fiútól se. Tetszik, ez látszik is rajtam, így kellőképpen meg is köszönöm mindezt a fiúnak és természetesen szerényre veszem a dolgokat.*
- Csak tudnám, hogy sikerült. Elég helyes vagy, bizonyára sorban állnak a lányok nálad. *valahol belül így is érzem, de szerintem botor dolog lenne lecserélnie. Együtt vagyunk egyáltalán? Még mindig nem tudom erre a választ, de majd talán egyszer kiderül. Viszont nem virággal a kezemben szeretnék mászkálni, így egy kis türelmet kérek tőle, amíg visszasietek a Markazit hálóba, hogy a virágot vízbe tehessem, a fülbevalót pedig a füleimbe, majd egy kis mutogatás következik a famulusomnak és csak ez után indulok vissza hozzá. Nem váratom ám meg sokáig, így mutatom is meg neki az ajándékát, melyet már magamon is viselek és ahogy hallom, tényleg illik hozzám. Csinos is vagyok jelenleg, tehát bizonyára passzol az összképhez. *
- Köszi és szerintem így illik. De egyébként is tetszik, jó az ízlésed! *kacsintok is rá, majd kezébe helyezem kicsinyke kezem és ez után kérdezek csak rá az este további részeire. Ahogy hallom, én döntök, így nem is kell sokáig gondolkodnom, mert már tudom is, hogy hova szeretnék menni.*
- Mivel nem vacsoráztam, mi lenne, ha lenéznénk a mystrali étterembe? Szerintem jó hely és akkor vacsorázhatnánk együtt, már ha te is éhes vagy. *külföldön is elmehetnénk valahova enni, de nekem Seol szigete is megfelel, szóval nekem tényleg mindegy, a lényeg, hogy ismét együtt legyünk egy kicsikét, hiszen hiányzott nekem. A fiútól függ tehát, hogy merre indulunk, de az biztos, hogy a déli tornyot elhagyjuk, aztán vagy a révészhez megyünk, vagy máshová... nemsokára kiderül.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-11-02, 10:18 pm

//NRT - Mathis és Narumi - 2012.11.02//

*A furcsa japán kislány még mindig kissé kábán, de korántsem üres elmével indul a Déli Főtorony felé. Feje kissé lehajtva, puha léptei kevésbé határozottak. Fáradt és aludni szeretne, de közben az előbbi beszélgetés után egy kedves arcra vágyik, néhány kedves szóra. Miközben ez szép lassan megfogalmazódik benne elborzad magán.*
~Ostoba vagyok. Akármennyire próbálkozom, még mindig az érzelmeim irányítanak.~ *állapítja meg és eközben arcán kétségbeesett grimasz jelenik meg. Körülnéz, jár-e rajta kívül valaki a folyosón, de nem lát senkit. A biztonság kedvéért mégis visszarendezi arcát abba a merev, kifejezéstelen állapotba, melyet még a tükörben is szeret látni. Eközben kissé kilép és lába beleakad hosszú ruhája szegélyébe. A hófehér yukata gonosz módon tekeri körbe és rántja a földre. Kezei nem lendülnek elég gyorsan és feje koppan a padlón. Gyorsan felül és egy kissé szédülve dörzsölgeti a sérült foltot halántéka felett.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-11-02, 10:38 pm

//NRT - Narumi és Mathis - 2012.11.02.//

* Egyedül kecmergek most ki szobámból, nem vágyom másra, mint egy kiadós vacsorára. Szeretek tanulni, van mit pótolnom a másod évből, viszont annyira, de annyira megvisel most ez a hajtás, hogy egyedül kell lennem, vagy legalábbis szobán kívül, famulus nélkül. Kell a levegő, a dohos folyosók finom szaga, szerintem csak keringeni fogok idebent egy darabig, ha már magamhoz vettem némi ételt. Elég gyér most öltözékem is, semmi extra: lábaimon csupán csak egy pár fekete zokni, amikre egy edzőcipőt húztam. Farmer, felül egy szürke póló, izmaim szépen látszanak, melyekre vigyázok, bár azért túl sem edzem magam.. de kell annyi mozgás két fejezet átolvasása és begyakorlása között. Hajam persze kócos, s semmi nincs most nálam, így vágok át a klubhelyiségen, s lépek ki végül az árnyak folyosójára. Kissé megcsap a hűvösebb levegő, azért itt vannak nyitott ablakok is a folyosón, a klubhelyiség, na meg szobám pedig elég jól bemelegedett már, de most ez is jól esik. Mosolyra húzódik automatikusan szám, szemeimmel pedig pásztázva a folyosót mormolok magamban egy-két igét spontán, ismétlésként. Már fel sem tűnik, hogy ezt csinálom, egyik kezem, melyben a pálcát szoktam tartani, még mozog is hozzá, a pálcamozdulatot utánozva kicsiben, vagy épp a kézmozdulatot. Fanatikus vagyok.. ez van. Ám ahogy így haladok előre, jókedvűen, s agyam is kezd kitisztulni, egy fehér kis emberkupac kerül elém a folyosó egy részén, én pedig pislogva, előbb lassítva a tempón, meglepetten, majd gyorsítva lépteimen sietek a földön ücsörgő leányzóhoz. *
- Narumi? Minden rendben? Elestél? * guggolok is le elé azonnal, fogalmam sincs, miért ülhet itt, de minden bizonnyal nem jókedvéből, ahhoz kicsit hideg van most itt. * - A homlokod.. * veszem észre a valószínűsíthetően frissen szerzett sebesülést, amely nem néz ki túl jól, így nem is érek hozzá, csupán csak kezeimet tartom felé, s a szép szempárba meredek. *
- Segítek felkelni, gyere. * ajánlom fel, s ha él vele, tudjuk, mi történik, de ha nem, akkor sem fogom ám itt hagyni szegényt. *

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-11-02, 11:20 pm

//NRT - Mathis és Narumi - 2012.11.02//

* Narumi a Trófeateremből tart éppen a klubhelyiség felé, amikor a folyosón belebotlik kedvenc ruhadarabjába. Feje nagyot koppan és mikor felkel a festéken is átütő piros folt jelenik meg rajta. Odanyúl és már érzi is ahogy lüktetve dagad homloka bal oldala. Gyorsan felül és apró, hideg kezeivel próbálja visszanyomni a duzzanatot. Egyszer csak egy ismerős hang üti meg a fülét. Kissé kótyagosan pillant fel és azonnal felismeri Mathist. .*
- Megvagyok. *mondja kifejezéstelen arccal. Megpróbál felállni. Nem szeretne az elesett kislány szerepében tündökölni. Rajta nem kell segíteni. Hogy teste cáfolja egy kicsit megszédül. Szemeit szorosan összeszorítja és kapaszkodót keres a levegőben. Bármi megfelelne, csak ne a fiú legyen az, makacsul kerüli az érintését. Mikor végre kinyitja szemét megereszt egy mosolyt a Mathis felé.*
- Nem kell így aggódni. Csak egy kicsit bevertem a fejem. *közli és már menne is tovább, amikor eszébe jut, hogy az előbb még valamiféle emberi kapcsolatra vágyott.*
~Később mindent megmagyaráz majd a bevert fejem.~ *bizonygatja magának. Miközben fel se fogja hogy éppen magát veri át.*
- Hogy vagy mostanában? *érdeklődik udvariasan. Ha ő ezt kérdezi az azt jelenti, hogy tényleg ez érdekli. Lép egyet a fiú felé és még illedelmes távolságban megáll vele szemben. Ahogy szokta, most is kerüli a tekintetét, de arca nagyságrendekkel több kedvességről árulkodik, mint mikor mással beszél. Ez a bizalom teli, halvány kis mosoly, csak Mathisnak jár.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-11-02, 11:34 pm

//NRT - Narumi és Mathis - 2012.11.02.//

* Ahogy a klubhelyiségből kiérek, meglehetősen szórakozottan haladok előre egy darabig, ám egy fura, nem vért jelenség zökkent ki saját kis világomból, amely nem más, mint egy bajba jutott hölgyemény. Elég hercegesen hangozhatott most ez, ugyanakkor én és a segítőkészség, valamint az empátia nagyon is egy húron pendülünk, s mivel ismerem is a jelen pillanatban nagyon is törékenynek tűnő teremtést, így még inkább fokozott a helyzet, s radarjaim is dupla annyira működnek, mint egyébként. Természetes, hogy szinte azonnal, ahogy meglátom, segítségére sietek, elé kerülve nyújtom máris kezeim irányába, s mérem fel külsejét. *
- Biztos? Csak mert bocs, de.. nagyon nem úgy nézel ki, mint aki "megvan". * idézem a röpke szócskát is, figyelgetve arca minden rezdülését. Fura ez a maszk, irtózatosan tetszik, nagyon különleges, de tényleg, most viszont iszonyatosan remek volna, ha nem lenne rajta, s láthatnám igazi mimikáját is. Kínosan kerüli a kontaktust, vagy legalábbis minimum igen büszke teremtés lehet, viszont ahogy kapadozik némi fogódzó után, láthatóan szédelegve, egy apró sóhajjal tolom közelebb kezemet, így bizony akár tetszik neki, akár nem, ráfog meleg kezemre, ujjaim pedig körül is fonják másik vékonyka csuklóját. *
- Azt látom.. kicsit. Gyere, lemegyünk a gyengélkedőre, vagy felkísérlek a szobádba. Nehogy nekem rosszul legyél! * dörmögöm orrom alá, szóval nem menekül, ha készen áll, s nem szédeleg már tovább, felsegítem a földről, s ha stabilnak érzi a talajt, bár elengedem, de nem távolodom el tőle teljesen. Kérdését már ebben a pózban hallom, tényleg erős egy leányzó ő, én pedig erre gyomrom korgása közepette el is mosolyodom, végül fejem is megcsóválom. *
- Unalmas az életem, mint mindig. Semmi izgalom, csak a jól bevált tanulás. Neked viszont pihenned kéne. Hogyan is estél el pontosan? * terelem vissza a szót máris őrá, én tényleg nem tudok semmi izgalmasat mondani, s ha jól gondolom, lesz még egy utam vele vagy le, vagy fel, de hogy melyik fog érvénybe lépni, majd ő eldönti. Nem fogom itt hagyni, mikor láthatóan rosszul fest. * - Jó csúnya lett a homlokod. * tekintek ismét a vörös dudorra, nagyon nem szép, rendesen be kellett vernie ahhoz, hogy így nézzen ki. Nagyobb esés lehetett, mint gondolta, vagy mint ahogyan be akarja nekem adni. *

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-11-03, 10:09 pm

//NRT - Mathis és Narumi - 2012.11.02//

*A minigésa épp az Árnyak folyósólyán siet a Cruoris klubhelyiségébe, amikor egy óvatlan pillanatban hasra esik a hagyományos hosszú ruhadarabban. Alaposan beüti a fejét, és közben nagyon reméli, hogy a környék ugyan olyan kihalt marad, mint amilyen volt. Ám ebben nagyon gyorsan csalódnia kell, mivel a következő pillanatban egy ismerős alak tűnik fel, Mathis. Kedveli a fiút, de most még neki sem tud örülni. Próbál úgy tenni, mint akivel semmi sem történt, de mikor feláll és megszédül akaratlanul is belekapaszkodik a srác kezébe, majd annak ujjai körülfogják apró, hűvös csuklóját. Nem hisz Naruminak, ami jogos. Ha a lányka belenézne szemébe valószínűleg szánná azért, amiért rá pazarolja aggodalmát, de a lány inkább a padló kőkockáit tanulmányozza.*
- Nem, nem kell. A klubhelyiségbe készültem. *mondja halvány mosollyal, miközben elengedi a srác kezét és hátralép egyet, remélve, hogy az is hasonlóképp tesz. Kerüli az embereket, nem néz a szemükbe és nem ér hozzájuk, ezzel védi magát, meg persze különc stílusával. Így egyszerre lehet feltűnő és láthatatlan. Épp elmenekülne, mikor eszébe jut, hogy beszélgetésre vágyik, így inkább a fiú hogyléte felől érdeklődik.
A válasz ugyanolyan semmitmondó, mint a kérdés. De azután Narumi szörnyű zavarba jön. Nem ismerné el soha, hogy figyelmetlen, vagy ügyetlen volt. ahhoz túlságosan fennhordja fehérre mázolt orrocskáját.*
- Megbotlottam. *mondja alig hallhatóan ismét a padlót figyelve, fejét úgy fordítja, hogy a fiú a lehető legkevésbé lássa sérülését, de még így sem kerülheti el a megjegyzést. Nem örül neki, kicsit mérges is lesz.*
~Persze, hogy nem szép! Ez egy pukli!~ *puffog magában de kifelé csak egy halk sóhaj hallik és a kifejezéstelen arc látszik.*
- Leülök odabent, velem jössz? *kérdezi hűvösen. Szívesen beszélgetne még a fiúval, kíváncsi rá. A kérdés csak az, hogy Mathis hagyja-e magát megismerni, ha Tanaka kisasszony ennyire elzárkózik.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-11-14, 11:09 pm

//NRT: Sharlotte és Sideris - 2012. 11. 11. (Előzmény a főfolyosón)//

*Nem sok diák mondhatja el magáról, hogy személyesen a magisztere jön ki elé, amikor megérkezik az intézménybe, de Sharlotte ezen szerencsések közé tartozik. A tanárnő hoppanálva érkezik le az aulába, ahol már köszönti is a másikat, így mutatkozva be neki, de a szűk válasz cseppet meglepi. Bizonyára meg van illetődve a leányzó, így nem tulajdonít ennek különösebb értelmet, inkább a bőröndöket eltünteti, hogy majd fent, a szobájában várakozzanak a másikra és ez után meg is indulhatnak a déli főtorony felé. Menet közben az útbaigazítás se maradhat el, de a reakció, mintha a falaknak beszélne.*
- Öhm, figyel rám egyáltalán vagy csak arra, ahol megfordulunk? *teszi is fel a nagy kérdést a magiszter, ugyanis elég zavaró normálisan viselkedni egy olyan illetővel, aki láthatóan máshol jár és mintha elég lenne neki a saját világa is. Azért, hogy biztos legyen abban, hogy a lány testileg is teljesen itt tartózkodik, egy kérdést is intéz hozzá, de arra is csak fél választ kap.*
- Ezt jó hallani. Remélem, hogy a későbbiek során összeszedi majd a bátorságát és képes lesz pár szónál többet is kinyögni. *mosolyodik el kicsit a nő, mely bár nem túl barátságos, mégse nevezhető teljesen gonosznak. A cruoris házba került Sharlotte, bizonyára oka is van rá és ki tudja, hogy a jövőben milyen meglepetéseket fog még mutatni a diák. Ahogy viszont az útjuk tart, a nebuló is feltesz egy kérdést, mily meglepő, de a válasz se maradhat el.*
- Hogy miként lesz? Én csak a szobájáig fogom elkísérni, utána Önnek kell feltalálnia magát. 16 évesen elég nagylány már ehhez, de ha bármilyen segítségre szorulna, akkor javaslom, hogy a házunk sentineljeihez forduljon. A nevük, Josh Barker, Daphne Alucard, Nil Moriarty, Axel Knoxville és Aristarkh Y. Zhukov, a szobájuk pedig a toronyban van. Ha végigsétál majd a folyosókon, az ajtón hirdető táblák megmutatják, hogy melyikben ki is lakik. *ennél többet nem óhajt segíteni a magiszter, hiszen ez már nem az ő feladatköre. A többi új diák is feltalálta magát idővel, bizonyára ezzel most se lesz gond. Ahogy a sok lépcsőnek vége, egy olyan folyosóra kerülnek, mely igen csak le van árnyékolva és csak néhány fáklya ad annyi világítást, hogy lássanak is valamit.*
- Most az árnyak folyosóján vagyunk. Innen térhetünk majd be a klubhelyiségbe, de más helyek is vannak a toronyban, azokat viszont majd nélkülem fedezi fel. *meséli is a másiknak, miközben el is halad az Életre kelt szoba mellett és nemsokára már a játéktermet is maguk mögött hagyják.*
- És mondja, melyik tantárgyak érdeklik elsősorban? Ugyebár elsőben hatot fog tanulni, de ennek gondolom már utána nézett. *nem kívánja most elmesélni, hogy mik is azok, valahogy elvárja ezt egy újtól, hogy tudja. És természetesen a kérdés azért hangzott el, mert érdekli a nőt a válasz, szóval remélhetőleg Sharlotte most már picit megembereli magát és kommunikatív lesz, főleg, hogy Sideris még nem harapta le a fejét.*

//Légyszi picit jobban reagálj arra, amit írok. Smile

Sideris elég sok mindent mesélt a karidnak, ne csak a cselekvésbe foglald össze a dolgokat, hanem legyen rá reakció is, és ha már kérdez (pl. hogy mivel jött el idáig a lány), akkor reagálj is rá, így szebb lesz a játékod is. Szóval csak ügyesen, úgy, mint az önfiben. //

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-11-16, 11:14 pm

//NRT - Sideris és Sharlotte - 2012. 11. 11//

*Megérkezik az intézménybe, majd házvezetője kíséretében elindul a Déli Főtorony felé.
Vegyes érzelmei, és csodálata miatt nem igazán tud az útbaigazításra figyelni, amit a magiszter szóvá is tesz. Ezután megpróbál fegyelmezett és figyelmes lenni, ahogy azt elvárják.
-Elnézést, csak nézelődtem... *Nem az ő stílusa a mentegetőzés, de azért az okot hozzá szokta csatolni a bocsánatkéréséhez. Gondolatai továbbra is kószálnak, most azonban hallgatja és jegyzi a tanárnő szavait. Feleszmél, és rájön, hogy nem szeretne eltévedni, ezért meg kellene jegyezni, mi merre van, így még jobban figyel. Közben kiderül, hogy saját magának kell tájékozódni. Először meglepődik, aztán rájön, hogy feltalálja majd magát, valahogy biztosan.*
-Azt én is remélem... *Válaszol tömören, mikor éppen az lenne a lényeg, hogy fejtse ki a mondanivalót. Ezen nem lehet mit kifejteni, de majd legközelebb. Minden saroknál, mindent jegyez, a jobb és bal irányokat, bár ez a folyosó egyenes. Néha vet egy-két pillantást a nőre, ruházatára, és olyankor elmosolyodik. A beszámolót hallgatva két ajtót maguk mögött hagynak, de nem is lát többet egyenlőre. Választ kap, melyre megpróbálja összerakni a fejében a várt, összeszedett és nagyobb mennyiségű választ, aztán elkezd beszélni.*
-Valóban utánanéztem. Szerintem az Árnymágiára és Toxicologiára fogok nagyobb hangsúlyt fektetni első éves tanulmányaim során. Szeretek bájitalokat, mérgeket készíteni, de e mellett az árnyak is valamilyen szinten érdekelnek, vonzanak, hiányoznak, ha túl sok a fény. *Próbál érthető módon fogalmazni, és csak reméli, hogy az üzenet eljutott az "idegenvezetőhöz". Még figyel erre-arra, hogy biztos legyen az eddig bejárt helyek ismerete, aztán halad tovább. Már nagyon szeretné ledobni magát az ágyára, és magában örülni mindennek, ami a mai napon érte, és érni fogja.*
-Ott vagyunk már? *Sziszegi szinte hallhatatlanul, és reméli, hogy nem hallja meg a mellette álló, valamint haladó. A vágy, hogy ül az "új" ágyán kezdti felemészteni, ő pedig próbálja megfékezni azt és tovább figyel a magiszterre.*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-11-25, 11:32 am

//NRT - Sharlotte és Mathis - 2012.11.18.--> előzmény a Magiszteri folyosón olvasható!//

* Kellemes meglepetések tömkelege az, ami az arcomba irányul így kora délután, s a helyes leányzó megjelenését már csak egy dolog múlja felül, a háztársi viszony. *
- Igen, az lennék, bár ez szerintem annyira nem meglepő. * hökkenek most én meg azon vele ellentétben, ahogyan ezt lereagálja, hiszen szerintem tökéletesen beillek abba a házba, azok közé az emberek közé, sőt. Nem is lehetnék jobb helyen, szent meggyőződésem. De mivel eltévedt a leányzó, én pedig hős lovagként egyértelműen vissza irányítom lépteit a Déli főtorony felé, már meg is kezdhetjük utunkat, mely bizony véges, de nem szándékozom közben sem szó nélkül kullogni mellette. Pár hónappal ezelőtt még biztosan emellett voksoltam volna, de ma már igen csak más a helyzet, ez van. A biztonság kedvéért, s mert arra kér, röviden megsúgom neki, hol is vagyunk most pontosan, végül bólogatok párat, tehát a magiszterasszony kísérte fel. Jó, nagyon jó. *
- Szerencsés vagy, szerintem rendes nő és nagyon korrekt. Mindent megtesz értünk, de tényleg. Első benyomásra neked milyen? * próbálom továbbra is fenntartani a beszélgetést, érdekelnek ezek a dolgok, miközben persze lépcső lépcsőt, forduló fordulót, folyosó pedig folyosót követ, mi pedig lassan, de biztosan haladunk saját rezidenciánk felé. Röviden végig hallgathatom az imént feltett kérdésemre a választ, miszerint talán itt lesz ténylegesen jó helyen, s vagy én nem vagyok túl jó emberismerő, vagy ő álcázza jól magát, de nem nézem ki belőle mindezt, amit mond. *
- Nem látszol annyira problémásnak.. vagy balhékba is keveredtél máshol? Csak ezek alapján gondolom, amiket most mondtál. * mutatok rá a dologra, majd egy újabb forduló után csak körbe tekintek a folyosón, ahová érkeztünk. * - Egyébként itt volnánk, ez már a mi tornyunk, egy sarok, és az Árnyak folyosójához érkezünk. Van kedved ott szétnézni? * kérdezem tőle, még mielőtt visszadobhatná kérdését, amire én már a végcélnál reagálok, cseppet felnevetve. *
- Maga vagyok a megtestesült nyugalom és normálisság. Fura, mert nem igazán akartam ide jönni, de nagyon szeretem. Kalandos, sötét és megtanít a túlélésre. Iszonyú jó hely, semmi pénzért nem hagynám el, ha nem muszáj. * váltok át halvány mosolyra, helyes képemen ez is jól mutat, de megérkeztünk most már, a folyosó ezen részéről láthatja a klubhelyiségünk bejáratát is, meg még pár ajtót. Lépteim tehát lassulnak, ha szeretne, szívesen mutatok még neki itt egy-két érdekes helyet, saját tornyunkban is van bőven.. *

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-11-29, 9:02 pm

//NRT - Sharlotte és Mathis - 2012.11.18.//

*Kellemetlenségekkel indult kirándulása kis idő után nagyon jó fordulatot vesz. Megtalálja megmentőjét, aki vállalkozik a visszavezetésére, ráadásul pedig háztárs. Ez először meglepődést vált ki belőle, aztán végiggondolja a dolgot, és valóban beleillik a képbe.*
-Valóban, tényleg te sem tűnsz olyan félelmetesnek, de még felfedezni azt a titokzatosságot. Mondjuk nekem mindenki titokzatos, akit nem ismerek. *egészíti és javítja ki mondanivalóját rögtön. Szépen haladnak, és közben hallja az idegenvezetést, vagyis hogy éppen hol van. Aztán a házvezető felé terelődik a szó, és azon nyomban kicsit elkomorul az arckifejezése.*
-Az első benyomásom nem volt pozitív, mit ne mondjak....De hagyjuk, van ilyen... *mosolyodik el az utolsó mondatnál, aztán megfordul, és a fiúra nézve, háttal halad a megfelelő irányba.*Biztos szerencsés vagyok, de én ezt még nem érzem... *mondja ki végül az igazságot, ami lehet hogy megdöbbenti majd a fiút, de ha egyszer ez a véleménye, akkor nem fog hazudni. Széles vigyor csúszik arcára, aztán visszafordul abba az irányba, melybe haladnak, és tovább sétálnak beszélgetés közben. Észre sem veszi, hogy mennyit haladnak, de megint hangot hall, amiből egyértelműen összerakja a szavakat. Néha ilyen módon képes csak felfogni az eseményeket, mivel gyakran mélyül gondolataiba, és nem érzékeli a külvilágot.*
-Kicsit problémás voltam igen....Bár szerintem nem kifejezettem voltam rossz, csak másabb mint a többiek, és ez senkinek sem tetszett. Szerintük túl sötét az egyéniségem, és erre én is rájöttem, ezért eljöttem ide. *Válaszol úgy a crourisesnek, mintha évek óta ismerné, és jó barátja lenne. Szimpatikus neki, és ilyenkor megfeledkezik arról, hogy titokzatos akar maradni. De már mindegy, talán nem akkora baj, kis botlások mindenhol előfordulnak. Még az is lehet, hogy jobb így, ki tudja... Sok gondolata közepette bambán nézi a srácot, aztán kiélesíti a látását, és mosolyog egyet. Az zökkenti ki kicsit furcsa állapotából, hogy az említett újra megszólal.*
~Nyugalom, türelem....tisztára mint én....~ *örül magában először, mire még egy szélesebb vigyor jelenik meg képén, és miután megfogalmazta gondolatait ő is megszólal.*
-Totál mint én. Nem tudom mennyire lehet ez az első benyomása rólam bárkinek is....de ez van... tűrőképességem, és azok a korlátok amelyek a nyugalmi állapotomra vonatkoznak nagyon tágak... *Elhallgat, hátha kíván a másik fél hozzáfűzni valamit, és mennek tovább. Közben eszébe jut, hogy volt egy kérdés, amire elfelejtett válaszolni, ezt azonban azonnal pótolja.*
-Ja és igen, szívesen körülnéznék még, nem sokat voltam még szétnézni, csak az óráimra jutottam el nagy nehezen. *Mosolyog tovább, mert ez egy jó szokása, bár azt nem tudja sokszor, hogy ki mit von le ebből. Sokszor nem is érdekli, mert mindenki azt gondol, amit akar. Ő ilyen, és kész. Na meg persze az elsők között van, akikkel találkozik, és nem szeretne még elbúcsúzni. Szüksége van már a társaságra...egy hét után...*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-12-01, 12:03 pm

//NRT - Sharlotte és Mathis - 2012.11.18.//

* Bólogatások közepette konstatálom csak szavait, majd mikor magiszterünk felé terelődik a szó, kit én igen nagyra becsülök, s igazán megtisztelőnek tartom, hogy ő fogadta a leányzót személyesen, különös arckifejezéssel figyelem szavait, bár lehet, hogy csak nekem nincs gondom a nővel, akár ez is elképzelhető. *
- Meg szabad kérdeznem, mi történt? * kérdezek rá igazán direkt módon, figyelmen kívül hagyva azt, szerinte hagyjuk az egészet. Ha nem szeretne, nem kell válaszolnia, hiszen hangnemem sem követelőző, sem pedig semmi ilyesmi, így hát akár nemet is mondhat, de további szavai sem hangoznak túlságosan biztatóan, ami tényleg meghökkentő. * - Van egy stílusa, az tény, de szerintem jó ember. * vonom meg vállam nyugodtan, miközben haladunk felfelé, de hát ízlések és pofonok, ezen pedig nem lehet változtatni, én pedig nem is szeretnék, csak az élménye, a véleménye érdekel. Ám ahogy további információkat is megoszt velem magáról, csak őszintén mondom neki, amiket gondolok, mivel tényleg nem tűnik olyannak, aki itt helyben képes lenne balhét csinálni, de azért mégis eszembe jut valami, ami talán jól leírja a helyzetét. Bár az is lehet, hogy csak félreértettem. *
- Akkor mondjuk kiszámíthatatlan vagy, mint egy szunnyadó vulkán? Amúgy meg itt ne tarts attól, hogy kinéznek. Eléggé sokrétű az iskola, diákság szempontjából. * gondolok itt akár a vérre, vagy a személyiségekre, esetleg bármi másra. Nem vagyunk egyformák, és éppen ez a jó szerintem: ahány ember, annyi féle, és itt ez tökéletesen érvényesül is. És hát én magam is eltérek valamiben a többiektől, én is egyéniség vagyok, ahogy általában itt mindenki, röviden még jellemzést is adok magamról, miért is ne mesélnék? Ha esetleg hátba akarna támadni egyszer, nem hinném, hogy pontosan ezek volnának a gyengéim, szóval majd megismer még úgy is. *
- Szerintem az embereknek mindig olyan az első benyomásuk egy másikról, akivel beszélgetnek, vagy találkoznak, amilyet mutat, vagy láttatni akar az illető. Elég kevesen látnak a felvett álarcok mögé. * csóválom meg fejem kijelentésére, mert bár nem értek az emberekhez, de mégis így gondolom. Kezdek kimászni a kis burkomból, amit az is erősít, hogy akár egy gyors idegenvezetést is tartok neki, de tényleg szívesen, s ahogy hallani vélem szavait, úgy tűnik, neki sincs ellenére a dolog, ha már itt vagyunk fent. *
- Rendben, akkor szerintem maradjunk itt, ugyanis van itt egy játékterem, és egy úgynevezett életre kelt szoba is. * mutatok a két ajtó felé, amelyek a klubhelyiség bejárata mellett még itt találhatóak. * - Szóval nálad a labda. Válassz, hogy melyiket szeretnéd megnézni, vagy akár a többi toronyba is elnézhetünk, vagy másfelé. Seolra, Mystralba, ahová akarsz. Van egy kis szabadidőm. * biztosítom még afelől, nincs semmi dolgom, vagyis lenne, de ennyire még ráérhetek igazán. Amíg persze nem választ, nem indulok semerre, de ha meghozta a döntést, már mehetünk is. *

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-12-27, 11:51 pm

// NRT: Gwynn és Daphne - 2012.12.27. (Előzmény a főfolyosón)//

*Manapság egyre többször fordul elő velem, hogy nincs kedvem a diákok beosztásához. Nem azért mert nem szeretem a társaságot és új embereket megismerni, hanem a szokásos dumálást unom, annyira feszélyezett... na de csak megérkezem az aulába, ahogy azt kell és oda is lépek a fiúhoz, ki láthatóan már időben felmért engem, tehát kiszúrta érkezésemet és nemsokára keze kezemet érinti, így érzem meg az erősebb fogást, melyet úgy viszonzok, ahogy kapok, picit se nőiesebben vagy hisztisen, én aztán nem tartok az efféle dolgoktól.*
- Holló? Ha szeretnéd, akkor természetesen rendben. *biccentek is felé egy aprót, ennyi örömöt aztán tényleg szívesen meghagyok neki, számomra úgyis olyan furcsa a Gwynn, valamiért nehézkes kimondanom, pedig próbálkoztam a szobámban, ezért is sikerült most is ilyen normálisan, a Hollóval viszont kevesebb gond lesz. Azért, ha már itt vagyok, akkor felmérem, hogy szükség van-e a segítségemre, de mivel ért a mágiához és nincs is sok cucca, hamar letisztázom magamban, hogy bátran Hollóra hagyhatom a dolgokat. Ideje lenne viszont indulni, tehát nemsokára már felfelé is indulunk, így lépegetek előre és már kérdezek is, még mielőtt rátérhetnék a protokollra, amit talán elkerülhetünk, már ha elég tájékozott a srác, max ha valamit nem tud, talán van annyi esze, hogy kérdezzen, eddig legalábbis az jött le nekem.*
- És hogy-hogy Wales-ből ilyen messzire jöttél tanulni? *természetesen tudom, hogy miben emelkedik ki a Mysterio, de mégis érdekelne, hogy mi vonzotta őt ide. Lehet, hogy a szülei vagy az a bizonyos rokon, nem tudhatom, ahogy azt se, hogy esetleg az iskola hírneve, tantárgyai tették-e meg mindezt, de talán elárulja nekem, meglátjuk, hogy mennyire is őszintén.*
- Öhm, ezt csak pusztán érdeklődésből kérdeztem. *felelem is meglepetten, de aztán elmosolyodva csóválom meg a fejem, ahogy felérek egy lépcsőfordulóhoz és végig is nézek most már jól láthatóan a másikon.*
- Hmm, ha szeretnéd, levehetem, bár el kell, hogy keserítselek, de nincs egyenruhánk, azt húzol fel, amit csak szeretnél. *oh, én aztán nem vagyok szégyenlős, na meg, nem csúnya ez a srác, játszani pedig szabad. Na nem vagyok ám benne mindenben, eléggé válogatós is vagyok, de most úgy döntöttem, hogy megengedek magamnak egy kis szórakozást.*
- Szeretek itt? Mármint lenni? *kérdezek is vissza, mivel egy szó kimaradt a kérdéséből, de aztán már bólogatok is hozzá.* - Amúgy igen, nagyon, bár vannak rossz emlékeim is, de attól függetlenül jól érzem magam. *testvérem halála még mindig bennem él, főleg, hogy ikrek voltunk, de már túlléptem rajta, muszáj volt és az öngyilkossági hajlamom se jelentkezett már egy ideje szerencsére. Idő közben sikeresen felérünk az árnyak folyosójára is, ahol a fáklyák világítják csak be az utunkat, én pedig tovább kíváncsiskodom.*
- Na és melyik tantárgy vagy esetleg tantárgyak érdekelnek a legjobban? *pillantok is a fiú irányába, elidőzve arcán kis ideig, miközben a klubhelyiség bejárata felé tartunk, de addig még van pár méter...*

Tárgy: Re: Árnyak folyosója 2012-12-28, 12:37 am

// NRT: Gwynn és Daphne - 2012.12.27. //

*Ahogy sejtettem, hamarosan meg is jelenik egy lány, hogy elvezessen a szobámba. A kölcsönös helyzetelemzés után következik a bemutatkozás és a kézfogás, aminél megfeledkezek magamról, és szokásomhoz híven érzékeltetem a másikkal, hogy nem vagyok épp fogpiszkáló alkat. Daphne azonban nem kezd el hisztizni, épp ellenkezőleg: cseppet sem nőiesen viszonozza a szorítást, ami egy fokkal életszerűbb mosolyt csal ajkaimra.*
~ Van benne kurázsi.~ *állapítom is meg rögtön, na de ez még nem jelenti azt, hogy a bizalmamba fogadom és beavatom az életembe. Kedves tőle, hogy érdeklődik az utazásom felől, amint tovább indulunk. Kicsit sabloníze van a dolognak, na meg előre tudom, hogy hazudnom kell egy kicsit, ezért gyorsan letudom a dolgot. Azazhogy letudnám, és már lépnék is tovább, megpiszkálva kicsit, hogy kiderítsem, milyen amikor nem sentinelt játszik, ám előbb még az otthonomról kérdez.*
- Szeretek világot látni, nagyon sok fele jártam már, tehát nem vagyok Waleshez kötve.* kezdem a magyarázatot, ami kivételesen igaz is, csak az ok-okozatok nem stimmelnek.* - Egyébként a sulit a fekete mágia, az orvvadász szak miatt választottam, na meg úgy hírlik, nagyobb hangsúlyt kap a gyakorlati oktatás, az pedig sosem árt.* Én már csak tudom, ezért ezt a témát lezártnak tekintem, és jöhet is a szórakozás. Kérdésemmel elérem, hogy Daph mint férfit is végigmérjen, amely nem sűrűn fordult elő velem az utóbbi időben. Hiányzik a tekintetéből a mohóság, mint aki a gyenge pontjaimet kutatja, és a szánalommal kevert utálat is, ahogy teremtőim pillantanak a hozzám hasonló férgekre. Ez a pillantás merőben mást ígér, még ha csalóka is, és újfajta versenyre hív. Én pedig imádom a versenyeket.*
- Sajna szalagmércét nem hoztam...* vágok gondolkodó fejet, aztán mégsem mondom ki, hogy lenne ötletem, hogy mit és legfőképp hova húznék, ha már egyszer rám van bízva, de aztán visszafogom magam. Nem mintha csúnya lenne a lány, de most más dolgom van. Először is kell egy szoba, aztán fel kell térképeznem a kastélyt, elrejteni egy-két kést ide-oda, hátha szükség lesz még rá, és csak azután jöhet a kapcsolatépítés.* - De meg lehet oldani más mértékegységgel is.* kontrázok végül rá, hiszen mindketten érezzük, ez csak játék, akkor meg miért ne szórakoznánk főleg, hogy termetes folyosók találhatók ebben az épületben.*
- Akkor talán nekem is van esélyem.* bólintok szavaira. Nem firtatom, hogy mik azok a rossz emlékek, én sem szeretném, ha az életemben vájkálna egy vadidegen. Persze ettől még megteheti, de garantáltan be fog gyűjteni még néhány fájó emléket.*
- Elsőre a halotti mágia, az árnymágia, és a jelmágia tetszett a legjobban. Szeretem a hatékony dolgokat.* adok magyarázatot is, hiszen tényleg ez való nekem egy éles küzdelemben, nem pedig az asztal melletti méregkavarás. Főként, hogy főzni sem tudok.*
- És te merre laksz? Hátha eltévednék, vagy mégis igényelném a későbbiekben az idegenvezetést...*kérdezem tőle ártatlanul azon igyekezve, hogy a patkányom ne ugorjon át a lány vállára mikor egymás mellett haladunk a folyosón, mert nem biztos, hogy a másik díjazná.*
- Ő Madzag!* mutatom is be az izgága jószágot, miután félúton a levegőben vadászom le, mielőtt belekapaszkodhatna a lány hajába.* - Neked van valamilyen .. háziállatod?* definiálom kissé nehézkesen, mert nekem Madzag sokkal több ennél. Valamikor őt is táplálékforrásnak néztem, de aztán rájöttem, hogy ha beidomítom, sokkal nagyobb hasznot húzhatok belőle, azóta pedig velem tart mindenhová.*