Kísérteties játékterem

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-07-31, 5:36 pm

*Utunk most a játékterembe vezet, ahol remélhetőleg számunkra alkalmas, hozzánk illő szórakozást találunk, mint például a biliárd, aminek a reményében indulunk meg végig a folyosókon beszélgetve és szemlélődve. Hamarosan megérkezünk, így már oda is lépünk az asztalhoz, miután felmérjük a rengeteg lehetőséget nyújtó termet, s már tanítgatom is Ashit, kissé felnevetve a szavain. A lényeg, hogy a szabályokkal illetve az alapokkal tisztában legyen, utána már gyakorlással fejlődhet, tehát a játékot elkezdve adom át neki kis idő után a helyemet.*
- Ne búsulj, legközelebb bemegy. *biztatom egy kicsit, s a helyére állva figyelek, és mérem fel az asztalt kicsit körbe is sétálva, néhol méregetve, majd már lökök is párat, és a golyók csak úgy száguldoznak, szintén kettő találatom van, de a bűvös harmadikat képtelen vagyok megszerezni.*
- Nem sok játékot ismerek, ezt szoktam játszani, dartsozok, és blowlingozok. Amúgy gyerek korom óta csinálom ezeket. *mosolygok a másikra, helyemet átadva neki, biccentek is, hogy nyugodtan lökhet, s türelmesen dőlök neki a falnak, ezzel jelezve, hogy ő is nyugodtan méregethet ezt-azt, mi ráérünk.*
- Hát te miket játszol? *kérdezek rá hirtelen, elvégre talán nagyobb ismeretséggel rendelkezik mint én. Ha már itt tartunk, lehet, hogy régebb óta tartózkodik itt, és egy-két izgalmas helyet is ismer, s mivel hasonlóan bolondosak vagyunk, talán kedvemre volna.*
- Mondd, nem tudsz ajánlani valami érdekes helyet az iskolában vagy azon kívül? Tudod, olyan nekünk valót. *nézek még rá, várva a válaszát. A játék lassan halad, de ettől mi még beszélgethetünk, így ismerjük meg a másikat és teszünk szert információkra. Szeretek beszélni.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-07-31, 6:09 pm

*Biliárdozásban sohasem jeleskedtem, bár sohasem játszottam annyit hogy rendesen megtanuljak. De most mégis rávettem magamat a játékra. Bízok a szerencsébe ami már annyiszor cserben hagyott. A texasi lány jobbnak bizonyul ebben a játékban mint én.*
-Nem búsulok, tudom hogy jobb vagy, mester!*mondom mosolyogva majd odaengedem a helyemre. Én meg a macskámat felvéve figyelem a lövést.*
-Ügyes vagy!*mondom mikor már a negyediket löki be a helyére. Az ötödiket elhibázza ezért most én jövök. *
-Az úgy könnyű ha gyerek korod óta játszatsz.*mondom félmosollyal az arcomon, de a kérdést én is megkapom.*
-Hát úgyan azok amiket te is biliárdot kivéve, de csocsó is jöhet, imádok és tudok is.*mosolyodok el. Oda sétálok az asztalhoz és elkezdem nézegetni a legjobb lövés. Megis találom és a lövéshez felkészülve állok. Majd lövök. És... és bement. A következő már nem megy be. Átadom a helyemet közben.*
-Érdekes a kérdés, sok jó hely van, de milyen helyre gondolsz túrázásra? Mert ott van akkor az Árny hágó, a várrom, na oda még egyszer el kell mennem, nagyon tetszett. De nekem minden hely nagyon tetszik szóval nem tudok sokat segíteni. Amúgy miért kérdezed?*teszem fel a kérdést, majd figyelem a lökéseket.*
-Neked van valami jó helyed ahol szeretsz lenni?*kérdezem majd felsóhajtok egy aprót.*
-Amúgy szeretsz csavarogni, vagyis túrázni?*simogatom a macskámat ki hirtelen ráugrik a lányra ki lehet hogy nem számít rá.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-07-31, 6:20 pm

*Végülis biliárdozás mellett döntünk, ez talán annak ellenére, hogy a másik nem éppen profi belőle nekünk való, ráadásul egy kis sétát követem míg eljutunk az érdekes helyig, ahol található, így nem bánom, hogy beszélgetésünk közben elmozdulunk az érdektelen padlásról. Megérkezvén csodálkozva, de mégis elégedetten mérjük fel a helyet, majd már kezdődhet is a játék egy-két instrukcióval, mit a lány felé intézek, hogy biztosan menjen minden a maga medrében. Nem zavar, ha nem olyan jó mint én, majd beletanul, talán tőlem is, hiszen tanítgathatom. A játék elkezdődik és egyelőre én vezetek, ő nem remekel, mire nekem újabb két találatom van, s ezek után jöhet a másik, mikor is szavaira mosolygok cinkosan.*
- Na látod, ügyes vagy! *dicsérem meg, mikor egy lövés betalál, ám ezek után következek én, hogy még egyet lökjek be, az immár nehezedő golyóelhelyezkedésekben, tehát fel is mérem a terepet csak úgy mint előbb, míg szavait hallgatom.*
- Az is jó, akkor egyszer majd megversz abban. *ajánlom fel, mivel nekem a csocsó nem erősségem. Szemlélődés közben lövöm be a második golyót, mikor is kérdést teszek fel neki, s meg is kapom a választ, mire kissé elgondolkodom.*
- Hát igen, lehet nekem is tetszene. *bólogatok kicsit, elvégre jól hangzik amit mond, fantasztikusnak, érdekesnek, titokzatosnak. Talán meg is látogatom majd a helyeket... Azonban a kérdést visszakapom egy másikkal egyetemben, tehát egy kicsit felfüggesztem a játékot.*
- Hát egyezik az ízlésünk nagyjából, gondoltam ajánlhatsz valamit. Egyelőre nincs, szeretnék mindent felfedezni, ezért is kérdeztem. *adom meg a választ, de úgy tűnik ez a téma érdekes a másiknak, mivel tovább érdeklődik, tehát már bólogatok is a szavaira, s éppen ajánlanám fel lövésre helyezkedés közben, hogy esetleg elnézhetnénk majd együtt valahova, mikor a macskája pont mozdulatom közben rám ugrik, mire felsikkantva vétem el a lövést, és találom el a fekete golyót, de úgy, hogy találat is éri, azaz beleesik a lyukba.*
- Óh... látod, te nyertél, a fekete folyó bekerült. *mosolygok rá, majd egy kicsit megnyújtózkodva simogatom meg a cicát, jelezve, hogy semmi gond. Kezdek fáradni, a játék ezt hozza belőlem ki, éppen ezért nézek a másik felé.*
- Szerintem én most megyek is, ez volt a végszó, kicsit elfáradtam. *motyogom neki, s búcsút is intve távozom, hogy klubhelyiségembe érve dőljek le egy kicsit aludni. Jó volt a mai nap, kikapcsolt egy kis játék.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-07-31, 6:50 pm

*A padlásban pihenés nem jön össze mivel, egy ismerős bukkan fel. Sok mindenről beszélünk ki is találok egy játékot ami nem igen nyeri el a tetszését ezért inkább átérünk a játékterembe hol a biliárdra vegyük magunkat. Mivel ez a játék úgy mond a gyengém el kezd tanítani, amire igen csak hálás vagyok. Ahogy vártam nem én remekelek ebben a játékban, de nem búsulok emiatt, hisz ez csak egy játék. Második fordulónál állunk úgy hogy 4-1 Jackie javára.*
-Köszi, majd csak egyszer megtanulok játszani...*mosolygok ravaszul, de tudom hogy nem igen következik be ez még most. Mivel a második találatom nem sikerül ezért átadom a helyemet és onnan folytatom a beszélgetésünket. Közben szépen válaszolgatok a kérdésre.*
-Talán, de ha jégkrém van nálam akkor tuti nem. Már volt rá példa.*nevetek majd eltűnődők a kérdésén mire nem adok pontos választ, mert nem tudok olyan helyet ajánlani ami nem tetszene nekem, ezért bajban vagyok, de úgy látszik érdekli amit mondok.*
-Hát igen egy "kicsit" egyezik az izélünk. De akkor nem segítettem neked nagyon.*mondom és egy kicsit el is szomorodok hogy nem tudok segíteni neki. Ekkor a macskám produkálja magát és felugrik a lány kezébe, ki elhibázza miatta a lövést.*
-Bocsi, de akkor sem én nyertem hanem Müzli.*mutattok a macskára ki macskaszemekkel néz rá és óvatosan a mancsát az arcára nyomja.*
-Jó, de akkor egyszer tényleg lejátsszuk ezt az eleve elvesztett mecset. Szia.*köszönök el és még nem megyek ki a teremből hanem ott maradok és gyakorolom a lövéseket.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-09-01, 12:33 pm

* Újabb csodás napra ébredhettem, kezdem megszeretni ezt a helyet, meg kell vallanom. Mosolyogva kapok magamra néhány göncöt, méghozzá most egy hosszú, fekete, passzos nadrágot, amolyan cicanadrág féleséget, felülre pedig egy hosszabb, popóm alá érő, sötét vörös, rövid ujjú, bővebb blúz kerül. Derekamon övvel rögzítem a blúzt, így azért már csinosabb, hajam pedig szépen kifésülve, lófarokba fogom össze. Lábaimra egy fekete magassarkú, bokáig érő cipőcske kerül, szóval most elég csinosra vettem a figurát, ehhez volt kedvem, egyébként pedig semmi plusz indok nincs, amiért így ki kellene öltözzek. Pofimra némi smink is kerül még, majd pálcámat magamhoz véve igyekszem lefelé, először a nagyterembe, hogy egy reggelivel telítsem pocakomat, aztán pedig felfedezőútra induljak ismételten a kastélyban méghozzá. Annyi zug van még itt, amit nem ismerek, de szomjazom ezen hely tudását is, bármennyire is linknek és bulizósnak tűnök, igenis vannak még fontosabb dolgok is az életemben. Felfelé menet a könyvtárba is betérek, egy könyvet halászva a helyes könyvtárostól az iskola eddigi történelméről, majd olvasás közben csak hagyom, vigyenek kecses lábikóim, amerre csak szeretnének. Olyannyira bele vagyok mélyedve az olvasásba, hogy észre sem veszem, merre és meddig jutottam már el, sőt, ahogy kikandikálok könyvem mögül, egy teljesen ismeretlen terep az, amit látok magam előtt, na meg egy ajtó, amely hívogatóan maradt résnyire nyitva: nem volt túl alapos az utolsó ember, aki itt járt. Hangos csattanással csukódik a könyv a kezemben, s evidens, hogy nem tudom legyőzni kíváncsiságom, máris besétálok az ajtón át erre a különös helyre, melynek láttán szám is tátva marad picit. *
- Azta.. ezek is tudnak élni. Erről a helyről én eddig miért nem tudtam? * nézek szét, miközben egyre bentebb és bentebb kerülök a játékok között, végül pedig egy díszbe rendezett sakk fölött állok meg, hogy egyszerű pszichokinézissel mozdítsak előre egy fekete gyalogot. Hát ilyet.. vajon miféle érdekességeket titkolnak még előlünk? *

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-09-01, 12:47 pm

*Van még néhány hely, ahol nem járt, de természetesen azokhoz is el akar majd menni. Na, hát a játékterem nem ilyen. Járt már itt párszor, mindig egyedül, eddig úgy tűnt neki, a suliban senki nem szereti a biliárdot, a sakkot, meg azt a sok játékot, ami abban a teremben van. Reggel azzal a furcsa érzéssel kelt fel, hogy ő most játszani akar. Gyerekkorában nem adatott meg sok lehetőség, hogy játsszon, ezért így, tinédzserkorában még megvolt benne ez az érzés. Ma egy kicsit hűvösebb az idő, szeptember első napján, így egy hosszú fekete nadrágot, és pólót vesz fel, meg egy pulcsit, amit azonban nem cipzároz be. A lábán a sportcipő, mint mindig, a pálcája pedig a zsebében. Egy korai ebéd után a Déli torony felé veszi az irányt. Famulusa egyébként most nincs vele, a tigris még kora délelőtt elment valamerre, bevallása szerint Seolra, hogy kimozogja magát, és még nem tért vissza. A toronyba érve magabiztos léptekkel halad a folyosón, ismeri már a járást, ahogy pedig odaér, látja, hogy az ajtó tárva-nyitva. Közelebb lép, hogy bekukucskálhasson. Körbejáratva tekintetét a helyiségen felfedez valakit az egyik asztalnál.*
~ Na most nem leszek egyedül.~*gondolja mosolyogva, majd beljebb lép, és behúzza maga mögött az ajtót, ami a huzat miatt hangosan csapódik be, ezzel talán frászt hozva a bent tartózkodó leányzóra. Így bent már azt is látja, kicsoda az a lány.*
- Szia. Felfedezed a kastélyt?*érdeklődik Chloe mellé lépve, majd tekintetét pár másodpercre a táblára emeli, amin elmozdult egy bábu.*
- Tudsz sakkozni?*érdeklődik a lány felé sandítva, kíváncsian. Ami azt illeti, ő nem tud, legfeljebb egy kicsit, de mindig is érdekelte ez a stratégiára épülő játék, csak eddig még nem találkozott olyannal, aki akart volna játszani.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-09-01, 12:59 pm

* A mai nap is császkálással fog telni, így érzem, na meg könyvmolykodom is egy kicsit, nem árt szélesíteni tudásom palettáját. Így történik, hogy teljesen céltalan bolyongásomból végül egy ajtó zökkent ki, na meg egy ismeretlen része ennek a csodás kastélynak, s nem is gondolkodom sokat, szinte betörök a helységbe. Legnagyobb ámulatomra egy játékterem szerűségben találom magam, melynek a játékokon kívüli különlegessége ez a szép stílus, amit a bútorok, a falon lévő fegyverek és egyéb berendezési tárgyak mutatnak.. mintha haza értem volna, egy az egyben úgy néz ki ez a szobácska. Evidens, hogy tekintetem azonnal sakkot keres, s már meg is mozdítom az egyik bábut a táblán, gyakorolva képességem, ekkor viszont némi neszt hallok hátam mögül, majd egy hangos csattanást, mire hirtelen perdülök tengelyem körül, s cseppnyi szívrohammal, vagy legalábbis durva szívdobogással pillantom meg kék szemeimmel Élias alakját, és hallhatom hangját is. *
- Fel.. de ne ijesztgess inkább, jó? Remélem a macskát sem hoztad magaddal. * vetül felé néhány szúrós, pattogós pillantásom. Mert bár veszekedni nincs most sok kedvem, sem pedig balhézni, ugyanakkor mégis csak fentebb áll egy picit most nekem, de tudom, merre van a helyem. Idősebb nálam, és.. és van egy tigrise. Ciki. Újabb kérdését hallva határozottan bólintok egyet, íves ajkaim pedig sunyi, gonoszkás mosolyra húzódnak. *
- De még mennyire. A családban még senki nem vert meg. Mit szólnál egy játszmához? * ülök le máris a tábla egyik oldalára, természetesen a fekete bábukhoz, pilláimat rebegtetve helyezem vissza a gyalogot eredeti helyére, s csak remélni tudom, bevállalja a kis küzdelmet. * - De vigyázz, vág az eszem, mint a borotvapenge... bár, nem nézlek egy sakkozós típusnak. * mérem végig pimaszul, kölyökképén többször is legeltetve szemeimet, helyes ez a srác, micsoda csoda, hogy legutóbb, a tigris olyannyira elvonta figyelmem, észre sem vettem ezt az aprócska tényt. *

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-09-01, 1:12 pm

*Mai elsődleges úti célnak a játéktermet tervezi, és a rövid ebéd után fel is keresi a helyet. Megérkezve látja, hogy nincs egyedül, így hát belép a terembe, és behúzná maga mögött az ajtót, csakhogy az a huzat miatt becsapódik, a szívrohamot hozva szegény Chloe-ra.*
- A huzat volt. Léna pedig Seolon van.*vonja meg a vállát mosolyogva, a lány szúrós pillantásai nem tudják meghatni, sőt, inkább mulatságosnak találja. Egyébként, ha már így eszébe juttatta a leányzó a tigrisét, felmerül benne a gondolat, hogyha a cica most nincs itt, hogyan fog viselkedni Chloe, mert legutóbb szinte teljesen lebénította a macskától való félelem, de ez most biztos nem lesz így. Közben oda is lép mellé, méregetve egy kicsit a táblát, majd egy kérdést intézve hozzá.*
- Oké, felőlem játszhatunk.*bólint rá a kihívásra, majd leül Chloe-val szemben a fehér bábuk elé.*
- Nem is vagyok az. Ha heves küzdelemre számítasz, csalódni fogsz, amatőr vagyok.*nem szégyen bevallani, ez csak egy játék, és még mindig meg tudja tanulni, hogyan legyen jó benne. Ha varázslatról lenne szó, azt soha nem vallaná be, ha úgy is lenne, de ez csak sakk.*
- Akkor kezdjük.*mondja, majd a táblára szegezi pillantását. A szabályokkal tisztában van, így azzal is, hogy ő kezd. Megfogja az egyik fehér gyalogot, majd lép előre vele kettőt, majd a mellette lévővel egyet. Miután megvan a lépés, tekintetét felemeli a lányra, csinos arcán tartva tekintetét, egészen addig, ameddig nem lép. De hogy ne csak csendben sakkozzanak, kérdezni kezd.*
- Na és mi jót csináltál az elmúlt héten?*kezd egy egyszerű, beszélgetés-kezdeményező kérdéssel, miközben azon tanakodik, milyen stratégiát használjon a sakkban. Valószínű, hogy veszít, de szégyen lenne, ha nem próbálna meg mindent.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-09-01, 1:27 pm

* Ijedten fordulok immár az ajtó felé, ahol is egy ismerős arcot látok belépni. Meg is jegyzem mogorván, vagy inkább nagyszájúan ezt az apróságot neki, mármint azt, ne csinálja ezt többet, de persze mindenre akad mindenkinek magyarázata, megszokhattam volna itt. *
- Léna? Hát így hívják a hobbi halálosztó macskát? * hagyom ki máris a huzatot válaszomból, nem kell feltétlenül tudomást vennem mindenről, s most picit mintha vissza is tért volna pökhendi énem... főleg azért is, mivel szájalhatok, nincs itt semmi fenyegető, és a sráctól sem igazán félek. Lehet, hogy kellene, ám ha már így rákérdezett a sakkra, evidens, hogy nem fogom letagadni azt, ami nekem tökéletesen megy, s még büszkélkedem is egy kicsit tudásommal, azért legyen tisztában azzal, hogy ha velem ki akar állni, szinte semmi esélye. Bár nagyképűségem lehet, kicsit sok, megesett már olyan is, hogy egy profit egy totális kezdő vert meg, ám ahogy hallom, ő meg a profiság két külön fogalom, cseppet lebiggyednek ajkaim, lelkesedésem csorbulásával együtt. *
- Óh, ez igazán kár. Így nem lesz élvezetes győzedelmeskedni. * sóhajtok is egyet színpadias hangnemben, s még mozdulataim is műviek, megjátszottak. Direkt van mindez, de mivel ő kezd, így a vaskos könyvet és pálcámat is ölembe helyezem, hogy a számomra már várható volt kezdő lépést végig nézhessem, némi fejcsóválással. *
- Unalmas. De, akár taktikus is lehetsz. * pillantok fel rá, ám én vele ellentétben az egyik lovammal nyitok, nem szeretek kicsiben játszani. Vagy nagyban, vagy sehogy, különben számomra nem éri meg. Ő következik tehát most, szóval a játszma szépen beindul, de én is figyelek ám őrá, nem csak a játékra. *
- Lássuk csak.. annyira nem sok mindent. Gyakorolgattam, házikat írtam, mert hát lassan itt az év vége, és szégyen lenne elsősnek maradnom. Meg aztán otthon is voltam pár napot, a szüleim haza rendeltek. * mondom lelkesen mindezt, mintha tényleg így is érezném.. a legnagyobb terhet szüleim jelentik, de ezt nem kell senkinek sem tudnia, Zaine már így is eléggé beavatott, másnak meg nincs köze hozzá. * - Na és te, hógömb uraság? Mesélsz valami érdekeset? * biccentem oldalra aranyosan buksimat is, miközben persze figyelem is a játékot, hisz haladgatunk azért szépen: a sakktábla perceken beül, mint valami csatatér, tényleg úgy néz ki. *

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-09-01, 1:41 pm

*Az ajtó ugyan véletlenül csapódik be a huzat miatt, és ezt meg is mondja, de közben a tigris is szóba kerül.*
- Igen. Talán gorombább nevet kellett volna választanom egy halálosztónak?*kérdezi félrebillentett fejjel, kisebb félmosollyal az arcán. Ezután jön érdeklődése a sakk felől, amiben ő nem jó, de ahogy hallja, Chloe annál inkább, és ezzel dicsekszik is, ami igazán nem baj, csak ne vigye túlzásba.*
- Akkor ha győztél, keressünk valami olyat, amiben jó vagyok, úgy próbálj legyőzni.*javasolja, miközben már a táblát figyelgeti. Igaz, hogy egy profinak nem túl élvezetes leverni egy amatőrt, ezért ha vesztett - és ez nyilván így is lesz - akkor majd kitalál egy olyat, amiben jó, és akkor már tuti nem fog veszíteni. Van néhány dolog itt is, amiben jó, mert már sokat gyakorolt velük, de van olyan is, amihez el kéne menni innen. Arra, hogy a kezdése taktikus, csak mosolyog, úgy látszik, Chloe túlbecsüli, hiszen ő megmondta, hogy sakkban teljesen amatőr, de azért nem árt, ha többet képzel, mint amit ő tud. Mivel a lány már lépett, most az egyik futóhoz nyúl, ahhoz, amelyik a fehér kockákon közlekedhet, és egészen közel megy a másik térfeléhez. Közben azért kérdez is, hogy másról is beszéljenek, ne csak sakkról.*
- Hógömb uraság? Érdekes becenév.*jegyzi meg semleges arccal, majd miközben a táblán lévő csatateret szemléli, a válaszán is töpreng.* - Nagyjából ugyanaz. Gyakoroltam, háziztam, edzettem, szórakoztam kicsit a halálosztó macskámmal... csak a szokásos.*nem minden nap kerül az ember bajba, vagy kalandba, vannak olyan napok is, amikor nem történik semmi, ez az elmúlt hét pedig pont ilyen volt.*
- Egyébként nálad mi számítana érdekesnek?*kérdezi, csak hogy tudja, legközelebb mire gondoljon, ha Chloe érdekeset akar hallani.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-09-01, 1:58 pm

- Nem, csak ez mégis túl aranyos. * vonom meg vállam, nem törődve azzal, talán legutóbb is hallottam már nevét, de hát érzékeim akkor nem igen erre voltak leginkább koncentrálva. De hogy tovább lépjünk, ő máris sakktudásom felől érdeklődik, s egészen gyorsan meg is beszélünk egy játszmát, ami engem cseppet felvillanyoz eleinte, tényleg szeretem ezt a "sportot", ám ő sajnos nem egy profi alkat.. ez van, ezt kell szeretni. Picit le is lomboz mindez, egom persze nem tudom véka alá rejteni még most sem, tudja csak, kivel van dolga, az alku viszont tetszetős, miért is ne próbálkoznék másban is? *
- Szeretem a kihívásokat, szóval állok elébe. * mosolygom rá kivételesen kedvesen, veszíteni nem szeretek, ahogyan vélhetően más sem, de talán tud nekem most valami olyat mutatni itt, amiből legközelebbre, ha találkozunk, már profi leszek, és elsöpröm, mint majd most, sakkban. Nem az igazi a memóriám, nem fotografikus, se semmi ilyesmi, egész egyszerűen jól tudok taktikázni, ő pedig saját magát csalja csapdába szinte minden egyes lépésével annak a szerencsétlen futónak. S mivel a térfelemhez közel került, a lovamhoz pedig még inkább, egy ügyes ugratás a pacival L-alakban, és máris az enyém az a futó. *
- Legközelebb nézz szét, hová teszed. A futó fontos bábu, nem ajánlatos már az elején elveszíteni. * adok neki egy kevéske jó tanácsot, s persze kérdéseire is válaszolok, miközben folyik már a játék, beszélgetünk is, és több bábu is kint van már eredeti helyéről, szóval lassacskán, ahogy így elhallgatom, már a végső döfésen töröm a fejem. *
- Edzettél? Csak nem kondizol? * mérem be felcsillanó szemeimmel, majd királynőmmel előre lépve, megközelítve királyát dőlök hátra székemen. * - Sakk matt. Amúgy pedig érdekes.. hm. Mindegy, ami nem velem történik, az már érdekes. * vonom meg vállam, majd szépen el is döntöm tekintetemmel figyelve, elmém segítségével a fehér királyt, tényleg nem volt ez valami nagy dolog. Kicsi tenyereimet összecsapva pakolom fel viszont a könyvet és pálcám az asztalra, a sakktábla mellé, hogy kékségeimmel, mosolyogva nézhessek Élias szemeibe. *
- Akkor most rajtad a sor, hogy elpáholj valamiben. * mondom ezt cseppet titokzatos hangnemben, nem akarok túl direkt lenni, de perverzségem így sem tudom teljesen levetkőzni, ugyanakkor érdekel az is, mi újat tud nekem itt mutatni, ebben a kellemes helységben? *

//fagyunk//

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-10-22, 12:04 am

//NRT Ashi-Yvonne 2012.10.16. Első emeleti folyosóról//

*Az éjszaka során összefuttok Yvonnevel, kivel elkezdek beszélgetni. Egypár dolog szóba kerül, mint például az, hogy én mennyire tehetségesen tudok rajzolni. Ugyanis az ablakon egy mutáns gyerekrajz helyezkedik el. Úgy gondolom, hogy kifejtem neki bővebben miért is rajzoltam. Meg is kapom a választ, de erre csak egy kérdéssel felelek. A válasz hallatán elnémulok és gondolkozásba esek. A holdfényben „úszó” padlót nézem és nem láthatom, hogy a lány mit csinál.*
-Hmm... lehet, hogy csak én gondolkozok ilyesmin és mád épeszű embernek ez a variáció meg sem fordul a fejében.*morfondírozok hangosan, de mikor meghallom Yvonne mondatát csak mosolyra húzódik az ajkam.*-Ki nem képzeli bele magát az adót történetbe? Vagy csak én gondolom így?*nézek rá kérdően. Nem hiszem, hogy sok olyan ember van, aki nem képzeli magát bele egy szituációba. Megdöntöm a fejemet, mivel még mindig a könyves dolgom gondolkozok. Nem mondom, hogy nem tudok elképzelni olyan embert ki nem képes bele képzeli magát a történetbe, csak furcsállom... na mindegy. Halad a beszélgetés a kis medrébe egészen odáig, hogy mit csináljunk. Felvetek egy lehetőséget, hogy mennünk fel a játszóterembe vagy menjünk egy másik helyre, amiről csak hallottam eddig. Úgy néz ki a négy égtájat sikeresen össze kevertem. Zavartan elkezdek malmozni az ujjaimmal.*
-Uh... akkor e déliben van. Na, de azt fix, hogy északon a magiszterek vannak, nyugaton meg a házam van.*nagyon úgy néz ki, hogy végre meg kéne tanulnom mi hol hány centi. Mivel a lány belegyezett egy kitérőre a játékterembe, leugrok a párkányról és el is indulok. Út közben is beszélgetünk, így kerül szóba, hogy ki milyen tanuló a tanácsára bólintok egyet mert tudom, hogy ha elsőben megakadok akkor leshetek mint a luki nyúl. Ezután viszont azt beszéljük meg, hogy kinek mi a kedvenc helye. *
-Hát azért nem szeretek ott aludni, mert a kanapé számomra kényelmesebb. Jó tudom, hogy hülyén hangzik, de volt olyan évem mikor kanapén aludtam majdhogy nem egész végig. Meg ott aztán nyugi van, nem zavar egyik lakótársnőm sem, éjszaka közebén, hogy menjek vele le a gyógyítóhoz és...*harapom el a mondat végét villám gyorsan, mert eszembe jut a szöszi csaj figyelmeztetése. Tudom, hogy túl gyorsan nyeltem le a mondat végét, ezért inkább megragadom a válaszában rejlő lehetőséget.*
-Belső kert szép hely és békés. Bár nekem semleges, mivel történt ott jó is és rossz is velem. Ott végre azt lehet érezni, hogy nyár van ismét.* fejezem be a mondatomat. Remélem nem bánja, hogy én is kifejtem azt ami ez én véleményemet. Nem hagyom szegén Yvonnet egy percre sem némán, hisz rögtön neki szögezek két kérdést. A válaszán halva kissé elmosolyodok. Mondhatni már barátok vagyunk a toxikológia tanársegéddel, de ezt leszámítva nekem semleges a tantárgy vagyis érdekesnek érdekes, de nem hiszem, hogy ezzel fogok többet foglalkozni a felnőtt koromba. Ha csak nincs egy olyan nyomkövető főzet, mit ha szét törünk lápnyomok vezetnek el a kiszemelt célpontig. Az ötlet jónak tűnik, már csak az a kérdés, hogy van-e ilyen. Fel kell keresne Alinoxot. Közben azt is meg tudom, hogy nincs nagyon oda a hallotti mágiáért és nem tudja milyen famulust szeretne. *
-Toxi jó is főleg azért mert bírom a tanársegédet. Amúgy meg nekem a hallotti mágia a nyerő óra, de a többivel nincs semmi bajom vagy gondom van árnymágiából, de leküzdhető az a gond sok gyakorlással. A famulus kérdésre én sem tudok többet válaszolni, de talán egy farkast választanák, mint állat vagy egy főnixet*gondolkozok el egy kicsit mit is kellene alkotnom. Nem tudok sokáig gondolkodni, mert jönne egy kérdés. Megvakarom a nyakamat és úgy felelek.*
-Igen van, de ha kell bajtársi szinten kisegítem, meg ők is engem. Vagyis remélem, bár Brian nem hiszem, hogy segítene nekem...*mondom egy kissé elmélázva. Időközben felérünk a déli toronyba, hol tényleg ott van a játékterem. Kinyítoma az ajtót és előre engedem Yvonnet.*
-Na és neked vannak rossz akaróid?*passzolom vissza kérdést és közben zöldeskék szemmel végig pásztázom szoba tartalmát. Biliárdozásban még mindig nem vagyok valami mester, csócsó már jobban megy, de aztán ott van a sakk is.*
-Na mivel szeretnél játszani?*teszem fel a kérdést rá hagyva a döntő jogát. Odasétálok a biliárdasztalhoz, hogy neki tudjak támaszkodni. Közben eszembe jut, hogy is győztem le Jackeit. Nem volt sport szerű, de nem is direkt csináltam.*
-Na és mi a kedvenc elfoglaltságod? Ha szabad megkérdeznem.*teszem is fel neki a következő kérdést.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-10-23, 11:28 am

//NRT: Ashi-Yvonne 2012.10.16.//

*Nem feltétlenü számítottam társaságra az éjszakai sétám alatt, de ha már így alakult, akkor szóba elegyedek a vörös hajú leányzóval, ki egy kicsitérdekes személyiség, de elfogadom, hisz én se vagyok teljesen normális, csak én épp más miatt vagyok furcsább. Szó esik picit a rajzáról is, mi nem épp művészi, de hát ez van.*
- Vannak olyanok, hidd el. És én nem csak simán beleképzelem magam, de van, hogy elbambulok, és tovább gondolom magamban a történetet, és utána néha rossz visszacsöppenni a valóságba, folytatni a könyvet egy másfajta történet befejezéssel. Nem tudom, érted-e mire gondolok, de ezt így nehéz megfogalmazni. *próbálom megmagyarázni a dolgokat, de ha érti, ha nem, nem fogom tovább elemezgetni, mi is az egyik oka annak, hogy bolondnak tartottak régen. Ashi a következőkben kicsit belebonyolódik abba, hogy melyik főtoronyban mi is van, miben én kisegítem kicsit, majd megegyezünk, hogy irány a Déli főtorony, azon belül is a játékterem. Nem voltam még ott, nem is vagyok egy nagy játékos, de állok a kihívások elébe. Megtudhatom hamarosan azt is, mi Ashi kedvenc helye, és azzal igazából nincs is gond, de az indok már egy kicsit furább, így nem állom meg, hogy visszakérdezzek.*
- Hát jó, te tudod. *vonom meg a vállam. Hallom, hogy elharapja a mondat végét, de ha el akarná mondani, elmondaná, így nem fogom faggatni, és könyörögni neki, hogy mondja el, az nem az én stílusom, mindig is távol áll tőlem, és nem is vagyunk olyan viszonyban, hogy titkokat osszunk meg egymással. Helyette elmondom, hogy nekem a Belső kert a kedvenc helyem, majd meghallgatom az ő véleményét is a helyiségről.*
- Mi rossz történhet az emberrel a Belső kertben? Felborul a paddal? *kérdezem a másik felé fordulva, mert igazából most semmi nem jut eszembe, ami kellemetlen emék lehetne onnan. Nem igazán szoktam ennyit beszélni, de úgy tűnik, Ashi mellett nincs némaságba burkolózás, mert a vörös hajú leányzó mindig feltesz valami kérdést, most épp a tanulás jön szóba, mit kicsit ki is fejtek neki, és úgy tűnik, ő nem olyan, mint én, aki maximalista, és szeretek tanulni. Szó esik arról, ki milyen famulusban gondolkodik, és bólogatok, mikor hallom, ő milyet szeretne. Természetesen addig el is kell jutni, de nem fogom a szemére hányni, hogy ilyen hozzáállással nem igazán lesz meg az a famulus, vagyis pontosabban nem lesz meg idén.*
- Itt még nincsenek. *válaszolom röviden, és magamban hozzáteszem, remélem nem is leznek, de hát ne is álmodj Yvonne... Inkább annak örüljek, hogy találkoztam sikeresen olyanokkal, akik nem gondolnak bolondnak. Szavaimból Ashi azt is kiveheti, hogy régen voltak rosszakaróim, nem is kevesen, de erről nem szeretnék beszélni, remélem nem is hozza fel témának, ha meg igen, akkor is udvariasan el fogom terelni erről a szót. Időközben egyébként megérkeztünk a Kísérteties játékterem nevezetű helyre, ahová be is lépek, és barna tekinteteimet körbehordozom, hogy felmérjem, mi is van itt. Sakkozni tudok egyedül, billiárdozni egyszer voltam a családdal, de nem ment igazán, viszony szívesen kipróbálnám magam újból, már ha Ashi is benne van, ki átadja nekem a választás lehetőségét, így e mellett is döntök.*
- Legyen billiárd. Te mennyire tudsz játszani? Csak mert én nem igazán, szóval könnyű elverni. *nem szeretek igazából veszíteni, de ha valamibe belekezdtek, akkor abban kihozom magamból a maximumot, és sosem adom fel, sose hátrálok meg. Felveszek egy hosszú botot, minek ha jól emlékszem dákó a neve, majd intek, hogy átadom a kezdés lehetőségét évfolyamtársamnak.*
- Kedvend elfoglaltság? Ó ez könnyű, az olvasás. *válaszolok gondolkodás nélkül. *És neked? *kérdezek vissza, majd ha én jövök, kicsit szerencsétlenkedek a dákóval, majd pedig lökök, de elég bénán, a fehér golyó még csak el se talál egy színeset se, mi kicsit elkeserít, de minden kezdet nehéz, ahogy szokták mondani.*
- Sokat jársz ide? *érdeklődöm, miközben arra várok, hogy én következzek a lökésben.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-10-26, 11:04 pm

//NRT: Ashi-Yvonne 2012.10.16.//

*A válaszára már csak bólintok egyet. Mindenesetre értem amit mond, mert képes vagyok én is beleképzelni magamat egy adott történetben és tovább vinni a fejemben. Ezért szoktam fél óráig egy mondatnál leragadni. Na de a beszélgetés folydogál tovább és arról kezdünk társalogni, hogy hová is mennünk. Erős szó, hogy ketten mert én mondom az ötleteket Yvonne meg mondja melyik tetszik neki. Így (és egy kis égtáj keveréssel) döntünk, hogy a déli toronyban lévő játszó terembe töltjük az est hátra levő részét. Bemutatom, azt hogy mellettem nem lehet csöndben sétálni és kérdésekkel támadom meg a lányt. De nem az én kérdésemnél akadunk meg hanem az övén, ami arról szól, hogy kinek mi a kedvenc helye. Kicsit furcsállja az indokomat, hogy miért is szeretek a padlásszerű szobában lenni vagyis aludni, de megértem mivel elég sok embernek tűnök érdekesnek és nem mindig a legjobb értelemben. Mikor kifejtem az ő kedven helyéről az véleményemet két mondatban, nem nagyon érti. Egy fancsal grimaszt vágok.*
-Legyen annyi elég hogy ott fejjel lefelé bele dobtak a vízbe. Semmi ok nélkül, de mint kiderül csak nálam lehet ilyenre számítani.*Sóhajtok fel halkan, de nincs időm sajnáltatni magam, mert már kérdezem tovább az évfolyam társamat kinek úgy néz ki nincsenek rossz akarói.*
-Neked tuti nem is lesznek, hisz kedves vagy és ahogy lejött segítő kész is. Bár lehet, hogy nem ezek a legjobb tulajdonságok egy fekete mágus képző iskolában. De a lényeg remélem sőt tudom, hogy nem lesznek.* küldök felé egy bátorító mosolyt. Mivel nagyon úgy jön le, hogy régen érte valami sérelem, de úgy gondolom jobb ha nem faggatom ki. A soron következő téma az, hogy ki milyen tanuló. Szomorúan kell rájönnöm, hogy már nem általános iskolában vagyok, hanem középiskolában, hol elégé közelit a tanév vége. Fejemben épp megtervezem a tanulás menetét mikor oda érünk a célunkhoz. Előre engedem a másikat aztán lépek be én. Gyors szemre vétel után neki úgy döntök nem én választok játékot, hanem az évfolyam társam. Neki dőlök a biliárd asztalnak és elkezdem igazgatni a hajamat. Idegesít, hogy milyen hosszú. Pedig tudom, hogy régen meg a rövid hajért voltam kiakadva. Morcosan söpröm el a szemem elől a vörös fürtöket. Mikor hallom, a válaszát csak bólintok egyet. Az asztalról fel veszem a másik dákot.*
-Hogy én tudok-e játszani? Nem. Nem tudok, de remekül tudok „csalni”. Vagyis Müzli. Béna vagyok a biliárdban, de már akartak megtanítani. Csak hogy nem jött össze.*húzom el az alsó ajkamat és így kivillannak a fehér fogaim. A golyókat felpakolom az asztalra, s elkezdem őket szépem. A fehér golyót középre helyezem. A bal kezemmel ki támasztom a dákot jobbal meg meglököm. A fehér golyó lendületétől elgurulnak ugyan a színes golyók, de a lyuk közelébe se kerül egyik sem.*
-Nya szép. De legalább eltaláltam a fehér golyót!*Mondom vidoran és arrébb sétálok, hogy az évfolyam társam is lökhessen. Közben választ kapok a feltett kérdésemre is.*
-Az jó is, főleg ha gyorsan halad az ember lánya. Nekem mi? Hmm... lássuk lassan egy éve hogy nem csináltam, de a szörfözés az egyik kedvenc idő töltésem a másik meg a csavargás és az állataimmal való együttlét.*mondom és közben figyelem ahogy löki a golyót. Kicsit szomorú vagyok, hogy nem sikerült neki, de majd bele jövünk.*
-Nem baj majd a legközelebbi jobb lesz.*mondom neki bátorítóan és oda lépek az ütő golyóhoz, mely most elégé nehezen megközelítő helyen van. *
-Nem azt hiszem csak egyszer voltam itt eddig és te?* dobom vissza a labdát miközben lendítem a kezemet és eltalálom a fehér golyót mely most egy csíkos és A fekete golyót vezeti egy darabig. Ráncba szalad a homlokom az izgalomtól. Nem szeretném most elveszíteni a játékot. Nem is fogom. Felugrok nagy örömömben mikor látom, hogy a fekete 8 lassít és megáll. A csíkos viszont bemegy a lyukba. Így ismét én jövők és majdnem belökök egy teltet. Egy „óh” szökken ki az ajkaim között, de azért átengedem a másiknak a pályát.*
-Egyébként ismered a szabályait? Vagyis csak azért mert én nagy kör vonalakban ismerem. mondom ami lehet, hogy nem fog rá megnyugtatóan hatni, de ez van. Figyelem, ahogy üt.*
-Na és, milyen játékot szeretsz játszani?*teszem fel a kérdést és ha én jövők odalépek az asztalhoz és elhibázom az ütésemet melynek következményében a másik jön.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-10-31, 1:11 pm

//NRT: Ashi-Yvonne 2012.10.16.//

*Beszélgetésbe elegyedek Ashival, szó esik pár dologról, pl könyvekbe való belemerülésről, de aztán egy terv körvonalazódik, vagyis hogy menjünk a Kísérteties játékterembe, mi a Déli főtoronyban található, így ráérős tempóban el is kezdünk arrafelé sétálni. Alapjáraton nem vagyok egy nagyon beszédes fajta, de most Ashi miatt kénytelen vagyok többet társalogni, de nem mondom, hogy ezt bánnám, legalább itt van olyan ember, akivel jóban vagyok és ténylegesen érdekli az, amit mondok.*
- Minden ok nélkül csak nem dobják be az embert a vízbe... vagy itt ilyen emberek vannak? *kérdezem, és kissé kétségbeesek, hogy talán ez a hely mégse annyival másabb, mint a régi iskolám. Ha már így feljött erre a szó, akkor rákérdezek, a vörös hajú lánynak vannak-e rosszakarói, és ezt a kérdést vissza is kapom.*
- Hát, legyen neked igazad, de engem a kellemetlen alakok eddig mindig megtaláltak. *sóhajtok, de nem szoktam sajnáltatni magam, az nem az én műfajom, így ezen igyekszem is tovább lépni, így örülök, mikor terelődik a téma a tanulásra, miben én jó vagyok, de ahogy hallom, Ashi már kevésbé. Néhány szóval biztatom, de aztán megérkezünk a játékterembe, és ehhez kapcsolódó beszédtéma kerül terítékre, vagyis pontosabban a biliárd, hisz amellett döntök, hogy azt játszunk. Kicsit kusza választ kapok Ashitól, de a lényeget kiszűröm, hogy csalni szokott.*
- Hát a csalás nem az én műfajom, én a becsületes játék híve vagyok. *mondom, és tényleg én nem fogok csalni, ha ő így játszik, hát akkor emiatt fogok veszíteni. Miközben kezembe veszek egy dákót, nézem, ahogy Ashi felpakolja a golyókat, majd lök, majd én is, majd megint ő. Miután ez megtörtént, én is elhelyezkedem, lökök, és valamilyen csoda folytán egy kék be is megy a lyukba, mire egy mosoly terül szét az arcomon. Mivel ilyenkor még egyszer én jövök, újra lökök, de nem nagy sikerrel, így átadom évfolyamtársamnak a terepet, és ez így folytatódik a jövőben is, több-kevesebb sikerrel.*
- Én még nem voltam itt, csak hallottam erről a helyről. *vonom meg a vállam, majd kapom a következő kérdést.*
- Nagyvonalakban én is tisztában vagyok a szabályokkal. *válaszolok, majd egymás után lökünk párat, több-kevesebb sikerrel.*
- Szeretek kártyázni, társasjátékozni, és sakkozni. És te? *kérdezem, és erről eszembe jut, hogy otthon a családdal rendszeres program volt, hogy leültünk a nagy ebédlőasztalhoz, és mindenféle játékot játszottunk. Hiányoznak ezek a dolgok, haza kéne látogatni. Én következem, lökök, ám elbénázom, és a fekete golyó szépen begurul a lyukba, vagyis a játékot elveszítettem.*
- Na tessék, ilyen mázlim is csak nekem lehet... *mondom ironikusan, majd elnyomok egy ásítást.*
- Neked Ashi viszont gratulálok, nyertél. *mosolygok rá a másikra, és még egy ásítás kikívánkozik belőlem, amit elnyomni már nem tudok, így szám elé teszem a kezem, ahogy illik.*
- Bármennyire jó volt a játék, még ha nem is volt túl hosszú, de elálmosodtam, szóval szerintem én visszavonulok a szobámba. Jössz te is, mert akkor egy ideig még mehetnénk együtt. *érdeklődöm, majd ha jön, akkor vele, ha nem, akkor nélküle hagyom el a játéktermet, ebben az esetben pedig természetesen elköszönök tőle.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-11-04, 2:14 am

//NRT: Ashi-Yvonne 2012.10.16.//

*A beszélgetés során több témát is kivesézünk, mint például kinek mi a kedvenc helye a kastélyban. Yvonne kedvenc helyéhez, azaz a Belső kerthez kétoldalú érzelmeket táplálok, amit közlök is a lánnyal. A válaszára kicsit több vér fut a pofikámba a megfelelő mennyiség helyet. Ártatlan szemeket veszek fel és úgy felelek.*
-Lehet, hogy volt valami furcsa benyomása rólam, és azért gondolta azt hogy jó móka beledobni a vízbe. Bár lehet, hogy csak az akarta megnézni, hogy tudom megvédeni magamat. Mindenesetre csurom vizes lettem a végén, de tanultam valami fontosat: Mindig legyen nálad a pálcád, még ha iskolán belül is vagy...*sóhajtok egy aprót és egy pillanatra figyelmen kívül hagyom, hogy a lány kicsit megijed attól a tudattól, hogy vannak itt rossz emberek.*-Bár eddig ez csak velem történt meg és csak azért, mert mint mondtam rosszul mutatkoztam be. Ergo nem kell az miatt paráznod, hogy vannak kik gondolnak egyet és bedobnak a vízbe.*Mondom és biztatóan mosolygok rá. A következő téma elégközzel van ehhez, mert arról van szó, hogy kinek milyen rossz akarói vannak. Amint hallom régen a lánynak is volt így nem is csodálom, hogy kicsit bizonytalan. Minden bizonnyal itt is lesz olyan ember ki nem fog segíteni neki, csak abból az apró gondolatból következtetek erre, hogy ez egy fekete mágus képző iskola. Ezt múltok én is megkaptam és nem eset valami jól.*
-Áh, nyugi mindig vannak olyanok kiknek valami miatt nem vagy szimpatikus, de ugyan ekkor legalább van egy olyan ember, ki mellé nyugodtan kiállhatsz, mert elfogad olyannak, amilyen. A többiek meg ne érdekeljenek téged, még akkor sem ha piszkálnak, mert ők sem tökéletesek.*zárom is le a témát és másik témákba kezdek. Nagyon úgy néz ki hogy szegény lány épp olyan hangulatomba fogott ki mikor be nem áll a szám és állandóan dumálok, persze őt sem hagyom ki semmi jobból. Nem tudom, hogy mennyit jár neki a levesfújokája, de azt tudom, hogy most mellettem nem marad néma. A tanulási témában kicsit vörösen veszek rész mivel úgy néz ki fele annyit nem tanulok mit ő. Szerencsére nem sokkára megérkezünk a Déli toronyban és meg is találjuk a kereset helyet így a témát ejtjük. Mikor beérünk mindketten felmérjük a terepet és megállapítjuk, hogy biliárdozni fogunk. Elmesélem neki, hogy csak egyszer voltam itt és akkor is „csalás” árán győztem. Félreérti a története és ebből egy hibás következményt von le.*
-Nem én nem szoktam csalni. Múltkor is nem én csaltam, hanem Müzli. Jakei karjába ugrott mikor lökött és így véletlen a fekete golyó ment be a lyukba. Különben is ebben a játékban azt sem tudom, hogy lehet csalni, vagyis mágiával biztos lehet...* mondom, de inkább csak rántok egyet a vállammal. Nem fogok csalni mert nem tudok és nem szeretek, ha hibát követek el azt beismerem, az már más kérés, ha más hibájából követem el... Közben elkezdünk játszani első pár lökés egyikünknek sem sikerül, aztán mikor azt hiszem mázlim van kiderül, hogy messziről elkerül engem. Szó esik arról is hogy ki milyen gyakran jár ide. Nem úgy hangzik egyikünk válasza is mintha megszállót játékosok lennénk. Valószínűleg meg van rá a reális oka mely nem más, hogy vagy nincs kivel jönni vagy nem szeretünk játszani. A játék nem áll meg folyamatosan váltjuk egymást és a témát is. int kiderül nem csak nem tudunk játszani, hanem nem is vagyunk annyira tisztába szabályokkal. Vagyis csak annyit tudunk, nagy vonalakban ismerjük a játékot. A következő kérés az, hogy melyik a kedvenc játéka. Felcsillan a szemem mikor meghallom a kártya játékokat.*
-Kanasztázni imádok.*jegyzem is meg mivel elég jó is vagyok benne főleg ha nem pontra megy és szeretem is. Nem egyszer játszottunk tavaly a srácokkal.*- Inkább mozogni szeretek mint játszani, de ha már van rá lehetőség kártyákkal játszok, vagy csocsozok.*válaszolok a kérdésre és figyelem is hogyan lök. Fintorgok egy kicsit mikor elveszíti a játékot.*
-Áh majd legközelebb te győzöl, majd sakkozunk akkor.*mosolygok rá és még mindig nem érzem tiszta győzelmemnek a győzelmemet. Nem fogok egy hamar szabadulni az érzéstől, de tudom, hogy másban ő győzne le. Halk „köszi” szökik ki az ajkaim közül mikor gratulál nekem. Épp nyitnám nagyobbra a számat és kérdezném, hogy játszunk-e még egyet, mikor közli, hogy fáradt lett.*
-Ezek szerint kimerített a játék, hát akkor köszönöm szépen. Én még itt maradok egy kicsit, de utána szerintem én is megyek. Akkor szia és jó éjt.* köszönök el tőle. Figyelem, ahogy kimegy az ajtón és egy sóhaj után elkezdem visszalökdösni a golyókat.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-11-12, 12:53 am

//NRT: Lucius-Naomi 2012.10.22.//

-Látod, ha megfelelő megvilágításba kerül valami, akkor mindjárt érthetőbb. *zárja le az eddig boncolgatott kérdést a verekedés kapcsán. Tudja, hogy a másiknak mire kell felhívni a figyelmét, hogy mi az, ami elfogadhatóvá teszi Naomi számára az egészet. Majd a lány bosszúja is szóba kerül.*
-Az ajánlat él, akkor élsz vele, amikor akarsz. *biztosítja a másikat egy könnyed mosollyal az arcán. A kölcsönös segítségnyújtási "paktum" megvan, ez pozitív. Hasonlóan gondolkodhatnak ilyen téren. És természetesen a tanulás is szóba kerül, hiszen mindketten diákok.*
-Nocsak! Gratulálok! És milyen szakra szeretnél menni? *érdeklődik finoman. Látszik, hogy tényleg őszinte a gratuláció. Elismerést vált ki belőle a dolog, hiszen ezzel komolyan bizonyította számára Naomi, hogy mennyi sütnivalója van. Viszont támad egy ötlete, hogy hogyan lehetne picit feldobni a hangulatot, mert a szürke napokból egy picit ki kell lépni, ezért jön a játék ajánlat.*
-Természetesen szívesen megtanítalak. Nem olyan nagy ördöngösség, csak rá kell érezni. És mivel te profin tudsz varázsolni, ez se lesz nehéz számodra. *ismét mosoly. Nem mond hülyeséget, az egész semmi egy-két bonyolult varázslathoz képest. Meg aki azokhoz szokott, az ezt is át fogja látni könnyen.*
-Hát ültem már ló hátán, de ez nem tartozott sose a rendszeres elfoglaltságaim közé. Így ilyen téren elég suta a tudásom... Gondolom te viszont gyakran szoktál, ha már kérdezed. *mondja, majd meg is indulnak. Nem szégyen neki bevallani, hogy nem ért hozzá. Az olyanok, akik úgy csinálnak, mintha tudnának, igazán szánalmasok. Közben elindulnak a játékterembe s az odaúton a szárazabb résszel végeznek, a szabályokat elmagyarázza szépen Naominak, hogy amikor odaérnek, már csak a gyakorlat legyen. Így amikor a terembe lépnek, egyenest két dákót hoz Lucius, az egyiket átnyújtja a lánynak, míg a sajátját egyből kezelésbe veszi a krétával.*
-Akkor a szabályok megvannak, az asztalt meg voltak olyan rendesek és berendezve hagyták itt, így nincs más hátra, mint gyakorlatban kivitelezni az egészet. Épp ezért, bár kicsit udvariatlan dolog, de én kezdek, hogy lásd, miről is volt szó. *Naominak egyszerű dolga lesz: kicsit figyelni és a fiú után csinálni, ami nem lesz bonyolult. Így hát Lucius felveszi a kezdő pozíciót s egy erélyes lökéssel némi célzás után a fehér golyóval "szétrobbantja" a többit, bár a vakszerencse most egyet se helyez lyukra.*
-A kisasszony jön. *mondja Naominak s hátrébb lép, hogy helyét átadhassa és a lány tevékenységét figyelhesse, és ha kell, akkor segítsen, vagy tanácsot adjon, mit hogyan kéne.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-11-14, 10:40 pm

//NRT: Lucius-Naomi 2012.10.22.//

*A verekedős témára én már csak bólogatok, mindenki máshogy szereti elintézni a konfliktusokat, ez végül is Lucius magánügye. Mesélek picit arról, hogy bosszút forralok, mire ő felajánlja a segítségét, mire nem tartok igényt ebben az esetben, de aztán megbeszéljük, hogy máskor, ha kell a másiknak a segítség, akkor csak szólni kell. Nekem is jól jön egy szövetséges, még ha kissé érdekkapcsolatnak is tűnik ez, és gondolom a srácnak se árt egy ilyen. Feljön témának az iskola, én pedig büszkeséggel a hangomban jelentem ki, hogy sikeresen évfolyamot léptem, és ha minden igaz, hamarosan kezdem az egyetemet.*
- A Destruktív szakot választottam. Azt mintha nekem találták volna ki. Nem tudom, utánaolvastál a szakoknak attól függetlenül, hogy tőled még kicsit távol van az egyetem? *érdeklődöm, mert ha esetleg nem tud semmit erről, akkor pár szóban fel tudom vázolni neki a szak mibenlétét, persze csak akkor, ha érdekli, feleslegesen nem fogom én jártatni a számat. Az iskola témája után Lucius feldobja a billiárdozás ötletét, ám én nem vagyok otthon ebben a játékban, így megkérdem a fiút, elvállalja-e, hogy megtanít játszani, és szerencsére beleegyezik, így hamarosan el is indulhatunk a Kísérteties játékterem felé, ami a Déli főtoronyban található.*
- Köszönöm, igyekezni fogok, hogy ne okozzak csalódást! *mosolygok rá, és jól esik, hogy azt mondta, profin tudok varázsolni, és hát tényleg elég jó vagyok, gyorsan is tanulok, szóval szerintem nem lesz itt gond a szabályok és a játékmenet elsajátításával.*
- Igen, jeleskedem a lovaglásban, néhány versenyen is indultam régebben, és szép helyezéseket értem el, szóval ez egy erősségem. *osztom meg ezt a kis információt, mikor egy kicsit ráterelődik a téma a lovaglásra, de aztán elindulunk a játékterem felél, és ez idő alatt megismerkedem a szabályokkal. Nem túl nehezek, igazából könnyen megjegyezhetőek, de aztán maximum kérdezek játék közben, de elsőre világosnak tűnik minden. A helyiségbe érve elveszem Luciustól a dákót, majd letámasztom, és figyelek a következő szavaira.*
- Csak nyugodtan, most az egyszer eltekintek a "Hölgyeké az elsőbbség" szabálytól. *mondom, majd lesem a mozdulatait, hogy hogyan is kell ezzel a dákóval helyezkedni, és hogy kell lökni. Nagy csattogással szétrepülnek a golyók, de egy se megy be, de ahogy látom, néhány közel van a lyukhoz, szóval talán a kezdők szerencséje utoléri szerény személyemet. Bólintok, mikor mondja, hogy én jövök, majd elhelyezkedem, de valahogy nem áll kézre a dákó, így egy segítségkérő pillantást vetek Lucius felé.*
- Mikor te csináltad, egyszerűbbnek tűnt és egyértelműbbnek, segítenél, hogy fogjam helyesen a dákót? *pislogok felé párat, és ha segít, akkor úgy, ha nem, akkor picit még szerencsétlenkedve, de aztán csak sikerül meglöknöm a fehér golyót, és mivel célzásban jó vagyok, így meg is lök egy zöldet, de balszerencsémre nem megy be.*
- Na talán a következőnél már szerencsésebb leszek! *jelentem ki eltökélten, majd hátrébb állok, és figyelem a srác technikáját, hogy hogy csinálja.*
- Sokat szoktál billiárdozni? Mióta játszol ilyesmit? *érdeklődöm kicsit, hogy amíg folyik a játék menete, mást is hallhassunk, de csak a golyók egymásnak csapódását.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-11-21, 12:23 am

//NRT: Lucius-Naomi 2012.10.22.//

*A konfliktusok témáját immár lezárják: Lucius is előadta mondókáját, meg Naomi is beszámolt egy apróságról s egyfajta kis paktumot is kötöttek kölcsönös segítségnyújtásra. A fiú számára egyértelműen előnyös a tapasztalt varázsló lány segítsége, ha arról van szó, de Lucius se megvetendő, hiszen ha mágikus tudása még nem is oly nagy, más kvalitásai alkalmassá teszik sok dologra, legyen szó terv kifundálásáról, netán a csali szerepéről, vagy valami másról. Majd a tanulás is szóba kerül, diákok közt ez már csak így megy.*
-Utánaolvastam és emlékszem is nagyjából, hogy mit írtak arról a szakról. Az eddigi tapasztalataim szerint pedig tényleg ez a szak a te világod. *bólint Lucius. Elég jól kiismerte a lányt, bár ő mindenkinek a szereti a jellemét fejtegetni és ez Naominál nem is volt nehéz, a lány nem nagyon rejt véka alá semmit, köszönhetően büszkeségének. De a srác úgy érzi, hogy jó lenne felrázni a napot egy kis játékkal, így ajánlja fel a lánynak, hogy biliárdozzanak. A másik bele is megy a dologba. Így mennek a játékterembe.*
-Nem fogsz, egy játékban amúgy se nagyon lehet csalódni. Csak szórakozás, nem profi verseny. *mondja, miután pici mézet adott az apró sebre, amit azzal okozott, hogy olyat hozott fel, amit a másik még nem tud. A patikamérleg se precízebb ennél a megoldásnál. És nem véletlen a következő témakör sem.*
-Mondjuk itt az iskolában erre annyira nincs lehetőség. De majd lehet egyszer megkérlek, hogy taníts meg lovagolni. *mosolyog Naomira. Nem szégyen beismerni, hogy nem tud, sőt kilátásba helyezni, hogy a másik segítségével lehet még egyszer ki is próbálná a dolgot. Érdekli a lovaglás, hiszen olyan tevékenységnek látja, amiben az ő sajátos bénasága nem tudná annyira hátráltatni. De amíg a terembe mennek, a szabályokat is elmagyarázza persze. Sőt, a teremben jön a gyakorlati rész, így Lucius kezd most, majd a lehetőséget átadja Naominak, aki próbálkozik, de hamarost segítséget kér.*
-Egy-két lökés, és neked is kézre fog állni. Anno nekem is kellett idő, hogy ráálljon a kezem. *mosolyog jóindulatúan a lányra, majd aktivizálja magát. Segít Naominak, hogy rendesen álljon meg és rendesen fogja a dákót, hogy ne akadályozza magát a lökésben és a célzásban. Persze ezt a lány háta mögül tudja megtenni és óhatatlanul jár némi testi kontaktussal. De Naomi végül lök, így most övé a kör.*
-Az jobb lesz, hidd el! Esetleg majd próbáld meg azt, hogy a dákón átrakod a mutatóujjad finoman és a többire pedig ráfekteted. Így jobban tudsz majd célozni. Meg érdemes megállni és átgondolni mindig, hogy mit is akar az ember, mielőtt lökne. *ad pár tanácsot, majd ő is a tettek mezejére lép. Beszéd közben már megnézte magának az asztalt, így most kész terve van és egy nehezebb megoldást választott. Az egyik csíkos golyó lyukon van, ám úgy tudja csak belökni, ha a sárga telivel löki be, ehhez pedig azt kell a fehérrel megindítania, viszont ahhoz háttal kell fordulnia az asztalnak és felülni a szélére, miközben lábait előre nyújtva támaszkodik a földön. Karjai a háta mögött kezelik a dákót, szeme pedig a golyókon. Kicsit koncentrál és végül sikerül pontosan, ám nem túl erősen meglökni a golyót, minek következtében csigalassúsággal gördül a fehér a sárgának, majd az lassan eléri a csíkost, ami begurul. Hajszél híja volt, mert majdnem megállt a sárga, de Luciusnak most szerencséje volt.*
-Akkor neked innentől a teliket kell eltenni és a sárgát még lyukra is tettem neked. *kacsint egyet a fiú, majd most már nekilát a válaszadásnak.*
-Hát megesik, hogy magamban is lenézek kicsit játszani, de az annyira nem mindig izgalmas. Régebben otthon a pubban egész sokat játszottam és még a nagyapám tanított. Sokszor vele töltöttem a szabadidőmet, mert a szüleim nem mindig értek rá. Az öreg jó fej volt, konzervatív, de ugyanakkor szórakoztató is. *mélázik el picit és többet mesél, mint eddig. Ám ezek nem mérvadó információk, nem bírnak komoly súllyal. Az öreg már halott amúgy is, de ennek is megvan a története.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-11-25, 4:28 pm

//NRT: Lucius-Naomi 2012.10.22.//

*Miután megegyezünk egy mindkettőnk számára hasznos dologban, vagyis hogy ha valami olyan van, akkor a másikra lehet számítani, feljön a szó az egyetemre, én pedig elmondom, hogy a Destruktív szakot választottam. Lucius olvasott a szakról, így nem kell elmagyaráznom neki, miről is szól az egész, és bólintok egyet egy halvány mosollyal, mikor azt mondja, illik hozzám a szak. Hát pontosan én is ezt gondolom, hisz nagy terveim vannak, és ehhez ez a szak segíthet majd hozzá. A következőkben eldöntjük, biliárdozni megyünk, és bár én nem vagyok jó benne, legalábbis még nem tudok róla, hisz nem játszottam soha se ezelőtt, de reménykedek benne, hogy jó leszek.*
- Lehet, hogy nem verseny, de nem szeretek nem jó lenni valamiben. *mondom, és ez így is van. Mindig a tökéletességre törekszem, mind a külsőm, mind az elhatározott dolgaim tekintetében. Sokan talán a külsőm alapján egy butus lánykának gondolhatnak, ami nem is baj, gondolják csak, annál nagyobb lesz a meglepetés. Na de most hagyjuk ezt a témát, hisz lassan megérkezünk a játékterembe, hol az elmélettel már tisztában vagyuk, lássuk a medvét, vagyis a gyakorlati kivitelezést, de csak miután válaszoltam a lovaglós mondatára.*
- Persze, ha adódik úgy alkalom, szívesen megtanítalak. *válaszolok, és általában nem vagyok ilyen nagylelkű, de Lucius normális, így ha ez nem is igazi barátság, csak egy érdekkapcsolat, akkor is fent kell tartanom. Lucius lök először, aztán én jövök, de kicsit bénázok, és nem megy olyan egyszerűen, így segítséget kérek kicsit a fiútól. Nem zavar a testi kontaktus, ami a segítségnyújtással jár, nem vagyok én egy prűd leányzó, így mikor jónak érzem, lökök, de túl sokat nem érek el vele. Na majd talán legközelebb.*
- Köszi a tippet! *mosolygok rá, mikor ad pár tanácsot, és elhatározom, a következő körben megfogadom ezeket, és megpróbálok koncentrálni, és célozni.*
- Ooké, rendben. *bólintok, mikor azt mondja, a teliket kell a lyukakba löknöm, bármennyire is viccesen hangzik ez a mondat így. Közben kérdezek, és amíg válaszol, addig az előbb látott és mutatott technikával lejjebb hajolok, a mutatóujjam segítségével célzok, majd lökök egy határozottat, és mivel jól megy a célzás, és elég szerencsés helyen van a sárga, így bemegy a lyukba, minek én örülök nagyon.*
- Hát a biliárd inkább páros játék, legalábbis úgy van értelme szerintem. *mondom, majd hallgatom, mit mond a nagyapjáról. Látszik, hogy jóban voltak, hallani abból, ahogy mesél róla.*
- És mire tanított még a nagyapád? Már ha nem túl személyes. *teszem fel a kérdést, miközben folyik tovább a játék, ő lök, majd én, mindezt több-kevesebb sikerrel.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-12-10, 4:26 pm

//NRT: Lucius-Naomi 2012.10.22.//

*Több dolog is szóba kerül, egyfajta paktumot kötnek, majd az egyetemi szakokról is eldiskurálnak. Végül Lucius él egy ajánlattal, hogy kicsit szórakozzanak. Vállalja, hogy megtanítja a lányt játszani, aki bele is megy a dologba végül, így megindulhatnak a játékterem felé.*
-Ne aggódj, menni fog. *mondja biztatóan. Nem nagy ördöngösség az egész, nem lesz vele semmi gáz. Emellett a szabályokat is elmagyarázza, hogy amikor kisvártatva megérkeznek, így már csak játszani kell.*
-Megegyeztünk. *bólint Lucius s ezzel a lovaglás témaköre lezárva. Jöhet a játék. Lucius kezd, majd amikor Naomi jön segít neki, és tanácsokat is ad. Eztán Lucius szerencsével jár, majd Naomi is megfogadja a tanácsokat és sikeresen lök, amire Lucius elismerően bólint.*
-Szép volt. *teszi még hozzá, majd ő jön. Közben megy tovább a társalgás. Még mielőtt lökne, válaszol, de a célzásra is figyel persze.*
-Igen, úgy a jó, bár ha az ember gyakorolni akar, akkor jobb egyedül elszórakozni vele, hogy csiszoljon képességein. *majd lök és ismét sikere van. Naomi köre jön, közben ő a nagyapjával kapcsolatos kérdésre válaszol.*
-Nem túl személyes. Nos inni is tanított, meg úszni. Többször működött közre edzéseimben, kirándultam is vele többször, nagy természetjáró volt. Jókat tudtam vele beszélgetni, bár kicsit fura öreg volt. Persze a veszte is ez lett: a családunknak vannak ellenségei éppenséggel és az öreg elég óvatlan volt önhittségében. Orgyilkos végzett vele, az orgyilkossal meg én a puszta kezemmel, hátulról. Fültől fülig. *húzza el kezét a nyakán, célozva, hogy mit tett. Hátulról hangtalanul így a legkönnyebb. A betyár bizalom él kettejük között, így ezt elmeséli, sőt érdemesnek tartja megemlíteni. Még eljátszanak egy darabig, beszélgetve s a végén Naomi nyer, kezdők szerencséje.*

//Én ezt zárásnak gondoltam, köszönöm a játékot, és ne haragudj, hogy elhúzódott.//

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2012-12-22, 8:45 pm

//NRT: Lucius-Naomi 2012.10.22.//

*Ha már így összefutottunk Luciussal, beszélgetésbe is elegyedünk, aztán elindulunk billiárdozni. Én nem tudok, de a fiú vállalja, hogy megtanít, az elmélettel hamar végzünk is, nem túl bonyolult. Én cserébe beleegyezek, hogy majd egy adott alkalommal megtanítom majd lovagolni. Az se ördöngösség, csak rá kell érezni. Na de elkezdünk játszani, és én eleinte kicsit bénázok, de csak sikerül egy-két golyót a lukba löknöm.*
- Igen, minden bizonnyal igazad van. *bólogatok arra, amit mond az egyedüli gyakorlással kapcsolatban, majd érdeklődök kicsit a nagyapja felől.*
- Értem. Akkor bizonyára nagy veszteség volt, hogy meghalt.*mondom egy kis együttérzéssel, majd picit meglepődök, de aztán elismerően elmosolyodom, mikor demonstrálja, hogy is végzett nagyapja gyilkosával. Örülök, hogy megosztotta velem ezt az információt, jó tudni, hogy ilyenekre képes, most már biztos vagyok benne, hogy nem hoztam rossz döntést, mikor amolyan paktumot kötöttem vele. Játszunk még egy ideig, és nyerek. Úgy tűnik, még így is első tudok lenni, hogy nem volt tapasztalatom. Lehet ezt kezdők szerencséjének mondani, de akár karmának is. Na de ezután elköszönök a fiútól, és visszatérek az Inflatus klubhelyiségbe.*

//Köszönöm a játékot én is!//

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-01-13, 9:52 pm

//NRT: Athalie és Leo - 2013. 01. 07. (Előzmény a koripályán)//

*Érdekes módon tudnak alakulni a találkozások, de úgy hiszem, hogy ezzel a lánnyal nem lesz gond. Aranyosnak néz ki és normálisnak, legalábbis eddig nem adott okot arra, hogy az ellenkezőjét gondoljam róla, így kezdünk is bele a beszélgetésbe, főleg az után, amikor már a jeget elhagyva ül le és mesél is arról, hogy bizony egy jó ideig távol volt a Mysteriotól. Kíváncsi ember vagyok, éppen ezért is kérdezek rá arra, hogy mi is történhetett, de az átok hallatán ösztönösen húzom el a számat, de nem mondok semmit se rá, próbálok úgy viselkedni, ahogy eddig, mintha nem érdekelne a dolog, mintha nem lenne jelentősége, pedig nagyon is van. Én is tisztában vagyok a hosszan tartó rontásokkal, a szememet se véletlenül veszítettem el és ha addig élek is, megtalálom a tettest, mely után talán még a teljes látásomat is visszakaphatom majd. Na de nem szabad ennyire elgondolkodnom, rá kéne figyelnem, így végül reagálok is szavaira.*
- És miféle átok volt ez, ha szabad kérdeznem? Egyébként elhiszem, hogy örülsz neki, ez teljesen normális reakció és ha úgy érzed, hogy megérte, akkor megérte. A sulit egy évvel tovább járni nem bűn, főleg, ha az ember nem tehet róla. Amúgy se nézel ki buta lánynak. *kedveskedek egy picit, remélem legalábbis, hogy jól esnek majd neki szavaim és ez után térünk rá jobban az első évfolyamra, melyről eddig nem hallottam ám mindenkitől jót, de Lia megcáfolja most ezt.*
- Majd megtapasztalom úgy is. *bólintok is rá és ez után még az is kiderül, hogy egy házhoz tartozunk mind a ketten. Örül neki, de furcsa, és milyen jó, akkor ha már így alakult, nem muszáj még elbúcsúznunk egymástól, így vetem fel az ötletet, hogy vele tartanék még egy kicsit, már ha nem zavarom, de mivel odakint hideg van, így valami benti programra szavaznék. Persze fel lehet menni a toronyba, felöltözni, aztán kimenni, de most még sincs kedvem hozzá.*
- Nem gáz. *vonok is vállat, de Izland említésére felcsillan szemem.*- Nahát, biztos gyönyörű hely. *nem utazgattam még túl sűrűn, de Izland mindig is érdekelt. Egyszer majd elnézek oda, főleg most, hogy itt tanulok, na meg, úgy hallottam, hogy van egy teleport szoba is valamelyik szinten, csak meg kellene majd találnom.*
- Tükrök? Ködkatlan? Na, azokat meg én nem ismerem, bár a tükrök annyira nem érdekelnek, nem szeretem igazán őket. *ismerem is be, mivel veszélyesek lehetnek, ezt minden varázsló tudja. Na de mivel a célban kiegyeztünk, így amikor Lia elkészül, már meg is indulunk, egyenesen felfelé, a déli toronyba, azon belül pedig a játékterembe.*
- Na, mivel szeretnél játszani? Darts-ozzunk vagy csocsózzunk egyet? Esetleg valami más? *nézek is körbe, mivel elég sok választék van, a lányra hagyom a döntést, hogy mit szeretne. Egyébként azért, mert fél szemem van, ilyen játékokban nem vagyok hátrányban és mivel eddig is volt olyan kedves, hogy nem jegyezte meg, így nem hiszem, hogy ebből most már gondok lennének. Meglepő, ő az első ember a Mysterioban, aki nem tért ki a szememre és nem hitte azt, hogy csak feltűnési viszketegségből hordok szemfedőt, igazából, teljesen úgy viselkedik velem, mintha a külsőmmel semmi gond se lenne és ez nagyon jól esik.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-01-13, 11:43 pm

//NRT: Athalie és Leo- 2013. 01. 07.//

*Változott azért elég sokat annak eredményeként, hogy megtörték az átkot végre. Az utóbbi varázslatok, amivel a fölöslegesen birtokolt erejét igyekeztek lezárni, nem voltak mentesek minden mellékhatástól, de végtére a lányeg az, hogy most már mindez megszűnt, ő meg egész emberi lett. Ideje volt ennek is már. Ha már a hiányzására terelődik a szó, nem érzi úgy, hogy titkolnia kellene, mi volt az oka. Azt sem titkolta soha, hogy egy családi átok súlytja, akkoriban csak látványosan igyekezett kerülni a mélyebb ismeretségeket. Lazán megvonja a vállát arra, hogy szabad kérdezni, és nekilát közben újrafonni az esés közben kibomlani indult haját gyors, rutinos mozdulatokkal. *
- Köszi. *mondja mindenek előtt, a fiú kedves megjegyzése megmosolyogtatja. *
- Amúgy az átok meg... hát... ez olyan generációs dolog volt. Mármint valamikor évtizedekkel ezelőtt az egyik ükanyámat elátkozta a testvére, mert az ő kárára akart erősebb mágus lenni, aztán azóta meg úgy működött a dolog a családban, hogy amikor megszületett az elsőszülött, akkor az összes mágikus erőt ő kapta meg... szóval apám gyakorlatilag kvibli lett, amikor én megszülettem. Maradt valami kevés ereje, de nem sok. Most visszakapta a sajátját végre, én úgyse tudtam volna vele mit kezdeni, folyton kellett valami mágikus zár, legalábbis így nevezte őket a nagybátyám... és elég komolyan vették, miután az unokabátyám vagy húsz éve emiatt halt meg. *feleli kissé elgondolkodva, aztán sóhajt egy aprót, nem is ismerte a fiút, csak elrettentő példaként emlegették jó sokat, pedig a képek alapján, amiket róla látott, nehéz elhinni, hogy annyira eszement lett volna, amennyire mondják. Megrázza a fejét alig észrevehetően, elhessegetve Sverrir emlékét, és elmosolyodik, mintha mi sem történt volna, meg úgyis rátérnek az iskolára. *
- Persze. Majd év végén kíváncsi leszek a te véleményedre, hogy nehéz vagy sem. *válaszolja, és rögvest bele is egyezik, hogy Leo csatlakozzon hozzá. A társaság nem rossz dolog, és a fiú meg egészen jó társaságnak bizonyult eddig, akivel meglehetősen könnyen tudott ezidáig kommunikálni. Egész kedves is mellékesen, és normális, egyedül a szeme nem mindennapi, de arra végképp nem kérdezne rá, mert nem biztos benne, hogy nem lenne-e sértő, meg aztán a saját bőrén tapasztalta, hogy milyen dolog első látásra ítélni, úgyhogy az ilyesmit inkább hanyagolni igyekszik. Attól némileg zavarba jön, hogy már megint nem számolt részletkérdésekkel, túl előre szaladt, de hamar lenyugszik, főleg, hogy Leo nem nehezít ezen. Hálás is neki, hogy inkább Izlandra tér ki. *
- Ahamm. Hó, meg jég... meg hideg, bár a gejzírek klasszak... meg gyönyörű a táj... de ha valaha is megnéznéd, nem igazán ajánlom a hagyományos konyhát. *jelenti ki határozottan, és komoly arcot vágva a végére, majd már bólogat is a tükrökre meg a ködkatlanra. *
- Pedig érdekesek. Az egyik lehetséges jövőképet mutat, ha jól azonosítottam be, a másik meg mindennek az ellentétét... *válaszolja, és követi a fiút, vállán a korcsolyával, csak valahol félúton engedi le a kezét, lóbálva a becses lábbeliket. A játékterembe érve kissé eltátja a száját, és az ajtó mellett a falnak támasztva a korcsolyákat, körülnéz. *
- Wow... ez úgy néz ki, mint egy igazi hóhérpallos. Bocsi... ööh... az a második, amit mondtál... a cso... csocsó... szóval az milyen? *és fülig vörös attól, hogy megint nem figyelt, miközben az említett fegyver előtt megállt, most hátat is fordít neki, és nagy szemekkel néz a fiúra. Sose járt itt, talán érthető, hogy kicsit leragad pár részletnél.*
- Uuuh, micsoda sakk készlet... befogtam. Szóval olyat még sose játszottam, ha nem gond, akkor érdekelne. Valami biliárdszerű netán? *az egyik asztalhoz lépett közben, de már figyel, és ha befejezte a felemelt király megszemlélését, most két kezét a háta mögött fogja össze, és kíváncsi tekintettel néz Leora. A csocsó fogalma is ismeretlen még számára, de nyitott az újra. *

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2013-01-15, 11:26 pm

//NRT: Athalie és Leo - 2013. 01. 07.//

*Ha már Lia az átkokat említi, akkor kapok az alkalmon, hogy egy másikat is megtapasztaljak, egy olyat, mely különbözik az enyémtől. Tisztában vagyok vele, hogy sok féle rontás van a világon és én megszállottan követem az enyémet, ahogy szerintem mindenki így is van vele. Legnagyobb szerencsémre a lány nem titkolózik, hanem szívesen meséli el történetét, én pedig szinte iszom szavait, teljesen figyelmen kívül hagyva a hajfonást. Nem érdekel az igazán, de amit mond, az annál inkább, így bólogatok is hozzá.*
- Hűha, hát ez nem semmi. Ilyet se hallottam még soha, de akkor a lényeg, hogy most már nincs veszélyben az életed és mindenkinek jobb így. *foglalom is össze, mint valami mesét, de belül sokkal több információáramlás történik, mint amit a lány sejt. Utána szeretnék ennek járni, minél több dolgot megtudni róla, de jobb, hogyha ezt a másik még egyelőre nem tudja, nem kellene paranoiásnak lennie, hogy olyan szinten érdekel. Fontos tudnom, mert ha erre fény derül, akkor talán az én szememnél is van még jövő arra, hogy nem csak az átok ajándékozóját tudom megtalálni, hanem más is segíthet. A téma viszont terelődik, így elszakadok gondolataimtól és már rá is térünk a tanulásra, én pedig a javaslatra már bólogatok is.*
- Oké, akkor év végén. *egy kis mosoly, majd ha már így összefutottunk, felvetem az ötletet, hogy maradjunk még egy kicsit egyedül, remélhetőleg ez nem lesz gond Liának se, ha pedig igen, szerintem van olyan magabiztos csaj, hogy elmondja ezt nekem. *
- Konyhát? Ja, nem azért akartam oda eljutni, hanem a táj miatt, mert képeken nagyon szép. *javítom is ki magam, mert nem vagyok ennyire híve a gasztronómiának, tényleg maga a hely érdekelne, hogy mit is rejt magában úgy igazán. Ideje viszont indulni, így azon kezdünk el gondolkodni, hogy hova is mehetnénk, a kastélyon belül, de a lány olyan helyeket említ, ahol még eddig soha nem jártam, de a tükrös dolgok picit se szimpatikusak a számomra.*
- Aha, biztos. *tényleg nem érdekel és talán ez észre is lesz véve. Ahol tükrök vannak, én oda nem megyek be, vagy nem maradok hosszú távon. Nem a kedvenceim, hát ez van. Elég hamar felérünk a déli főtoronyba, ott pedig már a játékterem felé is vezetem a lányt, majd amikor besétál, mosolyogva követem én is.*
- Meglepő, hogy még nem jártál itt, hiszen cruos vagy és a mi tornyunkban van ez a hely. *jegyzem is meg, majd ahogy hallom, magyaráznom kellene, így gyorsan körbenézek, majd amikor a csocsót kiszúrom, már oda is lépek mellé.*
- Ez egy mugli sportot mutat be. Van egy két kapu, van ez a sok bábu és mindig egy labda. A labdát középen be kell dobni, a bábukat mozgatni kell és a másik fél kapujába kell berúgni a labdát. El lehet lenni vele. *mesélek is jókedvűen, majd a biliárd felé is kezdek kacsintgatni, így sétálok oda az mellé, majd két dákót veszek fel és az egyiket a lány felé nyújtom.*
- Nos, az is van, kezdjél te. *én pedig már a golyókhoz is lépek, amiket el is kezdek szépen felpakolgatni, a dákót pedig magam mellé teszem, hogy el ne dőljön.*
- Milyen sportokat szeretsz egyébként? *nem hiszem, hogy utálná a sportos dolgokat, szóval remélhetőleg ez a kérdés megállja majd a helyét. A golyók a helyükre kerülhet, tehát Lia már kezdhet is, ha szeretne.*