Kísérteties játékterem

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-05-10, 9:37 pm

*Leilának első ránézésre szimpatikus a vele szemben álló. Meglepődik rajta milyen gyorsan felébredt benne a versenyszellem. Hiába ő mostanában csak ilyenekkel akad össze. Nem bánja, jót tesz az egójának a győzelem. Figyeli ahogy Aysha kiveszi a golyókat az asztalból majd elrendezve felpakolja őket az asztalra. Övé a megtiszteltetés hogy kezdhet. Alig bírja elfojtani a mosolyt amikor látja, hogy a lány milyen komolyan veszi a dolgot. Átveszi a farudat, kényelmesen elhelyezkedik, majd megvárja hogy a háromszög lekerüljön a golyókról. Céloz és lök. A sok színes golyóbis szétgurul. Leila követi az esélyesebbeket, végül lemegy egy teli. Elmosolyodik majd elgondolkozik. Úgy emlékszik megint neki kell jönnie, ha nem, akkor majd rászól a lány. Bizonytalanul célba vesz a második golyót és felméri a lehetőségeit. Meglöki a fehéret, ami neki koccan egy sárgának, de az viszont nem megy be a lyukba. Mosolyogva átadja a dákót és felülve egy asztal szélére, várja hogy Aysha gurítson. Nem tudja mennyire zavarja a lányt ha ő most elkezd beszélni, úgy dönt kipróbálja. Még mindig mondhatják neki hogy maradjon csendben.*
- Mióta vagy itt? Egyedül jöttél? Miért ide jöttél? Szeretsz biliárdozni?Én régen sokat játszottam a barátaimmal. De nem is tudtam hogy itt is van. Te mióta vagy az iskolában?
*Kíváncsi rá, hogy vajon a lány válaszol-e.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-05-10, 9:49 pm

*A játék elkezdődik és szerencsére nem magammal kell küzdenem. Szeretek biliárdozni, habár annyira azért nem vagyok jó benne. De szórakozásnak tökéletes. Főleg így, hogy versenytársam is akad. Láttam már a lányt néhány órán, de addig nem jutottunk el, hogy beszélgessünk, ismerkedjünk vagy akár bemutatkozzunk egymásnak. Igen, lehet hogy kínos így lassan egy év után, de hát nem is biztos, hogy Leila azóta itt van, mióta én. Sőt! ebben biztos vagyok, hogy nem az első "generáció"hoz tartozik. Habár az sem jelent semmit, hiszen Josh-sal sem beszéltem még a legtöbbet. De ez nem is baj - legalábbis engem nem zavar, teljes az életem nélküle is. Persze azért kíváncsi vagyok rá. És Daphe-ra is. De majd ezekre a beszélgetésekre és ismerkedésekre is biztosan kerül sor. //Jelzés az Usereknek! // Most csak Leilára koncentrálok, aki itt áll előttem - teljes életvalóságban - és nem csak az emlékezetemben él, mint a fentebb említett két személy. Végigmérem, majd mikor átadom a dákót, kicsit hátrébb lépek. Látom, hogy a lány koncentrál, és mikor leemelem a háromszöget, el is lövi a fehér golyót. Az koccan, szétcsapja a sok színes golyót, végül egy teli be is megy.*
~Szóval én vagyok a csíkos. Remek~*tudatosítom magamban az információt, majd - természetesen - a lány jön, így nem szólok bele, csak figyelem a játékát. A második ütésre eltalálja a golyókat, de nem megy be egyik sem a lyukba, így én jövök. Izgatottan pásztázom az asztalt és meg is találom a lehetséges választottat: egy lila csíkos golyót, ami elég jó szögben áll az egyik szélső lyukhoz. Átveszem a dákót, majd egy jó szöget keresek az asztal egyik végén. Koncentrálok és meglököm a golyót. Közben Leila elkezd kérdezősködni és mikor felteszi kétszer is ugyan azt a kérdést, elnevetem magam. Nem vidáman, inkább csak kínomba.*
-Hé! Nyugi! Szép sorban válaszolok, oké? *nézek a lány szemébe. A szememből nem szeretet és nem is kedvesség sugárzik, hanem inkább hidegség és érdeklődés. Nem vagyok az az éjjel-nappal locsogó leányzó, de ezt nem is bánom. Ahogy hallom, beszélnek itt helyettem elegen. Megcélzom a lila golyót, ami ugyan neki csattan a lyuk szélének, de elmegy pár centivel arrébb. A fehér golyó megáll a faltól pár milliméterre. Magamban nevetek, hogy azt onnan hogy fogja a lány kilőni. Átadom neki a dákót, majd az asztalra támaszkodom és szép sorban válaszolgatni kezdek a kérdéseire.*
-Mióta az iskola újjá épült, itt vagyok. Lassan egy éve *válaszolok és kicsit meg is állok a válaszadással. Visszagondolok az érkezésemre és arra, mikor először találkoztam Demien-nel. A felfedezésekre, amikor az iskolát jártam és szeretetteljesen elmosolyodom. *
-Hogy egyedül jöttem-e? Nem, anyukám elkísért az ajtóig. Ezt hogy érted? *jegyzem meg kissé gúnyosan a választ és a lányra nézek érdeklődve, hogy ugyan ezt hogy értette, hogy egyedül jöttem-e? A játékra pillantok és kissé megvonom a vállam.*
-Hogy szeretek az túlzás, de kedvelem *mondom kissé unott hangon. Majd figyelem, ahogy a lány trükközik.*
-Na és Te? Mikor jöttél? *kérdezek vissza és a lány arcát figyelem. Ha a pillantásunk találkozik, Leila láthatja, hogy szinte belefúrom a tekintetemet az övébe. Na igen... A pillantás sok mindent elárul. Többek között azt, hogy mennyire őszinte az ember a másikkal...*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-05-10, 10:03 pm

*Látja hogy Aysha méregeti. Még nem rézi kényelmetlennek bárbűntudata van a tegnapi beszélgetése miatt. Nem emlékszik a lány nevére, csak arra, hogy elég gonoszan viselkedett vele, ráadásul a semmiért. Elhatározta hogy bocsánatot fog kérni tőle. Hiszen igazán szórakoztatóak ezek az emberek. Mármint akik nem olyan beszédesek inkább mustrálgatják a társaikat. A lány átveszi a dákót és megpróbál eltisztítani egy csíkos golyót az útból. Leila türelmesen megvárja amíg cselekszik és ahogy sejtette csak utána válaszol. Ezt legalább a saját számlájára írhatja, hogy tud egyszerre több dologra is figyelni. Így visszaveszi a rudat és a fehér golyót méregetve próbálja megoldani a fehér golyó kiszedését. Méghozzá úgy, hogy Ayshát ne hozza jó helyzetbe. Erre sajnos nincs lehetősége, így csak vakon meglöki a golyót, hagy menjen amerre jól esik neki. Így persze nem tűnik el teli golyó az asztalban de folytathatják a játékot. Közben válaszokat kap a kérdéseire, bár a második elég gúnyos, el is húzza a száját. Eszébe jut hogy visszavághatna, de nincs kedve hozzá. Visszaadja a dákót és elofglalja korábbi helyét, közben viszonozza a lány pillantását, bár az ő szeme valószínűleg olvadt csokibarna. *
- Ühm... nem tudom, de nem év elején. De jó itt, szeretek itt lenni. Jófejek az emberek is, még a tananyag is jó. Te sok embert ismersz már?
*Feláll és visszasétál az asztalhoz. Nem akarja társát zavarni, így megáll tisztes távolságban és ott figyeli min ügyködik. Közben szemre vételezi saját golyóinak a helyzetét is. Viszonylag szerencsésnek mondható a legtöbb lyukba lökhető. Úgyhogy eldönti a stratégiáját és vár. Nem létfontosságú hogy nyerjen, de sejti mit gondol róla a lány és szeretné megmutatni neki hogy téved.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-05-10, 10:17 pm

*A fehér golyó kikerül a szorult helyzetből, de csak vaktában, így nem érint egy golyót sem, csak a falnak csattan oda. Átveszem a dákót és a lányra vigyorgok.*
-Én jövök... Kétszer *mondom gonoszul vigyorogva, majd végignézek az asztalon. A fehér golyó nem került valami jobb helyzetbe, de talán be tudom lökni az egyik csíkos golyómat az egyik lyukba. Látom, ahogy Leila kicsit arrébb sétál, tisztes távolságot hagyva nekem. Ezt jó pontként könyvelem el magamba. Úgy tűnik, nem húzható fel olyan könnyen a lány, aminek szintén örülök. Mielőtt ellökném a golyót, a dákóra támaszkodom és Leilára nézek. Hallgatom a válaszát, majd elnevetem magam a kérdést hallva.*
-Szerinted nem ismertem meg mindenkit ez az egy év alatt? *kérdezem és a hangomban ott bujkál a gúny, mégis a szemem mintha kedvesen csillanna meg. Majd a golyókra nézek. Sóhajtok egyet, majd becélzok, meglököm a fehér golyót, ami neki megy egy csíkosnak, ami egy másik csíkosnak és hárman gurulnak a lyuk felé. Szerencsére a fehér golyó útját állja egy másik, így csak a két csíkos megy be a lyukba. Elvigyorodok, Leilára pillantok, majd ismét végig mérem az asztalt. Majd számolni kezdek:*
-Még van egy lövésem. Majd mivel most kettő ment be, még kettő. Szóval az 3. Számold! *kacsintok gúnyosan vigyorogva a lányra, majd ismét meglököm a fehér golyót. Egy csíkosat eltalált, de csak a lyuk közelébe kerül, így megint én jövök. Szerencsére. Hiszen így ismét a mélybe tudok taszítani egy újabb csíkos golyót, habár egy teli is bemegy az egyik lyukba. Felszisszenek és Leilára pillantok, majd ismét lövök. Koccanás, de csak a falhoz. Szomorkásan figyelem a fehér golyó magányos útját, majd sértődötten adom át a dákót.*
-Te jössz kétszer *motyogom és az asztalra szegezem a szemem. Nekem 3, Leilának 4 golyója van fent. Gyors meccs volt. Habár az utolsó lövések a leghosszabbak. *
-Te sok embert ismersz? Van párod? *érdeklődöm most én és ismét az asztalra támaszkodom, a kérdések feltevése közben az asztalt pásztázom és próbálom kitalálni, hogy Leila mit is fog csinálni.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-05-10, 10:35 pm

*Leila mosolyogva figyeli ahogy Aysha úgy érzi, hogy nyerő pozícióba került. *
~Majd meglátjuk kislány, meglátjuk~
*Benne is feléled a versenyszellem és ilyenkor már nem hagyja magát. Csillogó szemmel figyeli a golyókat és izgatottan várja mi fog történni. Közben azért figyel a lányra is, ezt jól teszi mert megint gúnyolódnak vele. Itt az ideje kicsit megpiszkálni.*
- Hát nem tűnsz túl barátkozós típusnak. Szóval nem hiszem.
*A legaranyosabb mosolyát villantja fel amit csak tud és ami nem kis elismerésnek örvend. Ezzel a mosollyal harcolta ki magának a bringáját szóval senki sem becsülheti alá. A mosoly azonnal az arcára fagy amikor ellenfele számolásba kezd. Sajnos pontosan. Leila összeszorítja az öklét és tehetetlenül figyeli a szinte profi lökéseket. És aztán... mégiscsak hibázik Aysha. Gyors golyószámlálást tart és megállapítja hogy van esélye. Átveszi a dákót és megkeresi a legalkalmasabb helyet. Ráhajol az asztalra majd céloz. Nyelvét kidugva koncentrál. Ha ügyesen játszik akár az összeset is elteheti. De egyenlőre csak egyet rendez le. Közben hallja a kérdést a háta mögül. *
- Nem ismerek túl sok embert. De akiket igen, annak a legtöbbje rendes ember. De persze vannak kivételek. Párom? Hát fogjuk rá. Otthon vár rám valaki, de távkapcsolatban élünk ugye... és ez nem az igazi. Úgyhogy nem tudom mi lesz belőle.
*Ezen egy kicsit elgondolkozik, de aztán megint a golyókra koncentrál. Így is elhibázza. De ha jól számol, van még egy lövése. Úgyhogy próbálkozik. Ismét eltesz egyet mire megkönnyebbülten felsóhajt. Hiába erőlteti az agyát, nem tud rájönni hogy ő következik-e megint.*
- Van még egy lövésem?
*Ha van, ellövi de nemakargolyót eltenni csak rossz helyzetbe teszi a fehér golyót, ha nincsakkor átadja a dákót.*
- Neked van párod?

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-05-10, 10:47 pm

*Hogy profi lövések? Na igen, lehet hogy úgy látszik, hogy baromira értem a dolgom, de ez csak a látszat. Jó színész vagyok/lennék, gyakran mondták már. És bizony úgy tűnik, hogy ez most is bejött és sikerült megtévesztenem a lányt, hiszen játszottam kb. 7-8szor életemben biliárdot. De úgy tűnik, hogy ez elég ahhoz, hogy nyerésre álljak. Habár Leila jön, büszke vagyok magamra, hogy egy körben 3 golyót löktem le az asztalról a kis lyukakba - ahova valók. Leila kérdésére kérdéssel felelek, amire egy gúnyos megjegyzést tesz. Már vártam, hogy mikor szól vissza a leányzó. Tetszik a stílusa, így felnevetek.*
-Kicsit rossz passzban vagyok mostanában. Ennél undokabb is szoktam lenni *nevetek a lányra, majd az asztalra nézek. Persze átadom a dákót, majd végül válaszolok a lánynak - rendesen is.*
-Való igaz, szinte mindenkit ismerek, de kevés ember van, akivel igen jóba lennék...*vonom meg a vállam és egy kis szomorúság is kihallatszik a hangomból. De hát sajnos ez van. Akivel jóban voltam - Jasmine - vele is egy fiú miatt - aki mellesleg elment - majdnem összevesztünk. Jane - akivel szintén jóban voltam - megharagudott rám - megjegyzem jogosan. És Nath... Ő pedig olyan furcsa és megváltozott. Jake meg nem igazán áll velem szóba a történtek után. így bizony valóban megcsappant a barátaim létszáma. Ahogy ezt végiggondolom a szívem nagyon nehéz lesz és ha nem tartanám magam, talán egy könnycseppet is hullajtanék. Elhatározom, hogy ezeket a dolgokat rendbe fogom hozni. És akármennyire is utálom Jane-et és nem tartom aranyosnak és kedvesnek, hogy megcsalta Jake-et, bocsánatot fogok tőle kérni. És Jas-zel is találkoznom kell majd. Ahogy ezeket gondolkozom, a kezem ökölbe szorul - hatalmas elhatározás, kell majd az erő. Gondolataimból Leila hangja ébreszt fel. A lány felé nézek - észre sem vettem, hogy hátat fordítottam neki - és figyelem, ahogy ügyködik. A válaszára csak biccentek. Rendes ember. Igen, sok van. De annál több a furcsa ember is. Ami persze egyáltalán nem baj, hiszen van kit megismerni. *
-Távkapcsolat? Uff *fintorgok egyet, majd Leilára nézek.*
-Na abba soha nem mennék bele. Nem bírnám ki 4-5 napig a párom nélkül. Jujj, biztos nem... *rázom határozottan a fejem. Majd Leilára nézek. A szemembe egy kis együtt érzés jelenik meg.*
-Bocs, de nem sok időt adok ennek a kapcsolatnak. Mióta vagytok együtt? *kérdezem. A szememben érdeklődés csillan - ismét. Egyre jobban kezd érdekelni ez a leányzó. Talán még barátnők is lehetnénk. Persze ez még elég korai gondolat. A kérdésre végignézek az asztalon, majd a fehér golyót figyelem, ahogy magányosan gurul az asztalon.*
-Nem találtál el semmit. Én jövök kétszer *vigyorodok el. Átveszem a dákót, majd célzok és ugyan koppan a golyómon, nem találok bele a lyukba.*
-Francba... *suttogom, majd a lánynak nyújtom a golyót.*
-A vége mindig nehéz... *jegyzem meg végignézve az astalon. 3 csíkos, 2 teli plusz a fekete. Érdekes menet. A kérdésre nem nézek fel, csak az asztalt szemlélem.*
-Nincs *jön az egyszerű válasz, majd ellépek az asztaltól.*
-Te jössz! *jelentem ki határozottan, jelezve, erről a témáról baromira nincs kedvem beszélgetni.*

//Fagy!//

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-05-14, 7:29 pm

*Amikor Aysha közli hogy ennél undokabb szokott lenni és azért kedves, mert rossz passzban van, Leila furcsállkodva megcsóválja a fejét. Nála ez fordítva van, de hát minden ember más. Ebbe bele kell törődnie. Leila átveszi a dákót és megkeresi a golyót ami biztos bemegy. Nem talál ilyet, de van viszont ami talán. Ráhasal az asztalra, közben hallgatja amit mondanak neki. Nem hangzik valami jól, mindenkinek kell egy barát legalább aki biztosan ott van vele. Megsajnálja a lányt, de ő egy beszélgetés után nem lehet az a barát. De talán majd egy idő után lesznek olyan jóban. A Jake névre, felpillant. Lehet hogy van egy közös ismerősük?*
- Milyen Jake?
* Belöki a golyót, közben a fiúkra terelődik a téma. Leila mesél a barátjáról, de Aysha nincs jó véleménnyel a dologról. A kérésre, hogy mióta vannak együtt, Leila utál válaszolni. Mert bizony fogalma sincs. Ő azt mondja két éve, Rent azt hogy két év és pár hónap. Sóhajt egyet majd helyzetét változtatva maga elé morogja.*
- Körülbelül két év.
*Nem kap több választ, nem is baj, ennyi elég volt neki. A távkapcsolat soha sem jó. Nem talált el semmit, mire elhúzza a száját és átadja a dákót. Szerencsére nemsokára vissza is kapja, mert ellenfele sem jár sikerrel. Leila célzás közben az ő ügyei felől érdeklődik de úgy veszi észre, nem szívesen válaszolnak neki. Kíváncsi természet de ezt most elfolytja magában, bár egy kérdő pillantást nem tud elrejteni. Inkább céloz. Három csíkos, két teli, meg a fekete fekszik az asztalon. Megcéloz egy sötétkék golyót, ami ütközik a fehérrel, de nem megy be a lyukba.*
- Azt a jó...
*Leila átadja a dákót majd érdeklődve figyeli Ayshát ha megint kapásból eltesz három golyót, nincs jó helyzetben. De azért közben kérdez.*
- És mit szeretsz csinálni szabad idődben?

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-05-14, 7:39 pm

*elég sok témát érintünk és végül a barátokra terelődik a szó. Szép kis listám van, hogy kik voltak barátaim, ami azért elég furcsa és rossz belegondolni, hogy hány embert hagytam cserben. Sóhajtok egyet, majd a kérdésre elmosolyodom. Nem igazán hallottam még más Jake-ről a suliban, persze az nem jelenti azt, hogy nincs is.*
-Froster. Szintén Inflatusos *jelentem ki és Leilára nézek, hogy vajon ugyan arra a Jake-re gondol-e, mint én. Habár szerintem igen, hiszen tényleg nem ismerem más Jake-et. Furcsa, hogy ennyire ismerik a fiút, persze lehet, hogy csak épp egy olyan lányba ütköztem, aki már találkozott vele. A dákó még mindig Leilánál van és közben a párjára és a fiúkra terelődik a szó. Kifejtem, hogy szerintem a távkapcsolatnak semmi értelme, mert egy idő után úgy is szét megy. Leila kissé habozva, de válaszol a kérdésemre- 2 év. Elég sok idő.*
-De gondolom eddig együtt voltatok, nem? *kérdezem kiváncsian a lánytól. Hiszen hogyha igen, akkor majd ezután fognak jönni a problémák és Leila észre sem veszi és sutty! Már bele is szeretett valakibe - itt, a suliban. De persze nem akarok olyan ember lenni, aki festi az ördögöt a falra, igy inkább nem szólalok meg, hiszen alapból semmi közöm hozzá. Végül a golyókra terelődik a figyelem: Leila áll nyerésre, de én jövök. Büszkén, vigyorogva veszem át a dákót. Majd célzok, lövök és találok. Már csak 2 golyóm van, de megint én jövök, hiszen bement az egyik. A fehér golyót ismét megküldöm és még egy csikos gurul lefelé az asztal egyik lyukába. Már csak egy csikos, 2 teli és a fekete golyó van fent. Megcélzom az utolsó csikost, és be is megy, de előtte egy teli is leszánkázik a lyukon.*
-Te jössz... *nyújtom át csalódottan a golyót Leilának. Neki még 2 golyója van, nekem már csak a fekete. Érdekes játék lesz...*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-05-14, 8:00 pm

*Nemsokára kiderül hogy ugyan arról a Jakeról van szó. Elmosolyodik, de persze nem teljes szívből, mert még nem bízik benne.*
- Őt ismerem. Találkoztunk múltkor.
*Hallja hogy Ayhsa kíváncsi a kapcsolatára,bár nem érti mi beszélni való van róla. Van és kész. Ha majd nem lesz akkor lesz belőle téma. Nem haragszik, csak tényleg nem érti. De ha ez érdekli a lányt akkor beszél neki róla.*
- Igen, együtt. Igazából jól elvoltunk. Nyáron nagyon jól éreztük magunkat. De aztán ugye jött az iskola. Még szoktuk néha levelet írni egymásnak.
*Bár most hogy jobban bele gondol, egyre kevésbé jönnek azok a levelek. Elhessegeti a gondolatot és a célzásra figyel. Jól tesz, sőt figyelhetne jobban is. Erősen vesztésre áll ugyanis. Átnyújtja a dákót és vár. Helyzete nem lesz jobb, Aysha sorban küldi a golyókat a lyukba. Már csak a fekete van neki hátra. Leila sóhajt egyet, de még nem adja fel. Átveszi a fa rudat és erősen koncentrál. Meglöki a fehér golyót és ujjongva figyeli, ahogy a golyó lemegy a lyukon.*
~ Már csak egy van... gyerünk!~
*Meglöki a fehér golyót, ami eltalálja a telijét. A kicsi gömb száguldásba kezd, átrendezve kicsit az asztalon lévőket, eléggé rossz helyzetbe hozva ezzel Ayshát. Leilának nem kell most ennél több, átadja a dákót, elég nehéz dolga lesz így is a lánynak. Elfoglalja szokásos helyét és feltesz egy kérdést. Nem kap rá választ, de nem bánkódik, feltesz helyette másik kettőt.*
- MI a kedvenc órád? Van kedvenc tanárod?
*Érdeklődve figyeli Ayshát. Kíváncsi a válaszokra.Majd hogy egy kicsit buzdítsa is, meg is mondja ő mit gondol.*
- Nekem a bájital főzés a kedvencem. Abban legalább jó vagyok. De kedvenc tanárom nincs...

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-05-14, 8:36 pm

*Mégis csak egy Jake van az iskolába és egyről is beszélnek, habár Leila nem sokat mond a fiúról, csak annyit, hogy ismeri és hogy találkoztak. Erre csak biccentek, hiszen nem tudok mit hozzászólni a dologhoz. A fiúkra és Leila párkapcsolatára terelődik a szó és a leányzó válaszára, csak megcsóválom a fejem. Nem szólok semmit, hiszen tényleg nem akarom megbántani a lányt, de biztos vagyok benne, hogy nem sokáig lesznek együtt. Vagy csak én vagyok ilyen, hogy nem birnám ki a távkapcsolatot? Hát majd kiderül. Mert abban biztos vagyok, hogy még szeretnék összefutni ezzel a leányzóval. Végül megkapom a dákót és be is küldöm a golyókat a lyukakba. Már csak fekete lézeng az asztalon, de az messze elkerüli az én lyukamat, igy átadom a dákót Leilának. Ő is beküldi a golyóit a lyukakba és már csak egyetlen egy teli várja, hogy a lyukba kerüljön: a fekete. elég rossz helyzetbe került mind a fehér, mind a fekete golyó igy biztos vagyok benne, hogy nem fogok tudni belökni abba a lyukba, ami az utolsó golyó eltűnési helyével szemben van. Mikor ismét nálam van a dákó, Leila elfoglalja szokásos helyét és kérdéseket tesz fel. A lányra nézek, majd a lövésem után, ami elég rosszul sikerül, mert a lány kétszer jön, beszélni kezdek:*
-Kedvenc órám a Misztikus Lények Ismerete és az Árnymágia. De a Toxicológiát is szeretem *teszem hozzá. Mikor Leila kijelenteni, hogy jó a bájitalfőzésbe felnevetek.*
-Talán Exortusos vagy? *kérdezek vissza nevetve, majd átnyújtom a dákót.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-05-14, 8:59 pm

*Miután kibeszélik a fiú témát, az iskolára terelődik a szó. Mikor a lány meghallja milyen órák tetszenek Ayshának elmosolyodik. Bár az utolsó nem annyira tetszik neki és a balsejtelem elfészkeli magát az agyába. Közben Ellenfele belövi az utolsó golyóját a lyukba. Már csak a fekete van az asztalon. Élesedik a helyzet és ez Leilának nagyon tetszik. Szeret küzdeni. Leila leül kérdezősködni és miközben a válaszokat hallgatja, megcélozza a fekete golyót. Óvatosan meglöki a fehéret, ami elindul, nekikoccan a feketének, majd félre gurul. A fekete lassan vánszorogva megindul egyenesen a lyuk felé. Leila kerek szemekkel lesi, nem számított rá hogy ilyen jól sikerül a lökése.*
- Gyerünk, gyerünk Befelé!!
*Úgy tűnik tud hatni a golyókra, mert a fekete nem tér le az ösvényről, mely a lyuk felé vezet. Lassan bár, de bemegy. Leila vidáman a levegőbe bokszol majd megfordul és csillogó szemmel kezet nyújt.*- Hát ez hihetetlen. Köszönöm a játékot. Nagyon ügyes voltál. Komolyan megizzasztottál a végére.
*Ha Aysha elfogadja, megrázza a kezét és barátságosan rámosolyog. Elteszi a dákót majd visszafordul a lányhoz.*
- Jah egyébként abba a házba tartozom igen. lehet hogy beszéltük már, csak elfelejtettem. Te melyikben vagy?
*Csendesen várakozik, közben azon gondolkozik, hogy máskor még találkozhatnának a lánnyal.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-05-14, 9:06 pm

*Elég sok témát kibeszéltünk és sok golyót küldtünk a lyukakba is. Lassan kezdek megéhezni, igy amint vége a játéknak, én elhúzok vacsorázni. Persze lehet, hogy Leila is velem tart, amit azért nem bánnék, mert jó társaságnak tűnik a lány és egyre jobban kezdem élvezni mind a játékot, mind a beszélgetést. Átadom a dákót és már csak 3 golyó lézeng az asztalon: egy teli, a fekete és a fehér. Szoros a küzdelem, nagyon szoros, de hát ilyennek is kell lennie. Engem azért nem hoz lázba, mert - szeretek nyerni - de küzdeni nem nagyon. Átadom Leilának a dákót, aki céloz és... Felkaparom az állam a földről, mert győz is. A lányra nézek kimeredt szemekkel, majd a szám lassan mosolyra húzódik. Természetesen kezet fogok a lánnyal és biccentek egyet:*
-Gratulálok! *nézek Leila szemébe, aki valóban örül ennek a győzelemnek.*
-Igen, a vége izgalmas volt *nézek a fehér golyóra, ami most nekikoppan az egyik oldalfalnak és lassan megáll. Felkapom és megvizsgálgatom - persze nem azért, mert csalást gyanitok, egyszerűen csak jó fogdosni. *
-Inflas vagyok. Mint Jake *emlékeztetem a lányt, hiszen Jake-et is úgy mutattam be, hogy szintén inflatusos. Beguritom a golyót az egyik lyukba, majd a lányra nézek.*
-Velem tartasz az étkezőbe? *kérdezem és magam is meglepődök, hogy milyen udvarias, invitáló és kedves a hangom. Nagy hatással lehet rám ez a lány, még magam is meglepődök. Érdekes. *

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-05-14, 9:13 pm

*A két lány kezet fog. Leila felfedezi hogy őt talán jobban lázba hozta a dolog mint ellenfelét, de nem foglalkozik vele, örül hogy egyáltalán bevették a játékba. Figyeli ahogy Aysha felveszi a golyót és megforgatja a kezében. Elmosolyodik majd megvárja hogy letegye és elmondja merre akar tovább menni. Leila már inkább menne a szobájába. Majd a házakra terelődik a szó. Mikor megtudja hogy Aysha milyen házba tartozik, őszintén meglepődik. Sóhaj egyet majd halkan megjegyzi.*
- Mindig megtaláljátok az embert...
*Ezen elgondolkozik, de a lány nem tűnik veszélyesnek ezért összeszedi magát és rámosolyog. A kérdésre boldogan elvigyorodik.*
- Ne haragudj most nem, de majd megkereslek. Ha nem zavar... még egyszer köszönöm a játékot. Szia! Jó éjt..
*Int egyet majd kimegy a szobából.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-05-14, 9:16 pm

*Leila figyel, ahogy a golyóval szórakozom. Remélem, hogy nem fordul meg a fejében az, hogy esetleg csalásra gyanakszom. Csak én vagyok ilyen paranoiás. Mikor Leila megtudja, hogy melyik házba tartozom, az arcvonásai kicsit megkeményednek és mintha meg is ijedne egy kicsit. Motyog valamit, amit nem igazán értem, igy kérdőn nézek rá, de ő csak egy mosollyal válaszol. Nyilván nincs hozzá közöm, igy nem is kérdezek vissza. A vacsorát visszautasitja, de megigéri, hogy majd még megkeres.*
-Ezt vegyem fenyegetésnek? *kérdezek vissza vigyorogva, de bólintok, majd lágy mosollyal hozzáteszem:*
-Örülnék neki... *jegyzem meg. Furcsa mondat tőlem, de hát ez van. Leila int egyet, majd elköszönve itt hagy. Én is intek neki, majd leülök az egyik fotelba és gondolkozni kezdek...*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-05-30, 8:29 pm

*Aysha még mindig majd szétrobban a jókedvtől, a boldogságtól és a vidámságtól. Egyszerűen csak úgy sugárzik a lány, így nem meglepő, hogy sokan megfordulnak utána. Aysha erre csak mosolyog és elhatározza, hogy a Játékterem felé indul. Egy fekete top van rajta és egy sima farmer, valamint egy magas sarkú cipő. // ruha // Nem valami kihívó, mindent láttató ruhába van, mégis nagyon csinos a leányzó. Hosszú, göndör haját most kiengedte, így göndören omlik a vállára. Szinte ugrálna, de azért azt mégsem, így csak ruganyos léptekkel sétál a Játékterem felé. Mikor odaér, lendületesen benyit és már kurjantana, hogy halihó, mikor meglátja, hogy a terem teljesen üres. A kedve kissé lelohad, de csak addig, míg pillantása a biliárdasztalra nem esik. Eszébe jut Leila, akivel egyszer itt tök jól elbeszélgettek és játszottak és erre ismét elmosolyodik. Majd sóhajt egyet, és előveszi a golyókat az asztal aljából. A háromszögbe pakolja, majd egy dákó segítségével szétüti őket és egyedül játszani kezd.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-05-30, 8:41 pm

* Egy remek este ahhoz, hogy újra kimozduljon Troy a szobájából. Bár most nem a kinti friss levegőre pályázik, most elég lesz neki a kastélyban. Felhúz egy fekete farmert, és egy sötétzöld inget, majd a lábára a cipő, és indulás. Azt még nem tudja hova, mivel általában soha nem szokta tudni, hogy merre megy, de majd csak kilyukad valahol. Ez jár a fejében, hogy tényleg egy olyan helyen fog mászkálni, ami tetszik is neki. Ha nem akkor így járt, és tovább áll, elvégre nagy ez a kastély. Természetes, hogy vannak szebb helyek is, vagy nem annyira unalmasak. A Keleti tornyból baktat lefelé, majd egy jobbra kanyar, aztán egyenesen, végül még egy jobbra, majd egy kis lépcső, aztán megint egyenesen, és végül balra. Már maga se tudja épp hol van, de előtte megint egy lépcsősor, tehát akkor indulás felfelé. Fogalma sincs, hogy most merre van, de ha szerencséje van, akkor a könyvtárba megy. Mondjuk nem keresi, de attól függetlenül még megszeretné találni. Mikor felér a lépcső tetejére, végig nézi az összes ajtót, de egyik sem volt az ahol egy halom könyvet tárolnak. Na, mindegy még van egy utolsó ajtó... Ééééés, benyit, de nem. Ez sem az. Már csukná be az ajtót, mikor hangokat hall bentről. Félénken nagyobbra tárja az ajtót, belép a helyiségbe, majd mögötte csukodás hang, és máris a teremben van. Körbe néz, de egyelőre nem lát senkit. Elindul a hang irányába, majd meglátja Aysha-t, mire egy kedves mosoly húzódik az ajkaira. *
- Szia. * Köszön oda a lánynak, majd közelebb sétál a fura nagyasztalhoz, ami golyókkal van teli, és persze Aysha-hoz, akinek épp egy hosszú bot van a kezében. Ahogy végig néz a lányon, egy zavart mosoly ül ki az arcára. *
- Most félnem kell tőled? * Céloz itt a dákóra, majd az asztalra néz, és folytatja. *
- Mit játszol? * Veszi fel az egyik golyót, hogy közelebbről is megszemlélje, majd visszarakja az asztalra, és újra Aysha-t nézi. *
- Hogy kell ezzel játszani? Megtanítasz? * Néz kölyökkutya tekintettel, ezzel is rávéve arra a lányt, hogy mutassa be a játékot, és, hogy mondjon el mindent amit tudni kell. *

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-05-30, 8:57 pm

*Aysha felrakja a golyókat, majd hatalmas lendülettel ellövi a fehér golyót, ami nagyot csattanva lövi szét a színes golyókat. Ezért nem is hallja az ajtónyitódást. Mikor szemrevételezi, hogy egy teli golyó bement az egyik lyukba, elvigyorodik. Ekkor ér oda hozzá Troy és köszön rá.*
-Szia T.. Ben! *köszönti a fiút és még idejében észbe kap és köhög is párat, próbálja álcázni a dolgot. Még mindig meglepődik, hogy nem az a fiú áll előtte, akit ebben a testben megismert. De próbálja elhessegetni ezt a gondolatot a fejéből és úgy nézni Troy-ra, mint egy új ismerősre.*
-Jól nézel ki *kacsint a fiúra Aysha. Végül is Troy tetszett neki, viszont Ben még nem tudja. A kérdésre, ami a dákó miatt szegeződik Ayshának, a lány elneveti magát.*
-Hát... *jegyzi meg titokzatos tekintettel, majd elmosolyodik.*
-Nem hiszem. Ez játékeszköz. Ha bántani akarnálak, azt a pálcámmal tenném *jelenti ki Aysha komolyan, de szája szegletében ott bujkál egy mosoly. Mikor Troy rákérdez, hogy mit is játszik a lány, Aysha meredten néz a fiúra, majd elneveti magát.*
-Soha nem biliárdoztál még? *kérdezi a lány Troy-t, majd megcsóválja a fejét.*
-Hűha. Drága lesz *neveti el magát a leányzó ismét, majd megvakarja a tarkóját.*
-Oké. Látod, hogy vannak teli és csíkos golyók. Én vagyok a telivel, te a csíkossal. A lényeg az, hogy mindegyik golyót belődd egy-egy lyukba a fehér golyó segítségével. A fekete golyó a kakukktojás, ha azt belövöd, vesztettél. Próbáld ki! *ad egy kis gyorstalpalót a lány, majd buzdítja a fiút egy lövésre és felé is nyújtja a dákót egy kedves mosollyal.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-05-30, 9:10 pm

* Nem kellett túl sok idő ahhoz, hogy kilyukadjon az asztalnál. Amint a köszönés is meg volt, Troy egy golyóval kezd el szórakozni. A kijelentésre összevonja a szemöldökét, leteszi a golyót, és oldalra döntött fejjel Aysha-ra nézel. *
- Mi? * Nem igazán értette azt, amit mondott, vagy legalábbis lehet, hogy félre hallotta. Mindenesetre visszakérdez, az a biztos. A dákós kérdésre egy félmosolyt eredményez, majd feltesz egy kérdést. *
- De ugye nem akarsz bántani? * Csillogó szemekkel néz Aysha-ra, hogy most nem gondolta ezt komolyan. De hamar át is térnek a lényegre vagyis a játékra. *
- Nem tudok róla. * Vállat ránt, majd hallgatja a játékszabályt. Csak azt az egyet nem érti, mért ő van a csíkossal, de mindegy, neki aztán fogalma sincs, hogy működik ez. Majd a felé nyújtott dákót elveszi, és megvakarja a tarkóját. *
- Inkább gyere te mégegyszer. * Egy halvány mosoly jelenik meg az ajkain, majd a dákót kezdi el nézni. Ahhoz képest, hogy egy fadarab van ám súlya. *
- Na, és hogy kerültél ide? Játszhatnékod volt? * Kérdezi miközben figyeli az asztalt, és a lányt. *

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-05-30, 9:23 pm

*Miután a golyók szétreppentek és egy csíkos golyó bele is szambázik az egyik lyukba, Troy jelenik meg az asztalnál Aysha örömére. A leányzó majdnem eltéveszti a nevet, de végül egy kis köhögéssel reméli, hogy sikerül álcáznia a félrecsúszott betűt. Troy nem szól egy szót sem, így a lány úgy érzi, hogy sikerül elsiklatnia a fiút ez a kis apró hiba felett. A visszakérdezésre Aysha elneveti magát.*
-Tetszik az inged! *jelenti ki ismét, cseppet sincs zavarban a lány. Lágyan rámosolyog a fiúra, majd a dákó kerül szóba.*
-Amíg nem teszel valami olyat, ami nekem nem tetszik, addig nem *szólal meg Aysha kissé fenyegető, de vigyorgós hangon. Majd kiderül, hogy Troy még soha nem játszott biliárdot, így Aysha gyorsan, dióhéjban ismerteti a szabályokat. A kérésből, miszerint Aysha jöjjön még egyszer, a lány arra következtet, hogy Troy nem igazán értette meg a játékszabályokat. Mosolyogva átveszi a dákót, majd kinéz magának egy csíkos golyót, ami csak pár centire van az egyik lyuktól. Habár a fehér golyó nem a legjobb helyen van, mégis sikerül úgy meglőnie a golyót, hogy nekicsattanjon egy teli golyónak, és a csíkos golyó pedig ismét berodeózik az egyik lyukba.*
-Látod? Ha belövök egy golyót a sajátjaim közül, akkor én jövök kétszer. Ha nem, akkor Te jössz. Viszont ha nem ér hozzá egy saját golyódhoz sem a fehér golyó, akkor kimaradsz egy körből, vagyis ismét én jövök kétszer *magyarázza el lassan Aysha, majd a fiút figyeli, hogy felfogja-e, amit mondott.*
-Tudod mit? Szerintem kezdjünk egy új kört, gyakorlatban egyszerűbb. Te csak lőj, majd mondom, mikor ki jön *mondja lágy, kedves hangon a lány, majd előveszi a háromszöget, belepakolja a golyókat és beállítja a fehér golyót.*
-Most lődd meg az egészet, és amelyik bemegy egy lyukba azzal leszel te*adja a fiú kezébe ismét a dákót. A kérdésre pedig csak megvonja a vállát.*
-Gondoltam itt egy kis társaságra találok. Végül is. Félig-meddig sikerült is, azt leszámítva, hogy a társaság talált meg engem, nem igaz? *kérdezi a lány nevetve.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-05-30, 9:42 pm

* A kijelentésre, lenéz az ingére, majd ismét fel a lány szemeibe. *
- Köszi, a kedvencem. * Valja be őszintén, mert tényleg a kedvencei közé tartozik ez az ing. De valószínűleg Aysha többet tud róla, így fölöslegesnek tartja azt, ha elkezdene erről beszélni. De azért nagyon hálás a lánynak, hogy nem akarja bebizonyítani, hogy ő az a másik srác. *
- És van olyan? * Kérdezi oldalra billentett fejjel. Ez a kérdés csak elővigyázatosság, hisz semmi olyat nem akar csinálni, ami esetleg felbosszantaná Aysha-t. Nem is akkora tudomány, hogy Troy nem tud biliárdozni, mivel gyakorlatilag semmit nem tud, amióta kijött a kórházból. De Aysha gyorsban elmondja, hogy mit is érdemes tudni, majd lő is egyet bemutatóképp. Amikor lemegy a csíkos felvont szemöldökkel néz rá Aysha-ra. *
- Nem azt mondtad, hogy én vagyok a csíkossal? * Nem érti ezt a fura játékot. Végülis mindegy, majd újabb információk hangzanak el, amit próbál megjegyezni a fiú. Az új kör kezdésnél vállat ránt, majd kedvesen mosolyog. Neki mindegy, hogy újat kezdenek, vagy nem. Ahogy értette csak lőni kell a fehéret, és a színest meg a lyukba kell juttatni. Pofonegyszerű, legalábbis így. A dákó újra a kezébe kerül, és odasétál az asztal azon feléhez, ahol van a fehér golyó, majd felemeli a botot, úgy, hogy a vastagabb része van a golyó felé. Kicsit furának érzi, de ha így kell fogni, akkor neki aztán oly mindegy. Meglövi a fehéret kicsit gyengén csak, hogy szokja, és ennek az a következménye, hogy el sem jut a színes golyókig. *
- Na, jó ez hülyeség. * Jelenti ki, és átadja Aysha-nak a dákót. Majd, hogy ne csak összevissza lövöldözzenek Troy egy kérdést tesz fel, amire meg is kapja a választ. *
- Mennyire örülsz, hogy én vagyok a társaság személyében? * Kérdezi kíváncsian, majd figyeli az asztalt, meg a golyókat. *

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-05-30, 9:52 pm

*Az ing dicsérete úgy tűnik, hogy nem volt valami jó ötlet, de végül is Troy vágja, hogy mit akar a lány és meg is köszöni. Majd kijelenti, hogy ez a kedvence, mire Aysha majdnem rávágja, hogy "Igen, tudom", de még idejében beleharap a nyelvébe. Majd ismét egy kis emléket próbál meg felidézni a fiúban. Egyszer ültek a tónál és Aysha a piros inget ajánlotta a fiúnak. akkor nem tetszett Troy-nak. Hátha most eszébe jut ez a dolog.*
-Na és hogy állsz a piros inggel? Biztos, az is jól állna*jegyzi meg Aysha titokzatos mosollyal, mint aki flörtölni akar a fiúval. És persze ez nem áll messze az igazságtól, de Aysha egyenlőre még vár, hogy hogyan reagál a fiú ezekre a kis pillantásaira. A következő kérdést a lány nem igazán érti, de végül megvonja a vállát és elmosolyodik.*
-Nem tudom. Majd ha olyat teszel, szólok *neveti el magát a lány. Látszik rajta, hogy nagyon jó kedve van és csak úgy sugárzik a boldogságtól, így egyre gyakrabban tölti be a termet Aysha kacagása. A kérdésre Aysha elmosolyodik.*
-Egy kis előnyt akartam neked *neveti el ismét a lány magát, majd kijelenti, hogy inkább kezdjenek új kört és Troy kezébe adja a dákót. A fiú lőni próbál, de a dákó fordítva áll a kezébe. Aysha megcsóválja a fejét, lágyan elmosolyodik, majd a fiú mögé sétál. Hátulról átkarolja a fiút és megfordítja a dákót a kezébe. Végül ráhasal a fiú hátára, és megfogja a kezét, irányítva azt.*
-így kell fogni *mondja a fiú fülébe Aysha, majd elkuncogja magát és segít a fiúnak lőni. A dákó eltalálja a fehér golyót és a többi színeset is, szétlőve a golyókat, amik hangosan csattannak egymásnak, majd az egyik teli be is megy az egyik lyukba.*
-Te vagy a telivel. Folytassuk, vagy hagyjuk máskorra? *kérdezi a lány még mindig Troy mellett állva, de a dákót már elengedte és a fiút is. A kérdésre felvonja a szemöldökét, majd az asztalt nézve elgondolkozik. Végül titokzatosan elmosolyodik és csillogó, izgatott szemekkel a fiúra néz:*
-Nagyon örülök neki, hogy a Te társaságod talált meg *jelenti ki komolyan, mosolyogva Aysha.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-05-30, 10:10 pm

* Troy furán néz Aysha-ra mikor felhozza a piros inget. Ezt nem érti, hogy mégis, hogy jött ide a piros ing, de hát mindegy, azért válaszol. *
- Nem tudom, még nem volt rajtam piros. * Vonja meg a vállát, majd semmi konkrétat nem kap, ami igazán nem tetszene a lánynak. Na, igen akkor magának kell kipuhatolóznia, hogy mi az, ami már nem túl jó cselekedet. *
- Látom, nagyon vidám van. * Egy apró mondat, ahogy végig néz Aysha-n, látszik, hogy sugárzik az örömtől. A játék kezdetén persze, hogy rosszul fogja a dákót, de hát ezt honnan kéne tudnia. Mikor Aysha mögé áll, és átkarolja, kicsit ledermed. Na, ilyen se történt még vele, de próbál a játékra koncentrálni, és mikor a dákó meg lesz fordítva a kezébe, a megjegyzésre megszólal. *
- Az más. * Jegyzi meg, és hagyja, hogy vezessék a kezét, és hogy az egész irányítva legyen. Sikerül el is lőni úgy a fehér golyót, hogy eljut a színes golyókig, és egy teli le is megy. *
- Ez ostoba játék. * Jelenti ki határozottan, valahogy nem jött be neki, de ez csak a kezdeti szerencsétlenkedés lehet az oka. Leteszi a dákót, majd a kérdésre, hogy folytassák vagy sem, Troy megrázza a fejét. Megfogja Aysha kezét, és úgy szólal meg. Ez amolyan bebiztosítás, hogy még véletlenül se tudjon elszökni. *
- Menjünk el sétálni. De most nem fogadok el nemleges választ. Ha elakarsz menni, akkor úgysem hagyom. - Néz az ajtó irányába, majd Aysha szemeibe, és úgy folytatja -, igazábl bezárnám az ajtót, de mivel elég nagy ez a terem, úgy is eltudnál szökni, így nincs értelme. * Mondja egy kaján vigyorral az arcán, majd kíváncsi arra, hogy mit reagál erre Aysha. A továbbiakat csak hallgatja. *

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-05-30, 10:18 pm

*A piros ing egy régi emlék miatt jutott eszébe Ayshának és elgondolkozik rajta, hogy megossza-e Troy-jal azt a régi emléket, miszerint a régi barátjának mesélte ezt, aki ugyanúgy néz ki, mint "Ben". De úgy véli, hogy elég jól elvannak most a fiúval, nem akarja magára haragítani azzal, hogy megint felhozza a "rá olyannyira hasonlító halott fiú"-t. Aysha végül csak titokzatosan elmosolyodik:*
-Hát pedig szerintem szexi lennél benne *jelenti ki, majd elneveti magát. Komolyan gondolta, az nem kétséges, de úgy véli, hogyha ő nem jön zavarba, akkor talán a fiú sem. Legalábbis reméli, hogy ez így lesz. Ha mégis zavarba hozza a fiút, akkor még jobban mulatságosnak fogja tartani a dolgot. A kis megjegyzésre Aysha felkapja a fejét és mélyen belenéz a fiú szemébe. Ha Troy rákérdezne, hogy miért nem tudna jó indokot kitalálni, hiszen mégsem mesélheti el neki, hogy ő Troy Clayton, aki nem halt meg, csak amnéziás, ezért olyan roppant vidám.*
-Igen? Hát... Kellemes napom volt *jegyzi meg kissé zavarban a lány, de persze a mosoly nem tűnik el az arcáról, max a szeme csillogása hagy alább kicsit. Végül Aysha segít Troy-nak megfogni a dákót és lőni. Érzi, hogy a fiú kicsit megmerevedik, de ezzel nem foglakozik, hagyja, hogy a fiú azt tegyen, amit akar. Úgy tűnik, hogy nem húzódik el tőle, amit jó néven vesz, de úgy tűnik, hogy a srác tetszését még sem nyerte el ez a játék.*
-Kár, pedig elvertelek volna *csúszik ki Aysha száján egy mondat egy gonosz vigyor kíséretében. Majd ismét elneveti magát. Mikor Troy a lányhoz sétál és megfogja Aysha kezét, a lány abbahagyja a nevetést és egy kicsit ő is megdermed. Kirázza a hideg a fiú érintésére és ismét Troy-t látja maga előtt. Teljesen elfelejti, hogy mi történt a fiúval és hogy hol vannak. Egyszerűen csak a régi barátját látja maga előtt, kihez vonzódott.*
-Sétálni? Ilyenkor? *szólal meg Aysha, majd elneveti magát. Végül a kis magyarázatra még jobban nevetni kezd.*
-Drága Ben! Szerinted kint nem tudnék jobban elszökni, mint egy bezárt teremben? *kérdezi pajkosan Aysha, majd megszorítja a fiú kezét.*
-Menjünk! *egyezik bele a dologba a lány és a kezükre néz. Nem tudja, hogy elhúzza-e a kezét, vagy mit tegyen, így vár Troy lépésére.*

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-05-30, 10:31 pm

* Az ing, mért is ne... Jó téma, Troy meg is lepődik a kijelentésen. És kissé zavarban is van de azt próbálja álcázni, így csak két szót sikerül maából ki préselni. *
- Fura vagy. * Ennyit sikerül megjegyeznie, majd eltekint az asztal felé, hogy eltűntesse a zavartságát. Azt igen is észre vette a fiú, hogy Aysha most nagyon is vidám, amit természetesen fel is hoz. *
- Na, akkor mesélj. * Adja az utasítást a lánynak, hátha megtud valami olyasmit, amitől Troy-nak is jobb kedve lesz.
A játék elkezdődik, persze eleinte kicsit rosszul sikerül, de Aysha segít, és akkor már megy is. De ez nem tetszik Troy-nak, mi érthető is, hisz ami nem megy, azt nem kell erőltetni. A kijelentésre, hogy elverték volna, csak ennyit reagál. *
- Ha-ha. * Mondja komoly arccal, majd elneveti magát. Igaz Troy-t, egyszerű lenne megverni, nem lenne benne kihívás, akkor meg van értelme? Nincs. Ezzel le is van tudva, így egy sétálást ajánl fel Troy. *
- Igen, de nyugi nem randizni viszlek. * Mondja mosolyogva, majd a továbbiakra elgondolkozik. Na, igen ez eszébe se jutott. *
- Igaz, akkor... Ööö... Magamhoz bilincsellek, vagy kötlek, vagy nem tudom. De csak nem olyan rossz a társaságom, hogy megszökj. * Még mindig mosolyog, bár ebben a mosolyban most más is van, méghozzá egy kis félelem, hogy azt mondják: "de borzalmas társaság vagy". De eddig nem úgy ismeri Aysha-t, mint aki ilyet mond, de mindenre fel kell készülni. Annak örül, hogy beleegyezik Aysha, így elengedi a lány kezét elmegy mellett, és hátra néz. *
- Hmm... De mivel olyan jó fej vagyok, te mondhatod meg, hogy hova menjünk. * Csillogó szemekkel mondja, de ez mögött természetesen az van, hogy fogalma sincs, hogy mi merre van, de azért próbálja leplezni. *

Tárgy: Re: Kísérteties játékterem 2010-05-30, 10:41 pm

*A kis megjegyzésre Aysha kicsit felvonja a szemöldökét és értetlenül mered a srácra. Nem igazán érti, hogy ezt most mire is mondta a fiú és hogyha Troy figyeli a lány reakcióját, bizony észreveheti, hogy Aysha kicsit furán reagál a kis megjegyzésre. De a lány nem foglakozik sokáig vele, hiszen a jó kedvét nem veheti el senki. Viszont megtörténik az, amitől a lány félt és Troy rákérdez, hogy miért. Egy kicsit megtorpan a lány, majd szemrebbenés nélkül kezdi el mondani azt, amit fél másodperc alatt talált ki:*
-Az egyik barátommal kicsit közelebbi viszonyba kerültünk és ennek nagyon örülök, hiszen végre megbízik bennem. Na meg a szüleim meghívták kedvenc nagybácsimat a nyárra, így találkozhatok vele *lelkendezik a lány. Ha Troy tudná, hogy igazából Ayshának nincs is nagybácsija, csak egy nagynénije, akit utál... De a fiú nem tudja, így nincs mitől félnie a lánynak. Biccent egyet, mintegy megerősítve magát abban, amit mondott, majd a fiúra mosolyog.*
-így most jó kedvem van *magyarázza Aysha. A biliárdozás fuccsba megy és a kis megjegyzésre, miszerint Aysha simán megverte volna a fiút, csak egy kis csúfolódást kap vissza, mire ismét elvigyorodik.*
-Kár, már kezdtem örülni *jegyzi meg Aysha játékosan, majd elneveti magát. Reméli, hogy Troy ezt nem veszi komolyan, hiszen ő sem randinak vette, habár az éjszaka során történhet még egy s más. *
-Nem. Valóban nem rossz a társaságod. Bár azt a bilincselést megnézném*tesz egy pajkos kis megjegyzést a lány, majd vigyorogva a fiúra mered. Végül Troy ajánlatot tesz, miszerint Aysha mondhatja meg, hova is menjenek. A lány erre elneveti magát és egy szót mond:*
-Vízesés!

//Fagy!//